1424 research outputs found
Sort by
Kooperatív közszolgáltatások intézményi megközelítésben
Get PDFA dolgozatunk a közjószágok, valamint a közszolgáltatások előállításának kérdéséhez szeretne hozzájárulni, az állampolgárok, a civil szervezetek és az állam együttműködésének vizsgálatával. A közjószág kérdése hosszú múltra tekint vissza a közgazdaságtanban, a problémával A nemzetek gazdagsága című művében Adam Smith is foglalkozott és ma is meghatározó témája minden közgazdaságtani tankönyvnek. A közjavak, közszolgáltatások problémája azonban nem csak szűken az előállítás (Musgrave, 1959; Ostrom és Ostrom, 1977b) és nem csak a hatékonyság (Samuelson, 1954) kérdését érinti, hanem azt is, hogy milyen elvek, milyen értékek (Buchanan és Musgrave, 1999) és milyen morális megfontolások (Sandel, 2013) mentén állítjuk elő ezeket a javakat.
Hosszú évekig meghatározóak voltak azok a klasszikus nézőpontok, amelyek az államra (Pickhardt, 2006) vagy a piacra (Tullock, 2005) bízták volna a közjavak előállítását. Habár már az 1970-es, 1980-as években megszületett, az utóbbi évekig mégis kevéssé jelent meg a főáramú irodalomban az Elinor Ostromhoz (1978;1996) köthető kooperatív közszolgáltatások (coproduction) elmélet, amelyhez a dolgozat leginkább kapcsolódik.
Az elmélet Ostrom egész életművének azon tézisén alapszik, amely a közösségek perspektíváját helyezi előtérbe, a szereplők közötti együttműködést és a kollektív cselekvést vizsgálja. A coproduction irodalom fókuszában is a közjószágok, közszolgáltatások előállításban résztvevő szereplők (pl. az állam és az állampolgárok) közötti együttműködése áll. Ebben az esetben a felek a jobb eredmények és hatékonyság érdekében működnek aktívan együtt.
Az elmélet elsősorban a közjavak, közszolgáltatások minőségének javítását célozza. Azonban ezzel párhuzamosan számos más pozitív várakozás és elvárás fogalmazódik meg vele szemben. Ilyen például a demokrácia, a társadalmi tőke és a bizalom erősítése a társadalomban. A problémák, amelyek a közszolgáltatások minőségével kapcsolatosak, illetve a demokráciába és az államba vetett bizalom csökkenése (Rothstein, 2011), az államok hatékonyságának romlása (Pestoff, 2008) a világ számos országában, így Magyarországon is, jelen vannak. Nem véletlen, hogy az utóbbi évek egyik legnépszerűbb kérdésévé vált: Hogyan kellene az állam szerepét újragondolni, átalakítani?
Kutatásunk kérdése, hogy milyen intézményi feltételek szükségesek ahhoz, hogy a közjószágok, közszolgáltatások előállítása során együttműködjenek a szereplők, az állam és az állampolgárok?
Az intézményi feltételek vizsgálata során különösen a formális és informális (North, 2010) intézmények hatását elemezzük. A kutatásunk fókusza a magyarországi helyzet mélyebb megértésére irányul. A kutatási kérdésünkre a választ az intézményi közgazdaságtan fogalmaival, elméleteinek felhasználásával igyekszünk megadni.
Annak érdekében, hogy az intézmények hatását feltárhassuk a hazai viszonylatban, két megyeszékhelyen, Székesfehérváron és Kecskeméten folytattunk empirikus kutatást. Az általunk vizsgált együttműködés releváns szereplőit az önkormányzat oldaláról a helyi politikusok (önkormányzati képviselők, alpolgármester, polgármester), a bürokraták (főosztályvezetők, osztályvezetők, önkormányzati munkatársak), valamint az állampolgárok (civil szervezetek vezetői, tagjai, helyi lakosok) adják. Az empirikus kutatás legfőbb elemei az általunk készített mélyinterjúk, fókuszcsoportos interjúk, az általunk a releváns szereplők számára szervezett workshopok voltak. Ezek eredményeire támaszkodva mutatjuk be, hogy melyek azok a legfontosabb intézményi feltételek, amelyek meghatározzák, hogy a hazai viszonyok között létrejöjjön az együttműködés a közjószágok, közszolgáltatások előállításában.
Az intézményi elemzésnél három elméletet jelentette a disszertációnk alapját: (i) North (2010) informális és formális intézmények elmélete, amelynek segítségével a formális és informális hatások, az írott és harmadik fél által kikényszerített szabályok, valamint az íratlan szabályok, a normák, szokások hatásainak elemzését végeztük. (ii) A kollektív cselekvésre vonatkozó általános feltevések és feltételek (Keefer, 2018; Ostrom 2010) vizsgálatához a kollektív cselekvés elméleteinél alkalmazott tényezőket, így pl. heterogenitást, múltbéli tapasztalatok, társadalmi tőke hatását vettük figyelembe. (iii) Az Ostrom nevéhez köthető (Ostrom, 2011) intézményi elemzés és fejlesztés (IAD) keretrendszer, amely segítségével elsősorban az akcióteret befolyásoló szabályokat, valamint a szereplők, közösségek jellemzőit vizsgáltuk.
