1,721,090 research outputs found
Pollinator benefits of small‐scale landscapes depend also on semi‐natural habitat
No full textAbstract Farmland pollinators are influenced by landscape structure, including mean field size, floral resources, the amount of semi‐natural habitats and crop type, but their relative importance and interactions for bumblebee colony performance are not well known. In our study, we focused on the concurrent role of crop type (oilseed rape vs. cereal), proximity to semi‐natural habitats (close vs. far) and landscapes with small (average 2 ha) and large fields (average 17 ha) on experimentally exposed bumblebee colony fitness parameters; we also carried out a botanical survey and analysed pollen collected by the bumblebees. We conducted a homing experiment, with workers translocated 0.1–1 km from the colony, and measured the homing speed. We found a significantly higher colony traffic rate next to mass‐flowering oilseed rape fields and close to semi‐natural habitats. According to our structural equation model, higher traffic rates boosted colony growth rates, which in turn supported higher queen brood cell numbers. In the homing experiment, the relocated bumblebees returned to their home colony faster when it was located close to semi‐natural habitats and when the flowering plant species richness was high. The homing speed was lower when semi‐natural habitats were distant and flowering plant species richness was high, possibly due to fewer visual cues. Semi‐natural habitats were more important for pollinators in large‐scale than in small‐scale agriculture. In small‐scale landscapes, bumblebees returned more quickly when flowering plant species richness was low, presumably because the small‐scale landscape structure (higher edge density) allowed for easier navigation by landscape visual cues. The abundance of flowering plants did not affect homing speed, presumably underlining the predominant role of orientation in small‐field landscapes. Synthesis and applications : Mass‐flowering crops and nearby semi‐natural habitats enhance colony growth and queen production, emphasising the important role of abundant and diversified flower resources as well as neighbouring semi‐natural habitats. Further, landscapes shaped by small‐scale farming are crucial for sustaining and enhancing pollinator populations. Our results underscore the need to restore and maintain semi‐natural habitats and to enhance floral resources. These efforts are especially effective in small‐scale agricultural landscapes, which appear to improve bumblebee orientation and support biodiversity‐friendly farming.Kivonat A mezőgazdasági területeken élő beporzókat befolyásolja a tájszerkezet, amely magában foglalja az átlagos parcellaméretet, a virágforrások elérhetőségét, a természetközeli élőhelyek arányát, valamint a termesztett kultúrnövény típusát. Ugyanakkor ezen tényezők viszonylagos jelentősége és kölcsönhatása a poszméhkolóniák teljesítményére még kevéssé ismert. Kutatásunkban forgalmazott földi poszméhkolóniák fitneszparamétereit vizsgáltuk annak függvényében, hogy milyen kultúrnövényt termesztettek (repce vagy gabona), milyen közel voltak a természetközeli élőhelyek, valamint hogy a tájat kisebb (átlagosan 2 ha) vagy nagyobb (átlagosan 17 ha) parcellák alkották. Emellett botanikai felmérést is végeztünk, és elemeztük a poszméhek által gyűjtött virágport. Valamint hazatérési kísérletet is folytattunk: a dolgozókat 0.1–1 km távolságra szállítottuk el a kolóniától, majd mértük a hazatalálás sebességét. Szignifikánsan nagyobb kolóniamozgási aktivitást figyeltünk meg a tömegesen virágzó repceparcellák közelében, valamint a természetközeli élőhelyek szomszédságában. Strukturális egyenletmodellünk szerint a nagyobb aktivitási szint serkentette a kolónia növekedését, ami a királynősejtek számának növekedésével járt együtt. A hazatérési kísérlet során a kihelyezett poszméhek gyorsabban tértek vissza a kolóniájukba, ha az a természetközeli élőhelyek közelében helyezkedett el, illetve ha a virágzó növényfajok fajgazdagsága magas volt. Ugyanakkor lassabb hazatérést figyeltünk meg azokban az esetekben, amikor a természetközeli élőhelyek távolabb estek, noha a virágzó növényfajok fajgazdagsága továbbra is magas volt. