REAL-PhD
Not a member yet
2090 research outputs found
Sort by
Moderne Rabbinerausbildung in Deutschland und Ungarn Ungarische Hörer in den deutschen Rabbinerseminaren (1854-1938)
Kutatásom célja, hogy bemutassam, milyen volt a modern rabbiképzés a 19. század második és a 20. század első felében Németországban és Magyarországon, különösen tekintettel a magyar hallgatók részvételére és szerepére a három német rabbiszemináriumban, melyek az adott idöben a következök voltak: a Boroszlói Zsidó- Teológiai Szeminárium (Jüdisch-Theologischen Seminar in Breslau, JTS), a Berlini Zsidó Tudományi Főiskola (Hochschule für die Wissenschaft des Judentums in Berlin, HWJ), valamint a Berlini Ortodox Zsidó Rabbiszeminárium (Rabbinerseminar für das orthodoxe Judentum in Berlin, RS). E három intézmény képviselte a német zsidóság három irányvonalát: a konzervatív zsidóságot, a reformereket és az ortodoxokat. A Budapesti Országos Rabbiképzőt is figyelembe vettem, ahol sok olyan diák volt, aki Németországban, a fenti szemináriumokban is tanult.
Munkám első részében a magyarországi és a német birodalmi rabbiképzés történelmi keretét mutatom be.
A felvilágosodás korához kapcsolódik a zsidóság modernizálódási folyamata. A zsidók jog szerinti hátrányos megkülönböztetése azonban csak a 18. század vége felé szünt meg, amikor a gyakorlatban megvalósításra kerültek a zsidóság életfeltételeinek és polgárjogainak javitására vonatkozó elméleti irások intézkedései.
A zsidóságon belül is jelentős változások mentek végbe ebben az időben. A reformzsidóság ill. a liberális zsidóság majdnem minden nagyobb németországi város zsidó közösségében túlsúlyban volt; 1900 körül az ortodox zsidók aránya 10 – 20 %-ra zsugorodott a német zsidó lakosság körében.
A liberálisok és ortodoxok közötti alapvető ellentét a rabbiképzés vonatkozásában azt eredményezte, hogy minden irányzat megnyitotta a saját intézményét. 1854. augusztus 10-én nyílt meg a Boroszlói Zsidó-Teológiai Szeminárium, mint az elsö német rabbiszeminárium.
315
A német ortodox zsidók némi késlekedéssel követték az eseményeket, és csak 1873. októberében nyílt meg a Berlini Ortodox Zsidó Rabbiszeminárium, holott már egy évvel korábban, 1872. május 6-án megnyílt a liberális Berlini Zsidó Tudományi Főiskola.
Magyarországon, ahol különösen heves viták voltak e csoportok között, csak a neológok alapítottak egy modern rabbiképzö intézményt: a Budapesti Országos Rabbiképzőt (1877).
Munkám második, nem kevésbé fontos része azon magyar származású hallgatók életrajzi adatainak összegyűjtéséből és kiértékeléséből áll, akik a fent nevezett intézményekben tanultak. Teljesen világos volt számomra, hogy nehezen megoldható feladat lesz az összes, a fent említett három intézményben tanult magyar származású diák életrajzi adatainak összegyűjtése és feldolgozása. 185 (!) olyan személyt tudtam felkutatni, akik különböző időszakokban a német rabbiszemináriumokban tanultak.
Térben és idöben határt kellett szabnom, hogy a munka az elöírt keretek között maradjon. Az európai országhatárok – Magyarországot és Németországot is beleértve – a kérdéses időben gyakran változtak.
Célom eléréséhez sok forrást, levéltári anyagot, könyvet, a témához kapcsolódó cikket és lexikont használtam fel, amelyeket az irodalomjegyzékben feltüntettem.
Munkám során a disszertációval kapcsolatban mindig bizonyos nehézségekbe ütköztem, ami a a levéltári anyagok hiányosságaira vezethető vissza. Számos, a német rabbiszemináriumokra vonatkozó feljegyzés és akta a náci időkben és a háború idején vagy megsemmisült, vagy elveszett. Ennél fogva majdnem lehetetlen az összes német rabbiszemináriumi hallgatóról - beleértve a magyarokat is - egy hiánytalan listát készíteni. Mégis bízok abban, hogy sikerült felkutatnom a legtöbb magyar hallgatót.