Az alapvetően forráshiányos és egyre inkább szűkülő környezetben működő önkormányzatok egyik legfontosabb motivációja az együttműködésre a kiadáscsökkentés. Ebből kifolyólag az önkormányzatok helyettesítő kapcsolatként tekintenek az állampolgárokra és civil szervezetekre, ami leszűkíti az együttműködést az előállítási szakaszra.
A nemzeti szintű szabályok együttműködés irányába mutató ösztönzői gyengék, sőt sok esetben ellentétes irányúak. Mind az önkormányzatokat érintő szabályok (így az önkormányzati törvény), mind a civil szervezetekre vonatkozó szabályok (pl. civiltörvény) nehezítik az együttműködést.
A formális szabályok közül a legnagyobb ösztönzőt a hazai és nemzetközi (főként Európai Uniós) forrásokkal kapcsolatos pályázatok jelentik.. A civil szervezetek forrásgyűjtő szerepben jelennek meg. Ezáltal az együttműködés eszköz, amelyre a források elnyeréséhez (pl. Európai Uniós) van szükség. Nem az együttműködés eredményezi pl. a hatékonyságjavításon, új tudáson keresztül a pénzügyi helyzet javulását, hanem a pótlólagos források megszerzése eredményezi az együttműködést.
Az önkormányzattal való együttműködéshez szükséges feltétel, hogy a civil szervezetek megfelelő tudással és kompetenciákkal rendelkezzenek. Ilyen feltételként jelenik meg az előző megállapításunkhoz kapcsolódóan a pályázatokon való részvétel, az adminisztratív elvárások teljesítése.
Befolyásolja az együttműködés lehetőségét és megvalósítását, hogy miképpen történik a de jure nemzeti és helyi szabályok akciótérben alkalmazott működési szintű szabályokra történő lebontása.Ezt nevezzük rugalmasságnak, amely esetén három típust különböztetünk meg: (i)A költség alapú rugalmasság (ii) aszabály alapú rugalmasság (iii) a politikai rugalmasság
Az együttműködés létrejöttét befolyásolja a politikai környezet. Azokban az esetekben, ha a közösségen belüli polarizáció nagy, az együttműködés kisebb valószínűséggel jön létre
Befolyásolják az együttműködés létrejöttét a belépési szabályok, a belépési költségek. A belépés költsége az általunk vizsgált esetekben az állampolgárok és civil szervezetek számára magas. A belépési lehetőségeket illetően felértékelődik a bürokraták szerepe
A civil szervezetek száma, főként az egy tevékenységi területen működő szervezetek magas száma csökkenti az együttműködés esélyét. Az önkormányzat, a tárgyalási, egyeztetési tranzakciós költségeket csökkentve, csak kis számú szereplővel működik együtt.
Az együttműködések nagyobb valószínűséggel jönnek létre és akkor lehetnek sikeresek, ha azokat az önkormányzat kezdeményezi. A formális intézmények hatástalansága miatt az együttműködés létrejöttében felértékelődnek az informális intézmények. Ebben kulcsszerepet játszik a szereplők között fennálló bizalom
Reputation and cooperation in social dilemma games
Get PDFA human solution to the problem of cooperation is the maintenance of informal reputation hierarchies. Reputational information contributes to cooperation by providing guidelines about previous group-beneficial or free-rider behaviour in social dilemma interactions. How reputation system emerges, however, remains a puzzle. The dissertation tests two dimensions of a reputation system that affect the establishment of a credible reputation system: (i) if direct benefit can be earned for reputation it has to be a scarce resource or (ii) if it is not earned for direct benefits good reputation should not be restricted. Four different setups were tested in a laboratory experiment in which participants played two-person Prisoner’s Dilemma games without partner selection, could observe some other interactions, and could communicate reputational information about possible opponents to each other. Reputational information clearly influenced cooperation decisions. Although cooperation was not sustained at a high level in any of the conditions, the possibility of exchanging third-party information was able to temporarily increase the level of strategic cooperation when reputation was a scarce resource and reputational scores were directly translated into monetary benefits. Competition for monetary rewards or unrestricted non-monetary reputational rewards helped the reputation system to be informative. Finally, high reputational scores are reinforced further as they are rewarded with positive messages, and positive gossip was leading to higher reputations.
Communication about previous acts and passing on reputational information could be valuable for conditional action in cooperation problems and pose a punishment threat to defectors. It is an open question, however, what kind of mechanisms can make gossip honest and credible and reputational information reliable, especially if intense competition for reputations does not exclusively dictate passing on honest information. The dissertation proposes two mechanisms that could support the honesty and credibility of gossip under such a conflict of interest. One is the possibility of voluntary checks of received evaluative information from different sources and the other is social bonding between the sender and the receiver. The efficiency of cross-checking and social bonding was tested in a laboratory experiment where subjects played the Prisoner's Dilemma with gossip interactions. Although individuals had confidence in gossip in both conditions, it was found that, overall, neither the opportunities for cross-checking nor bonding were able to maintain cooperation. Meanwhile, strong competition for reputation increased cooperation when individuals' payoffs depended greatly on their position relative to their rivals. Results suggest that intense competition for reputation facilitates gossip functioning as an informal device promoting cooperation.
To build and maintain an informative reputation system people has to be able to differentiate between honest and dishonest signals of cooperative intentions. Previous theories suggest that signals have to be costly to be honest. This dissertation challenges this claim, and empirically test an alternative explanation of credible signalling. Accordingly, signals have to be costly for dishonest signallers and beneficial to honest signallers in order to get meaning and remain informative. Results of a laboratory decision-making experiment with human participants confirm the alternative, or corrective explanation.
