1424 research outputs found
Sort by
Az udvariatlanság pragmatikája – Diplomácia 280 karakterben: a nemzetközi kapcsolatok alakulása a twiplomácia aranykorában
Get PDFKétszáznyolcvan karakter. A világ egyik legaktívabb közösségi hálózatának számító Twitteren pontosan ennyi áll rendelkezésre ahhoz, hogy egy adott felhasználó megfogalmazza az általa közvetíteni szándékozott üzenetet a nyilvánosság vagy éppen egy konkrét személy felé. A platformot elsősorban tehát az különbözteti meg a klasszikus blogoktól, hogy egy adott tartalom előállítása nem igényel különösebb idő- és energiabefektetést, hiszen a korlátozott karakterszám éppen azt a célt szolgálja, hogy a közlő a lehető legtömörebben fogalmazza meg mondanivalóját a – mediatizált – nyilvánosság felé. Mindez hamar meghozta a népszerűséget a mikroblognak, ugyanakkor minden jel arra utal, hogy a közösségi hálózat alkotói által megfogalmazott célokon túl – egyfajta mellékhatásként – a mikroblog napjainkra a nemzetállamok közötti „üzengetés” megkerülhetetlen fórumává, a nyilvános diplomácia 2.0 egyik legfontosabb eszközévé is vált, amelyet a nemzetközi közösség politikusai és diplomatái is széles körben használnak arra, hogy rövid, tömör, tehát különösebb időbefektetést nem igénylő – politikai és/vagy diplomáciai – vonatkozású üzeneteiket megosszák a nyilvánossággal.
A diplomácia nyelvezetének márpedig évszázadokon át kivételes sajátossága volt a megfogalmazások közötti árnyalatnyi különbségekbe rendkívüli pontossággal és odafigyeléssel kódolt jelentés – noha ez a nemzetállamok külügyminisztériumai által közreadott hivatalos kommünikékben továbbra is jelen van, úgy tűnik, a Twitteren zajló mediatizált társadalmi kommunikációban sem idő, sem pedig tér (karakter) nem áll rendelkezésre a körülményeskedő udvariasság kifejezésre juttatásához. Az üzenetek gyorsaságát és tömörségét ösztönző újmédiatérben ráadásul a nemzetközi kapcsolatok ápolását tárgyalásos módon elősegíteni hivatott, eddig zárt ajtók mögött zajló diplomácia diskurzusa egy platformra került a hatalom megtartására vagy megszerzésére irányuló politikai kommunikációval; ez a közeg, illetve a twiplomácia jelensége áll a disszertáció középpontjában, arra keresve a választ, hogy a politikusok és diplomaták milyen céllal, illetve szándékkal használják a mikroblogot, amelyen egy-egy rövid bejegyzésnek akár súlyos politikai és/vagy gazdasági következményei is lehetnek.
A kutatás elméleti keretét a (szocio)pragmatika, azon belül is az udvariasság- és udvariatlanságkutatás nemzetközi viszonylatban is fiatal és rendkívül szerteágazó – különböző paradigmahátterekből táplálkozó – tudományterülete adja. A vonatkozó szakirodalom legmeghatározóbb elméleteinek rendszerezése után a nemzetállamok közötti kommunikáció kerül a középpontba, méghozzá a Web 2.0 megjelenésének a hagyományos diplomáciára gyakorolt hatására fókuszálva. Az udvariasság- és udvariatlanságelméletek és a nemzetközi kapcsolatok közötti kapocsként pedig az Erving Goffman kanadai szociológus nevéhez köthető arculat (face) fogalom szolgál, amelynek a nemzetekre történő kiterjesztése, illetve a nemzetarculat fogalom bevezetésének szükségessége mellett foglalunk állást. A felvázolt elméleti háttér alapján a twiplomácia négy jól elkülöníthető kategóriáját határozzuk meg, mégpedig a közlő megnyilatkozása mögött meghúzódó lehetséges szándékokból kiindulva, és az üzenetben megjelenő értékelő attitűdökkel, illetve az azok mögött húzódó tudásstruktúrákkal (sémák) is számolva. A dolgozat fő hipotézise szerint a mediatizált diplomácia diskurzusa a nemzetarculatokról szóló egyezkedések köré szerveződik, ebből kiindulva, illetve ezt alapul véve, a disszertáció esettanulmányok ismertetésével igyekszik szemléltetni, hogy – függően a mikroszintű interakciós aggályok és a makroszintű társadalomtörténeti diskurzusok kereszteződésében található nemzetarculatban hordozott közös tudástól, vagyis a diplomáciai kapcsolatok előzményeitől – milyen egyedi és változatos erkölcsi rendek és tudásstruktúrák befolyásolhatják a mikroblog által nyilvánossá tett kommunikáció kimenetelét. A dolgozat az