REAL-MS

Homonnay, Gábor

Volt egyszer egy ICL-1900-as vállalatirányítási rendszer a Chinoinban

Gyuricza, Andrea

Budai, Petra

Nemzeti Casino fennmaradt könyvtárának katalógusa

Undetermined

Simonyi Endre hagyatéka

Jancsó Ferencné Lackner, Györgyi

 
1 
 
Az első magyar középfokú számítástechnikai iskola 
 
1884-ben a Főváros a Lipót utcában (ma Váci utca) megalapította a Lipót utcai 
polgári leányiskolát. 
Az évtizedek alatt több oktatási-képzési profilváltáson és ezzel összefüggésben több 
névváltozáson és címváltoztatáson ment keresztül az iskola. 
1895-ben az iskolát leánygimnáziummá alakítják Lipót utcai felsőbb leányiskola 
néven. 
1906-1917 az iskola Budapest IV. ker. községi felsőbb leányiskola és 
leánygimnázium néven működött. 
1911-1912-ben Baumgarten Sándor műépítész tervei szerint a II. kerületi Jurányi 
utcában iskola épül. (A Jurányi utca neve ekkor Szegényház utca.)  
1917-1919 között az iskola neve Budapest IV. ker. községi leánygimnázium. 
1919-ben az I. kerületi Magyar Királyi Werbőczy István Főgimnáziumból négy osztály 
kiválásával megalakult a Budapest II. kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király 
Reálgimnázium, ideiglenesen a II. kerületi Marczibányi téri Rákócziánium-ba 
helyezve. 
1920-ban az iskola a II. kerületi Jurányi utcába költözött, már öt osztállyal. 
1922-ben az iskola neve Mátyás Király Főgimnázium lett. 
1949-ben az iskola a II. kerületi Állami Gizella Királyné Leánygimnázium nevet kapta. 
1950-ben lett az iskola Koltói Anna Leánygimnázium, majd 1954-ben Hámán Kató 
Leánygimnázium. 1964-ben indult az utolsó gimnáziumi évfolyam. 
1965-ben a KSH a területileg hozzá közeleső Hámán Kató iskolában célszerűnek 
látja megindítani a közgazdasági szakközépiskolai képzést. Az iskolát fenntartó 
Főváros és az általános szakmai felügyeletet gyakorló Oktatási Minisztérium is 
támogatta az elképzelést, így megalakult a Hámán Kató Közgazdasági 
Szakközépiskola. Az iskola profilja idegen nyelvi gép és gyorsíró, valamint 
ügyvitelgépesítés-szervezési középfokú szakemberek képzése volt. Az ilyen 
szakemberekre a KSH-nak és országszerte is nagy szükség volt. Az 
ügyvitelgépesítés-szervezési profil erősítése érdekében a KSH-ból az iskolába 
helyezték Zrinszky Oszkárt, igazgató helyettesnek. A KSH támogatta az iskolát és 
szakmai felügyeletet is gyakorolt felette. Az iskola igazgatója Jámbor László volt. 
Zrinszky Oszkár a technikai részekkel foglalkozott, az ügyvitelszervezés szak és 
eszközeivel. 
1974-ben az OM kívánságára egy R- 20 számítógépet kapott az iskola. Ekkor került 
az iskolához Vancsura Zsolt az R-20 gép műszaki vezetőjének, 1979-től a 
Számítóközpont vezetője, 1981-től az iskola szakmai igazgatóhelyettese lett a 2008-
as nyugdíjba vonulásáig. 1974 és 1979 között a Számítóközpont (Számítástechnikai 
Labor) vezetője Ökrös Tiborné volt. 
 
2 
 
1977-ben került az iskola élére Jancsó Ferenc és nyugdíjba vonulásáig (1996) 
vezette az iskolát. 
Az iskola számítástechnikai gépparkja folyamatosan fejlődött. Az R-20 gépet 
lecserélték vállalati felajánlásokból R-35 gépre és IBM S/370 gépre. A nagygépes 
irány fokozatosan a személyi számítógépek alkalmazása felé fordult és 2000-re már 
7 db PC-s gépteremmel rendelkezett. Az anyagi fedezetet különféle pályázatokon 
nyert összegek és a vállalati patronálások biztosították. Számos vállalat patronálta az 
iskolát, a legnagyobb támogatók közé az OTP és a Hungarocamion tartozott. 
A nagyszámítógépek leszerelésekor, strukturált hálózat kialakításával egy időben, 
egy szerverekből álló géppark került kialakításra, amely a CISCO Hálózati Akadémia 
tananyagának oktatásához is elegendő volt. 
A tanári kar és a Számítástechnikai Labor nem tanár dolgozói is folyamatosan 
fejlesztették a tananyagot. A tanítványok az érettségivel együtt számítástechnikai 
programozó vagy számítástechnikai folyamatszervező szakképesítést kaptak. Az 
OM-ben Kóbor Zoltán főelőadó támogatta a számítástechnikai szakközéppé 
átalakulás tervét. Rengeteg egyeztetést kellett végezni, hogy a szakképesítés 
elfogadott legyen. Az iskola és a KSH kapcsolata is nagyon jó volt, nem kevésbé 
köszönhetően Jancsó Ferenc és Ormai László (KSH) személyes 
együttműködésének. 
Az egyeztetések során sikerült meggyőzni Szegeden Muszka Dánielt, hogy ö avasa 
fel az első magyar számítástechnikai szakközépiskolát, amelyet professzoráról 
neveznek el. 1991-ben az iskola felvehette a Kalmár László Számítástechnikai 
Szakközépiskola nevet. Ezt az eseményt a Magyar Posta emlék levelezőlap 
kiadásával ünnepelte meg. 
 
