REAL-EOD

Berzeviczy, Klára

Lőkös, Péter

Hornyák, Zsófia

"Ars longa, vita academica brevis" : Studien zur Stammbuchpraxis des 16.-18. Jahrhunderts

Kruppa, Tamás

Erdély és a Szentszék a Báthoryak korában : okmánytár II., 1595-1613 = Transilvania and the Papacy in the age of the Báthorys : documents II., 1595-1613

Bán, Domonkos

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

BÁN DOMONKOS
Új megközelítések az orvostudomány 
és a zeneművészet kapcsolatában
A szerző ismerteti az orvostudomány és a zeneművészet háromfajta kapcsolatát: 1. a zene szerepét a gyógyításban, 
2. a gyógyítás megjelenítését a zenében és 3. „egymás megértését segítő rendszerek” címen ír a zenében is előfor­
duló palindrom ok szerepéről a DNS szerkezetében. Végül röviden ír azokról, akik mind a zenét, mind az orvostu­
dományt párhuzamosan művelték és olyan zenészekről, akik tipikus betegség-tüneteket produkáltak.
A gyógyító tudományok és az akusztikus művészetek története egyaránt a régmúltba tekint 
vissza, ezért számos kapcsolódási pontot fedezhetünk fel a két témakör között. Igen fontos azo­
nosság, hogy mindkét rendszer alapjául szolgál a ritmus és a harmónia. Az előbbi az események 
közötti az időbeli, az utóbbi pedig a térbeli viszonyt írja le. A gyógyítás esetében a diagnosztikát 
segíti az emberi szervezetben fellelhető számos ritmikus változás (szívritmus, alvás -  ébrenlét 
ciklusa stb.) és harmonikus viszony (ionok aránya stb.), a művészetben ugyanez a zenei ábrázolás 
eszközeként jelenik meg.
Az évezredek során a két diszciplína párhuzamosan fejlődött, időről időre összefonódva és közös 
területeket létrehozva. Természetesen ez a kapcsolat nem mindig mellérendelt. Éppen ezért a krono­
lógiai felosztás mellett érdemes megvizsgálni egy olyan csoportosítást is, ahol az elsődleges kritéri­
um a két rendszer közötti kapcsolat minősége. így alapvetően három csoportot hozhatunk létre:
1. Zene a gyógyításban
2. Gyógyítás a zenében
3. Egymás megértését segítő rendszerek.
1. ZENE A GYÓGYÍTÁSBAN
A zene a gyógyításban olyan alárendelt kapcsolat, amelyben a gyógyítás saját céljaira használja 
a zenét. Legismertebb és legelterjedtebb példája a zeneterápia. A zeneterápia története egyidős a 
zene és az orvoslás történetével. Tulajdonképpen minden olyan terápiás eljárás ide tartozik, amely 
a ritmust vagy a harmóniát alkalmazza. Ezért ide sorolhatjuk a mantra és a rózsafüzér gyakorlatát 
is. Számos tanulmány mutatta ki, hogy mindkét „eljárás” erősen hat a szívre: egyrészt lelassítják a 
szívműködést, másrészt szabályozzák a szívritmust. így mindkettőnek pozitív élettani hatása van. 
Manapság azonban zeneterápia alatt elsősorban a pszichiátriai betegségek zenével való gyógyítását 
értjük. Ebben az esetben a betegek lelki állapotára gyakorolt hatást használják ki a terapeuták, és 
nem a szervezet fizikai ritmusait próbálják szabályozni, hanem az elme hangulatváltozásait.
Nemcsak a terápiában alkalmazzák a zenét az orvosok, hanem a diagnosztikában is. Új kutatá­
sok arról számolnak be, hogy a pszichiátriai betegek diagnosztizálásakor segítséget jelenthet a be­
tegek által kedvelt zenék elemzése; a műalkotások különböző paramétereinek megismerése ugyanis 
segít eligazodni a páciens elméjében lezajló folyamatok dinamikájában is.
227
10.23716/TTO.16.2009.38
2. GYÓGYÍTÁS a  z e n é b e n
A zene, mint leíró közeg számtalanszor használja fel a gyógyítás történetének fejezeteit élet­
helyzetek ábrázolásában. Egyrészt bemutatja az orvosokat munka közben és azon kívül, másrészt 
a betegeket, betegségeket pontosan megjeleníti az akusztikus eszközök segítségével, harmadrészt 
pedig az orvos-beteg kapcsolat dinamikáját rögzíti a hangjegyek felhasználásával. Erre az egyik 
legmegfelelőbb műfaj az opera. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az opera az egyik legbonyo­
lultabb zenei műalkotás típus. Nem egyszerűen zenemű, hanem színmű is, ahol az élethelyzetek 
pontos megjelenítését egyszerre szolgálja a zene, a színészet, a szöveg, a díszlet. Egy-egy ilyen előadás 
olyan fokú együttműködést kíván meg az előadóktól, a zeneszerzőktől, a szövegíróktól, a zené­
szektől, a karmestertől, a díszlettervezőktől stb., amely alkalmassá teszi az operát arra, hogy egy 
adott társadalom véleményét az orvostudományról valósághűen ábrázolja. Az opera tehát olyan 
fontos színtere a két rendszer összekapcsolódásának, ahonnan sok értékes információt meríthetünk 
többek között az orvostörténet számára. Megállapíthatjuk például, hogy az orvosok java férfi, míg a 
betegek többsége nő az operákban.
Jó példa erre C s a jk o v s z k ij „folanta” című operája. Ez az opera Csajkovszkij utolsó dalszín­
műve, amelyet a „Diótörő” című balettal egy időben írt 1891-ben. A címszereplő Jolanta francia 
királylány, aki születése óta vak. Vakságának nincsen organikus oka, meggyógyítani eddig senki 
nem tudta. Apja, a király megtiltja az udvarban élő embereknek, hogy lánya előtt bármi olyan 
