REAL-EOD

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

A tudomány-, technika- és orvostörténet kutatásának irányai és intézményei az elmúlt 40 évben (a 2011. évi ankét anyaga) = Trends and Institutions of Research into Science, Technology and Medicine in the past 40 years (Papers Presented at the Conference of the Year 2011)

Kovács, Győző

KOVÁCS GYŐZŐ
Az egy híján 3 évtizedes szekszárdi 
Garay/Neumann tehetségkutató-gondozó 
informatikai verseny története
Mottó: A számítástechnikai diákverseny 
az informatikai tehetséggondozás 
leghatékonyabb eszköze.
A szerző röviden, de nagyom szemléletesen ismerteti a szekszárdi Garay gimnáziumból kiindult verseny 
történetét. A verseny később átalakult, és Neumann János nevét vette fel. A pályázók különböző kategóriákban 
versenyezhettek, a kategóriák száma az évekkel egyre nőtt. Pályaműveiket a diákoknak nemcsak a zsűrivel, 
hanem pályázó diáktársaikkal szemben is meg kellett védeniük. Ezáltal előadókészségük is fejlődött. Általában a 
verseny hatására választották az informatikát hivatásuknak, és kiváló szakemberek lettek belőlük.
30 évvel ezelőtti időutazásra csábítom a konferencia résztvevőit. A Neumann Társaság 
főtitkáraként akkor -  1983-ban - indítottam el ugyanis Európa egyik, majdnem első (az is 
lehet, hogy az első, nem számoltam, csak mondták) informatikai társadalmi programját: „A 
társadalom informatizálása” címen. Amikor erről Franciaországban egyszer előadást 
tartottam, ott azonnal megmutatták, hogy náluk is van hasonló -  akkor indult - mozgalom, 
amely az X2000 elnevezést viselte. Amikor együttesen megállapítottuk, hogy szinte két 
azonos mozgalomról van szó, azonnal elvittek Fabius miniszterelnökhöz, aki haladéktalanul 
létrehozott egy francia-magyar kormányközi bizottságot, amely nevének -  megtisztelő módon
-  a mi Társadalom Informatizálása elnevezésünket választotta. Én lettem a magyar társelnök. 
Amikor hazajöttem, az Országos Műszaki Bizottság azonnal felvállalta a mozgalom 
védnökségét és megerősítette francia felkérésemet.
Érdekesség, ez a kormányközi bizottság még ma is létezik, mert soha senki meg nem 
szüntette, sőt -  talán 10 évvel ezelőtt -  a francia ipart irányító minisztérium (ott ez a 
minisztérium volt felelős az informatikai társadalmi programért is) írásbeli tájékoztatást kért 
tőlem a bizottság működéséről. Azt válaszoltam: sajnos, nem működünk. (Azt már nem írtam 
meg, hogy a politikai-gazdasági változások után nincs, aki támogassa.)
Elindult az informatikai társadalmi program, amely több részből állt. A program legfontosabb 
feladatát úgy fogalmaztam meg, hogy az informatika széleskörű elterjesztése a nem 
szakemberek körében. Ebben az időben a „nem szakemberek” egyik kiemelt csoportja a 
diákság volt. Miután nem a társadalmi programról, hanem a diák számítástechnikai versenyről 
szeretnék írni, a továbbiakban a mozgalomnak csak ezzel a szegmensével foglalkozom.
Magyarországon a nyolcvanas évek elejét én a modern informatikai kalandozások korának 
szoktam elnevezni. Akkor — nem kis mértékben a Neumann Társaság hatékony lobbizásának a 
következtében — a kormány hajlandó volt kedvező vámintézkedéssel a mikroszámítógépek 
magánbehozatalát támogatni. A családok ezrei mentek Ausztriába Trabantokon és Skodákon 
meg Wartburgokon. Az utasok többsége azért, hogy határon túli osztrák üzletekben főleg 
Commodore és Sinclair, de más hasonló személyi számítógépeket is vásároljon.
75
10.23716/TTO.19.2012.13
Elindítottuk az iskola-számítógép programot és az első, Nemes Tihamér diák­
számítástechnikai versenyt, amelyet az első néhány év után átadtam néhány más 
kollégáimnak, mert -  bevallom -  nekem a verseny, túl iskolaszerüsége miatt, már nem 
tetszett. A szervezők többsége ugyanis arra szavazott, hogy a verseny olyan legyen, mint az 
iskolai vizsgák, amelyeken a diákoknak arra kell választ adniuk, hogy mennyire felkészültek 
informatikából. A rendezők feladatokat adtak a versenyzőknek, akiknek ezeket a feladatokat 
kellett megoldaniuk. Ráadásul a feladatok egyre inkább matematikai és nem számítástechnika 
jellegűek voltak. Szerintem éppen erre való az iskola. Egy iskolán kívüli versenynek a diákok 
informatikai konstruktivitását és nem a tantárgyi ismereteiket kell bemutatniuk.
A társadalmi program keretében a Neumann Társaság kiadta a Mikroszámítógép Magazin 
havi-lapot, amely az első számítástechnikai újság volt Magyarországon. Könyves Tóth Pállal 
ketten szerkesztettük. Nagy örömünkre számos szakember és nagyon sok diák írt az újságba. 
A Garay versenyt a Magazin hirdette meg, valamint a Társaság és a szekszárdi Garay 
Gimnázium. Zentai András igazgató volt az első, aki a versenyt támogatta. A Garay verseny 
„20 évet élt”, 2003-ban váltottunk, gimnáziumot és nevet is. A szekszárdi I. Béla gimnázium, 
Hajós Éva igazgató és az iskola szaktanárai vették át -  a Garay hagyományait folytatva és 
továbbfejlesztve -  Neumann verseny elnevezéssel a verseny rendezését.
