REAL-PhD

Zsarnóczky, Martin Balázs

Az egészségturizmus folyamatainak vizsgálata Észak-magyarországi mintaterületeken

Mészáros, Ádám Zoltán

Az ártatlant sújtó szükségcselekmények a büntetőjogban

Bosnyák, Edit Ilona

English

Magyar élsportolók gén polimorfizmus-mintázatának vizsgálata

Jajko, Patrick

Veränderung der Strassennamenlandschaft in Budapest und Wien zwischen 1918 und 1934

Lovassy, Attila

A halál utáni tisztulás kérdése Szent Ágoston De civitate Dei című művének 21. könyvében

Polyák, Ágnes

The role of fractalkine – CX3CR1 signaling in the development of obesity

Nyári, Gábor

  
 
„45-ÖSÖK” 
A NÉMET ÉS OSZTRÁK TERÜLETEKEN ÉLŐ MAGYAR 
EMIGRÁCIÓ TÖRTÉNETE 
1945–1956 
Doktori (PhD) disszertáció tézisei 
 
 
Témavezető: Dr. habil. Földesi Margit † 
Dr. Botlik József 
Doktori Iskola vezetője: Dr. Föhlich Ida DSc 
Műhelyvezető: Dr. Berényi István DSc 
Készítette: Nyári Gábor 
 
 
 
 
 
 
Budapest, 2017 
Tézisfüzet 
 
2 
 
I. A kutatás témája, problémafelvetés 
 
A második világháború utolsó szakaszában, 1944. augusztus 27-én a 
Szovjetunió Vörös Hadserege átlépte a második bécsi döntés által 
megállapított magyar határt, így az ország hadszíntérré vált. Ezzel 
egy időben megkezdődött a lakosság tömeges nyugatra menekülése. 
Szálasi Ferenc hatalomra jutása után emellett megindult a szervezett 
kitelepítés is. 
 Amikor 1945. május 8-án Európában véget ért a háború, 
hozzávetőlegesen 800.000–1.000.000 magyar állampolgár 
tartózkodott az ország nyugati határain kívül, döntő többségben az 
egykori Harmadik Birodalom területén. Voltak, akik a szovjet 
katonák elől menekültek, voltak, akik az esetleges felelősségre vonás 
elől, voltak, akiket a nyilasok telepítettek ki és voltak azok a katonák 
és leventék, akiket szolgálat közben ért idegen földön a háború vége. 
 Disszertációmban ennek a nagyszámú magyarságnak, az 
úgynevezett „45-ösöknek” vagy „nyugatosoknak” a történetét 
kívánom bemutatni a második világháború végétől az új hazában 
való integrációig, amely hozzávetőlegesen megegyezett az 1956-os 
forradalom időszakával, az újabb menekülthullám megindulásával. 
 Külön elemzésre kerül a katonák és civilek helyzete; a 
társadalmi, politikai és egyházi szervezetek létrehozása és munkája; 
a magyar nyelvű oktatás kialakítása; az értelmiség szellemi 
tevékenysége; valamint az emigráció állambiztonsági megfigyelése. 
 
 
Tézisfüzet 
 
3 
 
II. A kutatás módszertana, a disszertáció felépítése 
 
A disszertáció első részében a hadifoglyok sorsa kerül bemutatásra. 
Az egykori magyar katonák illetve leventék oszlottak szét a 
legnagyobb területen és ők térhettek haza szervezett körülmények 
között. A hadifoglyokról állnak rendelkezésre a legpontosabb 
források. Ezt követi a menekült civilek történetének bemutatása. A 
polgári lakosság sorsáról nehezebb összefüggő képet alkotni az első 
években, de az idő múlásával több és pontosabb a használható forrás. 
Külön fejezetek foglalkoznak a kivándorlással, az egyházakkal, a 
politikai és szellemi élettel, a sajtóval és rádióval, az oktatás 
kiépítésével, valamint a menekültek állambiztonsági 
megfigyelésével. 
 A téma fontosságához képest némileg kevésnek mondható 
az ezzel foglalkozó szakirodalmi munka. Elsősorban a Nyugat-
Európában élő magyar emigráció vezető értelmiségijei foglalkoztak 
saját történetükkel. Minden szempontból kiemelendőek Borbándi 
Gyula ide vonatkozó munkái.1 Ezek mellett fontosak még a 
                                                 
