1424 research outputs found
Sort by
Árhatás és profitabilitás heterogén ágens modellekben
Get PDFA dolgozatban pénzügyi piacot modellezünk. Modellünk a heterogén ágens irodalomba illeszthető be, mivel a piacot előre definiált, heurisztikus stratégiát követő kereskedők népesítik be. A kereskedők a piacon elérhető kockázatos és kockázatmentes eszközzel kereskednek, azokból portfóliót képeznek. A megjelenített kereskedő típusok az irodalomban szokásos, így kanonikusnak tekinthető fundamentális, technikai (trendkövető és kontrariánus) és indexkövető kereskedők.
A dolgozat központi gondolata az, hogy az aktívan kereskedő szereplőknek köszönhetően pillanatnyi keresleti-kínálati egyensúlytalanság alakul ki, és ez az egyensúlytalanság közvetlenül megjelenik a kockázatos eszköz dinamikájában. A kereskedők tényle-ges árhatással bírnak a piacon. A dolgozatban az irodalomtól eltérő módon nagy hang-súlyt fektetünk a modellek sztochasztikus jellegének vizsgálatára. Ennek megfelelően több megállapításunk is a központi szerepet betöltő folyamatok (trend indikátor, árdiszlokáció, piaci vagyonarányok) sztochasztikus viselkedésével kapcsolatos.
A dolgozatban két modellcsaládot vizsgálunk. A 3. fejezetben a volatilitás és a kereskedők piaci vagyonaránya konstans, nemlineáris hatások a pozíciófüggvényeken keresztül jelennek meg. A 4. fejezetben a volatilitást endogenizáljuk, és a vagyonarányokat is fejlesztjük. Megfogalmazott téziseink a következők.
• Ha a kereskedők árhatása és pozíciófüggvénye is lineáris, akkor a trendkövető kereskedők akár végletes módon is destabilizálhatják a piacot. A dolgozatban meg-adjuk a stabilitás pontos feltételét, miszerint a trendkövetők piaci ereje nem halad-hatja meg számottevően a fundamentális kereskedőkét.
• Az előző lineáris feltételezések mellett megadtunk a piacot meghatározó kétdimenziós (fundamentális árdiszlokáció és trend indikátor) rendszer invariáns eloszlását, mely gaussinak adódott.
• A trendkövetők pozíciófüggvényére az irodalomban gyakori feltevés egy speciális, nemlineáris függvény. Ebben az esetben analitikusan meghatároztuk a trend indikátor invariáns eloszlásának sűrűségfüggvényét. Ez az eloszlás hangsúlyosan nem normális. Ha a trendkövetők piaci ereje nagy, még kétmoduszú is lehet.
• A kétmóduszú eloszlás feltétele éppen megegyezik a linearizált modellben megadott piaci stabilitási feltétellel. Ez arra utal, hogy amennyiben a trendkövetők piaci ereje számottevően meghaladja a fundamentális kereskedőkét, akkor nagy mértékű és perzisztens trendek rendszeresen megjelenhetnek a piacon, hosszantartó trendek váltogatják egymást. A kétmóduszúság megjelenését eszerint egyfajta lokális instabilitásként értelmezzük.
• A Bitcoin és az SP500 árfolyamait megvizsgálva találtunk arra utaló jeleket, hogy az előbbi esetén erősebben megjelenik a momentum-hatás, mint az utóbbiban. Ez összhangban van a várakozásainkkal és az előző tézissel, hiszen az SP500 index egy érett piacot testesít meg, ahol lehet értelme fundamentális értékről beszélni, és ennek megfelelően sok piaci elemző vizsgál fundamentális értelemben. Ezzel szemben a Bitcoin esetében a fundamentális érték alig értelmezhető, ezen az új piacon minden bizonnyal a technikai kereskedők dominálnak.
• A trend indikátor invariáns eloszlása az endogén volatilitásnak köszönhetően t-eloszlásúnak adódik, amelynek pontos sűrűségfüggvényét kiszámoljuk. A modell-paraméterek és az eloszlás kapcsolata olyan, hogy a trend indikátor invariáns eloszlása éppen akkor vastag szélű amikor a destabilizáló hatású trendkövetők dominálnak a piacon.
• A trendkövetők által gerjesztett nagy volatilitásnak köszönhetően hosszú távú egyensúly alakul ki trendkövető és az indexkövető kereskedő között. A trendkövető kereskedő sokáig nyereséges tud maradni azzal, hogy a saját maga által gerjesztett buborékot meglovagolja. A dominanciájával párhuzamosan azonban az endogén volatilitásnak köszönhetően a kockázat is olyan mértékben megnő, hogy hirtelen nagy veszteségeket szenved el, és ezzel a hirtelen, buborékszerű áremelkedésnek is vége szakad. Ez a ciklikus egyensúly a modell központi kétdimenziós dinamikai rendszerének fázisábráin megjelenő örvénylő viselkedés képében köszön vissza, illetve szimulációk segítségével is illusztráljuk
It’s nothing personal? - A linguistic account of the personalization of American political communication
Get PDFThe personalization of political communication refers to the foregrounding of politicians (including their public and private lives and activities) rather than political groups, e.g., parties or administrations. Importantly, political personalization is considered as a process: as we move forward in time, an increasing amount of personalization can be detected in politics.