Nem csak én mondom, más is: a lassan 30 éves Garay/Neumann verseny informatikai 
tehetséggondozásban egyedülálló a világon. Talán ezért is nem tudták eddig, vagy nem is 
akarták lemásolni.
Ez a verseny ugyanis a profi (gyakorlati) rendszer-fejlesztést és programozást igyekszik a 
diákoknak megtanítani, és a diákokat a verseny során sikerélményben részesíteni. A 
diákoknak ugyanis nem a rendezők adnak ki feladatokat, a versenyzőknek az általuk kitalált 
és megoldott feladatokkal kell a versenyre pályázniuk. Miután egyre több a pályázó, ezért 
három - egy szekszárdi, egy vajdasági és egy erdélyi - elő-zsűri válogatja ki a pályázók közül 
a legjobbakat, akik azután a szekszárdi döntőbe kerülnek.
A verseny az elmúlt 30 évben elsősorban, a kidolgozott témákat illetően -  ahogyan a diák­
számítástechnika is -  sokat változott. A kezdeti játékprogramok után hamarosan megjelentek 
az oktató programok -  amint az iskolákban is -  ez volt a következő új kategória. Ezt az 
alkalmazói programok követték, ami már annak volt a következménye, hogy a diákok 
elkezdtek rendszer-fejlesztésre vállalkozni, és különféle tárgyú alkalmazói programokat 
fejleszteni. Azután megjelent az Internet és a honlap-fejlesztés, amire a diákok úgy reagáltak, 
hogy egyre több ilyen programot küldtek a versenyre, ezért bevezettük ezt a kategóriát is.
Ekkor jelentek meg a diákok között a grafikai és az animációs alkalmazások. Mi sem 
lehettünk érzéketlenek a változásokra, így a diákoknak köszönhetően megjelent a versenyen 
ez a kategória is. Hasonló volt története a grafika egy bonyolultabb (vagy komolyabb) 
fejezete, a műszaki tervezés megjelenésének is, ami már a grafika magasiskolája.
Végül -  az elmondottak csúcspontjaként -  kialakítottuk a számítógéppel támogatott 
művészeti kategóriát, amelyben a diák-művészek már nem csak grafikával és animációval 
(film), hanem számítógépes zenével is szerepeltek.
Az utolsó kategória, amellyel a diákok pályázhattak, a szoftverrel vezérelt hardver volt, 
amelyen azután kiteljesedett a diák-alkotók érzékenysége és alkotó fantáziája. A diákok 
számtalan programozható autóval, robottal és programozható daruval, illetve szoftverrel 
vezérelt automatával pályáztak - számomra az egyik legmeglepőbb pályázat egy tojásfestő 
automata volt, amelyet -  gondolom -  a diákok főleg húsvétkor tudtak kitűnően alkalmazni.
Magyarországon kívül két országban tartunk elő-versenyeket, Erdélyben és a Vajdaságban, 
ahol már nem csak a magyar nyelvű, hanem az idegen nyelvű diákok is versenyezhetnek. A
76
10.23716/TTO.19.2012.13
szerb diákok számára például a Neumann verseny volt az első diák-számítástechnikai 
verseny.
Még valamit meg kell említenem. A verseny -  bizton állíthatom -  óriási lehetőség a résztvevő 
diákok előadókészségének a fejlesztésére is, mert minden résztvevő diáknak meg kell védenie 
a dolgozatát nem csak a zsűrivel, hanem a versenyzőtársaival szemben is. Ugyanis nem csak a 
zsűri, hanem a többi versenyző is feltehet az éppen bemutató diáknak kérdéseket, amelyekre 
az előadónak válaszolnia kell. Mint egy igazi szimpóziumon. Ezzel a diákoknak nem csak az 
előadókészsége, hanem a vitakészsége is fejlődik.
Az elmúlt 30 év alatt diákgenerációkat ismertünk meg, akik az első alkalommal „nyuszikák” 
voltak, akik alig tudtak megszólalni, nem hogy előadni, fogalmazni is nehezen. Mire 
„kiöregedtek” (elérték a 20 éves korhatárt) nem csak igazi rendszerfejlesztőkké váltak, de az 
alkotásaikat el tudták adni a szakemberekből álló zsűrinek is.
Számomra nagy boldogság, amikor a világ valamelyik szögletében volt versenyzőinkkel 
találkozom, akik kivétel nélkül válogatott szakemberek, és akik sohasem mulasztják el 
megemlíteni, hogy a Garay/Neumann versenyeken tanulták meg a professzionális 
rendszerfejlesztés technológiáját és értették meg, hogy az alkotásaiknak értéke van. A diákok 
jó  része, akikkel később találkoztam, általában a mi versenyünk után határozták el, hogy 
informatikusok lesznek.
Már évek óta gondolkozom, hogyan tudnám a nagyon távoli diákokat is bevonni a Neumann 
versenybe. Néhány hete itt volt Budapesten két ausztrál pedagógus szakember, akikkel 
megállapodtunk, hogy jövőre -  első kísérletként - megpróbáljuk pályáztatni néhány ausztrál 
iskola diákjait. Ma már nem nagy probléma a diákok bemutatóit Interneten megszervezni, 
egyetlen nehézségnek az időeltolódás látszik. Biztos vagyok benne, ezt is megoldjuk.
Ennek az írásomnak az is a célja, hogy a pedagógusoknak felkeltsem az érdeklődését a 
verseny iránt, mert az a tapasztalatom, hogy a pályázaton való részvételre többnyire a 
pedagógusok tudják a diákok figyelmét felhívni, ugyanis a diákokat nem csak tanítani, hanem 
menedzselni is kell, akkor lesznek belőlük igazán jó  szakemberek.
A szerző elérhetősége:
Dr. h. c. Kovács Győző
Neumann János Számító géptudományi Társaság 
tel.: 06309840229
77
10.23716/TTO.19.2012.13


