1424 research outputs found
Sort by
Corruption risks of Hungarian municipalities: Quantitative and Qualitative Analyses
Get PDFA korrupciókutatás közelmúltban elterjedt módszerévé vált az interneten közzétett, a közigazgatási és irányító szervek integritását jellemző nagy mennyiségű adat feldolgozása és elemzése. Jelen dolgozat ehhez az irányhoz csatlakozik azzal, hogy a magyarországi önkormányzatok közbeszerzési tevékenységének minőségét a korrupciós kockázatok – vagyis a korrupció potenciális jelenlétének – szempontjából elemzi, kettős szándékkal, illetve kevert módszertant alkalmazva: a kvantitatív részt, a közbeszerzési szerződések bizonyos jellemzőinek statisztikai elemzését egy kvalitatív, az önkormányzati döntéshozókkal, szakemberekkel végzett interjús terepmunka egészíti ki. A kutatás célja egyrészt az összefüggések feltárása egyes helyi társadalmi-gazdasági tényezők és az önkormányzatok beszerzései során potenciálisan előforduló korrupciós kockázatok között. Másrészt az eredmények hozzájárulhatnak a korrupciókutatással kapcsolatos élénk módszertani vitához a fentebb említett módszerrel kapcsolatos tapasztalatok értékelése révén. A dolgozat főbb eredményei a következők:
· A dolgozatban két közbeszerzési korrupciós kockázati mutatót, az egyedüli ajánlattevős eljárások és a nyilvános felhívás nélkül induló eljárások arányát elemeztem kvantitatív módszerekkel. Az eredmények és a modellek magyarázó ereje alapján megállapítható, hogy az utóbbi mutató az önkormányzati közbeszerzési korrupciós kockázatok érvényesebb mérőszámának tűnik az ajánlattevők számán alapuló mutatóhoz képest.
· A kvantitatív elemzés egyik fő megállapítása, hogy ahol a lakosok iskolázottabbak, ott az ajánlati felhívás nélküli pályázatok ritkábbak. Kiderül továbbá, hogy a polgármesteri pozícióért folyó politikai verseny korlátozó hatással van a kevésbé átlátható közbeszerzési eljárások gyakoriságára. Ezenkívül az EU által finanszírozott pályázatok – illetve az uniós forrásoktól jobban függő önkormányzatok – eseteiben jellemzőbbek az ajánlattételi felhívás nélküli közbeszerzési eljárások, habár nem igazolta minden modell ezt az összefüggést. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy egyes eredmények alátámasztják a helyi vállalkozói szektor termelékenysége és a nyilvános ajánlattételi felhívás gyakorisága közötti pozitív összefüggést.
· Az interjúk során elsősorban e korrupciós kockázati mutatók megvitatására fordítottam hangsúlyt. A megkérdezettek mindegyike egyetértett abban, hogy a pályázatok ezen jellemzői jelezhetik a korrupció lehetőségét, azonban nem determinisztikus módon: ezek a mutatók leginkább a nagyobb pályázatok, illetve a
nagyobb szervezetek által indított beszerzések esetében lehetnek érvényesek, de az önkormányzatok – főként a kisebbek településeknél – olyan beszerzéseit is inkriminálhatják, amelyeket semmiféle etikátlan szándék nem érintett.
· Makroszintű perspektívából nézve az adminisztratív kapacitások hiányával küszködő vagy olyan régiókban található önkormányzatok, ahol nincsenek potenciális ajánlattevők a nyílt pályázatokra, a korrupciós kockázati indexek riasztó tendenciákat mutathatnak a korrupt szándékok teljes hiányában is. Több interjúalany szerint ugyanakkor a korrupt szereplők megtalálhatják a módját annak, hogy kijátszhassák e mutatókat, például a pályázatokon szándékosan vesztes cégek bevonásával – az ilyen gyakorlatok miatt az interjúalanyok az ajánlattevők elemzését is javasolták (például cégek következetesen együttes jelentkezése és a köztük lévő üzleti kapcsolatok vagy akár bizonyos közbeszerzési szakemberek bevonása is korrupcióra utalhat), ami már más kutatásokban is eredményes megközelítésnek bizonyult
Network Analysis of the Financial Sector: A Comprehensive Perspective with Adaptive Joint LASSO Method
Get PDFThe emergence of systemic risk from the 2008 Global Financial Crisis (GFC) and the recent energy market shocks following the COVID-19 pandemic and the onset of the Russo-Ukrainian war highlighted the importance of understanding shock spillovers for policymakers and academics alike. Specifically, shock transmissions in financial network settings warrant attention to support regulatory or policy interventions for effectively mitigating or preventing the transmission of systemic risk.
The thesis focuses on this important topic from various angles to answer the following questions:
• How can machine learning techniques help to improve financial network studies, the analysis of high dimensional time series?
• How can structural changes in financial networks efficiently examined using event analysis framework?
