REAL-MS

Havass, Miklós

Adalékok a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság történetéhez, a 20. században

Sarudi, Ágnes

                                RÉVÉSZ GYÖRGY ÉLETÚTJA 
 
2018-ban folytatódott az „Arcképek a magyar informatika történetéből” videó sorozat. 
Ennek keretében készült el Révész György portréja. A riport előkészítése során készült az alábbi 
anyag. Úgy gondoljuk, hogy a leírtak nagyon sok kortörténeti ismeretet, információt ad személyekről, 
termékekről, intézményekről a számítástechnika/informatika 1960-1990-es éveiről, ezért közreadjuk 
az Írások rovatban. 
 
 
Életrajzi adatok 
 
1934-ben született. 
 
Munkássága, szakmai tevékenysége 
 
1956‒1980 Magyarország  
 
Tudományos gyakornokként kezdte pályáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE). 
 
Ezt követően a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Számítástechnikai Központjában 
(MTA SZK) dolgozott. 
 
(MTA Számítástechnikai Központ 
 
Az 1960-ban alakult Számítástechnikai Központ elődje az 1956-ban létrejött 
Kibernetikai Kutatócsoport (KKCS), a magyar számítástechnika bölcsője volt. 
A KKCS hozta létre az első magyar számítógépet (M-3); értette meg elsőnek 
annak működési elvét, tudományos jelentőségét; indította el az első 
tanfolyamokat így kiképezve az első hazai számítógépes szakembereket. A 
KKCS hozzájárult az Erzsébet híd statikai terveinek elkészítéséhez, 
megoldott kémiai, illetve fizikai jellegű problémákat, és elkészült az első 
gazdasági alkalmazási feladat is. A csoport első szellemi irányítója Tarján 
Rezső volt, aki elsők között ismerte fel a 
számítástechnika/számítástudomány és kibernetika jelentőségét. 
1960-ban a csoportot átnevezték: megalakult a Számítástechnikai Központ 
(SZK), amelynek első igazgatója Aczél István lett. Az új intézményben a 
gépépítés helyett már az alkalmazási problémák kerültek előtérbe. A 
matematikai, biológiai, nyelvészeti és műszaki témák mellett a gazdasági 
jellegű alkalmazások váltak dominánssá. Részt vettek az első iparági 
modellek kidolgozásában, az első lineáris programozási, szállítási 
feladatok és gazdaságossági számítások megoldásában. 1963-tól az új 
igazgató Frey Tamás lett, az ő irányítása alatt megnőtt a matematikai 
logika műszaki jellegű alkalmazásának súlya. 1969-től Balázs János kapott 
megbízást az intézet vezetésére, az ő mandátuma alatt megindult az 
erőfeszítés egy nyugati gép beszerzésére, amelyet az akkori katonai 
szembenállás részeként működő, a szovjet hatalmi övezet műszaki erejét 
korlátozó lista (embargó) is erősen megnehezített. A kiválasztott gép az 
amerikai CDC 3300-as típusa volt, a tudományos számítások számára akkor 
igen megfelelő berendezés. 1971-ben Balázst leváltották, és az 
Automatizálási Kutatóintézettel történő egyesítés előkészítésére annak 
vezetője, Vámos Tibor kapott igazgatói megbízást. Ő helyezte üzembe az új 
gépet, amellyel a központ magas szintű matematikai segítséget, 
szaktanácsadást és szerződéses együttműködést tudott nyújtani a 
felhasználóknak.) 
 
Az MTA Számítástechnikai Központ után a Magyar Nemzeti Bank (MNB) programozási 
csoportjának vezetője lett, majd az INFELOR-hoz került osztályvezetőnek. 1971-ben 
részt vett az EMG 830 Mini-COBOL fordítóprogram kifejlesztésében. 
 
(INFELOR 
 
A Központi Statisztika Hivatal (KSH) számítógép-alkalmazási 
bázisintézeteként 1965-ben alapította meg az INFELOR néven ismertté vált 
Információfeldolgozási Laboratórium Vállalatot, és igazgatójává dr. Rabár 
Ferencet nevezte ki. (Neve 1967-től INFELOR Rendszertechnikai Vállalat, 
1976-tól hivatalosan Számítógép-alkalmazási Kutatóintézet (SzámKI), de nem 
hivatalos kapcsolataiban megtartotta a már közismertté vált INFELOR nevet 
is.) 
Bár az INFELOR sohasem büszkélkedhetett kiváló hardver eszközökkel, mégis a 
három vezető hazai számítástechnikai műhely egyikévé fejlődött. Szakmai 
elismertségét nem utolsó sorban annak köszönhette, hogy a programozás 
megkönnyítéséhez Bakos Tamás vezetésével kifejlesztett egy autokód-típusú 
programnyelvet (MITRA), másrészt ezen alapuló, dr. Dömölki Bálint és 
Dettrich Árpád nevéhez fűződő úgynevezett keresztfordító és szimulátor 
programokat dolgozott ki, amelyek lehetővé tették, hogy idegen számítógépek 
programozási nyelvén megírt programot is lehessen futtatni az intézet 
gépén. 
A vállalat fő profilja vállalati alkalmazások kidolgozása volt. Az INFELOR 
a klasszikus értelemben vett szoftverház – és inkubátorház – szerepét 
töltötte be. Számos új ötlet, gondolat és rendszer az ott kialakult lelkes, 
kiválóan képzett és önmagát állandóan továbbképző csapattól származott, 
katalizálva más intézmények és műhelyek alkotó munkáját is. 
Noha nem ez volt a fő profilja, két részlegében is folytak olyan munkák, 
amelyek államigazgatási alkalmazásokhoz kapcsolódtak vagy alapul szolgáltak 
ilyenek kifejlesztéséhez. Az Operációkutatási Önálló Osztály munkatársai 
matematikai modelleken alapuló feladatmegoldásokat dolgoztak ki, az 
Ökonometriai Önálló Osztály pedig országos hírnévre tett szert gazdasági 
számítógépes modellek kidolgozásával, olyannyira, hogy a ’70-es évtized 
közepétől rendszeresen adott neki megbízásokat az Országos Tervhivatal (OT) 
is. 
A KSH felügyeletével tulajdonképpen az INFELOR hozta létre 1975-ben az 
Államigazgatási Számítógépes Szolgálatot (ÁSzSz), amelynek feladata több 
minisztérium mellett az MTA, az Országos Vízügyi Hivatal (OVH), a SzOT 
Társadalombiztosítási Főigazgatóság, valamint az Állami Népesség-
nyilvántartó Hivatal (ÁNH) számítástechnikai igényeinek korszerű 
kielégítése és közös számítástechnikai bázis kiépítése volt.) 
 
Az INFELOR után Révész György útja a Számítástechnikai Koordinációs Intézetbe 
(SZKI) vezetett, ahol főosztályvezetői megbízást kapott. Az ESZR szakértői tanácsában a 
szoftver szakértői tanács magyar tagjaként sokat foglalkozott az R10-es gép fejlesztésével és 
approbációjával. 
 
