1424 research outputs found
Sort by
Welfare Deservingness Perceptions of Single Mothers in Hungary: Institutional Design, Government Discourse, and Public Attitudes
Get PDFThe literature on single mothers’ welfare deservingness is dominated by analyses carried out in Anglo-Saxon countries. In these countries, politicians gained social legitimacy for the cut-back of single mothers’ benefits by framing them as immoral and lazy welfare recipients. In contrast, this dissertation investigates single mothers’ perceived welfare deservingness in the 2010s Hungary, where single mothers were not the primary subjects of the government discourse, but where the government strongly promoted traditional family ideals and decreased the level of targeting towards single parents. The dissertation uses a complex research design to explore the social legitimacy of these changes, and investigates not only the public attitudes towards single mothers’ state support, but also the factors that could shape it.
First, it reviews the historical-institutional design of single mothers’ state support in Hungary, and compares it with the characteristics of the American and British systems to reveal how the different designs have paved the way for connected reforms and discourses. Second, with critical discourse analysis, the thesis investigates how the discourse of the Hungarian government frames single-parent families’ deservingness. Third, based on survey data, it explores the public image and perceived deservingness of single mothers. Fourth, it investigates the role of the deservingness criteria (control, attitude, reciprocity, identity, and need) in single mothers’ perceived deservingness with regression analysis of statements and a vignette-based survey experiment.
The results show that single mothers’ state support enjoys a high level of social legitimacy in Hungary that could be explained by several factors. First, compared to the Anglo-Saxon countries where single mothers were perceived as non-employable citizens and were included in assistance-based benefits in most of the 20th century, in socialist Hungary, and also after the regime change, single mothers were perceived as working mothers, and their state support was embedded in the family allowance system. Second, single mothers have a deserving public image in Hungary: they are imagined as poor mothers, who work a lot to make a living for the family, and who lack financial and emotional support. Third, single mothers are perceived as deserving based on four deservingness criteria (control, attitude, reciprocity, need). Meanwhile, public attitudes are also in line with the government’s conservative policy regarding the preference towards traditional family (that captures the identity criterion by suggesting that single-parent families are different from the desired family type). This preference, however, is not enough to generate negative welfare attitudes towards single mothers, because they are seen as deserving based on the other four deservingness criteria, but also because some of the conservative beliefs about family (e.g., a child needs both parents to live a happy life) increase, and not decrease, single mothers’ perceived deservingness. Both the supportive attitudes of the public, and the long-standing, stable design of single parents’ benefits, explain the more cautious communication of the government regarding single parenthood (compared to other alternatives of the traditional family). Single-parent families are not explicitly framed as undeserving in the government discourse, but they are accepted only as second-rank, less deserving, and less healthy families compared to traditional ones. The high level of social legitimacy of single mothers’ state support also explains the government’s policy towards single parents: it could not simply cut back single parents’ benefits, therefore, it has instead gradually devalued them and introduced new ones without targeting, as this is a less salient strategy
Amerikai-török bilaterális kapcsolatok a regionális biztonsági komplexumok elméletének tükrében = American-Turkish bilateral relations in the light of the theory of regional security complexes
Get PDFA dolgozat célja elemezni az amerikai-török kétoldalú kapcsolatok alakulását a 21. század elején (a török AKP-kormányok alatti időszakban), és meghatározni a bilaterális viszonyokat alakító tényezőket, regionális és globális aktorokat, érdekeket. Rendkívül fontos megvizsgálni a NATO két legnagyobb hadseregével rendelkező két állam, az Egyesült Államok és Törökország kapcsolatát, ugyanis a regionális fókusz erősödésével Törökország egyre nagyobb szerepet játszhat, míg az USA a helyét keresi Trump elnöksége után
Fogyasztói kockázatészlelés vizsgálata a turisztikai célú utazásvásárlás során a COVID-19 pandémia árnyékában = Examining consumer risk perception in tourist travel buying in the shadow of the COVID-19 pandemic
Get PDFA kutatási eredményeim alapján jól látható, hogy a turisztikai célú nyaralás-foglalás és -megvalósítás menedzselése a fogyasztó és a szolgáltató részéről komoly kihívást jelent, amire a pandémia jelensége még rá is erősített. A kockázatészlelésnek három dimenziójával foglalkoztam: a nyaralás-vásárláshoz kapcsolódó észlelt kockázatok, az online térhez kapcsolódó észlelt kockázatok, valamint a COVID-19 pandémia jelentette észlelt kockázatok. Ezek hatásait és jelentőségét mértem az utazási szándékra. Emellett, a kutatásom másik területe volt elemezni a vásárlók kockázatcsökkentési stratégiáit, eszközeit a nyaralás lefoglalása során. Így megérthettem az észlelt kockázatok és a kockázatcsökkentési stratégiák faktorainak a teljes utazásfoglalási folyamatban játszott szerepét. Végezetül az egyéni jellemzők figyelembevételével a kockázatvállalási szándék és az úti cél kiválasztásának hatásait is vizsgáltam a teljes folyamatban. A kutatásom során összesen öt fő célt emeltem ki, melyeket öt kutatási kérdéssel vizsgáltam. A kérdéseimre a válaszokat kvalitatív és kvantitatív jellegű adatgyűjtéssel és -elemzéssel adtam meg.
