REAL-MS

Kertészné Gérecz, Eszter

Kertészné Gérecz Eszter 
 
Emlékek a KSH Ural-2 számítóközpontjáról 
 
Életem jelentős eseménye volt, amikor 1964. március 15-én I. éves ELTE TTK matematika-
ábrázológeometria esti tagozatos hallgatóként beléptem a KSH Számítástechnikai 
Laboratóriumába (KSH Labor), amelynek elődje az 1959-ben KSH-ban megalakult Elektronikus 
csoport volt.  
 
Talán érdemes az intézménybe való belépésem előzményét is elmondanom. 1962-ben érettségi 
után nem vettek fel az egyetemre, ezért adminisztrátorként helyezkedtem el, ahol követelmény 
volt az írógép használata. Amikor 1963-ban felvettek az egyetemre, találtunk egy hirdetést, hogy 
a KSH-ba adminisztrátort keresnek. A személyzeti osztályon le kellett gépelnem az életrajzomat. 
Pintér László a KSH Labor igazgatója később éppen arra járt, és meglátta, hogy a TTK-ra járok, 
behívott egy beszélgetésre és azonnal felkeltette érdeklődésemet ez az új terület és létrejött a 
megállapodás. 
  
Az Ural-2 géptermet a Váci út – Kádár u. – Kresz Géza u.-i háztömbben a Vaci út 4. hátsó 
udvarában telepítették a hozzá tartozó irodai helyiségekkel kiegészítve. A géptermet a KSH 
Labor és az ÉM SZÁMGÉP megosztva üzemeltette és használta. A gépterem alatt egy hajó 
gépház méretű műszaki berendezés biztosította a gépterem hűtését.  
 
Az első munkanapomon a hivatalos beszélgetés után Kiss György (akit mindenki Kiss Gyurinak 
hívott) bevezetett az akkori „Csodák Palotájá”-ba, az Ural-2 gépterembe, az ezernyi csillogó 
elektroncsővel teli hatalmas szekrények és vezérlőpult világába. 
 
 
 
Ural-2 kezelőpultnál Pintér László és Kiss György 
 
A KSH Labor a KSH elnökhelyettese, Pesti Lajos felügyelete alá tartozott, vezetője Pintér 
László igazgató volt. A Laboron belül a hierarchia legmagasabb szintjét a matematikusok 
képviselték Kiss György csoportvezető vezetésével, ők voltak a szakma úttörői. Őket követette 
az elektromérnökökből álló műszaki csoport Sulyok Imre vezetésével, majd jöttünk mi, a 
laboránsok, akik közül a legtöbben esti tagozaton matematikusok, vagy közgazdászok lettek és 
később a számítástechnika különböző területein értek el sikereket. 
A laboráns munkakör legfontosabb tevékenységei: 
 
 Adatrögzítés, adatok lyukasztása. Az adatrögzítő berendezés egy hatalmas szekrény volt 
kezelő pulttal és végtelenített 36 mm-es filmszalaggal, amelyre az adatokat lyukasztottuk. Az 
adatokat a filmszalagon különböző lyukkombináció jelenítették meg. A filmszalagot kézzel 
úgy javítottuk, mint a filmesek. Esetenként kézi lyukasztóval javítani és pótolni is tudtunk 
adatokat. 
 Programok futtatása. A matematikusok programjait, később saját programomat is a 
számítógép kezelőpultjáról kellett futtatnom. A programok eredményeit 12-16(?) karakteres, 
csupán számok nyomtatására alkalmas gyorsnyomtatón kaptuk meg.  
 Adatellenőrzés, adat-összeolvasás. Az adatrögzítés és programfuttatás mellett a laboránsok 
sok-sok adatot olvastak össze a KSH táblázatokon és a gyorsnyomtatón kapott adatok 
egyeztetéséhez. 
 
A KSH Labor fő feladata a KSH népszámlálási adatok elemzése volt. A laboránsok a 
matematikusok munkáját segítették, külső ügyféllel nem volt kapcsolatuk. A matematikusok 
segítségével a laboránsok megismerkedtek az Ural-2 gép programozásának alapelvével, az 
utasítások jelentésével és értelmezésével. Elsőként matematikai és statisztikai programozási 
feladatokat programoztam Ural-2 gépi kódban. A gépi kódú programozáshoz elengedhetetlen 
volt részletes blokkdiagram kidolgozása, ugyanis ez segített a programkódolásban, majd futtatás 
előtt az un. száraz tesztelés elvégzésében is. Ezek a statisztikai programozási ismeretek később 
nagy segítségemre voltak, amikor az egyetem későbbi évfolyamain matematikai statisztikai és 
valószínűség számítási feladatokat kellett gyakorlatban megoldani. 
 
Különös érdekességek az Ural-2 számítóközpontról: 
 
 Itt kezdte pályafutását (15 évesen, egy hónapos nyári gyakorlatosként!) ifj. Simonyi Károly, 
akiből aztán Charles Simonyi lett, az EXCEL, a WORD és még ki tudja hány egyéb termék 
megalkotója.  
 A KSH labor alapítói, és az akkor még kezdő laboránsok, programozók később a 
számítástechnika meghatározó személyiségei lettek. 
 Az Ural-2 gépet kiegészítő monstrum adatrögzítő berendezés egy TV komédiában is 
szerepelt, mint egy igazmondást vizsgáló eszköz. 
 Az Ural-2 gép egyik érdekessége volt, hogy az utasítások különböző hangmagasságait 
kihasználva beprogramozták Beethoven: Für Elise-t, és azt a gép gyönyörűen lejátszotta. A 
magas beosztású látogatókat ezzel sikerült meggyőzni a számítógép hasznosságáról. 
 Az Ural-2 gép meghibásodását legtöbb esetben az elektroncsövek érintkezésének 
kontakthibája okozta. A műszakisok műszerekkel behatárolták a kontakthibák helyét, 
amelyet aztán gumikalapáccsal finom ütögetéssel próbáltak helyrehozni. 
 Komolyabb géphiba hosszabb leállást is okozhatott. Ilyenkor géptermi munkára nem volt 
lehetőség, azonban a gép megjavítása után „beköltöztünk” a gépterembe, hogy ameddig csak 
lehet, kihasználjuk a gép elérhetőségét. 
 A gép csak elvileg rendelkezett háttértárolóval, ugyanis a géphez installált mágnesdob 
háttértároló emlékezetem szerint gyakorlatilag nem működött. A műszakisok próbálták 
üzembe állítani és működtetni. A 36 mm-es mágnesszalag működtetése is sok problémát 
okozott. 
 
Érdemes név szerint is megemlíteni a KSH Laborban dolgozókat, akik a számítástechnika és a 
programozás egyik első csapatát alkották: 
Matematikusok: Kiss György csoportvezető, Bakos Tamás, Jancsó Ferencné Lackner Györgyi, 
Rédly Judit, Pogány Örs és Pogány Csaba. 
Műszaki csoport: Sulyok Imre csoportvezető, Dékán Pál, Pásztor Egon, Szajlai Béla, Szigethy 
Antal, Tóth Béla, Tóth Gyula, Udvary András, Zsombok Zoltán. 
Laboránsok: Burányné Sztojanov Ida, Csík Katalin, Dávid Andrea, Katona Mercédesz,  
Kertész Jánosné Gérecz Eszter, Kallós Ildikó, Kéménczi Mara, Nagy Margit, Remetey Zsuzsa, 
Toldy-Schedel Piroska, Virágh Ildikó. 
 