Political personalization is a widely researched area of political communication. Yet, no consensus has been established as to which features of political discourse can be applicable across countries, political systems, and elections to indicate the personalization of political communication. This research aims to fill this gap by applying a linguistic framework: it hypothesizes that the increase of political personalization can be detected via language use and more specifically, in the use of first-person pronouns.
To interpret the relationship between personal pronouns and political personalization, the thesis adopts the experiential view of deixis, which claims that deixis (expressions such as here, now, and I) is derived from the actual physical act of pointing to things (Marmaridou 2000). Accordingly, we can “point” to things which are closer to us in terms of language use when we use the word here, and to things which are further away when we say there, for example. While this is apparent in terms of expressions referring to space, is it possible that there is a symbolic distance when we speak about humans? According to Rees (1983, cited by Jobst 2010), the distance of pronominal reference can be determined relative to the speaker, namely I. The model states that in English, the first-person plural pronoun follows the first-person singular, while the third-person plural pronoun is the furthest from the subjective I.
Building on Rees’ model (1983, cited by Jobst 2010), the thesis investigates the occurrence of the first-person singular and first-person plural pronouns in American political communication. First-person plural language use is considered as a direct manifestation of political personalization. However, political communication research distinguishes multiple referents of the first-person plural pronoun; accordingly, it can refer to the politician and a group of people (e.g., family, or political party), the politician and the nation, and even the politician and the whole of humanity as well. The thesis distinguishes four first-person plural categories: weFamily, weParty, weNation, and weHumanity to distinguish among pronominal references in US politics.
How can we conceptualize the relative distance of these groups to politicians? The experiential view claims that deixis can be interpreted relying on the CENTER-PERIPHERY image schema (Marmaridou, 2000). The CENTER-PERIPHERY image schema is a cognitive phenomenon which conceptualizes our bodily experience of being in the center of own perception on the one hand, and, on the other hand demonstrates that things which are further from us are placed towards the periphery both physically and symbolically (Lakoff, 1987). Therefore, the people who are closer to us (e.g., our family) are placed closer to the CENTER as compared to looser relations, e.g., the whole nation. This is captured by the INTIMACY IS CLOSENESS / SOCIAL DISTANCE IS SPATIAL DISTANCE conceptual metaphor, indicating that the physical distance we keep from other humans is mapped onto the conceptual and linguistic system. Thus, the research places the category of weFamily closest to the individual politician, followed by weParty, weNation, and weHumanity. The reason for this is that family members are usually the closest to the individuals, as compared to the other categories.
The corpus of the thesis is comprised of Democratic and Republican presidential nomination acceptance speeches between 1932 and 2020. The results showed that political personalization can indeed be detected via pronominal reference. First-person singular references showed an increasing tendency, indicating an increased focus on the individual. WeFamily references also increased, from the 1980s onwards. WeParty references decreased from the 1980s as well, referring to the backgrounding of political groups. Instead, there is a tendency for politicians to focus on the whole nation as potential voters, which is reflected in the growth of weNation references. Finally, there was no significant number of weHumanity references in the corpus.
The thesis provides new results in terms of theory and methodology as well. The following points summarize the novelties explored in this research.
1. The thesis provides a linguistic account on the personalization of political communication. More precisely, it offers an analysis of subjective first-person references in the context of personalized political communication. By setting up the analytical categories of first-person references (namely, I, weFamily, weParty, weNation, weHumanity), the thesis provides a novel framework for future research on personalized political discourse in a wider range of text types (e.g., genres of political communication, including other campaign speeches, inaugural speeches, etc.) and languages.
2. The theoretical framework draws on cognitive linguistic research, including image schema theory and conceptual metaphor theory. Based on the experiential view of deixis, which claims that deixis is based on the CENTER-PERIPHERY image schema (Marmaridou, 2000), it provides a spatial interpretation of pronominal references through the INTIMACY IS CLOSENESS / SOCIAL DISTANCE IS PHYSICAL DISTANCE conceptual metaphors. The analyzed first-person pronoun categories (I, weFamily, weParty, weNation, weHumanity) are placed on a radial model of pronominal distance from the speaker’s I which was created on the basis of Rees’s (1983, cited by Jobst 2010) linear model. The thesis offers a modified version of Rees’ model. The radial model that is adopted in the thesis allows for the conceptualization of personal pronouns in terms of the metaphorical distance from the speaker, providing a basis for further data-driven analyses of pronominal distance in political discourse.
3. A common criticism of image schema theory is the omission of socio-cultural considerations (Kimmel, 2005). The present study relies on the cultural and political context of the United States of America, along with the social changes which contributed to the personalization of political communication. In doing so, the thesis embeds the CENTER-PERIPHERY image schema (which provided the ground for interpreting first-person pronoun relations) in the context of American political communication
Business characteristics of the operation of Hungarian social enterprises = A hazai társadalmi vállalkozások működésének üzleti sajátosságai
Get PDFCikkalapú disszertációm a hazai társadalmi vállalkozások üzleti sajátosságait egyfelől társadalmi vállalkozás oldalról, azon belül is az egészségügyi és szociális területeken működő társadalmi vállalkozások példáján vizsgálja, továbbá vállalkozás fejlesztői oldalról megközelítve, azon belüli is a hazai társadalmi vállalkozásokat üzleti szempontból fejlesztő szervezetek fejlesztési folyamatainak, azok során alkalmazott üzleti modelleken, eszközökön keresztül tárja fel. Kiindulópontom, hogy a társadalmi vállalkozások olyan szervezetek, amelyek kettős céllal bírnak, elsődleges céljuk valamilyen társadalmi érték megteremtése, másodlagos céljuk pedig ennek pénzügyi megvalósítása. Vizsgálatom tárgyát azok a társadalmi vállalkozások képezik, amelyek alkalmazzák az üzleti szemléletet, továbbá üzleti bevételtermelő képességgel rendelkeznek.
