1424 research outputs found
Sort by
Kelet-Európa és a kelet-európaiak az internetes mémek nyilvánosságában – Egyenlőtlenségek és az azokat potenciálisan fenntartó, valamint megjelenítő gyakorlatok feltárása Európa keleti felének és annak lakóival kapcsolatban az internetes mémek nyilvánosságában
Elméleti összefoglalás
A disszertáció
- összegzi és rendszerezi a mémek és internetes mémek szakirodalmát Richard Dawkins Az önző gén című alapművétől a Henry Jenkins-féle újmédia-modellektől napjainkig
(elsősorban Limor Shifman és Ryan Milner munkásságára támaszkodva)
- szintetizálja a Mihail Bahtyin-féle karnevál és a Jürgen Habermas-féle társadalmi nyilvánosság elméletét, megállapítva, hogy a refeudalizált nyilvánosság ellennyilvánossága – egyfajta virtuális karneválként – az internetes mémek nyilvánossága számos analógia (alacsony részvételi küszöb, decentralizáltság, elméleti egyenlő hozzáférés, a tekintély kigúnyolása, paródia, maszk fizikailag vagy virtuálisan)
- a mémek nyilvánosságában is érvényesül az egyenlőtlenség, ráadásul elsősorban a sztereotipizáló humoron keresztül
- szintetizálja a posztkolonialista klasszikus szakirodalom és az Európa keleti felére vonatkoztatott továbbgondolásainak lehetőségeit az internetes mémek nyilvánosságában a kelet-európaiakkal szemben tapasztalható sztereotípiák feldolgozása céljából
- új fogalmak bevezetését javasolja ezen jelenségek leírására, úgy, mint a blackfacing mintájára az eastfacing, valamint a hipster sexism mintájára a hipster westernism.
Az empíria összefoglalása
A disszertáció során elvégzett kutatás a potenciális mémkészítő vagy mémmegosztó, maguk a mémalkotások, illetve a befogadói reakciók szintjén is elemezte a korpuszt, így a kutatás
- 1255, a 9gag.com százmilliós látogatottságú mémportálon kulcsszavakkal keresett mémpéldány manuális, sokdimenziós kódolása
- mintegy 800 ezer like és 47 ezer hozzászólás elemzése mellett
- 136 kérdőív kitöltésével is kiegészült.
Az eredmények összefoglalása
A kutatás során bebizonyosodott, hogy
- valóban rendkívül sok sztereotípia jelenik meg az internetes mémek nyilvánosságában,
- e sztereotípiák számos vizuális reprezentációs elemmel bírnak (karakterek, öltözék, járművek, környezet, stb.)
- valóban erőteljes a nyugati kódok (márkák, karakterek, mémműfajok, stb.) jelenléte
- a készítők és befogadók még akkor is többé-kevésbé elfogadják, sőt fenntartják ezt a sztereotip képet, amennyiben maguk is tagjai a sztereotipikus ábrázolásnak kitett csoportnak.
- ténylegesen felfedezhetőek olyan gyakorlatok, amelyek más – rassz-, nemi, szexuális orientáció vagy vallás alapján történő sztereotipizálás kapcsán ma már erőteljes ellenérzést váltanak ki a nyilvánosságban, előzményei azonban megtalálhatóak a blackface comedyben és az említett „hipszter szexizmusban”, így indokolt lehet az említett eastface comedy és hipster westernism kifejezések bevezetése ezekre a jelenségekre
Víziközmű infrastruktúra pótlási szükségletei társadalmi szerepvállalás - szolidaritási kényszerek
A nemzetközi szakirodalom és a kutatási eredmények mély és szélesen tátongó vízérték-szakadékra világítanak rá. A települési víziközmű szolgáltatást biztosító víz- és csatorna hálózatok, és a hozzájuk kapcsolódó létesítmények, valamennyi egyéb közszolgáltatás alapját képező infrastruktúránál drágábbak, ugyanakkor a víz- és csatorna szolgáltatás díja a legalacsonyabb a háztartási kiadások között. A klímaváltozás, valamint a népesség- és gazdasági növekedés együttesen, alapjaiban fenyegetik a megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészletek rendelkezésre állását, fenntartását. Míg a fejlődő országokban az infrastruktúra hiánya, addig a fejlett világban a részben 100 éves kort meghaladó eszközök pótlása jelent egyre égetőbb, évtizedek óta halogatott, és mindmáig megoldatlan problémát. A vízhez és szanitációhoz fűződő „alapvető emberi jog” deklarálása a társadalom széles körében az ingyenes hozzáférés elvárását, míg viszonylag szűk rétegében a rászorulók iránti hathatós szolidaritás készségét ébreszti. A vízellátás és annak alapját képező infrastruktúra biztosításának költségigénye egy másik társadalmi rétegződés mentén is markáns különbségeket mutat. Minél kisebb az ellátási egység, a település mérete, annál magasabbak az egy főre jutó infrastruktúra és szolgáltatási költségek, ugyanakkor az itt rendelkezésre álló jövedelmek a legalacsonyabbak. Kutatásom alapját egy országos víziközmű-vagyonértékelés és egy társadalmi vízérték-szemlélet felmérés képezte. A kutatásokban feltárt eredményeket egyrészt a településenként, objektumszinten, avulással korrigált pótlási érték alapon képzett vagyonértékelési adatbázisra építettem. Ez az adatbázis a hazai települések közel negyedét foglalja magába, a hazai települések méreteloszlását reprezentatív módon megjelenítve. A társadalmi vízérték-szemlélet felmérése egy 5.000 fős országos reprezentatív mintán történt.
A rendelkezésre álló adatbázisok leíró statisztikai, valamint korreláció analízis és lineáris regressziós, továbbá klaszterelemzés módszerével történő vizsgálata alapján megalapozott és a kutatási hipotéziseket nagy bizonyító erővel alátámasztó megállapítások születtek.