Az 1959-ben megalakult KSH Elektronikus csoport 1963 végén alakult át KSH 
Számítástechnikai Laboratóriummá. A Laboratórium, mint KSH szervezeti egység 1965. június 
1-jén megszűnt. Ezzel egyidőben el kellett válnunk az Ural-2 géptől és környezetétől, és szétvált 
egy rendkívül fiatal, ambiciózus csapat. A közel másfél év során sok élményben és újdonság 
megismerésében volt részem. Mindannyian nagyon büszkék voltunk arra, hogy egy új 
tudományágban, az 1. generációs elektronikus számítógépen korszerű technikai ismeretek 
sikerült elsajátítanunk. A munkatársak részben az akkor alakult Információfeldolgozási 
Laboratóriumba (Infelor), részben pedig a KSH felügyelete alatt működő SZÜV-be kerültek.  
 
Engem az átalakulás során a SZÜV Matematikai Programozási Főosztálymára helyeztek, ahol 
Pintér László, Kiss György és Jancsó Ferencné Györgyike voltak főnökeim, szakmai 
példaképeim, és ott már programozóként a MINSZK-2 programozását kellett megismernem, de 
ez már munkásságom másik története lesz. 
 
Bővebben az Ural-2 gépről: https://itf.njszt.hu/termek_hardware/ural-szamitogep 


Emlékek a KSH Ural-2 számítóközpontjáról

Megyery, Károly

                                                               
 
A Comporgan Számítóközpont 
„Jelenlétes üzemtől a Zárt üzemig” 
 
 
 
1968-ben, az új mechanizmus szellemében, megalakult a Magyar Híradástechnikai 
Egyesülés (MHE) a KGM HIRIG igazgatóságából, majd 1970-ben a MHE 
Számítástechnikai Szervezési Központja, későbbi nevén: Comporgan. 
A Comporgan elsődleges feladata: számítógépes adatfeldolgozás elsősorban a 
tagvállalatok ügyvitelének korszerűsítése érdekében.   E feladat a következő 
tevékenységeket ölelte fel. 
 Számítóközpont üzemeltetése, 
 Közgazdasági és statisztikai elemzések készítése, 
 Munkaerő exportálása, 
 Szoftver- és alkalmazásfejlesztés, 
 Vállalatszervezés- és folyamatszervezési feladatok ellátása (Diebold-
Comporgan Magyarország céggel együtt), 
 Speciális alkalmazási rendszerek fejlesztése: építőipar, híradástechnika, 
orvosi és kórházi ellátás, étterem üzemeltetés, szállodaipar területén. 
 
Tanulmányunk a Számítóközpont tevékenységét tekinti át. 
A számítóközpont megújításának, átszervezésének alapja 1975-ben egy hosszabb 
tanulmányút Angliában az ICL cégnél és az egyre több, nagyobb gépidő igényű 
feldolgozások voltak. Megalakult egy csapat, akik az új üzemeltetési rendet dolgozták 
ki. Magam ennek a csapatnak a tagja voltam, mint a nagy adatfeldolgozó rendszerek 
vezető fejlesztője és a rendszer, ill. programozási szabványok kidolgozásában, 
valamint a számítóközpont szervezetének kialakításában és működési rendje 
meghatározásában vettem részt.. Később mint igazgatóhelyettes többek között 
irányítottam felügyeltem a számítóközpont működését, működtetését.  
 
A számítóközpontba 1971-ben egy ICL System-4/50 számítógépet telepítettek, 256 
kbyte központi memóriával, 6 darab 7,25 Mbyte-os diszk és 8 mágnesszalag 
egységgel, kártya, lyukszalag bemenettel, nyomtatóval. Később, 1976-ban 
jelentősen bővült a konfiguráció. A számítógép kapacitása gyakorlatilag 
megduplázódott (memória, 30 Mbyte-os diszk, mágnesszalag egység. és egy 160 
karakteres „gyorsnyomató”). A 1980-as évek elejére a megnőtt üzemeltetési 
feladatok ellátására a bővített konfiguráció is kicsinek bizonyult, s az Országos 
Tervhivataltól megvételre került az addig ott üzemelő ICL System-4/72-es 
számítógép, amit mint háttérgép használtuk.  
1976-ra alakult ki a klasszikus értelemben vett zárt üzemű számítóközpont, addig 
döntően fejlesztés folyt un. jelenlétes gépidőben. 
A számítógépen 3 műszakban ment az adatfeldolgozás és a számítógépes 
adatfeldolgozási rendszerek fejlesztése. A számítóközpont a saját épületben a 
Pusztaszeri köröndnél volt.( Képek a Comporgan életéből) 
 
 
 
 
A Számítóközpont működtetése 
 
1975-ben egyértelművé vált, hogy a számítógép rendszer hatékony kihasználása, a 
hasznos gépidő növelése, így az elszámolható gépidő érdekében több - talán a kort 
megelőző - intézkedést, fejlesztést kell végrehajtani. 
Ettől kezdve a számítógépterem „zárt” üzemmódban működött (ebben az időben ez 
szokatlan volt), de így sikerült elérni, hogy a fejlesztők jobban odafigyeljenek a 
fejlesztés és programozás tervezésére, annak dokumentálására. A futtatandó feladat 
előkészítése is nagy odafigyelést igényelt, egyrészt a gépidő elszámoló rendszer 
elszámolása miatt, másrészt mert a hibás futtatások után az ismételt futtatás csak 
később kerülhetett sorra, hisz a számítógépteremben a munkák előre ütemezve 
voltak. 
 
A bevezetett új eljárások  
 
Erőforrás allokáció alapján új számlázó rendszert alakítottunk ki, nem a start-stop 
idő, hanem az erőforrások felhasználása alapján került a gépidő elszámolásra (Pl. 
CPU idő, adatátvitel, memória használat stb.) A használt képleteket hosszú 
adatgyűjtés és elemzés előzte meg. 
 
Az új elszámoló rendszerben az adatfeldolgozási rendszerfejlesztők/programozók 
igényének megfelelően az operációs rendszer fejlesztésével a program fordítások az 
adatfeldolgozó rendszerek futtatásával párhuzamosan is mentek így jóval kedvezőbb 
költségen és jóval gyorsabban mehetett a fejlesztői munka. 
. 
Lényeges szempont volt, hogy bevezettünk egy új munkaszámrendszert, és minden 
gépidőt (fejlesztés, éles, kieső, mérnöki stb.) valamilyen témára, munkaszámra lett 
terhelve, ami az érdekeltségi rendszer szempontjából volt érdekes.  
 
Mérnök gárda kiválósága és a számítógép megfelelő állapota lehetőséget adott a 
továbblépésre, és a kidolgozott üzemeltetési-, érdekeltségi rend biztosította, hogy 
gyakorlatilag hiba nélkül ment a számítógép. E rendszernek az volt a kulcsa, hogy 
minden hétfőn 6-12-ig karbantartást tartottak (valódi TMK), és ha bármi 
rendellenességet találtak, akkor csere szerelvényeket biztosítva működött tovább a 
gép. A meghibásodott eszközöket a mérnökök, karbantartók a számítógép 
működésének felügyeleti, rendelkezésre állási idejében javították, így ez az idő is 
hasznosan volt eltöltve. A mérnökök, a gépkarbantartók érdekeltségi rendszer a 
hasznos kiszámlázható gépidőtől függött. 
Kiemelkedő munkatársak voltak: Trenbenszki Sándor, Neményi András, Ballai János.  
  
Üzemeltetésen belül szoftver csoport létrehozása. A kiemelkedő szoftveresekből 
álló csapatnak (Varsányi Gyula, Csányi István, Kunos György, és még jó páran) 
többek között feladatai voltak: 
 operációs rendszer fejlesztés, hogy az adatbevitelt és nyomtatást le lehessen 
választani a tényleges CPU-s géphasználattól, 
 erőforrás allokáció alapján működő elszámoló rendszer fejlesztése, 
 a rendszer fejlesztőktől rendszerek üzemeltetésére való szakmai átvétel 
beleértve a dokumentációkat is 
 programok minőség ellenőrzése, hogy a programozási szabványoknak 
megfelel-e (pl. újra indíthatóság, nyomtatási anyagok külön fájlba való kitétele, 
ciklusszámláló milyensége stb.), 
 képzés, oktatás a szabványokról, 
 általános célú programok fejlesztése fejlesztő szoftveresekkel együtt: 
Általános paraméterezhető nyomtató, általános paraméterezhető file válogató, 
összefésülő program és az ICL rendező program kiváltása egy gyorsabb 
variációval, jelentősen csökkenve a rendszerek futási idejét. így számítógép 
hatékonyságát növelni lehetett (ezt a programot az ICL is megvette). 
 
