1424 research outputs found
Sort by
A szolgáltatáskivezetés hatása az ügyfelekre a telekommunikációs szektorban
Get PDFA szolgáltatáskivezetés a portfólió megújításának lehetséges eszköze, hiszen lehetővé teszi a szolgáltatóvállalatok erőforrásainak felszabadítását, és ezáltal gyorsítja az új portfóliók bevezetését. A szolgáltatások rövid életciklusa miatt a szolgáltatások nagyon hamar feltorlódnak a vállalat rendszereiben, amely egy viszonylag nagy szolgáltatásportfólió menedzselését teszi szükségessé. A mai gyorsan változó gazdasági körülmények között a szolgáltatáskivezetés a versenyképesség és innováció feltételének tekinthető, hiszen az üzleti portfolió egyszerűsítésével az ügyfél és vállalati érték egyaránt növelhető.
A téma gyakorlati relevanciája ellenére a szolgáltatáskivezetés meglehetősen elhanyagolt a szakirodalomban, hiszen a vállalatok a ’80-as évektől kezdődően a szolgáltatásfejlesztésre fókuszáltak, amely az ilyen témájú kutatásokat is előtérbe helyezte. A szakirodalom egy kiemelten fontos területe a szolgáltatáskivezetés hatása az ügyfelekre, mind akadémiai, mind pedig gyakorlati oldalról. Szisztematikus tervezés és végrehajtás nélkül a szolgáltatáskivezetés lemorzsolódáshoz vezethet. A szolgáltatók számára a szolgáltatáskivezetést követő lemorzsolódás minimalizálása kihívást jelent, amely egyrészt stratégiai megfontolásokra, másrészt a folyamatról limitáltan elérhető információkra vezethetőek vissza.
Kutatásunk középpontjában a szolgáltatáskivezetés ügyfél reakciói állnak, mivel a szolgáltatáskivezetés folyamata önmagában hordozza a meglévő ügyfelek elvesztésének és a bevétel csökkenésének kockázatát. Kutatásunk célja tehát a szolgáltatáskivezetést követő ügyfél reakciók minél pontosabb megértése, amely összességében meghatározza a szolgáltatáskivezetés sikerességét.
A szakirodalmi áttekintés során a szolgáltatásmarketing szakirodalmat tágabban értelmezve tekintjük át, amelyek meghatározzák a szolgáltatáskivezetés kialakulását és relevanciáját. Ez segít a szolgáltatáskivezetés fő kérdéseinek a meghatározásában, és legfőképpen a szolgáltatáskivezetés eredményét tekintve.
A magyar telekommunikációs szolgáltatónál végzett esettanulmányunk eredménye, hogy a szolgáltatáskivezetés szervezése nem stratégiai szinten történik, habár a rendszerekben tárolt szolgáltatások jelentős költségeit egy új szolgáltatásportólfió bevezetése érdekében csökkenteni
kell. Vagyis a szolgáltatáskivezetés ügyfélmegtartási stratégiáját a szolgáltatásportfólió- menedzsment részeként tekintjük.
Az 1-3. tanulmányban a szolgáltatáskivezetés sikertényezőit tárjuk fel. Az 1. tanulmány eredményei szerint a gazdasági költség növeli a lemorzsolódást és WOM-ot, míg csökkenti az elégedettséget, lojalitást, affektív és kalkulatív elkötelezettséget. A pszichológiai költség csökkenti az elégedettséget, lojalitást és affektív elkötelezettséget várakozásainknak megfelelően, azonban a pszichológiai költség lemorzsolódásra, kalkulatív elkötelezettségre és WOM-ra gyakorolt hatása nem szignifikáns. A gazdasági és pszichológiai költségek interakcióját azonban óvatosan kell kezelni, az ajánlat minősége ugyanis befolyásolja a pszichológiai költség ügyfelekre gyakorolt hatását.
A 2. tanulmány eredményei szerint a disztributív és interakciós igazságosság csökkentik a lemorzsolódást, és növelik az elégedettséget és lojalitást várakozásinknak megfelelően, kizárólag a procedurális igazságosságnak nincs szignifikáns hatása. Az interakciók tekintetében, a procedurális igazságosság egyfajta kompenzáló hatással bír a procedurális igazságosság esetében, hozzátéve, hogy összességében magasabb elégedettségi szint érhető el az ügyfél által indított hívással. Ehhez hasonlóképpen, a procedurális igazságosság képes részben kompenzálni a disztribúciós igazságosság hiányát, vagyis egy rosszabb ajánlat lemorzsolódásra és lojalitásra gyakorolt hatásának nagysága csökkenthető egy, az ügyfél számára problémáktól mentes szolgáltatáskivezetési folyamattal.
