1424 research outputs found
Sort by
Virális politika: Politikai kommunikáció a Facebookon = Viral Politics: Political Communication on Facebook
Get PDFA közösségi oldalak a politika fontos terepeivé váltak. A pártok és politikusok aktívan használják e platformokat, különösen a legnépszerűbb közösségi oldalt, a Facebookot. A politikusok közösségi oldalakon folytatott tevékenységével foglalkozó szakirodalom főárama azonban arra a következtetésre jutott, hogy a közösségi média nem eredményezett jelentős változást a politika működésében. A disszertáció amellett érvel, hogy ez az eredmény abból fakad, hogy a szakirodalom empirikus fókusza túlságosan szűk, és a jelenséget a politikai kommunikáció tágabb kontextusától elszigetelten vizsgálja. ________ Social network sites have become important spheres of politics. Parties and politicians actively adopt these platform, most notably the most popular social network site, Facebook, for their communication. However, the mainstream literature on political actors’ social media use suggest that the emergence of social media does not result in major changes in politics. The diagnosis is “politics as usual” as it had been argued by the early literature on the connections between internet and politics (see, Margolis – Resnick, 2000). However, the dissertation argues that this conclusion is due to the fact that the empirical focus of the mainstream literature is too narrow, and the phenomenon under scrutiny is investigated in isolation from the wider context of and literature on political communication
Az interkulturális interakciók során megtapasztalt kulturális eltérések értelmezése a dél-koreai kultúrában - magyar szemmel = Interpretation of cultural disparities experienced in cross-cultural interaction in South Korean culture - from a Hungarian perspective
Get PDF• A magyar és dél-koreai kultúra eltéréseinek szakirodalmi és empirikus vizsgálata időszerű kutatási cél, és a kutatás eredményei hiánypótlóak. A disszertáció alapját adó kutatás eredményei elméleti, módszertani és gyakorlati területen is hozzáadott értékkel bírnak a gazdálkodástudományok területéhez.
• A kutatás vizsgálati terepe, a nemzetközi (gazdasági) tevékenység kultúrákon, határokon átívelővé vált napjainkra. Az egyének, a saját és a szervezeti céljaik megvalósítása érdekében napi szinten érintkeznek más kultúra tagjaival online térben vagy személyesen. Két kultúra tagjainak találkozásakor esetleges nézetkülönbségek, értékkülönbözőségek, konfliktushelyzetek, kommunikációs problémák léphetnek fel. Azevedo (2011) kutatásai alapján tudjuk, a hatalmas kulturális különbségek ellenére az együttműködés zökkenőmentes lehet két kultúra tagjai között, de két kultúra találkozása mindig hatással van az egyénekre.
• Korábban nem álltak rendelkezésre olyan adatok, amelyek közelebbi ismeretet adhattak volna a dél-koreai és a magyar kultúra közvetlen, magyar szempontú eltéréseiről. A szakirodalomban eddig a kultúradimenziós modellek eredményeiből származtak információk a dél-koreai és magyar kultúráról, illetve egyoldalúan a koreai vagy a magyar kultúra jellegzetességeiről voltak kutatási eredmények.
• A megfigyelt jelenségekkel a cél a mélystruktúra megértése volt, azaz hogy milyen mechanizmusok irányítják a kultúra tényleges szintjét, tehát a dél-koreaiakkal folytatott interakcióik során a megkérdezett magyarok milyen típusú (kulturális eredetűnek vélt) eltéréseket tapasztaltak. A kutatás célja az volt, hogy feltárja és értelmezze, hogy az interjúalanyok által átélt interakciós szituációkban a kulturális eltéréseket hogyan interpretálják, milyen tényezőkre, értékekre vezetik vissza a másik kultúrában. Ezzel a kutatással egy mélyebb megértést kaphatunk a két kultúra eltéréseiről, magyar szempontból. A disszertáció kutatását felhasználva tehát új elméleti eredményekkel gazdagodott a szakirodalom a két kultúra vonatkozásában.
• A kutatásom elemzéséhez a kvalitatív tartalomelemzést választottam, amely mennyiségi elemzések alapján vizsgálja az interjúalanyok által elmondott narratívákat. Így a kódolási folyamatban használt módszerről és az adatelemző Nvivo szoftver használhatóságáról is tapasztalatokat gyűjtöttem a kutatás során.
