1424 research outputs found
Sort by
The Role of Foreign Intervention in the Balance of Power System of the Greater Middle East: The Case of Iraq
Get PDFAz 1990-es évek folyamán csökkent a nagy polgárháborúk száma, a fegyveres konfliktusok előfordulásának ez a javuló tendenciája azonban az elmúlt évtizedben megfordult, és területi koncentrálódást is mutat. A Közel-Kelet régóta a háborús térségek közé tartozik, a régióban azonban talán a központi elhelyezkedésű Irak tekinthető a fegyveres konfliktusok által az egyik leginkább érintett országnak. Irak területe az Egyesült Államok vezette 2003-as inváziót követően gyakorlatilag állandó csatatérré változott, ugyanakkor Bagdad már jóval korábban, Szaddám Huszein hatalmának megerősödésével, valamint az iráni iszlám forradalom kitörésének idején a regionális hatalmi egyensúlyban bekövetkező változások miatt is az amerikai külpolitika előterébe került.
A disszertáció célja a hatalmi egyensúly elméletei által kínált elemzői eszköztár alkalmazhatóságának bemutatása volt egy esettanulmány segítségével, emellett azonban a külső katonai intervenció jelenségével és a hatalmi egyensúlyi rendszer működésével kapcsolatos szakirodalmi hátteret is igyekszik keretbe foglalni. Fő kutatási kérdése, hogy egy külső katonai beavatkozás képes-e jelentős átalakulást előidézni egy regionális hatalmi egyensúlyi rendszerben a hatalmi képességek államok közötti redisztribúciója révén? Az értekezés első fejezete tartalmazza a bevezetést és a kutatási projekt rövid bemutatását. A második fejezet áttekintést ad a fegyveres konfliktusok trendjeiről, az elméleti irányzatokról és megközelítésekről, ismerteti az intervenció fogalmát és különféle definícióit, valamint rámutat a külső beavatkozás és a polgárháború összefüggéseire. A harmadik fejezetben a hatalmi egyensúly elméletével folytatódik a szakirodalmi áttekintés, kezdve a fogalom különböző jelentéseinek és a kifejezés lehetséges alkalmazási módjainak ismertetésével. Ez a fejezet felvázolja továbbá a különböző egyensúlyozási magatartásokat, a szövetségek kialakulásának folyamatát, a hatalmi egyensúlyi rendszer működési elvét, valamint a hatalom mérésének módszertani kihívásait. Ezt követően a negyedik fejezet áttekintést ad az 1990 és 2014 közötti iraki külső intervenciókról és a történelmi háttérről, a hatalmi egyensúly elméletét alkalmazva elemzői eszközként az események vizsgálatához. Az ötödik fejezet a jelenlegi regionális erőviszonyokat vázolja fel, majd végül a hatodik fejezetben a következtetések zárják a doktori értekezést.
A hatalmi egyensúly egy változatosan definiált elmélet és egy máig vitatott realista koncepció. Az elméleti elemzés eszközeként történő alkalmazása azonban továbbra is érvényes. A hatalmi képességek megoszlása és a szövetségek alakulása a fegyveres konfliktusok államközi kiváltó tényezői közé tartoznak, s egyúttal a hatalmi egyensúlyi rendszer működésének is alapját képezik. Az elmúlt évtizedekben Irakot érő külső befolyás mértékét és a katonai intervenciók történetét, valamint azok hatalmi képességekre gyakorolt hatását látva megállapítható, hogy egy külső beavatkozás képes alakítani, vagy akár jelentős mértékben megváltoztatni egy komplex regionális hatalmi egyensúlyi rendszer működését. Ez azonban nem csupán a hatalmi képességeket érintő hatásának köszönhető, hanem a fenyegetettségi percepciók alakulására gyakorolt befolyásának is, ami a szövetségek létrejöttének fontos mozgatórugója
A mezoszintű versenyképesség elmélete és alkalmazása a magyar tejipar példáján keresztül = Theory and application of meso-level competitiveness through the example of the Hungarian dairy industry
Get PDFA doktori értekezés fókuszában a versenyképesség vizsgálata áll. Ezen tág és gazdag szakirodalommal ellátott területen belül a mezoszintű versenyképesség kérdésköre és értelmezése került kiválasztásra. A dolgozatban mezoszintű versenyképesség szakirodalmi rendszerezése mellett egy választott iparágra, a tejiparra vonatkozóan történt az empirikus kutatás.