Irodalmi áttekintésemben megvizsgáltam a társadalmi vállalkozások elméleti megközelítéseit, majd a társadalmi vállalkozások működési tipológiáját tártam fel. Üzleti működésük vizsgálatához, a társadalmi vállalkozások üzleti modelljeinek, illetve ezek fejlesztésének és fejlesztőinek szakirodalmát dolgoztam fel.
A disszertáció cikkei kvalitatív és vegyes kutatási módszertannal készültek el, amelyből kettő cikk esettanulmány. A kutatások során társszerzőimmel feltártuk a hazai társadalmi vállalkozások működését befolyásoló kulcsszereplőket, továbbá finanszírozási modelleket térképeztünk fel. Megvizsgáltam a hazai fejlesztő szervezetek típusait, munkájuk folyamatait, eszközeit. Kutatásom alapján a piaci alapú működés újszerűnek mondható, vannak olyan szervezetek, amelyek fő bevételi forrásuk mellé alakítanak ki saját értékesítésből fakadó bevételi forrásokat és vannak olyanok, amelyek csak és kizárólag saját értékesítési tevékenységeikből kívánnak működni. Egyelőre a működési környezetből fakadó kulcsszereplők által generált korlátok és lehetőségek nagyban befolyásolják a társadalmi vállalkozások működését. Ennek egyik elsődleges szempontja a pénzügyi korlátok jelenléte, az állami szférától való finanszírozási függés. A fejlesztő szervezetek célja az alapvető és a már összetettebb üzleti működés átadása és fenntartása. Módszereiket és eszközeiket a hagyományos üzleti szektorból vették át, amelyeket a társadalmi vállalkozások igényeire specializálnak
Hivatásos sport a társadalmi jóllét szolgálatában: A fenntartható (slow) sport koncepciója = Elite sport for social wellbeing: The concept of sustainable (slow) sport
Get PDFA nem növekedésorientált lét feltételeinek azonosításához szükséges az uralkodó gazdasági logika
megkérdőjelezése. Ehhez meg kell határozni, hogy miért szükségesek a nem növekedés logikáján alapuló
alternatív gazdasági rendszerek, és melyek a jellemzői (Kallis 2011; Harangozó, Csutora és Kocsis 2018; Buch-
Hansen 2018). A feladatot egyszerűsíti, ha találunk egy olyan alrendszert, amely közérdeklődésre tart számot,
belső logikája egyszerűbben megfogható, nyelvezete közérthetőbb. Ilyen alrendszer a sport, ezen belül a hivatásos
sport, amely nagy érdeklődés mellett zajlik, a sikerek komoly publicitást kapnak, működési logikája pedig
megfeleltethető a növekedésorientált gazdasági logika összefüggéseinek, sok esetben letisztultabban is
megmutatja azokat. A globalizáció erősödésével, a média térnyerésével, a szabadidő megnövekedésével, valamint
a fogyasztási szokások megváltozása révén a sport egyre inkább üzletté vált (Thibault 2009; András és Havran,
2014). Egyre több támogatást igényel: gigantikus infrastruktúra, egyrészt a nemzetközi sportesemények
megrendezéséhez, másrészt a szórakoztatás, mint funkció betöltéséhez; és ily módon épít a tömegturizmusra és a
hiper-merchandisingra (Vrondou 2017; Vierhaus 2019). Beléptünk egy olyan korszakba, amelyben a sportot a
profit elérésének potenciális eszközeként kezelik. A kutatás célja a fenntarthatóság fogalmának - annak mélyebb
megértése érdekében - az emberi tevékenység egyik legversenyképesebb és leggyorsabb alrendszerére, a hivatásos
sportra vetítése. A magyar olimpiaikonokkal végzett kvalitatív kutatások alapján létrehoztunk egy 23 állításból
álló hivatásos sport alapú Fenntartható Sport – kérdőívet. Ezek alapján a Fenntartható (slow) sport (1) Jövőfókuszú:
neveli és kezeli a felnövekvő generáció tagjait, hosszútávú tervezéssel lehetővé teszi a kiegyensúlyozott
karrier megélését olyan környezetben, amelyben az emberek életre szóló fejlődési lehetőségei biztosítottak; (2)
elősegíti a közösségépítést olyan értékek egyéni és társadalmi szintű közvetítésével, mint az együttműködés,
boldogság és sportszerűség; (3) egy egészséges média-sport kapcsolat kialakításával eléri a dekommodifikációt
(nem-áruformát), amely eredőjeként a pénzt nem célként, hanem eszközként kezeli, a sportolókat pedig emberként
semmint tárgyként; és végül, ezeknek megfelelően, (4) újrafogalmazza a teljesítményt, mely tiszteletet parancsol,
támogatva a jövő-fókuszt, a közösségépítést és a dekommodifikációt (nem-áruformát). A kutatás egy másik,
közvetett, de nem kevésbé fontos célja, hogy előirányozzon egy kívánatos, fenntartható gazdasági-társadalmi
modellt, melyben a sport egy tágabb emberi környezet része
E-learning projektek sikertényezői : Az e-learning megoldások actor-network theory elemzése
Get PDFAz e-learning projektekkel való kapcsolatom 2007-ben indult, amikor a Budapesti Corvinus Egyetem E-business Kutatóközpontjának demonstrátoraként és kutatóasszisztenseként először vettem részt egy e-learning rendszer bevezetésében. Disszertációm az azóta tartó hosszú út egy következő fontos mérföldköve. Kutatásommal a célom az, hogy a társadalom és technológia kölcsönhatásával foglalkozó tudományok segítségével jobban megértsem az e-learning bevezetési projektek karakterisztikáját és azokat a tényezőket, amelyek segíthetik e projektek sikeres lezárását és az e-learning szolgáltatás szervezeti stabilizálódását.