 
(Számítástechnikai Koordinációs Intézet – SZKI 
 
1968. december közepén jött létre az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 
(OMFB) felügyeletével és szakmai irányításával. Igazgatója, majd - 1992-ben 
bekövetkezett nyugdíjazásáig - főigazgatója Náray Zsolt villamosmérnök 
lett. 
1984 és 1991 között Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ 
volt a neve, 1992-93-ban részvénytársaságként, 1993-1996 között kft. 
formában működött. 
Az Intézet feladata volt, hogy megszervezze és irányítsa a hazai 
közreműködők részvételét a KGST keretében kialakított ESzR (Egységes 
Számítógép Rendszer) létrehozásában, valamint összehangolja a belföldi és a 
külhoni szakmai szervezetek munkáját. Az ESzR-együttműködés alapvető célja 
volt az akkor piacvezető IBM-360 számítógép-család hardver eszközeinek 
lemásolása, a részfeladatokat az akkori „baráti” országok között megosztva. 
Később vezetői információs rendszerek, dokumentumkezelő, archiváló 
rendszerek fejlesztése, SW minőségbiztosítás, rendszerintegrálás volt a fő 
tevékenysége. 
Az SZKI-nak az ESZR koordinációs tevékenysége mellett komoly szerepe volt a 
hazai fejlesztések vonatkozásában is, hiszen az ESZR program R-10 és R-15 
kisszámítógépeinek megtervezése mellett kifejlesztette az első hazai PC 
sorozatot is. Az első IBM kompatibilis Proper rendszereknek nagy sikerük 
volt, a Proper 8-at és a Proper 16-ot számtalan munkahelyen hatékonyan 
alkalmazták egyszerűbb feladatok megoldására. A számítógépek tervezése és 
építése mellett az SZKI komoly szoftverfejlesztési tevékenységet 
folytatott, szakemberei részt vettek több nagytávolságú számítógéphálózat, 
mint például a Moszkva-Budapest kapcsolat, a Siemens felhasználók 
csillaghálózatának, valamint az OTP terminálrendszerének kiépítésében. Az 
SZKI az első olyan hazai, szoftverfejlesztéssel foglalkozó cég volt, amely 
rendszereit külföldön is értékesítette. Számos termék dicséri munkájukat és 
igazolja eredményeiket, így a Recognita karakterfelismerő program, a 
mesterséges intelligencia alkalmazásokhoz fejlesztett M-PROLOG 
programnyelv, valamint különböző tömörítő és képfeldolgozó programok. 
 
Egységes Számítógép Rendszer – EszR 
 
1969-ben a Szovjetunió kezdeményezésére létrejött Egységes Számítógép 
Rendszer (ESzR) célja volt, hogy a tagállamok szoros együttműködésben 
kifejlesszenek egy közös számítógépcsaládot és gyártsák azt. Ennek 
prototípusául az IBM 360 gépcsaládot választották. 
A koncepció célja egy korszerű tervezési, technológiai, hardver és szoftver 
alapokra épülő architektúra kidolgozása volt. 
Az ESzR alapmodelljeihez tartoztak az R-10, R-20, R-21, R30, R-40 és R-50-
es elnevezésű számítógépek, amelyekhez több mint 150 különböző berendezést 
lehetett csatlakoztatni. Nagyfokú kompatibilitással rendelkeztek, azaz az 
egyik modellre írt program változtatás nélkül vagy kisebb változtatásokkal 
futtatható volt a többi gépen is. 
Az ESzR legkisebb tagja az R10 számítógép volt. Ennek első változatát 
(1010B) egy francia gép (CII 10010) licence alapján az SzKI-ban 
fejlesztették ki. A hivatalos bevizsgálási eljáráson elfogadott későbbi R10 
változat sorozatgyártása 1973 körül indult a Videotonban. 
Az ESZR-1 gépcsalád univerzális rendszert alkotott, így tagjait a 
tudományos-műszaki számításoktól kezdve az adatfeldolgozáson és a 
folyamatirányításon át a táv-adatfeldolgozásig rendkívül széleskörűen 
lehetett használni. A számítógéphez Assembler, Fortran, Cobol, PL1, RPG 
fordítóprogramok is léteztek.) 
 
 
Révész György hazai szakmai pályáján végül a SZTAKI-ban volt tudományos főmunkatárs 
és osztályvezető-helyettes. 
 
(MTA SZTAKI 
 
1964-ben alakult meg az MTA SZTAKI (egyik) jogelődje, az Automatizálási 
Kutató Intézet (AKI) a Budapesti Műegyetemen működő akadémiai 
kutatócsoportok bázisán az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) 
támogatásával. Az AKI 1973-ban egyesült az Akadémia Számítástechnikai 
Központjával (SZK), és ekkor kapta az MTA SZTAKI nevet. Az 1960-ban alakult 
SZK az akadémiai Kibernetikai Kutatócsoportból fejlődött ki, itt építették 
az első magyar számítógépet (M3) és az egyesüléskor az ország legnagyobb 
számítógépét (CDC-3300) üzemeltették. Az AKI elsősorban az ipari 
automatizálás, a számítógéppel segített tervezés és a folyamatirányítás 
témakörével foglalkozott. Mindkét előd-intézmény a maga szakterületének 
hazai úttörő kutatógárdájából fejlődött ki. A SZTAKI első igazgatója a 
születésnél bábáskodó és ennek kétéves folyamatát koncentráltan irányító 
Vámos Tibor (1926) Széchenyi-díjas villamosmérnök, kutatóprofesszor, 
akadémikus lett. Az MTA SZTAKI rövid időn belül a műszaki fejlesztés és 
kutatás, valamint a számítástechnika-alkalmazás egyik hazai 
alapintézményévé vált.) 
 
 
1980-tól napjainkig Amerikai Egyesült Államok 
 
 
A Charlotte-ban található Észak-Karolinai Egyetem Számítógép-tudományi Tanszékén 
tanított, jelenleg professor emeritus. 
 
 
Tudományos pálya 
 
Kalmár László professzor levelező aspiránsaként 1968-ban szerzett kandidátusi fokozatot a 
matematikai tudományok keretében. Kandidátusi disszertációjának címe „Egy univerzális 
értelmező programról” volt, opponensei Dömölki Bálint és Békéssy András voltak. 
 
(Kalmár László (1905-1976) 
 
1927-ben végzett a budapesti tudományegyetemen, majd a szegedi egyetem 
tanársegédje, a matematika tanszék oktatója, 1947-ben tanára volt. 
Különösen a matematikai, logikai, halmazelméleti, komplex függvénytani, 
valamint kibernetikai kutatásai jelentősek. Az 1950-es évektől kutatásai a 
számítógéptudomány területén bontakoztak ki. Ő tekinthető Magyarországon a 
számítógéptudomány meghonosítójának, továbbá ő szervezte meg a gépi 
számítástechnika egyetemi oktatását, a programozó matematikusok képzését a 
szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1958-ban tervezte meg a szegedi 
logikai gépet, amelyet a tudományos világ ma már inkább Kalmár-féle logikai 
gépként emleget. A gépet Kalmár tervei alapján tanítványa, Muszka Dániel 
építette meg. 1963-ban megnyitotta Szeged első számítóközpontját, ahol az 
MTA Számítóközpontjából származó M-3 elektroncsöves számítógép működött. 
Életének utolsó szakaszában sokat foglalkozott matematikai nyelvészettel, 
diagnosztikával és a matematika alkalmazásával a biológiában és az 
orvostudományban. A Magyar Tudományos Akadémiának 1949-ben levelező, 1961-
ben rendes tagja lett, a Kossuth-díjat 1950-ben, az állami díjat 1975-ben 
kapta.) 
 
 
Publikációk  
 
Magyarul és idegen nyelveken is több szakmai értekezése, tanulmánya jelent meg különböző 
szakfolyóiratokban. Könyvei közül az egyik legismertebb az 1979-ben az Akadémiai 
Kiadónál megjelent "Bevezetés a Formális Nyelvek Elméletébe" című könyve, amelyet 
egyetemi jegyzet formában több helyen már korábban is használtak. 
 
