REAL-EOD

Vásáry, István

Többnyelvűség és kulturális kölcsönhatások az Arany Hordában

Szabó, Csaba

Österreich und Ungarn im 20. Jahrhundert

Cziráki, Zsuzsanna

Fundárková, Anna

Manhercz, Orsolya

Peres, Zsuzsanna

Vajnági, Márta

Wiener Archivforschungen : Festschrift für den ungarischen Archivdelegierten in Wien, István Fazekas

Balázs, Imre József

Kortárs magyar kisebbségi irodalmak : posztkolonializmus, gender studies, littérature mineure : a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus szekcióelőadásai (Kolozsvár, 2011. augusztus 22-27.)

Németh, József

Veress, Gábor

10.23716/TTO.20.2013.01
Dr. Vámos Endréné dr. Vigyázó Lillyt köszöntjük 
90. születésnapja alkalmából
Budapesten született 1923. november 4-én. Érettségi után a budapesti tudományegyetem Bölcsé­
szettudományi Karának volt hallgatója 1941-től 1945-ig. Ezután a Kar Kolloidkémiai és Kémiai 
Technológiai Intézetében doktori disszertációt készített Buzágh Aladár professzor vezetése mel­
lett. Ennek megvédése alapján 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet nyert.
Tudományos kutatói pályáját a külkereskedelemben töltött mintegy másfél év után, 1949. no­
vemberében kezdte meg az Erjedésipari Kutatóintézetben, amelyben 1964 február 1-ig dolgo­
zott, kezdetben, mint tudományos segédmunkatárs, 1954-től, mint tudományos munkatárs, majd 
1960ítól, mint tudományos főmunkatárs. Itt elsősorban a melasz alapú szeszes erjedés optimalizá­
lásával, kisebb mértékben a gabona-alapú szeszerjesztéssel, továbbá a melasz alapú citromsav-fer- 
mentációval foglalkozott. A hazai élelmiszeripari kutatásban az elsők között alkalmazta az akkor 
még viszonylag nem régen ismert papírkromatográfiát. Mintegy 14 évi munkájának legjelentő­
sebb eredménye a V 30 élesztőtörzs bevezetése volt a hazai melasz-szeszgyárakba. Ezt a törzset, 
amelyet még a század vége felé is használtak, a Szovjetunió és Bulgária egyes szeszgyáraiban is 
bevezették. A V 30 élesztőtörzs előnyös tulajdonságainak összehasonlító vizsgálatával foglalkozó 
munkáit összefoglaló disszertáció alapján 1962-ben a kémiai tudományok kandidátusa tudomá­
nyos fokozatot nyerte.
1964 februárjától 1965 decemberéig a Gyümölcs-Zöldség Raktárfejlesztési és Technológiai 
Szövetkezeti Iroda technológiai osztályának vezetőjeként a kertészeti termékek tárolásának kér­
déseivel foglalkozott.
1965 őszén meghívást kapott a Küzponti Élelmiszeripari Kutatóintézetbe (KÉKI), ahol először 
a Mikrobiológiai Osztály, majd megalakulásától az Enzimológiai Osztály vezetőjeként dolgozott 
1982 végéig. 1983 márciusától 1984 december 31-ig megbízták az intézet tudományos igazgató- 
helyettesi teendőinek ellátásával.
A KÉKI-ben munkájának három fő iránya: 1. Enzimkészítmények előállítása fermentációs 
úton, 2. Enzimkészítmények élelmiszeripari alkalmazása, 3. élelmiszeripari nyersanyagok szöveti 
enzimeinek tanulmányozása a feldolgozás során. Kutatási feladatainak megoldására először meg­
lehetősen nagy létszámú osztályának, majd az intézet egyéb osztályainak és külső kutatóhelyek 
kutatóinak bevonásával munkacsoportokat alakított ki.
Mivel mindig is az alapkutatások érdekelték, ilyen jellegű munkákat is „becsempészett” m un­
katervébe. Ide sorolhatók az enzimkinetikai vizsgálatok, aktivitásmérő módszerek kidolgozása, 
továbbá enzimek és enzimkészítmények vizsgálata. Az utolsó 15 évben a növényi élelmiszer nyers­
anyagok szöveti enzimeinek a tárolásban és feldolgozásban játszott szerepe állt kutatásai közép­
pontjában. Ezek eredményeinek összefoglalását adta „Növényi polifenoloxidázok és peroxidázok 
aktivitásának, néhány tulajdonságának és inaktiválásának élelmiszertudományi szempontjai” aka­
démiai doktori értekezésében, amelyet 1984-ben védett meg és anelyért a kémiai tudományok 
doktora fokozatot kapta.
Tudományos eredményeit 324 közleményben tette közzé. Ezek közül 159 magyar nyelven. 
96 idegen nyelvű hazai folyóiratokban, 69 pedig külföldi folyóiratokban jelent meg. Az első ma­
gyar Kromatográfia című könyv, melynek Paírkromatográfia fejezetét írta, kiadói nívódíjat kapott. 
Papírelektroforézis című könyvének kibővített változata pedig németül, az NDK Akadmie-Verlag 
és a MTA Akadémiai Kiadó közös gondozásában jelent meg „Elektrophorese auf Papier und
10.23716/TTO.20.2013.01
anderen Trägern” címmel. Ezen kívül még írt könyvrészieteket, mérnöktovábbképző jegyzeteket, 
hosszabb tanulmányokat.
1961 és 1975 között német, angol, francia, olasz, orosz és spanyol nyelvből szerzett állami bi­
zonyítványokat, felső fokon. Nyugdíjas korában főleg ezt a tudását tudta kamatoztatni. Még ma is 
tanít nyugdíjasokat angolra a Kossuth Klubban.
Ugyancsak nyugdíjasán fordult a gasztronómia felé. Összegyűjtötte és feldolgozta a családi 
recepteket, amelyeket sajátokkal is megtoldott. Szakácskönyve a l’Harmattan kiadó gondozásában 
jelent meg, 2007-ben.
A Novemberi Ankétok Munkálatainak szerkesztésében kezdettől fogva részt vett, tehát 20 éve 
ez jelent őszi munkacsúcsot az életében.
Prof. dr. Németh József s.k. Prof. dr. Veress Gábor s.k.
a MTESZ TTB elnöke a MTESZ elnöke
4
10.23716/TTO.20.2013.01


