REAL-EOD

Mikus, Károlyné

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

MIKUS KÁROLYNÉ
A Weiss Manfréd gyár termékei 
a felhasználók szemszögéből
Egy hajdani gyár, mely termékeivel mindig megtalálta a fennmaradáshoz szükséges kiutat a fogyasztókon keresz­
tül -  gyorsan felismerte a fogyasztói igényeket, s mindenkor kihasználta a piac lehetőségeit. Ez a gyár a csepeli 
Weiss Manfréd birodalom volt. Sikertörténetének titka -  mai fordulattal mondhatnánk úgy, hogy jó időben volt 
jó helyen. A húskonzervtől a Messerschmitt repülőgyártásig, a gombostűtől a modern szerszámgépekig, a jár­
művektől a mozgássérült kocsikig, amire éppen szükség volt, minden gyártott. Törekedett a fogyasztói igények 
kielégítésére, a piaci igények gyors felismerésére.
A terménykereskedő családból származó Weiss dinasztia ipari nagyvállalkozóvá vált. Régebben, 
2000-ben már hangzott el előadás a sikeres gyáralapítóról és területfejlesztőről, majd 2005-ben 
szerteágazó tevékenységüket ismertettem, most pedig a felhasználók szemszögéből szeretném be­
mutatni W e i s s  M a n f r é d o t , akinek sikeres életgörbéje nem mindennapi volt.
A TERMELÉS ALAKULÁSA 
AZ I. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG
JF
A JPPPPI
Kezdetben töltényhüvelyek szétszerelésével 
és felújításával foglalkoztak B e r t h o l d  nevű 
testvérével együtt. Majd 1892. decemberében 
a ráckevei főszolgabírói hivatalhoz fordultak 
lőszergyár telepítés kérelmével. Megkapták 
az engedélyt és 1893. elején fel is épült első 
üzemük (1. sz. ábra). A nagy fogyasztó a 
háború volt - ki kellett elégíteni a hadsereg 
megnőtt szükségleteit. Weiss Manfréd tudta, 
hogy számára ez az igazi nagy lehetőség, fel­
ismerte, hogy a katonaság részére érdemes 
gyártani, mert rendszeres, biztos piacot je­
lentett (2. sz. ábra). Rájött, hogy a legkedvezőbb üzlet a hadianyag
és a hadfelszerelési cikkek gyártása.
Sajnos a profitot hozó üzem a sok millió ember életét kioltó 
háborút segítette. A gyár 1896 és 1914 között az ország legnagyobb 
hadiüzemévé fejlődött. A közös hadsereg töltényszükségletének 
23,4%-át a csepeli üzemből szerezte be.1
2. kép: Tüzérségi lövedékek 
Picture 2: Artillery projectiles
y; .
* ifi '
1. kép: A tölténygyár 
Picture 1: Tl'ie Cartridge Factory
143
10.23716/TTO.17.2010.25
1896-ban Berthold testvére kilépett a cégből -  parlamenti képviselő lett, a továbbiakban a gyá­
rat egyedül Manfréd vezette. Megalapította a Fémművet 1896-ban, hogy saját kohójában állítsa elő 
a szükséges rézötvözetet. Cseh licenc alapján megvalósította a vaskohászatot, mely lehetővé tette, 
hogy 1911-ben öntöttvasat, 1912-ben Siemens-Martin kemencéből acélt gyártsanak. Ez utóbbi 
biztosította a tüzérségi lövedékek acélalapanyagát: meg is kezdték a nagykaliberű lövedékek soro­
zatgyártását. A tevékenységükre állami támogatást kértek és kaptak, adó- és tarifakedvezményben 
részesült a cég. Cél volt a hadiszállítások nagyarányú növelése, a fogyasztói piac gyors felismerése 
révén. A gyár fejlődése a magyar iparfejlődés történetében egyedülálló módon a hadianyag ter­
melés bővítésén alapult. 1914-január 1-én a cég családi részvénytársasággá alakult át. Létrejött a 
Weiss Manfréd Lőszer, Acél és Fémművek Rt.
Családi kapcsolataik révén egyre bővülő együttműködést alakítottak ki a hadsereggel. 1901- 
től elkezdték gyártani a tábori mozgókonyhát, főzőládát, tábori sütőkemencét, szuronyokat, ro­
hamsisakot, lövészárok rajtkályhát, stb. Ezek széles körben hírnevessé tették a gyárat, de a legna­
gyobb mértékben a lőszergyártást fejlesztették. A műszaki eredményeket kiválóan alkalmazták a 
haditechnikai célra rendelt termékekben.
Az első világháború idejére a gyár nagy potenciálú, vertikális jellegű, modern hadianyaggyár­
rá fejlődött. Szinte minden jelentősebb háborúban használtak Weiss gyári lőszert. A harcok so­
rán sok esetben nemcsak az egyik fél használt csepeli hadianyagot, hanem a megtámadott is. A 
gyárnak vásárlói voltak Németország, Bulgária, Törökország; az ellenfelek: Anglia, Olaszország, 
Oroszország, Hollandia, de mindez Weiss Manfrédot nem zavarta, ő csak gyártott.
A hadiipari megrendelések óriási profitot biztosítottak. A felesleges pénzzel a gyár beszállt 
más cégek alapításába is. Pl. a textilipari -  Magyar Posztó -  biztosítva a honvédség részére készült 
sátor-rendelések anyagát; -  érdekeltsége volt Vácott, Iglón, Selmecbányán, sőt részesedése volt a 
Danubius Hajógyárban is .2
1896-1914 között a gyár az ország legnagyobb hadiüzemévé nőtte ki magát. A családi és szak­
mai kapcsolatok, s a biztosnak látszó felvevő piac elősegítették a gyár rohamos fejlődését.
Ugrásszerűen megnőtt a gyalogsági lőszer termelése, és egyértelmű lett, hogy a Weiss gyár a 
közös hadsereg legjelentősebb magán szállítója és egyúttal a legnagyobb egyéni tulajdonban lévő 
gyártelep. Egymás után épültek új csarnokai. 1896-ban a lőszergyártáshoz szükséges rezet saját 
rézkohászati üzemében állította elő. 1898-1899-ben létesült a kovácsműhely, az anyagvizsgáló, a 
kazánház, víztorony és sok raktárépület.
A gyár fejlődési üteme a magyar ipar történetében példa nélküli volt.
1914 és 1915 között 40% -kai növekedett a gépek értéke, a nyereség pedig ötszörösére nőtt. A 
profitot hozó üzem éltetője azonban, sajnos a milliók életét kioltó háború volt!
Összességében kb. 20.000 vagon lőszert adtak át a hadseregnek.3
1916 második felében a hadiipari kapacitás bővítésé erdekeben berendezkedtek szerszámgé­
pek gyártására is. (3. sz. ábra).
A Weiss Manfréd Művek nagyarányú fejlődésének a háború összeomlása vetett véget — egy 
időre. A háborús kimerülés jelei a lőszergyártás alakulásában mutatkoztak — a csúcsot rohamos
144
10.23716/TTO.17.2010.25
3. kép: A szerszámgépgyár szerelőcsarnoka 
Picture 3: The Assembly Hall o f  the Machine
Tool Factory
visszaesés követte, de Weiss Manfréd, 
aki már korábban is a fejlesztésben 
látta a recessziós jelenségek leküzdé­
sének módját, beruházásait a termék- 
választék kiszélesítésére irányította. 
1917-től már a béketermelésre való 
átállásban látta a megoldást.
1918 végére megszűntek a ka­
tonai megrendelések. A gyárat álla­
mosították, a gépeket leszerelték, az 
alapanyagokat elvitték. A termelés 
minimálisra csökkent. Az 1919-es 
Tanácsköztársaság zavarokat oko­
zott a gyár életében. Bukása után a 
gyár visszakerült a Weiss család tu­
lajdonába. Polgári célra kellett ter­
melni, a termelési struktúra teljesen 
átalakult, a felhasználói igények vál­
toztak!
Weiss Manfréd minden találékonyságát bevetette, pl. a korábban ágyúlövedékeket gyártó leg­
nagyobb méretű lövedékprést, a 30,5 cm-es ágyúlövedék-gyártót, felhasználta tejeskannák készí­
tésére; az ügyes üzletpolitika, a nagystílű szervezőkészség, a találékonyság, ez jellemezte őt.
A válságból való kilábalás érdekében minden olyant elkezdtek gyártani, amire kereslet volt és 
a meglévő gépsorokon gyártani lehetett.
V i.  *Í4
Ni
M A N F R E D  W E I S S
MAtll UND MÜTAIXWíilíKt AKTII.N-OI »IH4 SCHAU 
P A 1 I H I K :  III l » A l * K S T  « ' S K P M I * .