In everyday life humans cooperate in different contexts despite the individual costs prosocial actions imply. Theory suggests that prosocial behaviour persists because the costs implied are compensated by reputational and other social benefits. Namely, prosocial individuals are more likely to receive friendship nominations and less likely to experience exclusion threats or avoidance than others. The dissertation tests if such beneficial network dynamics occur in a unique dataset from twenty primary school classes in northern Italy. Social preferences of 420 students in grades 4 and 5 were elicited with incentivised social dilemma games, and full class-networks were traced in two subsequent occasions. The dynamics of friendship and negative ties in classrooms were analysed with Stochastic Actor Oriented Models, and a meta-analysis of the results was conducted. The key result is that, while no evidence was observe related to homophily in friendship nominations and being prosocial does not lead to more friendship nomination, individuals are significantly more likely to send negative tie nominations to peers with different offers in the dictator game. The dissertation finds that social network dynamics support cooperation through avoidance between prosocial and selfish students rather than because prosocial individuals are rewarded with friendship
Guests’ Perceptions And Hotels’ Approaches As To CSR In The Hotel Industry: A Comparative Study Between Tunisia And Hungary
Get PDFIwaniec et al. (2020) note the challenge of promoting environmental behavior among visitors, particularly the younger generation, in today's changing ecological, social, and economic climate. This challenge is crucial not just for sustainable tourism but for society as a whole. The increasing number of environmentally aware travelers has led to pressure on hotel operators to adopt sustainable practices. To develop effective sustainability programs, it is vital to understand what hotel guests prefer. Therefore, the goal of this thesis is to examine CSR strategies in the hotel industry and identify a set of attributes that suit both generation Z guests and hotels' perspectives. By finding common points, the study aims to contribute to successful sustainability programs in the hotel industry.. Based on this, the main research question of my study is:
What attributes should a CSR strategy contain based on hotels' approaches and guests' perceptions?
To answer the research question, the phenomenon of sustainable hotels should be analyzed from different aspects. Qualitative research methods are applied in the dissertation: systematic literature research, netnography, Q method and in-depth interviews. These methods were applied in both Tunisia and Hungary in a socio-cultural comparative study. The main scientific contributions of my dissertation are the following:
(1) Identifying CSR attributes by studying hotels’ approaches as well as guests’ perceptions of CSR. This research adds to the existing literature on sustainability in the hospitality industry by exploring guests' perceptions and identifying key attributes for a successful CSR strategy that aligns with both hotel approaches and guest preferences.
(2) Identifying the CSR attributes that hotels use in both their strategic and operative level. The study categorized CSR related information into eight categories, and recent articles led to a recategorization into four main categories. Tunisian and Hungarian hotels' websites mentioned social and economic categories consistently but had less consistent mentions of environmental categories, and safety was not mentioned on all websites. The social media and marketing attribute from the economic category was mentioned on all websites.
(3) Identifying the CSR aspects of visited hotels that guests refer to in their reviews and comments. The study found that Tunisian and Hungarian hotels received mostly positive feedback on their CSR practices, with local environment, employee attitude, and environmental responsibility being key areas of focus, and suggests that educating guests on sustainable practices could further improve hotels' CSR strategies.
(4) Identifying the CSR attributes preferred by hotel managers and those preferred by guests. Tunisian hotel managers face challenges in implementing sustainable practices effectively, while Hungarian hotel managers are highly committed to sustainability and CSR. Both groups agree on the importance of sustainability and focus on energy consumption reduction and proper waste management, with a focus on educating employees or supporting local communities, respectively.
(5) Identifying if there are any differences between hotel managers / guests based on socio-cultural backgrounds. Tunisian and Hungarian hotel managers are committed to sustainability, but Tunisian managers face implementation challenges due to a lack of means and government support, while Hungarian guests are more knowledgeable, and both Tunisian and Hungarian guests from generation Z prioritize comfort despite awareness of CSR importance
Application of the Case Method in the Field of Skills Development — The relationship between a transformative teaching method and skills development in business education
Get PDFMy doctoral research examines the relationship between the case method and skills development in the context of business education. The main question of the article-based doctoral dissertation is looking for an answer to “What forms of application the case method do exist in the field of skills development?”. The scientific articles in the dissertation are further investigating three sub-questions, and the individual publications are focusing on each of these questions.
The historical development and evolution of the case method can be divided into six stages. By today, a case ecosystem has been developed around the method. Based on the learning environment and learning outcomes, four main application forms of the case method - case discussions (1), case assignments (2), extracurricular case discussions (3) and case competitions (4) - can be identified using the case method map.
The introductory article presented the example of the Business Economics Pyramid of Corvinus University of Budapest and the Central European Case Competition and also confirmed that case-based education is driven by case instructors, talents and representatives of companies. Nowadays, case competitions are getting more complex and aim to simulate real business problems. The complexity of case competitions is also increasing and there are more and more competitions that take different formats. The majority of events are based on more live and strategic cases.
The second article of the dissertation deals with case-based skill measurement. Case-solving students can acquire new knowledge and improve their problem-solving skills through case-solving. Case solvers can gain new problem-, functional area-, company-, industry-, and country-specific knowledge by solving a case study. During the case-solving, they can develop 21 skills, which can be divided into four categories: problem-solving (create), project management (conduct), collaboration (collaborate) and communication (communicate). The case study-based skills measurement identified four different university talent management strategies.
