1424 research outputs found
Sort by
Change management models induced by disruptive energy technology development = Energetikai diszruptív technológiafejlesztés által indukált változásvezetési modellek
Get PDFAz innovációval összefüggő változásvezetés során a felsővezetőknek számos kihívással, főként stratégiai, strukturális, képesség-alapú és vezetői dilemmákkal kell megküzdeniük, de a diszruptív technológiák és az energiaszektor sajátos jellemzői (pl. külső intézményi és belső szervezeti rugalmatlanság) még tovább fokozzák ezt a komplexitást. Mivel az energiaszektorban a diszruptív technológiafejlesztés komoly akadályokba ütközhet még annak ellenére is, hogy az egyértelműen szükséges lenne a környezeti adaptációhoz, kutatásomban arra kerestem a választ akciókutatással és esettanulmányok készítésével, hogy milyen szervezeti változásokat indukál egy diszruptív energetikai technológiafejlesztés (a jövő energiaszektorát várhatóan meghatározó power-to-gas technológiafejlesztés), és milyen modellek szerint lehet ezeket a változásokat vezetni a technológia széles körű, kereskedelmi szintű alkalmazása érdekében. Doktori értekezésem új tudományos eredményei a következők:
(1) A nemzetközi szakirodalomban is elsőként mutattam rá arra, hogy a vizsgált technológia napjainkban egy értékinnovációnak számít, azonban további komplementer technológiafejlesztések és szervezeti változások függvényében a jövő diszruptív technológiája lehet. Értekezésem továbbá explicitté teszi a diszruptivitás komplementer technológiák fejlődésétől és a szabályozói (intézményi) környezet változásától való függőségét. Ez túlmutat a szükséges (autonóm) szervezeti változások vezetésének szükségességén is, és rámutat a szervezetközi hálózatok és egy-egy innovációs ökoszisztéma vezetésének fontosságára.
(2) Az energetikai diszruptív technológiafejlesztéshez kapcsolódó mikro-, mezo-, és makroszintű kihívások kezeléséhez a diád-szintű nyitott innováció már nem elegendő, hanem egy szervezetközi innovációs hálózat létrehozása szükséges, amely hatással van a külső környezet változására. A diád-szintű együttműködésről egy hálózatos együttműködésre történő továbblépéssel azoknak a digitális platformoknak is túl kell lépniük a klasszikus tudásmenedzsment funkcionalitáson, amelyek a technológiai know-how áramlást támogatják a szervezetek közt.
(3) Értekezésemben bemutattam azt is, hogy a diszruptív technológiát fejlesztő szervezetekben
a szervezeti változások és a nyitott innovációs folyamatok összekapcsolód(hat)nak. Ahhoz, hogy a szervezetközi hálózat a külső környezetre (további) hatást gyakoroljon és ez hálózati szinten hatékony is legyen, a különböző szerezetekben megvalósuló változások egymáshoz történő illeszkedése is szükséges.
(4) Mindezt a változásvezetés kontextusában értelmezve rámutattam, hogy a változásvezetés domináns, „hagyományos” modelljei valójában az „egydimenziós” változásvezetésről szólnak,
amely során a felsővezetők által végzett változásvezetés csak a saját szervezet kontextusát és lényeges jellemzőit veszi figyelembe, és csak a saját szervezet lényeges jellemzőinek megváltoztatására irányul („zárt szervezeti változás”). Azonban egy diszruptív technológiafejlesztés szervezetközi innovációs hálózatban történő hatékony megvalósításához „többdimenziós változásvezetés” szükséges, amely során az egyes szervezetek felsővezetése tekintettel van a többi szervezet adottságaira és esetleges szervezeti változásaira is az autonóm szervezeti változások vezetésekor. A többdimenziós változásvezetés – a nyitott innováció analógiájára – „nyitott szervezeti változással” jár, azaz közös fejlesztésekhez illeszkedő szervezeti jellemzők jönnek létre, végcélja pedig a diszruptív innováció, a jelentős hatás környezeti feltételrendszerre. A nyitott innováció és a változásvezetés nemzetközi szakirodalmi áttekintése alapján a „többdimenziós változásvezetés” és „nyitott szervezeti változás” koncepciók új perspektívát kínálnak e területek további kutatásában
Hallgatók kontaktórán kívüli kollaborációs lehetőségeinek feltárása a felsőoktatásban
Get PDFA felsőoktatási képzések egyik kritikus eleme a hallgatók önálló felkészülése. Az eredményorientált számonkérési eszközök az oktatási célok teljesülését hivatottak visszamérni, de tanulás-hatékonysággal kapcsolatban nem szolgálnak információval. Kurzusfejlesztés tervezéséhez mélyebb, komplex vizsgálatra van szükség, melyhez hasznos input az egyes évfolyamok tanulási aktivitásának és időráfordítási szokásainak ismerete is.
