University of Szeged

Fodor Karina

RÓ
M
A
I KO
R ÉS N
ÉPVÁ
N
D
O
RLÁ
SKO
R RÉG
ÉSZETE
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
206 207
KATONAI SÍRKÖVEK AQUINCUMBÓL TRAIANUS 
CSÁSZÁR URALKODÁSÁIG
Kulcsszavak: Aquincum, katonaság, paleográfia, sírkövek, római kor
Az Aquincumból és környékéről származó római kori feliratos kőemlékanyag szisz-
tematikus felgyűjtése (Tituli Aquincenses kötetei) remek lehetőséget kínál a sírkö-
vek további elemzésére. A feliratozás írásképe, valamint az egyes betűk formája, 
faragási sajátossága koronként változik, pontosabban fogalmazva megfigyelhetők 
olyan sajátosságok, amelyek egy-egy korszakra jellemzőek, így lehetőség nyílik egy 
tipokronológia elkészítésére, ami a kisebb felirattöredékek keltezése szempontjából 
is segítséget jelenthet. Mindezen tulajdonságokat figyelembe véve érdemes a sírkö-
vek összefüggéseikben való újravizsgálata, mind a felirataik epigráfiai, paleográfiai 
és kőplasztikai jellemzőivel együtt.
DÉKÁNY RÓZSA
Régészet 
BA, 5. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Beszédes József
egyetemi docens, PPKE BTK
A PANNONIAI ÜVEGGYÖNGYÖK KLASSZIFIKÁCIÓS 
LEHETŐSÉGEINEK BEMUTATÁSA BUDAPEST ÉSZAK-
NYUGATI TÉRSÉGÉNEK MIKROREGIONÁLIS KUTATÁSÁN 
KERESZTÜL
Kulcsszavak: üveg; üveggyöngy; tipológia; módszertan; Pannonia
Az üveggyöngyök kutatása a nemzetközi és a hazai régészetben is egyaránt egy 
hiányos kutatási területnek számít, melyeben rengeteg a feldolgozatlan, vizsgálatlan 
leletanyag. A terminológia rendszertelen, nincs egységes tipológia, sem egy olyan 
kidolgozott módszertan mely alkalmazható a teljes leletanyagon és a legkisebb 
hibalehetőséggel működik. Az évek során a regionális kutatásokat, valamint a diva-
tos-különleges típusú gyöngyöket helyezték előtérbe és nem készültek egységes, 
teljes provinciát és periódust átfedő tanulmányok. A meglévő kutatások eredményei 
és az elkészült részleges tipológiák, alapvetően jók, tökéletesen alapul vehetőek, de 
önmagukban, csak az adott vizsgált leletanyagon értelmezhetőek.
A pannoniai leletanyag legátfogóbb vizsgálata Lányi Verához kapcsolódik, aki az 
1972-es temetőelemzése során foglalkozott a római kori üveggyöngyökkel. Az általa 
végzett elemzések nem térnek ki részletesen az egyes típusokra, azok gyártására és 
előfordulására. Emellett nem alkalmazhatóak a teljes pannoniai anyagon. A Római 
Birodalomban és Pannonia területén is az üveg volt a legelterjedtebb anyag a gyön-
gygyártásban, mely a könnyű előállítása és formázása miatt vált népszerűvé. Így 
munkám során elsődlegesen az üveggyöngyökkel foglalkozom.
Dolgozatomban alapkutatást végeztem, mely során a felmerülő problémák meg-
fogalmazása mellett, összefoglalóan ismertetem az üveggyöngy gyártás folyamatát, 
egységesítem a terminológiát. Emellett a meglévő tipológiák, valamint más korsza-
kok módszertana alapján, egy olyan egységesített metódust mutatok be, mely a leg-
kisebb hibalehetőséggel működik, bővíthető és a teljes leletanyagon értelmezhető. 
Az általam átdolgozott módszertant a Budapest – Észak-Nyugati térségén végzett 
mikroregionális kutatáson keresztül alkalmazom. A temetőpublikációk és a személyes 
adatgyűjtés során kapott adatok alapján adatbázist készítettem, melyben összesen 
629 db gyöngyöt – melyekből 566 db üveg – dolgoztam fel és összegeztem a megfo-
galmazott módszertan alapján. Amellett, hogy statisztikai elemzést végeztem, a teme-
tők közti párhuzamos esetekkel részletesen foglalkoztam. A vizsgált és dokumentált 
gyöngyök alapján 10 fő formából és 26 altípusból álló tipológiát készítettem, mely a 
regionális kutatásom jövőbeli bővítése során, további elemekkel fog kiegészülni. 
FODOR KARINA
Régészet 
BA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dévai Kata
tudományos munkatárs, ELTE BTK


Hungarian

A pannoniai üveggyöngyök klasszifikációs lehetőségeinek bemutatása Budapest Észak-Nyugati térségének mikroregionális kutatásán keresztül : [absztrakt]