T f  1 l- . f 'ON i n  í**'
L A N D W IR T S C H A F T L IC H E  M A S C H I N E N  UND GERÄTE.
4. kép: A mezőgazdasági gép- és eszközgyár cégtáblája 
Picture 4: Sign-board o f  the Agricultural Machine and
Tool Factory
j r
Ekkor kezdték gyártani a zománcedénye­
ket, szeget, vasalót, üstöt, vaságyat, szeget, me­
zőgazdasági kisgépeket.
A mezőgazdasági gépekre elsőként a Föld­
művelődési Minisztérium adott megrendelést. 
(4. ábra) Sikerült külföldön is piacot szerezni. 
Külkereskedőit Európa minden tájára szét- 
küldte, a belföldi piac meghódítására pedig 
négy mozgékony kereskedőszervet állított fel 
Ferroglobus, Metalloglobus, Agroglobus és 
Termoglobus néven.
Kohászati gyártmányait is bővítette, lemez­
sort állított fel, majd Zólyombrézon megsze­
rezte a leszerelt csőgyártó gépeket -  és ezzel 
megkezdte csőgyára kiépítését.
145
10.23716/TTO.17.2010.25
Gyártmányválasztékát licencvásárlással, új termékek bevezetésével szélesítette. Elkezdték 
gyártani a kerékpárokat, (francia licenc), fürdőkádakat, vasalót, varrógépet, motorkerékpárt, szer­
számgépeket, stb. (5. ábra), (6. ábra).
5. kép: A Csepel varrógép országjáró reklámautója 
Picture 5: Van, Advertising the „Csepel” Sewing Machines
All over the Country
6. kép: A motorkerékpárgyár raktára 
Picture 6: Store o f  the Motorcycle Factory
* *
A TERMELES ATALAKULASA A HÁBORÚ UTAN
A háborút követő években, 1920-21-től megkezdődött a „békecikkek” termelése. Az állam a gyár 
kárának 80%-át megtérítette és új hitellehetőséget biztosított az ún. békecikkek gyártására.
Olyan termékeket kezdtek gyártani, amelyeknek kevés volt a megmunkálási igénye. Pl. kazán, 
kályha, tűzhely, egészségügyi és háztartási termékek.
Az 1920-as évek végén rátértek az autógyártásra is 1924 közepén a védővámok életbe léptetése 
új fellendüléshez vezetett. Az új ciklust azonban Weiss Manfréd nem élte meg (1922 decembe­
rében meghalt), fiai Alfonz és Jenő vették át az irányítást. 1926 őszén felajánlják a Honvédelmi 
Minisztériumnak, hogy átállnak repülőgépgyártásra is. Szerződés alapján az állam vállalta, hogy 
15 éven keresztül csak a WM cégtől szerzi be ilyen irányú szükségleteit.
A fellendülést megszakította az 1929-ben kirobbant gazdasági válság.
A gyár fejlődésének az I. világháborút követő 10 évét úgy értékelhetjük, mint a piaci igényekre 
irányuló konszolidációs átalakító munkát.
Mindig azt tudták gyártani, aminek eladására lehetőség volt, s biztos fogyasztót találtak. A 
válság utáni években nem létesítettek ujabb üzemreszeket, inkább bővítették a meglévőket.
Nem zárkóztak el profitot hozó termékek gyártásától, pl. Sopronban többek között megkezd­
ték még a gombostűk gyártását is.
A meglévő termékek gyártását növelték, mint pl. a kerékpár-, motorkerékpár-, öntöttvas für­
dőkádak, radiátorok gyártását.
146
10.23716/TTO.17.2010.25
Robust " Mofé-** q-jli
„ C S E P E L “ „ G L O B U S “ „ T I T Á N "
w n s s  a c h  t s  r t MMf l i f t l  * T
„ C Y K L O P “
« « « y  * *«tl* *•»» •«#<•**»#» l » t f  ( « n i j t  K* t y h« k
öitsec&ukhat: t&rttpár
7. kép: Különböző kályha-típusok 
Picture 7: Different Types ofStoves
8. kép: Összecsukható kerékpár 
Picture 8: Milk-can „Glóbus’; Wine and 
Fruit Press „Robust”; Folding Bicycle
Kifejlesztették a legkülönbözőbb kályhatípusok gyártását (7. ábra) és megkezdték a szőlő- és 
gyümölcssajtoló gyártását is, (8. ábra). Amire igény volt, mindent készítettek.
• • *
FELKESZULES A II. VILAGHABORURA HADIANYAG 
ÉS HADI-FELSZERELÉSI CIKKEK GYÁRTÁSÁNAK BEINDÍTÁSÁVAL
Az eddig gyártott termékek megtartása mellett az 1930-as évek második felében újra kezdték a 
gyalogsági- és tüzérségi lőszerek gyártását. Beindult bővebben a repülőgépgyártás is. 1929. márci­
us 23-án felszállt az első Fokker típusú repülőgépük.
Bekapcsolódtak az országos kormányprogramba a katonai és harci járművek gyártásával; ilyen 
volt a „Győr/ program” és az úgynevezett „Botond p ro g ra m Az akkori kormány 1 milliárd pengőt 
fordított a fegyverkezési programokra. Szükséges volt tovább bővíteni az alumíniumkohászatot és 
az acélművet az alapanyagszükséglet fedezésére.
A harckocsikra, páncélozott járművekre, repülőgépekre jelentős mértékű külföldi megrende­
lés érkezett a céghez.
A termelés nagyságát tükrözi, hogy a gyár munkáslétszáma 1938-ban 18000 fő volt, majd
1939-ben 25000, és 1943-ra elérte a 35000-t a foglalkoztatottak száma. A gyár ezzel a munkáslét­
számmal a magyar gazdaság leghatalmasabb iparvállalata lett.
Belföldre-külföldre egyaránt szállítottak! 1939-1940-ben szállítottak Franciaország és Jugo­
szlávia részére repülőgép alkatrészeket is, a kész repülőgépek legnagyobb részét pedig Németor­
szágba irányították. Az állam segítette a WM gyár exportját. Úgynevezett „Vegyes üvegái u fedőnév
147
10.23716/TTO.17.2010.25
alatt szállítottak lőszert és töltényhüvelyt Görögországba, Olaszországba, Kínába, Portugáliába és 
Dél-Amerikába -  megkerülve a békeszerződések korlátozó intézkedéseit. Közel 30 millió pengő 
volt a gyártelep export részesedése. A megnövelt termelés érdekében több műszakot vezettek be.
1940-ben beindult a „Zrínyi” rohamlövegek gyártása és a „Túrán” elnevezésű közepes harcko­
csik (Skoda szabadalom), 1941-ben pedig a „Csaba” típusú páncélkocsik gyártása.
A cég felismerte, hogy a katonaság részére nagyon érdemes gyártani, mert rendszeres, biztos 
piacot jelentett és nagy profitot hozott. A II. világháború éveinek hatása a Weiss Manfréd Rt-re a 
felhasználók szemszögéből kiemelkedően sikeres volt.
Az ország 1941 nyarán belépett a háborúba, ez még tovább növelte a hadimegrendeléseket!! 
95 millió pengő befektetéssel létrehozták a Dunai repülőgépgyárat. A termelés fokozódott egészen 
1944-ig» 1944» április 3-án bombázások érték a gyárat, sok üzem tönkre ment -  egy időre vége lett 
a gyárnak, romos állapotba került, s a család pedig -  külföldre menekült.
Utólag megállapíthatom, hogy a „Weiss család” korának egyik legnagyobb, legsikeresebb vál­
lalkozója volt, amely mindig szem előtt tartotta a felhasználók igényeit.
Jelenleg több, mint 270 tulajdonos között oszlik meg a volt WM dinasztia területe, ahol 480 
vállalkozó tevékenykedik.
Jelen cikk immár a harmadik Weiss Manfrédről -  neve talán kicsit unalmas is - , de utóda­
inknak, unokáinknak szükséges elmondani, hogy volt egyszer egy gyár, ahol több tízezer ember 
dolgozott, s amelynek teljesítményei, termékei nemcsak országos, hanem világhírnévre is szert 
tettek. Ez volt a Weiss Manfréd Acél és Fémművek, mely kiérdemelte, hogy az utókor megismerje 
tevékenységét, eredményeit.
IRODALOM:
1. Dr. Bolla Dezső -  dr. Kasza Sándor: Csepel, XXI. kerület. CEBA Kiadó, Budapest, 2006.48.
2. Bolla Dezső -  Gavlík István: Csepeli Helytörténeti Olvasókönyv. Budapest-Csepel Önkormányzat. 1995.
3. Dr. Adamovics Jenő: A gombostűtől a repülőgépig. FHM Kft. Budapest, 2007. 18-22.
4. Kovács László: Vas- és acélöntödék Magyarországon a II. világháború előtt. Öntödei Múzeumi Füzetek 3 Budapest
1998.
A szerző címe: 
Mikus Károlyné 
1213 Budapest, 
Kórus utca 20.
10.23716/TTO.17.2010.25


