REAL-EOD

Borbély, Éva

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

Számítástechnika-történet konstruktivista

nézőpontból

Kaldau, Diana

Fodor József és a magyar iskolaegészségügy

megteremtése

Csibi, Kinga

CSIBI KINGA
19. századi magyar vasáruk 
a fogyasztók szemével
A vas a leggyakrabban használt nehézfém, mely forradalmasította a technikát. A kutatók szerint a vasfogyasztás 
szoros összefüggésben van a lakosság számával. Amilyen arányban a lakosság száma nő, olyan mértékben fejlődik 
a kohászati termékek gyártása és természetesen a vastermékek felhasználása is. Ezt még ki lehet egészíteni azzal, 
hogy szoros összefüggés áll fenn egy adott ország műszaki fejlődése, a lakosság életszínvonala és a vastermékek 
felhasználása között is.
A világosi fegyverletételt (1849) követően Magyarország vasgyártása rövid időre megtorpant, 
majd újra fejlődésnek indult. Az 1851-es év már áttörő volt, hiszen a nyersvas termelés meghalad­
ta az előző évet, és ezt követően a vasgyártás fejlődése a szabadságharc előtti ütemben folytatódott, 
majd megkétszereződött a kiegyezés évében (1867).
A vasgyártás fejlődésére jó hatással volt két tényező: 1/ a központi hatalom, Ausztria bizonyí­
tani akarta, hogy a Kárpát-medencei népek csak tőle függnek, 2/ a magyar társadalom elit tagjai, 
akik látványosan kivonultak a politikai vezető szerepből, a gazdasági életben kerestek maguknak 
kárpótlást.
A bécsi kormány vámpolitikája is kedvezett a vastermelésnek, mivel eltörölte a belső vámot, és 
külső vámrendszere megvédte a nyugati térhódítástól.
A kiegyezést (1867) követő időszakban kisebb növekedés, majd újabb stagnálás következik be 
az iparágban. Ezt követően újra szárnyra kapott a vastermelés Magyarországon, és az első világhá­
ború előestéjén már szinte elérte a nyugat-európai átlagot.
A NYERSVASTÓL A KÉSZÁRUIG
A kiegyezést követően a magyarországi vasgyártás szorosan követte a nyugati technológia fejlő­
dését. A nyersvasgyártásban a faszenes tüzelést koksszal váltották fel, a nyersvas finomításában 
kőszénnel hevített lángkemencét alkalmaztak és a vízkerekes kovácsolás helyett gőzüzemű hen­
gerlést alkalmaztak.
A már modern angol illetve német technológiát alkalmazó vasműveknek a 19. század közepé­
től áruként kibocsátott termékei három csoportba sorolhatók: kohászati termékek és féltermékek 
(nyersvas, öntvény, hámortermék), kisipari termékek (szerszámok, drótok, szegek) és gépipari ter­
mékek (kisgépek, illetve kisebb gépalkatrészek).
Az öntvények választéka igen széles volt. Az egyre fejlődő öntéstechnika lehetővé tette egyre 
bonyolultabb tárgyak öntését is, melyek gyártására általában a kohóművek vállalkoztak.
A használat, illetve „fogyasztás” szerint megkülönböztethetők kereskedelmi, gépöntvények és
165
10.23716/TTO.17.2010.29
műöntvények. A kereskedelmi öntvények csoportjába tartozik a mérlegsúly, az órasúly, a mozsár, 
a tűzhelylap, az ekevas, a sírkereszt, a sírtábla, a síroszlop, a kályha. A gépöntvények körébe tartoz­
nak a csövek, tengelyek, fogaskerekek, kéreghengerek, a gőzkalapács és a gőzgép alkatrészei, de ide 
tartoznak a Ganz-féle kéregöntésű vasúti kerekek is. Műöntvényeknek a dísztárgyakat tekintették. 
Kedvelt tárgyak voltak az áttört tálak, tányérok, levélnehezékek, tintatartók, gyertyatartók, vázák 
és dobozok. E csoportba tartoznak használati eszközök is, mint a mozsarak, kályhák vagy vasalók, 
melyeket gyakran díszítéssel láttak el. A kisplasztikák fénykora is éppen erre a korszakra tehető. 
Magyarországon a munkácsi vasgyár készítette a legfinomabb kisplasztikákat, és a gyár termékeit 
1842-ben az első Magyar Iparmű Kiállításon aranyéremmel tüntették ki.
A TERMÉKEK ÜTJA A FOGYASZTÓHOZ
A vasművek késztermékeit a falusi kovácsokhoz, a lakatosokhoz, a kisiparosokhoz és a városi pol­
gárokhoz többféleképpen jutatták el. A forgalmazás korai, hagyományosabb módja az volt, hogy a 
fuvarozó kereskedők keresték fel a vasműveket, és a vastermékeket helyben vették át. A szomszé­
dos uradalmak szintén a közeli vasműben szerezték be vasszükségleteiket.
A forgalmazás másik módja a vásárokon való megjelenés volt. Ilyenkor a gyártó jelent meg a 
piacon, vagyis a gyár termékeit kocsikra rakták, és a vasáruval megrakott menet elindult a közeli 
vásárba. A vásárt követően a megmaradt árut kockázatos volt újra hazaszállítani, hiszen sérülé­
keny, törékeny áruról volt szó, ezért általában a vásárvárosban valamelyik kereskedőnél helyezték 
el. Ez a rendszer teljesedett ki a 19. század második felében, amikor már önálló „lerakatosok” 
árulták a vasmű termékeiket. Közülük váltak ki később az önálló vasárusok, a vas- és fémnagyke­
reskedők, akik kifejezetten a vasipar területére szakosodtak. Belőlük fejlődtek ki a későbbi ismert 
nagy vaskereskedők, mint Pesten például a Franki Hermann és fiai, a Kern Róbert és a Schopper 
cég, Debrecenben Sesztina, vagy Nagyváradon Andrényi Károly és fiai.
A m l r é n y i  K .  f i a i  v  f t x k e r e s k e  < f  é s e .
A < Vas-udvar *
Andrényi Károly és Fiai vaskereskedése Nagyváradon, korabeli ábrázolás 
Hardware store Károly Andrényi & Sons, Nagyvárad/Oradea, period representation
