1424 research outputs found
Sort by
Hegemón-e Németország? : A német hegemónia gyakorlati megnyilvánulásai az Európai Unió intézményrendszerében
Get PDFA német hatalommal kapcsolatos kérdéskör egy örökzöld téma Európában. A német kérdés – amely alapvetően azt a dilemmát fogalmazza meg, hogy az egységes Németország megléte hosszú távon nem eredményezhet stabilitást és békét az európai kontinensen – évszázadok óta egyfajta búvópatakként vonul végig Európa történelmén. A német kérdés érvényességét megkérdőjelezni látszik ugyan a német újraegyesítés óta eltelt három békés és páratlanul sikeres évtized, ugyanakkor az önkorlátozás évtizedes hagyományait szemlátomást hátrahagyó Németország és az ország növekvő térnyerése az európai (gazdasági és politikai) integráció- és válságkezelésben a német hegemóniával kapcsolatos tudományos diskurzus reneszánszát hozta el.
Az értekezés alapvető kérdése, hogy hegemónnak tekinthető-e Németország az Európai Unión belül? Tekintve, hogy a hegemónia mérésének nincs egy általánosan elfogadott kritériumrendszere (továbbá nincs egyetlen univerzális mérőszám, amellyel a hegemónia ténye és mértéke megállapítható lenne), így a disszertáció a német hegemóniával kapcsolatos sejtést öt hipotézisen keresztül vizsgálja. Ezen hipotézisek a német hatalom uniós intézményrendszerben való jelenlétét és mértékét vizsgálják több különböző szemszögből a 2010-es évtized tekintetében, érintve az uniós döntéshozatal legfontosabb stációit és aktorait.
Az előzetes hipotézis Németország EU-n belüli gazdasági erejét járja körül statisztikai elemzéssel és tizenegy gazdasági mutató segítségével. A disszertáció első hipotézise egy intézményi-hatalmi modell létrehozatalával veszi górcső alá a vezető német tisztviselők dominanciáját, számának és arányának változását az uniós intézményrendszerben az elmúlt tíz év tekintetében. A második hipotézis az EU tanácsi döntéshozatala kapcsán kiemelkedően fontos tagállami szövetségkötési és koalícióképzési preferenciákat vizsgálja Németország vonatkozásában. A harmadik hipotézis az Európai Bizottság esetleges német érdekekkel kapcsolatos jogalkotási elfogultságát vizsgálja két rövid esettanulmányon keresztül. A negyedik hipotézis pedig az elviekben az uniós állampolgári érdekeket megjelenítő európai parlamenti képviselők munkáját vizsgálja a 2014-2019-es jogalkotási ciklusra fókuszálva, azt kutatva, hogy a német képviselők tekinthetők-e a leginkább befolyásos képviselőknek a jogalkotási aktivitást és szövetségesi kapcsolataik szorosságát figyelembe véve. Az előbbiekben ismertetett hipotézisek eredményeinek összesítése után egy relatíve világos kép rajzolódik ki a tekintetben, hogy hegemónnak tekinthető-e Németország az Európai Unión belül.
A fentiekből kirajzolódik, hogy a disszertáció talán legnagyobb hozzáadott értékének az tekinthető, hogy a feltételezett német hegemóniának elsősorban a gyakorlati, eddig kevésbé kutatott aspektusait és az Európai Unión belüli megjelenési formáit kutatja és szemlélteti több szemszögből, átfogó és relatíve komplex módon, mindezt egy új módszertani mix kidolgozásával és alkalmazásával
Compensatory Mechanism in Religious Context
Get PDFConsumption activities driven by socio-psychological issues or ‘compensatory consumption’ have gained popularity among Marketing researchers in recent years. However, decades after its introduction, compensatory consumption has not been thoroughly discussed in the religious context. This dissertation aims to investigate compensatory consumption in the context of religions, most notably Islam. The majority of respondents in this study were Muslims, both as majority and minority groups. Previous research has shown that understanding Muslim spending patterns and consumption motivations are critical for avoiding marketing myopia. The researcher employed both quantitative and qualitative methods to reveal the mechanism behind religious compensatory consumption. This dissertation connects religious compensatory consumption with “moral” consumption concepts, such as green consumption, to provide a more comprehensive explanation of compensatory mechanisms. In total, this dissertation presents five articles that have been published in reputable journals. The results of this dissertation are expected to refine the theory of compensatory behaviour and give a framework for future research in a similar area
Függőség és felzárkózás Magyarország világgazdasági integrációja globális történeti perspektívában
Get PDFA disszertációm témája Magyarország világgazdasági integrációja. A dolgozatban az integráció külső (nemzetközi) és belső (hazai) feltételeivel, valamint az ezek közötti analitikus kapcsolatokkal foglalkozom globális és történeti perspektívában. Magyarország történetileg megörökölt függő fejlődését és félperifériás világgazdasági integrációjának okait és következményeit egy szélesen vett történeti távlatban mutatom be. A dolgozatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar gazdaság milyen világgazdasági és geopolitikai körülmények között ágyazódott be a nemzetközi munkamegosztás viszonyai közé az 1989-es rendszerváltást követően, de különös tekintettel a 2009-es világgazdasági válság utáni periódusban, illetve hogy ennek a beilleszkedésnek milyen – gazdaságon túli – társadalmi és politikai következményei alakultak ki a 2010-es kormányváltás után.
