REAL-EOD

Szála, Erzsébet

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

SZÁLA ERZSÉBET
Ipar és iparosok Pápán - 
Kreizer József és szabadalma
Pápán nemzedékről nemzedékre öröklődött több iparos mesterség, mint például a fazekasság, a kékfestés, a pi­
pakészítés és a kályhakészítés. A kályhakészítők generációi között kiemelkedő a Kreizer család. Ifj. Kreizer József 
cserépkályhakészítő szabadalma volt a „Fluxura” betét, amellyel 50%-os tüzelőanyag-megtakarítást tudtak elérni. 
A család jelentősen hozzájárult adományaival a város életéhez.
Vannak világot átformáló találmányok, szabadalmak, és vannak apró, inkább az ember kényelmét, 
adott szakmák, közösségek fejlődését, egyes települések, városok polgárainak életmódját befolyá­
soló szabadalmak.
A technikatörténet és a helytörténet, az ipartörténet kutatása szerves, egymásra épülő munkát 
jelent, mint pl. Pápa múltjának kutatása esetében is.
A 18-19. század folyamán iparosodó Pápa városban számos mesterséget űztek a céhekbe tö­
mörülő mesterek, legények, segédek. A legfontosabb mesterségek a csapó, az irhás, a szűcs, a varga 
és a posztóverő, a csizmadia, a szabó, a csontgombkészítő, a kapcakötő mesterségek voltak. Nagy 
volt a kereslet a tímárok és a kékfestők termékei iránt.
Az 1830-as években Pápán a kézműiparosok számát mintegy ezerre becsülték. Ők termékeik­
kel -  vásárokra járván -  az egész régió szükségleteit kielégítették.
A gyáripar kialakulása során a 19. század első felében létrejött a kőedénygyár, a pipagyár, a 
téglagyár, a szivargyár, a papírmalom, a posztó- és szövetgyár.
Pápa legjelentősebb ipara a malomipar volt.
A város a 19. század első felében a Dunántúl második legjelentősebb városa volt. A hatvanas 
években azonban -  Sopronhoz hasonlóan -  sokat veszített lehetőségeiből, jelentőségéből. A tér­
ségben Győr és Szombathely volt képes a dinamikus gazdasági fejlődésre, elsősorban vasúti cso­
móponttá válásuk következtében.
A századfordulón sorra alakultak új üzemek: a cementgyár, a dohánygyár, a Perutz szövőgyár, 
a közvágóhíd és a műtrágyagyár. Az ipar és a kereskedelem fellendülése megnövelte a lakosság 
számát, hiszen tisztviselők, vállalkozók, munkások jöttek Pápára. A népességnövekedést elsősor­
ban a bevándorlás okozta. A lakásszükséglet kielégítésére felgyorsult a lakások építésének üteme, 
s új városrészek alakultak.
1900-ban az iparral foglalkozók száma Pápán összesen 3182 fő volt, a város lakosságának 
18,2 %-a.
A városban jelentősek voltak az agyag felhasználására épülő iparok, hiszen a városban és kör­
nyékén a föld főleg agyagos képződményekből állt.
Ez a helyi adottság segítette elő a fazekas és kályhás mesterség létrejöttét, virágzását.
Az első települések Agyaglik és Udvarsoka voltak, ezekből alakult ki a későbbi város.
A fazekas mesterség ősét a gerencsérek munkája jelentette, majd a fazekas iparágból alakult ki 
a századfordulóra a cserépkályha-gyártás.
187
10.23716/TTO.17.2010.33
A jó agyaglelőhelyek biztosították a fazekasok számára a nyersanyagot. A pápai fazekasok 
szabadalomlevelüket 1650-ben kapták meg. Céhlevelüket, amely 25 cikkelyből állt, E s t e r h á z y  
F e r e n c  g r ó f  1717-ben megerősítette. A fazekas céh a XVIII. század elején alakult. Nem csak a 
paraszti háztartások számára szánt edényeket állították elő, hanem készítettek kályhákat is magán- 
és középületek számára, mint pl. a Református Kollégium részére.
Az 1800as évek első évtizedeiben 6 fazekas dolgozott, akik letették a polgáresküt is: B a r t a k o v it s  
Já n o s  (1821), B e r t a  Já n o s  (1806), K o b z i  L á s z l ó  (1841), Pa c s a i  Ist v á n  ( 1835), Sa l a m o n  Já ­
n o s  ( 1834) és IFJ.  SziLVAY JÁNOS (1845).
A Pápai Ipartestület tagjainak sorában 1886-ban 13 fazekast és kályhást találunk.
