REAL-EOD

Darók, Judit

Növényanatómiai-botanikai terminológiai szótár

Никчевић, Радомир

Nikčević, Radomir

Манастир Сопоћани = Manastir Sopoćani

Magay, Tamás

A magyar szótárirodalom bibliográfiája

Petőfi S., János

Dobi, Edit

A szövegösszefüggés elméleti és gyakorlati megközelítési módjai. Poliglott terminológiai és fogalmi áttekintés : Petőfi S. János 80. születésnapjára

Balázs, György

Különleges betonok és betontechnológiák IV.

Forrai, Judit

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

Modern kori népvándorlás - prostitúciós migráció az elmúlt 100 évben

Kroó, Norbert

KROÓ NORBERT
Nanotechnológia és orvostudomány
Örülök, hogy itt lehetek, köszönöm a lehetőséget. Bevallom őszintén, hogy amikor megkap­
tam előadásom javasolt címét és összeszedtem a rendelkezésemre álló anyagból az elképzelhető 
minimumot, akkor egy 35-40 perces előadás állt össze. Megpróbáltam kihagyni a legkevésbé fon­
tos ábrákat, de még mindig annyi maradt, hogy kétséges a kapott 10 perces idő betartása. Min­
denesetre megpróbálom rövidíteni. Ezért valószínűleg nagyon töredezett lesz az előadás, amiért 
már előre is elnézést kérek.
Azzal kezdeném, hogy azok az eredmények, amelyekről beszélni fogok, lényegében az utolsó 
évtizedben születtek, sőt, néhány olyan eredményt is megemlítek, amely napjainkban is csak a 
születés fázisában van.
Általában is igaz, hogy az emberiség történetében talán még soha sem történt annyi változás, 
mint napjainkban. Az 1. ábrán azt mutatom be, hogy melyek voltak a leglényegesebb technológiák 
a múlt század ötvenes éveiben (az ábra bal oldalán) és melyek a ma és a közeljövő kulcstechnoló­
giái (az ábra jobb oldalán). A nanotechnológiát, mint várhatóan kiemelkedő fontosságú tényezőt, 
bekereteztem. Napjainkban három olyan nagy technológiai forradalom zajlik, amelyek mindegyi­
kének jelentősége túlnő talán még a 19. század ipari és mezőgazdasági forradalmának jelentősé-
T e ch n o lo q ie s in the 1950’s
Lasers
Programmable
Systems
ENIAC
Transistor
fül
/Atomic Clock
Pl
DNA
T o d a \ /  for 2015 and bevond.
Directed Energy
Immersive
Environments Biotechnology
11
10.23716/TTO.18.2011.03
gén is. Ezek az információ-, a bio- és a nanotechnológia forradalmai. Ráadásul ezek még össze is 
kapcsolódhatnak. Erre példa a bioinformatika.
Térjünk át most a nanotechnológiára, amely a 100 nanométer alatti méretek tartományában 
új anyagoknak vagy eszközöknek az előállítását öleli fel és számos olyan ígérettel jelentkezik, ame­
lyeknek kisebb-nagyobb valószínűséggel már a közeljövőben is haszonélvezői lehetünk. Például 
a biomedicinális alkalmazások területe is ezen ígéretek egyike. A következőkben az ígéretek közül 
néhánnyal kívánok foglalkozni.
Bármilyen technológiáról is van szó, szükséges, hogy amit csinálunk, azt lássuk is valamilyen 
formában. Nem feltétlenül vizuálisan, tehetjük ezt valamilyen közvetett módon is. A legegysze­
rűbb eset persze, amikor szemünk felbontása elegendő a megfigyelésre. Az ennél bonyolultabb 