1 Ezek közül a legfontosabb monográfiák: Borbándi Gyula: A magyar emigráció 
életrajza, 1945–1985. Mikes, Budapest – Hága, 2006.; Borbándi Gyula: Magyarok az 
Angol Kertben. Mundus, Budapest, 2004.; Borbándi Gyula: Emigránsok. Magyar 
Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2002.; Borbándi Gyula: Nyugati 
magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Mikes – OSZK, Hága – Budapest, 2006. 
Ezeken kívül Borbándi nevéhez fűződik számos szerkesztett kötet, szerkesztett 
folyóirat, tanulmány, ezek közül a legfontosabbak: Nyugati magyar esszéírók 
antológiája, 1986. Szerk.: Borbándi Gyula. Európai Magyar Protestáns 
Szabadegyetem – Mikes, Bern – Hága, 2005.; Nyugati magyar tanulmányírók 
Tézisfüzet 
 
4 
 
menekültek visszaemlékezései2 és az emigráció folyóiratai,3 valamint 
azok az egyes nyugat-európai (elsősorban bajorországi) újságok,4 
amelyek rendszeresen közöltek cikkeket a magyar menekültek 
helyzetéről. 
 A kutatás időszakában sajnálatos módon már kevés élő tagja 
volt az 1944–1945-ös emigrációnak, de a munkához így is fontos 
adalékokat adtak azok az oral history interjúk, amelyeket az évek 
során sikerült elkészíteni. Egyes interjúalanyok nem sokkal a 
beszélgetés után elhunytak, így a munka során felhasznált anyagok 
voltak az utolsó – és egyes esetekben az egyetlen – 
megnyilatkozásaik a témában. 
 A dolgozat alapját azonban azok az elsődleges források 
adják, amelyek a Magyar Caritas Szolgálat (MCSZ) és az egyes 
katolikus missziók irattáraiból,5 német, illetve magyar egyházi 
                                                                                              
antológiája, 1987. Szerk.: Borbándi Gyula. Európai Magyar Protestáns 
Szabadegyetem – Mikes, Bern – Hága, 2005. 
2 Néhány fontosabb: Farkas Ferenc: Az altöttingi országgyűlés. Mikes, München, 
1969.;; Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között. Egy volt 
magyar királyi külügyminiszter visszaemlékezései. Európa – História, Budapest, 
1992.; Máday Béla: Beszámoló a Magyar Vöröskereszt ausztriai és németországi 
kirendeltségének tevékenységéről. Salzburger Druckerei und Verlag, Salzburg, 1947.; 
Ölvedi János: Levelek a számkivetésből. Faragó Miklós, München, 1947.; Ponori 
Thewrewk Aurél: Nyugatosok. Hadifogoly-emlékezések. Mundus, Budapest, 2004. 
3 Néhány fontosabb: Hungária; Új Hungária; Hadak Útján; Látóhatár; Új Látóhatár. 
4 Néhány fontosabb: Passauer Neue Presse; Mittelbayerische Zeitung. 
5 Müncheni Magyar Katolikus Misszió Irattára. Magyar Caritas Szolgálat rendezetlen 
iratai. 
Tézisfüzet 
 
5 
 
levéltárakból,6 valamint a hivatalos menekültügyi szerveztek 
archívumaiból7 kerültek elő. A magyar levéltárak anyaga változó 
minőségű és mennyiségű a témában, a Magyar Vöröskereszt iratai 
töredékesek,8 a Hazahozatali Kormánybiztosság dokumentumai 
pedig részben rendezetlenek,9 azonban előkerültek a kutatás során 
hasznos források más szervek anyagai közül.10 Az Állambiztonsági 
Szolgálatok Levéltára számos fondban őriz az emigrációval 
kapcsolatos iratokat,
11
 de a dokumentumokat készítők szándéka 
miatt az ezekből kinyert információk csak egyes speciális 
viszonylatokban használhatóak. 
 