A REKLÁM SZEREPE
A belső kereskedelem fejlődésével az értékesítés is módosult. A gyártók ún. „mintakönyveket”
bocsátottak ki, amelyekben rajzokkal és pontos műszaki adatokkal mutatták be az általuk készített 
termékeket.
A kaláni Bánya és Kohó Részvénytársaság 1911-ben kiadott katalógusa például részletes rajzot 
kozol az általa készített kályhákról. Megadja a kályha magasságát és átmérőjét cm-ben, a kályha 
súlyát kilogrammban, pontos fűtőképességét külön fával és szénnel. Mint fontos adat szerepel a 
fustcső külső átmérője mm-ben megadva. A termékek árait a kor fizetőeszközének megfelelően
166
10.23716/TTO.17.2010.29
KflLÁKi BANYA- éS KOHÓ-RÉS2VÉNY-TÁRSflSÁG
HALÁN) KÁLYHÁK, TAKARÉK- ÉS HAJÓTÜZHELY
ÉS KÁLYHASZEREK
MINTADAJZAI ÉS ÁRJEGYZÉKE
CküK/e* árak Crvérui^ Wwsk*........  Sámmllu-h« Píd^e vngÓltig.
KAIÄNER BERGBAU- UND HÜTTEN-flCTIEN-GESEllSCHftFT
MUSTERZEICHNUNGEN UND PREISE 
Ober k a iä n e r  oefen, s p a r-u n d  schiffherde und o fe n re q u is i
BUDAPEST, V.. GÉZA-UTCZA 6.
2.kép: A kaláni Bánya- és Kohó Részvénytársaság 1911-ben kiadott katalógusának első oldala
(MMKM Öntödei Múzeuma)
First page o f  the 1911 Catalogue o f  the Kalán Mining and Foundry Share Company 
(Foundry Museum o f the Hungarian Museum for  Science, Technology and Transport)
koronában határozták meg. E katalógus 23. lapján található a 2/n számú oszlopkályha leírása és 
rajza, melynek egyik példánya az MMKM Öntödei Múzeumában is megtalálható 2005.119.1. lel­
tári számon.
114
28-5
65
90
135
102
A n m e r k u n g  i K. !{. K* ——------------- -------
A kaláni Bánya- és Kohó Részvénytársaság 1911-ben 
kiadott katalógusának 23. lapján található a 2/n számú 
oszlopkályha és az Öntödei Múzeumban 2005.119.1.
leltári számon található öntöttvas kályha 
23rd page o f  the 1911 Catalogue o f  the Kalán Mining 
and Foundry Share Company, where the cylindric stove 
2/n and the cast iron stove o f  the Foundry Museum o f  
the Hungarian Museum fo r  Science, Technology and 
Transport (inventory number: 2005.119.1) are depicted
A katalógus alapján a belül fűtő kályha ára 
28,80 korona, ennek csiszolt változata 30,70 ko­
rona. A kályha magassága 114 cm, átmérője 28,5 
cm, tömege 65 kg. Fűtőképessége fával 90 m3, 
szénnel 135 m3. Füstcsövének átmérője 102 mm.
A gyártó az eladási feltételekben leszögezi, 
hogy a felsorolt méret-, fűtőképesség-, és súly­
adatok csak közelítők, és azok feltétlen betartásá­
ért felelősséget nem vállal technikai okok miatt.
A mintakönyv tárgyalta a megrendelés, a 
csomagolás, a szállítás és a reklamáció lehetősé­
geit is.
A kaláni katalógus szerint eladásra csak és 
kizárólag a társaság igazgatóságánál (Budapesten 
V., Géza utca 6. sz. alatt) volt mód. A számla kelté­
től 30 napon belüli készpénzfizetésnél, 2 százalék 
kedvezményt adtak áraikból, határidő túllépésnél 
viszont 6 százalék késedelmi kamatot számoltak 
fel. A szállítással kapcsolatos információként kö­
zölték, hogy az árut a megrendelő számlájára és 
veszélyére küldik. Hiányért, rongálásért, törésért, 
vagy a csomagok kicseréléséért nem vállaltak fe­
lelősséget. Mivel a fuvart a gyártó fizette, a vámo­
lás közben keletkezett, illetve más külső befolyás 
miatt bekövetkezett rongálásért (nedvesség, idő­
járási viszonyok) nem vállalták a felelősséget. A 
csomagolásért viszont külön díjat nem kértek.
Visszaküldeni az árut csak a gyártó beleegye­
zésével lehetett, hibátlan és tiszta állapotban. Rajz 
vagy minta után készült árut egyáltalán nem vett
167
10.23716/TTO.17.2010.29
vissza a társaság. Utánvételes küldemények esetében, ismeretlen vagy kedvezményt nem élvező 
rendelőktől ötven százalék előleget kértek.
Később a gyártók levélben fogadták a kereskedők megrendeléseit, és így teljes egészében a 
gyártásra tudtak összpontosítani.
Magyarországra az 1870-es évektől kezdve vasterméket már importáltak is. Jelentős volt Bécs 
szerepe, hiszen ebben az időszakban egyike volt a legnagyobb felvásárló-központoknak. A magyar 
vasművek ezen kívül szállítottak a Balkán területére, Dél-Romániába és Szerbiába, de a munkácsi 
vasgyár remekei Galíciába és Sziléziába is eljutottak.
A gyártóknak az volt a célja, hogy a termékek minél szélesebb skáláját és minél tökéletesebb 
darabjait tudják a fogyasztók számára elkészíteni, ezért folyamatosan különböző fejlesztésekkel 
próbálkoztak. Igyekeztek a termékek hibáit kiküszöbölni és újabb technológiákat bevezetni, ezál­
tal növelve termékeik versenyképességét a piacon.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Remport Zoltán: Magyarország vaskohászata az ipari forradalom előestéjén. Budapest, 1995.
Remport Zoltán: A Kárpát-medence vasgyártása a neoabszolutizmus korában. Budapest, 2003.
Remport Zoltán: Magyarország vasgyártása a dualizmus korában. Budapest, 2005.
Kaláni kályhák, takarék- és hajótűzhely és kályhaszerek mintarajzai és árjegyzéke. Budapest, 1911. R 24. 
Dr. Temesi Sándor: A magyar vastermék kereskedelem története. Budapest, 2004.
A szerző címe:
Csibi Kinga 
muzeológus
MMKM Öntödei Múzeuma 
1027 Budapest, Bem József utca 20.
168
10.23716/TTO.17.2010.29