Dr. Vámos Endréné dr. Vigyázó Lillyt köszöntjük

90. születésnapja alkalmából

Kroó, Norbert

A 21. század tudománya

Gulyásné Gömöri, Anikó

> ^  •• •• > GULYASNE GOMORI ANIKÓ
Száz évesek az „Óbudai Gyártelep” 
megmaradt épületei
Budapest székesfőváros tanácsa a törvényhatósági bizottság 1909. július 7-i fölhatalmazása alapján megbízta 
Weiss Albertet az Óbudai gázgyár megtervezésével. A megbízás nemcsak az általános elrendezésre szólt, hanem 
a napi 250.000 köbméter teljesítő képességű első ütem valamennyi épülete részletes (1:100 léptékű) terveinek 
elkészítésére, a költségvetések és vállalati feltételek összeállítására, jövedelmezőségi számítások elvégzésére és 
részletes műszaki leírásokra. A tervezést Zürich-Schlierenben végezték, ahol Weiss külön tervezőirodát hozott 
létre. A hatalmas dokumentációból a tervek jó része fennmaradt, a leírások viszont nem. Azonban Weiss terve 
alapvető módosításokkal valósult csak meg.
A gáztermelés 1913 októberében indult el. Akkor a gázgyár a városképet meghatározó ipari együttes volt. Jelen­
leg néhány máig fennmaradó épületrésze memento.
Mai szemmel is csodálatra méltó teljesítmény az, hogy 1908-ben kiírnak egy nemzetközi pályáza­
tot egy új gázgyár építésére,í majd a helyszínt kiválasztják, és 5 év múlva a gyárban megkezdődik 
a termelés. A  nemzetközi pályázatot, a díjat egy svájci szakember, pontosabban Zürich gázgyárá­
nak igazgatója, A l ber t  W e iss  nyeri meg. Magyarországi pályafutása azonban nem volt zökke­
nőmentes. A  terveit először elfogadják, majd alaposan megváltoztatják, sőt 1912-ben megbízását 
visszavonják.
A  történet úgy kezdődött, hogy 1909. július 7-én Budapest székesfőváros tanácsa a törvényha­
tósági bizottság fölhatalmazása alapján megbízta W eiss  A l b e r t e t  az új fővárosi gázgyár megter­
vezésével. A  megbízás nemcsak az általános elrendezésre szólt, hanem az első ütem valamennyi 
épülete részletes (1:100 léptékű) terveinek elkészítésére, a költségvetések és vállalati feltételek ösz- 
szeállítására, jövedelmezőségi számítások elvégzésére és részletes műszaki leírásokra is. A  terve­
zésben B e r n a u e r  Iz id o r  és s c h ő n  g y ő z ő , a vasúti vágányzatéban K a in  A l ber t  közreműkö­
dését kötötték ki. A  munkát fél év alatt kellett elvégezni, amiért 175.000 koronát fizetett volna a 
főváros, de csak abban az esetben, ha az általa kijelölt szakértő bizottság elfogadja a tervet.
A tervezést Zürich-Schlierenben végezték, ahol w e iss  erre a munkára külön tervezőirodát 
hozott létre. Ennek létszámáról, tagjairól nem szólnak a magyar források. Bennük kizárólag w e iss  
neve szerepel. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy jelentékeny létszámú csapatra volt szükség ahhoz, 
hogy a tervezet elkészülhessen. Bizonyosra vehető, hogy az építészeti terveket nem W eiss  maga 
készítette, hiszen mellesleg igazgatta a zürichi gázgyárat. Az ő irányítása alatt a nála dolgozó épí­
tészekkel végeztette a munkát. Kilétük ismeretlen.
1909 októberében már készen voltak az általános elrendezési tervek, a felülvizsgáló bizottság 
a hó végén tárgyalta őket, és kis mérvű korrekciókról döntött. 1910 januárjában W eiss  bő egyhó­
napos haladékot kért és kapott, végül csak áprilisban mutatta be a kész tervezetet. A felülvizsgáló 
bizottság április 20-21-én tárgyalta a 257 terv[lap]ból és 140 oldal műleírásból álló anyagot, elis­
merését nyilvánítva. A kivitellel kapcsolatban pedig megbízták a zürichi gázgyárigazgatót, hogy 
évi 25.000 korona díjazásért működjön közre műszaki tanácsadóként az általa tervezett gyár fel­
építésében.
133
10.23716/TTO.20.2013.18
A hatalmas dokumentációból a tervek jó része fennmaradt, a leírások azonban nem. A műsza­