Adatfeldolgozási rendszerek tervezésénél és megvalósításánál kialakított 
szabványosítás területei.  Leválasztottuk a file szervezést, file eléréseket, az 
adatfeldolgozó rendszerek nagy tömegű adatait közvetlen, direkt elérésű (diszkes) 
adatbázisokra szerveztük. Erre épülő eljárásokat készítettünk, makró és moduláris 
program felépítéseket vezettünk be. Programozási szabványokat készítettünk, 
mivel a gépidővel „spórolni” kellett, egyrészt a hosszú program futások esetleges 
megszakadása miatt (újra futtatás, nem elszámolható idő) másrészt a gép hatékony 
kihasználása érdekébe, mivel a fejlesztések eredményeként egyre több nagy 
adatfeldolgozó rendszer futtatását kellett határidőre kiszolgálni. A ki és bemenetet 
paraméteres sztenderd, általános célú programokkal oldottuk meg és ezek 
alkalmazását az üzemeltetésen belüli szoftvercsoport ellenőrizte a adatfeldolgozási 
rendszer üzemeltetésnek történő átadás keretében.  
 
 
Szervezeti változások az új üzemeltetési rendhez  
 
Futtatásokat előkészítő csoport és a géptermi munka ütemezési csoport jött 
létre. A géptermi előkészítő csapat összeállította a futtatáshoz szükséges 
dokumentumokat, eszközöket stb. (így lyukkártyákat, mágnesszalagokat, diszkeket), 
előkészítette a várható nyomtatási igénynek megfelelő a leporellót.  stb. Az ütemező 
csapat beosztotta a mindenkori következő négy, ill. nyolc órára való futtatandókat. 
Lényeges, hogy a fordításra leadott programokat érkezési sorrendben üzemezték, 
így elég gyors volt az un. fordulási idő 
 
Expediáló csoport létrehozása. A gépteremből kitolt leporellókat ellenőrizte és 
„tasakolta” szállításra. Lényeges volt, hogy ha bármilyen oldal technikailag hibás volt 
(begyűrődés, egymásra nyomtatás), azonnali reagálással visszakerült a gépterembe 
javításra. Itt jelentett nagy előnyt a nyomtatás oldalankénti újraindításának 
bevezetése.  A gépteremből akkor kerültek ki az adott futtatási eszközök, amikor az 
expediáló jelezte, hogy minden rendben. 
 
Géptermi dolgozók, operátorok: három műszakban dolgoztak, egy műszak nyolc 
főből állt, döntően két óránként váltották egymást. Sok előkészítő, ütemező, 
expediáló munka klíma nélküli térben zajlott, így a gépteremben 4 fő kellett: 
konzolkezelő/kártyabevitel, mágnesszalagos/mágneslemezes, nyomtatós, egy meg 
ott segített ahol kellett. 
 
Az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatok irányítását e terület kiemelkedő 
munkatársai végezték: Csanádi Gyuláné, Münich Erzsébet. 
 
Adatrögzítő csoport: nagy mennyiségű kártyalyukasztási igény (fejlesztők, 
adatfeldolgozási rendszerek bemenete) miatt külön csoport jött létre. Profi lyukasztók 
alkották a csoportot és hibátlan lyukasztás elősegítése céljából 
teljesítménybérezéssel dolgoztak. Minden kártyalyukasztás munkaszámra történt, így 
elszámolását az érdekeltségi rendszernél figyelembe lehetett venni. 
 
A számítóközpont üzemeltetési rendje átalakításának eredménye már 1976-tól 
érvényesült. A számítógép több mint 95 %-s hasznos, azaz kiszámlázható 
(munkaszámra terhelhető) üzemidőben működött a 70-es évek végétől. 
 
Hatékonyság növelése. Az adatfeldolgozási rendszerek bemenete alapvetően 
lyukkártyás volt annak helyességének ellenőrzése és javítása nem volt egyszerű. 
Ráadásul a bizonylatokat „utaztatni” kellett, és ezt nem nagyon szerették a 
felhasználók. Ezért a BRG-vel közösen az általuk gyártott SLK-4 mágneses 
adatrögzítő rendszer alkalmazásával, programozásával és a megrendelő 
vállalatokhoz történő kihelyezésével elértük, hogy helyben történjen a bizonylatok 
rögzítése és az ellenőrzése is. Így jelentős hatékonyság javulást és hibátlan 
bemenetet lehetett elérni.  
Az olyan nagy tömegű adatbeviteli helyi feladatok csökkentésére, amelyek nem 
voltak szoros határidőhöz kötve (pl. egy termék darabjegyzéke, technológia előírása) 
létrehoztunk Tápiószentmártonban egy adatrögzítő telepet és teljes szolgáltatással 
(bizonylatszállítás, rögzítés ellenőrzés visszaszállítás) segítettük a felhasználókat. 
Az adatfeldolgozásnak, a kötegelt üzemmódú felhasználásnak jellemzője volt a 
nagytömegű nyomtatás. Ennek is megvalósítottuk a helyi lehetőségeit. 
Mágnesszalagon adtuk át nyomtatandókat és helyben telepített (más célra is 
felhasználható) R-10 gépeket készítettünk fel a nyomtatásra. 
 
Fejlesztések, szakemberek 
 
 A rendszerek fejlesztését csapatokban végeztük. A csapat tagjai között voltak 
szervezők, rendszertervezők, programtervezők, programozók, tesztelők. 
Lényeges eleme volt a munkának a párbeszéd a megrendelővel és belső előírások, 
szabványok, dokumentálási előírások betartása. 
A használt programozási nyelvek: COBOL, RPG2, Assembler, Usercode voltak, 
elvétve Fortran. 
 
 Szakmai kulcsemberek voltak: Fazakas Sándor, Lajos József, Varsányi Gyula, 
Gajári Gyula, Mátyásfalvi János, Buda Szabolcs, Pázmány Béla, Bárdossy Lorándné, 
Wilhelm László, Csányi István, Mosonyi Gyuláné, Póti Imréné 
 
Feldolgozások, felhasználók 
 
A számítóközpont alapvetően a fejlesztő gárda munkájának eredményeként 
kidolgozott nagy adatfeldolgozási rendszerek futtatását végezte (természetesen a 
rendszerfejlesztések mellett) meghatározott határidők figyelembevételével (pl. 
bérelszámolás, készletzárás, havi termelési terv). 
Ha nem is teljes körűen, de a következők voltak a jelentősebb adatfeldolgozási 
rendszerek.  
Telefongyár (termelésirányítás, darabjegyzékkezelés, szükségletszámítás, 
készletgazdálkodás), EMG (EMG Plan Control), FMV (darabjegyzékkezelés, 
szükségletszámítás, készletgazdálkodás, termék kibocsátás), BRG (darabjegyzék-
kezelés, szükségletszámítás, készletgazdálkodás, havi termelési terv), BEAG 
(termelés előkészítés, készletgazdálkodás), TKI (műszaki számítások), ORION 
(bérelszámolás, munkaügyi rendszer, anyagnyilvántartás), Óbudai Hajógyár (a 
helyben telepített R10-es számítógéppel osztott feldolgozásban: rendelés-, 
szerződés nyilvántartás, termelés előkészítés, bérelszámolás), és a SIVA általános 
vállalatirányítási rendszer moduljai: FMV, Orion,  TKI, Gamma, REMIX, Óbudai 
Hajógyár. 
 