esettanulmányok alapján arra a következtetésre jut, hogy a twiplomácia fogalom legalábbis félrevezető, hiszen a mikroblog – már csak a jellegéből fakadóan is – éppen, hogy mellőz minden olyasfajta diszkréciót és (arculatvédő) figyelmességet, ami a diplomácia alapvető célja és jellegzetessége. A twiplomácia, illetve a mikroblog tehát valójában a politikai kommunikáció eszköztárát szélesítette ki (hazabeszélő twiplomácia), noha arra is találtunk példát, hogy a politikusok és/vagy diplomaták a konfliktusok tárgyalásos megoldását szolgáló diplomáciai szándékkal használják a mikroblogot (tiszta twiplomácia). Megállapítást nyert továbbá, hogy a mikroblog az eszkaláció és a deeszkaláció irányába is figyelemreméltó hatékonysággal képes közvetíteni az információt egy akut konfliktus irányába mutató vagy egy már meglévő konfliktusos szituációban, de akár módosíthatja és felül is írhatja a hagyományos diplomáciai kapcsolatokat, amennyiben az adott nemzetállamok kétoldalú kapcsolata mindaddig konfliktustól mentes volt, a „hazabeszélés” pedig az adott másik nemzetállam nemzetarculatának kárára történik. A dolgozat nem utolsósorban arra a következtetésre jutott, hogy bár a mikroblogon látszólag a nemzetállamokat képviselő politikusok és diplomaták egymással folytatnak „párbeszédet”, az üzenetek valódi címzettje elsősorban a hazai közönség, azaz a hazai (hagyományos) média és az adott politikus vagy diplomata hatalmát és pozícióját biztosító választópolgár
Efficiency of international organizations’ conflict resolution strategies in the midst of intra-organizational incoherence – The Libyan civil war as a proxy stage
Get PDF• A vizsgált periódus alatt számos jel utalt Oye nemzetközi rezsimek megtorló mechanizmusára vonatkozó elméletének pontatlanságára. Bizonyos tagok politikai súlya érzékelhetően befolyásolta a szervezeteken belüli folyamatokat akár a bürokratikus folyamatok lelassításával, akár más módon, hogy ezzel a saját agendájuknak kedvezzenek s ezáltal a közös célokat hátráltassák.
• Hinnebusch proxy környezetekről szóló elmélete ugyanakkor azért pontos, mert a belföldi instabilitást követő külső beavatkozások, melyek rezsimellenes csoportokat támogattak, végül egy olyan status quo-ba torkollottak, ahol különböző csoportok támaszkodtak külső forrásokra, hogy saját érdekeiknek megfelelő környezet kialakítására tegyenek kísérletet. Ez állt annak az eszkalációnak a hátterében mely során a forradalomból lassan egy proxy háború alakult ki, melyben a belföldi szereplők befolyása alkalmanként a külföldi támogatóik számától függött. Ugyanakkor előfordult az is, hogy a proxyk erősen függővé váltak mestereiktől, Haftár helyzetének alakulásán keresztül igyekszik ezt bemutatni a disszertáció. Az ide vonatkozó képlet szerint minél kevesebb számú (de egynél nem kevesebb) mestere volt egy helyi szereplőnek, annál sebezhetőbbé vált.
• A líbiai proxyk és mestereik kapcsolata egy érdekorientált, intenzitását tekintve fluktuáló pályát követett. A legpontosabb leírást egy köztes modell tudna adni, melyben a helyi proxyk prominens szerepe a mesterek által nyújtott sorsdöntő támogatással együtt lenne igazán hatékonynak értelmezhető.
• A nemzetközi szervezetek működésének hatékonysága súlyosan csorbult a tagállamok stratégiáinak megfelelő harmonizálása és elrettentő módszerek hiányában.
• A szervezeteken belüli együttműködés hatékonysága súlyosan sérülékeny, ha a tagállamok közti viselkedési normák nincsenek megfelelően harmonizálva, és nincsenek megfelelően elrettentő retorziók kilátásba helyezve az esetleges kihágások esetére.
• A hozzájárulás mértéke nem volt összhangban a gyakorolt befolyás mértékével. Másfelől viszont a magasabb kockázatok nagyobb eséllyel kényszerítettek ki nagyobb hozzájárulást.
• Direkt összefüggés volt megfigyelhető a fenyegetések növekedése és a korábban már fennálló, ugyanakkor nem elég harmonizált szövetségesi tagállamok valós stratégiáinak közeledése között. Hasonlóképp összefüggés volt látható a rezsimeken belüli érdekelvű rivalizálások csökkenése és az ezen szövetségek konfliktuskezelési hatékonyságának javulása között is.