ki tartalomról így csak részleges ismereteink lehetnek, a tervek és a megvalósult épületek között 
viszont lehetséges a közvetlen összehasonlítás. Ebből megállapítható, hogy a telep általános elren­
dezése ekkorra már véglegesen kialakult, később csak a tisztviselői lakóházakat illetően változott.
Az elrendezést a Duna és a meglévő vasútvonal fekvése határozta meg. Mivel folyami szénszál­
lítással is számoltak, a szénraktárak logikus helye a folyóparton volt, s azzal párhuzamosan (kb. 
északkelet-délnyugati hossztengellyel) telepítették a további funkciókat, a technológia által diktált 
rendben. A terv jelentős jövőbeli terjeszkedéssel számolt.
Mivel viszonylag messze esett a város beépített területétől, a gyárat szinte önálló településnek 
tervezték: saját vasútállomással, vendéglővel, rendőrőrszobával és részben a kerítésen belül, rész­
ben azon kívül építendő (tisztviselői, illetve munkás-) lakóteleppel.
A Weiss tervein szereplő épületek megjelenésük szempontjából két csoportra oszthatók: egy 
részük egyszerű ipari épület, fémtartókkal erősített „Fachwerk” (fagerendás) falazattal, másik ré­
szük igényesebb, historizáló stílusjegyeket mutat. Ide tartozott volna az igazgatósági épület, a jóléti 
épületek és a lakóházak. Végül e két kategória között átmenetet jelentő, téglaburkolatos, de csak 
kevéssé díszített épületek, ilyen például az óraház. Weiss terve azonban csak módosításokkal va­
lósult meg.
Az egyik ok, amely miatt át kellett dolgozni, az volt, amit a bírálat alkalmával Kájlinger 
M ihály vízműigazgató (emellett a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet aktuális elnöke) fejtett ki, s 
amit az építész zsűritagok minden lehető alkalommal képviseltek, hogy a nem üzemi célú épülete­
ket tervezze hazai építész! Szóval nem Weiss személyével vagy tervével szemben volt kifogás, sőt 
Bernauer és Schön kijelentették, hogy a maguk részéről a legteljesebb elismerésüket fejezik ki a 
weiss tervekkel kapcsolatban, és együttműködésükről biztosították az igazgatót. De mindezt fe­
lülírta egy olyan általános elv, melynek érvényesítését ekkor már évtizedek óta magának követelte 
a magyarországi építésztársadalom. A meglepő az, hogy erre Weiss megbízásakor nem gondoltak 
az illetékesek. Mivel a bizottság méltányolta ezt a szempontot, az épületek többségét újra megter­
veztették Reichl Kálmánnal
A másik, még fontosabb változtatás a gázgyártás technológiájával volt kapcsolatban, és csak 
a következő évben került rá sor. 1910 októberében írták ki a nyilvános nemzetközi pályázatot 
az óbudai gyár gázfejlesztő berendezésére. Ennek eredményeképpen Heltai Ferenc, a Fővárosi 
Gázművek vezérigazgatója 1911. június 22-én javaslatot tett a müncheni ferdekamrás kemencékkel 
építendő gázfejlesztő berendezésre, amely a barnaszén-generátor- telep létesítését is tartalmazta. 
Néhány hónap elteltével azonban, az időközben végzett kísérletek hatására módosított álláspont­
ján, és a Koppers cég ajánlatának elfogadását javasolta, elsősorban azért, mert ez többszörösen 
kipróbált, ezért kisebb kockázattal járó technológia választását jelentette. Ezáltal Weiss terveze­
tének egyik fontos építészeti eleme kiesett, ugyanis a KoppERS-féle ajánlat szerint „a kemencék 
egyszerű vaslemez tetővel vannak ellátva; kemenceházak építésétől a tervezet eltekint.” Tehát ez a 
típus anyagilag is előnyösebb volt.
Weiss kapcsolattartásában is probléma merült fel, ami eldöntötte visszahívását és végül feltette 
az i-re a pontot. Ez pedig a Budapest-Zürich távolságból adódó nehézség. Gőzvonattal Zürichből 
csak igen lassan, többszörös átszállással lehetett elérni Budapestet, a feladat tehát korántsem volt 