A dolgozat az alábbiak szerint tagolódik. A bevezetést követően a dolgozat első fejezetében a versenyképesség elméleti hátterének, közgazdaságtudományi és gazdálkodástudományi megközelítése kerül tárgyalásra. Ezt követően, még ugyanezen fejezetben bemutatásra kerül a versenyképesség különböző két alapvető vizsgálati szintjeinek (a mikro és a makro szintek) meghatározása, fejlődési útja, majd a fejezet a mérési módszerek összegyűjtésével zárul. A dolgozat második fejezete a mezoszintű versenyképességre koncentrál. Egy általánosabb szakirodalmi elemzést és mérési módszereket követően (amely a mezoszinten belüli értelmezésekre is kitér) az iparági versenyképesség szisztematikus irodalomelemzése következik PRISMA módszertant követve. Ez a szakirodalmi elemzés mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban fellelhető cikkek, tanulmányok alapján történik. A harmadik fejezetben a szakirodalmi elemzést az empirikus kutatáshoz felhasznált iparág, a tejipar bemutatása követi, kitérve a fogyasztói szokásokra és a szabályozó környezetre, valamint a tejiparban fellelhető korábbi versenyképesség kutatások összefoglalására. A dolgozat negyedik fejezete a kutatási kérdések alapján megfogalmazza a disszertáció hipotéziseit, al-hipotéziseit, valamint azok tesztelésére alkalmazott módszertan bemutatásával, valamint a kutatási korlátok számbavételével záródik. Ezt követi az empirikus kutatás, amely a hazai tejipari versenyképességet hivatott mérni és összevetni az EU28 tagállamaihoz képest 1999 és 2018 közötti időszakot tekintve. Ehhez egyrészt a megnyilvánuló komparatív előny index és változatainak alkalmazása, másrészt stabilitás vizsgálata, végül a meghatározó tényezők elemzésére regressziós modell becslésével került sor. A hipotézisek tesztelésére használt módszerek eredményeinek bemutatása, elemzése az 5. fejezetben található. Végül a dolgozat legfontosabb eredményeinek összefoglalása, a kutatási korlátok, valamint a jövőbeli kutatási irányvonalak felvázolásával zárul a dolgozat
Erdélyi magyar fiatalok a társadalmi struktúrában
Get PDFA társadalmi struktúrakutatás kitüntetett helyet foglal el a társadalomkutatásokban, ezért talán ma is ez az egyik legtöbb vitát kiváltó terület. Egyre több kutatót foglalkoztat a társadalom tagozódásával kapcsolatos dilemma, hogy az osztálykategória érvényességét újra kell gondolni, ugyanis a globalizáció hatása miatt – a megnövekedett földrajzi mobilitás és a posztmodernitás kontextusa – a korábbi magyarázó változók nem adnak kielégítő magyarázatot. Bár a társadalmi rétegződés vizsgálatának és módszertanának több évtizedes hagyománya van, mégis nehezen megragadható és leírható folyamat. Nincs egyetértés abban, hogy melyek a relevánsnak tekinthető változók, különösen akkor, ha a fiatalok társadalomban elfoglalt helyét akarjuk megérteni.
Az értekezés arra vállalkozik, hogy az erdélyi magyar fiatalok társadalmi struktúrában elfoglalt helyét vizsgálja meg. Egyik fő kutatási kérdésünk, hogy: elégséges-e a hagyományos (osztály-alapú) paradigma, vagy a fogyasztásalapú tagolódást is figyelembe kell venni? Elemzésünk során keressük a fiatalok társadalmi tagolódását legjobban leíró rétegződéselméleti megközelítést.
A dolgozat első részében a főbb szocio-demográfiai változók mentén a 15-29 év közötti fiatal populáció leírását adjuk. A hagyományos foglalkozásszerkezeti modell segítségével megvizsgáljuk a fiatalok foglalkozási struktúrájának időbeni változását. A második részben a státushelyzet és a különböző szocio-demográfiai jellemzők közötti összefüggéseket, illetve a származás hatását (apa iskolai végzettsége, foglalkozása) vizsgáljuk. A dolgozat központi - harmadik - részében a kulturális fogyasztásban mutatkozó társadalmi különbségeket elemezzük:
(1) Milyen kulturális fogyasztásbeli jellegzetességek alapján különülnek el az erdélyi magyar fiatalok? (2) Milyen tényezők befolyásolják a kulturális fogyasztási szokásaikat? (3) Mennyire érvényes az a megközelítés, mely szerint a „kulturális mindenevőség” felbukkanása feloszlatja az osztályalapú megkülönböztetést a kulturális fogyasztás tekintetében?
Elemzésünk rámutat arra, hogy a hagyományos rétegződési mutatók ugyan differenciálnak, de a fiatalok rétegződésének leírásához nem elégségesek. A fiatal korosztályok esetében nem beszélhetünk homogén jövedelmi osztályokról, ők azok, akik inkább életstílus, illetve fogyasztás szerint rétegződnek, ezért fontosnak tartjuk, hogy a hagyományos társadalmi struktúraelemzésekkel párhuzamosan nagyobb teret kapjanak az életstílus elemek.
