544 research outputs found
Entz Béla bronz emlékérem
No full textEntz Béla (1877-1959) orvosdoktor, az Állatorvosi Főiskolán 1917-1918-ban a kórbonctan és az általános kórtan nyilvános rendes tanára. 1918-tól a pozsonyi, majd 1924-től a pécsi orvosi egyetemen a kórbonctan tanára
Feinstaub bewirkt entzündliche Reaktion in der Lunge.
No full textBereits kurzzeitige Belastung mit Feinstaub führt zu entzündlichen Veränderungen in der Lunge, wie eine Studie des Nationalen Genomforschungsnetzes (NGFN) zeigt. In der Lunge von Mäusen, die über 24 Stunden Feinstaubpartikel eingeatmet hatten, sind verstärkt Gene und Proteine aktiv, die entweder an der Akutphase-Antwort des Immunsystems oder an der Entstehung von Entzündungen beteiligt sind
Trichophrya salparum Entz 1884
No full text<i>Trichophrya salparum</i> Entz, 1884 <p>(Fig. 1-5).</p> <p> <b>Diagnosis</b>. Unloricate, unstalked suctorian ciliate. The body is somewhat hemispheric or saddle-shaped, with a large, flat base. There are two (rarely one) bundles of capitate tentacles. There are from four to 32 tentacles in each fascicle. Their diameter varied between 0.7 and 1.2 µm dependent on their degree of contraction. Tentacles are capitate with globular knobs covered by several smaller haptocyst dots. The cytoplasm is uncolored, but may contain some bright granules. The macronucleus is granular, and spherical or elongated. There are from one to three contractile vacuoles. Reproduction by multiple internal budding (Fig. 1c).</p> <p>Measurements (in µm) based on 15 specimens: Body length (parallel to an axis passing through both tentacle fascicles) 20-42 (mean 27.8). Body width 12-32.9 µm (19.6). Length of tentacles from four (contracted) to 42 (extended). After literary data (Sand, 1901) body height 20-50, width 30-90.</p> <p> <b>Remarks.</b> Entz (1886) originally described the species from the Mediterranean Sea near Napoli (type locality) on salp <i>Thalia democratica</i> Forskål, 1775 (type host).</p> <p> However, the first find of suctorian ciliate on tunicates probably belongs to Lachmann (1859) who mentions the species <i>Trichophrya ascidiarum</i> found on sea squirts of the genus <i>Polyclinum</i> Savigny, 1816 in the North Sea. Unfortunately, this species was not described by the author, thus the specific name <i>Trichophrya ascidiarum</i> Lachmann, 1859 is a <i>nomen dubium</i>.</p> <p> Tregouboff (1916) described a subspecies of <i>T. salparum</i> named <i>T. salparum pyrosomae</i> Tregouboff, 1916 (Fig. 1d). However, <i>T. salparum</i> is an extremely variable species thus we believed there is no reason to divide the species into subspecies. Thus, <i>T. salparum pyrosomae</i> Tregouboff, 1916 <b>syn. n</b>. is a younger synonym of <i>T. salparum</i>.</p> <p> Among the 12 species that belong to the genus <i>Trichophrya</i> only three, including <i>T. salparum,</i> have from one to two tentacle fascicles: The other two are <i>T. angulata</i> Dangeard, 1890, and <i>T. brevis</i> (Goodrich & Jahn, 1943).</p> <p> However, according to Dangeard’s (1890) observations <i>T. angulata</i> has exogenous budding thus affiliating the species to the <i>Trichophrya</i> is uncertain.</p> <p> As for <i>T. brevis,</i> this species is likely to be a specific commensal of freshwater turtles. In addition, the curved or U-shaped (not rounded) macronucleus is characteristic for the latter species (Dovgal 1996, 2013).