University of Szeged

Kádár Gergő

125124
IRO
D
A
LO
M
ELM
ÉLET
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
(SZAK)NYELV ÉS (DE)KONSTRUKCIÓ
Kulcsszavak: nyelv; törvény; igazság; dekonstrukció; jog
Dolgozatom tartalmi szempontjait figyelembe véve, előadásom két nagyobb részre 
tagolható. Első ízben szeretném ismertetni magát az irodalomtörténeti/ filozófiai 
fogalmat és elvet, mely a dekonstrukció. Az elméletre építve azt követően annak 
gyakorlati kivetülését kívánom reprezentálni. Célom bemutatni a nyelv instabilitását, 
az értelmezhetőség problémakörét a jogi felfogásban, a törvénykezésben, az igaz-
ságosságban, illetve a politikai diskurzusban. Mindezeket alátámasztandó számos 
teóriát kutattam át és hozok példaként. Természetesen a múlt tanulmányozásán túl 
a jelen, kortárs filozófiák is terítékre kerülnek. Mellőzném az állásfoglalásokat, sok-
kal inkább szeretnék rávilágítani e problémakör fontosságára, hiszen végtére is ez a 
mindennapjainkat is befolyásoló tényező.
KADÁK ENRIKO
Irodalom- és kultúratudomány 
MA, 10. félév
Károli Gáspár Református Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Horváth Csaba
habilitált egyetemi docens, KRE BTK
A MŰKÖDÉSIMMANENCIÁTÓL AZ ÚJ FILOLÓGIÁIG
Kulcsszavak: működésimmanencia; lét(mód); kritikosz; ünnep; filosz
A posztkritikai irodalomelmélet-írás lehetőségeit kutatva, arra teszek kísérletet, hogy 
Graham Harman nyomán ontológiai keretben továbbgondoljam Berszán István 
működésimmanenciáról alkotott fogalmát. Alapvető felismeréseim között szerepel, 
hogy (1) a működésimmanens szemlélet eleve eldönti az artisztikus objektumok lét-
módját annak a specifikus környezetnek a működésszerveződése alapján, amelyen 
az adott objektum fellép; illetve hogy (2) ezen döntés egy markáns kritikai pozíci-
óval van szoros összefüggésben. A működésimmanencia szerint a műalkotás úgy 
van, ahogyan a Max Black-i értelemben vett egzisztenciális állítás kijelenti, hogy van. 
Innen pedig nincs – és nem is lehet – semmiféle további, hitelt érdemlő állítás: az 
egzisztenciális állítás vonatkozásában a műalkotás az a létező, amely sosem a kör-
nyező működésszerveződéshez képesti valószerűtlenségében áll, hanem amely 
csakis működésszerveződő teljesítményében válhat a kutatás tárgyává. Vagyis a 
működésimmanens szemléletből származó, nemegyszer intranzigens kritika értel-
mében a környező működésszerveződés vonatkozásában értett műlét mint műlét-
mód maradéktalanul szimmetrikus a mű létével. Egy ilyetén szimmetria tételezése 
pedig olyan kritikai apparátusokat alakít ki, amelyek a lehetőségfeltételek és a kon-
dicionáltságok biztos ismerőiként operálnak; amelyek kizárólag a környező műkö-
désszerveződésen belüli megképzettségnek és megképződésnek tulajdonítanak 
hitelt; amelyek mindenkor készek „leleplezni” bármely objektum „cinkosságát” a 
létmód-meghatározó modalitásokkal – amelyek tehát egyszóval stabil és átfogó kri-
tikai tudás birtokában vannak. Ezért nem tűnik számomra elrugaszkodottnak azt állí-
tani, hogy hamarabb hatja át a művészettel – szűkebben: az irodalommal – szembeni 
szakmai magatartásunkat a κριτικός-i, mint a φίλος-i érzület. Javaslatom a műkö-
désimmanencia ezen foglalatszerű öntételezését kívánja ellensúlyozni a műlét és 
a műlétmód közötti lehetséges aszimmetria felmutatásával, ezáltal pedig a φίλος-i 
magatartás mint a műalkotás létének kritikai tudássá vissza-nem-bomló hívásában 
való benne tartózkodás bevezetésével. Érvelésem szerint a κριτικός-i alaphangolt-
ság fogalmisága nincs arra hangolva, hogy elmondhassuk, miért szeretjük a műalko-
tásokat, és hogy miért érintenek meg úgy bennünket, ahogy megérintenek.
KÁDÁR GERGŐ
Magyar nyelv- és irodalomtudományi magiszteri 
MA, 3. félév
Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Témavezető:
Dr. Berszán István
Tanszékvezető egyetemi tanár, RO BBTE


Hungarian

A működésimmanenciától az új filológiáig : [absztrakt]