 
 
 
3 
 
Az átalakuláskor az iskola évfolyamonként 5 osztályos, az iskola létszáma pedig 600 
körül volt. Az átalakulás után néhány évvel a nagy túljelentkezés, az országos 
beiskolázás ténye alapján a Fővárosi Önkormányzat az iskolának előírta, hogy egy 
többlet osztályt indítson az első évfolyamon. Ekkor 650 fölé nőtt az iskola 
összlétszáma. 
A tanári kar létszáma 45 körül volt az átalakuláskor. A Számítástechnikai Labor 
dolgozói nem voltak tanárok, azonban a szakmai oktatást nekik is kellett végezni: a 
számítógép technikai része, az üzemeltetési rész (operátori munka), valamint a 
programozás. Később ezekre a területekre új emberek (fiatalok) kerültek, illetve az 
ügyvitel-gépesítést tanítók átképezték magukat az egyéb szakképzési területekre, 
főleg a programozásra. Mivel nagy igény volt minden területen a számítástechnikát 
ismerő szakemberekre, ezért főállású tanárokat nem nagyon találtak. Sok esetben 
csak óraadó ipari szakemberekkel tudták megoldani az oktatást. 
 
Vancsura Zsolt szakmai ig. helyettes, Jancsó Ferenc igazgató, Zrinszky Oszkár szaktanár, 
 dr. Stúr Dénesné általános ig. helyettes 
Az iskola széleskörű szakmai kapcsolatokat épített ki vezető számítástechnikai 
intézményekkel. Bekapcsolódtak az ECDL központok munkájába, elnyerték a CISCO 
Local Academy, az ORACLE Academy, valamint a Microsoft Academy címeket a 
hozzájuk tartozó oktatási anyagok tanításának, illetve az ezt igazoló oklevelek 
kiadásának a jogával. Ezeket a jogosultságokat az iskola nem csupán megszerezte, 
hanem a folyamatos ellenőrzések mellett meg is tartotta. Az iskolák közötti 
versenyben elnyerték az „Innovatív iskola” címet és bekerültek az ország 30 kiemelt 
iskolája közé. A nemzetközi iskolahálózat tagjaként pedig számos, az oktatás 
megújítására törekvő projektben vettek részt. 
Hiába voltak a szép eredmények a nagy iskola összevonások idején, 2007-ben, a 
Kalmár László Számítástechnikai Szakközépiskolát összevonták a Bláthy Ottó Titusz 
Szakközépiskolával. 
dr. Stúr Dénesné (egy ideig első férje nevén) előzőleg általános igazgatóhelyettes 
volt Jancsó Ferenc igazgató mellett, majd a két iskola összeolvasztásáig volt 
 
4 
 
igazgató. Az összevont két iskolarész közös igazgatója Solymár László volt. A volt 
Kalmár László iskola kihelyezett iskolarészként működött. Az első évben Vancsura 
Zsolt volt az iskolarész vezetője igazgatóhelyettesként, ezután nyugdíjba ment. Az 
utolsó évben ebben a pozícióban Madarász Péter követte, aki jelen pillanatban 
(2022) az összevont utódiskola vezetője. Madarász Péter kalmárosként érettségizett 
és az egyetem elvégzése után első munkahelye is a Kalmár László 
Számítástechnikai Szakközépiskola volt. Az összevont iskola nemcsak megtartotta, 
de tovább is fejlesztette a számítástechnikai profilt, neve: Budapesti Szakképzési 
Centrum Bláthy Ottó Titusz Informatikai Technikum. 
 
Budapest, 2022. 03. 01. 
Összeállította: Jancsó Ferencné. Az összeállításban segítették: Vancsúra Zsolt, 
Muzsik Tivadarné, Jancsó Ferenc írásai, Bláthy Ottó Titusz honlap, Bélyegmúzeum, 
Jancsó Ferencné saját visszaemlékezései.  


Az első magyar középfokú számítástechnikai iskola

A prezentációs-tanulmány idődiagram segítségével tekinti át a mesterséges intelligencia különböző területein az elmúlt fél évszázadban Magyarországon végzett kutatási és fejlesztési tevékenységeket: a mesterséges intelligencia magyar történetét és néhány fontosabb eredményét

Dömölki, Bálint

A mesterséges intelligencia múltja Magyarországon : Sántáné-Tóth Edit emlékének ajánlva

