University of Szeged

Czaun Orsolya

519518
KO
RA
 Ú
JKO
RI M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELEM
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
KORA ÚJKORI BOSZORKÁNYPEREK A VESZPRÉM 
VÁRMEGYEI PÁPAI JÁRÁS TERÜLETÉN
Kulcsszavak: Boszorkányper, Pápa, kora újkor, jogtörténet
A 16–18. századi Magyarország területén több térségben is bonyolítottak le boszor-
kánypereket, köztük a bemutatni kívánt Pápa és térségében is. A település kora újkori 
történelmét egyrészt átjárták a konfliktusok és a törökkel– majd a császári seregekkel 
való hadakozás. A település mindeközben többször is gazdát cserélt, míg a 17. szá-
zadban már végérvényesen az Esterházy család birtokába került. Dolgozatom célja 
öt boszorkánypernek a bemutatása rámutatva egyrészt arra, hogy milyen társadalmi 
problémák húzódtak a vádak mögött, másrészt pedig, hogy a perek kimenetelét 
hogyan befolyásolták a korszak eseményei, például a vallási harcok, amelyek termé-
szetesen az általam vizsgált térséget is érintették. Emellett a dolgozat választ kíván 
adni arra, hogy miért is nem alakult ki nagyobb vádaskodási hullám a térségben. 
A téma bemutatásában a térség helytörténete mellett nagy hangsúlyt kapa jogtör-
ténet is, mivel ezek nagyban befolyásolták a boszorkánynak vélt személyek perbe 
fogását és a perek lebonyolítását is. A dolgozat megírásához, a boszorkányperek 
eredeti leírását használtam fel, melyeket levéltári kutatás, valamint forráskiadványok 
felhasználásával értem el.
CZAUN ORSOLYA
Történelem 
MA, 3. félév
Károli Gáspár Református Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Kincses Katalin Mária
egyetemi docens, KRE BTK
A KOLOZSVÁR-BELVÁROSI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG 
TEXTÍLIÁINAK ADOMÁNYOZÓI A 16–18. SZÁZADBAN
Kulcsszavak: patrónusok; textília; egyháztörténet; unitárius
Dolgozatom a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség textíliáinak adományo-
zói közül a 16–18. században élt kiemelkedő személyiségeinek rövid bemutatására 
összpontosít. Az adományozók család- és élettörténete, valamint adományaik ismer-
tetése által bepillantást nyerünk nem csak az egyházközség, hanem Kolozsvár kul-
turális életébe, művészetébe is. Az egyházközség életében fontos szerepet betöltő 
polgári és nemesi eredetű patrónusoktól származó adományok jelentős mértékben 
növelték az egyházközség ingó és ingatlan vagyonát. A meglévő textíliák és klenó-
diumok tekintélyes része patrónusi adomány.
Az egyházközség textíliái művészettörténeti szempontból is értékes darabok, 
szakemberek már foglalkoztak a vizsgálatukkal, így én a dolgozatban nem kívánok 
ezzel foglalkozni. Ehelyett a dolgozat célja az, hogy az egyházközség kéziratban 
maradt 17–18. századi számadáskönyveit és leltárjegyzékeit megvizsgálva ismertes-
sem történeti szempontból az adományozások körülményeit és az adományozók 
életrajzi adatait.
DEMETER ÁGNES
Teológia 
BA, 7. félév
Protestáns Teológiai Intézet
Témavezető:
Dr. Kovács Sándor
egyetemi tanár, RO KPTI


Hungarian

Kora újkori boszorkányperek a Veszprém vármegyei pápai járás területén : [absztrakt]

