Eötvös Loránd University, Budapest - Open Access Journals
Not a member yet
9233 research outputs found
Sort by
斯里兰卡中文教学资源现状研究
Get PDFSri Lanka has been in close contact with China since ancient times, traced back to the Eastern Jin Dynasty. The Chinese teaching in Sri Lanka began in the 1960s and has continued for more than 60 years since then. Today, Chinese language education has been included in the national education system by the Sri Lankan government, covering junior and senior secondary schools, undergraduate Chinese majors, and continuing Chinese education for all sectors of society. It can be said that Chinese teaching resources in Sri Lanka have developed to a certain extent, but are mainly limited within the form of paper textbooks, with three main problems: first, teaching resources are unsystematic in local Chinese textbooks and do not consider local reality; second, teaching resources are not targeted, thus failing to meet the diverse needs of different learners; third, digital teaching resources are scarce and cannot keep up with the development of modern society. In this situation, the problem can be addressed from three aspects: first, being need-oriented while fully integrating local elements; second, optimizing digital resource construction while following current development trends; third, conducting cooperation between China and Sri Lanka to accelerate the development of local Chinese textbooks.斯里兰卡自古便与中国往来密切，最早可追溯至东晋法显求法，而斯里兰卡的中文教学则始于20世纪60年代，至今已有60余年。时至今日，中文已被斯里兰卡政府纳入该国国民教育体系，涵盖初高中学段和高校本科中文专业，并为社会各界提供中文继续教育。可以说，斯里兰卡的中文教学资源已经取得了一定程度的发展，但目前该国的中文教学资源仍然集中于纸质教材，且存在以下三方面问题：第一，教学资源未考虑本土实际，缺乏成体系本土教材；第二，教学资源缺乏针对性，未能满足学习者多元需求；第三，数字教学资源较为匮乏，未能跟上时代发展潮流。面对这一情况，可以从三方面着手予以解决：第一，以需求为导向，充分融入本土元素；第二，顺应时代趋势，优化数字资源建设；第三，中斯通力合作，加快开发本土教材
Az 1955-ös bandungi ázsiai–afrikai konferencia és a gyarmatosítás kérdése
No full textSeventy years have passed since 29 – mostly newly independent – Asian and African nations convened in the Indonesian city of Bandung to discuss matters of mutual concern. Despite their diverse political, ideological, and socioeconomic backgrounds, the condemnation of colonialism was a central unifying theme for the Afro-Asian movement. Yet reaching a consensus on this issue proved more difficult than anticipated. This paper explores how the question of colonialism was addressed at the 1954 Colombo Conference and the subsequent 1955 Bandung Conference, with particular attention to the contextual and conceptual frameworks employed by the delegations. Drawing primarily on speeches and recollections of the delegates, this study demonstrates that Cold War antagonisms permeating the conferences prevented the emergence of genuine consensus. Instead, it argues, the participants arrived at a carefully negotiated “semantic compromise” open to multiple interpretations.Seventy years have passed since 29 – mostly newly independent – Asian and African nations convened in the Indonesian city of Bandung to discuss matters of mutual concern. Despite their diverse political, ideological, and socioeconomic backgrounds, the condemnation of colonialism was a central unifying theme for the Afro-Asian movement. Yet reaching a consensus on this issue proved more difficult than anticipated. This paper explores how the question of colonialism was addressed at the 1954 Colombo Conference and the subsequent 1955 Bandung Conference, with particular attention to the contextual and conceptual frameworks employed by the delegations. Drawing primarily on speeches and recollections of the delegates, this study demonstrates that Cold War antagonisms permeating the conferences prevented the emergence of genuine consensus. Instead, it argues, the participants arrived at a carefully negotiated “semantic compromise” open to multiple interpretations
A horvátországi kisebbségi magyaroktatásról: a C modell az általános iskolákban