My thesis provides methodological and conceptual contributions to financial network analysis. The contribution of my thesis to the existing literature is threefold:
1. I propose a new regularization method, the adaptive joint least absolute shrinkage and selection operator (AJ LASSO). The innovation in this method is that it accounts for possible sparsity both in the coefficient and the covariance matrix of the estimated Vector autoregressive (VAR) model. The method is especially suitable for high-dimension network analysis, where parameter estimation is a critical issue.
2. I extend the Diebold-Yilmaz (DY) framework with an event study tool to facilitate an in-depth analysis of the contagion channels during critical local and global shocks in financial networks. Integrating a moving-block bootstrap method (MBB) into the framework, I can investigate how the observed shocks transform the financial networks.
3. My conceptual contribution is that I characterize and analyze illiquidity networks. The liquidity concerns are globally recognized and the focal point of the newly revised Basel IV regulatory guidelines; thus, intuitively and from a regulatory perspective, illiquidity spillover analysis in the financial sector is valuable. I analyze the illiquidity connectedness of financial institutions (FIs) and show that the illiquidity network better tracks the dominant shock transmitters in the system during financial turmoil than the volatility-based networks. I show that the DY framework extended with the MBB method is a powerful tool to identify troubled financial institutions and contagion channels
Discursive Constructions of the European Identity in Germany during the Euro and Refugee Crises of the EU
Get PDFThis research investigates the manifestations of European identity construction by the political and media discourses within the depressing context of the Euro crisis and refugee crisis of the European Union (EU) in a case study country- Germany. It utilizes the main aspirations of the Social Identity Theory (SIT), which asserts that social, economic, and political processes are highly critical in forming an ‘ingroup’. In doing so, it provides a novel approach to the European studies on the nexus between the EU integration and its crises. Although the literature previously engaged in explaining the formation of European identity through the lenses of the SIT, the theoretical novel of this research comes from the fact that it will investigate the way European identity is constructed, instrumentalized, and manifested during the financial and refugee crisis, which is of critical importance for the enrichment of the discipline, since social identity is mediated by the involvement of different social comparative contexts and content. The empirical contribution of the current study accommodates the extension of the empirical body of knowledge in Germany, which has occupied a key, initial, and unique position during both crises in formulating these mechanisms to fight with the crises.
This study argues that political and media discourses became a critical tool of disseminating the collective identity construction during the times of crises that posed rigid challenges to political, social, and economic processes of the EU. This is because the crises provided a viable ground for the articulations of the different manifestations of the European identity construction implying ‘what it means to be European’ due to the incremental salience of the European affairs within the public. While the crises have opened up leeway for the member states to become less Euro-centric because of the possible dramatic repercussions, identity construction, focusing on increasing the levels of commitment to ingroup for the sake of the common good of the community, may play an instrumental role in convincing European citizens to bear the dramatic consequences and costs of the crises. Therefore, an inquiry concentrating on answering how the European identity is manifested and instrumentalized in responding to and answering the crises is of critical importance. Based on such premise, this research conducts extensive qualitative frame analysis of political and media discourse at key moments of the crisis.
The manifestations of the European identity construction are found to differ between two crises during the course of the analysis, which can be explained by the fact that the imperatives of the crises altered considerably. The detailed qualitative analysis of the media and political discourse covering the euro crisis found that European identity construction is manifested to be shaped in accordance with the needs of the different time frames of the crisis. Accordingly, at the political discourse level, the European identity is operationalized and instrumentalized in line with the political claims and interests of the political elites in the governance and in the opposition. The beginning of the crisis in Greece evoked little political interest and attraction in formulating immediate response since the country often was accused of being as ‘debt sinner’ ‘the guilty other of the European in-group’ and the crisis was externalized and portrayed as ‘home-made’. Yet the aggravation of the crisis necessitated to the formulation of a European-level solution that arose the concerns of political legitimization. At that point, European identity construction was vitally used as a discursive act of instrumentalization and operationalization through consolidating Germany’s commitment to the European community, which is regarded as its historical responsibility, vis a vis its historical otherness to Europe.
During the refugee crisis, regardless of the political leaning and stance in respect to the crisis, the European identity construction is manifested as a tool of both internal and external othering to bolster both intra- and inter-group differentiation. It demonstrated that the pro-refugee stance adopted by the media discourses regardless of their political leanings exhibited often external othering vis a vis the in-group of the European community presented as a community of humanitarian responsibility. Therefore, they were highly converging with the pro-refugee mainstream political discourses. In this respect, the divergences between the political and media discourses manifesting the European identity construction in framing the crisis can be traced in accordance with their having whether pro-refugee or anti-refugee stances.
As a sum of the findings of the analysis of both crises, the research revealed that different phases of the crises have involved different discursive practices of identity construction, thus, the first hypothesis, ‘change in the identity construction is correlated to be reflected by the social processes within the society’ is proven to be right. Although identity construction encompasses different angles as per each crisis, it has been mainly within the German understanding of the European identity. Therefore, the second hypothesis, ‘The manifestations of the European identity construction appeared differently in framing the different EU crises’ is proven to be wrong
Worried While Prospering – A study of the contradictions between consumer confidence and spending in Hungary
Get PDFUnderstanding how people feel about their financial situation and how they act upon that is a noble challenge to take on, but it is due to this complexity that such research can deliver a significant amount of practical relevance and added value to the scientific disciplines. This study examines the occasional discrepancy between declining consumer sentiment and incresing spending in Hungary. Through a well-constructed deliberative investigation the difficulties of this complex topic were turned into important insights and useful learnings, for theoretical consideration as well as for practical utilization.