• Az orosz stratégia elemzése rávilágított a kereskedelmi és geopolitikai érdekek uralmára, egyben az esetleges ideológiai érdekek negligálására
The automatization of social media communication - Exploring the development of bot codes on GitHub and the use of open-source bots on Twitter
Get PDFThe production and deployment of social media bots signal the emergence of new political economies that redistribute agency around new technological actors. This has implications for marketing, political action and even private lives. Yet, we have very little systematic knowledge about how bots are produced, and how open-source developers use collaborative platforms for sharing their code online.
In my PhD research project, I proposed a novel way to study Twitter bots by examining both the open-source bot codes on GitHub and the bots deployed on Twitter. Traditionally, research projects have examined bots as black boxes and attempted to “reverse engineer” the algorithms behind automated accounts. Instead, I tracked bots to their source code on GitHub and connect the algorithm (code) running behind the bot to data about bot activity on a social media platform. By using this approach, I combined data about automated accounts deployed on a social media platform with the source code behind those same bots – this creates a unique lens on bots and provides important insights about how they were produced and how they operate.
Combining API-based, data driven research with a classic social science approach helps to understand current practices of developing bots and deploying them on online social media platforms. As part of my PhD research, I examined bot repositories on GitHub and conducted a survey with the same bot developers to gain further insights into the nitty-gritty of writing bot code, including the most important challenges during the development phase and major barriers to deploying and operating bots on Twitter over an extensive period of time. The survey results also shed light on the motivations behind creating automated social media accounts. I also studied how programmers deploy their bots on Twitter and how other, mostly human, users react to the bot activity. The final part of my thesis contributes to a typology of open-source social media bots by systematically examining bot codes shared on GitHub and the activity of some of these bots on Twitter in tandem.
My dissertation contributes to scientific knowledge about open source Twitter bots in two distinct ways. First, it provides a framework to study both the development and the use of open source bots on Twitter. Secondly, it explores the practices of developing open source bots and shed lights on the motivation behind developing Twitter bots, the long-term use of such bots including the challenges of running bots for an extensive period of time and the bots contribution to the Twitter eco-system
Risk management in crop farming
Get PDFThe agricultural sector is heavily exposed to the impact of climate change and the more common extreme weather events. This exposure can have significant impacts on agricultural production. To deal with the financial impacts caused by natural hazards, crop insurance is an appropriate tool (Di Falco et al., 2014). In addition to crop insurance purchase, to maximize agriculture’s mitigation potential regarding to weather-related risks, there is a need for investments in technological innovation and agricultural intensification related to increased efficiency of input usage (Vermeulen et al., 2012).
The dissertation aimed to explore the influencing factors of crop insurance take-up and evaluate the effect of crop insurance purchase on technical efficiency and farm investment, and analyse the interrelationship between these factors based on three articles. The analysis was carried out using quantitative methods, such as Moran’s I index, dynamic spatial autoregressive model, various probit models, DEA method with double bootstrap and system of simultaneous equations based on crop insurance data collected by Research Institute of Agricultural Economics (AKI), on utilised area data from the Integrated Administration and on FADN data.
The main results of the dissertation:
• The intensity of crop insurance take-up has a spatial pattern, as farmers’ insurance decision are influenced by the decisions of nearby producers. In addition, neighbouring farms can face similar weather-related risks which also provide an explanation for the similar insurance decision.
• Crop insurance level is influenced by the rate of fruit production and vegetable production in total crop production for all types of subsidised insurance taken together. A high share of fruit production discourages participation in the subsidised insurance system, which can be explained by the typical damage scale, the relative high insurance premium for fruit crops and the low-risk appetite of insurers. However, vegetable producers are more likely to purchase for crop insurance, which can be explained by the high-risk exposure and the moderate insurance premium rates.
• Crop diversification increases crop insurance usage, which suggests that a farmer with a diversified crop production structure may also willing to purchase crop insurance to further reduce weather-related risks. Hungarian farmers do not tend to treat crop diversification as a substitute for crop insurance usage, rather it is a complementary tool to reduce risk.
• Older farmers might be more risk averse; therefore, they were more likely to purchase crop insurance.
• Return on equity (ROE) does not impact significantly on crop insurance demand, suggesting that the premium subsidies, which were available the end of the period examined, helped to relax the budget constraints on Hungarian farms.
• Crop insurance purchase effects significantly and positively on technical efficiency, suggesting that the safety provided by the insurance also might contribute to introduce new technology and to develop technical efficiency.
