1424 research outputs found
Sort by
Personal city mobility in the context of sustainable development = Személyes városi mobilitás a fenntartható fejlődés kontextusában
Get PDFThe mass production of the automobiles, as presented in my dissertation, has made private passenger cars so affordable, that we have reached a point, where most people in the developed countries (and not only there) cannot imagine a day without driving. The number of passenger cars continuously increases. The evolution of the automobile, together with the stable growth of living standards lead to our present addiction to vehicles using fossil fuels. This addiction is so serious, that apart from threatening human health through its negative effects, the inefficient use of personal passenger vehicles is wasting colossal resources all over the planet. Although the growth of car ownership in the developed countries is slowing down, that is mostly the result of saturation, not of new thinking. As a whole the wealthier countries continue to increase their already massive car fleets.
The outcome of my research (point 4.3) strongly confirmed my hypotheses:
• Passenger car buyers and/or users in their choice of personal cars are motivated by convenience, social status, cost efficiency and not by environmentally friendly attitude.
• When choosing the means of travel in the city, citizens are mostly motivated by convenience.
• However strong the environmental commitment of the citizens is, in itself it will never be enough in terms of personal city mobility, because their desire for safety and comfort is stronger.
• Consequently, the sustainable mobility modes based on minimal private car use cannot be expected to spread spontaneously without the strong limitation of the current conventional mobility based on private car use.
• All respondents of my research saw personal driving as the best option for city mobility. Some openly oppose car-free days and dislike parking fees (I called this group Speeding Drivers), some admit to prefer big and expensive cars and consider public transport inferior (the group of Comfort Lovers), others verbally support public transport, but prefer not to use it (the group of Environmentally Conscious); or readily agree to possible future congestion fees due to the expectations that it will reduce traffic volumes and only they themselves will keep driving (the group of Rich & Prudent).
Additionally my research revealed that even if a group of people fully agrees with the importance of some measures, it will not make them automatically accept these measures for themselves. Like the importance of speed limitation for safety, with which all people will easily agree, but not all of them will accept the strict GPS based speed control. So even if citizens would generally agree that something should be done to make city mobility sustainable, they might probably choose the least inconvenient path for themselves. The time is ripe to offer different patterns. It is time to change the old "dream image" of car ownership, to replace the false prestige of the urban driver with the modern image of the free urban movement backed by affordable, safe, professional and accurate public transport working like precision mechanism around the clock.
Based on my research I can voice the opinion that modern municipalities can make cities better places to live by consistently reducing personal driving and constantly enhancing public transport and the green modes of personal transportation
A „Csungkuó” idea biztonsági megközelítése: értekezés a kínai biztonság és az ENSZ kapcsolatáról
Get PDFA disszertáció alapfelvetése, hogy a kínai állam biztonságának, a Csungkuó ideának az összetettsége egy kulcstényezőre egyszerűsíthető, mely az állam jelenlegi keretek között működő politikai rendjének és területi integritásának a fennmaradását jelenti, így azt feltételezzük, hogy a kínai külpolitika alárendelődik a belpolitikának.
Ennek a bizonyítására megvizsgáljuk a középső birodalom ideáját, melyet a biztonsággal feleltetünk meg. Az ehhez vezető utat a pszichológiában ismert Maslow-piramis nemzetközi kapcsolatokra való átültetésével a dolgozatban kifejtett Csungkuó piramis mutatja be, mely alapján Kína jelenleg a nemzetközi intézményekben lévő nagyobb szerepet próbálja betölteni. Az értekezés megvizsgálja a BT-t érintő ENSZ reformokat és Kína álláspontját azokkal kapcsolatban, kitérünk Kína ENSZ BT-s szavazói magatartására és a kapott kutatási eredmény miatt bemutatjuk Kína Afrika politikáját, hogy a kérdést gyakorlatban is meg tudjuk válaszolni.
Az értekezés újdonságai mindezek alapján pontokba foglalva a következőek:
• Az értekezés a nemzetközi tanulmányok, az orientalisztika, a Kína-tanulmányok, a biztonságpolitika, a pszichológia és a történelem tudományterületeit kapcsolja össze, és így valóban multidiszciplináris megközelítést alkalmaz a kínai külpolitika magyarázatára.
• Az értekezés egy újfajta megközelítést ad a kínai külpolitika magyarázatára, mely egyszerre tekinthető az eddigiek összefoglalásának és újdonsággal bíró modellnek is.