Kovács Anita

VIZU
Á
LIS K
U
LTÚ
RA
139138
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
THE CRITIQUE OF COLONIALISM IN WARHAMMER 
40,000
Kulcsszavak: Kolonializmus; Videójátékok; Brit Birodalom; Transzmédia; Térbeliség
The present paper examines the connection between colonial logic and the War-
hammer 40,000 transmedia universe, highlighting how it both reflects and critiques 
colonial logic. Warhammer is a vast cultural artefact rooted in British colonial history 
utilising imperialistic themes within its grimdark narratives.
First, the paper establishes its theoretical framework, which stand on three pillars. 
Primarily, it looks at the Warhammer 40,000 universe in the context of transmedia 
storytelling. The research also draws on Istvan Csicsery-Ronay’s perspectives on 
the special relationship between science fiction and imperialism. Finally, the paper 
applies Henri Lefebvre’s triad of space to video games and examining how the “con-
ceived space” – the mechanics and narratives that influence players’ interaction with 
the game world – represents and critiques colonial narratives.
The analysis focuses on two key media artefacts: the diorama “Massacre at Big 
Toof River” and the 2023 video game Rogue Trader. The diorama, inspired by the 
Anglo-Zulu War of 1879, parallels British colonial history through its depiction of 
the events and factions, reflecting themes of racial superiority and dehumanisation. 
Despite its problematic depiction of a faction based on a group of indigenous peo-
ple, the diorama also offers subtle a critique of the civilising faction through its dark 
depiction of their home world.
Rogue Trader, through its narrative and gameplay mechanics, critiques colonial-
ism more explicitly. The conceived space incentivises territorial expansion, resource 
extraction and colonial development, mirroring colonial practices. However, the 
game’s “conviction system” contrasts imperialistic dogmatism with iconoclasm. 
Iconoclast choices, the paper argues, offer a better alternative from a moral and 
mechanical perspective therefore promoting an anti-colonial gameplay. Iconoclast 
choices, gameplay benefits, and companion relationships incentivize players to 
question and reject colonial logic.
Ultimately, the media artefacts adjacent to the Warhammer 40,000 universe ana-
lysed in this paper critique colonial logic in general and British colonial logic in par-
ticular through visuals, and gameplay mechanisms, making players think of the fic-
tional and real-world implications of colonialism through its narratives. This universe 
provides fertile ground for further academic research with its unique position as a 
medium for analysing colonial themes.
JAKUS DÁVID
Angol nyelv és kultúra tanára; történelem és 
állampolgári ismeretek tanára 
Osztatlan, 7. félév
Debreceni Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezetők:
Dr. Orosz-Réti Zsófia
adjunktus, DE BTK
Krek Norbert
PhD-hallgató, DE BTK
UNDERSTANDING MULTIPLE EXPOSURE PHOTOGRAPHS
Kulcsszavak: multiple exposures; filmic montage; studium-punctum; third meaning; 
pensive image
Multiple exposure photographs seem to be a forgotten aspect of photography 
theory, despite being a well-known technique. Although photography and film 
share common roots, the concept of filmic montage provides a useful starting 
point for understanding multiple exposure photographs, because the operation 
of montage editing is similar to the operation of multiple exposure photographs. 
This paper aims to examine whether the multiple exposure photographs can be 
compared with the Soviet montage technique and can be brought closer to the 
spectators. For this, I used the works of three American photographers, Harry 
 Callahan, Jerry Uelsmann and Man Ray, along with Soviet cinematographer, Dziga 
Vertov’s film, ‘Man with a Movie Camera’. With filmic montage, the third meaning 
created in the spectator’s mind is a multiple exposure, whereas multiple exposure 
photographs achieve this effect through their layered structure, which evokes pen-
siveness in the viewer. The focus of the paper is on perception and understanding 
of multiple exposure photographs, and whether they can be brought closer to the 
viewer in terms of comprehension. To develop a comprehensive critical framework 
for the understanding of the operation of multiple exposure, the theories of Roland 
Barthes and Jacques Rancière are also utilized.
KOVÁCS ANITA
Angol-rajz osztatlan tanárszak 
Osztatlan, 9. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Dragon Zoltán
egyetemi docens, SZTE BTK


English

Understanding multiple exposure photographs? : [abstract]

