EKE Repository of Publications

Kürti, Péter

Egy elfeledett tisztikar

Mogyorósi, Zsolt

A hátrányos helyzetű tanulókról folytatott diskurzus

főbb elemei a hatvanas évek Pedagógiai Szemléjében

Nagy, Mária

3 
BEVEZETŐ 
Egyre többen, egyre többet, egyre többféle formában, egyre tovább tanulunk. 
Miközben azonban a tanulás fogyasztói életünk szerves részévé válik, egyre 
inkább fenyeget az a veszély, hogy a társadalmak kettészakadnak a tudást egyre 
nagyobb intenzitással és élvezettel személyiségükbe építő, kreatív és magabiztos 
elitekre, valamint az információk özönétől megzavart, a tanulási helyzetekben 
szorongó leszakadókra, vagy éppen azok ellen agresszív módon lázadókra. Nem 
véletlen tehát, hogy a közoktatás méltányossági és eredményességi problémái 
állnak ma a legtöbb oktatási rendszer oktatáspolitikai vitáinak és intézkedéseinek 
középpontjában. 
Magyarországon talán még élesebben vetődnek fel ezek a kérdések, mint Eu-
rópa sok más államában. Nemzetközi összehasonlítások (például a tanulók 
eredményességét mérő PISA vizsgálatok) arra figyelmeztetnek bennünket, hogy 
a hazai iskolarendszer nagy mértékű szelektivitása miatt a hátrányos helyzetű 
tanulók nagy része egy adott programtípusban (a középiskolai végzettséget nem 
adó szakmunkásképzésben) koncentrálódik, és ezek között az iskolák, progra-
mok között kiemelkedően nagy számban találunk alacsony iskolai eredményes-
séggel jellemezhető intézményeket, illetve képzéseket. Az iskolák és tanulóik 
eredménytelensége, alacsony szintű tudása, kompetencia-hiányai is okai lehet-
nek annak, hogy az alacsony végzettségűek között a foglalkoztatottak aránya ma 
nálunk – más európai országokhoz viszonyítva – kiugróan alacsony. Az okok 
összetettek, ám valószínű, hogy a tanárképzésnek és -továbbképzésnek is reagál-
nia kell ezekre a problémákra.  
Kötetünk éppen ezt kísérli meg. A kötet szerzői – többekkel együtt – 2005–
2008 között egy olyan nemzetközi projektben vettek rész, amely a hátrányos 
helyzetű fiatalok középiskolai lemorzsolódásának megakadályozását, munkaerő-
piaci visszaillesztését, illetve erre alkalmas eszközök kimunkálását tűzte ki célul. 
A Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium HEFOP, valamint az EQUAL 
Irányító Hatóság által kiírt pályázat alapján megvalósult EQUAL „Második 
Esély” c. program alapvetően gyakorlatias, fejlesztési célokat fogalmazott meg, 
hazai iskolai kísérleteket és nemzetközi, a „jó gyakorlatok” megismerésére irá-
nyuló együttműködéseket támogatott. Az Eszterházy Károly Főiskola munka-
csoportjának részvétele is gyakorlatias célú volt. Részben arra szolgált, hogy a 
tanárképzésben dolgozó oktatók látókörében többnyire inkább periférikus köz-
oktatási területtel megismerkedjünk, arról szélesebb nemzetközi kitekintéssel is 
rendelkezzünk, részben pedig arra – és ez volt a fő feladatunk – hogy olyan tanár 
továbbképzési programot dolgozzunk ki, amely a közoktatás e területén, a szak-
iskolai képzésben dolgozó pedagógusokat segítheti. A projekt sikeresen lezárult, 
három 30-30 órás tanár továbbképzési programot kidolgoztunk, azokhoz munka-
4 
tankönyveket és segédanyagokat fejlesztettünk ki. Jelen tanulmánykötetünk – e 
projekt utómunkálataként – a munka elméleti tanulságait, elméleti hátterét kísérli 
meg összefoglalni, illetve egy, a projektben született nemzetközi empirikus vizs-
gálat tanulságait, valamint a projekt során, az iskolai helyszíneken készült filme-
ket adja közre. Azaz, valamilyen módon reflektálni igyekszik mindarra, amit a 
munka során tapasztaltunk, tanultunk. 
A kötetet Mogyorósi Zsolt tanulmánya vezeti be, amely a hátrányos helyzet 
elméleti hátterével foglalkozik, a téma kutatási eredményeit foglalja össze. Az 
alapvetően szociológiai megközelítésű írás a hátrányos társadalmi helyzet, a 
társadalmi egyenlőtlenségek általánosabb elméleti megközelítéseiből indul ki, és 
részletesen taglalja a szegénység problémáját. A hátrányos helyzet és a közokta-
tás összefüggéseit az utóbbi néhány évtized magyar oktatáspolitikai, szociológiai 
szakirodalmának áttekintésével tárja az olvasó elé. A szociológiai kutatások, 
oktatáspolitikai intézkedések sokféleségének bemutatásával, elemzésével nem-