The third article of the dissertation reviews the application of the methodology in public education through a seven-factor, lesson- and subject-based criteria system. History, geography and value-based subjects are best suited to the application of case method in primary and secondary public education
Railway cooperation among V4 states — The role of political spillovers in rail transport integration between the Czech Republic, Hungary, the Republic of Poland, and the Slovak Republic (1999–2021)
Get PDFThe dissertation analyzes the motivations, directions, means, and limits of railway integration in East Central Europe through identifying and interpreting the European integration’s political spillovers in the Visegrad Group’s transport cooperation. The examination of the V4 cooperation’s transport aspects is the linkage where the dissertation connects to research history in the topic. For an effective policy coordination among the Czech, Hungarian, Polish, and Slovakian governments as well as state authorities, it is important that the lack of institutional elements is compensated for by an international legislative–institutional framework.
− It is essential identifying if the European Union, as a legislative–political framework and a financial source, could promote railway policy cooperation among the V4 states.
− The dissertation focuses on correlations between Czech–Hungarian–Polish–Slovak intergovernmental railway actions on the one hand, and the communitarian financial/legislative/institutional toolkit triggering such quadripartite projects on the other.
Throughout the dissertation, conclusions of the literature review involving regional integration theory papers are supported by quantifiable results of keyword-based content analysis of Visegrad Four official documents as well as statistics retrieved from transport databases. Whereas correlations identified in the examined corpus (the co-occurrence of dependent and independent factors) are confirmed by structured interviews with Czech, Hungarian, Polish, and Slovakian railway transport experts – four professionals from each country.
− The accumulation of references in official V4 documents to railway development initiatives largely coincide with those for cohesion policies, in the examined period (1999–2021). Topics related to railroad modernization appear primarily during negotiations on the EU’s multiannual financial frameworks. Railway-related V4 projects and references to EU tools have been mentioned together most commonly from 2014 to 2020, when the four states recorded shares of EU funding for railways beyond EU average.
− The majority of the interviewed railway professionals claimed that communitarian financing was necessary for the European integration of national railway networks. Based on the professional experience of most of the respondents, an increased EU funding might result in a higher number of V4 railway development projects.
If regional railway development strategies of V4 states do not – fully – comply with EU directives (see e.g., the intention of creating high-speed railway infrastructures, involving FDI from third countries), the spillover effect of the European integration is indirectly identified in the four-party sectoral synergies: instead of deepening the cooperation at EU platforms, the Czech, the Hungarian, the Polish, and the Slovak governments create new structures for joint interest promotion.
EU-rooted political spillovers in the Visegrad Four transport integration go beyond the financial impact of communitarian funds. Integrative measures of the Single Market and the European Railway Area spill over onto new forms of policy coordination among the V4 states (see Cram 2001; Martin 1995; Abbott & Snidal 1998):
− The creation of new international platforms eventually leads to the gradual elimination of legal and technological barriers between national railway networks (V4 Rail Roundtable, High-level Working Group on Transport Links, Forum of V4 Transport Ministers, Permanent Railway Working Group)
− The involvement of state actors is necessary for the EU’s integrative processes to spill over onto further sectoral cooperation in the region (see Moravcsik 2005). V4 governments are lobbying for EU funds to improve their transport networks’ macroeconomic competitiveness
Kína: érdek, identitás, globális stratégia
Get PDFA disszertáció kutatási témája Kína globális stratégiája. A felvetést indokolja, hogy a mai Kína nem egyszerűen nagy méretű, területű és lakosságú ország, hanem negyven évnyi rendkívüli tempójú gazdasági növekedés következtében a világot, a glóbuszt egyre több tekintetben közvetlenül befolyásoló, sajátos állammá vált. Többezer éves civilizáció bázisán áll, s hagyományosan ez köti össze lakosságának nagyrészét, határozza meg az állam identitását. Hogy Kína globális tényezővé vált, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy jelentős erőközpontok riválist, fenyegetést, kockázatot, mások új perspektívát, bíztatást, stratégiai partnert látnak benne.
Amire a kutatásunk koncentrál, az a kínai stratégiai gondolkodás sajátos befelé irányultsága, hogy alig-alig léteznek a kínai külpolitika számára olyan problémák, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban valamilyen belső igénnyel. Ez ellentmondásban van azzal a folyamatosan nyilvánvalóvá tett öntudattal, amely abból fakad, hogy Kína a nemzetközi politika egyik legnagyobb, meghatározó szereplője. A belülről fakadó, de külső menedzsmentet is kívánó igények sokszorozódnak, s ezek apróbb-nagyobb rendszerekbe állítása jelenti az esetleges vagy feltételezhető globális stratégia építőköveinek összegyűjtését.
Kutatásunk alapkérdése, hogy
Az egyre inkább globális tényezővé váló Kína milyen globális stratégiát alakít ki és miért?
Kiegészítő kérdéseink pedig:
Kína felnövekedésének folyamata hogyan stimulálja a nemzetközi rendszert, az emberiség egészét? Milyen elképzelései és céljai vannak ezzel kapcsolatban?
Milyen természetű hatalom bomlik ki a folyamatban? Melyek a lényegi jellemzői?