Megállapítottam, hogy a víziközmű infrastruktúra egy lakosra vetített pótlási költségei a kisebb településeken többszörösét teszik ki a nagyobb településeken élőkének, és bár a kisebb településeken csekély mértékben magasabbak szolgáltatási díjak, de messze nem fedezik a többletköltségeket. Az egyfőre jutó pótlási szükségletek az egy főre eső vezetékhosszokkal mutatnak szoros összefüggést, melyek kis települések a nagyobb települések értékeinek 5 szörösét teszik ki. A vagyongazdálkodás helyzetét súlyosbítják azok a tények, hogy a pótlási szükségletek időbeni eloszlása az ivóvíz ellátó rendszerek esetében a településcsoportok széles körében a következő 15 évre összpontosul, ugyanakkor az egyes települések szintjén az egy-egy évben jelentkező pótlási szükségletek az 50 éves átlagértékek 20-30-40 szeresét teszik ki. A kis és nagy településen élő társadalmi csoportok tisztában vannak a települési víz- és csatorna szolgáltatás költségeinek település mérettől függő jelentős különbségeivel. Érzékelik az infrastruktúra megújításának szükségességét, és bár az egyik oldalról igénylik, másik oldalról pedig készek annak kompenzálására, a szolidaritásra és társadalmi szerepvállalásra, azonban nem ismerik annak súlyát és mértékét. A pótlólagos források szükségszerűségét jól érzékelteti, hogy amennyiben a jelenlegi díjbefizetéseket változatlannak tekintem, a díjbefizetések 94%-át kellene pótlási költségre fedezetként félretenni ahhoz, hogy a teljes rendszer hosszútávon önfinanszírozó legyen.
Ajánlásként fogalmazom meg azt, hogy az ágazatok közötti (víz-csatorna) vagyongazdálkodás összevonásával, valamint a települési vagyongazdálkodás regionális kezelésével (víziközmű rendszerek regionális összevonásával) a pótlási szükségletek költségei időben kiegyenlítettebbé, és ezáltal a díjakban kezelhetőbbé válnak. További, részben kutatási, részben gyakorlati feladatnak tekintem a feltárt eredmények széleskörű társadalmasítását, és a fennálló vízérték-szakadék szűkítését.
International scientific literature and research results demonstrate a deep and wide gap in the water value. Facilities related to water and sewerage networks providing urban water utility services are more expensive than any other public service infrastructure, and yet, the tariffs of water and sewerage services are the lowest among household expenditures. Climate change, together with population and economic growth pose a fundamental threat to the availability and sustenance of water resources of adequate quantity and quality. While in developing countries it is the lack of infrastructure, in the developed world the replacement of assets, often aged 100 years and over, present increasingly pressing, still unresolved problems put off for decades. The declaration of the “fundamental human right” of access to water and sanitation triggers, in much of the society, an expectation of free-of-charge access, whereas a limited stratus of the population is prompted to manifest effective solidarity with those in need. The cost requirements of water supply and the underlying infrastructure show marked differences along a different social stratification, as well. The smaller the unit of supply, the size of the settlement, the higher the per capita infrastructure and service costs are, at the same time this is where disposable incomes are the lowest. The basis for my research was a nationwide water utility asset valuation and a representative survey of the social water value mindset. Results revealed in the research were built, on the one hand, on the asset valuation database generated by settlement, at object-level, based on replacement values adjusted by obsolescence. This database encompasses nearly a quarter of all Hungarian settlements, reflecting the size distribution of settlements in Hungary in a representative manner. The survey of the water value mindset of society was carried out using a 5000-strong nationwide representative sample.
Based on the analysis of the databases available, using methods of descriptive statistics, correlation analysis and linear regression, as well as cluster analysis, well-founded conclusions were drawn, which unequivocally substantiate research hypotheses. I concluded that per capita replacement costs of water utility infrastructure in smaller settlements are several times higher than those payable by inhabitants of larger settlements and although service charges are only slightly higher, they do not nearly cover additional costs. Per capita replacement needs correlate with per capita pipe length, which are 5-times higher in small settlements than in larger ones. The situation of asset management is further exacerbated by the fact that the distribution over time of replacement needs of drinking water supply systems is concentrated over the next 15 years for a wide range of settlement groups, at the same time, replacement needs manifest in some given year at the level of the individual settlements, amount to 20-30-40 times the 50-year average value.
Social groups living in small and large settlements are aware of the substantial differences in communal water and sewerage service costs depending on the size of the settlement. They also feel the need for the renewal of the infrastructure, and although they require it on the one hand, and are willing to compensate, demonstrate solidarity and social engagement on the other hand, they are not, however, aware of its weight and extent. The need for additional funding sources is suitably demonstrated by the observation that if current tariff payments are regarded as unchanged, 94% of tariff payments should be set aside as funding for replacement costs in order to ensure that the system is self-financing in the long run.
I formulate, as a recommendation, that by combining the asset management of the various sectors (water-sewerage), and administering communal asset management at a regional level (regional consolidation of water utility systems), the costs of replacement needs become more balanced over time and thereby more manageable. I see the broad-ranging involvement of society and the narrowing of the existing water value gap as a further task of partly research, partly practical nature
Változószelekciós algoritmusok vizsgálata általánosított additív modellekben – Egy új, hibrid metaheurisztika elemzése
A felügyelt gépi tanulás során célunk, hogy egy jól definiált eredményváltozóra minél nagyobb pontosságú becslést adjunk bizonyos magyarázóváltozók értékének ismeretében. Napjainkban a feladat számtalan összetett algoritmus segítségével megoldható. Pl. mélytanuló neurális hálózatok, véletlen erdők, támaszvektor – gépek stb. Azonban egyre több szerző, pl. Molnar (2020) és Du et al. (2019) hívja fel a figyelmet arra, hogy a legpontosabb becslést szolgáltató modellekben a használt magyarázóváltozók hatásai az eredményváltozóra nehezen, vagy egyáltalán nem visszafejthetők. Viszont, bizonyos gyakorlati szituációkban a gépi tanulás legfontosabb eredménye nem feltétlenül a minél pontosabb becslés elkészítése, hanem az egyes magyarázóváltozók hatásának megállapítása. Például, egy banknak egyértelműen meg kell indokolnia, hogy mi alapján utasít el egy hitelkérelmet. Ilyen esetekben nem előre jelző, hanem magyarázó modellek építése az elemző célja.