olyan egyszerű, mint manapság. 1912 elején visszavonták Weiss műszaki tanácsadói megbízását 
is, akinek így végleg megszakadt a kapcsolata az óbudai építkezéssel.
Hogy született ez a gyár, amely valósággal önálló város lett a városban? A megvalósításhoz 
vezető első gyakorlati lépés az építési terület megszerzése volt.
A Duna, a budai körvasút és az esztergomi vasútvonal által határolt, túlnyomórészt beépítet­
len, 112.322 négyszögöles terület összesen 106 birtokrészből állt, ahol szántók, szőlők, kiskertek 
terültek el. Főleg kelet-nyugati irányú keskeny, hosszú parcellák alkották. A kisajátítást a fővárosi 
mérnöki hivatal készítette elő még 1909 nyarán. A tényleges építési tevékenység az után kezdőd­
hetett meg, hogy a fővárosi közgyűlés 1910. június 23-án megszavazta a központi gázgyár általá- 
134
10.23716/TTO.20.2013.18
nos költségvetését. A teljes beruházási összeg majdnem 42 millió koronát tett ki, ebből 3 milliót 
szántak a telkekre, 6,7 milliót alap-építményekre, kb. 6 milliót magas-építményekre, kb. 14 milliót 
gyári berendezésekre.
Az első építési feladat a parti védmű elkészítése volt, az addig árvízveszélynek kitett terület 
védelmére, majd a rakpartépítés és a feltöltés következett. Ezeket a munkálatokat Zsák Hugó irá­
nyította, és a Berger és Vida cég végezte. 1911-ben megkezdődött a vasúti berendezések és vágá­
nyok építése is. A munkák zöme 1912-re esett. Az első félévben befejeződött a partépítés, elkészült 
a műhely- és raktárépület, az óra- és nyomásszabályozó ház, továbbá a vasúti magas-épületek. Eb­
ben az évben adták vállalatba az üzemi berendezések legnagyobb részét; a befogadásukra szolgáló 
épületeknek (száraztisztító, nedvestisztító, kazánház, kompresszorház, villamos központ, kísérleti 
gázgyár és laboratórium) az év végéig el kellett készülniük, továbbá befejeződtek a munkásjóléti 
épület, a rendőrlaktanya és mentőállomás befogadására szánt épület kivitelezési munkái is.
Az egész program kezdeményezője, irányítója Heltai vezérigazgató volt, aki nem mérnök, ha­
nem jogász végzettségű közgazdasági újságíró volt. Sokat betegeskedett, azonban külföldi gyógy­
kezelése idején is kézben tartotta az ügyeket. 1913-ban főpolgármesterré választották, akár Buda­
pest Karl LuEGER-e is lehetett volna, ha el nem viszi 52 évesen korai halála, a gyár megindítása 
előtt két hónappal. Addigi helyettese, Ripka Ferenc követte a vállalat élén. Az építkezés tényleges 
irányítását Schön Győző végezte építésvezető főmérnökként, mellette Bernauer Izidor volt a 
másik kulcsfigura. A magas építmények Reichl Kálmánhoz tartoztak (kivéve a munkáslakó­
telepet, amelyet Almási Balogh Lóránt tervezett és művezetett), a vasútépítést Lukács Lipót 
dirigálta.
Valamennyi kiviteli munkára ajánlati versenytárgyalást tartottak, mégpedig nem a munkane­
mekre, hanem az egyes épületek összes építési munkáira. A gyári berendezésekre természetesen 
külön -  nemzetközi -  pályázatokat írtak ki.
Felvethető a kérdés, hogy a megépült gyár mennyiben tekinthető Weiss Albert szellemi al­
kotásának. A válasz összetett: a gázgyártáshoz gyökeresen eltérő technológiát választottak, ebben 
a tekintetben az ő terve kiindulópont volt, amelytől aztán eltértek.
A megváltozott körülm ények miatt, (nevezetesen, hogy a Koppers-féle gázfejlesztő berende­
zés mellett döntöttek Heltaiék), a szénszállító berendezést is át kellett tervezni, kemenceház pedig 
nem is épült, így éppen a termelés módja és helyszíne különbözött leginkább a W eiss által elkép- 
zelttől.
A tisztítóházak, az óraház, az elektromos központ, a tartálycsoport és a gáztartók megoldása 
kisebb-nagyobb mértékben átalakult az alaptervhez képest: legkevésbé az óraház, mely lényegé­
