Eötvös Loránd University, Budapest - Open Access Journals
Not a member yet
9233 research outputs found
Sort by
World Internet Conference and China’s Promotion of Cyber Sovereignty
Get PDFDespite ongoing criticism, the Chinese government has continuously hosted the World Internet Conference for the last decade. This research explores the motives behind China’s persistent efforts, particularly focusing on its strategies for advocating cyber sovereignty. It uses natural language processing and discourse analysis to analyse official documents and Chinese media reports about the World Internet Conference. It finds that China uses discourses aligned with the ideologies of Non-aligned Movement members to facilitate the promotion of cyber sovereignty and leverage the World Internet Conference to build partnerships to influence the development of global cyber governance
Handling Jurisdictional Problems in Civil Procedure – Based on Hungarian and EU Legislation
Get PDFIn my study, I analyse jurisdiction, a fundamental concept in civil procedural law, primarily in relation to civil procedural law issues concerning jurisdiction. Thus, I shall examine in detail how jurisdiction appears as an absolute impediment to litigation and how the legal institution of intervention prevails. In my work, I also review the relationship between jurisdiction and sets of claims, as well as the transfer of jurisdiction as a new legal institution in Hungarian procedural law to the courts of another state. In my analysis, I consider not only Hungarian but also EU legislation, and I evaluate the jurisprudence of both the Hungarian courts and the Court of Justice of the European Union. As a result of my research, I consider it to be possible to conclude that the Hungarian procedural law system relies to a large extent on the norms of EU law and is in accordance with them (with the exception of the norms of the Brussels IIb Regulation on interference in proceedings and Section 106 (2) of the NMJTV)
Játszva tanítani, avagy tanítva játszani? Kreatív módszerek a jogtörténet egyetemi oktatásában (konferenciabeszámoló)
Get PDFMiként lehet a hallgatókat bevonni a jogtörténet szépségeibe? Mekkora mértékben szükséges a mai trendeket követni az oktatás és még inkább a tanulás játékossá tételében? Csak formai vagy tartalmi változással is jár, ha elhagyja a szakma a frontális, elő- adás-típusú oktatást, ahol a hallgató már csak nevében passzív befogadója az elmondottaknak? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a 2023. december 6-án a Kreatív módszerek a jogtörténet egyetemi oktatásában címmel megtartott konferencia, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adott otthont
Dalmácia államigazgatása a 12–14. században : Párhuzamok és különbségek a velencei és a magyar uralom alatt
Get PDFDie Geschichte Nord- und Mitteldalmatiens vom 12. bis zum 14. Jahrhundert wurde im Wesentlichen, und die Süddalmatiens zu einem großen Teil, durch den Kampf zwischen Venedig und dem Königreich Ungarn bestimmt. Der Besitz von Dalmatien bildete die Grundlage der venezianischen Macht. Er garantierte die dauerhafte Kontrolle über das Adriatische Meer, das für den Schiffsbau benötigte Holz und – bis zur Eroberung des italienischen Festlandes – auch Getreide. Auch das Königreich Ungarn hatte ein starkes Interesse daran, die dalmatinische Küste zu beherrschen. Ohne sie war es unmöglich, die Meere zu erreichen, Handel zu treiben, weitere Eroberungen zu unternehmen und eine Schiffsflotte aufzubauen. Dalmatien hatte sowohl in der byzantinischen Zeit als auch unter ungarischer und venezianischer Herrschaft eine spezifische Staatsfunktion, die, wenn auch in vielerlei Hinsicht unterschiedlich, vom Königreich und von Venedig respektiert und bewahrt wurde. Im 12. und 13. Jahrhundert wurde sowohl von der ungarischen als auch von der venezianischen Seite praktisch eine Art, der auch die darauffolgenden Zeiten bestimmenden Machtausübung etabliert, die auf Seiten Venedigs als Machtpolitik und auf Seiten des Königreichs als eine sanftere Art der Machtausübung durch die Gewährung von Privilegien und Vorrechten zu sehen war. Im 14. Jahrhundert änderte sich dies sowohl auf ungarischer als auch auf venezianischer Seite, wobei sich die Methoden der Machtausübung des Königreichs mehr und mehr denen Venedigs anglichen. Zu Beginn des 15. Jahrhunderts hörte die Rivalität auf, und Dalmatien ging für 400 Jahre in den Besitz Venedigs über.The history of North and Middle Dalmatia, from the 12th to the 14th century, was