1. A kínai stratégia és stratégiai gondolkodás érdekekre és identitásra alapozó elemzésének eredménye, hogy az véleményünk szerint megfelelő alapot és eszközt nyújt a konkrét események, helyzetek elemzéséhez. Eszerint Kína az 1978 óta tartó kurzusban a saját belső fejlődésére koncentráló stratégiát követ, melyet maguk békés fejlődés néven azonosítanak. Az így megformált alapvető érdekeit követve vált fokozatosan globális tényezővé. Érdekei két tengely köré épülnek, ezek: a belső fejlődés és a stabilitás.
2. Bár a nemzetközi közösségbe való beilleszkedési szándékai miatt sokban alkalmazkodik a nemzetközi - nyugati - normákhoz, lényegi különbségei maradnak meg, s ezt nyíltan vállalja is. Identitásából fakadó jellegzetességei között a globális tényezőként való viselkedésében a legmeghatározóbb, s legnehezebben érthető és kezelhető jellemzője a morális érvelés. További ilyen jellemző az egyensúlyra való törekvés, a “közép-tudat”, valamint a bürokrácia. Ezek valójában különösebb tudatosítás nélkül is a “kínai lényeg” megnyilvánulásai, szemben az alkalmazkodás céljából elsajátított “nyugati eszközökkel”.
3. Vannak területek, például a gazdasági globalizáció bizonyos részletei, ahol Kína már a globális jellegű célkitűzésekig, vagy szabályalkotási, intézmény építési szándékig is eljutott. Tanúi lehetünk a globális stratégia nagyon lassú, óvatos, egyenlőtlen, inkább szegmentumok összerendezésén alapuló kibomlásának. Ezt a folyamatot Kína az eredeti szándéka szerint a létező szabályok betartásával szerette volna vagy szeretné menedzselni, de ez lehetetlen.
4. A jelek szerint Kína számára megfelelően működik a technika, miszerint emelkedett, elvont célokat tűz ki, s ehhez viselkedési szabályokat fogalmaz, mintegy morális alapállást foglal el, majd ebben a kalodában igyekszik kezelni a konkrét problémákat
A magyarországi és az EU-s fejlesztési források szerepe Kárpátalja megyehatárokon átnyúló fejlesztéspolitikai kapcsolataiban
Get PDFÉrtekezésem célja annak feltárása volt, hogy Kárpátalja fejlődését ki milyen eszközökkel, milyen célkitűzések mentén próbálta elősegíteni a vizsgált időszakban, és szándékukban állt-e az egyes programoknak kimozdítani a régiót periférikus helyzetéből. Továbbá annak vizsgálata, hogy miként alakult Kárpátalja – Ukrajnán belüli és a szomszédos uniós régiókhoz viszonyított – fejlődési pályája, valamint centrum-periféria viszonyrendszere a 21. században.
A kutatás legfontosabb eredményei:
• A tervdokumentumelemzések alapján Kijev kevesebb figyelmet szánt a régió társadalmi és gazdasági fejlesztésére, amit Kárpátalján igyekeztek kompenzálni. Tehát helyben, a periférián jobban előtérbe helyezték a régió fejlődésének előmozdítását, mint a fővárosban, a centrumban. A központi kormányzat ugyanakkor (főleg 2015 előtt) fontos szerepet szánt a régiónak nyugati integrációs törekvéseiben, azaz a megye földrajzi periférikus pozícióját kívánta használni (a periférikus térség függőségi viszonyait igyekezett diverzifikálni nyugati irányban).
• Az Egán Ede Program tervezési szinten és a pályázati kiírások feltételeiben (magyar nyelvtudás szükségessége) is deklarálta, hogy a kárpátaljai magyar vállalkozói közösséget kívántja segíteni, s közvetlenül nem állt szándékában a teljes régió fejlődését előmozdítani.
• A nemzetközi kapcsolatépítést előtérbe helyező Interreg Programok célkitűzései jobban illeszkedtek az ukrajnai fejlesztési stratégiák céljaihoz, mint a magyar tervdokumentumokéhoz.
• Az egyes programok (kárpátaljai megyei fejlesztési program, Egán Ede Program, Interreg Programok) többnyire kiegészítették egymást a vizsgált időszakban. Az ukrajnai források az infrastruktúra – és kiemelten a közutak – fejlesztésére helyezték a fő hangsúlyt. Az Interreg Programok esetében is az infrastrukturális projektek, és kiemelten a határátkelőhelyekhez, a nemzetközi mobilitáshoz kapcsolódó infrastruktúrafejlesztések vitték el a források zömét. Az Egán Ede Program ugyanakkor egyértelműen gazdaságfejlesztési – mezőgazdaság, vállalkozásfejlesztés és turizmus – célokat szolgált.
• Az Egán Ede Program növelte a hivatalos formában működő kárpátaljai magyar vállalkozások számát a megyében. Ezzel együtt a korábban szürkegazdaságban működő szereplőket törvényes keretek közé emelte („kifehérítette”). Ezt a helyi vállalkozók körében folytatott kutatás is alátámasztotta. Ez jelentős adóbevételeket generált – legalábbis ideiglenesen – az állam számára. A határon átnyúló együttműködések erősítése, az exportra törekvés és a beszerzési iránymutatások is a sikeres pályázat feltételei között (egyfajta korlátként) jelentek meg.