Az egy híján 3 évtizedes szekszárdi Garay/Neumann tehetségkutató-gondozó informatikai verseny története

Molnár, Erzsébet

MOLNÁR ERZSÉBET
A közlekedéstörténet intézményei, kiemelkedő 
személyiségei és forrásai
A közlekedéstörténettel évtizedek óta foglalkozó szerző tanulmányában elmélkedik a közlekedéstörténet 
fogalmáról, amelyet a mai napig egyértelműen nem definiáltak. Többek között az sem tisztázott még, hogy a 
közlekedési muzeológia önálló diszciplína-e, vagy csak a muzeológia egy ága. Ő maga a közlekedéstudományt a 
történettudomány részének tekinti. Számos, a tárgyban megjelent kiadványt említ, néhány -  sorozatban 
megjelenő -  kiadvány megszűnését fájlalja. Hiányolja egy, a közlekedéstörténetről szóló átfogó mongráfia 
megjelenését. Kiemeli a közlekedéstudománnyal, vagy annak egyes ágazataival nem hivatásszerűen foglalkozó, 
de a szakterületet jól ismerő szerző munkáinak fontosságát. Végezetül szól a közlekedéstörténet, illetőleg a 
Közlekedési Múzeum néhány kiemelkedő személyiségéről.
írásomban csupán kísérletet teszek egy összefoglalásra, amely -  úgy vélem -  úttörő 
vállalkozás ezen a területen. Úgy tudom még senki nem foglalkozott, és jelenleg sem kutatási 
területe senkinek a közlekedéstörténet mibenlétének meghatározása, elhelyezése a 
tudományok között, és esetleges értékelése. (Amennyiben elfogadjuk, hogy önálló 
tudományágról van szó.) Létezését mintegy 50 évre lehet tenni, ami fiatal tudományágnak 
számít, ám elegendő idő, arra, hogy végre pontos meghatározására és a tudományokon belüli 
elhelyezésére kerüljön a sor. Célom, hogy felhívjam a figyelmet az elméleti munka 
szükségességére a közlekedéstörténet, és akár a közlekedési muzeológia területén.
A közlekedéstörténet elhelyezése nem mondható problémamentesnek, ami elsősorban annak 
köszönhető, hogy fiatal tudományágról van szó, ha valóban külön diszciplínának fogadjuk el. 
A legkorábbi, egyértelműen és egészében a közlekedés történetéről szóló munka CsiKVÁRi 
JÁKÓ „,4 közlekedési eszközök történeté '’ c. kétkötetes munkája 1882-1883-ból. A szerző a 
vasutak, posták és távírdák, valamint a hajózás történetét írta meg, földrészekre és országokra 
bontva. Csikvári a kor szellemének megfelelően a közlekedési időszámítást a 19. század 
elejére, a vasút megjelenésének idejére helyezte. A további munkákra még hosszú ideig 
kellett várni, egészen az 1960-as évekig, ugyanis a kutatásoknak intézményi kereteket adó, 
majd koordináló szerepet is betöltő Közlekedési Múzeum 1966-ban nyitotta meg a kapuit újra 
a második világháború után. Nagyon tágan értelmezve a közlekedés történetét, ide sorolhatjuk 
32 útleírásokat, amelyekben gyakorta feltűnnek közlekedéssel kapcsolatos leírások, ám ezek 
egyértelmüen forrásmunkák, amelyek természetesen nélkülözhetetlenek a mai kutatómunka 
során.
D r .C z é r e  B é l a , aki a Közlekedési Múzeum főigazgatójaként dolgozott 1966 és 1980 között, 
akadémiai doktori értekezésében a közlekedéstudomány elméleti alapvetését vázolta fel, a 
közlekedéstörténetet a közlekedéstudomány részeként helyezte el." Fontos lenne pontosan 
^választani, meghatározni a közlekedéstudomány és a közlekedéstörténet fogalmát, mi több,
C s ik v á r i  JÁKÓ: A Közlekedési eszközök, a vasutak, posták, távírdák és a gőzhajózás történte 1-11. Budapest 
^882-1883. (Hasonm ás kiadás 1986-ban Budapesten.) Jegyzetekkel és kitűnő m etszetekkel gazdagon í usztra
ÖR.CzÉre BÉLA: A közlekedéstudomány alapvető rendszertani kérdései. K ö z l e k e d é s tu d o m á n y i .Szemle, 1958.
•sz- 52-66., 4.sz. 137-151.
89
10.23716/TTO.19.2012.16
a közlekedési muzeológia fogalmát, igazodva a mai elvárásokhoz. Érdemes megjegyezni, 
hogy az MTA az 1950-es évektől a közlekedéstudományt önálló tudománynak tekintette, 
illetve ismerte el, 2000-től pedig a műszaki tudomány területén belüli tudományágnak tekinti.
Véleményem szerint a közlekedéstörténet a történettudomány része. A közlekedési 
eszközöket, a létesítmények kialakulását, fejlődését kutatja az időben a régmúlttól napjainkig. 
Feladata a közlekedés szerepének feltárása a különböző időszakokban, a különböző 
társadalmi struktúrákban; a gazdaságban betöltött szerepének elemzése, és akár nagyobb 
összefüggésekben is helyzetének, szerepének megítélése az egyes történelmi korszakokban. A 
közlekedési eszközöket emberek alkották, emberek használták, ezért lényeges a 
közlekedésnek a mindennapokra gyakorolt hatását is vizsgálni. A közlekedés tárgyi 
világának, a járműveknek, gyártásuknak, az építészeti objektumoknak fejlődése, története a 
kutatások’ alappillére. A közlekedéstörténet témája és tárgya is a közlekedés története 
általában. Módszere a történettudományban használt módszer, hiszen alapvetően írásos, képi 
és tárgyi forrásokra támaszkodik, ezekből alkotja meg egy kor képét vagy egy közlekedési 
eszköz formáját, használatát stb. Ugyanakkor kivételes helyzetben is van, hiszen még egy 
különleges forrás is rendelkezésre áll, mégpedig az élőbeszéd, az un. oral history: A még élő 
mérnökök, konstruktőrök, vállalatvezetők, üzemeltetők, stb. megszólaltatása, elbeszéléseik 
megörökítése nélkülözhetetlen forrás.
Két kitűnő példát tudok ezzel kapcsolatban említeni. Az 1980-90-es években a Közlekedésért 
és Közművelődésért Alapítvány a Közlekedési Múzeumban rendszeresen szervezett 
találkozókat idős mérnökökkel, volt vállalatvezetőkkel, akik jelentős fejlesztésekben, új 
konstrukciók létrehozásában vettek részt, és ma már mind a személyek, mind pedig a 
létrehozott alkotások a közlekedéstörténet részét kepezik. A beszelgeteseket magnóra 