A 3. tanulmány szerint az árcsökkenés, a szerződés időtartama és az interakciós intenzitás növelik az ügyfél-megtartás valószínűségét szolgáltatáskivezetés esetén, valamint az áremelkedés növeli a szolgáltatáskivezetést követő szolgáltatáshasználat intenzitását (azok esetében, akik a szolgáltatónál maradtak). Fontos gyakorlati eredmény, hogy a lemorzsolódás csökkenthető a kivezetés során az új ajánlat megfelelő árazásával, valamint az új ügyfelek, a szolgáltatáskivezetés előtt kizárólag közvetett módon tájékoztatott ügyfelek, és a használat szempontjából nem intenzív felhasználók veszélyeztetett csoportoknak tekinthetőek szolgáltatáskivezetés során
Hazai egészségügyi intézmények kontrolling rendszer használata: devalválódás és felemelkedés paradoxona = Use of controlling system in Hungarian health care institutions: paradox of rise and fall
Get PDFKutatásomban definiáltam és elemeztem az egészségügyi kontrolling rendszerek döntéstámogató funkcióját és az egészségügyi rendszer ellenérdekeit, majd megvizsgáltam a vezetői döntések során igényelt adatok széleskörűségét és felhasználásának stílusát. A kontrolling rendszerelemek és azok egészségügyi rendszerrel való összefüggésrendszere képezte a kutatás keretrendszerét.
Az új tudományos eredményeim három egymással összefüggő, hierarchikus pillérre épülnek (1) kontrolling rendszerelemek új szemléletű megközelítése az útelemzés módszerével, (2) döntéstámogató funkció belső szerepe az egészségügyi rendszerben, (3) kontrolling adatok és felhasználásának jellemzői a vezetői hierarchiában.
1) Kontrolling rendszerelemek új szemléletű megközelítése, az útelemzés (SEM-LVPLS) módszerével,
1.1. Kutatási eredményeimmel megerősítettem, hogy azokban az esetekben, amikor a klasszikus, normalitást feltételező statisztikai módszerek az adatok jellege miatt nem alkalmazhatók, akkor a SEM-LVPLS az összefüggések, változók közötti kapcsolatait jól feltárja, a felépített modell jóságának ellenőrzésével. Emellett egyszerű statisztikai mutatókkal is leírtam az egészségügyi kontrolling rendszer tervezés és elemzés mintázatait.
1.2. Elsőként határoztam meg - az IBM SPSS szoftver alkalmazásával - a statisztikai blokkokba rendezett kontrolling elemek (környezet, tervezés és elemzés) kapcsolatát és azok tényezőinek súlyát. A grafikus eredményeimmel a teljes kontrolling rendszer összefüggéseit egyértelműen, és könnyen értelmezhetően bemutattam.
1.3. Elemzésemmel elsőként bizonyítottam, hogy:
– A kontrolling környezetét leíró mutatókat az intézmények hasonlóan választják meg, valamint ezek nagyon erősen befolyásolják a tervezést (0,54), és ezen keresztül a beszámolást (0,83).
– A környezet és az elemzés közötti teljes hatás (környezet – tervezés– elemzés úton mért hatás) 0,49, vagyis jóval magasabb, mint a 0,04-es értékű közvetlen környezet-elemzés-hatás. A környezeti elemek megválasztása az elemzésre közvetlenül nincsen hatással, de a tervezésen keresztül az elemzésre jelentősen kihat.
1.4. Gyakorlati eredményként rámutatok, hogy
– Jellemzően teljesítmény-tervezés történik az intézményekben, a bevételek, költségek és eredmények esetében inkább az elemzés a meghatározó.
– Az intézményi szintű dimenziók a kontrolling tevékenységek esetében jelentősen eltérnek a szervezeti szintű tevékenységektől, a szervezeti szintű tervezés és elemzés az alacsony gyakoriság mellett kiemelkedően magas szórással rendelkezik.
2) Döntéstámogató funkció belső szerepe az egészségügyi rendszerben
2.1. Az egészségügyi kontrolling rendszereket közvetlenül érintett szereplő-csoportjainak bevonásával egyéni és homogén fókuszcsoportos interjúkat készítettem. Alátámasztottam, hogy a kvalitatív információk – hagyományos feldolgozásán túl – strukturált feldolgozásával (Verbi MAXQDA 12 szoftverrel) azonosíthatók a résztvevők legfontosabb, önbevalláson alapuló véleménye, attitűdje, és hatékonyan pontosíthatók a kutatási kérdések.
2.2. Kutatásommal elsőként mutattam be, hogy a centralizált egészségügyi környezet hatással van az intézményi kontrolling rendszerekre, sőt nagyon erősen alakítja a döntéstámogatást és a vezetést. A kvalitatív kutatási eszközök segítségével a vezetést és a kontrolling tevékenységét definiáltam és rávilágítottam a külső befolyásoló tényezőire.
