University of Szeged

Szilády Zoltán

Az ízeltlábúak függélyes elterjedése : a Retyezát Faunájából vett példákkal

Farkas Béla

Adatok a Folyami Rák tápcsövi mirigyeinek ismeretéhez

VERSCHIEDENES
Bericht über d ie zoologische Abtheilung des Erdélyi Nem zeti 
Muzeum (S iebenbürgisches N ationalm useum ) im Jahre 1905.
Der G enera lversam m lung  des E rdély i M úzeum egyesű le t 
(S iebenbü rg ischer M useum verein) am 28. Januar, 1906, v o rgeleg t 
von Prof. Dr. St e fa n  von ApAthv, D irecto r der Z oo log ischen  
A btheilung . (S. p. 74—76. des ungarischen Theiles.)
Bericht über die botanische Abtheilung des Erdélyi Nem zeti 
Muzeum (S iebenbürgisches N ationalm useum ) im Jahre 1905.
Der G enera lversam m lung  des E rdély i M úzeum egyesű le t 
(S iebenbü rg ischer M useum verein) am 28. Januar, 1906, v o rg e leg t 
von Dr. Aladár  Ric h t e r , Director der botanischen Abtheilung. (S. p. 
77—gl des ungarischen Theiles).
PROTOKOLLfiUSZÜGE.
Protokollauszug
der Fachsitzung der naturwissenschaftlichen Classe des Erdélyi 
M úzeum egyesűlet (Siebenbürgischer M useumverein) am 10. Mai,
1906.
m ss
1 Pr o f . D r . St e fa n  von Ap ä t h y : N euere B eiträge zu r K ennt- 
der M etam erie der Hirudineen.
Vortragender zeigte schon vor längeren Jahren in mehreren Arbeiten 
(seit 1887), dass der Körper sämmtlicher Hirudineen aus 34 Segmenten (d 
h aus 33 Segmenten und aus einem caudalen Endsegment, 1 elom eron) 
besteht welche überall gleich, auf 6 Körperregionen vertheilt sind, in der
152 PROTOKOLLAUSZCOE.
fi f  d kopfregion 6> die Clitellumregion 6, die Mitteldarmregion
6, die Analregion (oder Enddarmregion) 3, die Haftscheibenregion 7 (64-1) 
Somite enthalt. Jedes Segment selbst ist ebenfalls in drei Drittel zu theüen
der inneren Organisation d u rc h 2  
hV^def ,ZW£liniaA1 Dnflzahl der Organe, beziehungsweise eine dieser 
r r , f f enÄ reCi eni  Anordnung derselben, hinsichtlich der äusseren Be- 
schaffenheh aber durch die drei Ringe, in welche äusserlich jedes Somit
S 161"  1St- 0der durch die Anordnung der Ringe in drei Gruppen, 
beziehungsweise wenigstens die Zurüchführbarkeit dieser Anordnung auf 
drei Gruppen von Ringen, bekundet. Obwohl nun die Hirt,dineen zu den
^  aP1S? a Ste^  Und regeImässigsten segmentierten Thieren gehören, so 
sind doch die Grenzen der einzelnen Somite nicht einmal im Mittelkör­
per wo die Somite doch am vollkommensten ausgebildet sind, so zu 
bestimmen, dass die Anordnung und die Ausbreitung einer jeden Art 
von segmental entwickelten Organen innerhalb derselben Grenzen stattfin-
(Npiirnmprn k?Tnn? \  bei. den Hirudineen von neuralen Somiten
(Neuromeron) von Muskelsomiten (Myomeron), von Somiten des Excreti-
(Ne,Phromeron)«von Gefäss-Somiten (Angiomeron), von Darm- 
somiten (Splanchnomeron), von Hautsomiten (Dermomeron), von Somiten 
des Geschlechtsapparates (Gonomeron) und endlich vori Septalsomiten 
(Phragmomeron) reden. Da indessen die meisten Autoren die Grenzen der 
Somite bei den Chaetopoden Meristhclminthen (-Meristhelminthes nennt
ortragender ein Subphylum der Vennes, in welchem er die metamerischen 
Würmer mit Ausnahme der Balanoglosstts-Gruppe, die er mit dem Sub- 
phylumnamen Pneusthelminthes belegt, zuzammenfasst-) in den Disse- 
pimentent erblickt: so zählt auch Vortragender in neuerer Zeit die Somite 
der Htrudmeen von einem Septum zum anderen, er theilt also den 
Htrudtneen-Korper nach den P hragm om eren  ein. Auf diese Weise kommt 
er, hinsichtlich der Eintheilung des Körpers des Hirudineen, zur Überein­
stimmung mit denjenigen neueren Autoren, welche der Eintheilung die 
Neuromeren zu Grunde legen, also vor allem mit W. E. CASTle, der 
1900 zuerst die Grenzen der Neuromeren richtig bestimmte. Die Grenzen 
der Neuromeren und der Phragmomeren sind nämlich ungefähr die gleichen, 
ausser an den beiden Enden des Körpers und gelegentlich in gewissen 
Theilen der Clitellarregion, wo verkürzte und reducierte Sornite Vorkommen. 
An den beiden Korperenden sind Phragmomeren nicht mehr unterscheid­
bar; die Zahl der Somite kann, wie Vortagender zuerst 1887 zeigte, 
nur au Grund der Beschaffenheit des dortigen Theiles des Centralnerven­
systems mit gleichzeitiger Herbeiziehung der äusseren Merkmale, die 
Grenzen der Somite aber, wo überhaupt, nur auf Grund der Ringe und 
der die einzelnen Ringe des typischen Somits kennzeichnenden äusseren 
Merkmale bestimmt werden. Am schwersten ist die Bestimmung der 
Somitgrenzen in der Haftscheibenregion, wo die die Ringe von einander 
trennenden Furchen zum Theil verschwinden, zum Theil eine ganz andere 
Richtung zur Hauptachse des Körpers aufweisen, als im Mittelkörper oder 
auch in der Kopfregion. Also will jetzt auch Vortragender mit Ca st l e  
dasjenige Somitdrittel, welches früher er und alle anderen Forscher für 
das erste gehalten haben, nunmehr als das mittlere Drittel des Somits 
betrachten. Dieses mittlere Somitdrittel enhält den Ring des Somits,
PROTOKOI.LAUSZÜOE. 153
welcher neben gewissen anderen bezeichnenden äusseren Merkmalen die 
am meisten entwickelten Sinnesorgane trägt und welchen man früher den 
ersten Ring des Somits nannte. Ebenfalls innerhalb dieses Somitdrittels 
liegt im typischen Somit, also in den Somiten des Mittelkörpers (der 
Mitteldarmregion und der Hinterdarmregion) je ein Ganglion der Bauch­
ganglienkette mit je 6 Ganglienzellenpaketen. Bei denjenigen Hirndmcen, 
deren Somit je drei Ringe trägt, befindet sich die dem Dissepimente ent­