19. századi magyar vasáruk

a fogyasztók szemével

Forrai, Judit

FORRAI JUDIT
Prostituált hajlamok, kórképek és 
betegségek története a „sárga házban»
A 19. században a prostitúció eredetének magyarázatára új orvosi fogalom alakult ki, az ún. biológiai degeneráció, 
parazitizmus. Lombroso hatására az antropológiai vizsgálatok indultak el. A koponyaalkat és más testi jellemzők, 
valamint a bűnözés között, ill. esetünkben a prostitúciós „eredetre” keresték a tipikust. Ezt az elméletet később 
megcáfolták, de az 1870-es évektől a legkülönbözőbb méréseket végezték ezen elmélet bebizonyítására. A Lipót- 
mezei elmegyógyintézetben, a sárga házban sok prostituáltat kezeltek, ahol kutatások szerint a kor divatos elkép­
zeléseivel ellenkezőleg bebizonyítoták, hogy a tébolydába került prostituáltak a szifilisz késői stádiuma, vagy egyéb 
kórokozók következtében kerültek a sárga házba, nem pedig „velük született prostitúciós degeneráció” miatt.
A prostitúció jelenségét mindig megpróbálták megmagyarázni, miért is jött létre, miért marad 
fenn bármilyen szabályozási eljárás ellenére, miért nem lehet megszüntetni? A deviancia okaira 
különböző biológiai, pszichológiai, szociológiai elméletek keresték és kutatták a választ.
Általában deviáns viselkedésnek tartják a prostituált tevékenység alapját. A deviáns viselke­
déssel a társadalom nem tud mit kezdeni. Az adott eltérő csoport, vagy részpopuláció valamilyen 
mértékben az adott társadalom átlagától, „épségétől” eltér biológiai-szomatikus, szellemi-lelki és 
szociális, morális, anyagi, stb. szempontból, vagyis valamilyen szocio-humán funkciós zavara van. 
Azok, akiknek többféle elmaradása, hátránya van egyszerre, halmozottan hátrányos helyzetbe ke­
rülnek (pl. hajléktalan/csavargó és alkoholista, mentálisan beteg, stb.). A társadalom valameny- 
nyire felelősséget érez, hogy segítséget nyújtson, illetve az „egészséges” ép társadalmat meg kell 
védenie biztonsággal az eltérők látványától, jelenlététől. Mit tehet a társadalom, hogy megvédje 
magát, a „normális, erkölcsös, ép” polgárai védelmében?
A prostitúcióval sem más a helyzet, annak ellenére, hogy állandóan igény van a szolgáltatá­
saira, másrészt a társadalom egy része közrendészeti, közigazgatási és közegészségtani, valamint 
közerkölcsi problémát lát az állandó működésében, amióta e jelenség létezik. A devianciák társa­
dalmi megoldásai a történelem során konkrét intézkedési lehetőségeket bemutatva a prostitúció­
val kapcsolatban a következők voltak:1
1. Kirekesztő, diszkriminatív mechanizmusok:
Megbélyegzés (labelling) -  stigmatizálás, előítéletesség. Ilyenkor a megbélyegző felsőbbrendű­
nek gondolja magát a mássággal szemben. A prostitúciós kirekesztésnek a következő folyamatai 
voltak:
-  elkerülés, elhatárolódás pl. nem mehettek a korzóra, délután nem keveredhettek a tisztes 
nőkkel. A középkorban a városokból való kitiltás, és halottkém vizsgálja őket, nem orvos. 
Ez is egyfajta megbélyegzése, s egyben büntetése a társadalomnak;
-  hátrányos megkülönböztetés: pl. olyan ruha viselése, amely már messziről látható, pl. az
202
10.23716/TTO.17.2010.36
1200-as években rövid viganó viselése, vagy más párta hordása, a középkorban sárga folt 
a bal mellen, csengettyű, mint a középkori leprás, fertőző betegeken, hogy az „egészsége­
sek”, erkölcsösek ki tudják kerülni őket;
-  kiirtás, olyan társadalmakban, ahol az erkölcsi, szexuális eltévelyedés halálos büntetéssel 
jár: megkövezés, amely még ma is egyes arab országokban törvényes eljárás.
2. Medikalizáló mechanizmus:
A medicina fejlődése, szakágak kialakulása következtében különböző fokú és súlyosságú betegség- 
csoportok szerint osztályozták, az “egészségesektől” eltérőket. Ezek a különbségek a következők:
-  betegszerepbe (sick role) helyezés, helyeződés;
-  károsodott szerepbe (impaired role) helyezés.
A hátrányos helyzetű beteg, károsodott, rokkant státussal és szereppel a társadalmi szociális köte­
lezettségek és jogok alól fel van mentve (helyhez kötöttség, kiszolgálás, kiszolgáltatottság). Gondo­
zásra, ápolásra, segítségre szorul. Az emberi státus teljes elvesztésével jár, másodrendű állampol­
gár pozíciójába kerül. A társadalmi külső és belső szerepelvárások ennek megfelelően alakulnak. 
Hermetikusan zárt rendszerben élnek, elmegyógyintézetek zárt osztályán a 19. század végén, a 20. 
század elején. A prostituáltak medikalizálása jelen kutatásunk témája.
3. Reintegrációs mechanizmus:
Amennyiben gyógyultnak nyilvánítják őket (ez is kérdés, hogy ki, kik, milyen tünetek alapján, mi­
lyen érdekek szerveződése mentén). Törekvés az önálló életre az egyén és a társadalom szintjén.
A reintegrációt elősegítő módok:
-  polgári jogok, emberi jogok, gyerekjogok érdekérvényesítése stb.
-  döntéshozatal szintjén beleszólás a saját életükbe,
-  szociális mozgalmak (alapítványok, jótékony egyesületek, egyházi segítség, könyörüle- 
tesség, stb. ENSZ emberi jogok ECPAT (End Child Prostitution, Child Pomography and 
Trafficking of Children fór Sexual Purposes).
A „nem normális”, deviáns, nem mindennapi, sőt erkölcsileg is kifogásolható deviáns viselke­
dések kialakulásának többféle okait fogalmazták meg különböző tudományokban a különböző 
korok tudósai. C e s a r e  L o m b r o s o  olasz elmeorvos 1876-ban megjelent és óriási feltűnést keltett 
kriminál-antropológiai tárgyú könyvében2 azt a tételt állította fel, hogy a gonosztevőnek szerve­
zete és veleszületett hajlamai már eleve különböznek az ún. „rendes emberek” testi és lelki beren­
dezésétől, bűnelkövetésük egyenes következménye az antropológiai eltérésnek3, Criminal cranius 
vagyis bűnöző koponyájuk árulkodó az antropológus-orvos számára. Ezek az emberek „erkölcsi 
betegek:,” így törvényes megbüntetésük nem igazságos, miután öröklött tulajdonságaikról nem te­
hetnek. Ha viszont ez a tétele igaz, akkor a gonosztevő bizonyos tekintetben olyan, mint az őrült, 
aki bár kárt okozhat a társadalomnak, de gyógyítjuk, elzártan. Vagyis medikalizált lesz, egyfajta 
elzártság és orvosi felügyelet jár ezeknek az embereknek, nem pedig, mint az előző időkben, kri­
minalizált állapotban büntetés, halál, kínzás.
Ez a merész elmélet a tudományos világot felbolydította. Az azonban bizonyos -  és ezt 
Lombroso kétségtelenül bebizonyította -  hogy a gonosztevő típusa egészen más, mint a normális 
emberé. Más a testalkata, az agyrendszere, a vérmérséklete stb. Új irányt adott a büntetőjognak, 
bár az nem fogadta el teljesen az elméleteit.
Megalkotott új fogalom: a biológiai degeneráció, parazitizmus, vagyis mások munkájának 
gyümölcsét kicsalni, ellopni, koldulni, vagyis a prostitúcióra elkérni, munka nélkül pénzhez jutni. 
A test felajánlásával koldul a kéjnő. Már maga az elnevezése is megtévesztő, mert az örömlány, a
203
10.23716/TTO.17.2010.36
kéjnő stb. a felhasználó, a kliens vélt érzéseit nevezi meg, sohasem a prostituált kéjéről, öröméről 
van itt szó. Lombroso hatására az antropológiai vizsgálatok elindultak. A koponyaalkat és egyéb 
más testi jellemzők, valamint a bűnözés közötti, ill. esetünkben a prostitúciós „eredetre” keresték a 
tipikust. Ezt az elméletet később megcáfolták, de az 1870-es évektől a legkülönbözőbb méréseket 
végezték eme elmélet bebizonyítására.
G u g l ie l m o  F e r r e r o  (1856-1929) Lombroso munkatársa és követője volt. A bűnözési hajlam 
elméletét tovább fejlesztette, s arra a megállapításra jutott: a bűnözésnek egyidejűleg biológiai, tár­