2.3. Kutatásaimban a következő neuralgikus pontokat azonosítottam be, melyek egyben a kutatás gyakorlati eredményei is:
– Jelenleg a kontrolling egy múltat elemző retrospektív eszköz, amely a klasszikus funkció helyett az intézmény „jolly joker” funkciója.
– Az alulfinanszírozottságból és a puha költségvetési korlátból (adósságkonszolidáció) eredően a vezetők körében túlzott a pénzügyi/finanszírozási szemléletmód, mely devalválja a kontrollingot.
– Az orvos-szakmák közötti kiegyensúlyozatlan finanszírozási arányok belső feszültséget, szervezeti egységszintű gazdálkodási érdektelenséget okoz.
– A teljesítmény-korlátozás hatására a kerettervezés túlzott hangsúlya nem enged teret a kontrolling szemléletének és eszközeinek alkalmazására, ami pedig a menedzsment korszerűbb eszköze lehetne, a betegellátás mennyiségi és minőségi szinvonalának figyelembe vételével.
– A tevékenységek fedezetét az intézmények csak nagyságrendileg ismerik, mely a fenntartható szakmai struktúra megválasztásához szükséges lenne.
– A fenntartó által csökkentett pénzügyi források akadályozzák az egész kontrolling rendszer mozgatórugójának, az érdekeltségi rendszernek a működését.
2.4. Devalválódás paradoxona: a környezet egy erős kontrolling eszközhasználatot (költség,- fedezetszámítás, kapacitás,- és benchmarkelemzés, ösztönzési rendszerek) igényelne, de mégis a kórházi kontrolling rendszer devalválódása a jellemző. A kórházi vezetők gondolkodásában a fianaszírozási/pénzügyi szemlélet van jelen, a finanszírozási bevétel maximalizálásával (teljesítmények elemzésével), a likviditás fenntartásával és a kimentésért történő lobbizással igyekeznek a gazdasági stabilitást elérni.
3) Kontrolling adatok és felhasználásának jellemzői a különböző vezetői szinteken
3.1. A kontrollerekkel végzett homogén fókuszcsoportos interjú megerősítette, hogy a kontrolling rendszer alkalmazása elengedhetetlen a vezetői döntéshozatalban, de ennek előnye és hátránya a felsővezetők körében kevésbé, a középvezetők körében pedig alig ismert.
3.2. A vezetői interjúk és fókuszcsoportos megbeszélés elemzésével rámutattam, hogy a rendszerekben használt adatok nem széleskörűek: jellemzően múltat vizsgáló adatok, melyek erősen pénzügyi és rövidtávú gondolkodást támogatnak, és belső információkból táplálkoznak.
3.3. A vezetői információk gyakorlati alkalmazásának gyenge pontja sokszor a pénzügyi szemlélet, a különböző ismeretanyag és érdekeltség, illetve a személyes vezetői hozzáállás:
– a felsővezetők jellemzően pénzügyi adatokat igényelnek, ezek közül is a bevételekkel és a teljesítményekkel foglalkoznak, a költség adatokat nem tartják validnak;
– a középvezetők szakmai döntéseket hoznak, melynek fókuszában inkább a betegbiztonság és a minőség van. A teljesítmények monitorozása már bekerült a szemléletmódjukba, a pénzügyi adatokat – felsővezetői igényektől függő mértékben, de – elhanyagolják.
3.4. Az intézmények többségében diagnosztikus rendszer épült ki, melyek fő funkciója a teljesítmények megfelelő szétosztásának monitorozása, erős pénzügyi (keretgazdálkodási) kontroll mellett
Párhuzamos államépítések Dél-Szudánban
Get PDFA disszertációban a nemzetközi kapcsolatok elméletein, az általános államépítési és államfejlődési elméleteken és a politikai afrikanisztika kutatási módszerein alapuló vizsgálati keret felállításával és használatával átfogóan elemeztük a dél-szudáni állam építését és fejlődését és megválaszoltuk főbb kutatási kérdéseinket.
Kutatási kérdéseinket megválaszolva meghatároztuk milyen államépítési technikákat alkalmaztak és alkalmaznak a külső és belső államépítési aktorok Dél-Szudánban, az alkalmazott államépítési technikák milyen eredményekkel jártak a virtuális, avagy látható és a reális, avagy láthatatlan politikai terekben és eredményeik milyen kapcsolatban állnak a jelenlegi polgárháborús helyzet kialakulásával és lehetséges megszüntetésével.
A deduktív kutatás során bizonyítottuk, hogy a felszabadító mozgalomból lett kormány, az SPLM a gyarmatosító állam logikáját nem változtatta meg, a reális politikai teret lényegi változtatás nélkül működteti tovább a függetlenség óta, Dél-Szudán a permanens gyarmatosítás államává lett és bizonyítottuk, hogy a jelenlegi dél-szudáni elitnek hiányosak az eszközei és elégtelen a motivációja a reális politikai tér átalakítására.