A kutatás során hazai e-learning bevezetési projektek adataira támaszkodom. Az elemzéshez esettanulmány alapú kutatási módszertant (CSR) és konstruktivista grounded theory (GT) módszert használok, melyek elméleti hátterét a disszertáció 2. fejezetében, a módszertani megalapozás során részletesen ismertetem.
A kutatás bevezetéseként ismertetem az e-learninggel kapcsolatos nemzetközi szakirodalmat, kitérek az aktuális kutatási trendek és modellek összefoglalására, és meghatározok egy saját – egyszerűsített, általános érvényű – definíciót az e-learning fogalmának. A kutatás értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges alapfogalmak tisztázása után 51 e-learning projekt adatait dolgozom fel statisztikai módszerekkel és a GT-módszerrel, hogy feltárjam, milyen célok megvalósítása érdekében indítanak a szervezetek e-learning bevezetésre irányuló projekteket.
A disszertáció további részében azt vizsgálom, hogyan valósíthatóak meg ezek a célkitűzések, azaz milyen alkotóelemekből épül fel egy e-learning megoldás, és milyen tényezők segíthetik a bevezetésére irányuló projekt sikeres zárását. Az e-learning ökoszisztémában az informatikai megoldások mellett szükségszerűen hangsúlyos szerephez jut a tartalom, a módszertan és számos egyéb humán tényező is. Az alkotóelemek és sikertényezők feltárásához ezért a technológia és társadalom kölcsönhatását vizsgáló STS tudományok egy elméletét, az actor-network theory-t (ANT) választottam. A dolgozat 4. fejezetében statisztika és szövegbányászati módszerekkel vizsgálom az elemzési keretnek disszertációmhoz hasonlóan ANT-ot választó tudományos publikációkat: több mint 1700 publikációt tartalmazó adatbázist építek és elemzek annak érdekében, hogy feltárjam az ANT kulcsfogalmait és -területeit.
Disszertációm 5. fejezetében az így feltárt fogalmakat és jelenségeket értelmezem és mutatom be azokat az e-learning bevezetési projektekkel összefüggésben. Az ANT értelmezési keretét használva feltárom az e-learning bevezetési projektek aktorait és cselekvőhálózatait, valamint a projektekre kifejtett hatásukat általánosságban.
Végezetül a 6. fejezetben az aktorok és cselekvőhálózatok gyakorlati működését két esettanulmány elemzésén keresztül mutatom be. A két projekt egyaránt e-learning bevezetésre irányul egy-egy olyan szervezetben, melyekben az e-learningnek nem voltak érdemi hagyományai. Mindkettő többszáz főt mozgatott meg a bevezetési oldalon, és a bevezetett megoldásokból többtízezer tanuló tanul folyamatosan. A résztvevők száma mellett bonyolultságukban, időtartamukban és költségvetésükben is hazai szinten kiemelkedő projektek. Mindezek miatt az 5. fejezetben feltárt aktorok széles köre beazonosítható az esetekben, így elemzésre és sikertényezők megfogalmazására jól alkalmasak.
A két projektet CSR szerint vizsgálom a rendelkezésre álló dokumentáció elemzésével, korábbi kiterjedt mélyinterjús és kérdőíves kutatások alapján, valamint a GT elméletvezérelt mintavétele szerint felvett új interjúkon keresztül. Az esetek feldolgozása során az actor-network theory korábbiakban megismert elméleti kereteit használom. A vizsgálat középpontjában mindkét esetnél a transzláció kulcsmomentumai és az aktorok azokban betöltött szerepe állt. Az aktorok kiinduló rendszerének ábrázolása után a problematization, interessement, enrolment és mobilization momentumait vizsgálva sikerül feltárni, hogyan konstruálódnak és konstruálódnak újra az e-learning megoldások az aktorok heterogén rendszerében a különböző társadalmi és technológia fókuszú szempontok szerint.
