1424 research outputs found
Sort by
The Effect of Elite Secondary School Programs on University Outcomes in Hungary
Get PDFMost of the education systems in developed countries start streaming their students to different educational pathways (tracks) at the secondary school level, which usually takes place after grade 8 when students are 14-16 years old. However, a special type of track also exists which aims to educate the best and brightest in the cohort: elite schools have competitive learning environments and highly selective admissions such as grammar schools in the UK and exam schools in the USA. Elite schools are of great interest to educational researchers and policymakers, although the results in the international literature are mixed due to methodological issues and differences in education systems that result in context dependency. Hungary has a unique type of elite track, where selection happens in grade 4 or 6, much earlier than in most of the comparable elite programs, so this institution relates to the field of early tracking in education, such as elite schools' literature.
The primary issue for students and parents is whether applying to elite programs is worthwhile and what kind of gains (if any) can be made if admitted. For policy makers on the other hand, not only elite program's effectiveness can be interesting, but its possible impact on inequality as well. My research focuses on identifying the effects of elite programs. I compare students who entered the elite program in Grade 5 or 7 (treated group) to students who entered the general program in Grade 9 (control group) in the same academic high schools. I address the following questions:
1. What is the role of test scores and family background in admission to elite programs? Which is the stronger factor? How does it relate to inequality?
2. Do elite programs help increase students' test scores more than the alternative track (general programs)? Is this impact (if any) substantial or negligible?
3. To what extent do elite programs impact post-secondary education outcomes, such as enrollment to BA and MA level, obtaining a degree, type of major, and quality of university? Where is the greatest impact?
4. What are the most important channels of the mechanism? Is it through improved test scores, grade point average (GPA), aspiration, or something else?
5. Are the effects heterogeneous? Do students of different test scores or backgrounds experience different effects?
This study exploits rich administrative individual panel data in Hungary to study how enrollment in an elite secondary school program affects students’ university outcomes. First, I analyze the sorting mechanism, then measure the effect of elite programs on test scores and post-secondary education. OLS and propensity score matching estimates show significant 3-4 percentage points effects of elite secondary school programs on university enrollment and completion rates. These differences are much lower than raw differences but are non-negligible, and the relative impact of elite secondary school programs on tertiary completion and MA enrolment is much greater in magnitude compared to that on BA enrollment. Suggestive evidence shows that a substantial part of the enrolment effect can be attributed to improvement in school performance – test scores and GPA, and I also offer further suggestive evidence on the potential mechanism through teacher/school quality. Heterogeneity in the independent variable (university enrollment) is also considered by distinguishing majors (STEM, arts, medical, law and governance), internationally recognized universities and publication performance of universities (university quality), and MA enrollment. Findings are inconclusive about STEM track choice, but I find significant and non-negligible positive effects on the quality of the university where students enroll and, on the probability, of whether students continue MA-level education as well. A detailed heterogeneity analysis is conducted on groups based on explanatory variables (e.g. gender, SES, test scores, primary school quality) shows that students of more disadvantaged groups benefit more from elite programs, although the effects on more advantaged students are also mostly significantly positive, but smaller in magnitude. I apply IV estimation to test for omitted variable bias in the current estimates, and the results do not indicate the presence of severe bias. Moreover, I conducted several robustness tests to support the findings, and the main coefficients remain stable throughout different specifications.
The study aims to extend the knowledge relating to the effects of elite secondary school programs in international and Hungarian literature as well. The contribution of this research is threefold. First, this study examines and compares short-run (test scores) and long-run post secondary outcomes together in a similar setting. Second, to the best of my knowledge, this research is the first to look at university outcomes in the context of elite programs in Hungary. Third, considering university quality as an outcome in the international literature regarding the effect of elite schools is rare, and the application of international rankings as a quality measure is unique
Negatív kampány Magyarországon - A negatív kampány megjelenése az 1998 és 2018 közötti választási kampányokban