A történelmi örökségből fakadó, folytonos ellenállásban és küzdelemben kovácsolt negatív dél-szudáni identitás (nem idegen, nem szudáni, nem dinka, stb.), a permanens gyarmatosítás, azaz a gyarmatosító államberendezkedés bebetonozása, a kiszervezett államépítés (nemzetközi közösség), a szolgáltatás biztosítása (humanitárius és fejlesztő NGO-k) és a kiszervezett békéltetés (egyház, helyi közösségek) kutatásunk fő észrevételei, melyek a párhuzamos államépítések fontos jellemzői.
Új tudományos eredmények:
1. A permanens gyarmatosítás fogalma, mint új terminológia.
2. Az alapszolgáltatások kiszervezésének a segélyfüggőség következményeként való azonosítása.
3. Az elméleti keret alkalmazása az esettanulmányon még több továbbfejlesztett, ill. pontosabban megfogalmazott vizsgálati eredménnyel járt (pl. a reális politikai tér nemcsak legyőzi, de át is alakítja a virtuális politikai teret).
Az elemzés eredményei gazdagíthatják az államépítési elméleti tudományos vitákat, elősegíthetik a dél-szudáni államépítések és államfejlődés kritikai vizsgálatát, valamint alkalmazásuk eredményesebbé teheti a lokális államépítési gyakorlatot
Az immateriális termelési tényezők szerepe a banki értékteremtési folyamatban: tudásmenedzsment megközelítés
Get PDFA kutatás célja, hogy mélyebb betekintést adjon az immateriális termelési tényezőket övező menedzsment kihívások világába és azok kezelésébe. A kutatás célja továbbá, hogy feltárja azon immateriális termelési tényezők működési mechanizmusait, amelyek valós részt képviselnek a banki értékteremtésben. Az átfogó kutatási kérdés a következő: A magyarországi banki gyakorlatban miként lehet megragadni az immateriális termelési tényezők értékteremtésben betöltött szerepét?
A kutatás módszertanát tekintve a PhD értekezés primer, kvalitatív kutatásnak minősül, amely két egymásra épülő fázisra osztható. Az első szakasz egyfajta előkészítő fázis, ahol félig strukturált interjúk segítségével alakítottam ki a későbbi interjúzási fázis során használt kutatási kérdőív szerkezetét és tartalmát, vagyis magát a kutatási modellt. A kutatás e szakaszában több banki felsővezetővel, pénzpiaci tanácsadóval és pénzügyi szakemberrel egyeztetésre került a kutatási modell tartalma, valamint a kutatás során használt célfüggvény. Ezt követte a második fázis, melynek során személyes vagy telefonos strukturált interjúk keretein belül bonyolítottam le az információk begyűjtését. Ezután összegeztem az adatokat és elvégeztem a következtetések levonásához szükséges elemzést.
A kutatás kizárólag Magyarországon működő, részvénytársasági formában működő hitelintézeteket vizsgál. A minél nagyobb reprezentativitás érdekében a célintézmények aszerint kerültek kiválasztásra, hogy a mérlegfőösszeg alapján lefedjék a magyar bankszektor ¾-ét. Így a kutatás mérlegfőösszeg alapon a magyar bankszektor 77%-nak véleményét tárta fel az 50 darab strukturált interjú során. Ezt a felmérést megelőzte egy 12 db félig strukturált interjúból álló előkészítési, modellvalidációs szakasz, valamint egy 5 interjúból álló próbainterjúzási fázis.
A kutatás főbb eredményei:
1. Tisztázza a témakör kapcsán kialakult zavaros fogalomrendszert.
2. A szerző kritikai éllel elemzi a témában eddig megfogalmazott alapállításokat és értelmezési modelleket, amelyek mentén újakat is megalkot.
3. Felhívja a figyelmet az immateriális tőkeformák tudatos menedzsmentjének a relevanciájára.
4. Bemutatja a tudáshalmozás káros hatásait, és rendszerezi az optimális tudásszint eléréséhez szükséges alapfeltételeket.
5. A szerző megalkotja a banki értéklánc modellt, amely abban segít, hogy rávilágítson arra, hogy speciális iparágaknak lehetnek értékteremtési sajátosságai, amelyek mentén jobban meg lehet érteni az alaptevékenység lényegét, illetve optimalizálni lehet az erőforrásokkal való gazdálkodást.
6. Az értekezés rávilágít az immateriális kockázatok azonosításának lehetőségére módszertani szempontból is.
7. A szerző bemutatja az immateriális mérleg láthatatlan termelési tényezőit, azonosítja azok tulajdonjogát és az ebből az elidegenítési hatásból fakadó kockázatok mértékét.