Kertészné Gérecz, Eszter

Kertészné Gérecz Eszter 
Minszk-2-22 tapasztalatok több felvonásban 
 
1965 és 1972 között két különböző szituációban dolgoztam Minszk-2, később Minszk-22 
gépen is. 
1. SZÜV Minszk-2 számítóközpont 
1965. június 1-jétől a KSH Számítógépes Ügyvitelszervezési Vállalat (SZÜV) Pintér László 
által vezetett Matematikai programozási főosztályára kerültem átszervezéssel a KSH 
Laborból. 
A SZÜV-ben új, Minszk-2 számítógépes környezet fogadott. Kiss György, Jancsó Ferencné 
Györgyi és Bakos Tamás matematikusok tartottak Minszk-2 programozói tanfolyamot a KSH 
Laborból áthelyezett laboránsok, programozók számára.   
A SZÜV Minszk-2 gépét, az akkori Kun Béla téren, a Ludovika épületének alagsorában 
helyezték el. A gépterem megközelítése az épületen belül eléggé kalandos volt. Az 
alagsorban sorakoztak a SZÜV nyomda hatalmas papírhengerei, ezek között egy szűk 
csapáson kellett keresztülmenni a gépteremig. A gépteremben helyezték el a számítógépet, 
amelynek központi operatív tára 4096 darab 37 bites szóból állt és papírszalagos bemenettel 
és (2 vagy 4?) mágnesszalag egységgel rendelkezett.  
A programozói tanfolyam után Jancsó Ferencné Györgyi volt az osztályvezetőm. Statisztikai 
próbák és matematikai programozási feladatok, majd egy 100 x 100-as szállítási feladat 
programozása volt a feladatom. A szállítási feladat nagymennyiségű adatának feldolgozása 
mágnesszalag segítségével volt végrehajtható.  
A program futtatása felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Ennek megértéséhez ki kell 
térnem a mágnesszalagos egység működésének leírására. A mágnesszalag szekrény két 
részből állt, amelyekben a mágnesszalag szabadon lógott, és a szekrény felső részében 
lévő olvasó az egyik oldalszekrényből a másikba továbbította a mágnesszalagot. A 
mágnesszalag zónákra volt osztva és fixen címezhető volt.    
Illusztrációként egy MINSZK-2-22 gépterem részletét mutatom be, ahol a héttérben 
látszanak a mágnesszalagos egységek. 
 
A rajz a Wikipédia Minszk-22 cikkelyében lévő 1966-ból származó Minszk–22 szovjet gyártmányú 
nagyszámítógép rajzának részlete (https://hu.wikipedia.org/wiki/Minszk%E2%80%9322) 
 
Este indítottam el a 100 x 100-as szállítási feladat futtatását. A program egész éjjel futott. A 
mágnesszalag sajátossága miatt az iterációs eljárás során a program folyamatosan 
„rángatta” a mágnesszalagot. A futtatás szépen haladt, azonban reggel, amikor már úgy 
nézett ki, hogy sikeresen lefut a program, a mágnesszalag teljesen összegyűrődött, 
használhatatlanná vált! 
Kisebb adatmennyiséggel, egyszerűbb matematikai számításokat sikeresen fel tudtunk 
dolgozni. A szállítási feladat kapcsán azonban át kellett gondolnunk, hogy mit tegyünk a 
kudarc után.  
Szerencsére egy újszerű menekülő utat sikerült találnunk. Miközben az alagsorban, elég 
nehéz körülmények között lehetett dolgozni a Minszk-2 géppel, az épületben egy másik 
gépterem építése is zajlott, ahová egy Gier dán gépet installáltak. A Minszk programozás 
mellett már el kezdtem tanulni az Algol 60 eljárás-orientált 3. generációs programozási 
nyelvet (amelynek tanításáról 1968-ban írtam diplomamunkámat). Döntés született, hogy 
átírom a szállítási feladatot Gier Algol 60-ba, amely a már alaposan kidolgozott blokkdiagram 
felhasználásával, a gépi kódú programozás után egy gyorsabb programozási megoldást 
jelentett. A szállítási feladat mátrixát a korszerű RC2000 lyukszalag olvasóról be tudtuk 
olvasni és sikeresen lefutott a program. 
2. Infelor: Minszk-2-22-n végrehajtott alkalmazási feladatok 
1968. november 1-én léptem be az Infelorba, a Szilágyi Erzsébet fasorban lévő Infelor 
Minszk-2 számítóközpontjába, ahová éppen a Minszk-2 programozási tudásom miatt vett fel 
Nyíry Géza számítóközpont vezető. 
Az Infelor Minszk-2 gépén Mitra autókódban lehetett programozni, amelyet Bakos Tamás 
fejlesztett. Ez a fordítóprogram már néhány könnyítést nyújtott a gépi kódú programozáshoz, 
talán a legfontosabb segítség volt, hogy relatív címek használata, szemben a fix címzésekkel 
valamint a szubrutinok használata, beillesztés és a hivatkozás megvalósítása. 
Az Infelorban különböző alkalmazási feladatokat oldottunk meg. Az egyik komplex feladatom 
kapcsán elkerülhetetlen volt a mágnesszalag használata. Kísérleteket végeztem, hogy 
hogyan lehetne elkerülni a mágnesszalag rángatását. Arra az eredményre jutottam, hogy a 
címezhető mágnesszalag zónát nem szabad teljesen kitölteni adattal. A mérések alapján 
sikerült meghatározni azt a minimálisan üresen hagyandó területet, amelyet átugorva a 
szalagolvasó simán el tudja érni a következő zóna címét.   
Hátrányból előny 
A mágnesszalag ilyen használata tette lehetővé, hogy egy geológiai feladatnál sikerült a 
felszíni rétegek közötti kapcsolatok elemzését hatékonyan megoldani. A központi egységben 
tároltam a rétegek eléréséhez szükséges indexek táblázatát, és kihasználva a 
mágnesszalag zónák direkt címezhetőségét, a feladatot úgy lehetett megoldani, mint, ahogy 
később azt az IBM mágnes diszk indexelt file-szervezésénél láthattuk. 
Talán 1970-ben a Minszk-2 gépet a Május 1 Ruhagyár központi épületének legfelső  
emeletére egy korszerű gépterembe költöztették, és hamarosan még egy Minszk-22 gépet is 
installáltak. A kapacitásában jelentősen megnövekedett Minszk számítóközpontban jelentős 
adatfeldolgozási feladatokat kellett megoldani a Május 1 Ruhagyár részére. 
Ebben az időben ismerhettük meg az általános programok és programcsomagok terjedését 
a nyugati számítástechnikában. A Nyíry Géza által irányított számítóközpontban 
vezetésemmel jelentős fejlesztői kapacitás (Szmrecsányi Klára, Turny Zoltánné Emőke, 
Ballya Éva, Szilvásy Lajosné Júlia, stb.) foglalkozott általános programok fejlesztésével. A 
fejlesztések eredményéről a Számvitel és Ügyviteltechnika 1973. szeptember 8-9 számában 
megjelent cikk (Kertészné Gérecz Eszter és Nyíry Géza: Alkalmazási software a Minszk-2-22 
számítógépeken) számol be. A cikk megtekinthető a https://itf.njszt.hu/objektum/alkalmazasi-
software-a-minszk-2-22-szamitogepeken linken. 
. 


