REAL-EOD

Barta, János

„Ha Zemplin vármegyét az útas visgálja...” : (Gazdálkodás és társadalom Zemplén megyében a 18. század végén)

Tolnai, Márton

Köztestületi tagok : 2009

Póka, Teréz

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

PÓKA TERÉZ
Termogravimetriai módszerek és műszerek 
(derivatográfia) fejlesztése és alkalmazása: 
egy sikertörténet Magyarországon
A Budapesti Műszaki Egyetemen Erdey László professzor analitikai kémiai iskolájában Paulik Ferenc és Paulik 
Jenő az ’50-es években a term oanalitika területén sikeres kutatásokat végzett a termomérlegek fejlesztése terén. 
A termikus görbe deriválására alkalmas műszer fejlesztésével 1960-tól a Magyar Optikai Művek kivitelezésében, 
kiváló teljesítményű m űszert gyártottak derivatográf néven. A műszerből a gyár 1960 és 1990 között 4000 darabot 
gyártott, amellyel ellátta a hazai piacot és 16 országban az exporttal 150 m illiárd forintos állami bevételt szerzett. 
A derivatográf nemzetközi elismertsége máig is tart, sajnos azonban a gyártás leállt, m ert a M OM-ot 1995-ben 
gazdaságtalannak minősítették. A derivatográfia földtudományi alkalmazásában a Magyar Állami Földtani Inté­
zetben Földváriné Vogl M ária (később akadémikus) és Kliburszky Béla ért el m eghatározó eredményeket a ’60-as 
években. Az ő eredményeik indították el, majd főleg Földvári Mária vezetésével a M ÁFI-ban végzett m űhelym un­
ka terjesztette el a földtudományi, ásvány-kőzettani kutatóhelyeken és a legfontosabb hazai nyersanyagkutatást 
végző iparban a derivatográf széleskörű alkalmazását.
A MAGYAR TERMOANALITIKAI ISKOLA A 20. SZÁZAD KÖZEPÉN:
A DERIVATOGRÁF MEGSZÜLETÉSE
A kémia területén a termoanalitika elméleti alapjainak felismerése H. L. Le CHATELiER-től 
(1850-1936) származik, aki felfedezte, hogy különböző anyagtípusok (agyagásványok) hőhatásra 
eltérő hőfokon alakulnak át, és átalakulásuk során diszkrét hőmérsékleten hőt nyelnek el, ill. hőt 
termelnek (1882). Ez azt jelentette, hogy az egyes anyagfajtákra jellemző a hőmérséklet hatására 
bekövetkező változások hőfoka. Később azt is észlelték, hogy ezek a változások gyakran az anyag 
tömegének megváltozásával is járnak, tehát a hőmérsékletmérés mellett a folyamat során a tő- 
megváltozást is mérni kell. Az elv analitikai felhasználáshoz azonban a mérési adatok egyidejű, 
pontos és gyors rögzítéséhez az elektrotechnika fejlődésére is szükség volt. A múlt század 40-es 
éveire már kezdetleges laboratóriumi műszereket is fejlesztettek a termoanalitikai módszer rutin 
alkalmazására, az USA-ban pedig megszerkesztették a Mettler-mérleget, amely a hőmérséklet és a 
sulyváltozás egyidejű mérésére volt alkalmas.
A termoanalitikai kutatások és az azzal kapcsolatos műszerfejlesztés a Budapesti Műszaki 
Egyetem Általános és Analitikai Kémiai tanszékén E r d e y  L á s z l ó  (1910-1970) akadémikus, ko­
rának nemzetközi hírű vegyészprofesszora kezdeményezésére az 1950-es évek elején indultak 
el- Közel 1 0  év leforgása alatt önálló magyar termoanalitikai tudományos iskola alakult, amely 
célkitűzésének tekintette a műszeres termoanalitika fejlesztését és gyors ipari bevezetését Ma­
gyarországon. A termoanalitikában a termogravimetria (termomérleg) fejlesztés került a kuta­
tás élvonalába. Hamarosan a derivativ termogravimetria, a derivativ dilatometria és a termogáz 
titrimetria terén megelőzték a világ élvonalát. Az elméleti alapok fejlesztésétől és a laboratóriumi
75
10.23716/TTO.16.2009.14
kísérletektől a 60-as évek elejére eljutottak a műszer megépítéséig (szabadalmaztatás) és hamaro­
san a sorozatgyártásig.
A komplex termogravimetriás méréseket derivatográfia névvel vezették be. A derivatográfia 
elvének és módszerének fejlesztői és a derivatográf műszer szabadalmaztatói Erdey professzor 
tanítványai és munkatársai voltak: Pa u l ik  F e r e n c  (1922-2005), később a kémiai tudományok 
doktora és Eötvös koszorúval kitüntetett tudós, (aki 1954-től dolgozott a tanszéken) és testvére, 
Pa u l ik  Je n ő  (1927-1988), később a kémiai tudományok doktora, (aki (1962-től dolgozott a tan­
széken.)
Mindkettőjüknek kiemelkedően nagyszámú közleménye van: a témában számos magyar és 4 
angol nyelvű könyvük jelent meg, és nevükhöz 30 találmány és 150 szabadalom fűződik.
Munkásságukért közösen az USA-ban Mettler-díjban részesültek, és a SzU-ban Kurakov em­
lékéremmel tüntették ki őket.
Nemzetközileg jegyzett, hogy a szimultán differenciál termikus és termogravimetrikus analitika 
területén világelsőséget értek el: a sorozatos műszergyártás Magyarországon a MOM üzemében már 
1964-ben elkezdődött
Közel azonos időben a német iskola (Göttingen) más vonalon indult el és műszerük nem tu­
dott olyan sokoldalú, használható eredményt elérni, mint a derivatográf.
A jelentős nemzetközi elismerés eredményképpen a Nemzetközi Termoanalitikai Szövetség 
(International Confederation fór Thermal Analysis; ICTA) megadta a jogot Budapestnek az 1974. 
évi Nemzetközi Konferencia megrendezésére. A nagysikerű tudományos összejövetel előadásait
3-kötetes angol nyelvű kiadványban 1975-ben jelentették meg (305 előadás anyaga). Ezek a köte­
tek a kor termoanalitikai fejlődésére óriási hatással voltak.
A magyar iskola eredményei a kor összes nevezetesebb termoanalitikai monográfiájában 
kiemelten szerepeltek (R.C. Mackenzie, Anglia, 3 kötetes; H.D. Wiedemann, Németország, 
Göttingen; W. Smykatz-Kloss, Németország, Karlsruhe monográfiája).
A műszer megvalósítója és később -  a Paulik testvérek részvételével -  továbbfejlesztője a nagy­
hírű Magyar Optikai Művek (1938-1995) volt. A MOM elődje a Kolozsvári Egyetemen működött, 
Süss N á n d o r  által alapított Optikai Műhely volt (1876). 1918-ban ennek utódjaként alapították 
a Süss-féle Precíziós Mechanikai Rt-1 Budapesten. 1938 és 1995 között ebből alakult ki a Magyar 
Optikai Művek (MOM) és a MOM Kalibergyár (számos vidéki leányvállalattal). A gyárnak virág­
korában, 1979-ben már 8000 alkalmazottja volt.
A derivatográf terméket 1964-ben vezették be a világpiacra és 1995-ig, 31 év alatt 4000 készülé­
ket exportáltak, 150 milliárd Ft akkori összértékben.
Közben két új műszergenerációt is fejlesztettek. A második generáció kvázi-izoterm módon 
működött és gáztitrimétert is lehetett hozzá illeszteni. Az utolsó generáció már mikroprocesz- 
szorral működik és számítógépes mérés-értékelésre ad lehetőséget, saját fejlesztésű kiváló szoft­
verekkel.