8. Bevezetésre került az immateriális kockázatokkal kibővített mérlegszerkezet.
9. A kutatási eredmények lehetőséget adnak arra, hogy becsüljük egy szervezet innovativitási szintjét, innovációs képességét.
10. A kutatás módszertanilag feltárja a piaci érték és könyv szerinti érték közti vállalati többletérték termelési tényezőcsoport szintű összetételét.
Az immateriális termelési tényezők azonosításának és kimutatásának a legfőbb hozadéka az, hogy növeli a vállalat működésnek átláthatóságát, azáltal, hogy csökkenti az információs aszimmetriát a vélt és valós értékparaméterek között. A disszertáció eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy a menedzserek segítséget kapjanak a tekintetben, hogy hol keressék az immateriális termelési tényezőket, illetve az abból fakadó kockázatokat. Az értekezés bemutatja azokat a menedzsment technikákat, amelyek felhasználhatók annak érdekében, hogy értékalkotó módon kapcsolódjanak be ezek a láthatatlan eszközök a mindennapi értékteremtési folyamatba
Leadership – Organizational Culture in the light of Public Management reform models = Leadership – Szervezeti kultúra, a közmenedzsment reformok fényében
Get PDFA disszertáció témája a leadership – szervezeti kultúra kapcsolatának jellemvonásai, a közintézményi menedzsment reform modellek fényében. Napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak a szervezetek, intézmények vezetői és talán ez még hangsúlyosabb a közigazgatási intézmények irányítói esetében (legyen szó középszintű, vagy felsővezetőről). Ez nem is meglepő, hiszen az állampolgárok hivatalos vezetőiktől várják a jövőképet és az iránymutatást. És bár a kidolgozási folyamatába érdemes mindenkit bevonni, a jövőkép megalkotásának és „karbantartásának” felelőssége mindig a vezetők vállát nyomja, és ez nem ruházható át másokra. Ha megszületett a jövőkép, a vezetőn múlik, hogy a dolgozók reagálnak-e rá. A vezető (leader) feladata támogatni az embereit abban, hogy megvalósítsák a jövőképet. Szükségszerű továbbá azt is megvizsgálni, hogy rövid- illetve középtávon milyen irány rajzolódik ki a vezetéstudomány számára, melyik irányba fognak elmozdulni a szervezetek (vagy legalábbis nagyrészük) amikor az a kérdés tevődik fel, hogy menedzsmentre vagy leadershipre kell törekedni a szervezeten belül. Ez alól a közigazgatás, a közintézmények sem kivételek ugyanis némileg kényszerhelyzetben vannak/lesznek, ha továbbra is a hatékonyság és eredményességre való törekedésüket akarják megőrizni. A mai összekapcsolt és kölcsönösen függő világban, a közigazgatási leadership többről kell, szóljon, mint egyszerűen csak vezetni a közszektor intézményeit. A közszervezetek gyakran lassan reagálnak le újszerű problémákat, számos gátló tényező által vannak akadályozva és rövid időkeretekhez vannak kötve – általában választástól, választásig. Egy másik kihívás a közszektoron belüli leadership tanulmányozása során, hogy az egy politikai kontextuson belül kerül gyakorlásra/alkalmazásra, ahol a miniszterek és a megválasztott tanácsosok fontos szerepet játszanak. A politikai dimenzió ugyanakkor az egyik megkülönböztető jellemzője a közszolgálatoknak, amikor a magánszektorral hasonlítják össze.
Általánosnak tekinthető továbbá az a széles körben ismert megközelítés, mely szerint a leadership és a szervezeti kultúra kölcsönösen hatással vannak egymásra. Ebből kiindulva érdemes megvizsgálni, hogy a két fogalom közti kapcsolat milyen jellemvonásokkal bír és ezt leginkább összehasonlító kutatás formájában lehet feltérképezni. Egy ilyen kutatás ugyanakkor lehetővé teszi annak a megfigyelését is, hogy milyen vezetői stílusok figyelhetők meg a gyakorlatban, amelyek adott esetben kihatnak az intézmények teljesítményére, vagyis kimutatható, hogy milyen leadership stílus és szervezeti kultúra az, amelyeket célszerű követni a hatékonyság és eredményesség elérése érdekében. A disszertációhoz készült empirikus kutatás, amely alapjául szolgáló szakmai kérdőívet Magyarországon 212, Romániában pedig 189 közigazgatási intézményben dolgozó középvezető töltötte ki (több városban). A feldolgozás érintette az intézményekben alkalmazott, vezetői stílust, szervezeti kultúra jellemzőket, valamint jellemvonások segítségével az is kimutathatóvá vált, hogy az adott ország intézményeiben melyik közmenedzsment reform modellt követik. Jelen kutatás eredményei elsősorban az eddigi, meglévő szakirodalmat hivatottak kiegészíteni, ugyanis mindmáig elenyésző mértékben található olyan anyag, amely a leadership és a szervezeti kultúrával együttesen foglalkozna, a kettő közti kapcsolatot vizsgálná. Gyakorlati szempontból pedig a két országban végzett felmérés hasznos adalékot képez a nemzetközi IIAS (International Institute of Administrative Sciences) közigazgatási leadership kutatáshoz
Tőkeallokáció a biztosítási szektorban, elméleti és gyakorlati megközelítésben
Get PDFA disszertáció témája a pénzügyi szektorban alkalmazott belső tőkeallokáció. A tőkeallokáció a nem várt kockázatok fedezésére szükséges tőkének az egyes üzletágakra, portfolióelemekre, vagy más módon meghatározott egységekre való felosztásának folyamata. A tanulmány a tőkeallokáció gyakorlati oldalról való megközelítése során a pénzügyi vállalatokon belül a biztosítási szektorra koncentrál, mivel leginkább ebben a szektorban alkalmaznak szofisztikált tőkeallokációs módszereket.