Horváth Tünde

523522
KO
RA
 Ú
JKO
RI M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELEM
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
IDEALIZÁLT NŐI ARCHETIPUSOK A KORA ÚJKORI 
„NAGYASSZONYOK” PORTRÉINAK TÜKRÉBEN
Kulcsszavak: nagyasszony; kora újkor; nőtörténet
Dolgozatomban a nemesi származású „nagyasszonyokról” kialakult ábrázolásokra 
és társadalmi megítélésükre helyeztem a hangsúlyt. Célom az volt, hogy megvizs-
gáljam, hogyan alakult ki az ideális női archetípus, milyen tényezők befolyásolták 
ennek formálódását, és hogy ezek a nők miként jelentek meg a korabeli és későbbi 
történettudományban. A 16-17. századra összpontosítottam, hiszen ez az időszak a 
magyar történelem viharos évszázada volt, amelyben a reformáció, az oszmán hódí-
tás és a politikai bizonytalanság meghatározó szerepet játszottak.
Kutatásom egyik központi kérdése az volt, hogy az egyes történeti korokban 
hogyan és milyen narratíva mentén írtak nőkről. Ezen belül kiemelten foglalkoztam 
azzal, hogy a nőkről szóló ábrázolások milyen társadalmi céloknak feleltek meg. For-
rásaim közé tartoztak kortárs történetírók művei, mint Istvánffy Miklós és Forgách 
Ferenc, valamint a 19-20. századi szerzők, így Perecsényi Nagy László, Deák Farkas 
és Takáts Sándor munkái. Elemzésem kiterjedt a Kanizsay Dorottyához és Wesselé-
nyi Annához hasonló „nagyasszonyok” történeteire is, akik később a nemzeti emlé-
kezet meghatározó alakjaivá váltak.
A dolgozat külön foglalkozik a korabeli nőkép társadalmi elvárásaival. A 16-17. 
században a vallásosság és az erkölcsösség voltak a legfontosabb elvárások, ame-
lyeket kiegészített az otthonmaradás és a családi kötelezettségek teljesítése. Példa-
ként szolgált Pázmány Péter „Mint kell a keresztyén leányt nevelni” című írása, amely 
részletesen bemutatta a lányok neveltetésének fontosságát a korabeli elvárások 
mentén.
Az utókor szemléletét elemezve arra jutottam, hogy a 19-20. századi történészek, 
mint Takáts Sándor, gyakran vetítették vissza saját koruk női ideáljait a kora újkor 
női szereplőire. A 20. század elején a női erények, mint a munkaszeretet, a hazafi-
ság és az anyai szerep fontossága kerültek elétérbe, amelyek az akkori patriarchális 
értékrendet tükrözték. Kutatásom arra is rámutatott, hogy a kortárs források sokszor 
idealizálták a női szereplőket, és ezek az ábrázolások gyakran követték a társadalmi 
normákat. A történelem női szereplői mégis egyedi, gyakran rejtett formában tettek 
szert jelentőségre, legyen szó birtokigazgatásról, levelezésről vagy informális politi-
kai szerepülőkről.
GREZNEVICS DORKA
Történelem 
BA, 5. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Virovecz Nándor
egyetemi adjunktus, ELTE BTK
A KORA ÚJKORI NŐI OLVASÁS NYOMÁBAN
Kulcsszavak: kora újkor; női olvasás; makói boszorkányper; ponyvairodalom; mesélés
Olvashatott-e egy kora újkori mezővárosban élő asszony? Bár köztudott tény, hogy a 
korban elterjedt volt a női analfabetizmus, nem ritkán találunk példát, főleg főúri és 
nemesi rétegekben, az írni és olvasni tudásra. Az alacsonyabb társadalmi rétegbe tar-
tozó nők olvasási szokásaira bizonyítékot leginkább a boszorkányperekben találunk. 
Dolgozatom alapja egy makói 1796-os boszorkányper, ami a női olvasást feltéte-
lezi, melynek bizonyítására tettem kísérletet. Mivel a per keletkezési helye Makó, így 
elengedhetetlen részét képezi kutatásomnak a mezőváros helytörténeti bemutatása 
is. A tündérmeséken át, a boszorkányperekben fellelhető motívumokon keresztül, 
a dolgozat lényegi részét a ponyvairodalom visszafejtésének kísérlete adja. Ehhez 
Szirbik Miklós, Makó egykori prédikátora, és első történetírójának és Kis Bálint tanul-
mányának egy-egy részletét vettem alapul, melyeken keresztül betekintést nyerhe-
tünk a kora újkori ponyvairodalom egy szűk metszetébe. Dolgozatomban rávilágítok 
a közösségi olvasásélmények és a szóban való mesélés elterjedtségére, valamint 
lehetséges történeteket vázolok fel képzőművészeti vonatkozásokon keresztül is.
HORVÁTH TÜNDE
Informatikus-könyvtáros 
BA, 3. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
dr. habil. Hegyi Ádám Alex
habilitált egyetemi docens, SZTE BTK


A kora újkori női olvasás nyomában : [absztrakt]

