REAL-EOD

Vaday, Andrea

Archaeological investigations in county Békés 1986-1992

Emődi, András

Nagyváradi könyvkötészeti emlékek a 18. század második feléből

Pók, Attila

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

A progresszió értelmezéseinek változásairól

Sipka, László

SIPKA LÁSZLÓ
Mozaikok egy technikatörténész életéből
A szerző egyike an nak  a két kiváló tech n ik atörténészn ek , akit ebben a kötetben köszöntöttünk. Cikkében rövid  
áttekintést ad arró l, h ogyan kezdett tech n ik atörtén ettel foglalkozni, kiknek a példáját követte ebben, és hogyan  
m u n kálkod ott azon , hogy a nagy m agyar tu d ósokat külföldön is ism erjék és elism erjék. Ezzel kapcsolatos hibákra  
és pongyolaságokra is felhívja a figyelm et. Végül m egem lékezik a nagysikerű m illenáris kiállításról, am elynek  
Clme »A lm ok  álm odói -  világraszóló  m agyarok ” volt és am elynek létrehozásában részt vett.
TISZTELT ELNÖKSÉG, HÖLGYEIM  ÉS URAIM , KEDVES BARÁTAIM!
Mindenekelőtt megköszönöm N é m e t h  J ó z s e f  méltató szavait és köszönetét mondok mindazok­
nak, akik a M TESZ-nél úgy gondolták, hogy ilyen megtisztelő formában értékelik e szakterületen 
folytatott munkálkodásomat.
Szó szerint mozaikokat szeretnék felvillantani önöknek, amelyekről úgy gondolom, hogy ér­
dekesek, esetleg tanulságosak is lehetnek egy mai hallgató számára.
Munkám során és az élet más területein is, számos esetben tapasztaltam, hogy saját műszaki­
tudományos értékeinket, eredményeinket nem ismerjük és nem becsüljük eléggé. Ugyanez vo­
natkozik a történelmünkre is. Az ilyen ismeret-hiány (a cégeknél és az embereknél is) sokszor 
indokolatlan önbizalom-vesztéshez, kudarcokhoz vezet. Az ország jóhírét sem tudjuk öregbíteni, 
a reális helyzetnél rosszabb kép él rólunk a világban. Ezen akartam -  a magam lehetőségeivel -  
segíteni, így kezdtem el technikatörténettel foglalkozni.
A m ikor erre a (szám om ra akkor m ég ism eretlen) útra léptem , először Vajda  Pá l l a l  találkoz­
tam  -  jelképesen, m ajd valóságosan is. Annál a szám ítástechnikai cégnél, ahol akkoriban dolgoz­
tam , két m unkacsop ort nem zetközi viszonylatban is kim agasló eredm ényt ért el: létrehozták az 
^ P ro lo g  rendszert és a Recognita optikai karakterfelism erő rendszert. M indkettőt világszerte ér 
tékesítették és ennek elősegítésére, m egalapozására szükség volt egy olyan dokum entum ra, amel) 
lelhívhatta a figyelmet a korábbi m agyar eredm ényekre. Vajda Pál „Creative Hungarians -  Magyar 
alkotók  cím ű, 1975-b en  megjelent könyve alkalm asnak bizonyult erre, ezt kapták az érdeklődőbb 
külföldi ügyfelek. Vajda Pált (akivel -  halála m iatt -  sajnos csak néhányszor találkozhattam) úgy 
jellem ezhetném , hogy egy A lkotás-utcai körfolyosós bérház udvari szobájából az egész világra 
nyílt az ablaka. Felesége, C siz m a r ik  Irén  kedves családi barátunk lett. Haláláig példaszerűen 
gondozta férje hagyatékát: m inden irat tartalom jegyzékkel ellátott dossziéban volt. Ez a -  pó 
tolhatatlan levél-váltásokat, technikatörténeti kuriózum okat tartalm azó -  hagyaték (tudom ásom  
szerint) nem  kellett az M TA Könyvtárának. Vajon hol lehet? Akárcsak P. Káro lyi Z sigm ond  es 
m ások hagyatéka...
Kívülállóként, mint „új f iú ”, szinte elefántszerűen berontottam a technikatörténészek szolid 
Porcelánboltjába. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítőkészen és megértéssel fogadtak, 
végeredmény az lett, hogy -  több szakember és az igényt felismerő döntéshozó együttmű ö<. e 
elindult (1983-tól) az „Évfordulóink a  m ű s z a k i  és  t e r m é s z e t tu d o m á n y o k b a n " című M l fcSZ
87
10.23716/TTO.18.2011.12
kiadvány és mintegy húsz évig megjelent. A kezdetekről beszámoltam az 1988-as MTESZ ankéton 
„Egy kiadványsorozat születése és fejlődése' címmel.
Számos jeles személyiségünk sírja akkoriban nagyon elhanyagolt állapotban volt, ha egyálta­
lán megvolt. (Nagyon halkan megkérdezem: manapság mi a helyzet?...) Ezen az áldatlan állapoton 
kívántunk változtatni azzal, hogy ezekben a kiadványokban igyekeztünk megadni az évfordulós 
személyek sírhelyét. Ez átvezet egy másik mozaikhoz.
A Budapesti Városvédő Egyesületnek (BVE) alapításától, 1983-tól tagja vagyok. Megjegyzendő, 
hogy az egyesület „városszépítő”-ként jött létre (m ert felmerült, hogy kitől akarjuk védeni a várost?). 
A BVE-ben, többünk kezdeményezésére, Nemzeti Panteon csoport alakult. Az alakuló ülésen részt 
vett S z e n tá g o th a i János (az Akadémia/?/ képviseletében), A n t a l l  József és K a p ro n cz a y  K á r ­
o ly  az Orvostörténeti Múzeumból. Az 1968-ban létrehozott (majd az adott légkörben munkáját 
felfüggesztő) Nemzeti Panteon Bizottság első elnöke Zsebők Z o ltá n  professzor, elnökhelyettese 
az akkori múzeumvezető, későbbi miniszterelnökünk, Antall József volt. Munkálkodásuk doku­
mentációját a múzeum őrizte, ezt használatra a rendelkezésünkre bocsátották. A felmerült prob­
lémák között szóba került, hogy van egy nem hivatalos rendelkezés, amely a Kerepesi temetőben 
megtiltja az egyházi temetkezést, ezért azok, akik ragaszkodnak az ilyen búcsúztatáshoz, a Farkas­
réti temetőbe kerülnek, „ahol szinte már csak állva lehet temetkezni” -  jegyezte meg Szentágothai 
tanár úr, pedig a Kerepesiben rengeteg hely van. Elég hamar sikerült ezt a tiltást -  ugyancsak nem  
hivatalosan -  megszűntetni. A később (a rendszerváltozás táján) „megénekelt” Stadinger elvtárs, 
a Fővárosi Tanács akkori elnöke, az akkori lehetőségek határai között, segítőkész volt. A Panteon 
csoport keretében, még az 1980-as évek közepén, elkészítettük a négy legfontosabb fővárosi teme­
tő térképét. (A személyi számítógépek korát megelőzően, az ilyen jellegű munkával járó rengeteg 
gépelést „magánszorgalomból” végző hölgyek között volt az édesanyám is.) Ezek a térképek megje­
lentek, feltűntetve a jeles (köztük a korábban nem emlegetett) személyek nevét és sírhelyét.
A Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) 1987-ben megjelentetett egy füzetnyi válogatást az 
írásaimból „Egy mérnök gondolatai” címmel, Jakab Ágnes szerkesztésében. Őt régóta ismertem, 
azóta is a barátom. Ez magánügy lenne, de azért kerül ide (köszönetem tolmácsolása mellett), 
mert hajlandó volt cikkeimet (itt és másutt is) változtatás nélkül közölni. Aki valaha publikált, az 