The first key element was the selection of the phenomenon in the focus of the study. The sentiment of people regarding their financial circumstances and the related actions (like spending or saving) are more than just theoretical concepts: they do have a clear manifestation, one that almost everyone experiences. Due to this background, the research was able to rely on and benefit from solid theoretical foundations and a wide range of empirical data.
On the other hand, this wide-spread embeddedness of the topic made it challenging to find a proper perspective for the analysis. This is where the second main achievement was realized. In order to maintain the focus of the research, a deliberative investigation method was applied in a mixed method research form. The benefit of this approach is provided by combining an inductive review of the secondary data, including theoretical foundations and empirical findings, with a deductive primary research that validated the hypotheses and revealed additional insights.
The results that emerged from this special combination of methods provided important details about how and why people spend, what makes people discontent with their financial situation, what can caise a discrepancy between higher spending and lower consumer confidence levels, how the measurement can be fine-tuned, as well as holistic recommendations for economic and social decision-makers. The findings of this research should help the comprehension of consumer confidence measures, closing the gap in the scientific literature in the discussions around its predictive power, and avoid the misconceptions in regard to its results and what it means for the society and the economy.
The study revealed that the increase of expenditure cannot be fully contributed to people being more content with their financial situation: there are several scenarios in which people increase their spending without actually having better financial circumstances. In parallel to this, people who benefit from trends of prosperity might not contribute proportionally to the general improvement of consumer confidence, especially in times of income inequality. The research also pointed out that it is incorrect to consider the consumer confidence as the manifestation of people’s satisfaction with their financial situation: consumer confidence should rather be looked at as the difference between what people would like to achieve and their perceived situation. The study mapped four key turning points along the scale of aspirations. Furthermore, it revealed a significant amount of relativity in consumer confidence: it is not an absolute level, but strongly depends on how people measure themselves to others and to past circumstances in their life. In addition to these, the study formulated recommendations for the polling institutions on how to fine-tune their consumer confidence measurements, through which it could more accurately represent the actual sentiment of people and lead to better comprehension of the results.
It is not only the individual-level insights that contain the real value of the research, but also the holistic findings. The study argued that general financial prosperity in a country is not sufficient to make people content with their circumstances. Should this economic improvement be unevenly distributed, leading to growing income gap and inflation in a society with high level of envy, facing scandals of corruption and fraud while aspiring for justice and equality, and aggravated by an oppression to conform and stay silent about discontent; the combination of such circumstances may result in a record-low consumer confidence.
Low consumer confidence should not be taken lightly. Theoretical studies and empirical research confirmed that consumer confidence predicts consumer action in a sense that low confidence forecasts low consumer spending level, which can subsequently have a significant negative impact on the economic performance of a country. When this research was conducted between 2019 and 2022, consumer confidence levels across the world appeared to be fragile, with a potential underlying instability and inclination for collapse. With economic and social turmoils following 2020 becoming more prevalent, the economic, political and social decision-makers are strongly advised to take the findings of this study into account and provide the required amount of emphasis on the needs of the society in order to improve the quality of life and financial satisfaction of individuals and ultimately to assure the economic performance and stability that their countries or unions of countries require
The institutionalization of professional communities: Insights from studies of professionals in Hungary
Get PDFThe work summarized here is a portfolio dissertation consisting of an introduction, five peer-reviewed articles (Chapters 2-6), and a concluding chapter.
Chapter 2 serves to set the stage for later chapters by providing a traditional literature review of our knowledge of the roles of business associations (BAs), with the following key findings:
2.1: The widespread approach which distinguishes between the beneficial, market-supporting, and the harmful, rent-seeking roles of associations is not justified as all of the proposed economic roles of BAs can involve activities linked to the private order and the public order, and all of the economic roles can contribute to both value-creating and redistributive rent-seeking.
2.2: The proposition that a certain institutional strength is needed for a BA to be able to fulfil beneficial “market-supporting” economic roles is not supported by the evidence, as beneficial contributions from each of the economic roles of BAs are possible at each of their levels of institutionalization.
2.3: Socially beneficial or harmful orientations of BA activities are explained by the incentives institutionalized by private-order (market pressures, organizational competition, and internal governance) and public-order (political accountability, monitoring) actors.
Chapter 3 seeks to test hypotheses on whether specific groups of professional community institutions – in our case BAs –fulfil a transaction-supporting role, with the following key findings:
3.1: The majority of BAs in our sample institutionalize transaction-supporting functions such as moral and professional selection and control, business dispute resolution, and information sharing.
3.2: BAs are important elements of the institutional framework behind contractual relationships, as several functions of BAs contribute to perceived internal and external trust in business partners.
3.3: BA membership in general does not increase credible commitment among business partners. However, BAs with functions relevant to contract enforcement enable firms to reduce the threat of opportunism with any business partner.