• A tényezők háromszögének alkalmazása más államokra nézve is felhasználható a külpolitika magyarázatára, azonban a hangsúlyeltolódásokat figyelembe kell venni.
• A Csungkuó piramis egyszerre magyarázza a kínai fejlődés mibenlétét és új értelmezési kerettel látja el a középső birodalmiság gondolatát.
• Az értekezés egy a pszichológiában használt és a nemzetközi kapcsolatokba átültetett modellre épül, melynek alkalmazása új diskurzust indíthat el a magyar nyelvű Kína-tanulmányokban.
• Magyar nyelven írt tanulmányok között szinte egyedüli kutatásnak számít Kína ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli szavazói magatartásának összefoglalása és elemzése.
A kutatás végén arra jutottunk, hogy amit Kína eddig elért és felépített, ingatag lábakon áll, a Csungkuó piramist felépítő téglák közötti résekbe olyan porszemeket fúj be állandóan a szél, melyek az egész rendszert feszíthetik szét. A nemzetközi intézményekben ennek orvoslására keres megoldásokat, miközben erejét igyekszik növelni és ezekkel párhuzamosan szocializálódik is a Nyugat által kiépített rendszerben. A nemzetközi kapcsolatok elméletének három nagy iskolája így mind tetten érhető a kínai multilateralizmus mögött.
Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy Kína egy ősi civilizáció, mely új feladatot kapott, a nagyhatalommá válást, de mindeközben keresi magát a nemzetközi közösségen belül, amihez a felelősségteljes nagyhatalom képe adta lehetőségeket igyekszik kiaknázni
Kontextuális kettős képesség kialakulása középvállalatokban
Get PDFNapjaink gazdasági közbeszédét komoly változások tematizálják. Hazánk cégei számos újdonsággal, új vezetőkkel és eszközökkel, új termékekkel és piacokkal és új termelési eljárásokkal fognak találkozni, miközben meg kell őrizniük jelenlegi üzleteiket és jövedelemforrásaikat. A kettőség kezelésének igénye rendkívül relevánssá teszi a hazai elméleti és gyakorlati életben egyelőre kevéssé ismert kettős képesség elméletét (organizational ambidexterity), ami a nemzetközi gazdasági gondolkodásban a közelmúlt egyik legnépszerűbb stratégiai menedzsment témájává vált.
A kettős képesség, különösen a strukturális és leadership-megközelítése alaposan kutatott területnek számít a multinacionális vállalatok körében, de jelenleg keveset tudunk arról, hogyan alakul ki üzleti egységekben vagy növekedésorientált középvállalatokon belül. Az eredményt így ismerhetjük, de az odavezető utat nem. Ezért disszertációmban két kérdésre keresem a választ. Elsőként, hogy milyen menedzsmenteszközökből áll a kettős képességhez szükséges szervezeti kontextus. Ezzel hozzá szeretnék járulni a szervezeti kontextus pontosabb definíciójához és kiegészíteni a területen már folytatott kutatások eredményeit. Másodsorban, meg szeretném érteni a kettős képesség kialakulásának folyamatát belső, dinamikus, szervezeti nézőponton keresztül. Ezért a következő átfogó kutatási kérdést fogalmaztam meg: Milyen célkitűzési, szervezési, kontroll- és vezetői és kulturális elemek hiánya vagy megléte támogatja vagy akadályozza a kettős képességhez szükséges szervezeti kontextus létrejöttét?
Kutatásomba öt, egyénileg elbírált, gondosan kiválasztott céget vontam be: egy gyártó és kereskedő, egy gépgyártó, egy mezőgazdasági, egy logisztikai és egy informatikai céget. A vizsgált szervezetek felsővezetőivel, középvezetőivel és kulcsalkalmazottjaival készült interjúkat használtam fel, összesen 35-öt. Ezt dokumentumelemzés és megfigyelés egészíti ki.
Elemzésem eredményeként meghatároztam a kettős képesség kialakulásának következő öt lehetséges lépését és definiáltam a kontextus lényeges menedzsmenteszközeit, az azok között meghúzódó összefüggéseket: (1) fejlődés egyhurkos tanulással, (2) konfliktusok és azok észlelése, (3) kontextus fejlesztése, vagy annak hiánya, (4) kéthurkos tanulás megvalósulása, kettős képesség elérése és (5) lehetséges strukturális szeparáció.