tudja, hogy egy szerző halála az, ha az írásait óvatoskodásból vagy „méretre vágás” címén módo- 
sítgatják. Ennek a füzetnek a hátoldalára kiemelt szöveg utolsó bekezdése: „Az ország gazdasági­
társadalmi megújulásához olyan vezetők szükségesek, akik hozzáértés, emberi magatartás, munka-, 
felelősség- és áldozatvállalás tekintetében is az „Előre!” helyett az „Utánam!” jelszó szerint irányíta­
nak. Röviden: Bajcsy-Zsilinszky formátumú egyéniségek.”
A rendszerváltozás felnyitotta a zsilipeket, korlátlanul áradhattak be a könyvek, amelyeket ér­
demi válogatás nélkül fordított és adott ki boldog-boldogtalan. Talán nem is kellene múlt időt 
használnunk. Történelmietlen és hibás megállapítások, adatok tengerében úszkálhatunk. A kife­
jezetten silány irományokkal ne is foglalkozzunk. Egy nagy ívű, jó szakmai színvonalú könyvből 
említek jellemző példát. „A technika krónikája” magyar változatának munkálatai során, a német­
ből fordított anyagban azt olvastam, hogy az Eötvös-ingát kőolajkutatásra cseh tudósok alkalmaz­
ták először 1915-ben. Furcsálltam a dolgot és elég hamar rájöttem a turpisságra. Természetesen 
magyar tudósok, Böckh  Hugó és társai dolgoztak az inga segítségével, a Nyitra megyei Egbell-en. 
Erről Böckh 1917-ben magyarul és német lapban németül is beszámolt. Eötvös és Böckh érdeme­
it az 1938-ban megjelent „The Science o f  Petroleum” angolul is elismeri. Mindez hiába: a szerző 
ránéz a könyv írásakor -  vagyis nem az aktuális esemény idején! -  érvényes térképre, ezen Egbell 
Csehszlovákiában van, tehát a tudós cseh. (Szlovák például fel sem merült?) Én természetesen ki­
javítottam magyarra, így jelent meg a magyar kiadásban, de ettől még a németből fordított összes 
nyelvben cseh maradt. Amíg a külföldi szakmai kiadóknál a magyar illetékesek (mert ugye csak 
vannak valakik, akiknek a magyar érdekek ilyen szintű érvényesítése munkaköri kötelességük) 
nem lesznek eredményesek, aligha várhatunk változást. Pontosabban még attól remélhetünk va­
88
10.23716/TTO.18.2011.12
lamit, ha a történelmietlen és hamis szövegek magyar fordítását készítő szakemberek nem lesznek 
hajlandóak a nevüket adni egy tál lencséért. Akkor sem, ha ezek jó nevű lexikonok szócikkei.
Más mozaik. Egyszer Londonban sétálgatva, megláttam egy Guinness kiállító termet, egy épület 
alagsorában. Az ember ilyen lazítás alkalmával ezt is hajlandó megnézni. Bementem -  szerencsére. 
Ugyanis a sok ostobaság közé az angolok becsempésztek egy „British achievements” elnevezésű 
részt, ahol bemutatták a legfontosabb angol (brit) találmányokat. Tehát aki bement megnézni, hogy 
kinek a szakálla vagy a körme a leghosszabb a világon, az néhány értelmes dologgal is gazdagodha­
tott. Hazatérve, úgy gondoltam, ezt nálunk is meg kellene valósítani. Akkoriban épült Budapesten, 
a Kálvin téren a Korona Szálló, meg talán a kék metró néhány létesítménye is. Elképzelésem szerint 
a szálló alagsorában, a metróhoz is csatlakozva lehetett volna ezt kialakítani. Nem akarom cifrázni, 
bár tettem néhány bátortalan kísérletet, be kellett látnom, ez nem az én erőmhöz mért feladat. Per­
sze azért piszkált a dolog és a céggel, ahol akkor éppen dolgoztam, elkezdtük szervezni a Guinness 
magyar kiadását. Aztán ez egy angliai magyar üzletembernek sikerült. Majd a kiadó átadta a jogot 
egy másik kiadónak, annak, aki „A technika krónikája"-t is megjelentette, és ennek szerkesztője a 
Guinness szerkesztőjének a figyelmébe ajánlott. így történt, hogy a következő néhány kötetbe min­
denféle magyar vonatkozású értelmes dolgot belegyömöszöltünk Gazda ISTVÁNnal.
Életem nagy ajándékának tartom, hogy -  sokakkal együtt - részt vehettem az „Álmok álmodói 
-  világraszóló magyarok” című millenáris kiállítás munkálataiban (2000-2002). Az alap-koncep­
ciót É r i  IsTVÁNnal és Gazda Istvánnal dolgoztuk ki, a kiállítás tervezése több száz szakértővel 
együttműködve folyt. A millenáris kiállítással -  amelyet 600 ezernél többen láttak -  azt mutattuk 
be, hogy az itthon és külföldön dolgozó magyarok mi mindennel járultak hozzá a világ előreju­
tásához. Ennek egyik legfontosabb üzenete a fiatalokhoz szólt: Kedves lányok-fiúk! így is lehet. 
Ne az önpusztításra, ne a rombolásra fordítsátok az energiátokat, legyetek alkotó emberek! Ti is 
képesek vagytok ilyesmire.
Néhány mondat erejéig érdemes még emlékezetünkbe idéznünk ezt a nagyszabású bemutatót. 
A kiállítás egészét nézve, két dolog volt szembetűnő: egyrészt azoknak a témáknak, szakterületek­
nek a lenyűgöző változatossága, ahol szakembereink valami kiválót alkottak, másrészt a földrajzi 
megoszlás: az, hogy szinte nincs a Földnek olyan része, amely ne viselné -  jó értelemben -  a kezünk 
nyomát. Mindezt egy sohasem gyarmatosító ország állampolgárai tették... Végigtekintve a tárla­
ton, számos jelentőset alkotó családdal találkozhattunk. Ez a nevelés, a példamutatás fontosságát 
jelzi. Milyen értékrendek hagyományozódnak tovább a kisebb-nagyobb közösségekben? M ert itt 
a biológiai értelemben vett családok mellett a különféle „szellemi családok”-ra is gondolok: a nagy 
egyeniségek körül kialakult „iskolák”, tudományos, művészeti, munkahelyi közösségek szerepére, 
ember-formáló hatására. Biztos vagyok abban, hogy a MTESZ-nek és egyes tagintézményeinek is 
volt, van ilyen pozitív kisugárzó hatása.
Végezetül be kell vallanom, hogy (szerencsére) fogalmam sem volt, hogy mibe keveredem, 
amikor elkezdtem ezzel a szakterülettel foglalkozni. Mindenesetre köszönöm mindazoknak, akik 
jmzetlenül segítettek. Tisztelettel hajtok fejet azok előtt, akik már elhagytak minket, de örömmel 
°m, hogy a (számomra) kezdeti idő sok jeles alakja ma is aktívan tevékenykedik. Ugyancsak 
rommel tölt el, hogy a fiatalabb generáció több tagja igen eredményesen működik -  közülük a 
unaszerdahelyen kiadott könyvek szerzőjét, B ö d ő k  ZsiGMONDot említeném.
Külön is, feltétlenül köszönetét kell mondanom feleségemnek, dr . Sipka  Jú lián ak , mert az ő 
egte en türelme és segítőkészsége nélkül hamar „pályaelhagyó” lettem volna.
'eme em, hogy sokakkal együttműködve, még egy ideig lesz alkalmam a magyar eredmények
népszerűsítésére.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A szerző címe:
S*pka László 
*s'Pka@t-email.hu
89
10.23716/TTO.18.2011.12