A jelenlegi erdélyi magyar fiatalok kulturális szegmentációjában a vertikális és horizontális differenciálódás együttesen van jelen, az „életstílus csoportok még nem váltották le egyértelműen a hagyományos osztály modelleket” (Bukodi–Róbert, 2000:363; Marian, 2010:85), de elemzésünk következtetése az is, hogy a fogyasztói társadalom megjelenése megváltoztatta a fiatalok kulturális rétegződésének dinamikáját, és a horizontális differenciálódás vizsgálata és az életstílus tipológiák további fontos kutatási irányt jelentenek. Véleményünk szerint az ifjúságkutatásban a vertikális és horizontális értelmezési kereteket együtt kell használni. Bourdieu (1984) elméletéből kiindulva, aki a gazdasági tőke mellett kiemeli a kulturális és a társadalmi tőke fontosságát is, mi is egy
többdimenziós modell megalapozását, kidolgozását javasoljuk
Vendégtér-paradoxon : Budapesti luxusszállodák miliője a helyi társadalom szemszögéből
Get PDFAz értekezés célja az elméleti keretet biztosító szakirodalom alapján a luxusszállodai környezet és szolgáltatások helyi társadalom által történő feltáró elemzése, az elsődleges céllal turisztikai szolgáltatást nyújtó városi szállodák, mint turisztikai terek vizsgálata a helyi lakosok szemszögéből két luxusszálloda mintáján keresztül.
A kutatás során ismertettük, de a tartalmi és terjedelmi vonatkozások miatt nem tértünk ki részletesen a design és az építészet, továbbá a szállodák üzemeltetési és tulajdonlási formáival kapcsolatos aspektusokra, ugyanis ezek a környezeti térészlelés és a miliő elmélete kapcsán
nem voltak annyira relevánsak, mint a fogyasztói viselkedés.
Az egyik fő megállapításunk az, hogy a szállodák belső környezete számos kiaknázatlan lehetőséget rejt, menedzseri javaslat, hogy a jövőben javasolt – a luxusszálloda adottságai, elhelyezkedése, üzemeltetési formájának figyelembevételével – a kiegészítő szolgáltatások révén a helyi közönséget is megcélozni, ugyanis visszatérő vendégeket eredményezhet az ilyen
szempontú megközelítés.
A szakirodalom és a két esettanulmány kutatási eredményei alapján a szállodai környezet azon elemeit azonosítottuk, amelyek a vendég visszatérése szempontjából hozzájárulnak, ugyanis a helyi lakosok viselkedésének szempontjából ez a kérdés volt szignifikáns menedzseri nézőpontból: - helyspecifikus elemeket (megközelíthetőség, lokáció, épület mérete, alaprajz, lobbi, étterem, bár, rendezvényterület, kulturális örökség, és panoráma) - időspecifikus elemeket (történelmi múlt, látogatás gyakorisága, látogatás időtartama) - turisztikai miliő
elemeit (épített környezet, szálloda belső design, vendégkör, személyzet, egyes egységek hangulata, fények, színek, hőérzet, anyagok, illatok/szagok, zene, zörej, hangok).
A két esettanulmány két történelmi jelentőséggel bíró luxusszállodában készült, a visszatérés elemeiként az alábbi tényezőket azonosítottuk: vendégéjszaka eltöltése, egyéb szolgáltatás igénybevétele, rendezvényeken/programokon való részvétel, műemlék vagy kiállítás megtekintése. A szállodai környezet vizsgálata mellett azokat a szállodai szolgáltatásokat azonosítottuk, amelyek a helyi lakosok számára kínálhatóak
Hétköznapi etnicitás. Beregszászi magyarok az etnikai kategóriák szerepéről
Get PDFA kárpátaljai magyarság, Beregszász város magyarságának hétköznapi etnicitás vizsgálatához készült az a város lakosaival végzett fókuszcsoportos (Vicsek 2006)
beszélgetés, amely a dolgozat legfontosabb forrása a választott téma bemutatásához. A beszélgetés témakörei főként a mindennapokban átélt és megtapasztalt etnicitással kapcsolatba hozható témakörökre épült. Az episztomológiai keretek közül a társadalmi
konstruktivizmust (Berger–Luckmann 1996, Burr 1995, Jorgensen–Philips 2002, Galbin 2014) és a diskurzuselemzést (Jorgensen–Phillips 2002) valamint a tartalomelemzést (Clarke 2005, Braun – Clarke 2006) használjuk ezek kiértékelésére. A fókuszcsoportos elemzést kiegészítettük az újonnan terjedő és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő nyelvi tájképes elemzéssel
(Shohamy–Ben-Rafael 2015).