Kutatásom a kettős képesség elérésének folyamatával és a kontextus mélyebb definiálásával kíván hozzájárulni az elmélethez, ugyanis mindeddig a kontextus magatartási oldala volt csak széles körben kutatva, a menedzsmenteszközöket csak nagyon speciális vállalatok esetében vizsgálták. A korábbi eredményekhez képest fontos hozzáadott érték az informatika és a változásvezetés szerepe, illetve az egyes eszközök viszonyrendszere. Utóbbi annak is köszönhető, hogy kutatásomat az általánosnak számító statikus nézőpont helyett folyamatszemléletben készítettem el.
Tézisem előre nem várt eredménye, a kontextuális és strukturális kettős képesség közötti lehetséges váltás megfigyelése gazdagítja azt a tudományos vitát, ami az egyes nézőpontok egymáshoz fűződő viszonyáról folyik. Eredményeim megerősítik, hogy az egyes konstrukciók ekvivalens megoldások, amik eltérő helyzetekben ugyanúgy alkalmasak a vállalati problémák megoldására. Eredményeim hozzájárulnak a növekedéselmélethez is. Egyrészt, a feltáró, kvalitatív kutatás bepillantást enged a növekedési csapdák kialakulásának dinamikáiba, másrészt rávilágít arra, hogy nem csak a növekedés mennyisége, de a tévesen meghatározott minősége is összeroppanthat vállalatokat. Végezetül, dolgozatom gazdagítja azt a nagy múltú tudományos vitát is, hogy a szervezetek hogyan képesek legyőzni az útfüggőséget. Eredményeim körvonalazzák, hogy a külső és belső megerősítés csapdahelyzetekbe sodorja a vállalatokat, amit személyes menedzsmenttudásuk fejlesztésével és objektív külső visszajelzésekkel csökkenthetnek
Az elvonulás mint kommunikációs színtér: Felkészültségek és problémamegoldás egy buddhista közösségben
Get PDFAz értekezésben egy kommunikációs perspektívából elvégzett, antropológiai jellegű kutatás eredményeinek értelmezése történt meg egy tágabb, interdiszciplináris elméleti keretben. A kutatás egy magyarországi buddhista kisközösségben zajlott résztvevő megfigyeléssel és mélyinterjúkkal. A fő elméleti keret a kommunikáció participációs modellje. A kutatás arra kereste a választ, mit jelent a közösség elvonulásain részt vevők számára a buddhizmus, a közösség, az elvonulás; hogyan tudják az itt megszerzett felkészültségeiket felhasználni a mindennapi életükben, esetlegesen milyen konfliktusokkal szembesülnek; mennyire értik meg a buddhista tan elveit magyarul, illetve angol nyelven közvetítve; hogyan élik meg az elvonulás szakrális dimenzióját; valamint a kutatás eredményei hogyan illeszkednek a nyugati buddhizmussal kapcsolatos szakirodalom megállapításaihoz.
A kutatás főbb eredményei:
– A közösség vallásossága a William James-féle, a személyes élményt középpontba helyező vallásfogalommal, az „autonóm vallásosság”, „maga módján vallásosság”, „spirituális érdeklődés/útkeresés” vagy „életfilozófia” fogalmakkal írható le.
– A nyelvi megértés ugyan korlátozott a többnyelvű környezetben, de ez a megértési szint elégséges az életminőség javítására irányuló gyakorláshoz.
– Jelentős vonzerőt jelent a nyugati buddhizmus, azon belül a „mindennapi” vagy „elkötelezett” buddhizmus mindennapi életvitellel és tudományos világnézettel való összeegyeztethetősége. Ennek oka a közösség összetétele: felsőfokú végzettségű, urbánus, különböző életkorú nők és férfiak, akik jelentős része a pszichológia területén (vagy más segítő foglalkozásban) dolgozik, illetve egyéb értelmiségi munkát végez.
– Az elvonulás funkciója a kiszakadás a mindennapi életből, a befelé figyelés, az elme lecsendesítése, az empátia erősítése, az önfejlesztés, a „jelenben levés”. Az elvonuláson való részvételt motiválhatja a kíváncsiság, a nehéz élethelyzetre való megoldáskeresés, a rekreáció igénye és a közösségben való gyakorlás lehetősége.
– A szertartások, rítusok funkciója kevésbé szakrális, inkább az egyéni és közösségi megerősítő szerepük a hangsúlyos.
