1424 research outputs found
Sort by
Stratégiai szcenáriók a postai szektorban (Az elméleti háttér alkalmazása a magyar egyetemes szolgáltató lehetséges stratégiai szcenárióira)
Az európai postai szektor az elmúlt huszonöt évben korábban elképzelhetetlen mértékű és sebességű átalakulásokon ment át az Európai Unió országainak jelentős részében. Az európai liberalizációs folyamat következményei, a nemzeti szabályozó környezet és a tulajdonosi elvárások változásai, a technológiai környezet és az ügyféligények változásai, illetve a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság új kihívásokkal szembesítették az ún. egyetemes postai szolgáltatókat.
A kutatás során feltártam azokat a tényezőket és az ezek közötti összefüggéseket, amelyek a postai szektor jövőjét 10 éves időtávon makro- és iparági szinten leginkább befolyásolják. Ez alapján, illetve a kvalitatív kutatás eredményei alapján stratégiai szcenáriókat alkottam a magyar egyetemes szolgáltatóra. A témakör releváns szakirodalmának feldolgozása mellett megvizsgáltam, hogy a postai szektorban milyen főbb stratégiai csoportok képezhetők a múltbeli adatok alapján, és a klaszterelemzés eredményeképpen három csoportot azonosítottam. A Magyar Posta a statisztikai adatok alapján abba a csoportba tartozik, ahol a levélpiac kiemelten fontos (súlya nagy az árbevételben), ugyanakkor az ebbe a csoportba tartozók átlagos értékéhez képest a Magyar Posta jobban diverzifikált (az átlagnál alacsonyabb a levélbevétel aránya), különösen a pénzügyi szolgáltatásokból származó bevétel haladja meg az átlagot. A Magyar Posta saját csoportján belül a szerényebb jövedelmezőségi mutatókkal rendelkező posták közé tartozik, és élőmunka-hatékonysága (árbevétel/fő) is alacsonyabb az átlagnál. A levélvolumenek csökkenése ebben a csoportban drasztikusabb volt, és a pénzügyi válság is jobban sújtotta ezeket a szereplőket. A Magyar Posta Zrt. három legfontosabb üzletága (a levél, a CEP és a pénzügyi szolgáltatások) a porteri elemzés alapján nem tekinthető egy iparágnak, így külön elemeztem az egyes üzletágakat befolyásoló főbb tényezőket, ezen belül a hajtóerőket (amelyek egy irányba mutatnak), a kritikus bizonytalansági tényezőket, majd prezentáltam a szcenárió-eredményeket.
Eredményeim egyrészt abban a kérdésben segítik a döntéshozókat, hogy mely tényezők alakulását érdemes folyamatosan követni és elemezni. Másrészt arra is figyelmet irányítanak, hogy mely területeken érdemes akár nagyobb kockázatot vállalva szélesíteni a stratégiai opciók tárházát annak érdekében, hogy bármelyik jövőállapot megvalósulására felkészülhessen a Magyar Posta.
Harmadrészt az eredmények megerősítik azt, hogy a Magyar Postának a jövőben is érdemes komoly erőforrásokat fordítania a szabályozó környezet változásainak monitoringjára és lehetőség szerinti befolyásolására.
Általánosíthatóság szempontjából a kutatás fontos eredménye, hogy a magyar egyetemes szolgáltatóhoz hasonlóan diverzifikált posták nem kerülhetik el, hogy a választott iparágak trendjeit külön elemezzék (üzletáganként), mert részben más tényezők befolyásolják ezek jövőjét, részben az azonos tényezők másképpen hatnak ezekre az üzleti területekre. Ez a felismerés pedig kulcskérdés akkor, amikor a kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy a levél üzleti terület súlyának egyértelmű csökkenése miatt éppen a stratégiai tér meghatározása az egyik kritikus stratégiai döntés.