Az egyéni felkészülésre fordított idő a hazai felsőoktatási gyakorlatban rendelkezésre álló eszközökkel körülményesen és pontatlanul mérhető, így kurzusfejlesztés során csak korlátozottan használható fel. A hallgatói aktivitás időbeni eloszlásának feltérképezése kulcsfontosságú a tanulás közben megfogalmazódó egyéni kérdésekre történő válaszkeresések szempontjából is. A halogató hallgatói magatartás időben beszűkíti a kérdezés lehetőségét az oktatóktól, a felmerülő hiányosságok pótlására pedig nem marad idő. Megközelítőleg egy évtized alatt gyűjtött demonstrátori és gyakorlatvezetői tapasztalatom alapján arra a megfigyelésre jutottam, hogy kihasználatlan lehetőségeket rejthet a kortársak közötti tudásmegosztás. Ha a hallgatótársak is részt vesznek társaik kérdéseinek megválaszolásában, az aktívabb időszakokban megemelkedhet a potenciális válaszadók száma is. A hallgatók tanulási aktivitásának számszerűsítésével a halogató viselkedés e pozitív aspektusa is feltárhatóvá válik.
Az értekezés az online tananyagokon egyidőben dolgozó hallgatók közötti valós idejű kérdés-válasz interakciók lehetőségeit vizsgálja. A dolgozat célja olyan módszerek megalkotása, mely segítségével számszerűsíthető a hallgatói időráfordítás, azonosíthatóak azok a kontaktórán kívüli időszakok, amikor párhuzamosan többen dolgoznak a tananyagokkal, valamint feltárhatók a hallgatói kérdezési szokások.
Az értekezés legfontosabb eredményei:
A kutatás keretében összeállításra került egy, a hallgatói információszerzési szokásokat és attitűdöket feltáró kérdőív. A kitöltők válaszai alapján nem azonosítható olyan domináns kommunikációs forma és platform, amely köré a hallgatók közötti segítségkérő kommunikáció szerveződik. Önálló felkészülésük során felmerülő kérdéseik megválaszolására elsősorban a tananyagot tekintették át, illetve azonnali üzenet formájában társaikhoz fordultak. E két információforrás kiemelkedett a többihez képest. A vizsgált hallgatók esetében a lehetséges valós idejű segítő kapcsolatok ösztönzése érdekében érdemes egy platformra terelni a
hallgatókat, így indokolt a kommunikációs funkciókat integrálni a tananyagokkal. Fontos megjegyezni, hogy az eredmények alapján nem lehet a magyar felsőoktatásban résztvevő hallgatók szokásaira következtetni, a tapasztalatok a kutatás folytatásának irányát határozzák meg.
A kérdőívre kapott válaszok alapján került sor a Moodle tananyagkezelő rendszerbe integrált, a hallgatók online tanulási aktivitásának naplózását lehetővé tevő TalentGraf Feladatsor követelményspecifikációjának megalkotására, a műszaki megvalósíthatóság vizsgálatára, illetve a szoftver-prototípusok bemutatására.
A Moodle rendszerbe integrált TalentGraf Feladatsor a Budapesti Corvinus Egyetem általi jóváhagyást követően bevezetésre került 2019/2020/2. szemeszter elején, mely segítségével három szemeszter négy kurzusának hallgatói aktivitása naplózásra került.
A gyűjtött adatok segítségével vizsgálhatóvá vált a hallgatók időráfordítása, aktív jelenlétük elaprózottsága, kampányszerű tanulása, halogató viselkedése, valamint azon időszakok aránya, amikor párhuzamosan többen dolgoznak a feladatsorokon. Az értekezésben bemutatásra kerül a naplóadatok kiértékelése érdekében megalkotott elemzési módszer, melynek forráskódja Jupyter Notebook formájában a mellékletben hozzáférhető
Optimization of Bonus-Malus Systems
Get PDFBonus-Malus System (BMS) is a risk managing method mostly used in liability insurances. The most general application of the BMS is in the Motor third-party liability insurance.
In a BMS, there are finitely many classes, each having a different premium. At the start of the contract, each policyholder is assigned to the "initial class". Subsequently, suppose the policyholder has a claim in the following period. In that case, he/she moves to a worse class, so the policyholder's payment may increase in the subsequent period. If he/she does not have a claim in a particular period, then he/she moves to a better class; therefore, his/her payment may become less in the following period. The classification rule – how many classes the policyholder will move up or down in the system – is called the transition rule. Hence, a transition rule specifies where the policyholder will be reclassified in the subsequent period for each possible claim.
Our contribution to the literature of the optimization of the BMS can be summarized as:
• We investigate a model that was introduced by Heras et al. (2004) but with a modified objective function. We proved that an optimal premium-scale always exists with this objective function in which all premiums equal one of the risk groups expected claim.
• We considered the same model with a profit constraint. In this case, we proved that an optimal premium-scale always exists in which there is only one type of premium that is unequal to any risk group's expected claim.