esetekben (vagyis a szabad szemmel nem követhető eseményeknél) az optikai mikroszkópok kü­
lönböző válfajainak alkalmazása segíthet. A nanotechnológiában természetesen nem alkalmasak 
ezek az eszközök, már csak azért sem, mert van az optikának egy olyan szabálya (ezt úgy hívják, 
hogy a felbontóképesség diffrakciós határa), amely szerint: ha két pont közelebb van egymáshoz, 
mint annak a hullámhossznak durván a fele, amellyel meg szeretnénk figyelni ezt a két pontot pél­
dául egy optikai mikroszkóppal, akkor ezt a két pontot ez a mikroszkóp egy pontnak látja. Tehát 
a nanotechnológiai alkalmazásokban, melyekben a fény hullámhosszánál sokkal kisebb szerkeze­
tekkel lehet dolgunk, nyilvánvalóan valami új dolognak kell születnie.
A nyolcvanas években az új eszközök alapformái meg is születtek. Ezek egyike az ún. atom- 
erő-mikroszkóp, amelynek lelke egy finom rugóra épített tű, melyet egy felület felett mozgatunk. 
A felület és a tű közötti erő változása miatt a rugó deformálódik, amit a felületéről visszaverődő 
lézerfény szögének változása útján detektálunk. A pontról-pontra rögzített állapot a felület topo­
lógiáját adja vissza
A másik alapeszköz az úgynevezett pásztázó alagútmikroszkóp. Ennek egy fémtű a lelke, ame­
lyet egy fémfelület fölött mozgatunk. A tűt olyan közel tartjuk a felülethez, hogy egy ún. alagút­
áram folyik a tű és a felület között. Ezt az alagútáramot állandó értéken tartjuk, ami csak úgy le­
hetséges, ha a fémtű a felület egyenetlenségeit követve, azoktól azonos távolságra marad. Mindkét 
mikroszkóptípus néha az atomi felbontásig lemenve képes felületekről képet alkotni.
Én magam egy speciális pásztázó alagútmikroszkópot használok, amely egyszerre három ké­
pet készít egy fémfelületről: a topológiai képen felül, az ún. felületi plazmonok által létrehozott 
elektromágneses tér eloszlásáról tájékoztat, valamint felületi hőtérképet is készít század fokos fel­
bontással. A 2. ábrán egy aranyréteg felületén felvett 3 ilyen képet mutatok be. A 2a ábra a mik­
roszkóp mechanikus része, 2b a topológiai, 2c az elektromágneses, 2d pedig a termikus kép. A 3.
12
10.23716/TTO.18.2011.03
B
L
v V
r
í
y
ábrán pedig egy DNS molekula képét mutatom be „klasszikus”(bal oldal), ill. atomerő mikroszkó­
pos (jobb oldal) felvételen. A különbség valóban óriási.
Áttérve az egészen kis méretekre, egyetlenegy témát választottam ki, amelyről beszélni szeret­
nék. A téma a 4. ábrán látható, viszonylag kisméretű, gyönyörű kehelyhez kötődik, amely London­
ban, a British Museumban van kiállítva. A Krisztus előtti IV. században görögök csinálták üvegből, 
az üveg színe zöld, felületén dombormű látszik, tipikusan görög formákkal, Ha a kehely belsejében 
egy lámpát felkapcsolunk, akkor a színe zöldről pirosra vált. Ennek oka pedig az, hogy ebbe az 
üvegbe nagyon kis mennyiségű aranyport olvasztottak, az ún. nanogömböcskéket, és ezeknek a 
nanogömböcskéknek fény hatására piros fényük lesz. A kehely a Krisztus előtti IV. században ké­
