EKE Repository of Publications

Mák, Mihály

Az ellenforradalmi rendszer közoktatás- és neveléspolitikai irányelveinek kialakítása a húszas évek elején

Kozári, József

Hungarian

Adalék 1956. október 23. és november 24. közötti időszak eseménytörténetéhez a 6. lövészhadtest-parancsnokság 157. január 11-én kelt jelentése alapján

Pénzesné Kónya, Erika

Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei (Új sorozat 24. köt.). Tanulmányok a biológiai tudományok köréből = Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Biologiae [Tanulmányok Pócs Tamás professzor 70. születésnapjára]

The Apollonius problem is one of the circle tangency problems that the

eponymous Apollonius the “greatest Greek geometer” himself dealt with ﬁrst

and solved in general. Since then many people in many ways dealt with the

problem. The new geometry is looking for ways to ﬁnd simpler solutions for

the problem diﬀering from the draw up of elementary geometry. The current

abstract shortly describes the frequent possible solution methods and more

particularly deals with the three dimensional geometric solution methods as

well as the practicability with the use in GeoGebra.

Keywords: Apollonius-problem, GeoGebra, cyclography

MSC: M10, G10, G4

Budai, László

English

A possible general approach of the Apollonius problem with the help of GeoGebra

H. Varga, Gyula

II. VARGA GYULA 
IGEKÖTŐS SZÓALAKOK MORFOLÓGIAI ELEMZÉSE 
SZÁMÍTÓGÉPPEL1 
ABSTRACT: (The morphological analysis of the verbs with prefix by computer) 
The extract is a part of a more detailed study on the theme of creating a special 
software, simple and quick, which is able to recognize the Hungarian verbs with 
prefix, infinitives and participle forms, and to separate the prefixes. The software 
itself is based on the adaptation of phonotactical rules. 
A magyar nyelv igekötős szóalakjait morfológiai szempontból két irányból kell 
elemeznünk: jobbról a toldalékokat, balról pedig az igekötőket. A jobbról történő 
elemzés tulajdonképpen megegyezik a többi magyar ige ilyen természetű 
vizsgálatával, s az erre készült modelleket, kísérleteket Prószéki Gábor részletesen 
ismerteti (Számítógépes nyelvészet, Bp., 1989, 503—9.). 
A balról történő formális elemzéssel nyilvánvalóan több kutató és gyakorlati 
szakember találta már magát szemben, bár ennek publikálásával eddig még nem 
találkozhattunk. A téma feldolgozását több tényező is szükségessé teszi. 
a) A kvantitatív kutatási módszerek nagymértékű térhódításával egyre 
tarthatatlanabb az a felemás (sőt megtévesztő, hibás) gyakorlat, miszerint 
szófajstatisztikai vizsgálatokban csak az elváló igekötőket regisztrálják. Eszerint, 
ami elválik, az igekötő, ami nem, az meg nincs is, illetve az adott igével, igenéwel, 
névszóval együtt egy szövegszó. Pedig attól, hogy elválik, az igekötő sem 
funkciójában, sem természetében nem változik meg. Az ige is ugyanúgy igekötős 
marad: elmondja — el is mondja, mondja el. A kutatónak el kell döntenie, hogy 
önálló szónak, előtagnak vagy prefixumnak tartja-e az igekötőt, és az egész 
vizsgálandó szövegben következetesen aszerint kell eljárnia. Az ilyen statisztikai 
vizsgálatokban segítségünkre lehet egy olyan felismerő automata beiktatása, amely 
az igekötős szóalakokat tudja kezelni. 
Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság egri csoportjának felolvasóülésén 1991. április 
16-án. 
7 