A kvalitatív kutatás eredményei alapján a legrészletesebben a kutatás alapvető fókuszát jelentő kockázatészlelés és kockázatcsökkentés dimenzióit lehetett feltárni. Emellett egy harmadik fő dimenzió a kockázatvállalási szándék, szintén elég részletesen kerülhetett bemutatásra. rajtuk kívül még három további dimenzió jelent meg. Ezek alternatívabb kérdéskört fedtek le, de ezekben rejlik a kvalitatív kutatás igazi hozzáadott értéke és ezen dimenziók segítenek megérteni a teljes nyaralás-vásárlási és -megvalósítási folyamatot a kockázatészlelés és a kockázatcsökkentés szemszögéből. A három további dimenzió a kockázatészlelést növelő elemek dimenziója, a helyszín kiválasztásának dimenziója és a kockázatészlelés utazási élményt csökkentő hatásának dimenziója. A kockázatcsökkentés dimenzióját lehetett a leginkább megtalálni és jól felismerhetően elemezni a kutatás során. Ebből sok helyen közvetlenül, de sokszor közvetetten sikerült feltárni a kockázatészlelések területeit is. A két fő dimenzió (kockázatészlelés és kockázatcsökkentés) kapcsolatából (és a rájuk ható – olykor zavaró – külső és belső hajtóerőkkel együtt) alakult ki a legfontosabb terület, a biztonságérzet megteremtésének kérdése, amely kialakításáért mindent alárendeltek az alanyok. A kockázatvállalási szándék pedig úgy tűnik, hogy a biztonságérzet megteremtésén keresztül minden vizsgált területtel összefüggésben áll. A megkérdezettek fő célja a biztonságos, nyugodt és önfeledt nyári pihenés volt. Az utazási szándék inkább a helyszín kiválasztásában játszott szerepet, aminek mértékében voltak eltérések az alanyok között. Emellett részben megfigyelhető volt egy általános utazási szándék is, amely általánosan pozitív volt mindenkinél. Látható volt az is, hogy a bizalom témája az általános kockázatcsökkentéstől többnyire különálló, de összességében végig egy kockázat csökkentő szerepben jelen volt minden altémában. Továbbá felleltem három további, a kutatás mélységeire még jobban rámutató területet is. Ezek bemutatásával a következő bekezdésben foglalkozom. Úgy tűnik, hogy ha az utazás előtti biztonságérzet nem került kellően megalapozásra az könnyen vezethetett stresszhez vagy éppen ellenkezőleg a kockázatok (akár tudatos) nem észleléséhez, így rontva vagy javítva a nyugodt önfeledt pihenés élményét. Azonban, ha az utazás közben sérült a biztonságérzet (váratlan esemény, kockázatészlelés), akkor az szintén rontotta az átélt kikapcsolódás élményét. A kockázatészleléshez szorosan nem kapcsolódó elemek (nyüzsgés hiánya) esetenként hiányérzetet okozhattak az összkép tekintetében az alanyoknál.
A kvantitatív kutatás során a legtöbb hipotézist el tudtam fogadni. A kockázatészleléssel kapcsolatos összefüggések esetén a felállított hipotézisek főleg a szakirodalmi eredményeken alapultak. Azonban a kockázatcsökkentő stratégiák korábban még nem kerültek vizsgálatra külön faktorként, első- és másodrendű dimenzióban a szakirodalomban, így az ide vonatkozó hipotézisek előkészítése során a releváns szakirodalmi eredmények mellett a kvalitatív kutatás eredményeit vettem számításba. A közvetlen eredmények vizsgálatakor három fő eredményt érdemes kiemelni. Az egyik, hogy a tematikusabb kockázatészlelés típusok (online tér és a COVID-19 pandémia) hozzájárulnak a nyaralás-vásárlással kapcsolatos észlelt kockázat növekedéséhez, 0,386 és 0,433 koefficiens értékekkel. A másik kiemelendő eredmény, hogy a kockázatcsökkentő stratégiák inkább a jobban tematikus kockázatészlelés típusokat (online tér és a COVID-19 pandémia) határozták meg, -0,689 és -0,403 koefficiensekkel. A közvetlen hatások harmadik fő eredménye volt azon kockázatcsökkentő eszközök vizsgálata, amelyek kvázi kívülről befolyásolták a kockázatcsökkentő stratégia használatát. Ekkor azt az eredményt kaptam, hogy az információgyűjtés és a bizalom a környezetben növeli a kockázatcsökkentő stratégiák használatát, míg az EWOM használata csökkenti. Mindez összefügghet azzal, hogy az előbbi két elem használata során az alanyok szükségét érezték további kockázatcsökkentő elemek használatának, amelynek oka lehet az adott két eszköz nem elégséges kockázatcsökkentő hatása, illetve a felkészültség fokozása. Az EWOM csökkentő hatása a további kockázatcsökkentő stratégiára azt feltételezi, hogy elégséges volt ezen eszköz használata a kockázat csökkentéséhez vagy csak rontott a helyzeten ez az eszköz. Ekkor három esetben kaptam teljesen mediált hatást, melyből kettő a bizalom a környezetben elnevezésű faktorhoz kapcsolódott a nyaralás-vásárlással kapcsolatos észlelt kockázat viszonylatában, illetve az online térben észlelt kockázathoz kapcsolódóan, mindkétszer a kockázatcsökkentésen keresztül. A harmadik teljesen mediáló hatásra, ami a kockázatészlelés dimenziójához kapcsolódott. Mégpedig úgy, hogy a COVID-19 pandémia jelentette kockázatészlelés csak a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatán keresztül hatott szignifikánsan az utazási szándékra, közvetlenül nem. A kockázatcsökkentő stratégiák faktorának vizsgálata érdemel még egy külön összegzést. A faktor éppen nem hat szignifikánsan a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatára, de a másik két tematikus kockázatészlelésre jelentős hatással bír. Ennek következtében célszerűnek találtam megnézni a mediáló hatásokat a két tematikus kockázatészlelésen keresztül a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatára vonatkozóan. Ekkor már a direkt hatás éppen szignifikánssá vált, de az indirekt hatás, különösen az online tér észlelt kockázatán keresztül jelentősebbé vált (-0,280). Így részlegesen mediált hatásokról beszélhetünk ezen esetekben. Az eredmény tovább erősíti a modell azon eredményét, hogy a központi kockázatészlelés a nyaralás-vásárlás észlelt kockázata, de erre jelentős hatást gyakorolnak a konkrétabb, tematikus kockázatészlelés típusok, illetve a kockázatcsökkentési stratégiák is inkább ezen faktorokon keresztül tudják csökkenteni a nyaralás-vásárlás észlelt kockázatát, mintsem közvetlenül. Zárásként pedig a kockázatcsökkentő stratégiák mediált hatása részleges az utazási szándékra vonatkozóan, ráadásul úgy tűnik, hogy inkább közvetlen hatása van az utazási szándékra, mintsem közvetett. Néztem egy folytonos változó (kockázatvállalási szándék) és egy kategorikus változó (úti cél iránya belföld vagy külföld volt) moderáló hatását is. Ekkor azonban nem találtam szignifikáns eltéréseket a hatásokat vizsgálva.
Összefoglalva, a kutatásomból is látszik, hogy a fogyasztókat is érdemes szegmentálni, mert, némileg az úti cél, de a kockázatvállalási és -észlelési szintek alapján is eltérő hozzáállású utazók jelennek meg a turizmusban. Ha pedig sikerült szegmentálni az utazói kört, majd a különböző célcsoportokat eltérő vagy ugyanolyan pozicionálással elérni, akkor az eredményesség tovább fokozható, ezen biztosítékok díjainak megtérülésével együtt. Ehhez azonban szükséges a fogyasztók megismerése, majd az általam felsorolt eszközökkel történő irányítása és támogatása. A pontos gyakorlati megvalósítások előtt érdemes kutatásokat végezni a fogyasztókról, illetve a versenykörnyezetről egyaránt
A környezetileg fenntartható stratégiai menedzsment jövőkutatási alapozása
Get PDFAz értekezés a jövőkutatás, a környezetgazdaságtan és a vállalatgazdaságtan egyes tématerületeit kapcsolja össze. Célja annak bizonyítása, hogy a jövőorientáltság az egyik legfontosabb kulcstényező ahhoz, hogy a vállalati menedzsment és a köztervezés stratégiai folyamatai környezetileg fenntarthatóbb döntésekhez és működéshez vezessenek. A jövőorientált hozzáállás mind döntéshozói (menedzseri), mind érintetti (részvételi) oldalról szükséges a fenntartható fejlődés megvalósításához, gyakorlatba ültetéséhez.
A fenntartható stratégiai menedzsment elméletének kialakításához bemutatom az egyes tudományágak azon elméleteit, amelyek összekapcsolásával a szintetizált elmélet előáll. Ezek a stratégiai menedzsment oldaláról az erőforrás alapú és az érintettelmélet. Legfontosabb kiindulópontom, hogy a vállalatnak és a közszférának (a köztervezés során) a környezetet mint érintettet kell kezelnie. A jövőkutatás oldaláról az integrált jövőkutatási paradigmát és a jövőorientáltság fogalmát és kutatási módszereit, eredményeit emelem ki. A fenntartható fejlődés ismeretanyagából pedig hangsúlyosan elemzem a megújuló erőforrások fontosságát, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a zöld gazdaság megteremtéséhez.
Az egyes tudományágak elméleteit egy új elméletben szintetizálom, amelynek fő mondanivalója a következő: ha a vállalati és köztervezési döntéshozók a környezetet az érintettjüknek tekintik, valamint a környezetet is érintő stratégiai kérdésekben bevonják a szélesebb érintetti kört a döntés-előkészítési és döntéshozási folyamatba, akkor egy összehangolt, minden érintetti csoport számára elfogadható vagy kívánatos, és környezetileg fenntartható jövőalkotási folyamat valósulhat meg. Ennek fontos feltétele a döntéshozók és az érintettek jövőorientáltsága.
A szintetizált elmélet vizsgálatához egy új, integrált módszertani folyamatrendszert dolgoztam ki és alkalmaztam, melynek gyakorlati aspektusait esettanulmányként egy általam jól ismert és kutatott mintaterületre, Székesfehérvárra koncentráltam. A módszerek egy része a szakirodalomban megalapozott eszközök használatán alapult (statisztikai trendelemzés, tervdokumentumok kritikai elemzése, jövőfürkészés és mélyinterjús kutatás), részben viszont egy általam kifejlesztett módszer segített az elemzésben. Ez a módszer a forgatókönyves kérdőív, amelynek lényege, hogy a szélesebb, nem szakértői kör olyan módon alkot véleményt egy konkrét témakörben (az energiagazdálkodásban), hogy közben a kitöltők jövőorientáltsága moderáló változóként befolyásolja, hogy milyen jövőváltozat (forgatókönyv) felé navigálódnak.