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy ezekben a tájakban kevesebb volt a tájékozódást segítő vizuális jel. Természetközeli élőhelyek nagyparcellás mezőgazdasági tájakon fontosabb szerepet játszottak a beporzók számára, mint kisparcellás területeken. Kisparcellás tájakon a poszméhek akkor is gyorsabban találtak vissza, ha a virágfajszám alacsony volt, feltehetően azért, mert a mozaikosabb tájszerkezet (nagyobb szegélyhossz) megkönnyítette a vizuális tájékozódást. A virágzó növények mennyisége nem befolyásolta a hazatérési sebességét, ami feltehetően alátámasztja a tájékozódási tényezők meghatározó szerepét kisparcellás mezőgazdasági területeken. Szintézis és alkalmazások . A tömegesen virágzó kultúrnövények és a közeli természetközeli élőhelyek elősegítik a kolóniák növekedését és a királynőutódok fejlődését, ami hangsúlyozza a bőséges és diverz virágforrások, valamint a természetközeli élőhelyek közelségének fontosságát. Ezen túlmenően a kisparcellás mezőgazdaság által alakított tájszerkezetek kulcsfontosságúak a beporzók populációinak fenntartásában és megerősítésében. Eredményeink alátámasztják a természetközeli élőhelyek helyreállításának és megőrzésének, valamint a virágkínálat gazdagításának szükségességét. Ezek az intézkedések különösen hatékonynak bizonyulnak a kisparcellás mezőgazdasági tájakon, amelyek javíthatják a poszméhek tájékozódási képességét és elősegítik a biodiverzitás‐barát gazdálkodást.Abstract Farmland pollinators are influenced by landscape structure, including mean field size, floral resources, the amount of semi‐natural habitats and crop type, but their relative importance and interactions for bumblebee colony performance are not well known. In our study, we focused on the concurrent role of crop type (oilseed rape vs. cereal), proximity to semi‐natural habitats (close vs. far) and landscapes with small (average 2 ha) and large fields (average 17 ha) on experimentally exposed bumblebee colony fitness parameters; we also carried out a botanical survey and analysed pollen collected by the bumblebees. We conducted a homing experiment, with workers translocated 0.1–1 km from the colony, and measured the homing speed. We found a significantly higher colony traffic rate next to mass‐flowering oilseed rape fields and close to semi‐natural habitats. According to our structural equation model, higher traffic rates boosted colony growth rates, which in turn supported higher queen brood cell numbers. In the homing experiment, the relocated bumblebees returned to their home colony faster when it was located close to semi‐natural habitats and when the flowering plant species richness was high. The homing speed was lower when semi‐natural habitats were distant and flowering plant species richness was high, possibly due to fewer visual cues. Semi‐natural habitats were more important for pollinators in large‐scale than in small‐scale agriculture. In small‐scale landscapes, bumblebees returned more quickly when flowering plant species richness was low, presumably because the small‐scale landscape structure (higher edge density) allowed for easier navigation by landscape visual cues. The abundance of flowering plants did not affect homing speed, presumably underlining the predominant role of orientation in small‐field landscapes. Synthesis and applications : Mass‐flowering crops and nearby semi‐natural habitats enhance colony growth and queen production, emphasising the important role of abundant and diversified flower resources as well as neighbouring semi‐natural habitats. Further, landscapes shaped by small‐scale farming are crucial for sustaining and enhancing pollinator populations. Our results underscore the need to restore and maintain semi‐natural habitats and to enhance floral resources. These efforts are especially effective in small‐scale agricultural landscapes, which appear to improve bumblebee orientation and support biodiversity‐friendly farming.Kivonat A mezőgazdasági területeken élő beporzókat befolyásolja a tájszerkezet, amely magában foglalja az átlagos parcellaméretet, a virágforrások elérhetőségét, a természetközeli élőhelyek arányát, valamint a termesztett kultúrnövény típusát. Ugyanakkor ezen tényezők viszonylagos jelentősége és kölcsönhatása a poszméhkolóniák teljesítményére még kevéssé