</p> <p> The <i>T. salparum</i> was specified by Jankowski (1967) as a type species of genus <i>Actinobranchium</i> Jankowski, 1967. The lack of tentacle knobs were mentioned as a main characteristic of the genus (Jankowski 1981). However, as was shown of Dovgal (2002) there is a tentacle knob in the type species, and the generic name <i>Actinobranchium</i> was therefore synonymized with <i>Trichophrya</i>.</p> <p> <b>Distribution and host prevalence.</b> After the first discovery of <i>T. salparum</i>, Calkins (1902) reported its presence on the branchial bars of the ascidian <i>Molgula manhattensis</i> De Kay, 1843 from the western Atlantic Ocean near Falmouth (Woods Hole) (Fig. 1a). Collin (1912) in the Mediterranean Sea near Sette (France) found later this species on <i>Thalia democratica</i> Forskål 1775 and <i>Salpa fusiformis</i> Cuvier, 1804 (Fig. 1b, c). Finally, Tregouboff (1916) observed the species on <i>Pyrosoma elegans</i> Lesueur, 1813 (Fig. 1d) from Villefranche-sur-Mer (France).</p> <p> Thus, earlier the species has been found exclusively on tunicates. The lack of finds of <i>T. salparum</i> on scyphozoan jellyfishes is probably due to the difficulties in discovering a small epibiont ciliate on such thick and voluminous bodies.</p> <p> We found 23 specimens of <i>T. salparum</i> attached directly to the exumbrellar epithelium of <i>Pelagia noctiluca</i> on a single SEM preparation. This covered some 7.5 mm 2 of the jellyfish dome and consisted of smooth parts separated by several nematocyst warts (Fig. 2), characteristic for this species. The suctorians were exclusively found on the smooth parts where the epithelial surface was covered by densely packed irregular microridges and occasional cilia (Figs. 3 & 4). Tiny microvilli also projected from the attachment surface of the suctorian body towards the jellyfish tissue (Fig. 5).</p>Published as part of <i>Flood, Per R., Spriet, Endy, Erichsen, Egil S. & Dovgal, Igor V., 2015, First record of a ciliate suctorian (Ciliophora, Suctorea) epibiont on the jellyfish Pelagia noctiluca (Scyphozoa, Semaeostomaeida), pp. 302-306 in Ecologica Montenegrina 2 (4)</i> on pages 303-305, DOI: 10.37828/em.2015.2.36, <a href="http://zenodo.org/record/10662114">http://zenodo.org/record/10662114</a>
Mycorrhizal colonization, P uptake and yield of older and modern wheats under organic management
No full text Kirk, A. P., Entz, M. H., Fox, S. L. and Tenuta, M. 2011. Mycorrhizal colonization, P uptake and yield of older and modern wheats under organic management. Can. J. Plant Sci. 91: 663–667. Arbuscular mycorrhizal fungi (AMF) are important for plant nutrient uptake, and mycorrhizal dependence varies between wheat genotypes. Cultivar selection under fertilized conditions may have reduced mycorrhizal associations in modern cultivars. This study investigated AMF colonization, tissue P and grain yield of five modern (post 1990) and five older (pre 1970) spring wheat cultivars over 4 site-years in Manitoba. Older cultivars actually had significantly lower AMF colonization and grain yield than modern cultivars, but no tissue P concentration differences were observed. The two highest yielding lines were released after 2004, and one of these (FBC Dylan) was selected for suitability in organic farming systems. </jats:p
Genetik häufiger chronisch-entzündlicher Hauterkrankungen: Ein Update zu atopischem Ekzem und Psorias.