Napjaink „big data” környezetében, amikor egy adott becslési feladathoz rengeteg potenciális magyarázóváltozó könnyen az elemző rendelkezésére áll, még egy egyszerű lineáris regressziós modell alkalmazása esetén is problémás lehet a magyarázóváltozók hatásainak megállapítása. Molnar (2020) és James et al. (2013) egyik javaslata a probléma áthidalására, és a különböző felügyelt tanulási modellek értelmezhetővé tételére a változószelekció.
Hall (1999) szerint a változószelekció legfontosabb alapelve, hogy a kiválasztott magyarázóváltozók szorosan korreláljanak a becsülendő eredményváltozóval, de egymáshoz képest legyenek függetlenek. Hall (1999) javaslata (Correlation based Feature Selection, CFS) egy legjobb részhalmaz elvű algoritmus, ahol a célfüggvény, azokat a magyarázóváltozókat preferálja, amik szorosan korrelálnak az eredményváltozóval, de más magyarázóváltozókkal páronként nem korrelálnak káros mértékben.
A CFS algoritmus elvét nem-lineáris esetekre kiterjesztő megoldásokat dolgozott ki Song et al. (2012) és Climente-González et al. (2019) is. Mindkét tanulmány javaslata azonban továbbra is csak a magyarázóváltozók páronkénti függetlenségét ellenőrzi a változószelekció során. Viszont, a magyarázóváltozók függetlenségét az is sértheti, ha egy változó kifejezhető a többi változó többváltozós függvényével.
Korábbi munkáinkban (Láng et al. (2017) és Kovács (2019)) egy hibrid genetikus-harmónia kereső algoritmust (továbbiakban HGHK algoritmus) javaslunk a változószelekciós feladat megoldására lineáris modellekben. Az algoritmus a szelekciós folyamat során nem csak a változók közti páronkénti káros korrelációkra szűr. A HGHK algoritmus segítségével olyan regressziós modellek építhetők, amelyek becslési pontosságban nem maradnak el jelentősen az egyéb algoritmusok segítségével épített modellektől, ám azokhoz képest lényegesen kevesebb magyarázóváltozó használnak ennek eléréséhez. Az ilyen „extrém módon” takarékos modellek magukban hordozzák a kihagyott változók miatti torzítás veszélyét, de segíthetnek az elemzőnek azonosítani az eredményváltozót alakító legfontosabb független hatásokat. A módszer előnye a hagyományos dimenziócsökkentési eljárások alkalmazásával szemben, hogy a végső modellben konkrétan megnevezhető változók szerepelnek, adott esetben nehezen értelmezhető faktorok helyett.
Jelen értekezésben kiterjesztjük a HGHK algoritmust a nem-lineáris modellek körében végzett változószelekcióra is. Ehhez az általánosított additív modellek (továbbiakban GAM a Generalized Additive Model angol kifejezésből) keretrendszerét alkalmazzuk. Ugyanis, James et al. (2013) szerint GAM-ok esetében magyarázóváltozók marginális hatásai az eredményváltozóra meghatározhatók (ellenben a mélytanuló neurális hálózatokkal és ensemble modellekkel), de nem köti az elemzőt egy előre definiált lineáris, logaritmikus, négyzetes vagy egyéb függvényforma (mint a klasszikus lineáris regresszióban)
Egy könyvformátum születése – Az interaktív könyvek hatása a szövegértési és olvasási készségre az Alpha és Z generáció körében
Dolgozatomban egy új hibrid médium folyamatosan változó világát vizsgálom; különböző aspektusokból igyekszem felmérni a Gutenberg- és a Castells-galaxis között elhelyezkedő új állomásnak tekinthető interaktív könyv jelentőségét. Első kérdésem a legfiatalabb olvasó generáció megváltozott médiafogyasztási szokásaira irányul. Dolgozatomban magyar és nemzetközi olvasáskutatók vizsgálatait elemezve azt találtam, hogy a gyerekek olvasási aktivitása valóban csökkent. Az alfa és Z generáció tagjai radikálisan más információhasználati és keresési szokásokkal rendelkeznek, mint a korábbi évek fiataljai. A szinte folyamatos online jelenlét, a képernyő előtt töltött idő óráinak megsokszorozódása, önmagában a digitalizáció kimagasló hatással van az olvasási szokásokra. Dolgozatomban viszont amellett érveltem, hogy a legfiatalabb generációnak is olvasnia kell, az olvasóvá nevelés folyamatát pedig már a kisgyermekkorban kell megalapozni. Második kérdésem az említett korosztály olvasóvá nevelésére irányult. Vannak-e olyan eszközök, módszerek, amelyek hatékonyan tudják fejleszteni és egyben motiválni ezt az amúgy hagyományos eszközökkel nehezen megszólítható generációt? A mai modern technológiát „élőhelyként” kapott generációt alkotó digitális bennszülöttek már elvárásként fogalmazzák meg azt, hogy aktívan részt vehessenek egy a képernyőn közvetített animált történet értelmezésében (Varga & Daróczi, 2018). Így az olvasóvá nevelés folyamatában