Mozaikok egy technikatörténész életéből

Fazekas, István

Malfér, Stefan

Tusor, Péter

Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák. Studien zu den ungarischen Reformpolitikern des 19. Jahrhunderts

und ihren Beziehungen zu Österreich

Gáti, József

DR. GÁTI IÓZSEF
Edvi Illés Aladár gépészmérnök, 
felső ipariskolai tanár, iparpolitikus,
publicista
A 19. század számos kiváló képességű szakembert adott a hazai gazdaságnak, de ezek közül is kimagaslott Edvi 
Illés Aladár gépészmérnök, a kivételes tehetségű és intelligenciájú alkotó. Az Óbudai Egyetem jogelődje, a Magyar 
Királyi Állami Felső Ipariskola tanára kiváló elméleti képességekkel és széles látókörrel rendelkezett. Az 1882-től 
1920-ig a felső Ipariskolában végzett tanári működése mellett, m int iparfejlesztő is beírta nevét a történelembe. 
Közhivatali évei alatt fényes pályát futott be, iparszervezői tevékenységét a Kereskedelemügyi Minisztériumban a 
gyári és kisipari ügyek osztályán kezdte, majd a megalakított ipari műszaki osztályt vezette, s pályáját helyettes ál­
lamtitkárként fejezte be. Irodalmi munkásságát számos alkotás jellemzi: pályája során 78 tanulmánya és 27 könyve 
jelent meg a kohászat, a gépipari technológiák és a közgazdaság területéről.
EGY GAZDAG ÉLETÚT
E d v i  Il l é s  A l a d á r  1858. január 6-án Kapuváron született régi nemesi család sarjaként. Apja 
soproni ügyvéd, majd vármegyei ügyész volt. Középiskolai tanulmányait a soproni evangélikus 
gimnáziumban kezdte, majd -  az 1873-as bécsi világkiállítás megtekintése után érdeklődése a 
gépészet felé irányulva -  a soproni reáliskolában folytatta és fejezte be 1874-ben. Egyetemi tanul­
mányait a budapesti kir. József Műegyetemen kezdte, és az 1874/75, valamint az 1875/76 tanévet 
az egyetemes szakosztály hallgatójaként végezte el. A  második év befejezését követően a soproni 
76. gyalogezrednél töltötte önkéntes katonai szolgálatát. A  tartalékos tiszti vizsgát 1877. október 
17-én Pozsonyban tette le, és tartalékos hadnagyi rendfokozattal szerelt le. Egyetemi tanulmányait 
az 1877/78 tanévben a müncheni műegyetem gépészmérnöki szakosztályának első évfolyamán 
kezdte újra. 1878 augusztusában behívót kapott a boszniai török megszállás elleni háborúba, amely 
harctéren 1879 február végéig szolgált. Tanulmányait végül az aacheni műegyetemen folytatta az 
1879/80 és az 1880/1881 tanévben, és gépészmérnöki oklevelét 1881. július 30-án vette át.
Hazatérve, a M e c h w a r t  A n d r á s  vezette Ganz & Társa cég budapesti gyárában kezdte meg 
Iprnöki tevékenységét. Hat hónapi szerkesztőmérnöki munkát követően érdeklődése az oktatás 
felé irányult [1], 1882-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Budapesti Állami Ipartanodába 
»igazgató segédnek”, 1884-ben rendkívüli, 1885-ben pedig rendes tanárrá nevezte ki a fém-vasipari 
szaktárgyak oktatására.
Edvi Illés Aladár 1884. február 23-án a budavári koronázó főtemplomban kötött házasságot 
a szegedi származású Sz e g h ő  ERZSÉBETtel. Házasságukból két gyermek sz ü le te tt : Aladár 1885. 
május 30-án, míg Zoltán 1888. június 30-án. E z  utóbbi gyermeket fiatalon elvesztették.
Edvi a tanítás mellett rendszeresen látogatta a szakmai kiállításokat. Az 1896. évi ezredéves kiál­
145
10.23716/TTO.18.2011.21
lításon a bányászati és kohászati, és a fém-vasipari csoportok bizottságának előadója volt, tapaszta­
latairól „Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredményei” című könyv VII. kötetében számolt be [2], Te­
vékenyen részt vett az 1900. évi párizsi világkiállítás fém-vasipari csoportjának rendezésében, mun­
kásságát a nemzetközi zsűri a kiállítás nagy aranyérmével tüntette ki [3], A Budapesti Magyar Királyi 
Állami Felső Ipariskolában 1902-ig rendes tanárként oktatott, ekkor a kereskedelemügyi miniszté­
riumba rendelték be központi szolgálattételre. A Felső Ipariskolától nem vált meg, 1920-ig, mint 
óraadó tanár tanított tovább. 1903. április 21-én felső ipariskolai igazgatói címet kapott. 1913-ban 
meghívták a Magyar Királyi József Műegyetem előadójának. Kezdetben „A Magyar-birodalom ipara” 
címmel tartott órákat, 1915-től a bányászati és iparpolitikai előadások megtartására kérték fel.
A szakoktatás és az ipar terén kifejtett érdemei elismeréséül Őfelsége 1896-ban a koronás arany 
érdemkereszttel, 1901-ban a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntette ki, 1916-ban pedig ma­
gyar királyi udvari tanácsossá nevezte ki.
1886-ban a Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) tagja lett, 33 éves korában az Egylet 
Közlönyének szerkesztőjévé választották [4]. Az MMÉE Közlönye az első világháború előtti év­
tizedben érte el -  gyakori megjelenésével, terjedelmével, változatosságával és színvonalával -  a 
csúcsot. Ebben jelentős szerepe volt Edvi Illés Aladárnak, aki 1891-től több mint negyedszázadon 
át szerkesztette a folyóiratot. Egyik életrajzírója a következőket emelte ki: „E megtisztelő megbízást 
Szily Kálmán, Ney Béla, Schwarczel (Lipthay) Sándor, Révész Sámuel, Ullmann Vilmos, Dobecky 
Sándor, Nendtwich Gusztáv és Cserháti Jenő nagynevű elődeinek súlyos öröksége után vette át... Cél­
ja  a Közlöny szerkesztésével az, hogy a folyóiratot oly magas fokra emelje, ahol a külföldi legjelesebb 
folyóiratok állnak. Ezzel a hazai kultúrának, a magyar és iparügynek, de különösen az Egyletnek 
kívánt hasznos szolgálatot, becsületet és tiszteletet szerezni...” [5],
A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében rendszeresen jelentette meg szakmai is­
meretterjesztő írásait. 1889 és 1924 között korának jelentős műszaki alkotásairól, a tudomány 
állásáról írt 36 összeállítása jelent meg, és 4 esetben közölték a közgyűlésén mondott hozzászólá­
sát. A „Krómvas és a krómacél” című tanulmányát a Mérnök Egylet 1891-ben Hollán-pályadíjjal 
jutalmazta. A Közlönyben megjelent írásai közül is kiemelkednek a vas történetével, feldolgo­
zásával, a vasgyártás helyzetével és statisztikai elemzésével foglalkozó cikkei. így például „A vas 
története Közép- és Észak-Európában a népvándorlásig I-II-III. rész”, „A folyasztott vas használata 
a kazángyártásban külföldön”, „Az elektrolízis munkája I-II-III rész”, „A vasöntés gyermekévei I-II 
rész”, „Délmagyarország első vasgyárai I-II-III rész”, „A világ vasipara 1898-ban és Magyarország 
vasfogyasztása”, valamint a „Csonka-Magyarország vasgyártása és -szükséglete I-II rész”.
Széleskörű szakmai közéleti tevékenységet fejtett ki. Az Országos Gőzkazánvizsgáló Egyesület 
miniszteri biztosa volt. Tagja volt a Magyar Mérnök és Építész Egylet könyvkiadó bizottságának, 
az Országos Iparegyesületnek, a Természettudományi Társulatnak, az Országos Magyar Gazdasá­
gi Egyesületnek, az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanácsnak, a Statisztikai Hivatal Ér­
tékmegállapító Bizottságának, valamint a Magyar Szakírók Országos Egyesületének. Tiszteletbeli 
tagja volt az Országos Gépészegyesületnek. Ellátta a „Vasárnapi Munkásképző Országos Bizottság” 
alelnöki feladatait is.
Edvi Illés Aladár 1898-tól számos tanulmányt készített a Magyar Királyi Kereskedelemügyi 
Minisztérium megbízásából. Egyik első jelentése a Székelyföld vasiparáról készült, mely elemzés 
is hozzájárult ahhoz, hogy a Kereskedelemügyi Minisztérium IX. szakosztályán a gyári és kisipari 
ügyek intézése, új iparágak megindítása és a meglevők fejlesztése lett fő feladata [5].