A rendszerek fejlesztésekor, bevezetéskor és a éles üzem alatt követőszolgálat 
keretében rendszeres megbeszélések voltak a rendszer fejlesztők, az üzemeltetők 
és a felhasználó cégek munkatársai között az esetleges hibák javítása meg a 
továbbfejlesztés, jobb működés, működtetés érdekében. 
 
Érdekességek 
 
A jelenlétes gépidő megszűnését a programozók elfogadták, mert az új rendszer 
alapján maximum két óra alatt „fordult” a fordítási munkájuk és jóval kedvezőbb 
költség mellett.  
 
A 70-es 80-as évek elején a hatóság rendszeresen ellenőrizte a készletmozgásokat 
és az elfekvő, nem mozgó tételekre mindig komoly bírságot vetettek ki. Nálunk volt 
egy nagy teljesítményű generátor, ami arra szolgált, ha áramkimaradás van, akkor 
ezzel tudtuk folytatni a számítógépterem üzemeltetését. Ezt szerencsére nem kellett 
sokszor üzembe helyezni. Ám ezért minden évben külön tortúra volt, igazoló jelentés 
kellet írni, mert nem akarták elhinni, elfogadni, hogy ez esetben az a jó, ha ez áll, 
mert akkor nem volt áramszünet, de fel kell készülni az áramkimaradásra. 
 
A számítógépek technológia fejlődését jól mutatta a számítógépek és perifériák 
méreteinek csökkenése.  Jó példa erre, hogy 1981-ben kb. 400 m2-es géptermet 
terveztünk az új gépeknek, új épületünk tervében. Azonban 1983-ban, amikor a 
gépek megérkeztek, már 100 m2-en elfértek.  
 
A LINDA TV sorozat egy epizódja Comporgan „közreműködésével” készült. Az 
„üzlet” jegyében Comporgan adta a géptermet, az eszközöket, meg a „szakértést”. 
Ennek fejében meghatározott ideig és meghatározott számban kellett a 
Comporgannak megjelenni a filmben. Abban az időben ez burkolt marketing és 
reklám volt. 
 
Élet a számítóközpontban 
  
Rendszeres kiadványok voltak a fél évente megjelenő „Struktúra”, amely alapvetően 
a szakmai életet így a számítógép üzemeltetésének fejlődését mutatta be, továbbá a 
rendszereket, amiket fejlesztettünk. Ezt a kiadványt széles körben terjesztettük.  
A havonta megjelenő „Comporgan Hírlevél” a belső életünkre hatással lévő 
eseményekről, javaslatokról, összejövetelekről, szabványokról adott hírt. 
 
1983-ban az ORFI-val kötött megállapodás keretében már rendszeres egészségügyi 
szűrésen vettek részt munkatársak, viszonzásul a kórház számára egészségügyi 
nyilvántartásokat, statisztikákat készítettünk 
A rendszeres egészségügyi vizsgálatok „kulcsemberei” a számítógépteremben 
dolgozók (klíma!) voltak. Ennek eredménye lett, hogy védőruhát (meleg pulóvert, 
nadrágot, zoknit biztosítottunk az ott dolgozóknak, un. zsilip rendszert vezettünk be, 
hogy a klimatizált helységből átmenettel jöjjenek ki a dolgozók, Ezen intézkedésekkel 
jelentősen csökkent a megbetegedések száma. 
 
Az összes dolgozónak biztosítottuk a rendszeres sportolási lehetőséget 
 
Évente többször rendeztünk az üzemetetés munkatársak és a rendszer fejlesztők 
találkozóját, és közös kirándulásokat szerveztünk, mert a munkatársi  kapcsolat 
nagyon fontos volt, és ez a szakmai kérdések megbeszélésén túl, barátságokat 
eredményezett és általában fehér asztalnál végződött.  
 
 
 
 
2021. szeptember. 24. 
Megyery Károly  
 
 
 
 


A Comporgan Számítóközpont : „Jelenlétes üzemtől a Zárt üzemig”

Szelezsán, János

 
 
Dr. Szelezsán János 
Jubileumi megemlékezés az első  országos távlati kibernetikai kutatási tervről 
 