• A kutatás alapját adó gondolkodási paradigma, a kritikai realizmus. A kultúra kutatások során különösen ritka ennek a paradigmának a használata, így a kutatás tapasztalatai, használhatósága a szervezetelméleti kutatások területén is hozzáadott értékkel bír.
• A koreai nemzeti kultúra értékei a koreai szervezeti életben is visszaköszönnek. A disszertáció kutatása feltárta, az erősen kollektivista, nagy hatalmi távolsággal jellemezhető, maszkulin jellegzetességeket magán hordozó koreai szervezeti kultúra jellegzetességei mögötti mozgatórugókat, a szervezeti szereplők hatékonyabb együttműködésének céljából. A kutatás eredményei alkalmasak, átdolgozás után, egy interkulturális tréning elméleti alapjának
Ad revolution or evolution? Typical ad representation and general ad attitudes influence the effectiveness of branded content = Reklám forradalom vagy evolúció? A tipikus reklámok reprezentációja és reklámmal kapcsolatos általános attitűdök befolyásolják a szponzorált tartalmak hatékonyságát
Get PDFA török politikai rendszer átalakulása 2002 és 2018 között = Transformation of the Turkish political system between 2002 and 2018
Get PDFA számos külpolitikai kihívás és a belpolitikai válsághelyzet ellenére 2002 és 2018 között a török kormány a helyén maradt. Az AK Parti „hosszú évtizedére” a gazdaság - bár egyre csökkenő ütemű - növekedése mellett a demokratikus intézményrendszer stabilitása volt jellemző. Az egyéni és kollektív demokratikus jogok kiszélesítésével és népszavazással megerősített alkotmánymódosításokkal, illetve azzal, hogy 2014-től kezdve a nép választhatja meg a köztársasági elnököt, új keretet nyert a népképviseleti demokrácia. A sokrétű reformhagyományokból és az állam szekuláris jellegéből táplálkozó kormányzás ugyan nem számolta fel a társadalmi egyenlőtlenségek egy részét, mégis szociális, gazdasági és kulturális átrendeződéssel jár. A harmadik évezred elején tapasztalható török demokrácia képzi vizsgálatom tárgyát, mert ugyan társadalmi megosztottság jellemzi, és nem független a régió konfliktusaitól sem, ám a puccskísérletek és a 2013. évi elégedetlenségi hullám ellenére stabilnak tekinthetjük és valószínűsíthetőleg az állam egyedi karaktere tartósnak bizonyul. Törökország közeli múltjának vizsgálata az ország geopolitikai jelentőségén túl azért is fontos, mert az élénknek nevezhető magyar-török politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok ellenére aránylag kevés elemző munka jelent meg a témában
Az elfogadható egészségi állapotok mérésének új módszere = A new method for the measurement of acceptable health states
Get PDFA jelölt doktori értekezésében az egészségügy fenntartható finanszírozásának problémaköréből kiindulva, az egészség értékelésével kapcsolatos új módszer, az elfogadható egészségi állapotok mérésének módszertani fejlesztését tűzte ki célul.
Az elfogadható egészség elve abból a feltételezésből indul ki, hogy az életkor előrehaladtával az emberek egyre több egészségproblémát tartanak elfogadhatónak. Szűkös erőforrások elosztása esetén elegendő lehet arra törekedni, hogy minél több egyén elfogadható egészségi állapotba kerüljön, alacsonyabb prioritást rendelve a már elfogadható állapotokban jelentkező egészségnyereséghez.
Az elfogadható egészség mérése korábbi kutatásokban az egészséggel kapcsolatos hasznosság legelterjedtebb mércéje, az EQ-5D kérdőív öt egészség-dimenziója mentén történt, a problémák elfogadhatóságát dimenziónként kérdezve.
A dolgozat első célkitűzése az elfogadható egészség mérésére új, a korábbinál pontosabb módszerek kifejlesztése volt. Ezen belül bemutatásra került az EQ-5D-3L által leírt diszkrét egészségi állapotok elfogadhatóságának együttes értékelése, melyben a jelölt saját fejlesztésű adaptív kérdezési algoritmust alkalmazott.
1) A dolgozat első hipotézise a valós körülmények között alkalmazott adaptív algoritmustól a kutatást előkészítő számítógépes szimuláció során mérthez hasonlító teljesítményt várt el, a valós körülmények között mért eredmények azonban a várakozásoktól kismértékben elmaradtak. A kérdezési módszertant a jelölt részletesen elemezte, a mérés pontosságának és megbízhatóságának javítása érdekében további javaslatokat tett.