• A kisösszegű támogatásokra építő Egán Ede Program ugyan lelassította 2015 után a kárpátaljai magyarság elvándorlását, a háború okozta helyzetre már nem tudta kellően felkészíteni a kárpátaljai magyar gazdasági szereplőket. A helyi közéleti szereplők szerint ez tekinthető a Program egyik gyenge pontjának. A nagyobb, munkahelyteremtő beruházások elmaradása miatt a kárpátaljai magyar vállalkozók nem válhattak igazán jelentős szereplőivé a megye gazdaságának, valamint a szülőföldön való foglalkoztatottság kérdéskörét sem sikerült hosszú távon megoldania. A magyarlakta térség Kárpátalján belüli periférikus pozíciója nem oldódott, a Magyarországhoz kötődő periférikus kapcsolatrendszere érthetően tovább erősödött.
• A kárpátaljai magyar vállalkozók szerint az Egán Ede Program biztosította a vizsgált időszakban a fejlődésükhöz szükséges források többségét. Uniós vagy ukrajnai támogatás, esetleg hitel igénybe vételéről csak néhányan számoltak be. Az Egán Ede Program tehát egy nagyon forráshiányos közegbe érkezett. A Program sikerességére utal, hogy az eredményesen pályázó válaszadók majdnem 90%-a számolt be pénzügyi forgalmának növekedéséről.
• Kárpátalja számára a magyarországi exportpiac jelentősége tovább nőtt. Az EU és a Kárpátalja közötti függőségi kapcsolat az FDI terén is mindinkább kirajzolódott, hiszen a régió gazdaságában egyértelműen az EU-tagállamok bírnak a legtöbb (96%-os arány) állománnyal.
• Az Interreg Program esetében volt ugyan szándék Kárpátalja fejlődésének előmozdítására, azonban a hatás minden bizonnyal nem lehetett jelentős. Kárpátaljai méretei (projektszám, régióra forrás) okán a HUSKROUA Program lehetett a legalkalmasabb uniós eszköz Kárpátalja fejlődésének előmozdítására, de az is minimális figyelmet szánt gazdaságfejlesztésre.
• Az elemzett mutatók (bruttó regionális termék/fő, munkanélküliségi és foglalkoztatottsági ráta, nominális átlagbér) nemzetközi és belföldi összevetése alapján Kárpátalja gazdasági lemaradása nem csökkent, fejlettségi periférikus helyzete nem változott a vizsgált időszakban.
• A munkaerőpiaci adatok és tereptapasztalatok alapján Kárpátaljára is jellemző az „agyelszívás”. 2013 után ennek oka főként Nyugat vonzereje (a kelet-ukrajnai konfliktus csak felerősítette). Jelentős munkavállalási célú elvándorlás valósult meg Kárpátaljáról az EU-ba, és azon belül Magyarországra. Ez érintette a lakosság felsőfokú végzettségű rétegét, valamint az alacsonyabb képzettségű munkaerőt is. Ez újabb bizonyítéka az EU/Magyarország és Kárpátalja közti hierarchikus függőségi viszony jelenlétére, sőt erősödésére a vizsgált időszakban.
• A Kárpátalja megyei fejlesztési program a – valóban releváns igény kielégítő – jelentős közútfejlesztéssel ugyan mérsékelhette volna a régió országon belüli periférikus helyzetét, azonban társuló, jelentős gazdaságfejlesztési programok és beruházások nélkül önmagában nem lehetett képes számottevő elmozdulást, fejlődést kiváltani. Ráadásul nem csak Kárpátalját érintette, hanem az ország más területeit is, így versenyelőnyre sem tehetett szert országon belül.
• Kijev az elmúlt években több nemzeti kisebbségi jogkorlátozást vezetett be, melyek eltörlésére, enyhítésére – a periférikus helyzetet alátámasztandó – a kárpátaljai magyar érdekképviselet nem tudott eddig hatást gyakorolni. Ez a magyar közösség Budapesttől való függését is alátámasztja, mely az ukrán kormányra gyakorolt nyomást nemzetközi téren. 2019 óta a Legfelső Tanácsból is hiányzik a magyar képviselet.
• A kárpátaljai magyar közösség nemcsak a Budapesttel való kétoldalú kapcsolatok és fejlesztési programok motorja lehet, hanem az uniós együttműködéseké is. A HUSKROUA Programra a Magyarország-Kárpátalja kapcsolat volt a leginkább jellemző.
• A fentiek alapján – a földrajzi és fejlettségi meghatározás mellett – a periférikus lét funkcionális értelmezése is egyre inkább megállja a helyét Kárpátalja esetében. A régió periférikus helyzete összességében nem változott, legfeljebb annak függőségi – hierarchikus és aszimmetrikus – kapcsolatai erősödtek a vizsgált időszakban
The Political Consequences of Socio-Economic Inequality
Get PDFThe main value added of the dissertation the new theoretical framework and empirically proves the existence of an intermediary factor in-between socio-economic inequality and rise of populism, namely the institutions, both political and economic.
While there is some empirical evidence showing the direct effect of economic insecurity and institutional trust on populism (e.g. Guiso et al. (2017), Dustmann et al. (2017)), this is the first study of its kind to show how the impact of economic insecurity on populism varies depending on the level of institutional trust. I find that when enlarging the definition of economic insecurity, institutional trust moderates populist voting of various socio-economic groups differently. When an individual is highly economically insecure, trust in national institutions does not alter the probability of voting for populist parties and populist voting remains generally high. They seem to represent the closest candidate to being the real “economic voters”. For them, when making a voting decision, trust in national government does not matter, and their economic situation is the main determinant: their experience with long-term unemployment, their less secure jobs and their limited ability of making ends meet is key to their voting decision.