A  Kormány 1960 elején egy országos távlati tudományos kutatási terv elkészítését rendelte el.  
Jelentős eseménynek volt tekinthető, hogy a terv un.” főfeladatai” közé bekerült a kibernetika  
tudománya. 1960-ban ugyan  már működött az első hazai mesterséges automata („kibernetikai gép”) 
az M-3 számitógép,  de még a tudományos közösségben sem ismerték el (fel) , hogy a kibernetikának 
(számítástechnikának) helye  van már a nagy tudomány területek között. Annak,  hogy ez mégis 
megtörtént, Kalmár László akadémikusnak ( nekünk, akik akkor ebben a „projektben” részt vettünk, 
Laci-bácsinak) elévülhetelen érdeme volt. 
A tervezés és a végrehajtás felügyeletét a Tudományos és Felsőoktatási Tanács látta el. A kibernetika 
a 28-as sorszámot kapta (később ez 19-esre változott), a címe: „ A kibernetika fejlesztése és 
alkalmazása” volt. Minden főfeladathoz egy koordináló bizottságot, ezekhez titkárságot jelöltek ki. A 
kibernetika titkársági feladatát az MTA Számítástechnikai Központja (az MTA Kibernetikai Kutató 
Csoport utódja) látta el. 
A munkát egy előkészítő bizottság indította el. Az 1960. április 16-án tartott alakuló ülés 
jegyzőkönyvének első oldalát amelyen  a bizottság tagjai is szerepelnek, az 1. számú mellékletben 
láthatjuk. 1963- ban ez a bizottság átadta a helyét a 2.sz mellékletben látható bizottságnak (a 
kézírással látható nevek: Dobos Lajos az MTA III. Osztályának titkára, Ladik János az MTA Kémiai 
Kutató Intézet tud. munkatársa és Székely-Dobi Sándor ).  A 3.sz. mellékletben látható kutatási tervet 
az addig elkészült anyagok alapján ez a bizottság készítette el.  A melléklet jelen sorok írójának, a 
bizottság titkárának archívumából származó „kéziratos” változat. Mint látható a főfeladat sok 
alprogramból állt; ezek közül több témában több kutatóhely is szerepelt, ami azt jelentette, hogy már 
a 60-as évek elején jelentősnek volt tekinthető  a kibernetika ( számítástechnika) alkalmazásával 
kapcsolatos kutatás és fejlesztés. ( Talán helyesebb az a megállapítás, hogy a témák kijelölése 
indukálta is egyes kutatóhelyek létrejöttét.) 
Az olvasó joggal vetheti fel a kérdést: vajon milyen alapelv szerint kerültek be ilyen egymástól távol 
eső témák a kibernetika tárgykörébe. Az informatika története szempontjából is egyfajta 
mérföldkőnek tekinthető a kibernetika tudományának megjelenése, ezért szóljunk néhány mondatot  
róla. 
1948-ban jelent meg Norbert Wiener „Kibernetika, azaz a vezérlési és közlési folyamatok az élő 
szervezetekben és a gépekben”című könyve. E művében fektette le az új tudomány alapjait. A  
kibernetika szót azoknak a jelenségeknek és folyamatoknak a körülhatárolására használta, amelyek a 
vezérléssel, szabályozással- általában az  „automatikus”  működéssel, tehát az automatákkal 
kapcsolatosak. Az automaták legfontosabb tulajdonsága az , hogy vezéreltek, pontosabban 
„önvezéreltek”. Az önvezérlés, az automatizmus foka különböző automatáknál különböző mértékű. A 
legtökéleteseb automata az ember. A kibernetika elvonatkoztat attól, hogy valamely vezérlési 
folyamat milyen rendszerben zajlik le. ( Wiener a kibernetikát javasolta a kapitalista rendszer 
ellentmondásainak feloldására is. ) Wiener szerint azok az objektumok, rendszerek tartoznak az 
automaták fogalmi körébe, amelyek un. receptoraikon „ felfogják” a környezet, a külvilág hatásait, 
majd ezeket a rendszer belső „szerkezete” ( vezérlő rész) által meghatározott módon feldolgozzák , és 
ennek alapján un. effektorokon keresztül visszahatnak a környezetre, a külvilágra. A környezet 
hatását az automata jelek, illetve jelkombinációk formájában fogja fel, ezeket fizikai jelenségek (hang, 
fény, elektromosság stb) hordozzák. Azok a jelkombinációk, amelyeket a rendszer képes „befogadni” 
és feldolgozni  információk a szóbanforgó automata számára. A kibernetika az információ  oldaláról is 
meghatározható: a kibernetika az információk közlési, tárolási, feldolgozási módjait vizsgáló 
tudomány. 
A 60-as években minden olyan kutatást,  fejlesztést, alkalmazást amely a  Wiener által alkotott 
kibernetika fogalmával kapcsolatba volt hozható, kibernetikának neveztek . A számítógépek mint 
mesterséges automaták nyilvánvalóan bekerültek ide. (Egyébként Wiener az akkor már létező 
számítógépek működési elveinek elemzésével jutott el a kibernetikához.) 
Mai szemmel furcsának tünhet a 19.01.01 pont alatti téma ( a kibernetika fogalmának filozófiai 
megalapozása) indokoltsága. Az egyik ok az volt, hogy a kibernetikát a szocialista országok filozófusai, 
politikusai, egyes tudósai egy a Nagy Szovjet Enciklopédiában megjelent, Sztálinnak tulajdonított 
meghatározás alapján burzsoá áltudománynak tekintették (főleg azért, mert mint fentebb írtuk, 
Wiener a kapitalizmust a kibernetikával javasolta megjavítani és  nem a marxizmussal), kívánatos volt 
tehát tisztába tenni a dolgot.  A másik és talán fontosabb ok az volt, hogy mindenhol felmerült  az 
elméleti, filozófiai tisztázás iránti igény arra, hogy gondolkodó gépeknek tekinthetők-e a 
számítógépek ( könyvek is megjelentek ilyen címmel), vagy azok csak egyes szellemi tevékenységek ( 
pl. matematikai számítások) gépesítésére alkalmasak. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon milyen lesz 
a számítógépek társadalmi hatása. 
A kutatási terv korszerűnek volt tekinthető annak ellenére, hogy a fejlettebb országokban ezekben a 
témákban is jóval előbb jártak. A kidolgozott terv szerint folyó kutatások fontos szerepet töltöttek be 
a hazai számítástechnikai kultúra megalapozásában. 
 A tervet később egy  1966/1970-ig szóló tematikai program kidolgozása követte. 1967 közepén 
azonban a kormány megszüntette a Tudományos és Felsőktatási Tanácsot, és az általa végzett 
feladatot az MTA és a minisztériumok hatáskörébe tette át. Ennek megfelelően megszűntek a 
koordináló bizottságok is. 
A koordináló bizottságoknak  nem csak a tervek készítésének koordinálása volt a feladatuk, hanem a 
teljesítésekről szóló beszámolók összefoglalása, értékelése is. E sorok írója, aki akkor azokat az 
összefoglalókat szerkesztette,  örömmel gondol vissza arra, hogy a számítástechnikának ebben az 
„őskorszakában” tevékenykedhetett; tudtuk , hogy valami nagy dolog indul el a világban. Azt, hogy 
minek a magvait ültették el akkor a tudósok,  most hatvan év után látjuk. Vajon mi nő ki a ma elvetett 
magvakból? Erre a választ valószínűleg ugyanúgy nem tudják a mai kor „ kibernetikusai”, az 
informatikusok mint ahogy Norbert Wiener, vagy Neumann János sem tudta. 
. 
  
1. melléklet 
 
 
2. melléklet 
 
 
3. melléklet 
 
 
 
 
 