A Weiss Manfréd gyár termékei

a felhasználók szemszögéből

Gulyásné Gömöri, Anikó

• • • •
GULYASNE GOMORI ANIKÓ
A gázlámpa-gyújtogató
Az utcai világítás őre egyidős a közvilágítással. A 18-19. század fordulóján, amikor Pest-Buda utcáin feltűntek az 
olajlámpák, a lámpagyújtogató ugyanúgy az utcakép jellegzetes alakjai közé tartozott, mint az árusok, boltőrök. 
1856-tól az olajlámpákat felváltotta a gáz-közvilágítás. 1910-ben a főváros megváltotta és saját kezelésbe vette a 
gázgyárakat. Ekkor a 20 800 gázlámpát 415-en gondozták. 12 őrvilágítási helyről indultak munkába a lámpakeze­
lők. A gázközvilágítás az 1960-as évek elejéig tartott. A kandeláberek egy részét beolvasztották, a többit eladták. 
Az utolsó lámpagyújtogatót 1986-ban bocsátották el, a megmaradt gázlámpákat központilag vezérlik. Jelenleg a 
fővárosban 124 gázlámpa működik.
Az utcai világítás őre egyidős a közvilágítással. A lámpákat mindennap meg kellett gyújtani és el 
kellett oltani, karban kellett tartani. A lámpagyújtogató ugyanúgy az utcakép jellegzetes alakjai 
közé tartozott, mint az árusok, boltőrök.
Felveszi, elmegy,
Leteszi, felmegy,
Lemegy,
Felveszi, elmegy,
Ki az?
kérdezhették a 18., 19. század fordulóján, amikor Pest-Buda utcáin feltűntek az olajlámpák 
pislákoló halvány fényei.
Meggyújtásakor létrán felmászott a lámpagyujtogató. Gondosan megtisztította az öblös 
üvegbúrát, repceolajat csurgatott a tartályba. A kabátgombján lógó üvegcsében kénsavas gyapotot 
tartott, abba dugta a káliumkloráttal átitatott botocskát, mely lángra lobbant, majd ezt érintette az 
olajlámpa kanócához.
1815-ben már 860 laterna égett Pesten, melyeket 1 káplár vezetésével 12 lámpagyújtogató gon­
dozott.1
Éjjeli szállásuk a városháza földszintjén egy szoba és a pince volt, a távolabbi városrészekben 
pedig a rendőrség őrhelyei szolgáltak szállásukul.
Fizetésüket a világítási magánvállalkozó adta, aki pályázat révén kapott jogot Pest város taná­
csától az utcák világítására. 1838-ban például T e k u s c h  V i l m o s  K e r e s z t é l l y e l  kötöttek szerző­
dést.2
„Az utcai gázközvilágítás végre valahára beköszöntött. Az utczák és terek lámpáit tegnapelőtt 
ú.m. december 23-án gyújtották meg először”,- írja a Pesti Napló 1856-ban.3
A közvilágítást ebben az időszakban is magánvállalat látta el a városi hatósággal kötött szer­
ződés szerint, egészen 1910-ig.
1856-ban 838 gázlámpával indult el a gázközvilágítás.4 A főváros és az Általános Osztrák Lég-
szesztársaság szerződése rögzítette a gázlámpagyújtogatók feladatait, azt is, hogy a lámpák ponto-
149
10.23716/TTO.17.2010.26
san mettől meddig égjenek, és hogy milyen karbantartási munkákat kell végezni rajtuk. A társaság 
jelvénnyel látta el a gázlámpagyújtókat. Felszerelésükhöz tartozott a hosszúnyelű gyújtógép.
Á g a i A d o l f  ír ja  a gázember megáll a járásába tartozó lángok alatt, melyek a könnyebb 
felgyúlás okáért hunyorgó nappali álmot folytatnak, s rúdjával, melynek végében borszeszbe mártott 
spongya lángol, egyet csavarint s a holdvilágéval rokon sugár nyájasan ömlik el a téren.”
1894-ig volt az őrhelyük a régi majd az új (régen Lipót utcai, ma Váci utcai) városháza. Ezek­
ben az években a lámpagyújtogató már nemcsak a gázlámpát kezelte, hanem konkurensét, a vil­
lanylámpát is, mely „...már itt-ott a Bel- és Lipótvárosban, az utcán keresztül vetett sodronyszá­
lakon függve szórja szerte a fényt. Hivatott gondozója a reggeli órákban a fehér gömböket lehúzva 
magához, a széngyertyaszálakat kiváltotta, ha leégtek.”6
A századfordulón népszerűek voltak az olyan kétkarú lámpák, amelyeken egy keresztrúdra fe­
lülre két gázlámpát, alulra két villanylámpát szereltek. Középülettel is előfordult, hogy vegyes, gáz- 
és villanyvilágításra egyaránt alkalmas lámpákkal látták el. Erre példa az Erzsébetváros 1901. május 
16-án felszentelt római katolikus plébániatemploma, az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom.
1910-ben a főváros megváltotta és saját kezelésbe vette a gázgyárakat. A város ekkor 21 984 
lámpát vett át a magánvállalattól, a lámpák száma több mint a hússzorosára nőtt 54 év alatt.7 A 
több mint 20.000 lámpát 415 lámpakezelő kezelte, egy lámpakezelő közel 60 lámpát gondozott. 
Bonyolította a munkát, hogy az égők nem voltak egyformák.
A különböző gázlámpák karbantartási igényei a következők voltak. A korai időkből sok régi 
típusú pillangó égő maradt meg. Kezelésük egyszerűbb volt a gázközvilágítás előtt használt rep­
ceolajlámpákénál, mert az olajos ragacstól mentesek voltak. Munka azért volt velük, főleg télen, 
mert az égő zsírkő foglalata a hideg miatt elrepedhetett, ezeket gyakorta cserélni kellett. További 
munkát jelentett a laterna üvegének tisztítása, mely a szennyezett gáztól koszolódott. Szeles, esős 
időben minden lámpafejhez fel kellett mászni, ellenőrizni az égést.
Az Auer égők karbantartásánál vigyázni kellett, mert a harisnyák anyaga törékeny volt, cseré­
jük szakértelmet követelt. Viszont kevésbé volt időigényes.
A gázcsap kinyitása után az őrláng lobbantotta fényre a többi égőt. Néha a fúvókát kellett 
ellenőrizni, hogy nem tömődött-e el és lángja megfelelő nagyságú-e. 1910-től az Auer égőket el­
kezdték lecserélni az erősebb fényű invert-égőkre.
„A leggyorsabb járású mindig siető ember a városban ő, titokzatos életéről alig tudunk...” írja 
a Pesti Hírlap vasárnapi száma 1931-ben.8 Majd részletesen beszámol arról, hogy milyen munka- 
beosztással élnek a lámpagyújtogatók, mert aki ezt a szakmát választotta, annak magánéletre alig 
jutott ideje: „Ha munkáját bevégzi, nem haza siet, hanem a közvilágítási őrhelyre. Ők itt alszanak, 
fordított az életritmusuk... A nyári hónapokban este 7 órakor gyülekeznek az őrhelyen. Vállukra kap­
ják a gyújtóbotot és szétszélednek. Este 10 óra körül érnek vissza az őrhelyre. Két ember, a ’soros és az 
ügyeletes ill. takarító' kivételével pihenni térnek éjjel 1 óráig. Eközben a soros végigrohan a lámpaso­
ron és gyengébbre állítja a világítást, két lángra oltja a többlángú lámpákat.
Az ügyeletes ill. takarító azonban egész éjjel virraszt. Az ő dolga az ügyelet, a takarítás és ébresz­
tés. Fél kettőkor ismét kirajzanak a kihalt utcákra a lámpákhoz, hajnalban érnek vissza, kis pihenő 
déli lh-ig, akkor ismét felveszik a munkát és következik a lámpák ellenőrzése, karbantartása, tisztí­
tása. A téli napok a legfáradságosabbak, kevés idő marad a pihenésre, mert a lángok gyújtás után
is befagynak, rosszul égnek. A befagyott lámpát fel kell olvasztani. Novemberben, decemberben és 
januárban már 4 óra 20-korgyújtani kell a lámpákat.”
A két világháború közötti időszakban a lámpagyújtogatók száma drasztikusan csökkent: 160 
főre, a lámpák száma viszont nőtt.
12 őrvilágítási hely volt a városban. A lámpagyújtogatók fizetése 31 és 36 pengő között volt.
Szabadnapjuk nem volt, csupán annyi, hogy vasárnap nem végeztek karbantartási munkákat. A
lampagyújtogatókat tisztelték, de nem irigyelték. Nehéz körülmények között pontosan, precízen 
és sokat kellett dolgozniuk, kevés bérért.9
150
10.23716/TTO.17.2010.26
A világháború megtizedelte a lámpákat, de a grafikonon jól látható, hogy 1952-ig fokozatosan 
javították, cserélték, növelték a gázlámpák számát, az 1960-as években viszont kimondták rájuk a 
halálos ítéletet.
A Budapesti Műemléki Felügyelőségen B e n d e  C s a b a  építészmérnökhöz tartoztak a gáz- és a 
régi elektromos utcai lámpák. Ő az 1980-as években így nyilatkozott: „A közterületen lévő lámpák 
nem védettek, ezért hatóságilag nem rendelhetjük el megóvásukat. Ipari tömeggyártmányok, még 
iparművészeti védelem alá sem vonhatók az oszlopok. Műemlék lámpákról csak akkor beszélhetünk, 
ha azok védett épületekhez tartoznak pl. az Operához stb.”]0
Az 1980-as években már csak heten voltak és hivatalosan lámpakezelőnek hívták őket. A fő­
város 316 gázlámpáját gondozták. Ők már nem a Márton utcai öreg bérház utolsó őrhelyéről in­
dultak, hanem otthonról. A legnagyobb őrhelynek, az Árpád fejedelem úton lévőnek is hűlt helye, 
az épületet lebontották.
Az utolsó lámpakezelői státusza a Fővárosi Gázműveknél B a r n a b á s  TiBORnak volt. Nem ke­
rékpárral, hanem Barkas kocsival járta a várost. Nem ő kezelte, működtette a lámpákat, mert azt 
központilag végezték és végzik ma is . A szervizfeladatokat látta el, így az apróbb javításokat, tisz­
títást, búracserét és az ellenőrzést." Jelenleg a fővárosban 125 db gázlámpa működik.
Irodalom
Gázlámpagyújtás az 1980-as évek elején 
Lighting-up ofgaslamps in the early 1980s
1. Gömöri-Balogh-Vadas: Az első gázgyár. Budapest Fővárosi Gázművek Rt, 1999,13.
2 Pásztor Mihály: A közvilágítás alakulása Budapesten. Budapest Székesfőváros Házinyomdája 1930, 76.
3 Pesti Napló, 1856. december 25. 501.sz.
4 Gömöri-Balogh-Vadas: 66.
5 Porzó (Ágai Adolf): Utazás Pestről-Budapestre 1843-1907. Pallas Rt. Budapest, 1912, 367.
6. Uo. 369.
7. Klamm L. -  Salló A. -  Schön Gy. -  Streck E. -  Szilágyi L.: A Budapesti Gázművek 100 esztendeje, 1856-1956.
Athenaeum, Budapest, 1956, 21.
8. Pesti Hírlap, 1931. július 12. 53. évf., 28.
9 .Uo.
151
10.23716/TTO.17.2010.26
10. Esti Hírlap: Amikor Pestre leszáll az est. 1980. december 24. XXV. évf., 302.sz.
11.Esti Hírlap: 1986. december 23. XXXI. évf., 300.sz.
A szerző címe:
Gulyásné Gömöri Anikó
06 30 411 6969
e-mail:gulyasne.aniko@gmailxom
152
10.23716/TTO.17.2010.26


