PPKE Repository of Dissertations (Pázmány Péter Catholic Univ.)

Varga-Medveczky Zsófia

English

Investigation of drug absorption through physiological barriers

Fodor József Péter

0 
 
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
 
 
Fodor József Péter 
 
 
Márai Sándor Jézus-képének irodalmi és társadalomfilozófiai háttere 
 
 
Doktori (PhD) értekezés tézisei 
 
 
Témavezetők: dr. Bazsányi Sándor, dr. Szénási Zoltán 
 
 
Irodalomtudományi Doktori Iskola 
Az iskola vezetője: dr. Hargittay Emil DSc. 
 
 
 
 
Budapest 
2021 
  
1 
 
A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI, PROBLÉMAFELVETÉS 
 
Márai Sándor kéziratai alapján készített A teljes napló című sorozat kiadása 2018-ban 
befejeződött. E kötetek számos korábban nem ismert adalékkal szolgának az életmű, de főleg 
az emigrációban töltött évek során írt műveinek elemzéséhez. A szerző minden leírt sorának 
hátterében volt egy önkanonizációs törekvés, amit a dolgozat megpróbál bizonyítékokkal is 
alátámasztani az önéletírás mint személyiségformáló cselekedet elmélete mentén. 
Márai kései műveiben középpontba állított személyek e képhez hasonló 
karakterjellemzőkkel rendelkeznek: a Keresztkérdés című rádiójáték dialógusainak díszletéül 
szolgáló keresztre feszített Jézus-test még kérdez, míg Giordano Bruno kivégzésének 
feldolgozásában, az Erősítő című regényben már csak a közönyös Jézus-arc mered az olvasóra, 
végül az évtizedekig érlelt Harminc ezüstpénz éppen kialakulóban lévő Jézus-képe válik el a 
tömegtől. A közös e művekben, hogy olyan emberekről szólnak, akik hatni tudtak a történelem 
folyamatára. A feltárt és feltárandó forrásokra támaszkodva a három mű kontextusában a 
kutatás megkísérli meghatározni azokat a legfontosabb attitűdöket, amelyek Márai szerint 
jellemzik azt a (leginkább művészi vénával rendelkező) személyt, aki más tud lenni, és önnön 
létezésével képes bírálni saját társadalmát. 
Márai Sándor transzcendensről és teológiáról alkotott véleménye a teljes életpályájának 
vonatkozásában nem egységes. Az író életműve mélyebben gyökerezik egy sajátos 
kereszténységfelfogásban, mint a másik két, az íróra ragasztott jelző: a „polgári” és az 
„emigráns” tekintetében, mert ezek a kereszténységből, európai szocializációjának etikai 
kódexéből származnak. A disszertáció első része a kronológiát követve veszi sorra A teljes 
naplók katolikus vallást érintő bejegyzéseit. 
A kutatás annyiban szellemtörténeti alapokon nyugszik, hogy Márainak az ideológiák 
társadalomformáló hatásáról alkotott véleményét állítja a vizsgálat középpontjába. Célja 
viszont filológiai-textológiai kutatási módszerekkel feltárni Márai gondolkodásának 
alakulásában szerepet játszott és a három szépirodalmi alkotás munkafolyamataira hatást 
gyakorolt filozófiai-történelmi-társadalomtörténeti-irodalmi műveket, kutatásokat. Továbbá 
megkeresni azokat szerzőket és a felsorolt típusokba tartozó befolyásoló tényezőket 
(olvasmányokat), amelyeket talán még maga a szerző sem ismert (fel), nem ismerhetett, de a 
korhangulatban tartalmukat érezni lehetett. E forráskutatás alapján kívánja a dolgozat 
átláthatóvá tenni a művekben megjelenített Jézus-alak(ok) szellemtörténeti hátterét. 
2 
 