Osoha Gyula

RÓ
M
A
I KO
R ÉS N
ÉPVÁ
N
D
O
RLÁ
SKO
R RÉG
ÉSZETE
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
212 213
A NOMÁD TÜKRÖK AZ 5–6. SZÁZADI KÁRPÁT-
MEDENCÉBEN
Kulcsszavak: Nomád tükrök; kora népvándorláskor; 5-6. század
A „nomád” tükrök az 5. század egy olyan kiemelkedő tárgytípusa, melynek kutatása, 
majdnem egy évszázadra tekint vissza. A típus fő jellemzője a függesztőfül, illetve a 
geometrikus bordadíszek, melyek a hátlapját díszítik, és tipologizálásának alapját 
jelentik. Kialakulása a Kr. u. 2–3. században történt meg, amikor a Volga alsó folyá-
sánál kialakult a nyeles tükrökből, majd 4–5. században kezdett el nagyléptékben 
terjedni, először Kelet-, majd Közép-Európa területén, ahol rövidesen a domináns 
típussá vált. Dolgozatomban 65 lelőhely tükreit gyűjtöttem össze, és vetítettem tér-
képre. Kutatásom célja a tükrök kontextusának, és ezen keresztül a funkciójának vizs-
gálata volt. A „nomád” típus a Kárpát-medence teljes területén használatban volt, 
ugyanúgy a gazdag magányos temetkezésekben, mint a késő antik gyökerű köznépi 
temetőkben. Kizárólag nők és gyermekek sírjaiban kerül elő, elsősorban az elhunyt 
keze ügyébe, vagy külön, valószínűleg ládikába vagy tarsolyba helyezve. Egy külön-
leges esetet ismerünk a Tiszaug-Országúti bevágás lelőhelyű gepida soros teme-
tőből, ahol egy kislány nyakláncára fűztek fel egy töredéket, és ezzel a nyakában 
temették el. A tükrök funkciójáról árulkodnak kísérőleleteik, mint az egyéb piperecik-
kek (például csipeszek, szűrőkanalak, fésűk), melyek gyakran képezik a tükrös sírok 
részeit. Ami árnyalja a tükrök funkcióját, az a tükörtörés jól dokumentált és kutatott 
jelensége. Ez a szokás általános jelenség az 5. századi temetőkben és sírokban, de a 
gepida soros temetők tükrös sírjaiban is jelen van. Ezen cselekvés okát, írott források 
hiányában, nehéz megfejteni, de bizonyára kapcsolódik a tárgytípus hosszú múltjá-
hoz, mint lélekszimbólum. A tükröket övező hiedelmek, az elhunyt közelében való 
elhelyezés és a pipereszközökkel való előkerülés tovább él a gepida korszakban is, 
de a soros temetőkből csupán 6 ilyen temetkezést ismerünk. A függesztőfüles, ere-
deti „nomád” példányok használata az avar korban már nagyon ritka, viszont a típus 
formavilága visszatér az újra megjelenő nyeles tükrökön, melyek hátlapját gyakran 
díszítik bordaívek határolta küllőkkel. Az avar időszakban a tükörtörés szokása jelen-
tősen visszaszorul, viszont a 6. században is népszerű töredék amulettek mellékelése 
nem szűnik meg, utalva a tükröket övező mögöttes tartalom továbbélésére.
NYEMCSOK ANNA
Régészet 
BA, 5. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Témavezetők:
Dr. B. Tóth Ágnes
címzetes egyetemi tanár, SZTE BTK
Dr. habil. Kulcsár Valéria
címzetes egyetemi tanár, SZTE BTK
KÉSŐ AVARKORI LELŐHELYEK MIKROREGIONÁLIS 
KUTATÁSA A BERETTYÓ-KÖRÖS VIDÉKÉN
Kulcsszavak: Avar kor; Berettyó-Körös-vidék; Berettyó-folyó; Megtelepedés
Dolgozatom célja a Berettyó-Körös-vidék, azon belül a Berettyó-folyó magyarországi 
részén az avar kori megtelepedés bemutatása az itt feltárt lelőhelyeken keresztül. 
Dolgozatomban kitérek a térség formálódásában szerepet játszó elemekre (földrajzi 
keretek, klimatikus viszonyok), majd a régió lakottságának összehasonlítása érdeké-
ben néhány példával ismertetem az avar kort megelőző gepida kori lelőhelyeket a 
folyó térségében. Ezután azokat az avar kori lelőhelyeket (telepek, temetők) írom 
le részletesen, melyek a folyó közelében helyezkednek el. A lelőhelyek ismertetése 
után a szakdolgozatomban is vizsgált Berettyóújfalu-Somota-dűlő temetőt mutatom 
be részletesebben, melynek tárgyai széles kapcsolatrendszerre utalnak. Mindezek 
után összegzem dolgozatom eredményeit.
OSOHA GYULA
Régészet 
MA, 1. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Rácz Zsófia
docens, ELTE BTK


Késő avarkori lelőhelyek mikroregionális kutatása a Berettyó-Körös vidékén : [absztrakt]