Az állam világgazdasági integrációban betöltött közvetítő szerepét a tulajdonjogok szabályozásának kérdése kapcsán vizsgálom meg empirikusan. Mint azt a disszertációban megmutatom, az állam a tulajdonosi csoportok egymáshoz fűződő kapcsolatát a tulajdon fölötti rendelkezési és irányítási jogok szabályozásával képes legközvetlenebbül befolyásolni. Emellett a dolgozatban bemutatom, hogy a félperifériás államok esetében az jellemző, hogy a külföldi és a belföldi tulajdonosi osztályok egymáshoz fűződő viszonya a függőség és felzárkózás ellentétének egyik meghatározó jelensége. Az állam közvetítő szerepének vizsgálata mellett más fontos intézmények, például a nemzetközi szervezetek, illetve államokon belüli társadalmi csoportok, de az országhatárokon átnyúló beszállítói láncok is a dolgozatban vizsgált témák tárgyát képezik.
A disszertációm holisztikus megközelítése lehetővé teszi, hogy a magyarországi tapasztalatokon túlmutatóan elméletileg is releváns tanulságokat vonjak le például a tulajdon helyi ellenőrzés alatt tartása és a legfejlettebb nemzetközi technológiai hozzáférés közötti kapcsolatról.
A globális történeti vizsgálatot a világháború utáni fordizmus korszakára, illetve annak 1970-es évektől kibontakozó nemzetközi válságára szűkítettem le. Ezen belül Magyarország 1989-es rendszerváltását követő gazdasági felzárkózását, a nemzetközi munkamegosztásba történő betagozódásának körülményeit vizsgáltam meg, nemcsak nemzetközi gazdasági és politikai szempontból, hanem a történeti szociológia eszköztárának segítségével. Disszertációmban arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy egy ilyen történeti-szociológiai perspektívából nézve az 1989-es rendszerváltás, majd azt követően a 2010 utáni gazdasági kormányzás mennyiben nyitották meg a teret a nemzetközi munkamegosztáson belüli helyváltoztatásra, vagyis felzárkózásra, illetve hogy a gazdasági értelemben vett felzárkózás lehetőségét mennyiben korlátozzák a korábbról, például az államszocialista modernizációs kísérlet idejéből, vagy akár még korábbi történelmi korokból megörökölt külső és belső gazdasági és társadalmi kényszerek.
Disszertációm két jól elhatárolható részre osztható. Az első szakaszban a globális fordizmus kialakulástörténetével, nemzetköziesedésével és válságával foglalkozom; ez tehát egy globális elméleti-történeti keretet vázol fel, amelyben a függő fejlődés nemzetközi mozgatórugóit vizsgáltam meg. A konkrét empirikus-történeti elemzést, amely a rendszerváltást követő évtizedek magyarországi állam-, osztály- és tulajdonviszonyaira vonatkozik, a disszertáció második fele tárgyalja; ebben Magyarország rendszerváltás utáni világgazdasági integrációját és Európai Uniós csatlakozását vizsgáltam meg az első részben tárgyalt elméleti-történeti keretben
Az áfacsalás alakulása Magyarországon 2006 és 2016 között
Get PDFA disszertáció arra a kérdésre keresi a választ, hogyan alakult az áfacsalás a 2006 és 2016 közötti időszakban Magyarországon. Az áfacsalás nagyságára nem készül rendszeresen, azonos módszertannal végzett becslés, holott időbeli alakulása fontos információt tükrözne. Egyrészt az áfacsalás miatt a megfigyelt gazdasági teljesítmény nem a valós és teljes képet mutatja, másrészt a gazdaságpolitika hatásai ennek ismerete nélkül nehezen becsülhetők, végül az áfacsalás megfelelően részletes becslése a nemzeti számla aggregátumai számára elengedhetetlen inputként szolgál.
Az áfa csalás alakulását a személyes tulajdonságokon túl a társadalom egészét átszövő intézmény és normarendszer, bizalom és a kormányzat magatartása határozza meg. Az egyén döntése a szubjektív tényezők hatására nem determinisztikus, a csalás az egyes szituációktól függ, számos esetben nem racionális és következetes. A tényezők hatásmechanizmusa nehezen modellezhető. A befolyásoló tényezők közül a normák, a kulturális hatások és a bizalom rövid távon nehezen megváltoztathatók, valamint ezek a faktorok egyéb szabálykerülő magatartásokkal összefüggenek. Ezért ezek áttekintése, gazdaságtörténeti vizsgálata nélkülözhetetlen az áfacsalás megértéséhez.
Az áfacsalás rendkívül összetett jelenség, becslése nagy szakmai kihívást jelent. A becsléséhez rendelkezésre álló aggregátumokat, különböző eltéréseket felhasználó top-down vagy input-output struktúrákat felhasználó becslési módszerek felhasználásával a megfelelően részletezett, az áfacsalást megfelelően lehatároló és a nemzeti számlák céljaira megfelelő becslés nem készíthető. Az egyedi, adóellenőrzés eredményekre épülő becslési eljárás képes megragadni az áfacsalás heterogenitását, azonban az adóellenőrzés eredmények nem teljesítik a mintavétellel szemben támasztott követelményeket, felhasználásuk emiatt számos kérdést vet fel.
A disszertáció az áfacsaló magatartást komplex elméleti és történeti megközelítésben vizsgálja. A disszertációban felvázolt elméleti szintézis és a gazdaságtörténeti háttér alapján a becslésben a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kellett venni a jelenség komplexitását, ez alátámasztja, hogy a csaló sokaság többmóduszú, a becslést a lehető legszélesebb körű összefüggések számításba vételével, ugyanakkor az előre determinált összefüggések mellőzésével kell végrehajtani. A paraméteres eljárások a becslés során nehezebben alkalmazhatók. Az adóellenőrzés minta statisztikai kezelése szintén a nemparaméteres eljárások alkalmazását teszi szükségessé a reprezentativitási probléma miatt.