• We introduced a MILP model for the optimization of transition rules with fixed premiums. We considered unified and non-unified transition rules optimization. In the case of unified transition rules, we gave the rule to exclude those transition rules that would lead to a non-irreducible Markov chain.
• We introduced a MILP model for the joint optimization of transition rules and premiums. We can determine the exact solution with the investigated objective function when we do not consider the profit constraint. However, we can only approximate it otherwise.
• We introduced an extended version of the model, where instead of the stationary probabilities, we use multi-period optimization.
• We introduced modeling approaches to consider the BMS premium with other statistical estimations in the final premium. Finally, we compared the methods with numerical experiments on realistic data.
• We introduced an optimization model for a BMS where the classification depends on the claim amount
Value creation of the automotive manufacturing industry in Hungary within global value chains Analyzing key suppliers
Get PDFThe purpose of the thesis is to analyze how the automotive manufacturing companies being active in Hungary operate in global value chains, with a particular focus on suppliers.
Although the topic of GVC is widespread and discussed in international literature, there is a gap in relation to the Hungarian automotive manufacturing industry, especially in the current situation when the COVID-19 pandemic affects the operation of the multinational enterprises.
The main identified research question is the following: What is the value creation of the automotive manufacturing industry in Hungary within global value chain?
The research process started with a comprehensive literature review and theoretical background analysis about the GVC concept (including the introduction of ‘Smile-curve’) and FDI investment in Central and Eastern Europe (including the characterization of near-shoring activities) and continued with conducting a sample survey and semi-structured interviews with the key car parts suppliers. Executive board, managerial level and engineers were the target persons both for the survey and for interviews. Based on the literature review, I formulated two hypotheses: 1. The theory of ‘Smile curve’ is also valid in case of the Hungarian automotive manufacturing industry, typically low value-added production processes take place in the country. 2. In addition to the central location, the cheap and skilled Hungarian labour was the most important factor in the near-shoring activities of multinational companies expanding to Hungary. In order to be able to accept or reject the first hypothesis about the relevance of the so called ‘Smile curve’ in the Hungarian automotive manufacturing industry, to define position of the automotive manufacturer companies being active in Hungary in the global automotive manufacturing value chain and to create an in-depth understanding about investment incentives of the Western European firms in the country, I prepared an online survey. To test my second hypothesis about the reasons of near-shoring activity in Hungary, I conducted 3 interviews with industry experts from TIER 1 companies of different size. The targeted automotive parts manufacturers are all suppliers of the 5 OEMs present in Hungary (Audi, BMW, Mercedes, Opel and Suzuki) among others.
The new results of the doctoral dissertation are the following:
I can reject the first hypothesis about the relevance of ‘Smile curve’ in the Hungarian automotive manufacturing industry, because beside manufacturing activities with low added value typically, also research and development activities take place at bigger multinational companies with higher added value.
I can accept the second hypothesis about near-shoring in Hungary, because beside the ‘proximity to export markets’, the cheap but skilled labour was decisive when multinationals decided to invest in the country. The ‘positive support system’, ‘favourable tax conditions’, ‘government policy’ and ‘proximity to HQ’ were aspects that companies used, but they are rather neutral factors. The ‘good infrastructure’ is not so good in the real life and the ‘cheap raw material’ is not cheap, because firms have to deal with world market prices, thus, these were not attractive to investors. Further results about the business operations of the analyzed supplier companies:
The purchasing decisions for the Hungarian production happens locally decisively, either independently or with involving the headquarter.
The manufactured products are typically drive chains, body parts and electric sensors and the proportion of products designated by OEMs is rather high.
Western Europe is the biggest export market of the companies analysed, followed by China, North-America and the Central Eastern European region.
Relocation processes are not characteristic of the firms. If so, only from other country to Hungary and it is also determined by OEMs providing new opportunities for them. In some cases, wage costs and logistics also play a role in the relocation process.
Electromobility and autonomous driving are the most affecting trends in the automotive manufacturing industry.
The semiconductor shortage as a serious downside risk is also the result of the pandemic. The effects of COVID-19 are becoming less pronounced today, but the semiconductor crisis is continuing.
Favourable tax conditions and higher value added are the success criteria that will help the Hungarian automotive manufacturing industry to remain competitive in the future. Professional trainings, more support for SMEs and favourable legal conditions are also important aspects.
Today, the CEE region, including Hungary is a net exporter of knowledge-intensive goods.