sadalmi, és lélektani hatásai is vannak. Tehát elmélete szerint a deviáns magatartás kialakulásának 
a másik útja a szocializációs folyamat, ennek hibáiban keresendő az elfajulás.
Egyik oldalról adott az egyén a saját fizikai, biológiai vagy pszichikus defektusaival, veleszüle­
tett negatív erkölcsi tulajdonságaival, a másik oldalon ott áll a közösség (a csoport, vagy az egész 
társadalom), amely elvárja saját normáinak követését. A deviáns magatartást ugyanazok a társa­
dalmi jelenségek hozzák létre, mint a normának megfelelő viselkedést, de eltérő és sajátos arány­
ban, helyen, időben és feltételekkel. Csakhogy a társadalom válasza mindig más.
A testalkat és a bűnözési hajlam tudományos vizsgálódását nagyban beárnyékolja az, hogy az 
e téren végzett tanulmányok alanyai jórészt javítóintézeti neveltek, vagy elmegyógyintézeti bete­
gek voltak. Azonban nemcsak az alkat, de már eleve a nem is nagy hátrányt, talán devianciát is 
jelentett e két szakembernek, koruk vélt nagy tudósainak, Lombrosónak és Ferrerónak: miszerint 
a nő nem más, mint fejlődésében visszamaradt férfi, akit infantilis vonások jellemeznek. Az alsóbb­
rendűségének egyenes következménye a lélektani alacsonyabb rendűsége is. A nő konzervatív, haj­
lamos a gyengédségre és a részvétre. A nő természetesen kevesebbet gondolkodik, ítélő ereje gyenge, 
nem ismeri fel a különbséget az igaz és a hamis között. így könnyen választja a női bűnözés kedvelt 
formáját, a prostitúciós karriert.
A 19. utolsó harmadában az anatómiai szisztémák keresése ígéretesnek tűnt, mivel úgy gondol­
ták, hogy a forma a természet és működés kulcsa. Például, a koponya szögeinek vizsgálata alapján, 
amelynek P i e t e r  C a m p e r  volt az úttörője, új fizikai antropológia jött létre, amely megpróbálta 
elhelyezni a különböző faji típusok megkülönböztető karakterisztikáit. Számtalan kraniometriai 
mérést végeztek, de jelen esetünkben kizárólag a prostituáltak fejméreteivel foglalkozunk.
A tudományos és a közbeszédben meghonosodott a megrögzött prostituált kifejezés, ebben 
már az öröklött hajlam,4 és a konok akarat egyaránt benne volt. A megrögzöttség tudományos alá­
támasztására T a r n o v s k y  Pa u l a 5 és férje Szentpéterváron a Kalinyin kórházban fekvő 150 beteget 
vizsgáltak meg, akik előzőleg legalább 3 évet bordélyban töltött prostituáltak voltak: Broca-féle 
diameterrel a hosszirányú (anterior-posterior) átmérőt mérték. Kontrollként 100 parasztnő és 50 
városi ún. „entellektuel” nőnek az adatait hasonlították össze. Méréseik eredménye:
Adatok, átmérők, mm 150 prostituált 100 parasztnő 50 városi entellektuel
Hosszátmérő 178.28 181.45 183.20
Haránt-átmérő 142.51 144.80 145.20
Koponya körfogat 531.62 537.00 538.50
Járomív-köz 113.25 111.60 112.70
Állkapocsszöglet-köz 100.10 95.36 98.00
Túl nagy különbség ezekben a mérésekben nincs. Azonban, ami érdekes, azok a következők: ko­
ponya rendellenességek (plagio-, platy, spheno-, oxikephalgia), nyeregorr, farkastorok, nyúlajak, 
kettős nyelvcsap, fülkagyló rendellenesség, arcferdeség.6
204
10.23716/TTO.17.2010.36
Kórok
150
prostituált
100
parasztnő
50 városi 
entellektuel
Koponya­
rendellenességek 82,6% 14% 2 %
Tarnovskyék fejtegetésében nagy szerepe van a szociális, morális, etikai és kulturális tényezők­
nek. Felmerül a kérdés, miért a legtöbb prostituált a volt-cseléd? Innen a legkönnyebb út a gazda 
sanyargatása, a fiatal és háziúr szexuális folyamatos erőszaka elöl elmenekülni. Azt is vizsgálták 
többen, milyen a prostituáltak családi anamnézise:
Boroszlóban a szülők alkoholizmusa 38 %, a Münchenből származók 23 %-a árva, Alsó-Bajor- 
országban 60%-ban törvénytelen gyerekként születtek. Münchenben az apa foglalkozása 44.5%- 
ban iparos, 35%-ban munkás, iskolai végzettséget tekintve magyar adatok szerint a bejegyzett 
prostituáltak 10,6% analfabéta. Tehát nagyon is befolyásolja a szociális környezet a prostitúciós 
karrier kialakulását.
Vizsgálták továbbá az elmeállapotukat, ugyanis a szifilisz komoly ideg-elváltozásokat okoz a 
harmadik stádiumában. Ezek a korabeli vizsgálatok egyértelműen megmutatják azokat a lelki és 
idegrendszeri elváltozásokat, amelyeket ez a tevékenység kivált a prostituáltakból.
Banhoffer boroszlói adatai szerint 33 %-ban talált lelki elváltozást, a fennmaradó 67 %-a kö­
vetkező kórképekkel élt:
Kórképek
%-os
előfordulás
Idióta 3.1
Imbecilis 28.0
Hisztériás 5.2
Epilepsziás 7.0
Paralitikus 1.0
Alkoholista 21.0
Lelki elváltozás 33.0
H o l l ó s  Is t v á n , a Lipót-mezei állami elmegyógyintézet főorvosa foglalkozott az elmebaj és a 
prostitúció kapcsolatával. 30 évből származó 8000 fő beteganyagát nézte át, de ebből 1500 beteg 
kórrajzát nem tudta figyelembe venni, mert nem voltak megbízható adatok. A vizsgálatát 1880- 
1907-ig követte 6471 női betegen. Ezen anyagból kiválogatta a prostituáltakat, majd a kiválasztot­
tak közül az elmebeteg prostituáltak paralízises megbetegedését vizsgálta.7
A 6471 beteg közül 13 prostituált foglalkozásút talált, ez mindösszesen 0.2% Az anamnézisből 
1 -2 betegnél kiderült, hogy prostituáltként dolgozott, de aztán más foglalkozást űzött (pl. fodrász­
nő, feleség lett.)
Korcsoport
Az összes női beteg 
közül paralízises 
1868-1900, %-ban
Prostituáltak
száma
Paralízises
prostituáltak
száma
Paralízises
prostituált
%
16-20 0.28 9 1 1.11
21-25 1.14 19 6 31.6
26-30 4.45 22 8 36.3
31-35 8.22 6 4 66.6
36-40 11.43 8 4 50.0
41-45 15.35 3 2 60.0
46-50 16.40 2 1 50.0
51-55 18.65
56-60 11.56
61-65 13.07
66-70 13.07
70-től 11.76
205
10.23716/TTO.17.2010.36
Hollósi alapos vizsgálata alapján kijelentette, hogy az elmebetegség: imbecillisség független a 
prostitúciótól, nem kiváltó oka, hanem a prostitúció már csak eredménye, következménye ennek 
a betegségnek. Azonban a paralysis/paralytica a szifilisz eredménye, vagyis a prostituált életmód 
következménye. Az esettanulmányai közt 6471-ből mindössze 70 prostituáltat talált.
Kutatásai eredménye
-  Az elmebetegség, imbecillisség független prostitúciótól, nem kiváltó oka, hanem a pros­
titúció már csak eredménye, következménye ennek a betegségnek.
-  A paralysis/paralitica, a szifilisz eredménye, vagyis a prostituált életmód következmé­
nye.
-  Az esettanulmányai közt 6471 -bői mindössze 70 prostituáltat talált.
JEGYZETEK
L Csányi Vilmos, Miklósi Ádám: Humánetológia: az emberi viselkedés és az evolúciós megszaladási jelenségek. In 
Stratégiai Kutatások. 2007-2008. MTA. Kutatási jelentések. Budapest. Tinta Kiadó. 2008. 193-212 
2- Lombroso, Cesare: Antropometry and Physiognomy of 832 Criminals. In: Criminal Man. Duke University Press 
2006. 50-58.
3 David Horn: The Criminal Body. Lombroso and the Anatomy of Deviance. Routledge, New York, London, 2003.
4 Ferrero, Guglielmo -  Lombroso, Cesare: Criminal Woman, the Prostitute, and the Normal Woman. Ford.: Rafter, 
Nicole -  Hahn-Gibson, Mary. Duke University Press, Durham, London, 2004
5- Dr. Tarnowsky Pauline: Etude Anthropométrique sur les Prostituées et les Voleuses:. Progrès Médical, 1889.
Journal of Mental Science (1891) 37, 265-268.
6 Bíró Béla: A prostitúció. Budapest. Stádium. 1933. 54-55.
Hollós István: A prostituáltak elmebetegségeiről. Klinikai Füzetek, 1909. 19. évf. 335-341., 1910. 20. évf. 15-26.
A szerző címe:
Dr. Forrai Judit 
Semmelweis Egyetem 
Közegészségtani Intézet 
Orvostörténeti Munkacsoport 
forjud@net.sote.hu
206
10.23716/TTO.17.2010.36