is fontos szerepet kell játszania a képernyőn közvetített új típusú vizuáliskönyv-élményeknek. A kizárólag nyomtatott médián alapuló oktatási módszerek már nem elegendőek a mai kor fiatal olvasóinak. Ezt az interaktív könyv prezentációs módjait bemutató, illetve az interakciók hatásait elemző tanulmányok eredményeire alapozom, illetve kitérek arra is, hogy az új mediális környezetben a gyermek olvasási stratégiája is új, más törvényszerűségek szerint alakul. Egy jól megkonstruált interaktív könyv alkalmas lehet arra, hogy a figyelmet hosszú távon fenntartsa, és segítsen az elmélyült, értő, jelentésteremtő olvasás kialakulásában. Tanulmányom annak alátámasztására íródott, hogy már nem szükséges a tanítási-tanulási folyamatokat és a digitális technológiát mint egymástól különálló fogalmakat vizsgálni, mert egyrészt a dinamikusan fejlődő IKT-eszközök, másrészt a pandémia okozta krízishelyzet hatására azok már az oktatás szerves részévé váltak. Dolgozatom elméleti keretének egyik alappillérét Chadwick hibridmédia-elmélete adja, amely szerint az új médialogikák jelentette nyomásnak a régi típusú médialogikák már nem képesek teljesen mértékben ellenállni, így például az új technológiák és eszközök okozta kihívások kezelése érdekében az új logikákat részben adaptálniuk kell. Így a hibrid médiarendszert a folyamatos alakulás és változás, a régi és az új médiumok együttélése jellemzi, tehát sohasem tekinthető befejezettnek, miközben a médiumok társadalmi, kulturális szerepe és a befogadók médiahasználata, a médiumokhoz való viszonyulása szintén folyamatosan változik. A társadalom, a kultúra és a piac együttállásából fakadóan indult vándorlásnak a könyvek tartalma is, kezdetben papírról az e-olvasókra, majd a mobilalkalmazások piaca felé. Felhasználói szinten az új technológiáknak társadalmi jelentést kell kapniuk, hiszen nincs egzakt „használati leírás” az innovációhoz. A médium mindig kulturális konstrukció, attól függően, hogy épp milyen funkciót tölt be a társadalom életében, tehát a technológiák folyamatosan változnak, és velük változnak a kulturális jelentések is. Az elképzelt felhasználási mód kevés esetben találkozik a valós funkcióval (lásd a telefon és a távíró példáját). Véleményem szerint a könyv természete is kezd megváltozni. Már nem a passzív befogadói részvételre épít, hanem az új médiumok esetében megszokott aktív felhasználói jelenlétre. A harmadik kérdésem az interaktív könyvek intézményi felhasználhatóságára fókuszált. A választ nemzetközi kutatási eredmények elemzése mellett egy önálló kutatás eredményeire alapozom. 2019 szeptemberében az EFOP 3.2.4. pályázat keretében, a Klebelsberg Központ támogatásával indult el a BOOKR Suli pilotkutatás, amely során interaktív könyvet használó 2., 3. és 4. osztályos tanulók teljesítményét egy nyomtatott szöveget olvasó kontrollcsoport teljesítményének segítségével mértük kollégáimmal (szinkron-adatfelvétellel), míg az 5. és a 6. osztályban az adatfelvétel diakrón módon zajlott: az interaktív könyv használatának mérését nyomtatott könyves órai munka előzte meg. Összesen 2219 fő vett részt a kutatásban. A pilotkutatás legfontosabb eredménye az, hogy az olvasás és szövegértés különböző részterületein átlagosan 15–20 százalékkal eredményesebben teljesítettek az interaktív könyvvel dolgozó tanulók. A pilotkutatás azt igazolta, hogy az interaktív könyvek sokoldalúan fejlesztik a tanulók nyelvi tudatosságát, és pozitív transzferhatást gyakorolnak a tanulók szövegértési teljesítményére
A közeli kelet: Törökország és iraki Kurdisztán kapcsolatának átalakulásai (1991–2017)
Jelen értekezés tárgya az iraki kurd politikai vezetés (Erbíl) és a török állami vezetés (An-kara) közötti kapcsolatok elemzése. Az értekezés kronologikus sorrendben vizsgálja a két fél kapcsolatát alakító kihívásokat és lehetőségeket, amelyek Irakon és Törökországon belül, il-letve regionálisan (a Közel-Keleten) jelentkeztek az 1991 és 2017 közötti időszakban.
A disszertáció alapvetően kvalitatív kutatási módszereket alkalmaz, ezek közül pedig a szö-vegelemzés, illetve kisebb mértékben a diskurzuselemzés módszereit alkalmazom, vagyis el-sősorban primer és szekunder forrásokra épülő beavatkozás-mentes vizsgálatra (dokumentum-elemzés, szakirodalom elemzés, narratív elemzés) támaszkodom. Az elemzést magyar, angol és török nyelvű források bevonásával végzem, amelyek között különféle sajtótermékek, gazda-sági és politikai elemzések, valamint publikált személyes közlések, visszaemlékezések is helyet kapnak.