• Both technical efficiency and farm investment encourage crop insurance take-up, suggesting that managers of farms with higher technical efficiency and higher level of investment also consider carefully other aspects of production, like crop insurance decision. In addition, crop insurance purchase increases technical efficiency and farm investment by providing a safety net. As a result, policy interventions that stimulate any of the three factors can potentially have additional positive impacts through spill-over effects on other factors, consequently, these farms’ resilience to the impact of extreme weather events and climate change might be further improved
Overdue Debt as a Poverty Trap
Get PDFIn our research, we aim to shed light on the role of overdue debt in reinforcing poverty. This not only helps to better understand the dynamics of poverty trap induced by overdue debt but also enhances the rediscussing of current policy tools.
Our research is based on data collected with targeted questionnaires in March and April 2019 by the Soreco Research Kft. Data were recorded with a personal question and answer method, by a so-called multi-stage stratified random sampling procedure. The data collection was anonymised and focused on the financial and liquidity decisions of households in small settlements in one of the most disadvantaged counties of Hungary, Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) county. The sample is representative on the level of households living in small settlements. After cleaning the raw data, we have information from 504 households and 1794 individuals. 1196 individuals are of legal age, from whom 179 had overdue debt.
We develop a theoretical model inspired by Akerlof (1978), Tirole (2006), and Mukherjee, Subramanian, Tantri (2019) to derive a feasibility condition for market-based debt relief programs. Our empirical analysis aims at investigating the role of overdue debt in creating poverty trap. With the help of statistical analysis and linear probability models we examine the impact of overdue debt on employment, on having a bank account, and on mental- and physical- health based on targeted questionnaires and in-depth interviews in the most disadvantaged regions of Hungary. We controlled for socioeconomic factors (e.g., gender, age, education level, ability to pay) and for settlement and county development indicators. In these regions, a significant part of the society has been the victim of financial exclusion well before the Covid 19 crisis, even under prospering economic conditions.
Results:
§ The theoretical model shows that lenders have no interest to offer payment reductions if non-performing borrowers are few, have small debts, and are difficult to reach. In this situation, poor debtors serve better as deterrents, similarly if we put them into a pillory.
§ Calibrating model parameters to poor households struggling with overdue debts, we show that this might be the case on our sample, too.
§ As, in normal economic circumstances, private debt relief programs are typically not feasible, a state subsidy would be needed to consolidate the debts of the poor. State intervention can be justified both by positive externalities and moral considerations.
§ We find that many borrowers hide from debt collection as a consequence of overdue debt that has escalated to an unbearable level due to penalty rates. These borrowers are following the hiding strategy and take their decisions accordingly: to avoid deductions, they do not apply for registered jobs, do not open bank accounts and consequently, they are forced to live under constant stress.
§ To sum up the impact of overdue debt on social inclusion factors and according to our estimations, overdue debts reduce the likelihood of having a registered job by nearly 14 percentage points. Not having a registered job reduces the probability of owning a bank account by 22 percentage points and, in addition, overdue debts further decrease the probability by 5 percentage points. In addition, overdue debt also has a negative effect on the health of those living in the same household as the debtor, and this negative effect is greater than what a combined high school diploma and diploma could compensate for (0.4 versus 1.08-0.72 = 0.36).
§ Overdue debt, therefore, leads to a certain type of debt-trap mechanism resulting in significant loss for both the individual and the society. In this light, policy makers should pay more attention to addressing credit cycles and resolving non-performing debt obligations, especially in this fragile part of the society
Voting Behaviour in Hungary – Are Voters Sophisticated Optimisers or Clueless Rubes?
Get PDF1) Új adatbázis alkotása a. A disszertáció első és egyik legnagyobb hozzájárulása az irodalomhoz egy új, mikroszintű adatbázis létrehozása. Az adatbázist a TÁRKI Omnibusz kérdőíves kutatásaiból építettük. Az Omnibusz kutatásai 1000 fős, a felnőtt (a 18 éves és idősebb) magyarországi lakosságot reprezentáló, valószínűségi mintán, személyes kérdezéssel készülnek. Az új adatbázis 107 kérdőíves hullámot tartalmaz, magába foglalva 108442 egyéni interjút 2006 január és 2018 január között. Az adatbázis az egyén társadalmi, munkaerőpiaci, jövedelmi, oktatási jellemzői mellett az egyén nemzetgazdaságról és saját jólétéről alkotott véleményét is tartalmazza, valamint – a disszertáció kérdése szempontjából talán a legfontosabb – párt preferenciára vonatkozó adatokat is magába foglal.
b. A kérdőíves adatbázis építése különösen értékes, mert a változók neve, kódja és az egy változón belüli adatok kódjai időben változtak, ezért mind a 107 hullámot minden egyes változó esetében egyesével kellett megvizsgálni, megtisztítani és újra-kódolni.