szült, én pedig most arról szeretnék beszélni, hogy mi a színváltozás magyarázata. Annak ellenére, 
hogy már a görögök is ismerték ezt a jelenséget, én mégis új típusú fénynek szeretem nevezni. Ez az 
új típusú fény fémfelületekhez, vagy kisméretű fémrészecskékhez van kötve, hullámszerűen terjed 
a felületen és a felületre tekintve nem lehet látni. Pontosabban csak akkor lehet látni, ha az ember 
„megzavarja” a felületen terjedő elektromágneses hullámot például úgy, hogy egy szóró szemcsét 
helyez ebbe a térbe, amit az optikai zsargonban közeli térnek nevezünk. Ennek a térnek sok érde­
kes tulajdonsága van, ezek közül említek az alábbiakban néhányat. Mint már említettem, ez a fény 
fémfelületekhez van kötve és nem egészen úgy viselkedik, mint a szabad térben terjedő fény. Hul­
lámhossza és fénykvantumainak energiája között más az összefüggés, továbbá a diffrakciós limit, 
ami a látható fényben korlátozza a felbontóképességet, ez erre az ún. plazmonfényre nem érvényes. 
Tehát ezt a fényt fe l lehet használni nanotechnológiai vizsgálatokra, ezt lehet felületen vezetni, sőt til­
tott sáv hozható létre, amely gátolja egy jó l meghatározott hullámhossztartományban a plazmonfény 
terjedését a felületen, ami lehetővé teszi plazmonikus tranzisztor létrehozását is. De ezen új típusú 
fény manipulálásának olyan további lehetőségei is megvalósíthatók, amelyek plazmonikus chip 
építését teszik lehetővé a diffrakciós limit korlátozó hatását átlépve, igen kis méretekben.
A továbbiakban arról szeretnék beszélni, hogy ezen új típusú fény igen nagy elektromos teret 
produkálhat a fémek felületén, ráadásul ez a tér lokalizálódhat a felület kis göröngyein, ami továb­
bi lokális térerősség-növekedést jelent.
Egy további érdekes dolog: a klasszikus optikából tudjuk, hogy ha egy nyílás kisebb, mint a 
fény hullámhossza, akkor ez a fény nem tud a nyíláson áthatolni. Az 5. ábrán egy olyan aranyle­
mezt mutatok, amelyen -100 nanométeres lyukak vannak, ez ötöde-hetede a látható fény hullám­
13
10.23716/TTO.18.2011.03
hosszának, és mégis látszik (5b kép), hogy a másik 
oldalon is megjelenik a fény. Ennek magyarázata, 
hogy az aranylemez felületén ezt az új típusú fényt 
lehet létrehozni, ez pedig átléphet a lyukakon, mivel 
erre nem érvényes a diffrakciós limit korlátja, a másik 
oldalon pedig a plazmonfény visszaalakulhat „nor­
mális” fénnyé és ezt már lehet látni. Mint már emlí­
tettem, igen nagy tér jöhet létre a felületen. Ezt mu­
tatom be egy mikroszkópfelvételemen (6. ábra), ahol 
a baloldali képen egy ideális aranytükörnek a felüle­
te látszik, mérete 100x100 nanométer, tehát jóval ki­
sebb, mint a fény hullámhossza. A jobboldali képen 
pedig az az elektromos tér látszik, amely a szemcsék 
határán igen nagyra duzzad, néha ezerszeresére is 
nőhet azon lézerfény teréhez képest, amellyel ezeket 
a felületi plazmonikus fényhullámokat létrehoztuk.
Ha ebbe a nagy elektromágneses térbe molekulákat 
helyezünk és Raman-szórásra kényszerítünk, akkor 