GE Révész: Lambda-calculus, combinators and functional programming. 
Cambridge University Press, 2009 
 
G Revesz: Experimenting with tail-recursion and simulating coroutines. ACM 
SIGCSE Bulletin 30 (4), 1998 
 
G Révész: Categories in Computer Science, Guest Editor's Note. Fundamenta 
Informaticae 22 (1,2), 1995 
 
G Révész: Categorical combinators with explicit products. Fundamenta 
Informaticae 22 (1, 2), 1995 
 
G Révész: A list-oriented extension of the lambda-calculus satisfying the 
Church—Rosser theorem. Theoretical computer science 93 (1), 1992 
 
G Révész: Introduction to formal languages. Courier Corporation, 1991 
 
GE Revesz, KT Lynch: A context-free characterization of ordinary 
mathematical notation encoded in TEX. IBM Thomas J. Watson Research 
Division, 1991 
 
G Revesz: Parallel graph-reduction with a shared-memory multiprocessor 
system. Proc. IEEE International Conference on Computer Languages, New 
Orleans 1990 
 
B Hailpern, T Huynh, G Revesz: Comparing two functional programming 
systems. IEEE transactions on software engineering 15 (5), 1989 
 
G Revesz: A list oriented extension of the Church-Rosser theorem. IBM 
Thomas J. Watson Research Division, 1988 
 
GE Révész: Rule-based semantics for an extended lambda-calculus. 
International Workshop on Mathematical Foundations of Programming 
Semantics, 1987 
 
G Revesz: A note on macro generation. Software: Practice and Experience 15 
(5), 1985 
 
G Revesz: Axioms for the theory of lambda-conversion. SIAM journal on 
computing 14 (2), 1985 
 
G Revesz: An extension of lambda-calculus for functional programming. The 
Journal of Logic Programming 1 (3), 1984 
 
GE Revesz: Introduction to formal languages. Courier Corporation, 1983 
 
G Revesz: John von Neumann und der Rechner. Legendi/Szentivanyi, 1983 
 
G Revesz: Introduction to Formal Language Theory. McGraw-Hill, New York, 
1983 
 
G Revesz, M Soós: An efficient procedure for finding normal forms of 
lambda-terms. SMIL Journal of Linguistic Calculus 1980 (3), 1980 
 
Révész György: Bevezetés a formális nyelvek elméletébe. Akadémiai Kiadó, 
1979 
 
G Revesz: Algebraic properties of derivation words. Journal of Computer and 
System Sciences 15 (2), 1977 
 
G Revesz: Multicontrol Turing machines. Acta Cybern. 3 (2), 1977 
 
G Révész: Comment on the paper „Error detection in formal languages”. 
Journal of Computer and System Sciences 8 (2), 1974 
 
G Révész: Dual pushdown automata and contex-sensitive grammars. Acta 
Cybern. 1 (3), 1972 
 
G Révész: Unilateral context sensitive grammars and left-to-right parsing. 
Journal of Computer and System Sciences 5 (4), 1971 
 
G Révész: Parsing from left to right and structural properties of certain 
formal languages. Computational Linguistics and Computer Languages 7, 1971 
 
G Révész: Syntactic analysis and unilateral context-sensitive grammars. 
Studia Scientiarum Mathematicarum Hungarica 4, 1969 
 
G Révész: An efficient syntactic analyser of certain formal languages. 
Mathematical Systems Theory 2 (2), 1968 
 
G Révész: Über ein Zuschnittproblem mit vielen Veranderlichen. Mathematik 
und Wirschaft 3, 1966 
 
G Révész: Über Experimente der automatischen Programmierung auf der 
Maschiene M-3 im Rechenzentrum der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. 
Proc. Colloq. Foundation of Math. and Mathematical Machines, Tihany, 
(1962), 1965 
 
G Révész: On the polynomial approximation of the exponential function (in 
Hungarian). Matematikai Lapok, 12 (3/4), 1961 
 
 
 
Összeállította: Sarudi Ágnes  
2018. június  
 
 


Révész György életrajza, szakmai életútja

A szerző visszaemlékezése, aki MTA Kibernetikai Kutató Csoportban (KKCS) dolgozott, M-3 számítógép felépítése során részt vett a memória szekrény és a mágnes dob tároló szerelésében, installálásában és fejlesztésében, valamint az M-3 üzemeltetésében

Kardos, Kálmán

Emlékmorzsák az M-3 gépről : Visszaemlékezéseim az 1957-60-as évekre

Torma, András

Szűcs, Péter

Bozó, László

Molnár, József

Kovács Ferenc akadémikus köszöntése

Utak a Széchenyi térre című interjúsorozat újabb részéből megtudhatjuk, hogy kik és hogyan alakították a számítástechnika „hőskorában” Magyarországon az informatikai kutatásokat

Vámos, Tibor

Velancsics, Béla

Bizonyos mértékig szemtelenek voltunk : Interjú Vámos Tibor akadémikussal

Vörös, Gábor Jenő

 
A tudós kutatja és leírja azt, ami van – a mérnök 
megalkotja azt, ami még nem volt 
(Kármán Tódor) 
MIÉRT VOLT JELENTŐS A HWL HOZZÁJÁRULÁSA AZ SZKI SIKERÉHEZ? 
 
Amellett, hogy az SZKI üzemeltette a KSH után az ország második legnagyobb számítógépét, és kifejleszthetett egy sor – a maga idejében, de több esetben is időtállónak bizonyult – világszínvonalas terméket, ki kell emelni, hogy igen jelentős, iparszerű 
gyártási tevékenységet is folytatott.  
Ennek az iparszerű tevékenységnek volt köszönhető a mindenkori „Árbevételt, árbevételt!” követelmény teljesítése, sőt túlteljesítése. Ez tette lehetővé, hogy főként a „testvér-laborokban” nem volt szükség a produktumok ilyen jellegű értékesítésére, és 
nyugodtan folyhatott az RD tevékenység. Legyen szabad itt csak példaként a Recognitára és a Prologra utalni. 
Életképes volt – mint ahogy ma is – az olyan alapállás, hogy korszerű technológiákat működtető és fejleszteni képes szakemberek nélkül nincs versenyképes gazdaság! Minden esetre az SZKI jó ráérzése volt az is, hogy a viszonylag szabad egységek (kvázi 
középvállalatok) föderatív konglomerációja átsegít a pillanatnyilag nem jövedelmező, sőt zsákutcás szakaszokon, témákon. 
Hangsúlyosan ki kell emelni a Szerszámgépipari Művek optikai profilköszörűjének számítógépes vezérlését, továbbá a Teleterm fantázianevű terméket. Az előbbiből – a jelentős elvi alap-, és továbbfejlesztéseket követően – Svájctól a néhai két 
Németországon át Dél Koreáig terjedő földrajzi spektrumban (és hangsúlyosan ezen belül az egykor volt Szovjetunióban) – több mint kétszáz egység gyártását, leszállítását, beüzemelését, a kezelőszemélyzet betanítását, majd a szükséges szerviz-
tevékenység ellátását végezték a HWL munkatársai.  
Itt kell megemlékeznünk több, már jobblétre szenderült, kiemelkedő képességű, nagy munkabírású és példás szorgalmú kollégánkról: a műhelyfőnök Gyetván Jenőről, a rendszerintegráló Várhegyi Tiborról, a titkárnő Kovácsné Kláriról, a villamos-, és 
gépműhely technikusairól Árvayné Györgyikéről és Fergencs Sándorról. 
A Teleterm Terminál bemutatása 
Csaba László, 2010. augusztus 
 
Az SZKI 1981-ben mutatta be az első Teleterm Terminált a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az első kivitelek még 12 nyomógombos telefon tasztatúrával készültek, 32 karakteres alfa-numerikus kijelzővel. 1983-ban fejlesztették ki a HC kivitelt 
aminek már 40 karakteres kijelzője és alfa-numerikus billentyűzete volt. Az alapkoncepció megteremtői és kivitelezői Fajnor Iván és Csabai Barnabás voltak. Az első példányok a Péterfy Sándor utcai Kórház laboratóriumi adatbeviteli rendszerében 
működtek. 
 