Get PDFIn the Republic of Croatia, national minorities have the right to education and upbringing in theirmother tongue. Minority education can operate under three models: A, B, and C. In the C model,Hungarian language and culture is offered as an elective subject in Croatian-language schools.This study presents the curricular background of the C model, its subject-specific objectives,implementation possibilities, and the crucial role and responsibility of teachers. The aim of thequestionnaire-based research was to examine teachers’ experiences regarding the feasibility ofthe objectives set out in the core curriculum that came into effect in 2020, as well as to assessthe characteristics of students, teaching materials, and lesson organization. The main topics ofthe research questions were: a) characteristics of student groups and the status of the subject:Hungarian language and culture; b) feasibility of educational and instructional goals (use ofHungarian, understanding Hungarian texts and features of the Hungarian-speaking regions,cultural openness, national identity, use of teaching materials and textbooks, teaching methods);c) experiences of teaching Hungarian language and culture. The data show that student groupsconsist of learners with varying levels of language proficiency, ranging from those learningHungarian as a foreign language to native speakers. Among the curriculum objectives, theunderstanding of literary and colloquial texts proved to be the least successfully implemented.In contrast, the strengthening and preservation of national identity proved to be well achievable.The study examined the situation of the subject: Hungarian language and culture and its studentgroups in Croatian primary schools from the teachers’ perspective. The results may contributeto further research involving other participants in the educational process and to improving thesuccess of the subject and its learners.A Horvát Köztársaságban a nemzeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelvű oktatáshoz ésneveléshez. A nemzetiségi oktatás három modell alapján működhet: A, B és C modell szerint.A C modellben a horvát tannyelvű iskolákban választható tantárgy a magyar nyelv és kultúra.A tanulmány bemutatja a C modell tantervi hátterét, tantárgyi céljait, megvalósításuk lehetőségeit,a tanítók és a tanárok meghatározó szerepét és felelősségét. A következő fejezet egy kérdőíveskutatás eredményeit mutatja be. A kérdőíves kutatás célja a tanárok tapasztalatainak a vizsgálatavolt a 2020-as alaptanterv célkitűzéseinek a megvalósíthatóságáról, továbbá a tanulók, atananyagok és az óraszervezés jellemzőinek a felmérése. A vizsgálati kérdések főbb témaköreia következők voltak: a) a tanulócsoportok jellemzői és a magyar nyelv és kultúra tantárgyhelyzete; b) a tanulás és a tanítás oktatási-nevelési céljainak a megvalósíthatósága (a magyarnyelv használata, magyar nyelvű szövegek és a magyar nyelvterület jellemzőinek a megismerése,kulturális nyitottság, nemzeti identitás, tananyagok és tankönyvek használata, tanításimódszerek); c) a magyar nyelv és kultúra tantárgy oktatásának a tapasztalatai. Az adatok aztmutatják, hogy a tanulócsoportokat eltérő nyelvtudású diákok alkotják, a magyar nyelvet idegennyelvként tanulóktól az anyanyelvű diákokig. A tanterv célkitűzései közül az irodalmi és a köznyelviszövegek megismerése valósítható meg a legkisebb sikerrel, a nemzeti identitás erősítése ésmegőrzése pedig jól megteremthető. A tanulmány a magyar nyelv és kultúra tantárgy helyzetétés tanulócsoportjait vizsgálta a horvátországi általános iskolákban a tanárok szemszögéből.A kutatás eredményei hozzájárulhatnak az oktatási folyamat többi résztvevőjének a kutatásához,a tantárgy és a tanulók sikerességének a növeléséhez
A terminológiai adatbázisok létjogosultsága és haszna a digitalizáció korában többségi és kisebbségi kontextusban
Get PDFEgyenlőséggel foglalkozó szervek – új standardok a hatékonyabb jogvédelemért
No full textKádár provides an overview of EU law provisions applying to national equality bodies. It summarizes the main provisions of the new directives, the legislative procedure leading to their adoption, and the surrounding debates. It concludes by a discussion of the implementation requirement and argues that the independence requirement has particular relevance in Hungary now.„Világos, hogy egyes tagállamok – és Magyarország is minden bizonnyal ide sorolható – már ma is jó jogszabályi alapokkal rendelkeznek. Ugyanakkor esetükben – és itt ismét valószínűsíthető, hogy Magyarország is ide tartozik – az Irányelvek egyfelől fontos biztosítékot jelenthetnek a visszalépés, a jogi környezet romlása ellen, másfelől pedig segíthetnek a jó szabályozás sikeresebb végrehajtásában. Mint azt fentebb kifejtettük, Magyarországon ilyen szempontból különös jelentősége lehet a függetlenségre vonatkozó rendelkezéseknek.