ben Weiss terve szerint épült meg; a tartálycsoporton összességében nem jelentős, de a meg­
jelenést némiképp módosító változtatásokat végeztek. Weiss zömökebb tartályokat tervezett, a 
tetőzet sem így épült meg, és az alapozásnál is voltak eltérések. A gáztartályok esetében a medence 
homlokfalának íves bordázata volt olyan markáns és a korabeli építészkritikus által a leginkább 
méltányolt motívum, amely az eredeti terven még nem szerepelt.
A termelési folyamathoz kevésbé szorosan kapcsoló többi magas építmény -  az igazgatósá­
gi és a jóléti épület, műhely, vízmű -  R e ic h l  K á l m á n  terve alapján készült. Jellemző tervein a 
síkjellegű homlokzatok mértani mintázatában a vörös és sárga nyerstégla váltakozása. R e ic h l  
gépészmérnöknek indult, de közben H o l ló sy  Sim o n  tanítványaként festett, majd átiratkozott az 
építészkarra és ott szerzett diplomát 1910-ben. A festészetet nem hagyta abba. Münchenben ta­
nult, hosszabb időt töltött Olaszországban és Párizsban. Járt a nagybányai müvésztelepre, bár nem 
lehetett jelentős festő, mert R éti Ist v á n  „A nagybányai művésztelep” című könyvében a festők 
névsora alatt nevét nem találjuk. 1900-tól egy-egy képe szerepelt a Műcsarnok, illetve a Nemzeti 
Szalon kiállításain. „Dé/e/őtt” című művét raktárban őrzi a Nemzeti Galéria. 1908-1916 között 
a Fővárosi Iparrajziskolán az építészet és a vízfestés tanára volt. Annyi bizonyos, hogy R e ic h l  
építészként ismertebb személyiség. A gázgyári munkával párhuzamosan tervezte a Kelenföldi Hő­
erőmű együttesét.
135
10.23716/TTO.20.2013.18
Visszatérve Weisshez, bizonyos vonatkozásban mégis Reichl társszerzőjének tekinthető. 
Nemcsak azért, mert Weiss terve nyilvánvalóan befolyásolta Reichlt, még akkor is, ha a hom­
lokzati architektúrát másképpen kivitelezte, de az egész telep helyszínrajzi elrendezésén nem vál­
toztattak. Reichl az együttest nem tervezte újra, csak az egyes elemeket -  így a beépítés módja, 
ritmusa, tömeghatása alig változott Weiss tervéhez képest. Más a helyzet a lakótelepek esetében, 
mert ott figyelmen kívül hagyták Weiss tervét, azok teljes egészükben Almási Balogh, illetve 
Reichl művének tekinthetők. Azonban a gyártelep egésze -  mint építészeti együttes -  minden 
módosítás ellenére Weiss elgondolása szerint valósult meg, városépítészeti alkotásként az ő nevé­
hez köthető.
Az építkezés, berendezés és szerelés 1913 őszére fejeződött be, október 16-án üzembe helyez­
ték a gyárat, erről a Magyar Hírlap azonnal tudósítást közölt, két nappal később megindult a gáz­
szolgáltatás.
FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM
1. Heuffel Adolf középítési igazgató előterjesztése az építendő városi gázgyár terveire való pályázat 
kiírása iránt. Budapest Székesfőváros Házinyomdája, 1908.
2. Budapest Székesfőváros Gázmüvei. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága és taná­
csa tagjainak az óbudai gázgyár ünnepélyes bemutatása alkalmából. Budapest, 1914. június 15. 
24.
3. Vadas Ferenc -  Győr Attila: Az Óbudai gázgyár és lakótelep. Budapest, 2005. 6-9. Dr.Gulyásné 
Gömöri A nikó .- Dr.Balogh András -  Vadas Ferenc: Az Óbudai Gázgyár története. Fővárosi Gáz­
művek Rt. Budapest, 2004. 30.
4. Heltai Ferenc dr. vezérigazgató jelentése: A központi gázmű építése.
Fővárosi Közlöny, 1912. október 22.
5. Dr.Gulyásné Gömöri Anikó-Dr.Balogh András-Vadas Ferenc: Lm. 78.
6. Budapest Székesfőváros Gázmüvei. Budapest, 1914. június 15. 48.
7. Dr.Gulyásné Gömöri Anikó-Dr.Balogh András-Vadas Ferenc: Lm. 80.
8. Uo. 89-90.
A szerző elérhetősége:
Dr. Gulyás Péterné Gömöri Anikó 
e-mail: gulyasne aniko@gmail.com
136
10.23716/TTO.20.2013.18