elérhető az, hogy ennek a Raman-szórásnak a hatás­
keresztmetszete a szabad molekula szórási hatáske­
resztmetszetének akár 1014-szeresére növekszik. Ez
azt jelenti, hogy egy kis ügyeskedéssel akár néhány molekulának a Raman-szórását ki lehet mutatni. 
És a Raman-szórás talán a legegyszerűbb optikai módszer, amellyel molekulákat azonosítani lehet, 
mert minden molekula jellegzetes színben sugároz. Ezt a módszert alkalmazva, rendkívül érzékeny 
kém iai és biológiai szenzorokat lehet létrehozni, amelyek igen kis mennyiségű anyagok kimutatására 
alkalmasak. Gondoljanak például arra, hogy ezzel a módszerrel például a rákos szöveteket nagyon
korai állapotban ki lehet mu­
tatni, hiszen ilyen szövetek­
ben egyes molekulák optikai 
tulajdonságai is megváltoz­
nak. Bizonyos esetekben akár 
leheletből is pillanatok alatt 
ki lehetne mutatni a kezdődő 
rákos elváltozásokat. De az 
orvosi diagnosztika más te­
rületein is jól használható ez 
az új típusú fény. Vegyük pél­
dául a fluoreszcencia mikro­
szkopia esetét. A fluoreszcencia erőssége is nagy mértékben, akár százszorosára is növelhető ebben 
az új típusú fényben, ami ugyancsak érzékenyebb diagnosztikai módszerek kifejlesztését teszi lehe­
tővé. Ezek a diagnosztikai módszerek már számos laboratóriumban rendelkezésre állnak.
Utoljára egy példa a terápiás alkalmazásokról. Már említettem, hogy kisméretű, például arany 
részecskéken óriási elektromágneses térerősségeket lehet létrehozni. Valamikor a 90-es évek kö­
zepén erről tartottam egy előadást a houstoni Rice Egyetemen, amelyen beszéltem egyebek között 
ezeknek a nagy tereknek a lehetőségeiről is. Az előadáson részt vett egy fizikus-vegyész házaspár 
is, akik kedvet kaptak a témához és úgy gondolták, hogy ezt a jelenséget az orvosi gyakorlatban 
fogják alkalmazni. Mit tettek? Kifejlesztettek egy olyan módszert, amellyel kontrollálható módon 
azonos méretű gömböcskéket, pontosabban nanogömböcskéket lehet létrehozni. Sőt még spórol­
tak is, mert kvarcgömböcskékre párologtattak nagyon vékony aranyréteget. Ezen a vékony aranyré-
14
10.23716/TTO.18.2011.03
tegen külső fénnyel létre lehet hozni az említett óriási tereket a plazmonikus fény segítségével. Mint 
ahogy az a 7. ábrán látható, ezeket a gömböcskéket intravénás injektálással a (mell)rákos szövetekbe 
juttatták, külső fényforrással megvilágították és a létrehozott óriási terek elpusztították a rákos sej­
teket. A gömböcskék méretétől függ, hogy milyen színű fényre érzékenyek. Ha ez az infravörös 
tartományba esik, a testszöveteken jól áthaladó fényt használhatunk. Ez a technológia (terápia) 
Amerikában már emberi kipróbálás alatt áll.
A rendelkezésemre álló időből ennyire futotta. De talán ez is szemlélteti azokat a lehetősé­
geket, amelyeket a plazmonikus fény teremt az informatikában, orvoslásban, de általában a 
nanotechnológiában is, amely a 21. század egyik forradalmának forrása lehet.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
15
10.23716/TTO.18.2011.03