dologról beszéljenek, amely Jolantát ráébresztheti önnön vakságára. így nem beszélhetnek pél­
dául a színekről sem. Miután az európai orvosok nem tudták meggyógyítani a lányt, az apa 
végső reményként elhív egy mór orvost, hogy megnézze a beteget. Mivel a mű alapjául szolgáló 
darab a középkor végén játszódik, nem meglepő, hogy az orvosi kultúra egyik legmagasabb 
fokát az arab medicina jelenti. A mór orvos, Ibn Hakia elmagyarázza a királynak, hogy a test 
nem gyógyulhat meg a lélek beleegyezése nélkül, ehhez pedig a lánynak meg kell tudnia, hogy 
beteg. Ez meg is történik és a mű végén Jolanta vaksága elmúlik a mór orvos közbenjárásának 
köszönhetően.
Ezt az operát tanulmányozva sok információt megtudhatunk tehát az arab medicina elfoga­
dottságáról, a középkori európai medicina helyzetéről, és nem utolsó sorban arról, hogy Csaj­
kovszkij milyen zenei eszközökkel ábrázolja a vak lány, illetve a mór orvos jellemvonásait.
A tisztán instrumentális zenében is találhatunk azonban kitűnő orvosi témájú leírásokat, mint 
amilyen például M ahler egyik szimfóniája, amelyben saját szívritmuszavara adja meg az alap rit­
must, vagy Marais egyik gamba műve, amely egy sebészeti műtétet jelenít meg.
3. EGYMÁS MEGÉRTÉSÉT SEGÍTŐ RENDSZEREK
Amennyiben mellérendelt kapcsolódási területeket keresünk, mindenképpen egy új megköze­
lítést kell megvizsgálnunk, ez pedig a zene és a genetika kapcsolata. Csupán pár évtizede kezdték el 
a világon a DNS kódrendszerének kutatását, azzal a céllal, hogy minden genetikai kód számunk­
ra értelmezhetővé váljon. Ehhez alkalmazták a bázis-párok betűkkel, számokkal, színekkel való 
megfeleltetését is. Körülbelül 20 éve azonban elkezdték a zenei kódrendszer paramétereit a DNS 
kódkészlet paramétereivel analóg értelműként kezelni. Mivel sok esetben a zeneművek felépíté­
se valóban látványos hasonlóságot mutat a fehérjeszintézis kezdeti lépéseivel, a két kódrendszer 
megfeleltetése átláthatónak bizonyult. Természetesen a munkában kutató orvosok, biológusok és 
zeneszerzők együtt vettek részt. így pár évvel ezelőtt megjelentek az első DNS és fehérje zenék. Saj­
nos ez a munka korántsem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnt, ezért jelenleg nagyon kevés 
kutatócsoport foglalkozik ezzel a témával világszerte és a progresszió sem olyan gyors, illetve egy­
értelmű, mint ahogyan ezt az elején várták; mégis a két rendszerben fellelhető harmónia és ritmus 
hasonlósága már most szolgál új információval a DNS kódkészletének értelmezésében.
228
10.23716/TTO.16.2009.38
Az egyik ilyen felfedezés a palindrom szekvenciák elhelyezkedése és viselkedése a DNS-en be­
lül. Susum o O h n o  japán kutató megállapította, hogy a zenében használt palindrom szekvenci­
ák a DNS szerkezetén belül is különleges jelentőségűek. Ezek a szekvenciák szimmetrikusak, azaz 
mindkét irányból olvasva ugyanazt a mintázatot mutatják. A DNS szekvenciákban strukturális 
szerepük és kódoló szerepük egyaránt kiemelt. A zenei szerkesztésben ez ugyanígy igaz: minden 
zenemű felépítésében kitüntetett helyet kapnak a palindromok, amelyek egyedi harmónia-mintá­
zatokat hoznak létre.
5'-ACCGAATTCGCA-3' 
i i  ■ i i i ■ i i i i i
i i  • i i i i i i i i i
3'-TGGCttÁÁGCGT-5’
Egy DNS palindrom szekvencia típus (ahol az olvasás a két 
külön szálon adja ki a szimmetriát: GAATTC -  CTTAAG)
A  zene és orvoslás kapcsolatát elemezve nem  feledkezhetünk m eg azokról az em berekről, akik 
ezeket az összefonódásokat létrehozták:
1. Emberek, akik mindkét rendszert párhuzamosan művelték
A z egyik legszebb példa A l e x a n d r  P o r f i r j e v i c s  B o r o g y in  élete, aki orvos és zeneszerző is 
volt. Egész életében folytatta biokémiai kutatásait, miközben „az orosz ötök”-nek nevezett zene­
szerzői társaság tagjaként szim fóniákat és egyéb zenedarabokat írt.
B o ro g y in
229
10.23716/TTO.16.2009.38
2. Zenészek, akik tipikus betegség-tüneteket produkálnak
A zenészek betegségei sokszor késztették az orvostudományt fejlődésre, elsősorban a 
rheumatológia, pulmonológia és a pszichiátria területén.
Általánosságban elmondható tehát, hogy a medicina és a muzsika szoros kapcsolatban állt 
egymással végig a történelem folyamán. Ezt a kapcsolatot azért is érdemes figyelemmel kísérni, 
mert az orvoslás történetéről átfogóbb képet kaphatunk, mert a gyógyításban alkalmazott terápiás 
eszköztárunkat bővíthetjük, és mert kutatómunkánkban újabb eredményekre juthatunk.
Felhasznált irodalom:
Ohno, Susumo: A song in praise of peptide palindromes, Beckman Institute of the City of Hope 
Clark, M. A.: Genetic music: An annotated source list, Texas Wesleyan University 
Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta-Saxum 1997, 66-67.
Batta András: Opera, Vince Kiadó 2006, 658-659.
A szerző címe:
Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézet, Budapest
230
10.23716/TTO.16.2009.38