c. Nem csupán a nagymintaszámú, egyéni szintű adatbázis jelent újítást az irodalomban, hanem az egyének településekhez való hozzákötése is. Magyarországon 3155 település van, ami a legkisebb adminisztratív egység az országban. 2006 és 2015 között az egyéni szintű párt preferenciákat és a nemzetgazdaságról és az egyéni jólétről alkotott percepciókat (valamint az egyénekre jellemző demográfiai mutatókat) hozzákötöttük a kérdezett egyén településéhez. A települési adatok ilyen módú hozzákapcsolása az egyéni pártpreferenciához lehetőséget ad arra, hogy a gazdasági szavazást nem csak a kérdőíveken keresztül, hanem az egyének településéhez tartozó és a nemzetgazdaságot jellemző objektív mérőszámokkal is vizsgáljuk.
2) A gazdasági szavazás premisszáinak új adaton történő tesztelése, megerősítése vagy cáfolása, szociotropikus-egocentrikus, valamint a retrospektív-prospektív dimenziók vizsgálata egy egyenletben 2006 és 2018 között. a. A dolgozat bizonyítja, hogy a szociotropikus megfontolásnak erős magyarázó ereje van, illetve az egocentrikus változók magyarázó ereje és szignifikanciája időben változik.
b. A dolgozat továbbá azt találja, hogy a retrospektív és a prospektív szavazás mind magyarázza a választók magatartását, azonban az előző magyarázó ereje erősebb.
3) A 2006 és 2018 között rögzített többszöri kereszti adatok segítségével megvizsgáljuk, hogy a szociotropikus-egocentrikus, valamint a retrospektív-prospektív dimenziók magyarázó ereje miként változott időben és egymáshoz képest. a. A dolgozat bizonyítja, hogy a vizsgálódás első időszakában (2006-2010) az egocentrikus megfontolásnak nem volt szignifikáns magyarázó ereje, míg a második (2010-2014) és a harmadik (2014-2018) időszakban már szignifikáns hatással bír.
b. Valamint mind a három időszakban fontos és szignifikáns volt a szociotropikus és a retrospektív megfontolás.
4) A nemzetgazdaságról alkotott percepció és a párt preferencia közötti endogén kapcsolat empirikus feloldása, az egyén nemzetgazdaságról alkotott percepciójának torzítatlan becslése. a. A fő eredmények alapján a legkisebb négyzetek elve szisztematikusan felülbecslés a nemzetgazdasági percepció párt preferenciára gyakorolt hatását, azonban a kétfokozatú legkisebb négyzetek (2SLS) becslés után is azt találjuk, hogy a nemzetgazdaságról alkotott percepció szignifikánsan magyarázza a pártpreferenciát. Minél jobbnak értékeli az egyén a nemzetgazdasági alakulását, annál nagyobb valószínűséggel szavaz a regnáló kormányra; míg minél kedvezőtlenebbnek látja az egyén a nemzetgazdaság alakulását, annál inkább támogat egy ellenzéki pártot
5) Az egyedi adatbázis lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk, hogy az egyén nemzetgazdaságról alkotott percepcióját a saját településén végbemenő gazdasági folyamatok vagy a nemzetgazdasági folyamatok magyarázzák jobban. a. Az empirikus adatok alapján azt találjuk, hogy a választó szociotropikus megfontolásait a település nettó adózás utáni jövedelem változása és a település szintű munkanélküliségi ráta nem befolyásolja szignifikánsan. Ellenben az egyén nemzetgazdaságról alkotott percepcióját statisztikailag szignifikánsan és nagy mértékben befolyásolja a a nemzetgazdasági szintű GDP növekedés vagy a nemzeti munkanélküliségi ráta változása magyarázza.
b. Az eredmények alátámasztják a gazdasági szavazás alapelméletét, miszerint a racionális szavazó annak függvényében, hogy hogyan ítélték meg saját jóllétüket és a nemzetgazdaság helyzetét, szavazatukkal támogatják (jutalmazzák), vagy nem támogatják (büntetik) a politikusokat
A puha hatalom súlya nagyhatalmak smart külpolitikai stratégiájában a kétpólusú világrendszer felbomlása után (1989 – 2018) – Kemény és puha hatalmi eszközök vizsgálata
Get PDFA 2000-es évek első évtizedének második felétől kiemelt érdeklődés övezi mind a puha, a kemény, mind pedig a smart power fogalmát. A legkülönbözőbb összefüggésekben merül fel a puha és kemény hatalom emlegetése mind politikai megszólalásokban, mind a sajtóban, többször a fogalmak letisztázottsága nélkül. A puha, kemény és okos hatalmi külpolitikai aktivitások állandó hivatkozási alappá váltak, miközben popularitásuk ellenére tudományosan is meglehetősen feldolgozatlanok. A puha hatalomról számtalan részterületet érintő elemzés, újradefiniálási törekvés született, de a meggyőzés és hatalom kapcsolatának ’enciklopédikus elemzésére’ kevés gyűjteményes kötet vállalkozott.