rögzítették, például id. R u b ik  E r n ő  vei, hajóskapitányokkal, a Hungarocamion 
vezéri gazgatój ával.
Néhány évvel ezelőtt az MTA Történettudományi Intézete hívott meg olyan közlekedési 
szakembereket, volt vállalatvezetőket, prominens minisztériumi vezetőket, akik a 
rendszerváltás előtt meghatározó szerepet játszottak a magyar közlekedés irányításában. Az 
intézet munkatársai és néhány meghívott vendég kérdéseket tehetett fel nekik, miközben 
tulajdonképpen a Kádár-rendszer közlekedéspolitikájáról hallhattunk információkat, 
figyelemre méltó összefüggéseket. A beszélgetésnek feldolgozása is megtörtént egy nemrég 
megjelent tanulmány formájában.4
Egy tudomány elhelyezésekor meg kell határozni a rokon tudományokat is. esetünkben 
kézenfekvő a történettudomány általában, a néprajz, a szociológia, a művészettörténet és a 
természettudományok, és mindezek mellett, vagy akár mindenek előtt a mérnöki tudományok. 
Ebből adódik a közlekedéstörténet különlegessége: egy-egy téma, egy-egy kor teljes feltárása 
sok szempontból megközelíthető, és egy tárgy teljes körüljárása sokféle módon lehetséges, 
így például a képzőművészet sajátos látásmódja és olykor ítélete sem hagyható figyelmen 
kívül.
A fentiekből remélhetőleg kiderül, mennyire összetett tárgy a közlekedés, amelyet a 
legkülönbözőbb képzettségű kutatók próbálnak feltárni.
3 A közlekedési muzeológia és a műszaki muzeológia kifejezéseket is gyakran használjuk, de máig nincs 
pontosan megfogalmazva maga a fogalom, a módszer, a követelmények, egyáltalán az elméleti alapvetések, 
amelyek szükségesek ahhoz, hogy önálló diszciplínaként tekintsük rájuk. Ez esetben is felmerül a kétely, vajon 
külön tudományok-e, vagy csak a muzeológia létezik.
4 D r.F risn y á k  ZSUZSA: Közlekedés, politika, 1945-1989. Budapest, 2012.
90
10.23716/TTO.19.2012.16
A kutatás kiindulópontja a forráskutatás. Jelen esetben nem célom a hagyományos források 
felsorolása, és a fellelhető források tételes ismertetése sem. Most azokat említeném, amelyek 
az elmúlt néhány évtizedben keletkeztek, és majd a következő években, illetve a következő 
évtizedekben a kutatóknak állhatnak rendelkezésre. Jelezni szeretném a források 
összetettségét, sokszínűségét néhány kiragadott példával.
A levéltári forrásokat természetesnek veszem, ide kerülnek különböző vállalati, intézményi 
iratok, gazdasági természetű feljegyzések, tervek, stb. A Magyar Műszaki és Közlekedési 
Múzeum Könyvtárában sok más mellett a MÁV üzletei jelentéseit, különböző menetrendeket, 
éves beszámolókat is találhat a kutató. A 20. század második fele elképesztő információs 
lázban égett, külföldön és idehaza is folyóiratok tömege keletkezett és szűnt meg, és ez alól a 
speciális, egészen kis részterületre koncentrálódó lapok sem kivételek. Nagy sok csak szűk 
körnek készült, és bizony nem lesz könnyű helyzetben az a kutató, aki például az 1980-90-es 
évek autós életét szeretné tanulmányozni. A heti vagy havi rendszerességgel megjelenő lapok 
nem tudományos igénnyel készültek, nem is az a céljuk, ám csakúgy, mint például a 
Vasárnapi Újság vagy az egykori Pesti Divat, érdekes és értékes adatokat szolgáltatnak a 
későbbi kutatóknak. Ezek a lapok, mint az Autótechnika, Fuvaros, Camion, Taxisok Világa, 
Hídépítők, Mozgásban, Indóház, Vasútgépészet, Forgalom, Maholnap stb. rengeteg 
információt hordoznak, kezdve a napi eseményeken, szervezeti híreken át a legújabb 
járművek bemutatásáig. Az általános, több közlekedési ágat is magában foglaló folyóiratok 
nagyobb része tudományos kiadvány, és kivétel nélkül, műszaki jellegű, tehát a 
közlekedéstudomány körébe tartozik, mint a Közlekedéstudományi Szemle, a Városi 
Közlekedés. Ezek azonban nem nélkülözhetőek egy kutatásnál sem.
Egyetlen kiadványt találtam, amely már nevében is hordozza a történetiségre való utalást, az 
Aero Históriát. Sajnos rövid életű vállalkozás volt, és csak néhány számot ért meg. Történeti- 
közlekedéstörténeti cikkekre azonban több helyen is bukkanhatunk. A már említett 
tudományos kiadványokban időnként megjelenik egy-egy történeti tanulmány is, sót a 
Közlekedéstudományi Szemle, amíg DR. CzÉRE B é la  volt a főszerkesztője, különösen pártolta 
az ilyen témájú tanulmányok megjelenését.
A Közlekedési Múzeum a Közlekedéstudományi Egyesülettel közösen rendszeresen 
szervezett közlekedéstörténeti konferenciákat az 1970-es évek végétől, ahol a múzeum 
munkatársai és külső előadók adtak számot a legújabb kutatási eredményeikről. A 
konferenciák tematikusán zajlottak, egy sorozat pedig átfogó képet nyújtott a magyar 
közlekedés történetének egészéről. Az előadások a műszaki fejlődés történetét éppúgy 
felölelték, mint a társadalmi vonatkozásokat. Különösen kiemelkedő teljesítménnyé akkor 
vált, amikor már az interdiszciplinaritás is jellemezte,5 azaz a történettudomány, a néprajz, a 
hadtörténet képviselői is megjelentek kutatási eredményeikkel. Az előadások szinte kivéte 
nélkül olvashatók a Közlekedéstudományi Szemlében, egy alkalommal pedig önálló kötetben 
sikerült mindenki számára hozzáférhetővé tenni.azokat.6
A közlekedéstörténeti kutatások bázisa a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, korábban 
Közlekedési Múzeum.7 Itt mindenekelőtt a tárgyi források állnak rendelkezésre, 
kihasználásuk még rengeteg lehetőséget kínál. Az adattári, az archivális és vizuális anyag a 
Múzeumban szintén kimeríthatetlen tárháza a forrásoknak; kutatásuk, felhasználasu 
folyamatos, de még nem eléggé kihasznált. Véleményem szerint a komplex tárgytörtenet 