Új megközelítések az orvostudomány és a zeneművészet kapcsolatában

Réthly, Antal

Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800-ig

Csépe, Valéria

PROF. DR. CSÉPE VALÉRIA
a MTA főtitkár-helyettese
Köszöntő
Tisztelettel köszöntöm az „Újabb eredmények a hazai tudomány-, technika- és orvostörténet 
köréből” konferencia résztvevőit. Örömmel jöttem, hiszen ismét egy olyan eseményre kerül sor, 
amely abban segít minket, hogy egy igen fontos tudomány-, illetve alkalmazási terület sokak szá­
mára megismerhetővé váljék. A Magyar Tudományos Akadémia vezetése nagyon fontosnak tartja 
azt, hogy a tudományos eredmények a más szakmájúak és a nagyközönség számára is hozzá­
férhetővé, érthetővé váljék. A tudomány kommunikációjára mindenkorábbinál nagyobb szükség 
van. Nekünk kutatóknak nem csupán megismernünk, látnunk kell, hogy milyen a világ, hanem 
mindezt láttatnunk is kell tudni. Érthetően kell bemutatnunk, közvetítetünk mindazt, amit felfe­
deztünk, feltaláltunk az adófizető állampolgár pénzéből. A szakmák találkozásának és kilépésének 
nagyobb közönség elé van egy nagyon fontos missziója és ez a megértetés, a párbeszéd, a tudás 
közvetítése,
Eredeti szakmámból -  az élettan egyes módszereit használó pszichológiai határterületből, a 
pszichofiziológiából -  a technika találmányainak, a technológia fejlődésének köszönhetően ala­
kult ki a kognitív idegtudomány. Ez a tudományterület ma nem létezne, ha nincs pozitron emisz- 
sziós tomográfia, mágneses rezonancia képalkotó eljárás és még sok más technikai csoda. Mind 
valamilyen alapkutatási eredményre épülő alkalmazás, s a műszaki tudományokra támaszkodó 
hasznosítás eredménye. Találmányok, amelyek az agykutatási módszereket használó pszichológus 
kezében a kognitív idegtudomány eredményeihez járulnak hozzá. Ezek azok a módszerek, ame­
lyek nélkül a „puha” bölcsészettudományi területből, a pszichológiából nem különült volna el a 
„kemény”, ma már a természettudományhoz inkább sorolható idegtudományi tudományterület. 
A technika fejlődésének köszönhetjük, hogy a gondolkodó, olvasó, számoló, emlékező emberi 
agyat működés közben vizsgálhatjuk. Olyan eszközökkel dolgozunk, amelyek eszközként megva­
lósult alkalmazott kutatások eredményei, s amelyeknek alapját a fizika meghatározó felfedezései 
jelentik. Bár ezek működési elveit a klasszikus pszichológia idősebb képviselői nem értik, tanítvá­
nyaink már igen. Ehhez az kell, hogy tanulmányaik során megfelelő természettudományos alapo­
zást kapjanak. Hogyan értenék meg, hogy mi is a kvantummechanika, mi a szupravezetés lényege. 
A mérőeszközeinkben alkalmazott szupravezetés nélkül ma nem mérhetnénk az agyi elektromos 
aktivitás körül létrejövő, igencsak gyenge mágneses teret. A mérőműszer, a magnetoenkefalográf, 
nem létezne a szupravezető technika nélkül.
Több mint három évtizede dolgozom egy olyan kutatási területen, amely kezdetben csak az 
agyi elektromos aktivitás elvezetését lehetővé tevő analóg majd digitális mérőrendszereket hasz­
nálta. Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében, ahol ma is folynak az általam vezetett kutatások, 
mindig műszerekkel dolgoztam. így alakult ki az „új” nevem is, a „kütyüs nő”. Telefonon keresett 
valaki az intézetben, s nem emlékezett a nevemre, így aztán a „kütyüs nőt” kereste. Valóban, a
7
10.23716/TTO.16.2009.03
kütyük fontos eszközök az életemben. így tudományos munkámban nem csak a vizsgált gyerekek 
fejlődését követhetem, hanem a műszerekét is. A hármas szekrény méretű TPA 1140 számítógép­
től, a mai szerverekig, személyi számítógépekig, s apró csodamasinákig. Kezdő kutató koromban 
egy napig digitalizáltuk az egy elektródán elvezetett analóg jeleket, ma pedig igencsak idegesek 
vagyunk, ha 64 ugyanilyen csatornán nincsen készen 10 perc alatt a feldolgozás. A műszaki tu­
dományok, a technika, technológia, s általában a tudomány fejlődése megváltoztatta azt a tudo­
mányterületet, amelyet választottam. Ma a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese va­
gyok, elnöke atomfizikus, a főtitkára pedig talajtanos, agrokémikus. Olyanokkal dolgozom együtt, 
akiknek tudományterületén a technika erősen meghatározó. És olyanok vannak a családomban 
is, akiknek a számára a tudományok, a technika és technológia fejlődése nagyon fontos. A tudo­
mány és technika folyamatosan változik, s így történetük is nagyon fontos, jóllehet környezetünk 
mindezt talán nem mindig a helyén értékeli. Talán nem közhely a tudománnyal, technikával kap­
csolatban sem, hogy az elért eredmények akkor értékelhetők igazán, ha történetüket is ismerjük. 
Ez nem csak itt van így, hiszen az emberi társadalmak jelenének sincsen értékelhető feldolgozása 
anélkül, hogy ne ismernénk és dolgoznánk fel értően és érthetően a múltat.
A Magyar Tudomány Ünnepe 2008-ban arról is szól, hogy felkeltsük a fiatalok érdeklődé­
sét a tudományok iránt. A természettudományok és a műszaki tudományok iránti érdeklődés 
kialakításának, felkeltésének kezdete nem az egyetem. Mindez a közoktatásban kezdődik, az 