No full textDas atopische Ekzem und die Psoriasis vulgaris zählen zu den häufigsten chronisch-entzündlichen Dermatosen. Beide sind typische multifaktorielle Erkrankungen, bei denen genetische Prädisposition und Umwelteinflüsse in Entstehung und Verlauf zusammenwirken. Epidemiologische Studien, die eine Heritabilität von bis zu 80% für beide Erkrankungen beschreiben, weisen auf die bedeutende Rolle genetischer Suszeptibilitätsfaktoren hin. Anders als bei schweren monogenen Erkrankungen liegt allerdings nicht eine einzelne Veränderung in einem Gen vor, sondern ein komplexes Zusammenspiel verschiedener Varianten in mehreren Genen, deren Wirkung sich „summiert“. Auch wenn für beide Erkrankungen nach wie vor nur ein kleiner Teil der involvierten Gene bekannt ist, konnte in den vergangenen Jahren insbesondere durch die Möglichkeit hypothesenfreier genomweiter Assoziationsstudien ein erheblicher Wissenszuwachs erzielt werden
Integrating green manure and grazing systems: A review
No full text Thiessen Martens, J. R. and Entz, M. H. 2011. Integrating green manure and grazing systems: A review. Can. J. Plant Sci. 91: 811–824. Green manuring, also referred to as cover cropping, is an ancient practice that is gaining popularity, especially in ecologically integrated farming systems. Much green manure research in Canada has focused on legumes, where green manure plant material is incorporated into soil. This review focuses on the role of livestock in utilizing traditional and novel green manure crops adapted to the Canadian prairies. Legume and non-legume green manure plant species are discussed in terms of suitability to grazing management by different livestock species. Integrating grazing livestock into green manure systems affects nutrient cycling and potential nitrogen (N) loss pathways. However, losses may not be substantially different from other production systems, especially when loss mitigation practices are employed. Grazing green manures may also affect soil biological and physical properties. We conclude that grazing green manures may provide economic as well as biological advantages over the traditional approach of soil incorporation. For example, a green manure biomass yield of 5000 kg ha−1 is sufficient to produce 175 kg ha−1 of animal live weight gain, providing a gross revenue of 770 ha−1 at April 2011 prices, while returning at least 75% of N and other nutrients to the field. Barriers to farmer adoption of grazed green manure systems include a lack of livestock management knowledge and infrastructure. </jats:p
Winona State University Football Coach - M. Entz - Portrait 2003
No full textThis is a 2003 photograph of Winona State University Football coach M. Entz.https://openriver.winona.edu/footballportraitgallery/1288/thumbnail.jp
Giardia assemblage A: human genotype in muskoxen in the Canadian Arctic
No full textAs part of an ongoing program assessing the biodiversity and impacts of parasites in Arctic ungulates we examined 72 fecal samples from muskoxen on Banks Island, Northwest Territories, Canada for Giardia and Cryptosporidium. Cryptosporidium spp. were not detected, but 21% of the samples were positive for Giardia. Sequencing of four isolates of Giardia demonstrated G. duodenalis, Assemblage A, a zoonotic genotyp
The influence of a long-term black medic (<i>Medicago lupulina</i> cv. George) cover crop on arbuscular mycorrhizal fungal colonization and nutrient uptake in flax (<i>Linum usitatissimum</i>) under zero-tillage management