sprechende tiefste Furche zwischen dem 2. und 3. Ringe der früheren 
Zählungweise. Äusserlich werden also die Somitgrenzen durch die tiefsten 
Furchen angedeutet, und der früher so genannte 2. Ring ist der letzte 
Ring des Somits. Am wenigsten tief ist die Furche zwischen dem frü­
heren 3. und 1. Ring. . , ,
Indessen treten diese Unterschiede der Turchentiefe nur dann
deutlich hervor, wenn das Thier in einem Zustande massigerContraction 
fixirt wurde und dabei nicht zu Stark vollgesogen, eher nüchtern war. 
Bei stark gestreckten Thieren oder bei stark vollgesogenen sind die 
Furchen zu sehr ausgeglättet. Früher begieng der Vortragende den b ehler, 
dass er zu sehr gestrecke Thiere seiner Analyse der äusseren korperform 
der Hirudinen zu Grunde legte. Man muss in verschiedenem Grade contra- 
hierte und gestreckte Thiere mit einander vergleichen und dabei besonders 
auf eine gute Fixierung der Haut achten, darf also die Thiere vorher 
n ich t b e täuben , denn dabei hebt sich die Haut leicht ab und es 
können gewisse Furchen verschwinden. Exemplare verschiedener Species 
kann man natürlich nur caeteris paribus vergleichen.
Ferner zeigt Vortragender, dass die Eintheilbarkeit der korperober- 
fläche innerhalb der Somitgrenzen in je 14 secundare Hautringe, welche 
er 1889 zuerst als für Piscícola bezeichnend beschrieben hat, auch für 
andere Hirudineen zutrifft, am auffälligsten bei Pontobdella aber wahr­
scheinlich für alle typisch ist. Also gruppieren sich nicht 12, sondern 
14 Ringe nach den drei Somitdritteln in je drei Gruppen, beziehungweise 
iuden dL drei Somitdrittel nicht 12 sondern 14 Hautringe. Die 14 Haut­
ringe verschmelzen zu je 3, 6 oder 5, gelegentlich zu je 4 oder 2 brei­
teren Ringen, weche aber mehr oder weniger die Spuren der 14 Ringe
Bei den Glossiphoniden zeigt zum Beispiel von den drei charak­
teristischen breiten Ringen, welche je einem Somitdrittel entsprechen, der 
erste Ring (nach der früheren Bezeichnung der dritte) 4, der zweite 
(früher der erste) 5, und der dritte (früher der zweite) ebenfalls o secundare 
Ringe. Und da die Furche zwischen dem ersten und zweiten Ring am 
wenigsten tief ist, so scheinen diese zwei Rrmge gelegentlich (z. B. bei 
zu starker Contraction, aber bei zu starker Streckung oft ebenfalls) einen 
breiteren Ring zu bilden, wodurch das Somit als aus zwei Ringen, aus 
¡ S r S r t K n  rostrales und einem schmaleren caud Jen, bestehend
o í  i C C | p n t
Bei Pontobdella sind die besonders auffälligen 14 secundären Ringe 
in der folgenden Weise in die drei Hauptgruppen eingctheilt Die erste 
Gruppe (früher die dritte) enhält 5, die zweite ebenfals b, die dritte 4 
Ringe Der erste und zweite Ring der ersten Hauptgruppe bildet eine 
etwas mehr gesonderte Gruppe für sich, und das ist der dritte Ring nach
154
PROTOKOLLAUSZÜÜE.
denjenigen früheren Beschreibungen, nach welchen bei P o n to b d e lla  ie 
í . w f  iu L eil ^ . . Í 0mmJen ?ol!ten- Diese G™PPe von zwei secundaren
i '/ /g' V ah!te d5  Vortragende früher zum ersten Drittel des P o n to b -
Z ählnnaT 'tSp- V°n den, Rmgen hat er den nach der gegenwärtigen Zahlung 3. Ring vom 4. Ring nicht unterschieden, auch konnte er die
J p  und 9 , Ring nicht sicher bestimmen und
zählte statt 3. Ringen hier nur 2. Nach ihm haben die Rinee’’auch 
andere systematische Autoren auf diese Weise falsch gezählt.
Die neue Zählungsweise und die Gruppierung der 14 secundären 
W r n d i n e Z ° n S tn ert ^  V° rtragende ebenso auch bei einigen anderen
2. Prof. dr. Gvui.a von Szädeczky legt der Fachsitzune eine Arbeit
-Die F auna  der
». 3. E lvira Valentini : Die anatom ischen  V erh ä ltn isse  der
Moose mit b eso n d erer B erücksich tigung  der B lä tte r e in iger
mü T a fe r f 'u n d 6!1! A rten ', (S' “nSarisch a“f p. 1—27 dieses Heftes 
diese?Heftes.) ’ deUtSChen Auszu§ auf P- 88~ 9 3  der Revue
_ Protokollauszug
der Fachsitzung der naturw issenschaftlichen Classe des Erdélyi 
M uzeum egyesület (S iebenbürgischer M uzeumverein) am 17. Mai
1906.
, J / B aA^ARK‘/o : B eitrag e  zu r K enn tn iss der In testina ld rüse 'n  
des Flusskrebses (S. ungarisch auf p. 28—49 und Tafel III dises Heftes
Apäthv aS ! UiS/ UhrhLhere Bearbeitung des Gegenstandes von S t e fa n  von
2 DracKMr-NnFARKA^ “Uf P‘- *  *  der Rewe dieses Heftes.) 
eruntivpn  r  ^  T  S ^ k t e r v : B eiträge zu r K enn tn iss  der 
t h e ü f ^ R G K t ‘tne der .U m gebung von Soborsin . Vortragender
Müzenm hBf°m Cí, ng^n bezüglich der im Besitze des Erdélyi Nemzeti - luzeum befindlichen Gesteine aus der Umgebung von S oborsin  Er
s i c h e r n ?  dle Ges“ lne makroskopisch, auf den Wege der Flammenver.
Vertreter d e íw ^ T ^ T en X 'e n .  *  ‘k " '0" 5'™ " die hauptsächlichsten
„ • GvLlL,A GAver : Die Lycoctomimartigen Aconite der un­
g arisch en  Flora. — Vortragender schildert auf pflanzengeographischer 
Grundlage die Arten Aconitum Vulparia Reich b  (und innerhalb des Kreises 
von dieser A, Richteri), A lasiantnm  Reic h b , B croattcum De g . et GÁV 
und A moldavicum H a g q . Das A. triste F isc h , und A. Baumgartenianum 
SlMK. sind nach Vortragendem hybrider Herkunft: A Vulparia V  mol­
davicum, beziehungsweise A lasianthum X  moldavicum. (Ausführlicher 
f i Ä  im ™g e n d e n Heft der M úzeum i F üzetek  e r s e h e n )
,. . De/Sü von Dada 'í : U eber Diatomaceen, in sbesondere  über
die D iatom enflo ra  der stehenden  G ew ässer der U m gebung von 
K olozsvár. — Nach kurzer Einleitung über die Organisation der %iato-