2) A dolgozat második hipotézise alapján az együttes kérdezéssel kevesebb problémát tartanak elfogadhatónak az emberek, mint a szeparált kérdezéssel, amely feltételezést az alkalmazott előjelteszt szignifikáns eredménye is alátámasztotta.
3) Az elfogadható egészség mérésének a dolgozatban alkalmazott másik új módszere a módosított EQ VAS alkalmazása volt. Az EQ VAS alkalmazásával kapcsolatos eredményekből már angol nyelvű Q1-es folyóiratban megjelent publikáció is született. A harmadik hipotézis lényegében az elfogadható egészség mérésével kapcsolatos korábbi eredmények megerősítését szolgálta az újonnan alkalmazott EQ VAS módszer segítségével. Az többszintű regresszió elemzés megerősítette, hogy az emberek idős korban rosszabb egészségi állapotokat tartanak elfogadhatónak, mint fiatal korban. Az elemzés az egészségi állapotok elfogadhatóságának értékelésével kapcsolatban további összefüggéseket is feltárt.
A dolgozat másik feltételezése az volt, hogy az elfogadható egészség elvének alkalmazása a döntéshozatal során akkor lehet méltányos, ha sikerül igazolni, hogy elfogadható állapotban az egészségjavulás az egyén számára kevésbé értékes, mint nem elfogadható állapotban. A kutatás második átfogó célja, a boldogság és az EQ VAS skálával mért elfogadható egészség összefüggéseinek vizsgálata volt.
4) A dolgozat negyedik hipotézise szerint elfogadható állapotban az egészség kevésbé befolyásolja az egyén boldogságát, mint nem elfogadható állapotban. A hipotézist vizsgáló többváltozós regressziós modell eredményeit néhány kiugró eset olyan mértékben befolyásolta, hogy a szignifikáns modellparaméterek ellenére a hipotézis biztonsággal nem volt elfogadható, a kérdés vizsgálata további adatokat igényel.
5) Az ötödik és hatodik hipotézis szerint az egyének perspektívája és a társadalom perspektívája az elfogadható egészségről megegyezik: az idősebb egyének nagyobb valószínűséggel tartják elfogadhatónak az állapotukat, mint a fiatalok, míg a súlyosabb állapotú egyének kevésbé tartják elfogadhatónak az egészségüket, mint az egészségesebbek. A két hipotézist logisztikus regresszió segítségével sikerült igazolni. Az elemzés az elfogadható egészséget befolyásoló további életmódbeli és attitűdbeli jellemzőket is feltárt.
Összességében a dolgozat alábbi következtetései fogadhatók el új kutatási eredménynek:
a) Az elfogadható egészség az adaptív kérdezés és együttes értékelés módszerével pontosabban mérhető, mint a szeparált kérdezéssel: az együttes értékelés során az egyének kevesebb problémát fogadnak el, mint a szeparált értékelés során.
b) Az EQ VAS kérdőív a gyakorlatban jól alkalmazható módszer az elfogadható egészség mérésére
c) Az EQ VAS segítségével is kimutatható, hogy az emberek a kor előrehaladtával egyre több egészségi problémát tartanak elfogadhatónak.
d) Az elfogadható egészség az egyén nézőpontjából a kor és betegség súlyosságát tekintve hasonló prioritásokat tükröz, mint társadalmi nézőpontból: az idősebb egyének nagyobb valószínűséggel tartják elfogadhatónak az állapotukat, mint a fiatalok, míg a súlyosabb állapotú egyének kevésbé tartják elfogadhatónak az egészségüket, mint az egészségesebbek
A működési kockázatkezelés kiemelt kérdései a pénzügyi szektorban = Key issues of operational risk management in the financial sector
Get PDFA működési kockázat „a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból és rendszerekből, személyek nem megfelelő feladatellátásából, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot, de nem tartalmazza a stratégiai és reputációs kockázatot” (BCBS, 2006, 144. pp). Ez a kockázattípus – az európai bankok által az egyes kockázattípusokra képzett tőke megoszlása alapján – mára a hitelkockázat után a második legjelentősebb kockázattípussá vált megelőzve a piaci kockázatot (EBA, 2017/b). A disszertáció középpontjában a bankszektor működési kockázatkezelési folyamatai állnak, de mivel a működési kockázatok nem bankspecifikusak, az itt felvázolt kutatási eredmények más szektorok, illetve a szabályozó számára is megfontolandóak lehetnek.