– A közösség tagsága leírható a „mag” és a „holdudvar” fogalmaival, azonban ezek között nem éles a választóvonal. A közösség rugalmasan kezeli a tagságot, ami egyrészt ronthatja a kohéziót, másrészt azonban könnyebbé teszi a bekapcsolódást. A tanító fontos szerepet tölt be a közösség életében, a személye nagy vonzerőt jelent. A közösség összetételéből következően a tanító pszichológiai irányultsága kifejezetten előnyként jelenik meg.
– A kutatás bizonyította, hogy a buddhista tanításból, a közösségben és kifejezetten az elvonulásokon a résztvevők olyan felkészültségeket szereznek, amelyek segítik őket a problémamegoldásban. Ez igaz mind a magánéletre, mind a munkavégzésre és a munkahelyi kapcsolatokra. A buddhista tanítások által képviselt elvek és attitűdök fokozatosan beépülnek a gondolkodásba, és belső késztetésként segítik a döntéseket bizonyos élethelyzetekben. A felkészültségek jelentősen befolyásolják az emberi kapcsolatokat: emelik a tolerancia és empátia mértékét. Nagyobb önismeretet eredményeznek, segítik a nehéz helyzetek és a konfliktusok kezelését
Az állam és a magánvállalatok szerepvállalása a belbiztonsági szektorban (2000-2016): elméleti kiindulópontok és mérési módszerek
Get PDFAz értekezés célja a magyar társadalom belső biztonságának fenntartásában szerepet játszó szereplők és koordinációs mechanizmusok azonosítása, a biztonsághoz történő hozzájárulásuk – alternatív kifejezéssel élve: a belbiztonsági szektorban történő jelenlétük – mértékének meghatározása, valamint az ehhez szükséges, rendelkezésre álló gazdaságstatisztikai eszköztár áttekintése és kritikai elemzése. A belbiztonsági szektorban történő jelenlét meghatározásának igénye különös tekintettel a két – a szerző meglátása szerint – legfontosabb biztonságot teremtő mechanizmusra és aktorra, a bürokratikus koordináció törvényszerűségei mentén biztonságot szolgáltató állami szervezetrendszerre, valamint a piaci koordináció szabályai szerint működő magánbiztonsági szolgáltató iparágra vonatkozik.
Az értekezés bevezető fejezete általánosságban a társadalmi szerepvállalással, a biztonság államszerveződésben betöltött szerepével, valamint a biztonság állami privilegizálásával és privatizálhatóságának gondolatkörével foglalkozik. E fejezet elsődlegesen a fenti témakörökhöz köthető szakirodalmi állásfoglalásokat, valamint az arra irányuló önálló reflexiót tartalmazza [1. fejezet]. A bevezető fejezetet követően, az értekezés első tartalmi része a belbiztonsági rendszer elméleti leírásával foglalkozik. Az elméleti áttekintés során a belbiztonsági rendszer egészét és annak egyes alrendszereit a – Kornai János nevéhez köthető – koordinációs mechanizmusokat összefoglaló logikai modell felhasználásával jellemezzük. A belső biztonság tekintetében öt koordinációs mechanizmust (bürokratikus-, piaci-, önkormányzati-, etikai- és agresszív koordináció) azonosítunk, és törekszünk az egyes őrzés-védelmi tevékenységet ellátó szereplők (állam, magánbiztonsági szolgáltató vállalatok, társadalmi kezdeményezések, segítők, agresszor szervezetek; összefoglalva: az őrzők) koordinációs mechanizmusok mentén történő tipologizálására. Az elméleti áttekintés keretében az őrzők mellett az őrizni szükséges szereplők (állam, társadalmi csoportok, magánvállalkozások, egyének; összefoglalva: őrzöttek) egyaránt vizsgálatra kerülnek. Emellett a jogtudomány által használt védett jogi tárgyak szerinti csoportosításból kiindulva, az őrzőkhöz és az őrzöttekhez egyaránt hozzákapcsoljuk az őrzés tárgyát. Rendszerszerűen törekszünk tehát egy, a belbiztonsági szektort leíró önálló logikai modell felépítésére. A belbiztonsági rendszer leírása, az arra vonatkozó logikai modell felépítése – valamint legitimitásának igazolása – az önálló megállapítások mellett, szakirodalmi és jogszabályi források felhasználásával-, illetve az egyes alrendszerekhez köthető szakértőkkel folytatott személyes beszélgetések során szerzett információtartalom alapján történik [2. fejezet]. Az értekezés elkészítése során a szakirodalomban fel nem lelhető információk figyelembevétele érdekében, a belbiztonsági rendszert jól ismerő szakértőkkel, valamint jelenlegi és korábbi, a rendszer különböző szintjein vezető pozícióban lévő személyekkel tizenegy darab félig-strukturált mélyinterjút – esetenként rövidebb beszélgetést – végeztünk.
