REAL-EOD

Pléh, Csaba

Gurova, Lilia

Ropolyi, László

New perspectives on the history of cognitive science

Guitman, Barnabás

Ajkay, Alinka

Bajáki, Rita

Szükségesnek tartotta-e Pázmány Péter Erdély önálló államiságát?

H. Kakucska, Mária

VIVESZ JÁNOS LAJOS, 
PÁZMÁNY PÉTER, 
JUAN LUIS VIVES 
(ORCZY LŐRINC) 
ÉS HARGITTAY EMIL
A címbeli névsorolás e tanulmány írójának az 1975–2012 között eltelt kutatóévek 
állomásait jelentik. Kezdetét a régi magyar irodalmi szakszemináriumon az idősebb 
hallgatók kissé furcsa mosolygása közepette megkapott, helyesebben megöröklött 
„Vivesz János Lajost“ érintő kutatási téma jelentette. 
Az előzményekhez hozzátartozik még, hogy Juan Luis Vivesről (1492–1540) 
még a kimondhatatlanul gazdag Vives-gyűjteménnyel1 rendelkező wolfenbütteli 
Herzog-August–Bibliothekban is csak 1980-ban rendeztek konferenciát. Eddigre 
azonban a tanulmányszerzőnek is sikerült kiderítenie néhány dolgot. A mélyen 
hívő katolikus spanyol szerző valójában kikeresztelkedett2 converso, pontosabban 
marrano katalán volt; 1509-től soha nem tért vissza szeretett szülőföldjére, Valen-
ciába. Erasmus kezdeti segítsége, barátsága Thomas More, VIII. Henrik és Aragó-
niai Katalin támogatását hozta a fiatal tudósnak, akit később „kétarcú“ lénynek 
titulált.3 
Kétkedő megjegyzések is kísérték a csütörtök esti szemináriumi Vives-beszá-
molókat, s az is kiderült, hogy a hallgató nem „szökött“ meg a téma elől. Pázmány
Péter, Szenci Molnár Albert művek átrágása közben, latin tanulás mellett a spa-
nyol és egyéb nyelvű lexikonok, irodalom-történetek szórványos Vives-adatait 
gyűjtötte. „Alsósként“ a kétkötes „modern“ spanyol Vivest4 csak a MTA Könyvtár-
ban „tanszékvezetői ajánlással“ olvashatott. Bő két évtized múlva, egy újabb spanyol 
fordító jogos kritikáját olvasva erősödött meg hajdani sejtése: a szorgalmas fordító 
talán értelmetlenül és stílustalanul készítette helyenként fordítását. A nemzetközi 
1  A könyvtár alapító Ágost herceg kedvenc szerzője volt Vives. Leánya, Sibylla Ursula Braunschweig-
Lüneburg-i hercegnő születésnapi ajándékként fordított Vivest.
2  Miguel de la PINTA, LLORENTE y José María de PALACIO Y PALACIO, Procesos inquisitoriales contra la familía 
judía de Juan Luis Vives. I. Proceso contra la memoría y fama de Blanquina March, madre del huma-
nista J. L. V., Madrid–Barcelona, 1964.
3  Percy Stafford ALLEN, Opus Epistolarum Desiderii Erasmii,IV, Oxford, 1906–1958, 1106. levél, 22–24, 
64–66 sorok.; Uo., 1107. levél,  6–7.; Uo., 1082. levél, 14. Az immár negatív megítélés olvasható például: 
ALLEN, i. m., VII, 2026. levél, 5–6. Vives Erasmus „hidegségéről” barátjának, Franciscus Craneveldius 
vagy Frans van Cranevelt (1485–1565) Henry de VOCHT, Literae virorum eruditorum ad Franciscum 
Craneveldium 1485–1564, Louvain, 1928, 8. levél, 10–12.
4  Lorenzo RIBER, Juan Luis Vives Obras Completas, I–II, Madrid, 1947–1948.
H
. K
A
K
U
C
SK
A
 M
Á
R
IA
226 p H. Kakucska Mária
szakirodalom kevés és többnyire elérhetetlen volt. Péter János magyarítását a Szabó 
Ervin Könyvtárból, a Percy Stafford Allen által kiadott teljes Erasmus-levelezést5 az 
Egyetemi Könyvtárból lehetett kikölcsönözni, és otthon próbálkozni a bonyolult 
reneszánsz levelezés rejtelmeinek megértésével, megfejtésével. A szakdolgozat 
leadásának idejére, szintén az Egyetemi könyvtárból kikölcsönözhetően, angolul 
hozzáférhetővé vált egy magyarországi nyomdában előállított egyetlen alapos és 
pontos Vives-életrajz is.6 Egy rövid nyugat-berlini tartózkodás az Iberoamerika-
nisches Institut-i, a Bibliothek der Freie Universitaet-i7 és a Staatsbibliothek-i 