Kövecs Dávid

19. SZÁ
ZA
D
 ELSŐ
 FELÉN
EK
 M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELM
E
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
550 551
KAPOSVÁR VÁROSSÁ FEJLŐDÉSE A HOSSZÚ 19. 
SZÁZADBAN AZ INFRASTRUKTÚRA-FEJLESZTÉSEK 
TÜKRÉBEN
Kulcsszavak: Kaposvár; vasút; folyószabályozás; ipar; gazdaság
Kutatásom célja bemutatni Kaposvár uradalmi központból iparosodó várossá fejlő-
dését a 19. században az infrastruktúra fejlődésének viszonylatában és elhelyezni a 
regionális tendenciákban. A dolgozatomban részletesen vizsgálom a Kapos szabá-
lyozását és annak társadalmi, gazdasági és természeti hatásait, hogyan járult hozzá 
Kaposvár fejlődéséhez az 1830-50-es években. A második szegmens a közlekedési 
hálózat kiépülésének vizsgálata volt, amelyet a birodalmi érdekek érvényesülésé-
nek tükrében elemeztem összehasonlítva megjelenését a Dél-Dunántúl más terü-
leteivel, külön kitérve a hatásaira Kaposvár esetében. A szakirodalmi eredmények 
alapján felállítottam egy országos modellt az infrastruktúra fejlesztések és hatások 
esetében, amelyet felhasználva kívántam feltárni Kaposvár fejlődését a statisztikai 
adatok tükrében.
KOLONICS GABRIELLA MARGIT
Földrajz – történelem tanár 
Osztatlan, 11. félév
Pécsi Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Csibi Norbert
egyetemi adjunktus, PTE BTK
A SZEGEDI TAKÁCSMESTERSÉG VIRÁGZÁSA ÉS 
HANYATLÁSA A STEINDL KÖVECS CSALÁD SZÁZ ÉVNYI 
TÖRTÉNETÉBEN
Kulcsszavak: Textilipar; takácsmesterség; céhhtörténet; családtörténet
Ebben a dolgozatban egy német származású szegedi polgárcsaláddal fogunk fog-
lalkozni. Első képviselőjük Steindl Ulrik volt, aki 1745-ben érkezett Szegedre. Mester-
sége szerint takács volt ezért élete a takács céhhel szorosan összefonódott. A takács 
mesterségről általánosságban, mint a textilipar egyik fontos ágazataként és szegedi 
vonatkozásaiban is értekezni fogunk. Ebben taglaljuk a céh felépítését, hierarchi-
kus rendszerezettségét és szabályozottságát. Az inas és legényéveket is bemutatjuk, 
és a különböző céhbeli tisztségeket is megvizsgáljuk. Szólunk itt még a nevesebb 
takácsfamíliákról és a céhes hagyományokról, érdekes történésekről és a céh egyéb 
dolgairól, amelyek fennállása százharminc évében történtek (1743-1873-ig).
A vonatkozó szakirodalom mellett, amely Bálint Sándor, Hilf László és mások 
munkáiból áll, nagyban merítettünk levéltári, múzeumi és digitalizált anyakönyvi 
dokumentumokból is, amilyenek az összeírások, a céhes iratok, a Tanácsi Jegyző-
könyvek vagy éppen az anyakönyvek voltak.
Az utolsó részben pedig részletes személy- és családleírásokat közlünk azokról a 
Kövecsekről, akik Ulriktól származnak és a takácsmesterséget apáról-fiúra hagyomá-
nyozták. Ez összesen négy generációt jelentett, így a Kövecs család takács tagjainak 
élete a szegedi takács céh történetét szinte teljesen lefedte 1745-1870-ig. Ezekben 
a leírásokban szót ejtünk a céhhel való szoros kapcsolatokról és az ott betöltött sze-
repükről és mindennapi életüknek meghatározó pontjairól.
KÖVECS DÁVID
Politikatudományok 
BA, 5. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Állam- és Jogtudományi Kar 
Témavezető:
Marjanucz László
ny. egyetemi docens, SZTE BTK


A szegedi takácsmesterség virágzása és hanyatlása a Steindl Kövecs család száz évnyi történetében : [absztrakt]