Kovács Botond

TÁ
RSA
D
A
LO
M
N
ÉPRA
JZ, TÁ
RG
YI K
U
LTÚ
RA
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
154 155
„OLYAN, MINTHA ELMENNÉNK VADÁSZNI” – DUMPSTER 
DIVING: VÁROSI ÉLELMISZERMENTÉS HULLADÉKBÓL
Kulcsszavak: Élelmiszerpazarlás; Kukabúvárkodás; Ökológiai tudatosság; Tisztátalanság; 
Visszatanulás
Tanulmányomban az élelmiszerpazarlás témakörét járom körül, ideértve mind a 
hivatalos, intézményekhez köthető, mind az informális, törvénybe ütköző formáját. 
Utóbbihoz tartozik a Dumpster diving, vagyis az a tevékenység, amelynek során a 
kereskedelmi láncok hulladéka közül kiszedik a még fogyasztható élelmiszereket az 
éjszaka leple alatt, a szemétszállítás előtt. Bemutatom a Dumpster diving magyar-
országi megjelenését, amely egy tucat középréteghez tartozó, városi, fiatal értelmi-
ségihez köthető. Elemzem az általuk megvalósuló élelmiszermentés közösségszer-
vező erejét, a személyes motivációt, az altruista aspektusát a tevékenységnek és a 
társadalom reakciót, kiváltképpen elemezve a tisztátalanság kérdéskörét. Utóbbival 
kapcsolatban kiemelendő, hogy az élelmiszermentő csoport számára ezen a társa-
dalom által tisztátalannak, piszkosnak gondolt tevékenység nem kapcsolódik össze 
státusvesztéssel. Éppen ellenkezőleg megélésük szerint pont ezen tevékenység 
által szereznek magasabb státust, mivel így cselekednek ökológiailag tudatosan, 
a társadalom számára hasznosan, így lépnek fel az élelmiszerpazarlás ellen. Szoro-
san kapcsolódik ehhez az életstratégiához a lázadás, polgárpukkasztás élménye is. 
A jelentős, nagy mennyiségű megmentett, újrahasználatba vett élelmiszer nyomán a 
közösségben aktivizálódnak különböző, a népi kultúrához tartozó praktikák is, tehát 
ezen tevékenység nyomán megfigyelhető egyfajta vissza-, újratanulás. Ide értem 
a befőzést, eltevést, élelmiszerfelhalmozást, különböző élelmiszerkészítési módo-
kat, amelyek a városi környezetben általában kevésbé jellemzők, kiváltképp a fiatal 
generáció körében.
A hivatalos élelmiszermentési stratégiákat is elemzem, kiemelve az élelmiszerbol-
tok leárazási, árukapcsolási próbálkozásait, továbbá az ezzel foglalkozó szervezete-
ket, akik nagyban hozzájárulnak a rászorulók megsegítéséhez. Ezen kezdeményezé-
sekkel kapcsolatban elmondható, hogy további társadalmi edukációra, marketingre 
lenne szükség a hatékonyabb működésükhöz, továbbá a digitalizáció is nagyban 
előrelendíthetné a tevékenységüket. Fontosnak tartom továbbá az interdiszcipliná-
ris szemlélet a kérdéskörrel kapcsolatban, többek között a múzeumok, éttermek is jó 
példával szolgálhatnak a pazarlás mérséklésében.
KOVÁCS BOTOND
Néprajz 
BA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Báti Anikó
tudományos főmunkatárs, HUN-REN Bölcsész-
tudományi Kutatóközpont Néprajzi Intézet
A SÁRKÖZI NÉPVISELET TÖBBLETJELENTÉSEINEK 
VÁLTOZÁSAI DECSEN
Kulcsszavak: népviselet; jelentés; jelentésváltozás
A dolgozatom témája a sárközi népviselet a decsi közösségben betöltött szerepe. 
A közép-pontban a helyiek a viselethez társított jelentése és a hozzá való viszonyulá-
suk áll. A jelentések korosztályonként változhatnak, e mellett az évek alatt is átalakult. 
A változást több tényező is okozhatja.
A kutató perspektívámat az határozza meg, hogy én is decsi lakos vagyok, édes-
apám részéről sárközi felmenőim is vannak, az egyik helyi tánccsoport tagja vagyok 
és gyűjtöm a sárközi népviseletet. A kutatásomat résztvevő megfigyeléssel és inter-
júk készítésével végeztem. Ezek mellett fényképeket is készítettem adatközlőim nép-
viseleti darabjairól és családi fényképeikről, ahol viseletben vannak.
Arra keresem a választ a dolgozatomba, hogy a helyiek a jelenben milyen jelen-
téseket társítanak a sárközi népviselethez és ezeket a jelentéseket milyen tényezők 
befolyásolják vagy hozzák létre. Az adatközlőim milyen jelentéseket társítanak a vise-
lethez sokat elmond róla, hogy ők hogyan viszonyulnak hozzá, a viszonyulás viszont 
a továbbadásban, az őrzésben és a ruha szerzésben nyilvánul meg.
PAPP JÁZMIN KARINA
Néprajz 
BA, 3. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Glässer Norbert
habilitált egyetemi docens, SZTE BTK


"Olyan, mintha elmennénk vadászni" - Dumpster diving: városi élelmiszermentés hulladékból : [absztrakt]

Topos Annabella

TÁ
RSA
D
A
LO
M
N
ÉPRA
JZ, TÁ
RG
YI K
U
LTÚ
RA
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
156 157
A NAGYIGMÁNDI KÁPOSZTÁS VAKARCS
Kulcsszavak: táplálkozás; néprajz; vakarcs
A növényi táplálkozás formái az emberi közösségek fejlődésében a gyűjtögető élet-
mód műveltségi fokán jelentkeztek, hamarabb a hússal készült étkek megjelenésé-
nél. Az ízlés és a táplálkozás társadalmi lenyomat, amelyből közösségek mentalitá-
sára és szokásaira következtethetünk. Előadásom a nagyigmándi káposztás vakarcs 
közösségi táplálkozásban betöltött szerepét mutatja be, kihangsúlyozva Nagy-
igmánd önszervező klubjainak tevékenységét a vakarcskészítés hagyománya kap-
csán. Az előadás célja ezenfelül a gazdasági, marketing és női szemszögű értékelése 
az igmándi káposztás vakarcs töretlen sikerét illetően, melynek alapját az elkészített 
OTDK dolgozat képezi.
TOPOS ANNABELLA
Magyar alapszak 
BA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Bali János
habilitált egyetemi docens, ELTE BTK
A HAGYOMÁNYOS GAZDÁLKODÁS ÁTALAKULÁSA 
CSEKEFALVÁN
Kulcsszavak: gazdálkodás; modernizáció
A dolgozatban bemutatott kutatás a paraszti gazdálkodás átalakulására, illetve a 
folyamatosan végbemenő modernizáció lehetséges veszélyeire hívja fel a figyelmet. 
A kutatás kizárólag Csekefalván zajlott, amely egy Hargita megyei falu, ahol a leg-
főbb megélhetést jelenleg is a mezőgazdálkodás jelenti. Az itt összegyűjtött adatok 
alapján a dolgozatban bebizonyítható az a hipotézis, miszerint a paraszti gazdálko-
dás az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott. A változás megragadható a 
mezőgazdálkodási eszközök ugrásszerű modernizációja, a hagyományos munkafo-
lyamatok eltűnése, a földek koncentrációja, az állattartás felhagyása, illetve a mező-
gazdasággal foglalkozó családok csökkenése által. A jelenleg is folyamatban lévő 
változás elősegíti az ökológiai tudás, gazdálkodási formák, az ember és természet 
kapcsolatának átalakulását. A mezőgazdasági területek változása a Szentábrahámi 
Polgármesteri Hivatal által kibocsátott 1995-ös és a jelenlegi mezőgazdasági nyil-
vántartás alapján követhető végig. Ugyanakkor a helyi állatorvostól szerzett informá-
cióknak köszönhetően kimutatható, hogy az állattartás milyen mértékben változott 
a csekefalvi háztartásokban. Továbbá a táj- és eszközhasználatban, az állattartásban 
bekövetkezett változás mértéke kimutatható a tizenhárom interjúból is, amelyek cse-
kefalvi, gazdálkodással foglalkozó személyekkel készültek. Az adatok alapján beiga-
zolódik, hogy erőteljes változások mentek végbe a település mezőgazdaságában az 
előző évtizedben, amely még most is folyamatosan zajlik.
VADÁSZ BENEDEK-MIKLÓS
Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás 
között 
MA, 3. félév
Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Témavezető:
dr. Szabó Árpád Töhötöm
adjunktus, RO BBTE