A dolgozat eredményei a következők:
1. Elméleti szintézis kialakítása. A szabályszegő magatartást a személyiségjegyek, a reciprocitáson alapuló kapcsolatok erőssége, a normarendszer és az intézményrendszer határozzák meg, az így kialakuló attitűd időben stabil és szorosan összefügg a kormányzat iránt kialakuló bizalom szintjével.
2. Az együttműködés és szabályszegés alakulása gazdaságtörténeti kontextusban. Az adócsalás magas szintjét Magyarországon meghatározta a szocializmus és rendszerváltás időszakában a közösségek felbomlása, a bizalom általános szintjének csökkenése, és a kormányzat hallgatólagos beleegyezése számos szabályszegő és illegális magatartás esetén.
3. Új, az elméleti eredményekre épülő saját statisztikai modell kialakítása. Az egyedi adatokra illesztett, az adóellenőrzés és adóbevallás adatokból származó adminisztratív adatokból kNN (k legközelebbi szomszéd) eljárással becsült áfacsalás eredmény fogalmilag megfelelően lehatárolt, a nemzeti számlák céljainak megfelelő és részletes.
4. Az áfacsalás becslése 2006-2016 között Magyarországon. Az áfa ellenőrzés adatok felhasználásával becsült áfacsalásnak a befolyt áfa összegéhez viszonyított aránya az áfarés arányának megfelelő tendenciával alakult 2006 és 2016 között, a 2006-os 15%-os szintről 2011-re 29%-ra emelkedik, 2012-től 2016-ig folyamatosan csökkent, ekkor a 10%-os szintet ért el.
5. Az áfacsalás arányát befolyásoló makrováltozók feltárása. Az áfacsalás aránya makroszinten az egy főre jutó GDP, az áfacsalás arányának egy időszakkal korábbi értéke és a gazdasági válságok okozta sokkokkal magyarázható.
Az eredmények alapján úgy vélem, hogy az első bekezdésben megfogalmazott célt sikerült teljesítenem, és dolgozatom alapján a további évek áfacsalására vonatkozólag is elvégezhető lesz a becslés
Politikaelmélet és szépirodalom határvidékén : Három esettanulmány
Get PDFAz értekezés egy, a főáramú politikatudományon kívül eső terület, a politika és irodalom aldiszciplínája jegyében született. A politológia ezen növekvő presztízsű, ám még mindig kevésbé ismert leágazása azon a premisszán alapul, hogy a modern tudományosság mellett háttérbe szorult és leértékelődött szépirodalmi gondolkodásmód nemegyszer hatásosabban és érzékletesebben képes hozzájárulni a politikai jelenségek megértéséhez, mint a természettudományokhoz mindinkább hasonulni szándékozó társadalomtudományok. A dolgozat a fenti elgondolást követve kíván rámutatni arra, hogy Szophoklész Antigonéjához vagy Orwell 1984-éhez hasonlóan a magyar irodalomban is találhatunk olyan alkotásokat, melyek sajátos látásmódjuknak köszönhetően jelentősen hozzá tudnak járulni a politikaelméleti tudásanyag bővítéséhez.
Az első fejezetben kerül sor a szépirodalmi textusok politikaelméleti szempontú olvasásához kapcsolódó elméleti-módszertani kérdések tárgyalására. A gondolatmenet kiindulópontját az amerikai újkritika irodalomelméleti irányzatának meglátásai és különösen a René Wellek – Austin Warren szerzőpáros elgondolásai adják, melyeket a politikatudomány területére adaptálva felvázolom az irodalmi alkotásokban rejlő politikai mozzanatok tisztán politikaelméleti perspektívájú értelmezési módját.
Ezután következnek az értekezés gerincét adó esettanulmányok, melyek középpontjában három, a tág értelemben vett politikai rendhez kötődő jelenséget veszek górcső alá egy-egy magyar szépirodalmi mű segítségével. Az elsőben az ideologikus észjárás problémáját vizsgálom a Budapesten született író, Arthur Koestler Sötétség délben című regényén keresztül. A másodikban Márai Sándor Ítélet Canudosban című szövegét elemezve arra keresem a választ, hogy a jólét, a béke és a kulturális pezsgés korában milyen indokai lehetnek a társadalmi elégedetlenségnek. Egyszóval: mik az indokolatlan lázadás lehetséges indokai? A harmadik esettanulmányban a Krúdy-parafrázisként is olvasható Márai-regény, a Szindbád hazamegy című alkotást fókuszba állítva kívánom megérteni az eddig politikaelméleti perspektívából alig-alig vizsgált nosztalgikus attitűd legfőbb jellemzőit. A dolgozat záró részeként összegzem, hogy az irodalmi látásmód és a vele járó perspektívaváltás a politikum, az irodalmi mű szerkezete, a morál, a vallás, valamint a nyelv közti összefüggések felvillantásával miként képes gazdagítani a politikaelméleti szakirodalmat
A környezetpolitika intézményi kihívásai
Get PDFDolgozatomban intézményi közgazdaságtani és környezetgazdaságtani megközelítésben vizsgálom a környezeti teljesítményt meghatározó szabályozási és piaci tényezőket.