A műszert hazánkban egyetemi tanszékek, akadémiai kutatóintézetek mellett az ipari fejlesz­
tő és minőségvizsgáló laboratóriumok szinte kizárólagosan használták. A gyár a Szovjetunió, az 
akkori szocialista országok, valamint Afrika és Ázsia számos országában kiterjedt piaccal rendel­
kezett. A világpiac jelentős átalakulása, valamint a magyar iparban bekövetkezett irányváltás oda 
vezetett, hogy először a MOM számos részlegét privatizálták, majd megszüntették, és fokozatosan 
az egész struktúra felbomlott 1995-re. A derivatográf gyártó részleg kiváló mérnök és technikus 
gárdával rendelkezett. Mivel a belföldön és külföldön egyaránt még működő sok ezer műszer 
szervizelésének biztosítása szükséges volt, megalakult a MOM Szerviz Kft., amelynek feladata a 
szervizszolgáltatáson kívül a szoftver-fejlesztés és a laboratóriumi akkreditációs tevékenység is 
(Budapest, XI. kér. Diószegi út 37-ben működő telephelyen).
10.23716/TTO.16.2009.14
A Derivatográfot világszerte és hazánkban is számos kutatasi és ipari fejlesztési és minőségel­
lenőrzési területen alkalmazzák. A kémiai analitikai és technológiai fejlesztéseket végző intézmé­
nyekben, a kohászat számos területén, a cement-, zománc-, üveg-, félvezető, gumi- es műanyag- 
gyártásban, valamint a gyógyszeriparban nelkülözhetetlen. Az orvostudományi kutatasokban is
alkalmazást nyert (vesekő, epekő vizsgálatok).
A földtudományok szinte összes diszciplínájában, de főként az ásvány-kőzettan, geokémia, 
őslénytan anyagvizsgálatában előszeretettel alkalmazzák, mint gyors és olcsó méiési lehetőséget. 
Az összes geológiai nyersanyag kutatásának, kitermelésének és felhasználásának folyamatában 
fontos láncszem a derivatográfiás mérés. Kiemelkedő jelentősége van az agyagásványok, a termé­
szetes zeolitok, a bauxit, a szénbányászat és a szénhidrogénipar területén. Ezt már a módszer- és 
műszerfejlesztés során felismerték a kutatók, így a földtudományokban már az 50-es évek elejétől 
megkezdődött a kísérleti munka a földtani nyersanyagok termikus sajátságainak sokoldalú meg­
ism erése céljából. A kutatást elsősorban a Magyar Állami Földtani Intézetben és az Eötvös Loiánd 
TudományEgyetem Ásványtani és Kőzettan-geokémiai tanszékén, valamint az 1955-ben alapított
MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumban végezték.
A Földtani In tézetben ennek a kutatásnak élén állt és rövid idő alatt jelentős sikereket ért 
el Földváriné  Vogl M ária  (1912-1996), (1972 után  K liburszkyné Vogl M ária néven) ve­
gyész kutató, osztályvezető, később akadém ikus, akinek legfőbb m unkatársa ebben a m unkában  
Kliburszky  Béla  (1909-1982), elektrom érnök volt. Szinte m inden  jelentős földtani nyersanya­
gon végeztek próbam éréseket, így am ikor a D erivatográf az ipari üzem ek laboratórium aiba került, 
m ár jelentős ism eretekkel rendelkeztek a hazai nyersanyagok term ikus tulajdonságairól. Az ELTE 
TTK K őzettan-geokém iai tanszékén P écsiné  D o náth  Éva adjunktus, később a fo ldtudom ányok 
kandidátusa a hazai zeolitok kutatására kezdte alkalm azni a m ódszert, kezdetben a Kliburszky 
Béla által m egépített, házilagos m érőm űszeren, m ajd a MOM D erivatografon. ^
A geológus, geofizikus és vegyész hallgatók ásványtani kurzusaiban a termoanalitika később a 
derivatográfia kötelező tananyagként szerepelt már az 195o-es évek közepetol. Az első publikációk 
a magyar földtani irodalomban 1954-től jelentek meg, és a későbbiekben szinte nem voltak olyan 
ásványtan-kőzettani, alkalmazott földtani cikkek, amelyekben nem mutattak be derivatografias 
eredményeket A talajok vizsgálatának korszerűsítése is ennek az analitikai lehetosegnek vök kö­
szönhető. (St e f a n o v it s  Pál: A talajok humuszanyagai, 1958). A talajok és az agyagasvanyok ku­
tatásában azért van különleges jelentősége a derivatográfiának, mert ezekben a kepzodmenyekben 
a kristályos anyag gyakran nano-méretekben jelenik meg, amelyek vizsgalatahoz korabban nem 
állt rendelkezésre műszeres mérés, ill. még ma is idő- és költség-igenyes nagymuszeres analízis
^ 'f e l l e n d ü l é s t  hozott a hazai kutatásban a 60-as évek elején megjelenő röntgen-diffi-aktometria 
(X-ray analysis) alkalmazása. A két módszer ugyanis mind a mérési eredmények ertekeleseben, 
mind bizonyos esetekben az alkalmazási lehetőség kölcsönös kiegészítéséként jelentkezik. Ez az
eljárás tehát mindkét módszer alkalmazását kiterjeszti es pontosítja.
A derivatográfiás mérések az újabb műszergeneraciok megjelenesevel egyre pontosabba vál­
tak, alkalmazásuk azonban anyag-előkészítési és értekelesi fejlesztést igenyelt. A Pauhk testverek 
állandó kapcsolatot építettek ki földtudományi szakemberekkel az ásvány- es kozetanyagok mé­
rési tapasztalatainak alkalmazása céljából. Ebben a munkaban nagyra ért kekek Földvári Marxa 
geológus, Ph.D, a MÁFI későbbi főosztályvezetője fejlesztő tevekenyseget, vele kozos; kiserlete-
í .. . , , , , , - •• „„KULárióiuk is van. Földvári Maria kiterjedt publikációs tévé­két is végeztek és számos kozos publikaciojuK is van. , r
kenysége valamint számos bányászati iparágnak a MAH-val vegzett egyu .működésé folytan a 
D erivatográf hazai ipari alkalmazása nemzetközileg is E m elkedő  szmvonalat ért el. Szamos kül­
földi laboratórium ide küldte tanulni munkatársait. A MAFI-ban vegzett sok ezer ásvány-, kőzet-,
A DERIVATOGRÁFIA ALKALMAZÁSA A FÖLDTUDOMÁNYI KUTATÁSBAN
77
10.23716/TTO.16.2009.14
valamint érc- és kőszénvizsgálat eredményei az intézet adattárában rendelkezésre állnak. Ezek a 
dokumentumok a már leművelt vagy beszüntetett bányák ismeretéhez és jövőbeni hasznosítá­
sához nélkülözhetetlenek. Ezek válogatott anyagát Földvári Mária monográfiában dolgozta föl, 
amely hamarosan meg fog jelenni.
A derivatográfia elméleti alapjainak kidolgozása, a derivatográf megalkotása és elterjesztése 
világszerte a 2 0 . századi magyar tudományos-műszaki kutatás és a műszeripar 2 0 . századi hazai 
sikerei között előkelő helyen áll, és történetének feltárása a jelenkorban is számos tanulsággal 
szolgál.
A szerző címe:
MTA Geokémiai Kutató Intézet, Budapest 
MFT Tudománytörténeti Szakosztály 
e-mail: poka@geochem.hu
Paulik Ferenc professzor, 
akadémikus 
a Derivatográf feltalálója 
Budapesti Műszaki Egyetem 
(1912-1995)
Földváriné Vogl Mária 
akadémikus 
a Derivatográf fejlesztője a földtudományokban 
Magyar Állami Földtani Intézet 
(1912-1993)
78
10.23716/TTO.16.2009.14
A MOM  Derivatográf három generációja
79
10.23716/TTO.16.2009.14


