1,720,976 research outputs found
Újabb adventív vízinövény Magyarországon: Limnobium laevigatum (Hydrocharitaceae)
Get PDFThe South American Spongeplant (Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) is a floating aquatic plant native to freshwater habitats of tropical and subtropical Central and South America. It is frequently used for ornamental purposes in ponds and aquariums, and became invasive in the recent decades around the world. It has a high reproductive potential and a high dispersal capacity as well. It can form massive floating mats causing light limitation and creating anoxic conditions in the underlying water column, which strongly reduces native animal and plant biomass and diversity. It can also hamper navigation and water flow in rivers and canals. It has been introduced to the United States, Australia, Indonesia, Japan, Zambia and Zimbabwe. There is only one previous record in Europe (Belgium). This article is about the first record of Limnobium laevigatum in Hungary. I found two localities situated near Tata-Naszály and Dunaalmás (North-western part of Hungary). Both localities are fed by hot-water springs. It forms a small but dense population in Dunaalmás located near to the hot spring. The population in Tata-Naszály can be found in a 1.3 km long section of a stream, where it formed a sparse population in 2018.A szerző a Magyarországról korábban nem ismert amazonasi békatutaj (Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) két lelőhelyét találta Tata-Naszály, illetve Dunaalmás közelében, melegvizű források kifolyóiban. Ez a növény Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein őshonos, ahol sokféle édesvízi élőhelyen megtalálható. Kedvelt akváriumi, illetve kerti tavi növény, mely a kereskedelem révén vált „világpolgárrá”. Özönnövényként csak az ezredforduló óta tartják számon. Behurcolták az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Japánba, Indonéziába, Zambiába és Zimbabwébe. Európából korábban csak egy kivadulását jelezték (Belgium). Könnyen terjed és igen gyorsan (ivarosan és vegetatív úton egyaránt) szaporodik. Megjelenése az Egyesült Államokban már komoly problémát okoz. Tömeges megjelenésével kiszorítja az őshonos növényeket, elzárja a fényt a vízben élő állatok és növények elől, csökkenti a vízben az oldott oxigén mennyiségét, rongálja, illetve működésképtelenné teszi a műszaki létesítményeket
Újabb adventív vízinövény Magyarországon: Limnobium laevigatum (Hydrocharitaceae)
Get PDFThe South American Spongeplant ( Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) is a floating aquatic plant native to freshwater habitats of tropical and subtropical Central and South America. It is frequently used for ornamental purposes in ponds and aquariums, and became invasive in the recent decades around the world. It has a high reproductive potential and a high dispersal capacity as well. It can form massive floating mats causing light limitation and creating anoxic conditions in the underlying water column, which strongly reduces native animal and plant biomass and diversity. It can also hamper navigation and water flow in rivers and canals. It has been introduced to the United States, Australia, Indonesia, Japan, Zambia and Zimbabwe. There is only one previous record in Europe (Belgium). This article is about the first record of Limnobium laevigatum in Hungary. I found two localities situated near Tata-Naszály and Dunaalmás (North-western part of Hungary). Both localities are fed by hot-water springs. It forms a small but dense population in Dunaalmás located near to the hot spring. The population in Tata-Naszály can be found in a 1.3 km long section of a stream, where it formed a sparse population in 2018.A szerző a Magyarországról korábban nem ismert amazonasi békatutaj ( Limnobium laevigatum (Humb. & Bonpl. ex. Willd.) Heine) két lelőhelyét találta Tata-Naszály, illetve Dunaalmás közelében, melegvizű források kifolyóiban. Ez a növény Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein őshonos, ahol sokféle édesvízi élőhelyen megtalálható. Kedvelt akváriumi, illetve kerti tavi növény, mely a kereskedelem révén vált „világpolgárrá”. Özönnövényként csak az ezredforduló óta tartják számon. Behurcolták az Egyesült Államokba, Ausztráliába, Japánba, Indonéziába, Zambiába és Zimbabwébe. Európából korábban csak egy kivadulását jelezték (Belgium). Könnyen terjed és igen gyorsan (ivarosan és vegetatív úton egyaránt) szaporodik. Megjelenése az Egyesült Államokban már komoly problémát okoz. Tömeges megjelenésével kiszorítja az őshonos növényeket, elzárja a fényt a vízben élő állatok és növények elől, csökkenti a vízben az oldott oxigén mennyiségét, rongálja, illetve működésképtelenné teszi a műszaki létesítményeket