Jelen értekezés fókuszához legközelebb Joseph Nye nemzetközi politikai szakértő, Harvard-professzor, az időszak több amerikai adminisztrációjának befolyásos tagja elméletei állnak. Nevéhez köthető a puha hatalom kifejezés bevezetése a nemzetközi kapcsolatok szótárába, valamint egy puha hatalmi analitikai koncepció és egy smart külpolitikai stratégia megfogalmazása. Joseph Nye analitikus koncepciója szerint a cél érdekében bevethető puha erőforrások a másik félre vonzással, azonosulási vággyal ható ideák (a kultúra, az értékek és külpolitikák) a kényszerítő vagy (le)fizető erőforrásokkal, a katonai és gazdasági együttműködés eszközeivel szemben.
Az értekezés állítása szerint a külpolitikát, annak prioritásait alakító két dialektikus erő közül a puha erőforrások közé tartozik minden vonzás által, a másikat önkéntesen befolyásoló együttműködési erőforrás. Így azok lehetnek materiálisak (gazdasági, sőt katonai aktivitások is), míg a kemény hatalom eszköztárát a kényszerítő erőkészlet (katonai fellépések, gazdasági korlátozások, diplomáciai kényszerek) jelentik. Összefoglalóan a puha hatalom a vonzáson, önkéntességen alapuló együttműködő erő, míg a kemény hatalom a kényszer eszköze. Az állami szintű befolyásolás puha és kemény hatalmi eszközeit elegyítő smart külpolitikai stratégia gyakorlati elemzésére a legkézenfekvőbb aktoroknak a kétpólusú világrendszer felbomlása után a nemzetközi kapcsolatokban legdinamikusabb szerepet játszó külpolitikai szereplők mutatkoztak. Ezek az elemzések egyben alkalmat nyújtanak a soft power terminust a nemzetközi kapcsolatok szótárába bevezető Joseph Nye által megfogalmazott fogalmi kontúrok árnyalására.
Az értekezés gyakorlati elemzései a következő „újszerű megközelítések” szempontjai szerinti folyamatelemzések:
1.A 21. századi nemzetközi szereplők külpolitikai aktivitásai valamint az e lépéseket gyakran meghatározó nagyhatalmi képességei besorolhatóak azok puha vagy kemény hatalmi jellege szerint. (E szereplők adott időszakban alkalmazott, nagyhatalmi képességei által befolyásolt puha és kemény külpolitikai aktivitásainak együttese azok smart külpolitikai stratégiája.)
2.Az egyes nagyhatalmi képességek nem csak besorolhatók puha vagy kemény hatalmi eszközkészletként, 21. századi jelentéskörük, hatásmechanizmusuk pontosítható, árnyalható azok puha (befolyásolás vonzás, kooperáció útján) vagy kemény (kényszer általi befolyásolás) hatalmi analízisével.
3. Egy külpolitikai szereplő nagyhatalmi erőforrásainak és képességeinek köre bővebb a hagyományos megközelítésekben alkalmazottaknál.
3.1 A ’nagyhatalmiság mérőfokának’ kikerülhetetlen különálló eleme a technológia, mint nagyhatalmi képesség a 21. században.
3.2. Egy civilizációs kultúra történeti fejlődés során kialakult, ideológiai, filozófiai, vallási alapú érték- és eszmerendszere (’modell értékei’) globalizálódott korunkban is befolyásolhatja, más nagyhatalmi képességeihez hasonlóan, egy másik nemzetközi szereplő felé irányuló hatalmi befolyásolását, külpolitikai aktivitásait.
4. A soft power (a disszertáció értelmezésében együttműködő erő) a nemzetközi kapcsolatok szereplőinek azon képességén alapul, amely révén külpolitikai aktivitásaik során a másik szereplő preferenciáit vonzással vagy kooperáció révén formálják, így része minden vonzásra és kooperációra, együttműködésre késztető erőforrás valamint külpolitikai aktivitás, ami nélkülözi a kényszerítő befolyásoló szerepet. (Itt a mérce a befolyásolt aktivitásának önkéntességi foka.) Így nem csak mentális (intangible) eszközkészlete van.