A környezetpolitika trilemmájaként definiáltam a fenntartható fejlődés hármas célrendszerét, mely a gazdasági növekedés fenntartását, a környezeti teljesítmény javítását és az életszínvonal megtartását jelenti. A környezetpolitika formális intézményi kereteitől elvárnánk, hogy hatásmechanizmusaik által közelebb vigyenek a fenntartható fejlődés megvalósulásához, azonban mégsem váltják be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Éppen ezért nem kizárólag magukat a környezeti szabályozási eszközöket kell vizsgálnunk, hanem rendszerszintű megközelítést kell alkalmaznunk a hatékonysági problémák feltárására és megoldási javaslatok kidolgozására. Ebben áll a trilemma összetettsége.
Kutatásom eredményei alapján a magánszektor innovációs teljesítménye nagymértékben meghatározza az adott ország környezeti teljesítményét. A gazdasági-politikai intézmények minősége, a „jó kormányzat” elősegíti egy olyan intézményi környezetnek, egy olyan közegnek a létrejöttét, mely ösztönzőleg hat az innovációkra. Pozitív korreláció van az általam kialakított „good governance kompozit mutató” és az innovációs teljesítmény között, ahogy az innovációs teljesítmény és a környezeti hatékonyság között is. A környezetpolitikai eszközök csak abban az esetben tudnak hatékonyan működni, amennyiben maguk a gazdasági és politikai intézmények megfelelően működnek.
Az egyik legfontosabb feladat a döntéshozók számára az innovációs gátak feloldása, melynek alapja a transzparens és kiszámítható jogrend megteremtése, valamint a stakeholderek becsatornázása a döntéshozatali mechanizmusokba. Az innovációs gátakat (többek között) finanszírozási és viselkedésgazdaságtani okokra vezethetjük vissza.
A hatékony környezetpolitikának tekintetbe kell vennie a formális szabályozáson túl az informális intézményekben rejlő lehetőségeket, melyek a fogyasztói mentalitásra, preferenciákra, vállalati magatartásra hatnak. Éppen ezért nagy szerepet kell tulajdonítanunk a viselkedésgazdaságtani elméleteknek a fogyasztói és a vállalati döntéshozatal elemzésében.
Kínálati oldalon a pozitív és negatív ösztönzők (adók és támogatások) együttes alkalmazásával lehet elérni a legkedvezőbb hatást, részben kiküszöbölve ezek önálló alkalmazása esetén tapasztalható piactorzító és Pareto-szuboptimális végeredményre vezető hatásait.
Kínálati oldalon a transzparencia, valamint a pozitív piaci ösztönzők bevezetése elősegítheti a környezeti szempontok hangsúlyosabb megjelenését a vállalati stratégiákban és meghatározó tényezővé válását a vállalati partneri kapcsolatokban.
A kínálati oldalt szabályozó eszközök mellett, azok hatásait és működési mechanizmusait elősegítendő nagy hangsúlyt kell fektetni a jelenleg kibontakozóban lévő környezettudatos fogyasztói magatartás szélesebb körben való elterjesztésére. Ehhez a preferenciákat formálni képes „framing” megoldásokat érdemes alkalmazni, valamint elő kell segíteni a valós, költséghatékony alternatívák irányába történő elmozdulást az információk fogyasztókhoz való hatékonyabb eljuttatásával, azaz az információs aszimmetriák csökkentésével.
Dolgozatomban az előbbiekben vázolt összefüggéseket kvantitatív és kvalitatív eszközökkel vizsgálom. Kutatásom eredményeképpen a megoldást a piac intézményének előtérbe helyezésében, a piaci mechanizmusok érvényesülésének biztosításában, valamint az innovációt ösztönző és a „deviáns” magatartást büntető eszközrendszer kialakításában látom
A megújuló áramtermelés támogatására vonatkozó aukciók elemzése
Get PDFDolgozatomban a megújuló áramtermelés támogatásához kapcsolódó aukciókat vizsgálom. A
megújuló energia támogatása világszerte fontos eszköze a klímaváltozás elleni küzdelemnek.
Egyre több helyen ismerik fel, hogy a támogatások hatékony allokációját az aukciók
biztosíthatják. Az Európai Unióban ezért már jogszabályi kötelezettség a támogatások ilyen
módon történő kiosztása, így az aukciók vizsgálat kétségtelenül aktualitás és releváns téma.
A munka a következő felépítést követi: a konkrét kutatási kérdéseknek és a kutatásom céljának
rövid bemutatását követően áttérek az Európai Uniós megújuló politika összefoglalására.
Ezután bemutatom a német árampiacot és támogatási rendszert. Ezt követően röviden kitérek a
magyar piacra is. Ismertetem a legújabb fejleményeket, és röviden megindoklom, hogy miért
nem a hazai aukciókat modellezem. A harmadik fejezet a megújuló technológiák költségeinek
becsléséről szól. Először ismertetem a szakirodalomban használatos LCOE (levelised cost of
energy) számítási keretrendszert, majd a német árampiacra vonatkozóan a napenergia esetén
saját becslést készítek. A dolgozat fontos hozzáadott értéke, hogy a szokásos LCOE számításon
túlhaladok, az eredeti módszertant továbbfejlesztem, és ezt a módosított LCOE számítást
használom fel az aukcióelméleti modellemhez. Ehhez egy külön modellel elvégzem az
áramárak előrejelzését is a következő 30 évre vonatkozóan.