Termogravimetriai módszerek és műszerek (derivatográfia) fejlesztése és alkalmazása: egy sikertörténet Magyarországon

Szála, Erzsébet

SZALA ERZSEBET
Wachtel Dávid és Soproni német nyelvű 
folyóirata
(1850-1860)
Wachtel Dávid folyóirata, a „Zeitschrift für Natúr- und Heilkunde in Ungarn” olyan időszakban jelent meg 10 
esztendőn át Magyarországon, am ikor a sajtótermékek kiadását, az új kiadványok megjelentetését és működtetését 
szigorú ellenőrzés alatt tartották. Az 1852. május 27-én kiadott sajtótörvény szabályozta a lapengedélyek kiadásá­
nak m ódját és feltételeit1.
Wachtel Dávid nem  tartozik a 19. század közismert m agyar orvosai közé. Balassa és Semmelweis korában Grósz 
Lajos, Bene Ferenc, Lenhossék József, Schwartzer Ferenc, vagy Margó Tivadar, H irschler Ignác sokkal jelentősebb 
nevek, akik tevékenységükkel a hazai orvostörténet kiemelkedő alakjai.2
Wachtel -  a pesti egyetem tanáraként -  az említett professzorokkal együtt látható egy, M arastoni József által ké­
szített litográfián. Egyetemi tanári tevékenységét nem  méltatja a szakirodalom jelentősnek. Úgy véljük azonban, 
hogy a m agyar orvoslás történetében szerepe mégis fontos.
W a c h t e l  D á v id  folyóirata, a „Zeitschrift für Natúr- und Heilkunde in Ungarn” olyan idő­
szakban jelent meg 10 esztendőn át Magyarországon, amikor a sajtótermékek kiadását, az új kiad­
ványok megjelentetését és működtetését szigorú ellenőrzés alatt tartották. Wachtel nem tartozik 
a 19. század közismert magyar orvosai közé. Egyetemi tanári tevékenységét nem méltatja a szak- 
irodalom jelentősnek. Úgy véljük azonban, hogy a magyar orvoslás történetében szerepe mégis 
fontos.
Wachtel Dávid életéről keveset tudunk. 1807-ben született Nagykanizsán. Orvosi tanulmá- 
nyait Pesten végezte, s 1833-ban avatták orvosdoktorrá, majd temesvári kincstári orvos lett. 1846- 
ban született a fia, Dávid Aurél. Felesége Sp r u n g  G iz e l l a  volt.3
Temesvárnak 1839-ben már volt orvosegyesülete, s Wachtelnek valószínűleg nagy szerepe 
v°lt abban, hogy a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók IV. összejövetelének színhelye Temes- 
Var volt. Temesvári orvosként közreműködött egy német hetilap, a „Temesvarer Wochenblatt fü r  
nútzliche Unterhaltung und heimatliche Interessen” szerkesztésében, majd 1848-ban elindította a 
heti háromszori megjelenésű „Dér Südungar” című lapot. Alcíme szerint „Zeitschift fü r  Belletristik 
Und Sociales Leben in Ungarns Südosten.” Divatlap jellegű kiadvány volt4.
A Temesvárott tartott negyedik nagygyűlés résztvevői, előadói közül többen később is együtt­
működtek Wachtel Dáviddal, s közöltek írásokat soproni lapjában, mint például B it t n e r  Im r e , 
■^z e k e l iu s  F r ig y e s , F r id v a l s z k y  Im r e , G r a n z e n s t e in  G u sztá v , G r ó s z  F r ig y e s , H e u f f e l  
János, P e t é n y i  Sa l a m o n , Sa u e r  Ig n á c , Sc h m id t  Já n o s . Wachtel Dávid maga „A mireny 
171éhánylatához” címmel tartott előadást.5
1850. júliusában indította meg a „Zeitschrift fü r  Natúr- und Heilkunde” című hetilapot, amelyet 
ezdetben Pesten, majd 1854. novemberétől, az ötödik évfolyam 9. számától Sopronban jelentetett 
nie8 - A  nyomdász A d o l f  R e ic h a r d  volt, aki ebben az évben indította el nyomdászati műhelyét6
83
10.23716/TTO.16.2009.15
Wachtel Dávid 1860-tól Heves megye főorvosa, majd 1861-ben kinevezést kapott a pesti egye­
tem általános kór- és gyógyszertani tanszékére. Egyetemi tanárként 1871-ben nyugdíjba vonult, 
s 1872-ben meghalt Budán, 65 éves korában. Fia, Aurél, nevét később Vági-ra magyarosította, 
s ezen a néven vált ismertté jogászként és zenekritikusként egyaránt. (Anyja: Sprung Gizella). 
A fiú, a miniszteri osztálytanácsos és zenekritikus 40 évesen halt meg.VÁGi A u r é l  és P e t é n y i 
O k t á v  néven írt, pl. az „Ország-Világba” és a „Vasárnapi Újságba”, valamint a „Nemzetgazdasági 
Szemlébe” is.7
Wachtel orvosi hetilapjának, a Zeitschriftnek a felépítése és szerkezete tíz év alatt állandó ma­
radt. A megjelenést követő első négy évben (1851-1854) a lap elejére a Bach-korszak orvos-egész­
ségügyi rendeletei kerültek (Amtliches), s így bizonyos mértékig a kor hivatalos közlönyének is 
tekinthető .8
A Bibliographischer Anzeiger című rovatban a hazai megjelenésű orvosi művekről is tájékoz­
tatást adott. Hírrovatában (Neuigkeitsbote) a hazai, és főleg a soproni egészségügy helyzetéről 
adott tájékoztatást, ezért e rovat a helytörténeti kutatásoknak is fontos forrása .9
1854-55-től -  a hivatalos közlemények helyett -  egy-egy nagyobb tanulmányt találunk a lap 
első oldalán: G r ó s z  L a jo s  a hullagyalázás kérdéseivel foglalkozik, Ba l a s s a  Já n o s  a húgykőről és 
a hólyagműtétekről értekezik. Sa u e r  Ig n á c  közegészségügyi kérdésekkel foglalkozik, amikor a 
zsíros táplálkozásról, a szeszes italokkal való visszaélésről, a nem kielégítő lakásviszonyokról, a bá­
nyamunka során szerzett károsodásokról, valamint az elmegyógyintézetek, fürdők és árvaházak 
hiányáról ír. Az elmebetegkezelés a témája Sc h w a r t z e r  F e r e n c  X a v é r  tanulmányának is. 10
Komoly közegészségügyi kérdés volt a korabeli Magyarországon a bányászok egészségi állapo­
ta, s a közöttük fellépő súlyos betegségek természete. H é z s a i , a hodrusi bányaorvos a bányászok 
leggyakoribb betegségeiről írt tanulmányát folytatásokban közölte a soproni lap hasábjain . 11
A fenti szerzők közlésének jelentőségét, közreműködésüket Wachtel lapjában kiemeli Sz á l ­
l á s i Á r p á d  orvostörténész is.12
O rvostö rténeti fo rrásm unkakén t szolgálhat a lapban m egjelentetett két nekrológ is, amelyet 
H e u f f e l  Já n o s , a Királyi M agyar Term észettudom ányi Társulat egyik alapító tagja írt a pozsonyi 
szárm azású W i l h e l m  JoACHiMról, kü lönösen azért, m ert a nekrológot a tudós m űveinek cikkbib­
liográfiája is kiegészíti.13
A lapszerkesztő W achtel Dávid szűkebben vett szakterülete is m egjelenik az újság hasábjain. 
Számos elem ző tanu lm ányt közöl a gyógyvizekről, gyógyfürdőkről és azok hatásairól, m in t pél­
dául K iss F e re n c  szeghalm i gyógyszerész írását a cséfai keserűvízről, a szliácsi fürdő orvosának, 
HABERMANnak az írását a szliácsi fürdő hatásairól, m aga W achtel Dávid pedig  a harkányi gyógy­
fürdőről értekezik.l4„Die Kurorte und Mineralqellen des Oedenburger Komitates” cím m el a soproni 
és Sopron környéki gyógyvizekről és ásványvizekről írt szintén a Z eitschrift-ben  1858-ban.
Wachtel a soproni kerület orvosügyi előadójaként beutazta az országot. Utazásainak tapasz­
talatai alapján jelent meg 1859-ben fő műve is „Ungarns Kurorte und Mineralquellen” címmel 
Sopronban. Mintegy 500 oldal terjedelemben megyénként ismerteti a fellelhető vizeket, s leírásai­
ban általában a legújabb vegyi elemzéseket veszi alapul. Noha a mű kompiláció jellegű, ám alapos 
munka, és nagy tekintélyt szerzett Wachtel Dávidnak . 15
1859. november 2 1 -én Sopronban kiadott egy felhívást a következő 1 0  évre folytatandó 
Zeitschrift-re. A Prospect szerénytelenség nélkül veszi számba az elmúlt tíz esztendő eredmé­
nyeit, és kora orvosaihoz, mint szerzőtársakhoz fordul, kérve őket a további együttműködésre, 
mert, mint írja: „Es kann dies nicht nur durch selbstständige grössere Abhandlungen geschehen, 
sondern auch durch kürzere Mitteilungen, denn in einer zunächst empirischen Wissenschaft ist keine 
Beobachtung, kein Erlebniss, keine neue Idee so unbedeutend, dass sie nicht wenigstens in Form 
einer Notiz, einer kurzen Bemerkung dargebracht zu werden verdiente, sei es, dass ihr ganzer Vorzug 
nur in einer Anregung zum Nachdenken bestände. Jeder bessere Gedanke, der im Gedächtnisse
10.23716/TTO.16.2009.15
seines Urhebers oder in dessen Pulte verschlossen bleibt, geht der Welt und dem Fortschritte spurlos 
verloren, während er durch Mitteilung zum Keime neue Gedanken, zum fruchtbaren Samen neuen 
Fortschrittes wird.”... stb.
Fáradozásai és szándéka ellenére a lap előfizetőinek száma csökkent. Az 1861-es évfolyamból 
még megjelent egy szám, azt követően azonban Wachtel felhagyott a soproni lap szerkesztésével, 
és elfogadta Heves megye meghívását a főorvosi tisztségre.
Ezt az állását rövid ideig töltötte be, mert amikor Se i d l  E m á n u e l  Prágába való áthelyezésé­
vel az orvosi fakultás általános kór- és gyógytan katedrája megürült a pesti egyetemen 1861-ben, 
akkor kinevezték a tanszék élére. Ezt követően szerkesztői munkálataival teljesen felhagyott, s 
kizárólag oktatóként tevékenykedett nyugdíjazásáig, 1871-ig.16
Az országos és nemzetközi hírnevű, valamint a regionális és helyi orvosok cikkeit, tanulmá­
nyait közlő „Zeitschriftfür Natur- und Heilkunde” rövid idejű fennállása ellenére is fontos szerepet 
töltött be a magyarországi orvoslás történetében, mert lapjára még az Orvosi Hetilap és a Gyógy­
ászat megindulása után is (1867) szükség volt. Az egyik állandó szerzője a lapnak, M a n g o l d  
H e n r ik  megindította az „Ungarische-Chirurgische Presse” című német nyelvű lapot, amelyet gya­
korlatilag tekinthetünk a Zeitschrift folytatásának. Feladatának a magyar orvostudomány ered­
ményeinek német nyelvű tolmácsolását tekintette.
Wachtel Dávid munkássága, főképpen lapszerkesztői tevékenysége, az Orvosi Tár és az Orvosi 
Hetilap közötti hiányt pótló „Zeitschrift fü r  Natur- und Heilkunde” életre hívása és működtetése, 
valamint fürdőügyi könyve szerves részét képezik a 19. századi magyarországi medicinának . 17
Jegyzetek
Szála Erzsébet: Sopron tudomány- és technikatörténetéből. Sopron, 1997. 65.
Szállási Árpád: Wachtel Dávid. Orvosi Hetilap, 1977. 118. évf. 42. sz.: 2537-2539.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. Bp. 1914. 1970.
* A magyar sajtó története II./l. Bp. 1985. 218,298 .
Petrik Géza: Magyarország bibliographiája II. 1712-1780. Bp. 1890. 948.
Szála Erzsébet: Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn. In: Sopron tudomány- és technikatörténetéből. 
Bp. 1997. 65
Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. Bp. 1914.1370.
Batári: id. mű 342.
Batári: id. mű 342.
Zeitschrift für Natur- und Heilkunde X. évf. 24. szám (továbbiakban: ZNH).
ZNH X. évf. 18,19,21,40. számokban, ZNH X. évf. 25, 27, 30, 32, 34 számokban, ZNH V. évf. 52. szám.
12 ZNH IX. évf. 16,33, 35-37 számokban.
13 Szállási Árpád: Wachtel Dávid. Orvosi Hetilap, 1977. 118. évf. 42. szám. 2538.
14 IX. évf. 44. szám. 
ls Szála: id. mű. 68.
16 Szállási: id. mű. 2539.
Szállási: id. mű. 2539.
17 Szinnyei: id. mű. 1370.
Szállási: id. mű. 2537.
A «érző címe:
Nyugat-Magyarországi Egyetem 
e niaü: szalaerzsebet@mail.datanet.hu
85
10.23716/TTO.16.2009.15