Burillák Marcell Bence

19. SZÁ
ZA
D
 M
Á
SO
D
IK
 FELÉN
EK
 M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELM
E
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
564 565
A KIEGYEZÉS GAZDASÁG- ÉS PÉNZÜGYPOLITIKÁJÁNAK 
MEGALAPOZÁSA A POLITIKAI HETILAPBAN (1865-1866)
Kulcsszavak: kiegyezés; eszmetörténet; gazdaságtörténet; gazdaságpolitika; Eötvös József
Sosem váltak az ország vezető pártjává, de a Batthyány- és az Andrássy-kormányban 
egyaránt miniszter(eke)t adtak, a közvélemény alakítására pedig két időszakban is 
megkapták a lehetőséget. Az Eötvös József vezette mérsékelt liberális csoport Pesti 
Hírlap élén folytatott reformkori tevékenysége közismert. Kiegyezést megelőzően 
szerkesztett Politikai Hetilapjuk viszont szinte feledésbe merült.
A hírközlés helyett inkább publicisztikára, kritikára és hosszabb elemzésekre sza-
kosodott újság a XIX. századi magyar szellemi élet egyik legszínvonalasabb fóruma 
volt. A Hetilap Eötvösék régóta hirdetett közjogi, nemzetiségi vagy művelődéspoliti-
kai nézetei mellett forradalmi közgazdasági javaslatokkal rukkolt elő. A szerzők gaz-
dasági iskolák alapítását, angolszász kereskedelmi rakhelyek honosítását, a takarék-
pénztárak működésének reformját, új vasútvonalat és folyószabályozást javasoltak, 
vagy épp az alföldi bor és pálinka megfelelő használatáról értekeztek.
A dolgozat Eötvös, Trefort Ágoston, Keleti Károly, Lónyay Menyhért, Csengery 
Antal és szerzőtársaik publicisztikái alapján egységes közgazdasági szemléletrend-
szer felvázolására tesz kísérletet. A Politikai Hetilap megelőlegezte azt a hatalmas 
átalakulást, amin Magyarország a dualizmus idején keresztülment. Kísérletező jel-
legű, ám tudományosan megalapozott közgazdasági javaslatait a magyar eszme-
történet részeként eddig részletesen nem tárgyalták, ezt a hiányt pótolja a dolgozat.
BURILLÁK MARCELL BENCE
Történelem 
MA, 3. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Szelke László
egyetemi adjunktus, PPKE BTK
A PRAGMATICA SANCTIO EMLÍTÉSEI ÉS ÉRTELMEZÉSEI 
1848-49-BEN
Kulcsszavak: államjog; politikai gondolkodás; 1723. évi törvények; szabadságharc; 
magyar-osztrák kapcsolatok
A dolgozat a pragmatica sanctio említéseit mutatja be az utolsó rendi országgyűlés-
sel kezdődően és a Habsburg-ház trónfosztásával bezárólag. 1848-49 szakirodalmá-
ban egy-egy epizód kapcsán találkozunk e törvényekkel, a magyar-osztrák kapcsolat 
valamely aspektusának tárgyalásakor, de a téma szisztematikus feldolgozása még 
nem történt meg. Pedig csupán egyesével szemlélve ezeket az epizódokat rejtve 
marad előttünk a két birodalomfél államjogi kapcsolatáról nem általánosságban, 
hanem konkrétan az 1723. évi törvények fényében folyó vita. Ez a vita ugyan a tör-
ténések csomópontjain – például az olasz segély kapcsán – kerül csak a politikai 
diskurzus első vonalába, de a csomópontok között sem ül el, és az országos poli-
tikán kívül a közbeszéd, a publicisztika és a propaganda szerves részévé is válik. 
Erről meglepően bőségesen tanúskodnak a kor magyar nyelvű forrásai, amelyek 
közül elsősorban a nyilvánosságnak szóló szövegek (hírlapi cikkek, közjogi munkák, 
beszédek) feldolgozására vállalkozott a dolgozat. Ezekből egy élénk és szerteágazó 
kép tárul elénk a pragmatica sanctióról, és csupán az említések és értelmezési kísér-
letek rendszerezett bemutatása könnyedén kitölti a jelen munkának megszabott ter-
jedelmi kereteket.
Az elvi síkon és napi politikai érdekek mentén összefonódva folyó vita mélyebb 
összefüggéseinek vizsgálata további kutatásokat igényel, nem is beszélve az osztrák 
oldal álláspontjának feldolgozásáról. Annyi kijelenthető, hogy e törvények értelme-
zésében Magyarországon nem volt egységes álláspont, és az 1848-49-es próbálko-
zásokból nem is született. Ha a dolgozat alkalmas arra, hogy a kor történetírásában 
csak látens módon megjelenő pragmatica sanctio-kérdésre ráirányítja a politikai 
gondolkodás és nyelvhasználat kutatásának figyelmét, már elérte célját. A  téma 
azért is érdekes, mert a későbbi kiegyezés államjogi vitáinak csaknem valamennyi 
szereplőjét és álláspontját felvonultatja és segít megérteni az álláspontok változását 
és emlékezetét: elég csak Kossuth 1881-es bírálatára és annak recepciójára utal-
nunk. És bár az egységes értelmezés kialakítása 1848-ban akár maga Kossuth, akár 
a vitákban akkor még feltűnően passzív Deák türelmét is próbára tehette, mégsem 
volt megkerülhető: utóbbi az 1867-es „kiegyezési törvényt” a pragmatica sanctióból 
Magyarország számára következő jogok és kötelezettségek definiálására építette.
FARAGÓ GÁBOR
Történelem 
BA, 3. félév
Károli Gáspár Református Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Prof. Dr. Hermann Róbert
egyetemi tanár, KRE BTK


A kiegyezés gazdaság- és pénzügypolitikájának megalapozása a Politikai

Hetilapban : 1865-1866 : [absztrakt]

Faragó Gábor

A Pragmatica Sanctio említései és értelmezései 1848-49-ben : [absztrakt]