általános és a középiskolában. Tapasztalatainkon keresztül jutunk el a hétköznapi felismerésig, 
az érdekes megragadásig, annak felfedezéséig, hogy milyen érdekesek is a bennünket körülvevő 
világ titkai, törvényszerűségei. Gyerekkoromban a húgommal sokszor majdnem tönkretettük a 
fél háztartást azt követően, hogy a televízióban megnéztük Öveges professzor úr kísérleteit. Ez a 
tapasztalat, s az iskolában szerzett még inkább kell, hogy egyik alapját jelentse a természettudo­
mányos oktatásnak.
Ma sokan élnek a kompetencia bűvöletében. A pszichológia szerint a kompetencia a tudásnak 
a helyzettől függetlenül való alkalmazása nem alakul ki csak elméleti alapozással, a tapasztalat, az 
empíria nem spórolható meg. Ne feledjük el persze azt sem, hogy a gyermekek gondolkodásában 
a természettudományos oktatás egy nagyon fontos fejlődésserkentő tényező. A Magyar Tudomány 
Ünnepének idei első hetében csak az Akadémia Székházában több mint 2000 látogatónk volt. 
Közülük nagyon sokan középiskolások. Tele volt diákokkal a ház, érdeklődő, értelmes, tehetséges 
diákokkal, olyanokkal, akik majd a kutatói utánpótlást jelentik. Ma az Akadémia elnökét egy 200 
magasan kvalifikált, kiemelkedően teljesítő fiatal kutató segíti az észrevételeivel, javaslataival. Sze­
retnénk őket megtartani Magyarország számára. Menjenek el, tanuljanak új dolgokat, s jöjjenek 
vissza, fejükben a megszerzett tudással, tapasztalattal. Ehhez nekünk lehetőséget kell teremtenünk. 
Korszerű infrastruktúrát, az alkotást segítő környezetet, körülményeket. Olyan kutatóhelyet, ahol 
érdemes természettudománnyal foglalkozni, ahol jó mérnöknek lenni, ahol érdemes a tudomány 
minden területét művelni.
A Magyar Tudományos Akadémia a tudomány- és technikatörténet művelésének talán az 
egyik legfontosabb támogatója. Köszönöm Vámos Évának, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy 
milyen erősen támasz a tudomány- és technikatörténet művelői számára a Magyar Tudományos 
Akadémia levéltára, archívuma. Ezekben olyan forrásokat találnak, amelyekhez másutt nem fér­
nek hozzá. Ezen kívül a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára igen fontos folyóiratokhoz 
biztosít hozzáférést, s itt válnak lehetővé a könyvtárközi kölcsönzések Egy gyengén fejlett tudo­
mány- és technikatörténeti intézményrendszerben a Magyar Tudományos Akadémia nagyon 
sokszor az egyetlen kapaszkodót jelenti. Az Akadémia egyik tudományos osztályához tartozik a 
Tudomány- és technikatörténeti Bizottság.
A tudomány- és technikatörténet, mint köszöntőmben korábban utaltam rá, nagyon fontos 
referenciapont, ismeretei nélkül nehéz lenne helyesen értékelni mindazt, ahol ma tartunk a tudo­
mányban. A tudomány eredményeinek valódi értékét akkor tudjuk megragadni, ha azt is tudjuk,
8
10.23716/TTO.16.2009.03
hogy a kutatás eredményeiből ma mi minden természetes, megszokott része a mindennapi éle­
tünknek. A tudomány eredményei előbb-utóbb hasznosulnak, s sokszor eszközök, kütyük formá­
jában naponta beleszólnak az életünkbe. Az eszközök káros, rossz célokra történő használatáért 
ne az eszközre haragudjunk, hanem azon gondolkozzunk, hogyan követheti felelősen a tudomány 
a kezéből kikerülő eredményeket, hogyan nevelhetünk olyan embereket, akik ezekkel felelősen 
tudnak majd bánni. Minden rossz, gonosz célú felhasználás mögött emberek vannak. Talán a balta 
nem számít különleges találmánynak. Mégis, lehet vele fát vágni és embert is ölni. Az ember az, 
aki különböző célokra tudja használni mindazt, amit a tudományok föl tudnak mutatni. A m o­
biltelefonnak is nagyon sok előnye van, itt is az ember az, aki ezt rosszul használja. .Arról sem a 
műszaki tudományok tehetnek, hogy a modern kommunikációs eszközöket sokszor ordas célokra 
használják, s sok a társas kapcsolatok számára elveszett ember virtuális valóságban él, s ez a meg­
hitt közege, „hazája”. Minderről nem a számítógép, nem az internet és nem a mobiltelefon tehet. 
Az ember alkalmas arra, hogy nagyon sokféle tudományos felfedezést tegyen. Talán nem elég 
bölcs ahhoz, hogy ezt mindig jól is tudja használni. Mint agykutató pszichológus azt mondhatom, 
hogy 5000 év alatt szinte alig változott az agyunk. Hasonló aggyal olvasunk, számolunk, mint sok 
ezer évvel ezelőtt élt elődeinknek volt, és persze a veszélyes üzemeket is ugyanilyen aggyal mű­
ködtetjük, irányítjuk.
Bay Zoltán egyik tanulmányában azt írta, hogy „A tudományban nincsenek elraktározott is­
meretek, hanem élő, folyton változó, alakuló, fejlődő ismeretek vannak.” Nem szeretnék szerényte­
lennek tűnni, de hozzátenném, hogy bár ez így van, a fejlődő ismereteknek fontos vonatkoztatási 
keretet ad a tudomány és technika fejlődésének története és azoké az embereké is, akik ehhez a 
maguk korában jelentősen hozzájárultak. Magyarország sok olyan kutatót adott a világnak, akiket 
a mai fiataloknak is ismerniük kell. Tartást, hitet és büszkeséget ad, ha ismerik és tudják, mit tettek 
elődeink, s a magyar tudomány mennyire szerves része a nemzetközinek.
9
10.23716/TTO.16.2009.03