A kutatás során mélyebb ismereteket szereztem a postai szektor jövőjét befolyásoló tényezőkről, s az eredmények mind a politikai döntéshozók, mind az érintett vállalatvezetői kör, mind a téma jövőbeli kutatói számára relevánsak
A magyar bankrendszer makroprudenciális szempontból
A 2008-ban kezdődő válság, majd az azt követő hitelszűke rávilágított arra, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer és a pénzügyi piacok jelentős hatást gyakorolnak a reálgazdasági folyamatok alakulására. Ezért a válság után a korábbi időszakokhoz képest jobban előtérbe került a bankrendszer és a pénzügyi piacok helyzetének, stabilitásának figyelemmel követése. A makroprudenciális politika célja, hogy a bankok működéséből fakadó rendszerszintű kockázatok felépülését és pénzügyi válságok kialakulását megakadályozza, valamint biztosítsa, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer megfelelően támogassa a gazdaság bővülését. Az értekezés témáját tekintve három modell segítségével tárja fel a magyar bankrendszer működését, elemzi az összefüggéseket, és segítséget nyújt makroprudenciális kérdések megválaszolásában. Mindhárom modellt magyar adatokon, ökonometriai eszközökkel becsültem.
Az értekezés első részében egy időben változó paraméterű FAVAR modell segítségével két hitelkínálati faktort számítottam, melyek közül az elsőt hitelezési hajlandóságként, a másodikat hitelezési képességként azonosítottam. Majd megvizsgáltam a kétfajta hitelkínálati sokk makrogazdasági változókra gyakorolt hatását, és ezek időbeli változását. A kétfajta hitelezési sokk meglehetősen eltérő módon hat a makrováltozókra: egy pozitív hitelezési képességi sokk a GDP-t az országkockázat csökkenésén és a monetáris politikai lazításon keresztül befolyásolja, míg a hajlandóság főleg a hitelezési aktivitást növeli. Időbeli változás szempontjából is eltér a két pénzügyi sokk egymástól: a hajlandóság hatásának változását főleg egyszeri események mozgatták, így az eltérések általában rövid időszakokra jellemzőek. Ezzel szemben a hitelezési képesség esetén trendszerű folyamatok figyelhetők meg: az országkockázat alakulásában egyre nagyobb szerepet játszott a bankrendszer helyzete a válság előtt, míg 2008 után úgy tűnik, a monetáris politika növekvő mértékben vette figyelembe a pénzügyi stabilitást. Végül, becsléseim alapján egy újfajta pénzügyi kondíciós indexet számszerűsítettem, amely a bankrendszer hitelezési tevékenységének GDP-növekedésre gyakorolt hatását méri.
2013 augusztusában a Magyar Nemzeti Bank egy felmérést végzett az eladósodott háztartások körében. Az értekezés második modelljével ezen felmérés adatainak felhasználásával két kérdésre kerestem a választ: mely tényezők hatnak szignifikánsan a nemteljesítési valószínűségre; illetve, hitelezési kockázatok szempontjából hogyan lehetne optimális, jövedelemarányos törlesztőrészletre vonatkozó szabályozást kalibrálni. Eredményeim szerint a háztartás jövedelmi és munkapiaci helyzete, eladósodottsága, valamint a hitel denominációja és a hitelhez jutás módja egyaránt hatással van a hitelezési kockázatokra. Jövedelemarányos törlesztőrészletre vonatkozó előírás esetén pedig érdemes differenciáltan kezelni hiteldenomináció és jövedelem szerint a háztartásokat.
Az értekezés következő részében először több modell segítségével megbecsültem a magyar bankok hatékonyságát, majd Lerner-indexet számítottam külön a háztartási, illetve a vállalati hitelpiacra. A banki hatékonyság megbecslését SFA (stochastic frontier analysis) és DEA (data envelopment analysis) modellek segítségével is elvégeztem, valamint profit- és költséghatékonyságot is számítottam a hitelezési veszteségek figyelembe vételével, illetve a nélkül. Eredményeim szerint költséghatékonyság szempontjából a bankrendszer közel homogén, és a válság hatására javulást mutatott. Profithatékonyság alapján azonban már jelentősen heterogének a bankok, rendszerszinten a válság időszakában először visszaesés, majd folyamatos javulás figyelhető meg. Mivel a háztartási és a vállalati hitelpiac működési feltételei eltérőek, külön becsültem meg a verseny intenzitását a két piacon: a háztartási hitelpiacon a Lerner-index magas piaci erőt és gyenge versenyt mért, míg a vállalati hitelpiacot erős verseny jellemezte
A digitális média társadalmi erőterének politikai gazdaságtani és geopolitikai szerkezete, ideológiai következményei és szabad tartományai
E disszertáció a digitális média társadalmi erőterének a feltérképezésére vállalkozik, mégpedig két síkon: 1) a politikai gazdaságtani, illetve 2) a nemzetközi kapcsolati-geopolitikai összefüggésekén, melyek keresztmetszetébe helyezi a digitális utópizmus hegemón diskurzusát és annak genezisét, mindezt a kommunikációelmélet társadalomkritikai hagyományainak talapzatán.