Protokollauszug der Fachsitzung der naturwissenschaftlichen Classe des Erdélyi Múzeumegyesület (Siebenbürgischer Museumverein) am 10. Mai, 1906

PROTOKOLLAUSZÜUE 155
niacccn im Allgemeinen und über das Verfahren von S c h ü t t , P k itzer  
und Sc.HMlTH beim systematischen Ordnen der Diatomaceen, berichtet Vor­
tragender über die Resultate seiner Sammlungen in der Umgebung von 
Kolozsvár während des Frühlings und des Herbstes von 1905. Von 8 
Wasserflächen welche hinsichtlich ihrer Diatomenflora bisher nicht un­
tersucht wurden, hat er im Ganzen 39 Species gesammelt, von welchen 
14 Speies für das Siebenbürgische Florengebiet im engeren Sinne neu sind. 
Die 39 Species waren auf die einzelnen Wasserflächen in der folgenden 
Weise vertheilt : Holt Szamos (Szamos-Graben) 22 Sp., Nagy-to (Gröler­
See) von Kozárvár 14 Sp., städtischer Teich von Kolozsvár 5 Sp., Sos- 
patak (Salz-Bach) von Dezmér 7 Sp., Nagy-to (Grosser-See) von Dezmer 
5 Sp., Kis-tó (Kleiner-See) von Dezmér 7 Sp., Kerek-to (Runder-See) von 
Apahida 19 Sp., Felső-tó (Ober er-See) von Apahida 35 Sp. Das sind die 
Resultate des ersten Theiles der Durchforschung der grossen See-Reihe 
der Mezőség hinsichtlich ihrer Diatomenflora.
Protokollauszug.
der Fachsitzung der naturwissenschaftlichen Classe des Erdélyi 
Müzeumegyesület (Siebenbürgischer Museumverein) am
31. Mai 1906.
1 Josfph Gei F l ' B eiträge zur m ikroskop ischen  A natom ie 
von bendrcoelum lacteum. Vortragender berichtet zunächst über seine 
Erfahrungen in der Anwendung des für Turbellarien bisher nicht 
versuchten APÄTHY’schen Fixirverfahrens mit Formol-Salpetersaure. Das 
Verfahren ergab, namentlich für das Bindegewebe, unter al en Fixi- 
rungen die besten Resultate. Die schönsten farber.schen Differenzi- 
runien wurden sowohl nach dieser Fixirung, als auch nach Sublimat, 
mit der APÄTHY’schen Dreifärbung erzielt. Hinsichtlich des Spermafuh- 
renden Systems wurde Folgendes festgestellt: Die V asa e ffe ren tia  
(die Samencapillaren) münden entweder einzeln oder zu Sammelgefassen 
Vasa intermedia) vereinigt in den Vas deferens (Haupt-Samenleiter). 
V asa deferen tia  giebt es v ier: zwei ziehen von der Pharynxwurzel (vom 
proximalen Ende des Pharynx) in rostraler, zweie in caudaler Richtung. 
Vortragender möchte den Endabschnitt der Vasa deferentia welcher zur 
Zeit der Samenreife einen auch mit freiem Auge sichtbaren !  heil des 
spermaführenden Systems bildet, T ubus sem inalis  nennen: dieser ist in 
morphologischer, namentlich histologischer, und auch physiologischer 
Hinsicht deutlich vom eigentlichen Vas deferens zu unterscheiden Einen 
in entsprechender Weise ebenfalls besonders gekenzeichneten Theil des 
Tubus seminalis nennt Vortragender Vas in fe ren s  Er stellt fest, dass 
das sogenannte „mysteriöse Organ“ und die innere, das Lumen begrenzende 
Schichte des Penis einen homologen Bau besitzen ; beide bestehen aus 
einem acinösen Drüsengewebe mit offenen Drüsenzellen Die Ausfuhrgange 
dieser Drüsenzellen schieben sich zwischen die Ep.the zellen, welche das 
Lumen der Drüse bekleiden. Vortragender schildert die feinere Structur 
der Drüsenzellen des „Uterus.“ Er untersuchte eingehend die lumca
156
PROTOKOI.LAÜSZÜGE.
w e l c h e rFteruS’ sow°hl als auch eine besondere Zone von Zellen 
e l T  £ ?  .SST Ä l f »  Nahruiigszufuhr für die D rü sS
sich über z u «
in
S ? 5 = » a » l5 S 5 «namentlich an der Korberoberflache, im Pharynx und im Ovovitellidiirtii<s 
Er bestätigt die Angaben von Chichküff hinsichtlich der Art und Weise
cufad be?rden ^  m° nden- Er weist ^  Ä  5, „ , ®.. d en Epithellzellen der ausseren Haut und des Pharvnx meh
und schildert eine neue Art von einzelligen Drüsen welche eine chiti
*  sich mi* der H Ä S Äzu eSeö“ n Dies^ , insbesondere aber eine chitinoide Substanz
zu erzeu0en. Dieselbe bahigkeit besitzt auch das Epithel der Penisscheide
S “  “ « Ä S  Bindegc-
i i S
sind X  beSteht Die Polsterszellen von Deendrocoelum
sind seltener kugelig oder mehr-weniger regelmässig ell,Dsoid?sih
iS' , d°rin GliCOg“  in F°™  v°n t i S e r “ ’ „d r 
fn einer 5  S  Eoncr,et.10nen ausgeschieden, deren sich auch mehrere 
isolie en und sie von T  k°nne\ Es ist gelungen, die Polsterzellen zu 
(Eine tö n  A iw H Y  un i r em S eren Drüsenzel]en Gütlich zu differenzieren. 
M i t t h c i l u n ^ b e ö d i e s e n "  VC« ic^ de g e h e n d e
2 Árpád S/ (Rn n  !  Wlrt ln einem sPäteren Hefte erscheinen.) n - A „ n S/AHO. Die physio log isch -anatom ischen  V erhält­
" ! f i!  Xnickenthalia spiculifolia, mit R ücksicht au f ihre sv ste
m atische SteJlung Die Arbeit legt Dr. Michael  F u tó  der Fachs!