Karda Kristóf

19. SZÁ
ZA
D
 M
Á
SO
D
IK
 FELÉN
EK
 M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELM
E
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
568 569
CSÍK VÁRMEGYE LEGNAGYOBB ADÓFIZETŐI 1887–1918 
KÖZÖTT
Kulcsszavak: legnagyobb adófizetők; Csík vármegye; elit; törvényhatósági bizottság
Kutatásom témája a Csík vármegyei legnagyobb adófizetők vizsgálata az 1887–1918 
közötti időszakban. A legnagyobb adófizetők egyúttal a társadalmi elitet képezték 
és jelentős szerepet játszottak a vármegye gazdasági, társadalmi és politikai életé-
ben. A kutatásom célja ennek a Csík vármegyei társadalmi elitnek a feltérképezése. 
A kutatás a legnagyobb adófizetők vagy más néven a virilisek névjegyzékei alapján 
történik. Ezeket a névsorokat évente állították össze és a listán szereplők felvételt 
nyertek a vármegye törvényhatósági bizottságába. A listák a Román Nemzeti Levél-
tár Hargita Megyei Levéltárában találhatók.
Először azt mérem fel, hogy Csík vármegyében mennyi adót fizettek be a virilisek, 
és ennek alapján hol helyezkedik el a vármegye az országos átlaghoz viszonyítva. 
Megfigyelem az adóátlagok változását az évek során és megvizsgálom, hogy milyen 
mértékben növekedtek az adóösszegek az évek múlásával. Azt is fontosnak tartom 
megtudni, hogy mekkora adóval lehetett felkerülni erre a listára, és melyek voltak 
a legnagyobb összegek, amelyeket befizettek. A listákon azt is vizsgálom, hogy az 
egyes személyek hány alkalommal szerepelnek, illetve milyen mértékben cserélőd-
nek a személyek. A legtöbbször előforduló személyek életútját röviden ismertetni 
fogom.
Ugyancsak vizsgálom a legnagyobb adófizetők származását és foglalkozását. Azt 
szeretném megtudni, hogy a különböző foglalkozási kategóriákba hány személy 
sorolható be, és mely kategóriában szerepelnek a legtöbben és miért. Különösen 
érdekel, hogy hány oklevéllel rendelkező személy szerepel a legnagyobb adófize-
tők között (ezeknek az adóját duplán számították be). Ennek nyomán kiderül, hogy a 
legnagyobb adófizetők között milyen mértékben képviselteti magát az értelmiségi 
és a hivatalnoki réteg. A különböző etnikumok, mint például az örmények és zsidók 
szerepére is kitérek, és röviden bemutatom, hogy milyen szerepük volt a vármegye 
gazdasági életében.
KARDA KRISTÓF
Történelem 
BA, 5. félév
Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Témavezető:
dr. Pál Judit
professzor, RO BBTE
ZSIDÓ REFORMEREK AZ EGYENJOGÚSÍTÁSON INNEN 
ÉS TÚL. A KOLOZSVÁRI MAGYAR IZRAELITA HITKÖZSÉG 
TÖRTÉNETE
Kulcsszavak: zsidók; reformerek; Kongresszus; Kolozsvár; egyenjogúsítás
Kutatásom tárgyát a Kolozsvári Magyar Izraelita Hitközség vizsgálata képezi az 1866–
1869 közötti időszakban. Ennek alapjául a Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei 
Levéltárban fellelhető levéltári források, valamint a Magyar Polgár című kolozsvári 
sajtóorgánum témával kapcsolatos cikkei szolgálnak.
A 19. század közepe jelentős változást hozott a magyarországi és erdélyi zsidó 
közösségek életében. A kiegyezés után teljes jogú állampolgárokká váltak, de az 
1868-ban összehívott Izraelita Egyetemes Gyűlés (Zsidó Kongresszus) nyomán 
három irányzat alakult ki: a neológ, ortodox és a status quo ante.
Dolgozatom első részeként az erdélyi és azon belül a kolozsvári zsidóság törté-
netét foglalom össze. Ezt követően ismertetem azt a folyamatot, hogy hogyan vált 
ki az ortodox zsidók közül egy asszimilálódni kívánó reformer közösség. Továbbá 
annak létszámbeli, foglalkozásbeli összetételéről szocio-professzionális felmérése-
ket készítek, analitikus módszerekkel. A levéltári és sajtóforrásom segítségével kere-
sem a válaszokat arra, hogy a közigazgatási hatóságok mennyire álltak mellé vagy 
mennyire akadályozták az új hitközség létrejöttét, működését, valamint, hogy milyen 
kapcsolat állt fenn a régi, a  vagyis hagyományhű ortodox és a reformközösség 
között. Végezetül azt is vizsgálom, hogy Kolozsváron a helyi szinten lezajló esemé-
nyek hogyan illeszkednek a zsidó közösségek életében Erdély szintjén végbemenő 
változásokkal.
KELEMEN LILLA KORNÉLIA
Történelem 
BA, 5. félév
Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Témavezető:
Dr. Pál Judit
professzor, RO BBTE


Csík vármegye legnagyobb adófizetői 1887-1918 között : [előadáskivonat]

Bertalan Dorina

1945 ELŐ
TTI M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELEM
 I.
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
576 577
EGY KONZERVATÍV KERESZTÉNY „FEMINISTA” 
A HORTHY-KORSZAKBAN
Kulcsszavak: Kaposvár; írónő; prozopográfia; pályakép; Horthy-korszak
A jelen dolgozat dr. Májay Dezsőné Evva Sári kaposvári írónő életét, kapcsolatiháló-
ját, tevékenységét és munkásságát mutatja be a történettudomány legújabb para-
digma rendszere alapján. A prozopográfia kutatási módszereit felhasználva, eddig 
feltáratlan levéltári forrásokon keresztül mutatjuk be azt a tipikus nagypolgárság-
hoz tartozó értelmiségi női sorsot, amely a két világháború közötti Magyarország 
egyik megyeszékhelyén, Kaposváron játszódott le. A kutatás újszerűsége abban áll, 
hogy sajtó és levéltári forrásokra támaszkodva közelíti meg azt az életutat, amely 
tragikus sorsfordulókkal és jelentős irodalmi sikerekkel kikövezett. Somogy várme-
gye és Kaposvár jelentős női képviselőjének országos hírnevét irodalmi munkás-
sága is megalapozza, de ugyanakkor a családi kapcsolatai is hozzájárultak dr. Májay 
Dezsőné sikeréhez. Az írónő irodalmi tevékenysége még nem feltárt. A dolgozat 
célja ennek az irodalmi munkásságnak a méltó helyre juttatása a magyar történe-
lem és irodalomtörténet számára. A kutatás korabeli Kaposvár egyesületi életét is 
körüljárja és a karitatív tevékenységekkel összekötve mutatja be dr. Májay Dezsőné 
munkásságát mind helyi, mind országos szintéren. 
BERTALAN DORINA
Angol-történelem tanári 
Osztatlan, 7. félév
Károli Gáspár Református Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Kincses Katalin Mária
egyetemi docens, KRE BTK
RUPERT REZSŐ POLITIKAI PÁLYÁJA 1920-1926
Kulcsszavak: Horthy-korszak, liberális ellenzék, Nemzetgyűlés, Rupert Rezső, Veszprém
Rupert Rezső (1880–1961) az I. világháborút megelőzően ügyvédként praktizált 
Veszprémben. Ugyan már 1912-ben jelöltette magát a veszprémi képviselőtestü-
letbe, országos szinten politizálni csak a háborút követően az őszirózsás forradalom 
ideje alatt kezdett. Ekkor csatlakozott az Országos Kisgazdapárthoz. Utóbbi átalaku-
lásait leszámítva 1920 és 1926 között összesen 5 parlamenti párt tagja volt. Ebben az 
időszakban kétszer is megválasztották a törvényhozás tagjává: 1920-ban kisgazda, 
majd 1922-ben liberális képviselőként.
Végül az oktobrista Kossuth-párt elnökeként vesztette el a mandátumát 1926-
ban, ugyanakkor egészen 1947-ig aktívan politizált, 1935-től ismét parlamenti kép-
viselőként.
Dolgozatomban Rupert politikai életrajzának 1920–1926 közötti időszakát vizs-
gálom. Elsősorban azokat az eseményeket követem nyomon, melyek a Kisgazda-
pártból történő kiválását és folyamatos balra tolódását a legjobban jellemzik. Ennek 
kapcsán mélyebben igyekszem elemezni a Rupertet érdeklő közjogi és politikai kér-
déseket.
Kutatásom a politikai életrajzon túlmutató célja hozzászólni a Horthy-korszak 
utóbbi időben kevésbé kutatott liberális ellenzékének történetéhez. Utóbbi bár 
kevésbé kutatott téma, úgy vélem fontos adalékul szolgálhat a rendszer konszolidá-
ciójának menetéhez, ezáltal új perspektívát is nyitni a korszak politikusai közti általá-
nosabb viszonyrendszerre és politikai kérdéseire.
BÓKONY ÁDÁM
Történelem 
BA, 5. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Fóris Ákos
egyetemi adjunktus, ELTE BTK