források a Vivesről sokat és elismerően író – bár zsidóságát elhallgató – pozitivista
kutatási módszerekkel dolgozó múlt századi német munkák hozzáférését tette 
lehetővé, ezáltal a némi önbizalmat kapott hallgató a pszichológia és a pacifiz-
mus megalapítójának tekintett Vives Erasmuséval, More-val vetekedő hírnevéről-
ismertségéről erőteljesebben szólhatott.8 S el lehetett mondani a szakszeminári-
um tagjainak és győzködni a „Pázmány Péterrel foglalkozó” „főtekintélyt”, hogy 
„kutatási témája“ ismerte a katalán tudóst, sőt prédikációiban is szószerinti átvé-
telek vannak.9 Nagy eredmény volt, mikor már ezek a „figyelemfelhívások” fordít-
va történtek. Említhette Juan Luis Vives Az Európai viszálykodásról és a török 
háborúról10 című, a mohácsi vész történetéhez és „Magyarország, a kereszténység
védőbástyája” szállóige történetéhez egyaránt adalékot szolgáltató írást,11 mely olyan
magyar olvasók figyelmét kerülte el, mint például Oláh Miklós, Zsámboky János, 
Szenci Molnár Albert, Pázmány Péter vagy Bod Péter, és utalhatott arra, hogy a 
német humanisták,12 a német protestáns hitvitázók kivételével sem a nemzetközi,13 
15  Lásd a 3. jegyzetet.
16  Carlos G. NORENA, Juan Luis Vives, The Hag, 1970.
17  John Sherren BREWER, Letters and Papers Foreign and Domestic of the Reign of Henry VIII., London, 
1862–1910.
18  Heinz HOLECZEK, Bibliographie der deutschen Übersetzungen von Schriften des Erasmus von Rotter dam
1518–1550, Stuttgart, 1981; Otto HERDING, Über einige Richtungen in der Erforschung des deutschen 
Humanismus seit etwa 1950, Bonn, 1975, 107; Verzeichnis der im deutschen Sprachbereich erschie-
nenen deutschen Drucke des XVI. Jahrhunderts, I. Abteilung, Bd. 21, 1994, 285–307, (VD16) és Ver zeich-
nis der im deutschen Sprachbereich erschienenen deutschen Drucke des XVII. Jahrhunderts (VD17).
19  KAKUCSKA Mária, Juan Luis Vives és Pázmány Péter a nőnevelésről, ItK, 1985, 479–485.
10  Joannes Ludovicus VIVES, De Europae dissidiis et bello turcico, Brugis, 1526; UŐ, Opera in duos dis tincta
tomos, ed. Hulderius COCCIUS, II, Basileae, 1555, 947–959; vagy UŐ, Declamationes sex: Syllanae quinque; 
sexta, qua respondet Parieti palmato Quintiliani, Basileae, in officina R.WINTER, 1538.
11  Előadásként elhangzott a MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz osztályán 2003. április 23-án.
E tanulmány rövid összefoglalója mind a Vivesről készített írásoknak, mind a vele kapcsolatos kutatásnak.
12  Heinrich von EPPENDORFF, Türckischer Keyszer Ankunfft, Kryeg und Haendlung, gegen und wider die 
Christen, bis  ynschlyesszlich uff den yeszt regyrenden Solymannum, ...Alles verdolmetscht durch 
Heinrich von Eppendorf (o.a. Ein gespraech Jo. Ludovici Vivis, Von der zwytracht, so under den 
Christen in Europa schwebt, und vom Türkischen kryeg), Zu Strasszburg, bey Hans SCHOTTEN, 1540.
A Széchényi Könyvtárban: Ant 943 (1). 
13  Eltekintve: Jean–Claud MARGOLIN, Conscience europèenne et rèaction à la menace turque d’ aprés le 
“De dissidiis Europae et bello turcico” de Vivès (1526) = Wolfenbütteler Abhandlungen zur Renais-
sance-forschung, III, 1982, 107–140 című írásától.
Vivesz János Lajos, Pázmány Péter, Juan Luis Vives (Orczy Lőrinc) és Hargittay Emil p 227
sem a magyar szakirodalom – egészen napjainkig – nem vett róla tudomást. Vivest a 
német humanisták fedezték fel, és fordították le, Heinrich von Eppendorff az első. 
Az egyetlen katolikus fordítója Christoph Bruno volt. Vives német nyelvterületen 
való népszerűségét csak Erasmusé múlta felül.14 A német protestáns humanisták 
– csak néhány fontosabb vagy érdekesebb nevet említve – Albert Oelingertől Leo 