Kádár Anna Katalin

SZLA
VISZTIK
A
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
236 237
CSEHOV „A TOKBA BÚJT EMBER” CÍMŰ ELBESZÉLÉSÉNEK 
ÚJRAÉRTELMEZÉSEI (FJODOR SZOLOGUB „UNDOK 
ÖRDÖG”, VJACSESZLAV PJECUH „A MI TOKBA BÚJT 
EMBERÜNK”)
Kulcsszavak: Csehov, Szologub, Pjecuh, „tokba bújt ember”, újraértelmezés
Tanulmányomban A. P. Csehov „tokba bújt ember” karakterét elemzem, és igyek-
szem feltárni lehetséges értelmezéseit F. K. Szologub „Undok ördög” és V. A. Pjecuh 
„A mi tokba bújt emberünk” című műveken keresztül az intertextualitás tükrében.
Elemzem a hősök közötti hasonlóságokat, elsődlegesen a Z. Minc által is meg-
fogalmazottak alapján (Csehov–Szologub), illetve kifejtem az eredetmotívumtól 
való elszakadást, amennyiben arra a következtetésre jutok, hogy Szologub karak-
tere, Peredonov a lélek nélküli „tokba bújt ember” mélybe taszított változata,  Pjecuh 
főhőse, Szerpejev pedig a „tokba bújt” lélek őrzője és tanítója. A három műben 
közös motívum az elszigetelődés és a világtól való félelem, amely azonban eltérő 
módon van jelen. Szeredás Lőrinc tanulmányához fordulva elemzem a „tok” rétegeit 
a karakterek és a keretszöveg szempontjaiból. Külön fejezetben vizsgálom a tanári 
hivatás kapcsolódását a „tokba bújt ember” motívumához. Belikov és  Szerpejev hisz-
nek abban, hogy a kultúra lehetővé teszi az emberi lélek kiteljesedését és magasabb 
szintű fejlődését. Ebből a szempontból párhuzamot vonok a gogoli Basmacskin 
karakterével. Bár Peredonov e megközelítés alól kivételt jelent, ugyanakkor meg-
erősíti azt az állítást, hogy a kultúra az emberi lélek folyamatos gyarapodásának nél-
külözhetetlen táptalaja, mely nélkül az végleg elpusztul. A további kapcsolódásokat 
Basmacskin karakterével M. Epstejn írását felhasználva elemzem.
Munkám során figyelmet kap az áldozat és áldozatiság szerepe, mely mindhá-
rom műben jelen van – a csehovi Belikov saját elveinek áldozatává válik, Peredo-
novot megbetegedett elméje taszítja gyilkosságba, és lesz ezáltal maga is áldozat, 
 Szerpejev pedig feláldozza magát, mert nem hajlandó lemondani a meggyőződé-
seiről. Felvetem továbbá a platóni erósz-mítoszhoz való kapcsolódás aspektusát a 
művekben, melyekben a karakterek az igazság és a létezés mélyebb megismerésére 
törekednek, azonban a romlott közösség elől védelmet nyújtó „tokba bújás” meg-
akadályozza ennek a vágynak a beteljesülését.
Vizsgálom az „Undok ördög” és „A mi tokba bújt emberünk” intertextuális kapcso-
lódását a csehovi eredetszöveghez. Míg Szologub műve átírja a „tokba bújt ember” 
karakterét, kiemelve annak negatív személyiségjegyeit, addig Pjecuh újraértelmezi 
és lebontja a motívumot. Bár az elbeszélő az irodalomtörténeti klisé szerint értelmezi 
Belikovot mint hősének elődjét, az olvasó mégis túllép a sablonos értelmezéseken, 
és mélyebben, komplexebben kezdi értékelni Csehov művét is.
GÉVAI-LEIMETER ILONA
Orosz nyelv és irodalom MA 
MA, 1. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar Témavezetők:
Gyöngyösi Mária
egyetemi docens, ELTE BTK
Zoltán Dominika
egyetemi adjunktus, ELTE BTK
NY. A. BERGYAJEV ÉS V. V. ROZANOV DOSZTOJEVSZKIJ 
NYOMÁBAN. „A NAGY INKVIZÍTOR” CÍMŰ POÉMA 
MEGKÖZELÍTÉSEI
Kulcsszavak: filozófiai-kritikai esszé; jó és rossz; orosz ezüstkor; szabadságértelmezés; 
vallásbölcselet és irodalom
Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy Nyikolaj Alekszandro-
vics Bergyajev és Vaszilij Vasziljevics Rozanov vallásbölcselők alkotásainak milyen 
módon vált forrásává Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij A  Karamazov testvérek 
című utolsó alkotásának „A  nagy inkvizítor” című fejezete. A  bevezető fejezet-
ben általánosan közelítettem meg a 19. század végi – 20. századeleji filozófia 
kapcsolatát a 19. századi klasszikus orosz irodalmi örökséggel, majd a perspektí-
vát folyamatosan a poéma és a két gondolkodó műveinek találkozási pontjaira 
szűkítettem. A  megközelítésem filozófiai irányultságú, amely ugyan érint iroda-
lomtudományi kérdéseket, azonban elsősorban nem arra koncentrálok, hogy 
a Dosztojevszkij-művek esztétikai-poétikai szempontból hogyan vannak jelen a 
bölcselők esszéiben, hanem egyes gondolati tartalmak továbbélését vizsgálom. 
Azért fókuszáltam „A nagy inkvizítor” regényfejezetnek Bergyajev és Rozanov alko-
tásaihoz fűződő viszonyára, mert mindkét gondolkodó monografikus terjedelmű 
esszét, önálló filozófiai alkotást hozott létre a poéma olvasata nyomán. Bergyajev 
Dosztojevszkij világszemlélete, valamint Rozanov Dosztojevszkij – A Nagy Inkvizítor 
Legendája című művei filozófiai-kritikai esszék, amelyekben a szerzők a Dosztojevsz-
kij-szövegben jelenlévő metafizikai kérdéseket tárgyalják. Bergyajev az emberi sza-
badság összetett jelentésének magyarázatára törekszik, míg Rozanov a szabadságot 
a természetes emberi élet oldaláról közelíti meg. Bergyajev a kereszténység metafi-
zikai szintjének, a hit univerzális jellegének a feltárását tűzi ki célul, Rozanov viszont 
elsősorban a történeti egyházak társadalomban betöltött szerepéről gondolkodik.
A vallásbölcselők a szabadság értelmezésével összefüggően a jó és a rossz fogal-
mak magyarázatára is kísérletet tesznek: Bergyajev a szabadság két formáját a liber-
tas minort és a libertas maiort határozza meg, míg Rozanov a jó és a rossz közötti 
helyes különbségtételben fedezi fel az emberi szabadság kiteljesedését.
KÁDÁR ANNA KATALIN
Néprajz 
MA, 1. félév
Debreceni Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Regéczi Ildikó
egyetemi docens, DE BTK