Egy konzervatív keresztény "feminista" a Horthy-korszakban : [absztrakt]

Együd Benedek

1945 ELŐ
TTI M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELEM
 I.
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
580 581
„SZOCDEM SALAK”, „FÉLANARCHISTA”, 
BALOLDALI ELŐKÉP. SZABÓ ERVIN RECEPCIÓ-
TÖRTÉNETE ÉS A SZABÓ ERVIN-PROBLÉMA 
HISTORIOGRÁFIÁJA (1918–1993)
Kulcsszavak: Szabó Ervin; munkásmozgalom; recepció; historiográfia;
Dolgozatomban a huszadik századi magyar politikai eszmetörténet egy átfogóan 
még föl nem dolgozott problémáját, Szabó Ervin recepciótörténetét kísérlem meg 
áttekinteni. Szabó Ervin, a századelő első alaposan képzett marxista teoretikusaként 
és a magyar progresszió szerteágazó kapcsolati hálóval rendelkező, igencsak sok-
oldalú figurájaként nem egyeztethető össze tökéletesen egyetlen későbbi politikai 
irányzattal sem, ugyanakkor – éppen emiatt – szinte minden baloldali csoportosulás 
számára fölkínálkozik a lehetőség munkássága egyes elemeinek hangsúlyozásával 
és más elemeinek elhallgatásával Szabó emlékezetének kisajátítására. Célom, hogy 
tágabb kontextusba helyezve fölrajzoljam a Szabó Ervin-kép változásának ívét 1918-
tól 1993-ig, egyaránt kiemelve a pártirányvonal meghatározó erejét és az értelmezők 
személyes eszmei fejlődésének fontosságát. A problémát a szovjet megszállás előtti 
időszakban is főként a kommunista oldalon vizsgálom, ugyanis a Kádár- korszakban 
uralkodó narratívát is csak ehhez viszonyítva lehet megérteni. A rendelkezésre álló 
források elsősorban sajtóanyagok és kiadott szövegek, az egyes hézagok betömé-
séhez azonban a jövőben mindenképpen szükség lesz levéltári kutatásra. A szakiro-
dalom terén leginkább Litván György, Soós Pál és Laczkó Miklós munkáira támasz-
kodom. A  különböző Szabó Ervinnel foglalkozó tudományos művek ideológiai 
meghatározottsága okán az elmúlt század történeti szakirodalmát egyszersmind for-
rásként is hasznosítom, dolgozatom tehát nemcsak eszmetörténeti elemzés, hanem 
historiográfia is.
EGYÜD BENEDEK
Történelem 
BA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Csunderlik Péter
egyetemi adjunktus, ELTE BTK
MAGYAROKRA IRÁNYULÓ SZOVJET RÖPLAP 
PROPAGANDA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN
Kulcsszavak: propaganda; második világháború; röplap
A dolgozatom 3 részből áll. Az első rész a propaganda általános jellemzőivel, a törté-
netének rövid ismertetésével és a háborús propaganda bemutatásával foglalkozik. 
Ennek a résznek az a célja, hogy a szovjet propaganda elemzését, valamint a meg-
felelő szaktudást segítse.
A második rész a második világháború hadi eseményeivel foglalkozik, elsősor-
ban a magyarok szereplésével a fronton és a szovjet front eseményeivel. Ennek célja 
a történelmi háttér bemutatása, valamint a röplapokban szereplő hadi események 
későbbi vizsgálatát segítendő.
A dolgozat harmadik és egyben utolsó része foglalkozik a legfontosabb résszel: a 
röplapokkal. Ebben a részben mutatom be a röplapok általános jellemzőit, a magya-
roknak szánt szovjet propaganda jellemzőit, valamint csoportosítom és jellemzem a 
röplapokat a megjelenés éve és formai sajátosságok szerint.
Az első röplapok 1942-ből származnak, ezek általános jellegüket tekintve elret-
tentőbbek, amely jelleg még 1943-ban is jelen van. Egyfajta törés 1944-ben jele-
nik meg, leginkább a szovjetek Magyarországra érkezésével. A határ átlépése előtt 
leginkább eseményleírás, a győzelmek kihangsúlyozása zajlik, míg a határ átlépése 
után egyre nagyobb hangsúlyt kap a mindennapi élet visszaállása. 1945-ben már a 
mindennapi élet, a német vereségek és az Ideiglenes Nemzeti Kormány van közép-
pontban.
MOLNÁR IBOLYA KATALIN
Történelem BA 
BA, 6. félév
Eszterházy Károly Katolikus Egyetem 
Bölcsészettudományi és Művészeti Kar 
Témavezető:
Dr. Bartók Béla
egyetemi docens, EKKE BMK