csak arra világít rá, hogy a témával kapcsolatban a szakmai megközelítések, 
empirikus elemzések milyen gazdagsága halmozódott fel (amelynek megismeré-
se megkerülhetetlen a témával ma foglalkozók számára is), hanem azokra a vál-
tozásokra is, amelyek az utóbbi évtizedekben zajló összehasonlító nemzetközi 
kutatások nyomán jól érzékelhetők. A kritikai szociológiai megközelítéssel 
szemben ma egyre inkább teret nyer annak kutatása, hogy milyen oktatásszerve-
zési és pedagógiai megoldások segítenek a méltányosság-elvű oktatáspolitikák 
megvalósításában.  
Szőke Krisztina tanulmánya már egészében ebben a gondolatkörben íródott. 
Nemzetközi kitekintésében abból indul ki - ami az Equal projekt központi témája 
is volt - hogy a globalizálódó gazdaságban a munkaerő-piaci foglalkoztatottság 
legfőbb akadályát az alacsony végzettség jelenti, azaz a munkaerő-piaci és társa-
dalmi integráció növelése a korai iskolaelhagyás, lemorzsolódás megakadályo-
zása, csökkentése révén érhető le. A tanulmány betekintést nyújt a probléma 
nemzetközi értelmezési kereteibe, és rávilágít a megoldási törekvések sokszínű-
ségére, a nemzetközi trendekre, köztük is kiemelten az európai uniós törekvések-
re. A tanulmány részletesen foglalkozik annak a képzési szintnek (a középfokú 
végzettséget nem nyújtó, szakképzési szakasznak) az elemzésével, amelyben az 
iskolai kudarcok, a lemorzsolódás veszélye a világon mindenütt a legmagasabb. 
Az összehasonlító adatok bemutatása mellett, a tanulmány kitér a kudarcok 
csökkentésére tett kísérletek bemutatására is. Kiemelten foglalkozik az Equal-
projektben is megismert (és a kötet film mellékletében is bemutatott) holland 
modell elemzésével.  
Nagy Mária tanulmánya egy, az Equal-projekt keretében született vizsgálatot 
mutat be. A projektben részt vett öt középiskola (három magyar, egy olasz és 
egy holland szakképző intézmény) tanárai körében végzett kérdőíves lekérdezés-
ről van szó. Az iskolák a projekt keretében arra vállalkoztak, hogy – egymás 
példájából is tanulva – új megoldásokat dolgoznak ki annak érdekében, hogy 
5 
tanulóik körében csökkentsék a korai iskolaelhagyás veszélyét. A kutatás arra 
kívánt választ kapni, hogy a tanárok milyen kompetenciák meglétét tartják fon-
tosnak munkájukban, illetve mit gondolnak arról, hogy ők maguk mennyire ren-
delkeznek ezekkel a kompetenciákkal. Az elemzés sok hasonlóságot talált a 
tanári vélekedésekben, ám a különbségek is figyelemre méltóak voltak. A vá-
lasztások és a témával kapcsolatos szakértői vélemények közti eltérések elemzé-
se összességében jó támpontot nyújthat ahhoz, hogy feltérképezzük, a hasonló 
iskolatípusban dolgozó tanárok milyen területeken várnak segítséget munkájuk-
ban, milyen típusú szakmai továbbfejlesztések iránt érdeklődnének. Az elemzés 
arra is rámutatott, hogy az ilyen összehasonlító vizsgálatok révén a különböző 
tanári szakmai kultúrákról is hasznos információt nyerhetünk. 
Tóth Tibor írása egészen speciális területre vezeti az olvasót, az iskolában, az 
iskoláknak készített filmek, az iskolát terepül használó filmes és pedagógus 
szakember munkájának világába. Az írás töprengés arról a tevékenységről, amit 
szerzője az Equal-projekt keretében végzett, amikor filmes dokumentátorként és 
érdeklődő pedagógus szakemberként vett részt a tapasztalatszerző látogatásokon 
részt vevő munkacsoportok munkájában. Az írás az alkotó és a befogadó szem-
szögéből is közelíti témáját, bemutatja az iskoláról készült filmek néhány műfa-
ját, és részletesebben elemzi a projektben készült filmek alkotói szándékát, va-
lamint a lehetséges felhasználásokról is szól. Az írás röviden bemutatja a pro-
jektben elkészült filmeket, amelyeket egyébként a DVD-mellékletben a kedves 
olvasó maga is megtalál. 
Kötetünket azoknak ajánljuk, akik osztják véleményünket abban, hogy a 
közoktatás méltányossági problémáinak megoldásában, a fiatalok munkaerő-
piaci és társadalmi integrációjában az iskolának, és benne kitüntetett módon, a 
tanárnak fontos szerepe van. Különösképpen reméljük, hogy az írásos és képi 
anyag hozzájárulhat ahhoz, hogy ez a kérdés a leendő és a már pályán lévő taná-
rok, valamint a tanárképzési szakemberek számára is hasznos információkkal 
szolgál.  
 