Jelen disszertációban megfogalmazott, legfontosabb kutatási kérdések a következőek:
• Mely országspecifikus tényezők befolyásolják szignifikánsan az egyes országokban bekövetkezett működési veszteségesemények nagyságát és gyakoriságát?
• A bankok milyen információkat tesznek közzé a működési kockázatkezelési rendszerükről? A közzétett információk tartalma és minősége milyen pénzügyi és vállalatirányítási tényezőkkel van kapcsolatban?
• A banki működési kockázatkezelési rendszer legfejlettebb eleme, a kockázati étvágy keretrendszer milyen mértékben található meg a magyar bankok gyakorlatában, a banki szakértők milyen kihívásokat látnak a keretrendszer bevezetésével kapcsolatban?
Az első kutatásban – publikus veszteségadatbázis felhasználásával – elemezzük a működési veszteségek bekövetkezési gyakoriságát és hatását befolyásoló, ország szintű tényezőket 92 ország 2008 és 2016 között bekövetkezett működési veszteségei alapján.
1. A kutatás azt az eredményt hozta, hogy a korábbi tanulmányokban szignifikánsként meghatározott kormányzati mutatók magyarázó ereje nem igazolható, ellenben a sajtószabadságra vonatkozó mutató szignifikáns. A számok mögött megbúvó következtetés az, hogy az alacsony sajtószabadsággal rendelkező országokban, az érzékeny működési veszteségesemények, mint a belső és külső csalások, folyamati és emberi hibák, korrupció, üzletviteli kockázat stb. nem tudnak napvilágra kerülni, így nem szerepelnek a vizsgált adatbázisokban. A veszteségadatok elemzésekor így ezek az országok – tévesen – kevésbé kockázatosnak tűnnek. Ebből következik, hogy a publikus adatbázisokon történő modellezés esetén figyelnünk kell a torzító hatások kiküszöbölésére és korrigálnunk kell az adatainkat a sajtószabadság vagy hasonló kontroláló változó beépítésével.
2. A második kutatás során a Visegrádi Négyek 26 bankjának 2008-2016 közötti időszakban megjelent éves jelentéseinek és a III. Pillér alatti kockázati jelentéseinek tartalomelemzése alapján azt mondhatjuk, hogy a V4 országok legnagyobb bankjainak kockázati közzétételét mind tartalom, mind minőség szempontjából pozitívan befolyásolja az intézmény mérete (a mérlegfőösszeg természetes logaritmusa alapján), a tőkeáttétele, és az, ha az intézmény az AMA módszertant választja a működési kockázatok utáni tőke képzésére. Az eredmények nem mutatnak kapcsolatot a közzétételekhez kapcsolódó indexek és a ROA értéke között. A board struktúráját tekintve, a board mérete pozitívan befolyásolja a közzétételek tartalmi elemeit, ha a konfidencia-intervallumot 90%-ban határozzuk meg. A közzétételek minősége szempontjából a board mérete nem tekinthető szignifikánsnak. Ugyanígy az igazgatóságon belül a külső tagok aránya nem szignifikáns egyik regresszióban sem. A jelentések minőségét viszont pozitívan befolyásolja, ha a vezérigazgató és a board elnöke ugyanaz a személy. Azt azonban nem igazolja a regresszió elemzés, hogy kapcsolat lenne a riportok tartalma, illetve a CEO és a board elnöki pozíció dualitása között.
A harmadik kutatásban az előző két kvantitatív elemzés kiegészül egy interjúkon és on-line kérdőíveken alapuló, kvalitatív elemzéssel. A kutatás azt vizsgálja, hogy a hazai bankok milyen tapasztalatokkal rendelkeznek, és milyen kihívásokkal szembesülnek a kockázati étvágy keretrendszerének kialakításakor.