nagyban elősegítené egy majdani monográfia kiadását.
Az 1980-as évek második felétől a 2000-es évek legelejéig tartott ez az időszak.
6 Közlekedéstudományi Szemle, 1992. Közlekedés a Kárpát-medencében. Budapest, 2003.
Az Országos Műszaki Múzeum és a Közlekedési Múzeum 2009-ben egyesült Magyai Műsza í es oz e 
Múzeum név alatt.
91
10.23716/TTO.19.2012.16
A monográfia gondolata már az 1980-as években felvetődött, de kiadása sajnos nem valósult 
meg. Elkészült a tematika, egy részletes vázlat, amely mára módosításra szorul. Kevesen 
tudják -talán ezért nem is nagyon kutatják -  hogy a Múzeum adattárában kincset érő 
forrásanyag lelhető fel különböző levéltárakban végzett kutatómunkából, amely ehhez a 
tervezett monográfiához készült.
Közlekedéstörténeti kutatásokkal intézményszerüen máshol nem foglalkoznak, ám akadnak, 
akik ezt tekintik szabadidős -  vagy akár fő -  kutatási területüknek. Igen jelentős a műkedvelő 
vagy hobbikutatók száma, elsősorban a vasút területén. Itt és ezzel kapcsolatban kell 
megemlíteni mind a források, mind pedig az intézmény kapcsán a Magyar Államvasutakat. A 
MÁV a millenniumi ünnepségektől kezdve támogatta a közlekedési kutatásokat, a 
Közlekedési Múzeum kizárólagos támogatója volt hosszú ideig.8 Jelentős szerepet vállalt a 
vasúttörténeti kutatásokban, amit a kiadványok hosszú sora bizonyít. Kiemelkedő a 
hétkötetes vasúttörténet, a vasúti almanachok, valamint a különböző színvonalú, de 
figyelemre méltó vasúthistória kötetek. Ezek a munkák — néhány kivételtől eltekintve -  nem 
hivatásos történészek tanulmányai, hanem lelkes és felkészült vasútbarátoké, akik a 
szabadidejükben kutatták fel a forrásokat és írták meg a könyveket. Értéküket nagyban növeli, 
hogy a választott témáik egyben vasúti szakterületük is, és alaposságuknak köszönhetően 
forrásmunkaként is felhasználhatók.
Ugyancsak a MÁV adja ki rendszeresen a Vasúthistória Évkönyveket, ahol rövidebb 
tanulmányok olvashatók a vasút és a vállalat történetéből.
A fentiekhez hasonló rendszeres és intézményesen támogatott kutatásokról más közlekedési 
ágazat esetében nem beszélhetünk. Az 1960-as években a hajózás területéről jelent meg 
néhány munka, amelynek sajnos folyatatására nem került sor.
Minden múzeumhoz hasonlóan a Közlekedési Múzeum is rendelkezett évkönyvvel, amely 
1971-től jelent meg általában kétévente. Tizennégy kötet kiadására került sor a mai napig, a 
XV. kötet kézirata elkészült, sajnos kiadására nem került sor. Az Országos Műszaki 
Múzeummal történt egyesülés után, 2012-ben jelent meg A Magyar Műszaki és Közlekedési 
Múzeum évkönyve, amelyben természetesen közlekedéstörténeti tanulmányok is olvashatók, 
és remélhetőleg folytatása is lesz. A múzeumi évkönyvek jelentősége többek között abban áll, 
hogy gyűjteményismertetéseket, katalógusokat is tartalmaznak -  legalábbis a jó évkönyv 
egyik fontos kritériuma ez -  így forrásmunkáknak is tekinthetők.
Az intézmények sorában meg kell említeni a história bizottságokat, amelyek a vasút és a 
városi közlekedés területén működnek rendszeresen. Jelentős szerepet vállalnak például a 
járművek megmentésében, restaurálásában, régi emlékek felkutatásában.
Végül a közlekedéstörténet néhány elismert kutatójáról szeretnék röviden szólni. Elsőként kell 
megemlíteni a Magyar Királyi Közlekedési Múzeum első és alapító főigazgatóját B a n o v it s  
KAJETÁNt. O nem hagyományos értelemben vett kutató. Jelentőségét munkássága adja, 
konkrétan az európai hírű múzeum megszervezése és vezetése. Felismerte, hogy a műszaki 
emlékek megőrzése is a kultúra része, azok ápolása, bemutatása a közművelődés -  kár hogy 
ez a szó ma már kiment a divatból -  és az oktatás szerves része. Múzeumi ars poeticáját a 
Közlekedési Múzeum alapítására kiadott emlékirataiban foglalta össze. 10
8 D r. M o ln á r  E rz sé b e t: A Közlekedési Múzeum története 1945-ig. In: Közlekedési Múzeum Évkönyve. IX. 
1988-1992. Budapest., 1994. 35-58.
9 A MÁV-on belül a kiadványok szervezése, szerkesztése MEZEI ISTVÁN múlhatatlan érdeme.
10 D r .M o ln á r  E rz sé b e t: Banovits Kajetán .Közlekedési Múzrum Évkönyve. IX. 1988-1992. Budapest, 1994. 
123-130.
92
10.23716/TTO.19.2012.16
A közlekedés és a műszaki területen dolgozók közül is kevesen tudják, hogy Z ielinszky 
Szilárd jelentős részt vállalt a Közlekedési Múzeum fejlesztésében, és műegyetemi oktató 
munkájába tökéletesen beillesztette az elmúlt korok találmányait.
A  második világháború utáni generáció egyik legjelentősebb alakja DR. MÉSZÁROS V in c e  
volt, akinek a Múzeum léte köszönhető. 11A háborúban súlyosan megsérült épület és 
gyűjtemény helyreállítási munkáit vezette, harcolt az intézmény fennmaradásáért. 
Mindezeken túl széleskörű gyűjtési munkát folytatott, amelynek látható eredménye a sikeres 
1966-os állandó kiállítás létrehozása volt. Több tanulmányt írt elméleti témákban is.
Korábban szó esett D r .Czére Béláról . Érdeme mindenekelőtt, mai szóval élve, a Múzeum 
menedzselése és a közlekedés történetének népszerűsítése. Tudományos munkásságán túl 
számos népszerűsítő kiadványt írt és szerkesztett, amelyben a nagyközönség számára tette 
hozzáférhetővé a régi korok emberének közlekedését, a járművek fejlődését, az utazás 
romantikáját.
A szerző elérhetősége:
Dr. Molnár Erzsébet
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum 
e-mail: molnarerzsebet@mmkm.hu
11 DR.MÉSZÁROS V ince -  DR.MÉSZÉROS B a lá z s : A Közlekedési Múzeum története 1942-1967 között. 
Közlekedési Múzeum Évkönyve. X. 1996. Budapest, 1996. 19-37.
10.23716/TTO.19.2012.16