A szerkesztő 


Bevezető

Pach, Ferenc

A HÍRKÉSZÍTÉS FOLYAMATA
PACH FERENC
A HÍREK SZÜLETÉSE
1. Ki dönti el, hogy miből lesz hír?
Miből lesz a hír? -  teszik fel gyakran a kérdést különböző fórumokon. 
Majd ezt követi a -  politikailag olyannyira megosztott világunkban gyanak-
vó pillantással kísért -  másik felvetés: Ki dönti el, hogy miből lesz hír, és 
milyen alapon?
Abból lesz hír, amiről mi úgy gondoljuk, hogy hírértékű -  hangzik az el-
sőre talán cinikusnak tűnő válasz. Az ország legnagyobb hírgyárában, a több 
mint 125 éve alapított, azóta is az akkori hírközlési viszonyokat jelölő Ma-
gyar Távirati Iroda (MTI) nevet viselő nemzeti hírügynökségben azonban 
nem szubjektív beállítódások alapján, kényük-kedvük szerint döntenek a 
szerkesztők, hanem az intézményben felhalmozott szellemi tőkére, szerte-
ágazó tudásra, gazdag tapasztalatra építve. Az igények és a feltételek, no 
meg a felhalmozott ismeretanyag a nemzeti hírügynökségről szóló törvény-
ben és számos belső dokumentumban, szabályzatban ölt testet. A fejekben 
megőrződő és a szájhagyomány útján is terjedő ismeret, tapasztalat folyama-
tosan gazdagodik az állandó műhelymunkában, hiszen számunkra nincs két 
egyforma nap, az ismétlődő események is mások az idén, mint amilyenek 
egy évvel ezelőtt voltak. Ismereteink folyamatos karbantartására, kontrollá-
lására azért is szükségünk van, mert mintegy 180 újságíró napi munkáját kell 
tervezni, szervezni, összehangolni. A megbízhatóság, a hitelesség, a pártat-
lanság és a gyorsaság azok a legfőbb értékek, amelyekre az MTI nagyon 
büszke, és amelyeket a jövőben is meg akarunk őrizni a tevékenységet irá-
nyító vezérlő elvekként.
2. Hírügynökség és az internet
Az említett erények csorbítatlan fennmaradása különösen fontos a mai 
körülmények között, amikor -  némi túlzással -  bárki nevezheti magát hír-
72
ügynökségnek. Elég egy internetes kapcsolattal rendelkező számítógép, meg 
egy cégbírósági bejegyzés és indulhat a hírek, információk terjesztése. Aki 
megbízhatóan, gyorsan akar tájékozódni, mégsem ilyen forrásokra hagyat-
kozik.
A hírkínálat teljes spektrumát (a politikától a kultúrán és a gazdaságon át 
a sportig) nyújtó hagyományos hírügynökségek az egész világon keresik a 
helyüket és bizonyítják életképességüket az internet korában. Bár a világhá-
lón minden megtalálható és szinte minden ingyenesen hozzáférhető, aki nem 
tudja pontosan, hogy mit akar keresni és hol kell megtalálnia, annak sok időt 
kell áldoznia a modem keresőprogramok ellenére is. A hírügynökségek 
megbízható, ellenőrzött információkat továbbítanak és rendszerezetten. Az 
előfizetőnek nem a szénakazalban kell kutakodnia. A hírügynökségi megúju-
lás egyik fontos területe, hogy mindenkinek testreszabott szolgáltatást igyek-
szünk nyújtani. Az MTI teljes napi termését -  ami 550-600 szöveges hírt és 
több mint 200 sajtófotót jelent -  csak a legnagyobb felhasználók kapják, 
sokan kevesebbel is beérik, míg mások csak bizonyos témájú hírekre (nem-
zetközi biztonság, pénzügyi információk, kulturális élet, egészségügyi hírek 
stb.) fizetnek elő. Magukat az információkat is többféle tálalásban szolgáltat-
ják a hírügynökségek. Van, akinek elég az alapinformáció, mások kémek 
hátteret, kronológiákat, sőt elemzéseket is.