3.4: BA membership does not facilitate the creation of new partnerships with previously unknown or geographically distant partners but might facilitate building trust in them once they are established.
Chapter 4 digs deep into the puzzle of how professional communities are institutionalized for a single role, that of enabling market transactions, with the following key findings:
4.1: There is a trade-off between relying on professional community institutions and relying on long-term relational contracting (or integration) for the governance of contractual relations.
4.2: There is a trade-off between relying on professional community institutions and relying on market reputational mechanisms for the governance of contractual relations.
4.3: Reliance on market intermediaries can both complement and substitute for reliance on professional community institutions for the governance of contractual relations.
4.4: The scope and type of government involvement in the governance of contractual relations strongly determine the role of professional community institutions.
Chapter 5 zooms in on the factors influencing the development paths and relations between professional associations, looking to clarify alternative theories and their relationships, with the following key findings:
5.1: The theory linking the logic of membership to lower layers and the logic of influence to higher layers of institutionalization has found partial support, while the logic of influence is more significant than theoretically expected in lower institutional layers and early phases of institutionalisation.
5.2: In the later stages of associational development competition for members, the logic of membership and the logic of influence push them to expand their functional and membership domains. Contrary to theoretical expectations, differentiation did not increase over time.
5.3: The logic of influence dominates as expected at the layer of associational integration, but does not lead to ever more extensive coordination. The uncertain and unstable institutionalization of the profession within the government is reflected by community institutionalization.
5.4: Remaining patterns of differentiation are largely explained by differences in the institutionalization of intellectual debates, which proved to be more persistent than functional and membership profiles. The construction of a professional community’s identity and its institutionalisation are parallel, linked processes.
Chapter 6 aims to connect the research on political science as a scientific field to the study of professional communities, with the following key findings:
6.1: In terms of membership, the identity of Hungarian political science has become more compact. There is an identifiable and increasingly clear professional community, but the discipline remains open to external contributors.
6.2: The increased international academic output provides visibility for the profession, and the increasing share of quality publications adds to its status and institutional position.
6.3: Publication performance and international recognition are unevenly shared among members of the profession, which could reflect uneven access to resources or a lack of internal connections. The community’s integration into European political science is through the activities of a small group of high-performing professionals in central institutions.
6.4: Understanding the development of newcomer professional communities calls for a combination of performance- and personnel-centred, and institutional perspectives, allowing us to study relations between professional institutionalisation and the development of underlying professional networks
Young People’s Demography in Democracy: The Effect of Youth Cohort Size on Youth Political Attitudes and Behaviors in Democratic Societies (1995-2020)
Get PDFDespite a few pockets of evidence to the contrary, the traditional literature on youth political attitudes and political participation generally asserts that young people in Western democracies are shunning institutionalized politics such as voting, for non-institutionalized politics such as protests. Young people are also argued to be the least adherent to attitudes that support democracy as a political system. Extant research has looked to socioeconomic resources, incentives, and value/cultural changes for explanations to the observed trends. The explanatory potential of demography, however, remains unexplored. This dissertation accordingly examines whether the share of young people within the adult population of democratic countries explains their political attitudes and participation. It investigates the effects of young people’s cohort size on their individual propensities to (1) vote in national elections, (2) participate in peaceful demonstrations (3) support democracy as a political system, across both established and new democracies. The study uses single-level and multilevel logistic regression modeling techniques within large -N research designs, on individual-level data from World Values Survey Waves 3-7 (1995- 2020), and country-level data from the United Nations Population Division, World Bank, the Polity IV democracy Index, and the Economist Intelligence Unit, in three research studies that comprise this portfolio dissertation. The study shows that young people’s cohort size predicts key youth political attitudes and participation in both institutionalized and non institutionalized activities. Young people’s cohort size was found to exert significant direct effects on their propensities to vote in national elections, participate in peaceful demonstrations, and support democracy as a political system. On the one hand, the larger the cohort size of the youth, the less likely that compared to their peers in democratic societies with smaller youth cohort sizes: I. They will vote in national elections. II. Those with higher education will participate in protests when faced with high rates of unemployment. The mechanism by which young people’s cohort size affects their political participation behaviors is argued in this dissertation to manifest through a reduction in the social and economic fortunes of young people growing as part of a large youth population, due to a disequilibrium between their large numbers and the often-limited employment opportunities in the labor market. I argue that this imbalance between their demography and available economic opportunities tends to delay their transition into