Az eszköz alapját az I8085 processzor képezte 16K ROM-mal és 16K RAM-mal. Ehhez csatlakoztak a perifériák: a 8251 UART, a 8255 párhuzamos csatoló és a 8279 klaviatúra csatoló. A külvilág felé az eszköz standard soros (RS232) és 
párhuzamos (Centronix) csatlakozókkal kapcsolódott. A soros csatlakozó rendelkezett egy fokozottan zajtűrő áramhurok megoldással is, lehetővé téve ezzel viszonylag nagy távolságú, több 100m-es kapcsolat kiépítését. Ráadásul az egyes 
terminálok „jel-repeater” szerepet is betöltöttek, úgyhogy a távolság ily módon megsokszorozhatóvá vált. Teljes üzemeket (Kaposvári Húskombinát, Csepel Művek, MÁV Szolnoki Járműjavító, stb.) lehetett behálózni ezzel a megoldással, és 
létrehozni komplett gyártásmonitorozó rendszereket. Pl.: a Kaposvári Húskombinát Export Üzemében a gyártósor futószalagjába épített mérlegek mérési adatainak folyamatos gyűjtésével és továbbításával hoztak létre egy ilyen rendszert. A 
megoldás fontos része volt az IBM 2740 címezhető, soros kommunikációs protokoll implementációja a terminál BIOS szoftverében. Az alapszoftver megalkotója Beliczay Kati volt.  
 
A Teleterm rendelkezett egy belső bővítési lehetőséggel, ahol egy tetszőlegesen kialakított társkártya adatait tudta fogadni. E célra készített legfontosabb bővítő eszköz a Fajnor Iván és Beliczay Tamás által fejlesztett I8085 alapú vonalkód olvasó, 
melynek egyik felhasználója a Magyar Filmlaboratórium volt. Az SZKI-ban készített alkalmazói szoftverek is nagymértékben hozzájárultak az eszköz sikeréhez. Voltak EPROM-ba égetett alkalmazások, de a végfelhasználói alkalmazások általában a 
soros vonalon kerültek letöltésre az elemmel védett RAM területre. Fontos eszköz volt az EPROM-ba égetett nyomkövető szoftver melyet Romhányi József  vezetése alatt egy műegyetemi diplomázó készített 
. 
Az első alkalmazások között meg kell említeni a küldemények felvételéhez használt Postai Front Office rendszert. Fontos „ugródeszka” volt a postai bizonylatrögzítő rendszer, ami rögzített formátumú bizonylatok bevitelére volt alkalmas. Az itt 
szerzett tapasztalatok alapján készült az a felhasználói szoftvercsomag ami a 80-es évek második felére meghozta a Teleterm igazi sikerét. Littner Iván vezetésével összeállt egy  kis csapat (Romhány József, Gájer Péter, Csaba László) és 
megalkották a DATCOL rendszert mely már a felhasználó által megszerkesztett bizonylatok sok-munkahelyes bevitelére volt alkalmas. Ez a rendszer többszáz eladást élt meg. 
 
Külön említést érdemel a kiépített rendszerek között a Magyar Honvédség online légoltalmi rendszere, ahol végső kiépítésben egyszerre 32 Teletermes munkahelyen lehetett adatokat rögzíteni. Ehhez az alkalmazáshoz Plósz Béla kifejlesztette a 
termék autóba építhető, katonai változatát (rázásálló, szélesebb hőmérséklet tartomány tűrése stb.). Egy vásári bemutató erejéig elkészült a víz ellen védett változat is. 
 
Összességében elmondható, hogy a Teleterm Terminál az SZKI egyik legsikeresebb terméke volt, tíz év alatt közel ezer (nem tévedés – ezer!) példány készült különböző változataiból. 
Semmi nem olyan gyakorlati, mint egy jó elmélet! 
(Boltzmann) 
A SZERSZÁMGÉP-VEZÉRLÉS BEMUTATÁSÁT A GYÁRTÓI TEVÉKENYSÉGET SEGÍTŐ-, VAGY ABBÓL „KIESETT” HWL PUBLIKÁCIÓK TARTALMAZZÁK 
Bence György, Ribényi András, Tálas Zoltán, dr. Vörös Gábor  
μCON4 univerzális szerszámgép-vezérlő – Mérés és automatika – 1992. 2. szám p 77 – 80 
A véges szóhosszból adódó korlátozás hatása geometriai adatokból számított számjegyvezérlésű (NC) programok szerkesztésénél – Belső jelentés Hubert Béla kérésére 1983 
Calculation of Co-ordinates for Optimal Hatching – Software practice and experience – John Wiley & Sons 1984 p 169 – 176 
SzKI-HWL  M-55.01240-00.00-13.00 MEDICOR orvos-diagnosztikai rendszer-alkalmazás 1975 
Meggondoládok orvosi, izotópos szcintigrammok mikroszámítógépes előfeldolgozásához és megjelenítéséhez – Mérés és automatika – 1977. 7. szám; p254 – 257 
Processing of medical scintigrams by an off-line microcomputer  MICROPROCESSORS AND APPLICATIONS – EUROMICRO SYMPOSIUM 1979 Göteborg 


Az SzKI HWL mint iparos : Miért volt jelentős a HWL hozzájárulása az SzKI sikeréhez?

Tarnay Katalin életrajza, szakmai életútja

Kalmár, László

Kalmár László levelezése, 1957-1961

1 
 
INZELT PÉTER ÉLETÚTJA 
 
2017-ben folytatódott az „Arcképek a magyar informatika történetéből” videó sorozat. 
Ennek keretében készült el Inzelt Péter portréja. A riport előkészítése során készült az 
alábbi anyag. Úgy gondoljuk, hogy a leírtak nagyon sok kortörténeti ismeretet, információt 
ad személyekről, termékekről, intézményekről a számítástechnika/informatika 1960-1990-
es éveiről, ezért közreadjuk az Írások rovatban. 
 
 
 
Életrajzi adatok 
 
Budapesten született 1944. október 8-án. Édesapja Inzelt György, édesanyja Grünwald 
Erzsébet. Testvére Inzelt György (1946) kémikus, elektrokémikus, az ELTE egyetemi 
tanára. 
 
Tanulmányok 
 
Inzelt Péter az érettségit követően 1962-től a moszkvai Mengyelejev Kémiai 
Technológiai Intézetben tanult tovább, ahol 1968-ban vegyipari kibernetikus diplomát 
szerzett. 
1988-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdasági Karán gazdasági mérnök 
másoddiplomát szerzett, majd 1991-92-ben az Egyesült Államokban, az Indiana állambeli 
Purdue Egyetemen üzleti mesterképzésen vett részt. 1994-ben mérlegképes 
könyvelői, 1995-ben okleveles könyvvizsgáló címet szerzett. 
1987-ben a Műszaki tudomány kandidátusa lett. 
 
 
Munkássága 
 
Diplomamunkáját a Vegytervben készítette a számítógépes szimulációval foglalkozó 
csoportnál. (Az 1950-ben alakult cég a rendszerváltás után Vegyipari Tervező és 
Vállalkozó Zrt. lett.) A helyzet nem volt egyszerű, mert a Vegyterv telephelyén működő dán 
gyártmányú GIER számítógép (amelyből ekkor mindössze kettő volt hazánkban) a Magyar 
Vegyipari Egyesülés Mérnöki Iroda (MAVEMI) tulajdonában volt, tőlük kellett bérelni a 
munkához szükséges gépidőt, és ez sokszor hosszú éjszakázást jelentett. 
 
A diploma megszerzése után, 1968-ban korábbi témavezetője hívására a Magyar 
Tudományos Akadémia Automatizálási Kutató Intézetébe (MTA AKI) került, ahol a 
Pallai Iván osztályvezető irányítása alá tartozó Folytonos Folyamatok Irányítása osztály 
tudományos gyakornoka lett. 
 