A nagyigmándi káposztás vakarcs : [absztrakt]

Szabó Réka

Ó
KO
RTU
D
O
M
Á
N
Y – K
LA
SSZIK
A
-FILO
LÓ
G
IA
 I.
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
180 181
CLAUDIUS CSÁSZÁR MEGÍTÉLÉSE A GÖRÖG FORRÁSOK 
TÜKRÉBEN
Kulcsszavak: Claudius; történetírás; Cassius Dio; Iosephus Flavius
Claudius császár (ur. 41–54) életére és uralkodására vonatkozóan négy ókori narratív 
forrás áll rendelkezésünkre, azonban ezek közül elsősorban csak kettő, Suetonius 
De vita Caesarum és Tacitus Annales című műve határozza meg a köztudatban élő, 
rendkívül ambivalens Claudius-képet. Rendelkezésünkre áll azonban még Cassius 
Dio Ῥωμαικὴ ἱστορία, valamint Iosephus Flavius Ἱστορία Ἰουδαϊκοῦ πολέμου πρὸς 
Ῥωμαίους és Ἰουδαικὴ ἀρχαιολογία című műve is, így felmerül, hogy ezek alapján a 
Claudius-portré esetleg tovább árnyalható lenne.
Dolgozatomban azt vizsgálom, a  négy szerző beszámolóiban milyen különb-
ségek és hasonlóságok figyelhetők meg, továbbá, hogy Iosephus és Dio leírásai 
mennyiben befolyásolják a Suetonius és Tacitus művei alapján kialakult, köztudat-
ban fennmaradt Claudius-képet. Az összehasonlítást különböző szempontok alap-
ján végzem: először Claudius hatalomra kerüléséről és személyiségéről, majd a 
császár környezetéről és politikai tevékenységéről szóló beszámolókat vetem össze 
egymással.
Kutatásom eredményeként arra jutottam, hogy a négy szerző műveit egybe-
vetve számos lényeges különbség figyelhető meg, mindenekelőtt az, hogy a két 
római szerző uralkodásra alkalmatlan, következetlen Claudius-képével ellentétben 
 Iosephus és Dio művében egy jobb, megfontoltabb uralkodó jelenik meg.
SZABÓ RÉKA
Ókori nyelvek és kultúrák (klasszika-filológia) 
BA, 5. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- ás Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Gellérfi Gergő
adjunktus, SZTE BTK
A FATUM SZEREPE LIVIUS TÖRTÉNETÍRÓI 
NARRATÍVÁJÁBAN. SORS ÉS ELRENDELTETETTSÉG 
A HANNIBÁL ELLENI HÁBORÚBAN
Kulcsszavak: Livius; fatum; sors; elrendeltettség; Hannibali háború
A fatum – és a sok esetben hozzákapcsolódó rokon fogalmak és képzetek, mint pél-
dául a fortuna, illetve az isteni elrendelés – ismételten felbukkannak Livius Hannibali 
háborúját olvasva. Néhol jóslatok, csodajelek vagy éppen a Sibylla-könyvek kap-
csán, máskor pedig a történelmi alakok beszédeiben, vagy magának a történetíró-
nak az eseményekhez fűzött megjegyzéseiben találhatunk különböző elrendelte-
tettségekre való utalásokat.
Dolgozatomban a sors és az elrendeltetettség narratív szerepét vizsgálom a 
második pun háború tükrében. Elemzéseimben kitüntetett figyelmet kapnak a 
 Liviusi beszédhelyzetek, hiszen ezek mindig több funkciót töltenek be szerzőnk tör-
ténetimunkájában. Az itt megjelenő sorsszerűségek nem csupán retorikai díszítő 
elemek, hanem fontos eszközei a Liviusi narratívának, amellyel többek között a sze-
replők szándékát, jellemét, lehetőségeit és döntéseit tudja az események sorában 
elhelyezni vagy más történelmi szereplőkhöz viszonyítani.
Olyan következetesen visszatérő elemeket vehetünk észre a Liviusi beszédekben, 
mint például a pun hitszegés és ebből következően a rómaiak által viselt igazságos 
és isteneknek tetsző háború hangsúlyozása. Továbbá a két nép szerencséjének for-
gandóságát a történelem folyamán szintén a fatum látszik irányítani. Ez mind a maj-
dani győztes római vezér Scipio Africanus, mind pedig a Carthago „Cassandrája”, 
a háborút ellenző Hanno beszédeinek központi témája. Ahogyan a név és a családi 
örökség determináló ereje is kiemelt szerepet kap a két történelmi alak felszólalá-
saiban. Mindez különösen az egymással több tekintetben is tudatosan párhuzamba 
állított Hannibal és Scipio kapcsán kap jelentőséget, akiket Livius a fatum segítségé-
vel tesz méltóvá a Hannibali háborúban nekik szánt szerepekhez.
VARGA JÚLIA
Történelem 
BA, 1. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Hegyi W. György
egyetemi adjunktus, ELTE BTK


Claudius császár megítélése a görög források tükrében : [absztrakt]