A Márai-hagyatékban található szövegek vizsgálata során célként fogalmazódott meg 
továbbgondolni a prózai művekről már publikált tanulmányok eddigi eredményeit, amelyek a 
kéziratok Magyarországra érkezésének idején feltételezett kutatói lehetőségekhez mérten 
teljesnek mondhatók. E kutatási eredmények azonban a naplók eddig ismert (kiadott) összes 
kéziratainak megjelenését követően, továbbá az író kiadókkal való levelezését is figyelembe 
véve újabb, eddig nem ismert, vagy elhallgatott olyan jelentős adalékokkal bővíthetők, amelyek 
akár módosítani is képesek a szerzőről eddig kialakított/kialakult, leginkább a harmincas 
évekbeli munkáin és egy nemzetiöntudat-építő irodalompolitikán alapuló képet. 
 
 
KUTATÁSMÓDSZERTAN 
 
A Jézus-kép hátterének kutatása interdiszciplináris megközelítési módot tesz szükségessé. 
Alátámasztani látszik ezt az a tény, hogy a szerző sem csupán szépirodalommal foglalkozott: 
témája minden esetben az ember és annak viselkedése volt. A kultúrtörténeti irányultságú 
kontextuális narratológia mint nem a művek esztétikai értékét vagy kanonikus státuszát figyelő 
irodalomelméleti módszer alkalmazásának oka a naplók tartalmi felépítése: nehéz olyan 
tudományterületet mondani, ami nem került Márai érdeklődésének fókuszába. A disszertáció a 
publikált szövegek önmagukban való vizsgálata helyett, azok szövegváltozatainak és az írói 
munkafolyamatot dokumentáló kéziratoknak, továbbá a művek megjelenése körülményeinek, 
így a kiadók munkájának, végül leginkább Márai tudatosan formált hagyatékának figyelembe 
vételével készült. 
A diskurzuselemzés alkalmazása segít megérteni a Harminc ezüstpénz végső 
szövegváltozatában már nem olvasható, de a kéziratban fennmaradt számos értelmezést 
megengedő polifón párbeszédes részeket Máté és Júdás, Annás és Júdás között. Az 
intertextuális elemzés rávilágíthat arra, hogy a naplók témái milyen formában jelennek meg a 
két egymást követő szövegváltozat között módosulást előidéző (átírás, újraírás) 
munkafolyamatban. A kiadásból kihagyott részeknek nem esztétikai szempontból, sokkal 
inkább a Jézus-kép feltárásában és esetleges módosulásában van jelentősége. A 
diskurzuselemzés módszere hasonlóan alkalmazandó a dráma esetében is, amelyben egyes 
szereplők mondják el tapasztalatikat egyazon a témáról. A Keresztkérdés az orvosi, politikai és 
munkásréteg diskurzusokból kiemelt nyelvi terminusok irodalmi feldolgozásának tekinthető. 
Az Erősítő esetében szintén szerteágazó értelmezést követelnek a szerzetesek pápai enciklikák 
3 
 