• A társadalmi erőtér mibenléte történelmi, szociológiai, nemzetközi kapcsolati, antropológiai összefüggésekkel írható le, ebből adódik jelen disszertáció interdiszciplinaritása is. A digitális utópizmussal szembeni átfogó kritika fentebb érzékeltetett megalapozottsága sem érvénytelenítheti ugyanakkor a társadalmi erőtér azon tartományait, ahol speciális esetekben az információs, kommunikációs technológia (a továbbiakban: IKT) nagyon is lehetővé teszi a közösségi aktivizmust.
A téma újszerűsége, tudományos eredményei:
• Újszerűsége mindenekelőtt szempontrendszerének összetettségében és részletezettségében rejlik, illetve
• A társadalmi erőtér differenciált modelljének bevezetésében: amely megkülönbözteti a felhasználón túlmutató, illetve felhasználói dimenziókat;
• azon hozzájárulásában a digitális médiát övező kortárs vitákhoz, amellyel a nemzetközi politikai gazdaság(tan)i és egyéb kritikai fókuszú előzményeket napjainkig, (2017 végéig) terjeszti ki.
A kutatások viszonyulás a szakirodalmi előzményekhez:
• A digitális médiát leginkább etikai, szabályozástörténeti, marketingkommunikációs, pszichológiai stb. aspektusokból vizsgáló hazai szakirodalomból jóformán teljesen hiányzik az ezen eszközök és alkalmazások hatalmi és társadalmi meghatározóira összpontosuló, kritikai megközelítés.
• Azon differentia specifica, ami pedig nemzetközi viszonylatban is megkülönbözteti alapfeltevéseinket, beleértve a máskülönben e disszertáció összetett hipotézisére rendkívül nagy befolyást begyakorló Dan Schiller (2014) világrendszerre alapozott digitális kapitalizmusról alkotott felfogását, az e szóban forgó társadalmi erőtér ideológiai következményeihez kapcsolódik. Schiller a politikai gazdaságtani szerkezetekre fókuszál kimerítően, ennél fogva nem összpontosít magukra az általam esettanulmányokkal megvizsgált diszkurzív tendenciákra (VI.1 alfejezet) és a közösségi aktivitás aktualitásaira (l. VI.2-3. alfejezetek) sem.
• Ezen kívül a világrendszer-elméleti felfogásokra akarva akaratlanul is jellemző lehet egy sajátos amerikai kivételezettség (vö. Hardt – Negri 2009: 209; Chomsky – Martin 2015), ezért egyéb, akár posztkoloniális nézőpontból író szerzőket is fontosnak tartottunk bevonni a globális relevanciájú következtetéseink támogatására (Quijano 2007; Amin 2009; Hardt-Negri 2000; 2009; Mignolo 2011; Massad 2015).
• Az Aszkalaphosz-állam fogalmának megalkotásával és a Panoptikon-fogalomhoz fűződő viszonyának a leírásával e disszertáció szintén hozzájárul a kortárs vitákhoz; a Panoptikon és az Aszkalaphosz-állam.
• E disszertáció dialektikus megközelítése és látómezője, ami önmagában sem elterjedt a nemzetközi szakirodalomban (kivéve talán az osztrák Christian Fuchso és a marokkói-holland Miriyam Aouragh-ot), egy jóformán abszolút nem kutatott, ám annál aktuálisabb felvidéki közösségi aktivizmus (Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom és Facebook-oldala) vizsgálatára is kiterjed
Evaluating the organizational knowledge based on business process management = A szervezeti tudás mérése folyamatmenedzsment alapokon
A folyamatos technikai fejlődés következtében a szervezetek működése egyre összetettebbé válik és ezzel párhuzamosan egyre jobban leképezi a reálfolyamatokat. A gazdasági szerkezetekben a technikai fejlettség és az infrastruktúra mellett fontos szerep jut az alkalmazott (szervezeti) tudásnak is. A tudás menedzsmentje a legtöbb szervezetben már stratégiai szinten is megjelenik, a tudásmenedzsment megfelelő alkalmazása versenyelőnyt jelenthet.