Fuller jogelméletének aktualitása ma Európában és nálunk
Get PDFSólyom’s study discusses Lon Fuller’s book ‘Morality of Law’, in connection with the recently published first German edition. The author argues that although Fuller’s legal theory is strongly linked to the institutional structure of the common law tradition, the general insights of the theory could also be fruitfully applied in European continental legal cultures. Among these general insights, the study highlights the importance of the principle of reciprocity, the concept of the internal morality of law, and Fuller’s conception of adjudication. The study concludes that Fuller’s conception of law is more helpful than legal positivism in understanding the difficulties of transitions to the rule of law and in recognising the pathological symptoms of legal systems drifting towards autocracy.„Érdemes Fuller jogelméletét olyan lehetőségként olvasnunk, amelynek az alapvető belátásait újra komolyabban veheti a jog általános értelmét kereső jogtudományi diskurzus. Amennyiben Fuller jogelméletét úgy értelmezzük, mint amely a jog olyan implicit tulajdonságairól szól, amelyeknek a résztvevők gyakran nincsenek tudatában, illetve olyan jogelméletként olvassuk, amely a jog mély struktúráit próbálja meg feltárni, lehetővé téve a demokráciára nyitott jogrendszerek sajátos működésének a megértését, akkor képes lehet alakítani jogszemléletünket itt, Európa kontinentális jogrendszereiben is.
Hanyatló jogvédelem: az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóság
No full textThe article by Tamás Dombos and Eszter Polgári presents research findings exploring the consequences of the abolition of the Hungarian Equal Treatment Authority.Dombos Tamás és Polgári Eszter írása az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetésének következményeit feltáró kutatási eredményeket ismerteti
„Mesterember” kontra „zseni”: Rékassy Csaba és Kondor Béla párhuzamos, statisztikán alapuló recepciótörténete
No full textFrom the 1970s, there has been a strong tendency in Hungarian art history and criticism to regard the artist Béla Kondor (1931–1972) as an exceptional genius and a prophetic figure, while other artists, such as Csaba Rékassy (1937–1989), have been labelled as merely talented albeit with excellent skills. Since then, Rékassy has been forgotten, while Kondor has been elevated to legendary status. While art historians typically explore the reasons for their different reception using traditional historical methods, here I have chosen another approach by applying statistical analysis to investigate the roots of this polarized view. The study relies on Arcanum, a digital periodical database containing nearly all the journals of the era, including daily and weekly newspapers, magazines and journals specialized on art.
The study examines the distribution of annual reference lists given by full-text search for these two artists, first during their lifetimes and then in their afterlives. The graphs reveal that although Kondor was slightly better known to the public, they followed surprisingly similar career paths. Their early careers are characterized by slow, gradual rise, followed by breakthrough successes at the age of 34. Each had four significant career peaks; in both cases their deaths generated the highest number of citations and these numbers far exceed the citations they received for their greatest achievements during their lifetime.
However, the graphs of their post-career reception are strikingly different: Kondor’s curve breaks the sky several times, while Rékassy’s diagram declines and remains relatively low. Interestingly, this decline does not indicate complete neglect but rather a lack of sustained recognition from the media. Through quantitative data analysis, this research not only visualizes the contrasting reception history of these two artists, but traces the steps of systematic construction of Kondor’s posthumous career. Finally I will discuss the reasons of their different reception and explore the historical and professional circumstances that made Kondor more suitable than others to become a (local) legend.
