Eötvös Loránd University, Budapest - Open Access Journals
Not a member yet
9233 research outputs found
Sort by
Borderline személyiségzavarral élők pszichiátriai tapasztalata és a diagnózisnak való értelemadás folyamata
Full text linkBackground and Aims: The diagnostic process is an important milestone in the history of a mental illness. Many qualitative studies tried to explore different aspects of personality disorder as an experience, but no idiographic study of the personal account of personality disorder has been conducted on a Hungarian sample to focus on the subjective experience of the diagnostic process. Our research questions were: How do psychiatric patients experience their treatment in the institution? How do they interpret the diagnosis they receive? How does the diagnosis affect their identity?Methods: Interpretative phenomenological analysis was used analyzing the semi-structured interviews. The study involved 6 participants: 4 women and 2 men, aged 19–32, treated in an acute psychiatric ward.Results: Three main themes emerged from the analysis of the interviews: 1) The road to psychiatry: drift and vulnerability; 2) The diagnostic process and the experience of psychiatric inpatient; and 3) The turning point in self-awareness.Discussion: A key condition for recovery is the acceptance and integration of an appropriate diagnosis into identity, which is significantly facilitated by the attitude of the caregivers during the psychiatric stay.Háttér és célkitűzések: A diagnosztikai folyamat a mentális betegség történetének fontos mérföldköve. Számos kvalitatív kutatás vizsgálta a személyiségzavar különböző aspektusait mint megélt tapasztalatot, azonban eddig nem készült olyan tanulmány, amely magyar mintán a diagnosztikai folyamat szubjektív élményére fókuszálna. Kutatásunk fő kérdései a következők voltak: Hogyan élik meg a pszichiátriai betegek az intézményen belüli kezelésüket? Hogyan értelmezik a kapott diagnózist? Hogyan hat a diagnózis az identitásukra?Módszer: A félig strukturált interjúk elemzésére interpretatív fenomenológiai analízist (IPA) alkalmaztunk. A vizsgálatban 6 fő vett részt (4 nő, 2 férfi, életkoruk: 19–32 év), akik egy akut pszichiátriai osztályon kaptak ellátást.Eredmények: Az interjúk elemzéséből három fő téma bontakozott ki: 1) Út a pszichiátriáig: sodródás és kiszolgáltatottság; 2) A diagnosztikai folyamat és pszichiátriai bennfekvés tapasztalata; 3) Fordulópont az önismeretben.Következtetések: A felépülés egyik kulcsfontosságú előfeltétele a megfelelő diagnózis elfogadása és identitásba való integrálása, melyben döntő szerepet játszik az ellátó személyzet hozzáállása a pszichiátriai tartózkodás során
A kisgyermekek hangja: Az Early Childhood Voices: Children, Families, Professionals című könyv jelentősége a gyerekrészvételről szóló diskurzusban
No full textThe Early Childhood Voices: Children, Families, Professionals (2024) book examines the expression of children’s opinions and the possibilities of hearing their voices from birth to the age of eight. Its interdisciplinary approach emphasises the role of everyday situations, adult support, and the importance of developing emotional expression, and social, and cognitive skills in enforcing children’s participation rights. The book offers valuable ideas for developing good practices to support the research and enforcement of participation rights.„A gyerekrészvételről szóló szakmai diskurzus többsége a döntéshozatalban való részvétellel foglalkozik, legyen szó egy gyerek egyéni életét érintő, például elhelyezési, gyermekvédelmi, egészségügyi döntésekről, vagy a gyerekek csoportját érintő, kollektív döntésekről, például a jogalkotásban, közügyekben való részvételről. A kötet egyik különlegessége, hogy az önkifejezés tágabb kontextusát vizsgálja, mellyel a »célvezérelt« részvétel mellett azokat a helyzeteket is vizsgálja, melyeknek nincsen kifejezett tétje.” (Németh Barbara