A másik nyomós problémát az okozta, hogy a hallgatókra vonatkozó életrajzi adatok hiányosak voltak. Ebből következik, hogy bár azokról a hallgatókról, akik később Németországban tevékenykedtek, hiánytalan információ állt rendelkezésre, azokról a kollégákról, akik csak Magyarországon dolgoztak, már sokkal kevesebb (kivételt képeztek a Budapesti Országos Rabbiképzőben müködő személyiségek, akikről szintén széleskörű irodalom létezik), és azokról a személyekről, akik nem töltöttek be rabbi
316
funkciót, gyakran sajnos semmilyen adatom nem volt. Az a fáradozásom, hogy ezt a hiányt különböző források kutatásával lehetőségem szerint valamelyest csökkentsem, nagy merészség volt, amely sajnos nem mindig járt eredménnyel. Van kiegészítenivaló még e téren.
Meggyőződésem, hogy a jelen munka értékes hozzájárulást nyújt a közép-európai rabbiság kutatásához és további vizsgálatokra ösztönöz e területen. Remélem, hogy gyümölcsöző együttműködés alakul ki a jövőben a német, magyar, izraeli és más nemzetbeli kutatók között
Új adaptív algoritmusok vezetéknélküli ad-hoc és szenzor hálózatokban = Novel adaptive algorithms for wireless ad hoc and sensor networks
Apoplast acidification in growing barley (Hordeum vulgare L.) leaves
Apoplast acidification associated with growth is well-documented in roots, coleoptiles
and internodes but not in leaves. In the present project on barley (Hordeum vulgare L.)
advantage was taken of the high cuticle permeability in the elongation zone of leaves to
measure apoplast pH and growth in response to application of test reagents. The role of
the plasma membrane H+-ATPase (PM-H+-ATPase) and K+ in this process was of
particular interest. An in vitro gel system with bromocresol purple as pH indicator, pH
microelectrodes and pH-sensitive fluorescence dye combined with confocal microscopy
were used to monitor apoplast pH. Growth was measured in parallel or in separate
experiments using a linear variable differential transformer (LVDT). Test reagents which
blocked (vanadate) or stimulated (fusicoccin) PM-H+-ATPase, or which reduced (NH4
+,
Cs+, tetraethylammonium) K+ uptake were applied. Plasma membranes were isolated
from growing and mature leaf tissue and used to determine the activity (ATPase assay)
and abundance (Western blotting) of PM-H+-ATPase protein. Protein localisation was
studied by immunohistochemistry and expression of mRNA quantified using real time
PCR (qPCR). Apoplast pH was by up to 1.0 pH unit lower in growing compared to nongrowing
leaf tissue. Depending on the K+ concentration in the bathing medium used
during electrophysiological analyses, apoplast pH in the elongation zone ranged from
pH 4.8 (0.1 mM K+) to pH 5.8 (10 mM K+). In the emerged blade, apoplast pH remained
at about pH 5.8 irrespective of the K+ concentration in the bathing medium Growth was
more responsive to test reagents than to changes in apoplast pH. Expression of PM-H+-
ATPase was comparable between growing and non-growing leaf regions when
expression was related to per unit extracted RNA or cell number. However, when
expression was related to per unit surface area of plasma membrane, expression of
PM-H+-ATPase was about twice as high in growing compared to non-growing leaf
tissue. The same applied to the protein level and activity of PM-H+-ATPase.
Immunohistochemical analyses showed that PM-H+-ATPase was present in all living
leaf tissues, particular in those (guard cells, phloem, and xylem parenchyma)
associated with high rates of trans-membrane solute transport. It is concluded that leaf
cell expansion in barley depends on the activity of the PM-H+-ATPase and K+ transport
processes. The higher surface density of PM-H+-ATPase activity in growing barley leaf
tissue aids apoplast acidification and growth. A H+ / K+ co-transport system may play a
key role in linking growth with apoplast pH, H+ pump activity and K+-uptake