A kályhások között -  hiszen a fazekasok, kályhások között is nemzedékről nemzedékre örök­
lődött a mesterség -  két jelentős családot találunk: a Kobzi és a Kreizer családot.
A Kobzi név már 1797-ben feltűnt az anyakönyvekben. 1801-ben született K o b z i  L á s z l ó , aki 
fazekasként 1841-ben nyújtotta be kérelmét a polgárjog elnyerésére.
Hat gyermeke közül Károly folytatta a mesterséget. Károlynak négy gyermeke született, s kö­
zülük három folytatta a fazekas mesterséget: Károly, István és Gyula.
K o b z i  G y u l a  fazekas művészi igényességgel alkotta m eg remekeit, ő vált a családból a leghí­
resebb mesterré.
A család az első világháború idején tönkrement, s az ügyes kezű Gyula textilgyári munkásnak, 
majd tűzoltónak állt.
1916-ban a több generáción át működtetett Kobzi fazekasműhely megszűnt.
A KREIZER CSALÁD: IDŐSB ÉS IFJABB KREIZER JÓZSEF
1842-ben létesítette P f i l f  Já n o s  azt az üzemet, amely 1872-ben i d . K r e i z e r  JózsEFhez került, 
majd az üzemet 1907-től i f j . K r e i z e r  Jó z s e f  vette át.1
Id. Kreizer Józsefet 1842. március 5-én keresztelték, s 1926. január 8-án hunyt el. Apja Kreizer 
József fazekas, anyja pedig RÁcz M á r ia  volt.
Pápán a Széchenyi u. 19. szám alatt laktak.2
Ifj. Kreizer József 1878. május 20-án született, s 72 éves korában, 1950. január 17-én halt meg. 
Szülei Kreizer József kályhásmester, és Rácz Mária voltak.3
Ifj. Kreizer Józsefnek két leánytestvére is volt, Anna és Mária.
Ifjabb Kreizer József a pápai bencés gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, ám korán meg­
mutatkozott erős vonzódása a kályhás mesterséghez, s ezért a második osztály elvégzése után 
abbahagyta gimnáziumi tanulmányait. Szülei Győrbe küldték tanulni M a g y a r i  kályháshoz, ahol 
alkalma nyílott a kályhás mesterség magas szintű elsajátítására. Nem nősült meg, hanem a szak­
májának élt, s neve messze földön is hamarosan ismertté vált. Tagja volt az egyházközség tanácsá­
nak és a város képviselőtestületének. Tevékenykedett a ferences harmadrend tagjaként is.4
Ifj. Kreizer József Í924. június 12-én kérelmet nyújtott be a város tanácsához, amelyben cse­
répkályha készítésére kérte a telepengedély megadását. Kérvényéhez részletes helyszínrajzot és 
műleírást mellékelt. A gyártáshoz a telepengedélyt Pápán a Széchenyi u. 19. számú házra kérvé­
nyezte. A telep leírása alapján két épületről volt szó, amelyek közül a kisebbik a raktár, a nagyobbik 
a műhely céljára szolgált. A műhely alagsorában történt volna az előkészítés, ahol az agyagot vízzel 
keverve, először a kéthengeres agyaggyúró gépen, majd az agyagvágó szerkezeten megdolgozták.
Az előkészített anyag a magasföldszinti műhelybe került, ahol mintákba formázás és száradás 
után az égetőkemencében 900-1000 °C-on kiégették. Az égetés 20-24 órát vett igénybe. Az elké­
szült darabok különböző színű mázat kaptak a mázoló helyiségben.
A máz színe attól függött, hogy milyen anyagot kevertek a kvarchoz: ólomoxidot, rezet, kobaltot, 
mangánt, krómot vagy vasat.
188
10.23716/TTO.17.2010.33
A mázzal bevont csempe azután ismét az égetőkemencébe került, ahol ugyanolyan magas hő­
fokon, ugyanannyi ideig égették, mint az első égetésnél. Az égetést követően a csempék a magas­
földszinti raktárba kerültek.
Három ember dolgozott a telepen.
A kérelmezés benyújtása után az engedélyt Kreizer egy hónap múlva megkapta, s határozatban 
közölték az üzemeltetés feltételeit és egyéb előírásokat.5
Ifj. Kreizer József szabadalma volt a „Fluxura” vasbetét, amelyet a cserépkályhába helyezve, 
50%-os tüzelőanyag-megtakarítást tudtak elérni.
A cserépkályhák általában hosszú idő alatt melegedtek fel és sok tüzelőanyagot igényeltek. A 