Pettko-Szandtner Borbála

191190
Ó
KO
RTU
D
O
M
Á
N
Y – K
LA
SSZIK
A
-FILO
LÓ
G
IA
 II.
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
OCTAVIA SZEREPEI AUGUSTUS RÓMÁJÁBAN
Kulcsszavak: női szerepek; történetírás; diplomácia; házasság;
Az Augustusról és koráról beszélő történetírók viszonylag keveset említik a nővé-
rét, Octaviát, habár azt kiemelik, hogy nagy befolyással rendelkezett a köztársaság 
végén és a principatus elején. Ezt úgy is megfigyelhetjük, ha a korban hasonló jelen-
tőségű és befolyású, valamint hasonló szerepű nőkkel vetjük össze, mint Fulvia, Livia 
vagy Kleopátra. Azok a jelenetek azonban, amelyeket a szerzők feljegyeznek az éle-
téről, szinte mind pozitív fényben tüntetik fel őt, ami eltér attól, ahogyan a többi 
említett nő képét formálják. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy a történet-
tudományban is viszonylag keveset vizsgált Octavia alakjával kapcsolatban milyen 
szerepek jelennek meg a forrásokban. Azt is megvizsgálom, hogy a képét hogyan 
befolyásolhatták az irányába is felállított általános elvárások (és pontosan mik is 
lehettek ezek). Melyek voltak azok a szerepek, amiknek meg kellett felelnie, illetve 
miért lehet, hogy ő „jobban” megfelelt nekik, mint a kortársai? Miért tűnik olyan elté-
rőnek az értékelése, mint más, hasonló szerepeket betöltő nőké? Miért van az, hogy 
valamivel kevesebbet említik, mint másokat, illetve ez a kettő mozzanat összefügg-e 
valamilyen módon? Miért tűnik ki az alakja általában csak pozitív módon, miért játszik 
sokszor szinte ellensúlyozó szerepet a kortársaival szemben? Illetve hogyan alakult 
ki a többiekkel szemben az ellensúlyozó és az ellenpólus szerep? Ennek a vizsgá-
latára a dolgozatomban egy rövid életrajzi kitekintés után átnézek néhány specifi-
kus szerepkört, amit Octavia a róla írt forrásokban betöltött: kiemelem a (gyászoló) 
anya szerepét, a béketeremtő feleségét, a jó testvérét. Valamint arra is kitérek, hogy 
hogyan navigálhatta ezeket a szerepeket ahhoz, hogy esetleg aktívan alakíthassa a 
(politikai) környezetét.
PETTKO-SZANDTNER BORBÁLA
Magyar-történelem osztatlan tanári képzés 
Osztatlan, 9. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Hegyi W. György
egyetemi adjunktus, ELTE BTK
SZICÍLIAI DIODÓROS CSATALEÍRÁSAINAK MOTIVIKUS 
EGYEZÉSEI A BIBLIOTHÉKÉ HISTORIKÉBEN
Kulcsszavak: Szicíliai Diodóros, görög történetírás, thesszál lovasság, trombita
A dolgozatom témája Szicíliai Diodóros ókori történetíró művének vizsgálata. Éle-
téről és munkamódszeréről kevés adattal rendelkezünk. Művének címe Bibliothéké 
Historiké, vagyis Történeti Könyvtár. Diodóros forráshasználata számos kérdést fel-
vet – nincs általános megegyezés arról, hogy az egyes eseményeknél pontosan kit 
használt forrásaként, illetve hogy forrásait milyen mértékben vette át. Az általános 
szakirodalmi vélemény szerint Diodóros nem ír önállóan, keveset tesz hozzá az általa 
használt forrásszövegekhez. Kutatásom során olyan ismétlődő elemeket vizsgáltam 
a Bibliothéké leírásaiban, amelyek egymástól távol eső könyvekben, gyakran ugyan-
azzal a szóhasználattal jelennek meg. Két ilyen motivikus ismétlődést, a trombita-
jel harcászati alkalmazását és a thesszál lovasság kitüntetett dicséretét a teljesség 
igényével vizsgálom a dolgozatomban, összevetve az előfordulásokat egymással 
és a párhuzamos forráshelyekkel (és a trombita-motívum esetében más történetírók 
műveivel) is. Diodórosnál ezek az ismétlődő elemek gyakran funkció nélkül jelennek 
meg, míg a többi történetírónál megfelelő kontextusban és az eseményeket érdem-
ben befolyásolva szerepelnek. Dolgozatom rámutat arra, hogy ezek a sajátosságok 
leginkább azzal magyarázhatóak, hogy ezek a motívumok Diodóros egyéni elemei a 
csataleírásokban, kimutatható forráselőzmény nélkül. Amennyiben ez a két motívum 
Diodóros betoldása, az azt jelentheti, hogy a történetíró csataleírásainak egyéb ilyen 
sematikus elemei is lehetnek. Ezen motívumok meghatározásával, azonosításával és 
narratívától való elkülönítésével közelebbről megismerhető Diodóros munkamód-
szere és forráshasználata.
ROMPOS LAURA
Történelem 
MA, 1. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Illés Imre Áron
egyetemi adjunktus, SZTE BTK


Octavia szerepei Augustus Rómájában : [absztrakt]