ismert. Kutatásunkban forgalmazott földi poszméhkolóniák fitneszparamétereit vizsgáltuk annak függvényében, hogy milyen kultúrnövényt termesztettek (repce vagy gabona), milyen közel voltak a természetközeli élőhelyek, valamint hogy a tájat kisebb (átlagosan 2 ha) vagy nagyobb (átlagosan 17 ha) parcellák alkották. Emellett botanikai felmérést is végeztünk, és elemeztük a poszméhek által gyűjtött virágport. Valamint hazatérési kísérletet is folytattunk: a dolgozókat 0.1–1 km távolságra szállítottuk el a kolóniától, majd mértük a hazatalálás sebességét. Szignifikánsan nagyobb kolóniamozgási aktivitást figyeltünk meg a tömegesen virágzó repceparcellák közelében, valamint a természetközeli élőhelyek szomszédságában. Strukturális egyenletmodellünk szerint a nagyobb aktivitási szint serkentette a kolónia növekedését, ami a királynősejtek számának növekedésével járt együtt. A hazatérési kísérlet során a kihelyezett poszméhek gyorsabban tértek vissza a kolóniájukba, ha az a természetközeli élőhelyek közelében helyezkedett el, illetve ha a virágzó növényfajok fajgazdagsága magas volt. Ugyanakkor lassabb hazatérést figyeltünk meg azokban az esetekben, amikor a természetközeli élőhelyek távolabb estek, noha a virágzó növényfajok fajgazdagsága továbbra is magas volt. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy ezekben a tájakban kevesebb volt a tájékozódást segítő vizuális jel. Természetközeli élőhelyek nagyparcellás mezőgazdasági tájakon fontosabb szerepet játszottak a beporzók számára, mint kisparcellás területeken. Kisparcellás tájakon a poszméhek akkor is gyorsabban találtak vissza, ha a virágfajszám alacsony volt, feltehetően azért, mert a mozaikosabb tájszerkezet (nagyobb szegélyhossz) megkönnyítette a vizuális tájékozódást. A virágzó növények mennyisége nem befolyásolta a hazatérési sebességét, ami feltehetően alátámasztja a tájékozódási tényezők meghatározó szerepét kisparcellás mezőgazdasági területeken. Szintézis és alkalmazások . A tömegesen virágzó kultúrnövények és a közeli természetközeli élőhelyek elősegítik a kolóniák növekedését és a királynőutódok fejlődését, ami hangsúlyozza a bőséges és diverz virágforrások, valamint a természetközeli élőhelyek közelségének fontosságát. Ezen túlmenően a kisparcellás mezőgazdaság által alakított tájszerkezetek kulcsfontosságúak a beporzók populációinak fenntartásában és megerősítésében. Eredményeink alátámasztják a természetközeli élőhelyek helyreállításának és megőrzésének, valamint a virágkínálat gazdagításának szükségességét. Ezek az intézkedések különösen hatékonynak bizonyulnak a kisparcellás mezőgazdasági tájakon, amelyek javíthatják a poszméhek tájékozódási képességét és elősegítik a biodiverzitás‐barát gazdálkodást
Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia L.) térfoglalását befolyásoló ökológiai és agrotechnikai tényezők az osztrák-magyar határ térségében
No full text
Weed communities on extensive fields in the Lesser Plain of North-western Hungary
No full textDie vorliegende Arbeit stellt die Ackerwildkrautgesellschaften der mäßig kontinentalen Kleinen Ungarischen Tiefebene basierend auf 500 Vegetationsaufnahmen vor. Als Winterfrucht-Assoziationen werden das Camelino microcarpae-Anthemidetum austriacae und das Capsello-Descurainietum sophiae beschrieben, während als Sommerfrucht-Assoziationen das Stachyo annuae-Setarietum pumilae, Echinochloo-Setarietum pumilae, Digitario-Setarietum pumilae und die Trifolium arvense-Ambrosia artemisiifolia-Gesellschaft vorkommen. Nach standörtlichen und wirtschaftlichen Verhältnissen wird das Camelino-Antbemidetum in zwei Subassoziationsgruppen (Typische SAGr, SAGr von Anthemis ruthenica) und in vier Subassoziationen (caucalidetosum, typicum, scleranthetosum, sisymbrietosum) untergliedert, während das Stachyo-Setarietum in zwei Varianten (Typische Variante, Variante von Oxalis stricto) vorkommt. In diesen Gesellschaften gedeihen zahlreiche europaweit gefährdete Segetalarten.This paper describes the weed communities of the moderately continental Lesser Hungarian Plain, based on 500 relevés. The following units have been distinguished: Camelino microcarpae-Anthemidetum austriacae and Capsello-Descurainietum sophiae as summer-associations, Stachyo annuae-Setarietum pumilae, Echinochloo-Setarietum pumilae, Digitario-Setarietum pumilae and Trifolium arvense-Ambrosia artemisiifolia-community as autumn-associations. According to ecological and farming conditions, the Camelino-Antbemidetum is divided into two subassociation groups (typical SAGr and SAGr of Anthémis ruthenica) and into four subassociations (caucalidetosum, typicum, scleranthetosum, sisymbrietosum)-, the Stachyo-Setarietum is divided into two variants (typical variant and variant of Oxalis stricta). In these communities grow numerous arable plants endangered throughout Europe