Száz évesek az „Óbudai Gyártelep” megmaradt épületei

Halabuk, József

HALABUK JÓZSEF
Fénykép -  a műszerek élete 
az Elektromosipari Szakiskolában
A szerző az iskolákról és felszereléseikről készült korabeli fényképek fontosságáról beszél általában, és 
hangsűlyozottan a mai Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosipari Karának jogelődje, az Elektromosipari 
Szakiskola termeiről és berendezéseiről készült képekről. Ezzel mintegy bevezeti a mondandója után következő 
előadást.
Az iskolaépületek építése valóságos „velencei (azaz torzításmentes) tükörképe” az érintett társa­
dalmaknak. Ugyanakkor maguk is egyfajta eredői a mindenkori és jövőbeni szociális berendez­
kedéseknek. Az oktató-nevelőmunkát folytató intézmények hagyományos önképe rajzolódik ki az 
évkönyveikben. Ezek oldalain egyszerre mutatkozik be maga az iskola, mint intézmény és talál­
hatók meg ugyanitt működésének, célkitűzéseinek ajánlásai a jövendőbeli diákjai számára. Ezek a 
kötetek nem (csak) neveléstörténeti művek, hanem szerves részei az egyes iskolák emberformáló 
voltának.
Az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnök Kara jogelődjei1 tevékenységét tükröző kö­
tetek műszaki tartalmú fényképfelvételeit vesszük számba az 1940-es évekig.
A (fő)város település-földrajza többé-kevésbé kijelöli az iskolák, mint épületek célszerű elhelye­
zésének színtereit. Ebbe az értelmezésbe beletartozik a régió- és az ottani közösség-formáló létük 
megannyi tényezőjének összessége. A 19. század végén a székesfővárosban az egyik legdinamiku­
sabban fejlődő városnegyed a Józsefváros volt. A városnegyed középső része egyértelműen polgári 
lakosságú. Intézményhálózata is ennek megfelelő volt. A Tavaszmező és a Szűz utcák keresztező­
désében (közel a Baross utcához) két monumentális iskolaépület emelkedett gyors ütemben.
Az erőteljes mértékben polgárosodó helyi és környékbeli lakosság alapvető igénye volt az iskoláz­
tatás lehetőségének megteremtése. Rangos humán gimnázium az egyik utcasarkon, (Tavaszmező 
utca 17.) a másikon pedig ipari szakképzési intézmény. A neves Magyar Királyi Zrínyi Miklós 
Főgimnázium épülete 1896-ban készült el. A Tavaszmező utca 15. szám alatt 1901-ben épült fel a 
magyaros stílusjegyeket mutató, műemléki szintű székháza az akkori szakiskolának.
Az újonnan épült iskola létesítéséről és fenntartásáról ismeretes iratok, a tárgyi emlékek és a vo­
natkozó visszaemlékezések, valamint a helyszíni ismeretek alapján egyértelmű, hogy az épület 
épületgépészeti szempontból a lehetőségek körén belül az akkori legkorszerűbb színvonalon állt. 
Ugyanez mondható el a szaktantermek és műhelyek, valamint műszaki segédegységek technikai 
és pedagógiai célú kialakításáról, berendezéseiről.
A felvételeken látható egyes termek napjainkban is azonosíthatók. Viszont sajnálattal kell megál­
1 Krasznainc Kováss Enikő: A 100 év története; Dr. Halabuk József: Iskola születik. = Centenáriumi évkönyv. Bp., 
1998., 5-51. A Budapesti Műszaki Főiskola évkönyve. 1879-2009. Bp., (é. n.); Gáti József- Horváth Sándor -  Szögi 
László: Óbudai Egyetem. Bp., 2010. Gáti József: Ipartanodától egyetemig. Bp., 2010.
2 A Központi Könyvtár gyűjteményében.
137
10.23716/TTO.20.2013.19
lapítanunk, hogy azok egykori értékes műszaki-pedagógiai berendezéséből, felszereléséből szinte 
semmi sem maradt meg napjainkra.
A „Kandó-Iskola” első jogelődje, mint órás tanonc- és segédképző tanfolyam 1892-ben kezdett el 
működni. A tanfolyamból határozott fejlődési vonal vezetett -  a szakképzés állami irányításának 
támogatásával, magának az iskolának tantestületi önfejlesztő tevékenysége alapján -  több szakok­
tatási fokozaton át, a műszaki középiskola nappali és úgynevezett felső tagozatának működéséig. 
Ez utóbbi a műegyetemi képzés mellett egyes olyan -  elsősorban gyakorlati jellegű -  villamosipari 
területeken végzett szakképzést, amelyek az egyetemi szinten nem működtek.
Az érintett évtizedekben a vizuális szemléltetés kimagasló jelentőségű tényezője volt a fény­
kép. E körülménynek megfelelően az évkönyvekben2 közölt fényképek3 magát az épületet mutat­
ták, később a névadót, Kandó Kálmánt, illetve az oktatás területét, ahol -  érthető okból -  ezúttal 