Judon, Caspar Hedión, Johann Sturmon, Sibylla Ursula Braunschweig-Lüneburgi 
hercegnőn, Heinrich Pantaleonon, Konrad Pellikanon keresztül Theodor Biblian-
derig, olvasták és fordították Vives műveit, az ő írásaival próbálták felhívni a figy-
elmet a török veszély nagyságára, a hitbeli vagy közéleti problémákra. Érvelhetett 
a Pázmány-kutatónak, hogy Vives szerint – Lutherral szemben – a kereszténységet, 
a magyarságot bűneiért nem a Gondviselés sújtja a törökkel, hanem a mindenütt 
fennálló gyűlölködés, széthúzás következménye. Luther érvelése a természetes 
és szükségszerű büntetésről szól, s ezért eleinte tudni sem akart elhárításáról:
„...A török ellen harcolni olyan, mint Istennel szembeszegülni, amikor bűneinkért 
ilyen ostorcsapást mér ránk.”15 Luther álláspontja a mohácsi csata után is ellentét-
ben állt Vives-szével: „ Egy keresztény a bajnak nem ellen kell hogy álljon, hanem 
mindent el kell szenvednie.”16 Vives szerint nem a Gondviselés, hanem az emberi 
természet gyarlóságából, a viszálykodásból és a gyűlölködésből eredő háborúk 
okozzák a nyomorúságot. 
Az évek múltával talán elhitethette és más Vives-írások ismertetésével bizo-
nyíthatta a tanulmányíró, hogy a 16. századi Európa szellemi elitjéhez első műve 
megjelenése – 1514 – óta hozzátartozott Joannes Ludovicus Vives. Legnépszerűbb 
írásának nem a Keresztény nő neveléséről, hanem az a Brüggében, 1538-ban meg-
jelent Linguae Latinae Exercitatio bizonyult,17 amelyet nyelvtanulási, gyakorlási 
szándékkal még 1822-ben, Velencében kiadtak! Vives nemzetközi hatásának vizs-
gálatakor utalhattunk a rózsakeresztes Johann Valentin Andreaera, aki az 1627-es 
latin kiadással egyidőben, lelkes bevezető szavak kíséretében német fordításban 
is megjelentette a De subventione pauperumot (Brügge, 1526). Andreae az, aki 
Joannes Amos Comenius18 figyelmét olyannyira ráirányította Vivesre, hogy a sok 
átvétel miatt a Didactica Magna19 szinte „társszerzőjének” tekinthető. Vives iroda -
lom elmélettel – De ratione dicendi, 1532 – és a tudományok rendszerezésével
 – De disciplinis, 1531 – is foglalkozott. 
Érvelni és bizonyítani lehetett, hogy a 16–20. századi Európában első sorban Vives
neveléstudománnyal foglalkozó írásai, a De institutione feminae Christianae,20
14  Lásd a10. jegyzetet.
15  Martin LUTHERS Werke, Kritische Gesamtausgabe, XIX, Weimar, 1897, 542, 11.”Wider den Türken streyten
ist ebenso vil als Gott widerstreben der mit solcher Ruten unser Sünd heimsucht.”
16  Uo., „Ein Christ sol dem übel nicht wiederstehen, sondern alles leyden.”
17  H. KAKUCSKA Mária, Joannes Ludovicus Vives és a “Linguae Latinae Exercitatio” = Classica Mediaevalia 
Neolatina II, ed. Ladislaus Havas, Emericus Tegyey, Debrecini, MMVII, 51–61.
18  Joannes Amos Comenius (1592–1670), 1650–1654 között Sárospatakon tanít.
19  Joannes Amos COMENIUS, Didactica Magna, 1657.
20  Joannes Ludovicus VIVES, De institutione feminae Christianae, Lovanii/Oxford, 1523.
228 p H. Kakucska Mária
a De officio mariti,21 a nemcsak a szegények segítésének megszervezésével, hanem 
gyermekeik nevelésével is foglalkozó De subventione pauperum22 és a De discipli-
nis tették halhatatlanná. Írni lehetett arról, hogy Vives pedagógiai elképzeléseiből 
első ízben a strassburgi származású, 1524-ben Löwenben, a Collegium Trilingue-
ben tanult Johann Sturm (1507–1589) valósított meg néhányat, amikor 1538-ban
Strasbourgban23 megalapította akadémiáját, és megszervezte a város népoktatá sát,
szegényei segítését.24 1534-ben Strasbourgban jelent meg az 1526-ban írt A szegé -
nyek megsegítéséről25 című traktátus. Sturm tanítványa is lehetett az 1524-ben 