AZ IPARPOLITIKUS ÉS PUBLICISTA
Az Iparegyesület 1867. szeptember 15-re összehívott közgyűlése által létrehozott bizottság a „ma­
gyar ipar újjáteremtésének munkálatát kezdeményezni” volt hivatott. A legfontosabbnak tartották
146
10.23716/TTO.18.2011.21
„...a legifjabb iparnemzedék szellemi kiművelésére és szakmabeli kiképeztetésére...” az iparegyleti 
iskolák létrehozását, az ipariskolai tankönyvek színvonalának emelését és az ipari szakirodalom 
terjesztését. Az egyesület kezdeményezésére az 1872-ben beterjesztett ipartörvény vitája során 
mindinkább „égető napirenddé” vált az Ipartanoda és az úgynevezett Technológiai Iparmúzeum  
létrehozásának igénye. Hasonló jellegű intézményeket a fejlett ipari államok már a 19. század ele­
jén alapítottak. A hazai Iparmúzeum létesítésének gondolatát d r . T r e f o r t  Á g o s t o n  g r ó f  Z i c h y  
Je n ő h ö z  írt, a Pesti Naplóban közzétett levele mutatta be: „...Ez okból indulva, tervet készíttetett, 
hogy az iparmúzeum s a rajztanárképezde oly iskolával hozassák kapcsolatba, hogy abban a neme­
sebb, vagyis a művészetekkel határos iparágak korszerű gyakorlatához szükséges elméleti ismeretek 
taníttassanak, s a gyűjtemények tárgyainak használata mellett az iparosok gyakorlatilag oktassa­
nak...” [6],
A Beleznay kerti épületben 1883. június 24-én 10 órakor az Iparmúzeumot Trefort Ágoston 
miniszter ünnepélyesen megnyitotta. Az alapszabály szerint: „a hazai kézművesipart, elsősorban 
pedig a fa -  és fém ipart közhasznú szakismereteknek, lehetőleg szemléleti úton való terjesztésével tá­
mogatni, s a jelenkori igényekhez képest fejlődését hathatóan előmozdítani” volt az Iparmúzeum 
hivatása. Trefort a múzeumot és az ipartanodát szerves kapcsolatba hozta. A Közép Ipartanoda 
igazgatóját, H e g e d ű s  K á r o l y í  bízta meg a múzeum vezetésével és főfelügyeletével főigazgatói 
minőségben. 1883-ban a miniszter Edvi Illés Aladárt kérte fel a múzeumban a vas- és fémipari 
előadások tartásával, amit 17 éven át, 1900-ig folytatott. 1890-ben a Technológiai Iparmúzeumban 
szervezett kísérleti állomás fémipari műszaki szakértőjének nevezték ki.
Az 1890-es évek közepén a székely kivándorlás ellensúlyozására a magyar nagyvállalatoknál 
tanuló székely tanoncok gyámfelügyeletével bízták meg. Munkássága elismeréseként 1897-ben az 
ipari munkások részére szervezett országos bizottság alelnökévé választották. E bizottság kereté­
ben tevékenykedett a „Vasárnapi munkásképző bizottság”, amely szaktanfolyamokkal, ismeretter­
jesztő előadásokkal és múzeumlátogatásokkal biztosította a gyáripari munkások továbbképzését. 
Egy évvel később a kereskedelemügyi miniszter Edvi Illés Aladárt az Országos Ipartörténeti Ta­
nács tagjává nevezte ki.
1905-ben a m. kir. Kereskedelemügyi Minisztériumban megalakították az ipari műszaki osz­
tályt, ennek vezetésével Edvi Illés Aladárt bízták meg. Új feladatai közé tartozott az ipartörvény 
felülvizsgálatával foglalkozó bizottság tagjaként az előterjesztések összeállítása, valamint az Auszt­
riával kötendő gazdasági kiegyezés tárgyalásainak előkészítése.
Tagja volt a Magyar Királyi Közlekedési Múzeum Felügyelőbizottságának. 1914 elején a mi­
nisztérium megbízta a magyar műszaki múzeum létrehozásának előkészítésével. 1918-ban mi­
niszteri megbízottként részt vett a vas- és vasötvözetek, illetve ócskavas bizottságok munkájában.
Edvi Illés Aladár széles látóköre kialakulásában jelentős szerepe volt -  számos értékes külföl­
di szakkönyvet is felsorakoztató -  mintegy 30.000 kötetes könyvtárának. Első jelentősebb mun­
káját 1884-ben „Felsőmagyarország kisvasipara” címmel az Építési Ipar című lapban publikálta. 
1889-ben, a Természettudományi Közlönyben jelent meg tanulmánya „Az alumínium jelene és 
jövője” címen, két évvel később már könyvet ír erről az új fémről [6], 1891-ben jelent meg „A vas 
technológiája” című tankönyve. Ekkor kezdte szerkeszteni a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 
Közlönyét, s ebben jelent meg 1893-ban „Délmagyarország első vasgyárai” című ipartörténeti je ­
lentőségű tanulmánya [7], Szakírói munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar műszaki nyelv 
es fogalomrendszer kialakításához.
A kereskedelemügyi miniszter megbízásából 1901-ben jelent meg „A magyar korona országai­
nak gyáripara az 1898. évben” című tanulmánya, 1906-ban a fa- és gépiparral is kibővített monog­
ráfiát készített. Mindkét munkája az Ausztriával folytatandó gazdasági kiegyezés előkészítéséhez 
készült. Edvi Illés Aladár 2010-ben a Pallas Nagy Lexikona vas- és fémipari részének átdolgozását 
ls elvállalta a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt megbízásából.
147
10.23716/TTO.18.2011.21
EGY GAZDAG ÉLETPÁLYA BEFEJEZÉSE
Edvi Illés Aladárt 1908-ban miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. 1919-től a Kereskedelem­
ügyi Minisztérium gazdasági szakosztályának vezetője volt, 1922-ben, 64 éves korában helyettes 
államtitkárként ment nyugállományba. Nyugdíjba vonulása után is folytatta oktatói munkáját a 
Felső Ipariskolában és a Műegyetemen egyaránt, egészen haláláig. Munkássága elismeréseként a 
Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1924-ben tiszteletbeli tagjává választotta, majd az Egylet köz­
gazdasági osztályának megalakulásától elnöki tisztét is betöltötte.
1927 januárjában súlyos betegség döntötte ágynak, de akaratereje és a gondos ápolás talpra 
állította. A betegség azonban újra támadta szervezetét, amit már nem volt képes leküzdeni: 1927. 
április 24-én hunyt el a széles látókörrel, kiváló szervezőképességgel és tudással rendelkező mér­
nök, felső ipariskolai tanár, iparpolitikus, szakíró. Emlékét ápolja a Magyar Királyi Állami Felső 
Ipariskola jogutódja, az Óbudai Egyetem valamennyi polgára.
IRODALOM:
[1] Bencze Géza: Váci út, a magyar gyáripar főutcája. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2006.
[2] Edvi Illés Aladár: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredményei, VII. kötet. Vas- és fémipar, Budapest, 1898, 241—
326.
[3] Jesch László: A Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola emlékkönyve. Budapest, 1939.
[4] Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye, 1917. (LI kötet), 112-114 .
[5] Dr. Terplán Zénó - Németh Géza: A Magyar Mérnök- és Építész-egylet Közlönyének adatai 1867-1944 között. 
Miskolci Egyetem, 1998.
[6] Dr. Gáti József. Ipartanodától egyetemig. Óbudai Egyetem Kiadó, Budapest, 2010. 110.
[7] Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 19 -20 . szám, 1927. május 2 2 .1 0 5 .
[8] Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, XXVII. Kötet, 1893. 3 5 3 -3 6 0 ; 3 8 3 -3 9 0 ; 418-423 .
[9] Kiszely Gyula: Edvi Illés Aladár. Műszaki Nagyjaink, 5. kötet, Gépipari Tudományos Egyesület, Budapest, 1981.
303 -338 .
A szerző címe:
Dr. Gáti József
Kancellár
Óbudai Egyetem
e- mail: kancellar@uni-obuda.hu
148
10.23716/TTO.18.2011.21
>/ ű ű . uim, MtiSia
Házasság-levél
^ g y h t z m e g y  t .
' '**. .^--77-............ vármegye.
JJlulírott ezennel hivatalosan bizonyítom, miszerint a _j£.. *- ** ■*-
..... .....róm ai katb. plébánia h á z a s u lta k  a n y a k ö n y v e
..TL.-kötet._?A- apján az.f^' _flM r ezer..?.vy.???:.:
év ........’f f .-h .* * * ...............napjáról a következők foglaltatnak:
S o rszám
JVumcnu cirrcu 1 6 .
E skd vési év, hó , nap
JTnnut </ diti ccputalioilú / d W  5 .3 .
A 
há
za
ss
ág
ra
 