nem a tanári kar és a diákok személye, hanem a korszerű szaktantermek váltak láthatókká. Ennek 
nyilvánvaló célja az intézmény műszaki színvonalának igazolása és az itt tanulni kívánó fiatalok 
egyfajta csábítása volt, azon kívül a hazai és a nemzetközi műszaki élet számára bizonyítandóan a 
kiemelkedően korszerű műszaki felszereltség. Ezért is nem látunk (más helyen megjelent felvéte­
lekkel ellentétben) személyeket a szaktermeket bemutató fotókon. Az előbbi feltételezés megala­
pozottságát erősíti az a körülmény is, hogy közismert módon gyártmánybemutatókat tartott az 
újonnan elkészült iskolaépületben pl. a Siemens-gyár, és az általa alkalmanként felsorakoztatott 
termékeket felajánlotta az intézménynek.
Az eredeti felvételek készítőjéről, azok elkészültéről ez idő szerint semmit sem tudunk. Elkép­
zelhető, hogy hivatásos fényképész művei, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy az intézmény egyik 
e téren kellően jártas oktatója készítette ezeket. Annyi bizonyos, hogy a felvételek készítője, vagy 
az őt irányító tanácsadó kiválóan értett az elektromossághoz, illetve kellő mértékig jártas volt an­
nak oktatásában is. Ezt maguk a felvételek, összerendezett sorozatuk bizonyítják.4
Az előbbi lehetőségek azért is elképzelhetőek, mivel tudott, hogy az intézményben működött 
-  tanári irányítás alatt -  diák-fotókör. Ez önálló kiállításokat is szervezett és országos szinten is 
szerepelt.5 Nyilvánvaló, hogy amennyiben a helyi amatőr fotótevékenység ilyen igényes szinten 
működött, akkor az iskola hivatalos évkönyvében sem láthatott napvilágot valamilyen selejtes 
munka.
A fekete-fehér felvételek készítője jól érzékelhetően jártas volt az érintett időszakbeli fotózás 
műhelytitkaiban. Az egyes felvételeken alkalmazott nézőpontok kiválasztása, a térélmény szol­
gáltatása és az eszköztár kellően áttekinthető ábrázolásai mintaértékűek. A felvételek nyomtatott 
változatain jól tükröződnek az érintett időszak épület- és műtárgyfotóinak jellegzetességei. A fel­
vételek merev beállításai és keményen kirajzolódó tárgyvonalai jellegzetes esztétikai megjelenésük 
mellett határozott módon segítik a tudományos igényű képi bemutatást.
A tanterem, laboratórium, műhelyfotók és a fennmaradt tantervi koncepciók, fejlesztési ter­
vek, valamint az évkönyvek más adatai (pl. az eszközök felsorolása, adományok, tevékenységek le­
írásai) műszaki-pedagógiai szakmai keretű egybevetése és megalapozott következtetések levonása 
sok területen újabb kutatási eredményeket adhat majd a hazai iparoktatás, a magyar szakképzés 
történetére vonatkozóan.6
' Az iskola ideiglenes elhelyezéseiről képi ábrázolás nem ismeretes.
4 Az egyes évkönyvekben -  évtizedek alatt -  nem változott az ilyen bemutatás jellege. Kizárólag a nyomtatott 
képi változatok állnak rendelkezésünkre, míg -  a feltehetőleg üveglemezre készült -  eredeti felvételekről 
semmiféle adattal nem rendelkezünk.
5 Tevékenységének megismerése további kutatásokat igényel.
Célszerűnek látszana összehasonlító vizsgálat elvégzése más műszaki oktatási intézményekről rendelkezésünkre 
álló képekkel, illetve egybevetésük a nem szakképző intézmények belső tereit ábrázolókkal, a sajátosságok feltárása 
érdekében.
138
10.23716/TTO.20.2013.19
Az egyes felvételek ismételt közlése a későbbi évkönyvekben nagyon kevés tudományos igényű 
feldolgozással valósult meg, így leginkább hangulati elemként szerepeltek azok oldalain és -  meg­
ítélésünk szerint -  kissé sokat bízva a szemlélőik kreatív képzelőerejére az igazi jelentőségüket 
illetően.
Szemrevételezéssel is megállapítható, hogy az érintett évkönyvekben közölt, vizsgált fénykép­
felvételek a szakmai tartalom, a fotótechnikai nívó és a nyomdatechnikai előállítás7 szempontjából 
egyaránt nem térnek el (ami az adott időszakban egyáltalán nem volt egyedi jelenség) a tudom á­
nyos igényű kiadványokban, valamint más évkönyvekben napvilágot látott képek színvonalától.
A szerző elérhetősége:
Dr. Halabuk József 
Gyüj tem ényvezető 
Óbudai Egyetem
Kandó KálmánVillamosmérnöki Kar 
Intézménytörténeti Gyűjtemény 
halabuk.j özsef@gmail. com
7 Az áttekintett köteteket (minden bizonnyal a Fénykép-lapokat is) a Sárkány Nyomda Rt. (VI. Horn Ede utca 9.) 
állította elő.
139
10.23716/TTO.20.2013.19