A gázlámpa-gyújtogató

Nemes, József

Az oktatás és a műszaki kultúra,

valamint a fogyasztói igények

kölcsönhatása a telefontechnika

fejlődésének kezdetén Szombathelyen

Bartók, Adrienn

BARTOK ADRIENN
A bölcsek köve és más folyékony 
gyógyszerformák
Az oldat bevételre, vagy külső használatra szánt, a hatóanyagot oldott formában tartalmazó gyógyszerkészítmény. 
Napjainkban az oldatkészítés többnyire fehér színű por feloldását jelenti, elődeinknek viszont valamilyen gyógy­
növényből kellett kivonniuk a hatóanyagot a megfelelő módszerrel. Ez lehetett áztatás (maceratio, ill. pállítás), 
perkolálás, sajtolás, desztilláció. Az oldatok lehetnek egyszerűek vagy összetettek. Az egyszerű oldatban csak egy­
féle anyagot oldunk a megfelelő oldószerben. Két vagy több folyadékot vagy oldatot összekeverve összetett oldatot, 
„elegyet” nyerünk. Kivonó folyadékként leginkább vizet, alkoholt, glicerint, étert, acetont vagy bort használtak. 
A szerző cikkében a következő gyógyszerformákat és a készítésükhöz használt eszközöket kívánja bemutatni: 
Extractum (kivonat), Infusum (forrázat), Decoctum (főzet), Sirupus (szirup), Tinctura (festvény) és Elixirum 
(elixir).
„A gyógyszerész legfőbb hivatása, hogy az orvos által rendelt gyógyszereket a leghatásosabban, a 
legnagyobb gonddal és a legpraktikusabb alakban készítse el a beteg számára. Az orvos állapítja meg 
a bajt és rendeli a gyógyszert, a gyógyszerész készíti azt el, s a gyógyszer rendeltetése, hogy meggyó­
gyítsa a beteget.”
Dr. Nagy Béla: Gyakorlati gyógyszerészet, 1935
A „legpraktikusabb alak” kikísérletezése változatos gyógyszerformákat hozott létre az évszázadok, 
évezredek folyamán. Cikkemben néhány folyékony gyógyszerformát fogok bemutatni.
Az oldat bevételre, vagy külső használatra szánt, a hatóanyagot oldott formában tartalma­
zó gyógyszerkészítmény. Az oldatok lehetnek egyszerűek vagy összetettek. Az egyszerű oldatban 
csak egyféle e összetett oldatot, „elegyet” nyerünk.
Napjainkban az oldatkészítés többnyire fehér színű por oldatba vitelét jelenti, elődeinknek 
viszont többnyire valamilyen gyógynövéanyagot oldunk a megfelelő oldószerben. Két vagy több 
folyadékot vagy oldatot összekevervnyből kellett kivonniuk a hatóanyagot a megfelelő módszer­
rel. Ezek a következők voltak:
Áztatás (maceratio): olyan kivonási mód, amelyben a hideg kivonó folyadékot szobahőmér­
sékleten (15-20°) hagyjuk a kívánandó drogon állani. Vízben oldódó, de hőérzékeny anyagok ese­
tén; ha a kivonó anyag hőérzékeny vagy illanó; ha a drogból csak a hidegen kioldható részeket kell 
kivonni; illetve egyes kivonó eljárások előmunkálataként, duzzasztásként alkalmazták. A növényi 
részeket kellően felaprították vagy porították, felöntötték a kivonó folyadékkal, lezárták az ázta­
tóedényt. Naponta többször felkeverték, felrázták, hogy a kivonás tökéletesebb legyen. Az áztatás 
befejeztével a folyadékot leöntötték, enyhén kipréselték a drogot. Az így nyert folyadékot szükség 
szerint ülepítették, szűrték. Ha az áztatást 30-40 fokon végezték, akkor pállításról, digestio-ról 
beszélünk.
223
10.23716/TTO.17.2010.40
Perkolálás: olyan kivonási módszer, melyet az erre kifejlesztett 
kivonóedényben, a perkolátorban végeztek, úgy, hogy a kivonófolyadék 
az oszlopszerű tömeget alkotó drogporra felöntve azon átszivárogjon, 
kioldja a hatóanyagokat. Az így nyert oldat a készülék alsó nyílásán ki­
engedhető, összegyűjthető volt.
A perkolátorban meghatározott ideig, egy (tinctura) vagy két (folyé­
kony kivonatok) napig áztatták a drogot a perkolálás megkezdése előtt.
A lefolyócső megnyitása után beállították a lecsöpögés sebességét. 500 
gram drog esetében percenként 6-8 cseppnek kellett a felfogó-edénybe 
folynia. A kivonás befejezéséig a drogot állandóan folyadéknak kellett 
fednie, amely az utánpótló-edényből önműködően folyt a hengerbe.
(l.ábra) A kivonatok készítésénél a lecsepegő folyadékot két részletben 
fogták fel. A kezdetben lecsepegő, töményebb kivonatrészletből először 
a drog tömege 85%-ának megfelelő részletet fogták fel, félretették, majd 
folytatatták az eljárást a teljes kivonásig.
Kivonatok készítésénél a kivonás akkor volt befejezettnek tekinthe­
tő, amikor a lecsepegő folyadék 10 ml-nyi részletében a drog hatóanyaga 
alkalmas módon már nem mutatható ki, vagy ha a lecsepegő folyadék­
ban a drog jellemző tulajdonságai már nem észlelhetők. Festvényeknél 
akkor kellett abbahagyni a kivonást, amikor a folyadék elérte a Gyógy­
szerkönyv által előírt tömeget.
Az így nyert hígabb kivonatot esetenként bepárologtatták a megadott térfogatra. A besűrített má 
sodik kivonatrészletet a meghatározott módon feloldjuk a félretett első kivonatrészletben. A kész kivo 
natokat szűrőpapíron, letakart tölcsérben szűrték. A tincturákat szűrés előtt még ülepíteni is kellett.
Sajtolás: Áztatás után a folyadékot leöntötték a drogról és leszűrték, a drogot pedig erősen ki 
sajtolták és az így keletkezett folyadékrészt is felhasználták.
Ezt végezhették kézzel vagy préssel. (2. ábra)
Desztilláció: destillatio (lepárlás), Célja, hogy a készü­
lékben fejlesztett gőz segítségével valamely keverék köny- 
nyebben illanó alkatrészeit elválasszák a nehezebben illa- 
nóktól. Az elválasztandó részeket hevítés által gőzalakúvá 
változtatják, a gőzöket pedig alkalmas módon lehűtik, ezál­
tal cseppfolyóssá lesznek.
Az előállítás módja szerint a következőképpen csopor­
tosíthatjuk a készítményeket.
1. ábra. Extraháló készülék 
Picture 1. Extraction 
apparatus
Kivonással előállított készítmények:
-  Decoctum et Infusum
-  Extractum
-  Tinctura,
-  Vina medicaminosa,
-  Aceta medicamentosa
Desztillációval készült galenikumok:
-  Aqua destillata
-  Aquae aromaticae (aromás vizek)
2. ábra: Áztatott drog sajtolására 
szolgáló készülék 
Picture 2: Device for pressing 
the soaked drug
224
10.23716/TTO.17.2010.40
Oldatok, keverékek:
-  Spiritus
-  Elixirium
-  Mixtúra
-  Mucilago
-  Emulsio
-  Sirupus
Részletesen a kivonással készült gyógyszerformákat, a szirupokat és az elixíreket mutatom be. 
Kivonatok (Extracta, extractumok)
Növényi, ritkábban állati drogokból (a gyógynövény illetve az állat hatásos része pl. gyökér, virág­
zat, szár, illetve sertés hasnyálmirigy) folyékony kivonószerekkel a megfelelő eljárással (áztatás, 
perkoláció) előállított készítmények. Kivonófolyadékként vizet, alkoholt, étert használtak. Ha az 
alkalmazott kivonószer, vagy az oldószer ecet, illetve később hígított ecetsav volt, akkor a kivona­
tot aceta medicamentosa-nak (vagy medicinalia-nak), gyógyszeres eceteknek nevezték.
A híg növényi kivonatokat sokszor besűrítették, vagy az oldószer elpárologtatásával teljesen 