lé
pő
k 
— 
Sp
on
si
 
et 
sp
on
sa
t
v ezeték -  é s  ke­
resztneve s 
p o lg .  állása
nőmért el cmJi/id
vőlegény — ¡pontút menyiliiony — tponta
i J f m *  i V  f ' * * *  7  *-*
* ' *
.  * ts-^JLo E'l'iat.Crér*- - f~t
•  '  • -  * - •  4 /  B 4 *» *• ^
szárm azási
helye
lócut origimit
lakh elye, u tca, 
házszám
locui domicilii -  ffa-f, X  ¡ t v >< s  ^ V » W V * ^  • * -
vallása
religio
'  i > * w. ¿C<l«( .
kora
^  ^ /  /
J
%
CD.
nőtl., hajadon 
coeUbi a # * . . .
özv egy
viduui (a) ----
A  szülők neve, val­
lá sa , po lgári á llása
JVomeii, rtligia «1 conAihc 
part ni um
iTV J f C t i  l ' 4 /
'  *  t  .  • ff ■ * v x O .  4 ^  y  M  - í  - c-o
‘  f  J  ¿ * 1* 1 «. 6 ® *  ^ ■»! ^  •
/  ^ A .  * ■> y » •-/ '*
’ / « . / . ■  > •
A tanuknak vezetik- ét 
kere«rtneve, vallása i 
polgirl illita 
Tiomen, retigio et condilio 
frjlium --¿-7 -r-o
^<k*»r < < *»  •  j * V | « 4 v
Az ctkci6 neve t hivatala 
Nemen el off. copv\antii v < Á / i A  c X .  f , / > , ,  > rrA /  »"> ' 4 / « <5 j.'i t - j
Voltak-« hirdetve, «vagy 
■ hlrdetíitfll vagy mit 
akadálytól fölmentve 1 
Aiim promulgaíi t vei
diípentali in bannii vei 
aliquo imprdimento T
-VJ-«—
É szrev éte lek
Obiervalionei
Kelt 193..^...é v i . ......... bó.f.-i.r.n.
Edvi Illés Aladár házasságlevele
149
10.23716/TTO.18.2011.21
3Í« ¿«-»¿«ci« £« mvuj y\
m . t .
M I N I S T E R .
//yé « .
j í -
(^ ¿¿eA <sÁiot.^ >íooV- ujMaa*sA.f
poőtoiAAAAs ¿-¡LAtek?-
Q jbÁ ^ is/e^ i, s6-t*4*M >i4<Asi<sxsji s&4
.tX l& iw A A yM ^A S l^ -'fZ  ye^H silS tzfflo 'U ' /A*>O^A>C&CL'V-otX /¿olMsoOT*- M ^-o o t*  
/fA* pi'i'.c (  /MAt-tAjQAAA. /$Lv.
1 J j o s ,
Felső ipariskolai igazgatói cím adományozása (Láng Lajos Kereskedelmi m. kir. Miniszter)
150
10.23716/TTO.18.2011.21
Részlet az 1891-ben megjelent Alumínium című könyvéből
3118/1914.szám.
Nagyságos
Edvi Illés Aladár 
miniszteri osztálytanácsos úrnak,
Budapest.
VIII..Kémet utca 25.
Van szerencsém felkérni Nagyságodat.hogy a hadbavonult 
dr.Heller Farkas műegyetemi ny.rk.tanár helyett,a közgazdasági 
osztály hallgatói számára heti 3 órában kötelezően előirt bányá­
szati és iparpolitikai előadásokat,valamint az azokhoz tartozó 
colloquiumckat,a f.tanév II.félévében megtartani szíveskedjék.
A tiszteletdij folyósítása iránt 'egyidejűleg előter­
jesztést tettem.
Budapest,1915.évi január hó 5-én.
o .l . re
Miniszteri felkérés 
óratartásra
151
10.23716/TTO.18.2011.21
Az Edvi család síremléke a Kerepesi temetőben
152
10.23716/TTO.18.2011.21