"Szocdem salak", "félanarchista", baloldali előkép : Szabó Ervin recepciótörténete és a Szabó Ervin-probléma historiográfiája : 1918-1993 : [absztrakt]

Zsíros Ádám

598
1945 ELŐ
TTI M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELEM
 II.
CSURGÓ – KRASZNOJARSZK – CSURGÓ
Kulcsszavak: első világháború; Oroszország; hadifogság; memoárirodalom; Bodó Jenő
Munkámban Bodó Jenő, első világháborús veterán, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály 
Református Gimnázium későbbi igazgatójának hadifogoly visszaemlékezéseit kuta-
tom.
Két kötetben összefoglalt visszaemlékezései betekintést nyújtanak egyrészt az 
orosz hadifogolytáborok mindennapjaiba, másrészt végig követhetjük a cári biro-
dalom széthullását, a polgárháborút, valamint a szovjetrendszer kezdeti időszakát. 
A memoárok egyediségét adja, hogy a szerző sajátos helyzetben van a hadifogoly-
táboron belül, egy számára idegen kulturális közegben, eltérő nemzetiségi össze-
tételű közösségben reflektál a körülötte zajló változásokra. Mivel a szöveg papírra 
vetése több évvel az események után történt, a feldolgozás során kihívást jelent a 
szerző utólagos nézőpontjának értelmezése.
A  visszaemlékezések 1946-ban tiltó listára kerültek, így 1988-ig nem voltak 
kutathatók, ám ezt követően sem irányult rá a történészek figyelme. A minimálisan 
megmaradt példányokat sikerült beazonosítanom, majd feldolgozásukat megkez-
detem. Ennek eredményeként, a kutatásaim során megállapítottam, hogy a hadifo-
golytáborban önálló világ létezett, sajátos szabályokkal és hierarchiával. A csopor-
tok közötti fő kapcsolódási pontok alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a 
kadétok, akik közé a szerző is tartozott, közvetítő szerepet töltöttek be a tisztek és 
a legénység között.
ZSÍROS ÁDÁM
Történelem 
MA, 3. félév
Pécsi Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. habil Gőzsy Zoltán
egyetemi docens, PTE BTK
1945 UTÁNI MAGYAR 
TÖRTÉNELEM I.


Csurgó - Krasznojarszk - Csurgó : [absztrakt]