A különböző, részben felülről lefelé (top-down), részben alulról felfelé (bottom-up) kibontakozó módszerek legfontosabb eredményei a következők:
- a jövőorientáltság és az érintettek bevonása kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és a konszenzusos (zöld) jövő megvalósításában;
- a szakértők jövőorientáltabbak, ezáltal nagyobb hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra, míg a (székesfehérvári) vállalati érintettek közvetlen problémákra (kiemelten a szakképzett munkaerő hiányára) fókuszálnak;
- a szélesebb érintetti kör nyitott és támogató a megújuló erőforrásokkal és az energiafüggetlenséggel kapcsolatban, és ez a pozitív attitűd hosszabb időtávon erősebb;
- a jövőorientáltság erősítése pozitívan hatna a szektorok közötti együttműködésre, a megújuló erőforrások előtérbe helyezésére, a konszenzusos jövő körvonalazására, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítására
Nemzeti identitás Székelyföldön - Székelyföldi fiatal felnőttek kisebbségi identitásának átalakulása
Get PDFSzámos kutatás vizsgálta már az erdélyi magyarok nemzeti identitását, azonban a székelyföldi magyar nemzetiségű fiatal felnőtt (18-35 év közötti) korosztály nemzeti identitásáról és a témával kapcsolatos vélekedéseikről kevés önálló elemzés született. A kutatás célja e hiány mérséklése volt, a székelyföldi fiatalok nemzeti identitásának jellemzőinek megismerése. A disszertáció alapkérdése, hogyan válhat és lehet egy individuális ágens a székely “nemzeti” közösség részévé és milyen többlet-felkészültségekkel (tudásokkal, preferenciákkal, regulátorokkal stb.) kell rendelkeznie ehhez. Hogyan konstituálódik és regulálódik az ágensek által egy nem eredendő közösség, milyen prezentációkra, spektációkra, konstrukciókra és legitimációkra van szükség ahhoz, hogy a székely ágensek a többlet-felkészültségeik birtokában magukat nemzeti közösségként lássák és láttassák? Hol tart a székely ágensek önálló nemzeti közösséggé, kollektív ágenssé való formálódása, legitim-e a székelység mint nemzeti közösség, egyáltalán, beszélhetünk-e valamiféle kommunikatívról ezzel kapcsolatban?
A vizsgált csoport körében végzett nagymintás kutatások sorozata által mért lassú nemzettudat változás következtében a célcsoport jelentős része elkezdte a székely etnikai identitás elemeit felerősíteni. A közös – magyar és székely – identitáselemekben meglévő kismértékű eltéréseket oly mértékben nagyították fel, hogy megfeleljen az új “székely nemzeti” identitásnak. A kultúrnemzeti magyar identitás összetevőit elkezdték helyettesíteni a “székely” jelzővel illetett tulajdonságokkal, viselkedésekkel, szimbólumokkal, ami által a magyar nemzeti identitás – a “magyar” jelző elhalványodásával – fokozatosan székely nemzeti identitássá válik. Az elkülönülés időszaka több generációt ölel át, mozgatórugói a generációk közös élménye (“lerománozás”, hagyományok, életmód), a kollektív emlékezet (népszavazás, magukra utaltság), az auto- és heterosztereotípiák (“góbéság”, “székely” nyelv és életmód) és kulturális emlékezet (történelmi múlt, “erdélyiség”). Önazonosságukat alapvetően két irányban mutatják meg: a többségi román és a többségi magyar társadalomtól is megkülönböztetik magukat. Az együttélés kollektív élménye azonban sok esetben nagyobb közeledést mutat a románok felé, mint a magyarországi magyarok irányába. Ennek ellenére románként kategorizálni őket az identitásuk durva megsértése, a tudatlanság fokmérője, ami furcsa kettősségre mutatott rá: ami a románok részéről – a “bozgorozással” együtt – nacionalista megnyilvánulás, addig a magyarok részéről a nemzetietlenség fokmérője: a nemzetietlenség szerintük az egyik legfontosabb választóvonal székely és magyar között. A kutatás rávilágított arra, hogy sem a magyar, sem a román nemzeti identitás nem megfeleltethető a székely „nemzeti” identitással, de nem egy új nemzet születésének vagyunk a részesei, hanem az összmagyarság egy részét – lényegében a székelyföldi magyarokat – érintő nemzettudat módosulásnak.