adulthood, marked by social and economic milestones such as completion of education, gainful employment, marriage, ability to afford your own accommodation, and also provide financial assistance to their significant others. The quest to improve their socioeconomic situations consequently deflects their attention from the more political demands of life, towards a focus on meaningfully integrating into economic life, in order to achieve these social markers of adulthood at that stage of their lives. And while, on the other hand, it is tempting to believe that such declining commitments to political participation by young people could actually be symptomatic of a more serious disillusion with democracy itself as a political system, the findings of this study are rather reassuring in this regard. The study shows that a large youth cohort size associates positively with young people’s propensity to support democracy as a political system. Importantly, however, this positive effect is conditional upon the quality of democracy of the countries in which they live, such that the more established a democratic society, the stronger the propensity that members of a youth bulge will show approval for democracy as a political system. I argue, therefore, that contemporary young people in democratic societies are rather shrewd. They behave like critical citizens/dissatisfied democrats: they believe in and remain committed to the core ideals of democracy as a political system and support it. Their declining commitment to key political activities such as voting and participation in demonstrations, particularly for the unemployed among them, in the face of their burgeoning numbers, may thus be related more to efforts at navigating around the existential challenges associated with being a part of a youth bulge, which cause them to, sometimes, prioritize socioeconomic goals over politics. To an extent, the feeling of a lack of political efficacy may also account especially for their voter apathy. The present findings are novel and hold important implications for both theory and empirical research
Mega-events in Kyrgyzstan (1991-2017): Power legitimacy and Unintended/Indirect Nation-building
Get PDFAttempts of regime survival, in particular a continuous re-election of the ruling regimes, is a common pattern in all post-communist states of Central Asia and beyond. Therefore, for the ruling elites acquiring legitimacy, especially in states with weak governance performance capacity to which most of post-communist states belong, is a major concern. In post-communist Kyrgyzstan, once famously labelled as “island of democracy”, the thesis argues that the incumbent political regimes largely relied on state-sponsored invented mega-events or performative projects which celebrate historical commemorative dates and/or mark the national culture. Namely, I look into the following mega-events: Osh City’s 3000-year anniversary in 2000, Kyrgyzstan’s 2200-year anniversary in 2003, Manas Epic’s1000-year anniversary in 1995 and the World Nomad Games (WNG) introduced in 2012. The study thoroughly examines the socio-economic and political contexts under each of these projects between 1991-2017 and concludes that nation-wide mega-events were discursive devices in the hands of regimes in power to legitimate their power. The thesis considers state-led celebrations of anniversaries and games foremost as power legitimacy-building tools for the elites, whereas major existing literature on Kyrgyzstan and Central Asia interprets celebrations and cultural events merely as nation-building initiatives (see Adams 2007, Adams and Rustemova 2009, Adams 2010, Megoran 2017, Ismailbekova 2016, Wachtel 2013, 2016, Hvoslef 2001, Marat 2016, Straube 2008). Having said that the thesis asserts that Kyrgyzstan’s nation-building, which is a central unit of analysis of the thesis, was mostly indirect or unintended because cultural events run by the state were primarily targeted to legitimate regimes in power. The study skips the transition period of 2010-2011 under rule of Otunbaeva, because the term of Presidency of Otunbaeva was pre-agreed to a one-year fixed term and, therefore, it does not apply to the study which is interested in nation-building and legitimacy-making in lasting regimes. The thesis is a qualitative in-depth case study which aims to balance omnipresent state-centred approaches to nation-building by stressing role of micro actors or non-state actors in shaping national identities. More importantly, the thesis revises if not criticizes earlier published works on Central Asia which primarily reproduced the Western scholarship on nationalism studies and did not seek for alternative local models to explain nation-building in non-Western societies, the task which the thesis aims to bring into a scholarly attention
„Why so serious?” : Komoly játékok az oktatásban
Get PDF1958-ban William Higinbotham elkészítette a legelső videójátékot, a Tennis For Two névre keresztelt programot (BNL | History:The First Video Game?, 2021). Ennek ellenére a szórakoztatási céllal készült videójátékok megjelenését a legtöbben az 1972-ben megjelent Pong-hoz kötik, mely rövid idő alatt óriási sikereket ért el és bevezette az akkor újnak számító szórakoztatási formát a köztudatba. Majd ötven év telt el a Pong megjelenése óta és mára a videójátékipar jelenlegi értéke körülbelül 178,3 milliárd dollárra tehető, mely érték 2025-re elérheti a 268,8 milliárd dollárt (Clement, 2021a). McGonigal szerint egy átlagos fiatal több tízezer órányi játékidőt tudhat a háta mögött, mire eléri a 21 éves kort. Malcolm Gladwell, a Kivételesek írója szerint ennyi idő elég arra, hogy valamiben professzionális szinten legyünk hozzáértőek (Gladwell, 2020). Így tehát adott körülbelül 3 milliárd játékos (Clement, 2021b), akik tevékenységükben a legjobbak. Adott tehát a kérdés: vajon a játékokban rejlő potenciált hogyan lehetne felhasználni a valódi világ javára?
A jelenlegi értekezés célja, hogy rámutasson a lehetőségekre és a videójátékok megítélését pozitív irányba billentse, egyszer s mindenkorra kirobbantva a sok éves, káros beidegződésekből, a hasztalan időtöltés skatulyájából. A disszertációban a játékok, gamifikáció, komoly játékok és videójátékok kérdéskörét boncolgató szakirodalmi iránymutatáson túl, illetőleg a jelenlegi, valamint lehetséges új kutatási irányzatok feltárása mellett bemutatásra kerül az általam fejlesztett 1848 című videójáték, mely az értekezés kutatási gerincét alkotja.