A hipotézisekben felvetett állítások vizsgálatára, illetve a kutatási kérdések megválaszolá-sára a módszert a végkimenetel-magyarázó folyamatkövetés (explaining-outcome process tracing) kínálja. A disszertáció pluralista megközelítést alkalmaz, amelynek során éppúgy szá-mításba veszi az egyes szereplők belső dinamikáit, az egyén szerepét, illetve a rendszerszintű tényezőket, mint az anyagi és normatív megfontolásokat. Az értekezés új eredményeit részben a hipotézisek bizonyítása jelenti:
1. Ankara és Erbíl kapcsolata a konfliktusosból együttműködővé vált és az együttműkö-dés tartósan fennmaradt (elmélyült). Ezt az alábbi tényezők segíthették:
a. Mind a nemzetközi rendszer, mind a szereplők által (is) alkotott regionális struktúra. (neorealista megközelítés)
b. Az ankarai és erbíli vezetés közötti ideológiai és értékrendi közösség, valamint az országok közötti gazdasági és társadalmi kapcsolatok megélénkülése. (neo-liberális megközelítés)
c. A felek egymás tekintetében az elutasító diskurzust felcserélték egy pragmati-kus, befogadó diskurzussal (elméleti szint), illetve a szereplők új magatartásu-kat a megváltozott percepciók alapján alakították ki (gyakorlati szint). (konst-ruktivista megközelítés)
2. Törökország és a Kurdisztáni Régió kapcsolata kiegyensúlyozatlan (aszimmetrikus).
3. Törökország Irakkal kapcsolatos érdekeire és érdekérvényesítési képességére kontinu-itás jellemző.
a. Bár Törökország korszakonként eltérő hangsúllyal közelített az iraki szerep-lőkhöz, alapvető céljai, érdekei Irakban mindvégig azonosak maradtak.
b. Törökország érdekérvényesítő képessége Irakon belül mindvégig gyenge ma-radt.
4. Mind Ankara, mind Bagdad, mind pedig Erbíl bizonyos cselekvési határok között egyensúlyoz (szűkre szabott mozgástér), és ezért korlátozza azokat a lépéseit, melyek a többiekre negatív hatását fejthetnek ki. Ezek a szereplők tehát finom egyensúlyozás-sal (delicate balancing) igyekeznek elkerülni a térvesztésüket, a bizonytalanságot és a kockázatokat.
Az értekezés további új eredményei:
• A Törökország és iraki Kurdisztán közti kapcsolatok vizsgálata szisztematikusan, új keretrendszerben történik
• Néhány további részmegállapítás:
1. Barzáni érdekében állt a Bagdaddal való feszült viszony fenntartása
2. Kirkuk iraki kurd elfoglalása 2014-ben Ankara számára nem az iraki kurd függet-lenség felé vezető út egyik állomása, hanem gazdasági lehetőség
3. A függetlenség nem áll a KR politikai és gazdasági érdekében
4. A Davutoğlu-féle Ankara-Bagdad-Teherán háromszögre vonatkozó megfigyelés
5. Kísérletet tettem a Törökország és a KR közötti 2007 utáni viszony meghatározá-sára is. Állításom szerint Ankara és Erbíl kapcsolata az együttműködésből 2014-re informális szövetséggé (alignment) alakul
Szemantikus web technológiák alkalmazási lehetőségei az „exploratory” OLAP-ban
Az utóbbi évtizedben a strukturálatlan adatok (pl. szövegek) mennyisége sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint a strukturált adatoké. Ez nem kis mértékben a közösségi médiának és az okos eszközök elterjedésének köszönhető. A nagy mennyiségű adat tárolása egyelőre nem okoz gondot, mivel a tároló eszközök ára az utóbbi időben jelentősen csökkent, kapacitásuk viszont közben növekedett. A strukturálatlan adatok feldolgozásával viszont más a helyzet. A nagy adatmennyiség miatt sokszor reménytelen, hogy hasonló feladatokat manuálisan végezzünk el. Ezért manapság különösen fontos, hogy olyan számítógépes eljárásokat dolgozzunk ki, amely lehetővé teszi a strukturálatlan – többnyire szöveges - adatok feldolgozását és elemzését.
A strukturálatlan adatok feldolgozása, mint probléma sok részterületet érint, többek között a tudásreprezentáció, a szemantikus technológiák, az adat-, web-, és szövegbányászatot, a mesterséges intelligencia részterületeit ezen belül a tanuló algoritmusok témáját is. A struktúra alkotás fontos eszközei a szemantikus technológiák, ezek közül az ontológiák, amelyek egy adott terület fogalmi leírását adják meg. Segítségükkel egy adott területre jellemző fogalmak és a közöttük lévő kapcsolatok definiálhatók.
Kutatási témám a szemantikus technológiák (elsősorban ontológiák) adattárházakban való felhasználásával kapcsolatos. Olyan megoldásokat vizsgálok, amelyek lehetővé teszik a strukturált és nem strukturált adatok együttes elemzését az adattárház/üzleti intelligencia rendszerekben. Az ilyen rendszereket a szakirodalomban exploratory OLAP rendszereknek is nevezik.
Az exploratory OLAP rendszerek területe meglehetősen új, a legelső modellek a szakirodalomban alig több, mint tíz éve jelentek meg. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb ilyen modell megmaradt koncepcionális szinten. Néhány esetben készült ugyan prototípus, viszont azok általános alkalmazhatósága még nem igazolt.
Kutatásom során a következő kérdések megválaszolását tűztem ki célul: • Hogyan tehető szemantikussá a hagyományos OLAP és az adattárház, vagyis hogyan lehet megtervezni a szemantikus réteg integrációját az adattárházba?
• Hogyan lehet a megtervezett modellt a gyakorlatban megvalósítani egy prototípus segítségével?
• Mi lehet egy hatékony validálási módszer az „exploratory OLAP” modell esetében?
A kutatás elvégzéséhez többféle módszert is alkalmaztam. A módszerek közé tartozik a design science, az adatgyűjtés és adatelemzés, az ontológia fejlesztési és értékelési módszertan, valamint a prototípus készítése során alkalmazott fejlesztési módszertan.
A kutatás fontosabb eredményei a következők:
• A helpdesk/ticketing ontológia elkészítése. Erre nem találtam meglévő releváns példát a szakirodalomban. Az általam készített változat nem fedi le az egész ticketing területet, elsősorban a hibabejelentésekre (incidensek) fókuszál. A ticketing ontológiákból két verziót is készítettem. Az első verzió egy kétszintű taxonómia, amely elősegíti a szemantikus keresést az incidensekben. Az ontológia második (továbbfejlesztett) verziója jobban írja le a ticketing rendszer működését, azon belül is az incidensek kezelését. További jellemzője, hogy ebben az osztály-alosztály kapcsolaton kívül más kapcsolatok, illetve az osztály tulajdonságok is megjelenjenek.