szilárd (por alakú) kivonatokat készítettek belőlük. Ennek alapján a következő fajtákat különböz­
tethetjük meg:
Extractum fluidum : folyékony kivonat, amelynek egy tömegrésze egy tömegrész nyersanyag 
hatórészeit tartalmazza. 100°C-on állandó tömegig szárítva 15-30% maradékot (száraz kivonat­
tartalom) hagynak hátra.
Extractum subspissum: Félsűrű kivonat, száraz kivonattartalma 60-65%.
Extractum spissum: Sűrű kivonat, száraz kivonattartalma 75-85%.
Extractum siccum: Száraz kivonat, száraz kivonattartalma 94-95%.
Érzékszervi vizsgálat esetén ez a következőket jelenti: a folyékony kivonat hígan folyó, a sűrű 
a kihűlés után az edényből ki nem csurgatható, a félsűrű e kettő közötti állományú, végül a száraz, 
porrá dörzsölhető.
Infusum (forrázat) Decoctum (főzet)
3. ábra. Főzetek készítésére használt edényzet. 
Picture 3. Vessels for preparing decoctions.
Növényi vagy más anyagokból vízzel főzés, illet­
ve forrázás útján előállított igen híg kivonatok. Ha 
a kivonást hideg vízzel végzik, a híg kivonat neve 
Maceratum.
A készítés módja folyamatosan változott. A két 
készítmény közötti különbség az alkalmazott víz hő­
mérsékletében, a kivonási idő hosszában mutatko­
zik.
Az infusumok készítésekor a növényi részeket 
porcelán vagy ónedénybe (infundibulum) tették, kel­
lő mennyiségű forró vízzel leöntötték, megfelelő ide­
ig állni hagyták (10-30 perc a drog tulajdonságainak 
megfelelően), és a folyadékot leszűrték.
Decoctum esetén a növényi részeket hideg vízzel 
öntötték fel, eleinte főzték, később gyakori kevergetés 
mellett fél óráig forró vízgőz felett „pállították”, és a 
meleg folyadékot megszűrték. A művelethez meg­
felelő edényzetek álltak rendelkezésre: decoctorium, 
illetve a Schulek fazék, melyet a megfelelő eszközzel,
225
10.23716/TTO.17.2010.40
borszesszel, gázlámpával, bunsen-égővel melegítettek. Ezekben később a forrázatot 10, a főzetet 30 
percig hevítették, a forrázatot kihűlés után, a főzetet forrón szűrték meg. (3.ábra)
Ha az orvos másképp nem rendelte, lOOg szüredékre 5-10g drogot számítottak. Erős hatású 
drogok esetében csak az orvos előírta mennyiséget lehetett használni.
Tincturae (festvények)
Növényi, ritkábban más anyagokból szesszel készült hígan folyó kivonatok. A Tinctura szó a 
tingere (festeni) igéből származik, azaz valamilyen színes készítményt jelöl. A tinktúrákat áztatás- 
sal, vagy perkolálással készítették.
Az extraktumoktól abban különböznek a tinktúrák, hogy míg a kivonatok esetében a cél, hogy 
a drogot teljesen kivonjuk, addig a tinktúra esetén csak a megfelelő, a gyógyszerkönyv által előírt 
tömeg lecsepegéséig folytatták a kivonást. A többi kivonással készült készítménytől abban külön­
böznek, hogy a kivónófolyadék mindig alkohol, vagy valamilyen szesztartalmú keverék.
Vina medicaminosa (gyógyszeres borok)
A gyógyszeres borok olyan festvények, melyeknél a drogok hatóanyagait borral vonták ki. Hi­
vatalos kivonószerként a tokaji aszúbort (Vinum Tokajense passum) alkalmazták. A IV. Magyar 
Gyógyszerkönyv (1934) gazdasági okokból a jóval olcsóbb szamorodnit tette hivatalossá.
Sirupus (szirup)
Vízzel, gyógyszeres folyadékkal, vagy gyümölcslével készült tömény cukoroldatok. Nagyon éde­
sek, és az illető gyógyszeres folyadékra vagy gyümölcslére jellemző szaguk és ízük van. Az arabok 
is használták már, innen ered a neve is: sirab -  italt jelent.
Összetételükre nézve a szirupokat négy csoportba oszthatjuk. Az elsőbe tartozik a cukornak 
egyszerű vízzel való oldata (pl. Syrupus simplex), a másodikba a gyümölcsléből készültek (Syrup 
Rubi Idaei) tartoznak, a harmadik csoportot a drogokból kivont folyadékokban cukor oldásával 
előállított készítmények (Syrupus aurantii) alkotják, a negyedik csoportba pedig azok a szirupok 
tartoznak, amelyekben vegyi anyagokat oldottak fel (Syrup fen i iodati).
Ízjavítóként használták a szirupokat, illetve a negyedik csoportba tartozókat a hatóanyagnak 
megfelelő indikációban (gyógyszeres szirupok).
Elixiria (elixirek)
Az elixír szó arab eredetű, eredetileg a „bölcsek kövét” jelentette. Később átvitt értelemben a folyé­
kony kivonatokat és a szeszes keverékeket is így nevezték. A fogalomhasználat nagyon önkényes 
volt. Később alkoholtartalmú, szirupszerű folyadékokat értettek alattuk, amelyek valamely gyógy­
növény hatóanyagát tartalmazzák. Hasonló készítmények essentia, liquor saccharatus, syrupus 
compositus, tinctura composita néven is előfordultak.
A sokak által kedvelt, vagy éppen utált, barna gyógyszertári kanalas a legismertebb, ma is
használatos elixír. Id. B a y e r  A n ta l  hozta saját specialitásként forgalomba Contratussin néven, a
IV. Magyar Gyógyszerkönyv megjelenése óta hivatalos kakukkfű-elixír (Elixirum thymi composi- 
tum) néven.
„Az orvosi tudomány fejlődése megváltoztatta a gyógyszerészet struktúráját is. Amíg a régi vi­
lágban a gyógyszerész maga állította elő a gyógyszereinek javarészét, desztillált, extrahált, coholbált, 
praecipitált, dyalisált, addig ma ezek nagy részére már nincsen szükség a patikában. Az orvosok 
mindinkább a gyári különleges készítményeket részesítettek előnyben, s a gyógyszerész munkája lé­
pésről lépésre háttérbe szorult.”
A fenti sorok 1935-ben születtek dr. N agy  B éla  tollábol, de a gyógyszerészet azóta is folyama­
tosan küzd, hogy lépést tartson a vagtato modern elet kívánalmaival, hogy megtarthassa közérde­
kű helyzetét, és mint az orvos segítőtársa, teljes értékével állhasson a közegészségügy szolgálatára.”
226
10.23716/TTO.17.2010.40
IRODALOM:
L Dr. RáczI., Dr. Selmeczi B.: Gyógyszertechnológia, 3. kiadás, Budapest, 1996, IILkötet, 18.
2- Dr. Nagy Béla: Gyakorlati gyógyszerészet, Budapest, 1935, 96-99.
3- Dr. Vondrasek }.: A gyógyszerészi gyakorlat és gyógyszerüzemi technika kézkönyve. Budapest, 1925,1. kötet, 76.
4 Győry I .- Schilberszky K S t ö c k e r  A.: Gyógyszerészgyakornoki tankönyv, Budapest, 1902, 75.
5- Dr. Vondrasek ).: 47-48.
6- Dr. Nagy Béla: 238-243.
7- Győry ISch i l berszky  K S t ö c k e r  A.: 12-14.
8- Dr. Nagy Béla: 287.
9 Uo.: 293-295.
10- l/o.:322-324.
1L Pharmacopoea Hungarica Editio IV. Budapest, 1934.
12, Győry I. - Schilberszky K. - Stöcker A.: 113.
13- Dr. Nagy Béla: 351-352.
14 UO.: 393.
15- Dr. Vondrasek /.: 67.
16- Prof. Dr. Zalai Károly A magyar gyógyszerészet nagyjai 1612-1945, Galenus, Budapest. 2001.
A szerző címe: 
bartok.adrienn@upcmail.hu
227
10.23716/TTO.17.2010.40


A bölcsek köve és más folyékony

gyógyszerformák

Kötél, Emőke

Hungarian

PhD konferencia : a Tudomány Napja tiszteletére rendezett konferencia tanulmányaiból : 2010. november 29.