A székely etnikai alapú kollektív ágens – mint minden kollektív ágens – felkészültségei az őt alkotó individuális ágensek felkészültségeiben gyökereznek, és ha adaptációra kényszerülnek az individuális ágensek, akkor a felkészültségeik megváltoztatására kényszerülnek – a változás nyilvánvalóan összefügg a probléma valamikénti felismerésével. Ha a nemzeti identitást alkotó felkészültségeket érinti az adaptációs kényszer, akkor a nemzeti identitásban bekövetkező változások a nemzet kollektív ágens felkészültségeiben – sajátvilágában – is változásokat okoz. Feltételezve, de nem tekintve bizonyítottnak, ha a 2004. decemberi népszavazás sikertelensége adaptációs kényszert okozott sokszázezer székely etnikai önazonosságú, de magyar nemzeti identitású individuális ágens számára, akkor a felismert probléma és annak megoldása – a csalódottság, a magukra maradottság érzésén keresztül – elvezethetett az önálló székely nemzet mint a probléma megoldását jelentő elérhető kívánatos állapot felismeréséhez. Zárómondatként összefoglalva a kutatás eredményét, kijelenthető, hogy a székely mint nemzet kollektív ágens konstitutív alapja nincsen meg, nyilvánossága igen korlátozott, azonban a székely etnikai identitású kollektív ágens nyilvánosságában már legitim módon lehet prezentálni és diszkusszálni a székely nemzet kollektív ágens konstitutív alapjáról, sajátvilágának többlet-felkészültségeiről
Sensemaking processes generated by human-HR chatbot interaction in the organization = Ember-HR chatbot interakció által generált jelentésadási folyamatok a szervezetben
Get PDFA szervezeti folyamatok automatizálására alkalmazott eszközök hatékonyságának a vizsgálata számos nemzetközi (Willcocks-Lacity-Craig, 2015; Fernandez-Aman, 2018; Papageorgiou, 2018) és hazai (Kő-Fehér-Szabó, 2019; Marciniak-Móricz-Baksa, 2020; Demeter és munkatársai, 2020; Horváth, 2020) publikáció témáját képezi, azonban a társas aspektusok figyelembevétele is egyre inkább jellemző a technológiákkal kapcsolatos kutatásokra, kiindulva a társas interfész elméletből, mely szerint az emberek a technológia által közvetített kommunikáció során is úgy reagálnak, mintha élő entitás lenne a partnerük (Mehra, 2021, p.1.). Ilyen mesterséges interakciót folytatnak a chatbotok is, amelyek a szociális szituáció érzésének a megtapasztalását képesek előidézni az egyénben a vele folytatott kommunikáció során (Nass-Moon, 2000), számos kihívást generálva ezáltal, mind az interfész fejlesztése (Følstad-Brandtzæg, 2017), mind az ágens szervezeti adaptálása kapcsán (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021). Az ember-chatbot interakció irodalmán belül számos publikáció vizsgálta a chatbothoz való viszonyulást (Rapp-Curti-Boldi, 2021), ugyanakkor ezen cikkek többsége az általános felhasználó (kísérleti alany laboratóriumi környezetben), illetve a fogyasztók (létező vállalatok ügyfelei) szemszögéből vizsgálta a jelenséget. Szervezeti kontextusban a menedzserek (Jang-Jung-Kim, 2021), illetve a munkavállalók (Brachten-Kissmer-Stieglitz, 2021) perspektívájából ezidáig igen kevés kutatás célozta feltárni az ember-chatbot interakció magatartásra gyakorolt hatását.
A szakirodalom áttekintése során azonosított kutatási rés, a tudományfilozófiai alapállásom által meghatározott chatbotokkal kapcsolatos felfogásom - mely szerint az interaktív ágenseket nem tőlünk függetlenül létező valóságként, hanem az egyének által adott jelentések eredményeként kialakult entitásokként értelemezem -, valamint a konstruktivista elméletek áttekintése során megismert jelentésadás perspektíva (Weick, 1995) vezettek el a disszertációm céljának meghatározásához, amely annak a feltárása, hogy az ember és a HR chatbot közötti interakció milyen jelentésadási folyamatokat generál a szervezetben.
A vizsgálat helyszínét egy HR chatbotot alkalmazó multinacionális vállalat hazai szervezetei jelentették, ahol húsz félig strukturált interjút készítettem, melyek interpretatív fenomenológiai analízissel kerültek elemzésre. Az adat-trianguláció biztosítása érdekében web-tartalomelemzést és dokumentumelemzést is végeztem induktív tartalomkódolással.
Az empirikus vizsgálatom eredményeként a technológiának történő jelentésadás szakirodalmát a következőkkel gazdagítottam:
1) kilenc chatbotnak adott jelentést tártam fel,
2) azonosítottam a hozzájuk kapcsolódó akciókat.