Az értekezés második tartalmi része az elméleti áttekintés során azonosított mechanizmusok jelenlétének mérésére – az ehhez rendelkezésre álló gazdaságstatisztikai eszközök áttekintésére, illetve szükség esetén új megoldások és becslési lehetőségek kimunkálására – tesz kísérletet. Az egyes mechanizmusokhoz köthető erőforrás-felhasználásból kiindulva áttekinti a különböző koordinációs mechanizmusokhoz társítható 1) belbiztonsági szolgáltatásokhoz köthető kiadásokat (kiadási és árbevétel-statisztika), valamint 2) belbiztonsági szolgáltatásokban közreműködő személyek számát (létszám-statisztika). Az előbbi esetben – amikor is a kiadások nagyságrendjét tekintjük a szerepvállalás indikátorának – az állam által a belbiztonságra fordított – folyóáron és reáláron számolt – GDP arányos és abszolút értékű államháztartási kiadások áttekintése mellett, számszerűsítjük a magánbiztonsági szolgáltatók árbevétel adatai alapján a magyarországi magánszemélyek és vállalkozások privát biztonsági kiadásait, valamint megpróbáljuk megbecsülni az agresszor szervezetek „biztonságteremtő” tevékenységéhez kapcsolódó-, valamint a közreműködésük révén „biztonság-vásárlásra” fordított kiadásokat. A társadalmi mozgalmak közös érdekből-, valamint – az általunk az értekezésben így nevezett – segítők altruista meggyőződésből végezett védelmi tevékenységéhez erőforrás-felhasználás nem kötődik, így ezek vizsgálata ily módon nem valósulhat meg. Utóbbi esetben a szerepvállalás indikátorának a közreműködői létszámot tekintjük. Az egyes koordinációs mechanizmusokhoz kötődő létszámok esetén meghatározzuk a belbiztonsági rendszer egyes alrendszerei tevékenységében közreműködők számát. Emellett néhány gondolat erejéig kitérünk a bűncselekmények statisztikai elemzési lehetőségeire. A különböző szereplőkhöz köthető jelenlét mértékének meghatározásához nyilvánosan hozzáférhető statisztikai adatokat, a költségvetési és zárszámadási törvények adatait, szakmai szervezetek – nyilvánosan hozzá nem férhető – adatbázisait és a felsorolt adatokra vonatkozó becsléseket alkalmazunk [3. fejezet]. Ezt követően összefoglaljuk a belbiztonsági rendszerrel és az egyes szereplők jelenlétével kapcsolatban elmondottakat, valamint közöljük a további kutatás lehetőségeket [4. fejezet]. Az értekezés utolsó fejezete a szerző normatív meglátásait tartalmazza a belbiztonsági rendszerben működő koordinációs mechanizmusokkal-, valamint a mechanizmusokat megtestesítő szereplők indokolt és szívesen vett jelenlétével kapcsolatban [5. fejezet].
A kutatás során azonosított új tudományos eredmények a következők:
A belbiztonsági rendszer egyes szereplői által megvalósított védelmi tranzakciók közös jellemvonásokkal írhatóak le. A belbiztonsági rendszer a koordinációs mechanizmusok logikai modellje alapján elemezhető.
- A belbiztonságban közreműködő aktorok szerepvállalásának mértékét a rendelkezésre álló gazdaságstatisztikai eszközrendszerrel – azt szükség esetén korrekciós becslésekkel kiegészítve – képesek vagyunk mérni.
- A rendelkezésre álló kiadási adatokból – a monetarizált tranzakciókkal jellemezhető mechanizmusok és szereplők esetén – következtethetünk a szerepvállalás nagyságrendjére.
- A rendelkezésre álló létszám adatokból egyaránt következtethetünk a szerepvállalás nagyságrendjére.
- Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika elemzése esetén – a kapacitáskorlát számbavételével – következtethetünk az állami szerepvállalás nagyságrendjére.
- A szerepvállalás nagyságrendje bár mennyiségi mutatókkal mérhető, az állami és a magánbiztonsági vállalatok belbiztonsági szerepvállalása mennyiségi mutatókkal nem összehasonlítható
A politikai vezetés három arca. A politikai vezetés értelmezési lehetőségei és gyakorlatai a demokráciában
Get PDFTalán nem túlzás azt állítani, hogy a demokrácia és a vezetés között érzékelhető elméleti és
gyakorlati feszültség a politikatudomány – pontosabban a politikai vezetéskutatás – egyik nagy
kérdése. Erre mutat rá az egyre táguló szakmai diskurzus és érdeklődés, amely egyaránt vitára
késztet vezetéskutatókat és elméletalkotókat. A demokrácia és a vezetés közötti ellentét – amelyet
az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a demokratikus vezetés problémájának nevezek – viszont
nem merülhet ki az elméleti polemizálásban. Ugyanis már egy gyakorlatban felbukkanó problémára
hívják fel a figyelmet azon politikai történések, amelyek újra és újra felszínre hozzák a
demokráciákban az állampolgárok politikai vezetéssel kapcsolatos vágyait („Yes we can”, „Wir
schaffen das”, „Stable and strong leadership”) és félelmeit („Not my President”). Ebből kifolyólag
a kutatásom erősen problémavezérelt (Shapiro 2005), hiszen olyan kérdéssel kell szembenéznie,
amely túlmutat a látszólagos elméleti diszkrepancián és ténylegesen meghatározza a politikai
vezetés aktuális irányát, tartalmát, valamint a vezetők és a követők viszonyát. Ennek az elméleti és
gyakorlati problémának a vizsgálatára és feloldására vállalkozom a disszertációban
Szociális párbeszéd a válság idején: innováció vagy útfüggőség?: A magyarországi autóipar példája
Get PDFAz elmúlt évtizedekben alapvető változáson ment át a munka világa. Az infokommunikációs technológiák megjelenése, a termelési paradigma változása (a tömegtermelés és standardizált munka helyett a kreatív, rugalmas, tudásra építő munka megjelenése), a pénzügyi és gazdasági globalizáció, amely a munkaerőpiacot sem hagyta érintetlenül (jelenlévő munkavállalók megkettőződése, bérverseny kialakulása nem csak a fehérgalléros munkaerő esetében, az új piacok megjelenése), mind hatással voltak nem csak a munkaszervezet átalakítására, de a munkavállalók és a menedzsment viszonyára, a szociális párbeszédre is. A 2008-2009-es pénzügyi- és gazdasági válság felerősítette a fenti folyamatok hatását. A szakirodalom és a feltárt esettanulmányok tükrében a szociális párbeszédre vonatkozóan az alábbi következtetések, tendenciák fogalmazhatóak meg Magyarországra, illetve a magyar autóiparra vonatkoztatva.
A kapitalizmus sokfélesége a szociális párbeszéd mintázataiban is megragadható. Több szerző amellett érvel, hogy a közép- és kelet-európai országok egy külön kategóriába tartoznak (például Nölke & Vliegenhardt, 2009; Farkas, 2011), azonban ezen országok csoportján belül is különbségek mutatkoznak (Bohle & Greskovits, 2007, 2012). A válság hatására, a szociális párbeszéd tekintetében több szerző (Glassner, V. 2013; Bohle & Greskovits 2012) az útfüggőséget, a neoliberális modellhez való közeledést hangsúlyozza.
A szegmentált kapitalizmus megközelítés már a vállalatokat helyezi fókuszba (Martin, R 2008; Makó et. al. 2015), az országon belüli különbségekre hívja fel a figyelmet, amelyet többek között a tulajdonosi szerkezet, a piaci környezet, a tevékenységi- és a földrajzi elhelyezkedés befolyásol. Az egyes szegmensek nem csak működési mintáikban és tudásfelhasználási gyakorlataikban, hanem integrációs mechanizmusaikban is különböznek. Más tanulmányok pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a tőkés gazdaság intézményi hatásai (például a kapitalizmus sokfélesége) nem mechanikusan érvényesülnek vállalati szinten, a szervezeti kultúrának (stratégiának) fontos szerepe van például a munkavégzés tudás- és munkaerő-felhasználási mintáinak alakításában (Gallie, 2012).