To improve its global competitiveness and to be able to move into higher-value-added goods and services, the region should invest more in R&D, infrastructure, education and collaboration between companies and universities. The key players in the automotive part manufacturing has realized that value added is a very important factor in the success of an industry and it can be increased due to investment in research and development and innovation. As revealed by the research, they have already established R&D centers and joint projects with universities (e.g. departments), so companies are well on their way to producing higher added value
Tengeren túli szolidaritás - Romániai magyarokért végzett amerikai magyar érdekvédelem a hidegháború időszakában
Get PDFAz értekezés az amerikai magyar diaszpóraközösségek politikusainak a romániai magyar kisebbségért az Egyesült Államokban a hidegháború alatt kifejtett érdekvédelmi tevékenységével kapcsolatos kérdésekre igyekszik választ találni. Emellett azt a fő tételt bizonyítja be, hogy ebben az időszakban az amerikai geopolitikai érdekek mellett azok az amerikai magyar diaszpórapolitikai szereplők is hozzájárultak az amerikai-román kapcsolatrendszer és az azt meghatározó amerikai törvényi háttér alakulásához, amelyek képesek voltak alkalmazkodni az amerikai politikai struktúrához, és amelyeket a politikai rendszer szereplői hasznosnak ítéltek. Ennek megfelelően egyrészt vizsgálja az USA politikai rendszerét, amelyben az amerikai magyar diaszpóra politikai szereplői működtek, és amelyek tevékenységét a politikai rendszer hasznosította; másrészt bemutatja a bilaterális kapcsolatokat és azok törvényi hátterét, amelyekre e szereplők hatással voltak. Az értekezés vizsgálja továbbá azt a globális kontextust és azokat a viszonyokat is, amelyek mind a diaszpóra érdekvédelmi tevékenységeinek célkitűzéseit és stratégiáját, mind pedig az amerikai-román kapcsolatok alakulását befolyásolták.
Az értekezés módszertani újdonsága, hogy együttesen alkalmazza a történeti kutatásokat és a nemzetközi kapcsolatok elmélete keretében kidolgozott módszereket. A diaszpórák politikai tevékenységét nemcsak felülről lefelé (top down), hanem alulról felfelé (bottom up) is vizsgálja, miközben az egyes kisebbségvédelmi eseteket a mindenkori geopolitikai helyzetben és nemzetközi összefüggésrendszerben helyezi el. Ezáltal arra is rávilágít, hogy a diaszpóra érdekvédelmi tevékenységeinek vizsgálatakor a neoliberális és konstruktivista nézőpontok ötvözésére van szükség.
A lobbitevékenység hátterét a szerző konstruktivista szempontból vizsgálja, és a lobbiszervezetek vezetőinek nemzetfelfogása és alapfilozófiájának feltárására etnotörténeti módszert használ. Egyrészt megvilágítja az amerikai magyar diaszpóra kollektív identitásrétegeit, amely politikai aktivizálódásukhoz vezetett, és feltárja azt, hogy melyek voltak azok az emigrációs rétegek, amelyek a korszakban a leginkább aktivizálhatóak voltak. Másrészt az amerikai magyar diaszpóra politikusok egyéni identitásai felfedik azt, hogy melyek voltak azok a kibocsátó országból hozott, egyéni élettörténetek mögött meghúzódó tényezők, amelyek befolyásolták az adott időszakban kialakított politikai igényformálódásaikat. Az áttekintő történeti fejezetek továbbá arra is rávilágítanak, hogy milyenek voltak a szintén politikai tevékenységükre és célkitűzéseikre ható nemzetközi politikai tényezők.
A szerző az érdekvédelmi tevékenységek hatékonyságát feltáró vizsgálódásai során neoliberális megközelítésben a lobbi sikerességének mérésére vonatkozó módszereket alkalmaz, és egyrészt a befogadó ország szempontjából történő hasznosíthatóság, másrészt a diaszpórapolitikusok saját célkitűzéseinek elérési képességét vizsgálja. Azt a magyar esetre is érvényes megállapítást bizonyítja, miszerint hiába történik a törvényhozásban áttörés, ha azt a végrehajtó hatalom ellenzi, vagy nem ért azzal egyet, illetve, ha az nem hasznos a számára. Emiatt azok a diaszpóraszervezetek tudnak előtérbe kerülni, akiket a befogadó állam végrehajtó hatalma hasznosításra alkalmasnak ítél. A hasznosítás jellegét pedig minden esetben a befogadó állam szempontrendszerei döntik el, és a hasznosulás ténye egyrészt nem jelenti azt, hogy az adott érdekvédelmi tevékenység a védendő közösség valódi hasznára válik, másrészt azt sem, hogy az érintett diaszpóraszervezet célkitűzései sikerrel járnak.
Az értekezés ezután öt esettanulmányt ír le, melyekben az elméleti részek által megállapított szempontrendszerek teljesülését vizsgálja. E részek újdonsága az a tény, hogy a szerző a magyar történelem szempontjából viszonylag elhanyagolt területen végzett, és mutat be alapkutatásokat, olyan magyar és amerikai elsődleges forrásokat tárva fel, amelyek eddig ismeretlenek voltak a magyar történetírás számára. Mindezek bemutatása során az értekezésben továbbá a másodlagos szakirodalmat is olyan szempontból közelíti meg, amelyre eddig nem került sor a feldolgozások során. Az értekezés további módszertani újdonsága a történeti kutatások során kevésbé alkalmazott megközelítés, a strukturált fókuszált összehasonlító esettanulmányok és a lobbi mérésének eszközeinek együttes alkalmazása. Az elméleti szakirodalomból összevont kérdések mentén egységesen elemzi végig az egyes eseteket, amelyek számos fontos konklúziót eredményeznek a hipotézis bizonyítását illetően, és rendszerezettebben mutatják meg a különbségeket, mint az események egyszerű kronologikus bemutatása tette volna, rávilágítva a lobbitevékenység hatékonyságával kapcsolatos számos tényezőre.