Gyász és öröm az epinikionban: Pindaros 8. isthmosi ódájához
Full text linkThis paper analyzes Pindar’s Eighth Isthmian Ode to explore the emotional ambivalence of the epinikion genre, particularly the interplay of grief and joy within the rhetorical structure of a victory ode. The analysis demonstrates how themes of mortality, transience, and memory pervade the celebratory voice, and how the epic tradition’s ritual and mythic frameworks shape the tone and structure of the ode. The poem, it is argued, does not simply exalt the victor but also offers consolation to a mourning community through the eternalization ofhuman excellence (aretē). In this sense, the victorious figure serves not only as a symbol of personal triumph but also as a bearer of collective meaning, rendered immortal through poetic remembrance.A tanulmány Pindaros 8. isthmosi ódájának értelmezésén keresztül vizsgálja az epinikion műfajának kettős érzelemvilágát: miként férhet meg egymás mellett a gyász és az öröm egy győzelmi ének retorikájában. Az elemzés feltárja, hogy a halandóság, az elmúlás és az emlékezet kérdései hogyan szövik át a dicsőítés nyelvét, és hogy az epikus hagyomány rituális és mitológiai motívumai miként alakítják az epinikion hangütését. A tanulmány szerint az ének nem pusztán ünnepel, hanem a gyászoló közösség számára is vigaszt kínál az areté, az emberi kiválóság örökítésével. A győztes alakja így nemcsak egyéni siker letéteményese, hanem közösségi jelentéstartalom hordozója is, aki az emlékezet révén válik halhatatlanná
„Tán túl öregnek tartasz?”: Kancsónapi ünneplés Aristophanés Acharnaibeliek című komédiájában
Full text linkThis study focuses on an episode from Aristophanes’ Acharnians, in which the protagonist stages his own private wine festival during the Dionysia’s second day. The analysis explores how the scene evokes the ritual framework of Dionysian festivities and functions as a space for the temporary suspension of social norms. The character’s impersonation of an elderly Dionysus is not merely comic playacting but a private reenactment of communal ritual. The paper suggests that the scene offers more than slapstick; it reflects on the interrelation of theatrical and religious performance and on the possibility of transition between ordinary life and divine role-playing.A tanulmány Aristophanés Acharnaibeliek című komédiájának egyik epizódját helyezi elemzésének középpontjába, amelyben a főszereplő saját magának rendez borünnepet a Dionysia második napján, a kancsónapon. Az elemzés bemutatja, hogyan idézi meg a jelenet a dionysosi ünnepek rituális keretét, és miként szolgál a társadalmi normák ideiglenes felfüggesztésének színteréül. A főhős öreg Dionysosként való fellépése egyszerre humoros szerepjáték és a közösségi rítus privát újrajátszása. A tanulmány szerint a jelenet nem csupán komikus geg, hanem mélyebb reflexió is a színházi és vallási performativitás kapcsolatáról, valamint a hétköznapi ember és isteni szerepek közti átmenet lehetőségéről
Mitől szent egy szöveg?