No full text Turmel, M. S., Entz, M. H., Tenuta, H., May, W. E. and LaFond, G. P. 2011. The influence of a long-term black medic ( Medicago lupulina cv. George) cover crop on arbuscular mycorrhizal fungal colonization and nutrient uptake in flax ( Linum usitatissimum ) under zero-tillage management. Can. J. Plant Sci. 91: 1071–1076. Leguminous cover crops are becoming a popular way to increase the sustainability of agricultural systems. Previously, cover crops have been found to increase colonization by arbuscular mycorrhizal fungi (AMF) and phosphorus and micronutrient uptake. Long-term field studies were conducted to test the hypothesis that self-regenerating black medic (Medicago lupulina cv. George) cover crops increase AMF colonization and early nutrient uptake in flax (Linum usitatissimum). Field experiments were established in 2000 (Manitoba) and 2002 (Saskatchewan) using a flax–wheat (Triticum aestivum)–oat (Avena sativa) rotation. In a second experiment, intact soil cores were harvested from the plots in spring and tested for soil disturbance and cover crop effects under controlled environment conditions (CEC). Both seedling flax crops sampled from the field in 2005 and 2006 and flax growth in CEC showed high levels of AMF root colonization, but no significant influence of the cover crop on AMF colonization by arbuscules or hyphal structures was detected. The AMF enhancing practices used in the experiments (i.e., zero-tillage and inclusion of mycorrhizal crops) may have contributed to the lack of cover crop effect on AMF colonization. The cover crop had no effect on macro- or micronutrient uptake by flax except during drought conditions (Winnipeg 2006), where flax biomass was reduced by 38% and the total uptake of N, P, Zn and Cu was decreased by 34, 30, 31 and 35%, respectively, in the medic treatment. </jats:p
Az Aszófői Séd továbbá a Pécsely-patak és az Aszófői Séd torkolata között a Balatonba ömlő patakok hőmérsékleti és kémiai viszonyai. A pataki elsődleges termelésről
No full textA vizsgálatok az Aszófői Séd vízrendszerére (A, B, C, D, E szakasz),
és a Séd és a Pécsely-patak közt a Balatonba ömlő három kis patakra (F, G, H)
terjedtek ki (táblázat 1-94, 1. ábra). A tanulmány különösen részletesen foglalkozik
a Sötétréten fakadó forrásokkal és ezek ereivel (prae-eróziós szakasz),
azonkívül a főpatak erdős völgyével (Pogány-pince, Katonafürdő) - eróziós
szakasz - és a Sédhez legközelebb eső Romforrás kis patakjával. A vizsgált
vízrendszer összhosszúsága kb. 7 km.
A vizsgálatok a következő tényezőkre terjedtek ki : hőmérséklet,
oxigéntartalom, pH, CO₂, CO₃--, HCO₃-, SiO₃---, Fe++, Cl-, NO₃-, NH₄
+, K+,
Na+, Ca++, Mg++, összes keménység, PO₄---, SO₄--, Al+++ és NO₃-
Ezenkívül a szerző foglalkozik az elsődleges termelés és a szukcesszió kérdésével.
A vizsgálatok során különösen Barth (1957), Grote (1956), Odum
(1957) és Schmassmann (1951) munkáit használta fel a szerző. Emellett gyakran
történik hivatkozás a Pécsely-patakban végzett vizsgálatokra (Entz-
Kol-Sebestyén-R. Stiller-Tamás-Varga [1954]).
A bővebb vízhozam és a nagyobb áramlási sebesség csökkenti a környezeti
tényezőknek a víz hőmérsékletére, valamint a víz kémiai tulajdonságaira
gyakorolt hatását. A források hőmérséklete elég állandó (9-15 C°),
a patak vizében nagyobb szélsőségek észlelhetők (29 C°). Erdős területek
mérséklő hatásúak. A források oxigéntartalma alacsony, de a forráserek már
20—100 m-re a forrástól 50, sőt 150%-os oxigéntelítettséget is elérhetnek.
Ennek fizikai (diffúzió stb.) és biológiai okai vannak (biogén oxigéntúltelítettség,
alga, moha és makrofita együttesek). A Séd β-mezoszaprób víz.
A C szakasz a 31-es, a többi patakszakasz a 32-es altípusba sorolható (vö.
Schmassmann 1951). A külső tényezőkhöz hasonlóan a belső tényezők (pl.
vízinövényzet) annál erősebben hatnak a patakvíz kémiai viszonyaira, minél
kisebb a vízhozam és minél kisebb a sebesség, illetőleg minél nagyobb a növényzet
1 m² felületre (vízfelületre) eső biomasszájának és a másodpercenkénti
vízhozamnak a hányadosa. A növényzet maximális hatása törpe állóvizekben érvényesül. A patak kitűnő objektum hidrobiológiái kísérletek lefolytatására,
mert ± állandó vízhozama következtében a benne végzett kísérletek megismételhetők.
Bizonyos fizikai és vegyi tulajdonságok a patakvízben fokozatosan
változnak. így a hőmérséklet, az oldott oxigéntartalom, a pH, a proteidammónia,
a szervesanyagtartalom (oxigénfogyasztás), a Mg++ és a CO₃--
tartalom, a folyás mentén általában növekednek, míg a CO₂, HCO₃-, Ca++,
összes keménység és NO₃- tartalom csökkennek.