Prostituált hajlamok, kórképek és

betegségek története a "sárga házban"

Révész, József

REVESZ JÓZSEF
A gyógyszerész, mint feltaláló és 
„fogyasztó” a 19. és 20. századfordulóján
A 19.-20- század fordulója patikáinak növekvő forgalma, valamint a vidéki gyógyszertárakban jelentkező segéd­
erő hiánya ara késztette a korabeli gyógyszerészeket, hogy a kézi erővel végzett gyógyszerkészítést megkönnyítsék, 
illetve az expediálást felgyorsítsák. E célból olyan eszközöket szerkesztettek, amelyek lerövidítették a gyógysze­
rek elkészítési idejét, egyszerűbbé tették azok kiadását. A cikkben a kor gyógyszerészeti gyakorlatában felmerülő 
problémákra, neves szakmabeliek (W inkler Lajos, Rozsnyai Mátyás. Kazay Endre) által adott megoldást, valamint 
azok szakmabeli fogadtatását, gyakorlati hasznosítását mutatja be a szerző.
A századfordulót követően a magyarországi gyógyszertárak forgalma jelentősen megnövekedett. 
Míg a század fordulóján hozzávetőlegesen 2 millió, addig az első világháború kitörésekor már 4,5 
millió korona forgalmuk volt. A forgalom növekedését azonban nem követte a patikákból szárma­
zó jövedelem azonos mértékű növekedése. A patikák csökkenő jövedelmezőségének oka elsősor­
ban azzal magyarázható, hogy az új patikák alapítása miatt számuk nagyobb ütemben nőtt, mint 
a lakosság.1 A hivatalosan megszabott gyógyszerárak sem követték az általános áremelkedést, sőt, 
a taxaárak csökkentek, ráadásul a gyári gyógyszerkészítmények tömeges megjelenése növekvő 
készletezésre kényszerítette a patikust. A magasabb szakmai igényt támasztó gyógyszerkönyvi elő­
írások, illetve a kevesebb pályakezdő miatt ugyanekkor alkalmazott-hiány lépett fel.2
A fentebb felsorolt okok arra késztették a gyógyszerészeket, hogy olyan segédeszközöket szer­
kesszenek, melyek megkönnyítik a jórészt kézi erővel történő gyógyszerkészítést, illetve felgyorsít­
ják az expeditiót, a gyógyszer kiadását. így mai értelemben vett gépesítésre kényszerültek. De a 19. 
század „modern” kora is arra ösztönzött, hogy „modern gyógyszerészet” köntösébe burkolva olyan 
hasznos dolgokat találjanak ki, alkalmazzanak, amelyek „forradalmasítják” a szakmát.3
A fentebb leírtak szellemében számos olyan találmány született, amely a gyakorlatban is bevált 
és modernizálta a gyógyszerészetet. Sokkal több volt azonban az olyan, amelyet csak a feltaláló vélt 
áttörő jelentőségűnek. A patikus-feltalálók napi munkájuk szinte minden mozzanatához tudtak 
valami újat kitalálni. Kreativitásukat bizonyítandó, bemutatok néhány olyan segédeszközt, melyet 
a múlt század utolsó és a jelen század első évtizedeiben nemcsak neves, de szakmájuk szakszerű 
művelésére törekvő gyógyszerészek szerkesztettek.
Az egyik ilyen megreformálandó munkafolyamat a porok kapszulákba, tokokba töltésének 
gyakorlata volt. Maga a folyamat viszonylag lassú volt, az addig követett gyakorlat -  a portokok 
nyitása befújással -  pedig már nem felelt meg a kor higiéniai követelményeinek. Ennek a látszólag 
egyszerű rutinfeladatnak a modernizálása olyan nehézséget jelentett, amely több évtizeden ke­
resztül foglalkoztatta a patikusokat, nemcsak Magyarországon, de külföldön is.
Az alapproblémákat W i n k l e r  Lajos ( 1863- 1939) a következőképpen írta le: ... „Kétségtelen, 
hogy a porok befuvása nem tartozik az aesthetikus gyógyszertári műveletek közé és mivel a nagy­
közönség szeme lattara történik a finnyasabbakban bizonyos undort képes felidézni. De a modern 
hygiéne szempontjából is a leghatározottabban rosszalandó.”4 A kapszulák nagy hátránya volt „hogy
10.23716/TTO.17.2010.41
finnyásan kell velük bánni, és a becsinálásuk sok jó, erre a célra konstruált apparátussal sem végez­
hető el a kellő gyorsasággal”5
A korabeli gyógyszerészi sajtó hasábjain parázs vita alakult ki e kérdésben is. Volt, aki nem is 
értette, mi a probléma. B u d a i  E m il  fővárosi gyógyszerész szerint a kézzel készült kapszulákba a 
port legtöbb esetben befújás nélkül is bele lehet önteni. Bár elismerte, hogy bizonyos esetekben 
(amikor a nyílás szélei össze vannak tapadva) a gyenge ráfújás elkerülhetetlen. így vissza is ért a 
probléma első részéhez, mert higiéniai szempontból mindegy, hogy a patikus gyengén vagy erő­
sen fújt-e!6
F r is c h m a n n  F e r e n c  ajánlotta, hogy a kapszulákat előzőleg késsel vagy „más m ódon’ kell 
felnyitni és azután már két ujj nyomására könnyen nyithatóak és a befújás elkerülhető!7 Azt nem 
részletezte azonban, hogy pontosan mit is ért a „más módon” alatt. Amennyiben befújást, akkor 
nem került közelebb a megoldáshoz, mert mindegy, hogy a patikus a beteg előtt vagy félrevonulva 
fújta a tokot. Másik kérdés, hogy egyszemélyes patikában volt-e idő arra, hogy a tokokat előre 
felnyissák, előkészítsék. Valószínűleg nem, mert ha napi 50-60 receptet kellett elkészíteni, akkor 
F r i s c h m a n n  saját bevallása szerint is -  saját kényelme érdekében -  szívesen áldozott volna napi 
pár forintot a tokok gyári előkészítéséért.8 Ez érthető, hiszen büszkén írta, hogy saját rutinját tesz­
telve 200 darab gyári kapszulát, amelynek mindegyikéhez kést kellett használnia, sikerült 25 perc 
alatt felnyitnia.9 Könnyen kiszámítható, hogy átlagban 7,5 másodperc jutott egy darabra!
W i n k l e r  -  aki a gyakorlati gyógyszerészet problém ait is ism erte -  m egoldásként két dolgot 
ajánlott: vagy olyan kapszulát kell kigondolni, am ely befú jás nélkül nyitható, vagy a befú jásra 
kell olyan m egoldást alkalm azni, hogy az ne szájjal történ jék. Első felvetésére a választ R o z s n y a i  
M á t y á s  (1833-1895) reform kapszulájában találta m eg, am ely befú jás nélkül volt használható .10 A 
négyszögletű papírból készült alapot előzőleg behajtással h árom -h árom  részre, kilenc m ezőre osz­
tották  és -  vályút form álva a la p b ó l-  a középsőbe öntötték  a port. Az alsó és felső, illetve az oldalsó 
széleket behajtották  és a porok expediálhatók voltak. Az így összehajtott kapszula azonban nem  
zárt eléggé ahhoz, hogy biztonságosan m agában tartsa a port. A n n ak  ellenére, hogy A ngliában 
hosszú ideje használatban volt ez a m egoldás -  igaz, nem  négyszög, hanem  három szög form ára 
hajtottan  - ,  és egészségügyileg m essze m egelőzte a hazai változatot, M agyarországon nem  találták 
bevezethetőnek. E n n ek  vélt oka az volt, hogy a m agyarországi betegek n em  szoktak hozzá az ilyen 
tokok kinyitásához és „alakilag kevesebb csínnal bir mint papiros capsuláink”.u A patikus feltalálók 
egy része, T e r s t y á n s z k y  K á l m á n 12, Z o l t á n  L a jo s ,13 Q u ir in y i  A l a j o s 14 a kérdést ezen a v o n a­
lon, tehát a tokok változtatásával kívánta m egoldani, inkább kevesebb, m int több sikerrel. A leg­
je len tőseb b  és legegyszerűbb m egoldást a T a r n a y  I s t v á n  ajánlotta kapszula jelentette, m elynek 