Full text linkAlthough the widespread view holds that the ancient Greco–Roman religions had no normative “sacred texts,” in reality a substantial number of texts were associated with various cults. This article examines in what sense these were considered “sacred” in antiquity. The concept of sacredness was approached primarily from a legal perspective by the Romans—for example, imperial edicts were classified under the category of res sacrae. The sacredness of the Sibylline books and other prophetic texts, ritual instructions, and the hieros logos associated with mystery cults, however, was external: beyond their (mostly fictional) authorship, it was the extraordinary circumstances of their discovery and preservation that rendered them sacred. Their content was usually known only to a few, and the notion of their “unchangeability” was not a factor. In contrast, the works of Homer (and of Virgil among the Romans) were regarded as “internally sacred,” that is, inspired texts, already in the archaic period. The books of the Hebrew and Greek Bible were also considered sacred because of their inspired nature, although certain aspects of “external sacredness” were also associated with them.Bár az elterjedt vélekedés szerint az ókori görög-római vallásoknak nem voltak normatív „szent szövegei”, a valóságban tetemes mennyiségű textus kapcsolódott a különféle kultuszokhoz. A cikk azt vizsgálja, hogy milyen értelemben tekintették ezeket „szentnek” az ókorban. A szakralitás fogalmát a rómaiak elsősorban jogi szempontból közelítették meg, például a császári leiratokat a res sacrae kategóriájába sorolták. A Sibylla- és más jóskönyvek, szertartásszövegek, a misztériumokhoz kapcsolódó hieros logosok szentsége azonban külsődleges volt: a (legtöbbször fiktív) szerzőség mellett a megtalálás és őrzés különleges körülményei tették azzá, szövegüket általában csak kevesen ismerték, és a „változtathatatlanság” dogmája sem merült fel velük kapcsolatban. Ezzel szemben Homéros (és a rómaiaknál Vergilius) műveit már az archaikus korban is „belsőleg szent”, vagyis inspirált szövegeknek tartották. A héber és görög Biblia könyveit is az inspiráltság tette „szent szöveggé”, bár a „külsődleges szentség” bizonyos elemei is kapcsolódtak hozzá
Plautus: A kis pun: Tordai Éva fordításában, Rung Ádám bevezetésével és jegyzeteivel
Full text linkThis contribution offers a Hungarian translation of Poenulus, an exceptional comedy by Plautus, accompanied by an introductory discussion and commentary. Poenulus occupies a unique position in Roman comic tradition, not only due to its thematic complexity but also because of its inclusion of Punic-language passages. The introduction explores the play’s structural characteristics, questions of genre, and reception history, particularly with regard to Roman–Punic identity. The translation and accompanying materials aim to provide access to a frequently misunderstood yet highly instructive work.A publikáció egy különleges Plautus-komédia, Poenulus magyar változatát teszi elérhetővé, amelyhez bevezető és jegyzetapparátus is társul. A Poenulus különleges helyet foglal el a római vígjátéki hagyományban: nemcsak tematikai összetettsége, hanem a benne megszólaló pun nyelvi betétek révén is. A bevezető értelmezi a darab szerkezeti sajátosságait, műfaji besorolhatóságának kérdéseit és utóéletét, különösen a pun–római identitás viszonyának tükrében. A fordítás és a kísérő szövegek célja, hogy egy sokszor félreértett, ugyanakkor rendkívül tanulságos darabot hozzanak közelebb a mai olvasókhoz
Important achievements in Chinese studies of Hungary: Huba BARTOS–Imre HAMAR 2017. Kínai–magyar szótár. 包甫博–郝清新: 汉匈词典. Budapest: Akadémiai Kiadó, ELTE Konfuciusz Intézet. 2097 pp. Huba BARTOS–Imre HAMAR–Melinda PAP 2024. Magyar–kínai szótár. 包甫博–郝清新–梅林达: 匈汉词典. Budapest: Akadémiai Kiadó, ELTE Konfuciusz Intézet. 2155 pp.
No full textSzandra Ésik\u27s review of the Chinese–Hungarian Dictionary (2017) edited by Huba Bartos and Imre Hamar, and the Hungarian–Chinese Dictionary (2024) edited by Huba Bartos, Imre Hamar and Melinda Pap.Ésik Szandra recenziója a Kínai–magyar szótárról (2017, Bartos Huba és Hamar Imre szerk.) és a Magyar–kínai szótárról (2024, Bartos Huba, Hamar Imre, Pap Melinda szerk.)