(1) Az erdélyi, kolozsvári magyarok körében végzett hasonló kutatásban (Brubaker et al. 2011) levont konklúziók számos pontban hasonlítanak a jelen kutatás összesített gondolatrendszeréhez. A „magyar világ” pont olyan erősen és konkrétan kirajzolódott a beregszászi
magyarok körében, mint ahogy a kolozsváriaknál is, és ebben a folyamatban fontos szerepe van a helyi civil kezdeményezéseknek, illetve a magyar világ köré szerveződő etnokultúrális jellemzőket hangsúlyozó intézményhálózatnak.
(2) Az etnikai határok elkülönülésénél azt láthatjuk, hogy legfontosabb jellemző a kultúra és a nyelvhasználat. A hétköznapi megélhetésre koncentrálva bizonyos magyaroknak
fontossá válik a magyar kulturális események látogatása, míg másoknak sokkal fontosabb a vallásosságához kapcsolódó alkalmak, közösségek. A kultúrán keresztül a kisebbséghez
tartozó magyar etnikum igyekszik láttatni önmagát és a kulturális tevékenységek, rendezvények fokozottabb etnikai jellegével illetve annak minőségével magabiztosságukat
erősíteni. A kulturális magabiztosság erősíti a csoport szinten történő relációs összehasonlításokat (Abdelal el al. 2006), társas versengést (Tajfel–Turner 1979),
valamint az egyéni szinten megjelenő énvédő torzításokat (Smith–Mackie 2004: 335–339) vagyis a saját csoport pozitívabb jellemzőinek kidomborításával, a helyi szláv etnikum által szervezett kulturális programok alacsony minőségűnek minősítése a saját csoportjuk/csoportjának
magabiztosságát növel(het)ik.
(3) A nemzetiség és az állampolgárság két olyan kategória, amely bizonyos etnikumoknál megegyezik, míg másoknál eltérő. Korábbi kutatásokban nem konstatálták azokat az eseteket és egyéneket, akiknél a két fogalom: a nemzetiség és az állampolgárság valamilyen oknál fogva egybemosódott. Egy tisztán magyar közegben élő magyar anyanyelvű
illető eddig nem szembesült a mindennapjaiban azzal, hogy az állampolgárság nem egyezik a nemzetiségével. Az etnikai kategóriatagság ilyen formában még összetettebb eseteket is generálhat, ahol nem egyértelmű/egybemosódott a nemzetiség fogalom az állampolgársággal.
(4) Ukrajna a háborús helyzete miatt fókuszba került Európában, központi figyelmet kapott minden tekintetben. A háborús helyzet, illetve a politikai hatalmi struktúra változásai következtében új társadalmi, politikai és gazdasági rendszer kezd kibontakozni, amelyet
rendszerváltozásként is felfoghatunk. A városban élő magyarok a Kárpátalján általánosan érvényes békés együttélésre nagyon büszkék, éppen ezért nem tudják megérteni bármilyen formában a háború kitörésének valódi okát, az ukrán–orosz konfliktust. Az új ukrán
helyzetben egyre több alkalommal használják a szeparatizmus kifejezést – korábban ekkora hangsúlyt nem kapott ez a fogalom. A majdani eseményeket, illetve a keleten dúló háború kitörését követően a szeparatizmus az ellenség felcímkézéséhez használt kifejezés, valamint
minden más megcímkézésére is alkalmazzák, amely az egységes Ukrajnát, a nemzeti ideológiákban megfogalmazott célokat veszélyezteti. Ez a fogalom akkor vált életszerűvé és komoly veszéllyé, amikor egyre több esemény épült a magyar etnikum ellenséggé alakítása köré
Pénzügyi közvetítés likviditási és szabályozási korlátok mellett
Get PDFA likviditási válságok és a válságokat elemző tanulmányok felhívták a szabályozó szervek figyelmét a likviditás vizsgálatának fontosságára, így napjainkban a likviditás és a likviditási kockázat kezelése a szabályozási gyakorlatban (a BCBS és a SEC előírásaiban és az IOSCO ajánlásaiban) és az elméleti modellekben egyaránt fontos probléma. Az értekezés elméleti modellkeretben vizsgálja az optimalizáló piaci szereplők döntésének megváltozását likviditási és szabályozási korlátok bevezetésekor.