Köszöntő

Árkos, Iván

ÁRKOS IVÁN
A magyar autógyártás 
100 évének története 
DVD-ROM-on
„A magyar autógyártás 100 éve” című m ultimédia-kiadvány bem utatja a járm űgyártás történetét és főbb állomá­
sait, a Magyarországon és külföldön m űködött konstruktőröket, az egyszemélyes műhelyektől a gyáróriásokig az 
iparág 20. századi főszereplőit, a személy- és teherautó-gyártást, a világhírű Ikarus-buszokat, az autóbusz-közle­
kedés, a postaszolgálat, a taxi-szolgálat, a tűzoltóság, a mentőszolgálat és a honvédség járm űparkjának alakulását, 
az automobilizmus fejlődésében főszerepet játszott intézményeket, az utókor megemlékezésének tárgyi emlékeit, 
a hazai múzeum ok válogatott anyagát, az autógyártás centenárium ának 2005. évi eseményeit, valamint az autóipar 
legújabb kori eredményeit.
Az ismeretközlést szolgáló elektronikus médiumok körében a DVD-ROM különleges helyet 
foglal el, hiszen információhordozó-kapacitása révén hatalmas mennyiségű szöveg- és képanyagot 
képes tárolni. Ezt a rendkívüli tulajdonságot jól példázza a hazai tudományos CD-ROM kiadásban
jelen összefoglaló időpontjá­
ig (2008. októberéig) párját 
ritk ító  digitális enciklopé­
dia, am elynek szöveganyagát 
1600-nál több kép, 3 diafilm,
21 film részlet és 20 teljes te r­
jedelm ű könyv illusztrálja. A 
m ű  az általa közölt ism erete­
ket három  szinten adja köz­
re. Az első szintet az egyes 
fejezetek szöveganyaga, a 
m ásod ik  szintet az ehhez 
kapcsolódó kiegészítő szó­
cikkek és a rendkívül gaz­
dag képanyag, a harm ad ik  
szintet a tárgyalt tém ákkal 
foglalkozó, teljes terjedelm ű 
könyvek anyaga képezi. A BME OM IKK időközben m egszűnt T udom ánytörténeti M űhelyének 
utolsó kiadványaként m egjelent alkotás bevezetőjében M ic h elb er g er  Pál akadém ikus felidézi 
az eltelt száz év kiem elkedő esem ényeit es legjelentősebb alakjait, Katona  A ndrás a Közlekedes- 
tudom ányi Egyesület fő titkáraként m éltatja a kiadvány alkotóinak m unkáját, Stubnya  György 
főigazgató-helyettes pedig köszönti az olvasókat.
A m agyar autógyártás elm últ szá z évének története, úttörői 
és kiem elkedő alakjai, nevezetes műhelyei és gyára i, alig  
untért és híres gyártm ányai, a  h aza i autom obilizm us je llem ­
ző i  és in tézményei, eszm ei és tá rgyi emlékei, au tóiparunk  
legújabb eredm ényei fé le zer  szócikk, 1600 kép, 21  film részlet 
és 2 0  teljes szakkönyv tükrében.
33
10.23716/TTO.16.2009.07
A nyolc fő részből álló mű TÖRTÉNET fejezetét öt rész képezi. A „Mérföldkövek az autó fel­
találásához vezető úton ’ és a „Magyar járműgyártók az autó feltalálása előtt” című ismertetések 
után H íd vég i Já nos  „A magyar járműgyártás története dióhéjban” címmel áttekinti a száz év 
legjelentősebb eredményeit és legfontosabb állomásait. M o ln ár  Kálm án  „A magyar autógyártás 
100 éve” című, a centenárium megünneplésére készült tablókiállításának anyaga bemutatja az év­
század legjellemzőbb alkotásait és legismertebb alkotóit, végül Eszterváry Ervin  „A magyar au­
tógyártás története” című, az Autóséletben megjelent 10-részes cikksorozata foglalja össze a száz 
év történetének meghatározó korszakait és gyártmányait.
A GYÁRTÓK fejezet két alfejezetből áll. A „Konstruktőrök Magyarországon” Z suppán  István : 
„A magyar autó” című könyvére támaszkodva bemutatja A sbó th  O szkár , Bá nk i D onát, Bory 
József, Bö szö rm ény i Jen ő , C ser Gyula , C sonka  Já n o s , D edics Feren c , Fejes Jen ő , H óra  
N á n d o r , Jurek  Au r él , Korbuly Já n o s , Pentelén yi Já n o s , Sc h im a n e k  Em il , Szám  G é za , 
Székely M ihály, W in k ler  D ezső , Z solt Károly életét és munkásságát. A „Konstruktőrök 
külföldön’ Bö d ő k  Z sig m o n d : „Magyarfeltalálók az automobilizmus történetében” című könyve 
alapján ismerteti A n isits  Fe r en c , Ba lzer  M á rius István , Barényi Bé la , Bejczy  A n ta l , if ­
jabb C sonka  Já n o s , Farkas Jen ő , Galam b  József, Járay Pá l , Juhá sz  Ká lm án  Já n o s , Pavlics 