Ny. A. Bergyajev és V. V. Rozanov Dosztojevszkij nyomában : "A nagy

inkvizítor" című poéma megközelítései : [absztrakt]

Ford Mónika

247246
G
ERM
A
N
ISZTIK
A
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
DIE GRAMMATISCHEN SCHÖNHEITSSTUFEN DEUTSCHER 
VERBEN
Kulcsszavak: nyelvészet; ige; tökéletesség; szépség
Die Arbeit von Levente Béla Fehér, die sich mit der Untersuchung der grammati-
schen Schönheit und Vollkommenheit deutscher Verben befasst, zeichnet sich 
durch ihre originelle Fragestellung aus und hebt sich damit von anderen sprach-
wissenschaftlichen Forschungen ab. Ziel der Arbeit war es, eine auf gegebenen Kri-
terien basierende Schönheitshierarchie zu erstellen, wobei der Schwerpunkt auf der 
Regelmäßigkeit und Perfektivität der Verbformen lag. Die Analyse behandelt auch 
die weit verbreiteten Merkmale der deutschen Sprache sowie die Wahrnehmung 
der Sprachunterricht. Die Forschung stellt die zugrunde liegenden Verbkategorien, 
ihre morphologischen Merkmale und die Untersuchungskriterien detailliert dar. Der 
systematische Aufbau und die komplexen Analysen der Arbeit tragen zum Verständ-
nis der Zusammenhänge zwischen sprachlicher Regelmäßigkeit und Schönheit bei.
FEHÉR LEVENTE BÉLA
Matematika – német osztatlan tanári 
Osztatlan, 5. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Scheibl György
egyetemi docens, SZTE BTK
GESCHICHTE VON UNTEN IN ARNO GEIGERS ROMAN 
UNTER DER DRACHENWAND
Kulcsszavak: kortárs; osztrák; világháború; perspektívaváltás; emocionalizálás
Im Mittelpunkt meiner Arbeit steht eine von-unten-erzählende Perspektive der 
deutschsprachigen Gegenwartsliteratur, die ich in Arno Geigers Roman Unter der 
Drachenwand untersuche.
Zuerst beschäftige ich mich mit dem Thema des Zweiten Weltkrieges in der 
Gegenwartsliteratur und versuche die Fragen nach der Autorschaft der dritten 
Generation zu beantworten, indem ich die dokumentarisch-fiktionale Erzählweise 
von Arno Geiger und die Auswirkungen dieser neuen Sichtweise präsentiere. Zwei-
tens erkläre ich einen Perspektivenwechsel in österreichischen Kriegsnarrativen und 
analysiere diese neue Sichtweise in Geigers Roman. Im Roman werden die Stimmen 
der alltäglichen österreichischen Menschen gehört, die die ganze Geschichte des 
Zweiten Weltkrieges aus der Schattenwelt der Drachenwand, von unten erleben. 
Das bedeutet, die Figuren sind Alltagsmenschen, sie stammen aus einer nicht-
privilegierten Klasse, sie sind keine Helden oder keine Widerstandskämpfer und 
sind auch nicht unbedingt Opfer in einer Täter-Opfer-Relation. Die Besonderheit 
des Romans liegt im Einsatz verschiedener Ich-Erzähler und der Nachahmung von 
Briefen und Tagebucheinträgen, die die Geschichte in einem sehr persönlichen Stil 
vermitteln. Drittens versuche ich, die literarischen Mittel zu verdeutlichen, die in Gei-
gers Roman zur Emotionalisierung eingesetzt werden und Rührung und Erschütte-
rung hervorrufen. Ich untersuche die emotionalen Reaktionen auf fiktive Welten, die 
emotionale Textbedeutung und die Kriegsszenarien als emotionalisierende Reiz-
konfigurationen.
Als Resultat meiner Forschung stelle ich fest, dass sich der österreichische Opfer-
Täter-Diskurs mit der Darbietung eines breiten Spektrums von Sichtweisen in Gei-
gers Roman aufgelöst wird. Ich argumentiere dafür, dass mit der Verwendung von 
dokumentarisch-fiktionalen Stoffen und Geigers Schreibtechnik die österreichi-
sche Geschichte des 20. Jahrhunderts aus einer unteren Perspektive der alltägli-
chen Menschen erzählt wird. Damit lässt sich eine gegenwärtige Tendenz in die-
sem Roman erkennen, in der starke Polarisierungen vermieden, dokumentarische 
Effekte erzeugt und das Andenken an die Vergangenheit mit emotionalisierenden 
Strategien aufrechterhalten werden.
FORD MONIKA
Angol-német osztatlan tanárszak 
Osztatlan, 9. félév
Károli Gáspár Református Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. habil. Kovács Edit
docens, KRE BTK


German

Geschichte von unten in Arno Geigers Roman Unter der Drachenwand : [abstract]