(Az MTA Automatizálási Kutató Intézete (MTA AKI) 1964-ben alakult meg, és 
már létrejöttekor meghatározó múlttal rendelkezett, mint az akadémiai 
Méréstechnikai Laboratóriumban működő, Kovács Károly Pál akadémikus vezette 
műegyetemi Villamosgépek Üzemtana Tanszék automatizálási kutatócsoportja, 
majd a Benedikt Ottó akadémikus műegyetemi tanszékén alakult automatizálási 
csoport. Az egyes csoportokban dolgozó fiatal tehetségek úttörői voltak az 
automatizálás-elmélet magyarországi meghonosításának és a hazai 
automatizálási elemkutatásnak. Az intézet gazdasági irányítása az akkoriban 
létrejött Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) hatáskörébe került, 
ennek eredményei voltak a magyar átlagban kiemelkedően jó bérek, széles 
utazási lehetőségek, mintaszerű folyóirat-ellátás és szabad tájékozódás, a 
korszerű műszerezés és a rugalmas alkatrészbeszerzés. A gyorsan fejlődő intézet 
elsősorban az ipari automatizálás, a számítógéppel segített tervezés és a 
folyamatirányítás témakörével foglalkozott.) 
 
2 
 
Inzelt munkahelye, a Folytonos Folyamatok Irányítása osztály nevéhez fűződik az 
Automatizálási Kutató Intézet két első nagyobb ipari projektje: a Péti Nitrogénművek 
irányítási rendszere és a Dunai Kőolajipari Vállalat (DKV) 1 millió tonna/év kapacitású 
atmoszférikus-vákuumdesztillációs (AV-1) üzemének irányítása. Ez utóbbin dolgozott 
Inzelt Péter is. 
 
Az 1973-as év jelentős mérföldkő volt az AKI történetében: ekkor egyesült az MTA 
Számítástechnikai Központjával (MTA SZK), és ekkor kapta a Magyar Tudományos 
Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (MTA SZTAKI) nevet.  
(A SZTAKI másik elődintézménye, az MTA Számítástechnikai Központja 1960-
ban alakult, és az akadémiai Kibernetikai Kutatócsoportból fejlődött ki. Itt építették 
az első magyar számítógépet (M3) és az egyesüléskor az ország legnagyobb 
számítógépét (CDC-3300) üzemeltették.) 
A SZTAKI első igazgatója a születésnél bábáskodó és ennek kétéves folyamatát 
koncentráltan irányító Vámos Tibor (1926) Széchenyi-díjas villamosmérnök, 
kutatóprofesszor, akadémikus lett. Az MTA SZTAKI rövid időn belül a műszaki 
fejlesztés és kutatás, valamint a számítástechnika-alkalmazás egyik hazai 
alapintézményévé vált. A kezdeti időkben a SZTAKI-ban végzett kutatások főleg 
két profil köré csoportosultak: az egyik profilt az ipari automatizálás, a 
számítógéppel segített tervezés és gyártás jelentette, a másik nagyszabású 
feladat a folyamatirányítás volt. 
Az új utakat is kereső csoport a KFKI-val, a hazai lézerfejlesztővel együttműködve 
különböző alkalmazási témákban dolgozott együtt, amelyek mind a lézerfény 
akusztikus-optikai eltérítésén alapultak. Elkezdődött a mesterséges intelligencia-
kutatás is (alakfelismerés, ipari intelligens robotok. 
A számítógéppel segített tervezés és gyártás kutatási témájának korai eredménye 
a GD'71 grafikus display, a számítógépes tervezés ember-gép kapcsolatának 
legfontosabb eszköze volt. A folyamatirányítás program eredményeinek gyakorlati 
és sikeres megvalósítására a Péti Nitrogénművekben került sor. Ezen kívül 
elkészült még hazai licenc-kisgépek (VIDEOTON 1010-család) folyamatirányítási 
szoftverje, és a PROCESS rendszer, amely szovjet és NDK üzemekben került 
alkalmazásra). 
 
Inzelt Péter a hetvenes évek közepétől került kapcsolatba az SZTAKI-ban működő 
szakszervezeti bizottsággal, amelyben aztán a bérfelelősi tisztséget is elvállalta, majd 
1985-87-ben az SZB-titkári feladatokat is ellátta. Ebben az időszakban alapos betekintést 
nyerhetett az intézeti gazdálkodás folyamatába is, amellyel kapcsolatban több alkalommal 
is építő jellegű kritikát fogalmazott meg az intézet vezetőség felé. A gazdasági, 
gazdálkodási kérdésekkel kapcsolatos érdeklődése további tanulásra ösztönözte Inzelt 
Pétert.  
 
Közben egyre feljebb emelkedett az intézeti ranglétrán is, előbb osztályvezető-helyettes, 
majd 1981-től tudományos osztályvezető lett, 1987-től pedig (már Keviczky László 
igazgatása alatt) gazdasági igazgató-helyettesként dolgozott.  
A nyolcvanas évek első felére datálódnak az irányítása alatt működő osztály nagy munkái. 
Az egyik az OTR, az országos nagynyomású gázvezeték hálózat irányítási rendszere volt, 
az ország öt különböző pontján lévő irányító központtal, a KFKI által gyártott PDP-klónok 
bázisán. A másik a Paksi Atomerőműben a 3-4. blokk irányítási rendszerének kidolgozása, 
a tréning-szimulátor finnországi fejlesztése, később az erőművi szintű felügyeleti 
rendszerek kidolgozása. 
Gazdasági vezetői időszaka alatt a SZTAKI-ban bevezették a jelenlegihez hasonló belső 
elszámolási rendszert, valamint intenzív átszervezés és létszámcsökkentés zajlott a 
hatékonyabb működés jegyében. 
1987-ben az OMFB és az MTA anyagi támogatásával létrejött a KF Infrastruktúra Kft, 
amelynek 2004-ig Inzelt Péter volt az ügyvezető igazgatója. A kft 95 százalékban a 
SZTAKI, 2,5 – 2,5 százalékban pedig az MTA Könyvtár és az Országos Széchenyi 
Könyvtár tulajdonában volt (1991-ben aztán tulajdonosként beszállt az OMFB és az MTA 
is). Egy nagyobb számítógép került a SZTAKI-ba, két kisebb a két könyvtárba, és 
megkezdődött az első hazai International Business Machines (IBM) számítógépes hálózati 
rendszer kiépítése. Inzelt Péter ügyvezetői minőségében ekkor készítette el az egyik 
3 
 
legelső hazai világbanki tendert, és a cég el is nyert 150 millió dollár hitelt, amelynek 
segítségével még hatékonyabb fejlesztésre nyílt lehetőség. 
Közben 1989 és 1991 között lezajlott a SZTAKI három telephelyének rekonstrukciója, 
fejlesztése, 1990-től pedig az új szervezeti-ösztönzési rendszer bevezetése, amelynek 
feladata a költségvetési támogatás elosztása volt. Ekkor jött létre az intézeten belül az 
Autonóm Kutató Egység (AKE), az Autonóm Fejlesztő Egység (AFE) és az Autonóm 
Számítástechnikai Infrastruktúra (ASZI). (2009-től az intézet áttért egy egyértelműen 
teljesítmény-alapú ösztönzési rendszerre.) 
 
Az 1993-as év ismét jelentős fordulópont Inzelt Péter életében: az addig igazgatót, 
Keviczky Lászlót az MTA főtitkárává választották, és a helyére az igazgatói székbe Inzelt 
Péter került.  
Bár a rendszerváltás után az intézetnek is számos nehézséggel kellett szembenéznie, a 
nemzetközi kapcsolatok terén szép sikereket tudhatott magáénak. 1994-ben – elsőként a 
volt szocialista országok közül - az intézetet tagjává választotta az ERCIM (European 
Research Consortium of Informatics and Mathematics), amely 2000 körül felvállalta a 
World Wide WEB (W3) európai képviseletét, és 2003-ban a SZTAKI rendezte meg 
Budapesten a W3 3. kongresszusát. 
A kilencvenes évek második felében a SZTAKI egyre több európai uniós pályázatban is 
sikerrel vett részt, és jelentős kapcsolatokat épített ki. A kétezres évek elejétől az intézet a 
Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok (NKFP) többszázmillió forintos pályázatain is 
nagyon jól szerepelt. 
2000-ben az Európai Unió a csatlakozás előtt álló kelet-európai országok számára Center 
of Excellence pályázatot írt ki, és 2001-ben hat magyar intézmény, közöttük a SZTAKI is 
elnyerte ezt a címet, ami egyben 600 ezer euró támogatást is jelentett. Ugyancsak a 
kétezres évek elején indultak a tárgyalások az MP3 szabadalmáról is ismert németországi 
Fraunhofer Társasággal, amelynek ekkor már világszerte több intézete is működött. 2002-
ben a SZTAKI a stuttgarti intézettel létrehozta a Termelés- és Üzleti Menedzsment 
Virtuális Intézetet (IPBM), mely fő célként az ipari termelésben - mindenekelőtt német és 
magyar cégeknél - felmerülő szervezési, logisztikai feladatok megoldását tűzte ki. Hosszas 
munka után aztán 2010-ben, immár nem csak virtuálisan, a SZTAKI-n belül létrejött a 
Fraunhofer Projektközpont. 
 