Az intézményi befektetők szempontjából a likviditási kockázat mérésének és kezelésének kiemelt jelentősége van. Acerbi és Scandolo (2008) a portfóliók értékét az előírt likviditási elvárás és az eszközök pillanatnyi likviditását leíró marginális keresleti-kínálati görbék mellett határozza meg. A marginális keresleti-kínálati görbe az ajánlati könyvben egy adott pillanatban megüthető limitáras ajánlatokból határozható meg, és megadja, hogy egy adott értékpapír egységét milyen áron tudjuk megvenni/eladni. A likviditási elvárás halmaz a jövőbeli terveket formalizáló feltételrendszernek (likviditási elvárásnak) eleget tevő portfóliók halmaza. Mivel az intézményi befektetők portfólió-allokációról szóló döntéseiben saját kereskedésük árhatása fontos szerepet játszik (Almgren és Chriss; 2001), az értekezésben új portfólióértéket vezetünk be: a likviditási elvárás melletti portfólióértéket módosítottuk, a kereskedés következtében jelentkező permanens árhatás figyelembevétele mellett határoztuk meg. A permanens árhatás szerepeltetése a készletezési hatás miatt az árelfogadás feltételének sérülésével jár együtt, hiszen a piaci szereplő kereskedésével eltolhatja, akár manipulálhatja is az árakat. Intézményi befektetők esetében az így definiált pontosabb portfólióértéket használhatnánk kockázati mértékek számszerűsítésekor, tőkekövetelmény meghatározásakor, illetve portfóliókezelők teljesítményének vizsgálata során.
A gyakorlati tapasztalat és az elméleti modellek azt mutatják, hogy a likviditási kockázat és a túlzott kockázatvállalás csökkentése érdekében bevezetett szabályozói lépések hatására a piaci szereplők módosítják befektetési döntéseiket, sőt a szabályozói előírás visszahat a piaci likviditásra. Az értekezésben tranzakciós költséggel (marginális keresleti-kínálati görbével, illetve árréssel) bővített általános egyensúlyelméleti modellt vezetünk be a különböző eszközök likviditása és a bevezetett szabályozói előírás közötti kapcsolat vizsgálatához. A modellben a szabályozás visszafogja a piaci szereplők közötti kereskedést és kockázatmegosztást. Egyensúlyban a piaci szereplők fogyasztási profilja kockázatosabb marad, alacsonyabb hasznossági szintet érnek el. Eredményünk, hogy a szabályozói előírás bevezetése (amennyiben az optimalizáló szereplő beleütközik a korlátozó feltételbe) csökkenti a piaci likviditást és a piaci szereplők hasznosságát. Természetesen a gyakorlatban a szabályozás kérdése sokkal összetettebb, és a beavatkozást a piaci tökéletlenségek indokolttá tehetik. Az értekezés ugyanakkor megerősíti, hogy a beavatkozás költségekkel jár, a szabályozói előírás bevezetése visszahat a piaci likviditásra. A szabályozási mechanizmusok tervezésekor ezt a szempontot is mérlegelni kell.
Az értekezés utolsó fejezete kitekintésként a bevezetett modellt az intézmények és a gazdasági növekedés kontextusába ágyazva alkalmazza, a tranzakciós költség bevezetése és a kockázatmegosztás közötti kapcsolatot vizsgálja
A tagállamok és az Európai Unió költségvetése : A nettó egyenleget előtérbe helyező szemlélet
Get PDFAz értekezés hipotézise, hogy a tagállamok minél előnyösebb nettó egyenlegre összpontosító szemléletétől nem várható elmozdulás. A jelenség mögött ugyanis nagyszámú magyarázó tényező húzódik meg, amelyek kellő okot szolgáltatnak a tagállamoknak arra, hogy a jövőben
is az általuk elérhető nettó egyenleget helyezzék a középpontba a közös költségvetés megítélésekor. Elmondható továbbá, hogy a szemlélet mögött meghúzódó okok egy része
átfedi, ezáltal erősíti egymást.
A hipotézis bizonyítása leíró-elemző megközelítést alkalmazva történik. Elsőként ismertetem a
téma tárgyalásához szükséges alapfogalmakat és definíciókat; a gyakorlati elemek mellett
történeti elemzéseket is végzek a költségvetési rendszerre jellemző útvonalfüggőség miatt. Ezt követően bemutatom a tagállami nettó egyenleg lehetséges kiszámítási módjait, majd ismertetem, hogy milyen jellegzetességeket figyelhetünk meg a nettó befizető és a nettó
kedvezményezett országok egyenlegének alakulásában. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy ismertessem, mely tagállamok voltak az egyes szakpolitikák kiemelt haszonélvezői. Ezt
követően részletesen elemzem, hogy a jelenleg használt költségvetési egyenleg miért problematikus mutató, miért nem tekinthető akár csak megközelítőleg jó mérőszámnak a
tagállamok által élvezett fiskális előnyökre. A fentiekre alapozva megvizsgálom, hogy milyen okokkal magyarázható a tagállamok nettó egyenlegre összpontosító szemlélete. Számos gazdasági, politikai, valamint történeti okot azonosítok, majd elemzem, hogy a szóban forgó
jelenségek hogyan járultak hozzá a nettó pozíciós szemlélet felerősödéséhez
Közgazdasági módszerek a jogalkalmazásban és a szabályozásban = Economic tests and expert evidence in antitrust enforcement
Get PDFA dolgozat tematikája a szabályozás felől halad a jogalkalmazás felé, és három irányból járul hozzá a szabályozással és a jogalkalmazással kapcsolatos ismeretek bővüléséhez. Az elemzések során matematikai (elsősorban játékelméleti) modellek segítségével vonunk le közgazdasági jellegű következtetéseket. Az elméleti áttekintő fejezet után az első két téma (verseny-/szabályozás) hagyományosan közgazdaságtani. Harmadik témánk pedig jó példája a közgazdasági gondolkodás kiterjesztésének a jogalkalmazás területére.