Itt kell szólnunk arról az ú j helyesírási hibatípusról, amely a nyomtatott sajtóban 
ütötte fel a fejét. A fényszedésre való áttéréssel, illetve az elektronikus 
szövegszerkesztők használatával újságjainkban elburjánoztak a hibás sorvégi 
elválasztások. (Legutóbb Fábián Pál és F. Kovács Ferenc bírálatait olvashattuk az 
Édes Anyanyelvünk XIV. évfolyamának 1. számában.) Az előbb említett és a 
továbbiakban ismertetendő műveletek segítségével elkerülhető a *fe-ladat, *me-
géri, *bek-rémez stb. szóalakok hibás elválasztása.2 
b) Igekötős szerkezeteink viselkedésének explicit leírását az elméleti 
nyelvtudomány is igényli. Egy mondatszerkezetbe (-vázba) bekerülve egy igekötős 
ige másképpen viselkedik, mint egy szimplex ige, bizonyos logikai műveletek és 
pragmatikai tényezők hatására az igekötős igéken morfoszintaktikai változások 
mennek végbe. Fel kell tárnunk azokat a szabályokat, amelyek a mondatgenerálás 
során egy folytonos szóalakból egy nem folytonos -- más szóhasználattal: analitikus 
~ szóalakot hoz létre, s le kell írnunk ezen szóalakok létrehozásának módját. 
c) Az igekötős alakulatok kezelése megoldandó feladatcsoportot jelent a maga , 
sajátos módszereivel és eszközeivel dolgozó számítógépes nyelvészet számára is. A 
mondatszintetizálás, az automatikus szótárkészítés, a gépi fordítás, a különféle 
interaktív rendszerek stb., stb. igénylik az igekötős szerkezetek működésének 
formális leírását. 
Szükség van tehát egy olyan algoritmusra, melynek során programunk fölismeri a 
beérkező szóalakokban lappangó igekötőket, és — a további feldolgozás számára — 
automatikusan leválasztja őket igéjükről, igenevükről. 
Az analízis műveletsora onnan indul, hogy egy szótárból vagy szövegből 
különféle betűsorokat (szavakat) kapunk. Az elemzés két részből áll: a) igekötő-
keresés és leválasztás; b) a visszamaradt szórész ("maradék") azonosítása. Az 1. 
lépés viszonylag egyszerű: listát kell adni az igekötőkről, s a szókezdeteket 
megvizsgálva leválasztani őket. Rögtön kiderül, hogy nem az igekötő megtalálása 
és leválasztása nehéz, hanem a téves igekötő-azonosítások kiszűrése. Formai 
szempontból — vagyis csupán a betűket (karaktereket) vizsgálva — ugyanis 
"igekötőket" találunk nemcsak a megint, elül, felette, betűz stb. homonímákban, 
hanem az átkoz, becsül, felel, kisebbít, les, rág stb. igékben is. 
2 
Bizonyara ezeket a hibakat is ki fogja küszöbölni a magyar helyesírási programcsomag, melyen --
értesüléseim szerint — két munkacsoport is dolgozik. Eredményeikről azonban jelenleg nincs 
tudomásom. 
8 
A művelet nehezét tehát a második metszet, a maradék ellenőrzése adja. Ez 
megoldható lenne olyan módszerrel, amilyennel a (készülő) helyesírás-ellenőrző 
programcsomagok dolgoznak. Vagyis mellékelünk egy szótárt, mely minden egyes 
magyar lexéma összes ragos-jeles szóalakját tartalmazza, így egyszerűen 
elvégezhető lenne az azonosítás. Csakhogy nekünk egy könnyen kezelhető, kis 
háttér információt igénylő programra van szükségünk, a szótár óriási anyaga meg 
elnehezítené, fölösleges és hosszú kereséseivel lelassítaná a műveletet. 
A maradék ellenőrzésére külön algoritmust kell kidolgoznunk. Ez a lépéssor 
fonotaktikai szabályoknak betűkre adaptálásával indul. Négy "betűtilalmi" szabályt 
állítunk fel: 
1. a magyar nyelvben ige egyetlen betűből nem állhat, 
2. két azonos betű nem lehet szókezdő helyzetben, 
3. szó elején csak meghatározott betűkapcsolat állhat, 