Torma Viola

ITA
LIA
N
ISZTIK
A
269268
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
AZ EMÍLIAI DIALEKTUS MÁSSALHANGZÓ-
CSOPORTJAINAK FONOTAKTIKÁJA
Kulcsszavak: Sonority Sequencing Principle, magánhangzó-betoldás, nC-kapcsolatok, 
szonoritási hierarchia
A dolgozatomban egy olyan olasz dialektust vizsgálok, aminek az összetett mássalhangzócsoportjai már-
már a szláv nyelvekre hasonlítanak (pl. [dmaŋdga] ’vasárnap’, [zbdɛːl] ’kórház’ stb.). A kutatásomban az 
emíliai dialektus mássalhangzócsoportjainak a fonotaktikáját írom le. Arra keresem a választ, hogy milyen 
mássalhangzó-kapcsolatok hol fordulnak elő az emíliai dialektusban. Két kérdéskörrel foglalkozom: (1.) 
a réshangok megelőzhetik a zárhangokat az onsetben, és követhetik a zárhangokat a kódában, ezzel 
megszegve a Sonority Sequencing Principle-t; (2.) a homorgán (azonos helyen képzett) nazális-mással-
hangzó kapcsolatok szóeleji pozícióban előidézik az epentézist (pl. *[ntɛːr]>[antɛːr] ’takarít, INF’), a nem 
homorgán nazális-mássalhangzó szekvenciák pedig nem (pl. [mdeːva] ’arat, E/3, múlt’). Ezt a jelenséget 
a fonotaktikai elemzések fogalomrendszerének (felismerési kulcsok, kontraszt, percepció) a segítségével 
magyarázom meg.
TORMA VIOLA
Újlatin nyelvek és kultúrák (olasz) 
BA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Huszthy Bálint
egyetemi adjunktus, ELTE BTK
A VASÚT A 19. SZÁZADI OLASZORSZÁGBAN
Kulcsszavak: 19. század; vasúttörténet; Itália; törvények; irodalom
Ezen dolgozat Roman Jakobson nyelvész kommunikációs modellét alkalmazva 
igyekszik jobban megismerni a 19. századi olasz vasúthálózatot. A modell elemei-
hez tartozó hat nyelvi funkció közül három kerül elemzésre: az emotív, a referenciális 
és a konatív funkció. Minden funkcióhoz egy, a vasútról szóló szövegtípus tartozik. 
A korabeli törvények a konatív funkciónak felelnek meg. Az emotív funkciót a ver-
sek, végül a referenciális funkciót az útleírás irodalma tölti be. Mindegyik típus elem-
zése egy vagy több konkrét szöveg alapján történik. Az 1865-től 1885-ig kiadott 
törvények, Giosuè Carducci és Giuseppe Gioachino Belli versei, valamint Giovanni 
Rajberti útleírása különböző módokon kezelik ugyanazt a „főszereplőt”, a vonatot. 
A felvázolt modellt alkalmazva átfogóbban elemezhetjük a jelenséget, nem csupán 
történelmi források – mint a törvények – vagy irodalmi szövegek alapján – mint a 
versek és bizonyos esetben az útleírás –, hanem a szövegtípusokat egymással har-
móniában alkalmazva.
UJVÁRI JULIANNA
Olasz nyelv, irodalom és kultúra 
MA, 1. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Falvay Dávid
tanszékvezető egyetemi docens, ELTE BTK


Az emíliai dialektus mássalhangzó-csoportjainak fonotaktikája : [absztrakt]

Szilágyi Fanni Petra

FRA
N
CIA
 ÉS IBÉRIA
I N
YELVEK
 ÉS K
U
LTÚ
RÁ
K
282
LES SOPHISMES DANS LES DÉBATS DU POINT DE VUE 
DES RÉACTIONS DES INTERLOCUTEURS
Kulcsszavak: argumentáció, szofizmák, diskurzuselemzés, koherencia, korpusznyelvészet
Mon étude porte sur les sophismes et les réactions d’interlocuteurs qu’ils (ne) pro-
voquent (pas) dans des débats en français. Ayant constitué un corpus de vidéos de 
(fragments de) débats publiés sur YouTube, j’en ai réalisé une transcription semi-au-
tomatique et, par la suite, en me servant du logiciel INCepTION, l’annotation des 
phénomènes pertinents par rapport à mes objectifs de recherche. J’y ai relevé et 
analysé l’apparition et les types des sophismes ainsi que les réactions des interlocu-
teurs aux propos qui contiennent des argumentations fallacieuses. L’objectif immé-
diat de cette recherche est de déterminer combien le recours à des sophismes 
caractérise les débats et combien les interlocuteurs sont sensibles à ces erreurs 
logiques de l’argumentation. J’ai cherché à savoir si les réactions aux sophismes 
sont régulières et, dans la négative, pourquoi un argument fondé sur un sophisme 
peut bien être accepté. L’étude de ces interactions apporte, en même temps, des 
éléments de connaissance sur le fonctionnement de la cohérence dans le discours. 
Bien entendu, à un niveau moins abstrait, ce type d’exploration des débats en langue 
française sur des sujets variés dans des situations de communication différentes est 
susceptible de fournir des repères pour la didactique du FLE aussi.
SZILÁGYI FANNI PETRA
Magyar nyelv és irodalom tanár; Francia nyelv és 
kultúra tanára 
Osztatlan, 5. félév
Debreceni Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Csűry István
egyetemi docens, DE BTK
ANGOL IRODALOM


French

Les sophismes dans les débats du point de vue des réactions des interlocuteurs : [abstract]