Először a versenyszabályozás szükségességével foglalkozunk nemcsak a fogyasztók, hanem az érintett vállalatok szempontjából. A versenyszabályozás célja a versenyellenes magatartás kiszűrése, a tisztességes verseny biztosításán keresztül a piacok hatékonyságának növelése. A kontinentális jogrendszerekben ezt általában versenyhatóságokon keresztül érvényesítik. Működésük eredményét (a hatóságok maguk is) általában a fogyasztói jólét változásán keresztül próbálják kimutatni. Ez a leegyszerűsítő értékelés azt a hamis látszatot kelti, mintha a versenypolitika haszna kizárólag a fogyasztóknál jelentkezne. Mintegy „ellenpéldaként” a disszertációban egy oligopólium vállalataira alkalmazott n-szereplős fogolydilemma modell segítségével mutatjuk meg, hogy meglehetősen általános feltételek teljesülése esetén a piac vállalatainak is érdeke a versenyszabályozás léte. Sőt, profitjuk egy részét feláldozva még finanszírozni is hajlandóak, mert így megfékezhető a nagyobb piaci részesedésért folyó versengés. Az elméletet empirikusan is megvizsgáljuk a brit és a holland versenyhivatal gyakorlata alapján. Az adatok mindkét esetben a szabályozás érdekcsoport-elméletét támasztják alá, és megfelelnek a modellre alapozott várakozásoknak.
A szabályozásnak a tisztességes verseny feltételeinek biztosításán túl célja lehet olyan megoldások elősegítése, melyek társadalmi szempontból hasznosak, de piaci körülmények között nem valósulnának meg. Ilyen lehet a dinamikus árazás bevezetése például az árampiacon, ahogy azt az értekezésben részletesen kifejtjük. A differenciált árazás az azt alkalmazó vállalat számára több szempontból is előnyös: javítja a kapacitáskihasználtságot és növeli a profitot az árdiszkrimináció révén. Elemzésünk során megmutatjuk, milyen körülmények között növeli a vállalat nyereségét az egységes árazásról a csúcsidei árazásra való áttérés. Általában kétféle körülmény ösztönözheti a változtatást: (i) a technológia, azaz a magas kapacitás-fenntartási vagy termelési költségek (melyek közül az előbbi igen gyakori az ingadozó keresletű iparágakban) és (ii) a fogyasztók tulajdonságai, azaz a csúcsidőszaki fogyasztás alacsony árrugalmassága. Minél rugalmatlanabbul reagálnak a vásárlók az árváltozásokra, annál jobban tudja ezt a vállalat kihasználni profitja növelése céljából. Ezzel szemben a fogyasztók éppen akkor járnak jól a csúcsidei árazással, ha elég rugalmasan tudnak váltani az időszakok között. A vállalat érdeke tehát többnyire ellentétes a fogyasztók érdekeivel. A dolgozatban különböző modellek segítségével megmutatjuk, a fogyasztók preferenciáinak milyen tulajdonságai (például a helyettesítési rugalmasság milyen mértéke), valamint a termelési technológia milyen jellemzői szükségesek ahhoz, hogy a csúcsidei árazás egyaránt előnyös legyen a vásárlók és a vállalat számára. Amennyiben a kérdéses feltételek fennállnak egy termék vagy szolgáltatás piacán, az árstruktúra megváltoztatása társadalmi szempontból Pareto-javuláshoz vezet.
