1,720,955 research outputs found
Halálperformanszok Patti Smith memoárjában (M Train, 2015)
Full text linkPatti Smith’s memoir M Train, published in 2015, focuses on the individual and collective traumatic experience of loss. The main purpose of her memoir is a mourning-process through traveling, pilgrimage, and writing. Not only the physical venues mentioned can be considered as stations of this process, but also the intertextual spaces as an opportunity to meet the deceased. The narrator reads and writes herself into these texts, which are the fictive intermedial meeting points in her autobiography. Smith’s reflection on the work, “I wrote to give myself something to read,” is the key to understanding Smith’s approach to the genre. M Train's stations are made of various documents of adventures, (self)reflections, dreams, photos of the heroin who found herself trapped in her own fiction.Patti Smith 2015-ben megjelent M Train című memoárjának középpontjában az egyéni és kollektív halálesetek traumatikus tapasztalata áll. Memoárja céljának az utazáson, zarándoklaton keresztül történő gyászfeldolgozás és annak megírása tekinthető. Smith elbeszélőjének csavargása nem csak a narratívában említett fizikai terekben megy végbe, hanem a textuális térben egybefonódó identitáskoncepciók, emlékezettöredékek és irodalmi szövegek között is. Az elhunytakkal való találkozás lehetőségét, illetve annak illúzióját az elbeszélés, a textuális tér jelenti Smith narrátora számára, aki önmagát olvassa és írja bele különféle terekbe és történetekbe: „Azért írok, hogy legyen mit olvasnom.” Az M Train megállóit ezek az intermediális találkozási pontok képezik, azonban ezek mesterséges mivoltával kénytelen szembesülni az önéletírását olvasó narrátor, aki saját fikciójának csapdájában találja magát
,,Nem volt más választásom, mint vakmerőnek lenni.” Női szerepek Kim Gordon A Girl In A Band (2015) című memoárjában
Full text linkKim Gordon (born 1953) is an American no-wave/punk musician, singer, and songwriter, best known as the bassist, guitarist, and vocalist of Sonic Youth. Her memoir, Girl in a Band (2015), is based on Gordon's experience of alienation, presented from a female perspective, in a musical environment based on masculine hegemony, and in her personal life during the active years of Sonic Youth. In addition to writing the subjective history of the band Sonic Youth, she reflects in detail from a feminist perspective on the double standards stemming from social expectations as a girl living in the shadow of her brother, on the relationship between femininity and being a musician, on the hierarchies within male-dominated genres, musical and artistic environments, and homosocial relations. The memoir simultaneously aims to heal its author and expose the mechanisms of the music industry: with a sociological intention, it discusses the dynamics of human relationships in the case of a slowly disintegrating family and band, the music industry, and the New York art scene as a machine driven by material interests, and presents the dark sides of the roles offered by them through the general and personalized destruction of the rock star myth. In the title of her memoir, Gordon reflects on how, as the only woman in the band, she came to be the object of attention and the male gaze, as a person marked only by her gender and deprived of her name (“girl”), and also on how the girl makes the musical product marketable. The study also analyzes the history of the appearance of the female gaze on stage through the songs of Sonic Youth.OKim Gordon (1953) amerikai no-wave/punk zenész, énekes, dalszerző, aki leginkább a Sonic Youth basszusgitárosaként, gitárosaként és énekeseként ismert. A Girl in a Band (2015) című memoárjának alapját az a női perspektívából bemutatott idegenségtapasztalat képezi, amit Gordon a Sonic Youth működése során megélt egy maszkulin hegemóniára épülő zenei közegben, magánéletében. Amellett, hogy a Sonic Youth zenekar szubjektív történetét is megírja, feminista nézőpontból részletesen reflektál a társadalmi szerepelvárásokból fakadó kettős mércére a bátyja árnyékában élő lánygyermekként, a nőiség és a zenész-lét viszonyára, a férfiak által dominált műfajok és zenei, a művészeti közegeken belüli hierarchiákra, homoszociális viszonyokra. A memoár egyszerre tűzi ki célnak írója gyógyulását és a zeneipar működésének leleplezését: szociológusi intencióval tárgyalja az emberi kapcsolatok dinamikáit a lassan széteső család és zenekar esetében, a zeneipart és a new yorki művészeti szcénát, mint anyagi érdekek által vezérelt gépezetet, és az ezek által felkínált szerepek árnyoldalait mutatja be a rocksztár-mítosz általános és személyre szabott lerombolásán keresztül. Gordon memoárjának címében egyszerre reflektál arra, ahogy a zenekarban egyetlen nőként a figyelem és a férfitekintetek kiemelt tárgyának pozíciójába került, mint csak társadalmi nemében jelölt, tulajdonnevétől megfosztott ember (“lány”), valamint arra is, hogy a lány a zenekarban eladhatóvá teszi a zenei produktumot. A tanulmány továbbá elemzi a női tekintet (female gaze) színpadi megjelenésének történetét a Sonic Youth dalain keresztül.