A közlekedéstörténet intézményei, kiemelkedő személyiségei és forrásai

Kántor Sándorné Varga, Tünde

KÁNTOR SÁNDORNÉ VARGA TÜNDE
A magyar módszer megteremtője: 
Egerváry Jenő (1891-1958)
Egerváry Jenő (1891-1958) Kossuth-díjas matematikaprofesszor, akadémikus középiskoláit a debreceni Fazekas 
Főreáliskolában, egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte. Fejér Lipótnál doktorált. 
Később a Műegyetem tanára, majd az Építőipari és Közlekedési Kar Matematika Tanszékének a tanszékvezetője 
lett.
Legjelentősebb eredményét a mátrixelmélet területén érte el, amelyet a Mátrixok kombinatorikus 
tulajdonságairól (Mát. és Fiz. Lapok 1931. 38.sz) cikkében publikált. Ő dolgozta ki az ú.n. magyar módszert. 
Kőnig Dénes egy gráfelméleti tételét bizonyította be és általánosította mátrixszámítási módszerekkel. 
Hozzárendelési és szállítási problémák megoldására talált egy egyszerű megoldási módszert.
Kőnig Dénes és Egerváry Jenő így egy új matematikai tudományág, a lineáris programozás és kombinatorikus 
optimalizálás megszületéséhez járult hozzá.
1891. április 16-án, született Debrecenben Egerváry Jenő Kossuth-díjas 
matematikaprofesszor, akadémikus, a magyar módszer megteremtője.
DEBRECENI GYÖKEREK
K özépiskoláit 1901-1909 között a debreceni Fazekas Főreáliskolában végezte. K iváló tanárai 
voltak m atem atikából és ábrázoló geom etriából. M atem atikára az V. osztálytól kezdve a 
szigorú tanár hírében álló  JASZENCSÁK SÁNDOR (1855-1914) tanította, akinek m egrom lott 
egészségi állapota m iatt K erékgyártó Jenő vitte az osztályt érettségire. Á brázoló geom etria 
tanára KOVALITZKY A n t a l  (1851-1926) volt. M indketten a Középiskolai Matematikai és 
Fizikai Lapokban publikáló tudós tanárok voltak, igen jó  szakm ai és pedagógiai 
felkészültséggel.
A debreceni gyökereket nyomon követhetjük EGERVÁRY J e n ő  későbbi munkásságában. 
Előadásainak jellemzői a világosság, szabatosság és az eleganciára való törekvés. Stílusa 
tömör, sehol sem lehetett egy felesleges szót találni, de ez nem ment az érthetőség rovására, 
mert rendszeresen szemléltetett. Mindig arra törekedett, hogy megtalálja és megmutassa a 
tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását. Sokat tett a matematikai gondolkodásra 
való nevelésért, a tehetségek gondozásáért. A matematikai tanulói versenyek számos
97
10.23716/TTO.19.2012.17
feladatának kitűzője és a megoldások közlője volt. Sokoldalú színes egyénisége hosszú időre 
a fiatal matematikusok példaképévé vált. írt cikkeket a Középiskolai Matematikai és Fizikai 
Lapokba (1938) és a Mennyiségtani és Természettudományi Didaktikai Lapokba (1943) is.
PÁLYAFUTÁSA
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta és ott szerzett tanári 
oklevelet. 1914-ben F e jé r LiPÓTnál doktorált. Disszertációja, Az integrálegyenletek egy 
osztályáról, 1914-ben a Mathematikai és Physikai Lapokban jelent meg. 1914 és 1917 között 
a budapesti Egyetem Földrengési Obszervatóriumában tanársegéd. 1915 és 1917 között a 
budapesti M. Kir. Állami Felső Ipariskolában óraadó, majd 1918-tól 1922-ig rendes tanár. 
1922— 1927 között a szegedi egyetemen magántanára. ”Az analízis alkalmazásai ”címü 
témakörből habilitált. 1927-ben politikai okból visszavonták az egyetemi magántanári címét.
Érdeme, hogy felismerte, hogy a matematikában és a fizikában a determinánselmélet sok 
területen fontos és hasznos segédeszköz.
K őnig Dénes a következőképpen jellemezte: „Egerváry számolókészsége - elsősorban, ami a 
determinánsszámításokat illeti - vörös fonálként végigvonul csaknem valamennyi munkáján, 
és ebben a tekintetben működésében bizonyos fokig talán a magyar matematikai tradíciók 
feléledését állapíthatjuk meg.”
1938-ban a budapesti egyetemen ismét habilitált Az analízis és annak matematikai 
alkalmazásai” témakörből. 1938-tól a budapesti Tudományegyetem magántanára. 1941-ben 
nevezték ki a Műegyetem nyilvános rendes tanárává, a II. számú Matematika Tanszék 
tanszékvezetője lett. 1952-től 1958. október 15-i nyugdíjaztatásáig a Budapesti Műszaki 
Egyetem Építőipari és Közlekedési Kara Matematika Tanszékének a tanszékvezetője. Tanított 
az ELTE-n is.
Életének egy kritikus pillanatában összeomlott és a problémákból csak a halált látta kiútnak. 
1958. november 30-án öngyilkos lett. Halálának tragikus körülményeiről a következőt 
olvashatjuk: „Egy soha meg nem bocsátható és helyre nem hozható félreértés Egerváry 
professzort olyan ügybe keverte, amelyben alapvető ártatlansága bizonyára hamar kiderült 
volna. A méltatlan és megalázó helyzetet e talpig férfi nem tudta elviselni, és önkezével vetett 
véget életének” (Kurutzné Kovács Márta: Szabó János életútja, Építés - Építéstudomány 29 
(2001) 5-17). Búcsúlevelét második feleségéhez, Barsi Leidenfrost Ilona énekesnőhöz 
írta.
Az 1940-es évek végén az alkalmazott matematika széleskörű elterjesztését szorgalmazta. 
Vezetésével a Műegyetemen létrejött egy kutató csoport, amelynek a feladata a matematika 
alkalmazása lett. 1950-ben alakult meg az MTA Alkalmazott Matematikai Kutató Intézete 
(AMI). A Tudományos Tanács elnökévé Egerváry Jenőt nevezték ki, aki a Mechanikai és 
Szilárdságtani Osztályt, majd a Matematikai Kutató Intézet átszervezése után a Mátrixelméleti 
és Alkalmazási Osztályt vezette.
TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA
Tudományos dolgozatainak száma: 78, de ezen felül több jegyzetet írt a műegyetemi 
hallgatók számára. Munkássága a matematika több területét érinti. Első cikkei 
integrálegyenletek témakörbe tartoztak.
További kutatási témái: differenciálegyenletek és alkalmazásaik, differenciálgeometria, 
forgórendszerek kritikus szögsebességének megállapítása, a kinetikus gázelmélet alapjai, 
mátrixelmélet.
Algebrai tárgyú dolgozatai közül a trinom egyenletek gyökeinek a vizsgálata váltott ki nagy
98
10.23716/TTO.19.2012.17
ta™ lmá”yáb,a,n f»8IaIk°zott klasszikus differenciálgeometria tételekkel 
centnkus tetraéderekkel. Geometriai tartalommal töltötte meg Blaschke 
gór uletekre vonatkozó tételét. A differenciálegyenletekkel kapcsolatos eredményei a három
fo rd íto tt' Í T ?  CS kÜlÖnMző fl2ikai' m üszaki kérdésekre vonatkoztak. N agy figyelm et
O ttó v al  T uLan  ín  közösen d o l g o d ,o 's z A s z