A bíróságok erőforrásainak (időráfordítás, költségek) minimalizálására hüvelykujj-szabályok adnak lehetőséget. A bíróságok elé kerülő ügyekben az önmagában versenykorlátozó jellegű, per se illegálisnak tekinthető ügyek elkülönítése jelentős terhet vett le a bíróságok válláról. A merev szabályok ugyanakkor elriaszthatják a cégeket egyes versenyző magatartásformák vállalásától. A rugalmasabb jogi keretek az ügyek részletekbe menő megítélésére adnak lehetőséget, ezzel szemben csökkenthetik a döntések előreláthatóságát és gyorsaságát, sőt felvetik a bírák felkészültségének kérdését. A helyzet megoldására javaslatok születtek a szakértők gyakoribb alkalmazására, specializált bíróságok alakítására és a bírák közgazdasági képzésére. A szakértők alkalmazása azonban információs problémák megoldását teszi szükségessé. El kell tudni dönteni, ki a szakértő, mikor érdemes a véleményére hagyatkozni, és hogyan választhat egy laikus (például esküdt) több, magát hozzáértőnek valló szakember közül. Az értekezés tárgyalja a szakértőket érintő, információs aszimmetriával terhelt kapcsolatokat, az egészen általánostól a bírósági eljárások során alkalmazott szakértők esetéig. A szakértőkkel kapcsolatban felmerülő egyik fontos kérdés a pártatlanság. A felek által felkért szakértők általában nem tekinthetők pártatlannak, és gyakran előfordul, hogy egy ügyben egymásnak annyira ellentmondó vélemények születnek, hogy a bíróság nem tud dönteni, és a bíró végül az összes szakértői véleményt figyelmen kívül hagyva az ügyet a többi bizonyíték alapján ítéli meg. Ez a megoldás társadalmi szempontból nem kívánatos: az erőforrások pazarlásával jár, és végső soron a jogrendszer hatékonyságának csökkenéséhez vezethet. A másik lehetőség, hogy a bíróság maga rendel ki „független” szakértőt, és az ő véleménye alapján dönt. Hogyan válasszon a bíró, kit rendeljen ki „semleges” szakértőként? Először is felmerülhet, hogy a bíró rábízza a felekre, hogy egyezzenek meg a szakértő személyében. Bebizonyítjuk, hogy ez csak akkor működőképes, ha valamelyik fél kellően rosszul ítéli meg az ügy lényeges körülményeit. Másodszor, ha a rosszul informált bíró úgy véli, nem számíthat megegyezésre, olyan döntési szabályt kell meghatároznia, amely révén a jól informált felek felfedik információikat a szakértők típusára vonatkozóan. Az értekezés megmutatja, milyen módszerrel tud egy bíró megfelelő (pártatlan) szakértőt választani, ha úgy dönt, hogy kirendel egyet, és elemzi a kialakuló egyensúly tulajdonságait. Az általunk javasolt világos döntési szabály alkalmazásával a bíró egy megfelelő, semleges szakértőt tud választani az ügy előmozdítása érdekében
A kultúraközi menedzsment eltérő koncepciói - Egy magyar multinacionális vállalat példáján keresztül = The Various Concepts of Cross-cultural Management - Insights from a Hungarian multinational company
Get PDFKutatásom legfontosabb eredménye egy új megközelítés hozzáadása a kultúraközi
menedzsment területhez. A kevésbé kutatott közép-kelet-európai, magyar vállalat
perspektívájára összpontosítva célom volt új módon rávilágítani a kultúraközi menedzsment
kihívásokra. A kutatásom során tanulmányozott források többsége a nyugati vállalatok
kultúraközi menedzsment kihívásairól és megoldási gyakorlatairól szólnak. Ezen források
homogenitása többnyire hasonló kérdéseket jár körbe, hasonló magyarázatokat és
megoldásokat kínál, amelyek csak többnyire azonos jellemzőkkel rendelkező vállalatokra
alkalmazhatók. Az Európán belüli országok nagy mértékben eltérnek egymástól, történelmük,
diplomáciai kapcsolataik, az országok gazdasági helyzete különbözik. A vállaltok a székhelyük
szerinti ország és a leányvállalatok alapján eltérő kultúraközi menedzsmenttel kapcsolatos
kihívásokkal szembesülnek, éppen ezért egyénre szabott megoldásokra van szükségük.
A vizsgált szervezet, a Hun-Comp jó példát mutat be arra, hogyan lehet kiemelni a kulturális
hasonlóságokat és ezáltal kiépíteni egy erős, tartós kapcsolatot ezeken az alapelveken. A Hun-Comp központja és a leányvállalat befogadó országainak kultúrája eltérhet egymástól, de
alkalmazottiaknak hasonló igényei vannak. A szervezetnek nem célja, hogy a kulturális
különbségekre összpontosítson és egyénileg foglalkozzon velük, a közös értékek és közös célok
előtérbe kerülése élvez prioritást. Valamennyi félnek világos, egységes szabályokra és
folyamatokra van szüksége; ezért a Hun-Comp szigorú és szabványosított üzleti
menedzsmentje kölcsönösen elfogadott és szolgálja a vállalat sikerét azáltal, hogy világos
iránymutatást ad a tagoknak.