A negyedik fejezetben ismertetem az aukcióelméleti modellemet. A modellezési keretrendszer
és a feltételezések részletes ismertetése után rátérek a szereplők optimalizációjára, és az
egyensúlyi licitfüggvények megkeresésére. Az ajánlati áras esetben két megközelítés mellett is
megkeresem az egyensúlyt: az iterációt normális és egyenletes eloszlás feltételezéssel is
elindítom. Majd az aukció lejátszását is elvégzem szimuláció segítségével. A modellt két
különböző szabályrendszer esetén (ajánlati áras és egyenáras) építem fel, és mindkét esetben le
is játszom az aukciót. A kapott eredményeket összevetem egymással, illetve más szerzők
eredményeivel is. Végül az utolsó fejezetben összefoglalom a legfontosabb eredményeket,
felvázolom a további lehetséges kutatási irányokat, és kísérletet teszek rá, hogy bemutassam az
eredmények gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit.
A számszerű eredmények a vizsgált keretrendszerben a következők. Az általam vizsgált
modellben a szereplők jelentős része, nagyjából 7-8\%-a számára támogatás nélkül is megérné
megvalósítani a beruházást, de a várható többletprofit reményében ezek a szereplők is
elindulnak az aukción. Az elmúlt néhány év nemzetközi aukciói megmutatták, hogy ezen
szereplők részvétele reális feltevés, ugyanis több esetben is a jövőbeli áramár várakozásoknál
jóval alacsonyabb támogatási szint alakult ki az aukciókon (jó példák erre a legutóbbi spanyol
naperőművi és szélerőművi aukciók, melyek eredményeit 2021 elején publikálták: a támogatási
szintek 15 és 30 €/MWh között alakultak, miközben a spanyol nagykereskedelmi áramárak
február elején 50 €/MWh környékén mozogtak). Ez pedig azt jelenti, hogy a szereplőknek
nincs szüksége a piaci árakon felüli többletre ahhoz, hogy megépítsék a projektjüket, csupán
annak biztonságára, hogy egy adott (várhatóan a jövőbeli áramáraknál jóval alacsonyabb)
összeget biztosan megkapjanak az általuk termelt áramért a támogatási időszak alatt.
Az egyenáras aukció esetén a szakirodalom korábbi eredményei alapján az én modellemben is
minden szereplő a valós értékelésének megfelelő ajánlatot ad be. 1000 db lejátszásból számolva
a kialakuló támogatási szintek 64,8 és 71,6 €/MWh között mozognak, az átlagos támogatás
szint 68,4 €/MWh, az átlagos összköltség nettó jelenértéke pedig (a teljes támogatási időszakra
számítva, 2019-es €-ban) körülbelül 5,95 millió euro.
Az ajánlati áras szabályrendszer esetén az iterációval nem találok valódi Nash-egyensúlyt, csak
pszeudo-Nash-egyensúlyt. A kapott eredmények nagyon hasonlóak akár normális, akár
egyenletes eloszlás feltételezéssel élek az iteráció kezdő lépéseként. Érdekes eredmény, hogy
ha az első alkalommal, amikor a feltételezett és kapott ajánlatok közötti különbség megnő
kilépünk az iterációból (a szereplők ekkor ajánlati eloszlást feltételeznek), akkor a
várható összköltség elég közel van az egyenáras esetben kapotthoz (6,07 millió euró). Ha
azonban továbblépünk, akkor a későbbi iterációs lépések során további pszeudo-Nash�egyensúly(ok)ra akadhatunk, melyek esetén már jelentősen eltér a várható összköltség és a
nyertes ajánlatok eloszlása.
Ezekben az esetekben várhatóan jóval magasabb lesz a teljes kifizetendő támogatás: 7,00-7,09
millió euró körül alakul, ami több mint 17\%-kal magasabb az egyenáras esetnél. Ezen
egyensúlyi helyzetek esetén a feltételezett és kapott ajánlatok már közelebb vannak egymáshoz,
mint az első kilépés esetén. Abban az esetben tehát, ha a szereplők az első megállási kritérium
után még tovább vizsgálódnak, szignifikánsan eltérő egyensúlyi ajánlati függvényeket is
kaphatunk.
A két szabályrendszer eredményei kapcsán további különbség, hogy az egyenáras aukciók
esetén az 1000 lejátszott esetből a legnagyobb és legkisebb kialakuló összköltség meglehetősen
távol esik egymástól: a két érték 4,32 és 7,53 millió eurónak adódik, vagyis az átlaghoz képest
az eredmények egy +/-27\%-os sávban szóródnak. Ezzel szemben az ajánlati áras esetben a
különböző egyensúlyi kimenetekre vonatkozó eredmények jóval kisebb szórást mutatnak: 6,07-
os átlag esetén -1,5\% + 5,1\%-os sávon belül marad az összköltség mind az 1000 lejátszott
aukció esetén. A 7 milliós átlaggal rendelkező esetekben pedig még kisebb ez az érték: +/-
1,3\%-on belül marad az összköltség az átlaghoz képest, és az aukciók több mint 96\%-a esetén
gyakorlatilag megegyezik az átlaggal.