„ ’ T u r a n  P a l l a l , kiegeszitette és általánosította Fejér Lipót és Bemstein
eredményéit, foglakozott a Kakeya-féle tétel általánosításával.
Legjelentősebb eredményét a mátrixelmélet területén érte el. Ő dolgozta ki az ú n magyar
így  tételét bizonyította be és általánosította
alkalm azásokkal f Ut™ ,tJSA | ,smerte fel> hogy ez a tétel a közgazdasági
) á . °S alkozo uj tudományágban, az ökonometriában jó l  alkalmazható a
hozzar „deles, probléma megoldására. 0  „evezte el Kőrng Dénes és Egerváry Je„ő 
tiszteletere magyar módszernek.
g  n á ry ' Jenő Mát? ixelméleti munkáiban nagy szerepe van a mátrixok diadikus
jelbontásának, ami a későbbiekben új irányt szabott az elméleti vizsgálatoknak és lehetőséget
J Z ?S1 °  a. .numenkus számítási módszerek egyszerűsítésére. Egy jól programozható
A-ff  SZ6t ■ ° gozott ki a tetszőleges alakú tartományokra vonatkozó Poisson-féle
dirrerenciaegyenlet megoldására.
Életének utolsó időszakában szinte kizárólag mátrixelméleti kutatásokkal foglalkozott. A 
ma rixe meletet alkalmazó gyakorlati eredményei közül igen fontos a föggőhidak általános 
elmeletenek megalapozásáról és felépítéséről írt dolgozata.
Szerkesztője volt a Hungaria Acta Mathematica folyóiratnak (1946-1949). Egy ideg a 
atematikai és Fizikai Lapokban a Kitűzött Feladatok rovatvezetője, de a Jahresbericht dér 
eutschen Mathematischer Vereinigung, majd a tikai Lapok feladatrovatának a 
szerkesztésében is részt vett. Matema
TANÍTVÁNY A TANÁRÁRÓL 
Volt tanítványa, a matematikus professzor RÓZSA PÁL, így nyilatkozott:
„Elsősoiban nagyszerű ember, kiváló matematikus és akadémikus, a Budapesti Műszaki 
gyetem professzora. Szobrát is ott találhatjuk az egyetem kertjében. Nála hallgattam 
matematikát, kitűnő előadó volt, nagyon világos fe jű  tanár, aki mindig kristálytisztán beszélt 
o matematikáról. Akkor is bejártam a vizsgáira, amikor nem kellett vizsgáznom.
egfigyeltem, hogy van tizenöt-tizenhat kérdése, amikből mindig feltett néhányat: ha ezekre 
nem tudta a választ a hallgató, akkor megbuktatta. Kidolgoztam ezeket a válaszokat, és 
szemináriumokat szemeztem a diáktársaimnak: akiket én készítette fe l  nem is buktak meg 
get várynál soha. Itt kezdődött igazán a pedagógusi szenvedélyem. ”
KIEMELKEDŐ SPORTTEVÉKENYSÉGE
Érdekes, hogy mint magashegyi hegymászót is jegyzik. Az 1910-20-as években a Tátra 
csúcsait hódította meg: Tátra-csúcs (1913), Felső-Gerlachfalvi-Csorba, Nagy Gerlachfalvi 
csúcs, Hátsó-Gerlachfalvi csúcs (1920), Bibircs (1920).
KITÜNTETÉSEI, ELISMERÉSEI, MEGEMLÉKEZÉSEK
1932-ben tudományos munkásságának elismeréseként megkapta a rangos Kőnig Gyula díjat.
Az MTA 1943-ban levelező, 1946-ban rendes tagjává választotta. Kétszer tüntették ki 
Kossuth díjjal (1949, 1953). Napjainkban nevét viseli az MTA-ELTE Egerváry Jenő 
Kombinatorikus Optimalizálási Csoport.
2006-ban a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában helyezték el bronzmellszobrát
99
10.23716/TTO.19.2012.17
(Bodó Csaba alkotása).
Születésének 120 éves évfordulóját a budapesti M. Kir. Állami Felső Ipariskola jogutódjaként 
az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara egy 
emléküléssel ünnepelte meg, illetve az iskola egykori székhelyén, a Népszínház utcában 
emléktáblát avattak, és a második emeleti előadót róla nevezték el.
FŐBB MUNKÁI
1. Mátrixok kombinatorikus tulajdonságairól. Mát. és Fiz. Lapok 1931. 38.sz
2. Az n-méretű euklideszi tér görbéiről. MTA Matematikai és Természettudományi 
értesítő, 1940, 59. szám.
3. On a new form  o f  differential equations o f  the problem o f  three bodies. Hungaria Acta 
Math. 1946.
4. Mátrixok diadikus előállításán alapuló módszer bilineáris alakok transzformációjára 
és lineáris egyenletrendszerek megoldására. MTA Alkalmazott Matematikai Intézet 
Közleményei, 1953. 2. szám.
5. Begründung und Darstellung einer allgemeinen Theorie der Hängebrücken mit Hilfe 
der Matrizenrechnung. Abhandlung der Internationalen Vereinigung für Brückenbau 
und Hochbau, Zürich, 1956.
6. Bemerkungen zum Transportproblem. Mathematisches Labor der Technischen 
Hochschule in Wien, 1958.
100
10.23716/TTO.19.2012.17
r¿
L-í 1 9 0 9 .
1
I
'A'l
#  , 
1
¡ TÍZ ÉV MÚLVA / *9,9 (I 
TALÁLKOZUNK! ^  M
1 5)1}) j t i i i h i K  l i í í - é u
I  • /" v?; .
I  , c z ~ ¥ t
■ « i  
m  * , j¿ trr* *¿‘*c ’
¿ * 1 8 *A ti*—
F * w w r*n rsr
1 1  7» I  I
V M
i
¡*<¡
ii
jf
r ¿el *&-
H  I  T  T  I
1  O  o  I
2. kép Megállapodás az érettségi 
találkozóról
3. kép Egerváry Jenő és Varga Ottó 
Tátraszéplakon
M E N N Y ISÉ  GTANI É S  
T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I  
DIDAKTIKAI LAPOK
A M f R N O K l  T O V Á B B K É P Z Ő  IN T É Z E T  K I A D V Á N Y A I
m a t e m a t i k a  i . r r i r r .
DK. tGERVARY JENŐ
NZKHKKriSm«
F O K C S A L M Y  Z O L T Á N  É S  V E R E S S  I » A I .
d i f f e r e n c i á l - e g y e n l e t e k
TARTALOM:
N <> v U b á X t  k y K a t o l y :  Gal. le . Galilei.
Galileinek egy valÓMfnu5égszamita>¡ dolgo/atara!.
E g c r  v a r y  J c n o :  A/onossagok alkslmazúxaiol.
Ha ¡A * G y ö r g y :  Nehanv szó a gctmieiriaj s/erkeazlc- 
Mkrfi.
V e r e » » P á l :  A ktvcpertekekról.
Pvlhagoraw s?amhármasuk.
Geometriai kísérletek.
Nehér OftzIozkocUift.
Ki in/.ott gyakorlatok is  leiadatok.
Tájékoztató.
A  M fK N O K I  T O V 'A W K tr Z Ö  IN T É Z * ?  
l **2. ?:V i Y 'A K T Ó trV A M A IN A X  A N Y A G A
MATEMATIKA I. FÜZET
BUD AI 'KST  
miire. 15. L évfolyam
(A  ta n u ló i  r é m  l .  H vnm nl 1 9  4 5
E G Y E T E M )  N Y O M D A ,  B U D A P E S T
101
10.23716/TTO.19.2012.17
IRODALOM
1. KÁNTOR SAndornÉ: Híres matematikatanárok és tanítványok a debreceni iskolákban. 
OPKM, 2007, ISBN9789639315 83 9
2. KÁNTOR, T.: Biographies, A Panorama o f  Hungárián Mathematics in the Twentieth 
Century I. (Ed. J. Horváth) Springer, 2006, 563-607.
3. RÓZSA PÁL: Egerváry Jenő munkásságáról. Matematikai Lapok, IX. (1958) 193- 225.
4. RÓZSA P á l: Egerváry Jenő tudományos munkáinak jegyzéke. Matematikai Lapok, X. 
(1959) 1 -4 .
5. http:// portal.debrecen.hu / varosunk/kikicsoda/egervaryjeno_kikicsoda.html
A szerző elérhetősége:
Dr.Kántor Sándomé Varga Tünde 
tkantor@ science.unideb.hu
102
10.23716/TTO.19.2012.17