A vizsgált két meghatározó hatalom az Amerikai Egyesült Államok és Kína, mely országok külkapcsolati aktivitásainak prioritásait időben 1989-től, a hidegháború, a kétpólusú világrendszer felbomlásától 2018-ig vizsgálja az értekezés. E két ország puha hatalmi fókuszú külstratégiáit, külpolitikájuk soft power elemeit párhuzamosan, összehasonlító, benchmark igénnyel erre az időintervallumra vonatkoztatva korábban még nem analizálták
Conditional and Differential? Locating the Role of Civil Society in Anti-corruption Policy Outcomes
Get PDFQuantitative, and to a much lesser degree qualitative, research is the dominant approach to corruption. However, the call to investigate the contextual dependencies of corruption is brought about by the failure of anti-corruption approaches that do not tackle other actors or institutions and issues simultaneously. One approach that can tackle the complex nature of corruption from this perspective but remains wanting in corruption research is Qualitative Comparative Analysis (QCA). Much more limited is the application of QCA in understanding civil society’s anticorruption role. The supposed place of civil society in anti-corruption is even more compounded by contemporary events that directly assault their presence in countries, regardless of the type of government or economic development in place. This closing of civic space phenomenon is part of the broader democratic backsliding or autocratization that has pervaded even long standing and consolidated democracies.
Locating the place of civil society given such contexts poses a daunting challenge, as one may ask: if democratic grounds are backsliding, where are anti-corruption efforts anchored on? As such, the dissertation intends to look at configurations of (democratic) political institutions that enhance or mitigate corruption while trying to locate the position occupied by civil society in this respect. Taking a cue from the civil society-corruption nexus and the broader democracycorruption linkage scholarship, with institutionalism as an overarching theory, the dissertation hopes to contribute to the discourse via three related studies.
The ffirst of these serves as a springboard for the argument that civil society cannot battle corruption all alone. While internal civil society characteristics may have a part in corruption mitigation, through a large-N quantitative analysis, the study highlights the importance of civil society environment, transparency of laws and predictability of enforcement and rigorousness and impartiality of public administration on corruption.
Noting that the formula derived from regression analyses shows the average net effects of the independent variables, the second study looks at the combinatorial effects of conditions necessary and/or sufficient for the outcome high perceived corruption to occur through fuzzy-set Qualitative Comparative Analysis (fsQCA). The configurational analysis of 33 episodes of contemporary autocratization from the third wave (1994- 2017) confirm the conditionality of civil society’s effects as the condition absence of robust civil society organizations combines with the absence of extensive media freedoms and simultaneously the absence of wide and independent public deliberations to produce the outcome high perceived corruption. The pathway to corruption in these states experiencing autocratization also includes two individually sufficient conditions: the presence of high political exclusion as well as the absence of sociopolitical integration. No necessary precondition was found for the outcome presence of high perceived corruption.
Given the pretext of equifinality and multifinality in QCA, the third study extends the second but in the context of 30 democracies that did not experience substantial autocratization episodes in the same given period. The results are interesting although not surprising under the theoretical underpinnings of QCA: the absence of high perceived corruption in non-autocratizing states is not brought about by robust civil society organizations (in their presence or absence; or individually or in combination with other conditions) but instead by the presence of wide and independent public deliberations combined with the absence of high political exclusion. The latter is also a necessary condition for the outcome of interest.
While the conditionality of civil society’s effect is confirmed in the second study, the third highlights the possibility of the differential impacts of civil society depending on context. Limitations of the dissertation are discussed and venues for future research are presented
Essays on the Theory of Two-Sided Markets
Get PDFSeveral markets have emerged in which consumers and sellers interact and make transactions through an intermediary or platform. Examples include smart phones, bank cards, game consoles, shopping centers but even airports. The peculiarity of these markets is that the actors join them because the platforms have a large number of members of either their own or the other segment. Such markets are referred to in the literature as two-sided markets, which, through the development of technology, have now appeared in many forms in our daily lives. Although the analysis of two-sided markets is already extensive, it still has unexplored areas. In addition, due to their different functioning from traditional markets, they are also of great interest from a regulatory point of view, whereas the impact of the regulatory tools used may be different and may be particularly harmful in some cases. The chapters in this thesis contribute to a better understanding of two-sided markets.
The results presented in the different chapters are not closely related, so they can be interpreted independently. In each chapter, duopolistic models are presented to determine the impact of platforms' product differentiation decisions, the use of public and private contracts, and the entry of the state in the market on optimal pricing. Because consumers typically do not consider when purchasing a platform's product or service that they will later purchase compatible products, they do not internalize the benefits of their future consumption, so the models presented are sequential in nature. To analyze these and determine their equilibrium, the tools of game theory are used. Depending on the type of model, the aim is to determine the subgame-perfect Nash equilibrium or the symmetric perfect Bayesian equilibrium.