Edvi Illés Aladár gépészmérnök, felső ipariskolai tanár, iparpolitikus, publicista

Gulyásné Gömöri, Anikó

GULYÁSNÉ GÖMÖRI ANIKÓ
100 éves a Fővárosi Gázművek
A szerző röviden ismerteti, hogyan vette át Budapest Főváros a Gázmüveket az Általános Osztrák Légszesztársulat 
magáncégtől, amely az első pesti és budai gázgyárakat építette, de később sem a karbantartásra, sem a korszerűsí­
tésre nem fordított kellő gondot és költséget. Ugyancsak röviden ismerteti a Fővárosi Gázművek első vezérigazga­
tójának pályafutását, és szerepét az Óbudai Gázgyár létrejöttében, amelynek ünnepélyes átadását (1914) m ár nem  
érhette meg.
„Itt a gázvilág!
Pest városára f  hó 23-án sütött ki először a régvárt gázvilágitás” írta 1856. decemberi számában 
a Magyar Sajtó közlönye. Megkezdődött a gázszolgáltatás, először a Józsefvárosban. A gázgyárat 
az Általános Osztrák Légszesztársulat építette fel 1856-ban Pest-Budán, a Józsefvárosban. Angol 
mintát követett, mint Európában a többi gázgyár. 1866-ban Budán is építettek egy kis gázgyárat, 
majd 1872-ben Újpesten, 1884-ben és 1899-ben a Ferencvárosban létesült gázgyár.1
Először az 1877. május 8-i albizottmányi jelentésben merült fel egy községi légszeszgyár léte­
sítésének igénye, de a közgyűlés 1879-ben úgy határozott, hogy az építést egyelőre elhalasztja, és 
inkább a légszesztársasággal köt újabb szerződést. Sőt 1891-ben pótszerződést kötöttek az osztrák 
magánvállalattal, amely az eredeti szerződés lejárati idejét 1910 végére kitolta.
A 19. század végén általános tendencia volt az európai várospolitikában az addig magánkézben 
lévő közművek monopóliumának megtörése és a magánvállalatok községesítése; jövedelmüknek 
a köz javára fordítása mellett az árak ellenőrzése és a fejlesztések közvetlen irányítása kerülhetett 
így a város kezébe. E törekvések közé tartozott a gázművek, mint egyik legfontosabb célpont. Az 
Osztrák-Magyar Monarchia fő- és székesfővárosaiban egy-egy különlegesen erős polgármester 
személyiség: Karl Lu eg er , illetve Bárczy  István valósította meg ezt a politikát.
Az 1906-ban megválasztott Bárczy István polgármester programjának része volt a községe- 
sítési politika, amely ugyanúgy érintette a villamossági vállalatokat, mint a légszesztársulatot. A 
Gázművek városi kezelésbe vételét hosszas előkészítő munka előzte meg. A problémát már 1902 
óta tanulmányoztatta a városvezetés. Erre a munkára a székesfőváros tanácsa H e u f fe l  A dolf 
középítési igazgatót kérte fel. Heuffel javaslatára2 1907-ben a közgyűlés elhatározta a Gázművek 
értékbecslését. A becslésre kiküldött öttagú bizottság elnöke Bánki D onát műegyetemi tanár 
volt.
A kifizetendő árat 18.554.509 koronában állapították meg.
A törvényhatósági bizottság közgyűlése 1909. május 6-án határozta el a Gázművek megváltá­
sát. A gázgyárak átvételét a gázfogyasztás rohamos növekedése sürgette.
Pásztor  M ihály a magántársaság 53 esztendejéről írta:3 „A gázvilágítás monopóliumát bir­
tokló osztrák magántársaságnak már az első 10 évében kiderült, hogy a gázt rossz minőségben és 
drágán adja."
Mindezen túl más probléma is jelentkezett, amiről sajnos a város vezetése csak a megváltáskor 
szembesült. Nevezetesen azzal, hogy a városi kezeléshez fűzött remények nem váltak be, mivel a 
gázgyárak addigra elérték teljesítőképességük végső határát, rendszerük elavult, drágán termeltek,
221
10.23716/TTO.18.2011.31
és a gépesítés legalapvetőbb funkcióit sem használták. A Józsefvárosi gázgyárnak még összekötő 
vágánya sem volt a teherpályaudvarral. A magántársulat az utolsó években semmi beruházást nem 
végzett a gázgyárakban, mivel tartott attól, hogy a főváros nem hosszabbítja meg a szerződést.
II. táblázat. A te ltek  becslésének végeredményei.
Inven tór-át Beszerzési ár Forgalmi érték Becsár
M egnevezés
K f. K f. K f. K f.
Józsefv árosi lég szeszg y ár . . . 2 ,7 1 0 .2 0 0 — 1 8 7 .9 6 2 82 2 ,7 1 0 .2 0 0 — 1 8 7 .9 6 2 8 2
! Budai l é g s z e s z g y á r ........................... 7 0 2 .2 7 2 — G 1 .4 4 0 14 6 5 8 .3 8 0 — 6 1 .4 4 0 14
1 I. sz. feren czvárosi fió ldégszesz- 
g > ' á r ................................................. 8 4 0 .8 0 0 — 84  0 8 0 — 6 7 2 .6 4 0
•
8 4 .0 8 0
f  *
1 11. sz. feren czvárosi fióklégszesz- 
g y á r ................................................. 6 3 5 .4 1 0 — 1 7 7 .3 1 9 — 6 3 5 .4 1 6 — 1 7 7 .3 1 9 —
I V i z g á z g v á r ........................................... 31 7 9 4 — 3 1 .7 9 4 — 7 2 .6 7 2 — 3 1 .7 9 4 —
L ipótvárosi légszesztartó  áll. . . 4 1 4 .0 7 2 — 05.671 27 3 6 0 .5 6 7 — 6 5 .671 27
K elenföldi légszesztartó  áll. . . 1 0 8 .1 6 0 — 4 0 .5 6 0 1 0 8 .1 6 0 — 4 0 .5 6 0 —
Ö s s z e s e n 5,442.71+ 048 .827 2:{ 5,218.035
-
648.827 
?' *
í
A Gázművek értékbecslése
A Józsefvárosi gázgyár a századfordulón
222
10.23716/TTO.18.2011.31
A GÁZMÜVEK ÁTVÉTELE -  A FŐVÁROSI GÁZMŰVEK MEGALAKULÁSA
1 9 1 0 . d ecem b er 15 -én  délután  6  ó ra k o r B árczy  István p o lg árm ester R a d ó c z a  JÁNOStól, az Ál­
talános Osztrák Magyar Légszesztársulat budapesti igazg ató ság án ak  elnökétől jelképesen átvette  
a G ázm üveket és átad ta  H e lta i  FERENCnek, m in t a B u d ap est Székesfőváros G ázm üvei b ejeg y ­
zett cég  v ezérig azgató ján ak , aki előtte az Á ltalán os O sztrák  M ag y ar L égszesztársulat igazgatója  
volt. M egalakult tehát a F őv árosi G ázm űvek, azaz korabeli névvel: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS 
GÁZMŰVEL
HELTAI FERENC ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
a  Első vezérigazgatója Dr. Heltai Ferenc volt, aki 1861. március 15-én született Szentesen. Jogot tanult Budapesten, illetve Lip­csében, majd az egyetem elvégzése után publicista lett. 1881-ben az Ellenőr, 1883-tól a Nemzet című lapok közgazdasági rovatve­zetője. A Magyar Tudományos Akadémia nemzetgazdasági bi­zottságába is beválasztották, és ezután lett a Nemzetgazdasági Szemle szerkesztője.
1891-től kezdve a főváros képviselő testületének és a közmun­
kák tanácsának tagja.
1891-től 1913-ig országgyűlési képviselő. 1907-ben megvá­
lasztják az Általános Osztrák-Magyar Légszesztársulat igazga­
tójává, és 2 évvel később nem volt kétséges, hogy ő kapja meg a 
Fővárosi Gázművek vezérigazgatói székét. Még a magántársulat 
igazgatója volt, mikor 1909-ben a törvényhatósági bizottság felkérte, hogy készítsen előterjesztést 
az új központi gázgyár építéséről4.
A minden részletre kiterjedő előterjesztés, mely adatokkal alátámasztva áttekintette a fővá­
ros gázellátásának helyzetét, megindokolta az új gázgyár létesítésének szükségességét. Továbbá 
vázolta a szóba jöhető telkek előnyeit és hátrányait, ismertette a pályázatra beérkezett tervezetek 
műszaki leírásait. E tanulmány a gázgyár építésének alapjául szolgált.
1913 őszén fejeződött be az Óbudai Gázgyár építkezése, a berendezés és szerelés. Október 16- 
án üzembe helyezték a gyárat, két nappal később megindulhatott a gázszolgáltatás. Heltait még 
ebben az évben főpolgármesterré választották.
A Fővárosi Gázművek élére helyettese, R ipka  F eren c  került.
Sajnos Heltai a Gázgyár 1914. évi ünnepélyes felavatását már nem érhette meg.
Noha a Fővárosi Gázművek 1910. december 15-én alakult meg, gyakorlatilag a Fővárosi Gáz­
művek története az Óbudai Gázgyár gáztermelésének megindításával kezdődött el.
IRODALOM:
1 Gömöri-Balogh-Vadas: Az első gázgyár. Fővárosi Gázművek Rt, Budapest, 1999, 26.
2 Jelentése Heuffel Adolf középítési igazgatónak a légszeszüzemek házi kezelésbe vétele és a létesítendő fővárosi gáz­
gyár kérdésében. Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1904.
Pásztor Mihály: A közvilágítás alakulása Budapesten. Statisztikai Közlemények, Budapest Székesfőváros Házinyom­
dája, 1930, 187.
Előterjesztése Dr. Heltai Ferenc vezérigazgatónak az új központi gázgyár ügyében. H. n. 1910. május 1 2 .
A szerző címe:
8ulyasne.aniko@gmail.com
223
10.23716/TTO.18.2011.31