A döntéshozók szempontjából tehát, amennyiben a szabályok meghatározásakor elsődleges
szempont az összeköltség minél alacsonyabb szinten tartása, ugyanakkor a költségek
alakulásának kiszámíthatósága is fontos, a következő tanulságok vonhatóak le. Az egyenáras
esetben a költségkockázat elsősorban abból fakad, hogy az adott aukción résztvevők esetén mik
(az ismert támogatásigény eloszlásból adódó) konkrét realizációk, vagyis, hogy mik a
résztvevők tényleges támogatásigényei - ettől függően a várható összköltségnél 27\%-kal
magasabb, de akár ennyivel alacsonyabb érték is elképzelhető. Ezzel szemben az ajánlati áras
esetben a kockázatot az jelenti, hogy melyik ajánlatadási stratégia valósul meg. Az adott
stratégia mellett már elhanyagolható annak hatása, hogy az adott aukción résztvevők esetén
(az ismert támogatásigény eloszlásból) éppen milyen realizációk adódtak. Attól függően
azonban, hogy melyik stratégia kerül kiválasztásra a várható összköltség az egyenáras aukción
várhatóhoz képest 2-18\%-kal magasabb lehet
Csernobil a médiában : A szovjet-kommunista típusú sajtómodell a Kádár-korszakban egy esettanulmány tükrében
Get PDFDoktori értekezésemben arra a fő kérdésre kerestem választ, hogy milyen volt a Kádár-korszak médiarendszere, ennek működését pedig az 1986-os csernobili atomkatasztrófa példáján keresztül mutattam be. A dolgozat első tartalmi egységében klasszikus médiarendszer-elméleti megközelítést alkalmaztam és a Kádár-korszak médiarendszerét a szovjet-kommunista típusú sajtómodell (Siebert et al. 1956/1984) sajátos változataként definiáltam. A magyar politikai rendszer és a médiarendszer kapcsolatát longue durée perspektívából szemléltem arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen volt az 1956 és az 1990 közötti magyar tájékoztatáspolitika, és idővel hogyan változott. A szakirodalmi hagyománytól eltérően úgy érveltem, hogy a Kádár-kori médiarendszer egy folyamatosan és dinamikusan formálódó, a kül- és belpolitikai faktoroktól, gazdasági és társadalmi hatásoktól függő rendszer volt. Ennek alátámasztása érdekében javaslatot tettem hat nagy médiapolitikai korszak elhatárolására.
A második tartalmi egységben az 1986-os csernobili atomkatasztrófa médiareprezentációjának vizsgálata során komplex módon mutattam be az esemény hazai kommunikációját. Nemcsak médiaszövegeket elemeztem, hanem primer források segítségével feltártam azt is, hogy a baleset utáni napokban milyen információval rendelkezett a magyar pártvezetés, és ehhez képest milyen intézkedéseket hozott.
Három, országosan magas példányszámmal rendelkező napilap (a Magyar Nemzet, a Népszava és a Népszabadság), két hetilap (a Heti Világgazdaság, a Magyarország) és egy szaklap (a Jövő Mérnöke) cikkeit, a Magyar Rádió és a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait és a Magyar Televízió felvételeit vizsgáltam, és az alábbi kérdésekre adtam választ:
o Mikor adták közre a csernobili eseményekkel kapcsolatos első híradásokat?
o Milyen tájékoztatást kapott a lakosság a hazai sugárszennyezettség mértékéről?
o Milyen egészségvédelmi előírásokat javasoltak számukra?
A fő kérdéseket további alkérdésekre bontva ismertettem a hírközlési dinamikát és bemutattam az eltérő hírciklussal dolgozó médiumok működését. Kutatási eredményeim azt mutatják, hogy a magyar média nem volt képes ellátni tájékoztató szerepét, mert nem közölt időben elégséges minőségű és mennyiségű információt a balesetről és annak várható következményeiről. A tartalomelemzés segítségével rámutattam arra, hogy a tényleges veszélyre való figyelmeztetés csupán a közvetett megfogalmazásokban és az unalomig ismételt egészségvédelmi előírásokban jelent meg. A híreket gyakran indirekt szófordulatok és a sorok között kiolvasható utalások jellemezték. A tv-felvételeket elemezve úgy érveltem, hogy a Magyar Televízió nem élt a vizuális kommunikáció adta lehetőséggel, mert nem szolgált többletinformációval. Kutatási eredményeim illusztrálják a magyar nyilvánosság körkörös szerveződését, valamint informatívak a korabeli újságírói szerepértelmezésről és a szakmai professzionalizáció lehetőségeiről is.
A pártiratok vizsgálatából láthatóvá vált, hogy a magyar politikai vezetés nem mindig kapott megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű tájékoztatást a szovjet féltől, így kezdetben nem tudta, mit és hogyan kommunikáljon a médiában a balesetről. Ennek ellenére a magyar tömegkommunikációs eszközök közvetett módon közöltek információkat, nem volt hírzárlat. Rámutattam arra is, hogy a katasztrófa után megjelenő teljes politikai kontrol idővel enyhülni látszott, és a baleset utáni második héttől kezdve inkább a sajtó munkatársai, s nem a pártvezetés jelölte ki a balesetről szóló kommunikáció tartalmát.
Doktori kutatási eredményeimet összegezve úgy érveltem, hogy az 1986-os csernobili atomkatasztrófa hazai kommunikációja mérföldkőnek tekinthető a Kádár-korszak tájékoztatáspolitikájában, mert közvetett módon elősegítette a médiapolitikai irányelvek liberalizációját. Továbbá ez az eset világosan mutatja a korszak egészét tekintve egyre jellemzőbbé váló folyamatot, amely során a tájékoztatáspolitikai retorika és praxis fokozatosan eltávolodott egymástól. A média politikai instrumentalizációja meggátolta a Kádár-korszakban az objektív tájékoztatást, de a hírközlésben esetenként az újságírói praxis szabta meg a tájékoztatás kereteit, ugyanis a tájékoztatáspolitika rá volt kényszerülve arra, hogy valamiféle rugalmasságot mutasson. Csernobil esetében a média nem korlátozódhatott kizárólag arra, hogy propagandatevékenységet folytasson
Az első lépések a fogyasztóvá váláshoz: Hogyan befolyásolja az óvodáskorú gyermekek környezete az élelmiszer-fogyasztási viselkedésüket? = The first steps to becoming consumers: How preschool children's surroundings impact on their food consumption behaviour
Get PDFA márkanevek fokozott jelenléte társadalmunkban a gyermekek körében már egyre korábban
kialakítja a márkatudatosságot és a márkapreferenciát (Dotson és Hyatt, 2005). A helyzetet
árnyalja, hogy a családok vásárlási és fogyasztási szokásai is változtak az idők során, lehetővé
téve, hogy a gyermekeket - már az óvodás korosztályt is - egyre komolyabban vegyük, mint
fogyasztókat. A gyermekek hozzáadott értéket képviselnek a gazdasági társaságok számára,
mint fogyasztók, akik maguk vásárolnak, mint szüleik befolyásolói és jövőbeli hűséges
vásárlók (Hofmeister-Tóth, 2003). Ma a média egyre inkább független fogyasztóként szólítja
meg a gyermekeket, egy ördögi kört hozva létre. A fenti tényezőket figyelembe véve jelen
tanulmány célja annak feltárása, hogy a gyermekek személyes és társadalmi környezete mely
módon befolyásolja őket a jelenlegi élelmiszer-fogyasztási szokásaikban, milyen módon alakul
ki a márkatudatosságuk és a márka-preferenciájuk az egyéni fogyasztóvá válás útján.