Az esettanulmányokban feltárt jelenségek mélyebb megértése érdekében a fejezetet több mint 21 ezer tanuló adatainak kvantitatív elemzésével zárom. Az elemzéshez bemeneti és kimeneti tudásmérő teszteket állítok össze azt vizsgálva, hogy két tananyagformátum, az ANT értelmezésében két „fekete doboz”, melyek közül a tanulók opcionálisan választhatnak, hogyan befolyásolja a tanulók tudásszint növekedését és attitűdjét. Ehhez a bemeneti és kimeneti tesztek pontszámát és időigényét, valamint az e-book-kal és gamifikált tananyaggal töltött tanulási idő összefüggéseit elemezem, kiegészítve egy a tanulók által kitöltött attitűdmérő kérdőívvel. Az esetek kvalitatív és kvantitatív elemzése alapján levonhatóak az e-learning bevezetési folyamatra vonatkozó általánosított következtetések, amelyek segítik a bevezetési projektek sikeres megvalósítását és az e-learning ökoszisztéma megszilárdulását
The Financial Integration and Its Flipside with a Focus on Banking and Stock Markets of Central, Eastern, and Southeastern European Countries
Get PDFAs a very popular research topic, the integration among financial markets has been studied by many researchers. This thesis aims to investigate the effect of financial integration on European markets from another point of view. For this reason, various researches have been combined to assess the impact of financial integration on different types of financial markets. This thesis focuses primarily on the CESEE region and covers Bulgaria, Croatia, the Czech Republic, Hungary, Poland, Romania, and Turkey. The countries are selected to be a sample from EU member states and EU candidates. Some CESEE countries are not included in the research due to some data limitations (Albania, Bosnia and Herzegovina, Kosovo, Montenegro, North Macedonia, Serbia, Slovakia, Slovenia, Russia, and Ukraine).
This study uses and combines the results of the various research methodologies such as wavelet technique, cluster analysis, and GARCH models. After the introduction of the thesis and hypotheses, the second chapter explains financial integration and its impacts on Central, Eastern, and Southeastern European economies. In the third chapter of this thesis, cluster analysis gives us an overview of the banking sector clusters in Europe. “The Cluster Analysis of the Banking Sector in Europe” which is a part of “Economics and Management of Global Value Chains: Regional Clusters, Local Networks, and Entrepreneurship” was written with my co-author Saysi Sayaseng. By using banking sector ratios, similarities and differences in the sector have been analyzed. This chapter provides hints about the integrity of the union banking sector. The following chapter employs a wavelet method to investigate the co-movements of stock markets during the debt crisis and after with a focus on central and southeastern European economies and a member candidate country. “A Wavelet Coherence Analysis: Contagion in Emerging Countries Stock Markets” which was published in Periodica Polytechnica Social and Management Sciences is written with my co-author Ilhami Karahanoglu. This chapter allows the reader to see the uneven impacts of integration during and after the crisis. The fifth chapter of the thesis analyses the spillover effects causing by Germany, the US, and the UK to observe the relationship between developed and developing markets. Finally, the last chapter combines and concludes the results of the sections.
As a combination of the results of the chapters, it can be concluded that financial integration in banking and stock markets of CESEE countries is limited. However, it would be expected for a union to be more integrated. The results of studies show that integration can be volatile from one country to another and from one period to another period. The results illustrate that observed countries can show similarities during the crisis, whereas the integration is difficult to diagnose during normal period especially. The analyses in the thesis are supporting each other by asserting that integration of banking and stock markets of CESEE and the western part of Europe is limited or it is not always in favor of CESEE economies
A globális értékláncok hálózatelméleti vizsgálata = Network Analysis Of Global Value Chains
Get PDFMikor 2020 februárjában a kínai kormány csupán egy tartományt zárt le, akkor a világkereskedelmi rendszer kártyavárként omlott össze. Ekkor világosság vált, hogy az országok, ágazatok és vállalatok közvetve és közvetlenül a korábban gondoltnál is erősebben, több szálon kötődnek egymáshoz, aminek eredménye egy interdependens világgazdasági rendszer, amelyben a kötőszövetet a globális értékláncok (GVC) adják.
Az elmúlt évtizedekben vállalatok és így közvetve az országok termelési hálózatokba való szerveződése átrajzolta a függőségi viszonyokat, és mára már nem állíthatjuk, hogy a függés iránya egyértelműen a kisebb országból a nagyobb felé mutat. Egy ilyen konstellációban központi kérdéssé vált, hogy milyen kapcsolatrendszere van a hazai vállalatoknak, ágazatoknak, milyen szerepet töltenek be a beszállítói hálózatban, milyen fejlődési utat jártak be, és merre haladnak.
A globális értékláncok kutatását két dolog nehezíti meg rendkívüli módon. Az egyik, hogy az elmélete nem letisztult, továbbá az újabb kutatások rámutatnak a GVC-be való integráció hátrányaira, és az uralkodó elméletek hiányosságaira is. A másik, hogy a hivatalos statisztika nem tud lépést tartani a globalizáció fejlődésével, elsősorban a tulajdonosi viszonyok tisztázatlansága miatt. Ez utóbbi olyannyira komoly lemaradást okozott a globalizáció statisztikai számbavétele során, hogy a makrogazdasági indikátorokban (GDP, GNI stb.) is számottevő torzítások léphetnek fel.
A hozzáadott érték kereskedelem beemelése a nemzetközi munkamegosztási vizsgálatokba mérföldkő volt a 2010-es években, ekkor készültek el az első multiregionális input-output (IO) táblák is, amelyek lehetővé tették a GVC matematikai közgazdasági és statisztikai eszközökkel való leírását. Az IO adatok egyik sajátossága, hogy gráfelméleti eszközökkel is elemezhetők, a standard hálózatelméleti módszertan azonban erre csak korlátozottan alkalmas. A dolgozat elsődleges célja, hogy összekapcsolja a GVC IO adatokat a hálózatelméleti módszertannal, és ehhez a szükséges módosításokat a gráfelméleti eszköztáron megtegye. A módszerek segítségével fel kívánja tárni Magyarország és a szűken vett régió értékláncát, különös tekintettel a pozíciókra, azok időbeli változására.