A folyamatmenedzsment és tudásmenedzsment elméletei is módszertanai segítenek egy olyan szintetizált modell létrehozásában, amelynek alapján értékelni és elemezni lehet a jelenlegi gyakorlatot a szervezeti működésekben. A modell alapján egy kérdőív lett összeállítva, amelyre tudásmenedzsment szempontból releváns szervezetek képviselői válaszoltak.
Főbb eredmények:
• Az üzleti folyamatok ciklikussága meghatározza az alkalmazott tudásmenedzsment jellegét.
• A megbízható tudásnak kiemelkedő szerepe van a tudásmenedzsmentben, operacionalizálása további kutatások alapja lehet.
• A folyamatmenedzsment alkalmazása elterjedt és egységes, azonban nem mindig kapcsolódik a tudásmenedzsmenthez.
A folyamatmenedzsment a tudásmenedzsment előfeltétele, önmagában azonban nem elégséges a megléte. A hatékony és realisztikus tudásmenedzsmenthez szükség van arra, hogy az azt használni kívánó szerepkörök definiálják az elérendő célokat és az alapján határozzák meg a tudásmenedzsment keretrendszerét, amelyben rendszeresen mérik a változásokat
Cooperation, Uncertainty, Creativity
Doktori kutatásomban az emergens kooperáció kérdését jártam körbe. Kiinduló felvetésem olyan közösségi szintű problémamegoldó helyzetek kommunikációs dinamikájának feltárására irányult, melyek valamilyen mértékű bizonytalansággal jellemezhetők: olyan személyközi helyzeteket szerettem volna vizsgálni, ahol az együttműködés általános keretei vagy a kooperáló csoport határai rosszul vagy lazán definiáltak.
Erős elméleti fókusz mellett a résztvevő megfigyelés módszerével végeztem terepkutatást azzal a céllal, hogy az empirikus munka tapasztalatait az elméletalkotásba visszafordítsam. Módszerem így lényegében a megalapozott elmélet eljárásrendjét követi.
Az elméleti vizsgálódás egyik fő mozgatója az az észrevétel, hogy azok a kooperációval foglalkozó elméletek, melyek a jelenséget a legáltalánosabb érvényű axiomatikus szinten kívánják megragadni, olyan statikus fogalmi kerettel operálnak, mely vagy a kooperáló csoportot, vagy a kooperációs elveket rögzíti, és elsősorban stabil társadalmi berendezkedés magyarázatára alkalmasak. Nem foglalkoznak azokkal a dinamikákkal, melyek változás, bizonytalanság esetén, vagy olyan helyzetekben dominánsabbak, melyeket egymással nem összeegyeztethető észlelések jellemeznek. A kommunikációs mozzanat szerepe megkerülhetetlen az ilyen helyzetek magyarázatához, és a dolgozatban amellett érvelek, hogy valamely kommunikációs színtérben megfigyelhető stílusok, stratégiák, koordinációs és tudás-mintázatok és az ott mutatkozó kooperációs potenciál között olyan szisztematikus, kvalitatív módon jellemezhető összefüggés van, melyet érdemes a kooperáció általános, axiomatikus megragadásában is figyelembe venni még akkor is, ha a szerepe bizonyos helyzetekben elhanyagolható.
Hangsúlyosan a közgazdaságtudomány és evolúciós pszichológia játékelméleti alapú megközelítéseiből kiindulva járom körül a kooperáció és kommunikáció viszonyának kezelését
játékelméleti alapú, viselkedéses kísérleti paradigmákban és különböző kommunikációelméletekben. Ezeknek a megragadásoknak olyan szintézisét és kiegészítését mutatom be, amely a kreativitás, társadalmi változás, privát világok és publikus szemantikák közötti átjárás interdiszciplináris megközelítéseit mozgósítja. A bemutatott kerethez megfigyelési és elemzési szempontrendszert társítok, melyet működésében a kiválasztott kutatási terepek sűrű leírásaiban mutatok be.
A kutatási kérdéseim természetéből és a kutatás irányából adódóan a harmadik kutatási terepem képzőművészeti eszközöket mozgósító színtér volt, ahol a vizuális alkotási folyamattal támogatott kommunikációval kapcsolatban nyertem általánosítható meglátásokat. Az itt generált és megfigyelt folyamatok elemzése olyan új perspektívát eredményezett, amely alternatív keretet kínál a közösségi, részvételi művészeti gyakorlatok megragadásához általában