Adatok a Velencei-tó medrének pionír növényzetéhez
No full textA Velencei-tó természetes dinamikájához hozzátartozik, hogy bizonyos részei rendszeresen szárazra kerülnek, lehetőséget nyújtva így az iszaplakó illetve a kiszáradó (szikes) tómedrekre jellemző növényfajok megjelenésére. A különösen száraz 2022-es év során a tó vize tartósan, jelentősen leapadt, így lehetőséget nyújtott a kiszáradt meder növényzetének a tanulmányozására. Korábban, például a múlt század első felében már vizsgálták a tópart, és különösen az azzal szomszédos szikes puszták növényzetét, de a meder pionír fajairól alig találunk adatokat. Mára a tó körüli gyepek lényegében eltűntek, de az alacsony vízállásnak köszönhetően néhány jellemző fajuk (jellemzően igen kis egyedszámban, de) most is megjelent a mederben. Ilyen például a Crypsis aculeata, Cyperus pannonicus, Suaeda pannonica, az egykor tömeges Suaeda prostrata, vagy a korábban is ritka Crypsis schoe-noides és Spergularia salina. Az egykor elterjedt Spergularia maritima-t a mederben nem sikerült megtalálni. Bár nem az iszapnövényzet tagja, de a Velencei-tó parti zónájának jellemző növénye a Schoenoplectus litoralis, mely vélhetően csak a múlt század közepén jelent meg, jelenleg pedig terjedőben van
Maradványerdők a kisalföldi peremvidék erdőssztyepp zónájában
No full textThe aim was to study the vegetation and the land-use history of the lowland natural forests on the edge of the Hungarian Little Plain.The research has shown that few forests seem to be natural, but were planted in fact. For example, old castle parks which were planted with native species a hundred years ago, seem to be the last relicts of the lowland forests today. Many species of the undergrowth can appear in these isolated areas in a half century as a consequence of human activity, antropochor seed spreading and favorable site conditions.However, some of the real relict forests are degraded and have become characterless. Fortunately, many of them are in good condition. The following associations were found: Populo canescenti-Quercetum roboris, Iridi variegatae-Quercetum roboris, Polygonato latifolio-Quercetum roboris (on sandy soil), Aceri tatarico-Quercetum roboris, Pulmonario mollis-Quercetum roboris, Corydalido cavae-Carpinetum (on loess soil). These forests are vulnerable and rare in the region, therefore, they carry a high nature conservation value.A dolgozat a Győr-Tatai Kisalföld és a környező dombvidékek közötti határterület korábban nem vizsgált természetszerű erdeinek vegetációjával és tájtörténetével foglalkozik.A tájtörténeti vizsgálatok során a természetesnek tűnő erdők egy részéről bebizonyosodott, hogy mesterségesen ültetettek. Ilyenek például az egykori kastélyparkok, melyek gyakran korábbi alföldi erdőségek utolsó maradványainak tűnnek. Természetszerű megjelenésük annak is köszönhető, hogy kialakításuk idején ezeket a kor ismeretének megfelelően a tapasztalatok alapján a termőhelyre illő, többnyire őshonos fafajokkal ültették be (természetszerű lombkoronaszint). A vizsgálatok alapján az aljnövényzet bizonyos fajai kedvező termőhelyi adottságok és antropogén hatások (szándékos telepítés, véletlen behurcolás) mellett fél évszázad alatt még az elszigetelt területekre is betelepülhetnek (természetszerűnek tűnő gyepszint). Az eredmények ismeretében érdemes lenne megvizsgálni és újra átgondolni, hogy az alföldi parkok növényzete mennyiben reliktum jellegű.A maradvány jellegű állományok ugyanakkor teljesen degradálódhatnak, jellemző fajaik eltűnnek, jellegtelenné válnak. A jobb állapotú maradvány erdőfoltok igen változatosak, szinte minden fragmentum más és más asszociáció utolsó képviselője a térségben. A kimutatott társulások a következők: nyílt homoki tölgyes (Populo canescenti-Quercetum roboris), nőszirmos pusztai tölgyes (Iridi variegatae-Quercetum roboris), zárt homoki tölgyes (Polygonato latifolio-Quercetum roboris), nyílt lösztölgyes (Aceri tatarico-Quercetum roboris), zárt lösztölgyes (Pulmonario mollis-Quercetum roboris), alföldi gyertyános-tölgyes löszön (Corydalido cavaeCarpinetum). Ezek az erdők térségbeli ritkaságuk miatt kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bírnak, ugyanakkor igen veszélyeztetettek