Nanotechnológia és orvostudomány

Gulyás, Péter Pál

GULYÁS PÉTER PÁL
Interdiszciplináris tudománytörténeti 
kérdések: csillagászat és mitológia, 
nyelvészet és paleoasztronómia
A der-die-das jelenség
A szerző a tárgyban megjelent könyvének („A der-die-das rejtélye”) kivonatát adja cikkében. Elmélkedéseit 10 
pontban foglalja össze. Ezek szerint az indoeurópai nyelvek többségében a főnevekhez rendelt nemek megértése 
a nyelvtudományból kiindulva nem lehetséges, sokkal inkább a paleoasztronóm ia tárgykörébe tartozik. Amikor 
a főnevek nemekkel való ellátása kezdődött, a geocentrikus kozmoszmodell uralkodott, az Égapával és a Föld­
anyával. Ez az ideológia -  m int köztudott -  m ár régen megdőlt és korunkban, amikor egyre-másra keletkeznek új 
fogalmak, s ezek jelölésére a nyelvekben új szavak, ennek az őskori ideológiának a tarthatatlansága egyre inkább 
nyilvánvaló.
1. A 19. század tudományunk aranykora. Akkoriban pl. a mítoszkutatás még sokkalta inkább 
megfelelt az interdiszciplináris elvárásoknak, együtt volt bennük a mítosz, folklór, őscsillagászat, 
nyelvtörténet és őstörténelem kutatás, vagyis mindaz, ami egybe is tartozott. Ekkor születnek oly 
határkőnek számító titáni művek, mint I p o l y i , K á l m á n y , vagy K a n d r a  nagy kutatásai, melyek­
kel örökre beírták magukat a magyar tudománytörténetbe. Más kérdés, hogy nem rózsákkal hin­
tett úton jártak. Amiről itt szó lesz, az arra legyen példa, milyen nagy bajokat okoz egy helytelen 
besorolás, amikor egy kérdéskört nem a megfelelő boncasztalon vizsgálnak.
2. Az indoeurópai nyelvek legszembeötlőbb különössége, hogy a főneveiket nemekbe öltözte­
tik. Ezt a jelenséget a nyelvészet tárgyalja időtlen idők óta, holott megértése a nyelvtudományból 
nem lehetséges. Ugyanis, és ez képezi mondandónk tárgyát, a téma a paleoasztronómia asztalára 
tartozik, de a klasszika filológia is sokkalta inkább otthona. Itt most majd megmutatkozik, mekko­
ra szükség van az interdiszciplináris kutatásra, a tudományágak közti vérkeringésre. Szomorú, ám 
nem látni nyomát, hogy a csillagászattörténet vagy mítoszkutatás bármikor is igényt tartott volna 
e jelenség vizsgálatára, színpompás problematikái sorába emelve azt.
3. Az indogermán nyelvek legtöbbjében a főneveket hím-, nő- és néha semleges nembe hugyo­
z v a  találjuk. Mivel indokolja ennek szükségességét a kérdést vizsgáló nyelvészet, mit mond arról, 
hogy mire is jó mindez? A nyelvészek végső álláspontja ebben a kérdésben a nyelvkönyvekben 
csapódik le, hisz ott kell elmagyarázni pl. egy miénkhez hasonló nem nélküli nyelvekből érkező 
nyelvtanulónak e szokás velejét, azt, hogy honnan gyökerezik és mire szolgál? Elmondható, hogy a 
nyelvkönyvek, kezdve az ógörögtől, latinon át németen keresztül a szláv nyelvekig, ez ügyben egy 
húron pendülnek. Azt állítják és sugallják is egyben, hogy az indoeurópai népeknél alanyi, vagyis
133
10.23716/TTO.18.2011.19
saját jogon történik ez a nemekbe sorolás. A névszó eszerint olyan nemet kap, ami magánvalósága 
szerint jár neki. Pl. a nőnemű lény nőnemű felfestést, a hímnemű hím jelölést kap. Természetesen
-  teszik hozzá - ,  akadnak kivételek szép számmal.
4. Eszerint, ha teszem azt, a magyar nyelvbe betolnánk ezt az egész nemesítési rendszert, ak­