oldalai középen m eg voltak hajtva (perforálva) és így két szélét m egnyom va, m agától k inyílott.15
A m ásik  lehetőség -  a kapszulák form áját m egtartva -  a befú jás változtatása vagy kiváltá­
sa volt. Ezen a vonalon indult el W i n k l e r  és egy budapesti gyógyszerész kollégája, K r i e g n e r  
G y ö r g y  is .16 Az alapelv az volt, hogy ne tüdővel, hanem  valam ilyen géppel ju ttassák be a levegőt 
a kapszulába. Mivel a gyógyszerésznek m indkét kezére szüksége volt a porok „becsinálásához”, 
a fújtató m űködtetését lábbal kellett m egoldani. A K rieg n er-W in k ler-fé le  készülék a recepturai 
asztal lapja alatt volt elhelyezve, s az asztalon kialakított csőben  folytatódott. A készüléket lábbal 
m űködtették, am i előnyös volt, m ert a gyógyszerész így egyik kezében a kapszulákat, a m ásikban 
pedig a m ár elosztott port tartalm azó kártyát tarthatta. Mivel a befú jt levegőben por van, am i így 
a kapszulába kerülhet, légszűrőként vatta behelyezését javasolták az állvány alsó részének szelen­
céjébe. A kísérleteket a kém iai intézetben végezték, és a tesztelés során többen is kipróbálták. A 
végső m egállapítás szerint a gép nagyon praktikus volt és könnyen lehetett a porokat bejuttatni, 
pontosabban kinyitni a tokokat, „ám eleinte nem megy kellő gyorsasággal a befújás, mert az ember 
önkéntelenül a szájához emelte a kapszulát, illetve nem mindig sikerült összehangolni a kéz- és a láb­
munkát”.'7 A gép m inden bizonnyal a korábban a Pharmazeutische Zeitungban m egjelent befúvó 
továbbfejlesztett változata leh etett .18
229
10.23716/TTO.17.2010.41
A portokok higiénikus, egyszerű és gyors kinyitásának kérdése valószínűleg a további években 
is foglalkoztatta a gyógyszerészeket. Mire a szájjal való befújást eltiltó 46673/1899. sz. Belügymi­
niszteri rendelet megjelent, az indokolásban már nem csak arra hivatkozott, hogy „a szájjal való 
befújás az egészségre ártalmakat rejt magában”, hanem azt is említi, hogy „a portokok nyitására 
más, hygienikus eszközök is vannak már”.19 A rendelet a szájjal végzett befújás elkerülésének mi­
kéntjét a patikusra bízta, ám a patikavizsgálatok során ezt ellenőrizték.20
A rendelet életbe lépését követően újra a figyelem középpontjába került a kérdés. A gyógy­
szerészi sajtóban sorra jelentek meg a tökéletes gépet, eszközt, módszert bemutató leírások. A 
rendelet új lökést adott a feltalálói vénával megáldott patikusoknak. Egy ilyen kisebb, kézzel mű­
ködtethető fujtatót mutatott be G r o s z  S a m u  gyógyszerész.21 Lényeges része volt két egymásba 
illő fémhenger. Ha a dugattyúszerűen működő hengert -  gombjánál fogva -  lenyomták, a levegő 
a henger aljához forrasztott csőbe tódult, a lapított végen át az alá helyezett kapszulát kinyitotta. 
Hátránya, hogy csak kézzel volt működtethető. G y u r o v i t s  g y u l a  nagykárolyi gyógyszerész ta­
lálmánya fúvás helyett oly módon tette lehetővé a kapszulák kinyitását, hogy az expediáló patikus 
jobb kezére ráhúzta a néhány milliméter vastag, sárgarézből készült, derékszögben hajlított, végén 
laposra kalapált eszközt, amely kialakítása révén alkalmas volt a portokok kinyitására.22
A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás azonban külhonból jött. H e r m a n n  S c h á f e r  
szabadalmaztatott kapszulájának egyik oldala kicsit hosszabb volt, így könnyen kinyitható, illetve 
megtölthető volt.23
A portokok kinyitásának problémája több évtizedes elfoglaltságot adott a szakma, elsősorban 
a receptúrai munka megszállottainak. A tokokba töltendő por kiosztásának hagyományos mód­
szerét sem kerülte el a modernizáció. A téma ugyan felmerült a gyógyszerészi sajtó hasábjain, de 
korántsem akkora mértékben, mint a portokok kinyitása.
C s a jk a  J e n ő  a századfordulón új eszközt ismertetett, amely feltételezése szerint feleslegessé 
teszi majd az általánosan használt porosztó kártyákat.24 A nikkelezett, V keresztmetszetű tartály 
egyik oldalán forgó sarkokkal felszerelt, k i- és befordítható háromszög alakú lemezek sorakoztak 
egymástól azonos távolságban. A lemezeket kifordítva az elosztandó port a vályúban egyenletesen 
elsimították, az osztólemezeket behajtották, majd az eszközt kézbe véve, az elosztott port a má­
sik kézben tartott portokokba öntötték.25 Annak ellenére, hogy a készülék olcsó volt, nem hozott 
áttörést. Ennek oka lehetett, hogy tapasztalok szerint gyakorlott gyógyszerészek porkártyával is 
nagyon pontosan képesek a porokat szétosztani.26
A fentebb leírt mindennapi receptúrai munkából kiragadott apró mozzanat, a portokok kinyi­
tása és az akörül kialakult vita jól mutatja a hazai viszonyokat. Miközben a patikatulajdonosok a 
portokok kinyitásának kérdését próbálták megoldani, a klasszikus gyógyszerészet lába alól kicsú­
szott a talaj. Új gyógyszerformák -  a tabletta és az injekció -  jelentek meg és gyorsan hódítottak. 
Tekintet nélkül tehát arra, hogy milyen eszközt szerkesztettek, a megnövekedett szükségleteket a 
patikák manuális gyógyszerkészítéssel már nem voltak képesek kielégíteni.
Jegyzetek
Kempler K. A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón 1888-1914. Budapest, Semmelweis Orvostörténeti 
Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 1984, 21-22.
2 Uo. 24.
Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 38. sz., 598-600.
Winkler L: A capsulák befúvásáról. Gyógyszerészi Évkönyv, 1892. 165-170.
5 Uo. 165.
Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 40. sz. 640.
7 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 40. sz. 597.
Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 46. sz. 737.
Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 42. sz. 671.
Winkler L: A capsulák befúvásáról. Gyógyszerészi Évkönyv, 1892. 166.
3
4
5
6
7
8
9
10
230
10.23716/TTO.17.2010.41
11 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 38. sz., 599.
12 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 42. sz. 671.
13 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 44. sz. 704.
14 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 48. sz. 768.
15 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 44. sz. 702-703.
16 Winkler L: A capsulák befúvásáról. Gyógyszerészi Évkönyv, 1892, 168-169.
17 Uo. 169.
18 Gyógyszerészi Hetilap, 30. évf. (1891) 44. sz. 704.
19 Chyzer K: Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye. Budapest, Dobrowszky és Franké, 
1900.
20 Uo.
21 Gyógyszerészi Hetilap, 38. évf. (1899) 26. sz. 436-438.
22 Gyógyszerészi Hetilap, 38. évf. (1899) 52. sz. 913-915.
23 Gyógyszerészi Hetilap, 47. évf. (1908) 28. sz. 452.
24 Gyógyszerészi Hetilap, 39. évf. (1900) 26. sz. 430.
25 Gyógyszerészi Hetilap, 39. évf. (1900) 31. sz. 515.
26 Bartók Adrienn szíves közlése.
A szerző címe
Városi Múzeum és Patikamúzeum 
9730 Kőszeg, Jurisics tér 6. 
revesz.jozsef@muzeumkoszeg.t-online.hu
231
10.23716/TTO.17.2010.41