A gso sbyong és a smyung gnas jelentősége a tibeti apácák lelkigyakorlataiban
Full text linkIn both human societies and the animal kingdom, crisis situations—such as illnesses or infections— are often accompanied by a loss of appetite, which functions as a natural defence mechanism aiding recovery. In Tibetan Buddhism, fasting also appears in ritualised forms, such as the nyungne (T. smyung gnas) practice within the Gelongma Palmo tradition (T. dge slong ma dpal mo’i lugs). This practice emerged during the second diffusion (T. phyi dar, 10th–12th centuries) and became a significant tradition among both the monastic elite and lay practitioners in Tibet. However, limited information is available about its founder, Gelongma Palmo (S. Bhikṣuṇī Śrī). At the same time, her figure is closely associated with the Mahāsiddha Lakṣmīṅkarā, who became renowned in the yoga tantra (T. rnal ’byor gyi rgyud) class, and the two female figures are often identified with each other, even though they belonged to different classes of tantra, and there is no sign of antinomian practices in the smyung gnas tradition. To better understand the tradition associated with her, I have analysed various text types, including hymns (T. bstod pa), hagiographies (T. rnam thar), ritual texts (T. sgrub thabs), manuals (T. cho ga), descriptions of benefits (T. phan yon), and commentaries (T. ’grel pa). This paper focuses on one such manual, describing the gso sbyong (S. poṣadha) ritual, a core element of the nyungne fasting practice. Combining ethical precepts with the meditative visualisation of a tutelary deity (T. yi dam), the ritual functions as a method of purification. The translation presented here is based on a chapter from The Sacred Life of Gelongma Palmo, or the White Garland of Crystals, authored by the contemporary Ladakhi monk Blo bzang bstan dar. This work incorporates earlier biographies to provide a comprehensive narrative of the nun’s life and her enduring legacy. Gelongma Palmo’s example is particularly inspiring for Tibetan women, as she attained enlightenment independently—without assuming a male body—and is venerated as the founder of a nearly thousand-year-old spiritual practice. The smyung gnas, a ritual for confession and restoration traditionally held every fortnight, as established by the historical Buddha (S. poṣadha), is reinterpreted in accordance with mahāyāna ideals. It provides an opportunity for lay practitioners to accumulate merits and attain moral and spiritual/mental purification. Furthermore, according to the smyung gnas’s etiological myth—which is the main motif of every hagiography—this ritual offers a solution to overcoming the leprosy (S. kuṣṭha, T. mdze nad) caused by the serpent-like beings (S. nāga, t. klu), ultimately leading to the attainment of complete enlightenment.Az emberi társadalmakban és az állatvilágban egyaránt megfigyelhető, hogy a krízishelyzetek – például betegségek vagy fertőzések – gyakran vezetnek az étvágy csökkenéséhez, ami védekezési mechanizmusként segíti a regenerálódást. A tibeti buddhizmusban a böjt rituális formában is megjelenik, például a Gelongma Palmo-féle (t. dge slong ma dpal mo’i lugs) nyungne (t. smyung gnas) gyakorlatában, amely Tibetben a második megtérés (t. phyi dar, X–XII. század) idején terjedt el, és vált egy meghatározó gyakorlattá mind a kolostori elit, mind a világi gyakorlók körében. Ennek alapítójáról, Gelongma Palmo (s. Bhikṣuṇī Śrī) apácáról azonban nem áll rendelkezésre elegendő információ. Ugyanakkor személye szorosan összefonódott a mahāsiddha Lakṣmīṅkarā-val, aki a yoga tantra (t. rnal ’byor gyi rgyud) osztályban híresült el, és gyakran azonosítják a két női alakot, jóllehet eltérő tantraosztályban alkottak, továbbá a smyung gnas hagyományban nincs nyoma az antinomiánus gyakorlatoknak. A kutatásaim során különböző szövegtípusokat gyűjtöttem össze – fohász (t. bstod pa), hagiográfia (t. rnam thar), szertartás (t. sgrub thabs), rituális kézikönyv (t. cho ga), érdemek bemutatása (t. phan yon), kommentár (t. ’grel pa) – annak érdekében, hogy az apácához kapcsolódó hagyományt jobban megértsem. Ebben a