Wachtel Dávid és Soproni német nyelvű folyóirata (1850- 1860)

Katona, József

KATONA JÓZSEF
Súlyos arckoponyasérülések 
kezelésére tervezett új sebészeti eljárás 
és annak története
A szerző írásában beszámol a súlyos arckoponyasérülések kezelésére tervezett új sebészeti eljárás és eszközrend­
szer kifejlesztéséről, megjelenéséről, bevezetéséről, nemzetközi elterjedéséről, és hazai gyártásának, mindennapos 
használatának megvalósulásáról.
A motorizáció fejlődése következtében kórházunkban is észleljük azt a negatív tendenciát, 
mely szerint nem csak a balesetek száma nő, hanem azok súlyossága is fokozódik. Tapasztala­
tainkat a hazai és nemzetközi baleseti statisztikai adatok alátámasztják. Fokozódott a koponyát 
érő erőbehatások nagysága, aminek következtében a halálos és súlyos koponyasérülések száma 
is növekszik. A traumatológiában megjelent a „nagyenergiájú trauma” fogalma, különösen a ka­
tasztrófák során számolhatunk tömeges sérülésekkel, amelyek a sérüléseket ellátó mindennapi 
gyakorló sebészorvos számára nem csak elhelyezési gondokat, hanem „ellátási nehézségeket” is 
kitermeltek. Soha nem látott mennyiségben keletkezhetnek eddig nem látott sérülések, melyek­
hez emiatt nehéz konvencionális műtéti eljárásokat rendelni. E fenti gondolatok alapján érthe­
tően fejlődött ki a medicina új ága a katasztrófa-orvoslás; művelőinek óriási tapasztalattal kell 
rendelkezniük.
L e  F o r t  francia orvos több mint száz éve már foglalkozott a sérüléseket kiváltó erők és az erők 
által okozott sérülések összefüggéseivel, aminek során tipizálta az arckoponya töréseit, amelye­
ket I.-II.-III. csoportba osztott be. A sérülések típusaihoz műtéti eljárásokat rendeltek. Kezdetben 
csak a legsúlyosabb, komoly csonteltéréssel járó töréseket kezelték un. föltárásos, „véres”, műtéti 
úton, amelynek több oka is volt. Az egymástól elcsúszott törtvégeket csontegyesítő műtéttel köze­
lítették egymáshoz, amelynek hármas célja volt. Az általános töréskezelési elv érvényesült, amely 
szerint elsőként a törtvégeket repozíció során „helyretették”, majd azokat fixálták , mely fixált hely­
zetet rögzítették (retenció).
A kezdeti műtétek, amelyekkel az arckoponyacsontokat egymáshoz rögzítették, legtöbbször 
egyszeri vagy többszörös drótvarratokat jelentettek, amelyek során a csontot teljesen, vagy rész­
legesen átfúrták, a fúrt lyukakon drótot vezettek keresztül, amelynek végeit összecsavarták, ami a 
tört végeket egymáshoz húzta. A letört és eltávolodott arckoponyarészeket, amelyek az agykopo­
nyától távolodtak el, a sérülések során az agykoponyához, mint fix ponthoz húzták, drótozták az 
előbb említett módon. Az ilyen típusú műtétek, szintézisek instabilis szintézisek voltak, különösen 
az állkapocs többszörös törései esetében, hiszen a dróthurkok behelyezése után a tői t végek kisebb 
nagyobb mértékben elmozdíthatok voltak. Elsőként A d a m s  végzett ilyen műtétet, módszere ma is 
jól használható, alkalmazható. Az 1930-as évektől fogva a súlyos töréseket is inkább konzervatív
207
10.23716/TTO.16.2009.34
úton kezelték. Az állcsontok töréseit, melyek a fogak jelentős elmozdulásaival jártak, a fogakra 
felhelyezett sínekkel, drótokkal húzták össze, és tartották összezárva 4-6 hetes időtartamra, ami 
jelentős hátrányokkal (beszédzavar, táplálkozási nehézség, testsúlycsökkenés) járt. Az ezekben az 
évtizedekben végzett műtéti beavatkozásoknak rengeteg szövődménye volt, ami a sebészeket a 
műtétek végzésétől visszatartotta; még nem voltak antibiotikumok, melyek a gyulladások leküzdé­
sében segítségükre lehettek volna. Egy másik ok az volt, hogy a szervezetbe kerülő anyagok, fém­
ötvözetek (implantátumok) még nem voltak eléggé tiszták, sok, a szövetek számára irritáló szeny- 
nyeződést tartalmaztak. A szervezetbe kerülő fémeket a szövetnedvek rövidebb-hosszabb idő alatt 
oldani kezdték, a felszínükről leoldódó fémrészek a lágyrészeket feketére színezték, metallózist 
okozva. A fémek körül gyakran ún. idegentest reakció alakult ki, amely hosszú gyulladást okozva 
végül is a szervezetbe helyezett idegentest kilökődésével járt.
A reakciómentes fémötvözet alkalmazásának igényét jól szemlélteti az idei pécsi orvostörté­
neti kiállításon bemutatott fémvázas fogsor, amelyet a technikusok egy lelőtt amerikai bombázó­
gépen talált oxigénpalackból készítettek!
A több ok miatt létrejött sikertelenség közös további hosszú, össztársadalmi gondolkodást 
generált. Az orvosok tudták, hogy milyen reakciómentes ötvözetekre és eszközökre lenne szüksé­
gük, de nem voltak technikai ismereteik; a fémtechnológusok ismerték a fémötvözetek tulajdon­
ságait, de fogalmuk sem volt arról, hogy a fémek miként viselkednek, milyen reakciókat okoznak 
a szervezetben. A technológusok, gyártók ajánlkoztak, de nem tudták, hogy mit és miből gyártsa­
nak. Orvosokból, mérnökökből,technológusokból, gyártókból álló munkacsoport szerveződött, 
tanácskozott, kommunikált, munkájuk célja a szövődmények kiküszöbölése, tiszta, szövetbarát 
fémötvözetek előállítása volt, amelyek használatuk során nem okoznak gyulladásos, kilökődéses 
reakciókat. A  szervezet számára közömbös, inért fémekből lyukas lemezeket és hozzájuk hasz­
nálható, a csontokba mélyen becsavarható csavarokat terveztek, amelyekkel a széttört, darabos, 
hiányos töréseket stabilisán tudták egyesíteni, úgy hogy a sérült végtag azonnal terhelhető legyen. 
A híres AO (Arbeitgemeinschaft für Osteosynthesefragen 1963-1969) munkacsoporton belül meg 
kell említeni M a u r i c e  M ü l l e r ,  M a r t i n  A l l g ö w e r ,  R ó b e r t  S c h n e i d e r ,  H a n s W i l l e n e g g e r ,  
B e r n a r d  S p ie s s l ,  L u h r  neveit, akik fantasztikus munkát végeztek a modern csontegyesítő mű­
tétek végzésére alkalmas lemezek, csavarok tervezésében, kifejlesztésében, tesztelésében, töké­
letesítésében, a rendszer állandó karbantartásában és folyamatos fejlesztésében. Eredményeiket 
műszaki laboratóriumi és klinikai körülmények között végzett állat- és humán vizsgálatokkal, 
biomechanikai kísérletekkel támasztották alá. Eleinte a szájsebészeti traumatológiában is az álta­
luk kifejlesztett, és a kézsebészetben használatos, ún. „Klein Fragment” szett lemezeit, csavarjait 
kezdtük alkalmazni, több-kevesebb sikerrel.
Az újonnan kidolgozott sebészeti módszer használatáról, terjedéséről, alkalmazásával szerzett 
kedvező tapasztalatokról nagyszámú előadás hangzott el, sok közlemény jelent meg, így szakmai 
berkekben nagy volt az öröm, hogy egy jól használható sebészeti eljárással gazdagodtunk.
Sok esetben alkalmaztuk az így kifejlesztett lemezes csontegyesítő módszert, AO, DCP, EDCP, 
LUHR-féle lemezeket, és a hozzájuk tartozó csavarokat használva. Műtéteinket követően azonban 
addig nem észlelt mennyiségű szövődménnyel kellett számolnunk. Szomorú eredményeink miatt 
kerestük szövődményeink forrását, és rájöttünk, hogy műtéteink rossz eredményeinek oka több 
hiba volt.
1. Az új módszert a legrizikósabb betegcsoporton kezdtük alkalmazni, hogy az ápolási időt mi­
nél rövidebbre redukáljuk.
2. A felhasznált vastag lemezek pontos adaptálása az arckoponya hajlékony csontjaira sem járt 