A disszertáció kvalitatív és kvantitatív kutatási technikákat egyaránt alkalmaz, mivel a vizsgált
alanyok gyermekek lesznek, ezért a kvalitatív kutatások a kérdés átfogó megértéséhez nagyon
fontosak. Kvalitatív és kvantitatív primer pilot kutatások készültek bizonyos kérdések előzetes
tesztelése és annak megértése érdekében, hogy mely kérdéseket kell részletesebben
megvizsgálni. A pilot kvalitatív márkatudatosság teszt egy úgynevezett Márkatudatosság
tesztből állt, ahol egy rövid interjút követően tizenhárom különböző logót kellet felismerniük a
gyermekeknek. Egy kvantitatív megközelítésre is választás esett: pilot tanulmány keretén belül
egy felmérés formájában, mely Wardle et al. (2001) Gyermekek Étkezési Magatartás Kérdőívét
adaptálta. A társas kapcsolatok mérésére kvalitatív teszt lett alkalmazva, szociometria
formájában, mely két gyermekcsoportban lett elvégezve, két különböző magyar óvodában.
Ezentúl mélyinterjúk segítették megérteni a családok mindennapi élete során az összetett
döntéshozatali folyamatokat. Az interjúkat egy bolti megfigyelés követte. A márkatudatosság
eszköz (Forman et al., 2009) korábbi tanulmányára építve a Magyar Márkatudatosság eszköz
lett alkalmazva a magyar gyermekek körében. A Magyar Márkatudatosság eszköz egy olyan
eszköz kifejlesztését tűzte ki célul, amely mérheti az étel- és italmárka-tudatosságot a magyar
gyermekeknél.
A televíziós fogyasztás valójában befolyásolja azt, hogy a márkák mennyire vannak jelen napi
rendszerességgel a családok életében. Az eredmények alátámasztják, hogy nincs összefüggés a
televíziózás mennyisége és a gyermekek reklámtudata között. Az eredmények azt is sugallják,
hogy a médiafogyasztás befolyásolja az étkezési magatartás különböző aspektusait, például a
válogatós és az érzelmi étkezést. A megnövekedett médiafogyasztás továbbá befolyásolja a
gyermek márkatudatosságát. A kutatási eredmények azt tükrözik, hogy a logók és márkák
ismerete sokkal magasabb volt azoknál a gyermekeknél, akik naponta nézték a televíziót,
ugyanakkor nem ez volt a helyzet az internetfogyasztással. Bár a Magyar Márkatudatosság
eszköz pozitív összefüggést talált a márkatudatosság és a médiafogyasztás között, ez csak
közepesen erős volt. Ez azt jelzi, hogy bár van kapcsolat a médiafogyasztás valamilyen formája
és a márkatudatosság között, de lehet, hogy nem ez a legfontosabb befolyásoló tényező a
gyermekek életében. Az eredmények arra utalnak, hogy a televízió-fogyasztás befolyásolhatja
a gyermekek márka-preferenciáit, míg az internet-fogyasztás nem. Emiatt a médiafogyasztással
kapcsolatos kutatási kérdés csak részben igazolható.
Összességében a megállapítások arra utalnak, hogy a családi környezet számos tényezője
mélyen befolyásolja az óvodáskorú gyermekek élelmiszer-fogyasztói magatartását. Az
eredmények hangsúlyozták a nagycsaládok fontosságát, a márkák elérhetőségét a háztartásban,
a család jövedelmi szintjét, valamint az esetleges ételallergiákat, amelyek befolyásolják a
gyermekek márkaválasztását és az egész család fogyasztási magatartását. Az mélyinterjúk és a
megfigyelések azt mutatták, hogy a gyermekek jelenléte a bolti látogatások során mind a
szülők, mind a gyermekek fogyasztási szokásait nagymértékben befolyásolja, külön kiemelve
a tejtermékek választására gyakorolt hatást, emiatt a családok befolyására vonatkozó kutatási
kérdés igazolódik.
A mélyinterjú résztvevői hangsúlyozták, hogy a társas kapcsolatok hatással vannak a
gyermekek fogyasztói magatartására, különösen a rágcsálnivalók és játékok tekintetében. A
szociometria kutatások összefüggést találtak a gyermekek közötti barátságok száma és a
felismert logók között. Míg a második szociometria kutatás rámutatott az alacsony
márkapreferencia és az alacsony kölcsönös barátság közötti kapcsolatra. A társas befolyással
kapcsolatos végső kutatási kérdést szintén igazoljuk.