Weed communities on fields used for low intensity agriculture in the Transdanubian Uplands and Western Hungarian border region (Hungary)
No full textIm Untersuchungsgebiet ist die Ausbildung der Ackerunkrautgesellschaften hauptsächlich von der gemeinsamen Wirkung von fünf Standortfaktoren bestimmt. Diese sind die Bodenreaktion (sauer oder alkalisch), die Korngröße des Bodens (Sand, Lehm oder Ton), der Klimacharakter (kontinental oder subatlantisch), die Aspekte (Sommer oder Herbst) und die Intensität der Bewirtschaftung (extensiv oder intensiv). Die Böden des Transdanubischen Mittelgebirges sind eher basenreich und kalkhaltig, während die des Westungarischen Randgebietes überwiegend sauer sind. Parallel dazu ist auch ein ost-westlicher Klimagradient festzustellen. Das Klima des Mittelgebirges ist überwiegend kontinental. Jedoch sind auch submediterrane Klimaeinflüsse zu spüren, welche die hiesige Verbreitung von Caucalidion-Arten ermöglichen, was durch das aus Kalkstein und Dolomit bestehende Grundgestein noch zusätzlich begünstigt wird. Das Klima des Westungarischen Randgebietes trägt hingegen subatlantischen Charakter, was in Verbindung mit dem sauren Boden eher den Aphanion-Arten zusagt. Das Untersuchungsgebiet ist zwar grundlegend durch intensive, großbetriebliche Bewirtschaftung gekennzeichnet, aber es gibt auch noch genügend extensiv bewirtschaftete Kleinparzellen, um die Standortbedingungen in der Zusammensetzung der Unkrautgesellschaften verfolgen zu können. Daraus resultierend werden die folgenden Vegetationseinheiten beschrieben: Im Sommer-Aspekt (als Winterfrucht-Assoziation) auf basenreichen, kalkhaltigen Lehmböden das Camelino-Anthemidetum caucalidetosum, auf neutralen lehmigtonhaltigen Böden (oder bei intensiverer Bewirtschaftung) das Camelino-Anthemidetum typicum und auf sauren Böden das Camelino-Anthemidetum scleranthetosum. Diese Einheiten werden auf basenhaltigem Sand durch das Sisymhrio-Anthemidetum, auf saurem Sand durch das Spergulo-Anthemidetum abgelöst. Unter subatlantischem Klima-Einfluss herrscht auf sauren, lehmigen und tonigen Böden das Aphano-Matricarietum scleranthetosum vor. Das Capsello-Descurainietum bildet sich bei zunehmender Bewirtschaftungsintensität auf den Standorten des Camelino-Anthemidetum aus. Im Herbstaspekt wird das Camelino-Anthemidetum auf den Stoppelfeldern durch das Stachyo-Setarietum abgelöst, während auf dem Standort des Aphano-Matricarietum das Chenopodio-Oxalidetum die charakteristische Stoppel-Assoziation ist. In Hackfruchtkulturen ist - obwohl manchmal nur in sehr verarmter Form - das Echinochloo-Setarietum im ganzen Untersuchungsgebiet verbreitet.In the surveyed area the development of weed communities is determined by the collective effect of five ecological factors. These are the pH of the soils (whether acidic or basic), the texture of the soils (sand, loam or clay), the climate (continental or Subatlantic), the time of year (summer or autumn) and the relative intensity of use (low or high intensity). The soils of the Transdanubian Uplands are rather basic and calcareous, while the Western Hungarian border region has mainly acidic soil types. Parallel to this, an east-west climatic gradient can be observed as well. The climate of the Uplands is rather continental, but there are also Submediterranean climate characters that together with calcareous soils are favourable for Caucalion species. The West-Hungarian border region, by contrast, has a Subatlantic climatic character that together with acidic soils is more favourable for Aphanion species. Large-scale arable farming systems predominate in the study area, but there is still a sufficient number of fields with low intensity agriculture, so that the habitat conditions can be