Feren c , P err  G yula , Sc h w e it z e r  Pál legjelentősebb eredményeit.
A GYÁRAK fejezet négy alfejezetet tartalmaz, amelyek anyaga Zsuppán István „A magyar 
autó” című könyvére támaszkodik. A „Tervek, próbálkozások” bemutatja az F.P. Automobilmű­
vek, a Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt., a Magyar Acélárugyár, a Magyar Benz Automobil- és 
Motorgyár Rt., a Magyar Lloyd Automobil- és Motorgyár Társaság, Gróf Kornis és Társai, a Robix 
Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat, a Roessemann és Kühnemann + Épp és Fekete Egyesült Gép­
gyára Rt., a TeudlofF és Dittrich Budapesti Armatúra, Szivattyú- és Gépgyár Rt., valamint a „VIA” 
Villamos Autógyár Rt. tevékenységét, továbbá a tervezett, de nem megvalósult próbálkozásokat. A 
„Kisüzemek, középvállalkozások” ismerteti az Általános Mechanikai Gépgyár, a Budapesti Malom­
építészet, Podvinecz és Heisler, a Fejes Lemezmotor- és Gépgyár Rt., a Fővárosi Autóbuszüzem, a 
Magyar Fiat-művek Rt., a MÁVAUT Autóközlekedési Vállalat, a „Puli” Jármű és Gépgyártó Kft., 
a Rock István Gép-, Gőzkazán Gyára és Vasöntödéje, az Unitas Automobil Ipari és Kereskedelmi 
Rt. és a Villamosipari Kutatóintézet eredményeit. A „Nagyüzemek, nagyvállalatok” összefoglalja 
a Ganz és Társa Danubius Gép, Wagon és Hajógyár, a Magyar Általános Gépgyár Rt., a Magyar 
Automobil Részvény Társaság, Arad , a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, a Méray 
Motorkerékpárgyár Rt., a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, az Uhri Testvérek Autókarosszéria 
és Járműgyára, az Uhry Imre Karosszéria és Pótkocsi Gyár, a Vehiculum Automobilipari és Ke­
reskedelmi Kft., valamint a Weiss Manfred Acél- és Fémművei Rt. gyártmányait. „Az autógyártás 
fellegvárai” a Csepel Autógyár, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, az Opel Hungary Kft. és a 
RÁBA Magyar Vagon és Gépgyár világhírű tevékenységét mutatja be.
A GYÁRTMÁNYOK fejezet „Régi magyar autók” címmel Velich  István könyvének anya­
gát tartalmazza, a „Magyar személyautók” és a „Magyar teherautók” Bá lin t  Sá n d o r  könyvének 
anyagát ismerteti, a „Magyar autóbuszok” és az „Ikarus-autóbuszok” több forrásanyag tartalmára 
támaszkodik.
Az AUTOMOBILIZMUS fejezet két alfejezetből áll. Az „Autók a köz szolgálatában” felsorolja 
a honvédség, a mentőszolgálat, a postaszolgálat, a taxiszolgálat és a tűzoltóság magyar járműveit, 
bemutatja a fővárosi közlekedés szolgálatába állított autóbuszokat, valamint „Autóbuszok a távol­
sági közlekedés szolgálatában” címmel közreadja Krepsz  ZoLTÁNnak a Veteránautó folyóiratban 
megjelent cikksorozatát. Az „Intézmények az autó szolgálatában” ismerteti az Autóipari Kutató
34
10.23716/TTO.16.2009.07
lóklub, a Magyar Járműalkatrészgyártók Intézet, a BME Gépjárművek Tanszék, a Közlekedéstudo­
mányi Intézet, a Magyar AutOrszágos Szövetsége, a Magyar Gépjárműipari Szövetség, a MTESZ 
Közlekedéstudományi Egyesület, a MTESZ GTE Gépjármű Szakosztály, a MOGÜRT Gépjármű 
Külkereskedelmi Vállalat, a Széchenyi István Egyetem Közlekedési Tanszék, valamint a Magyar 
Hadi- és Gépjárműtechnikai Alapítvány tevékenységét.
Az UTÓKOR fejezet „Múzeumok” alfejezete ismerteti a Bélyegmúzeum, a Csepel Autógyár 
Történeti Múzeum, a Haris Autómúzeum, a Közlekedési Múzeum, a Kresz Géza Mentőmúze­
um, az Országos Műszaki Múzeum, a Postamúzeum, a Rába Gyártörténeti Múzeum, a Tűzoltó­
múzeum, valamint a Városi Tömegközlekedési Múzeum autógyártással kapcsolatos anyagát. Az 
„Eszmei és tárgyi dokumentumok” részeinek címei: „Magyar autógyártás az Autó-Motor ’Ezt ír­
tuk’ rovatának tükrében”, „Autógyártók, autógyárak és autók a Millenniumi kiállítás anyagában”, 
„Magyar automobilizmus a korabeli plakátok tükrében”, „Az utókor tiszteletének tárgyi emlékei”. A  
„Centenáriumi ünnepségsorozat 2005” az országos eseményeket foglalja össze „Szimpózium a 14. 
Autó-Diga konferencián”, „Jubileumi konferencia a Közlekedési Múzeumban”, „Jubileumi kiállítás a 