Napsütéses, lassú folyású szakaszokon szélsőséges értékek alakulnak ki
(pl. a Sötétréten a csillárkásban és a Faiskolánál), míg erdős területek mérséklő
hatásúak (Pogány-pince, Katonafürdő stb.).
A víz komponenseinek változása túlnyomórészt a növényi asszimiláció
következménye. Megjegyzendő, hogy az oxigéntartalom, valamint a hőmérséklet
emelésében, továbbá a szabad CO₂ tartalom csökkenésében a diffúzió
is fontos szerepet játszik az asszimiláció mellett, míg a többi tényező megváltozásánál
az életmegnyilvánulások a döntők. A részletes adatokat a
táblázat tartalmazza.
Feltűnő, hogy az élő vízben az asszimilációs tevékenység következtében
a lényeges változások milyen kis távolságon (esetleg 10-20 m) milyen
rövid idő alatt (10-30 perc) játszódnak le, noha igen jól pufferolt vizekről
(magas Ca(HCO₃)₂ tartalom) van szó. Általában a szerző a patak kémiai
tulajdonságait dinamikus szemléletből értékeli.
A patak Maucha szerint a β-limno-típusba tartozó HCO₃-Ca++-Mg++-os víz (2. ábra). A patakban, amikor az agresszív szénsav nagy része kidiffundál
(vagy felhasználásra kerül) a vízből, biogén mész válik ki. A mészkiválás
történhet tömör rögök alakjában, szivacsos tömegben, vékony vagy vastag
kéregszerű rétegben és iszapszerű finom por alakjában a kiválasztásban
közreműködő szervezetektől és a körülményektől függően.
Ha a patakban megállapítjuk két ponton nappal és éjjel az oldott
oxigén mennyiségét, a két nappali érték különbségéből levonva a két éjszakai
érték különbségét, a kapott érték megfelel a bruttó oxigéntermelésnek, mely
megfelelő mérések és számítások révén alkalmas módot nyújt a patak elsődleges
termelésének megállapítására (vö. Odum 1957) .
A szerzőnek a Romforrásra vonatkoztatva végzett számítása szerint a
0.01 kat. hold felületű Romforrás-patak évi elsődleges termelése durva becsléssel
42 kg szervesanyagra tehető. Az ismertetett módszerek megfelelő
alkalmazása lehetőséget nyújt halastavak elsődleges termelésének, a továbbiakban
pedig a hozamának a becslésére is.
A víz mozgásáról ismeretes, hogy előmozdítja az asszimilációt. Valószínűleg
a vízmozgás teszi lehetővé a patakban számos helyen tömegvegetációk
kialakulását is.
A Romforrásban és a Kiskút I.-ben mért magas CO₂ és K+ tartalom
valószínűleg vulkánikus utóműködés hatásának tulajdonítható.
A patakban a nitrátion-tartalom nyáron lényegesen alacsonyabb,
mint télen, viszont a proteidammónia maximuma éppen nyárra esik. Ugyancsak
maximális nyáron a dús növényzetű helyeken a víz oxigéntelítettsége.
Ezek a jelenségek is közvetlenül a növényzet életműködésével függnek
össze.
A Pécsely-patak és az Aszófői Séd azonos jellegű szakaszainak kemizmusa
messzemenő hasonlóságot mutat. A patakban jól fejlett „horizontális szukcesszió” (Odum 1957) fejlődött ki, melyben az egyes társulások ökológiai
valenciájuk meghatározta sorrendben helyezkednek el. így a forrás alatt
általában a mohapárnák (pH 7,8-ig, ill. 13 mg/l CO₂-ig), ezalatt kékmoszatos,
majd csillárkás, végül Sium (esetleg Batrachosperum) szittyó és sás követik
egymást. A horizontális szukcesszió megszakítható folyamat, mely külső
behatásokra egy előző fokra kerülhet vissza, melytől számítva térben önmagát
megismétli. A kémiai tényezők és a makrovegetáció ismeretében további
munkával elkészítendő a Balaton környéki patakok, illetőleg patakszakaszok
tipológiája
- …