detected in the composition of weed communities. Based on these, the following units have been distinguished: Camelino-Anthemidetum caucalidetosum as summer association on loamy calcareous soils, Camelino-Anthemidetum typicum on neutral soils (or with more intense use), and Camelino-Anthemidetum scleranthetosum on acidic soils. These units are replaced by Sisymbrio-Anthemidetum on base-rich sand, and Spergulo-Anthemidetum on acidic sand. In areas with Submediterranean climate, Aphano-Matricarietum scleranthetosum predominates on acidic loam and clay. Capsello-Descurainietum evolves with increasing intensity of land use in habitats of the Camelino-Anthemidetum. Camelino-Anthemidetum is replaced by Stachyo-Setarietum as an autumn association on stubble fields while in the habitat of Aphano-Matricarietum, Chenopodio-Oxalidetum is the typical stubble community. Echinochloo-Setarietum is the most frequent association in row crop fields
Abiotikus és gazdálkodási tényezők hatása Magyarország szántóföldi gyomnövényzetének fajösszetételére
Full text linkÖkológiai és agrotechnikai tényezők hatása a szántóföldi gyomtársulások faj- és jellegösszetételére
No full textA gyomvegetáció kutatásának egyik izgalmas témaköre a társulások ösz-
szetételének ki
alakításában szerepet játszó legfontosabb ökológiai és agrotechnikai té-
nyezők azonosítása. Ez a szemle a témakör elmúlt 15 évben megjelent publikációinak
eredményeit tekinti át. A fl
orisztikai megközelítésen alapuló tanulmányokban hat ökoló-
giai (tengerszint feletti magasság, szezonalitás, hőmérséklet, csapadék, talaj kémhatása és
szerkezete) és három agrotechnikai (kultúrnövény, elővetemény, intenzifi
káció mértéke)
tényezőt azonosították leggyakrabban, mint a szántóföldi gyomtársulások fajösszetételét
befolyásoló leglényegesebb faktorokat. Megállapítható, hogy egy tényező gradiensének
hosszúsága és hatásának erőssége között általában pozitív korreláció áll fenn. A funkci-
ós megközelítés alapján készült tanulmányokban leggyakrabban a gyomfajok termete,
magmérete, magprodukciója, csírázási és virágzási időszaka, valamint életformája és a
specifi
kusan vizsgált tényezők között t
aláltak szignifi
káns összefüggéseket
Going Beyond Counting First Authors in Author Co-citation Analysis
Full text linkThe present study examines one of the fundamental aspects of author co-citation analysis (ACA) - the way co-citation
counts are defined. Co-citation counting provides the data on which all subsequent statistical analyses and mappings
are based, and we compare ACA results based on two different types of co-citation counting - the traditional type that
only counts the first one among a cited work's authors on the one hand and a non-traditional type that takes into
account the first 5 authors of a cited work on the other hand. Results indicate that the picture produced through this non-traditional author co-citation counting contains more coherent author groups and is therefore considerably clearer. However, this picture represents fewer specialties in the research field being studied than that produced through the traditional first-author co-citation counting when the same number of top-ranked authors is selected and analyzed. Reasons for these effects are discussed
Variations on the Author
Full text link“Variations on the Author” discusses two of Eduardo Coutinho’s recent films (Um Dia na Vida, from 2010, and Últimas Conversas, posthumously released in 2015) and their contribution to the general question of documentary authorship. The director’s filmography is characterized by a consistent yet self-effacing form of authorial self-inscription: Coutinho often features as an interviewer that rather than express opinions propels discourses; an interviewer that is good at listening. This mode of self-inscription characterizes him as an author who is not expressive but who is nonetheless markedly present on the screen. In Um Dia na Vida, however, Coutinho is completely absent form the image, while Últimas Conversas, on the contrary, includes a confessional prologue that moves the director from the margins to the center of his films. This article examines the ways in which these works stand out in the filmography of a director who offers new insights into the notion of cinematic authorship
- …