3. Válogassunk az események között!
A szakmai alapelvek, a hírügynökségi feladatok számbavétele után tér-
jünk vissza az alapkérdéshez, és nézzük végig a hírkészítés gyakorlati fo-
lyamatát. Az MTI meghívók százait kapja naponta és ezekből áll össze, az 
úgynevezett tükör, amely napokra lebontva tartalmazza a politikai, kulturá-
lis, gazdasági és sportélet sajtó számára nyilvános eseményeit. Előfizetőink 
minden este hat óra után kapják meg a következő napi tükröt, amelyben egy-
ben tájékoztatjuk őket, hogy melyekről tudósít (szövegben, fotóban) az MTI. 
Szerkesztőink a tükör közreadása előtt hozzák meg az első döntést arról, 
hogy miből lesz hír, hiszen ekkor döntenek arról, hogy a tükörben olvasható 
több mint 200 program közül melyikről tudósítunk és melyikről nem. (A nap 
fontos eseményeire természetesen külön is készülünk, tisztázzuk, hogy mi-
hez írunk hátteret, mire kérünk reagálásokat stb.). A következő fázis, amikor 
az eseményről megérkezik a tudósítás és a szerkesztő eldönti, hogy kiadja-e, 
milyen terjedelemben, milyen leaddel, milyen további információkat, kiegé-
szítéseket kér hozzá stb. Sajnos az egész magyar sajtó -  természetesen ma-
gunkat is beleértve -  nagy baja, hogy túlságosan eseménycentrikus és nem 
témákkal, ügyekkel foglalkozik. A politikai pártok és a komoly kommuniká-
ciós csapatokat foglalkoztató cégek kiválóan értenek ahhoz, hogy sajtóese-
73
ményeket kreáljanak, mi újságírók pedig futunk az események után, s a va-
lódi ügyek félbe maradnak, elsikkadnak. A közéletünk és ezen belül szak-
mánk gyenge színvonalát mutatja, hogy ha egy adott napon a lapoktól a rá-
diókon és televíziókon át az internetes portálokig megnézzük a hírtermést, 
elfogadhatatlanul kevés olyan információt találunk, amit nem maga a közlő 
akart nyilvánosságra hozni. Ennek egyik oka, hogy még a kreált sajtóesemé-
nyeket sem használjuk ki, nagyon sok sajtótájékoztató ér úgy véget, hogy a 
politikus, üzletember tájékoztatója után egyetlen érdemi kérdés sem hangzik 
el.
4. A lopott hírnél nincs olcsóbb!
Érdemi változás nem is várható addig, amíg a magyar médiapiacon na-
gyon korlátozottan érvényesül a hírverseny. A nézettségi -  hallgatottsági -  
látogatottsági adatok és az ehhez kapcsolódó hirdetési bevételek mindent 
felülírnak, az adott médiumban megjelenő hírek frissessége, pontossága 
gyakran alig számít. Minden következmény nélkül működhetnek úgy külön-
böző rádiók, hogy az Országos Rádió- és Televíziós Testülettel (ORTT) 
kötött szerződésük alapján kötelező híradásaikat „másodlagos frissességű” 
információkkal töltik ki. A reggeli lapokban olvasott -  azaz előző napi -  
információkat, különböző internetes portálokról lelopott történeteket olvas-
nak be hírként -  mindezt hivatalos tárgyalásokon azzal indokolva: minket 
nem a hírekért hallgatnak. Vagy „az olcsóság mindenekelőtt” jelszó jegyé-
ben nyilvánvalóan másoktól lopott hírekkel házaló „álhírügynökségektől” 
vásárolnak szolgáltatást. A magyar médiapiacon a megbízható, gyors hír-
szolgáltatásnak nincs meg a kellő becsülete, mert nagyon kevés azon szerep-
lők száma, amelyek fontosnak tekintik a hírversenyt. Mi igyekszünk komo-
lyan venni és ehhez 24 órás szolgáltatást nyújtunk. A merítés is széleskörű, 