Az értekezés fő eredménye egyrészt annak bemutatása, hogy a romániai magyar kisebbség a hidegháború időszakában nem volt egyedül: emberi jogokért folytatott harcát számos amerikai magyar szervezet tevékenysége támogatta. Ebben a diaszpóra által generált folyamatban pedig a kisebbségi közösség képviselői olyan szereplőként voltak jelen, mint akik kifejezetten alakítói, és nem elszenvedői voltak ezen érdekvédelmi tevékenységek tárgyát képező eseményeknek, hiszen az amerikai magyar diaszpóra politikusok és az általuk mobilizált amerikai tömegek akciói nem valósulhattak volna meg maguk a kisebbségi magyar tagok aktív részvétele nélkül.
Másrészt az értekezés rámutat arra is, hogy a határon túli magyarok kérdése az igencsak heterogén identitással rendelkező amerikai magyar diaszpóra társadalmában olyan kérdés volt, amelynek egységesítő funkcióját egyetlen más ügy sem volt képes betölteni.
Harmadrészt az esettanulmányok mikro történetei a nemzetközi kapcsolatok szintjén vizsgálva alátámasztják azt, hogy egy viszonylag kis nemzet diaszpóra politikai képviselői a kibocsátó ország támogatása nélkül hogyan képesek politikai döntések mögé állva azokat befolyásolni, a beszerzett információkat hasznosítva a politikai döntéshozók számára lényeges kérdésekben tanácsadó szerepet vállalni, anélkül, hogy a befogadó ország erre különösebb igényt tartana.
Az amerikai magyar diaszpóracsoportok politikai tevékenységét vizsgálva továbbá arra a következtetésre juthatunk, hogy a diaszpóra csoportok érdekvédelmi tevékenységének sikerességéhez három tényező együttállása volt szükséges. Azok voltak képesek sikereket elérni, akik egyrészt képesek voltak a korábbi generációk erényeiből, tapasztalataiból és hibáiból tanulni; másrészt, akik a megfelelő időben jelen voltak, és szituatív helyzetekben áttöréseket voltak képesek elérni; harmadrészt akik előtérbe helyezték az általuk képviselt közösség reális lehetőségeit és valós érdekeit, azaz az a nemzeti kisebbségvédelmet emberi jogi diskurzusba illesztették.
Az amerikai magyar diaszpóra határon túli magyarsággal kapcsolatos több évtizedes aktivitása végül arra is rámutat, hogy a közvélekedéssel ellentétben a magyarság képes rejtett erőforrásainak aktivizálására és minden törésvonal ellenére a történelmi pillanatokban egységes fellépésre. A magyarság ügyével kapcsolatos áttörések pedig lehetségesek, ha a fellépés erkölcsi felelősségvállalással, a mindenkori „másik” iránti szolidaritással és együttműködéssel, az adott politikai szituációban szükséges tájékozottsággal, kitartással, és a mindenkori lehetőségekre való rugalmas reakcióképességgel és nyitottsággal párosul
The effect of educational upward mobility on habitus – The Subjective Experience of Mobility among First-in Family Graduates in Hungary
Get PDFA dolgozat célja, hogy hozzájáruljon a felfelé irányuló mobilitás magyarországi szakirodalmához, nevezetesen a családban elsőként diplomát szerzők mobilitásával kapcsolatos szubjektív tapasztalatokat vizsgálja. A disszertáció elméleti célja, hogy eredményeink alapján javaslatokat tegyünk a Bourdieu-féle habitus fogalom módosítására és bővítésére annak érdekében, hogy a fogalmat az empirikus kutatások számára használhatóbbá tegyük.
Két kutatási kérdést fogalmaztam meg. Először azt vizsgálja a kutatásom, hogy milyen feltételek mellett valószínűsíthető, hogy a felfelé irányuló mobilitás hatására destabilizálódik a habitus. Másodszor azt vizsgálja, hogy a felfelé mobil roma diplomások hogyan adnak értelmet a mobilitási pályájuknak. Azaz, hogyan tudják összeegyeztetni a származási csoportjuk és az elért társadalmi csoportjuk közötti feszültségeket. E kérdések megválaszolása érdekében kvalitatív interjúkat készítettünk a családban először diplomát szerzőkkel
Understanding the Determinants of Policy Performance in Collaborative Context: The Case of Drug Harm Reduction Services in Central-Eastern Europe
Get PDFThe dissertation focused on identifying circumstances contributing to the policy's poor versus
high performance, focusing on different aspects of policymaking, namely, policy framing,
collaborative governance regimes, and structural factors affecting effective service delivery.