Bartha Dániel

Ő
SKO
R, Ó
KO
RI K
ELET, A
N
TIK
 RÉG
ÉSZET
199198
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
A VEKERZUG-KULTÚRA SÍRÉPÍTMÉNYES 
TEMETKEZÉSEINEK KAPCSOLATAI
Kulcsszavak: szkíta; sírépítményes temetkezések; ,,halott háza”; Vekerzug-kultúra; 
Derecske- Meggyes-szik-Kelet
A kutatás kiindulópontját a Derecske-Meggyes-szik-kelet lelőhelyen feltárt 19 síros szkíta 
kori temető képezi, ahol 2 sírépítményes temetkezés is előkerült. Célom az volt, hogy 
részletesen elemezzem szerkezetük-, temetkezési szokásaik-, leleteik és eredetük men-
tén ezen temetkezéseket. A Vekerzug-kultúra területéről 21 sírépítményes temetkezést 
gyűjtöttem össze, amelyek szerkezetük alapján 4 csoportba sorolhatók: 1. egyszerű 
ládaszerű konstrukciós temetkezések; 2. körárkosszerkezettel ellátott temetkezések, 3. 
tartóoszlopos szerkezetű temetkezések, 4. nagyobb méretű sírkamrás temetkezések. 
A temetkezési szokásokban a korhasztás aránya volt a legmagasabb, ezt a szórtham-
vas rítus követte. Az urnás temetkezési forma a gyűjtésemből ismert sírok esetében 
nem jelentkezett. A leletanyagban a Pontus-vidéki szkíta anyagi kultúra tárgya (pl.: 
akinakészek, nyílhegyek, vasfokosok/csákányok, bronztükrök, lószerszámzat) is jelen 
voltak. Mellettük a helyi késő bronzkori tradíciók és a helyben kialakuló szkíta kori 
leletekkel találkoztam áttekintésükkor. Magának a sírépítmény emelésének a tradí-
ciója az Eurázsiai sztyeppén a Pre-Jamnaja időszakig nyúlik vissza, amely miatt terü-
letileg az erdőssztyepp övig szűkítve párhuzamokat kerestem. A párhuzamok mind 
távolságban, mind sajátosságaikban is távoli kapcsolatot mutattak. Az erdőssztyepp 
öv területén általánosabb szokás volt a halom alá temetkezés az elit részéről, a sírépít-
ményeik méretei és szerkezetei összetettebb konstrukciókat tárnak elénk. A nagyobb 
alapterületű sírkamrákhoz támasztékként köveket-, illetve több oszlopot használtak 
fel, majd a térközöket agyagtapasztással töltötték ki Ezzel szemben a Vekerzug-kul-
túra sírépítményes temetkezései egyszerű láda/doboz szerű kialakításúak voltak, jóval 
kisebb alapterülettel, a kőhasználat/ agyagtapasztás egyáltalán nem volt jellemző.
A téma kapcsán topográfiai- mikróregionális kutatásokat is végeztem, amelyekbe 
a Vekerzug-kultúra (átlagos) temetkezéseit is belevontam. Összesen 3178 temetke-
zést gyűjtöttem össze, amelyeket temetkezési szokások szerint külön bontva tün-
tettem fel. Az eredmények rávilágítottak, hogy a sírépítményes temetkezések alatt 
nyugvó személyek a társadalom felsőbb részeihez köthetők, kiemelésük az anyagi 
reprezentáción túl a fakonstrukciók építéséből és topográfiai elhelyezésükből is 
megmutatkozott. A természettudományos vizsgálatok bevonásával (14C; stabil izo-
tóp vizsgálatok, genetika) a későbbiekben még átfogóbb és összetettebb képet 
kaphatunk.
BARTHA DÁNIEL
Régészet 
MA, 3. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Témavezetők:
Dr. Dani János
egyetemi adjunktus, SZTE BTK
Dr. habil. Kulcsár Valéria
címzetes egyetemi tanár, SZTE BTK
A KORA VASKORI DEPONÁLÁSI GYAKORLAT 
ÉRTELMEZÉSEI LEHETŐSÉGEI NÉHÁNY 
DÉDESTAPOLCSÁNY-VEREBCE-BÉRCI PÉLDA ALAPJÁN
Kulcsszavak: kora vaskor; deponálások; vasdepó; vaseszközök; Dédestapolcsány -Verebce 
– bérc
Dolgozatomban egy Dédestapolcsány-Verebce-bércről fémkeresős terepbejárás 
során előkerült kora vaskori vas eszközökből álló deponálást mutatok be. A depó 
a település egy valószínűleg kevésbé hasznát, meredek sziklásabb teraszán került 
elő, egy kőrakásból. A lerakás módja alapján valószínűleg egyszerre, tudatos sorban 
helyezték el a tárgyakat.
A leletegyüttes tizenegy vaseszközből és négy vas félkésztermékből áll. Több tár-
gyon is makroszkópikusan megfigyelhető sérülés és használati nyomok láthatóak, 
a vasbucákat feldarabolták. A depó a leletek, a lelőhely és a hasonló leletegyütte-
sek alapján a Kr.e. 7. század második felében, esetleg a 6. század elején kerülhetett 
földbe, amiben a későbbi ostrom által jelentett vészhelyzet is szerepet játszhatott.
A leletegyüttes az összetétele – vas eszközök és félkésztermékek – alapján kivá-
lóan illeszkedik a lelőhely depói közé, minden leletre több párhuzam is ismert a 
dédestapolcsányi depók közül. A lelőhely ezidáig egyetlen feldolgozott kora vaskori 
depójával mutatott hasonlósága is szembetűnő.
Mind a vizsgált depó, mind a lelőhely deponálásai általában, jelentős párhuza-
mokat mutatnak az erdélyi és szlovákiai vasdepókkal.
NAGY CSABA DEMETER
Régészet 
MA, 1. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Szabó Gábor
docens, ELTE BTK


A Vekerzug-kultúra sírépítményes temetkezéseinek kapcsolatai : [absztrakt]