4. adott igékben bizonyos betűkombinációk szókezdeten nem fordulhatnak elő. 
Az első szabály kiszűri az olyan téves azonosításokat, mint az aláz, lep, lesz, 
ráz stb., a második szerint nem igekötős szó a berreg, lebben, lennék stb. 
Programunk ugyanis — a karakterek alapján — igekötőnek fogja találni az alá, le, 
rá, be szórészeket, így azokat leválasztja, a megmaradt szegmentumokról meg 
föltételezi, hogy igék vagy igenevek. Az első négy szóban a maradék egyetlen 
mássalhangzó, a többiben pedig a metszés után azonos mássalhangzók kerülnek 
szókezdő helyzetbe. Vagyis mindkét esetben kiderült a tévedés, így vissza kellett 
állítani az eredeti alakot. 
A harmadik szabály egy kicsit bonyolultabb. Lényege, hogy a magyar ábécé 
betűi nem állhatnak bármilyen kombinációban a szó elején. {Pl.: nincs dg-, akb-, 
chi- stb. kezdetű szavunk.) Különösen érvényes ez a mássalhangzókra. Vegyük 
szóalakjaink első két betűjét. A magyar mássalhangzókat jelölő 26 betű így — 
tehát kettesével — 650 variációt ad. Kassai Ilona kimutatta, hogy nyelvünk ~ a 
fonémákat tekintve -- ebből mindössze 44 (!) kapcsolatot használ föl (Kassai 1981, 
73—74). A betűket vizsgálva meglepetéssel tapasztaljuk, hogy a magyar igékben 
szókezdő helyzetben összesen 27 mássalhangzó-kombináció használatos (sőt ebből 
néhány kapcsolattípus csak egy-két idegen szó elején fordul elő, pl.: pszichologizál, 
szceníroz, glorifikál, flörtöl stb.). 
9 
A harmadik szabály tehát azt jelenti, hogy ha a második metszet (tkp. igekötős 
ige alapigéje) két mássalhangzóval3 kezdődik, az csak a következő lehet: 
prbrtr drkrgrfr sr 
pl bl klgl f ls l 
kv sm 
sp 
st 
sk 
így kerülhetők el az olyan téves bontások, mint *le-bzsel, *le-ndít, *rá-zkódik stb. 
A betűkapcsolatok ellenőrzésével azonban még mindig nem tudjuk az összes 
hibalehetőséget kiiktatni. Vannak olyan igéink, amelyeknek szókezdetei véletlenül 
egybeesnek valamely igekötő írásképével. A beszól pl. nyilvánvalóan igekötős ige, 
de a beszél nem az, pedig a betűszerkezetük megegyezik. Ezeket is — szerencsére 
nem sokan vannak ~ össze kell gyűjtenünk, listájuknak lehetőleg teljesnek, jól 
rendezettnek és minél rövidebbnek kell lennie. 
A betűtilalmi szabályok alkalmazásának, működésének bemutatására szolgáljon 
itt most a lesz ige. Ennek ugyanis minden paradigmatikus alakja és származéka — 
a szó szoros értelmében vett formai szempontból — "igekötőgyanús", hisz a 
szókezdet egybeesik a le igekötő írásképével. Ki kell tehát szűrni a sok le igekötős 
ige közül (leszed, leszid, leszorít, leszűr stb.) a lesz összes ragos-jeles alakiát. Ez a 
következőképpen történik: 
a/ A főnévi igenévi, a feltételes módú és a múlt idejű alakok metszetei 
fennakadnak az ellenőrzésen, mert a maiadékok két azonos betűvel kezdődnek (-
nni, -tinék, -ttem). Vagyis a vizsgált karaktersor nem tartalmaz igekötőt. 
b/ Az előbbi eredményre jutunk a lesz esetében is: egy betűből álló igénk nincs. 
(Ha az sz-t két karakternek vesszük, akkor a c/ vonatkozik rá.) 
c/ Nem azonosíthatók a lesztek, lesznek szóalakok sem, mert a táblázatunk nem 
tartalmaz szt, szn betűcsoportos szókezdeteket. {Vagyis szt-, szn- kezdetű 
(igekötős) igénk nincs; az egyetlen szt- kezdetű sztrájkol nein igekötős.) 
d/ Láttuk, a betűtilalmi szabályok a metszetek kezdő karaktersorait ellenőrizték. 
Némely ige bizonyos szóalakjainak homográfiája azonban átcsap ezeken a 
szabályokon. A lesz igénél maradva, a leszek, leszel, leszünk és az összes felszólító 