A gyógyszerész, mint feltaláló és

„fogyasztó” a 19. és 20. század fordulóján

Maár, Judit

Hommage à François Fejtő

Dobos, István

Autobiographical Reading

Varga, Lívia

Beke, László

Jávor, Anna

Lővei, Pál

Takács, Imre

English

Bonum ut pulchrum : essays in art history in honour of Ernő Marosi on his seventieth birthday

Lelkes, András

Óvári, Miklós

„Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt”
Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből
2003 – 2009
A kötetet szerkesztette:
Molnár Csaba – Molnár Zsolt – Varga Anna
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Vácrátót
2010
147
vulgare, Ulmus minor, Acer campestre, Sambucus nigra tömeges lehet benne. Gyepszintje általá-
ban kétosztatú, magas és alacsony szintet tudunk elkülöníteni. Jellemző fajai: Arum maculatum, 
Aegopodium podagraria, Pulmonaria officinalis, Lysimachia nummularia, Carex brizoides.
Kultúrerdők
Az ősi, természetes vegetációt sok helyütt kiirtották. Helyükre az éppen aktuális elképzelésnek, gaz-
dasági érdekeknek megfelelő fafajokat ültettek be. 
1.  Akácos. A tájidegen akácot gyakran ültetik együtt őshonos fafajokkal (pl. Qu. petraea, Qu. 
robur, Qu. cerris), így erősen zavart, jellegtelen erdőket hoznak létre. Az Északi-Zselicre nem 
kifejezetten jellemzőek a homogén akácültetvények.
2.  Erdei fenyves. Borhidi szerint a Pinus sylvestris őshonos a Zselicben, de nem homogén állomá-
nyokat alkotott, hanem elegyfaként a gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben élt. Fejlődése 
és faminősége jóval alulmarad az északabbi tájak erdei fenyőinek. A Pinus sylvestris jelenleg is 
főként elegyfa, a homogén ültetvények ritkák.
3.  Nemesnyáras. Főképpen a nedves völgyaljakban és a folyóvölgyek mentén terjedt el. A Zselic-
ben alárendeltebb szerepű, itt nincsenek nagy nyárfaültetvények.
4.  Mézgás égeres. Elsősorban a patakparti nedves területekre ültetik. A Zselicben igen jó növeke-
dést mutató gyakori élőhely.
5.  Vörösfenyves. A vörösfenyő a Zselicben nem őshonos fafaj. Más fenyőfajok közé vagy az ültet-
vény szélére ültetik színezőelemnek és védősornak. Az élőhelynek gazdasági és ökológiai jelen-
tősége – kis kiterjedése miatt – nincs.
6.  Vöröstölgyes. Több helyütt, viszonylag kis állományai fordulnak elő, de az is előfordul, hogy a 
vöröstölgyet elegyfaként ültetik.
V. MÉTA-TúrA 
2005. október 5–9.
A Vétyemi erdőrezervátum
Lelkes András és Óvári Miklós
A Vétyemi ősbükkös erdőrezervátum az országos erdőrezervátum program keretén belül kijelölt erdő-
rezervátumok egyike. A zalai természetes erdők, ezen belül a Dél-dunántúli bükkös (Vicio oroboidi-
Fagetum Pócs & Borhidi 1960) reprezentánsa. Jelenleg helyi védett, országos védetté nyilvánítása 
(Vétyemi erdőrezervátum TT) folyamatban van, területe 178 ha (ebből magterület 30 ha), a Natura 
2000 hálózatba a környező területekkel együtt kijelölésre került.
Növényföldrajzilag a terület a Dél-Dunántúl (Praeillyricum) flóravidéken belül a Zalai flórajárás-
ba (Saladiense) tartozik. Mérsékelten hűvös, mérsékelten nedves éghajlatú terület, de már közelít a 
nedves éghajlati típushoz. A klíma a szubalpin hatás miatt kiegyenlített, szélsőségektől mentes és hű-
vös, humid jellegű. Hazánk egyik legcsapadékosabb vidéke.
A vétyemi erdőtömböt három oldalról völgy határolja, északról a Válicka és a Cserta, nyugatról 
a Kerka, délről pedig a Mura völgye. Felszíne a harmadkorban alakult ki. Helyén a Pontusi-tenger 
hullámzott, melynek agyagból és homokból álló, helyenként több száz méter vastag üledéke alkotja a 
mai anyakőzetet. A meghatározó talajtípus az agyagbemosódásos barna erdőtalaj.
Az erdőrezervátum legjellemzőbb erdőtársulása a Dél-dunánúli bükkös zalai variánsa (Vicio 
oroboidi-Fagetum saladiense). Fiziognómiáját tekintve szép növekedésű, nagy produkciójú bükkös 
állományok. Igen gazdag lágyszárú faji összetételű társulás. A zalai területi variáns differenciális faja 
a zalai bükköny (Vicia oroboides). Egyéb fajok: Oxalis acetosella, Carex sylvatica, Sanicula europaea, 
Corydalis cava, Polygonatum multiflorum, Dentaria bulbifera, Anemone nemorosa, Maianthemum 
bifolium, Vinca minor, Asarum europaeum, Geum urbanum, Dryopteris filix-mas, Pulmonaria 
officinalis, Hedera helix, Alliaria petiolata, Mercurialis perennis, Mycelis muralis, Atropa bella-donna, 
148
Asperula odorata, Convallaria majalis, Cyclamen purpurascens, Primula vulgaris, Leucojum vernum, 
Tamus communis, Aruncus sylvestris, Actaea spicata, Neottia nidus-avis, Epipactis purpurata, Epipactis 
helleborine, Cephalanthera longifolia, Platanthera bifolia, Daphne mezereum.
A védőzónában egy érdekes és ritka növényközösség is megtalálható. A terület déli részén egy 
északi kitettségű mély szurdokvölgyben a dél-dunántúli dombvidéki szurdokerdő (Polysticho setiferi-
Aceretum). A hűvös, nedves, állandóan árnyékban lévő meredek völgy sajátos mikroklímájában az aláb-
bi fajok élnek: Asplenium trichomanes, Dryopteris filix-mas, Chrysosplenium alternifolium, Dryopteris 
carthusiana, Phyllitis scolopendrium, Polystichum setiferum, Polystichum aculeatus, Petasites albus.
A magterület északi részének közelében kakukktormás forrásláp (Cardaminetum amarae) találha-
tó. A társulás a dunántúli dombság forrásos völgyeiben figyelhető meg. Megjelenése a tavaszvégi as-
pektusban domináns, amikor a Caltha palustris ssp. laetha bokrai fölött összefüggő Cardamine amara 
szőnyeg borítja az élőhelyet.
 A mai erdőrezervátum, illetve a szomszédos területek Herceg Esterházy hitbizományi ura-
dalom Lendvaújfalui (ma Tornyiszentmiklós) erdőgondnokságának „B” gazdasági osztályába tar-
tozott az 1923-1932-es erdőgazdasági üzemterve szerint. A vétyemi erdőtömböt uradalmi erdők 
(Andrássy, Zichy), községi erdők, szőlők, legelők és szántók határolták. Az akkori erdőgazdálkodás 
elveit az üzemterv részletei jól mutatják:
Fafajok területi aránya:  bükk 54 % 
tölgy 21 % 
gyertyán  14 % 
erdei fenyő 9 %
„Ezen erdő eddig tarvágásos szálerdőben lett kezelve 100 éves fordulóban.”
„Erdőápolásra annak költséges volta miatt nagyobb gond nem fordíttatott...”
„Az általános törvények és miniszteri rendeletek intézkedésein kívül a gazdálkodást semmi külö-
nösebb hatósági rendelkezés nem korlátozza.”
Csak természetes felújítást terveztek, az erdészeti munkáknál a tölgy és a fenyő javára dolgoztak. 
Akkor még a Vétyemi erdőtömb másodrangú vadászterület, a vadállomány kicsi volt.
A II. világháború után az egykori uradalmi erdők állami tulajdonba kerültek, a terület a 
Tornyiszentmiklósi Erdészethez tartozott. A fafajok területi aránya 1959-ben:
 bükk 53 %
tölgy 21 %
gyertyán 20 %