• Exploratory OLAP prototípusok elkészítése. Az exploratory OLAP prototípusok közül nagyon kevés működő változat van a gyakorlatban. A kutatás során általam létrehozott prototípusok felhasználnak meglévő modelleket (Prasad, Abello), de azokat átalakítva, és a szükséges mértékig leegyszerűsítve. A prototípusok értékelésére egy validálási rendszert is kidolgoztam és alkalmaztam
Fejezetek a külföldi közvetlentőke-befektetés témaköréből : Gazdasági hatások és ciklikus viselkedés empirikus elemzése
Az értekezés-tervezet a külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) empirikus irodalmának két fő irányához kíván hozzájárulni magyar adatokat felhasználva.
Magyarország az 1989-es rendszerváltást követően kapcsolódott be a nemzetközi tőkeáramlások folyamatába, és a külföldi közvetlentőke egy fontos célpontjává vált. Dolgozatom első fejezetében historikus adatok felhasználásával mutatom be a határokon átívelő tőkemozgás trendjeit elsőként világszinten, majd Magyarországra koncentrálva. A Visegrádi Négyek másik három országának kontextusába helyezve rámutatok a külföldi vállalatok magyar gazdaságban betöltött szerepére. A dolgozatom következő három fejezetében empirikus elemzések kerülnek bemutatásra: a második és harmadik fejezet magyar adatok használatával vizsgálja az FDI gazdasági hatásait, elsőként makro-, majd pedig mikroszintű adatokon, a negyedik fejezetben pedig az FDI ciklikus viselkedésével foglalkozom.
A második fejezetben magyar makroszintű adatokat felhasználva az ún. autoregresszív osztott késleltetésű modell segítségével elemzem a Magyarországra áramló FDI és a magyar reál GDP növekedési üteme közötti hosszú távú kapcsolatot. Az alkalmazott modell teszteli az irodalom sztenderd hipotézisét, eredményeim alapján az FDI és a GDP növekedési rátája között hosszú távú kapcsolat, kointegráció van. Az átlagos hatás mögötti heterogenitást tesztelendő a beáramló FDI idősort két komponensre bontom: (i) azon közvetlentőke idősorra, amely Magyarországnál nagyobb termelékenységű országokból érkezik, és (ii) azon közvetlentőke idősorra, amely hazánknál kevésbé termelékeny államokból áramlik be. Az eredmények alapján a magas termelékenységű országokból érkező FDI gazdasági növekedésre gyakorolt hatása szignifikánsan nagyobb, mint az alacsonyabb termelékenységű államokból érkezőé.
A tervezet második fejezetének logikáját követve a harmadik fejezetben is az említett két hipotézist vizsgálom, azonban a makroszintű adatokkal ellentétben vállalati adatokon. Fix hatásos regressziós modellek Difference-in-Differences környezetben történő alkalmazásával,
és becsült részvételi valószínűségen alapuló párosítási eljárással kiegészítve rámutatok, hogy a többségi külföldi felvásárlás jótékony hatással bír a felvásárolt vállalat munkatermelékenységére. Az átlagos hatás mögött jelen esetben is heterogenitás figyelhető meg: a magas jövedelmű (azaz, fejlett) országokból érkező felvásárló nagyobb pozitív hatást tud gyakorolni a felvásárolt vállalat termelékenységére, mint az alacsony jövedelmű küldő országból érkező felvásárló. A párosítási eljárás rámutat, hogy érvényesül némi szelekciós torzítás, ám a fő üzenetek a párosított mintán is megmaradnak.
Végül, a tervezet utolsó fejezetében egy másik, az FDI áramlások motivációit vizsgáló kutatási irányhoz járulok hozzá. Magyar, bilaterális, makroszintű adatokat felhasználva vizsgálom a Magyarországra áramló FDI ciklikus viselkedését, alapvető ökonometriai eszközökkel. A nullhipotézis felállításában, miszerint az FDI prociklikusan viselkedik, az RBC irodalom sztenderd eredménye adta a motivációt: a beruházást prociklikus változóként szokás azonosítani. Így, az FDI mint speciális beruházás prociklikussága várható, ám az eredmények cáfolják a hipotézist: a Magyarországra áramló külföldi közvetlentőke mind outward, mint inward szempontból aciklikus, azaz nem függ sem a küldő ország, sem Magyarország üzleti ciklusaitól
Digitális transzformáció és üzletimodell-innováció: a feldolgozóiparban, az energia- és a pénzügyi szektorban = Digital transformation and business model innovation: in the manufacturing industry, energy- and financial sectors
Doktori kutatásom során a digitális transzformáció által nyújtott üzletimodell-innovációs lehetőségeket kívántam feltárni. A digitális technológiák napjainkban életünk valamennyi részén jelen vannak és a vállalatok is egyre intenzívebben építenek ezen megoldásokra értékajánlatuk megújítása során. Az új digitális technológiák szervezeti működésbe, üzleti modellbe való beépítése számos kihívást hordoz magában. Elmondható azonban, hogy a sikeres üzletimodell-innováció akár teljes megújulást és jelentős pozitív következményeket eredményezhet a piaci szereplők számára. Doktori disszertációmban három olyan stratégiailag kiemelt ágazatban vizsgálódtam és kívántam feltárni a digitális transzformáció által nyújtott üzletimodell-innovációs lehetőségeket, amelyek várhatóan jelentős átalakulások előtt állnak. A vizsgált területek a következőek: feldolgozóipar (Ipar 4.0), energiaszektor és pénzügyi szektor. Disszertációmat cikkalapú formában készítettem el, melynek vázát három már megjelent publikációm adta.