tematikáit is tükröző esti társalgásai, valamint Bellarmino bíboros és Giordano Bruno a 
teológiát és a társadalomtudományokat érintő párbeszéde, de nem kevesebb jelentőséggel bír 
az utolsó éjszaka tömlöcbeli jelenetének szemiotikai aspektusa sem.  
A kéziratok értelmezése lehetővé teszi az írói munkára való szorosabb rálátást, vagyis a 
művek genezisét. A szöveggenetikai iskola képviselőinek véleményét osztva, a dolgozat sem 
tulajdonít kivételes státuszt a végleges (kiadott) szövegeknek, leginkább a következők miatt: a 
Jézus-kép feltárásának érdekében készült keletkezéstörténet modellezése egy vertikális (az 
alkotáslogikai lépéseket rekonstruálni kívánó) vizsgálat alkalmazását tette szükségessé. A 
szövegváltozatok egyrészt megmutatják Márainak a húzás és a Márai-hang elvetése mentén 
módosult írástechnikáját, másrészt az árulás indítékáról alkotott véleményének változását. 
Kihangsúlyozandó azonban, hogy a kéziratok egyértelműen alátámasztják, hogy Jézusról és 
működéséről alkotott véleménye már a háború utolsó éveiben kialakult, és lényegét tekintve 
nem változott. E véleménye nyilvánosságra hozataláról viszont hű képet adnak a kéziratok. A 
hiteles szerzőkép feltárásában és lejegyzésében segíthet ‒ a kontextuális narratológia módszerét 
kiegészítve ‒ a kéziratokat vizsgáló szövegkritika.  
Az emlékezetkutatás megközelítési módját elsősorban az Erősítő elemzése tette 
szükségessé. Alapja a történelmi regény, valamint az önéletírás definíciói mentén elsősorban a 
személyes történelem elbeszélhetőségét tárgyaló máig formálódó szakirodalom, így elsősorban 
Hyden White, Gyáni Gábor, Pierre Nora és Z. Varga Zoltán fikció és igazság kérdéskörében 
végzett kutatásai. 
 
KUTATÁSI EREDMÉNYEK 
 
A disszertáció nem elsősorban a műelemzésekre helyezte a hangsúlyt, inkább a művek 
elemzéséhez adott meg interdiszciplináris szempontokat és kérdéseket. Az értekezés célja volt 
meghatározni, hogy Márai egyéniségekről alkotott képe milyen attitűdökkel rendelkezik, tehát 
mi szükséges ahhoz, hogy valaki képes legyen eltérni az őt körülvevő szociális közeget 
leginkább jellemző tulajdonságoktól, és ennek hatására művészi alkotások által reflektálni 
legyen képes arra. Ez nem feltétlenül jelent bírálatot vagy kritikát, de minden esetben a 
vizsgálathoz szükséges kételkedéssel párosul, a status quo megkérdőjelezését jelenti. Ennek a 
személynek eszményített példája Jézus, Márai szemében olyan művész, aki költői 
adottságokkal rendelkezett, képes volt magát művészi szintű nyelvi regiszterben kifejezni. E 
személyiségbeli jellemzői úgy tartoztak hozzá születésétől fogva mint a fizikai tulajdonságai. 
4 
 
Nem a szociális közeg és a neveltetés formálta költővé, de ezeknek mind szerepük volt abban, 
hogy a szociális érzékenységen nyugvó tehetségét felismerje és kamatoztassa. 
A disszertáció további célja volt, hogy megkísérelje az eddigiektől eltérő értelemzését adni 
a Márai-életmű kései korszakának a lételmélet és a lélektan felől vizsgálva azt. Márai 
alkotásainak és gondolatainak az emberi lét és annak transzcendenssel való kapcsolata felől 
történt vizsgálata egy objektívebb, tárgyilagosabb, a korábban az íróra ragasztott jelzőket is 
magába foglaló, sőt elnyelő értelmezést hoztak. Nem vitatja a dolgozat Márainak a két 
világháború közötti, a magyarországi polgári kultúrában betöltött szerepét és ikonikus státuszát, 
viszont elveti ezt a szerzőképet abban az esetben, ha a szerző 1948 utáni korszakáról esik szó. 
Azt a korszakot az „emigráns” jelzővel is szokás illetni, és ezzel ismét leszűkíteni; a disszertáció 
annyiban ért az utóbbi kategóriával egyet, hogy az író kényszerből nem élt Magyarországon, és 
ennek hatása egyes kései alkotásaiban megfigyelhetők. Sokkal inkább jellemezhető az író kései 
korszaka a keresztény kultúrkör hanyatlása és az elárult európai műveltség tematikája mentén. 
E kettőt sem az emigráció léthelyzetének társadalmi aspektusai kötik össze, hanem a politikai 
hatalomnak a keresztény erkölcsre és a művészetekre gyakorolt befolyása. 
A disszertációnak az az előzetes felvetése, miszerint le kell választani Márai művészetét a 
politikáról nem járt sikerrel abban az értelemben, hogy a szerző szinte minden kései írása telítve 
van világ- és valláspolitikával. Ez a megállapítás végül is nem meglepő, hiszen a huszadik 
század tömegmédiumaival áthatott emberiség közösségeiben már alig lehet beszélni olyan 
társadalmi szegmensről, ahol ne jelentek volna meg az elektronikus hírközlés eszközei. 
Nincsenek olyan önellátó közösségek ‒ vagy már csak nagyon kevesen vannak és azok is 
eltűnőben ‒, amelyek függetleníteni képesek magukat a gazdasági és ideológiai hatalom 
befolyásától. A kutatás lényeges és e világtendenciához kapcsolódó eredménye továbbá, hogy 
a szerző társadalompolitikai nézeteinek és történelemszemléletének az 1947‒48-as naplókban 
olvasható jellemzői alig változtak a további évtizedekben. A Jézus személyiségéről és 
tevékenységéről már a negyvenes évek közepén kialakult kép szintén alig változott még akkor 
is, ha a három művészi feldolgozás más-más életszakaszában láttatja őt. 
Jelentős konklúziója a kutatásnak, hogy Márai a meritokrácia társadalmi formáját tartotta 
megfelelőnek a világ megváltására. Az értekezésből kitűnik továbbá a szerzőnek Arisztotelész 
és Platón gondolkodását követő didaktikus törekvése, amit a számos kudarcélmény sem tört 
meg. A disszertáció állítását támasztja alá továbbá Márai Sándor ítélete, miszerint a pénz 
motiválta gazdasági és politikai hatalom a műveltség ellen elkövetett árulás oka. 
 