Jelen értekezés képes volt rendszerezni a gyermekek fogyasztói magatartását befolyásoló
tényezőket és magyarázó modelleket. A korábbi szakirodalom elemzésével nyert ismeretek
felhasználásával egy új kutatási modellt sikerült bemutatni, amely megmagyarázza a
gyermekek élelmiszer-fogyasztói viselkedését befolyásoló tényezőket. A dolgozatban
kidolgozásra került az óvodáskorú gyermekek ország specifikus márka-tudatossági eszköze,
nevezetesen a Magyar Márkatudatosság Eszköz. A Magyar Márkatudatosság eszközt vagy
hasonló eszközt eddig még nem alkalmazták Magyarországon, ezért önmagában új tudományos
eredmények számít. Ez az eszköz hasznos lehet olyan kísérleti területeknél, ahol a
gyermekcsoportokat reklámfeltételeknek teszik ki, a kiindulási márka ismertségének
mércéjeként, hogy feltárják a promóciók epizodikus kitettségének az élelmiszerekkel
kapcsolatos attitűdökre és választásra gyakorolt hatását (Turner et al, 2015). Ugyanakkor, a
szociometria segítségével a márkatudatosság vizsgálata egy teljesen új módszertani
megközelítés, amely nagy lehetőségeket rejt magában a jövőbeni kutatásoknál e területen. A
jelen disszertáció feltárja a különféle szocializációs ágensek főbb összefüggéseit és azok hatását
a gyermekek élelmiszer-fogyasztói viselkedésére a különféle mintákon belül. Az eredmények
azt tükrözik, hogy az összes szocializációs ágens befolyásolja a gyermekek ételfogyasztási
magatartását, azonban a hatás mértéke eltérő. Végül az eredmények alapján javaslatok születtek
a Magyarországon jelenleg alkalmazott szabályzatok módosítására és továbbfejlesztésére a
döntéshozók és a szülők támogatása érdekében.
HIVATKOZÁSOK
1. Dotson, M. J. & Hyatt, E. M. (2005). Major influence factors in children's consumer socialization. Journal
of Consumer Marketing, 22 (1), 35-42. o.
2. Forman, J., Halford, J. C., Summe, H., MacDougall, M. & Keller, K. L. (2009). Food branding influences
ad libitum intake differently in children depending on weight status. Results of a pilot study. Appetite, 53
(1), 76-83. o.
3. Hofmeister-Tóth, Á. (2003). Fogyasztói magatartás, Aula Kiadó.
4. Turner, L., Kelly, B., Boyland, E., & Bauman, A. E. (2015). Measuring food brand awareness in
Australian children: development and validation of a new instrument. PloS one, 10(7).
5. Wardle, J., Guthrie, C. A., Sanderson, S. & Rapoport, L. (2001a). Development of the children's eating
behaviour questionnaire. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 42 (7), 963-970. o
Transferability of Productivity Loss Costs in Non-Communicable Diseases: Local Factors and Regional Adjustments
Get PDFProductivity is a measure of output per unit of input (Zhang, Bansback, & Anis, 2011). In health sciences, productivity loss (PL) refers to the individual’s forgone output due to a health issue corresponding to the reduced output compared to a healthy individual. Recent years have seen considerable attention towards the adoption of a societal perspective in health economic evaluations (Brennan, Perola, van Ommen, Riboli, & Consortium, 2017). The inclusion of the societal costs into health economic evaluations can better inform policy and health decision-makers toward maximising national social welfare, even if entry costs might fall outside the annual healthcare budgets (Krol & Brouwer, 2014).
Non-communicable diseases (NCDs) have been recognised to be one of the major challenges hindering countries face in their efforts to reach their sustainable development goals (SDG) (Horton, 2013). NCDs are chronic conditions requiring prolonged, expensive treatment regimens that adversely affect national revenue, socio-economic welfare, and economic growth, both directly (through medical and non-medical treatment costs) and indirectly due to productivity losses of patients as well as their carers (Bloom et al., 2012). This has been placing increasing pressure on policymakers to reimburse the most cost-effective health intervention while assuring future societal welfare.
While Health Technology Assessment (HTA) generally mandates a societal perspective for informing reimbursement and resource allocation decisions, the bulk of the health economic evaluations -which are building blocks of HTA- often adopt a narrow health system perspective. Productivity loss (PL) is simply defined as the forgone output due to health issues corresponding to the reduced output compared to a healthy individual, whether paid or unpaid (Zhang et al., 2011). The inclusion of the societal costs into health economic evaluations can better inform policy and health decision-makers toward maximising national social welfare, even if entry costs might fall outside the 5
annual healthcare budgets (Krol & Brouwer, 2014). Krol and Brouwer (2014) further demonstrated that productivity loss costs can potentially be higher than the associated direct medical costs.
The Middle east north Africa (MENA) region although comprising a variation in income levels, yet the region as a whole is suffering from typical LMICs symptoms of data, experts, and evidence scarcity (Ahmed M. Soliman, 2013; Al-Aqeel, 2012; Hammad, 2016). Although transferability of health economic evaluations can seem like a simple solution for the region, yet methodological diversity, non-standardisation as well as the specificities of each disease are some of the factors contributing to the complexity of the costs’ transferability across countries. We chose to work specifically with the V4 given the converging local variances in income levels, reimbursement capacity as well as the recent experience of member countries in HTA development and institutionalization. We also use HTA as a proxy for the awareness level and progression towards the adoption of a societal perspective in reimbursement decisions