basically, and the history of South Dalmatia was significantly dominated by the fight between Venice and the Hungarian Kingdom. Possession of Dalmatia was the basis of Venice’s power. This granted the constant rule over the Adriatic Sea, the wood needed for shipbuilding, and also the grain until the conquest of the Italian land (Terra ferma). The Hungarian Kingdom also had a great interest in the possession of the Dalmatian coast. It was impossible to reach the sea, to trade, start further conquests, and set on a fleet without it. Dalmatia had a special state operation in the Byzantine era and also in the Hungarian and Venetian era, which – although in many aspects differently – but the Kingdom and Venice took into account, preserved. In the 12th and 13th centuries the method of exercising power that determined the later ages, was practically established on both the Hungarian and Venetian sides, which from the Venetian side could rather be considered as power politics, and from the Kingdom’s side a soft method of power exercised by ensuring privileges and prerogatives. In the 14th century we witnessed changes not only from the Hungarian, but form the Venetian side as well, and the Kingdom’s methods of exercising power kept approaching the Venetian method. From the beginning of the 15th century rivalry ceased, Dalmatia became Venice’s for 400 years.Észak- és Közép-Dalmácia, 12–14. századi történelmét alapvetően, Dél-Dalmáciáét pedig jelentős mértékben Velence és a Magyar Királyság küzdelme határozta meg. Dalmácia birtoklása Velence hatalmának alapját képezte. Ez biztosította az Adriai-tenger fölötti állandó uralmat, a hajóépítéshez szükséges fát és az itáliai szárazföld meghódításáig a gabonát is. A Magyar Királyságnak is komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy birtokolja a dalmát tengerpartot. Enélkül lehetetlen volt kijutni a tengerre, kereskedni, további hódításokat kezdeni, hajóhadat állítani. Dalmáciának mind a bizánci korszakában, mind a magyar, mind pedig a velencei uralom alatt sajátos állami működése volt, amelyet bár sok tekintetben eltérő módon, de a királyság és Velence figyelembe vett, megőrzött. A 12. és 13. században gyakorlatilag kialakult a későbbi korokat is meghatározó hatalomgyakorlási mód magyar és velencei részről egyaránt, amely Velence részéről inkább erőpolitikának értékelhető, a királyság részéről pedig privilégiumok, kiváltságok biztosításával gyakorolt puhább hatalomgyakorlási módszernek. A 14. században ebben mind magyar, mind velencei részről változásnak lehetünk tanúi, amelyben a királyság hatalomgyakorlási módszerei egyre inkább a velenceihez közelítettek. A 15. század elejétől kezdve a rivalizálás megszűnt, Dalmácia 400 évig Velencéé lett
Kapcsolódások: Jog, néprajz és történelem
Get PDF2024. április 18-án az Eötvös Collegium Tudományos Est programjának soron következő alkalmán a jogtörténeti kutatások és azok interdiszciplináris jellege került a középpontba. A rendezvényen részt vett Bognár Szabina (HUN-REN BTK, a PTE KPVK Szociális Tanulmányok Tanszék adjunktusa és a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport titkára), Oborni Teréz (a HUN-REN BTK TTI osztályvezetője, az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék docense és Az Erdélyi Fejedelemség kormányzat- és jogtörténetének forrásai NFKI K kutatócsoport vezetője), Rácz Balázs Viktor (HUN-REN BTK TTI tudományos segédmunkatársa, ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék tanársegédje) és Heil Kristóf Mihály (ELTE ÁJK Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék tanársegédje, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet operatív igazgatója és a Magyar Jogtörténész Egyesület elnöke és a HUN-REN–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa)
Táblabíráskodás a 19. és a 21. században: A Győri Ítélőtábla példája
No full textAm 1. Januar 2025 ist es 20 Jahre her, dass die Gerichte dritten Instanz (sog. „Ítélőtábla“ bzw „Tafel“) in Győr und Debrecen eröffnet wurden. Damit wurde die seither bestehende Gerichtsorganisation in Ungarn, bestehend aus Amtsgerichten (früher Stadtgerichte), Landgerichten (früher Komitatsgerichte), Tafelgerichten und der Kurie, wieder vervollständigt. Das Jubiläum bietet Gelegenheit und Anlass, zurückzublicken und den Prozess der Einrichtung der Tafelgerichte zu beschreiben, diesmal in Bezug auf die Einrichtung des Berufungsgerichts in Győr. Die Studie versucht, eine Parallele zwischen dem Prozess der Gründung der Gerichte im 19. und 21. Jahrhundert zu ziehen.