A játék a 80-as, 90-es évek Kaland, Játék, Kockázat könyveiből inspirálódó kalandjáték, mely során, a játékosok Petőfi Sándor szerepét magukra öltve élhetik át Nemzeti Ünnepünk, március 15-e eseményeit. A játék során történelmi tényeken alapuló döntési helyzetekben találhatják magukat, forrásalapú fejtörők megoldásán fáradozhatnak, mindeközben pedig követőket gyűjthetnek annak érdekében, hogy a forradalom sikeres legyen.
A disszertációban három főbb kutatás kapott helyet. Az első a középszintű oktatásban dolgozó pedagógusok attitűdjeit vizsgálta a komoly játékokkal való oktatás felé, míg a második az ugyanazon színtéren lévő diákok attitűdjeit vizsgálta. Az eredmények erős összhangban vannak egymással, példának okáért, mindkét oldal hasznosnak tartaná a játékok bevezetését a curriculumba, ám félnek az iskolák technikai felkészültségétől, a rendelkezésre álló időtől. Az oktatók tartanak attól, hogy nem értenek eléggé a témához és így sérülhet a hitelességük, míg a diákok attól tartanak, hogy nehéz lesz megkülönböztetni a valós tudást a játék világától. Ugyanakkor egyaránt hasznosnak gondolják a történelem, számítástechnika és nyelvtanulás szempontjából a játékokat.
A harmadik kutatás a játék hatásvizsgálata volt, ahol egy előzetes tudást felmérő kérdőívet és egy utólagos kérdőív került összevetésre a játék által eltárolt adatokkal, különböző kvalitású osztályokban. Összességében megfigyelhető, hogy a játék minden esetben tudásbéli növekedést okozott elsősorban a történelmi események, másodsorban a személyek és helyszínek felismerése terén. A fenti eredmények alátámasztják a disszertációban bizonyítani kívánt és más kutatások által is elismert lehetőségeket, melyekkel a komoly játékok bírnak. Ráadásul látható az is, hogy a fejlesztéshez nem feltétlenül szükséges hatalmas költségvetéssel rendelkezni (hiszen az 1848 teljesen ingyenes és anyagi ráfordítás nélkül készült).
Játékot készíteni önmagában is játék, ami az elkövetkező időkben még könnyebbé válhat. Jó példa a Playstation platformra megjelent Dreams című program is, ami önmagában egy olyan játék, ahol játékokat készíthetünk mindenféle tudás nélkül, pusztán a kreativitásunkra támaszkodva, illetve kipróbálhatjuk más alkotók ötleteit is. Ha a jövő továbbra is ilyen irányba halad, akkor pedig az oktatási célzattal készült játékok elkészítése még könnyebbé válhat, így új oktatási irányzatoknak nyitva utat
A rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmények azonosítása és kockázatainak mérséklési lehetőségei az Európai Unióban
Get PDFAzon pénzügyi intézmények, amelyek rendszerszintű jelentőségük (Systemically Important Institution – SII) miatt számíthatnak az állami védőhálóra, profitmaximalizálásuk során rendszerszinten szuboptimális döntéseket hozhatnak, mert nem veszik figyelembe a státuszukból fakadó, rendszerszinten jelentkező negatív externáliákat. Ezen intézmények kapcsán felmerülő kockázatok nem csak nemzetközi szinten, hanem az Európai Unióban és a közép-kelet európai régióban is relevánsak. Magyarországon és a régióban is vannak olyan pénzügyi intézmények, amelyek egyedi intézményi válsága a méretük vagy a más intézményekkel való összefonódásuk miatt megingathatja a pénzügyi rendszer stabilitását (az EU-s terminológiában: Other Systemically Important Institution, O-SII). Nemzetközi és nemzeti szinten is szükséges tehát mind a rendszerszinten jelentős intézményi kör minél pontosabb meghatározása, mind annak azonosítása, hogy a hozzájuk kapcsolódó kockázatok a jövőben milyen módon mérsékelhetők a leghatékonyabban. A disszertációban öt főbb kutatási kérdést vizsgálunk a rendszerszinten jelentős intézmények azonosítása és kockázatainak mérséklési lehetőségei kapcsán az Európai Unióra fókuszálva.
Az EU szabályozási keretrendszerében alapvetően tagállami szinten határozták meg a tagállami felelős hatóságok az O-SII-k számára első alkalommal előírt addicionális tőkepufferek mértékeit, így releváns kérdés, hogy esetleg azonosíthatók-e eltérések az egyes tagállami csoportok hatóságai által meghatározott tőkepuffer mértékek között az egyes intézményekre vonatkozó rendszerkockázati jelentőséget is figyelembe véve (i). Az eredményeink alapján az látható, hogy az EU „új” és „régi” tagállami csoportjai vonatkozásában nem azonosítható érdemi eltérés sem a rendszerszintű jelentőséget kifejező O-SII pontszámok, sem a tagállami hatóságok által előírt O-SII tőkepufferek vonatkozásában, azaz egyik tagállami csoport sem tekinthető „szigorúbbnak” ebben a kérdéskörben. Ettől eltérően az EU „északi” és „déli” tagállami csoportjai kapcsán az látható, hogy bár a rendszerszintű jelentőséget kifejező O-SII pontszámok kapcsán szignifikáns eltérés nem azonosítható a két tagországi csoport között, az előírt O-SII tőkepufferek vonatkozásában már szignifikáns eltérés látható, az „északi” tagállamok felelős hatóságai jellemzően magasabb addicionális tőkepuffert határoznak meg, mint a „déli” tagállamok felelős hatóságai.