mengim °4iiDie ^  BIatt. betreffenden Beobachtungen des Verfassers stim- 
. , ‘ gemeinen mit den kurzen Angaben von Ro t h  überein ab^e
sehen davon dass Verf. die sichelförmigen Bastbündel des Hadroms der
t Ä  k0"",e- D-  * •  Zweiges r<und t
, 3‘ EknP ba[A)GH: Die län g st des D ragan -B aches befind­
e erup tive  M asse der V legyásza zw ischen  dem K ecskés-
PROTOKOLL AUSZÜGE. 157
und B ulzur-B ache — Zunächst schildert Vortragender die allgemeinen 
geologischen Verhältnisse dieser Gegend und berichtet über die bezüg­
liche Litteratur. Das von ihm geologisch au genommene Gebiet befinde 
sich am Rande der eruptiven Masse der Vlegyasza Er heilt die dort 
gefundenen Gesteine in der folgenden Weise ein : A) Kristallinische Schie­
fer. B) Gewöhnliche sedimentäre Bildungen : 1. Verrucano-Conglomerat
(Perm). 2. Sandstein aus der oberen Kreide. 3. Alluvium C) Eruptive 
Gesteine: 1. Rhyolithe. 2. Mikrogranite. 3. Pegtnatite. 4. Quarzdionte. 5. 
Andesitartige Gesteine. -  Die kristallinischen Schiefer kommen im west­
lichen Theile des Gebietes in grosser Menge vor Der überwiegend gross e 
Theil ist Muscovitschiefer, welcher reich an Quarz ist. An einer Stelle 
fand er Amphibolschiefer in geringer Ausdehnung. — Die als Verrucano- 
Conglomerat betrachtete Schichtenreihe besteht aus meistens rothem, an 
Glimmer reichem Conglomérat mit Schlammiger Grundmasse. Es kommen 
darin faust,- ja bis kinderkopfgrosse Quarzstücke von In den unteren 
Lagen finden sich auch schieferige Sorten. Sandstein ber oberen Kreide 
kommt nur fieckenweise vor. Es sind dies feine, manchmal glimmenge 
Sandsteine. An einer Stelle enthält der Landstein nussgrosse Ryolith- 
Knollen Rolle des Alluviums sehr untergeordnet. Hierher gehören die am Dra- 
gan-Bacheab und zu sichtbaren Schotter-Terassen. Der Rhyohth .st von 
Misslicher Farbe, fluidaler Strucctur oder porzellanartig. Die Grundmasse
war ursprünglich glasig, ist aber nachträglich umknstalisiert. Quarz, Feldspat,
Chlorit ^beziehungsweise Biotit. Trichite und Magnetitkömehen sind die 
primären Bildungen, welche, mit Ausnahme des Quarzes, sehr selten sind. 
Nachträgliche Bildungen sind Sphaerokristalle mit ihrer Lange nach nega­
tivem Character und Exolithe. Der Mikrogranit ist meist röthlich bald rein, 
bald verschwommen porphynsch. Seine wesentlichen Mineralien sind 
Ouarz Feldspat Biotit, welcher auch zu Chlorit geworden sein kann. Die 
Ouarzdiorite sind manitische Gesteine von mittelgrossem Korn, mit 
wenig Quarz, Feldspat, Biotit (Chlorit) und Amphibol als Mineralien. Der 
Pegmafit ist ein aus Quarz und Feldspat bestehendes gramtisches Ge­
stern von mittelgrossem Korn, in welchem sich in geringer Menge auch 
Muscovit befindet. Andesitartige Gesteine kommen in grosser Ausdehnung 
vor Mikroskopisch hat sie Vortragender nicht untersucht. Sie sind fein­
körnig granitoporphyrisch; dem unbewaffneten Auge erscheinen sie bei­
nahe ausschliesslich aus Grundsubstanz bestehend. ^
4 S-vndor V \ rga : Die F lech tenfio ra  des G ebietes von Gömör, 
mit R ücksich t au f die anatom ischen  und oikologischen V erhält­
n isse Vortragender schildert die Flechtenflora des an Naturschätzen 
so reichen Comitates Gömör  auf Grund von zweijährigen Sammlungen 
und Beobachtungen. Das Comitat gehört hinsichtlich ihrer Flechtenfiora 
übrigens auch in Betreff seiner sonstigen kryptogamen Pflanzen, zu den 
vöUk unbekannten Gebieten. Mit seinen wechselvoUen orographischen 
Ä e l g S e t ?  Verhältnissen, mit seinem günstigen Klima und Semen 
grossen Wäldern bietet es alle nothwendigen Bedingungen zur Entste­
hung einer reichen Flechtenfiora. Des Vortragenden Beobachtungen 
erstrecken sich auf 300 Arten und Varietäten innerhalb 80 Genera. 
Er bespricht dann zunächst die für die Flechten günstigen Lebensbedm- 
gungen und die Art und Weise ihres Auftretens. Weiter behandelter die
158 PROTOKOLL AUSZÜGE.
oikologischen Factoren, welche ihre Vertheilung bestimmen, und zwar 
eingehend, so namentlich das Licht, die Feuchtigkeit, die Luft, die 
Temperatur, die Beschaffenheit des Bodens, den Kampf der Pflanzen um 
das Leben mit einander und endlich den Einfluss der menschlichen Kultur. 
Mit Berücksichtigung aller dieser oikologischer Factoren trachtet er ein 
zusammenfassendes Bild der Flechtenflora des Comitates zu geben. 
Schliesslich schildert er die Organisation der Flechten, wie sie sich sowohl 
in ihrem äusseren, als auch in ihrem inneren Bau an die äusseren 
Lebensbedingungen anpassen, und wie die beiden Componenten der 
Flechte, die Alge und der Pilz, durch ihre Vereinigung eine höhere 
phylogenetische Stufe realisieren, als auf welcher sich die Componenten 
in sich stehen.