sikerrel, mert a felhasználás során nem rendelkeztünk minden eszközzel, szerszámmal, amely 
a lemezek pontos adaptálását lehetővé tette volna.
3. Az idő bebizonyította, hogy ezen kezdeti AO lemezek az arckoponya és agykoponya csontjai­
nak területén vastagoknak, nehezen adaptálhatóknak, indokolatlanul erősnek bizonyultak.
208
10.23716/TTO.16.2009.34
A szövődmények csak több hónappal később mutatkoztak, és ezek megjelenése már nem ka­
pott annyi publicitást a szakirodalomban, mint amennyit alkalmazásuk kezdeti sikerei.
A szakma fejlesztői, a módszer alkalmazói szembesültek e problémákkal: a munka nagy inten­
zitással folytatódott tovább a negatívumok kiküszöbölésére. A francia C h a m p y  és Lodde (1975­
1979) és munkatársai nevéhez is fűződnek további rendkívüli eredmények. Tudományosan vizs­
gálták az állcsontokra ható erőbehatások hatását, és kidolgozták az implantátumok elhelyezését az 
erőbehatások figyelembe vételével. Munkájukat segítette, hogy az eltelt idő, fejlesztés során egyre 
újabb és újabb, és egyre kedvezőbb tulajdonságú és tisztaságú fémötvözetek is jelentek meg a pia­
con (titán) amelyek használata a hadiiparban nagyon kedvezőnek bizonyult. Munkájuk eredmé­
nyeképpen Champy az addig elérteket felhasználva, az arckoponya területén lévő csontok speciális 
anatómiai adottságait figyelembe véve, új rendszert fejlesztett ki, melynek során az addigi lemezek 
nagyságát csökkentette, miniatürizálta azokat úgy, hogy teherbírásuk nem csökkent. Lemezeit úgy 
tervezte, hogy azok a majdan végzendő műtétek során a környezet struktúrájához könnyen adap­
tálhatóak legyenek. Önvágó csavarokat fejlesztett ki. A gracilis biokompatibilis implantátumok 
használatának további előnyeként ezek felett a lágyrészek könnyebben, feszülés-mentesen voltak 
egyesíthetők.
Óhatatlanul beszélni kell a több évig tartó nemzetközi orvos- és műszaki csoport kutatómun­
kájának költségvonzatáról, amely még a legóvatosabb becslés alapján is több százezer márkát 
emésztett fel.
Megjelentek a gyártók, akik a kutatás összes eredményét felhasználva piacra juttatták terméke­
iket, mondhatni elképesztő árakon. Az a tény, hogy az új termékek magas költségeit használatuk 
során a nyugati betegbiztosítók a felhasználóknak kifizették, nem jelentette azt, hogy az eljárás 
zökkenőmentesen, Magyarországra is eljusson. Kezdetben az egyéni, több évtized alatt kifejlesz­
tett orvosi, baráti-szakmai kapcsolatrendszer eredményeképpen hozzájutottunk az első műtétek 
kipróbálásához szükséges mintadarabokhoz, melyekkel műtéteinket elvégezhettük. Számos szer­
szám hiányzott, hiszen a teljes szett nem állt rendelkezésünkre, nem válogathattunk. Ez az időszak 
is soká tartott, külföldi szakmai útjainkról a kórházakból elkértük a betegből eltávolított lemezeket 
és csavarokat, amelyeket ott minőségbiztosítási okokból csak egyszer használtak fel. A jó műtéti 
eredmények láttán szakmai köreinkben jelentkezett az a halaszthatatlannak tűnő igény, hogy a 
kifejlesztett csontsebészeti szettekhez hozzájussunk, mivel ezek forradalmian megváltoztatták a 
súlyos arckoponyasérültek műtéti ellátását. Természetesen ezen „valutás” termékek megásárlására 
nem volt lehetőség, így csak az látszott megoldásnak, hogy mihamarabb megvalósuljon a hiányzó 
termékek hazai gyártása, s ennek eredményeként forgalmazása, elérhetősége.
A  szájsebészek álmait T a k á c s  M á t y á s  hódmezővásárhelyi kisiparos váltotta valóra, aki az 
1980-as években már gyártott egészségügyi célra felhasznált jó minőségű -  nyugati exportra ké­
szülő -  implantátumokat. így hosszas tervezgetést követően, rengeteg munka után elképzelhe­
tőnek látszott a szájsebészeti-idegsebészeti határterületi műtéteknél használatos csontsebészeti 
lemezek, szettek hazai gyártásának elindítása.
Rengeteg utánjárás, tanulás, a megfelelő fémek és a gyártáshoz szükséges méregdrága gépek 
beszerzése után, nagy nehézségek árán, de megkezdődhetett az eszközök hazai gyáitasa 1987-től. 
A kezdeti implantátumok korrózióálló acélból készülték, azonban 1990-től anyaguk még jobban 
tökéletesedett, a készült lemezek es csavarok a hadiiparban jól bevált, szövetbarat, közömbös, titán 
anyagból készültek, amelynél jobb gyakorlatilag nem létezik. A jobb szöveti befogadás, használha­
tóság céljából az elkészült lemezek felületkezelesere is sor került, az implantátumokat titanoxid 
réteggel vonták be, amelynek eredményeként az idegentest reakció gyakoilatilag megszűnt, hiszen 
a titánnak rendkívül nagy a korrózióállosága. Az eljárásból magyai bejegyzett szabadalom lett. A 
lemezek és a használatukhoz szükséges eszközök gyártása után azonnal megkezdődött azok szé­
209
10.23716/TTO.16.2009.34
leskörű hazai alkalmazása, kipróbálása. A Szájsebészeti Klinikán és több hazai budapesti és vidéki 
szájsebészeti osztályon elkezdődhettek a műtétek, amelyek során igen kedvező tapasztalatokra 
tettünk szert. Számos hazai szakember számolt be az új eljárásról, annak előnyeiről sok hazai és 
nemzetközi tudományos fórumon. (Szabó, Gyenes, B a ra b á s , B őgi, Gyenes, Inovay, K a to n a ,  
M o zsáry ). Jó párbeszéd, munkakapcsolat alakult ki T ak ács ú r  és a Szent János Kórház Szájse­
bészeti Osztálya között. A szóba jövő számos módosítási elképzelésünket Takács úr készséggel 
váltotta valóra. A gyakorlati klinikai munka jó eredményeit, a felhasznált implantátumok visel­
kedését a szervezetben komoly, részletes, a Műszaki Egyetem Anyagtudományi Tanszékén végzett 
kísérletek is alátámasztották. Az említett technológia alkalmazása mindennapossá, megszokottá 
vált. Az új módszert ma országszerte használják.
Összefoglalásképpen elmondhatom, hogy az 1970-es évektől eltelt negyedszázad alatt a sú­
lyos arckoponyasérülések sebészeti kezelésére a Nyugat-európai szakemberek által kifejlesztett, 
és Európa-szerte megvalósult technológiai módszer, az akkori nehézségek ellenére hazánkban 
szinte azonnal megjelent. A közös társadalmi gondolkodás során a tudományos, technikai, társa­
dalmi elméletek lassan összeértek. Ennek következtében, valamint az új módszer mielőbbi hazai 
elérhetőségének erős igénye miatt megvalósulhatott az implantátumok hazai gyártása és állan­
dó fejlesztése, mely bejegyzett szabadalmat is eredményezett. Megvalósult a méregdrága kül­
földi implantátumok alkalmazása helyett azok változatlan minőségű, de azoknál hat-nyolcszor 
olcsóbb, tömeges hazai előállítása. Ezáltal az implantátumok használata országszerte minden­
napos gyakorlattá válhatott. A módszer használatával jelentősen fejlődött a magyar traumato­
lógiai orvoslás. Modern, egységes töréskezelési elvek alakultak ki. Megvan a remény arra, hogy 
a hódmezővásárhelyi Promed cég által gyártott magyar csontsebészeti rendszert a nálunk szegé­
nyebb országokban, ahol a módszer alkalmazására egyáltalán nincs lehetőség, megismerhessék és 
kedvező ára miatt mielőbb megszerezhessék, használhassák, aminek haszna és népegészségügyi 
jelentősége felmérhetetlen.
A szerző címe:
Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai
Szájsebészeti Részleg
1125 Budapest, Diós árok 1-3
Telefon: 45-84-500  Internet: www.janoskorhaz.hu
210
10.23716/TTO.16.2009.34