A disszertáció két teljesen saját fejlesztésű, továbbá egy továbbfejlesztett modellt tartalmaz, amelyek korábban nem voltak megtalálhatók a szakirodalomban. Első alkalommal nyílt lehetőség Magyarország elhelyezésére a globális értékláncok hálózatában úgy, hogy a gráf ritkítása során az algoritmus figyelembe veszi a fókuszpontban lévő ország kapcsolatrendszerét. Követhető vált továbbá a direkt és indirekt hozzáadott értékek útvonala a világon több közvetítőn keresztül is.
A dolgozat legfontosabb tudományos eredményei összefoglalóan:
• A transznacionális vállalatok nemzetközi beszállításainak statisztikai számbavétele jelentős torzításokat okozhat a makrogazdasági statisztikai mutatókban. A vállalatok nem megfelelő lehatározása, illetve az elmúlt évtizedekben kialakult új kereskedelmi formák miatt a GDP-ben is torzítások jelentkezhetnek, amelyeket csillapítani lehetséges olyan modern technológiák alkalmazásával, amelyek megbízhatóan összekapcsolják a termelési, a kereskedelmi és a felhasználási szakstatisztikákat (például blockchain).
• A globális értékláncok ezért aggregált formájukban nagyon nehezen értékelhetők, regionális és ágazati kibontást szükséges végezni a pontosabb kép kialakításához. A hagyományos szegmentációs eljárások itt azonban csak erősen korlátozottan alkalmazhatók, ezért egy olyan módszer került kidolgozásra, amelyben megoldást ajánl a problémákra. Az eljárás alapjai hasonlítanak a véletlen gráfok növesztési algoritmusaihoz.
• A kibontott értékláncokban áramló hozzáadott érték folyamok becslését nehezíti, hogy a hálózatoknak nincs forráspontja. Egy speciális módszertan segítségével lehetőség nyílt egy tetszőlegesen kijelölt ágazat vagy ország által előállított hozzáadott érték folyam útjának feltárására.
• Az értékláncok más megközelítésű feltárását adhatja egy szekvenciaalapú megközelítés. Ez egyes termékcsoportokban képes feltárni a beszállítások sorrendjét, ami elengedhetetlen a hálózat dinamikájának vizsgálatához.
• A magyar vállalatok a globális értékláncokban közvetett és közvetlen módon is megjelenhetnek, ez utóbbi elsősorban olyan vállalatokra jellemző, amelyek nem tudtak önálló exportpiacot kiépíteni maguknak. Ennek közvetlen vizsgálata a jelenleg elérhető ágazati kapcsolatok mérlege alapján nem lehetséges, ezért egy olyan módszer került kidolgozásra a tervezetben, amely megteremti az összeköttetést a magyar input-output táblák, valamint a vállalatsoros társasági adóbevallás között
Bizonytalanság, kiszolgáltatottság és önbecsülés a haknigazdaságban – Egy dinamikus megbízó-ügynök modell
Get PDFA rövid távú szerződésalapú foglalkoztatás, az ösztönző teljesítménybér és a munkahelyi bizonytalanság egyre többek mindennapi tapasztalata. Ebben a dolgozatban három tanulmányon keresztül ezt, a haknigazdaságnak nevezett munkaszervezési módot járjuk körül az olvasóval.
A haknigazdaság jelszava a rugalmasság, azonban nem mindegy, hogy ez a rugalmasság milyen következményekkel jár. A dolgozatban a munkások szempontjait helyezzük előtérbe és értelmezésünk során főleg a haknigazdaság negatív aspektusait hangsúlyozzuk. Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy a sok negatívum ellenére a haknigazdaságnak számtalan pozitívuma is van, még ha ez ebben a dolgozatban kevéssé is jelenik meg.
A dolgozat három különálló tanulmányból áll, azonban ezek erősen összefüggnek. Mindegyik részben arra vagyunk elsősorban kíváncsiak, hogy a rövid távú ösztönző szerződések és az ezzel együtt járó bizonytalanság milyen kapcsolatban áll a munkások alkuerejével és kiszolgáltatottságával.
Az ösztönzés következményei a haknigazdaságban című I. rész a haknigazdaság hátterét és jellemzőit mutatja be. Leírásunk és elemzésünk középpontjába a szakirodalomban eddig kevésbé tárgyalt ösztönzést és teljesítménybért állítjuk. Ez az esszé teremti meg azt az elméleti alapot, ami segíthet az olvasónak jobban eligazodni a szakirodalomban használt különböző kifejezések között és ami motiválja a dolgozat II. és III. részét.
Az önbecsülés szerepe a haknigazdaságban című II. részben a haknigazdaságot a megbízó-ügynök modellen keresztül vizsgáljuk. Újdonságként bevezetjük a munkás (mint ügynök) önbecsülését, amivel egyben dinamikussá is tesszük a modellt. A modellben az önbecsülés mögötti gondolat az a heurisztikus viselkedés, hogy a munkás nem hajlandó egy adott referenciaértéknél kevesebb bérért elvállalni a számára felkínált haknimunkát, még akkor sem, ha tudja, hogy ezzel teljesen pénz nélkül marad. Azzal, hogy nem vállalja el a munkát nem csak ő marad bér nélkül, de kárt okoz a munkáltatónak is, aki a termelés kiesése miatt a profitjától kell, hogy elbúcsúzzon. A modellben a munkás bérelvárása – amit a referenciaérték testesít meg – a múltbeli tapasztalatain alapul, vagyis az elvárása attól függ, hogy mennyit keresett korábban. Ez persze azt is jelenti, hogy amikor a munkás az önbecsülése miatt nem dolgozik, akkor a munkabér hiányában folyamatosan csökken az elvárása is. A két ellentétes hatás egy nemtriviális kontrollproblémát és egy érdekes dinamikát eredményez, aminek segítségével jól megragadható a munkás és a munkáltató viszonya és alkuereje.