A HR chatbotok tekintetében és a HR-sek szemszögéből ezidáig egyetlen tanulmány sem tárta fel a szervezeti belső kommunikáció automatizálására alkalmazott virtuális ágensekhez való viszonyulást. Kutatási eredményeim az ember-chatbot interakció kutatási területéhez járulnak hozzá a következőkkel:
1) a HR-sek szemszögéből is vizsgáltam a chatbothoz való viszonyulást szervezeti kontextusban,
2) HR chatbot kapcsán vizsgáltam a felhasználói viszonyulást
The impact of customer involvement on innovation outcomes
Get PDFA külső tudás – amely a vállalaton kívülről származik – különösen értékes eleme a cég tudásvagyonának, mivel olyan betekintést enged a vállalatba, amely egyedi és gyakran nem érhető el a cég határain belül (Mintzberg, 1983). A vevők a külső tudás egyedülálló forrásai, hiszen ők azok az érintettek, akik a cég termékeiért fizetnek és ezáltal meghatározzák a vállalat üzleti teljesítményét. Ahhoz, hogy egy termék megfeleljen a vevői elvárásoknak, a cégeknek meg kell érteniük saját vevőiket, amelyben a vevőktől származó külső tudás természetesen kulcsszerepet játszik (Chichkanov, 2021). A vevők szerepe drámaian megváltozott az elmúlt években. Ennek a paradigmaváltásnak a részeként a cégek kevésbé tekintik az ügyfeleket puszta információforrásnak, hanem egyre inkább partnerként és alkotótársként gondolnak rájuk, különösen az innováció folyamatában (Prahalad és Ramaswamy, 2004). Az elmúlt években olyan új gyakorlatok jöttek létre, amelyek megváltoztatják az vevők innovációban betöltött szerepét. A hagyományos megközelítés szerint a vásárlók kizárólag a gazdasági érték kitermelésének vannak kitéve, akiket egyirányú kommunikációs áramlással kell rávenni a vásárlásra. Ez a megközelítés azonban egy összetettebb nézet felé tolódott el, ami azt sugallja, hogy a vásárlók egyben értéktársteremtők, innovatív megoldások társtervezői, értékajánlatok társtermelői és értékes tudás társfejlesztői is (Prahalad és Ramaswamy, 2004). Dolgozatom első felében szisztematikus szakirodalom áttekintést végeztem a vevői bevonás fogalomkörében. A szisztematikus szakirodalmi áttekintéseknél Tranfield et al. (2003) által jól kidolgozott irányelveket követtem. Módszertani eljárásom három szakaszból áll: (1) a potenciálisan releváns korábbi kutatások, tanulmányok azonosítása, (2) a tanulmányok relevancia azonosítása és részletes kódolása, valamint (3) a releváns tanulmányok, cikkek elemzése. Irodalomkutatásom eredményeként egy frissített, új definíciót készítettem, amelyre azért volt szükség, mert a korábbi definíciók nem fedték le teljesen a kifejezés, valamint a jelenség teljes spektrumát. Az új definíció szerint az ügyfelek bevonása a cég intenzív, gyakori és kétirányú együttműködése a vevőkkel, amely a cég kezdeményezése és ösztönzése, annak érdekében, hogy értékes vevői tudást fejlesszenek a jobb innovációs eredmények érdekében, az új termék fejlesztésének különböző szakaszaiban. A vevők bevonásának fogalmi tisztázása után sikerült megkülönböztetnem a kapcsolódó, de eltérő fogalmaktól. Empirikus kutatásom célja az volt, hogy jobban megértsem, hogyan és milyen peremfeltételek fennállása esetében vezet a vevői bevonás innovációs eredményekhez. Amint a szisztematikus szakirodalmi áttekintésből kiderült, hogy a vevői bevonás és az innováció közötti kapcsolat jól megalapozott, mégis elmondható, hogy kevésbé ismertek ennek a kapcsolatnak a peremfeltételei. Ennek fényében azokat a peremfeltételeket vizsgáltam meg, amelyek befolyásolhatják a vevői bevonás innovációra gyakorolt hatását. Az elméleti lencse, amelyet a moderátorváltozók kiválasztására választottam, a cég erőforrás alapú nézete, konkrétan a VRIO keretrendszer, amely négy feltételt tartalmaz: (Value) Érték, (Rarity) Ritkaság, (Inimitability) Másolhatóság, (Organizational fit) Szervezeti beágyazottság annak felmérésére, hogy egy erőforrás, esetemben a vevői tudás, miként képes fenntartható versenyelőnyt, azaz innovációs eredményeket generálni (Kozlenkova et al., 2014, Barney, 1991). Ezt a keretet kiegészítem egy másik stratégiai jelentőségű jellemzővel, a Sharedness-el, azaz megosztottsággal. Eredményeim szerint a vevői bevonásnak közvetlen pozitív hatása van az NPD (új termék fejlesztés) innovációs teljesítményére, ebből egyértelműen következik, hogy a vevők bevonásának hatására a kifejlesztett új termékek innovatívabbak, újszerűbbek lesznek. Az NPD pénzügyi sikereire vonatkozóan ki kell emelni, hogy a vevői bevonás ugyan anyagilag megtérül, ezért ezt fontos szem előtt tartani a döntéshozóknak, azonban azt is ki kell emelni, hogy a hatás nem közvetlen. Eredményeim szerint nagyfokú piaci turbulencia esetén, azaz kiszámíthatatlan időkben is kifizetődő az ügyfeleket bevonni az NPD folyamatba. Továbbá az eredmények igazolják, hogy a vevők bevonása nem csak a piaci turbulenciához tud jól igazodni, hanem ahhoz is, ha egy cég speciális terméket állít elő. Kutatásom alapján elmondható, hogy amikor a magas szintű ügyfélkiszolgálás fontos vállalati prioritás, a döntéshozók több értéket, több hitelt adnak a vevők által tett megállapításoknak, ezért azok jobban beépülnek a termékfejlesztési folyamatokba
Energy Use Caps under Scrutiny: An Ecological Economics Perspective
Get PDFTo tackle climate change from an ecological economics perspective, systematic approaches are needed, which maxime environmental and social benefits, while minimizing harmful trade-offs. To avoid climate catastrophe, radical solutions are needed, but these solutions should consider social justice while striving for environmental sustainability. Since energy use contributes significantly to carbon dioxide emission, I analysed already developed energy capping schemes from an ecological economics perspective. Due to the fact that energy capping schemes are more deeply developed for the residential sector, I narrowed down my focus on the so-called Personal Carbon Trading schemes (PCTs). These schemes set an absolute set of fossil energy use or carbon emission of a country/region in line with the national/regional carbon emissions targets, and then lower the set cap until it reaches sustainable scale. Among the PCTs, I focused on those, which would limit energy use, as an input side regulation mechanism. Since two goals of ecological economics: reaching sustainable scale and effective allocation are relatively easily reachable through implementing energy caps for the residential sectors, I scrutinized more deeply the third goal: reaching just distribution.