Together, the results of the three articles making up the dissertation provide a holistic, complex
picture of the performance of harm reduction policy in the region. The work contains the
following contributions:
The first paper:
• The results confirm the association between using a morality frame to shape drug policy and
poor harm reduction policy performance, and between a strong health-social framing and
high policy performance;
• The level of the data quality was characterised by significant variance between countries,
which may be considered an indicator of the entire policy system's capacity.
The second paper:
• Novel conceptualisation of collaborative governance regimes and the development of their
conceptual classification including operationalisation of each of categories along with a
range of observable dimensions;
• Identification of a relatively strong presence of a pro-collaborative regime in Czechia, a mix
of pro-collaborative and neutral regimes' features in Poland and Slovakia, and a strongly
anti-collaborative regime in Hungary. Inductive conceptualisation and operationalisation of
the anti-collaborative governance regime;
• Conclusion arguing that anti-collaborative governance regimes do not appear uniformly
across various policy fields, and their materialisation in different policy areas may vary in
space in time.
The third paper:
• The results confirm the relationship between the number and severity of identified barriers
and poor policy performance on the one hand, and between the number and scope of
identified facilitators, on the other. The study also confirms that structural factors are
interrelated and affect one another, creating a complex system of relationships.
Overall:
• The great extent of the use of criminal law as a policy instrument in drug policy field seems
to be related to the general societal consensus regarding the morally evil status of drugs and
people who are engaged in their use, sales, production, etc.;
• The situation one can see in many countries with respect to drug policy resembles the
concept of moral panic;
• Drug policy, and especially its harm reduction element, is still a very controversial policy
field where deep beliefs are strongly involved, and ideology often dominates over the
evidence;
The main consequence is that harm reduction organisations have to overcome not only
barriers resulting strictly from policy and politics but also those emerging, for example, in
local communities;
• The data shows that the contradictions between different policy priorities (e.g., incarceration
of people who use drugs and harm reduction) are not addressed at the system level but need
to be dealt with by the frontline policy implementers;
• Policy goals formulated in policy documents have a limited impact on what the policy
effects will be;
• There are significant differences between the range of harm reduction services operating in
countries with otherwise similar legal frameworks in terms of the criminalisation of drug
use and/or possession for personal use. The reasons behind the availability of specific
interventions in some countries and not in others cannot be placed within the legislation or
general policy frameworks – other policy aspects need to be explored to shed some light on
this phenomenon
How successful entrepreneurs lead? : Multi-method Analysis of Entrepreneurial Leadership
Get PDFThere has been recently an emerging academic debate on entrepreneurial leadership style and
related contingency models No generally accepted model for entrepreneurial leadership style
and its measurement has arisen so far. This research contributes to the debate by summarizing
what scholars have achieved so far, but more importantly, it introduces a new approach with
applying leadership competencies for constructing the model of entrepreneurial leadership
styles. The ultimate objective of this research is to understand what leadership styles
entrepreneurs employ to overcome challenges they face during the entrepreneurial process.
This work aims to contribute both theory and practice by proposing a comprehensive model
for entrepreneurial leadership styles by applying entrepreneurial competencies. The study
relies on a multi-step research process that combines qualitative and quantitative elements and
employs methodological triangulation.
Successful entrepreneurs employ various leadership strategies and rely on a wide range of
leadership competencies to achieve their goals. The paper presents the list of and ranking of
the most critical entrepreneurial leadership competencies required for entrepreneurs to succeed.
The research identified five leadership dimensions, four leadership styles, and the paper
explains the characteristics, strengths and weaknesses, common pitfalls, and development
needs of entrepreneurs style by style.
Four leadership competency dimensions (Imagination, Social, Execution, Organizational)
found in the research help to explain how successful entrepreneurs apply diverse leadership
styles to achieve their goals. A fifth leadership dimension (Personal) presents the leadership
competency dimension that separates entrepreneurs from the rest of the World. This leadership
dimension contributes to answering the question of who becomes an entrepreneur. The study
also found that adapting their leadership style to the situation and the life phase of a venture is
essential for selecting the appropriate leadership competencies. Entrepreneurial leadership is
situational. It was shown that the appropriate entrepreneurial leadership style is contingent on
the situation and the development life-stage of the venture is a relevant factor to that.
Entrepreneurs with the style of “Lonely Wolf “may kick-start their business in the phases of
“inception” and “survival”, but the leadership style of “Team Builder” and “Architect” is far
more often observed at entrepreneurs who can scale their business and graduate their venture
to the phases of “growth”, “expansion” and “maturity”. “Explorer” entrepreneurial leadership
style is particularly useful when a venture develops or reinvents its product or service offering
or makes a shift in its corporate strategy.