100 éves a Fővárosi Gázművek

Kovács, Ottó

KOVÁCS OTTO
A Zarzetzky-féle gyufagyárak
Az 1867. évi, Párizsban megrendezett Világkiállításon a hazai gyufaipart a sikerei csúcsán álló gyáros, Zarzetzky  
József képviselte. A lengyel származású, egykori hangszerkészítő iparos kitartó munkával és kiváló üzleti érzékkel, 
önerőből emelkedett a M onarchia iparos társadalmának felső tízezre közé. Zarzetzky az 1830-as években még csu­
pán háziipari keretek között dolgozott, de szorgos munkája eredményeképpen m egvalósította álmát, saját, önálló 
gyár építését a Váci úton. Munkája eredményeként számos hazai és külföldi elismerésben, kitüntetésben részesült. 
Az iparban betöltött szerepe mellett kereskedelmi és városvezetői tisztséget is betöltött, családi kapcsolatai révén 
tám ogatta a szlovák kulturális szerveződést. A mintegy negyven évig működő gyárszervezete az általános kereske­
delmi válság miatt szüntette be működését. Idősebbik fia még évekig foglalkozott kisebb, de korszerűen felszerelt, 
a Zarzetzky nevet viselő üzemben gyufa és gyújtószerek gyártásával.
Az 1867. évi, Párizsban megrendezett Világkiállításon a hazai gyufaipart Z arzetzk y  Jó zsef Váci 
úti gyára képviselte. A gyár termékei és a világtárlatra készített, színes gyufafejekből összeállított, 
a gyárat ábrázoló gyufakép a Világkiállítás 44. számú, a kémiai és gyógyszerészeti termékeket 
szemléltető részlegében voltak láthatók.
A gyárat ábrázoló kép 400 000 darab színezett gyufaszálból készült. A szálak -  a mérgezést 
elkerülendő -  foszfort nem tartalmaztak, azokat a színtartás biztosítására lakkal vonták be. A 
képet fenyőfából készült üvegezett szekrényben helyezték el, így tekinthette meg a világkiállítás 15 
millió látogatója. Az ipartörténeti emléket 90 évvel később a gyufagyáros leszármazottja adta el, és 
jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában őrizzük.
A kép megrendelője a lengyelországi születésű, de házasságai révén szlovák kapcsolatokkal is 
rendelkező Zarzetzky József volt. Az önerőből a hazai gyufaipar egyik alapító atyjává vált iparos a 
Világkiállítás idején sikerei tetőpontján állott. Gyárairól a Vasárnapi Újság1 1853-ban tudósított, 
1864-ben személye a Hajnal naptárban is helyet kapott. Gyufatermékeiről a kor vicclapja, a Bors­
szem Jankó is elismerően nyilatkozott.
ZARZETZKY JÓZSEF ÉLETE
A gyufagyár alapítója és névadója a kisnemesi származású Zarzetzky (ejtsd: „Zazsecki”) József 
1805. május 21-én született Varsóban. Az ifjú zongorakészítő asztalosnak tanult, ez irányú ta­
nulmányait Varsóban végezte.2 Gyakorlati tapasztalatokra Európa országaiban tett szert, majd az 
akkoriban lendületet kapott gyufagyártásban kívánt sikereket elérni. Bécsben tartózkodása alatt 
ismerte meg a gyufakészítés elméleti alapjait, és egyéni, új gyufával próbálkozott, a helyi ipar erős 
versenyével szemben azonban alulmaradt.
Az 1830-as évek elején Pestre költözött, 1837-ben gyufagyártói szakvizsgát tett és megtaka­
rított pénzén szerény keretek között kezdte el gyufagyártói tevékenységét. A szárnyait bontogató 
hazai gyufaiparba kapcsolódván Zucker  LÁzÁRhoz, Róm er  IsTVÁNhoz, vagy Irinyi JÁNOshoz 
hasonlóan annak egyik alapító atyjává vált.3
225
10.23716/TTO.18.2011.32
Magánéletében is változás történt, 1830-ban megnősült, majd felesége korai halála után 1836- 
ban újra megházasodott. Mindkét alkalommal szlovák származású feleséget választott.
A termelést bővítendő, 1843-ban apósa, B obula  György segítségével megalapította első, az 
addigi termelési kereteken túlmutató gyárát a Három bárány utcában, a 879. szám alatt (a mai 
Podmaniczky utcának a Szent István kőrúthoz közel fekvő helyén). A 20 lakószobából és 12 kony­
hából álló épület 2000 forintba került, a gyárrá alakítás költségei pedig 11.000  forintot tettek ki. 
A gyárban 1844-ben 60, 1846-ban már 186 munkás dolgozott.4 A gyújtószálak, dobozok, ládák 
készítése és a gyufaszálak gyújtóanyaggal való bevonása már osztályokra tagolt munkatermekben 
folyt. A munkakörülmények ennek ellenére egészségtelenek voltak, mert az épület bővítése nem 
volt megoldható, ezért egy-egy helyiségben 8-9 munkás zsúfolódott össze.
A gyufagyártás jól jövedelmezett, az 1844-45. évi bevétel a 130.000 forintot is meghaladta. 
Ebben az időben Zarzetzky Kőbányán szőlőstelket is vásárolt, amelyből szintén jelentős jövede­
lemhez jutott.
Zarzetzky 1845-ben pesti polgárjogot nyert, üzeme 1846-tól viselhette a császári és királyi 
szabadalmú gyújtószergyár nevet, és gyártmányain feltüntethette a császári és királyi sast. Még 
ugyanabban az évben egy tűzeset kapcsán5 vizsgálatot rendeltek el a gyufagyárak biztonságát il­
letően, és összeírták a Pesten üzemelő 12 gyufagyárat, amelyekből tűzbiztonsági hiányosságok 
miatt hármat bezártak. Ekkor vonták meg Zucker Lázártól és Irinyi Jánostól is a gyufagyártási 
engedélyt.
Zarzetzky a szabadságharc leverését követő időkben is kamatoztatni tudta tehetségét: az 1853- 
ban készült kamarai jelentés szerint üzeme a fővárosi gyufagyárak között a munkáslétszámot te­
kintve S c h u l l e r  F e r e n c  200 főt foglalkoztató gyufaüzeme után következett, 150 fős munkáslét­
számmal.
1857-ben Zarzetzky 12.000 forintért megvásárolta a Váci út 117. szám alatti, R a m a s e d e r  Fe ­
r e n c  tulajdonában lévő, 4500 négyszögöl nagyságú építési telket, és ezen a helyen építette fel leg­
nagyobb gyufagyárát.6 Az építkezés idején, 1858-ban a Szövetség utcában, talán a Három bárány 
utcai gyár tehermentesítésére is, gyufagyártó üzemet, fiók-gyárat létesített. Gyáraiban a munkások 
bérezése megfelelt a többi pesti gyufagyárban fizetett bérnek (férfiak egy napra 1,50 forintot, nők 
1 forintot, gyermekek 60 krajcárt kaptak).
Zarzetzky 1862-ben termékeivel szerepelt a londoni világkiállításon, ahol is elismerő okle­
vélben részesült, itthon pedig hazai iparfejlesztő tevékenységéért érdemkereszttel jutalmazták, és 
bekerült a kor magyarországi híres embereit bemutató Hajnal naptárba is.
MUNKÁS-EGÉSZSÉGÜGY ÉS SZOCIÁLIS INTÉZKEDÉSEK
A gyufagyárak az ipari üzemek között a legegészségtelenebbek voltak, és Zarzetzky József gyu­
faüzemei sem voltak hiányosság nélküliek. A nem megfelelő munkakörülmények és sorozatos 
megbetegedések miatt 1858-ban a Szövetség utcai részleg pénzbírságot fizetett, és felhagyott mű­
ködésével. Annak ellenére, hogy Zarzetzky a Három bárány utcai gyárának beteg munkásairól 
már 1846-tól kezdve gondoskodott, 1863-ban a hiányosságok miatt ennek a telepnek is be kellett 
zárnia kapuit. A gyárban uralkodó munkakörülmények összeírása egyúttal az első dokumentum a 
vegyipari munkások egészségügyi helyzetéről Magyarországon.7 Szabálytalan volt a 10 év alatti gye­
rekek foglalkoztatása is, a Három bárány utcai telepen Zarzetzky ezért külön bírságot fizetett.
A Váci úti, jól megtervezett épületben a gyufaszálakhoz szükséges fa feldolgozásától a készáru 
csomagolásáig tartó munkafolyamatok osztályokra osztott, világos és jól szellőző munkatermek­
ben zajlottak. A Váci úton a dolgozók számára szoba-konyhás munkáslakásokat is építettek.
1863-ban a gyárban betegsegélyző és nyugdíjpénztár létesült. A pénztárba a munkások megha­
tározott tagdíjat fizettek, amellyel a munkaadó gazdálkodott. A betegszabadság ideje alatt a pénz­
tár a dolgozó fizetésének felét, elhalálozás esetén a temetés költségeinek felét fizette. A munkások
226
10.23716/TTO.18.2011.32
bizalmatlansága az általuk befizetett pénz megfelelő felhasználását illetően folyamatos súrlódá­
sokhoz vezetett. 1872 végére a helyzet feszültté vált, a dolgozók sztrájkkal gyakoroltak nyomást a 
munkaadóra, és ezzel elérték, hogy a betegsegélyező alap kezelésébe munkásokat is bevontak.
ZARZETZKY JÓZSEF SZLOVÁK KAPCSOLATAI
Zarzetzky, házasságai révén, szorosan kötődött a szlováksághoz, és már 1846-ban, a felvidéki 
éhínség idején feleségével együtt támogatta a -  főként Árva megyéből Pestre menekült -  szlo­
vákokat. A felnőtteket és az idősebb gyerekeket gyáraiban foglalkoztatta, a fiatalabbakat pénzzel 
segítette, valamint finanszírozta esetleges orvosi ellátásukat is.
Szlovák iparos barátai ismertették meg az 1860-as években szerveződött, bázisául a polgársá­
got tekintő, céljának a békés magyar-szlovák együttműködést kitűző, az általános műveltséget és a 
szlovák irodalmi munkákat terjeszteni kívánó mozgalommal.
A  mozgalom nyomdájának, a Minervának -  amely az első szlovák-magyar nyomda is -  a gyu­
fagyáros nem csupán egyik részvényese, hanem elnökségi tagja is volt. A  nyomdaalapító B o b u l  A 
Já n o s  jó  barátja volt, akitől a Zarzetzkyről írt alaposabb munka is származik.
Zarzetzky elfogadta a meghívást a Fiatal Szlovákok Demokratikus Pártjába is. A szlovák köz­
oktatás helyzetét és szlovák iskolák létesítését személyes közbenjárással is igyekezett elősegíteni, 
azonban ez irányú erőfeszítései politikai okok miatt mérsékelt sikert arattak.
A VILÁGKIÁLLÍTÁS ÉS AZ UTOLSÓ ÉVEK
Az 1867. évi Párizsi Világkiállításon a hazai gyufaipart Zarzetzky József gyufagyára képviselte. 
A kiállításon termékeit ezüstéremmel jutalmazták. A gyufagyár a kiegyezés után Részvénytársa­
ság alakjában szerveződött újjá. Az 1870-ben készült részvénytársasági összeírás szerint a vállalat 
600.000 forint tőkével rendelkezett, amelyből 250.000 forintot részvénypapírokba fektetett.8
Néhány évnyi rövid fellendülés után, az 1872-1873. évi gazdasági túltermelési válság miatt 
fizetési nehézségek léptek fel. A dolgozók létszáma 300 főre csökkent. 1872 végén -  1873 elején 
a részvénytársaság hivatalosan feloszlatta önmagát, de a vállalkozás teljes felszámolása csak 1874 
elején következett be.
Zarzetzky üzleti sikereit bizonyítja, hogy az 1860-as években Pest város igen nagy összeggel 
adózó polgárai közé tartozott, és a legnagyobb adófizetők jogán a városi közgyűlés virilista képvi­
selőinek sorába léphetett. Ezt a tisztségét az 1873. évi városegyesítést követő választásokig töltötte 
be. A városi közgyűlésben végzett munkájával egy időben az Első Magyar Iparbank vezetőségének 
tagja volt.
EPILÓGUS
Gyufaipari vállalkozásának több mint 30 éves fennállása után Zarzetzky rövid ideig kőolaj- és 
faáru fuvarozással foglalkozott, a Váci úti gyárat telephelynek használta, és kisebb építkezéseket 
is végeztetett. 1878-ban felesége elhunyt. Zarzetzkyről utoljára 1880-ból van híradásunk: ekkor 
kérelmet nyújtott be gyufaszárító helyiség építésére, de a terv nem valósult meg. A gyufagyáros 
1885. május 25-én fejezte be munkával töltött, küzdelmes életét. Idősebb fia még apja életében 
folytatta a családi vállalkozást, és a Három bárány utcai első gyárhoz közel, a Gyár utca 29. szám 
alatt üzemeltetett gyufagyárat ifi. Zarzetzky József és Társa néven. A gőzgépet is alkalmazó gyár, 
melynek raktára a Szerecsen utca 6 . szám alatt volt, 1877-ben szüntette be működését. A gyufa­
gyárak sorából hivatalosan csak 1933-ban törölték.
227
10.23716/TTO.18.2011.32
Jegyzetek
1 Z . G . -  Zombory Gusztáv: A Zarzetzky-féle gyufagyár Pesten. In: Vasárnapi Újság, 1863. 40. sz. A szignót Lósy- 
Schmidt Ede oldotta fel.
2 A 19. századi hazai kisnemesek ugyancsak „úri” foglalkozást -  csizmadia, szűcs -  választottak.
3 A hazai faipar történetéből ismert, hogy az első pesti gyufagyár Zucker Lázár vezetésével 1834-ben kezdte meg 
működését, két évvel később az Irinyi János találmányát megvásároló Rómer István alapított gyárat, 1839-ben  
pedig a zajtalan foszforos gyufa kikísérletezője, Irinyi János kezdett gyufagyártó vállalkozásba.
4 Rónai Bori: Pillanatképek Terézváros Ipartörténetéből. In: Terézváros, 2005. június.
5 A tűz Schönwald Hermann (1844-ig Irinyi János üzlettársa) Király utcai gyufagyárában keletkezett, 1846. 0 9 .12-én.
6 A telek egyes források szerint a mai Dagály utca környékén volt, más forrás szerint a gyár az Árpád-híd felül­
járójának helyén állt, lásd: Róbert Péter: Zarzetzky József gyufagyára. In: XIII. kerületi hírnök, 2008. május, 
13. szám.
7 Móra László -  Próder István: A magyar kémia és vegyipar kronológiája 1800-1944. Magyar Tudománytörténeti 
Intézet kiadása.
8 Name dér Gesellschaft: Zarzetzky’sche Zündwaren-Fabriks-Actien... 
www.eco.wakayama-u.ac.jp/~ykawabat/.. ./1870255-256ZZFAG .pdf
A szerző címe:
Kovács Ottó
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytára
1117 Budapest, Kaposvár utca 11-13 .
e-mail: kovacsotto@mmkm.hu
228
10.23716/TTO.18.2011.32