Az autóiparban a meghatározó trendek, az iparág sajátosságai nagyban befolyásolják a szociális párbeszéd szerepét és helyzetét, amelyet árnyal a vállalatok tulajdonosi szerkezete, illetve globális értékláncban elfoglalt helye is. A tőke intenzív, magasan képzett munkavállalókat alkalmazó iparágban a platform stratégia és a modularitás megjelenésével megjelent az alacsonyabb költségű régiók felé irányuló termelés kihelyezés, azonban az egyes összeszerelő üzemek köré szerveződő beszállítói lánc miatt a szociális párbeszéd fontos terepe az új kihívásokra (például az új üzleti modell, a kereslet megváltozása, stb) adandó válaszok kialakításának.
A szakirodalomban feltárt összefüggések és az egyes feldolgozott esetek alapján felvetődik a kérdés, hogy a magyarországi autóipart tekintve, a szociális párbeszéd a válság idején mennyire hozott útfüggő illetve innovatív megoldásokat a tárgyalások szintjét, tartalmát és folyamatát tekintve.
Az útfüggőséget az országos és szektorális szintű párbeszéd alakulása (strukturális és ideológiai útfüggőség), azaz a neoliberális modell felé való elmozdulás; a szociális párbeszéd vállalati stratégiától való függése (hosszú távú tervek, fejlesztési programok, piaci tendenciák) támasztja alá. Az innováció pedig- a nemzetközi tendenciával összhangban - országos szinten a szakszervezetek stratégiaváltásában (bérek növelése helyett a munkahelyek megtartása) illetve a kulcsmunkaerő és a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók helyzetének további differenciálódásában, illetve helyi szinten ragadható meg. Ez utóbbira példa az Audi esetében a helyi szakszervezet és az anyavállalat szakszervezete közötti együttműködés erősödése. A CabTec esete pedig az EEM stratégia szerepére hívja fel a figyelmet, amely szintén elősegítheti a participációt a különböző magas bevonási rendszerek és a munkavállalóbarát intézkedések bevezetésével.
Disszertációm legfontosabb eredményei, következtetései összefoglalóan a következők:
• A szociális párbeszéd és az EEM irodalmának összekapcsolása, egy ennek megfelelő vizsgálati keret megfogalmazása, amely nem csak az autóipar kontextusában értelmezhető.
• Az esettanulmányok példaértékűek, a gyakorlati szakemberek számára is hordoznak tanulságokat, elméleti oldalról pedig árnyalják a szakirodalomban feltárt összefüggéseket.
• Az esettanulmányok rávilágítottak az EEM stratégia fontosságára a szociális párbeszéd alakulásában.
• A szakirodalmi elemzés, a felhasznált tanulmányok másodelemzése, új keretekbe helyezése, valamint az esettanulmányok kiemeltek számos, a szociális párbeszéd fejlődésében útfüggőséget jelentő tényezőre, illetve néhány innovációnak tekinthető elemre is.
• Az elemzés rávilágít a humán tőke jelentőségére, amelynek vizsgálatát a továbbiakban nagyobb hangsúllyal kell kezelni, be kell építeni mind a szegmentált kapitalizmus, mind a közép- és kelet-európai országokat csoportosító modellekbe
Az információrendszerek és a jövőkutatás összekapcsolása és értelmezése a döntéstámogatásban = The interconnection of information systems and futures studies and its interpretation in decision support
Get PDFA kutatásom célja az informatika és a jövőkutatás elméleti és módszertani kapcsolatának, összefüggéseinek vizsgálata. Az elméleti összekapcsolás során annak vizsgálata kerül előtérbe, hogyan értelmezhető a jövőkutatás megjelenése az informatikában, valamint hogyan támogatja az informatika a jövőkutatást. Az elméleti szintű elemzést követően az informatika és a jövőkutatás kapcsolatának módszertani, gyakorlati szintű meghatározása a célom, amelyet a döntéstámogatás területén értelmezek. A két terület együttes alkalmazását elemzem, arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért érdemes a felhasználónak a döntéshozatal előtt az informatikát és a jövőkutatást együttesen használnia?
Az informatika az információrendszerek szintjén válik kutathatóvá és körülhatárolhatóvá. A jövőkutatás leginkább elterjedt mai megjelenési módjai az előrejelzés és előretekintés fogalmain keresztül elemezhető és értelmezhető