A diverse and adaptable set of competencies is required to build a business; an entrepreneurial
partnership of individuals with complementary leadership competencies is often the key for
entrepreneurial success
A márkaelkerülési magatartás fogyasztásellenes megközelítésének vizsgálata a fast fashion márkák esetén
Get PDFA dolgozat fő célja a Z generáció fast fashion márkákkal szembeni fogyasztói magatartás mélyebb megismerése, a fast fashion márkákat vásárló és elkerülő megkérdezettek attitűdbeli különbségeinek az azonosítása, illetve az online térhez köthető tapasztalati márkaelkerülési okok meghatározása volt.
A dolgozatban egyidejűleg kerül sor a fast fashion márkákat vásárlók és márkaelkerülők attitűdjeinek vizsgálatára. A kutatás egyik tudományos megállapítása, hogy a dolgozatban vizsgált szempontok mentén a fast fashion márkákat elkerülő és azokat vásárló megkérdezettek fast fashion termékekkel, boltokkal és kiszolgáló személyzettel, a fast fashion környezeti és társadalmi hatásaival, valamint a fast fashion reklámokkal kapcsolatos attitűdjei között kizárólag a reklámokkal kapcsolatos attitűdök esetén volt tapasztalható minden vizsgált változó esetén statisztikailag szignifikáns különbség. A fast fashion vásárlók és a márkaelkerülők attitűdje között a legkisebb különbséget a fast fashion márkák környezeti és társadalmi hatásai kapcsán észleltem, mindössze egy változó esetén bizonyosodott be az szignifikáns attitűdbeli különbség.
A dolgozatban szereplő tényezők alapján gondos körültekintést igényel annak megállapítása, melyik fogyasztóból válik márkaelkerülő. A szignifikáns különbségeket mutató attitűdváltozókból lehet erre valamelyest következtetni, ugyanakkor a hasonló véleményeket mutató változók esetén további vizsgálatra van szükség annak megállapításához, milyen jelentőséggel bírnak a kritikával illetett fast fashion tulajdonságok a vásárlás során. A fast fashion márkákat elkerülők ugyanis nem minden területen kritizálják erősebben a fast fashion márkákat, mint azok, akik rendszeresen vagy mindig ezen márkák termékei mellett döntenek, viszont a márkaelkerülési magatartásukban ugyanezek a szempontok jelentős szereppel bírhatnak.
A márkaelkerülés fogyasztásellenes szakirodalma leginkább a márkaelkerülési okok azonosítására fókuszált; a dolgozatban a fast fashion termékek vásárlási gyakoriságát befolyásoló tényezők és a köztük lévő összefüggések is azonosításra kerültek. Az eredmények szerint a fast fashion termékek vásárlási gyakoriságát leginkább befolyásoló tényező, mennyire érzik jól magukat a fogyasztók a fast fashion ruhadarabokban.
A márkaelkerülési magatartással kapcsolatban elmondható, hogy a főkategóriánkénti átlagok alapján a morális márkaelkerülés járul hozzá a leginkább a fogyasztók márkaelkerüléséhez, a vizsgált változókat egyesével tekintve azonban az identitáshoz köthető márkaelkerülési változók kapták a legmagasabb átlagos értékeket. Ezt a márkaelkerülési magatartást tanúsító megkérdezettek klaszterelemzése is alátámasztotta.
A szakirodalomban korábban már azonosításra kerültek a márkaelkerülést befolyásoló okok, de az okok közötti kapcsolat feltárására ezidáig nem került sor. A dolgozat további hozzáadott értéke, hogy azonosított 8 olyan érzékenységi kategóriát, amelyek a fast fashion márkák elkerülésénél jelentős szerepet játszanak. Az érzékenységi kategóriákban a márkaelkerülés főkategóriáiba tartozó változók keveredve vannak jelen, így elmondható, hogy a márkaelkerülési magatartásra több márkaelkerülési főkategóriából származó tényező együttes jelenléte is kifejtheti a hatását.
A pandémia több területen változtatta meg az életünket és kihatással van a vásárlási szokásainkra is. A fast fashion termékek esetén rendkívül lényeges, hogy a vállalatok tisztában legyenek nemcsak az offline térhez, hanem az online térhez kötődő márkaelkerülési okokkal is. Ezen okok elemzésébe is ad a dolgozat betekintést, amellett, hogy a kutatás eredményeivel lehetővé vált a márkaelkerülési okok új elméleti modelljének megalkotása
Informalitás, önszerveződés, kvázi-nyilvánosság - Kultúra, sport, hétköznapi diskurzusok, egyházi ünnepek és szórakozás a Gyergyóimedencében az 1970–1980-as években
Get PDFA Ceauşescu-korszak második fele az úgynevezett „júliusi tézisek” kinyilatkoztatásával vette kezdetét. Ennek következtében a politikai-ideológiai nevelés új iránya határozta meg előbb a párt ideológiáját, később az egész romániai társadalmat, így az oktatást, a kulturális életet és a nemzetiségpolitikát is. Ez az új irány intenzív változásokat eredményezett. Különösen a nyolcvanas évek váltak a lakosság és az országban élő nemzetiségek számára nehezen elviselhetővé. A sikertelen gazdaságpolitikára és a gazdasági válság nehezítette életkörülményekre a pártvezetés válasza az ideológiai szigorítás és Ceauşescu személyi kultuszának erősítése volt.