A különböző biztosítási események bekövetkezése sztochasztikus, így a legfejlettebb statisztikai módszerek alkalmazása esetén is előfordulhat, hogy a beszedett díjak és a tartalékok nem fedezik a biztosítóval szembeni követeléseket. Ilyen esetekben a szavatoló tőke biztosítja, hogy a biztosító továbbra is eleget tudjon tenni kötelezettségeinek. Máshogy fogalmazva a szavatoló tőke az események nem várt, kedvezőtlen alakulása esetén felmerülő veszteségek fedezésére szolgál. Bár e szavatoló tőke egyaránt védelmet nyújt bármely üzletág által elszenvedett veszteséggel szemben, számos okból fontos mégis tudni, hogy az egyes üzletágak milyen mértékben járulnak hozzá a biztosító tőkeigényéhez. Tőkét tartani költséges, e költségnek az allokálása pedig igen fontos tényező az üzletágak és egyes termékportfoliók teljesítményének értékelése, termékárazási és bizonyos stratégiai döntések (felvásárlások, összeolvadások, új üzletág indítása, vagy meglévő megszüntetése) során.
A biztosítási szektorban a Szolvencia II szabályozás bevezetésével párhuzamosan a tőkeallokáció egyre nagyobb szerephez jut napjainkban Európában, miközben az USA-ban a szabályozó hatóság már korábban is kötelezővé tette a biztosítók számára a tőkeallokációt.
A tőkeallokációs probléma régóta foglalkoztatja az akadémiai világot is. Ez kevéssé meglepő, hiszen egy matematikailag is jól megfogalmazható, távolról sem triviális probléma, amely számos különböző megközelítésben vizsgálható: a játékelmélet eszközeivel (pl. Denault, 2001; Csóka et al., 2009, Csóka és Pintér, 2016), opcióárazási (pl. Myers és Read, 2001; Sherris, 2006; Kim és Hardy, 2007) vagy egyéb statisztikai megközelítésben (pl. Kalkberener, 2005; Homburg és Scherpereel, 2008; Buch és Dorfleitner, 2008). A tőkeallokációs probléma megoldására számtalan különböző módszer áll az alkalmazók rendelkezésére, azonban részben pont emiatt az elméleti kutatások és a gyakorlati alkalmazás között egyelőre elég nagy a távolság.
A disszertáció olyan, az irodalomban igen ritka megközelítésben vizsgálja a tőkeallokáció kérdését (Vrieze és Brehm, 2003; Zec, 2014, illetve Balogh, 2006 a bankokra koncentrálva), amely a tőkeallokáció elméleti és gyakorlati oldalával egyaránt foglalkozik; a módszertani kérdések vizsgálata mellett a módszerek gyakorlati használatával kapcsolatban is támpontokat szolgáltat. A tőkeallokáció módszertani vizsgálata tíz fontos követelménynek való megfelelés szempontjából vizsgál hét, az irodalomban gyakran előforduló, illetve a gyakorlatban alkalmazott módszert, mind analitikusan, mind pedig szimuláció segítségével. A gyakorlati részben pedig – miközben nagymértékben építek az elméleti rész eredményeire – a tőkeallokációs problémának a szakirodalomban megszokott, igen absztrakt megfogalmazását a biztosítóknál az implementáció során felmerülő gyakorlati kérdésekre fordítom le, ezzel segítséget nyújtva az elméletileg lehetséges módszerek közötti eligazodásban. Végül egy fiktív esettanulmány segítségével illusztrálom a tőkeallokáció egy lehetséges alkalmazását
Megszámlálhatatlan hajléktalan Magyarországon az ezredfordulón
Get PDFDisszertációmban a Magyarországon élő hajléktalanok ezredforduló utáni számának becslésére és egy alternatív hajléktalantipológia felvázolására tettem kísérletet egy nagymintás, több mint 60 000 kérdőívet magában foglaló adatfelvétel másodelemzése során, amely kutatás újdonságát az alkalmazott statisztikai módszerek és a rendelkezésemre álló 13 évnyi, összevont és egységesített adatsor keresztmetszeti és longitudinális feldolgozása adja.