Minszk-2-22 tapasztalatok több felvonásban

Az EMG megalakulásának bemutatása az Egyesült Izzó és az Orion vállalatokon keresztül Striker György munkássága alapjá

Forgács, András

EMG létrejötte - Striker György szerepe

Havass, Miklós

Havass Miklós 
 
Az első hazai számítástechnikai alkalmazások 
az NE 803/B számológépen 
 
A Nehézipari Minisztérium Számolóközpontjában, idővel a Nehézipar Minisztérium Ipargazdasági 
és Üzemszervezési Intézetéhez csatolt Számolóközpontjában kezdettől (1962) fogva készítettek 
programokat a számolóközpont munkatársai ill. külső intézmények kutatói-programozói. Az első 
évben ezek jobbára a számítógép lehetőségeit kipróbáló programok voltak. A lehetőségek 
kitapogatását követően, mint akkor az ország legmodernebb számítógépén, számos országosan 
jelentős feladat megoldására került sor a Számolóközpontban. A megoldott feladatok egy részét a 
Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete által 1965-ben kiadott 
„Számítástechnikai Közlemények” egyes füzeteiben jelentették meg. Összefoglalónk a 8 füzetben 
megjelent beszámolókat listázza. A közlemények Megyery Károly gyűjtéseként a Budapesti Műszaki 
és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárban kerültek 
elhelyezésre, 2021-ben. 
 
1965/1 
Berényi Miklós: Derékszögű négyszög alaprajzú lapos gömbsüveghéj igénybevételének számítása 
elektronikus számológéppel. 
Komlóssy István – Náray Miklós – Nyéki Júlia: Keretgerendák statikai-gazdaságossági vizsgálata 
elektronikus számológéppel. 
Holnapy Dezső – dr. Pálfi Gyuláné: A szabadfelszínű víztermelő ill. talajvízszintsülyesztő 
kútrendszerek gépi számítási eljárása. 
Maros István: Egy lemezfelszabási feladat. 
Székely Béla: A Zuse Graphomat 2 64 általános ismertetése és a vezérlőpult kezelése. 
1965/2 
Farkas Imre – Rinágel József: Ügyvitelgépesítéssel kapcsolatos tanulmányok elektronikus 
számológéppel II. Időbéres (havidíjas) dolgozók bérszámfejtése. 
Farkas Imre – Pázmány Béla: Ügyvitelgépesítéssel kapcsolatos tanulmányok elektronikus 
számológéppel III. Az NE 803/B elektronikus számológép ügyvitelének gépesítése. 
Pázmány Béla: Egy speciális regressziós feladat megoldása. 
Pázmány Béla: Elektronikus számológép alkalmazása normális eloszlás hipotézisének ellenőrzésére. 
Havass Miklós – Várkonyi Zsolt: MÁV „kilométerező” program. 
1965/3 
Krepuska János: Program egykomponensű folyadékok egyensúlyi viszonyainak elektronikus 
számológéppel történő számítására. 
Havass Miklós – Popper György – Rinágel József: Magasabb fokú algebrai egyenletek egy numerikus 
megoldásáról. 
PopperGyörgy: Magasabb fokú algebrai egyenletek megoldása elektronikus számológéppel. 
Szidarovszky János: Gépi módszer nem állandó együtthatójú lineáris differenciálegyenlet 
megoldására. 
 
1965/4 
Dr. Pálfi Gyuláné: Sokismeretlenes egyenletrendszer gépi megoldása. 
Fekete Sándor: Földalatti vasút állomáskeresztszelvényeinek statikai számítása.  
Holnapy Dezső: Változó fajlagos súlyú (inhomogén) kötél alakjának meghatározása digitális 
szimuláció segítségével. 
Dr. Pálfi Gyuláné: Programkönyvári tájékoztató. 
 
1965/5  
Holnapy Dezső – Vértesi Péter: Bánya-szellőzőhálózatokszámítása National-Elliott 803/B 
elektronikus számítógépen. 
Berényi Miklós: Rajzolás digitális, elektronikus gépekkel. 
Várkonyi Zsolt: Anyagtároló bunker minimális térfogatának meghatározásas elektronikus 
számítógéppel 
Holnapy Dezső – Dr. Rontó Györgyi: Sorozathígítás útján nyert oldatokból vett minták értékelése 
maximum likelihood módszerrel. 
 