Get PDFA disszertáció a negatív kampány magyarországi megjelenését mutatja be az 1998 és 2018 közötti parlamenti választási kampányok vizsgálatán keresztül. A dolgozat két szempontból vizsgálja a magyarországi negatív kampányokat. Egyrészt leíró jelleggel bemutatja az 1998 és 2018 közötti választási kampányokban a negatív kampány jellemzőit és változásait, arra keresve a választ, hogy hogyan alkalmazzák a politikai szereplők a negatív kampányt Magyarországon. Ennek keretében vizsgálja a negatív kampány tartalmát és azt, hogy negatívabbá váltak-e a magyar választási kampányok ebben az időszakban. Másrészt a disszertáció a magyar esetre vonatkozóan vizsgálja a negatív kampány alkalmazásának nemzetközi szakirodalomban is megjelenő magyarázatait, és új magyarázatokkal igyekszik kiegészíteni az eddigieket. A disszertáció fő kérdése ezzel kapcsolatban, hogy a szereplők milyen esetekben választják kampánystratégiájukban a negatív kampány alkalmazását, mi motiválja őket a kockázatosabb negatív üzenetek alkalmazására a pozitív kampánnyal szemben. A disszertációban amellett érvelek, hogy a szakirodalomban megjelenő statikus magyarázatok, amelyek a kampányokban résztvevő pártok és politikusok jellemzőire és helyzetére vezetik vissza a negatív kampány alkalmazását, önmagukban nem magyarázzák a negatív üzenetek használatát. A statikus magyarázatok hiányosságait a dolgozat arra vezeti vissza, hogy ezek nem veszik figyelembe a kampány dinamikus változásait, azt, hogy a kampány résztvevői a a körülmények változásával változtatnak a kommunikációjukon, reflektálnak a saját korábbi üzeneteire, és reagálnak az ellenfelek és a szövetségesek kampányára is. A negatív kampány leíró vizsgálata, valamint a disszertációban megfogalmazott statikus és dinamikus magyarázatok tesztelése az 1998 és 2018 közötti kampányok sajtóközleményeinek és beszámolóinak kvalitatív tartalomelemzésére épül. Az elemzés megmutatja, hogy a magyarországi kampányok a vizsgált időszakban negatívabbá váltak, tartalmilag pedig a kampányokban megnőtt az értékelő – pártok és politikusok univerzálisan elvárt tulajdonságaira, képességeire, értékeire vonatkozó – üzenetek szerepe szemben a szakpolitikai üzenetekkel. Mindez összefüggést mutat a mediatizáció, a professzionalizáció és a perszonalizáció jelenségével, és valószínűsíthetőn hozzájárul a politikai polarizációhoz, valamint ahhoz, hogy a választók a kampányok eldurvulását érzékelik. Az eredmények emellett arra utalnak, hogy a magyarországi pártok a negatív kampányt saját választótáboruk mobilizálására használják. A statikus magyarázatokhoz köthető hipotézisek tesztelése megmutatta, hogy olyan tényezők, mint az ellenzéki pozíció, a mediántól való nagyobb távolság, az ügybirtoklás és két párt közötti nagyobb ideológiai távolság növelik a negatív kampány alkalmazásának valószínűségét. A negatív kampány kapcsán emellett a pártokon belül egyfajta munkamegosztás figyelhető meg: a pártvezetésben részt vevő politikusok, illetve a kormányzati pozícióval rendelkező politikusok kisebb, míg az ilyen pozíciókkal nem rendelkezők és a szóvivők nagyobb valószínűséggel alkalmaznak negatív kampányt. A dinamikus magyarázatokhoz kötődő hipotéziseket a disszertáció a hálózatelemzés megfigyeléseiből vezette le. Vizsgálatuk megmutatta, hogy a magyarországi kampányokban a reakcióknak és reciprocitásnak, jelentős szerepe van, a pártok viszonozzák egymás támadásait, és ez jellemzőbb stratégia, mint a pozitív cáfolatok használata. A kampányokban érvényesül a strukturális egyensúly, a szereplők kampányukat a szövetségi rendszereiket figyelembe véve folytatják. A kampányok hálózatai klaszteresednek, és jellemzően két fő ellenfél és szövetségesei támadják egymást a kampány során, ami szintén a polarizáció jelének tekinthető. Az elemzés alapján a negatív kampány alkalmazásának valószínűségére a dinamikus tényezők jelentősebb hatást gyakorolnak, mint a statikus magyarázatok, ami alátámasztja a dolgozat fő hipotézisét, miszerint a kampány lefolyása jelentősen befolyásolja a negatív kampány alkalmazását
Social Networks and Individual Labor Market Outcomes - Evidence from Linked Employer-Employee Panel Data
Get PDFThe dissertation focuses on the impact of social networks on the economic and employment opportunities of individuals. It examines the direct and indirect effects of professional ties on various labor market outcomes, such as job finding probabilities, wages, job stability, and upward mobility. Following recent trends in the measurement of network effects, the empirical work takes a relatively novel approach to quantify the economic benefits of social ties by utilizing a large Hungarian linked administrative employer-employee panel dataset. While the dataset does not contain direct information on social ties, it does have anonymous firm and individual identifiers, which can be used to identify different segments of networks, such as former co-workers and university peers. Building on studies using similar data, elaborating on empirical approaches already used to measure network effects, and incorporating recent developments in panel data methods, the dissertation presents three empirical studies on the role of social ties in the labor market.
The first study contributed to the literature of co-workers, employee referral, and wage differences in multiple ways. First, by being the first to document the presence of wage gains commonly attributed to the referral activity of former co-workers through the estimation of a two-way fixed effects wage equation on starting wages. We found a 2.1% premium for men, which originates from the direct (“presence”) effect of referrers and match selection (that is co-workers facilitate the creation of better employer–employee pairings). Second, by jointly assessing those selection channels that may also contribute to the generation of the overall wage gains and by examining their relative importance. We demonstrated that there is an additional 1.7% and 0.9% wage advantage, reflecting individual and firm selection, respectively. The presence of such wage elements implies that former co-workers might help individuals getting into high-wage firms, and they also induce the selection of better individuals to firms. Fourth, by slightly extending upon the decomposition method of Woodcock (2008), and this way, by showing an even more nuanced picture on the actual drivers of given selection channels. We revealed that the individual and firm selection terms are mostly driven by their respective within components. That is, individuals with contacts tend to be hired by companies with superior worker pools compared to other firms that rely solely on formal hiring, and that the unobserved quality of linked workers is usually better than the quality of their new firms’ other hires. Finally, we contribute to the literature by presenting various endeavors to link differences in the estimated wage components to theories in the referral and co-worker literature.