5 
 
A TÉMÁBAN VÉGZETT PUBLIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉG 
 
1. „Márai Sándor – Erősítő: Istenről való beszéd a második világháború után”. In Nyom-
követés 2.: Tanulmánykötet. Szerkesztette DOMOKOS Gyöngyi, KÁLI Anita, MAJOR 
Ágnes, SZABÓ P. Katalin, 9‒22. Budapest, Magyarország ‒ Újvidék, Szerbia: Vajdasági 
Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete, Doktoranduszok Országos Szövetsége, 
Irodalomtudományi Osztály, 2017. 
2. „Márai Sándor – Erősítő: A keresztény hagyományhoz való viszony tükrében”. Vigilia 
82, 6. sz. (2017): 448‒456. 
3. „Irónia Márai Sándor kései írásaiban”. In Nyom-követés 3.: Tanulmánykötet. 
Szerkesztette BOLDOG-BERNÁD István, SZABÓ P. Katalin, SZUPERÁK Alexandra, 65‒85. 
Szabadka – Budapest: Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete, 
Doktoranduszok Országos Szövetsége, Irodalomtudományi Osztály, 2018. 
4. „Könyvek, mint a szellemi szabadság emlékhelyei: A fikció szerepe Márai Sándor Erősítő 
című regényében”. Irodalomtörténeti Közlemények 122, 5. sz. (2018): 603‒616. 
5. „Márai Sándor: A teljes napló 1982–1989”. Műhely Kulturális Folyóirat 42, 2. sz. (2019): 
76‒78. 
6. „Márai Sándor Alekszandr Szolzsenyicinről alkotott véleményének alakulástörténete”, 
Ambroozia Irodalmi Folyóirat 9, 1. sz. (2019). 
7. „Márai Sándor narratív technikájának identitásképző szerepe”. Irodalomtörténet 101, 3. 
sz. (2020): 367‒372. 
 