Jubileumi megemlékezés az első országos távlati kibernetikai kutatási tervről

Jancsó, Ferencné

Emlékek a SZÜV-ben töltött időkről 
Jancsó Ferencné Lackner Györgyi 
 
1963-ban, amikor átköltöztünk a Ludovikába, a SzÜV-nek volt egy főosztálya, amit Kiss György 
vezetett. Ez műszaki és tudományos számításokkal foglalkozott. Ezen belül két osztály volt, az egyik 
osztályt Murányi Aladár, a másik osztályt én, Jancsó Ferencné vezettem. Általában a két osztály külön 
dolgozott, esetenként közösen. Nem emlékszem minden ügyfélre, de néhányra igen. Egyes cégek 
ekkor kezdték a számításgépesítést. 
UVATERV: Úttervezés gépesítése, egyes hídtervezési számítások. 
MÁVTI: Vasúttervezés gépesítése, ezen belül gurítódomb működés szimulációja (a nagy 
pályaudvarokon a szerelvények rendezésében van szerepe). 
Országos Meteorológiai Intézet: Itt Koltai Tamás volt a főtervező. 
Férfi Fehérneműgyár: Szabásminták optimális anyagkihasználás szerinti terítése 
Vörös Október Ruhagyár: Szabásminták optimális anyagkihasználás szerinti terítése 
SOTE Neurológiai Klinika: Összefüggés keresése az újszülöttek talpmérete és agyfejlettsége között. 
SOTE Biometria: Különféle matematikai statisztikai feladatok. 
AGRÁRKUTATÓ: Gyógynövény hatásvizsgálattal összefüggő számítások. Többféle gyógynövényre és 
idősorra. 
Tejipar: Optimális szállítási feladatok. 
BME: Roska Tamás kutatásai. (Ezt a projektet a két osztály közösen végezte Murányi Aladár 
vezetésével). 
Ezekben a munkákban a fő programtervezők a következők voltak: Bölcsföldi József, Jancsó Ferencné 
(Lackner Györgyi), Koltai Tamás, Lukács Lídia (később Küzmösné), Markovics Zoltán, dr. Marton 
Mihályné (Weiss Gabriella), Murányi Aladár, Rédly Judit (később Koltainé). 
Ez a főosztály a SZÜV egy kisebb részét képezte. A vállalat nagyobb része az ügyvitel szervezésével és 
a gépesítésével foglalkozott. 
A vállalati ügyrend kialakulása akkoriban indult meg. A MINSZK 22 gépen, majd a GIER gépen 
dolgoztunk. Általában három műszakban dolgozott a számítógép terem. Sok minden munkakör és 
elnevezés akkor alakult ki. Az adatrögzítőket csoportba szervezték. Jakupcsekné Pupp Irén (Jakupcsek 
Gabi anyukája) a csoportvezetőjük nagyot lendített az adatrögzítés színvonalán, mély és erőteljes 
hangjával a precíz munkára nevelte a beosztottjait és ezzel kiérdemelte az Apó nevet. 
 A számítógépek kezelését jórészt az operátorok végezték, a sorrendet egy ezzel megbízott 
csoportvezetőjük készítette. Néha a programtervezők este vagy éjszaka bekönyörögték magukat a 
gépterembe, ha a „programbelövést” siettetni akarták.  
A számítógépekhez kiképzett műszakiak a szakmájuk csúcsán álltak. A bevezetett rendszeres 
karbantartás és a gépek alapos ismeretét tükröző gyors hibafeltárás az alacsony szintre szorított hiba 
miatti holtidőket eredményezte. A GIER gépnél jóformán nem is volt holt idő. A GIER géphez speciális 
perifériaként beszereztek egy CALCOMP rajzgépet, amely újabb számítógép felhasználási 
lehetőségeket tárt fel sok ügyfél vállalat számára. 
Általában a jelentkező megoldandó feladatok programozása nem bizonyult könnyű feladatnak. Az 
adategységek, a szavak korlátozott mérete, a memória mérete, a külső tárolók megbízható elérése 
mind befolyásolta, hogy a feladat kiválasztott matematikai modellje az éles feladat futtatásakor fog-e 
működni. Sajnos előfordult, hogy a külső ügyfél a valódi méreteket nem tudta előre helyesen 
prognosztizálni, ezért a próbaadatokkal jól futó program nem tudott lefutni. Ilyenkor a matematikai 
modell megtartásával olyan programváltozatot kellett kialakítani, ami a konkrét feladat méretéhez 
kellett. Az operációkutatási feladatok körébe sorolt feladatoknál például az okozott problémát, ha a 
bemenő adatok nagyságrendileg nagyon eltértek, pl. tízezres és 0 egész négy tizedes között voltak. 
Milyen ügyfelekkel dolgoztuk? Sokfélével, és megpróbáltuk a szükséges szolgáltatást nyújtani: 
 A csak gépidőt igénylő ügyfél, aki a géptől távol készítette programját alapszoftver 
szolgáltatást kapott, ha munkájához igényelte. Adatrögzítési szolgáltatást kapott, ha 
igényelte. Futtatási szolgáltatást. esetenként adatkonvertálási szolgáltatást kapott. 
 Hozta az aktuális feladatot a már általunk elkészített programhoz futtatásra. Adat áttekintési 
szolgáltatást, adatrögzítési szolgáltatást, esetenként konvertálási szolgáltatást, futtatási 
szolgáltatást kapott. 
 Hozta a feladat matematikai modelljét. Programkészítési szolgáltatást kapott, amihez az 
összes részszolgáltatás is csatlakozott.  
 Hozta a feladatot. Ez volt a legnehezebb. A matematikai modell elkészítéséhez több 
konzultáció is szükséges volt az ügyféllel, hogy a programot megalapozó modellt el lehessen 
készíteni. (A középiskolában tanult szöveges feladatmegoldás az egyetemen tanult 
módszerekre alapozva.) Ha a modell elkészült jöhetett a programozás.  
A programozókra nehezedő sokféle feladat kikényszerítette a programozás technikájának fejlődését 
is. Ismétlődő feladatok külön tárolása és újra felhasználása: Először az alapszoftver területén pl. 
szubrutinok háttértárolók kezeléséhez. Majd sokszor használt komplett programok tárolása úgy hogy 
azt más is beépíthesse programjába. Például matematikai statisztikai számítások, operációkutatási 
számítások. Az adatok adatbázis szerű kezelése. Az adatbázis kezelés Magyarországon akkor még 
nem volt ismert.  
Milyenek voltak a körülmények? Ítélje meg az olvasó! 
A géptermek kialakítása kiváló volt. Főosztályunk két osztálya egyetlen hatalmas termet kapott. A 
Ludovika működése idején ez valószínűleg valamilyen edzőterem, pl. vívóterem lehetett.  Legalább 
két emelet magas volt, így a mintegy 30 ember kapott levegőt. Nyáron ez még hagyján, az ablakon át 
a parkból bejövő friss levegő könnyítette az együttlétet, de télen voltak problémák. A termet egy 
szekrény méretű fém kályha fűtötte, amelyet a fűtő napközben rendszeresen feltöltött. Akinek a 
kályha közelében jutott hely, az megsült, akinek az ablak közelében, az fagyoskodott. Íróasztal helyett 
olyan hosszú asztalok voltak, mint a kolostorok vagy nevelőintézetek étkezőhelyiségeiben. 
Valószínűleg ezek maradtak a Ludovika bentlakóitól. Az ülésrend is hasonló volt, mint az étkezőkben, 
a hosszú asztalok két oldalán egymással szemben ültünk. Mindehhez hozzájárult, hogy többen 
dohányoztak, egy idő után rávettük őket, lehetőleg a folyosón dohányozzanak. Egyik négy gyerekes 
apuka minden nap korán jött és bent reggelizett finom fokhagymás kolbászt. Mire elkezdődött a 
munkaidő még fokhagyma illatunk is volt. Az ügyféllel a kapcsolatot az egyik sarokban kialakított kis 
négyszemélyes asztalnál, esetleg a hosszú asztalhoz magunk mellé ültetve, az emeleten épen üres 
nagyfőnöki szobában, vagy az ügyfélhez kiszállva tartottuk. A könyvtári igényeket a KSH könyvtáron 
keresztül lehetett kielégíteni.  Nem volt mindenkinek telefonja, de több készülék volt a teremben, 
legalább kevesebb telefonbeszélgetés keltett zajt.  Fiatalok voltunk, sok mindent elviseltünk, mert 
szerettük a szakmánkat és tettük a dolgunkat. A fizetés is elég jó volt. A kérdés csak az Pesti Lajos, a 
KSH illetésese mit csinált az érdekünkben? Egyszer sem láttuk, ő sem látott minket, így nem kellett 
intézkednie.           
A SzÜV-ben ez a Főosztály 1970-ig működött, én február 1-től az UVATERV-be mentem, ahol 1965-től 
félállásban dolgoztam. A SZÜV- ben ezután nagy átszervezés volt. A felsorolt személyek közül 
néhányat átvittem az UVATERV-be, illetve más cégeknél számítástechnikai vezető munkatársak 
lettek.  
 
Budapest, 2021. október 
 
 
 


Emlékek a SZÜV-ben töltött időkről

Koncz, Gabriella

Heppes Aladár nekrológ 
Koncz Gabriella: A csapatépítő 
Operációkutatási konferenciákról „messziről” már korábban is ismert volt számomra Heppes Aladár, 
mint a hazai operációkutatás egyik ikonikus alakja. 1977 nyarán azonban személyes munkatársi 
kapcsolatba kerültünk a SZÁMKI-ban, amikor igazgatónktól, Arató Mátyástól, Aladár megbízást 
kapott egy projekt vezetésére, melynek feladata az ország összes lakosára kiterjedő, az 
állampolgárokat egy ún. személyi számmal egyedileg azonosító, népesség-nyilvántartási rendszer 
kidolgozása és az első feltöltést követő rendszeres karbantartásának lehetővé tétele volt. Az e célból 
létrehozott, kb. 30 fős csapatnak én is tagja lettem. 
Nem véletlenül használom a „csapat” szót. Aladár ugyanis kiváló és elkötelezett csapatépítő volt, aki 
a SZÁMKI különböző egységeiből a projektre rendelt néhány tapasztalt és vagy 20, friss diplomás, az 
az évben illetve előző évben belépett munkatársból remek, lelkes, a projekt-feladatot sikerrel 
megoldó csapatot épített.   
Hálás vagyok a Sorsnak azért, hogy a Heppes-csapatnak tagja lehettem és Aladár vezetése alatt mi, 
csapat-tagok, életünk ezen értékes szakaszát jó közösségben, színvonalas szakmai körben és a 
projektvezetőnkbe vetett feltétlen bizalom biztonságában élhettük, közben sokféle, közösen 
eltöltött, élvezetes szabadidős programba vetve bele magunkat. 
Köszönet érte Aladárnak! 
 