The second study investigates the differential effects of former co-workers on job finding probabilities and upward mobility by gender. The results of the hiring analysis showed that (1) men benefit more from the help of former co-workers; (2) gender homophily in network effects is only present due to gendered patterns of labor market segregation; and (3) the hiring benefits of women are mostly driven by the help of contacts higher up in the occupational ladder. By focusing on job entries to new firms, we have also shown that informal contacts can also influence career development through job mobility. However, the benefits are unevenly distributed both across and within genders. The returns to social ties are greater for men, who tend to realize meaningful benefits regardless of their prior job and firm quality. On the contrary, among women, only those with average or worse labor market positions receive such gains. The results reflect a duality in network effects: while social ties enhance the limited opportunities of women in worse positions, they also contribute to preserving existing gender differences at the top segments of the labor market.
The final study examines the effect of former university peers on job finding and the quality of the first job. The results suggests that acquaintances from university influence the labor market outcomes of graduates at the start of their careers: they increase the chances of their peers of getting into given firms and contribute to getting more prestigious and better paying jobs. However, the measured benefits are primarily attributable to ties from bachelor’s studies, while the impact of master’s peers is mainly driven by the selection of individuals along existing pathways between university master’s programs and given firms. These findings may suggest that too much similarity in the educational and career paths of former university peers, especially early in their careers, may limit the chances of individuals providing help to each other and may even be accompanied by crowding out effects. Also, that dissimilarity, to a given extent, could be associated with increased information on available jobs and better economic opportunities.
The results of the studies, taken together, advance our understanding on the relationship between networks and individual economic opportunities and provide essential insights for the disciplines of sociology, economics, and social policy as well. By facilitating discussion on the dual nature of networks as sources of economic benefits and amplifiers of inequalities, hopefully the thesis will inspire further academic work on the topic
Myanmar-China Asymmetrical Relations: The Case Study of Myitsone Hydropower Dam Project through the Lens of Small Power’s Strategies
Get PDFThe aim of the research is to find the strategies and tactics of small powers in relations with great power neighbour under the asymmetrical relationship.
The research problem
The research accommodates the two important research problems.
(1) To investigate how a small power can manage its asymmetrical relations with a great power neighbor.
(2) To observe how a small power cooperative with a big power without deteriorating its sovereignty, by protecting its national interest, and by avoiding confrontation with the big power, as well as by preserving the bilateral relations between them.
The subject of analysis
The research emphasizes on the Myanmar-China asymmetrical relations with a special focus on the Myitsone dam hydropower project as a case study which is a critical issue between the two countries. The impact of the dam issue not only effects on the Sino-Myanmar relations but also influences on other asymmetrical relations between China and small powers. It also
The research question
What tactics and strategies does Myanmar use to increase its room for maneuver in its asymmetric relationship with China?
Hypotheses
The research will investigate two hypotheses:
(1) The behaviors of small powers can be identified between a tactical and strategical level in an asymmetric relationship.
(2) Small powers are capable of changing the behavior of big powers in different ways besides by using balancing and bandwagoning strategies.
Conclusion and the highlight of a new scientific result
Regarding the big picture of Sino-Myanmar relations, it has been found that Myanmar practices the “bandwagoning” strategy with limits. In the Myitsone Dam suspension, the Myanmar government used the “balancing” strategy with limits. To answer the promised research question, the research can investigate that Myanmar has used both bandwagoning and balancing strategies in limit. The research has revealed the detailed analysis of Myanmar’s tactical and strategical moves toward China.
As a new scientific result, the research insists that small states are really important actors in international relations. Despite their power discrepancy with big powers, small countries have the capability to counterbalance and counterweight great powers through their tactical moves. In doing so, small states can change the behavior of great powers without breaking up their relationships. They can improve their own leverages and abilities within the framework of cooperation with stronger powers. Thus, power is not a determinant factor in international relations, even in the asymmetrical relationship. Small powers can manipulate their strategies by developing their political leverage, by taking advantages of stronger powers’ deficiencies, by effectively using its geostrategic importance, by engaging regional and international organizations, and so on. The research highlights the two distinct strategies of bandwagoning and balancing, in which small powers can maneuver these two strategies in limitation. They can utilize these two strategies not only in resisting stronger powers but also in seeking and developing their interests. Small powers can also influence the behavior of great powers through their impressive strategies
Gender equality in academic governance: Organizational approaches and collective attitudes
Get PDFIn Latin America and the Caribbean region, female presence at governance boards accounts for only thirteen (12.7) percent (Credit Suisse Research Institute, 2021). This dissertation focuses on Colombian public universities, because they have one of the lowest female representations at boards despite being listed as organizations regulated by the national gender quota. Not to mention the notorious mismatch in terms of compliance between official and empirical data. Thus, further assessments were needed to determine the actual state of affairs among these organizations. Also, to inform future organizational practices, the analysis concentrates on cases that have already achieved gender parity.
Main Findings
• The recurrent designation of women in directive positions that entail supportive rather than leading function reflects an underlying gendered ideology emanating from critical actors in charge of the direct appointment of directive staff. These figures of authority are usually represented by men in U1 as opposed to the state of affairs in U2, which has been historically led by women.
• The extended academic and administrative communities of both cases support both policies and non-compulsory gender equality initiatives and actions, but among interviewees (staff members at the directive level) the enactment of equality policies was mainly supported by women.
• Findings are a combination of the historical background of the universities, the unintended effects of specific requirements to obtain tenure, potentially biased perceptions of critical actors at the directive level towards female aspirants to directive roles and towards organizational gender policies directive roles.
• Gender-differentiated divisions of work and functions persist even inside organizations with high female representation at governance boards.
• Women in selected cases do not self-exclude from high responsibility roles, in fact, most of them described a deliberately pursuit of directive roles even at the expense of their household responsibilities. Still, their professional trajectories appear to be more entangled than the trajectories described by the male participants.