Fluxura betét alkalmazásával elérték, hogy a hőátadás gyorsabbá vált, és kevesebb tüzelőanyagra 
volt szükség.
A cserépkályha szerkezete tulajdonképpen nem változott, megtartotta összes addigi tulajdon­
ságát, de hamarabb adott meleget.
A hagyományos cserépkályha és a Fluxura betétes kályha közti lényeges különbség abból állt, 
hogy a tűzszekrény nem fallal, hanem Fluxura vasbetéttel volt körülvéve.
A szabadalmaztatott Fluxura gyorsfűtő öntvénybetét lényege, hogy a kályha: alul beszívta a hi­
deg levegőt, s az az öntvény belsejében felforrósodott, majd felül kiáramlott a fűtendő helyiségbe, 
íly módon már akkor is forró levegőt adott a kályha, amikor még hideg volt.
Kreizer József és Fia cserépkályha- és majolika gyárából kandallók és cserépkályhák kerültek 
ki egyszerűbb és díszesebb kivitelben egyaránt.
Kályháikat többféle színben is gyártották. A termékeik között találunk még takaréktűzhelye­
ket, kerti oszlopokat és szegély-díszítményeket is. Mázakat és zománcokat szállítottak más faze­
kasok, kályhagyárak részére is. Az új kályhák készítésén kívül vállalták régi kályhák átrakását, 
javítását is.
Ifjabb Kreizer Józsefet, mint pápai keramikust 1904-ben a Magyar Iparművészeti Társulat ren­
des tagjainak sorába választották.
Ifj. Kreizer József a viszontagságos háborús esztendők után Pápán, a régi műhelyük helyén, a 
Széchenyi utca 19. szám alatti épületben kapott engedélyt agyagáruk készítésére az 1947. novem­
ber 24-én kiadott iparigazolvány szerint. 68 éves volt már ekkor. Röviddel a műhely újraindítását 
követően, 1950 januárjában azonban meghalt, s halálával a Kreizer féle kályhagyár végleg bezárta 
kapuit.
Az egész család sokat tett Pápa városáért. Rendszeresen segítették, támogatták a rászoruló­
kat. Pápán a második plébánia megalapításához családjuk biztosította az anyagi forrást, ugyanis 
Kreizer József nagynénje, RÁcz A n n a  -  végrendeletében -  testvérének, RÁcz F e r e n c  kanonok­
nak az emlékére az Anna templom körzetében a városban a második plébánia létesítésének alapját 
vetette meg azzal, hogy a lakását képező Pápa, Széchenyi u. 16. szám alatt lévő házat, a gyimóti 
határban lévő közel 80 ezer négyszögöl területet a rajta lévő lakó- és gazdasági épületekkel, vala­
mint a lakásán található összes bútorzatot a létesítendő új plébániára hagyta. Annyi kikötése volt, 
hogy az új plébániát a halálától számított egy éven belül állítsák fel.6
Kreizer József templomatyát -  mint a család képviselőjét -  C z a p ik  G y u l a  püspök terjesztette 
fel XII. Pius pápához a Pro Ecclesia et Pontifice arany érdemkereszt kitüntetésre. Amikor a kitün­
tetést Kreizer megkapta, az Új Nemzedék tudósított a kitüntetés átadásáról.7 
Kreizer József saját házát és telkét a rajta lévő épületekkel együtt szintén az egyházra akarta 
hagyni. A terveket is elkészítették az Irgalmas Nővérek Szent Anna Intézetéről, ám a szándék és 
a terv meghiúsult az államosítások miatt.
189
10.23716/TTO.17.2010.33
Jegyzetek
1 A magyar ipar almanachja. Szerk: Dálnoki Kováts Jenő. Bp. 1929. 253.
2 Pápa 1. Római Katolikus Plébániai Kereszteltek Anyakönyve 4. kötet, 313. és Pápa 1. Rk. Plébánia Halálozási 
Anyakönyv 10. kötet, 199.
Pápai Szent Anna Plébánia Halottak könyve 7/1950. sz. bejegyzés.
História Domus XVIII. Szent Antal Plébánia, 119. Tömörítve a Kreizer József templomatya kitüntetése c. fejezetből 
Kreizer József életrajza.
Helytörténeti Múzeum Adattára, Pápa, Lelt. Szám: 77.12.1.
Szent Anna Plébánia História Domus 89-90. old. (írásbeli végrendelet. Iktató szám: 2672/1942. Püspöki Levéltár, 
Veszprém/Szent Anna Plébánia História Domus. 265.
Szent Anna Plébánia História Domus 120. Űj Nemzedék, 1943. június 21. XV. évf. 138. szám.
A szerző címe:
NYME -  BPK
szalaerzsebet@mail.datanet.hu
190
10.23716/TTO.17.2010.33