Az első cikkben (Horváth és Szabó, 2019) az Ipar 4.0 témaköréhez kapcsolódóan a hazai feldolgozóiparban került feltárásra, hogy a vállalatok felsővezetői hogyan értelmezik az Ipar 4.0 fogalmát, mik tekinthetőek az új, digitális technológiák bevezetésének hajtó-és gátlótényezőiként és milyen szervezeti változásokkal számolhatunk az új technológiák bevezetése során. Emellett minden azonosított hajtó- és gátlótényező esetében elemzésre került a multinacionális vállalatokra és kis- és középvállalatokra gyakorolt hatásuk.
A második publikáció (Horváth és Szabó, 2018) fókuszában az energiaszektor, azon belül is a megújuló energiaforrások és főként a napelemes megoldások álltak. A kapcsolódó kutatás során cél volt, hogy azonosításra kerüljenek azon tényezők, amelyek gátolhatják a megújuló energiaforrások elterjedését. Emellett górcső alá kerültek a világ szinten azonosítható napelemes üzleti modellek annak megállapítása érdekében, hogy az egyes üzleti modellek hogyan segíthetnek a felmerülő akadályok mérséklésében, kiküszöbölésében.
A disszertációban található harmadik cikkben (Horváth, 2020) a pénzügyi szektor digitális transzformációjához kapcsolódóan feltártam, hogy a piac szereplői hogyan értelmezik a FinTech fogalmát, milyen hatással vannak az új típusú szereplők a hagyományos kereskedelmi bankokra, azok üzleti modelljére, valamint hogy milyen szabályozási és egyéb kihívások azonosíthatóak a pénzügyi szektor hazai szereplőinek digitális transzformációjához kapcsolódóan.
Az elméleti háttér feldolgozása, valamint a három területen végzett kutatások alapján disszertációm legfontosabb eredményeinek a következőket tekintem: (1) A kapcsolódó szakirodalmak feldolgozása alapján az üzletimodell-innováció és a digitális transzformáció elméleti hátterének részletes bemutatása, a két terület összekapcsolása. (2) Ajánlások megfogalmazása stratégiailag kiemelt fontosságú szektorokban működő vállalatok számára, amelyek segíthetik őket digitalizációs stratégiai céljaik megvalósításában, az üzletimodell-innováció sikeres kivitelezésében, illetve összességében versenyképességük fenntartásában és növelésében. (3) Problémás területek és az egyes szektorokban a digitális transzformáció során kihívást jelentő tényezők azonosítása, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak mind a szabályozók, mind pedig a vállalatok számára
Likviditásmenedzsment és közvetítés fedezetlen hitel piacokon = Liquidity Management And Intermediation In Unsecured Credit Markets
Disszertációm célja a magyar fedezetlen bankközi hitelpiac és az ott jelenlévő közvetítői tevékenység vizsgálata. Kutatásomat három egymásra épülő szinten valósítottam meg.
Az első szinten egy leíró kutatást végeztem, amelyben több oldalról megvizsgáltam a bankközi piac egy jelentős szeletét, a fedezetlen bankközi hitelek piacát. Ennek szellemében disszertációm 2. fejezete egy általános szakirodalmi áttekintő, amelyben a hazai bankközi piac jellemzése mellett kitértem a régiós országok bankközi piacain megfigyelhető hasonlóságokra, illetve különbségekre is.
A 3. fejezetben a nyilvánosan elérhető adatokról áttértem egy kutatási célra kapott adatbázis vizsgálatára, amely valamennyi fedezetlen bankközi forinthitelt tartalmaz a 2012 és 2015 közötti időszakra vonatkozóan.
1. Kettébontottam futamidő szerint a fedezetlen bankközi hitelügyleteket, és összehasonlítottam az overnight bankközi tranzakciók eloszlását az egy napnál hosszabb futamidejű hitelügyletekével. Azt találtam, hogy bármilyen szokásos szignifikanciaszinten elvethető az eloszlások egyezősége, az egy napos, illetve az ennél hosszabb futamidejű tranzakciók összegeinek eloszlása különböző, és ez az eltérés időben stabil volt a 2012 és 2015 közötti időszakban. Dolgozatom középpontjában a likviditáskezelési céllal kötött bankközi ügyletek állnak, amely szempontnak vegytisztán kizárólag az O/N ügyletek felelnek meg, ezért disszertációm további részében az adatbázisból kizárólag a piac túlnyomó többségét reprezentáló overnight tranzakciókkal dolgoztam tovább.
2. Ezt követően megvizsgáltam a hitelnyújtások, illetve hitelfelvételek koncentrációját. A különféle koncentrációs mérőszámok azt mutatták, hogy a hitelfelvételek a volumeneket és a tranzakciószámokat tekintve egyaránt koncentráltabbak voltak a hitelnyújtásoknál. Ezt a megfigyelést hipotézisvizsgálat segítségével is teszteltem, és igazoltam a szignifikáns koncentrációbeli különbséget a bankközi piac hitelfelvételi, illetve hitelnyújtási oldala között.
A 4. fejezetben az alapvető hálózati modellek bemutatását követően kiemelten foglalkoztam a bankközi piaci hálózatoknál megfigyelhető mag-periféria struktúrával.
3. Disszertációm egyik legfőbb tudományos hozzáadott értékeként bemutattam a széles körben használt magsági mutató egy konkáv súlyfüggvénnyel módosított verzióját, amely módszertani újítást témavezetőimmel közösen dolgoztunk ki. Az újfajta, módosított mérőszám megfelelően kezeli és kiküszöböli az eredeti mutató anomáliáit, valamint szimulációs módszerrel bemutattam, hogy az újfajta, súlyozott magsági mutató nemcsak stilizált, egyszerű hálózatokon, hanem egy valós bankközi piaci hálózaton is robusztusabb elkülönítését nyújtja a mag és a periféria szereplőknek.