Szántó Virág Veronika

RÓ
M
A
I KO
R ÉS N
ÉPVÁ
N
D
O
RLÁ
SKO
R RÉG
ÉSZETE
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
214 215
KÉSŐ AVAR EMBERÁBRÁZOLÁSOK
Kulcsszavak: díszítőművészet; veretek; arcok
A dolgozat bemutatja a késő avar kori emberábrázolások különböző típusait és azon 
hatásokat, amik kialakulásukhoz vezetett. Összehasonlítja a kora avar ábrázolásmó-
dokkal és az azokat ért hatásokkal. Azonosságokat keres a késő avar szemből ábrá-
zolt arcok között.
Célja, hogy mindezzel egy keretet alkosson ahhoz, hogy elhelyezze térben és 
időben az eddig feldolgozatlan Gamás-jazvinai avar temető egyik sírjában előkerült 
unikális veretet, melyen arcábrázolás látható. További célkitűzése, hogy elindítsa a 
kutatói párbeszédet a késő avar frontális arcábrázolásokról.
Eredménye a dolgozatnak, hogy számos analógiát tudott kötni az említett veret-
hez, kapcsolatait sikeresen bemutatja és elhelyezi a késő avar díszítőművészet idő-
rendjében. Ezen felül szempontokat állít fel, amivel a késő avar emberábrázolások 
között elkülöníthetővé válik egy eddig kevésbé vizsgált csoport a frontális arcábrá-
zolások.
RICZA RÉKA
Régészet 
MA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Vida Tivadar
professzor, ELTE BTK
A RÓMAI PYXISEK GYAKORLATI FELHASZNÁLÁSA ÉS 
SZIMBOLIKUS JELENTŐSÉGE
Kulcsszavak: pyxis; tégely; tipológia,
A pyxisek, az illatszerek, festékek és ékszerek tárolására szolgáló kis tégelyek, már a 
Kr. e. nyolcadik század óta léteznek. A tárgyforma ezidő alatt jelentős változáson ment 
keresztül, azonban a funkció azonos maradt. A Kr. u. első és negyedik század között 
Pannoniában és a Duna menti provinciákban is elterjedt, valamint a barbaricumba 
is eljutott használatának szokása. Két tipológiája – Béal-Feugére,  Deschler-Erb – és 
három jelentősebb gyűjtése készült, mely magába foglalja a különböző anyagokból 
készített és a barbaricumból származó darabokat is. Azonban az újonnan előkerülő 
és a raktárakban újra felfedezett tárgyak szükségessé teszik a tárgycsoport részle-
tesebb feldolgozását. Ennek első lépése a szakirodalomból jelenleg ismert pyxisek 
vizsgálata, lehetséges értelmezésük megfogalmazása.
SZÁNTÓ VIRÁG VERONIKA
Régészet 
MA, 4. félév
Pécsi Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Hudák Krisztina
egyetemi adjunktus, PTE BTK


A római pyxisek gyakorlati felhasználása és szimbolikus jelentősége : [absztrakt]

Szathmári Kata

H
O
N
FO
G
LA
LÁ
SKO
R ÉS KÖ
ZÉPKO
R RÉG
ÉSZETE
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
228 229
AMULETTVISELETI SZOKÁSOK A 10-11. SZÁZADI 
KÁRPÁT-MEDENCEI SÍRLELETEK FÉNYÉBEN
Kulcsszavak: amulett; amulettviselet; honfoglalás; sírlelet;
A 10–11. század hazai kutatásában régészeti szemszögből sem elhanyagolható a 
honfoglaló magyarok hiedelemvilágának, vallásának kérdése. A nevezett korszak-
ból származó sírokban tetten érhető hagyományok, rítusok és temetkezési szokások 
mellett a téma fontosságát jelzi a korai kutatás által a honfoglalás korára előszeretet-
tel használt „pogány kor” megnevezés is, mely érzékletes módon fejezi ki a keresz-
ténység felvétele előtti időszak lényegi különállását, középpontba állítva a vallás 
kérdéskörét. Ugyan a honfoglalás kor kutatásának elmúlt közel két évszázada során 
jelentősen árnyaltabb kép alakult ki mind a centralizált államszervezet létrejöttéről, 
mind a kereszténység felvételéről, azonban a magyar „ősvallás” iránti tudományos 
érdeklődés továbbra sem hagyott alább. A Kárpát-medencéből előkerült 10–11. szá-
zadi amulettekre a magyarság kereszténység felvétele előtti hitvilágának kézzel fog-
ható tárgyi emlékeiként tekinthetünk, így komplex vizsgálatuk többletinformáció val 
szolgál a honfoglalás kori társadalmi csoportok szokásaival, „vallási” életével, illetve 
annak összetettségével és változásával kapcsolatban. A hazai 10–11. századi amu-
lettek elsősorban a „közrendűek” körébe tartozó nők, valamint gyermekek sírjai-
ból ismertek, azonban vannak, amelyek szórvány-, vagy telepleletként kerültek elő. 
A tárgycsoport feldolgozásához szükségesnek tartottam egy összefoglaló tipológia 
elkészítését, valamint az egyes amulett-típusok önálló vizsgálatát. Ezek a vizsgálatok 
ugyanis számos tekintetben tovább mutatnak az egyedi, egyes leletek értelmezé-
sén. Mindemellett említésre érdemes, hogy több párhuzam mutatható ki az amulet-
tek formai jellegéből adódóan a magyarság koratörténetével kapcsolatba hozható 
leletanyagból. Ezen analógiák hátterében vélhetően azonos (vagy hasonló) kognitív 
tartalmak is feltételezhetők, nem pusztán csak formai egyezésekről beszélhetünk.
ÓVÁRI PÉTER
Régészet 
MA, 1. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Langó Péter
egyetemi docens, PPKE BTK
NAGYPATÁS HOSSZÚCSONTBÓL KÉSZÜLT TÁRGYAK 
HASZNÁLATA A KÖZÉPKORBAN JÉGEN ÉS VÍZEN
Kulcsszavak: csontkorcsolya; csont halászháló-nehezék; használatinyom-vizsgálat; kísérleti 
régészet
A 19. század óta foglalkoztatja a kutatást az ásatásokon előkerülő, nagypatás állatok 
hosszúcsontjaiból készült tárgyak használata. Az eszközök többségét csontkorcso-
lyának tekintik, elsősorban az egyik oldalukon sík felülettel rendelkező darabokat, 
melyek a kora bronzkortól adatolhatók a régészeti leletanyagban. Korcsolyaként 
való használatuk azonban időről-időre megkérdőjeleződik, egyes tárgyak esetében 
felmerül többek között a halászháló-nehezékként való értelmezés. Dolgozatomban 
középkori és kora újkori eszközök valós funkciójára kerestem a választ. Célom az 
volt, hogy megállapítsam a középkorban valóban jégen való csúszkálásra használ-
ták-e a tárgycsoport legalább egy részét. Emellett arra kerestem a választ, hogy 
megjelennek-e csont halászháló-nehezékek a régészeti leletanyagban, ameny-
nyiben igen, ezek elválaszthatók-e a korcsolyaként azonosított daraboktól. Ehhez 
a használatinyom-vizsgálat és a kísérleti régészet módszerét alkalmaztam, párhu-
zam gyanánt pedig néprajzi gyűjtésből származó tárgyakat vizsgáltam. A haszná-
lati-nyomok elemzése alapján sikerült három csoportot elkülönítenem. A két első 
csoportot pedig további alcsoportokra osztanom. A kísérlet alátámasztotta, hogy a 
tárgyak egy részét egykoron valóban használhatták jégen való csúszkálásra. A nép-
rajzi párhuzamok alapján pedig két típusú halászháló nehezékeinek megjelenését 
valószínűsíthetjük a vizsgált tárgyak körében.
SZATHMÁRI KATA
Régészet 
MA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Csippán Péter
adjunktus, ELTE BTK