Közlekedési Múzeumban”, „Centenáriumi megemlékezés a Műegyetemen”, „Gépjármű-kiállítás a Ci­
tadellán”, „Jubileumi emlékérem és bélyeg kiadása a Magyar Nemzeti Bankban”, „Jubileumi kiállítás 
a 2005. évi Budapesti Autószalonon”, „Konferencia a Műegyetemen a 21. század automobilizmusá­
ról”, „Iskolai pályázat a 21. század autójáról” címeken.
A XXI. SZÁZAD fejezet „Magyar autóipar a hazai szakkiállítások tükrében” címmel közre­
adja Varga  KÁROLYnak a Magyar Közlekedésben megjelent írásait, valamint bemutatja az Audi 
Hungaria Motor Kft., a Magyar Suzuki Zrt., az Enterprise Bús Hungárián Branch Office, az Ikarus 
Egyedi Autóbusz Kft., a Kravtex Kft., a Magyar Járműtechnikai Zrt., az ANTRO Alternatív Jármű­
veket és Erőforrásokat Fejlesztő és Gyártó KHT., valamint az Elektronikus Jármű és Járműirányí­
tási Tudásközpont legújabb eredményeit.
A M ÉDIATÁR fejezet nyolc részből áll. A „Kislexikon” m egjelent cikkek, ism ertetések tö m ö ­
ríte tt anyagát adja közre. A „Képtár” részeinek címei: „Csepel gyártmányok 1950-1967”, „Ikarus 
200-as buszcsalád”, „Ikarus-gyártmányok 1950-1967”. A „Diafilmmúzeum” Bíró  Feren c  gyűjte­
m ényének „Az ember és kerék”, „Ismerkedés az autóval”, „Csepel motorkerékpár-Ikarus autóbusz” 
cím ű alkotásait adja közre. A „Filmtár” tartalm a: 21. század -  Audi, 21. század -  Suzuki, Csepel au­
tók Tibetben, Csonka János (archív felvétel), Kiállítása magyar autógyártás 100. születésnapja alkal­
mából, Magyar autók korabeli filmfelvételeken, Rendezvények a magyar autógyártás 100. jubileuma 
alkalmából, Részletek a „Honi hadiipar” című filmből, Riport Haris Ottó és Haris Lajos múzeum­
igazgatókkal, Riport Hegedűs Oszkár Autóklub-elnökkel, Riport Kozma László autókonstruktőrrel, 
Riport Michelberger Pál akadémikussal, Riport Pentelényi János autókonstruktőrrel, Válogatás a Ha­
ris Autómúzeum anyagából A „ Könyvtár” a következő könyvek fakszimile form ájában digitalizált 
tarta lm át adja közre: 75 éves a budapesti trolibusz-közlekedés, Autóalmanach 1924, Autólexikon 
1928, A z automobil, A z automobil szerkezete chauffeurök és automobilisták számára, ESSE karbu­
rátor (Sc h im a n e k  Em il ), Jelentés a magyar és külföldi gyártmányú automobilok összehasonlításá­
ról (Schim anek Em il), A fővárosi autóbuszközlekedés 75 éve, Gépjárművek szerkezettana (Lévai 
Z oltán), A húszezredik -  a Csepel Autógyár öt esztendeje, A  gépkocsi regénye (H orváth Á rpá d ), 
Kelenföldi Autóbusz Igazgatóság 1949-1999, A Királyi Magyar Automobil Club Jubiláns Évkönyve, 
Magyar autó: a megvalósult álom (Bálint Sándor), Magyar Autóklub 1900-2000, Magyar teherautó­
gyártás (Bá lin t  Sá n d o r ), Rába-Austro-Fiat teherautó kezelési utasítása, „Rába’gépkocsigyártás 
története (M aertens György), A százéves Rába a honvédség szolgálatában, A szekértől az autóbu­
szig, Tehergépkocsik korszerűsítése (P entelén yi Já n o s). A „Tanulmányok” címei: A z ördög szekere
-  a magyar autógyártás 70 esztendeje (H aris Lajos), 100 éves a Rába -  1896-1996 (D usza  Á rpád
35
10.23716/TTO.16.2009.07
és m ások), A  Rába csúcstermékei a 20. század első harmadában (Jancsó  E rzsébet), Három évtized
- a Csepel Autógyár rövid története, A z Ikarus Karosszéria és Járműgyár elődvállalatainak története 
(Jenei K á ro ly ) ,  A z Ikarus csúcsterméke: a 200-as autóbuszcsalád, Automobilizmus a 20. század 
első harmadában, Közúti járműtechnika a 20. század Magyarországán (Ernőd István), A honvédség 
páncélos és gépjármű-technikai eszközei (V a rg a  Józse f), A z Országos Automobilkísérleti Állomás 
története, A magyar közlekedésügy fontosabb állomásai, A városi közlekedés fejlődésének főbb állo­
másai (M e rc z i  M ik ló s ) , M agyar A utom obil Club. A „Szabadalmak” a M agyar Szabadalm i H iva­
tal gyűjtem ényében található m agyar feltalálók szabadalm ait sorolja fel. A „Szakirodalom” részei: 
Az autom obilizm us m agyar szaklapjai a 20. század kezdetén (B a rk ó c z i  J o lá n ) ,  Autós irodalom  a 