Inzelt Péter 2015-ig állt a jelentős tudományos eredményeket felmutató, kiváló 
infrastruktúrával és kiváló személyi apparátussal rendelkező MTA SZTAKI élén. 
A SZTAKI-hoz kötődő közel öt évtizedes pályafutása közben az Eötvös Loránd 
Tudományegyetem (ELTE) informatika doktori iskolájának oktatója, címzetes 
egyetemi tanár is volt. 
 
Szervezeti tagság 
 
Tudományos-gazdasági és igazgatói tevékenysége mellett Inzelt Péter számos 
tudományos és társadalmi szervezetben, intézményben töltött be különböző funkciót.  
Elnöke volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vagyonkezelő Kuratóriumának, 
titkára a Költségvetési Bizottságnak, tagja az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek 
Tanácsának, valamint az Automatizálási és Számítástechnikai Tudományos Bizottságnak. 
Tagja, majd 1997-től egy ideig elnöke is volt a Neumann János Számítógép-tudományi 
Társaság Felügyelő Bizottságnak.  
Elnökségi tagja volt a Magyar Innovációs Szövetségnek.  
2011-től tagja a Novofer Alapítvány Kuratóriumának. 
1998-től egy ideig a Budapesti Tenisz Szövetség elnöki tisztét is betöltötte. 
 
 
Publikációk 
 
Számos cikke, tanulmánya, értekezése jelent meg tudományos folyóiratokban és más 
lapokban is. 
 
Inzelt, P.: Fundamentals of Management for Engineers, 7th WFEO World Congress on 
Engineering Education (2005) 
4 
 
 
Inzelt P.,: Zárolni rossz! (Magyar Hírlap, 2005) 
 
Inzelt,P.: K+F botrány (Népszabadság, 2005) 
 
Inzelt,P.: COSMOS: Safe and Optimal Operation in complex Industrial Systems (Ercim 
News, No.54, 2003) 
 
Inzelt P.,: A hülyeség határán (Népszabadság, 2003) 
 
Inzelt, P.: Az akadémiai intézetek konszolidációjáról (Magyar Tudomány 7., 1997) 
 
Inzelt, P., Tapolcai, L.: Expert system for Operator Support in Large Power Plants, 
Preprints of the IFAC Workshop on Reliability... (1988) 
 
Inzelt, P., Zgurovsky, M.Z.: Metod mnogosagovoj opzimizacii s peremennim strafom na 
upravlenie (Tehnika, 14., 1986) 
 
Czulek A. , Hangos KM. , Inzelt P.: Microcomputer control of a printing ink plant (In: Paul M 
(szerk.) Proceedings of the 7th IFAC/IFIP/IMACS Conference on Digital Computer 
Application to Process Control, Vienna, Austria, 17-20 September 1985.) 
 
Inzelt, P., Keviczky, L., Yadikin: A New Approach for Adaptive Matrix PID regulators (MIC 
84 Symp, Innsbruck, 1984) 
 
Inzelt, P., Tapolcai, L.: Computer Aided Control of the Natural Gas Pipeline Networkof 
Hungary (CHISA 84 8 th Int. Congr. of EFCHE, Prague, 1984) 
 
Michelberger P. , Várlaki P. , Inzelt P. , Keviczky L.: Az elektronika és haszonjármű-gyártás 
(JÁRMŰVEK MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK 30:(12), 1983) 
 
Díjak, kitüntetések 
 
2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta „magas színvonalú 
tudományszervezői és vezetői tevékenysége elismeréseként”. 
2007-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki „a nemzetközi tudományos életben is nagyra 
becsült kutatóintézet irányításában alkalmazott úttörő módszereiért, a nagy gazdasági 
hasznot hozó kutatások összehangolásáért”. 
2014-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Pro Scientia Hungarica érmét kapta. 
2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetéssel ismerték el 
„a kutatóintézet igazgatójaként két évtizeden át lelkiismeretesen végzett vezetői és 
kutatásszervezői munkája, valamint jelentős hazai és nemzetközi kutatási projektek 
összehangolását szolgáló tevékenysége elismeréseként”. 
2015-ben átvehette a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Neumann-díját is. 
 
 
Összeállította: Sarudi Ágnes  
2017. június  


Inzelt Péter életrajza, szakmai életútja

 1 
FRAJKA BÉLA ÉLETÚTJA 
 
2017-ben folytatódott az „Arcképek a magyar informatika történetéből” videó sorozat. 
Ennek keretében készült el Frajka Béla portréja. A riport előkészítése során készült az alábbi anyag. 
Úgy gondoljuk, hogy a leírtak nagyon sok kortörténeti ismeretet, információt ad személyekről, 
termékekről, intézményekről a számítástechnika/informatika 1960-1990-es éveiről, ezért közreadjuk 
az Írások rovatban. 
 
 
 
Életrajzi adatok 
 
1933-ban született. 
 
Tanulmányok 
 
1944 és 1952 között gimnáziumi tanulmányok a jászberényi Lehel Vezér és a karcagi Gábor Áron 
Gimnáziumokban. (Ez utóbbi eredetileg is a református egyház gimnáziuma volt, 1948-ban 
államosították, 1950-ben felvette Gábor Áron nevét. 2009 óta Karcagi Nagykun Református 
Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium a neve.) 
 
1952-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán tanult. 
Az utolsó két félévben demonstrátor volt a Kar Vezetéknélküli Híradástechnika Tanszékén. 
Diplomáját 1957-ben a Kar Gyengeáramú Szakán szerezte meg. 
1974-ben Műszaki Tudományok kandidátusa fokozatot szerzett az Elektronikusan vezérelt 
távbeszélő központok logikai funkcióinak célszerű decentralizálása című disszertációjával. 
 
Munkássága 
 
Az egyetem elvégzése után, 1957 júliusában a siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál kezdett dolgozni. 
 
(A siófoki Kőolajvezeték Vállalat 
Magyarország a csővezetékes szállítás egyik úttörője volt Európában, 1914-ben készült el a 
Kissármás-Torda-Marosújvár távvezeték. 1938-ban átadásra kerülnek az első gázkutak 
Magyarországon (Bázakerettye, Zala megye), majd 1941-ben megépült az első országos 
távvezeték, amely Bázakerettyét – Újudvaron át – összekötötte Budapesttel, a csepeli Shell 
olajfinomítóval. Ez a vezeték, a híres „zalai 8 collos”, a legek vezetékének számított a maga 
korában: 250 km-es hosszával a leghosszabb szénhidrogén-vezeték volt Európában, és ezen 
a vezetéken alkalmaztak először egy új technológiát, az ún. „dugós szállítást.” Az első 
vezetékes földgázszállítmány Bázakerettyéről Budapestre 1949. május 1-én érkezett. 
Ugyanebben az évben megalakult az Ásványolaj- és Földgáz Távvezeték Nemzeti Vállalat 
Siófok központtal, valamint létrejött a budapesti székhelyű MASZOLAJ. Ennek 1954-es 
megszűnése után 24 utódvállalat jött létre, ezek egyike volt a szintén siófoki székhellyel 
működő Kőolajvezeték Vállalat, amely a csővezetékek beruházói tevékenységének 
végzésére, építésére és üzemeltetésére szakosodott. 1974-ben kettévált a Kőolajvezeték 
Vállalat, és létrejött a Kőolajvezetéképítő Vállalat (KVV), valamint a Gáz- és Olajszállító 
Vállalat (GOV), a mai Földgázszállító Zrt. elődje.) 
 