Kocsis Zoltán

A
N
G
O
L ÉS A
M
ERIK
A
I IRO
D
A
LO
M
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
298 299
„IF ARMAGEDDON IS ANYWHERE, IT IS EVERYWHERE” – 
SPATIAL METAPHORS IN GOOD OMENS 
Kulcsszavak: Neil Gaiman; Terry Pratchett; urban fantasy; spatial metaphors; place and 
agency
This essay explores the use of spatial metaphors in Neil Gaiman and Terry Pratchett’s 
Good Omens, with an emphasis on three key locations: the Garden of Eden,  Tadfield 
(the unorthodox setting of Apocalypse), and London. These environments are more 
than just backdrops; they actively participate in the story, influencing the charac-
ters’ decisions and reflecting major themes of humanity, free will, and the balance 
of chaos and order. The Garden of Eden, as the beginning of humanity’s journey, 
contrasts innocence and the inevitability of choice. Tadfield serves as a microcosm 
of idyllic simplicity, shaped by the Antichrist’s subconscious desires, while London 
embodies modernity, complexity, and cultural contradictions. By examining how 
these spaces blur the lines between the divine and the mundane, the essay high-
lights the ways in which Gaiman and Pratchett use settings to challenge traditional 
narrative structures and emphasise the transformative power of human agency. Ulti-
mately, Good Omens demonstrates how places, imbued with metaphorical mean-
ing, can shape and be shaped by the characters who inhabit them, revealing deep 
truths about identity, love, and the possibility of redemption.
FAZEKAS GYÖNGYVÉR
Anglisztika 
MA, 3. félév
Károli Gáspár Református Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Dr. habil. Györke Ágnes
habilitált egyetemi docens, KRE BTK
HAZARDS OF VIRTUALIZATION: ABJECTIFICATION AND 
IMMERSION IN CYBERPUNK 2077
Kulcsszavak: virtualizáció; eszképizmus; abjekt; identitáskrízis; posztmodern
Through understanding the process of postmodernity as a transitionary period, this 
paper explores the representation of the postmodern identity crisis within CD Pro-
jekt Red’s video game Cyberpunk 2077, which is contrasted with Heiner Müller’s 
drama Hamletmachine, through the theory of the semiotics of the subject. Focusing 
on Julia Kristeva’s theory of the abject, the analysis examines how these works reflect 
on their respective cultural paradigm shifts and represent the changing tendencies 
regarding the constitution of the socially positioned human subject. Hamletmachine 
establishes Hamlet as a self-conflicting subject within a postmodern framework and 
introduces, while Cyberpunk 2077 immerses players in an interactive narrative that 
challenges their socially defined subject positions. Thus, starting out from an inter-
pretation of the play that thematizes the character type as a manifestation of episte-
mological and cultural uncertainties, the analysis interprets the game’s protagonist 
as the typical Hamlet-character. Drawing on the interplay between escapism (under-
stood as a coping strategy) and abjection, the analysis of the game identifies a shift 
where the virtual world and the machine become the primary aspects of identifica-
tion, pushing “real life” into an abject position. Through this lens, Cyberpunk 2077 
reflects on the themes of identity, subjectivity, and virtualization, which in turn reveals 
the dangerous tendency of immersive digital spaces to alienate players from reality, 
showing the double nature of escapism that can function both as a healing mech-
anism and a potential source of existential detachment. Ultimately, the paper high-
lights how Cyberpunk 2077 addresses the dissolution of traditional categories (e. g. 
the human, social roles) and the unsettling effects of postmodern virtualization. As a 
result, I maintain that the video game can function as a critical and instructive depic-
tion of escapism and virtualization, since it reflects on the postmodern identity crisis 
and warns of the dangerous cultural and societal tendencies of seeking validation 
and purpose within digital spaces, which can lead to stagnation, personal decline, 
or even suicide. By inviting players to critically interact with these tendencies, the 
game transcends its fictional world to pose questions about identity, agency, and 
the shifting boundaries between the real and the virtual, which are analogous with 
the changing cultural frameworks of the abject and the subject.
KOCSIS ZOLTÁN
Anglisztika 
MA, 3. félév
Szegedi Tudományegyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Témavezető:
Dr. Kiss Attila
tanszékvezető, SZTE BTK


English

Hazards of virtualization: objectification and immersion in Cyberpunk 2077 : [abstract]