A múlt század hetvenes éveitől kezdve a hazai műkritikában és művészeti szakirodalomban erőteljesen jelen van az a szemlélet, amely szerint a korszak képzőművészetében Kondor Béla (1931–1972) alakja kimagaslik a művészek közül: ő az ihletett zseni, a próféta, míg a többiek, köztük Rékassy Csaba (1937–1989) is „csak” kiváló képességgel rendelkező, tehetséges művészek. Az azóta eltelt időben Rékassy elfelejtődött, miközben Kondor legendává emelték. Művészettörténeti szempontból indokolt lenne történeti módszerekkel feltárni kettejük eltérő recepciótörténetének gyökereit, azonban jelen tanulmány a diszciplínában ritkán alkalmazott statisztikai elemzéssel teszi meg ugyanezt. A tanulmány az Arcanum digitális folyóirat-adatbázisára támaszkodik, amely tartalmazza a korabeli művészeti élet szinte összes sajtóorgánumát, a művészeti szakfolyóiratok mellett a műkritikákat és művészeti híreket megjelentető heti- és napilapokat.
Az elemzés a két művészre teljes szövegű keresés révén adott hivatkozások éves eloszlását vizsgálja először a pályafutásuk idején, majd az utóéletük folyamán. A grafikonok szerint Kondor némileg ismertebb és híresebb volt, mint Rékassy, ám meglepő módon a két találati lista eloszlása megegyező karrierívet mutat. Korai pályafutásukat lassú, fokozatos felemelkedés jellemzi, amelyet 34 éves korukban áttörő sikerek követtek. Mindkettőjüknek négy jelentős karriercsúcsa volt, haláluk generálta a legtöbb idézettséget, és ezek az értékek életük igazi nagy sikereinek hivatkozásait is jelentősen meghaladják.
Az utóéletük hivatkozáslistáinak grafikonjai azonban drasztikusan különbözőek: Kondor görbéje többször is égbeszökően magasra emelkedik, míg Rékassy diagramja mindvégig viszonylag alacsonyan marad. Ez a visszaesés nem a teljes mellőzöttséget, hanem a média figyelmének hiányát jelzi. A kvantitatív elemzés nemcsak a két művész eltérő recepciótörténetét teszi láthatóvá, hanem nyomon követi Kondor posztumusz mítoszának építkezését is. Végezetül azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy milyen okokra vezethetők vissza kettejük eltérő recepciótörténete, illetve milyen történeti és szakmai körülmények tették Kondort másoknál alkalmasabbá arra, hogy kultikus figurává váljon.
 
Local Forms of Everyday Life in Hungary in the Light of Eighteenth–Twentieth-Century Archival Sources: About a New Momentum (“Lendület”) Research Project
Get PDFThe novelty of historical ethnographic, micro-historical, and historical anthropological research focusing on locality is that it does not examine the vertical stratification of society and does not consider the thematic knowledge constructions arising from this. Instead, research approaches the horizontal: local cultural patterns, life worlds, and everyday life; the opinion-forming role of local intellectuals (priests, pastors, teachers, clerks, etc.), local power structures, and the coexistence of economic, social, and political interest groups. By using archival and manuscript sources as widely as possible, in addition to the material side of everyday life, folkloristic areas of knowledge (e.g., narratives, gestures, customs, rites, beliefs, religious images and practices) can also be studied and revealed. The problem of religious and ethnic diversity makes these issues particularly relevant. As a final outcome of the research, we expect that with the help of local sampling and “thick descriptions” prepared on the basis of a large-scale source base, intricate shapes of everyday life can be identified. By focusing on historical localities, the research can take a decisive step towards rejuvenating the twentieth-century study of “folk culture” through a more modern approach that broadens the social vertical spectrum