 
Frajka Béla 1958 februárjában átkerült a BME Villamosmérnöki Kar Vezetékes Híradástechnika 
Tanszékére tanársegédi beosztásba. Szakterülete a logikai kapcsolástechnika és a távbeszélő 
technika volt, majd később felölelte a távközlés modern területeit is, különösen a távközlési 
protokollokat. 
 
Az egyetemi munkája során került kapcsolatba a nagy hírű villamosmérnök professzorral, Kozma 
Lászlóval, a magyar számítástechnika egyik úttörőjével.  
 2 
 
(Kozma László 
Négygyermekes zsidó család elsőszülött fiaként Miskolcon látta meg a napvilágot 1902-ben. A 
Királyi József Műegyetemre a numerus clausus miatt nem vették fel, ezért a brnói műszaki 
egyetemen szerzett diplomát 1930-ban. Pályája kezdetétől automatikus telefonközpontokkal 
foglalkozott. 1930-tól az antwerpeni Bell Telphone cég mérnökeként számos európai ország 
(Svájc, Belgium, Hollandia, Olaszország) automatikus távbeszélő hálózatának 
megtervezésében vett részt, és az új telefonközpontok (7E, MA) kifejlesztésében is 
meghatározó szerepe volt. 
1934 és 1938 között több mint 25 szabadalmat adott be. 1938 elején a Bell cég igazgatója 
azzal bízta meg, hogy a gyárban előállított, telefonközpontokhoz gyártott alkatrészekből 
készítsen számoló berendezést. Szabadalmai között volt egy távszámoló rendszer is, melynek 
közbeiktatásával a számológépet, illetve az elektromágneses huzalmemóriákat távgépírókon 
és telexhálózaton keresztül bármilyen távolságból el lehetett érni. Szabadalmait meg is 
építette. 
1942-ben visszajött Magyarországra, 1944-ben munkaszolgálatra vitték, majd Mauthausenbe 
deportálták, ahonnan megromlott egészségi állapotban tért haza. 1945 és 1949 között a 
budapesti Standard gyár főmérnöke, majd műszaki igazgatója volt. 1949-től a Budapesti 
Műszaki Egyetemen tanított, az ő nevéhez fűződik a Villamosmérnöki Kar megalapítása. A 
BME Távközlési és Telematikai Tanszékének jogelődjét, a Vezetékes Híradástechnika 
Tanszéket is ő alapította, később pedig a Villamosmérnöki Kar dékánjaként tevékenykedett. 
A Standard perben, az első koncepciós kirakatperek egyikében az eljárás burkolt célja az 
amerikai érdekeltségű gyár államosítása volt. 1950-ben kémkedés vádjával halálra ítélték, 
majd az ítéletet 15 év fegyházbüntetésre változtatták. 1954-ben szabadult, röviddel ezután 
rehabilitálták. 
1956-tól ismét oktathatott az egyetemen, ahol elkészítette az ország első programvezérelt, 
jelfogós számítógépét (MESZ-1), amely 1958-ban lépett üzembe. A Kossuth-díjat 1948-ban 
kapta, 1960-ban Puskás Tivadar-díjjal tüntették ki. 1976-ban az MTA rendes tagjává 
választották. Budapesten hunyt el 1983-ban. 
Számos tudományos könyve, tankönyve jelent meg, önéletrajzi könyve az Egy Kossuth-díjas 
börtönévei címmel (2001). 2002-ben róla elnevezett szakmai díjat alapítottak az informatika és 
a hírközlés terén végzett kimagasló színvonalú tevékenység elismerésére.) 
 
Kozma László 1956-ban ismét elfoglalhatta katedráját az egyetemen, de még nem tanított 
rendszeresen, így a logikai áramkörök tervezési módszerének szemléltetésére elkezdte egy oktatási 
célú jelfogós, bináris számítógép tervezését és építését. A munkához a Magyar Tudományos 
Akadémiától kapott támogatást, ebből fizette azt a forrasztónőt és technikust, akiket a Standardból 
Beloiannisz Híradás-technikai Gyárrá (BHG) államosított egykori munkahelye adott kölcsön. A 
tervezési munka 1957 tavaszáig tartott. Ezután megkezdődött a szerelés, a forrasztás és a 
kábelezés, amivel 1958 elején lettek készen. A gép összesen 6000 óra alatt készült el, amiből az elvi 
tervezésre 1500, a mérnöki szerkesztésre és rajzolásra 1200, a szerelésre, kábelezésre és 
forrasztásra 1500, az elektromos tesztelésre 1400, a vegyes műhelymunkákra 400 órát fordítottak.  
A gépet, amelyet Kozma MESz-1-nek (Műegyetemi Számítógép) nevezett el, közel tíz éven 
keresztül többek között Frajka Béla üzemeltette és programozta. 
 
 3 
 
(A MESz-1 
 
Az automatikusan, programmal vezérelt, elektromágneses jelfogókból felépített, kettes 
számrendszerben dolgozó, digitális számítógép programját lyukasztott kártya adathordozó 
tárolta. A kártyát kézzel - bőrlyukasztóval - kellett lemosott röntgenfilmre lyukasztani. Ily 
módon a MESz-1 programozható, de nem tárolt programú számítógép volt. A programokat 
egycímű utasításokkal lehetett megírni, egy programlapra - a kártya fizikai mérete miatt - 
negyvenöt utasítás fért rá. Amennyiben a program negyvenötnél több utasításból állt, akkor 
több programlapot kellett használni. A programot az adathordozóról egy ugyancsak egyedi 
tervezésű program-olvasó vitte be a számítógépbe.  
Az adatokat decimálisan, a vezérlőasztalon elhelyezett billentyűzettel lehetett a gépbe bevinni, 
amely azokat azonnal bináris rendszerbe kódolta át, és így írta be a gép jelfogós 
memóriájába. A berendezés nyolcjegyű decimális, azaz huszonhét jegyű bináris 
számokkal dolgozott. A gép a jelfogós memóriában tizenkét számjegyet (adatot) tudott tárolni. 
A gépben tároltak még néhány - gyakorta használt - fontosabb számot (állandót) is. A 
számokat a gép lebegőpontos formában ábrázolta. 
A számítás végeredményét egy automatizált, elektromosan vezérelt, átalakított MERCEDES 
írógépen lehetett decimális formában kiírni. A gép 2000 darab, azonos típusú és csak 
tízféle, akkor kommerciálisnak számító, olcsó, "R" típusú jelfogóval épült, ami nagyon 
megkönnyítette a gép karbantartását. A 2000 jelfogóból álló számoló- és vezérlőmű három 
szekrényben volt elhelyezve. A gépet egy 60 V-os egyenáramú áramforrás táplálta, a gép 
fogyasztása 6-800 Watt volt.  
A gép legfontosabb részei a következők voltak: a konverter, az aritmetikai egység, a vezérlő, 
az irányító, a programleolvasó és a tároló egység. Különálló egység volt a beadó billentyűzet, 
az átalakított írógép és a programlap-olvasó szerelvény.  
A gép 1958 végére már elég stabilan működött, előfordultak érintkezési hibák, amelyek 
néhány számolási művelet után többnyire megszűntek. A megelőző karbantartáshoz 
hibavizsgáló programok készültek, ezekkel viszonylag könnyen lehetett biztosítani a 
folyamatos üzemelést. A MESz-1 számítógépet 1959-től kezdve tíz éven keresztül oktatási 
és számolási célokra rendszeresen használták, szemléltetésül készítettek vele öröknaptárt 
vagy a nyelvi lektorátusnak egyszerű mondatokat oroszról magyarra fordító programot, 
kisorsolták az NB-I-es meccsek fordulóit, de mellékesen, ha szükséges volt, bonyolultabb 
számításokat végeztek vele az egyetemnek vagy a BHG-nak. A gép a hatvanas évek végén 
került be az Országos Műszaki Múzeumba. 
A gépről 1959-ben jelent meg egy angol leírás a Periodica Polytechnika című kiadványban: L. 
Kozma: The New Digital Computer of the Polytechnical University, Budapest, és magyarul - a 
Magyar Tudományban - A Műszaki Egyetem első digitális számítógépe címmel. 
Az első hazai számítógép azonban, elektromechanikus lévén, a maga korában már 
elavultnak számított: az első hasonló amerikai alkotás húsz évvel előzte meg, és a MESZ-1-
nél vagy ezerszer gyorsabb elektronikus (vagyis már elektroncsövekkel működő) számítógép 
is 12 évvel előtte munkába állt az Egyesült Államokban. De tíz évet vertek rá az első, 
Neumann-elvet alkalmazó (belső tárolt programú) angol és amerikai gépek is. Itthon 1957 és 
1959 között épült meg a Magyar Tudományos Akadémia Kibernetikai Kutató Csoportjában 
az első hazai elektronikus számítógép, az M-3, amely már elektroncsöves gép volt.) 
 