3. Az eredmények azt mutatják, hogy a jelenleg elérhető, kockázati étvágyra vonatkozó iránymutatások meglehetősen szűkszavúak, ugyanakkor a kockázati étvágy keretrendszer szerepe, mind felügyeleti, mind belső, stratégiai szempontból felértékelődött. A hazai pénzintézeti szektorban elindult a keretrendszer kiépítése, de kevés az az intézmény, ahol az valóban – mint a belső kontrollrendszer szerves része – működik. A kutatás alapján feltérképeztük, mely mérési eszközök mely kockázattípus esetén alkalmazhatóak. A keretrendszer kialakítását az első pilléres kockázatok esetében érdemes elkezdeni, mert ezek azok a kockázatok, ahol a bankok kellően fejlett kockázatkezelési eszközökkel, módszerekkel rendelkeznek
Dzsihád: terrorizmus, vagy szabadságharc?: a fogalom multidiszciplináris vizsgálata = Jihad: Terrorism or Fight for Freedom? Multidisciplinary study of the concept
Get PDFA disszertáció témája a dzsihád, annak multidiszciplináris vizsgálata és konceptualizálása. Azt a hipotézist kívánja bizonyítani, hogy az igazi dzsihád nem egyenlő a terrorizmussal.
Mi a dzsihád, mi az eredeti, valódi jelentése? Többféle dzsihád létezik, ha igen, azok hogyan viszonyulnak egymáshoz? Mik azok a fogalmak, amik a történelmi mozgása során hozzátapadtak és konnotációval bővítették jelentését? Hogyan viszonyul az iszlám az öngyilkos merényletekhez? Mi a terrorizmus?
A munka tartalmi felosztásában, annak elnevezésében metafórikusan az iszlám terminusait követi, ezért két fő részre tagolódik, mint uszúl és furú (gyökerek, alapok ill. ágak, elágazódások), az utóbbi fő rész pedig további két részt tartalmaz. Ezért a dolgozat lényegét tekintve három részből áll.
Az első rész a fenti kérdésekre kísérelt meg adekvát választ adni, mert a tézis fontos célja a témához köthető fogalmak tisztázása. A második rész az iszlám rendszerét járja körül, és arra a kérdésre fókuszál, hogy az egymás mellett interakcióban élő két civilizáció, az iszlám és a Nyugat, miért látja másképp ugyanazokat a dolgokat. Az alapfogalmak pontos definiálása és a második rész elméleti tanulmánya nélkül a nem specifikus szakértőnek gondot okozhat a harmadik rész szintetizálása. Ez a tézis súlypontja, ami a dzsihád egy fajtájáról, a fegyverrel megvalósított dzsihádról szól a gyakorlatban. Ez a dolgozat által szubjektív módon kiemelt esettanulmányokat – több, mint 30 – tartalmaz kronológiai sorrendben, Mohamed korától napjainkig, és arra a kérdésre keres választ, hogy egy originálisan pozitív vallási fogalom, az 1400 éves történelmi mozgása során, hogyan telítődött negatív tartalommal a Nyugat a kommunikációjában. Ezért a dolgozat ezt úgy címkézi, a dzsihád metamorfózisa. Ennek a résznek a sajátja, hogy a dzsihádot mindig elhelyezi az adott kor történelmi kontextusába, megvilágítva ezzel a fogalomra ható, azt aktiváló tényezőket, eseményeket, azok hátterét, ill. a történelmi elemzésen túl bemutatja azokat az ideológusokat, akiknek a munkája szignifikánssá vált a dzsihád interpretációjában.
A téma komplex feldolgozása miatt a disszertáció különböző tudományterületek módszereit alkalmazta, gyakran azok határmezsgyéjén kutatva (multidiszciplináris, ill. interdiszciplináris megközelítés), az iszlám tudományok mellett, történelemtudományi, kommunikációtudományi, hadtudományi, kül- és biztonságpolitikai, civilizációs és kulturális, szociológiai, pszichológiai, filozófiai módszereket használt, élt a narratív megközelítéssel, és felhasználva a szerző helyszíni tapasztalatait, a résztvevő megfigyeléssel, interjúzással is.