 
Vizuális napló, autofotográfia: emlékezet és szellemjárás Patti Smith polaroidjain és a közösségi médiában – A Book of Days (2022)
Full text linkPatti Smith (b.1946) american artist, writer, poet, musician, and visual artist has an exceptional photographic vision that affects all fields of her work. For Smith photography is not just a medium or a way of self expression, but rather a unique perspective, a narrative trope, the origo of storytelling. With her debut album Horses (1975) Smith became known worldwide, subverted the traditions of rock'n roll artist’s representationt, as well as the concept of female ideal of the 1970s from a radically new, critical point of view. Smith's eccentricity was noticed by many photographers, namely by Frank Stefanko, Lynn Goldsmith and Annie Leibovitz who took many portraits of her. After the death of her husband, Fred 'Sonic' Smith, Patti Smith grabbed a Polaroid camera herself and turned from the object to the subject of photography. Smith’s photographic work can be evaluated primarily as an attempt to process grief, as an autonomous gesture. The photographic approach of seeing, the photo as an integral part of the narrative, appears in all her memoirs, which records and documents her travels, and the artifacts from those artists who played an important role in Smith’s own identity construction. In Smith's haunting photos the difference between the living and the dead, bodies and objects, absence and presence fades away. In my study, I attempt to describe the connection between Smith's photographic vision and approach to gender relations, the autobiographical and autophotographical self expression and the experience of trauma. I will examine how Patti Smith transposes this practice into social media and how this interface radically transforms the way we relate to memory and the objects of memory.Patti Smith (1946- ) amerikai író, költő, zenész, képzőművész munkásságában a fotográfia mint médium, látásmód és narratív toposz kiemelt jelentőséggel bír. A Horses (1975) című debütáló lemezével világszerte ismertté vált alkotó a rock’n’roll ábrázolási hagyományait felforgatva radikálisan új, kritikai nézőpontból gondolta újra a hetvenes évek női ideáljának képzetét. Smith különcségére számos fotográfus felfigyelt: Frank Stefanko, Lynn Goldsmith és Annie Leibovitz is számos portrét készítettek róla. Férje, Fred ‘Sonic’ Smith halála után idővel Patti Smith maga is polaroid kamerát ragadott, és fotóalanyból fotográfussá lépett elő. Fotográfiai munkássága elsősorban gyászfeldolgozási kísérletként, az őt ábrázoló narratíváktól eltérő, autonóm gesztusként értékelhető. A fotografikus látásmód, a fotó, mint a narratíva szerves kelléke megjelenik minden memoárjában, melyek utazásait, számára meghatározó alkotók, személyek ereklyéit rögzítik, dokumentálják. Kísérteties fotóin az élők és halottak, testek és tárgyak, hiány és látomás határai mosódnak egybe. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy feltérképezzem azt, hogy a Smith-féle fotografikus látásmód, a nemi viszonyokról való gondolkodás és az önéletírói gyakorlat milyen szerepet töltenek be a traumatapasztalat elbeszélhetővé tétele és az emlékezés folyamatában. Megvizsgálom azt, hogyan ülteti át Patti Smith ezt a praxist a közösségi médiába, és hogy ez a felület miképp alakítja át radikálisan az emlékezéshez és az emlékezet tárgyaihoz való viszonyulást
Akik nekivágtak a világ sötét erdejének : a fikcionalitás alakzatai Patti Smith önéletrajzi prózájában, A kölykökben
Full text link
Going Beyond Counting First Authors in Author Co-citation Analysis
Full text linkThe present study examines one of the fundamental aspects of author co-citation analysis (ACA) - the way co-citation
counts are defined. Co-citation counting provides the data on which all subsequent statistical analyses and mappings
are based, and we compare ACA results based on two different types of co-citation counting - the traditional type that
only counts the first one among a cited work's authors on the one hand and a non-traditional type that takes into
account the first 5 authors of a cited work on the other hand. Results indicate that the picture produced through this non-traditional author co-citation counting contains more coherent author groups and is therefore considerably clearer. However, this picture represents fewer specialties in the research field being studied than that produced through the traditional first-author co-citation counting when the same number of top-ranked authors is selected and analyzed. Reasons for these effects are discussed
Variations on the Author
Full text link“Variations on the Author” discusses two of Eduardo Coutinho’s recent films (Um Dia na Vida, from 2010, and Últimas Conversas, posthumously released in 2015) and their contribution to the general question of documentary authorship. The director’s filmography is characterized by a consistent yet self-effacing form of authorial self-inscription: Coutinho often features as an interviewer that rather than express opinions propels discourses; an interviewer that is good at listening. This mode of self-inscription characterizes him as an author who is not expressive but who is nonetheless markedly present on the screen. In Um Dia na Vida, however, Coutinho is completely absent form the image, while Últimas Conversas, on the contrary, includes a confessional prologue that moves the director from the margins to the center of his films. This article examines the ways in which these works stand out in the filmography of a director who offers new insights into the notion of cinematic authorship
Appropriate Similarity Measures for Author Cocitation Analysis
Full text linkWe provide a number of new insights into the methodological discussion about author cocitation analysis. We first argue that the use of the Pearson correlation for measuring the similarity between authors’ cocitation profiles is not very satisfactory. We then discuss what kind of similarity measures may be used as an alternative to the Pearson correlation. We consider three similarity measures in particular. One is the well-known cosine. The other two similarity measures have not been used before in the bibliometric literature. Finally, we show by means of an example that our findings have a high practical relevance.information science;Pearson correlation;cosine;similarity measure;author cocitation analysis
Dispelling the Myths Behind First-author Citation Counts
Full text linkWe conducted a full-scale evaluative citation analysis study of scholars in the XML research field to explore just how different from each other author rankings resulting from different citation counting methods actually are, and to demonstrate the capability of emerging data and tools on the Web in supporting more realistic citation counting methods. Our results contest some common arguments for the continued
use of first-author citation counts in the evaluation of scholars, such as high correlations between author rankings by first-author citation counts and other citation
counting methods, and high costs of using more realistic citation counting methods that are not well-supported by the ISI databases. It is argued that increasingly available digital full text research papers make it possible for citation analysis studies to go beyond what the ISI databases have directly supported and to employ more
sophisticated methods
- …