tanulmányban egy rituális kézikönyvet fogok ismertetni. Ez a „szodzsong” (t. gso sbyong, s. poṣadha) rituálé, amely a smyung gnas böjti gyógyító rítus egyik fő eleme. Az etikai és erkölcsi fogadalmak és a vizualizációs istenség (t. yi dam) meditáció révén tisztító gyakorlatként szolgál. A rítus fordítását a ladaki származású kortárs Blo bzang bstan dar „Dge slong ma Dpal mo szent élettörténete, avagy „A fehér kristályfüzér” című életrajzi munkájában található „Mahāyāna gso sbyong és a smyung gnas fogadalmak felvételének módja” című fejezet alapján közlöm. A könyv érdeme, hogy korábbi életrajzokat is felhasznál ahhoz, hogy egy terjedelmes élettörténetet mutathasson be. Az apáca példája különösen a tibeti nők számára jelenthet fontos inspirációt, mivel a megvilágosodást önerőből érte el, anélkül, hogy férfi testet öltött volna, illetve egy közel ezeréves rítus alapítójaként a mai napig tisztelik. A smyung gnas, a történeti Buddha által lefektetett, tradicionálisan kéthetente tartott bűnmegvalló és helyreállító rítus (s. poṣadha) továbbgondolása. Amahāyāna eszményekkel összhangban, lehetőséget teremt arra, hogy a világi hívők is érdemeket szerezzenek, valamint erkölcsi és lelki/tudati megtisztulást nyerjenek. Továbbá a smyung gnas aitológiai mítosza szerint – amely minden életrajz fő motívuma – ez a rítus megoldást kínál a kígyólények (s. nāga, t. klu) által okozott leprabetegség (s. kuṣṭha, t. mdze nad) leküzdésére, végső soron pedig a teljes megvilágosodás elérésére
Az olvasás-írástanítás egy lehetséges módja, a fonomimika: a módszer hatásvizsgálata az olvasás-írástanítás első évének végén
Full text linkOver the last century, methods of teaching reading have evolved, but not always with a focus on diversity and differentiated education. The phonomimic method, banned in the mid-20th century, is more complex than other reading methods, linking sounds and letters through motor signs. This study investigates the effectiveness of this forgotten method (Adamikné Jászó, 2014, p. 147) in integrated education using a year-long experimental-control group study with first-grade students. The study included pre- and post-tests assessing sound identification, phonation, duration, articulation, and sounding, with word writing assessed at the end. Results showed that the phonomimic method positively impacted phonation. For learners with special needs (N = 73), the significant differences between pre-test, experimental, and control groups disappeared after the intervention. Overall, the phonomimic method proved effective in inclusive classrooms. The program not only develops phonological awarness but also shows significant improvement in the duration component for both regular and special needs learners, which are crucial for developing later spelling skills.Az elmúlt évszázadban alkalmazott olvasástanítási módszerek váltakozása, változása alapján megállapítható, hogy nem minden esetben kizárólag a sokszínűség és a differenciált oktatás megteremtésére törekvő módszertani megalapozottság került előtérbe. A huszadik század közepén betiltásra került fonomimika módszere komplexitásában meghaladja a más olvasástanítási módszereket, a hang és a betű összekapcsolását motoros jellel támogatja. Jelen munka célja ennek az integrált oktatásban elfeledett módszer (Adamikné Jászó, 2014, 147. p.) hatékonyságának vizsgálata, egy egész tanévet lefedő, első évfolyamos tanulók körében megvalósuló kísérleti-kontrollcsoportos kutatás segítségével. A programot elő- és utóteszttel kereteztük, melyben a hanghallás, az időtartam, a képzés helye és módja, valamint a zöngésség az előteszten receptív majd az utóteszten expresszív módon, a szóírás pedig csak a program végén került rögzítésre. Eredményeink rámutattak arra, hogy a fonomimika módszere leginkább a hangkihallás komponensre gyakorolt pozitív hatást, míg a kiemelt figyelmet igénylő különleges bánásmódot igénylő tanulók esetében (N=73) az előteszten, a kísérleti és kontrollcsoport esetében tapasztalható szignifikáns különbség a fejlesztés hatására megszűnt. Összességében a fonomimika olvasástanítási módszere sikeresen alkalmazható integráló osztályokban. A program nemcsak a fonológiai tudatosságot fejleszti, hanem mind az ép, mind a kiemelt figyelmet igénylő tanulóknál jelentős fejlődést mutat az időtartam komponensben, valamint az önálló szóírásban, melyek a későbbi helyesírási készség megalapozásának kiemelt összetevői