A disszertációban arra vállalkoztam, hogy Gyergyói-medence az 1970–1980-as években megélt mindennapi életeseményeit rekonstruáljam. A visszaemlékezések elemzésében a hatalom és az egyéni mozgástér kölcsönhatásának társadalmi gyakorlatát helyeztem a középpontba. Fő kutatási kérdésem: A „lenti” társadalomnak milyen válaszreakciói voltak a mindennapok feletti diktatúrára? A társadalmi kommunikáció eseményeit kulturális cselekvésekként értelmeztem, a viselkedésmódokat és azok szimbolikus dimenzióit helyeztem előtérbe (Szijártó 2001: 120).
Kutatásom két kiemelt jelenség mentén vizsgálta a hétköznapokat: az informalitás és a hozzá kapcsolódó kvázi-nyilvánosság tükrében. A dolgozat a különböző területeken megnyilvánuló informális társadalmi gyakorlatokat elemzi, ami a korszakban vizsgált társadalom nyílt titkait, íratlan szabályait, mikropraktikáit jelenti az ügyek intézése, a materiális és a szimbolikus javakhoz való hozzáférés céljából (Ledeneva 2018a: 1–9). Az informalitás vizsgálatával a dolgozat egy további, kiemelt célja volt, hogy a szakirodalomban domináns helyet elfoglaló informális gazdaság vizsgálata helyett, a kulturális és sportélet területén, illetve az etnikai és a vallási identitás kvázi-nyilvános működtetésében megnyilvánuló informális cselekvéseket elemezze. A másik fogalom, amely a vizsgálat tárgyát képezte a hatalom és az egyéni mozgástér tekintetében a kvázi-nyilvánosság. Ez az a nyilvánosság volt, amely a formális, hivatalos térhez állt közelebb, de helyet adott az informális események lebonyolításának is. A kvázi-nyilvánosság volt az egyetlen olyan nyilvános szféra a korszakban,ahol a fent leírtak szerint lehetett nyilvánosan működtetni a (magyar) etnikai identitást (Bodó 2004: 56–63).
A korszakra jellemző társadalmi kommunikáció jelenségeinek vizsgálatában négy témakört különítettem el:
1. A Gyergyói-medence amatőr művészeti formációi és azok kulturális tevékenységeinek rekonstruálása.
A téma második része a gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep működését vizsgálta, amelyet önszerveződő közösségnek tekintek.
2. A dolgozat második nagy témaköre a sportéletet elemzi, egyrészt a szocialista keretek közti professzionalizmuson, másrészt az amatőr, önszerveződő sportközösségek mindennapjain keresztül.
3. A harmadik témakör a hétköznapi diskurzusokat elemzi az ugratási eseményeken keresztül. Tartalmukban a vizsgált korszak ellentmondásaira, a nehéz életkörülményekre és a társadalomban jelentkező, nyíltan ki nem mondható feszültségekre reflektálnak.
4. Munkám negyedik témaköre az egyházi és az egyéni élet sorsfordulóinak ünnepei, illetve az amerikai és a nyugat-európai médiatermékek fogyasztásán alapuló szórakozási alkalmak köré épült. Arra törekedtem, hogy láthatóak legyenek azok a közösségi események, amelyek kívül estek a kötelező, országosan működtetett és ideológiai tartalommal megtöltött rendezvényektől.
A négy témakör látszólag egymástól távol esik, azonban mindegyikben az informalitás és a kvázi-nyilvánosság, a korszakra jellemző társadalmi kommunikációs jelenségeit vizsgáltam. Az esetek elemzési alapegysége a nyelvhasználat, a kommunikációs eszközhasználat, a megnyilvánulásiformák, és a szimbólumhasználat.
A dolgozat elemzéseiből kiderül és egyben amellett érvelek, hogy a már meglévő, az államszocialista társadalmi berendezkedésű országokról és azok informális gyakorlatairól szóló munkák megállapításaihoz új eredményekkel, meglátásokkal bír a dolgozat. Tehát az informális gyakorlatok a második gazdaság működtetése és a fennálló hatalmi renddel szemben tanúsított magatartások mellett további intenciókat tükröznek: a kisebbségi etnikai és vallási identitás, a kisközösségek közös sport- és művészeti esztétikai preferenciáinak a kvázi-nyilvánosságban való működtetésére, illetve a nyugati és az amerikai modernizációs minták (használati cikkek és médiatermékek fogyasztása általi) adaptálására