Protokollauszug der Fachsitzung der naturwissenschaftlichen Classe des Erdélyi Múzeumegyesület (Siebenbürgischer Museumverein) am 31. Mai, 1906

Szádeczky Gyula

A Szárazvölgy (Vále száka) geológiája, Rézbánya vidékén

az Erdélyi M úzeum -Egyesület Term észettudom ányi Szakosztályának  
1906. május hó 17-én tartott szakosztályi üléséről.
1. F arkas Béla  : Adatok a Folyami Rák tápcsöv i m irigyeinek 
ism eretéhez. (L. e füzetben a 25—49. oldalon.)
2. Dr. Szentpétery Zsigmond: „Adatok S oborsin  vidéke 
e ru p tiv u s  kőzete inek  ism ere téh ez“ czimű dolgozatában az Erdélyi 
Nemzeti Múzeum ásványtárának tulajdonában lévő soborsin-vidéki kőze­
tekre vonatkozó beható macroscopieus, lángkisérleti és microscopieus 
vizsgálatainak eredményeit adja elő, bemutatva a főbb typusok legfőbb 
képviselőit.
3. Gáyer Gyula: A Lycoctommi-féle Siakvirágok hazai fa ja i­
ról szólván, növényföldrajzi alapon ismerteti az Aconitum Vulparia, 
Reic h b . (és ennek körében az A. Richleri), A. lasiantlmm Reichil 
A. croaticum Deg. et GÁY. A. moldavicum J.YCQ fajokat. Az A. triste 
P'ISCH és A. Baumgartenianum SlMK. szerinte hybrida eredetűek: A. 
Vulparia X  moldavicum, illetve A. lasianthum X  moldavicum. (Rész­
letesebben lásd a következő füzetben.)
3. Daoay Dezső : „A Diatomaceákról á lta lában , kü lönös 
te k in te tte l K olozsvár környéke álló-vizeinek D ia to m afló rá já ra“ 
ez. előadásában, rövid általános bevezető fejtegetés után, melynek során 
Schütt, Pi ri'ZER és Sghmith eljárását a Diatomaceák rendezésében 
ismertette, a Kolozsvár vidékén 1905. év tavaszán és őszén végzett gyűj­
tésének eredményéről számolt be. Nyolcz víztükörről (Holt-Számos 22 
species, kozárvári Nagy-tó 14 species, kolozsvári Város-tó 5 species, 
dezméri Sós-patak 7 species, dezméri Nagy-tó 5 species, dezméri Kis-tó 
7 species, apahidai Kerek-tó 19 species, apahidai Felső-tó 35 species), 
melyek eleddig a Diatoma-flora tekintetében ismertetve nem voltak, ösz- 
szesen 39 fajt gyűjtött, melyek közül 14 a szorosabban vett erdélyi 
flóra-területre új. Ez eredmények, mint a mezőségi nagy tósorozat Dia- 
toma-florája összegyűjtésének első részlete, szerepeltek.
5. Gulyás Antal: „Syringa Josikaea és S. Emodi physiolo- 
g ia i-anatom iai v iszonyai, k ap cso la tb an  ren d szertan i helyze­
tü k k e l“ ez. dolgozatában kitűnteti a két növény közötti különbséget, 
mely a külbőr sejtek, az azokon előforduló képletek, a parasejtek s a 
levél mesophyllumának szerkezetében található. Úgy floristikai, mint alkat- 
tani bélyegek alapján a két növény „in spécié“ megkülönböztetendő. 
Ehhez járul földrajzi elterjedésük, melynél fogva e két növényt egy faj­
nak venni nem lehet.
Jegyzőkönyv


Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi Szakosztályának 1906. május hó 17-én tartott szakosztályi üléséről

JEGYZŐKÖNYVEK.
Jegyzőkönyv
az Erdélyi M úzeum -EgyesületTerm észettudom ányi Szakosztályának  
1906. május hó 10-én tartott szakosztál} i üléséről.
1. Dr . Apá t h y  István  : Ú jabb a d a to k a  Pióczafélék sze lv én y e i­
nek ism eretéhez. ‘
Előadó már régebben kimutatta, hogy az összes Pióczafélék teste 
34 szelvényből (33 szelvényből és egy végszelvényből, telomeronból) áll, 
a melyek mindenütt egyformán, hat testtájra vannak elosztva úgy, hogy 
a fejtáj 6, a clitellum-táj 6, a középtápcső tája 6, az utótápcsőé ü, a végbél 
és anus tájéka 3 és a tapadókorong tájéka 7 (6 —|— 1) szelvényt tartalmaz. 
Minden egyes szelvény maga is három harmadra osztható, a mely körül­
mény a belső szerkezetet illetőleg a szerveknek ott uralkodó hármas, illetőleg 
kétszer hármas számában és a szerveknek eloszlásában, külsőleg pedig az egy- 
cgy szelvényre eső gyűrűk hármas számában, illetőleg három csoportra oszt­
hatóságában nyilvánul. Jóllehet azonban a Pióczafélék a legtypicusabban szel­
vényezett állatok közé tartoznak, az egyes szelvények határai még a test 
középső részében, a hol a szelvények a legtökéletesebben ki vannak fejlődve, 
sem állapíthatók meg úgy, hogy a segmentalis szervek mindenikének elhelyez­
kedése és kiterjedése ugyanazon határok közé volna szorítva. Szólhatunk 
a Pióczafélék ben idegszelvényekről (neuromeron), izomszelvényekről (myo- 
meron), a kiválasztó szervek szelvényeiről (nephromeron), érszelvényekről 
(angiomeron), bélszelvényekről (splanchnomeron), bőrszelvényekről (dermo- 
meron), ivari szelvényekről (gonomeron) és végűi septumszelvényekről 
(phragmomeron). Minthogy a Sörtéslábú Férgek ben a szelvények határait 
a septumokban, dissepimentumokban látják a búvárok, előadó újabban a 
Pióczafélék szelvényeit is egyik septumból a másikig számítja. A baráz­
dák, melyek a testet külsőleg gyűrűkre osztják, nem egyforma mélyek. 
Főleg az erősebben összehúzódott állatokon tűnik ez föl. A legmélyebb 
barázda mindig oda esik, a hol a septum van, és így a test külsőleg is 
a septumok szerint tagolódik. És mivel a septumszelvények határai meg­
lehetősen megegyeznek az idegszelvények határaival, előadó is csatlakozik 
azokhoz, a kik ma a szelvény középső harmadának tekintik azt a szel- 
vényharmadot, melyet régebben ő és utána számos más búvár az első 
szelvényharmadnak tekintett. Ez a középső szelvényharmad foglalja magá­
ban azt a gyűrűt, melyen a legföltűnőbb külső bélyegek, nevezetesen a 
legkifejlettebb érzékszervek észlelhetők s melyet a szelvény első gyűrű­
jének tartottak. Ugyancsak ebben a szelvényharmadban fekszik, legalább
.IKOYZŐKÖNYVKK. 83
a középtest tájékán belül (a középtápcső és az utótápcső tájékában), a 
hasi dúczlánczolatnak egy-egy dúcza is. A septumnak megfelelő legmélyebb 
barázda az azelőtti számítás szerinti 2. és 3. gyűrű közé esik azokban 
a Pióczafélékben, melyeknek szelvényét három gyűrűből állónak látjuk. 
Legsekélyebb az azelőtti 3. és 1. gyűrű közötti barázda.
Előadó kimutatja azután, hogy a szelvénynek 14 másodlagos bőr­
gyűrűre oszthatósága, melyet már régen jellemzőnek írt volt le a Pisci- 
colára. nézve, meg van más Pióczafélék ben is, legföltűnőbben a Ponto- 
bdellán, de, úgy fátszik, typicus az összes Pióczafélékve. Nem 12, hanem 
14 gyűrű rendeződik a három szelvényharmad szerint három csoportba; 
illetőleg a három szelvényharmad nem 12, hanem 14 bőrgyűrűt alkot, 
melyek 3, 6 vagy 5, illetőleg négy vagy két szélesebb gyűrűvé olvadnak 
össze de’ a 14 gyűrű nyomait többnyire észre engedik venni. A Glossi- 
phonia-félékben, példáúl, a jellemző 3 széles gyűrű közűi, melyek a
3 szelvényharmadnak felelnek meg, az első gyűrű (az azelőtti jelzés sze­
rint a harmadik) 4, a második (az előtti első) 5 s a harmadik (azelőtti 
második) szintén 5 másodlagos gyűrűt mutat. S mivel az első és a má­
sodik gyűrű között legsekélyesebb a barázda, ez a kettő néha egy széle­
sebb gyűrűnek s a szelvény két gyűrűből, egy elülső szélesebb s egy 
hátsó keskenyebb gyűrűből, állónak látszik. Még jobban kivehető, szintén 
három fő csoportba osztva, a 14 másodlagos gyűrű a Pontobdellán. Az 
első csoport (az azelőtti harmadik) itt 5, a második szintén 5, a harmadik
4 evűrűt mutat. Az első csoportnak l .é s  2. gyűrűje egy némileg elkülö­
nült csoportot alkot és ez a Pontobdellá-nak a régebbi leírások szerint szá­
mított szelvényenként! 4 gyűrűje közűi a legkeskenyebb az, a melyet 
harmadiknak jeleztek, s melyet előadó regebben a 3. szelvenyharmadhoz 
tartozónak írt le. A 14 gyűrű közűi a mostani jelzes szerinti 3 gyűrűt 
a 4 tői előadó azelőtt nem különböztette meg es nem tudta a 7., 8. es 
q crvűrűk határait biztosan megállapítani és itt három helyett csak 2 
evűrűt számított Utána tévesen így számítottak az összes rendszertani írók. 
— Előadó hasonlóképen több más Pióczafélén is bemutatja az uj számí­
tást s a 14 másodlagos gyűrű csoportosulását. „ .............
2 Dr S zydeczky  G y ula , ismerteti Vadasz Enro : Az urm osi
öpep a tak  l i a s - r é t e g e i n e k  fau n á ja  ez. dolgozatát.
3 V\! FNTiNi E lvira  : A Mohok (Mnsci) ana tóm ia i v iszo n y a i­
ról, kü lönösebb  te k in te tte l nehány  erdélyi faj leveleire. (L. e 
füzetben az 1—27. oldalon.)
Tö


Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi Szakosztályának 1906. május hó 10-én tartott szakosztályi üléséről

az Erdélyi Múzeum-Egyesület Term észettudom ányi Szakosztályának  
1906. május hó 31-én tartott szakosztályi üléséről.
1 Géléi József: „Adatok a Dcndrocoeleum lacteum m icrosco- 
p icus an a tó m iá jáh o z“ ”cz. dolgozatában ismerteti a Turbellariusokon 
eddig másoktól nem alkalmazott Al>ÁTHY-féle formol-salétromsavas eljárást.
__ A spermavezető rendszer alkotását megállapítja a következőkben : a vas
efferens-ek vagy magánosán, vagy közös vezetékekké egyesülve nyílnak a 
vas deferensekbe. Vas deferens négy van ; a pharynx tövétől kettő előre 
és kettő hátra halad. Előadó az ezekre következő alak-, szövet- és élettani 
szempontból megkülönböztethető részt tubus seminalisnak nevezi, mely 
sperma érettség idején szabad szemmel is látható része a vezető rendszernek.
\  tubus seminalisnak szintén az előbbi szempontokból megkülönböztethető 
részét vas inferensnek nevezi. — Megállapítja, hogy a „titokzatos szerv“ 
és a oenis belső az űrtér felőli, része homologus alkotásuak : mind a kettő 
nvilt mirigysejtü acinosus mirigyszerv, melyben a mirigysejtek kivezető 
csatornái közé kezdetben a mirigy űrterét bélelő es váladékot termelő 
sejtek vannak ékelve. -  Szól az „uterus“ mirigysejtjeinek finomabb szer­
kezetéről. Kimutatja az „uterus“ tunica musculansat es az uterust körül­
vevő és mirigysejtjeit tápláló sejtek egy ovet (zónáját) es ezek összefüg­
gését az uterussal. -  Kimondja, hogy a szervezet összes nyílt mirigy­
sejtjei, melyek összefüggő hámrétegen szajadzanak nem a sejtek köze 
éke ik kivezető nyujtványukat, hanem azzal a hámsejteket átfúrják ; nev- 
szerint áll ez a testfelületre, a pharnyxba és az ovovitelliductusba szajad- 
zókra Megerősíti előadó CiilCHKOFK nézetét a pharynxba nyilo mirigysejtek 
száiadzását illetőleg. -  Kimutatja a cuticula letezeset a kultakarot es a 
pharynxt bélését alkotó hámsejteken; egyúttal ismerteti a chitmo.da állo­
mányt termelő nyílt mirigysejtek szajadzasat. -■ Fölismeri a kultakaro 
hámseitieinek nem csak rhabditiseket, de főként chitinoida állományt tér- 
m n S s s é g é . ,  a mely utóbbira a penishüvely ás a ,  uten-ductus“ 
«píHpí i/kénesek. — Beszél végül a parnasejtekrol, melyek a Dendro- 
coelum lacteum kötőszövetének főtömeget alkotják. . .
2 Sz UH) ÁRPÁI) • „A Bruckcnthalia spiculifolia physio logiai-
'in a to m ia í v i s z o n y a i r ó l ,  te k in te tte l ren d sze rtan i h e ly é re“ ez. dol­
gozatát dr FUTÓ Mihály ismertette. A levélre vonatkozó vizsgálata R óni 
rövid vizsgálatával általában megegyezik nem tekintve, hogy ő a főér 
hadromájának sarló-alakú háncs-nyalabjat nem eszlelte. Az ag s gyökér 
fateste heterogeneus; a gyökér vógyszovete teljesen h.anyzik.
3 B u o g iiE knü: „A V legyasza d raganm en ti e ru p tiv u s  töm e­
g én ek ’K ecskés és B ulzur p a tak  közö tti ré sz e “ czimű előadásában 
a vidék általános geológiai viszonyait s az idevonatkozo irodalmat ismerteti. 
Geologiailag fölvett területe a Vlegyásza kitörési tömegének szélén foglal
Jegyzőkönyv
86 •JEGYZŐKÖNYVÜK
helyet. Az ott levő kőzeteket a következőleg osztja föl: A) Kristályos 
palák. B) Közönséges üledékek: 1. Verrucano (permi) conglomeratum. 2. 
Felső krétakori homokkő, 3. Alluvium. C. Eruptivus kőzetek : 1. Rhyoli- 
thosok, 2. Mikrogranitók, 3. Pegmatitisek, 4. Quarzdioritisek, 5. Andesitises 
kőzetek. — A Krist. palák a terület Ny.-i részén nagy tömegben fordúl- 
nak elő. Túlnyomó nagy részük csillám- (muscovitis) pala, mely quarzban 
gazdag. Egy helyen csekély kiterjedésű amphibolon-palát is talált.
A verrucano conglomeratumnak vett rétegsorozat többnyire vörös, 