Löwenben tanító Vivesnek. Továbbá szólni lehetett a Sturm strasbourgi „vivesi
akadémiájáról”, mely példája a herborni Hohe Schule-nak vagy más nevén a Jo han-
neanak,26 amelyet VI. János Nassau-Dillenburg grófja az 1577-es kálvinista-lutherá-
nus ellentétek miatt Heidelberget elhagyó Caspar Oleviannal, a Heidelbergi Kate-
kizmus szerzőjével (elhunyt 1587. március 15.) terveztetett meg. De nemcsak a 
herborni iskola tervezete, felépítése követte Strasbourgot, hanem tanári kara 
fontosabb személyiségei is valamilyen formában kapcsolatban voltak a várossal: 
a filozófia és teológia professzora, Johann Piscator (1546–1625) itt született, és 
kálvinistává válása miatt kellett innen elmennie, mint majd később Heidelbergből 
is. Herborn legnagyobb szabású művét, a Lexicont elkészítő, 1629-től Erdélyben, 
Gyulafehérváron tanító, Johann Heinrich Alsted (1588–1638), a filozófia és a teo-
lógia professzora is itt szerezte iskolai végzettségének egy részét. A Herbornban 
rövid időt töltő, körülbelül egy év után Heidelbergbe menő Alsted, Joannes Amos 
Comeniusra27 is hatással volt, aki a Janua linguarum reserata quinquelinguis28 
21  Joannes Ludovicus VIVES, De officio mariti, Brugis, 1528.
22  Joannes Ludovicus VIVES, De subventione pauperum, Brugis, 1526.
23  Strasbourgról: Gustav ANRICH, Die Straßburger Reformation, Leipzig, 1918; Ph. DOLLINGER, La Tolerance 
à Strasbourg au 16. siècle. 
24  Johannes Sturm Kaspar Hedio vagy Heyd (1494–1552) teológus prédikátorral együtt készítette a város 
szociális és oktatási tervezetét.
25  A 2. német kiadás kissé hoszú címe: Wanneher Ordnung menschlicher beywonung Erschaffung der
speyß anfang der Statt allerley handthierung außteylung der guter Vrsprung der Mintz wie die 
Metall in die welt kummen Von Schul vnnd lermeistern.Wie man sol guts thun mit radtschlag fleiß 
arbeit vnderrichtung gelt Das grosser Herrn macht auff den underthonen ruget Vonwarem Gemei-
nem nutz. Wie man der Betlerey weren vnd der Armut in repub. bey zeit sol zuhilff kummen Von 
zucht armer leüt kinder Von dem Meinen vnd Deinen dadurch all unrug in der welt entstadt Das 
Christenthumb sey in wolthat. Vnd wie vil vnd auff was weiß einem jeden seye guts zu thun. Wie 
die Oberheiten jeder statt vnd Pollicey dem verarmen yrer burger begegnen. Von Spitälen Weysen-
heüsern.Von gemeinem almusen gegen armen gefangnen im krieg verbrenten Schiffbrüchigen Jung-
frawen bey eren zubehalten Christen vom Türcken zu entledigen Vomletsten willen der Stiffter. 
26  Gerhard MENK, Die Hohe Schule Herborn in ihrer Frühzeit (1584–1660), Ein Beitrag zum Hochschul-
wesen des deutschen Kalvinismus im Zeitalter der Gegenreformation, Wiesbaden, 1981, Veröffent-
lichungen der Historischen Kommission für Nassau XXX.; Dieter WESSINGHAGE, Die Hohe Schule zu 
Herborn und ihre Medizinische Fakultät, 1584–1817–1984, Stuttgart–New York, 1984.
27  Joannes Amos Comenius (1592–1670), 1650–1654 Sárospatakon tanított. A Didactica Magna, XXIX. 
fejezetében említi Alstedet és egy másik tanárát, Wilhelm Zeppert.
28  COMENIUS, Janua linguae latinae vestibulum és Janua linguae latinae reserata aurea, 1643. Mind a 
kettő Nagyváradon jelent meg.
Vivesz János Lajos, Pázmány Péter, Juan Luis Vives (Orczy Lőrinc) és Hargittay Emil p 229
írásában meg is emlékezett róla. A Comenius által kedvelt és vele kapcsolatban 
is álló,29 mentorának tekintett német evangelikus teológus, író, a rózsakeresztes 
eszmék elindítója, Johann Valentin Andrea is nagy tisztelője volt a spanyol tudós-
nak. Jó volt felemlíteni Vives magyar olvasói között Zsámboky Jánost, Mossóczi 