kor pl. az apa főnév egy hímségre vonatkozó jelet kapna, névelő vagy szóvég formában. A tyúkot 
ugyanígy a női mivoltára utaló félreérthetetlen jelzéssel látnánk el. A balta, vagy a fakan ál pedig 
nyilván semlegesnem jelű volna, a többi tárggyal egyetemben. A fajnevek, mint pl. az ember, vagy 
a ló ugyancsak semleges, hisz ezek a főnevek mind a hím, mind a női egyedek összefoglalásai. A 
fogalmak úgyszintén mi mást kaphatnának nemi minősítésben, mint semlegest, mivelhogy nem 
ivarosan szaporodnak. Ne tessék elfeledni, ezt a játékot most a nyelvészek receptje s diagnózisa 
nyomán követjük el, mivelhogy ők azok, akik azt állítják, hogy saját jogon jár a nem a névszónak. 
Ámde ha munkánkat bevégezve, ami egyébként egy hozzáértő stáb segítségével a magyar nyelven 
pár nap alatt megoldható lenne, mivelhogy a besorolás nem jár sok vesződéssel, akkor felmerülne 
egy fontos kérdés: Mire szolgál ez az egész, hisz az ilyesmire az égadta világon semmi szükség! 
Hisz szükség van-e olyasmit külön jelölni, ami egyébként is nyilvánvaló? Szükség van-e megje­
lölni az apa hímnemét, amit maga a névszó félreérthetetlenül elárul. Tehát, ha a nyelvészeknek 
igaza van, s a nem valóban a kérdéses dolog önnön nemére utal, akkor mindez ízig-vérig fölösleges 
cicoma, hisz evidencia. Ez esetben viszont a nyelvészeknek és nyelvkönyv-szerzőknek fel kellene 
lelkileg készíteniük a nyelvtanulókat arra, hogy nekik itt most egy értelmetlen nyelvi szokást kell 
bebiflázniuk. Ámde nagynevű és hiteles nyelvészek e jelenséget épphogy az indoeurópai nyelvi 
fejlettség egyik fontos jeleként tartják számon, s ezt senki sem vonja kétségbe. Tehát remek a kom­
munikációjuk. Ámde miféle fejlettség az, amire, mint láthattuk, semmi szükség.
5. Hajoljunk hát közelebb e nyelvi specifikumhoz, miként is fest a gyakorlatban. Egy gyerek 
is észrevehetné, hogy a legkevésbé sem érvényesül a nyelvészek által diagnosztizált rendező elv, 
mert e szemüvegen át nézelődve akkora káosz mutatkozik, mintha részeg emberek osztogatták 
volna gúnyból a nemeket: hisz a szakáll, a férfiak ékessége nőnemű a neolatinban, a melltartó a 
németben hímnemű, a kislány semleges neműbb mint lámpa, vagy egy fogalom. A csecsemő itt-ott 
hímnemű, mintha leány csecsemők nem is léteznének. Eközben pl. a kaptafa vagy egy absztrakció 
olyan nemi jellel dicsekedhet, mintha ivarosan szaporodna. Tán a tárgyak lefizették a nemesítést 
végző őskori nyelvészeket azt remélve, hogy így, mint egy Andersen mese szereplői, életre kelhes­
senek. Lélegzetelállító, hogy az elvileg nemek felett álló faj nevek hím vagy nőnemet kaphatnak 
e gyakorlatban. Egy szó, mint száz, a nyelvészek iránytűjével e nyelvi dzsungelben képtelenség 
eligazodni, vagyis másféle tájékozódásra van szükség.
6. Hátha a helytelen koordinátarendszer választása okozza a galibát, mert nem a nyelvészet, 
hanem az őscsillagászat e jelenség szülőotthona. Amikor a „nemesítés” szokásának első nyoma­
ival találkozunk, a köztudatot ízig-vérig átitatta, uralta a geocentrikus kozmoszmodell. Arra a 
hésziodoszi típusúra gondolok, amelyben odafent egy hatalmas Égapa, egy titáni HÍMNEM terült 
el, s alant pedig egy óriási NŐNEM, a Földanya. Vessük fel, hogy a nemek az ide történő kozmikus 
besorolást szolgálták, vagyis egy korabeli nyelvújítás során aszerint osztották fel a világ dolgait, 