• In the two observed cases, women’s scarcity at the top of the hierarchy is not truly a matter of inadequacy or lack of interest from female staff members, nor is it a matter of collective rejection towards female leaders – for positions involving public polls. In this sense, the enactment of an organizational gender quota with strong enforcement mechanism, would be an excellent way to make sure that during the next appointment of directive staff, the distribution is more balanced between men and women. But the outcomes would be ever better when combined with other approaches to equality focused exclusively on gender
A főutcamenedzsment mint városrevitalizációs eszköz lehetőségei Magyarországon
Get PDFTeveli-Horváth Dorottya:
A főutcamenedzsment mint városrevitalizációs eszköz lehetőségei Magyarországon
Számos magyar város élettel teli főutcája vált kihalttá az elmúlt évtizedekben, miközben a városok perifériáján a bevásárlóközpontok vették át ezen szimbolikus terek funkcióit. Mit tehetnek a városi önkormányzatok, hogy főutcáik újból élettel teli, szolgáltatásgazdag helyekké váljanak? Jelen disszertáció célja, hogy a – Magyarországon ebben a formában még kevésbé ismert – főutcamenedzsment eszközén keresztül bemutassa a magyar önkormányzatok lehetőségeit a városközpontok fellendítésében. Más országokban kevéssé meglévő és kiemelkedő potenciálú lehetőségként az önkormányzati eszközök közül a kutatásban kiemelt szerepet kap az önkormányzati helyiséggazdálkodás mint a városközpontok szolgáltatás-fejlesztésének egy méltatlanul kihasználatlan területe.
A kutatás elsődlegesen 96 db félig strukturált – magyar és angol nyelven készített – szakértői interjúra alapoz, amelyet 2018 és 2023 között készítettem. A kutatás keretében – a szakirodalom, az interjúk és a jogi, illetve stratégiai dokumentumok feldolgozásának gyakorlati alátámasztása céljából – két külföldi, valamint számos magyarországi tereplátogatás is megvalósult. A kutatás módszertanának harmadik pillérét a jogi és stratégiai dokumentum-elemzés adja.
A városközpontok és városi főutcák második világháború utáni hanyatlása a bevásárlóközpontok megjelenése ellenére társadalmi, gazdasági és szimbolikus szempontból is űrt hagyott maga után, ami újból felkeltette a társadalmi igényt az élhető, funkció- és szolgáltatásgazdag városközpontok iránt. A városi érdekcsoportok – felismerve a városközpontok gazdasági és társadalmi jelentőségét – fejlesztési lépéseket tettek a városközpontok megújítása felé, amellyel párhuzamosan elindult a középosztály városközpontokba való visszatérése, ezáltal pedig a dzsentrifikáció és a reurbanizáció. Ebből a megközelítésből nőtte ki magát és professzionalizálódott az 1980-as, 1990-es évekre a főutcamenedzsment mint a városmenedzsment egy specifikus, lokális fókuszú területe.
A főutcamenedzsment és a városrevitalizáció a városföldrajz, a városirányítás-városszociológia és a városgazdaságtan diszciplináinak metszetében értelmezhető. A városmagok 20. századi társadalmi-gazdasági történetét a magyar városok szempontjából három területen, Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Kelet-Közép-Európában érdemes vizsgálni. A főutcamenedzsment nem más, mint helyi érdekcsoportok professzionális koordinációja.
A főutcamenedzsment gyakorlatának eredményei a helyi lakosság számára kulcsfontosságúak, ahol a helyi vállalkozók sikeres működése az élhető és szolgáltatásgazdag városközpont feltétele. A főutca működtetésében érintett helyi vállalkozók mind gazdasági, mind közösségi szempontból jelentős hatással vannak a városközpont működésére, versenyképességére. A főutcamenedzsment-gyakorlatok sikeres megvalósításában továbbá kulcsszerepe van a bevásárlóközpont-menedzsment területén már felhalmozott szaktudás és módszertan megismerésének, illetve alkalmazásának.
A főutcamenedzsment-gyakorlatok megvalósításában a kulcsszerep a magyar városi önkormányzatoké. Az önkormányzatok kezdeményező szerepének fontosságát három fő szempont indokolja: (1) a társadalmi bizalom a közszférán belül az önkormányzatoknál a legmagasabb, (2) az önkormányzatok rendelkeznek a helyspecifikumok és a helyi érdekcsoportok ismeretével, (3) a posztszocialista térségben a vállalkozói és a civil szféra alacsony kezdeményezőkészsége miatt még nagyobb szükség van a közszféra ösztönző, facilitáló szerepére.
A magyar városi önkormányzati helyiséggazdálkodás a legjelentősebb kiaknázatlan potenciált rejtő, egyben a legelhagyagoltabb városfejlesztési eszköz. Az önkormányzati helyiséggazdálkodással a magyar városi önkormányzatok többsége nem él városfejlesztési eszközként.