Ortmann-né Ajkai, Adrienne

„Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt”
Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből
2003 – 2009
A kötetet szerkesztette:
Molnár Csaba – Molnár Zsolt – Varga Anna
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Vácrátót
2010
186
VII. MÉTA-TúrA 
2006. október 18–22.
Kőtenger
(Gondolatok az előző MÉTA-túráról)
Ortmann-né Ajkai Adrienne
2006. május 1.
Kővágóőrsi kőtenger, a VI. MÉTA-túra utolsó állomása
Kő-csorda heverészik a tavaszi-zöld gyepben. Zuzmófoltos hátak szívják magukba a melengető nap-
fényt, madáritatók sötét szemei csillognak.  Évmilliók tanúi, tengerről, vulkánokról, széllel dacolásról 
mesélnek. A világon csak itt, vagy talán még egy helyen.   
Itt körben, a medence peremén. Ahol még megvannak. Ahol még nem olvasztotta be őket – véde-
lem ellenére – a zagyvarékási vaskohó azóta tán rozsdává mállott vastárgyakba, nem hámozták le mit 
sem érő meddőként a kibányászandó homok tetejéről, nem zúzták be útalapba, házalapba. Néhány 
gyakorlati példa világörökség gazdasági hasznosítására az elmúlt félszáz évből, folyamatosan. 
A Kőhát ívéből homokbánya harapott ki egy darabot. Már rekultiválták. Katonás, egyenmagas 
feketefenyő-sorok négyzete váltja a kövek-füvek-virágok-zuzmók szemet gyönyörködtető tarka szö-
vetét. Begyógyított tájseb? Inkább félresikerült plasztikai műtét. 
Szervezett csoportok keresik fel a Köveket, hogy töltődjenek az energiájukkal. Van, akinek termé-
szetgyógyász írja fel. Van kő, amelyik már egészen megkopott a gyógyulást keresők simogatásától. A 
rózsaszín speciálisan női energiákkal tölt föl, mondják. 
Sétálunk a Kövek között. Hallgatjuk történetüket, fényképezzük őket. Beszélgetünk róluk, vagy 
másról. Simogatjuk barátságos tapintású hátukat. rájuk ülünk, rájuk fekszünk. Kitárulkozunk a me-
lengető Napnak, hadd szívja ki a délelőtti, a tegnapi eső, az elmúlt tél nyirkát, hidegét. Előttünk a 
Káli-medence tányérja fürdik a vasárnap délutáni csöndben. Titkaiból néhányat szerényen megmu-
tatott. Az „Ismerős vagyok!” örömével keressük meg a tájban a templomrom helyét, a kilátót, a fenn-
síkot a tavakkal, a Sásdi-rétet, Seregélyes csatornáját.
A helynek szelleme van és gyógyító energiái. Kérdés, hogyan tudunk belekapcsolódni köreibe. 


Kőtenger : Gondolatok az előző MÉTA-túráról

Dobolyi, Konstantin

Erős-Honti, Julianna

Rédei, Tamás

Az Odvas-hegy flórája és vegetációja

Molnár, Zsolt

Babai, Dániel

Varga, Anna

Biró, Marianna

„Csak tiszta forrásból...” hagyományos ökológiai tudás a Gyimesekben

Virágh, Klára

Kun, András

Aszalós, Réka

A Nagytarcsai-völgyrendszer, Küdői-hegy növényzetének florisztikai, cönológiai és vegetációdinamikai jellemzése