I aimed to reveal the interlinkages between residential energy use and social justice as well as how a potential residential energy capping scheme would influence the well-being of the Hungarian population. To answer my research questions, I analysed Hungarian household energy use data as well as carried out expert interviews to enable a more robust interpretation of the quantitative data as well as provide information on missing data from the official dataset. For this, I used for the secondary data analysis the SILC database, collected at EU level by Eurostat, and using or creating variables based on theoretical literature reviews including justice theories linked to fair and sustainable energy use as well as methodological reviews including methods and data of assessing residential energy use. I aimed to create statistically significantly different groups of households based on their cost paid for different energy sources. Considering justice theories and the methodological literature review, I selected different socio-economic variables and revealed the correlation between them and the created cluster membership variables using cross tabulation, multinomial regression and discriminant analysis.
According to the results of analysing secondary data, all the three newly created variables (dwelling_type, share_energy: share of energy cost in household maintenance expenditures, heating_source) had a role to play in characterizing energy use. Based on energy costs paid for different energy sources, groups of the Hungarian population were created: using primarily 1. Other fuel (mainly solid fuels), 2. (Piped) gas, 3. Central heating, 4. Mix of electricity and gas for heating). The chosen 20 socio-economic variables including the three created variables play a role in defining these four groups. Households using mostly solid fuel live in bigger flats with bigger families, under the worst living and dwelling conditions and pay more on energy from the total housing costs than households in the other three clusters. The reference person of these households have a lower level of education, while these households are underrepresented in the richest income decile compared to the other three household clusters. They consume slightly more energy than the Hungarian average, meaning that if an energy quota scheme based on equal per capita distribution is implemented, it would not benefit them automatically. Households using primarily piped gas also live in bigger flats, mostly in family houses. They are following households from the other fuel clusters in spending proportionally more on energy for the total household budget, but they are reported as possessing the best living conditions conditions along with central heating households in terms of keeping their homes warm, covering household maintenance cost, paying their bills on time, ability to meet their needs and the level of satisfaction in their living. Households belonging to this cluster are proportionally found more often in the five top income deciles than households from the other fuel and the mix clusters. The implementation of an energy capping scheme would not benefit them at all, since in general they use 1.5 times more energy than the Hungarian average. Households of the central heating and the mix clusters pay proportionally much less on energy from the total housing costs than their counterparts from the other fuel and the gas clusters. Central heated households are mostly found in the capital’s and in big cities’ panels, and the energy capping scheme would be neutral for them, since they use the Hungarian average energy amount. Households of the mixed clusters are reported the second worst in terms of dwelling and living conditions as well as financial income, while spending the most on education. These households, however, are the ones who definitely benefit from an energy cappoing scheme based on equal per capita distribution, since they use much less energy than the Hungarian average.
The interview results were in line with environmental justice theories defining that poor and marginalized are more often exposed to pollution and environmental problems, while left out from opportunities aiming to reduce household energy use. Due to their bad dwelling and equipment conditions causing higher burden to pay energy related costs enhancing energy poverty and thus energy injustice. These people live day to day but cannot access sufficient energy and thus their human capabilities are also hurt. These violations of capabilities are not recognized by the members of society leading to recognitional injustice. In Hungary, an energy capping scheme needs to be implemented with caution. Procedural justice meaning the access to information on opportunities provided by the scheme as well as education from childhood on energy use needs to be granted, ensuring one of the preconditions to mitigate energy poverty and energy injustice. Furthermore, mitigating illegal energy source use, and ensuring proper data collection revealing the underlying causes of energy use are necessary to decrease energy injustice and reach sufficiency for all in energy use.
To mitigate challenges in the field of energy and poverty, holistic approaches are needed tackling social and environmental trade-offs, and thus enhancing distributional justice. Therefore, I recommend that further data collection is needed reflecting social justice and revealing their contribution to household energy use. Moreover, strong public support needs to be established using inter alia proper and sound information flow. In case an energy quota scheme is planned to be implemented, it is crucial if social justice and other factors including dwelling conditions are considered, instead of equal per capita distribution. Furthermore, trading mechanisms should be developed with consciousness in order to mitigate loopholes and protect citizens especially the poor and marginalized from financial speculation. Furthermore, job creation should also consider those who possess a lower level of education and increase their employment rate too, not only the well educated or trained people, while investment costs need to be limited in order to ensure motivation to use less and less quotas. Last but not least, non-reported and illegal energy use also should be tackled while developing the energy capping scheme. With these findings of my thesis, I would like to contribute to the policy negotiation under the European Green Deal aiming to reach carbon neutrality by 2050 as well as energy poverty policies of the EU in a just way