erdeifenyő 3 %
juhar, szil, kőris 2 %
Az ekkori erdőterv szerint: „Főfafajok a bükk, kocsánytalan tölgy, gyertyán, de a kocsányos tölgy, 
csertölgy, mézgás éger sem ritka, előfordul még a hegyi juhar, korai juhar, kislevelű hárs, szelídgesz-
tenye, mezei szil, hegyi szil, cseresznye, magaskőris. Az erdeifenyő szépen terjed, a lúcfenyő és a vö-
rösfenyő is lassan meghonosul. A szépnövésű virágos kőriseket kísérletképpen meg kell hagyni. ... A 
szelídgesztenyének és a vöröstölgynek, mint gyorsan növő fafajnak is teret kell biztosítani.”
A vágásfordulót ekkor is 100 évben határozták meg, minden 100 év fölötti területet véghaszná-
latra terveztek. Előírták a fiatalosok pótlását erőteljes csemetével.
„Makkal való erdősítés nem célravezető, mert az elszaporodott vaddisznó állomány annak megere-
dését lehetetlenné teszi. A terület vadrezervátum. A vadállomány elég jól fejlődik. A szarvasállomány 
jó, a vaddisznó nagyon felduzzadt.”
A Tormafölde 11D erdőrészletet (a jelenlegi erdőrezervátum magterület egy részét) „Vétyemi 
ősbükkös” megnevezéssel helyi védetté nyilvánították, a 16 ha-os részletet nem tervezték véghasználat-
ra, csak minimális beavatkozás történt (elsősorban egészségügyi céllal), 1976 óta az erdész szakma kez-
deményezésére „kvázi erdőrezervátumként” védett terület. A többi erdőrészletben a fatermesztési célú 
erdőgazdálkodás volt a jellemző, azzal a különbséggel, hogy a kedvező feltételek miatt előnyben ré-
szesítették a fokozatos felújítóvágást. Ugyanakkor az erdősítésekbe, felújításokba a záródáshiány meg-
szüntetésére bevitték vörösfenyőt, a völgylábakat és az egykori településmaradványok, szántók helyét 
luccal ültették be. A fatermesztési cél egykorú, homogén, jó minőségű bükkösök létrehozása volt.
Az erdőrezervátum magterülete (Tormafölde 11D erdőrészlet) az üzemtervi adatok szerint jelen-
leg 177 éves, az állomány átlagmagassága 42 m. A területen megindult a lékesedés, az elmúlt néhány 
149
évben a viharok jó néhány fát kidöntöttek. A második és harmadik lombkoronaszint (legnagyobb 
része bükk, illetve gyertyán, a második szint 15–18 m magas, 35–50 éves, a harmadik szint 15–20 
éves, 7 m magas) mellett a lékekben megjelent az újulat (negyedik szint), a bükkön kívül a kocsányos 
tölgy, hegyi- és korai juhar, hegyi szil, madárcseresznye is előfordul.
A magterület északi részén található az egykori Vétyempuszta (itt nincs védőzónája a magterü-
letnek), jelenleg nem laknak itt, de az épületek megvannak, raktárként, rakódóként funkcionál-
nak, vadtakarmányt, vadászati berendezéseket tárolnak itt. Az olajbányászat nyomai az erdőtömbben 
mindenhol fellelhetők, bár magát a kútberendezést általában elszállították, a fúráspontok mindenhol 
felismerhetők. Ezeken a helyeken általában néhány száz m2-es területen az állomány alacsonyabb, fi-
atalabb, a talajon látszik a bolygatás nyoma, megjelentek a lágy- és fásszárú özöngyomok (Solidago 
és akác), helyenként őshonos pionír fák (kecskefűz). A magterület északi részén is található egy régi 
fúráspont, de itt a seb többé-kevésbé „begyógyult”, csak a meredek domboldalon lévő vízszintes te-
rület emlékeztet a fúrótorony helyére. Az elmúlt években a MOL rt. újra kutatta ezeket a kimerült-
nek hitt területeket. Vétyempuszta közelében az erdőrezervátum határától 100 m-re, a magterülettől 
600 m-re kutatófúrás engedélyezését kezdeményezték. Az elsőfokú természetvédelmi hatóság szakha-
tóságként nem járult hozzá a fúráshoz, fellebbezés után a másodfok (Országos Környezetvédelmi és 
Vízügyi Főfelügyelőség) az ÖBKI állásfoglalása ellenére hozzájárult a fúráshoz. Itt kisebb részben egy 
fiatal gyertyános-tölgyest és lucost, nagyobb területen egy 80 éves bükköst semmisítettek meg (össze-
sen kb. 1 ha területen), melyben több védett növényfaj (zalai bükköny, ciklámen) is előfordult.
Az elmúlt nyarak aszályos időjárását a bükkök megsínylették, főleg a felújítóvágásokban látni sok 
elszáradt egyedet, ezért a végvágásokat is helyenként előre kellett hozni. A pusztulás oka feltehetően 
nem a talajban lévő víz hiánya, hanem hogy a bükk számára kedvezőtlen relatív páratartalom csökke-
nés miatt az ellenállóképessége lecsökkent. A Zalaegerszegi Erdészet területén idén több százezer m3 
száradékot kell kitermelni, mert a meggyengült egészségi állapotú fákat másodlagos károsító (karcsú 
díszbogár, szú) támadta meg. Zala megye északi részén a bükk határtermőhelyén van, előfordulása 
extrazonális. Vétyem környéke - és a többi zalai bükkös erdőtömb is – az ország legalacsonyabb ten-
gerszint feletti magasságon előforduló zonális bükk előfordulása, itt a körülmények (kitettség, ten-
gerszint feletti magasság, páratartalom) kedvezőbbek.
Az 1920-as években az Erdészeti Közleményekben Tuzson János hasonló bükkpusztulásról szá-
molt be a zalai erdőkben, feltehetően hasonló okok miatt.
III. MÉTA-TúrA 
2004. október 19–24.
A Fias-tó és az azt körül vevő  
cseres-kocsányos tölgyesek bemutatása
Szurdoki Erzsébet, Ódor Péter, Tímár Gábor és Tóth Zoltán
Bevezetés
Vasvártól DNy-ra elterülő területen, többnyire változó vízgazdálkodású cseres-kocsányos tölgyesek-
kel körülvéve, számos tőzegmohás lápot és vízállást találunk. Ezek tudományos kutatása csupán né-
hány évtizede kezdődött. A tőzegmohás élőhelyekről az első tudósítás a század elejéről származik, 
később Boros Ádám is meglátogatta a területet, de tőzegmohákat nem talált (Barbalics 1973, Boros 
1915–1971) és alaposabb bryológiai tanulmányokat sem folytatott. A 60-as években Barbalics I. J. 
„fedezte fel” a terület számos tőzegmoha előfordulását, tőle származnak az első florisztikai és vege-
tációtani leírások is (Barbalics 1973, 1976, 1980). A kilencvenes években Lájer (1998a, b) végzett 
cönológiai vizsgálatokat a terület néhány lápján, valamint a természetvédelem részéről is készültek 
növényzeti felmérések (Bodonczi szóbeli közlés). Mivel a régióban intenzív erdőgazdálkodás folyik, 


A Vétyemi erdőrezervátum

Mesterházy, Attila

Nyugat-Magyarország parlagjainak fogyatkozó szürke eminenciásai

Not a member yet

Számítástechnika-történet konstruktivista nézőpontból

Fodor József és a magyar iskolaegészségügy megteremtése

19. századi magyar vasáruk a fogyasztók szemével

Prostituált hajlamok, kórképek és betegségek története a "sárga házban"

A gyógyszerész, mint feltaláló és „fogyasztó” a 19. és 20. század fordulóján

Hommage à François Fejtő

Autobiographical Reading

Bonum ut pulchrum : essays in art history in honour of Ernő Marosi on his seventieth birthday

A Vétyemi erdőrezervátum

Nyugat-Magyarország parlagjainak fogyatkozó szürke eminenciásai

12,122

20,154