Súlyos arckoponyasérülések kezelésére tervezett új sebészeti eljárás és annak története

Kaldau, Diana

KALDAU DIANA
A szociálpszichológia 
az orvostudomány szolgálatában
A peer, mint hatékony egészségfejlesző módszer
Az ember egészségre való törekvése egyidős az emberrel. M ár a régi görögöknél is megfogalmazódtak az egészsé­
ges ember napirendjének, harmonikus életstílusának előírásai.
A gyermekek és a fiatalok fogékonyabbak a külső behatásokra, az egészséggel kapcsolatos m agatartásuk gyorsan 
változik. Megfelelő irányítással jelentősen növelhető az egészségnevelés hatékonysága -  a kortárs oktatás módsze­
rének felhasználásával. M int minden alternatív módszernek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Összességében 
azonban elmondhatjuk, hogy a társadalom számára is rendkívül előnyös, hisz ez a megelőzés legegyszerűbb m ód­
ja, amely jelentősebb költségeket nem igényel. Megtaníthatja a fiatalokat arra, hogy figyeljenek egymásra, észre­
vegyék egymás problémáit, és fogjanak össze, ha baj van. Alternatív szórakozási lehetőségeket kínál a fiataloknak, 
hogy szabadidejüket hasznosan töltsék el.
TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS
„Hogyan valósítható meg az egészségmegőrzés társadalmi programja az egyre romló társadalmi­
gazdasági és szociális feltételek mellett, egy minden szempontból recessziót mutató és abból gyors kiutat 
nem is igénylő periódusban? Fel lehet-e vállalni, remélni lehet-e a megvalósítását és kivitelezését egy 
mindinkább deprimált, kevésbé fogékony és többnyire introvertált emberek halmazából álló közösség­
b e n : tette fel a kérdést O laszy  A nna M á ria  1989-ben. A kérdés azóta sem vesztette el aktualitá­
sát. A válasz akkor is, most is az, hogy fel kell vállalni, hiszen a lakosságban él az igény az egészsé­
gesebb életmódra. Tudatosítani kell az arra fogékony csoportokban (pl: ifjúság) és rajtuk keresztül 
mind szélesebb rétegekben, hogy az életvitel a cselekvésből eredő jó közérzeten alapul. Az egészség 
nem önmagától eredő jó vagy ajándék, mindennapos szükségleteinket, -  mint alvás, evés, mozgás, 
pihenés, -  tudatosan kell gyakoroljuk, készségeket kell kifejlesztenünk, reflexeket kell kialakítani, 
hogy ön magunkat és a környezetet is képesek legyünk összhangban -  egyensúlyban tartani.
M ár az ókorban is úgy tartották, hogy az orvoslás elsőrendű feladata nem a megbetegedett 
emberek kezelése, hanem a még egészségesek egészségének megőrzése. Gondolhatunk itt H ip - 
POKRATÉszra, aki általánosságban megfogalmazta a prevenciót; vagy PLATÓNra, aki műveiben 
kétféle orvost ábrázol, a „rab orvost” aki gyógyszeres kezeléssel betegeket kúrál, és a „szabad or­
vost” aki pácienseit tanítja és felvilágosítja; de GALÉNUSRa is, aki az „egészség őrét” tartotta többre, 
és nem a betegségek kezelőjét. Az első olyan népnevelő volt, aki egészségügyi szabályok által a
megelőzést szorgalmazta2.
A klasszikus szempontok ma is időszerűek. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a kortárs 
oktatás módszerének felhasználásával új lehetőségek nyílnak meg a megelőző-orvoslás területén, 
ami megfelelő irányítással jelentősen növelheti az egészségnevelés hatékonyságát.
211
10.23716/TTO.16.2009.35
A CSOPORT
A csoport fogalm a
Társas kapcsolataink kereteit a társadalom kisebb-nagyobb önálló egységei: a különféle embe­
ri társulások, együttesek alkotják. Az egyén egyidejűleg több ilyen egységnek is tagja, mint például 
a család, baráti kör, munkahelyi kollektíva. Az egyének alkotta társulásokat, társadalmi egysége­
ket, melyek más-más indíttatásból jönnek létre, és funkcióikat tekintve is igen különbözőek, közös 
néven csoportnak nevezzük.
A csoport fogalom definiálásának számos változatával találkozhatunk a szakirodalomban. 
Valamennyi megközelítés azonban megegyezik abban, hogy nem azonos a tagok egyszerű össze­
gével, az egyén és csoport kölcsönösen hatnak egymásra és függenek egymástól, ez a szükséglet­
kielégítésben nyilvánul meg, és jellemző rájuk a közös cél.
A csoportok felosztása
A csoportoknak nagy jelentősége van minden ember életében. A legkisebb csoport, amellyel 
állandóan kapcsolatban vagyunk, a saját családunk. Az életünk folyamán számos csoportba kerü­
lünk be, akár magunk választjuk (barátok), akár kénytelenek vagyunk részt venni benne (iskolai 
osztály, munkahely). Életünk során nem biztos, hogy mindig szívesen veszünk részt bizonyos cso­
portokban.
Ebből is láthatjuk, hogy a társadalmi csoportok sokféle változatát különböztethetjük meg. 
Ezek közül én most csak a következőket emelném ki:
A formális csoport, amely a társadalmi intézményhálózat szerves része, a társadalom funkcio­
nális alapegysége, a munkamegosztásban tölt be konkrét szerepet.3
A téma szempontjából igen lényeges ismertetni az informális csoportra jellemző vonásokat, 
sajátosságokat, hiszen ennek egyik fajtája a kortárscsoport, mely, véleményem szerint, egyik ki­
emelkedő területe a primer prevenciós programoknak.
Az informális csoport önkéntes szövetség, amely intézményes mechanizmusokkal nem szabá­
lyozott, tagjai saját elhatározásból, érzelmi alapon kapcsolódnak egymáshoz. Igényeik, ízlésük vala­
mint érdekeik kielégítésére való törekvésük mentén szerveződnek. Informális csoport tehát a család, 
a baráti társaság, és minden olyan érzelmi alapon álló kötelék, amelyet nem kívülről szerveznek.4
A kortárscsoport
A felnőttek világát szimbolizáló családi csoport normái tekintélyelvűek, kikényszerített enge­
delmességet és fegyelmet írnak elő a gyermekek számára, amelyben hiányoznak az alternatívák. 
Ezzel szemben, a kortárscsoport az egyetlen társas színtér, amelyben a fiatal egyenlőségen alapuló 
viszonyokra számíthat, s ahol ennek megfelelően függősége a másiktól nem egyoldalú és nem ki­
zárólagos, mint pl. szülőjével vagy tanárával szemben. Kétoldalú kapcsolatai születhetnek, melyek 
köthetőek és oldhatóak, és amelyek a rokonszenven-ellenszenven alapszanak. A kortárscsoport- 
ban tanulják meg a partnerválasztás fontosságát is.
Az önmeghatározás a tagok visszajelzéseinek figyelembe vételével megy végbe. Az egyén atti­
tűdjének legfőbb forrását a csoport normái, értékei alkotják. A vonatkoztatás alapját tehát tudatos 
azonosulási vágy képezi.
Megtévesztő látszat az, hogy értékeik sokszor deviánsnak tűnnek. Ennek oka pusztán önál­
lósodási vágy. A serdülő személyiség önállósodni akar, át akarja venni az önszervezést élete és 
további fejlődése felett, és ezért elhatárolja magát. Ennek következtében szükségszerűen szemben 
áll a nevelési célokkal.
212
10.23716/TTO.16.2009.35
M é re i F e r e n c  csoportfejlődési modellje3 bemutatja, hogyan jutnak el a gyerekek az egymás 
mellett játszástól, az összetartó, közösségi élményen alapuló csoportig.
A három éves gyermekek együttléte még csak tipológiai, egymás mellett végzik magányos te­
vékenységüket, együttes élményük a helyazonosság. Ezt követi az együttmozgás, egy-egy mozgás 
véletlenszerűen modellje lesz a többiek mozgásának. Később a nagyobb óvodások társulását az 
összeverődés jellemzi, melynek lényege, hogy valami közös érdeklődésre számot tartó esemény 
történik.
A hat-hét éves gyerekek kapcsolata már kifejezetten tárgyi-tevékenységbeli együttműködésen 
és munkamegosztáson alapul, közös műben ölt testet, pl. homokvár.
Az iskoláskorú gyermekek csoportléte már fejlett formát mutat, az összetartozók csoportja 
strukturálódik, szerepek, intézményes formák különülnek el. Szankciók jönnek létre, melyek a 
működést garantálják.
PEER HELPING -  (KOR)TÁRS-SEGÍTÉS
A (kor)társ segítés fogalm a
A (kor)társ segítés fogalma meghatározható, mint az egymás segítésére irányuló viselkedés 
azok között, akik magukra vállalják a segítő szerepet. (Nem hivatásos segítők, és nem csak a fiata­
lokra korlátozódnak, általában egy-egy probléma megoldására szerveződnek).
Az ilyen önkéntes csoportosulások a legtöbb esetben alapítványként vannak bejegyezve Ma­
gyarországon. Ismertetőjegyeikhez sorolható, hogy nem egy meghatározott intézményben végez­
nek segítő tevékenységet, mint például iskolák, főiskolák-egyetemek, hanem bárki fordulhat hoz­
zájuk segítségért, akinek szüksége van rá, akár személyesen, akár telefonon, sőt ma már internetes 