A magyar önkormányzati helyiséggazdálkodás sikerességét jelentősen korlátozza az igazgatási működési logika dominanciája a kutatás során azonosított további működési logikákkal szemben. A magyar városok irányításának főszereplője a bürokrácia és a status quót előnyben részesítő intézményi attitűd. Az önkormányzat működésében a legalapvetőbb a politikai és az igazgatási működési logika. Ez az a két működési logika, amely az önkormányzati ügymenetek során a leginkább jellemző, és gyakran ezek mögé szorul a másik két azonosított működési logika, a fejlesztési és a gazdálkodási működési logika. Az önkormányzatok döntéshozalata tehát négy működési logikával fedhető le, amelyek szervezeti szinteken belül és kívül eltérő mértékben, versengve jelennek meg. Egy önkormányzat – helyiséggazdálkodása, vagy más feladatának ellátása során – akkor lehet sikeres, ha minél inkább integrálni tudja a négy azonosított működési logikát, tehát valamilyen mértékben egyszerre tud megfelelni a politikai, igazgatási, fejlesztési és gazdálkodási működési logikának.
Az önkormányzati működési logikák reprezentációja alapján a vizsgált magyar városi önkormányzatok négy klaszterbe sorolhatók a helyiséggazdálkodásukban megjelenő működésük alapján: vizionárius stratégák, igazgatva gazdálkodók, igazgatva üzemeltetők, illetve a politikai és gazdálkodási különutasok.
A magyar önkormányzati helyiséggazdálkodás sikerességét jelentősen támogatja számos jogi és nem jogi eszköz. Az önkormányzatok a jelenlegi országos törvényi szabályozási keretek között önkormányzati vagyongazdálkodási rendeleteik, illetve a helyiségbérleti díjszabásra vonatkozó határozataik módosításával további jelentős eredményeket érhetnének el a főutcamenedzsment területén: a siker sokkal inkább megfelelő koordináció, mintsem pénzügyi forrás, avagy a rendelkezésre álló vagyonelemek kérdése. Az elmúlt években folyamatossá váló önkormányzati forráshiányosság kreatívabbá, innovatívabbá és hatékonyabbá is teheti az önkormányzatokat.
A disszertációban tárgyalt városirányítási elméletek (elitista, strukturalista, neomarxista, városi rezsim, közösségi döntések elmélete) adekvát lehetőséget kínálnak a magyarországi városi szereplők, elsősorban is az önkormányzatok formális döntéshozatala mögött meghúzódó tényezők feltárására. Az önkormányzati fejlesztések sikerfaktorainak feltárásához a formális (jogi, szervezeti) keretrendszer ismerete nem elég, a mögöttes működési logikák feltárására is szükség van. A városirányítási elméletek közül a magyar városi önkormányzatok működésének modelljéhez a városi rezsim elmélete áll a legközelebb
A körforgásos gazdasági modell az ipari parkokban – Nemzetközi (jó) gyakorlatok és hazai potenciál
Get PDFA doktori értekezés az ipari termelésre, mint a körforgásos gazdaság egyik legfontosabb lehetséges aspektusára fókuszál. Ezen belül kiemelt hangsúlyt kapnak az ipari ökoszisztémák és az úgynevezett öko-ipari parkok, amelyeken keresztül jól illusztrálható a körforgásos gazdasági modell és az új fejlesztéspolitikai megközelítések kapcsolata. Az ipari parkok vagy ökoszisztémák ugyanis olyan terepnek tekinthetők, ahol a lokalitásba vagy a térségi szintre lehet vinni, és ily módon egy átlátható, limitált elemszámú rendszerben lehet vizsgálni a körforgásos gazdaság egyébként földrajzilag nem feltétlenül meghatározott fogalmát.
A strukturált szakirodalmi elemzés és az empirikus kutatás együttesen azt bizonyítják, hogy a körforgásos működés felé való elmozdulás egy vitathatatlan és elkerülhetetlen szükségszerűség, legyen szó a világ leggazdagabb országairól, régióiról vagy akár a fejlődő világ államairól. A kutatás során a doktorandusz 15 öko-ipari parkot és 10 policy-jellegű nemzetközi esettanulmányt elemzett, és önállóan vagy kutatócsoport keretén belül összesen 29 strukturált interjút készített és dolgozott fel egy előzetesen, a szakirodalom nyomán felállított szempontrendszer alapján.
Globális szinten napjainkban már számos jó policy-jellegű gyakorlat és konkrét mintaprojekt azonosítható, azt azonban még korántsem lehet kijelenteni, hogy a körforgásos gazdasági modell képviselné a fő irányvonalat a fejlesztéspolitikában, illetve az ipari termelésben. A modell elterjedése és megvalósulása az ipari parkokban egyelőre egy nemzetközi szinten csak elszórtan azonosítható gyakorlat, egyedi, elszigetelt példákkal – ezt erősítették meg a kapcsolódó szakirodalmi források mellett a nemzetközi szervezetekkel készített strukturált interjúk, azaz a primer kutatási eredmények is.
A körforgásos elv megteremtése az ipari parkokban, illetve ún. öko-ipari parkok fejlesztése spontán, alulról szerveződő formában csak ritkán, és csak a legfejlettebb államokban működik, az esetek többségében mindenképpen szükség van egy erős facilitátor szereplőre, amely általában a közszféra intézményei közül kerül ki, és top-down megközelítést alkalmaz. Az öko-ipari parkok és a körforgásos gazdasági modell a fejlett (és legfejlettebb) gazdaságú országokban egy technológiai zöldítésről, tisztább termelésről, energiahatékonyságról, fenntarthatóbb hulladék-és erőforrás-gazdálkodásról stb. szóló folyamat, míg a fejlődő országok esetében inkább egy komplex fejlesztéspolitikai eszköz, amely szorosan kapcsolódik a helyi gazdaságfejlesztés, munkahelyteremtés, inkluzivitás stb. céljainak eléréséhez.