M agyar Királyi Technológiai Intézet könyvtárában, 20. századi autós folyóiratok az Országos Szé­
chenyi K önyvtárban, Autós szaklapok a 21. században, Szakirodalom  a m agyar autógyártásról.
A kiadvány m ásfél száznál több kiváló szakem ber, valam int félszáznál több tám ogató  in téz­
m ény összefogásának eredm ényeként született meg, és az e körbe tartozók  jogosan érezhetik, 
hogy m unkájukkal és közrem űködésükkel újabb értékkel gyarapodott a m agyar kultúra kincses­
tára. Bár e népes alkotógárda felsorolása hely hiányában nem  m egoldható, a szerkesztőbizottság 
tagjait (Almássy T ib o r  t ,  Á rkos Iván , D ü rr  Já n o s , C sizm a d ia  László , Em őd  István , H a ­
ris Lajos, H íd v ég i Já n o s , Katona  A n d r á s , Lévai Z o ltán , Tó th  István , Varga  Jó zsef), a 
szerzőket és jog tulajdonosokat (Á rkos Iván, Bá lin t  Sá n d o r , Ba rk ó czi Jo lá n , Ba u d en tisztl  
Fer en c , Bo n h a r d t  At t il a , Boros Pá l , Bö d ö k  Zsig m o n d , C sa pó  Ta m ás, C sizm a d ia  Lá sz­
ló , D ebrő di G á b o r , D usza  A n d r á s , Em őd  István, Eszterváry Er v in , Fo garasi Gá b o r , 
Garam vári Pál t ,  G reguss Feren c  t ,  Gyuris István , H aris La jo s , H aris O t t ó , H eller 
Lá szló , H íd v é g i Já n o s , H orváth Á rpád  t ,  H orváth T ib o r , Ja ncsó  Erzsébet , Jenei Ká r ­
oly, Ka lo csai P é t e r , Katona  A n d r á s , Krepsz  Z oltán , Ku m or  Gy ula , Len k ei Gyula , Lévai 
Z oltán , M a ertens  György +> M arkó Ta m ás, M erczi M ik ló s , M ic h elb er g er  Pá l , M o l­
nár  Ká lm á n , N égyesi Pá l , Pap János t ,  Pa p  Z oltán , P en telén yi János t ,  Ru pper t  László , 
Sá r h id a i G y ula , Kó c ziá n n é  Sz en t pét e r i Erzsébet, Terplá n  Z énó  t ,  Varga  József, Varga  
Károly, Ve lic h  István , Vin c z e -Pa p  Sá n d o r , W in kler  D ezső  t ,  W in kler  László , Z suppán  
István  t ) ,  valam int a fotósokat és v ideósokat (Belovai G ergely, Eszterváry Ervin , Fenyvesi 
Róbert , H ajdú  József, H uszár  Já no s , Kádas T ib o r , M osonyi László , O berlän d er  Sá n ­
d o r , P h il ip  Já n o s , R a dó  N orbert, Réz  G á b o r , Rózsár  Lil ia n , Váraljai A lex a n d ra , Varga  
István) név szerin t illik m egem líteni. Külön köszönet já r a szakértőknek, akik szakm ai tudásuk  
legjavát adva já ru ltak  hozzá a szerkesztés m unkájához. K öszönetét érdem elnek a közrem űködők, 
ak iknek  áldozatos m unkája nélkül nem  jöhete tt volna létre az alkotás. Végezetül, de nem  utolsó 
sorban  köszönet illeti a főtám ogató MKB Euroleasing céget, és azt a közel száz tám ogatót -  m a­
gánszem élyeket, intézm ényeket, szervezeteket és gazdálkodó egységeket, -  akiknek tartalm i, tech ­
nikai és anyagi segítsége alapot biztosíto tt a kiadvány létrehozásához.
A V TCD  sokszorosításában m egjelent digitális szerkesztője Tó th  Im r e , grafikai szerkesztője 
C sa pó  Ta m á s , Képszerkesztője H u szá r  Já n o s , Ra dó  N o rbert  és Vá ló c zin é  H olup Katalin , 
v ideószerkesztői H uszár  Já n o s , Ra dó  N o rbert  és Varga  István voltak, a felelős szerkesztő 
feladatkörét e sorok írója látta el. A kiadvány 2007-ben elnyerte a M agyar Taneszközgyártók, For­
galm azók és Felhasználók (H undidac) 2007-ben m eghirdetett Taneszköz-díjverseny A rany Díját. 
A külföldi érdeklődők szám ára külön fejezetben szerepel a száz év tö rténetének  rövid angol nyelvű 
és képekkel gazdagon illusztrált összefoglalója.
A szerző címe:
1036 Budapest, Kiskorona utca 6. 5/24. 
e-mail: arkos.ivan@mail.com
36
10.23716/TTO.16.2009.07


A magyar autógyártás 100 évének története DVD-ROM-on

Gulyásné Gömöri, Anikó

Gázgyári alkalmazottak élet- és munkakörülményei a fővárosban

Koós, Anna

Színházi történetek - szobában, kirakatban

Banczerowski, Januszné

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhelyeinek 2008. évi tudományos eredményei

Paládi-Kovács, Attila

Flórián, Mária

Táj, nép, történelem

Not a member yet