A beválást befolyásoló tényezők kézilabdázásban: fókuszban az utánpótláskorú játékosok nézetei
Full text linkHandball is one of the most popular sports in Hungary. In recent years, the number of handball players and professionals working in the sport has significantly increased. Despite the growing interest in selection and talent management, the effectiveness of forecasting success is still limited. Investigating the problem of talent and success requires both a natural and a social science approach. Exploring the views of the participants is necessary to increase the effectiveness of selection and talent management, and to improve cooperation between the interested parties. In our research, we used a questionnaire method to reveal the views of youth players (N = 82) regarding success from a pedagogical approach. We were interested in what factors are considered important for a successful adult sports career, as well as whether there is a difference in the views of national-team players (N = 41) and non-national-team players (N = 41) regarding the factors influencing success. The views of the players clearly support the influencing role of internal factors in performance, and thus in success, but they attribute special importance to external factors. It has been proven that the sports environment is not only important in reducing dropout, but also in preparation and competition performance. The views of national-team players and non-national-team players showed more differences regarding external factors than internal factors. In addition, however, there was also a difference of opinion between genders, which raises further questions especially in coach-education. Based on the results, it can be concluded that there is a need for adapting sports environment to the needs of the athletes, achieving pedagogical education of the coaches and strengthening the coach-athlete-parent relationship.Hazánkban a kézilabda a legnépszerűbb sportágak közé tartozik. Az elmúlt években a kézilabdázók és a sportágban dolgozó szakemberek száma is jelentősen megnövekedett. A kiválasztás és a tehetséggondozás iránti növekvő érdeklődés ellenére a beválás előrejelzése még mindig korlátozott hatékonyságú. A tehetség és beválás problémakörének vizsgálata természet- és társadalomtudományi megközelítést egyaránt igényel. A résztvevők nézeteinek feltárása szükségszerű a kiválasztás és a tehetséggondozás eredményességének növeléséhez, az érdekelt felek közötti együttműködés javításához. Kutatásunkban kérdőíves módszerrel utánpótláskorú játékosok (N=82) beválással kapcsolatos nézeteit tártuk fel pedagógiai megközelítésből. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen tényezőket tartanak fontosnak a sikeres felnőttkori sportpályafutáshoz, valamint mutatkozik-e különbség a válogatott (N=41) és a nem válogatott (N=41) utánpótláskorú játékosok nézeteiben a sikerességet befolyásoló tényezők tekintetében. Az általunk megkérdezett kézilabdázók nézetei egyértelműen alátámasztják a belső tényezők befolyásoló szerepét a teljesítményben, ezáltal a beválásban, ugyanakkor kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a külső tényezők meglétének. Bizonyítást nyert, hogy a sportkörnyezetnek nem csupán a lemorzsolódás csökkentésében van jelentősége, de a felkészülés során és a versenyteljesítményben is. A válogatott és a nem válogatott játékosok nézetei a külső tényezők tekintetében több eltérést mutattak, mint a belső tényezők tekintetében. Mindemellett azonban a nemek között is fellelhető volt véleménykülönbség, ami többek között az edzőképzésben is további kérdést vet fel. Az eredmények alapján elmondható, hogy a kézilabda utánpótlás-nevelésben és tehetséggondozásban szükségszerű a sportkörnyezet sportolók igényeihez történő alakítása, az edzők pedagógiai továbbképzése és az edző-sportoló-szülő kapcsolat erősítése