In the dissertation, the following results can be highlighted:
1. Profit-maximizing platforms provide users with either maximum customizability at a positive price or somewhat limited customizability at a zero price, depending on the utility from consumption.
2. Leveraging the dominance of a platform from market power is somewhat hampered by the possibility of customization. In two-sided markets, competition on one side of the market will automatically spread to the other side of the market and, if not in terms of prices, will have an impact on some other dimension.
3. In the case of public contracts, the platforms and the consumers prefer the case when sellers decide on multi-homing.
4. Beliefs are not affected by the relationship between platform-specific products for competing platforms.
5. In the case of competing platforms, the use of private contracts changes the pricing strategy of the platforms on the seller side: a positive price is charged for the previously supported segment. However, on the consumer side, a positive price is still set, in contrast to the result obtained in the literature, where consumers were supported by the platforms. In contrast, the subscription fee for private contracts is lower than for public contracts.
6. As a result of the franchise fee included in the private contract, the sellers set collusive prices.
7. Private platforms are encouraged to use public contracts, while for consumers, the preferred output is a function of the network effect, the transportation cost, and the relationship between products.
8. Neither service provider's decision to differentiate a product in the case of mixed duopoly is influenced by the competitor's decision, while on the consumer side, as a result of competition, subscription fees converge.
9. With the abolition of the state platform, the strategy of regulation of entry will lose its strength in the case of two-sided markets
A szolgáltatási színvonal és a helyettesítők keresletre gyakorolt hatása a magyar vasúti személyszállítási piacon
Get PDFA vasúti személyszállítási közszolgáltatás szerepe a gazdasági és társadalmi kontextuson túl környezeti szempontból egyre jelentősebb, a közérdek egyértelműen a részesedésének növekedése lenne, ugyanakkor egy ilyen változáshoz attraktív vasúti közszolgáltatásra van szükség, amelynek utasai nem kényszerből választják ezt a közlekedési formát. A disszertáció azt a kérdést vizsgálja nagy méretű és komplex adatbázison elemzésén keresztül, hogy milyen tényezők hatnak a vasúti szolgáltatásokra Magyarországon, és hogyan lehetne a minőségi fejlesztésekkel javítani a kötött pályás közlekedés kihasználtságát. A kutatás fontosabb eredményei:
1. A vasúti értékesítési adatokra és a kiegészítő adatforrásokra építve megfelelő magyarázóerejű modell építhető fel.
2. A minőségi tényezők jelentős hatással vannak a keresletre, azok hatása igazolódott a modellben.
3. A vasúti kínálat minőségi dimenziói esetében nem volt megfigyelhető a minimális szolgáltatási szint, vagy egyéb képzett mutató esetleges átlagnál erősebb szerepe, így ez az általános hipotézis nem igazolódott.
Policy implikációk:
4. Több ponton is látható, hogy a vasúti szolgáltatások iránti kereslet rugalmatlan: ebből az következik hogy egy nagyon tudatos és komplex közlekedésfejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a kívánatos módváltás a vasút irányába megtörténjen. Számos faktor finom egyensúlyától függ a kereslet, és egy-egy önmagában álló beavatkozás nem feltétlenül lesz hatásos.
Lényeges kérdés, hogy a vasút mennyire tekinthető ma inferior szolgáltatásnak. Az eredmények alapján a vasút már nincs abba az alacsonyabb minőségű, nem kívánatos szolgáltatási kategóriába zárva, ahova a rendszerváltás után eljutott, határozottan megfigyelhető egy minőségorientált része a keresletnek. Másrészt a rugalmatlanságra utaló jelek rámutatnak, hogy még mindig sokkal kevesebben választják a vasutat azok közül, akik számára más módok is könnyen elérhetőek.
5. A kutatás talán legfontosabb következtetése, hogy az összeállított adatbázis kifejezetten alkalmasnak mondható a vasúti szolgáltatások iránti kereslet és a szolgáltatás minőségének vizsgálatára. Érdemi kutatási erőforrásokra építve jóval pontosabb és részletesebb adatbázis lenne összeállítható, amely pontosabb elemzési eredményeket ad. A minőségi tényezők súlyának pontosabb kalibrálásához egy olyan empirikus kutatásra van szükség, amely a fogyasztói preferenciákat méri fel a szoft tényezőkre fókuszálva. Egy ilyen felmérés eredménye a keresleti adatokkal összekapcsolva jelentősen növelné tudásunkat a vasúti szolgáltatások iránti keresletről, amire építve mód nyílik a hatékony és eredményes közpolitikai beavatkozások megalapozására