Ipar és iparosok Pápán -

Kreizer József és szabadalma

Fedinec, Csilla

Magyar-magyar interdiszciplináris kutatások, intézményi együttmködések lehetősége: új közelítés az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Kárpát-medencei stratégiájában

Czeglédi, László

Kruppa, Tamás

Monok, István

Zvara, Edina

Magyarországi magánkönyvtárak : 5., 1643-1750

Téglási, Ágnes

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 2009. évi beszámoló jelentése

Deák, Ágnes

A koronás Wargha : egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában

Horváth, Balázs

A közelség varázsa : Közel- és makrofényképezés a természetben

Kiefer, Ferenc

Laudáció Kertész András rendes tag székfoglaló előadása alkalmából

Buzás, György Miklós

A diabetológia története

Németh, József

Tóth, László

Köszöntjük dr. Jeszenszky Sándort, 
az erősáramú elektrotechnikai bemutatók
yy varázslójátyy
Budapesten született, 1935-ben. Egyetemi tanulmányait 1953-tól a Budapest Műszaki Egyetem 
Villamosmérnöki Karán végezte Erősáramú Szakon, s 1958-ban villamosmérnöki oklevelet nyert. 
1990-ben megszerezte a „műszaki tudományok kandidátusa” akadémiai fokozatot is.
1958-1991 között a VILATI Villamos Automatika Intézet tervező-fejlesztő mérnöke, műszaki igaz­
gatója, fejlesztési főmérnöke volt. Szabályozott villamos hajtásokkal foglalkozott és részt vett a teljesít­
ményelektronika kutatás-fejlesztési munkáiban. Erről a munkahelyéről 1991-ben nyugdíjba vonult.
1991-2008 között a Magyar Elektrotechnikai Múzeum főmuzeológusa, igazgatója, majd tudo­
mányos tanácsadója volt. Itt nemzetközi és magyar elektrotechnika-történeti kutatásokat végzett, 
kiállításokat tervezett, szakmai konferenciákat szervezett és nagy érdemeket szerzett a múzeumpe­
dagógia terén is: kialakította a múzeumban az általános és középiskolás diákok számára az interak­
tív „rendhagyó fizika órák” rendszerét.
Mint az ELTE Természettudományi Karának c. egyetemi docense kutatási és oktatási munkákat 
végzett (Endrei Walter professzor irányításával), c. főiskolai tanára a Kaposvári Egyetemnek, és a 
BME Technika-, Mérnök- és Tudománytörténeti Doktori Iskola tanára.
Tevékenyen részt vett nemzetközi együttműködésekben: 1985-ben meghívott kutatója volt 
a Deutsches Röntgen Museumnak, 1997 és 2009 között közös kutatómunkákban vett részt a 
Deutsches Museumban és a müncheni Siemens Fórumban évenkénti rendszerességgel; 1999-től 
folyamatosan a Paviai Egyetem Elektrotechnikai Múzeuma tudományos tanácsának és tervező 
bizottságának tagja.
Egyesületi és akadémiai tevékenysége is jelentős, és nemcsak idehaza: a Magyar Elektrotech­
nikai Egyesület tagja, Technikatörténeti Bizottságának elnöke; tagja az MTA Tudomány- és Tech­