A kapcsolódó definíciós kérdések tisztázása és korábbi kutatási eredmények szintetizálása érdekében áttekintettem a vonatkozó hazai, továbbá a módszertani szempontból innovatív nemzetközi szakirodalmat, amely alapján a hajléktalanok számát kapcsolatban capture-recapture mintavételre alapozott log-lineáris modellek segítségével becsültem, a tipológiát pedig Latent Class Analysis módszerrel készítettem.
Az F3 adatok anonim azonosítóinak a különböző kutatási hullámokban való előfordulási gyakoriságaira illesztett log-lineáris modellek segítségével adott becsléseim a kapcsolódó kutatásokhoz hasonlóan meglehetősen nagy szórást mutattak, így pontos eredmények megállapítására nem alkalmasak, de a kutatómunka nem volt haszontalan. Egyrészt a hazai hajléktalankutatásban korábban nem használt "open population" modelleknek köszönhetően megismerhetővé vált a hajléktalanságból kitörni nem tudó népesség aránya, továbbá a bekerülési valószínűség és a hajléktalanságból kilépők száma alapján pontosabb képet kaphattunk arról, hogy mennyire átmeneti állapot hajléktalannak lenni ma Magyarországon. Sajnálatos, hogy a modellek tanúsága szerint magas és egyre nő azon hajléktalanok száma, akik több éve élnek közterületen vagy hajléktalanszállókon.
A teljes adatsoron futtatott LCA modellek fontos előfeltétele volt a kapcsolódó homogenitásvizsgálatok elvégzése. Ennek fontos eredménye, hogy az évenkénti adatfelvételek megbízhatónak, egy mintából valónak bizonyultak, így nem volt akadálya az adatbázisok standardizálásának, majd egységes feldolgozásának sem. A kapott modellek kizárólag empirikus adatokra épültek, így a hagyományos prekoncepciókat, sőt egyes modellek esetében még a demográfiai változókat is nélkülözik: a megkérdezettek között 5 csoport sikerült elkülöníteni, amelyek a fedél nélkülieket és a vidéki hajléktalanokat, a szállóhasználók két csoportját jövedelemforrás szerint, a fővárosi fedél nélkülieket és éjjeli menedékhelyek lakóit, továbbá a TB ellátott, általában átmeneti szállós hajléktalanokat tartalmazza. A klaszterek eloszlása a különböző időszakokban többnyire stabil, azonban az egyes típusok társadalmi-demográfiai profilja sokkal érdekesebb képet mutat: bár a tipológia többnyire érzéketlenek a nemre, azonban az életkor tekintetében komoly eltéréseket találunk a klaszterbeli arányokban
A pénz zsonglőrei: az alacsony jövedelmű családok pénzügyi túlélési stratégiája és egy részvételi akciókutatás története
Get PDFAz alacsony jövedelmű családok pénzgazdálkodása egy komplex rendszerbe ágyazódik, ám ennek a gazdálkodásnak a rendszerszintű elemezése ezidáig váratott magára. Nem csak a rendszer elemeiről tudtunk eddig keveset, hanem azoknak az interperszonális kapcsolatokatnak a milyenségéről, illetve stratégiákról, melyek hálózatán keresztül konstruálódik a gazdálkodás.
Dolgozatomban a részvételi akciókutatás (RAK) módszerével tártam fel a pénzügyi túlélési stratégia rendszerét. Úgy gondolom, hogy ennek a módszertannak a segítségével megbízhatóbb adatokat tudunk szerezni a gazdálkodásról. Ugyanakkor, ami talán még ennél is fontosabb, hogy a módszer lehetővé teszi az akció megvalósulását, azaz a helyzet konkért megváltoztatását. Ma Magyarországon, amikor a szegénység egyre szélesebb társadalmi csoportokat érint, mind kiterjedtségében, mind mélységében, már nem csupán az a kérdés, hogy feltárjunk és elemezzünk azt, hanem az is, hogy aktívan hozzá is tudjunk járulni a pozitív helyi változás létrejöttéhez. A részvételi akciókutatás, a kritikai etnográfia alapvetéséből kiindulva, egy olyan módszertani eszközt tud a kutatók kezébe adni, mely egyfelől elősegíti ennek a helyi társadalmi változásnak a létrejöttét, másfelől a megismerés olyan rétegeit lehet megragadni vele, melyek aktívan használják és beépítik a kutatás folyamatába az eltérő tudás és tapasztalatformákat. Azaz szinergiát tud létrehozni a kívülről jött kutató tudása, valamint a helyi kutatók tudása és tapasztalati között, mindezzel új fogódzkodókat tud nyújtani a szociológia XXI. századi útkeresésében.