Hungarian

Márai Sándor Jézus-képének irodalmi és társadalomfilozófiai háttere

Juhász Pál Balázs

Tóbiás könyvének vizsgálata Brevard S. Childs kánoni megközelítésének fényében

Karácsony Szilvia

A Molnár-perek és azok hatásai - recepció- és intézménytörténeti kontextusban

Dömötör Éva

Demonstratívumok konstrukciós megközelítésben

Selmecziné Lois Márta

Magyar anyanyelvű felnőtt nyelvtanulók idegennyelv-tanulásról és anyanyelvről szóló nézetei és azok összefüggései

Baros-Gyimóthy Eszter Márta

Egy város, két vallás

Bacsa Dávid

Dávid Bacsa  
 
 
 
 
 
The Pastoral Care for the Deaf  
with Reference to Universal Ecclesiastical Laws 
For Application in Hungary 
 
 
 
PHD THESIS BOOKLET  
 
 
Supervisor: Dr. Lóránd Ujházi 
 
 
 
Pázmány Péter Catholic University 
Canon Law Institute 
 
 
 
 
 
 
 
 
Budapest  
2022 
 
2 
 
Canon Law embraces the deaf in equality by definition driven from their baptism, they 
have the rights and responsibilities in Church (Cf. cann. 208 - 223 CIC). However, due to their 
loss of hearing, the disability or hindrance the deaf can hardly likely or under no circumstances 
benefit from their basic rights, including the Word of God or the sacraments (can. 213), 
similarly in no customary way may the teachings of the Church reach them (can. 217). Thus, 
the deaf may be feeling neglected by the Catholic Church. Subsequently, the Church needs to 
facilitate the way to establish a special kind of pastoral care to reach the deaf living on the 
margins of society and fulfil the missionary task received from Jesus Himself. The Church 
authority is to educate ministers who are able to be provided and made to have the deaf live by 
their basic rights. 
 
In Hungary the pastoral care for the deaf has been established for nearly 50 years, mainly 
in the Archdiocese of Esztergom–Budapest. The complete structure of the pastoral care for the 
deaf is lending further opportunities are introduced here, and illustrated through examples from 
foreign countries in order to enhance the Hungarian pastoral care for the deaf. 
 
Research Method 
 
In the first chapter, Foundations of the Research Question (I) the deaf are dealt with in 
the framework of the teachings and Canon Law of the Church. Furthermore, the threefold 
mission of the Church, with reference to each, namely guidance (II), deification (II) and 
education (IV), is analysed to explore the possibilities of deaf participation in the Church. 
 
On account of exclusive papal and dicastery legal regulations for providing pastoral care 
for the deaf and disabled are missing, the church structures for migrants and travellers, who are 
similarly in need of special pastoral care, serve as analogy and basis for analysing the potentials 
of pastoral care for the deaf. In the final sections of each chapter the legal possibilities for 
making partial law available for the local bishop are described in order to provide special 
pastoral care for the deaf living in his diocese with respect to the prescripts of their own rite. 
The Conclusion offers the solutions in short including the principles which may serve the 
purpose of successful church inclusion of the deaf. 
 
 
 
3 
 
Hypotheses 
 
Answers are offered for the following questions in the current phd thesis: 
 
1. The Catholic Church, both at the universal and local levels, owns appropriate structural 
and legal framework for providing the pastoral care for the deaf. Having analysed, the 
Church is currently not using it to full capacity. Similarly, church staff in many cases 
do not allow either for exploiting the legal framework for full benefit.  
2. The Catholic Church in theory emphasises establishing the pastoral care for the deaf. 
However, more often than not, adequate human resources are missing to realise the 
theory in practice. 
3. The Catholic Church had always been reflecting reference to the pastoral care for the 
deaf although the specifications were drafted not until the Second Vatican Council by 
subsequently establishing the threefold mission of the Church (guidance, deification and 
education) in the integrated way. 
 
Research Goals 
 
Based on Canon Law and my own knowledge and experience, the hypotheses are 
proven. The qualitative method is employed in the dissertation with the air of paving the way 
for deaf integration in all fields of church life. In the first part of the paper the relevant section 
of terminology is defined with reference to state law and medical studies. The basis for human 
dignity of the deaf is dealt with, that is the biblical view of the human person and the guaranteed 
equality for the faithful and criteria for Church membership. 
 