A kutatás kritériuma volt, hogy a témát a muszlimok szemszögéből prezentálja, az ő narratívájukat keretezze a nyugati társadalomtudományok eszközeivel, kuhni megközelítésben, az ő nyelvezetüket, lexikonjukat fordítsa. A tézis primer módon a szunnita iszlámon belül vizsgálódott, ennek oka, hogy amit ma a Nyugat és en bloc a világ dzsihádként megfogalmaz, az expressis verbis a szunnita iszlám sajátja. Ennek ellenére nem mellőzte a síita és háridzsita szekták dzsihádjának a kutatását sem, ami egyrészt teljessé teszi a témáról alkotott képet, de ennél is fontosabb, hogy korunk radikális szunnita dzsihád felfogása és gyakorlata szinte minden elemében a hajdani háridzsiták anatéma ideológiájában, valamint módszereiben köszön vissza. Ezért állítja azt a tézis, hogy a szalafi dzsihádista helyett, adekvátabb lenne a neoháridzsita kifejezés ezekre a radikális csoportokra.
A dzsihád Mohamed prófétától származó fogalom, a jelentése törekvés, küzdelem az Egy Isten/Allah útján. A kifejezés, mint figura etimologica több helyen előfordul a legelső és legfontosabb forrásban, a muszlimok szent könyvében, a Koránban. Releváns kategorizálása, a nagyobb és a kisebb dzsihád. A nagyobb dzsihád befelé irányuló küzdelem, a hívő lelkében zajlik, a kísértései ellen vívja, hogy jobb ember váljék belőle. Ez mindenki számára egyformán kötelező, fard ajn. A kisebb dzsihád kifelé irányuló küzdelem az igazságtalanság ellen, melynek természeténél fogva eleme a muszlimok számára unikálisan igazságos hit védelme. Ennek része a fegyverrel folytatott dzsihád, ami védekező, legitim vezető hirdeti ki, szigorú szabályai vannak és a közösség kötelessége, fard kifája. A dzsihád általános értelemben véve nem harc, nem háború. Az arab nyelvben erre külön kifejezések vannak. Fontos elem az iszlámban, de nem vallási kötelezettség, nem arkán ad-dín. Ez a dzsihád eredeti jelentése.
A disszertáció kiemelten foglalkozott a mártíromság és az öngyilkosság kérdésével és olyan fogalmak keretezését is tárgyalta, amik az elmúlt időszakban konnotációként árnyalták a téma eredeti jelentését, vagy egyenesen újra interpretálták azt. Ilyenek a fundamentalizmus, a szalafizmus, az iszlamizmus, vagy a szalafi dzsihádizmus. A terrorizmust önálló fejezetben elemezte a dolgozat. A tézis szerint a terrorizmus erőszak alkalmazása, vagy azzal való fenyegetés civilek ellen, politikai indíttatásból.
A dzsihád metamorfózisa a kisebb fegyveres dzsihád folyamatos újra interpretálását jelenti a disszertációban. A dzsihád eredeti jelentése, és hosszú idők alatt kidolgozott szabályrendszere ma már nem számít. A fegyveres dzsihád itt már nem fard kifája, hanem minden egyénre kötelező, fard ajn, itt már nincs iszlámra való felhívás, vagy hadüzenet, és mindenkit el kell pusztítani (muszlimot és nem muszlimot, gyerekeket, nőket, öregeket), aki az adott radikális csoport, vagy szervezet iszlám interpretációjával nem ért egyet, és erre bármilyen brutális eszköz, módszer megengedett. Ha végignézzük a fogalom történeti mozgását, Mohamedtől Abu Bakr al-Baghdadi-ig, akkor azt a megállapítást kell hogy tegyük, hogy a dzsihád nem tartozik az iszlám retradicionalizációs folyamatába. Dichotómia jellemzi, mert annak ellenére, hogy már az iszlám fundamentumaiban is szerepel, az idővonalon folyamatos fejlődésen megy keresztül, és különösen az utóbbi időkben egyre erőteljesebben, és negatívabban aktivizálódik az újabb és újabb interpretációk során, egyfajta önálló véleményalkotás (idzstihád) folyamataként, ami az iszlámon belüli újításhoz tartozik, és nem visszatérés a fundamentumokhoz.
A dzsihád mindig az iszlám krízisei idején válik szignifikánssá, olyan esetekben, amikor a megoldást az ősi, eredeti tanokban keresik a muszlimok
A vizuális retorika triadikus koncepciója: elméleti keret és esettanulmányok: vizuális retorika a katasztrófa-hírközlésben
Get PDFA vállalkozó felsővezető hatása a szervezeti tanulásra = The Entrepreneurial Manager’s Effect on Organizational Learning
Get PDFA szervezeti tanulás és adaptáció, mint kérdéskör önmagában fontos gyakorlati jelentőséggel bír. Kutatásomat az a jelenség hívta életre, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy korábban innovatív, proaktív cégek, élükön vállalkozó beállítottságú vezetővel egy idő után veszítenek adaptációs képességükből? Ennek okán arra a kérdésre kerestem a választ: Hogyan zajlik az adaptáció és a szervezeti tanulás növekedésorientált középméretű vállalatokban?