1965/6 
Fried Ervin: Vesszőmentes kódrendszer algoritmikus konstrukciója. 
Pázmány Béla: Változtatások a programkönyvtár S 101 jelzésű, többváltozós regressziószámítási 
programjában. 
Havass Miklós: Gyógyszernevek generálása elektronikus számológépen. 
Zsellér Gyula: Egy speciális lineáris programozási feladatról. 
Mihályffy László: Lineáris programozási feladatot leíró gépi nyelv szintaxisa. 
 
1965/7 
Kardos Gilbert (Ford.): SMS: Egy 803 autókóddal használható mátrix-szubrutin rendszer. 
 
1965/8 
Popper György: Egyismeretlenes egyenletek numerikus megoldása. (Transzcendens és algebrai 
egyenletek numerikus megoldása elektronikus számítógéppel.) 
 
Jelentős alkalmazások még ebben az időben: 
Almássy Bálint: Csőhálózati számítások 
Almásy Gedeon: Összetett vegyipari folyamatok stacionárius működésének matematikai modellezése 
Fölsz Attila: Laterolog szondák optimális kiválasztása az OGIL Kútgeofizikai Osztályán 
Holnapy Dezső: Bős-Nagymarosi vízlépcső statikai számításai 
Homola Viktor: Erőműves hősémaszámítás 
Jakkel Ottó – Popper György: Néhány paraméter hatása a legkedvezőbb csapágytámaszközre 
Jakkel Ottó – Popper György: Szerszámgép főorsók kritikus fordulatszámainak meghatározása 
elektronikus számológéppel 
Jedlovszky Pál: Bonyolult rektifikáló oszlopok vegyészmérnöki számítása 
Kornai János, Tardos Márton: ÁKM számítások 
Máray Ferenc – Havass Miklós: Külszínfejtési számítások 
Mihályffy László: Dinamikus ökonometriai számítások vizsgálata 
Rinágel József: Külszíni fejtés optimális határai 
Szakolczay György: Ármodellek számítása 
Vajna Zoltán: Áramlástani számítások 
 


Az első hazai számítástechnikai alkalmazások az NE 803/B számológépen

Foltényi, Vilmos

1 
 
 
 
 
Foltényi Vilmos: 
 
Visszaemlékezés a kezdetekre: FIFO, Autokód, ALMO, ALGAMS  
 
 
Még az egyetem padjait koptattuk, amikor a Nehézipari Minisztérium (NIM) vásárolt egy 
NE Elliott 803/B számítógépet. Tranzisztoros működésű volt és volt egy „magas szintű” 
programozási nyelve, az Autokód (akkoriban így írtuk: Autocode). Nagy ugrás volt ez az 
előző (gépi kódú) számítógéphasználathoz képest. Más intézmények is vettek Elliott 
számítógépeket - pontosabban a NE 803/B számítógépből csak kettő érkezett 
Magyarországra: a NIM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetbe (IGÜSZI) és a 
Vaskohászati Igazgatóságra. A jogörökös ICT gépből vásároltak többet. Hamarosan vagy 
öt ilyen típusú gép működött Magyarországon.  
Ekkor történt, hogy hazánk egyik éber őre észrevette, hogy mi az imperialistáktól 
veszünk számítógépeket, amikor a Szovjetunió is gyárt ilyeneket; így került Ural-2 az 
MTA Számítástechnikai Központjához (MTA SZK), a Budapesti Közgazdaságtudományi 
Egyetemhez (BKE) és talán a Könnyűipari (vagy Építészeti) Minisztériumhoz. 
Elektroncsövekre épült; volt egy kicsi matematikai könyvtára. Minden szubrutint a 
négyezres memóriacímtől írták, az adatok ötezertől indultak. Volt egy betöltő program, 
aminek meg lehetett adni, hogy ténylegesen hová töltődjenek be ezek a szubrutinok. A 
gépnek még assemblere sem volt. 
  
Az Ural-2 Úri utcai (MTA SZK) felállítása után Szelezsán János hivatott magához. Azt 
mondta, hogy üssünk két legyet egy csapásra: írjak egy Elliott 803 Autokód 
fordítóprogramot az Ural-2-re. Így lesznek Autokód programok, amiket az Ural-2 gépen 
lehet majd futtatni, és lesz majd kb. ötven programozó, akik majd tudnak programokat 
írni és futtatni az Ural-2 gépen. 
  
Gépi kódban fordítóprogramot írni reménytelen. Gépi kódban írtam egy nagyon egyszerű 
assemblert, majd megírtam magát az assemblert az új nyelven. Kis lépésenként 
„okosítottam" az assemblert, mindig felhasználva az előző változatot. Az assemblert 
FIFO-nak neveztem el (FIdrich FOltényi – ugyanis abban az időben Fidrich Ica volt a 
közvetlen főnököm). A Közgáz (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, BKE) 
matematikusai felajánlották a matematikai könyvtár megírását; mindig időre és hiba 
nélkül adták át a megbeszélt programokat. Hozzáfejlesztettem néhány új dolgot az 
Autokódhoz, pl. le lehetett menni egy szinttel, és gépi kódban folytatni a programot, majd 
vissza az Autokód szintjére; új utasításokat is fejlesztettem a külső adattárolók 
használatára. (Amikor a gépteremben dolgoztam, a fejem felett egy festő a hátán fekve a 
freskókat, én pedig a fordítóprogramot javítottuk.) - Tudomásom szerint ez volt az első 
Magyarországon írt fordítóprogram. 
  