A második kutatási kérdés arra keresi a választ, hogy mennyire tekinthető homogénnek az EU-ban azonosított O-SII-k köre (ii). Bár az O-SII-kra vonatkozó szabályozás elvileg egységes módon, egységes eszközrendszerrel – főként többlet tőke előírás alkalmazásával – próbálja kezelni ezen intézményeket, azonban érdemes megvizsgálni, hogy mennyire tekinthető homogénnek az O-SII-k csoportja. Ennek vizsgálata érdekében klaszterelemzést végzünk, hogy megvizsgáljuk az O-SII-k esetleges heterogenitását. Az elemzésünk során öt lehetséges klasztert azonosítottunk K-közép módszerrel, melyek meglehetősen heterogén képet mutatnak.
Az EU-ban kialakult O-SII szabályozói keretrendszer kapcsán fontos kérdés, hogy az O-SII-k szabályozói azonosítását követően miként reagálnak a piaci szereplők az O-SII-kra vonatkozó nyilvános hatósági bejelentésekre. A harmadik és negyedik kutatási kérdés alapvetően ezt vizsgálja az O-SII listákra vonatkozó hatósági bejelentésekre (iii) és a koronavírus járvány hatására megvalósult ideiglenes tőkepuffer elengedésre vonatkozó EKB hatósági bejelentésre (iv) fókuszálva. Jelen tudomásunk szerint ilyen elemzés ez utóbbi esemény kapcsán még nem készült. Az eredményeket összefoglalva az általunk vizsgált hatósági bejelentések kapcsán az látható, hogy a közép-kelet európai, rendszerszinten jelentős bankok esetében az O-SII listára vonatkozó nyilvános tagállami hatósági bejelentéseknek inkább pozitív hatása lehetett az érintett intézmények piaci értékére, de a hatás nem igazán robosztus. Ezzel szemben a 2016-os EBA bejelentés esetében kevéssé volt kimutatható szingifikáns hatás. Végül, a koronavírus járvány hatására megvalósult ideiglenes tőkepuffer elengedésre vonatkozó, 2020. március 12-i EKB hatósági bejelentés esetében érdemi és szignifikáns negatív hatás azonosítható.
Az ötödik kutatási kérdés alapvetően azt vizsgálja, hogy egy adott ország bankrendszerében milyen alternatív megközelítés adható az O-SII-k rendszerkockázati allokációjára és addicionális tőkepuffereinek meghatározására, kitérve arra is, hogy egy alternatív rendszerkockázati tőkepuffer allokáció mennyiben térne el a jelenlegi szabályozás szerinti allokációtól (v). Jelen tudomásunk szerint ilyen elemzés ez utóbbi kapcsán még nem készült. A Magyarországon aktív O-SII-k adatainak felhasználásával és az egyes intézmények Shapley értékeinek meghatározásával ismertetünk egy lehetséges alternatív gyakorlati megközelítést az O-SII-k rendszerkockázati allokációjára és addicionális tőkepuffereinek meghatározására. Az eredményeink alapján az látható, hogy az Expected Shortfall (ES) szintek csökkenésével a Shapley érték alapú rendszerkockázati allokáció koncentráltsága is mérséklődik, azaz a kiemelkedő Shapley értékű bankok esetében mérséklődik, míg az alacsonyabb Shapley értékű intézmények esetében relatív nő. A Shapley érték alapú alternatív O-SII tőkepuffer allokációs módszer a hazai rendszerszinten jelentős intézmények esetében érdemben módosítaná az intézményi szintű O-SII tőkepuffer részesedéseket, a PD eloszlás szélein, azaz a relatív alacsony és relatív magas PD-vel rendelkező O-SII-k esetében érdemi a változás. Az alacsony PD-vel rendelkező intézmények lényegesen alacsonyabb, míg a magasabb PD-vel rendelkező intézmények esetében érdemben magasabb O-SII tőkepuffer részesedés adódna a mostani szabályozói O-SII tőkepuffer elváráshoz képest
Predikciós-modellalkotás a hallgatói lemorzsolódás korai azonosítása érdekében a felsőoktatási intézményekben elérhető adatok alapján
Get PDFAz értekezés a hazai felsőoktatásra jellemző magas lemorzsolódási aránnyal kapcsolatos diskurzusba kapcsolódik be adatbányász módszertan alkalmazásával. Az értékezés alaptézise, hogy a hallgatói lemorzsolódás hatékony csökkentése érdekében idejekorán szükséges azonosítani a végzés nélküli képzéselhagyásban veszélyeztetett hallgatókat annak érdekében, hogy az intézmények által egyébként egyre szélesebb körben kínált prevenciós szolgáltatások ténylegesen azon hallgatók körében hasznosuljanak, akiknek erre szüksége van. Ez a célkitűzés kapcsolódik a hazai és nemzetközi lemorzsolódás kutatások eredményeihez. A hazai kutatások egyrészt megerősítik, hogy a