Zakariást, Dernschwam Jánost, Johann Hensel kassai segédtanítót, Himmelreich 
Györgyöt. A Rákóczy-könyvtár30 katalógusában fellelhető Vives-munkával is ismert-
ségéről lehetett szólni. 
Szenci Molnár Albert Imádságos könyvecskéjének ajánlásából is idéztük a 
„... bölcs Vivesnek, ... egynehány szavait ...”, „akinek veszélyességére” az 1546-os 
cenzúrázás és 1557-ben IV. Pál pápa „Index purgatorio”-jára a De subventione 
pauperummal, a Linguae latinae excercitatioval való felkerülése is mutatta.
Beszélni lehetett a teológiai vitákban 
pártatlan maradó, a protestantizmus-
tól messze álló, toleráns tudós filozó-
fusról, akinek írásait felekezeti hova-
tartozás nélkül fel lehetett használni. 
Igen büszkén lehetett szólni a fel-
fedezésről: a magyar felvilágosodás 
nyelvművelő programjához is felhasz-
nált Vivesről, a teljes fordítást készítő, 
akkor még névtelen szerző Introduc-
tio ad sapientiamból Vivesz János 
és Lajos vezérlése a´ Böltsessegre 
című írásáról.31 A kézirat névtelen 
fordítóját, Szlávy Pállal azonosítot-
tuk. A nyomtatásban32 megjelent for-
dítás ajánlását, indítékát olvasva elju -
tottunk a 18. század ismeretlen-isme-
rős költőjéhez a „tarnaörsi Magyar 
Horatiushoz“, Orczy Lőrinchez, aki-
nek válogatott levelei a kutatás kacs-
karingós útjainak következtében az 
Universitas Kiadó és igazgatójával 
való közös munka révén jelenhettek 
29  Comenius és Johann Valentin Andreae levelezéséről az egyik legkorábbi mű: Max MOEHRKE, Johann 
Amos Comenius und Johann Valentin Andreae, ihre Verhältnis zu einander, Leipzig, 1904. Phil. 
Dissertation.
30  A könyvtár katalógusa: HARSÁNYI István, A sárospataki Rákóczi-könyvtár és katalógusa, Budapest, 
1913–1916.
31  A kézirat lelőhelye a budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattára, jelzete: F1 Opuscula varia Philosophia.
32  Böltsességhez vezetö ut melyet Deák nyelven ki-adott régenten valentziai Vives János Lajos Most 
pedig azzal Magyar nyelvben édes Hazája nevendék Iffjainak kedveskedik Szlávy Pál, Pesten nyo-
mtattatott Royer Antal betűivel, Urunk születése után 1779 Esztendöben.
230 p H. Kakucska Mária
meg. S jó pár éve megoszlik ugyan a kutatói figyelem Vives és Orczy Lőrinc között, 
de a kezdetek nincsenek szűnőfélben. Az Orczyak könyvtárának kutatása közben 
élénk figyelem kísérte Pázmány és Vives műveit. Örömmel vehette kézbe Orczy 
VIII. István (1669–1749) sajátkezű szignóval ellátott 1695-ben Széchényi György 
eszter gomi érsek által kiadott Pázmány-prédikációkat (lásd az előző oldali képen). 
Na gyobb örömet jelentett azonban az OSzK-ban található 1953.(1) számú Vives-
antikva, amelynek néhány possessor bejegyzéseivel most már lehetett valamit 
kezdeni. Az egyik tulajdonos a nyitrai alispán Berényi I. György fia, Péter volt, 
akinek felesége Hölgyi Klára volt. Tőle örökölte a kötetet leánya Berényi Terézia. 
A be jegyzés szerint 1732. január 27-én kapta tőle Berényi III. György, az unoka-
testvér. Terézia férje Erdődy József (†1732) volt. Berényi Teréz és Erdődy József 
unokahúga a 18. század híres-hirhedett libertinus könyvgyűjtője, Csáky Istvánné 
Erdődy Julianna (1747–?) volt. Nem mellesleg a Berényiek rokonságban voltak a 
Splényiekkel, sőt az Orczyakkal is. Orczy I. József és Berényi Borbála révén. A késő 
18. és 19. században többször összeházasodtak a Berényi–Orczy–Splényi családok. 
Orczy VIII. Istvánt és Petrovay Zsuzsannát békítgető Erdődy Gábor Antal (1684–
1744) egri püspök is közeli rokona, nagybátyja volt Erdődy Juliannának. Az aradi 
A. D. Xenopol Könyvtárban található igen rossz állapotú „Vives–Összes” való szí-
nűleg nem az Orczy család tulajdona lehetett.