Annak érdekében, hogy stabil alapot biztosítsunk a napi üzleti kommunikációhoz és a tudás
megosztásához a Hun-Comp központjában, valamint a központ és a leányvállalatok között, új
szervezeti nyelvet kellett választani. A beszélt nyelv a Hun-Comp központban a magyar volt,
az angol, mint lingua franca szakadékot hozott létre, megosztotta a vállalatot a magyarul és a
nem magyarul beszélő munkavállalói csoportokra. Egy általános vállalati nyelvi politikát a
székhely egyirányúan közli a leányvállalatokkal, de a Hun-Comp esetében ez sokkal 2
komplexebb kérdéskör. A nyelvváltási folyamat nagyobb kihívást jelentett a központban, mint
a leányvállalatokban. A Hun-Comp, mint magyar multinacionális vállalat, más kihívásokkal
szembesül a nyelvváltási folyamat tekintetében, mint más nyugati vállalatok, ahol a székhely
hivatalos nyelve a kezdetektől az angol. Ebből kiindulva egyértelműé válik, hogy akár egy
tényező tekintetében is a kultúraközi menedzsment összességében más jelentéssel bír Európa
nyugati és keleti részén.
A nyelvváltási folyamat megváltoztatja a hatalmi pozíciókat, magasabb szintű nyelvtudást
igényel ezért időben is többet kell befektetniük a szervezeti tagoknak ugyan abba a
munkafolyamatba, amit eddig is csináltak. Különösen kritikus kérdés ez a vezetőkre nézve,
hiszen A Hun-Comp-ban a vezetők szerepe fontos, teljesítményük és viselkedésük
példamutatás a munkavállalók számára, így az ő hozzáállásuk meghatározó jelentőséggel bír.
A szervezetben a lingua franca megváltoztatásával új szervezeti kultúrát teremt, amely
megváltoztatta a hierarchiát is. Továbbá a helyi, regionális identitás mellett a nemzetközi lét, a
multinacionális vállalattá válás törekvése is megjelenik, átstrukturálva a szervezet egészét. Az
ilyen jellegű projektek implementálásához kultúraközi kommunikáció elengedhetetlen egy
multinacionális szervezetben, de ennek megalapozása egyéni kultúraközi menedzsment
stratégiát igényel
Vizuális propaganda Magyarországon 1931-1944 A Magyar Világhíradó a rituális kommunikációelmélet kontextusában
Get PDFA disszertáció célja a magyar filmhíradózás történetének feldolgozása a két világháború közötti korai hangosfilmes időszakban, ezzel összefüggésben pedig a filmhíradó fogalmának átfogó vizsgálata és a filmhíradó médiumához kapcsolódó problémák, diskurzusok feltérképezése, különös tekintettel a filmhíradó és a nemzeti identitás alakulásának összefüggéseire.
A hazai filmhíradózás története a magyar médiatörténet egyik hiányzó fejezete, noha ezek a filmek hosszú évtizedeken át nagyban befolyásolták a lakosság világról való tudását. A disszertáció a filmhíradózás 1931 és 1944 közötti hazai viszonyait tárja fel, az eredmények értelmezése pedig elsősorban a rituális kommunikációelmélet (Couldry [2003], Carey [2009], Császi [2002], Andok [2013], [2017]) keretében történik. A kutatás szoros összefüggésben van azzal a globális jelenséggel, mely a digitális kultúra terjedésével fordulatot idézett elő az audiovizuális archívumok anyagainak kezelésében. Az „archívumi fordulat” hatására az eltérő háttérrel és gyűjteményi bázissal rendelkező intézmények a 2000-es évektől egyre több digitalizált archív tartalmat tesznek hozzáférhetővé teljesen vagy bizonyos feltételekkel különböző online platformokon. A filmek a hozzáférhetőség révén bekerülnek a köztudatba, referenciapontokká, kulturális felületekké válnak, és ezzel együtt érezhetően növelik az érdeklődést témájuk és az őket létrehozó korszak iránt a laikus felhasználók körében is. A szerző célja, hogy feltárja a Filmhíradók Online platformon publikált Magyar Világhíradó sorozat történeti hátterét és kommunikációelméleti kontextusba helyezze ezeket a filmeket.
A dolgozat újszerűségét biztosítja, hogy olyan témával foglalkozik, melyet magyar vonatkozásban eddig kevéssé kutattak, és amelyről speciális összefüggéseiben is csak kisszámú, elsősorban részelemzéseket tartalmazó publikáció született. A kutatás bemutatja, hogy (1) a filmhíradózás 1931 és 1945 között Magyarországon a rituális propaganda eszközeként működött, (2) milyen szerepet játszottak a korszakban a mozik mint a rituális
kommunikáció színterei, valamint az 1938 és 1941 között publikált anyagok tartalomelemzésével feltárja, hogy (3) a terület-visszacsatolások filmhíradós reprezentációja miként vált a narratív nemzeti identitást rituálisan megújító folyamat fontos részévé. A disszertáció médiatörténeti alapkutatás, amelynek eredményeire építve számos területen indítható egy-egy résztémát kibontó vizsgálat a későbbiekben. A szöveg elsősorban a média- és kommunikációtudomány elméleteit használja, de kiemeli a filmhíradózás témájának interdiszciplináris jelentőségét