A leíró rész után az 5. fejezettől kezdődően a háttérben meghúzódó ok-okozati összefüggésekre koncentráltam. A részletesen bemutatott mag-periféria struktúra kialakulása a hálózaton belüli közvetítői tevékenységhez köthető.
4. Megmutattam, hogy a bankközi piacon megfigyelhető egy igen jelentős, és folyamatosan növekvő arányú közvetítői aktivitás.
5. Ezt követően áttértem az egyes szereplők által elérhető közvetítői nyereség becslésére, egyrészt súlyozott átlagos kamatlábbal számolva, másrészt adtam egy abszolút felső
becslést is a közvetítői profitra. Erre vonatkozóan legjobb tudomásom szerint eddig nem születtek tanulmányok a szakirodalomban. A közvetítésből származó nyereség messze elmarad a szakirodalom alapján várható nagyságrendtől, vagyis a közvetítők nem profit reményében végzik tevékenységüket, hanem legfőbb motivációjuk valószínűsíthetően a kockázatmegosztás.
A 6. fejezetben szerzőtársaimmal közösen végzett kutatásunkra alapozva összehasonlítottam egy apró, jelentős részben romák lakta észak-magyarországi falu informális személyközi hiteleinek hálózatát a bankközi piaccal. Mindkét piacon az ügyletek fedezetlenek, elsődleges céljuk pedig a likviditásmenedzsment, vagyis a vizsgált hálózatok alapvető funkciója megegyezik, csak a körülmények mások.
6. A szereplők és a tranzakciók jellemzőinek eltérésén túl számos dimenzió mentén demonstráltam a vizsgált fedezetlen hitelpiacok nagyfokú hasonlóságát. Ilyen típusú vizsgálat legjobb ismereteim szerint nem született korábban.
7. A személyközi hálózatot alkotó háztartásokról rendelkezésre álló sokrétű adatbázis alapján megállapítható, hogy a gazdagabb háztartások hitelezési aktivitása alacsony, viszont a relatív szegénységi küszöb alatt élők egy sűrű hitelezési kapcsolatrendszert alakítottak ki, a kölcsönök legnagyobb részét a szegények egymásnak nyújtják. A tranzakciók fő motivációja tehát nem az önzetlen, filantróp segítségnyújtás, hanem – a bankközi piacnál leírtakhoz hasonlóan – a kockázatmegosztás. A szereplők mindkét piacon egy kölcsönösségen alapuló biztosítási rendszert működtetnek, ahol a saját likviditáskezelésükön túl is hajlandóak kölcsönt nyújtani annak tudatában, hogy ha később likviditási nehézségeik lennének, akkor számíthatnak partnereik segítségére.
Végezetül az ok-okozati kapcsolatok feltárását követően a 7. fejezetben átléptem kutatásom harmadik, normatív szintjére, ahol javaslatokat, szakpolitikai ajánlásokat fogalmaztam meg, összefoglaltam a kutatási eredményeim hasznosításának lehetőségeit először a személyközi kölcsönökkel, majd pedig a bankközi hitelpiaccal kapcsolatban
Personal Bankruptcy Systems in the EU – Measuring Leniency
Since the Second World War, there has been a massive credit expansion to consumers, also in Europe. With increased credit to consumers comes inevitably increased risk of a negative credit event, in many cases due to change of life events, such as loss of job, sickness, divorce, and death of an income earner in a family. This in turn, in Europe, has led to a regulatory wave to introduce personal bankruptcy regimes for consumers and entrepreneurs. Academic research on personal bankruptcy has distinguished between firstly discussions on personal bankruptcy regulations in themselves and are usually focused on the controversial impact thereof on society, economy, financial markets, entrepreneurship, and labour supply. Secondly ad distinctly, limited research has tried to comparatively analyse personal bankruptcy regimes across jurisdictions, in order to access their degree of leniency.
Armour and Cummings (2008) evaluated the systems of various chosen countries (England, US, Germany, France, Canada) and White (2007) contrasted the bankruptcy policies based on the trade-off between providing insurance to debtors against punishing default. Walter, G. (2020) described key tenets between US and Austrian models, such as Austria and Hungary. The methodology of measuring leniency has been limited to one-time legislative changes or some elements of, in particular, the US personal bankruptcy system.
• • The research carried out here, builds on previous studies, but expands both the number of countries in the study and the number of indicators to create a composite index of personal bankruptcy legislations.
• • The aim of the research is to construct a composite index, which includes the characteristics and elements of EU personal bankruptcy systems in order to compare
• their leniency, and to compare and rank the personal bankruptcy legislative systems of all EU countries from the leniency aspect, to analyse the differences and similarities.1
• • The result is a calculation of the composite index for 25 EU countries and the US as a benchmark, validated results, and a ranking of the countries according to the leniency of their personal bankruptcy systems. The analysis is revolving around four hypothesised explanatory factors by analysing the index scores by: grouping based on leniency characteristics, region, law origin, and the age of the regime.
• • It is concluded that the systems show high heterogeneity and cannot be clustered by leniency characteristics, region or legal origin assumed based on former studies. However, there is a strong association between leniency and the age of legislation.
• • Results indicate that personal bankruptcy policies in the EU are usually launched as creditor-friendly and are later shifted to a more lenient direction.
• • The research underpins the more modern regulatory regime adopted by the EU in terms of the Fresh Start Directive that is currently being rolled out in member states, but would criticize the EU initiative for being insufficient in as far as it is only obligatory for an entrepreneurial fresh start, and hence insufficient as it only recommends extending the framework to consumers.
• • The research also points to the need to keep revising national regulatory frameworks to account for the maturation of the personal bankruptcy process, in terms of making them more lenient, as seems to be the experience across Europe.
• • Finally, the research underscores the need for further research in the area