Mindezekből látható, hogy dolgozatom két irányból ragadta meg a szegénységben élő családok gazdálkodását. Egyfelől hírt ad, ma Magyarországon egy talán kevésbé ismert módszertani kutatási irányzat, a részvételi akciókutatás megvalósíthatóságáról, valamint eredményeiről és hatásairól, másfelől azonban a dolgozat kísérletet tesz arra is, hogy a kis településen élő, alacsony jövedelmű háztartások pénzgazdálkodását, megtakarítási és hitelezési formáit rendszerszemléletben legyen képes feltárni és elemezni a társadalomtudomány. Azaz a dolgozat megragadja és elemezi a lokális pénzügyi túlélési stratégia rendszerét.
A disszertáció új tudományos eredményei
• A dolgozat módszertani eredménye, hogy hatására megvalósult Magyarországon, az első olyan, kistelepülésen, teljesen önerőből finanszírozott, helyi hátrányos helyzetű kutatókat bevonó részvételi akciókutatás, mely minden tekintetben kiállja a RAK megvalósulásának érvényességi kritériumait.
• A RAK folyamat akciójaként egy helyi társadalmi változást sikerült elindítanunk, mely közelebb vitte a falubeli szegény családokat ahhoz, hogy kicsit könnyebben birkózzanak meg a gazdasági problémáikkal.
• RAK csoportunk ezen túlmenően hozzájárult ahhoz, a tudományos konferenciákon való előadásaival, hogy ismertebbé váljon a RAK módszere, és a társadalomtudomány művelői egy erősséget tudjanak meglátni a módszerben.
• Az alacsony jövedelmű családok túlélési stratégiáját vizsgáló és elemező kutatással sikerült többet megtudnunk és mérhetővé tennünk a családok bevételi tipológiájáról, fogyasztási struktúráiról, a helyi pénzgazdálkodási módszerek, technikák intézményeiről és magáról a rendszer egésszéről.
• Mindezzel sikerült megvilágítani az alacsony jövedelmű családok gazdálkodásának rendszerét.
• A dolgozat jelentős eredménye a pénzügyi túlélési stratégia modelljének kidolgozása, majd ennek a modellenek a konkért vizsgálata, valamint alkotó elemeinek értelmezése.
• A kutatás eredményei igazolták, hogy a lokális jövedelem-státusz csoportok mindegyik kategóriájában fontos szerepet játszik a hitelezés. Az intézények működtetése elsősorban a családok kiadási deficitjeinek a “helyrebillentésében” játszanak szerepet. Kutatásom alapján, megállapítható, hogy a szakirodalmi források állaításai a falu esetében is igaznak bizonyultak, azaz az alacsony jövedelmű családok is meg tudnak takarítani valamilyen formában.
• A faluban élő családok által leginkább használt formális hitelek fő jellemzői, hogy kis összegűek, gyors hitelbírálat mellett működnek, jellemzően magas kamatráta és fix törlesztési összegek mellett folyósítják őket, és rengeteg olyan elemet is tartalmaznak, amelyek kedvezőek az alacsony jövedelmű családok filléres gazdálkodása szempontjából.
• Fontos kutatási eredmény, hogy a formális és informális intézmények együttjárásának vizsgálatával igazoltam, hogy az intézményhasználat szempontjából eltérő családi stratégiák működnek. A stratágiákat egy 4 csoportból álló struktúrába soroltam: 1) A formális pénzügyi szektor intézményeit, valamint a kis pénzügyi kockázatot magukba foglaló informális hitelintézményeket használó családok intézményhasználata, 2) a formális hitelezésben még éppen megkapaszkodó, valamint a magas kapcsolati tőkét igénylő, ám alacsony kockázatú informális intézményhasználatot követők csoportja, ezen túlmenően megragadhatóvá vált egy 3) a formális rendszerből teljesen kizárt és az informális hitelezési szegmensekben is az inkább az erős és egyenlőtlen függőségi viszonyokra építő hitelezési instrumentumok felé elcsúszó intézményhasználat, végül megragadhatóvá vált azok csoportja akik, 4) kiszorultak mind a formális, mind az informális intézmények használatából.
• Fontos kutatási következtetés, hogy a pénzügyi túlélési rendszer elemei nem egy statikus rendszert képeznek, hanem egy dinamikus és a környezeti változásokhoz messzemenően adaptív struktúrát.
• A hálózatkutatás eredményei megvilágították, hogy milyen szerepe van az intézményhasználatban a gyenge, valamint az erős kötéseknek, továbbá elemezhetővé váltak ezen kapcsolatok, a társadalmi és gazdasági tőkeformák, valamint a lokális társadalmi csoportok mentén