Miklós Nóra

A
N
G
O
L ÉS A
M
ERIK
A
I IRO
D
A
LO
M
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
302 303
ALLEGORIES OF PLEASURE AND PAIN: OSCAR WILDE’S 
FAIRY TALES OF PASSION
Kulcsszavak: Oscar Wilde; esztétika; mese; allegória; gránátalma
Oscar Wilde’s two collections of fairy tales, The Happy Prince and Other Tales (1888) 
and A House of Pomegranates (1891), are often grouped together and categorised 
under children’s literature. Yet, at first glance, the reader may wonder whether these 
stories are really intended for a young audience – especially when reading the latter 
volume. The ‘fruit of Oscar Wilde’s labour’ in the writing of the two collections was an 
outwardly magnificent pomegranate, which represents the unified essence of all his 
tales. As we begin to open this fruit, we reveal how each story lives within ‘a Wildean 
palace of Art,’ composed to hold the richness of his allegory. My research seeks to 
contextualise Wilde’s narratives within the Victorian cultural milieu, by peeling off 
the layers of the underlying meanings, to set the stage for a profound analysis of 
the complex relationship between pleasure and pain in his tales. In my research, 
I will discuss Wilde’s influence on Aestheticism and Victorian society, followed by a 
general introduction to fairy tales. Then – ‘at my own peril’ –, I will examine the motifs 
of aestheticism, morality and Christianity in depth that express the artistic and philo-
sophical themes in Oscar Wilde’s allegorical fairy tales.
MELKÓ EMESE
Angol nyelv és kultúra tanára; testnevelő tanár 
Osztatlan, 9. félév
Eszterházy Károly Katolikus Egyetem 
Bölcsészettudományi és Művészeti Kar 
Témavezető:
Dr. habil. Antal Éva
habilitált főiskolai tanár, EKKE BMK
INTERTEXTUALITÁS ÉS FEMINISTA ÚJRAÍRÁS: 
FRANKENSTEINI VISSZHANGOK ALASDAIR GRAY 
SZEGÉNY PÁRÁK CÍMŰ MŰVÉBEN
Kulcsszavak: intertextualitás; újraírás; emlékezet; Mary Shelley; identitás
Az intertextualitás a bölcsészettudományok megkerülhetetlen jelensége: az újabb 
és újabb irodalmi szövegek kétségkívül tükrözik a már meglévőket, az irodalom foly-
ton át- és újraírja önmagát. Kutatásom központi témája az a komplex intertextuális 
kapcsolathálózat, amely által Alasdair Gray Szegény párák című regénye képes dia-
lógusba lépni Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című alkotá-
sával. Feltevésem, hogy a Szegény párák bizonyos értelemben ott folytatódik, ahol 
a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz abbamarad, és hogy az előbbi való-
jában intertextuális válasz az utóbbira. A dolgozatban különböző intertextusok felől 
tárom fel a Gray-regény frankensteini visszhangjait, amelyhez az irodalom emlékeze-
tére hangsúlyt fektető Renate Lachmann elméletét veszem alapul. Elemzésem arra 
a feminista olvasatra éleződik ki, amely a két történet kapcsolódásában megmutat-
kozik. Úgy vélem, hogy miközben válaszokat keres egy sajátosan női szörnyűség 
mibenlétére, a Szegény párák kitölti Mary Shelley regényének feminista csendjeit.
MIKLÓS NÓRA
Magyar-komparatisztika 
BA, 3. félév
Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Témavezető:
dr. Biró Annamária
adjunktus, RO BBTE


Intertextualitás és feminista újraírás: frankensteini visszhangok Alasdair Gray Szegény párák című művében : [absztrakt]

Dancs Szilvia Laura

313312
A
M
ERIK
A
N
ISZTIK
A
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
THE METAMORPHOSIS OF THE HEROES – AN 
INTERTEXTUAL DISCOURSE ANALYSIS OF MEG CABOT’S 
ABANDON TRILOGY
Kulcsszavak: intertextuality; metamorphosis; hero; heroine; journey
According to Julia Kristeva, literary works belong to an aesthetic timeline. Art and 
within it, literature in a narrower sense, is a dynamic dimension, a living and chang-
ing system, in which every piece has its own unique, but also similar elements. This is 
what we should call the togetherness of universal art, that is intertextuality. (1986, 36).
Relying on Kristeva and Genette’s concepts on the cross-textual features of litera-
ture, in the present paper I would like to examine Meg Cabot’s trilogy entitled Aban-
don and map the possible relations between her texts and the ancient Orphic myth 
and Dante’s epic poem Divine Comedy. My main attempt is to carry out an in-depth 
analysis of the route and metamorphosis of Cabot’s protagonists and explain the 
importance of intertextuality in relation to character development, sacrifice, fate, 
purpose and free will. Besides the intertextual features, the paper makes use of the 
feminist view upon the fate of female individuals. While focusing on both the hero 
and the heroine, breaking stereotypes and presenting a new interpretation of this 
heritage, we shall be able to see how easily roles can change and be reshaped, yet 
the link between old and new is still recognizable. 
COADĂ CLAUDIA – ROXANA
Világ- és összehasonlító irodalom, angol nyelv és 
irodalom 
BSc, 6. félév
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 
Csíkszeredai Kar 
Témavezetők:
Dr. Mihály Vilma-Irén
egyetemi adjunktus, RO EMTE CSK
Dr. Pap Levente
egyetemi docens, RO EMTE CSK
GRIEF IN 19TH-CENTURY AMERICAN POETRY
Kulcsszavak: 19. század; amerikai irodalom; irodalomelmélet; verselemzés; gyász
The topic of bereavement and grief is a significant and recurring issue in life and 
literature as well, although some periods and societies allow for a more open and 
honest expression and examination of the grieving process. This paper explores 
four 19th-century poems from four different authors, varying in popularity, viewpoint 
and technique to showcase the diversity of attitudes towards mourning and grief in 
this period. The poems selected, in order of appearance, are “The Raven” by Edgar 
Allan Poe, “The Winter of Life” by Mary Dow Brine, “I Felt a Funeral, in my Brain” by 
Emily Dickinson, and “At the Funeral of a Minor Poet” by Thomas Bailey Aldrich. This 
paper will attempt to shed light on how the literary texts transmit emotions and atti-
tudes to the reader by relying on affective language, as well as answer the question 
of whether contemporaneous depictions of grief are alike. The poems were ana-
lysed from an affect science perspective, using the Patrick Colm Hogan’s Literature 
and Emotion and Margaret Wetherell’s Affect and Emotion to help define the role 
of affect in literature. Elizabeth Kübler-Ross’ five stage grieving model defined in On 
Grief and Grieving and On Death and Dying and the American Psychology Associ-
ation’s 2002 study titled Resilience to Loss and Chronic Grief provided significant 
help in recognising and categorising the grieving process represented in the given 
works. As we will see in the following paper, the 19th century was an outstanding 
period for diverse and unashamed depictions of bereavement. Perhaps the reason 
for this is the attitude towards the idea of grief best expressed by Edgar Allan Poe: 
“that sorrow which the living love to cherish for the dead” This idea reflects a pecu-
liar attachment to and appreciation of the past. Reading these poems can give us a 
crutch, a guidance in how to process our own traumas related to loss.
DANCS SZILVIA LAURA
Anglisztika 
MA, 1. félév
Károli Gáspár Református Egyetem 
Bölcsészettudományi Kar Témavezetők:
Dr. habil. Györke Ágnes
habilitált egyetemi docens, KRE BTK
Dr. Ruttkay Veronika
egyetemi docens, KRE BTK