elérhetőséget is biztosítanak. Ezekkel a szervezetekkel a rászorulók általában már csak akkor veszik 
fel a kapcsolatot, ha baj van. Az önkéntes csoportosulás feladata a probléma terjeszkedésének és 
fokozódásának megakadályozása, tehát problémakezelés, de nem kizárt a megelőzési tevékenység 
sem. Bizonyos szervezetek egy-egy problémára specializálódnak, mások palettája sokkal szélesebb.
A (kor)társ segítés magába foglalja:
-  A személyes konzultációt -  egyéni esetkezelést
-  A csoportfoglalkozást
-  A tanácsadást
-  Az oktatást
-  Minden olyan, személyek közötti segítő tevékenységet, mely természetes támogatást jelent. 
Ebből alakult ki a fiatalok körében sikeresen működő kortárssegítés.
„A kortárssegítők olyan fiatalok, akik az egykorú partnerek között eredendően meglévő azono­
sulási képességet mozgósítva, mellérendelt szerepből igyekeznek segítséget nyújtani társaiknak. Sok­
szor a híd szerepét töltik be a fiatalok és a kompetens szakemberek között. Ez a híd valódi tereken 
és időkön ível át: az iskola vagy az utca világát köti össze a segítő intézményekkel, az éjszakai életet 
a nappal igénybe vehető segítséggel, illetve tizen- és huszonéves fiatalok szubkultúráját a felnőttek 
kiszámított világával.’’6
A kortárs-kapcsolatra építő tevékenység abból indul ki, amint azt a szabadidő eltöltés lehető­
ségeinél már említettem, hogy a kortársak fontos szerepet töltenek be a serdülők személyiségfej­
lődésében, illetve problémáikat könnyebben beszélik meg a velük hasonló korú, hasonló helyzetű 
társaikkal, mint bármilyen szakemberrel vagy felnőttel. Ezért az eredményes kortárssegítők ha­
tékonyan kiegészítik a tanácsadók (gyermekorvos, védőnő), szülők es osztályfonökök munkáját. 
Amikor fiatalabb gyermekekkel foglalkoznak, a társsegítők példaképpé válnak.
213
10.23716/TTO.16.2009.35
Ezeket a segítőket hivatásos egészségfejlesztő és tanácsadói csapat képzi és ellenőrzi. A kép­
zés része a személyiségfejlesztés, az önismeret erősítése, a módszertani alapozás, az ismeret­
anyag bővítése.
A kortárssegítők képesek lesznek a képzés által
-  Mások problémáit meghallgatni;
-  Információt nyújtani adott kérdésekben;
-  Érzelmileg támogatni a segítségre szorulót;
-  Segítséget nyújtani a megfelelő szakember megtalálásában;
-  Krízishelyzetben konkrét segítséget nyújtani utcán, diszkóban, iskolában egyaránt.
A kortárssegítés helye a megelőző orvoslás szolgálatában
A kortárs programokon feldolgozásra ajánlott témák megegyeznek az egészségnevelés 12 
pontjával7. Ezeket a következő főbb témakörök szerint tagolom:
1. Egészséges életmód: személyi higiéné, egészséges táplálkozás, több mozgás, stressztűrés- 
stresszkezelés, időben orvoshoz fordulás - egészségüggyel való együttműködés
2. Szenvedélybetegségek prevenciója (alkohol, dohányzás, drogok, játék)
3. Családi életre nevelés: harmonikus szexualitás, nemi úton terjedő betegségek
4. Környezetvédelem -  baleset-megelőzés
Az iskolán belüli kortárs-segítés lehetséges módjai8
-  Oktatás, tájékoztatás: Elsősorban osztályfőnöki órák keretében, a már kiképzett fiatalok tar­
tanak a fenti témákban előadásokat társaiknak, majd utána beszélgetnek az érdeklődőkkel. 
Közben szórólapokat, tájékoztató kiadványokat kínálnak fel társaiknak.
-  Iskolamédia: faliújság megszerkesztése fenti témákban.
-  Konkrét segítések: lelki tanácsadás, korrepetálások, preventív -  segítő beszélgetések.
Talán a kortárs-segítés legszebb, de legnehezebb része az embertől emberig terjedő munka. 
Rendkívül fontos a személyes kapcsolat, a problémákra való odafigyelés, a bizalmi légkör, a 
hitelesség megtanulása után az egyes bajba jutott társak egyéni segítése a rendelkezésre álló 
szaktudás és tapasztalat segítségével.
Fontos, hogy akik erre a részfeladatra vállalkoznak, azok legyenek tisztában kompetenciaha­
táraikkal, s legyen egy külső szakember, aki segít, ha komoly problémákkal szembesülnek.
-  Klubfoglalkozások.
Igények és iskolai problémák szerinti, konkrét céllal bíró klub,ill.csoportfoglalkozások, pl.: ön­
ismereti csoport, ún. „tiszta klub” stb.
-  Iskolai programok: vetélkedők, iskolanapok, diáknapok, elméleti és sport versenyek szervezé­
se, lebonyolítása.
-  Alternatív szórakozási lehetőségek szervezése, lebonyolítása.
Megjelenhetnek a kiképzett kortársak különféle iskolai rendezvényeken, önálló, vagy részben 
önálló programokkal, színesítve ezzel az adott rendezvényt, valamint becsempészve így a fenti 
témaköröket.
-  Adománygyűjtések és szétosztások: elsősorban az iskolában élő szegényebb diákok megsegíté­
se érdekében, diszkrét módon végzett „eszközcsere”.
-  Iskolai gyűjtések más embercsoportok segítése érdekében, pl. hajléktalanok, árvízkárosultak, 
utcagyerekek stb.
214
10.23716/TTO.16.2009.35
Lehetőségek és korlátok
Mint minden alternatív módszernek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. A kortárssegítést 
végzők számára lehetőséget nyújt tapasztalatok szerzésére, gyakorlati készségük fejlesztésére, ön­
maguk kipróbálására, a segítő intézményrendszer megismerésére.
Kiemelten fontos a kortárs-segítésben, hogy a fiatalok kevésbé gyanakvóak, ha valaki közülük 
próbál nekik önkorlátozásra buzdító információkat adni, ami által felhívja a figyelmüket valami­
nek a veszélyességére, és a veszély elkerülésére lehetőségeket kínál.
Ha valamiről tudják, hogy veszélyes és kóros, akkor tudatosan tehetnek annak elkerüléséért, 
ha nem, akkor az egész nem érdekli őket.9 Könnyebb tőlük segítséget kérni, mint felnőtt szakem­
berektől, és mégis hasznosabb, mint egyszerűen egy baráthoz fordulni. Ennek következményeként 
az általuk közvetített információ könnyen és gyorsan terjed.
A hiteles információn alapul az egész folyamat! Ez azért nagyon fontos, mert a kortárs-segítők 
ugyan képzésen vesznek részt, melynek vége vizsgával zárul, de ha valamit nem megfelelően sa­
játítottak el, a téves információ is épp oly gyorsan terjed és rögzül a kortársakban. Természetesen 
arról sem szabad elfeledkezni, hogy ők nem professzionális segítők.
A hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján mégis megállapíthatjuk, hogy megfelelő koordi­
náció mellett, a peer helping igen hatékony egészségmegőrző-fejlesztő, gyermekvédelmi funkciót 
ellátó módszer.
A társadalom számára is rendkívül előnyös, hisz ez a megelőzés legegyszerűbb módja, amely 
jelentősebb költségeket nem igényel. Megtaníthatja a fiatalokat arra, hogy figyeljenek egymásra, 
észrevegyék egymás problémáit és fogjanak össze, ha baj van. Alternatív szórakozási lehetőségeket 
kínál a fiataloknak, hogy szabadidejüket hasznosan töltsék el.10
Irodalom
1 Olaszy Anna Mária: Az Egészségmegőrzési program szerepe és jelentősége a lakosság egészségének megőrzésében; 
In: A Magyar Társadalomorvostudományi Társaság Nemzetközi részvétellel tartott VIII. kongresszusán elhangzott 
előadások; Szeged, 1991., 66.
2 Olaszy: u.o.
3 Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába; Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998.; 76.
4 Szabó: i. m. 77.
5 Csepeli György: Szociálpszichológia; Osiris kiadó, Budapest, 1997; 405-406.
6 Földes Petra: Segítő kortársak -  kortárssegítők, Újpedagógiai Szemle 2001/10.; http://www.oki.hu/oldal. 
php?tipus=cikk&kod=2001 - 10-mh-foldes-segito
7 Dr. Simon Tamás: Nem könnyű a kamaszt egészségnevelni; Egészségnevelés 43/2002. 208.
8 Lőrincz Norbert: Az iskolán belüli kortárs segítés lehetséges módjai, Tájékoztató levél az iskolaigazgatóknak; 
Tatabánya 2004. 10. 24.
9 Simon Tamás, dr.: Iskolai kortársoktató segítő programok módszertana; http://egtanos.extra.hu/egeszsegmegorz_
e g n e v e l e s / i s k o l a i % 2 0 k o r t a r s o k t a t o % 2 0 s e g i t o % 2 0 p r o g r a m o k % 2 0 m o d s z e r t a n a . d o c
10 Both Emőke: A kortárssegítés lehetőségei a büntetés-végrehajtás és az utógondozás területén; http://www.law.klte. 
hu/jogimuhely/extra%20issue/Both%20Em%F6ke%20-%20A%20kort%Elrsseg%EDt%E9s%20szerepe.pdf
A szerző címe:
Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézet 
Orvostörténeti Munkacsoport 
1084 Budapest, Nagyvárad tér 4. 
e-mail: liliom555@gmail.com
215
10.23716/TTO.16.2009.35