Nagypatás hosszúcsontból készült tárgyak használata a középkorban jégen és vízen : [absztrakt]

Érdi Tünde

SZLA
VISZTIK
A
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
234 235
JÓZEF MACKIEWICZ, A TENGERKÖZ ÍRÓJA
Kulcsszavak: Mackiewicz; Tengerköz; dokumentarizmus; naturalista
A Szentpéterváron született Józef Mackiewicz a lengyel emigráns irodalom egyik 
legkiemelkedőbb alakja. Mackiewicz regényei rendkívül komplexek, sajátos viszo-
nyulást igényelnek ezért érdemes egyszerre vizsgálni a bennük rejlő tényfeltárást és 
a művészi ábrázolásmódot, ugyanis önálló irodalmi szövegekről van szó. Munkás-
ságának középpontjában a Tengerköz (Intermarium) tragikus története, valamint a 
totalitarizmus könyörtelen kritikája áll. Mackiewicz összetett identitását a Tengerköz 
multikulturalizmusa és a helyi kultúra iránti mély elhivatottság határozza meg. Ennek 
az identitásnak köszönhetően egyedi megközelítésekkel gazdagította a világirodal-
mat és feledésbe merült narratívákat is megvilágított. Az első fejezetben a Tenger-
köz rövid története kerül kifejtésre, mert ez a tér Mackiewicz műveinek elsődleges 
színtere.
Dolgozatom legfőbb célja Mackiewicz regénypoétikájának ismertetése, amely-
ben az író mesterien vegyíti a valós és fikciós elemeket. Ez a megközelítés nemcsak 
a múlt hiteles bemutatását szolgálja, hanem arra is lehetőséget ad, hogy árnyalja a 
hivatalos történetírás sztereotípiáit. Mackiewicz célja leírni azt, hogy hogyan is volt 
(„jak to było”), ehhez pedig nem elegendőek önmagukban a már a bevett irodalmi 
keretek, ezért egy sajátos műfaji szintézist alkalmaz. 
BOZORÁDY ANDRÁS
Szlavisztikai Intézet 
MA, 9. félév
Debreceni Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Pálfalvi Lajos
egyetemi docens, DE BTK
A SHORTPARIS-PROJEKT MINT ÖSSZMŰVÉSZETI 
JELENSÉG: NARRATÍVÁK, PERFORMANSZOK ÉS VIZUÁLIS 
KULTÚRA
Kulcsszavak: orosz zene; Shortparis; irodalmi kódok; performansz; vizuális kultúra
Dolgozatom célja a Shortparis orosz kortárs zenei projektben megjelenő külön-
böző irodalmi kódok és irányzatok vizsgálata. Kutatásom során a csoport munkás-
ságát vizsgálom, különös tekintettel a 2019-ben megjelent Так закалялась сталь 
című albumra. Mindezt három részre lebontva elemeztem. Először a Так закалялась 
сталь című dalszövegben megjelenő különböző irodalmi, kulturális és társadalmi 
kódok átkontextualizálását; a második részben ugyanezen dal videóklipjének fel-
építését; és a harmadik részben pedig a fellépéseikben megjelenő performanciát 
tekintettem át. A három kijelölt rész szoros kapcsolatban áll egymással, ez által ala-
kítva ki a projekt egészét.
Mivel dolgozatom központi témája még friss és innovatív terület, és meglehe-
tősen alulkutatottnak számít különösen kelet-európai, illetve magyar kontextusban, 
ami még nem részesült kellő tudományos feldolgozásban, kisebb a lehetőség tudo-
mányos szakirodalomból való hivatkozásokra. Ezért a tudományos portálokon meg-
jelent szakirodalmon kívül leginkább cikkeket és különböző internetes forrásokat 
használtam fel. Azért választottam ezeket, mert tartalmazzák a legaktuálisabb infor-
mációkat, és segítenek a kutatási kérdések megválaszolásában.
A dolgozatomban arra törekedtem, hogy bemutassam, milyen egyedi módon 
járul hozzá a Shortparis az orosz és a nemzetközi zenei színtérhez.
ÉRDI TÜNDE
Szlavisztika 
BA, 5. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Tóthová Laura
tanársegéd, SZTE BTK