Grief in 19th-century American poetry : [abstract]

Biró Eszter

RÉG
I M
A
G
YA
RO
RSZÁ
G
I IRO
D
A
LO
M
325324
37. O
TD
K
 · H
U
M
Á
N
 TU
D
O
M
Á
N
YI SZEKCIÓ
„HA ELVESZEK, HÁT ELVESZEK!”. RETORIKAI BŐVÍTÉSEK 
KÁKONYI PÉTER AZ AHASVERUS KIRÁLYRÓL ÉS AZ 
ISTENFÉLŐ HESTER KIRÁLYNÉ ASSZONYRÓL VALÓ 
HISTÓRIA CÍMŰ MŰVÉBEN
Kulcsszavak: régi magyar irodalom; Kákonyi Péter; retorikai bővítés; Biblia; Eszter könyve
A dolgozatban Kákonyi Péter históriájában megtalálható retorikai bővítéseket ele-
meztem. Ezek két csoportba sorolhatóak: egyrészt vannak benne copia-szerű bőví-
tések (a kultúrspecifikus elemeknél), másrészt pedig egy helyen merített az „Eszter 
maradékából” is. A Septuaginta bővítéseivel ellentétben ezek nem Isten nagyságá-
nak magasztalására, hanem a férj/férfi tekintélyének növelésére alkalmasak. A his-
tória erkölcsi üzenete a házas vagy házasság előtt álló nőknek lett címezve. Ennek 
megfelelően megváltoztatta Eszter királyné személyiségét is, amivel kapcsolatban 
felmerült egy fordításelméleti kérdés: a héber szövegben egyedülálló módon a 
„kegyelmet találni” idiomatikus kifejezésben nem a megszokott ige szerepel. Ez a 
Héber Bibliában megjelenő plusz jelentés azonban nem érvényesül sem a latin szö-
vegben, sem Kákonyinál. Ezek alapján azt is megállapítottam, hogy a szerző ezen 
művének megírásához valószínűleg csak a Vulgáta szövegét használta. 
BIRÓ ESZTER
Magyar 
BA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem 
Bölcsészettudományi Kar 
Témavezető:
Kiss Farkas Gábor
habilitált egyetemi docens, ELTE BTK
„AZ HARMADIK ÉLETÉNEK SZERÉBEN.” ÁRPÁD-
HÁZI SZENT ERZSÉBET ARCULATAI A KORA ÚJKORI 
PRÉDIKÁCIÓKBAN
Kulcsszavak: dinasztikus versengés; felmentés; karitativitás; önrendelkezés
A dolgozat témája: összehasonlító szövegelemzés a kora újkori Erzsébet-, illetve 
tematikailag releváns prédikációkon a nőszent recepciójának időbeli alakulása és a 
kanonikus gondolkodásra gyakorolt hatása szempontjából.
A dolgozat tartalmi összefoglalója: a középkori Erzsébet-legendák vizsgálata szá-
mos hajszálrepedést fedezett fel, hiszen a férjes asszony újító életszentsége szétfe-
szítette a korabeli kánont. A kultusz újdonságait még befogadni képtelen kortársak 
a hagyományos aszketikus modell szerint próbálták ábrázolni őt, elrejtve ezzel szinte 
mindent, amit a következő generációk látni és értékelni igyekeztek benne. Ez utób-
biak már olyannyira integrálták a szent asszonyt az általa is megalapozott szentsé-
geszménybe, hogy mostmár emiatt tévesztették szem elől reformer voltát. Az általá-
ban az asszonyokhoz és/vagy asszonyokról szóló prédikációk pedig arra mutatnak, 
hogy Erzsébet életpéldája hosszútávon nem befolyásolta a nőkről való általános 
gondolkodást elképesztő európai népszerűsége ellenére sem. Vizsgálatom során 
a társadalomtörténeti változások kontextusában igyekszem nyomon követni az 
 Erzsébet-recepció alakulását a kora újkori magyar egyházi irodalomban, feltárva az 
újabb hajszálrepedéseket a szent arcképén. Az eltérések nemcsak az első vitákhoz 
képest meglepőek, de az egykorú szövegek is több különböző életutat festenek le, 
melyeknek különböző szakaszai önmagukban is teljesen más életminőségeket kép-
viselnek: a leányt, az asszonyt, az úrnőt, az anyát, az özvegyet, a szentet.
BUNA BLANKA-BORÓKA
Magyar Nyelv és Irodalom 
BA, 5. félév
Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Témavezető:
Farmati Anna
adjunktus, RO BBTE


"Ha elveszek, hát elveszek!" : retorikai bővítések Kákonyi Péter Az Ahasverus királyról és az istenfélő Hester királyné asszonyról való história című művében : [absztrakt]