A csapatépítő : Heppes Aladár nekrológ

Herpy, Miklós

Sipőcz, István

Távközlési Kutató Intézet a magyar mikrohullámú kutatás fellegvára

Papp, Albert

 
 A TVK számítástechnikai története (1977-2015)  
Összeállította: Papp Albert  
1977-1980 - Vegyipari Számítástechnikai Fejlesztési Társulás (VSZFT) R20 számítógépén bérelt 
gépidőben (ESZR R20 - 128 kB ferritgyűrűs memória, 7,25 MB lemez meghajtók; ADDO-X lyukszalag 
lyukasztó és kártya lyukasztó gépek képezték az input feldolgozó egységeket)  
– Havonkénti záró-nyitó készlet szintek feldolgozása, lyukszalagos input, mágnesszalagról 
input/output feldolgozás, leporelló output;  
– Műtrágyagyári és Olefin gyári nagyjavítások hálótervezése IBM szoftverrel, adatlappokról 
lyukkártya input, szoftver és adattárak diszken, input feldolgozás, output leporellón, hálóterv 
aktualizálás heti rendszerességgel;  
– Saját műszaki-gazdasági tartalmú programok fejlesztése RPG és Fortran nyelven.  
1981-1989 Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) saját ESZR R22-es számítógépén (6 db NDK szalag meghajtó, 6 
db 29 MB bolgár lemez meghajtó, 2 db kártya olvasó, 1 db lyukszalag olvasó, 2 db lengyel 
sornyomtató, 512 KB ferritgyűrűs memória – később átalakításra került félvezetős memóriára; 
Videoton R10 számítógépen futó VIDEOPLEX 16 munkahelyes adatrögzítő rendszer, mágnesszalagos 
output; továbbá IBM System/36 a műszaki/technológiai számításokhoz)  
– Festékgyári receptúra nyilvántartás és anyagszükséglet számítás IBM BOMP (Bill of Material) 
alkalmazás használatával;  
– Tovább fejlesztett készlet nyilvántartási rendszer;  
– Saját fejlesztésű állóeszköz nyilvántartási rendszer;  
– Főkönyvi nyilvántartás;  
– Nagyjavítások hálótervezése IBM PERT/CPM szoftverrel;  
1990-2015 TVK Hardver – TVK saját számítóközpontjában az IBM mindenkori legfejlettebb AS/400 – 
iSeries – i5 – Power System számítógépeinek használata, mint központi infrastruktúra  
1990-1993 – 2 db IBM AS/400 B45  
1993-1997 – IBM AS/400 F40, IBM AS/400 F40  
1997-2001 – AS/400-640 + AS/400-720 + AS/400-730 + AS/400-S30  
2002-2005 – AS/400 iSeries-820 és -830  
2005-2007 – 2 db AS/400 i5 i570 – katasztrófatűrő megoldás  
Szerver1  
o Típus: i570:9406 Model 570  
o Processzor: 6 db  
o Memória kapacitás: 32 GB  
o Belső winchester kapacitás: 10 * 70,56 GB  
Külső winchester rendszer  
o Típus: TotalStorage DS8100  
o Winchester kapacitás: 4*16*73 GB + 2*16*146 GB  
Optikai illesztő a kiszolgáló szerver és a külső winchester rendszer közé  
o Típus: 2 db IBM TotalStorage SAN32B-2 - 32 Port  
Szerver2  
o Típus: i570:9406 Model 570  
o Processzor: 2 db,  
o Memória kapacitás: 24 GB  
o Belső winchester kapacitás: 8 * 70,56 GB  
Külső winchester rendszer  
o Típus: TotalStorage DS8100  
o Winchester kapacitás: 4*16*73 GB + 1*16*146 GB  
2007-2009 – 2 db i5 i570 kapacitás bővítése  
2009-2012 – 2 db IBM i5 570 upgrade 2 db IBM Power6 570-re  
Szerver1  
o Aktivált processzor magok: 6/8 db  
o Aktivált memória kapacitás: 96/96 GB  
o Teljes nettó diszk kapacitás: 16244 GB  
Szerver2  
o Processzor: 3/4 db,  
o Memória kapacitás: 64/64 GB  
o Belső winchester kapacitás: 7851 GB  
2012-2015 – 2 db IBM Power6 570 upgrade 2 db IBM Power7 770-re  
Szerver1  
o Aktivált processzor magok: 6/12 db  
o Aktivált memória kapacitás: 164/256 GB  
o Teljes nettó diszk kapacitás: 18463 GB  
Szerver2  
o Processzor: 4/12 db,  
o Memória kapacitás: 128/256 GB  
o Belső winchester kapacitás: 11288 GB  
1990-2015 TVK Üzleti alkalmazások, szoftverek  
1990-2000 – BÉR-MÜR-TB – Munakügyi nyilvántartási, bérelszámolási és társadalombiztosítási 
elszámolások rendszere, AS/400 RPG  
1990-1997 – ÁKR – Állóeszköz nyilvántartási rendszer, AS/400 RPG  
1990-1993 – KGR – Készletnyilvántartási és gazdálkodási rendszer, AS/400 RPG  
1990-1993 – Főkönyvi könyvelési rendszer, PC szerveren  
1994-2015 – BPCS (Business Planning and Control System, későbbi nevén ERP LX, az SSA – Systems 
Software Associates, később INFOR vállalat szoftvere) ERP alkalmazás implementálása AS/400 
környezeten, az alábbi üzleti területeken. Az ERP alkalmazás az üzleti igények alapján folyamatosan 
fejlesztésre került újabb modulok bevezetésével és az üzleti funkcionalitás testre szabásával.  
Financial  
– Costing CST  
– Accounts Payable ACP  
– Accounts Receivable ACR  
– Billing BIL  
– General Ledger GLD  
– Multiple Currencies MLT  
– Currency Translation CTR  
Distribution and Manufacturing  
– Inventory INV  
– Purchasing PUR  
– Customer Order Processing ORD  
– Billing BIL  
– Sales Analysis SAL  
– Promotions and Deals PRO  
– Performance Measurement PRF  
– Manufacturing Data Management BOM  
– Shop Floor Control SFC  
– Master Scheduling MPS  
– Material Requirements Planning MRP  
– Capacity planning CAP  
– Laboratory Management LMS  
– Quality Control QMS  
– Advanced Process (chemical) Industries API  
– Performance Measurement (factory production) PRF  
1997-2015 – CS -Controlling System implementálása AS/400 környezeten (az alkalmazás eredetileg a 
CS Controlling Software Systeme GmbH terméke, mely cég később átalakult és Portolan GmbH néven 
folytatta tevékenységét), az ERP alkalmazással integrált módon, az alábbi üzleti területeken.  
– Költséghelyi elszámolás (Cost Center Accounting)  
– Költségviselő elszámolás (Cost Object Accounting)  
– Megtérülés elemzés (Breakeven Analysis)  
– Állóeszköz nyilvántartás és gazdálkodás (Asset Accounting  
1997-2015 – IBM Lotus Domino/Notes környezetben implementálásra kerül a Case-Tracking 
(Ügykövetés) és további alkalmazások, az üzleti értékkel bíró dokumentumok, az általános ügyviteli 
és ügykezelési folyamatok elektronikus kezelésére, az alábbi funkcionális területeken.  
Case-Tracking (Ügykövetés)  
– Elektronikus dokumentum kezelés, érkeztetéssel, iktatással  
– Feladat, felelős, határidő kezelés  
– Azonnali üzenetküldés  
– Teljeskörű, visszavonhatatlan tranzakció naplózás  
– Vezetői soros/párhuzamos jóváhagyás, elektronikus aláírás  
– Helyettesítések kezelése  
– Dokumentumok állapotkezelése és verziózása  
– Ügystruktúrák kialakítása és kezelése  
– Jogosultságok kezelése  
Contract Repository – Szerződéstár  
ISOffice – minőségügyi rendszer támogatás  
Streamserve – ERP kimenő dokumentumok elektronikus kezelés  
Phonebook – Telefonkönyv  
ÖTR – Ötletek támogatási rendszere  
2011-2015 – EPA (Enterprise Performance Analytics) vezetői információs rendszer  
Kiemelt projektek  
1999 március-december – BPCS ERP upgrade a 2000. év miatt  
2005 augusztus-2006 június – BPCS ERP és CS Controlling rendszerek roll-out-ja a Slovnaft 
Petrochemicals vállalatnál (SPC s.r.o.)  
2005 december-2006 július – MOL-TVK Common DataCenter rekonstrukciós projekt, mely 
biztosította a Tier 3-ban megfogalmazott követelmények szerinti működést  
2006 október-2007 december – BPCS (ERP LX) ERP és CS Controlling alkalmazások upgrade-je a TVK-
nál  
2007 január-2008 április – BPCS (ERP LX) ERP és CS Controlling alkalmazások upgrade-je a Slocnaft 
Petrochemicals-nál  
2008 június-2009 február – Euro Adoption at Slovnaft Petrochemicals 