Vivesz János Lajos, Pázmány Péter, Juan Luis Vives (Orczy Lőrinc) és Hargittay Emil

Tusor, Péter

Ki lehetett Pázmány jezsuita feljelentője?

Csapody, Miklós

Bálint Sándor, 1904-1980 : életrajz

Varga, Károly

Fénykör : értékszociológia, nemzetstratégia

A magyar építőipar súlyos válságban van, ami nemcsak a 2008 as pénzügyi és gazdasági válság hatásának tudható be, hanem egyéb hatások is részt vesznek a szektor drasztikus hanyatlásában. A korrupció valószínűsíthetően már a 1989 után beszivárgott a szektorba, s azóta csak tovább romlott a visszaélések aránya. A 2004-es európai uniós csatlakozásunk által felzárkóztatási támogatáshoz jutatottunk, amely révén az építőipari korrupció megjelent az állami hivatalokban és szervezetekben. A felmérés szerint a korrupció megoldásában nem elég a jogszabályokat biztosítani a szektor számára, hanem a további intézkedésre is szükség van, hogy hosszú távú és minőségi változás álljon be a magyar építőiparban

Not a member yet

New perspectives on the history of cognitive science

Szükségesnek tartotta-e Pázmány Péter Erdély önálló államiságát?

Vivesz János Lajos, Pázmány Péter, Juan Luis Vives (Orczy Lőrinc) és Hargittay Emil

Ki lehetett Pázmány jezsuita feljelentője?

Bálint Sándor, 1904-1980 : életrajz

Fénykör : értékszociológia, nemzetstratégia

Korrupció az építőiparban

Tizenhét év az EGIS Gyógyszergyár kutatás-fejlesztésének az élén

Út a statisztikától a rendészet elméletéig

Szellemtörténet és nemzeti önszemlélet

12,122

20,154