The results contribute to a better understanding of populism as well as institutional trust. Since the results show that the choices of both right and left-wing populist voters are driven by economic insecurity and moderated by a lack of trust in institutions, populism as ideological tool used by a variety of populist parties in the region seems to have the same root causes for support. In terms of institutional trust, the findings point to the significance of the proposition by Krueger et.al. (2021) to focus on swift trust in transient economic settings, which are especially important in the voting booth and might be structurally different from institutional trust on any other day or a different context.
My results suggest that policy makers concerned to increase trust in institutions should first try to understand more carefully which aspects of the institutional environment is deficient, and then work systematically to improve them, focusing consistently on the long term as well as short term changes. Moreover, real institutional reform needs to start from the experience of the population on the ground, with a special focus on the most economically insecure.
Chapter, 4 shows evidence that for the most part, Central and Eastern European populist parties shift on the issue of immigration but stay put on the issues of economic redistribution. The comparative example of the Labor Party and Fidesz, shows that contrary to empirical findings of Abou-Chadi & Orlowski (2016) when both parties became dominant mainstream parties with experience in government, they did not have an incentive to moderate their position. They do not seem to sharpen their positions in terms of economic inequality. Instead, both employed a “niche party profile” (Meyer & Wagner, 2013), choosing a more extreme position on the issue of immigration, emphasizing them in their campaigns.
In addition, the findings help to nuance the conclusions by Spoon & Klüver (2020) in an important way. The comparison of Fidesz and Darbo Partija (Hungary and Lithuania) shows that taking a more immigration-skeptical position helped the former party to capitalize on votes by taking over issue ownership from the competition on the far right, while going tough on immigration did not prevent losses for the latter, with the concomitant decrease in salience of the issue. The voter-party linkage (Kitschelt et al. 1999) is the key element and determinant of the difference of success in Hungary and Lithuania. While Fidesz invested heavily in voter-party linkage, institutionalizing itself through engaging with the civil society, their three positional shifts were successful. The Labor Party of Lithuania invested less in the voter-party linkage, impeded mostly by the corruption scandals. Instead, it tried to shift on the immigration dimension preemptively, but heavily overestimated the magnitude of the refugee crisis in Lithuania and have suffered electoral losses.
All in all, the rise of populism in Europe is a product of both supply (party strategies, policy when in government) and demand (voter preferences). While socio-economic inequality in the changing global economic conditions is an important determinant of success of it, it is not the only factor behind its persistency, especially in Central and Eastern Europe. Other factors, such as the experience of the refugee crisis first-hand, corruption scandals, competition in the party system, quality of institutions are important signals for both populist parties and its voters.
The dissertation contributes to a better understanding of populism. Institutions matter, also in terms of populist voting, as their positive evaluation by voters, prevents them from voting for anti-systemic parties, depending on the level of economic insecurity. When analyzing the evolution of political parties, the need to discern nativism from populism is the key, highlighting the importance of the proposal by Art (2020). Some parties become populist, by fully embracing the thin ideology of the “us” versus “them” divide, while changing their ideological positions or moving across the ideological spectrum towards the radical right. Others might use nativism only as an electoral tool, while leaving their ideological stance in ambiguity
A budapesti korporatizációs hullámvasút: A vállalati formában történő önkormányzati közszolgáltatás-nyújtás dinamikájának magyarázatai az 1990–2022 közötti Magyarországon
Get PDFKucsera Bence munkája az önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok közszolgáltatás-nyújtásban való használatának gyakorlatával és a közszolgáltatás-nyújtás korporatizációjával foglalkozik. A munka a tudományos szakirodalom által vizsgált vállalati formában történő közszolgáltatás-nyújtás intézményi keretének alakulásáról és hatékonyságáról kialakult – jelenleg is alakulóban lévő – kép jobb megértéséhez kíván hozzájárulni.
A tézisben megjelenő bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy Magyarország több tekintetben is eltér attól, mint amit a nemzetközi megállapítások alapján feltételezni lehet. Itt leginkább arra érdemes kiemelten rámutatni, hogy szemben a nemzetközi tudományos diskurzusban megjelenő megállapításokkal, Magyarországon leginkább a politikai akarat befolyásolja az önkormányzati vállalatok használatát, empirikusan csak részben igazolhatók a nem politikai hajtóerők önkormányzati vállalatszám-változásokra gyakorolt hatása. Erre reflektálva, Kucsera Bence doktori értekezésében az alábbi állítások kerülnek megfogalmazásra.
Helyi szinten:
- Az önkormányzatok romló költségvetési helyzete az önkormányzati vállalatszámok növekedésével, míg javuló költségvetési helyzete az önkormányzati vállalatszámok csökkenésével jár együtt. Az eredmények nem támasztják alá, hogy a romló költségvetési helyzet erőteljesebben jelentkezne a kisebb önkormányzatok esetén, és hogy az főként profitorientált önkormányzati vállalatok létrehozásában nyilvánulna meg.
- A növekvő népsűrűség és a növekvő eltartottsági ráta nem jár együtt az önkormányzati vállalatszámok növekedésével.
- A nonprofit önkormányzati vállalatszámok csökkennek a jobboldaliról-baloldalira és nőnek a baloldaliról-jobboldalira történő vezetésváltás során, ami a profitorientált önkormányzati vállalatszám-változásokra fordítva igaz.