Schmotzer, András

Ilonczai, Zoltán

„Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt”
Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből
2003 – 2009
A kötetet szerkesztette:
Molnár Csaba – Molnár Zsolt – Varga Anna
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Vácrátót
2010
295
gyertyánok mellett a nagylevelű hárs jelenik meg elegyfaként. Ugyanitt, a lejtők alsó részén találunk 
gazdag gyepszintű idősebb, gyertyán uralta állományokat, kevés elegyfával (10–15%; Qu. petraea, 
Tilia platyphyllos, ritkán Tilia tomentosa); a gyepszint borítása alacsonyabb, mint az előző típus fény-
ben gazdag foltjai esetében, a xero-mezofil fajcsoport helyét az általános erdei fajok foglalják el; több 
Orchideaféle talál megfelelő élőhelyre itt (Cephalanthera damasonium, Platanthera bifolia, Neottia 
nidus-avis – nem közönségesek a Mezőség erdeiben). A gyertyán uralta állományok döntő többsége 
a Mezőség központi részén nagyon fiatal sarjaztatott, 95–100%-os záródású, elegytelen; az ilyen ál-
lományokból a cserjék kiszorulnak a szegélybe, a központi részeken legfeljebb mogyoró fordul elő. 
Az erős árnyékolás miatt csak néhány árnyéktűrő faj marad meg a gyepszintben (Asarum europaeum, 
Euphorbia amygdaloides, Lamium maculatum, Hedera helix) s alkot kisebb foltokat, tavasszal, lombfa-
kadás előtt salátaboglárka (Ranunculus ficaria), bogláros- és berki szellőrózsa (Anemone ranunculoides, 
A. nemorosa) virágzik. 
A tölgy–gyertyán alkotta és gyertyán uralta típusok között képeznek átmenetet a mezei juha-
ros gyertyánosok (kevés tölgy-eleggyel); gyakran foglalják el a szárazabb tölgyesek termőhelyét a 
platók közelében ott, ahol a tölgy már nem tud felújulni a tarvágások után (Kötelendi erdő, Visa, 
Berkenyes). 
Érdekes típust képviselnek a magas kőrises elegyes állományok: a magas kőris helyenként előfor-
dul elegyfaként a gyertyános-tölgyesekben (vadcseresznyével, mezei- és tatárjuharral együtt), egyes er-
dőrészeken azonban – valószínűleg az erdőhasználat következtében – felszaporodik, uralkodóvá válik. 
Itt kifejezetten üde, fényben gazdag dús gyepszint alakul ki, Aegopodium podagraria, Stellaria holostea, 
Polygonatum latifolium, Mercurialis perennis dominálta foltokkal (Berkenyes, Pusztakamarás). 
VII. MÉTA-TúrA 
2006. október 18–22.
Kerecsendi Erdő TT 
(Védetté nyilvánítva: 1959; területe: 106,9 ha)
Schmotzer András és Ilonczai Zoltán 
A Kerecsendi-erdő a Bükkalja peremén található, ott, ahol a hegység előtere az Alföldbe simul a 
Laskó-patak teraszánál. A terület botanikai feltárása, leírása Zólyomi Bálint akadémikus nevéhez fű-
ződik, aki hazánk potenciális térképének elkészítésénél, abba a problémába ütközött, hogy a nagy-
részt másodlagosan fátlan alföldi löszterületek eredeti erdőtípusát hogyan vázolja fel, lévén fenn-
maradt nagyobb kiterjedésű erdőállomány ezen terület felfedezéséig nem volt ismert. Épp a bükki 
vegetációtérképezési és erdőtipológiai felmérésekkor dolgozó kutatócsoport „talált rá” szinte vélet-
lenül a kerecsendi erdőállományra (1955), amely akkor a fátlan löszplatók eredeti erdőtípusának a 
,,hiányzó lányszemét” jelentette. Az erdő feltérképezésekor, a növénytársulástani jellemzésekor ez az 
unikális erdőállomány vált a tatárjuharos lösztölgyesek „locus classicus”-ává. Szerencsére az erdő fel-
térképezését követően a védettség előkészítésére és kimondására is sor került (1018/1959. sz. Orszá-
gos Természetvédelmi Tanács határozat), így hosszabb távon megőrződni látszik ez a tudománytörté-
neti szempontból is kiemelkedő értéket hordozó erdő.
Természetesen az elmúlt évtizedekben számos kérdés fogalmazódott meg a kutatókban az erdő 
eredetiségével, tájtörténetével kapcsolatban. Így például: Hogyan maradhatott fenn ez az erdőállo-
mány? Síkvidéki klímazonális erdőnek tekinthetjük-e ezt az erdőt? Mi az oka a középhegységi fa-
jok magas részesedésének? Mi az oka az erdőállományok záródásának, a sztyeppelemek visszaszo-
rulásának?, stb. Az biztos, hogy a Kerecsendi-erdőhöz hasonló gazdagságú és méretű lösztölgyes 
nem maradt fenn az országban, így megőrzése kiemelt feladatot ró a természetvédelmi kezelőre, fő-
leg annak a ténynek a figyelembe vételével, hogy éppen Zólyomi Bálint által elkészített potenciális 
vegetációtérkép alapján a száraz lösztölgyesek, pusztai tölgyesek az ország 9%-át alkották, mára pedig 
kevesebb, mint 0,07% maradt!
296
A tájtörténeti elemzések, felmérések is jelentősen növelték tudásunkat a terület megismerésében, 
és számos kérdésre adnak választ. Az alföldi ill. hegylábperemi maradványerdeinkben a sztyeppnö-
vényzet illetve az értékesebb cserje- és lágyszárúszint hiányáért a korabeli erdőhasználatot tették fe-
lelősé, ahol is az intenzív legeltetés, makkoltatás erős szelektáló hatással bírt. A Kerecsendi-erdőről 
tudjuk, hogy az egri érsekséghez tartozott és fő feladata a fácánneveléssel, vadásztatással függött össze. 
Innen ered a terület másik - helyben jobban ismert - neve, a Fácános-berek. Az erdő teljes területén 
tilos volt a legeltetés és a többi erdei mellékhasználat (pl. gomba- és vadgyümölcsgyűjtés) valamint a 
XIX. század végi a fácántenyésztés érdekében történő erdőkezelések is kedveztek a sűrű cserje- és alj-
növényzetű állományok fennmaradásában és bizonyítottan másodlagos kialakításában is.
De nézzük meg, hogyan néz ki ma a Kerecsendi-erdő?
A terület erdőállományainak nagy részét a tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarico -Ouercetum) 
alkotja illetve e lösztölgyes degradált vagy mesterségesen átalakított (vörös tölgyesek, akácosok) ál-
lományai fordulnak elő kisebb kiterjedésben. A lösztölgyes igazi értékét az adja, hogy négy honos 
tölgyfajunk is fellép benne állományalkotóként: a kocsányos-, a kocsánytalan-, a cser- és a molyhos 
tölgy (Ouercus robur, Qu. petraea, Qu. cerris és Qu. pubescens). Az erdőt jellemzi a zárt cserjeszint, 
melyből kimagaslik, mintegy a második lombkoronaszintbe „nyújtózkodik” a fényigényes tatárjuhar 
(Acer tataricum), mely erre az erdőtársulásra igen jellemző. Ennek az alacsonyabb második lombko-
ronaszintnek a tagja még a mezei szil (Ulmus minor) és a mezei juhar (Acer campestre). A dús cserje-
szintben kialakításában nem kevesebb, mint 10 faj vesz részt, a pusztai szegélycserjést alkotó kökény 
(Prunus spinosa), egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és vadrózsa fajok (Rosa canina s.l.) mellett 
megtalálható a húsos som (Cornus mas) a csíkos- és a bibircses kecskerágó (Euonymus europaeus, E. 
verrucosus) valamint a ritkább, de a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) és parlagi rózsa (Rosa gallica) ál-
tal jellemezhető sztyeppcserjések is. A dús cserjeszint mintegy köpenyként veszi körbe az erdőállomá-
nyokat, melynél fogva ezek pufferoló, zavaráscsökkenő szerepe sem elhanyagolható. A Kerecsendi-
erdő eredeti leírásában szerepel a tölgyek viszonylag rossz növekedése, a lombkoronaszint tökéletlen 
záródása. A laza lombkorona-szerkezet kialakulásáért – a klíma mellett – a csernozjom barna erdő-
talajban korábban végbement, olykor rétegszerű kálciumkarbonát-felhalmozódás is felelős. Ez a kli-
matikus viszonyokkal együtt egy sajátos, talán ciklikus dinamika kialakulásához vezethet, az idősebb 
fák pusztulása és kidőlése következtében az erdőben lékek keletkeznek, ahová azután sztyeppelemek 
jutnak be, illetve a lappangó fajok felszaporodnak. Az erdő igazi értékét a beszivárgó sztyeppelemek, 
úgymint például a barázdált csenkesz (Festuca rupicola), a lappangó sás (Carex humilis), a tavaszi hé-
rics (Adonis vernalis), a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a pannon bennszülött Janka tarsóka 
(Thlaspi jankae) és a pusztai meténg (Vinca herbacea) megjelenése jelenti. A hegylábak erdőssztyepp 
tölgyeseivel (bokorerdők, melegkedvelő tölgyesek) való rokonságot az erdőssztyepp fajok tömeges 
felszaporodása mutatja, amelyek leginkább a félárnyékos erdőszegélyeket, laza záródású tölgyeseket 
kedvelik, úgymint a nagyezerjófű (Dictamnus albus), a bugás macskamenta (Nepeta pannonica), a 
macskahere (Phlomis tuberosa), a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), az epergyöngyike (Muscari 
botryoides), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) és a sarjtelepképző nőszirmok [pázsitos- és 
tarka nőszirom (Iris graminea, I. variegata)]. A lékesedési folyamatok elmaradásával, az erdő záródá-
sával ezen fent említett fajok ma inkább az erdőtagokat elválasztó széles nyiladékok mentén találha-
tók meg. A lösztölgyesre jellemző továbbá a gazdag koratavaszi geofita aszpektus, melynek vezérnö-
vénye az odvas keltike (Corydalis cava), de előfordul a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) 
és a salátaboglárka (Ficaria verna) is.
A főleg fagyalban (Ligustrum vulgare) és felverődő juharsarjakban gazdag, de erdőssztyepp fajok-
ban szegényebb lágyszárúszinttel rendelkező erdőállományok már átmenetet képeznek a dombvidéki 
cseres-tölgyesekkel (Quercetum petraeae-cerris). Érdekes szintfoltként jelentkezik a Laskó-teraszt fel-
szabdaló kisebb völgybevágásban kialakult gyertyános-tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum) állomány, 
mely ebben a klímazónában való megjelenése nem szokványos. Az erdő aljnövényzete szinte teljesen 
hiányzik (un. nudum-típus), a lombkoronaszintben a gyertyán (Carpinus betulus) elegyetlen állo-
mányt képez. Jellegzetes faja a középhegységekből is ismert illatos gyöngyvirág (Convallaria majalis). 