kutatási területet megalapozó elméleti modellek (Tinto 1975; Bean 1982; Cabrera et al. 1993; Bennett 2003) ma is érvényesek hazánkban, másrészt az empirikus eredményekből jól látható, hogy a gyors beavatkozás a képzési területtől függetlenül is kulcsfontosságú, hiszen a második aktív félév végére már a hallgatók túlnyomó többségének eldől a lemorzsolódást érintő sorsa (Demcsákné 2016; Keller 2020). A kortárs nemzetközi eredmények – néhány magyar úttörő munkával együtt (Nagy-Molontay 2018) – jelzik, hogy az EDM (educational data-mining) módszertanok társadalomtudományi megközelítésű használata új lendületet ad a kutatási területnek és magas megbízhatóságú empirikus eredményekkel segít a felsőoktatás esetleges diszfunkcióinak mérséklésében (Hellas et al. 2018). Az értekezés a szakirodalmi előzményekre építve az alábbi három célkitűzésnek igyekszik eleget tenni:
1. A lemorzsolódás előrejelzését olyan adathalmazokon valósítja meg, amelyek a felsőoktatási intézményekben gazdaságos módon elérhetőek.
2. Olyan adatköröket használ a lemorzsolódás előrejelzésére, amelyek már idejekorán, az első tanulmányi évben rendelkezésre állnak.
3. Az így létrehozott becslési módszertant a társadalomtudományi elmélethez köti, amely egyrészt támogatja az intézményi felhasználást, különösen a beavatkozás tervezésére tekintettel, másrészt irányt mutat a modellek fejlesztési lehetőségeivel kapcsolatban.
Ezeknek a céloknak az együttes elérése érdekében túlélési analízis (survival analysis) módszertanra épülő modellezést alkalmaz az értekezés. A modellépítésre szolgáló tanuló-minta egy magyarországi felsőoktatási intézmény 2016/17. őszén induló évfolyamának nappali munkarendben, alapképzési szinten tanuló hallgatóit tartalmazza. A modell validálására szolgáló tesztminta egyetlen eltérése a fent leírtakhoz képest, hogy a rákövetkező tanév, tehát 2017/18. őszén induló képzések hallgatóit tartalmazza. Ennek megfelelően mindkét minta – néhány technikai szűkítéstől eltekintve – teljeskörű (Nt=1860; Nv=1935). Az adatbázisban elérhetők a 2016/17-es tanév első félévében beiratkozó, valamint a következő év szeptemberében tanulmányaikat elkezdő hallgatóknak az adatai. Ezeket két külön mintaként kezeli az értekezés, tulajdonképpen szimulálva azt a helyzetet, hogy egy ismert évfolyam lemorzsolódási adataira építve egy intézmény mekkora sikerességgel tudna egy másik évfolyam tagjainak lemorzsolódási valószínűségére becslést adni. A tanuló-minta eseteinek a Neptun rendszerből, a Gólya adatbázisból, valamint a Hallgatói Önkormányzatnál elérhető adatai kerültek felhasználásra a modellépítéshez.
A Cox-féle proporcionális regresszió módszerével négy becslőmodell került kidolgozásra. Kettőnél az adott évfolyam első félév elején rendelkezésre álló, míg a másik kettőnél a második félév elején rendelkezésre álló adatokat használja az értekezés a lemorzsolódás valószínűségének meghatározására. Félévenként készült egy az egész hallgatói sokaságot összevontan kezelő modell, valamint egy a képzési területenként külön illesztett modell összesítésére épülő becslés is.
A modellezés eredményei igazolják, hogy a tanulmányi rendszerre épülő korai jelzőrendszer megvalósítható a túlélés analízis jól interpretálható eszközkészletének segítségével. Az interpretálhatóság nemcsak az egyes magyarázó változók hatásának Kaplan-Meier görbékre épülő grafikus leírásával, hanem a társadalomtudományi elméleti alapokhoz való kapcsolással is erősíthető. A társadalomtudományi elméleti háttér és az adatbányász módszer összekapcsolása új lehetőségeket nyit ki a lemorzsolódás korai azonosításában, hiszen az elméleti megállapításokat szem előtt tartva akár új adatforrásokkal is bővíthetők az intézmények által gyűjtött adatkörök. Az értekezés számos fejlesztési és további kutatási lehetőséget is feltár a becslési pontosság, így az alkalmazhatóság javítására. Ugyanakkor már most elmondható, hogy mind a négy modell teljesítménye alkalmazható lenne bizonyos beavatkozások tervezésére, noha igazán magas találati eredményeket a második félév adataira épülő modellek eredményeznek. A képzési területenként illesztett modell a teszt minta lemorzsolódóinak 71%-át képes helyesen azonosítani