In der ersten Hälfte der Studie werden die Zentralisierungsbestrebungen der Periode des Neoabsolutismus, dann die Dezentralisierungsprozesse der Dualismus (Doppelmonarchie), die politischen Kämpfe um die Ansiedlung des Gerichts in Győr (vor allem gegen die Befürworter von Sopron und Szombathely) und auch die alltägliche Arbeit des sog. königlichen Tafels beleuchtet. In der zweiten Hälfte der Abhandlung wird der Prozess der Reorganisation der höheren Gerichtsbarkeit beschreibt, der nach 1949 in einen 50-jährigen Dornröschenschlaf gefallen war. Wie die Studie zeigt, es geschah mit einer sehr schwankenden Intensität. Es wurden die Kämpfe der politischen Kräfte und die verfassungsrechtlichen Untersuchungen ebenso erörtert. Im Kontext der Geschichte des 20. Jahrhunderts beschreiben die Autoren den Kampf von Győr und Kőszeg um die Wiedererrichtung des Tafelgerichts und fassen dann einige Erfahrungen der Judikatur dieses Gerichts im 21. Jahrhundert zusammen – in Bezug auf die territoriale und sachliche Zuständigkeit, Fallzahlen und andere Aspekte.1 January 2025 marks the 20th anniversary of the opening of the Court of Appeal (so-called “Ítélőtábla” or “Table”) in Győr and Debrecen. were opened in Győr and Debrecen. This completed the existing court organisation in Hungary, consisting of district courts (formerly municipal courts), regional courts (formerly county courts), regional courts of appeal and the Curia. The anniversary provides an opportunity and occasion to look back and describe the process of establishing the courts of third instance, this time in relation to the establishment of the Court of Appeal in Győr. The study attempts to draw a parallel between the process of establishing the courts in the 19th and 21st centuries.
The first half of the study examines the centralisation efforts of the neo-absolutist period, then the decentralisation processes of dualism (the Austro-Hungarian Monarchy), the political struggles for the establishment of the court in Győr (especially against the supporters of Sopron and Szombathely) and also the day-to-day work of the so-called Royal Table. The second half of the treatise describes the process of reorganising the higher judiciary, which had fallen into a 50-year slumber after 1949. As the study shows, it happened with a very fluctuating intensity. The struggles of the political forces and the constitutional investigations were also discussed. In the context of the history of the 20th century, the authors describe the struggle of Győr and Kőszeg to re-establish the Court of Appeal and then summarise some of the experiences of this court’s jurisprudence in the 21st century – in terms of territorial and subject matter jurisdiction, case numbers and other aspects.2025. január 1. napja a 20. évfordulója annak, hogy a Győri és a Debreceni Ítélőtáblák megkezdték működésüket, és e két ítélőtáblával vált teljessé Magyarországon az azóta is működő igazságszolgáltatási szervezet, amely a járásbíróságokból (korábban városi bíróságok), törvényszékekből (korábban megyei bíróságok), ítélőtáblákból és a Kúriából áll. A két évtizedes évforduló indokot és alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk, és bemutassuk az ítélőtáblák kialakításának folyamatát, ezúttal a Győri Ítélőtábla felállításához kapcsolódóan. A tanulmány igyekszik párhuzamba állítani az ítélőtáblák 19. és 21. századi létrehozásának folyamatát.
A tanulmány első részében a neoabszolutizmuskori központosító törekvéseket, majd a dualizmus időszakának decentralizációs folyamatait veszi sorba, kiemelve az Észak-Nyugat Dunántúlra tervezett tábla győri elhelyezéséért vívott politikai csatározásokat (elsősorban Sopron és Szombathely támogatóival szemben), és kitér a királyi ítélőtábla működésének mindennapjaira is. A második felében az 1949 után bő ötvenéves Csipkerózsika-álomba szenderült ítélőtáblai szintű felsőbíráskodás újjászervezésének igencsak hullámzó intenzitású folyamatát írja le, figyelmet fordítva a politikai erők küzdelmei mellett az alkotmányossági vizsgálatoknak is. A 20. századi történelem kapcsán a szerzők bemutatják Győr és Kőszeg küzdelmét az újrafelállítandó ítélőtábláért, majd a 21. századi ítélkezés néhány tapasztalatát összegzik területi illetékességi, ügyforgalmi és hatásköri szempontok alapján