A kctjcgyűekel egy belünek vesszük. 
10 
módú alak átmegy az ellenőrzésen -- vagyis igekötősnek minősül —, mert nem 
ütközik az általános tilalmi szabályokkal. Az ilyen igék esetében az egyes igékre 
vonatkozóan kell letiltani bizonyos karakterkombinációkat. A -gyetek és a -szünk 
metszetet le kell stoppolnunk, hisz ezekkel a betűsorokkal magyar ige nem 
kezdődhet. Más a helyzet a leszek és a legyen szóalakokkal. Van ugyanis 
leszekerezik és legyengül/legyengít igénk, így a -szék* és a -gyen* elfogadható 
alakok4, viszont a -szek és a -gyen nem. 
A szabályostól eltérő néhány ige kiegészítő ellenőrzése a következőképpen 
történik: a/ általános betűtilalmi szabályok alkalmazása és b/ egyedi 
betűkombinációk letiltása. A lesz ige esetében ez a következőképpen néz ki: 
szóalak 1. fázis: 2. fázis: 
keresés és bontás azonosítás 
lenni le-nni nn-
lennék, lennél stb. le-nnél stb. nn-
lettem, lettél stb. le-ttem stb. tt-
leszek le-szek szek 
leszel le-szel ? 
lesz le-sz sz 
leszünk le-szünk szünk 
lesztek le-sztek szt-
lesznek le-sznck szn-
legyek le-gyek gye* kiv.:*=ng-
l egy él le-gyél é* 
legyen le-gyen ü* 
legyünk le-gyünk 
legyetek le-gyetek 
legyenek le-gyenek 
Látható, mennyire leegyszerűsödött e szóalakcsoport elemzése. Ha-
sonlóképpen történik ez a többi igekötős ige és igenév esetében is. Még további 12 
igekötőnk esetében fordul elő efféle véletlen egybeesés, s az ilyen részlegesen 
homográf alakoknak a száma megközelíti a 60-at. 
A fenti táblázatban azonban egy szóalak még így is ellenőrizhetetlen 
maradt. A leszel ugyanis tisztán homográf (és egyben homonim is) a szel ige le 
igekötős párjával. Ezt tehát fel kell vennünk a homonímalistára, mely még további 
13 szóalakot tartalmaz {beles, betűz, elég, elöl stb.). Róluk csak a felhasználó tudja 
eldönteni, hogy az adott környezetben mi az aktuális olvasatuk. 
4 A * itt azt jelenti, hogy meg más betű is következhet a k, ill az n utan. 
11 
Maga a program igen egyszerű: 4 adatállományt (igekötők, szókezdő msh-
párok, kivételszótár, homonímaszótár) és 3 függvényt tartalmaz. Az 1. függvény 
valójában az igekötök keresését és leválasztását végzi el, a 2. pedig a metszet 
(maradék) betűkombinációit vizsgálja: ha az első két karakter — kettősbetű esetében 
a 3. — valamelyike nem mgh, akkor csak a megadott msh-párokat fogadja eí. A 3. 
függvény a maradékot azonosítja a kivételszótár (a részlegesen homográf alakok) és 
a homonímaszótár adataival. 
Ez a kis program egy olyan nagyobb műveletsor része, amely képes az 
analitikus igealakokból visszaállítani az eredeti (szintetikus) szóalakokat -- és 
fordítva: az elváló igekötős alakulatokból visszaállítani a kiinduló alakokat. A fenti 
részlet alkalmas az igekötős szóalakok elválasztására, az igekötők (statisztikai) 
vizsgálatára, a fő feladata pedig az, hogy előkészítse az igekötős igéket az 
analitikus szóalakok (elváló igekötős szerkezetek) automatikus létrehozásához. 
12 


Igekötős szóalakok morfológiai elemzése számítógéppel

Hoffmann, Miklós

Annales Mathematicae et Informaticae (43.)

Kovács, Helga

Várnevek a névtani szakmunkákban

Takács, Judit

Egy szóalkotási módról magyar és finn szlengszavak kapcsán

Domonkosi, Ágnes

Ludányi, Zsófia

Írásbeli kapcsolattartás a hallgató-oktató viszonyban: szokásrendek és problémák a nyelvi reflexiók tükrében

Zimányi, Árpád

Boroscímkeszövegek textológiai elemzése

Eszterházy Károly College

Not a member yet