A Zarzetzky-féle gyufagyárak

Tömpe, Péter

TÖMPE PÉTER
A BUJAKÓR GYÓGYSZEREI 
MAGYARORSZÁGON
(100 éves a Salvarsan)
A bujakór (vérbaj, syphilis, lues) fertőző jellegét m ár középkori megjelenésekor felismerték és ennek megfele­
lő terápiákkal próbálkoztak. A kemoterápia megszületéséig a különösen ijesztő tünetek gyógyítására alkalmaz­
tak empirikus terápiákat. Ezek főleg toxikus szervetlen anyagok: higany, bizmut és arzén készítményei voltak. A 
mikroszkópi technika, vitális festés és a fémorganikus vegyületek szintézis módszerei tették lehetővé a Salvarsan 
felfedezését. Nem a véletlen, hanem a tematikus hatás-szerkezet vizsgálatok sora vezetett a 100 évvel ezelőtti fel­
ismeréshez. Paul Ehrlich 606-os vegyületének hatása a magyar gyógyszervegyészeket is új, hatásos struktúrák ku­
tatására ösztönözte. E kemoterápiás hőskor a penicillin, ill. az antibiotikumok megjelenéséig (az 1940-es évek 
végéig) tartott.
A  bujakór (vérbaj, syphilis, lues) magyarországi megjelenéséről és elterjedéséről F o r r a i  Ju d i t  
orvos-történész munkáiból nyerhetünk átfogó képet. A fertőző (de nem járványos) betegség meg­
jelenése mindig függött az illető ország geopolitikai helyzetétől: a háborúban vesztes országokban 
különösen megnőtt a fertőzések száma. Ez jelenik meg például a középkori „francia”- vagy „nápo­
lyi”- betegség kifejezésekben, de a 20 . századi háborús propagandában is. (l.ábra)
1. ábra: Syphilis fertőzésre figyelmeztető plakátok 
A betegség fertőző jellegét már középkori megjelenésekor felismerték és ennek megfelelő terá­
piákkal próbálkoztak, első sorban a különösen ijesztő tünetek gyógyítására. A fertőzött szervezet­
ben tovább élő kórokozó (Spirochaeta pallida) azonban ún. másodlagos és kései tüneteket okozott, 
melyek gyakran vezettek az áldozat teljes testi és szellemi leépüléséhez, majd halálához. (2 .ábra). 
A kései idegrendszeri tünetek tüneti kezelésére vezette be a brómterápiát L a u f e n a u e r  K á r o l y  
(1848-1901) ideggyógysász, aki K a r l o w s z k y  G e y z a  (1860-1936) gyógyszerész eredeti magyar 
készítményét, a rubidium-ammónium-bromidot alkalmazta.
295
10.23716/TTO.18.2011.43
sy p h ilis
r
s z e x u á lis  k a p c s o la t ta l ,
vagy v é i t t A m la i i t t u i l
korai K ése l (tercier)
ídagrandaxar 
k a r in g M  
g u m m án 
la p p a n g ó
2. ábra: A lues kórokozója (Spirochaeta pallida) és a vérbaj korai, majd késői tünetei
£ lc r p rrsön lirh f S c h u tz .
fler,<íid|ir
JS ran ffif itrn  brr M r fd ilr é tö t lic i lf ,
*<> ü>l4(
lnalié<r n»jf*Ndnb«i. *hiwiafcí$rt CJfnnfi« in tcr Siflw nut tmnl> S a ïu d i i ;  « l in te l ,
m M  »••••’ ••»*•
Wr scr jrítlff  J a v u ln i, iir  ariblidi« líwírndíUarkeil 
n i  brrfR
fa ir  raina i l  Ctifliÿ-
i«  6<rÉFttxriojj» fe<i í !erf«R«í.
3. ábra: A 19. század második felében már a fertőzés korai felismerésére és elkerülésére hívták fel a figyelmet.
A fertőzést okozó mikroba ismerete előtt, már szintén a középkorban, tapasztalatok alapján talál­
tak olyan vegyületeket, melyek hatásosnak bizonyultak a betegség kifejlődésének megállítására. 
Ezek a vegyületek a guajakol, a higany, az arzén és a bizmut származékai voltak. Valamennyi ma is 
megtalálható -  természetesen más formában -  gyógyszerhatóanyagaink között. (4.ábra)
HIGANY
vegyületek
ARZÉN
Vegyületek
BIZMUT
vegyületek
ANTI­
BIOTIKUMOK
Hg-paszták
Kalomel
Sublimat
Novasurol
Salvarsan
Neosalvarsan
Neosilbersalvarsan
Myosalvarsan
Solusalvarsan
Spirocid per os
Mapharsan
Bismogenol
Casbis
Spirobismol
kombinációk
Salvarsannal
és
Penicillinnel
Penicillin
4. ábra: Antiluetikumok a higanypasztától a penicillinig.
A guajakolt (orto-metoxifenolt), a guajakfakéreg főzetének hatóanyagát, 1519 óta h a sz n á ltá k  
az 1-2 hónapos kúrák alkalmával. E kúrákat higanykenőccsel végzett, ismételt bedörzsöléssel egé­
szítették ki. A kezelések eredményesek voltak, ha a beteg elkerülte a higanymérgezést. (A fém 
higanyból készült kenőcsök ma is ismert gyógykészítmények.)
A higany kis terápiás szélességét (a mérgező és gyógyító adag közötti kis különbséget) k ev ésb é
296
10.23716/TTO.18.2011.43
toxikus anyagokkal próbálták helyettesíteni. Hatásosnak bizonyultak a bizmut vegyületei és az 
antimon-vegyületek. Utóbbit a -  rövid ideig -  Magyarországon is praktizáló Pa r a c e l s u s  (1493- 
1531), a jatrokém ia megalapítója vezette be a terápiába. (5.ábra)
5. ábra: A guajakol-főzet és a higanykenőcs alkalmazásának középkori ábrázolása. -  Paracelsus, az orvosi kémia 
megalapítója. -  A bizmut tartalmú BÍZOL injekciót Magyarországon az EGGER gyógyszergyár az 1930-as években
is forgalmazta.
A periódusos rendszernek az antimonnal és bizmuttal azonos oszlopába tartozó elemek közül 
az arzén alkalmazása logikusnak tűnt, de a szervetlen arzénvegyületek igen kis hatásszélessége mi­
att senki sem élt volna túl egy arzénkezelést. Várni kellett a szerves arzénvegyületek felfedezésére, 
ami csak a 20. század elején sikerült. A siker viszont rendkívüli volt.
Az arzénvegyületek sikeres alkalmazásához két felismerésre volt szükség. Az egyik a kórokozó 
azonosítása és mikroszkópi vizsgálati módszere, az ún. vitális festés, a másik annak felismerése, 
hogy a vitális festéskor alkalmazott vegyületek elpusztítják a már megfestődött mikrobákat. Pa u l  
E r l i c h  (1854-1915) „bűvös golyóknak” nevezte azokat a színezékeket, melyek szelektív mérgező 
hatásúak voltak a spirochaetákra (és egyéb baktériumokra is).
Ehrlich, aki eredetileg orvos volt, először arra a felismerésre jutott, hogy az arzén toxicitása 
lényegesen csökken, ha szerves vegyületben fordul elő, azaz szén-arzén kémiai kötést tartalmaz. 
Ezen túlmenően, az arzén oxidációs foka három és öt lehet, tehát -C -A s =  vagy -C = A sE  kötések 
jellemezhetik a molekulát.
Ehrlich a vegyész végzettségű, japán Sa c h a c h i r o  H a t á v a l  (1873 -  1938) közösen kezdett (a 
világon először) szisztematikus, megtervezett kutatásba. Először csak a három vegyértékű arzén 
származékait állították elő, és a szerves molekularész szerkezetét változtatták, a hatás erősségé­
től függően. A hatszázhatodik vegyületük bizonyult a leghatásosabbnak: a kísérleti állatok véré­
ből eltűntek a kórokozók és a gyógyulás igen hamar bekövetkezett. Ezt a vegyületet nevezték el 
Salvarsannak. (ó.ábra)
salvarsan
Ehrlich-Hata 606
ó.ábra: A Salvarsan szerkezeti képlete és a két Nobel díjas felfedező, Ehrlich és Hata.
A tudatos kutatás Ehrlich féle  módszere és a Salvarsan hónapok alatt ismertté vált a világon. A 
fantasztikus siker szinte valamennyi gyógyszervegyész fantáziáját megindította. Igen hamar meg­
297
10.23716/TTO.18.2011.43
oldották a Salvarsan és származékai (sói) ipari méretű előállításának módszerét. Különös tech­
nológiai nehézséget okozott, hogy a Salvarsan csak lúgokban oldódott, viszont a lúgos oldat nem 
injektálható az emberi szervezetbe, és a vegyület a levegő oxigénjével is reagál, tehát inért töltőgáz 
alkalmazása volt szükséges az injekciós ampullák előállításához. A manuálisan előállított poram- 
pullák a mai napig stabilisnak bizonyultak.
Magyarországon az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár (majd EGYT, ma EGIS Nyrt.) elődvál­
lalatai: „DR.EGGER”, a „PALIK ÉS TÁRSA”, valamint a „MAGYAR PHARMA” gyógyszergyárak 
kezdték el a salvarsan (ill. Neosalvarsan) gyártását és forgalmazását. Utóbbi a BAYER cég magyar- 
országi képviselőjeként. Természetesen az intézeti és gyári kutatók is ún. kerülő (és eljárás) szaba­
dalmak kutatásába kezdtek, valamint a salvarsan utódvegyületeit állították elő (Revival, Sanarsol, 
Pallicid). Originális kutatás eredménye lett a DINARSAN nevű készítmény, a tragikus sorsú ve­
gyész, F o d o r  Im r e  által kifejlesztett vegyület.
7. ábra: Az 1930-as években az öt vegyértékű arzén származékok is hatásosnak bizonyultak a syphilis 
kezelésében. M agyar kutató, dr. Fodor Imre fejlesztette ki a DINARSAN nevű vegyületet, amely
a vállalat sikeres terméke lett.
Az igen nagy számban előállított antiluetikumok forgalmának és jövedelmezőségének azon­
ban egy csapásra véget vetett egy teljesen új szerkezetű és új hatásmechanizmussal ható vegyület. 
Ez volt a penicillin, az antibiotikumok első képviselője. A negyvenes évek után már a penicillin 
vált egyeduralkodóvá a bujakór -  és igen sok más -  fertőző betegség kezelésében, de a Salvarsan 
felfedezése és története a mai napig példa a tudományos gyógyszerkutatás művelésére.
A szerző címe:
Dr. Tömpe Péter
EGIS Gyógyszergyár Nyrt.
H -l 106 Budapest, Keresztúri u. 30 -  38. 
e-mail: tompepet@t-online,hu
1» Y .4 H *  A *
D. IG&EB M).
6 kém. te*aÉ*o:
r»1 4^ 0q Ar*»n 02S g 
Swbeuion ÍA iio m u K u lo ru  
•lkai.
C m *  «
u ltom uö loot« it -  w J I♦»
298
10.23716/TTO.18.2011.43


A bujakór gyógyszerei Magyarországon. (100 éves a Salvarsan)

Debrődi, Gábor

A mentők szakfelszerelései a 19.-20. század fordulóján

Not a member yet