csillámban gazdag, iszapos alapanyagú, durva conglomeratumból áll, mely­
ben ököl-, sőt gyermekfej-nagyságú quarz darabok is vannak; az alsóbb 
szintekben azonban palás féleség is található.
Fölső kréta-homokkő csak apróbb foltokban fordúl elő. Finom ho­
mokkövek, néha csillámosak. Egy helyen diónyi nagyságú rhyolithos höm- 
pölyöket is tartalmaz.
Alluvium szerepe igen alárendelt.— Ide tartoznak a Dragán-patakmellett 
levő, csak itt-ott található alacsony, kavicsból való földemeletek (terrasse-ok).
A Rhyolithos fehéres színű, folyásos szerkezetű vagy porczellán szer­
kezetű. Alapanyaga eredetileg üveges volt, de utólag átkristályosodott. 
Quarz, földpát, chloritis, illetve biotitis, trichitis, magnetitis szemek az 
elsődleges képződmények, melyek a quarz kivételével igen ritkák. Utóla­
gosak a hosszukban negativus characterű sphaerokrystályok és exolithosok.
A mikrogranito rendesen vöröses színű, néha tisztán, máskor elmo­
sódottan porphyrás. Lényeges ásványai: quarz, földpát, biotitis, mely 
chloritissá is válhat.
Quarzdioritis: Granitós, középszemű kőzetek. Kevés quarz, .földpát, 
biotitis (chloritis) és amphibolon ásványokkal.
Pegmatitis: Quarz és földpátból álló középszemű granitós kőzet, 
melyben kis mennyiségű muscovitis is van.
Andesitises kőzetek: nagy területen fordulnak elő. Microscopiummal 
az előadó még nem vizsgálta. Apró szemű granitoporphyrásak, porphy- 
rásak, szabad szemmel majdnem kizárólag alapanyagból állóknak látszanak.
4. Varga Sándor: „A Gömöri te rü le t Z uzm óflorája, vonat­
kozássa l a Zuzmók anatóm iai és o ikologiai v iszo n y a ira“ czímen 
a természeti kincsekben gazdag Gömörvármegye Zuzmófloráját ismerteti 
két évi gyűjtése s megfigyelései alapján. A megye Zuzmóflorájával, 
nemkülönben egyéb virágtalan növényeivel, a teljesen ismeretlen terü­
letek közé tartozott; változatos hegyrajzi viszonyaival, geológiai alakulásá­
val, éghajlatával, nagy erdeivel mind nyújtja egy gazdag Zúzmóflora kialaku­
lására szükséges kedvező életföltételeket. Előadó vizsgálatai 80 nemen 
belül 300 faj s 90 fajváltozatra vonatkoznak. Legelőször szól a Zuzmók ked­
vező élet föltételeiről, majd megjelenési viszonyaikról. Azután az eloszlásukat 
irányító háztartástani (oikologiai) tényezőkről, még pedig részletesen: a 
fény, nedvesség, levegő, hőmérsék, talaj, a növényeknek egymással vívott 
életküzdelme s az emberi beavatkozás hatásáról. E háztartástani tényezők 
hatásának átértésével igyekszik a megye Zuzmóflorájának áttekintő képét 
adni. Végül áttér a Zuzmók szervezetének tárgyalására, miként alkal­
mazkodnak úgy belső, mint külső szervezetükben a külső életviszonyok­
hoz s miként nyer a Zuzmó képében a két összetévő az Alga s a 
Gomba, az utóbbinak fajfejlődési fokánál sokkal magasabb szervezetet.


University of Szeged

Not a member yet

Az ízeltlábúak függélyes elterjedése : a Retyezát Faunájából vett példákkal

Adatok a Folyami Rák tápcsövi mirigyeinek ismeretéhez

Protokollauszug der Fachsitzung der naturwissenschaftlichen Classe des Erdélyi Múzeumegyesület (Siebenbürgischer Museumverein) am 10. Mai, 1906

Protokollauszug der Fachsitzung der naturwissenschaftlichen Classe des Erdélyi Múzeumegyesület (Siebenbürgischer Museumverein) am 31. Mai, 1906

A Szárazvölgy (Vále száka) geológiája, Rézbánya vidékén

Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi Szakosztályának 1906. május hó 17-én tartott szakosztályi üléséről

Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi Szakosztályának 1906. május hó 10-én tartott szakosztályi üléséről

Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi Szakosztályának 1906. május hó 31-én tartott szakosztályi üléséről

Élelmiszeripari mérések

80,013

82,129