A Bérszínvonal, munkamentesség és kizsákmányolás a haknigazdaságban című III. részben az előzőekben bevezetett dinamikus megbízó-ügynök modell stacionárius állapotát vizsgáljuk, így meghatározva azt, hogy hosszú-távon, átlagos értelemben hogyan teljesít és osztozik egymás között a termelés eredményén a munkáltató és a munkás
Egyoldali párosítási piacok egyenletes klaszterezési megközelítésben
Get PDFAz egyoldali párosítási piacokon nincs, vagy csak részben van olyan árrendszer, amely meghatározná az erőforrások allokációját. A létrejövő párosításokat elsősorban a piacot szabályozó mechanizmusok adják meg. Az egyoldali párosítási piacok egyik alkalmazási területére, a vesecsere-problémára létezik olyan megközelítés, amely egy súlyozott párosítási problémára vezet vissza. A disszertációban ezt a megközelítést általánosítom az m-dimenziós párosítások által, amelynek egy speciális esetét m-szobatárs problémaként definiáljuk. Ezzel egy Pareto-hatékony megközelítést határozunk meg, amelyben minimalizálási és maximalizálási problémákat is tekintünk. A megfogalmazott megoldási keretre egyenletes klaszterezési megközelítésként hivatkozunk, a disszertáció célja pedig ennek elméleti és gyakorlati megoldhatóságának vizsgálata. A megfogalmazott m-szobatárs problémában a hallgatókat euklideszi térbeli pontok reprezentálják, és azt hogy mennyire lennének egymás számára jó szobatársak, a közöttük adódó távolságok adják meg. A cél azonosan m fős szobák beosztása a szobákon belüli távolságnégyzetek összegének minimalizálása vagy maximalizálása mellett attól függően, hogy homogén vagy heterogén klasztereket kívánunk megadni. A dolgozatban elsőként összefoglalom az azonos elemszámú csoportok kialakításának és általánosan az elemszámkorlátokkal ellátott feladatok szakirodalomban előforduló széleskörű alkalmazási lehetőségeit. Ezt követően bevezetem a probléma nehézségének tárgyalásához elengedhetetlen fogalmakat, majd ezek ismeretében áttekintést adok a szakirodalomban található, az egyenletes klaszterezéshez kapcsolódó problémák bonyolultságelméleti eredményeiről. Az általános dimenziós eredményeket kiterjesztem, és megmutatom, hogy valamennyi általunk tekintett probléma legalább háromfős csoportok esetén NP-nehéz, vagyis jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk általánosan hatékonyan megoldani. Ezután bemutatom az egyoldali párosítások legalapvetőbb, stabil szobatársak megközelítésének fontosabb eredményeit, megadom az m-szobatárs probléma formális definícióját, majd összevetem a szobatárs problémákat elméleti és gyakorlati szempontból. A bonyolultságelméleti eredmények tükrében ezután a gyakorlati megoldhatóság felé fordulok. Ehhez elsősorban áttekintem azokat az egyenletes klaszterezési problémák során alkalmazott algoritmusokat, amelyek valamilyen garanciát adnak az általuk talált megengedett megoldás szuboptimalitására: az approximációs eljárásokat, valamint a kúp optimalizálást. Másodsorban pedig a gyakorlati alkalmazások során leggyakrabban tekintett megoldási módszerre, a heurisztikus eljárásokra térek rá. E során az algoritmusok széles körét tekintem, amelyhez két módon járultam hozzá. Egyrészt különböző heurisztikus eljárásokat fogalmaztam meg a hagyományos klaszterelemzéshez kapcsolódó módszerek által adott, nem feltétlen egyenlő elemszámú csoportok kiegyenlítésére. Másrészt pedig az egyszerű párok cseréjével operáló LCW algoritmus esetén megvizsgáltam a nagyobb méretű cserék lehetőségét, és megfogalmaztam három heurisztikus eljárást, amelyek kettes és hármas cserék segítségével keresik az optimumot. A bemutatott valamennyi heurisztikus eljárást valós adathalmazokat és szimulációkat is magába foglaló, széleskörű elemzés során vetettem össze. A felállított elemzési keret erőssége, hogy lehetővé teszi, hogy egyszerre tekintsük mind a minimum-, mind a maximumfeladatot, és átfogóan elemezzük az m-szobatárs probléma gyakorlati megoldhatóságát. Ezekkel pedig túlmutatok a korábbi tanulmányokon, amelyek jellemzően az algoritmusok egy szűkebb körét és csupán az egyik célfüggvény ellenében tesztelik. A vizsgálathoz megadtam az összes szobabeosztás előállításának egy olyan konstrukcióját, amely lehetővé tette, hogy alacsony hallgatói számok mellett, az össztávolságokat hisztogramon ábrázolva szemügyre vegyük a megengedett megoldások terét. Az algoritmus felírásához a szobabeosztások formális definícióját is megadtam. További lényeges részlet az optimalitási pontszám definiálása, amelyet az elemzési keret minimum- és maximumproblémát is tartalmazó sajátosságát felhasználva