A hivatalos átadás egy, az Elliott 803-ra írt program lefordítása és lefutása volt. Az 
általam ismeretlen program nem fordítódott le. – Az Ural-2-re írt Autokód a programot 
soronként olvasta be egy lyukszalagról. Az olvasó nem tudott pontosan megállni, ami 
miatt a következő sorból néha néhány karakter elveszett. Kitaláltam, hogy a sorokat 
2 
 
néhány felesleges kocsi-vissza karakterrel kell lezárni; az Elliott program íly módon 
"kijavítva" sikeresen lefordítódott és lefutott, az eredetivel azonos eredményt produkálva. 
 
Az Autokódban több program íródott. Az egyiket Fidrich Ica írta és (sajnos a szikár férfi 
nevére nem emlékszem) egy másik programozó a Volán számára útvonalak 
optimalizálásra. Programjaik túl hosszú ideig futottak. Megnéztem, s láttam, hogy  
majdnem mindenütt dupla pontosságú aritmetikát használtak, amire nem volt gépi 
utasítás. Fordítóprogramomat átnézve volt néhány ötletem, hogyan lehet gyorsabban 
szimulálni a dupla pontosságú aritmetikát. Programjaik így gyorsabban futottak, aminek 
nagyon örültek. 
  
A fentiekkel azonos munkát végeztem el az Információ Feldolgozási Laboratóriumban 
(Infelor) működő Minszk-2 számítógépre; az assemblert MISI-nek neveztük el. A 
Minszk-2-re írtam egy debuggert is, batch felhasználásra. Az assembler program elé egy 
táblázat formájában lehetett kérni, hogy milyen információkat kérsz az assembler 
programból, pl. egy változó hol és hogyan változtatja értékét a megadott 
programrészekben (ez természetesen az egész program is lehetett), két címke között mi a 
ciklusszámláló értéke stb. Mivel nem volt gépi támogatás, ebben és hasonló helyzetekben 
a program értelmezve hajtódott végre. Az Autokódnak magának megvoltak a saját debug 
utasításai. 
  
Fiatalság bolondság – egyszer a debuggernek megadtam a debuggert egy változó 
figyelésével az egész programban, azaz az egész második debugger értelmezve hajtódott 
végre. A második debuggernek megadtam az Autokódot hasonló módon, az is értelmezve 
hajtódott végre. Az Autkód, emlékszem, nagyon lassan futott: kb. 3 másodpercenként 
dolgozott fel egy karaktert. 
 
Az Autokód elé Bakos Tamás írt egy előfordítót. amely megengedte volna bonyolult 
kifejezések használatát. Az integrálásra, sajnos nem került sor, mivel akkor már 
Oroszországba készültem. Az akadémia Moszkvába küldött ki részt venni az ALGAMS 
fordítóprogram írásában. A fordítóprogram elkészítését E. Z. Ljubimszkij irányította, aki 
a Lomonoszov egyetemen volt professzor. A fordítóprogram befejezésekor meghívott 
aspiránsnak. Itthon felvételi vizsgát kellett tennem; a bizottság elnöke Kalmár Laci bácsi 
volt, aki elképesztően egyszerű kérdéseket tett fel, még véletlenül sem lehetett rossz 
választ adni – felvettek és kiküldtek. 
 
Amikor megtagadtam a katonai szolgálatot, sok kihallgatás után egyszer mosolyogva 
fogadtak. A hátamon a hideg futkározott; azt mondták, hogy az Infelorban írt 
programjaimat a honvédség számára is írtam, ezzel messze túlteljesítve a honvédelmi 
kötelezettségemet, mehetek haza. 
 
Mint aspiráns nem volt szabad mellékesen pénzt keresnem, az akadémiai fizetésből 
viszont nem nagyon lehetett megélni, ezért átmentem az Országos Tervhivatal 
Számítástechnikai Központjába (OT SZK), ahová akkor érkezett hazánk (akkor) 
legmodernebb számítógépe. az ICL. 
  
Több programozó kínlódva írta meg az EC-1010-re (más néven R10) írt programjaikat. 
Az OT SZK-ban kezdtem el egy ALMO fordítóprogramot tervezni és írni az ottani angol 
ICL számítógépre.  
3 
 
Érdekesség: mikor esett el Saigon? 1975. április 30-án. 1974 októberében behívtak a 
VIII. kerületi katonai kirendeltséghez. Ott közölték velem: Saigon hamarosan el fog esni, 
az amerikaiak működőképes számítógépeket fognak hátra hagyni. Az én feladatom lenne 
az adatok lementése későbbi feldolgozás számára. Mondtam nekik: nem megyek 
Vietnamba. 
Amikor az Infelorhoz kerültem, kiküldtek Svédországba a DATA SAAB által megrendelt 
DIL fordítóprogram írására; a fordítóprogram COBOL-ban íródott.   
A következő feladatom az ALMO fordítóprogram írása az R10-re volt. Kaptam öt 
programozót és egy tesztert. Öten gyorsan haladtunk a fordítóprogram írásával (az egyik 
programozó hozzájárulása minimális volt).  
Majdnem befejeztük a fordítóprogramot, amikor a Fővárosi Tanács Számítástechnikai 
Központjához kerültem a programozási munkák vezetőjeként. Három munkánkat 
említeném meg: a főváros ingatlanjai ügyviteleinek gépesítése; 13 segédprogram, 
amelyek a Logabax és az IBM gépeket tették kompatibilissá (ezen Párisban dolgoztunk).  
Közben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem számára írtam egy programot a 
gépállomások optimális felhasználására Simula-67-ben.   
 