Vállalkozó szervezetek a környezeti kihívásokra, a jövőbeni trendekre és változásokra koncentrálnak. A jelenlegi adaptációs és szervezeti tanulás szakirodalom nem vizsgálja az útfüggő tényezőket az adaptációban, és ennek köszönhetően a múltbéli adaptáció és tanulás, valamint ezek hatásának vizsgálata a jelenre és a jövőre nincs a kutatók fókuszában. Ezen kutatások az adaptáció és tanulás ideális útját keresik, és nem foglalkoznak azzal, hogy valójában mi történik a szervezeteken belül. Kutatásomban ezen gondolatokat tartottam szem előtt, és egy kritikusabb megközelítéssel vizsgáltam ezen folyamatokat. Ezen idealisztikus megközelítés a vállalkozó vezető megítélésre is vonatkozik, ezért kiemelten foglalkoztam azzal, hogy a felsővezető hogyan hat a szervezeti adaptációs és tanulási folyamatokra.
Kutatásom keretében longitudinális kvalitatív esettanulmányos kutatást végeztem egy középméretű vállalat esetét vizsgálva 2015-től 2017 közepéig etnográfiai módszerekkel. Kutatásomban arra világítottam rá, hogy a szervezeti tanulás és adaptáció folyamatát nem lehet a múltbéli adaptációs folyamat vizsgálata nélkül megérteni, ugyanis a korábban berögződött tudás és rutinok meghatározzák azt, hogy a szervezet mire lesz képes a jelenben és jövőben. Kutatásom fő megállapításai, melyek hozzájárulnak az elmélethez a szervezeti tanulás és adaptáció tekintetében tehát a következők:
A szervezeti tanulás nem kizárólag egy tudatosan menedzselt, választott folyamat, hanem rutinok kialakulása révén állandóan jelen van. Ennek eredményeként a szervezet nemcsak jó dolgokat tanulhat meg, hanem a teljesítmény és alkalmazkodás szempontjából rossz dolgokat is, valamint ezzel egyidejűleg nem tanul meg fontos és a szükséges dolgokat. A szervezeti tanulás szakirodalma utóbbi kettővel többségében nem foglalkozik.
Ezen rossz berögződések főként akkor alakulnak ki, amikor a felsővezető nem irányítja tudatosan a belső szelekciós és megtartási folyamatokat, hanem a szervezetre bízza ezeket. Kialakul evolutív módon a rutin, melyet a korábbi szervezeti szintű rutinok és berögződések fognak alapvetően alakítani. Ez akkor is megtörténik, ha a felsővezető új variációs tevékenységet indít el a szervezeten belül, például új terméket, vevőt, technológiát, eljárást kíván bevezetni. Ez esetben általában a szűk keresztmetszetek mentén kezd el szelektálni a szervezet, amennyiben ezt a felsővezető nem menedzseli.
A rutinok, melyek meghatározzák a szervezet tanulási folyamatait, vagy legalábbis hatnak ezen folyamatokra, nemcsak a szervezeti folyamatokban vannak jelen, hanem a szervezet és a vezetés viszonyában is, legyen szó csoport szintről vagy szervezeti szintről. Azaz a vezető vezetési eszköztára és ennek alkalmazása is rutinszerűvé válik és ezáltal a vezető kondicionálja az általa irányított szervezetet bizonyos viselkedésmintákra és gondolkodásmódra. Annak érdekében, hogy mindebben változás álljon be, elsősorban a vezetőnek és az általa működtetett vezetői eszköztárnak kell megváltoznia.