 
Az 1960-as évek elejétől Frajka Béla ismét Kozma Lászlóval együtt dolgozott, és 1960 és 1964 között 
a Nyelvtudományi Intézet számára megépítettek egy, a nyelvstatisztikai analízis céljait szolgáló 
jelfogós és elektroncsöves automatát, amelyet - mai felfogással - célszámítógépnek lehet tekinteni. 
A gép a szöveget ötcsatornás lyukszalagon tárolta, amit távgépíróval lehetett a gépbe beolvasni, és 
körülbelül nyolcvan szempont szerint kiértékelni. (Például hogyan váltakoznak a Himnuszban a rövid 
és hosszú szótagú szavak, mi a magán- és mássalhangzók aránya; vagy a gép összeállította az 1000 
leggyakrabban használt szó listáját; és segített annak összegzésében is, hogy például a Bibliában, 
mely szövegek származnak azonos szerzőktől.) 
 
1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen a Vezetékes Híradástechnika Tanszék és a 
Vezetéknélküli Híradástechnika Tanszék egyesülésével létrejött a Híradástechnikai Elektronika 
Intézet (HEI), amely hat osztályra bontva működött. Frajka Béla a HEI megalakulásától kezdve annak 
Távbeszélő osztályát vezette az intézet megszűnéséig, 1991-ig. 
 4 
 
Közben 1976 és 1978 között a BUDAVOX felkérésére szakértőként dolgozott az algériai 
postavállalatnál, a PTT-nél. Hazatérése után pedig 1981-ig másodállásban a BHG Híradástechnika 
Vállalat Fejlesztési Intézetének volt az igazgatója. 
 
(BHG Híradástechnika Vállalat, BUDAVOX 
 
A Híradástechnika Vállalat története az 1928 januárjában alakult Standard Villamossági Rt.-
hez kapcsolódik, amely telefonközpontokat, rádiókat, távíróadókat gyártott. 1949 
decemberében államosították, majd 1950-től BHG (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) néven 
termelt tovább. A gyár nevét a görög kommunista Nikosz Beloianniszról nevezték el. A cég 
legnagyobb megrendelői továbbra a Belügy- és a Honvédelmi Minisztérium, valamint a 
Magyar Posta voltak. Elsősorban rádiókat, adó- és vevőkészülékeket, valamint CB és LB 
telefonkészülékeket és központokat gyártottak. Komoly fejlesztést folytattak a 
telefonközpontok terén, és ennek eredményeként 1959-ben kifejlesztették az ikerhidas 
Crossbar rendszerű kapcsolómezőt, majd 1962-ben a Teréz központ épületében üzembe 
helyezték az első elektronikusan vezérelt Crossbar központot. Termékei Algériában, 
Brazíliában, Görög- és Lengyelországban, valamint Kubában és Irakban hirdették a magyar 
mérnöki tudást. A gyár a sikereivel elérte, hogy kizárólag a telefontechnikára 
specializálódhasson. Eredményeiket a Nyugat is elismerte, és 1968-ban műszaki 
együttműködési szerződést köthettek a svéd Ericssonnal. A BHG számára a gazdasági 
csúcsot az 1965-1986 közötti időszak jelentette. Ekkor jött létre a tatabányai, a szekszárdi, a 
kunhegyesi, majd a debreceni telephely. 1976-ban az URH adókkal foglalkozó EMV beolvadt 
a cégbe, és BHG Híradástechnikai Vállalat néven folytatta tovább a tevékenységét. A 
rendszerváltás környékén a cég eladósodott, és a folyamatos termeléscsökkenés, sikertelen 
tendeek után a 2000-es években meg is szűnt. 
A BUDAVOX a BHG külkereskedelmi főosztályaként jött létre, a cég exporttevékenységét 
szervezte, majd 1968-ban a Telefongyár, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG), az 
Orion Rádió és Villamossági Gyár közös külkereskedelmi vállalata lett BUDAVOX 
Híradástechnikai Külkereskedelmi Rt. néven.) 
 5 
 
Frajka Béla 1984-től 1990-ig a Villamosmérnöki Kar oktatási dékánhelyettese volt. 
1985-ben a Villamosmérnöki Kar dékánjává Schnell László professzort, a Műszer és Méréstechnika 
Tanszék addigi vezetőjét nevezték ki. Scnell professzor indította el a Karon az Informatika Szak 
oktatását, és az ő vezetésével dolgozták ki a Villamosmérnöki Kar új Tanulmányi és 
vizsgaszabályzatát, és ennek a munkánk Frajka Béla is aktív résztvevője volt. 
 
Frajka Béla 1998 végén docensként vonult nyugdíjba. 
 
Ezt követően 1999-től 2004-ig szerződéses szakértőként dolgozott az Ericsson Magyarország Kft. 
Kutatás-fejlesztési részlegén. 
 
(Ericsson 
 
A svéd székhelyű vállalat 1876-ban alakult meg. A világ 180 országában van jelen, a 
magyarországi Ericsson Magyarország Kommunikációs Rendszerek Kft. 1991 novemberében 
jött létre. A kommunikációs technológiák és szolgáltatások piacán jelentős szerepet tölt be. 
Infokommunikációs technológiákat, szoftvereket és komplett infrastruktúrákat kínál a 
távközlési hálózatüzemeltetők és más iparágak szereplői számára.) 
 
 
Szervezeti tagság 
 
1984-től a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Műszaki Osztály Távközlési Rendszerek 
Bizottságának titkára volt.  
Dolgozott a Híradástechnika folyóirat kapcsolástechnikai rovatának tudományos szerkesztőjeként. 
A Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HTE) elnökségi tagja volt. 
 
 
Publikációk 
 
Több egyetemi jegyzetet is írt. 
 
Távbeszélőtechnika 1. / Távbeszélőtechnika 2. (Kozma László előadásai alapján) (1960-tól több 
kiadása is megjelent) (egyetemi jegyzet) 
 
Távbeszélő központok kapcsolástechnikája (Ruppenthal Péterrel) (1976) (egyetemi jegyzet, több 
kiadása is megjelent) 
 
 
Díjak, elismerések 
 
1985-ben és 1993-ban megkapta a Hírközlési és Tudományos Egyesület (HTE) által adományozott 
Puskás Tivadar-díjat. 
1991-ben a HTE Ezüst, 2000-ben Arany jelvényével ismerték el az Egyesületben végzett kiemelkedő 
és eredményes társadalmi munkáját. 
2017-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gyémántdiplomát kapott. 
 
 
 
 
Összeállította: Sarudi Ágnes 
2017. július 


Not a member yet