Fénykép - a műszerek élete

az Elektromosipari Szakiskolában

Fazekas, István

Scheutz, Martin

Winkelbauer, Thomas

Pichlkastiner, Sarah

Frühneuzeitforschung in der Habsburgermonarchie : Adel und Wiener Hof, Konfessionalisierung, Siebenbürgen

Szelestei N., László

Ajkay, Alinka

Bajáki, Rita

Adatok Pázmány Péter prédikációinak 17. századi használatához, I. — Kuzmics Péter kanonok Szent György-napi prédikációja

Not a member yet

Többnyelvűség és kulturális kölcsönhatások az Arany Hordában

Österreich und Ungarn im 20. Jahrhundert

Wiener Archivforschungen : Festschrift für den ungarischen Archivdelegierten in Wien, István Fazekas

Kortárs magyar kisebbségi irodalmak : posztkolonializmus, gender studies, littérature mineure : a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus szekcióelőadásai (Kolozsvár, 2011. augusztus 22-27.)

Dr. Vámos Endréné dr. Vigyázó Lillyt köszöntjük 90. születésnapja alkalmából

A 21. század tudománya

Száz évesek az „Óbudai Gyártelep” megmaradt épületei

Fénykép - a műszerek élete az Elektromosipari Szakiskolában

Frühneuzeitforschung in der Habsburgermonarchie : Adel und Wiener Hof, Konfessionalisierung, Siebenbürgen

Adatok Pázmány Péter prédikációinak 17. századi használatához, I. — Kuzmics Péter kanonok Szent György-napi prédikációja

12,122

20,154