In the second part of the dissertation the principles for the guidance mission are 
introduced that are available for the Church to provide the deaf their spiritual merits as legally 
guaranteed. Universal ecclesiastical laws ensure the possibilities of establishing the personal 
parish (can. 518), the personal prelature (can. 294) and the personal diocese (can. 372 § 2) with 
respect for providing the pastoral care for the deaf in the Hungarian setting. Within the parish 
system, the examples of the segregated way, the integrated and the cooperative ways between 
parishes, including the hearing and the deaf, are proven. The rights of the pastor (can. 564) 
providing the pastoral care for the deaf are researched, and similarly the criteria needed in the 
4 
 
education system for the priests leading them to successful pastoral care. Models, which are 
ready for application by the dioceses after some minor modifications, are also illustrated. 
 
The third part outlines the Church task of administering the sacraments for the deaf and 
the ways for easing the task: the use of sign language and its application during the liturgy, the 
role of the sign language interpreter, the specific guidelines for the liturgical books, and the 
exclusive liturgical books that have been published for the deaf. From the history of law the 
guiding principles, which are necessary for taking the sacraments for both the ministering and 
receiving as a deaf, are shown based on the previous Codex 1917 and Canon Law in effect as 
much as presenting the nonverbal signs for the deaf available to express how to agree before 
receiving the sacraments. The ways of transforming the sacred places for the deaf are also put 
on display. The conditions for deaf participation in criminal law and procedural law highlight 
the emphasis on the topic of using intelligence. 
 
In the fourth part, the Church task, which is needed for delivering the deaf the good 
news of salvation, is analysed. In order the deaf faithfuls are to develop their mission as a priest, 
a prophet and a king driven from their baptism, and practise their rights and responsibilities as 
inspired by the documents of the Vatican Council II (cann. 208 - 223), the Church takes proper 
care through ordained pastors and lay people. Besides the pastor, it is the catechists, especially 
the deaf catechists, whose roles are also emphasised. The national institutions with the 
catechism in progress are presented as a meeting point for the Church to meet with the deaf 
native language (sign language) and culture where the new Church related expressions are born 
during the enculturation process. By their right, the deaf may as well form groups within the 
Church to better achieve their mutual aims. The particular Hungarian church organisations 
established within the legal framework are dealt with respect to the role and significance toward 
the deaf integration. 
 
The dissertation is avoiding the legal regulations for the mentally disabled, yet numerous 
deaf are affected therefore certain documents from the Holy See are also mentioned. As it is the 
responsibility of the given pastor and the catechist to acknowledge and assess the mental skills 
of the deaf in their caring, the dissertation is aiming to assist the minister in transferring the 
meaning of the Church teachings, and not to lose the proper content of faith. 
 
5 
 
Despite not being a pedagogical work or a set of relevant guidelines, it lists the legal 
regulations and the basic principles that are not to be excluded at any rate. The sign language 
interpreter when translating words during administering the sacraments, might as well not be 
familiar with the exact content of a religious expression and misinterprets the word, then the 
sacrament is unvalid for the deaf (e.g.: the sanctity of the marriage). By no means may the 
Church deny sign language education for priests and lay people. 
 
The dissertation is providing support for the local bishops in how to make the deaf more 
visible in the local church and integrated in the parish community via the institutional and 
pastoral methods described. Finally, besides aiming at helping the Hungarian Catholic Church 
to provide pastoral care for the deaf, it also induces further research into providing special 
pastoral care for the deaf. 


Hallássérültek pasztorációjára vonatkozó egyetemes egyházjog magyarországi alkalmazása

Jankó-Badó Andrea

A szülészeti jogokkal kapcsolatos jogtudat empirikus vizsgálata

Szőcs Tibor

A hagyatéki vagyon az európai öröklési rendelet szabályrendszerében

Not a member yet