Egyszer az Akadémiára mentem vonatjegyért; a jegyekkel foglalkozó hölgy nem volt ott, 
munkatársai mondták hamarosan jön, várjam meg. A hirdetményeket olvasva volt egy, 
amelyben keresnek valakit Dubnába (Szovjetunió), aki huszon-valahány dolgot kell 
tudjon; ha jól emlékeszem, 5 programozási nyelv is volt a listán: Fortran, PL/1, COBOL, 
R40 és R10 assemblerek. Én tudtam mindegyiket; jelentkeztem és kiküldtek. (A Fővárosi 
Tanácstól elengedtek.) 
  
Érdekességként megemlíteném, hogy a Szovjetunió ekkor támadta meg Afganisztánt; a 
Pentagon embargót rendelt el. A számítógép hálózatban néhány alkatrész meghibásodott, 
amely miatt az egész hálózat használhatatlanná vált. Egy kis svájci cég jött, megjavította, 
miután minden rendesen működött. Évekkel később Belgiumba repültem: egy hetet 
akartam Bruges-ben eltölteni, egy könyvet olvastam a városról. A mellettem ülő férfi 
mondta: ő ismeri a várost és adott néhány tippet, mit nézzek meg. Szó szót követett, 
kiderült ő az ENSZ-ben a technológia biztonságos felhasználásán dolgozik. Nevetve 
idéztem Lenint: az imperialistáktól fogjuk megvenni a kötelet, amire majd felakasztjuk 
őket, és elmeséltem a fenti dubnai történetet. Döbbenetemre megnevezte a svájci céget és 
hozzátette, „meghoztuk a megfelelő intézkedéseket”; további részleteket nem tudtam 
meg. 
 
Dubnában az Egyesített Atomkutató Intézetben dolgoztam, az EC-1040 és az R10 
gépeken. PDP/8 processzor felhasználásával építettek CAMAC berendezéseket a fizikai 
kísérletek vezérlésére és az adatok összegyűjtésére. Én is írtam programokat 
assemblerben, beleértve teszt programokat is. Szabad időmben befejeztem az ALMO 
fordítóprogramot. A végső tesztelésre az ALGAMS fordítóprogramot használtam, ami 
ALMO nyelven volt írva.  
Mint már említettem, az ALGAMS fordítóprogram egy részét én írtam Moszkvában. Az 
ALGAMS jellemzése: ALGOL 60 + sok mátrix művelet + párhuzamos blokkokat meg 
lehetett jelölni párhuzamos végrehajtásra (ami az ALMO nyelvre is igaz volt). Az 
ALGAMS fordítóprogram nagyon használta ezeket a speciális blokkokat, amiket 
egymásba is lehetett skatulyázni; a legnagyobb ilyen mélység nyolc volt. Az R10-en az 
ALMO fordítóprogram az ilyen speciális párhuzamos blokkokat a memóriának 
ugyanabba a részébe töltötte be és egymás után hajtotta végre. 
4 
 
  
Az ALMO fordítóprogramról írtam egy disszertációt, amit 1982.  március 3-án a 
Lomonoszov egyetemen megvédtem, ellenszavazat nélkül. Az ALMO-hoz írtam egy 
felhasználói kézikönyvet, és egy másik dokumentumban részletesen leírtam, hogyan 
működik a fordítóprogram. Mindezt, beleértve a fordítóprogramot is, összepakoltam és 
Dubnából beutaztam Moszkvába és ott átadtam a VIDEOTON helyi képviselőinek. Nem 
tudom mi történt az átadott anyaggal.  
A helyzetem ekkor már elég rossz volt. Tettem ugyanis néhány megjegyzést a szovjet 
rendszerről, ami a dubnai párttitkár tudomására jutott. Behívatott, kilátásba helyezte, 
hogy visszaküldenek Magyarországra, ahol életem végéig csőszként vagy raktárosként 
állandó éjszakai műszakban dolgozhatok (nyugdíjba menésről nem esett szó). Végül 
hozzátette: minden alkalmat meg kell ragadnom a szovjet rendszer felsőbbrendűségének 
a bizonyítására, és hogy figyelni fognak. Így jobbnak láttam elhagyni a szocialista tábort. 
 
Olaszországban, Rómában (ha jól emlékszem, a kis céget Computer Centro-nak 
nevezték) írtam egy kis üzletek adminisztrálására szolgáló programot Olivetti M20 (Z-
8000) PC-re, assembler nyelven. A feladatot részekre bontottu;, amikor befejeztem egy 
részt, fizettek. A munkatársam egy Oxfordban végzett angol volt, a főnököm is jól beszélt 
angolul, így nem voltak nyelvi problémáim. 
 