tudtam bevezetni. Ennek segítségével ábrázoltam az algoritmusok egymáshoz képest vett teljesítményét, és a tesztelt heurisztikák alkalmazásával elérhető maximum- és minimumértékek különbségéhez képest is ki tudtam értékelni az algoritmusokat. A heurisztikus eljárások elemzése során a következő eredményeket fogalmazom meg. Az irodalomban hagyományosan tekintett, való életből származó ‘Iris’ és ‘Seeds’adathalmazokon a legtöbb minimalizáló eljárás hasonlóan jól teljesít, így nem lehet ez alapján különbséget tenni közöttük. Az egyszerű konstruktív módszerek, valamint a klaszterközéppontok meghatározását és az elemek klaszterközéppontokhoz való hozzárendelését alternáló eljárások nem teljesítenek jól a feladat megoldása során. A kis hallgatói létszámmal rendelkező esetek a szobabeosztások költségeinek ferde eloszlását mutatják, amely a minimalizálási és maximalizálási problémák lehetséges általános aszimmetriájára utal. A nagy hallgatói létszám esetén elvégzett elemzés megmutatja, hogy az optimalizálási problémák minimalizálási és maximalizálási feladat, valamint kis- és nagyméretű csoportok esetén is más-más karakterisztikákkal rendelkeznek, amely a heurisztikus eljárások teljesítményeiben tükröződik. A minimalizálási feladat megoldásához szignifikánsan nagyobb futásidő szükséges. A hármas cseréket is megvalósító LCW alapú heurisztika bizonyos esetekben önmagában is releváns. Ugyanebben a módszerben kezdeti értékként alkalmazva valamely másik eljárás által adott megengedett megoldást, előbbi jelentősen javíthat azok célfüggvényértékén. A lokális keresést alkalmazó eljárások köréből a legegyszerűbbnek számító és egyben leggyorsabb LCW eljárás teljesítménye pedig nem sokkal marad el a szofisztikáltabb módszerek eredményeitől, így a gyakorlati alkalmazás esetén a konkrét céltól függően ezzel is elfogadható megoldáshoz juthatunk
Igazságosság és rangsorolás: Alkalmazások a közgazdaságtan és sport területéről
Get PDFA doktori disszertáció néhány igazságossággal kapcsolatos problémát tárgyal a
közgazdaságtan és a sport területéről. Mindennapjaink egyik legfontosabb kérdése, hogy mit
nevezünk igazságosnak.
A 2. fejezetben a Brexit utáni lehetséges további kilépések hatását vizsgáljuk az Európai Unió
Tanácsában két ismert hatalmi mértékkel, a Shapley--Shubik és a Banzhaf indexekkel. Ez a
szavazási helyzet azért különleges, mert két különböző kvótának (tagállam és lakosság) is
teljesülnie kell egy döntés meghozatalához. Bár a Brexit hatásait számos korábbi szakirodalom
számszerűsítette, a további kilépésekkel eddig nem foglalkoztak. Az ideális az lenne, ha egy
tag ki- vagy belépésének nem lennének egyértelmű nyertesei és vesztesei, az eredményeinkből
azonban nem lehet ezt a következtetést levonni. Egy kilépés a nagy országok számára kedvező,
ha a tagállam kvóta csökken, azonban a kis országok hatalmi indexét növeli, amikor nem
változik a korlát.
A 3. fejezetben egy fejezetben egy új országrangsorolási módszert javasoltunk. A különböző
életminőség indexeket számos kritika éri, az önkényesen kiválasztott változók és a szakértői
becslések alapján (vagy megfelelő magyarázat nélkül) meghatározott súlyok miatt. A
módszertani bizonytalanságok sokszor valós gazdaságpolitikai következményekkel járnak,
amikor egy állam célzottan javít néhány indikátoron, pusztán a rangsorban történő előrelépés
érdekében. Az általunk választott, páros összehasonlításokból kiinduló sorrend viszont a
kinyilvánított preferenciákat veszi figyelembe, azaz azt, melyik országot ítélik jobbnak az
emberek a másiknál. Eljárásunk egyszerű számítása miatt a különféle összetett indexek
alternatíváját jelentheti, bár teljes mértékben nem helyettesítheti azokat.
A 4. fejezet jól illeszkedik a közvetítési- és reklámbevételek egy versenysorozat résztvevői
közötti felosztásának egyre népszerűbb témakörébe. A Forma--1-ben használt rendszert
leginkább az egyedi megállapodások jellemzik. A fejezetben páros összehasonlítások
segítségével egy teljesítményen alapuló díjfelosztást vezetünk be. A megközelítés előnye a
hivatalos pontozási rendszerrel szemben, hogy független a világos érvelés nélkül választott –
és a múltban többször módosított – pontértékektől.
Az 5. fejezetben a labdarúgásban a hosszabbítást követő esetleges büntetőpárbaj rúgási
sorrendjét tárgyaljuk. Az azonos képességű csapatoknak ugyanolyan valószínűséggel kell(ene)
győzniük, a tizenegyesrúgást meghatározó szabály azonban megsérti ezt a követelményt. Ezért
hat alternatív mechanizmust hasonlítottunk össze egy matematikai modell segítségével, illetve
empirikus alapokon