A TVK számítástechnikai története (1977-2015)

Pápics, József

A TKI fejlesztési eredményei a nemzetközi műholdas kommunikáció területén

Monostori, László

Képes, Gábor

Kovács, László

Perlman, Radia

Cailliau, Robert

Cerf, Vint

Bakonyi, Péter

Csaba, László

Martos, Balázs

Horváth, Nándor

Tétényi, István

Pásztor, Miklós

Az internet atyja is köszöntötte a 30 
éves magyar internetet 
 
A virtuálisan megtartott ünneplésen Vint Cerf mellett Radia Perlman és Robert Cailliau 
bejelentkezett egy-egy videóüzenettel, hogy gratuláljanak. 
 Írta: IT café 
 Forrás: SZTAKI 
  2021-12-08 13:59 
1991-ben jegyezték be az első magyar domént, a sztaki.hu-t, és ezzel megnyílt az út 
a magyar internet előtt. A harmincéves jubileumot az ELKH Számítástechnikai és 
Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) virtuális kerekasztallal ünnepelte, amin a 
magyar internetet megalapozó hálózatkutatási és internetfejlesztési szakemberi 
vettek részt. Bakonyi Péter, Csaba László, Martos Balázs, Horváth Nándor, Pásztor 
Miklós és Tétényi István munkája nélkül nem startolt volna el olyan gyorsan a magyar 
internet. A beszélgetésbe becsatlakozott Kovács László, a SZTAKI Elosztott 
Rendszerek Osztályának vezetője is. 
Az első magyar doménnév 30. évfordulóját ünneplő kerekasztalt a járvány miatt 
virtuálisan, Zoomon szervezte a SZTAKI, a résztvevők is az otthonaikból 
csatlakoztak be. A műsor megnyitóját Monostori László, a SZTAKI igazgatója tartotta, 
majd Képes Gábor, az NJSZT Informatika-történeti Fórum vezetőségi tagjának 
előadása következett a magyar internethez vezető útról, amit Kovács László 
prezentációja követett a SZTAKI akkori szerepéről és mai tevékenységeiről. 
Hirdetés 
A kerekasztal előtt az internet nemzetközi pionírjai videóüzenetekkel köszöntötték a 
magyar internetet: Radia Perlman, Robert Cailliau és Vint Cerf is felköszöntötték a 
SZTAKI doménjét és a magyar internetet. 
 
A köszöntők után kezdődött a virtuális kerekasztal-beszélgetés, amiben a korabeli 
kihívások, a magyar hálózatkutatás eredete, illetve az internetre való áttérés voltak a 
legfontosabb pontok. A végén a net jövője is szóba került. 
„Vámos Tibor behívott magához és azt mondta, »figyelj, Péter, a számítógép-hálózati 
kutatásokat is el kellene kezdeni«. Ez a hetvenes évek második felében volt” – idézte 
fel a hazai internetfejlesztés kezdeteit Bakonyi Péter, a SZTAKI volt 
igazgatóhelyettese, idézve a SZTAKI volt igazgatóját. Bakonyi Péter bízta meg 
Csaba Lászlót a feladat szakmai irányításával. Bakonyi szerint a SZTAKI a hetvenes 
évek végén és a nyolcvanas évek elején már aktív európai és amerikai 
kapcsolatokkal rendelkezett, a kutatók nemzetközi konferenciákra jártak. „Vint Cerffel 
nagyon jó viszonyban voltunk, meghívtuk őt Magyarországra.” 
„Azt gondoltuk, hogy későn vagyunk” – válaszolta Csaba László, a SZTAKI 
számítógép-hálózati kutatásainak egykori vezetője arra a kérdésre, hogy gondolták-e 
a magyar mérnökök, hogy világszinten kimondottan korán kezdik az országos 
internetfejlesztést. Martos Balázs, a SZTAKI Akadémiai Számítástechnikai 
Infrastruktúra Főosztályának egykori vezetője kiemelte, hogy az első 
internetkapcsolat nem jöhetett volna létre a korai hálózatfejlesztések nélkül, ez egy 
lassan épített folyamat volt. „Az első bérelt vonal úgy volt, hogy 90-ben a SZTAKI 
érte el, hogy a Mellon Alapítvány támogassa ennek kiépítését, mert ezekben az 
időkben borzalmasan drága volt minden távközlési kapcsolat. Hazai pénzből nem állt 
annyi rendelkezésre, hogy nemzetközi bérelt vonalat lehessen megvalósítani.” 
Eddigre már működtek az e-mailek: Horváth Nándor, a SZTAKI egykori tudományos 
munkatársa Hollandiában építette ki azt a kapcsolatot, ami lehetővé tette az 
internetes levelezésbe való bekapcsolódást. Ehhez szükség volt a legfelsőbb szintű 
domén bejegyzésére, ami azért lett HU, mert ez volt Magyarország szabványos, 
kétbetűs kódja. „Az első e-mail, amit elő tudtam ásni, és már a UUCP-s 
levelezőrendszeren keresztül érkezett, az 1990. május 23-i. Ha voltak is előtte e-
mailek, azok elvesztek valahol a különböző számítógépek között” – mondta Horváth. 
„Ami ma már elképzelhetetlen, de lényegében ez történt: az összes létező platformon 
Assembly-programozás volt, tehát gépi nyelvi programozás zajlott, aminek megvoltak 
az előnyei és hátrányai” – idézte fel a korszak nehézségeit Tétényi István, a SZTAKI 
Internet Technológiák Osztályának egykori vezetője. Hozzátette: a nagygépes 
fejlesztések fontosak voltak ugyan, de a kliensoldali programozás is kiemelt 
fontosságúnak számított. „Óriási élmény volt, hogy távoli erőforrásokhoz 
hozzáfértünk távoli hálózatokon” – mondta Pásztor Miklós, a SZTAKI Hálózati 
Osztályának egykori munkatársa. 
 
A jövő internetét illetően Bakonyi Péter azt mondta, az internet emberközelisége 
fogja meghatározni, milyen lesz a net tíz év múlva. Az utolsó működést illető változás 
1995-ben volt, így tulajdonképpen az alkalmazások fogják meghatározni az internet 
jövőjét. „Mi a munkánkat befejeztük, a műszaki része működik, többet nem tudunk 
hozzátenni” – mondta Martos. Tétényi szerint szerves fejlődés várható, „más lesz a 
világ, mint amilyenben most élünk, ahogy tíz és húsz éve is más volt”. Kovács 
László, a SZTAKI Elosztott Rendszerek Osztályának vezetője figyelmeztetett, hogy 
az internetre leselkedő egyik nagy veszély a hálózatok feldarabolódása. „Új 
fejlemény, amit szerintem érdemes figyelemmel követni, hogy a világháló 
szétdarabolódik-e politikai okok miatt. Leválnak-e majd országok? Kína, Oroszország 
leválik-e? És a leválási pontoknál mekkora információszűrési technológiát fognak 
bevetni, mondjuk mesterséges intelligenciával, hogy szűrjék a tartalmak áramlását.” 
Kovács szerint az egész világ megváltozik, ha ez így lesz. 
A beszélgetésben szóba került még a felhasználói felelősség, a közösségi média, a 
korabeli nemzetközi szcéna és az a tény, hogy Magyarország egyedüliként tört előre 
hálózatkutatásban a régióban. 
 


Az internet atyja is köszöntötte a 30

éves magyar internetet

Terényi, Levente

Vid, Ödön

Németh, Krisztián

Vid, Gábor

Beszélgetés a Razdan-3 számítógépről : Riport Terényi Leventével és Vid Ödönnel

Not a member yet