Magyarország esetében jól látható, hogy a 2010-12-es Nemzeti Ipari Szimbiózis Program sikeres elemei és (rész)eredményei ellenére nagyon sok lépés szükséges még a körforgásos modell megvalósításához, s ebben a közszférának a jelenleginél bizonyosan sokkal intenzívebb és proaktívabb szerepet kell majd vállalnia. Ez természetesen érvényes az üzleti szférára is, amelynek el kell sajátítania bizonyos jó gyakorlatokat, mintákat annak érdekében, hogy saját termelési láncolatát, logikáját átértelmezze. A magyarországi tapasztalat azt mutatja, hogy innovációs potenciál vonatkozásában nincs jelentős lemaradásunk a többi európai uniós tagállammal szemben, azonban komoly hiányosságok érzékelhetők mind a körforgásos gazdasági modell, mind az ipari szimbiózisok szélesebb körű implementációja tekintetében. Az az ’átállási folyamat’, amely előtt a magyar gazdaság, illetve a magyar ipar áll, kétség kívül az elkövetkező évek (vagy évtizedek) egyik legmeghatározóbb kihívása lesz hazánk számára, és döntően meg fogja határozni az ország regionális és globális versenyképességét is
„A Critical Student of Augustine” – Reinhold Niebuhr’s Interpretation of Augustine
Get PDFIn the past half-century, the American social sciences have been eager to research Reinhold Niebuhr’s ideas. Most current works on Niebuhr deal with either what Niebuhr thought or its contemporary consequences. This has distracted the attention from the “sources” of Niebuhr, namely, what kind of theoretical influences affected him while shaping his political thought. This objection is valid even in the case of (Saint) Augustine (354-430), who – based on the relevant literature, Niebuhr’s intellectual autobiography, and his wife’s, Ursula’s Niebuhr statements – has had a significant influence on his thought. In a private letter, Niebuhr called himself a “critical student of Augustine.”
This dissertation aims to fill a theoretical gap through a systematic elaboration and evaluation of Niebuhr’s interpretation of Augustine. The dissertation – by overviewing Niebuhr’s scholarly work – presents how Niebuhr interpreted Augustine and his ideas. The focus is on the content and context of Niebuhr’s thoughts on Augustine and his ideas, the different characteristics of Niebuhr’s theoretical phases, the reasons for changes, and the overall picture. The main body of the research is based on primary sources from Niebuhr; nineteen books were processed, most of which are monographs or compilations of essays and sermons.
The initial novelty of the dissertation lies in the systematic effort to understand Niebuhr’s interpretation of Augustine throughout his life and scholarship. It also shortly refers to the gravest misunderstandings of Niebuhr’s interpretation of Augustine. Furthermore, it seriously considers the numerous influences (theoretical and historical) that changed Niebuhr’s perspective on Augustine (for instance, Charles Norris Cochrane’s impact). Ultimately, the incessant focus on the chronological aspect helped formulate grounded conclusions connected to Augustine, for instance, in the case of Christian realism
A hazai lakosság hitelfelvételi folyamatai
Get PDFDolgozatom célja a hazai háztartási hitelezési hitelhez jutási folyamatok átfogó bemutatása makroszintű és mikroszintű adatok elemzésével.
A makroszintű elemzés célja a lakossági hitelezés rendszerváltást követő időszakának korszakolása a hitelciklusok és azok szakaszai szerint, 1990 és 2019 között. A korszakolás az idő dimen-ziójában rendszerbe foglalja a lakosság hitelfelvételi lehetőségeit, amely keretet ad a hitelpiacon való megjelenésüknek. Megállapítottam, hogy a rendszerváltást követően a vállalati hitelpiachoz képest késéssel, 2000-től bontakozott ki az első háztartási hitelciklus, amelynek expanzív szakasza a kamattámogatott forinthitelek, érett szakasza a deviza alapú hitelek térnyerésével párhuzamosan zajlott, majd a 2008-as pénzügyi válság kibontakozásával – a pénzügyi közvetítés prociklikus voltával összhangban – bekövetkezett a gyors visszaesés, a recessziós periódus pedig egészen 2012-ig tartott. 2013-tól megindult előbb a kilábalás, majd a második hitelpiaci ciklus expanzív szakasza, azonban a 2019-ben elindult babaváró kölcsönök, 2020-ban pedig a koronavírus járvány és a terjedést akadályozó izolációs lépések jelentősen átalakították a hitelpiac méretét és struktúráját. Azt, hogy ezek a folyamatok már a második ciklus érett szakaszát jelentik, korai lenne megállapítani.
A mikroszintű adatok a rendszerváltást követő hitelciklusok egyetlen szakaszáról, a második ciklus expanzív szakaszáról állnak rendelkezésre. Így a 2013 és 2017 közötti időtávon vizsgálom a potenciálisan likviditáskorlátos csoportok körét, amelyekhez kutatási kérdésim kapcsolódnak.
A kutatási kérdések megválaszolásához egy unikális adatbázist építettem. Az Országos Nyugdíjfolyósítási Főigazgatóságtól kapott adatok – alapvető szociodemográfiai ismérvek mellett – az összes magyar munkavállaló járulékköteles jövedelmeit tartalmazzák, amelyek alapján havi jövedelmeket lehetett előállítani, illetve azonosítani lehetett a munkahely- és foglalkozásváltást. Ezt összeillesztve a Magyar Nemzeti Bank által gyűjtött szerződésszintű hiteladatokkal olyan adatbázisokat használtam, amely az eddig ismert elemzési eszközök közül a legszélesebb körű ahhoz, hogy a lakosság hitelfelvételi folyamatai kutathatóvá váljanak.