hiszen az ország minden megyéjére kiterjedő belföldi tudósítói és fotóripor-
teri hálózatot működtetünk -  az országban egyedüliként. Az anyagi kénysze-
rek miatt már jelentősen megcsappant, de még mindig több mint egy tucat 
európai országban (szomszédos országokban és Magyarország fontos politi-
kai és gazdasági partnereinél) és Washingtonban dolgoznak tudósítóink, akik 
elsősorban a magyar szempontból fontos, érdekes történésekről számolnak 
be, ügyeknek járnak utána. A világ egyéb részeinek történéseiről a partner 
hírügynökség szolgáltatják az információt.
5. Alkalmazkodás a változó piachoz
A hírek válogatásánál az MTl-nek egyrészt tekintetbe kell vennie, hogy 
nagyon sokrétű előfizetői igényt kell kielégítenie, másrészt, hogy egy folya-
74
matosan változó piac igényeihez kell alkalmazkodnia. Bár a technikai meg-
oldások lehetővé teszik a hírek már említett testreszabását, a hírek gyűjtésé-
nél és feldolgozásánál a szerkesztőnek sokféle igényt kell fejben tartania. 
Hiszen nagyon mást gondol a hírekről az óránként híreket mondó közszolgá-
lati rádió, az esti híradókra összpontosító közszolgálati, illetve kereskedelmi 
televíziók, a ,/ast food” híreket fogyasztó kisebb elektronikus médiumok, a 
hírek hátterére és előzményére, terjedelmesebb tudósításokra is igényt tartó 
országos politikai és megyei napilapok, a folyamatosan frissülő internetes 
portálok, hogy csak a média előfizetőket vegyük számba. De fontos hírfo-
gyasztók a minisztériumok és közintézmények csakúgy, mint a különböző 
kulturális és tudományos intézetek, vagy a gazdasági élet fontos szereplői.
A médiavilágra általánosan jellemző bulvárosodást is nyilvánvalóan te-
kintetbe kell venni a hírek válogatásánál. A hírügynökség esetében azonban 
ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a megbízhatóságból, a gyorsaságból 
engedni kellene. A bulvárosodás módosuló, gazdagodó témaválasztékot jelent, 
ám ugyanúgy ellenőrzött forrásból származnak ezek az információk is, ame-
lyeket pártatlanul, korrekt módon dolgoz fel és terjeszt a hírszolgáltató.
6. Lépjünk kapcsolatba az utca emberével!
Mindezek mellett a nemzetközi tendenciák azt mutatják, hogy a hírügy-
nökség, amely korábban csak gyártó és nagykereskedő volt a hírek piacán, 
az utóbbi időben -  az internetes technológiának köszönhetően -  egyre gyak-
rabban kiskereskedőként is megjelenik. így az MTI is manapság számos 
olyan szolgáltatást kínál, amit a szöveges és képi információk iránt érdeklő-
dő magánszemélyek is igénybe vehetnek. Az elektronikus médiumok mintá-
ját követve, kicsit más formában ugyan, de a hírügynökségi piacon is megje-
lent az interaktivitás: világhírügynökségek, nemzeti hírirodák fogadják, sőt 
várják az utca emberének információit, digitális fotóit.
75


Eszterházy Károly College

Not a member yet

Egy elfeledett tisztikar

A hátrányos helyzetű tanulókról folytatott diskurzus főbb elemei a hatvanas évek Pedagógiai Szemléjében

Bevezető

A hírek születése

A "műalkotások saját világa" Lukács György Esztétikájában

A modernitás és az emancipáció határvidékén

Üveggyöngy az infótengerben

A Helyi Érték. Kulturális örökség tanulmányok. Sectio Iuvenum 1.

Erudíció és neveléstörténet

Könyvtárak az egészségügy szolgálatában Magyarországon

7,262

7,405