Rendszerszinten:
- A közigazgatási reformdoktrínák (NPM és post-NPM) közötti átmenet (2004 után) nincs hatással az önkormányzati vállalatszám-változásokra.
- A gazdasági világválság nem hozható közvetlen összefüggésbe az önkormányzati vállalatszám-változás trendjének a változásával.
- Az önkormányzati eladósodás miatt véghez vitt önkormányzati adósságkonszolidáció során (2012–2014) az önkormányzati vállalatszámok határozott csökkenése rajzolódik ki.
- Az Orbán-kormányok idején eltérő módon változnak az önkormányzati vállalatszámok.
Míg az első Orbán-kormány idején (1998–2002) és a második Orbán-kormánytól kezdődően stagnálás/ kis mértékű növekedés, illetve határozott csökkenés figyelhető meg az önkormányzati vállalatszámokban, addig az első Orbán-kormány előtti (1990–1998) és a baloldali-liberális (2002–2010) kormányok idején határozott növekedés.
Összességében Kucsera Bence doktori értekezésének eredményei újító módon mutatnak rá, hogy az önkormányzati közszolgáltatás-nyújtás intézményi keretének a változása részben független az olyan helyi szintű tényezőktől, mint az önkormányzatok pénzügyi helyzete, vagy az önkormányzatok által kiszolgált lakosság mérete/ összetétele. Az, hogy a helyi vezetés mely szervezettípusok használata mellett dönt a közszolgáltatás-nyújtás során, alapvetően politikai változások függvénye. Ugyanakkor hangsúlyos, hogy ezek a szervezeti döntések nem kizárólag a helyi, hanem a kormányzati politika változásától is függenek. Az eredmények azzal a határozott megállapítással járulnak hozzá a közszolgáltatás-nyújtás különböző szervezettípusokon keresztül történő biztosításáról szóló tudományos diskurzushoz, hogy a politikai ideológiák kifejezetten erős hatással vannak az önkormányzati vállalatszámok változására
Natural gas pipeline politics in and around the European Union Modelling – based assessment of Russian and European strategies
Get PDFIn the last 20 years, the growing reliance of the EU on gas imports increased the vulnerability of the energy system to supply shocks. Natural gas is difficult to substitute in the short term due to the high share of gas in space heating and electricity generation in most of the EU Member States. Russia has been supplying gas to the EU since the 1970s and reached a 35% market share by 2020. There has always been some cautiousness with ’red gas’ during the Sovjet era, but trust in Russian gas supplies was first time seriously questioned by Western European policymakers in January 2009. At that time transit via Ukraine was halted for two weeks because of a dispute over gas transit between Russia and Ukraine. Since that time the EU and Russia developed parallel strategies to mitigate this transit risk. This dissertation focuses on the power politics surrounding the natural gas pipeline projects planned and implemented between 2009-2020 with a special focus on the Nord Stream 2 pipeline, which became a symbolic project of power politics.
The dissertation applies an interdisciplinary approach and uses geopolitical, legal and economic arguments to explain the pipeline strategies and their implementation. In the analytical chapters, the main analytical tool is gas market modelling to compare different pipeline and policy options from the European welfare and the Russian profit point of view.
The dissertation aims to answer the following questions:
Question 1.: How would Russian Gazprom use the Ukrainian infrastructure under different combinations of availability of the new routes, if it were a profit-maximizing actor?
Question 2.: How successful was the EU’s pipeline strategy in infrastructure planning, in selecting and implementing the right projects of common interests between 2013-2020 to improve the resilience of the EU gas markets to supply shocks and growing market power of upstream supplies?
Question 3.: How did the European and the Russian pipeline strategies influence each other under a worsening geopolitical EURussia relationship between 2009-2020?
The timeframe of the dissertation is 2009-2020, which is the era when the security of supply-related legislation forming was dominating the EU legislative agenda in the natural gas sector. The geographical coverage of the analysis is the territory of the European Union plus the Energy Community Contracting Parties, Russia, and Turkey
The novelty of the dissertation is the advanced use of gas market modelling on geopolitical scenarios to inform policymakers of the cost and the socio-economic benefits of certain policy decisions. The dissertation was based on three modelling chapters connected by the analytical framework of Russian and European natural gas pipeline investment developments between 2009-2020. The scenarios applied reflected the latest state of play at the time of the respective analysis. The analytical framework and the methodology applied proved to be useful tools to address high-level questions on pipeline politics. The changing environment was reflected in changing input data and scenario definition and the analytical approach can be applied to new questions in the future, like the full substitution of Russian gas supplies to Europe.
- The dissertation contributes to previous academic research done in the field of regulation of natural monopolies especially in the field of energy networks by assessing with market modelling tools the use of different pipeline routes and marketing strategies of Russia. (Chapter Error! Reference source not found.)
- Modelling applied in the dissertation contributes to the understanding of how changing parameters of the long-term contracts (annual contract quantity, flexibility, and especially change in delivery point and capacity bookings along the route) impact wholesale gas prices of the European countries and the welfare of the citizens. The dissertation adds to the modelling literature the Russian perspective, by applying profit maximization to the Russian sales strategy when selling spot volumes to the European market complementary to long-term contract deliveries. (Chapter 5)
- The dissertation also contributes to the development of a methodological sound modelling-based cost-benefit analysis of infrastructure investment applied to the European gas PCI projects. (Chapters Error! Reference source not found. and Error! Reference source not found.) Thereby the competitive nature of the European and the Russian pipeline strategy is captured which is new in the literature