A szociálpszichológia az orvostudomány szolgálatában. A peer, mint hatékony egészségfejlesző módszer

Krisztián, Béla

KRISZTIÁN BÉLA
Elmélet és gyakorlat - 
a bányaegészségügy alkotó évtizedei
A gazdaság nyersanyagellátása, a mélyépítési munkák megvalósítása a bányászati munkán alapul. A bányászat 
évezredes jelenléte minden korszakban más súllyal, máig követhető. A bányamunkát végzők egészségi ellátása 
minden korszakban jelentős feladat. Magyarországon 1945-tel állami szervezésben kezdődött a meg a bányaegész­
ségügy sikeres korszaka. A különböző szervezetek által végzett bányaegészségügyi tevékenységet a M agyar Tudo­
mányos Akadémia keretében 1977-ben szervezett „MTA Bányaegészségügyi és Bányászati Ergonóm iai Osztálykö­
zi Tudományos Bizottsága” fogta össze, amely a bányászat fellendülése, majd átalakulása idején sikerrel folytatott 
kiterjedt szakmai-tudományos tevékenységet. A Bizottság 2000 május 26-án alakult újjá, más feltételek között, de 
azonos célokkal folytatva munkáját.
Szekciónk témája szervesen összefügg a természettudományok, a technika és az orvoslás tör­
ténetének társadalmi összefüggéseivel.
Az 1769-től ismert, 1782-től rendszeresen művelt pécsvidéki, majd mecseki szénbányászat, 
utóbb az érc- és ásványbányászat bányászainak sorsa, egészségi állapota kezdettől figyelem tárgya 
volt. A bányatulajdonosok a munkaerő munkában tartására és a munkaképesség megtartására 
koronként változó szakszerűséggel jártak el. Ebben közrehatott az egészségügyi ellátás és szolgál­
tatások fejlődése, a szociális felelősség és tudatosság terjedése. A bányaegészségügy különállása fo­
kozatosan szűnt meg és lett az országos egészségügyi rendszer része (1928-tól). A bányavállalatok 
és a bányamunkás-szervezetek emellett megtartották és önrészesedési alapon tovább éltették saját 
biztosítási és nyugdíjrendszerüket.
A bányászat államosításával véglegesen egységes szervezetbe került a bányaegészségügy. Az ága­
zat fejlődését követve az egészségügyi kutatás és a kutatási eredmények hasznosítása is egységesebbé 
vált. A különböző országos, vállalati és területi bánya-egészségügyi kutatások külön irányainak egye­
sítésére elsőként a „Porvédelem a Mecseki Szénbányászatban” témájú országos konferencia vállalko­
zott, ahol orvosok és műszakiak közösen formáltak véleményt a bányavidékeken tapasztaltakról. Az 
együttműködés távlatait megnyitó esemeny után K a p o l y i  L á s z l ó ,  a műszaki tudomány doktora 
felvetésével egyetértve 1976-ban D o n h o f f e r  S z i l á r d ,  a MTA rendes tagja (orvos), és M a r t o s  Fe­
r e n c  rendes tag (bányász) akadémikusok kérték az MTA Elnökségét, hogy az Orvosi és a Föld- és 
Bányászati Tudományos Osztályok közös, teljes jogú tudományos bizottságot hozhassanak létre.
A Bizottságot az V., az Orvostudományok Osztályának, és a X., a Föld- és Bányászati Tudo­
mányok Osztályának közös interdiszciplináris bizottságaként 1977. június 26-an, az Akadémia 
Roosevelt téri Székháza Tudós Klubjában alapították meg. Az osztályközi bizottság neve -  S z a l a i  
L á s z l ó ,  a műszaki tudomány kandidátusa, a két Osztály által közösen jelölt titkár javaslatára -  
„MTA Bányaegészségügyi és Bányászati Ergonómiai Osztályközi Tudományos Bizottság (további­
akban: bizottság) lett. A bizottság Alapokmányát az 1977. novemberi (a Mecseki Szénbányáknál 
tartott kihelyezett) ülésén fogadták el.1
217
10.23716/TTO.16.2009.36
Az MTA Elnöksége 1981-ben alkalmi bizottságot alakított az osztályközi testület általános és 
a tudományterületre vonatkozó eredményeinek értékelésére. Ennek alapján egyrészt az osztály­
közi tudományos bizottságok bekerültek az Akadémia testületei közé, másrészt az MTA Elnökség 
13/1982. sz. határozatával javasolja, hogy a Pécsi Orvostudományi Egyetem legyen a bánya-egész­
ségügyi kutatások bázis-intézménye, egyidejűleg „decentrum” szervezendő a Szegedi Orvostudo­
mányi Egyetemen az olaj- és gázbányászat sajátos kérdéseinek a vizsgálatára.
A Nehézipari Minisztérium a „Nagymélységű bányászat” valamint a „Bányászok szállópor mi­
atti betegségei” témakörű ágazati kutatási témák szelektálásával a Pécsi Orvostudományi Egye­
tem bányászati munkaélettani, bányaegészségi laboratóriumát bízta meg, a kutatások folyamatos 
értékelésére az osztályközi bizottságot kérték fel. A mecseki ércbányászat „helyzetképe” alapján 
készített előterjesztés a megelőzésre összehangolt egészségügyi, bányászati, szociálpolitikai, társa­
dalombiztosítási és munkajogi intézkedéseket indokol. Ezek megalapozásához a Mecseki Ércbá­
nyászati Vállalat, a Mecseki Szénbányák, a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE), az Országos 
Munkaegészségügyi Intézet (OMÜI) és a Bányászok Demokratikus Szakszervezete (BDSZ) be­
vonásával közösen végzett komplex kutatások váltak szükségessé, amelyek koordinálását az MTA 
osztályközi bizottsága végezte.
A helyzetképek alapján a mecseki szén- és ércbányászatnál megismert egészségügyi helyzet 
részletes vizsgálatára Bányászati Munka- és Üzemegészségügyi Bázis alakult. A POTE-n kibő­
vültek a légzésfunkciós immunbiológiai kutatások; kísérletek kezdődtek a hőfizikai bioregulációs 
folyamat megismerésére. Átfogó, műszeres laboratóriumi vizsgálatokkal kiegészített terhelés­
igénybevétel felmérés kezdődött a Pécsi Vasas Bányaüzem teljes létszámának bevonásával. Kom­
lón az 501. Intézetben hasonló kutatás folyt vájár szakmunkástanulók között. Megkezdődött a 
számítógépek alkalmazása a mérési és bányászati egészségügyi prevenciós adatfeldolgozásban. 
A laboratóriumi spiroergometriai mérések megoldására hardver- és szoftverfejlesztést hajtottak 
végre. Segítségével a terhelésváltozás respiratórikus és kardiológiai mérési eredményeinek infor­
mációtömegét automatikusan tudták feldolgozni. Laboratóriumi mérések folytak a szilikózisve­
szélyes földalatti munkahelyen dolgozók légzési és keringési rendszerei (kardiorespiratorikus) ter­
helhetősége (esetleges elváltozásainak) megismerésére, amelyekből nemcsak a dohányzás káros 
hatásai, de a hosszabb földalatti, nem szilikózisveszélyes légterű munkavégzés következményei is 
kirajzolódtak. A „Porvédelmi (szilikózis) és légzőszervi betegségek albizottság’ koordinációjában ki­
dolgozott tanulmányok megalapozták a munkahelyi pormérés stratégiáját és a bányászati higiénés 
pornormák ajánlásait. Az eredmények hozzájárultak a HL-20 típusú porgraviméter kifejlesztésé­
hez és bányahatósági engedélyezéséhez.
A „Nagymélységű bányák munkabizottsága” -  recski kezdeményezésre, de a Mecseki 
Uránércbánya Vállalat aktív anyagi támogatásával, a Miskolci Akadémiai Bizottsággal közösen -  
foglalkozott az állandó geotermikus hőárammal terhelt, úgynevezett „nagymélységű' bányatérsé­
gekben dolgozók komplex műszaki, egészségügyi, biztonságtechnikai preventív védelmével.
A bizottság 2000. május 26-án 17 taggal alakult újjá. A bizottsági tagok 25 %-a kicserélődött. A 
bányászat drasztikus leépülése, a tulajdonosi szerkezeti struktúra megváltozása ellenére is feladatá­
nak tekintette az előző ciklus végén megfogalmazott, a „jövőbeni feladatok”-ra vonatkozó alapvető 
célok elérésének elősegítését. Ebben többek között a már folyamatban lévő, a volt uránbányászok 
követéses egészségi vizsgálatainak koordinálását; a bányászat szakterületein végzett megterhelés 
és igénybevétel vizsgálatok elemzését, az eredmények gyakorlati hasznosításának előkészítését; 
a szénhidrogén-bányászat egészség-megőrzési stratégiájának megalapozását és megvalósításának 
elősegítését; a külfejtéses tevékenység -  az ember váz-izom rendszere elváltozásainak tanulmá­
nyozását tűzte feladatául.
Az akadémiai bizottság három évtizedes tevékenysége, a bányászok biztonsága és egészségvé­
delme terén tett kezdeményezései igazolták, hogy a több szakmához tartozó, tenni akaró szakem­
berek összefogása eredményes lehet. A bizottságban résztvevő 61, valamint az albizottságokban,
218
10.23716/TTO.16.2009.36
munkabizottságokban dolgozó több mint 200 szakember támaszkodhatott az egyes szakterülete­
ken hivatásszerűen dolgozó egészségügyi és üzemi, vállalati szakemberek példaértékű együttmű­
ködésére, valamint a vállalatok, vállalkozások gazdasági vezetőinek segítő közreműködésére, az 
irányítási területek támogatására.
A kezdeményezés és a szervezés kezdettől néhai d r .  S z a l a i  L á s z l ó  oki. aranydiplomás bá­
nyamérnök, D r .  K o v á c s  S á n d o r  emeritus egyetemi tanár (Janus Pannonius Tudományegyetem 
-  Pécsi Tudományegyetem Kórélettani Intézet) felelős és lelkes tevékenységéhez, 1988-tól d r .  
V a r g a  J ó z s e f  oki. bányagépészmérnök munkájához kapcsolódik. Ebben kezdettől jelen voltak 
a pécsi egyetem(ek), a Pécsi Akadémiai Bizottság és az ország volt bányavállalatai, kiemelten 
a baranyai bányavállalatok együttműködéséből eredő támogatás, amelyek megfelelő lehetőséget 
nyújtottak a tudományos és gyakorlati eredmények elérésére.
Irodalom
1 Kovács Sándor -  Szalai László -  Varga József: 30 év a tudomány és a bányászok szolgálatában. Az MTA Bányászati 
Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Tudományos Bizottság három évtizedes tevékenysége. Budapest. 
2007. október. Továbbá Varga József: Megemlékezés Az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi 
Osztályközi Tudományos Bizottság három évtizedes tevékenységéről, a Pécsett 2007. október 25-én tartott 
tudományos ülésről. Bányamunkás. 2007. december 3. , Varga József: 30 év a bányászok egészségvédelmének 
szolgálatában. 1, 2. Bányamunkás. 2007. november 3., december 3.
A szerző címe:
Janus Pannonus Egyetem 
e-mail: krisztb@human.pte.hu
219
10.23716/TTO.16.2009.36


Not a member yet

„Ha Zemplin vármegyét az útas visgálja...” : (Gazdálkodás és társadalom Zemplén megyében a 18. század végén)

Köztestületi tagok : 2009

Termogravimetriai módszerek és műszerek (derivatográfia) fejlesztése és alkalmazása: egy sikertörténet Magyarországon

Wachtel Dávid és Soproni német nyelvű folyóirata (1850- 1860)

Súlyos arckoponyasérülések kezelésére tervezett új sebészeti eljárás és annak története

A szociálpszichológia az orvostudomány szolgálatában. A peer, mint hatékony egészségfejlesző módszer

Elmélet és gyakorlat - a bányaegészségügy alkotó évtizedei

Térszerkezet és gazdasági növekedés

Comenius és Kazinczy szellemében

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 2008. évi beszámoló jelentése

12,122

20,154