Egy másik kisebb völgyben, kedvező vízellátottságú, tápanyagdús talajon egy kisebb magyar kőrises 
(Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) erdőállomány is kialakult. A flóra alföldi jellegét hangsúlyozza 
a szegélyeken megjelenő réti őszirózsa (Aster sedifolis) és a sziki kocsord (Peucedanum officinale) po-
pulációi.
297
A terület állatvilága szintén átmeneti jelleget mutat, a hegylábperemi területek és az alföldi, nyílt élő-
helyek között. Az idős fák és dús szintezettség kedvező létfeltételeket biztosít a gazdag rovarvilág meg-
létének. A dombvidéki tölgyesek, ritkulóban lévő feltűnő „bogár óriásai”, a nagy szarvasbogár (Lucanus 
cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) stabil populációi élnek a területen. A nyiladékok bogáncs-
csal benőtt szegélyein él a védett magyar virágbogár (Netocia ungarica), de a területről kimutatott 44 
holyvafaj (Staphylininae) is a terület változatosságának és gazdagságának a bizonyítéka. Értékes a terület 
lepkefaunája is. Az ernyősvirágzatúakban gazdag szegélyek számos nappali lepkét vonzanak: a nappa-
li pávaszemet (Inachis io), a kökényen fejlődő kardfarkú pillangót (Iphiclides podalirius), fagyalos erdő-
szegélyek védett lepkéjét a díszes tarkalepkét (Euphydryas maturna), amelyek egyes években tömegesen 
repülnek az erdei nyiladékokban. A szárnyain végigfutó fekete sárga zegzugos mintázatról könnyen fel-
ismerhető farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) inkább a mezofil völgyek, erdőszegélyek védett faja. 
Csak ott találkozhatunk életképes populációival, ahol a hernyó tápnövénye, a farkasalma (Aristolochia 
clematitis) előfordul. Erről a lepkéről érdemes azt is tudni, hogy bár széles elterjedési területtel rendel-
kezik, azonban északi elterjedési határát nálunk éri el. A terület egyik nem feltűnő, de annál értékesebb 
lepke-kuriózumát jelenti az Európai Uniós jogszabályokkal is védett, posztglaciális reliktumnak tartott 
magyar fésűsbagolylepke (Dioszeghyana schmidti), melynek hernyói az erdőben gyakori tatárjuhar és 
mezei juhar cserjéken fejlődnek (azóta kiderült, hogy csertölgyet fogyaszt – Schmotzer András, 2010 
március). A tavasszal tömegesen jelentkező odvas keltikén él a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) 
hernyója, melynek itteni populációja maradvány jellegű. A terület egyenesszárnyú faunája szegénye-
sebb, inkább a nyiladékok gyepsávjaiban találkozhatunk a szintén védett imádkozó sáskával (Mantis 
religiosa). A terület gerincesfaunája a hegylábperemi tölgyesekkel (melegkedvelő tölgyesek, cseres-töl-
gyesek) mutat rokonságot. A hüllők inkább a nyílt területeket kedvelik, jellegzetes képviselőjük a fürge 
gyík (Lacerta agilis), míg a zártabb erdei tisztásokon, erdőszegélyekben az erdei sikló (Elaphe longissima) 
figyelhető meg. A madárfauna a zárt erdőállományok és a változatos mikro-élőhelyek miatt gazdag. Az 
idős tölgyekben számos odúlakó madár telepedhet meg, így például a nagy-, a közép- és a balkáni tar-
kaharkály (Dendrocopos major, D. medius, D. syriacus), de előfordul a nyaktekercs (Jynx torquilla) mel-
lett még számos odúlakó faj. A kisebb énekesek (cinegék, poszáták, rigók, pintyek, füzikék) fészkelési és 
vonulási időszakban egyaránt nagy számban élnek az erdőben. A szegélyek, cserjések karakterfaja a tö-
visszúró gébics (Lanius collurio) és a barátposzáta (Sylvia atricapilla), míg a ragadozó madarakat az ege-
részölyv (Buteo buteo) és a héja (Accipiter gentilis) képviseli. Az emlősfaunában szintén jelentősek az odú-
lakók, úgymint a denevérek az erdeipele (Dryomis nitedula), a mogyoróspele (Muscardinus avellanarius), 
de általánosan előfordul, a nyest (Martes foina), a menyét (Mustela mustela) a mókus (Sciurus vulgaris) 
és olykor a mókusra vadászó nyuszt (Martes martes) is.
Sajnos az erdőszegélyek illetve a nem megfelelően kezelt erdőállományokban az akác (Robinia 
pseudo-acacia) térhódítása jelentőssé vált az elmúlt évtizedekben, jelentős feladatot hárítva ezzel a ter-
mészetvédelmi kezelőre. További degradációs jelenséget okoz leginkább, a 3-as főút irányából „ható” 
szemételhelyezés is.
A Kerecsendi erdő fajkészlete 1990-ben: 
Acer campestre, Acer tataricum, Ballota nigra, Brachypodium pinnatum, Brachypodium sylvaticum, 
Carex michelii, Carpinus betulus, Centaurea pannonica, Cerasus fruticosa, Chrysanthemum corymbosum, 
Convallaria majalis, Coronilla varia, Dianthus armeria, Dictamnus albus, Doronicum hungaricum, 
Erigeron canadensis, Euphorbia cyparissias, Festuca heterophylla, Festuca sulcata, Fraxinus excelsior, 
Galium aparine, Geranium sanguineum, Geum urbanum, Hypericum perforatum, Iris graminea 
ssp. pseudocyperus, Iris variegata, Leonorus marrubiastrum, Linaria angustissima ss. Strictissima, 
Lithospermum purpureo-coeruleum, Lychnis coronaria, Melampyrum cristatum, Melica altissima, 
Muscari botryoides, Neottia nidus-avis, Nepeta pannonica, Origanum vulgare, Peucedanum cervaria, 
Poa nemoralis, Polygala comosa, Polygonatum latifolium, Potentilla alba, Prunus spinosa, Pulmonaria 
mollissima, Qercus robur, Qercus rubra, Quercus cerris, Quercus petraea, Quercus pubescens, Rhamnus 
cathartica, Robinia pseudo-acacia, Rosa canina, Rosa gallica, Salvia nemorosa, Serratula tinctoria, 
Thlaspi jankae, Ulmus campestris, Valeriana officinalis, Vicia cassubica, Viola hirta. 
(Forrás:Vojtkó András (1990): Botanikai szakértői vélemény Kerecsend tatárjuharos löszpusztai tölgye-
séről. – kézirat, Eger)
298
Irodalomjegyzék
Ercsényi K. (2003): Kerecsend története 1945-ig. – szerzői kiadás, Kerecsend, 299 pp.
Fekete G. és Varga Z. (1999): Tatárjuharos-lösztölgyes (Aceri tatarici-Quercetum roboris, Zólyomi 1957). – In: 
Borhidi A. és Sánta A. (szerk.). Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól. – Természet Búvár Alapítvány Kiadó, 
Bp., pp: 282–285.
Korompai T. és Kozma P. (2004): A Dioszeghyana schmidtii (Diószeghy, 1935) újabb adatai Észak-Magyarországról 
(Lepidoptera: Noctuidae). – Folia Hist.-nat. Mus. Matr. 28: 209–212.
Molnár Zs. és Kun A. (szerk. 2000): Alföldi erdőssztyepp-maradványok Magyarországon. – WWF Füzetek 15. 56 pp.
Szujkó-Lacza J. (1984): The flora of the Kerecsendi berek forest. – Studia bot. 17: 23–39.
Zólyomi B. (1957): Der Tatarenahorn-Eichen-Lösswald der zonalen Waldsteppe. – Acta Bot. Hung. 3: 401–424.
Zólyomi B. (1967): Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris (hungaricum). – In: Zólyomi B. (szerk.): Guide der 
Excursionen des Internationalen Geobotanischen Symposiums, Ungarn Eger – Vácrátót, 5-10, Juni 1967, pp: 51–54.
IX. MÉTA-TúrA 
2007. augusztus 20–28.
Szubjektív gondolat-töredékek  
a 2006-os gödöllői-dombvidéki élőhely-térképezés kapcsán
Kun András
… Levelenként a forró kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit.
(Pilinszky)
Azért idéztem itt az elején Pilinszkyt, és kértem segítséget e lírai soroktól, mert úgy gondolom, hogy a 
kutató mondatai-szavai nem elegendőek ahhoz, hogy illusztrálják a körülöttünk folyó pusztítás 
mértékét, s így azt a durva és – mondjuk ki – szentségtörő és barbár természetkezelést, amelyet a Gö-
döllő-dombvidéken járva is tapasztalhatunk.
Mindazonáltal általánosnak mondható kárpát-medencei tapasztalat, hogy a 20. század második fe-
lében és a jelenben dolgozó botanikusok, természetkutatók még sok szép, természeti értékekben gazdag 
területen dolgozhatnak. Léteznek jó állapotú és harmonikusan működő természet-töredékek, ahová visz-
szajárhatunk. Ha szerencsések vagyunk, akkor rövidebb, ha kevésbé, akkor hosszabb utazást követően 
megtalálhatjuk kedves növényeinket, állatainkat, azokat a helyeket, ahol érdemes megállni, ahol valahogy 
másként jár az idő, ahol a dolgok olyan megnyugtatóan és összehasonlíthatatlanul „természetesek”.
Bár a fenti két bekezdés jelentése esetleg ellentmondani látszik, valójában mindkét állítás igaz. Lé-
teznek még szentély-területek, természetközeli állományok, és vannak tájak, ahol még él a többé-ke-
vésbé harmonikus tájhasználat. Ez azonban nem az általános kép. Hogyha csak az időről-időre elénk 
kerülő szentélyek területekre koncentrálunk, akkor hamis elképzelés alakulhat ki bennünk. Vegyük 
észre: az egészséges immár a ritka kivétel, a lepusztított pedig az általános.
Tudom, hogy ezek a megfogalmazások még túlságosan szubjektívek, és az alábbi mondanivaló 
fontossága is indokolja, hogy mindezeket bővebben kifejtsem, megmagyarázzam. Mit nevez egy bo-
tanikus „szép”-nek? Hol működnek a dolgok „normálisan”? Mi jellemzi a normalitást, és ki képes fel-
ismerni azt? Az utóbbi kérdés már azt sugallja, hogy egy dolog felismerésének nem csupán objektív 
kritériumai vannak. Valóban, a belső értékrend jelenti azt a szűrőt, amely mindenképpen és mindig 
működik: kikapcsolhatatlan. Megvehetjük a legdrágább műszert, a legújabb szoftvereket ha mentális-
erkölcsi képünk életlen, a legjobb üveg-optika és statisztikai korrekció sem segíthet.
Az alábbiakban leírom a 2006-os élményeimet a Gödöllői-dombvidék növényzetének állapotával 
kapcsolatban, s ezt fogom néhány ponton bővebben is kifejteni. reflektálok közben a fenti felveté-
sekre, illetve megpróbálom minél pontosabban, részleteiben is felvázolni a kialakult képet.


Kerecsendi Erdő TT (Védetté nyilvánítva: 1959; területe: 106,9 ha)

Not a member yet

A Weiss Manfréd gyár termékei a felhasználók szemszögéből

A gázlámpa-gyújtogató

Az oktatás és a műszaki kultúra, valamint a fogyasztói igények kölcsönhatása a telefontechnika fejlődésének kezdetén Szombathelyen

A bölcsek köve és más folyékony gyógyszerformák