hogy ki vagy mi tartozik a nagy Hímnem, az Égistenség, vagy a nagy Nőnem, a Földanya nyájába, 
csapatába. (A semlegesnem kozmikus tulajdonosa tán a perszonifikált axis mundi, egy eget-föl- 
det összekötő Atlasz titán típusú lény személyében...). A lényeg, hogy e szokásban a kozmikus 
besorolás volt az eredeti cél, és a főnévi nem nem önmagára a névszóra vonatkozik, hanem az égi 
gazdára utal, mutat. És lám, ezen a szemüvegen át vizsgálódva rögvest helyére zökken egy csomó 
eddigi értelmetlenség: A fajnevek, pl. ember, m adár nyilván abból az okból kaptak hímnemet,
134
10.23716/TTO.18.2011.19
mert ők az Ég csapatába tartoznak. A szakáll, a férfiék azért kap nőnemet, mert földi, növényi 
tulajdonságokkal rokonították.
7. Nagy szerencsémre a témát körbejáró könyvem -  „A der-die-das rejtély” - írása közben For­
tuna több ókori szövegbizonyítékot vetett elém, melyek kétségtelenül igazolják, hogy a szimatom  
nem csalt meg, s az eredeti cél csakis a kozmikus besorolás lehetett. A szanszkrit Upanisadokban 
és latin szerzőknél -  pl. F irm icus MATERNUSnál -  szabályszerűen tetten értem ezt a fajta nyelvújí­
tást. Tehát a modern nyelvészettudomány úgy a 18. század óta jogtalanul tekinti ezt a kérdéskört 
saját halottjának, mivel ennek az örököse elsősorban a csillagászattörténet és a mitológia. A nyel­
vészet világából egész egyszerűen nem jutni el a megoldásig!
8. Tanulságok: a „nemesítési” rendszer, amelyet a modern nyelvészet fejlettségi jelként tart 
számon, nem más, mint egy ezer évekkel ezelőtt kitalált ideológia továbbélése, s a nyelvnek nem 
szerves tartozéka, sokkalta inkább kúszónövényhez hasonlít, mely egy fát befut, s alakját felölti. 
Idegen elem a nyelvben. Eszerint a mi idegen nyelvtanulásunkat őskori kozmikus elképzelések 
magolása keseríti, lehetetleníti el. Megléte és megőrzése, fenntartása mellett egyetlen észérv sem 
hozható fel, olyan további bonyodalmakat okoz a mindennapi kommunikációban, túl mindazon, 
amiről itt szó volt, s igen csekélyke harmadlagos érv az, ami e rendszer javára felemlíthető. A nyel­
vészet is érzi, hogy idézett megoldási ajánlata nem áll stabil lábakon, ezért ez ügyben általában 
misztifikál.
9. Aktuális problematika ez, hogy is ne volna az, hisz javarészt élő nyelvekről van szó, ame­
lyekben a megdőlt geocentrikus kozmoszmodell éli mindmáig víg és háborítatlan napjait. Hova­
tovább nyelvi szakbizottságok szorgoskodnak errefelé mindmáig a nemesítés feltartóztathatatlan 
gyakorlatán, hisz folyamatosan születnek az új névszók, és mind nemet követelnek maguknak. 
Nem nélkül errefelé egész egyszerűen nincs főnév!
10. Az angol nyelv vélhetőleg még idejében megszabadult ettől, ám utalásokban ott is vélel­
mezhető egykori megléte -  pl. a hajóra vagy a holdra utalva she-t mondanak. Kötelességünk ja­
vasolni, még ha ismerjük is a kutya és karaván közmondásos esetét, hogy a többi érintett nyelv is 
váljon meg eme őskori ideológia koloncaitól, s akkor az áldott emlékű Kopernikusz és Galilei is 
békésebben pihenhet sírjában.
135
10.23716/TTO.18.2011.19


Interdiszciplináris tudománytörténeti kérdések: csillagászat és mitológia, nyelvészet és paleoasztronómia. A der-die-das jelenség

Манастир Студеница = Manastir Studenica

Манастир Свети Арханђели = Manastir Sveti Arhangeli

Not a member yet