nikatörténeti Komplex Bizottságának; a VDE (Német Elektrotechnikai Egyesület) Eletrotechnika- 
történeti Bizottságának meghívott tagja.
Szakmai kitüntetései sem korlátozódnak csak hazánkra: a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 
(MEE) Zipernowsky díjjal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Móra Ferenc díjjal, a 
VDE Német Elektrotechnikai Egyesület pedig Kari Joachim Euler éremmel tüntette ki.
Technikatörténeti munkái magyar, angol és német szakfolyóiratokban és könyvekben jelentek 
meg, többek között a Horváth Tibor -  Jeszenszky Sándor: „A magyar elektrotechnika története” 
című műben (2000).
Szeretett feleségét, Évát, nemrégen veszítette el. A technika, ezen belül különösen az elekt­
rotechnika szeretetét továbbadta leszármazottainak: két gyermeke közül fia, Sándor (1963) vil­
lamosmérnök, lánya, Zsuzsanna (1966) könnyűipari mérnök lett; 4 unokája közül a legidősebb, 
Márton (1989) villamosmérnök hallgató, a családban harmadik generációként.
Kívánunk dr. Jeszenszky Sándornak sok-sok további, jó egészségben és alkotóerőben tölthető 
évet, hogy még számos, mérnöki pontossággal és lelkiismeretességgel, tárgyszeretettel alkotott 
írásával örvendeztesse meg a szakmát és a nagyközönséget, nem feledkezve meg az ifjúságról, me­
lyet bemutatói, „rendhagyó fizikaórái” meghatározó élménnyel ajándékoztak meg.
Prof. Dr. Németh József Prof. Dr. Tóth László Dr. habil. Vámos Éva
a MTESZ Tudomány- és a MTESZ Tudomány- és MTESZ Tudomány- és
Technikatörténeti Technikatörténeti Technikatörténeti
Bizottság elnöke Bizottság társelnöke Bizottság alelnöke
4
10.23716/TTO.17.2010.02


Köszöntjük dr. Jeszenszky Sándort,

az erősáramú elektrotechnikai bemutatók

"varázslóját"

A kémia és a vegyipar találkozása

a közönséggel a Budapesti Nemzetközi

Vásárokon (1906-2000)

Not a member yet

Ipar és iparosok Pápán - Kreizer József és szabadalma

Magyar-magyar interdiszciplináris kutatások, intézményi együttmködések lehetősége: új közelítés az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság Kárpát-medencei stratégiájában

Magyarországi magánkönyvtárak : 5., 1643-1750

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 2009. évi beszámoló jelentése

A koronás Wargha : egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában

A közelség varázsa : Közel- és makrofényképezés a természetben

Laudáció Kertész András rendes tag székfoglaló előadása alkalmából

A diabetológia története

Köszöntjük dr. Jeszenszky Sándort, az erősáramú elektrotechnikai bemutatók "varázslóját"

A kémia és a vegyipar találkozása a közönséggel a Budapesti Nemzetközi Vásárokon (1906-2000)

12,122

20,154