Szabadság, demokrácia és politikai közösség : A republikánus-liberális vita
Get PDFA disszertáció a mai republikánus politikafilozófusok liberalizmussal szemben szegezett kritikáit vizsgálja meg, és az az állítás mellett érvel, hogy ezek a kritikák jelentős részt eltúlzottak, mert hamis liberalizmus-képre építenek. A vitának mindenekelőtt három része van: az első a szabadságról és az egyenlőségről szól, a második a demokráciáról, a harmadik pedig a politikai közösségről. A mai republikánusok többsége – köztük Philip Pettit, Quentin Skinner és mások – úgy vélik, hogy a republikánus elmélet jobb szabadság- és ezzel összefüggésben egyenlőség-elmélettel rendelkezik, mint a tágan értett liberalizmus, adekvátabb demokrácia-képe van, és a társadalom megfelelő közösségi integrációjáról is védhetőbb nézeteket képes nyújtani. A disszertáció következtetése szerint ezek a vélekedések nem feltétlenül megalapozottak, de legalábbis nem általában véve azok. Pettit, Skinner és követőik pontosan azzal hibáznak, hogy a vita kedvéért túlságosan általánosítják az ideológiai ellenfeleik nézeteit, és lekicsinyítik a liberális elméletben rejlő potenciált. Valójában többnyire ez utóbbi elméletből is kihozhatók ugyanazok az álláspontok, amelyeket a mai republikánusok képviselnek. A három vitatéma esetében nem mindig ugyanaz a republikánus elmélet limitációjának oka. Először is, hiába másmilyenek a republikánus és liberális szabadságeszmények, ennek a szélesebb elméleti kontextust tekintve nincsen nagy jelentősége. A republikánusok dominancia-ellenes megfontolásai a liberalizmustól sem mindig idegenek. Csak éppen másik „címke” alatt futnak. Ezek az autonómia, de meg inkább az egyenlőség-elv. Ezekre hivatkozva a liberális elmélettel is kritizálható a domináló hatalom. Másodszor, a mai republikanizmusnak két fő demokráciaelméleti irányzata létezik: az egyik az intézmények fontosságát hangsúlyozó, általában „neorománnak” nevezett koncepció, a másik a néppárti irányzat. Mindkettőnek az a célja, hogy „participatívabb” alternatívát nyújtson a „deficitesnek” vélt liberalizmussal szemben. Bemutatom, hogy ez csak a néppárti irányzatnak sikerül. Valójában a neoromán demokráciaelmélet: sajátos fajta liberalizmus. Harmadszor, áttekintem, hogy a republikánusoknak milyen elképzeléseik vannak a közösségi integrációról, annak jellegéről, céljáról és hasznáról. Látni fogjuk, hogy akár az egalitárius és demokratikus elképzeléseik, ezek sem mindig mutatnak túl a liberális elméleten
A területen kívüli állampolgárság magyarországi gyakorlata – Diskurzusok és értelmezések diaszpórában és kisebbségi közösségben
Get PDFAz értekezés a területen kívüli állampolgárság identitáskonstrukciókra és hovatartozástudatra gyakorolt hatásait vizsgálja a 2010-ben módosított magyar állampolgársági törvény elfogadása után, a szlovákiai magyar kisebbségi, és a nyugat-kanadai magyar diaszpóra közösség tagjai körében végzett empirikus kutatás eredményein keresztül. A dolgozat célja a területen kívüli állampolgárság jelenségének vizsgálata mikro- és makroszinten. Mikroszinten a kutatás azt tárja fel, hogy a választott közösségek tagjai hogyan viszonyulnak a számukra elérhetővé vált területen kívüli magyar állampolgárság, valamint a magyarországi szavazati jog kiterjesztéséhez. Az értekezés célja annak megértése, hogy a többes állampolgárság, mint egynél több politikai közösségben való tagság, hogyan jelenik meg a vizsgálatban részt vevők identitás-konstrukcióiban és a mindennapjaikban. A mindennapi társas és egyéni élményeket és értelmezéseket vizsgálva a dolgozat arra keresi a választ, hogy miért (vagy miért nem) veszik fel a magyar állampolgárságot, és hogy értelmezik a többes kötődést. Milyen identitás társul (ha társul egyáltalán) a szabad döntés alapján (tehát nem születéssel), egyszerűsített honosítás útján kérvényezhető magyar állampolgársághoz úgy, hogy az egyén nem él, vagy adott esetben sosem járt Magyarországon. A kutatás során azt is vizsgáltuk, kialakul-e közösségi tudat a magyar állampolgárság egyszerűsített honosítással történő felvételével azok között, akik élnek ezzel a lehetőséggel a diaszpórában vagy kisebbségi közösségben. A dolgozat makroszinten arra keresi a választ, hogy a 21. századi Európai Unióban hogyan alakul át az állampolgárság fogalma, valamint az állam és az általa kormányzott állampolgárok közötti viszony.
A kettős állampolgárságról szóló szakirodalom rendkívül gazdag, ugyanakkor a kérdést elsősorban migrációs összefüggésekben, illetve a multikulturalizmus szempontjából vizsgálták. A határon túli és diaszpóra közösségek és Magyarország viszonya, a magyar nemzetpolitika/határon túli politika/diaszpóra-kapcsolatok történelmi, társadalmi, jogi összefüggései szintén átfogóan kutatott kérdések, ugyanakkor az állampolgársági törvény 2010 utáni hatásait kevesen vizsgálták, illetve ezen vizsgálatok is inkább elméleti összefüggésekben, első sorban az állam „szempontjából”, valamint nemzetpolitikai összefüggésekben elemzik a kérdést. A területen kívüli állampolgárságra vonatkozó vizsgálatok esetében kevés olyan kutatás van, mely maga az állampolgár megközelítéséből foglalkozik a jelenséggel és a térség anyaállami politikáit (beleértve az anyaállam által kínált állampolgárság-politikákat) alulról felfelé, mindennapi összefüggésekben, az egyén szintjén vizsgálná. A dolgozat az állampolgárság diskurzusok ezen részét kívánja gazdagítani, olyan módszertan alkalmazásával, mely korábban nem igazán volt jellemző az állampolgárság-kutatásokban