1983-ban Amerikába költöztem; néhány érdekesebb munkámat megemlítek alább. 
A Ryan-McFarland cég fordítóprogramokat írt PC-k számára. A Basic számára én írtam a 
grafikus részt, 100% Microsoft Basic kompatibilitással. A Fortran fordítóprogramhoz 
írtam egy 100% kompatibilitis debuggert az IBM nagygép megfelelőjével. A 
fordítóprogramok egy része assembler kódot generált a Motorola 68020 processzorra.  
A fordítóprogramok írói állandóan panaszkodtak a cég által a chiphez adott assembler 
korlátozott előre-hivatkozása és a generált tárgykód rossz minősége miatt. Ez utóbbi, 
gondolom, némi magyarázatra szorul. Az utasítások csoportokba voltak szedve, vegyük 
pl. a „move” csoportot. A chipnek volt 13 move utasítása, mindegyiknek megvolt a maga 
mnemonikja, de ezeket gyakorlatilag senki sem használta; még a programgenerátorok is 
az általános MOV utasítást használták; az assemblernek az operandusokból kellett 
meghatároznia a tényleges move utasítást. Ha az operandusokban volt még nem definiált 
változó is, az assembler a leghosszabb move utasítás számára foglalt le helyet. Ha később 
kiderült, hogy rövidebb utasítás is elegendő lenne, az assembler vagy hagyta a hosszabb 
változatot, vagy a felszabaduló byte-okba egy byte-nyi „noop” utasításokat generált. 
Felírtam az assemblert BNF
1
-ben és az ALMO-nál bevezetett módon átalakítottam – a 
szintaktikus analízis az assembler és az ALMO esetében azonos volt. 
 
Az Ashton-Tate dBASE IV számára írtam egy parsert. Egy kis cég, a CrossAccess 
elhatározta, hogy az IBM DB2-höz hasonló szolgáltatást fog felajánlani sokkal olcsóbban 
és rugalmasabban, 14 féle file rendszert megengedve. Ennek keretében írtam FORTRAN, 
COBOL és C előfordítókat a beágyazott SQL utasítások feldolgozására. Az IBM később 
megvette ezt a kis céget. 
 
Amikor a cc:Mail cégez kerültem elhatározták, hogy  teljesen újraírják a cc:Mail-t. A file 
rendszert meghatározó megbeszélések nem nagyon haladtak előre. Terveztem egy 
nyelvet, és megkértem a résztvevőket: írják le elképzeléseiket ezen a nyelven. A file 
rendszer hamar kialakult; írtam egy fordítóprogramot, és a file rendszer ott volt a diszken.  
                                                          
1
 Backus Naur Form 
5 
 
 
Érdekességként megemlítem: ekkor történt, hogy IBM / Lotus / Notes elhatározta, hogy 
emailt adnak a Notes-hoz; megvették hát a cc:Mail-t. Az integrálási munkákra engem 
küldtek Westford-ba (Massachusetts), a Notes kifejlesztőihez. Az integrálás után az IBM 
megszüntette a cc:Mail-t és mondta a felhasználóknak, hogy vegyenek Notes-t. A 
felhasználók kb. 97%-a Microsoft Outlook-ot vette meg. Az újságok tele voltak az IBM 
kigúnyolásával. 
 
Amikor a 60-s éveimet tapostam. három munkahelyem is volt. Könnyebb munkát 
kerestem, így elvállaltam egy UNIX-on futó SQL adatbázis IBM nagygépre történő 
átvitelét, majd az Aion expert system (szakértő rendszer) karbantartási / tanácsadási 
munkakörét; mindkettőt a CA cég számára végeztem.  
A következő munkahelyem a Webex volt. A tervezők elhatározták, hogy a Microsoft 
Exchange szerverhez hasonló email szervert fognak a termékhez hozzáadni. A cc:Mail-
től egy kis csoport (magamat is beleértve) és sok új programozó dolgozott a szerveren. 
Az én fő feladatom a szerver és az Outlook információ cseréjének a pontos megértése 
volt. Az alapok lerakása után azon a részen dolgoztam, amit egy teszter vagy egy 
fejlesztő kért. Ez lett életem legnagyobb modulja: több mint 15 ezer C++ sor (és még sok 
nyitott kérdés volt hátra). A Webex vezetősége azonban elhatározta, hogy a terméket 
email szerver nélkül fogják forgalmazni.  
 
Az utolsó munkahelyem Microsoft (MS) volt, ahol 70-75 évesen dolgoztam. Az EU 
megkövetelte, hogy MS dokumentálja termékeit és állítson fel egy csoportot termékeik 
támogatására – ezt Open Specifications-nak hívják. Én a MS Office plusz email 
támogatásáért felelős csoportba kerültem. 
 
 
75 éves koromtól nem dolgozom, feleségem sem dolgozik, de nem költöztünk el; ma is 
néhány percnyire élünk a Microsoft fő épületétől, Redmondban (Washington állam). Két 
gyerekem gimnazista, de egyetemi kurzusokat is vesznek fel, így újra tanulom az 
analízist, a differenciálegyenleteket, a fizikát; a programozási kurzuson a Python-t 
használják, feladataikat mindig megoldom. 
 
Redmond, WA, USA 
2021 december 
 
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 


Visszaemlékezés a kezdetekre: FIFO, Autokód, ALMO, ALGAMS

A szerző bemutatja Kozma professzor életútját az Egyesült Izzótól a Bell laboratóriumon keresztül az áramkörtervezés és a telefonos hálózat, telefonközpont tervezés kiemelkedő alakjaként az 50-es évek meghurcolásával együtt, hogy is lett a BME tanszékvezető professzora, akinek nevéhez kötődik a MESZ1 számítógép megalkotása

Not a member yet