Adatok a Duna Komárom-Esztergom és Fejér megyei szakaszainak flórájához
Get PDFA cikk elsősorban a Duna árterének vízi és iszapnövényzetével foglalkozik. Az adatok többnyire a 2019-es, tartósan alacsony vízállás mellett végzett felmérések eredményeit tükrözik. A Komárom-Esztergom megyei szakasz iszapnövényzete viszonylag jól kutatottnak számít, míg a Fejér megyei korábban alig volt ismert. A vizinövények közül a Gönyű és Neszmély közötti szakaszról korábban ismert, egyébként is ritka Hippuris vulgaris és Hydrocharis morsus-ranae nem került elő. Megjelent viszont több veszélyes özönnövény, így a Salvinia molesta, Myriophyllum aquaticum, Limnobium laevigatum, valamint a Crassula helmsii, melynek ez az első hazai adata. Hosszú évtizedek után ismét előkerült a Vallisneria spiralis, jelen van az Elodea canadensis, illetve egyre elterjedtebb az Elodea nuttallii és az Azolla taxonok. Az iszapnövényzetben új fajként jelent meg, sőt meglehetősen elterjedt lett a Lindernia procumbens és az adventív Lindernia dubia. Özönnövények közül megjelent a Cyperus esculentus, az Euphorbia maculata és az Eleusine indica. A korábban ismerthez képest jóval elterjedtebb lett a Veronica catenata és a Schoenoplectus triqueter, valamint nagyobb állományai vannak a Cyperus glomeratus-nak. A nyílt kavicsos felszínek érdekes növénye a több lelőhelyen is megtalált Polygonum graminifolium, melynek egészen a közelmúltig nem voltak aktuális hazai adatai
A Győr-Tatai Kisalföld erdei: tájtörténet és vegetáció
No full textThe study’s aim was to research the interrelation between the land-use history and the vegetation in the natural forest’s of the eastern part of the Kisalföld. The studied area was almost entirely deforested in the late 18th century. The old maps show only a few woodlands.At the beginning of the 21th century most of them disappeared or transformed to adventive plantations (black locust, pine, cultivated poplar). Only two small area remain: Karabuka-erdő (riverine oak-elm-ash wood- land) and Haraszt-erdő (turkey oak woodland). The previous land-use transformed and degraded these forests. In the last two centuries some native (oak dominated) forest were planted. It is interesting that some of these planted forests have rich vegetation and seem to be more natural than the not planted ones. It thanks to the human activity and the antropochor spreading of many species. Some of them were planted, but most of them comes with the planted trees, because the seeds hidden in their soil. The research shows that many species which seem to be relict come here by human activity in the last two ceturies. That is beech which is non-native on the studied area.A dolgozat a Kisalföld keleti felének természetszerű, illetve annak tűnő erdeivel, azok növényzetével és tájtörténetével foglalkozik. A Győr-Tatai Kisalföld a 18. század végére az első katonai felmérés térképlapjai alapján már alapvetően erdőtlen tájjá alakult. A Bakonyalja felé eső részeket leszámítva, ahol akkor még nagyobb erdőtömbök is voltak, mindössze néhány kisebb erdőfolt maradt meg. A különböző katonai felmérések (1782-83-tól napjainkig) térképlapjainak tanulsága szerint az elmúlt bő kétszáz évben (a Duna árterét nem számítva) folyamatosnak tekinthető erdőborítás csak a Concó mentén található nagyigmándi Karabuka-erdőben (keményfás ligeterdő maradványa), valamint a Győrszentiván melletti Haraszt-erdőben (jelenleg csertölgy állomány) volt. Az évszázados erdőhasználat illetve az erdőgazdálkodás eredményeként azonban ezek az állományok is jelentősen átalakultak, leromlottak. A degradálódás mértékét mutatja, hogy bizonyos őshonos fajokból álló, telepített állományok napjainkban már jobb állapotúak és a fajkészlet elemzése alapján természetszerűbbnek tűnnek. Ezekbe az erdőkbe az alföldi viszonylatban ritkábbnak számító fajok gyakran emberi közvetítéssel jutottak el. Ez lehet szándékos (ültetés), illetve véletlen behurcolás (például a telepített facsemetékkel együtt). Számos érdekes, „maradványnak” tűnő növényfaj jelenléte tehát az elmúlt kétszáz év antropogén hatásainak eredménye. Ezek közé tartozik a bükk is, melynek őshonossága a vizsgált területen a tájtörténeti kutatások alapján kizárható
- …