Kutatásom módszertani téren is ráerősít arra, hogy fontos a szervezeti tanulás és adaptáció kutatásában a longitudinális és a szervezeten belüli mély vizsgálat. Azaz a keresztmetszeti vizsgálat alkalmazásával nem tárható fel a tanulás valódi folyamata, ehhez folyamatában kell vizsgálni a tanulást és adaptációt és az ok-okozati összefüggéseket
Közösségi egészségélmény modell: egészségcélú együttműködések rendszerén alapuló szolgáltatásfejlesztés a gyakorlatban = The community health experience model: health transaction network-based service development in practice
Get PDF1. Dolgozatom bemutatja az általam újonnan kidolgzott Közösségi Egészségélmény Modellt, amely az egészségérték-teremtés kokreatív modellje az egészség-ökoszisztéma keretei között. A modell megfelel a Grönroos és Gummerus által leírt Service Logic-ban leírtaknak. Az egészségügyet szolgáltatói térként kezeli, amelyben csoportmunkára alapozott együttműködések járulnak hozzá a kokreációhoz és az orvos-biológiai mutatókkal mért egészégérték-teremtéshez. Az ügyfelekre egymással rendszeres egészségkompetencia-cseréket megvalósító ügyféltér-hálózati tagokként tekint, amely cserék során a saját egészségélmény a legfontosabb egészségérték-mérő. A két tér közötti tevékenység- és értékharmonizációt teremti meg a közös tér.
2. A két eltérő értékkészlettel és döntési logikával működő tér tevékenységei összehangolásának megalapozására a Care Delivery Value Chain-nek megfelelő egészségérték-teremtő folyamatokat az Actor – Resources – Activity modell alkalmazásával standardizált tevékenységelemekre bontottam. Minden egyes tevékenységelemnek hozzáadott értéket kell nyújtania az egészségérték-teremtő értékláncban, amit az orvostudományi értékelési szabályok szerinti bizonyítékokkal kell alátámasztni. Ezen egészségérték-teremtő folyamatok mindegyike három alfolyamatot tartalmaz, a szolgáltató által megvalósítandó folyamatokat, az ügyfél által megvalósítandó folyamatokat és az ügyfelet a megvalósításban támogató folyamatokat.
3. A tevékenységelemekhez kompetenciákat rendeltem a tevékenység mint csere megvalósítási helyével szembeni elvárások, az időpontja, a résztvevő szereplők elvárt tudása, tapasztalata és készsége, valamint a témája szerint. Az értékteremtő-folyamatok standardizált tevékenységelemeihez rendelt kompetenciákat csoportosítottam, és kidolgoztam egy egységes egészségügyi kompetenciamátrixot. A kompetenciamátrix alkalmazásának elsődleges célja, hogy az egészségérték-teremtő értékláncok tevékenységelemeinek megvalósításához mindig az éppen megfelelő vagy az ahhoz legközelebb álló kompetenciát rendeljék. Ez biztosítja, hogy megfelelő minőségben a szükségesnél nem magasabb költségen történjen meg a tevékenység.
4. Kidolgoztam a társadalmi és egyéni szinten több egészségérték-teremtést lehetővé tevő egészségtanácsadás módszertanát, amely a modell kokreációs középpontjaként szereplő közös tér kulcstevékenysége. Az egészségtanácsadást szakképzett egészségtanácsadó valósítja meg, aki az egészségérték-teremtő folyamatok tevékenységelemeit alkalmazza szakmai alapként, és az ügyfelet abban támogatja, hogy a preferenciái, ismerete és szándékai szerint alkossa meg saját egészségcélú egészségtervét a bizonyítottan egészségérték-teremtésben hozzáadott értéket nyújtó tevékenységelemek alkalmazásával.
5. Leírtam a teljes kokreatív tér kulcsszereplőit, beleértve az egészségkompetenciák hálózatos működését megszervező új szereplőket, a közösségi egészségszervezőket.
6. Az elvégzett modell gyakorlati hasznosságát tesztpiaci kísérletben vizsgáltam, amely 26.549 ügyfél részvételével bebizonyította, hogy a közösségi egészségélmény modell már három hónap működés alatt jelentős egészségérték-teremtési többletet tud biztosítani.
A kidolgozott modell a mai egészségügy átalakítása mellett lehetőséget ad az új egészségszolgáltatások fejlesztéséhez, szervezéséhez és menedzsmentjéhez az eddig egymástól különállóan figyelembe vett szempontok egységes keretek közötti kezelésével. Az egészség-ökoszisztéma fejlődését figyelve a közösségi egészségélmény modell az egészségügyi rendszereken kívül akár gyorsabban és szélesebb körben alkalmazhatóvá válik, mint a szorosan szabályozott, még mindig merevnek tekinthető egészségügyi rendszerekben