A kutatási kérdéseket ökonometriai módszerekkel, a legkisebb négyzetek módszerével becsült lineáris regresszióval és lineáris valószínűségi modell alkalmazásával, valamint maximum likelihood elven becsült logisztikus regressziós modellekkel válaszoltam meg. Az adatelemzés során a „hitelfelvétel” fogalmát a lakáshitelek és a személyi kölcsönök felvételére szűkítettem, mivel a vizsgált időszakban ez a két hiteltermék tette ki a hitelpiac jelentős részét.
Az első kérdés arra irányult, hogy demográfiai, jövedelmi és foglalkozási változók mentén a vizsgált időszakban mely háztartások jutottak hitelhez. Azt láttuk, hogy a hitelfelvétel kevésbé jellemző a nőkre, az életkor emelkedésével pedig csökkent a hitelfelvétel valószínűsége. Az adós fennálló egyéb hitelei és az éves jövedelem pozitív kapcsolatban vannak a hitelfelvétellel, míg ha az adott egyén adott évben munkahely- vagy foglalkozásváltáson esett át, az csökkentette annak valószínűségét, hogy hitelt vegyen fel. Az egyes foglalkozási csoportokba tartozás hatása a hitelfelvé-telre inkább ellentétes a lakáshitelesek és a személyi kölcsönt felvevők között.
A második kérdéskör arra vonatkozott, hogy egy, a jövedelmi-munkaerőpiaci helyzetet lénye-gesen befolyásoló eseményt (jövedelemváltozás, munkahely- vagy foglalkozásváltás) követően hogyan időzítik a háztartások a hitelfelvételt. A kérdés relevanciáját az a szembetűnő megfigyelés adja, hogy a mikroszintű adatok tanúsága szerint az utolsó jövedelemváltozástól a hitelfelvételig eltelő idő módusza 1 hónap: mindkét vizsgált hiteltípus vonatkozásában az esetek mintegy negye-dében mindössze egy hónappal követte a hitelfelvétel a változást, akár nőtt, akár csökkent a jövedelem. Jövedelememelkedés esetén ez türelmetlenségre, határozott időpreferenciára utal: amint lehetőség nyílik hitelfelvétellel megvalósítani a hitelcélt, meg is hozzák ezt a döntést az ügyfelek. Jövedelemcsökkenés esetén viszont ugyanez erkölcsi kockázat meglétére utal: az adósok e köre még az előtt megjelenik hiteligényével a bankrendszerben, hogy az alacsonyabb jövedelemszint már a hitelbírálat során is nyilvánvalóvá válna. Ugyanakkor a likviditáskorlátok jövőbeni korlátozó voltától való félelem motívumát is jelentheti: mivel tartósan alacsonyabb jövedelmi szint mellett nagyobb eséllyel válnak effektívvé a hitelfelvételi korlátok, az egyén inkább korábbi időpontra időzíti a hitelcél megvalósítását.
Eredményeim alapján a jövedelemcsökkenés és -emelkedés esetében a hitelfelvételig eltelt idő rövidebb a nők, a fiatalabbak, a magasabb jövedelműek és az egyéb adósságokkal rendelkezők esetében. A munkahely- vagy foglalkozásváltás és a hitelfelvétel között eltelt időt ceteris paribus növeli a nagyobb jövedelem, valamint munkahelyváltást követően a férfiak vállalnak gyorsabban adósság-szolgálatot.
Végül a harmadik kérdés a szerződéses összegek heterogenitását magyarázó tényezőkre irányult. Eredményeim alapján a nők, részben az idősebbek, az alacsonyabb jövedelműek, a primer szektorban vagy a szakképesítést nem igénylő ipari és szolgáltató szektorban foglalkoztatottak, va-lamint a fegyveres szervek alapfokú végzettségű munkavállalói közé tartoznak azok, akik bár hitel-képesek, a megítélt hitelösszeg összességében elmaradhat attól a szinttől, amely mellett elérhetnék az optimális fogyasztási szintet.