Atanaszov Hedvig

1945 U
TÁ
N
I M
A
G
YA
R TÖ
RTÉN
ELEM
 I.
601600
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
PÁKH TIBOR SZEMÉLYE ÉS MUNKÁSSÁGA A KÁDÁR-
KORSZAKBAN
Kulcsszavak: dr. Pákh Tibor, kommunizmus, Kádár-korszak, szamizdat, politikai fogoly
Dolgozatom dr. Pákh Tibor életútját és ellenállását mutatja be a Kádár-korszakban, 
különös tekintettel azokra a kihívásokra, melyekkel politikai ellenállóként kellett 
szembesülnie. Témámat visszaemlékezéseire és a róla sajtóban megjelent termé-
kekre alapozva készítettem el. Részletekbe menően mutatom be hogyan élte meg 
az 1956-os forradalmat, börtöni éveit, Lengyelországi útjait, a rendszerváltozás előtti 
tüntetéseken való részvételeit és az ezt kiváltó nemzetközi visszhangot.
Pákh Tibor életének központi meghatározó eleme az igazságért való küzdelem és 
hit volt. A kommunista hatalomátvétel után aktívan vett részt az ellenállásban, amibe 
beletartozik többek között memorandumának megírása az ENSZ számára. Ennek 
következményeként 15 év börtönbüntetést kapott. Fogvatartása alatt fizikai kínzá-
sokat kellett átélnie (számtalanszor vetették alá elektrosokk-kezeléseknek és inzulin-
kómának), és a rendszerre jellemző pszichológiai hadviselést folytattak ellene. Ezek 
mind az ő megtörését voltak hivatottak szolgálni. Ennek ellenére törhetetlen maradt, 
ahogy arra alcímemben is utalok. A rendszer egyik embertelen eszköze volt elme-
beteggé nyilvánítása, ami politikai ellehetetlenítését célozta sikertelenül. Ahogy és 
amikor tudott, ellenállt az igazságtalanságoknak.
Amíg a rezsim működött, megfigyelt személy maradt. Lépten-nyomon követ-
ték minden mozzanatát. Dolgozatom a kommunista rendszer elnyomó eszközeit is 
demonstrálja, és rávilágít a rezsim pszichiátria használatára, mint politikai eszközre. 
Élete és tevékenysége tanúságtétel a hit, az igazságosság és az erkölcsi elvek mel-
letti kiállásról.
ALPÁR BENEDEK
Tanári 
Osztatlan, 9. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Bank Barbara
egyetemi adjunktus, PPKE BTK
KÖTŐTŰ ÉS KATÉTER. NÉPESEDÉSI POLITIKA ÉS 
ABORTUSZKORLÁTOZÁS A „RATKÓ-KORSZAKBAN”
Kulcsszavak: Ratkó-korszak; abortuszperek; abortusz; népesedéspolitika
A dolgozat a „Ratkó-korszak” (1952–1953) népesedéspolitikai intézkedéseit és azok 
társadalmi hatásait vizsgálja, amelyek célja a születésszám növelése és a női repro-
duktív jogok állami ellenőrzés alá vonása volt. A dolgozat a pártállam népesedéspo-
litikáját és annak végrehajtását elemzi Michel Foucault kormányzáselmélete alapján, 
rámutatva, hogyan vált a nők reprodukciós képessége a biopolitika eszközévé, és 
milyen módokon kényszerítette a politika a nőket biológiai szerepük betöltésére. 
A kutatás az 1952–1953-as évek abortuszperekkel kapcsolatos bírósági határozatai-
nak kvalitatív elemzésére támaszkodva ad mélyebb betekintést a népesedéspolitika 
megvalósulásába – ezáltal olyan módon bővítve a korszakról szóló tudásanyagot, 
amely eddig kevéssé volt jellemző hazánkban, ezáltal hozzájárulva a korszak jobb 
megértéséhez.
Az elemzések alapjául Michel Foucault biohatalomról és kormányzásról szóló 
elméletei szolgálnak, amelyek lehetőséget teremtenek a népesedéspolitika széles-
körű értelmezéséhez és megértéséhez. A dolgozat rávilágít a korszak állami törekvé-
seinek összetettségére, egyfelől az egyének életének ellenőrzése és optimalizálása 
érdekében alkalmazott biohatalmi eszközökre, másfelől arra, miként használta a kor-
mányzat a reprodukció feletti hatalmat saját politikai és ideológiai céljai érdekében.
A dolgozat kulcsfontosságú kérdéseket vizsgál, úgy mint: a korszak negatív meg-
ítélésének oka, a népesedéspolitika és annak végrehajtásának módszerei és ered-
ményei, valamint a nők helyzetének és szerepének értelmezése az adott történelmi 
kontextusban. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nők, mint a biohatalom 
alanyai, kettős teherrel szembesültek a korszak politikai és társadalmi elvárásai miatt 
– hiszen ekkor már mind a reproduktív, mind a produktív munkában jelentős szerep 
hárult rájuk. Az eredmények szélesebb távlatban értelmezhetőek a szocialista kor-
mányzati stratégiák és azok hatásai szempontjából, ugyanis a szocialista ideológia 
központi szerepet játszott a népesedési politikában.
ATANASZOV HEDVIG
Jogász 
Osztatlan, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Állam- és Jogtudományi Kar Témavezetők:
Dr. Agárdi Izabella
tudományos munkatárs, PE
Dr. Képessy Imre
adjunktus, ELTE ÁJK


University of Szeged

Not a member yet

Kora újkori boszorkányperek a Veszprém vármegyei pápai járás területén : [absztrakt]

A kora újkori női olvasás nyomában : [absztrakt]

A szegedi takácsmesterség virágzása és hanyatlása a Steindl Kövecs család száz évnyi történetében : [absztrakt]

A kiegyezés gazdaság- és pénzügypolitikájának megalapozása a Politikai Hetilapban : 1865-1866 : [absztrakt]

A Pragmatica Sanctio említései és értelmezései 1848-49-ben : [absztrakt]

Csík vármegye legnagyobb adófizetői 1887-1918 között : [előadáskivonat]

Egy konzervatív keresztény "feminista" a Horthy-korszakban : [absztrakt]

"Szocdem salak", "félanarchista", baloldali előkép : Szabó Ervin recepciótörténete és a Szabó Ervin-probléma historiográfiája : 1918-1993 : [absztrakt]

Csurgó - Krasznojarszk - Csurgó : [absztrakt]

Kötőtű és katéter : népesedési politika és abortuszkorlátozás a "Ratkó-korszakban" : [absztrakt]

80,013

82,129