A magyar módszer megteremtője: Egerváry Jenő (1891-1958)

Forrai, Judit

Szexuális nevelés, szexuálpedagógia

Kontschán, Jenő

Ujvári, Zsolt

A Dunántúli-középhegység szabadon élő korongatkái és nyűgatkái

(Acari: Mesostigmata: Uropodina, Gamasina, Sejina és Anntenophorina)

Knipf-Komlósi, Elisabeth

Manherz, Karl

20 Jahre Germanistisches Institut Budapest

Molnár, Endréné

Belényi, Emese

Terepmunka – terepgyakorlat a szociálpedagógus és a szociális munkás képzésben

Not a member yet

A tudomány-, technika- és orvostörténet kutatásának irányai és intézményei az elmúlt 40 évben (a 2011. évi ankét anyaga) = Trends and Institutions of Research into Science, Technology and Medicine in the past 40 years (Papers Presented at the Conference of the Year 2011)

Az egy híján 3 évtizedes szekszárdi Garay/Neumann tehetségkutató-gondozó informatikai verseny története

A közlekedéstörténet intézményei, kiemelkedő személyiségei és forrásai

A magyar módszer megteremtője: Egerváry Jenő (1891-1958)

Szexuális nevelés, szexuálpedagógia

A Dunántúli-középhegység szabadon élő korongatkái és nyűgatkái (Acari: Mesostigmata: Uropodina, Gamasina, Sejina és Anntenophorina)

20 Jahre Germanistisches Institut Budapest

Terepmunka – terepgyakorlat a szociálpedagógus és a szociális munkás képzésben

Манастир Хиландар = Manastir Hilandar

The Levantine question : post-palaeolithic rock art in the Iberian Peninsula

12,122

20,154