A dolgozatban bemutatott eredmények érvényessége, általánosíthatósága igen magas: a felhasznált adatok a vizsgált időszakra nézve teljeskörű adminisztratív adatbázisok összefűzésével álltak elő, így a kutatási kérdések a lehető (elérhető) legszélesebb spektrumot felölelő adattartományon kerültek megválaszolásra – ezáltal minden korábbinál pontosabb képet alkothattam a lakosság hitelfelvételi folyamatairól
Well-being and Christianity - Relationship between Contemporary European Religiosity and Subjective Well-Being
Get PDFKutatásom célja a vallásosság és a szubjektív jólét közötti feltételezett ok-okozati összefüggés mélyebb megértése a mai Európában. A korábbi kutatások igazolták, hogy pozitív kapcsolat áll fenn a vallásosság és a boldogság között, még abban az esetben is, ha a szocio-demográfiai háttér hatását is figyelembe vesszük. Míg a vallási elkötelezettség és a szubjektív jóllét különféle elemeinek (egészségi állapot, az észlelt társadalmi státusz, élettel való megelégedettség, pozitív érzelmek stb.) kapcsolata egyre népszerűbb kutatási terület, a kapcsolat oksági jellege és az azt magyarázó mechanizmusok további vizsgálatot igényelnek. A vallás és a társadalmi státus, valamint az anyagi jólét kapcsolatát különböző összefüggésekben bizonyították már. Az egyének szintjén számos tanulmány alapján a hit és a boldogság szorosan összefügg. A vallási tanítások és a vallásgyakorlat egyes elemei kapcsán már többen bebizonyították, hogy azok kapcsolatban állnak a szubjektív jólléttel. Ám mások eredményei alapján úgy tűnik, hogy ez a kapcsolat korántsem egyértelmű: a kapcsolat iránya nem magától értetődő, de legalábbis kontextusfüggő. A fő kérdés, melyre kutatásomban a választ keresem, az, hogy a vallásosság és a boldogság különböző aspektusai között kimutatható-e a kortárs európai társadalomban szilárd kapcsolat, figyelembe véve a társadalmi és kulturális környezetet, valamint az egyéni szociodemográfiai hátteret is. Ez a kutatási kérdés a következő kutatási kérdésekre bontható: (1) Milyen kapcsolat van a személyes vallásosság és az egyéni boldogság között? (2) Milyen kapcsolat van a társadalom vallásossága és az egyéni boldogság között? Vizsgálni kell továbbá, hogy az egyéni és társadalmi szintű vallásosság különböző aspektusai (a felekezethez kötődés, a vallásgyakorlás és a gyülekezethez tartozás) boldogabbá teszik-e az embereket, mint a nem vallásos válaszadókat, és vajon a társadalmi háttér és a társadalmi szerepvállalás hasonlóan fontosak-e a boldogság szempontjából, mint a vallás. A kutatás a kortárs európai vallásosság és jólét változóit tartalmazó, nemzetközi longitudinális adatbázis többváltozós másodelemzésére épül. Mivel a vallás mind mikro-, mind makroszinten befolyásolja a boldogságot, többszintű regressziós elemzést alkalmazok. Az elemzéshez az Európai Társadalmi vizsgálat (European Social Survey, ESS) első hét hullámának összevont adatbázisát használom. A szubjektív jóllétet függő változóként a „Mennyire boldog Ön?” kérdésre adott válasz méri. Elsődleges független változóként a „Mennyire vallásos Ön?” kérdést használom. Az összetettebb modellekbe más vallásossági indikátorokat is beépítek kontrollváltozóként, hogy a vallásosság mértékén kívül vizsgáljam a személyes vallásgyakorlás más aspektusait is, valamint néhány fontosabb demográfiai háttérváltozót is kontrollálok. A társadalmi tőke mellett figyelembe veszem az egyes országok gazdasági és intézményi jellemzőit, és a válaszadók társadalmi környezetének vallásosságát is. A vizsgált modellek igazolták azt az általános hipotézist, hogy az egyéni vallásosság és a szubjektív jólét közötti robusztus pozitív összefüggés áll fenn, még akkor is, ha ez a hatás az általában kevésbé boldog nemzetekben erősebb. A vallásossági dimenziók mindegyike következetesen szignifikáns hatást fejt ki, akkor is, ha a modellben az egyes társadalmi-gazdasági tényezők és a társadalmi hálózatokban való részvétel mutatóit kontroll alatt tartom. Összefoglalóan megállapítható, hogy a magasabb fokú vallásosság hozzájárul a boldogsághoz. Ez a hatás robusztus, még ha nem is teljesen független más vallási dimenzióktól. Ugyanakkor a valláshoz tartozás – legalábbis a vallási hagyománnyal való azonosulás szintjén – önmagában nem növelte a boldogságot. A rendszeres templomba járás minden modell alapján szignifikánsan növelte a boldogságot. Érdekes viszont, hogy azok körében, akik gyakrabban imádkoznak, a templomba járás még inkább növeli a boldogságot. Továbbá a templomba járás nagyobb átlagos társadalmi gyakorisága is hozzájárul az egyéni boldogság magasabb szintjéhez, különösen az olyan társadalmakban, ahol a gyakori társasági találkozás szorosabban hozzátartozik a kultúrához. A gyakoribb imádkozás pozitív hatását ugyanakkor különösen a jövedelmi helyzet és az egészségi állapot befolyásolta, a felekezethez tartozás és a boldogság kapcsolatát pedig az egyéni jövedelemmel kapcsolatos elégedettség és a társadalom vallásossága. Megállapítható, hogy a vallásosság szintje mintánként és országonként szignifikánsan eltért. Továbbá már a modellépítés kezdetől megfigyelhető volt a boldogság szintjének adatfelvételeken belüli és országokon belüli viszonylagos homogenitása. Az országok közötti különbségeket az eltérő kulturális és gazdasági kontextus eredményezi. Azokban a mintákban és országokban, amelyek társadalmát boldogabb emberek alkotják, a vallásosság hozzájárulása a boldogsághoz feltételezhetően kisebb, de továbbra is szignifikáns és pozitív. Kutatásom eredményei alapján arra lehet következtetni, hogy a vallások szerepének feltételezett hanyatlása ellenére a mai európai társadalmakban a vallásosság még mindig jelentős mértékben hozzájárulhat az emberek boldogságához a hit, az elkötelezettség, a részvétel, az áhítat és a közösséghez való kötődés révén. Érdekes módon a vallásos elkötelezettség jelentősen növeli a boldogságot tényleges vallásgyakorlás nélkül is, még ha e hatás gyengébbnek tűnt is a boldogabb vagy jómódúbb nemzetekben. Mindamellett tény, hogy az egészség és az anyagi elégedettség szerepe láthatóan fontosabb, így feltételezhető, hogy a vallás ma már nem a „nép ópiuma”