 
                                                 
6 Politisches Archiv Berlin; Prímási Levéltár Esztergom. 
7 United Nations Archives and Records Management Section, United Nations Relief 
and Rehabilitation Administration – UNRRA (1943–1948); United Nations Archives 
and Records Management Section, International Refugee Organisation – IRO (1947–
1952) 
8 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, P 1362 Egyesületek, Magyar 
Vöröskereszt. Magyar Vöröskereszt Ausztriai Kirendeltségei. 
9 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-A-87 Az államigazgatás felsőbb 
szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek. Hazahozatali 
Kormánybiztosság. 
10 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-J-1-k NSZK Admin, 1945–
1964. 4. doboz. (Köszönöm Erdős Kristófnak, hogy felhívta a forrásra a figyelmem.) 
11 Néhány példa a későbbiekben felhasznált iratok közül: Állambiztonsági Szolgálatok 
Történeti Levéltára, A-1144 Emigráns ellenséges szervezetek anyagai II.; ÁBTL, A-
1145 Emigráns ellenséges szervezetek anyagai /MHBK/; ÁBTL, A-2127/18 Magyar 
Szabadság Mozgalom; ÁBTL, A-2127/20/1 A magyar emigráció és a nyugati 
titkosszolgálatok I. kötet. 
Tézisfüzet 
 
6 
 
III. A kutatás eredményei 
 
A szakirodalom és új források elemzésével kerül meghatározásra az 
1945-ös emigráció száma mind összességében, mind az egyes 
területekre, településekre lebontva, figyelembe véve az évek során 
végbemenő változásokat. 1945 és 1947 között a „45-ösök” közül 
700.000–725.000 fő hazatért, 100.000–120.000 személy – előbb 
másik európai országba, majd később más földrészre – kivándorolt, 
160.000-en pedig német területeken maradtak. Embertelen 
körülmények között, barakk- és sátortáborokban éltek, ahol a 
mindennapi betevő falatért is meg kellett küzdeniük. Az emigrációt 
választók többségben a Horthy-korszak konzervatív politikai 
értékrendjét vallották. Nem fogadták el az 1945 után 
Magyarországon végbement változásokat, mivel azokat a 
Szovjetunió felügyelte és irányította. Abban reménykedtek, hogy a 
világ politikai helyzete úgy alakul, hogy hamarosan visszatérhetnek 
egy szabad, független hazába. Csalódniuk kellett. 
 Részletes bemutatásra kerülnek az integráció folyamatának 
szakaszai, kiemelve az egyes fordulópontokat. Ebben a folyamatban 
kiemelendő évek: 1946, 1948–1949 és 1953–1956. 1946 végén 
többségében azok a magyarok tartózkodtak még németnyelvű 
területeken – elsősorban Bajorországban és Ausztriában –, akik 
valamilyen okból nem szándékoztak visszatérni hazájukba és 
elkezdték az új élethez szükséges alapok megteremtését. 1948-ban, 
miután megszűnt a magyarok „ex-enemy” státusza, megindult a 
kivándorlás, 1949-ben létrejött a Német Szövetségi Köztársaság. 
Tézisfüzet 
 
7 
 
További 120.000–140.000 magyar egy jobb élet, kiszámíthatóbb 
jövőkép reményében áttelepült valamelyik nyugat-európai országba, 
az amerikai kontinensre vagy Ausztráliába. A kivándorlás végeztével 
mindössze 7.000 magyar maradt Nyugat-Németországban és 20.000 
Ausztriában, akiknek többsége ekkor már biztos megélhetéssel 
rendelkezett. A maradók kikerültek a táborokból, megoldódni 
látszottak a mindennapi megélhetési problémák, megkezdődött a 
társadalmi struktúra kialakítása. 1956-ra a magyarság sikeresen 
integrálódott az NSZK és Ausztria társadalmába, de mindezt úgy, 
hogy megőrizte nyelvét, kultúráját, létrehozta saját közösségi 
szervezeteit és oktatását. 
 Az 1945-ös emigráció történetének feldolgozásában először 
kerülnek részletes bemutatásra az olyan Nyugat-Európában működő 
magyar szervezetek, mint a Magyar Szabadság Mozgalom, a Magyar 
Harcosok Bajtársi Közössége és a Müncheni Magyar Iroda, valamint 
ezek kapcsolata az egyes országok intézményeivel és az Egyesült 
Államok magyar szervezeteivel. A kutatás eredményeként 
megállapítható, hogy ezek – az egyes korábbi vádakkal ellentétben – 
nem fasiszta csoportosulások, hanem a Horthy-korszak nemzeti, 
keresztény, konzervatív társadalmi és politikai eszméit valló 
szervezetek voltak. Kiemelten fontos a Magyar Szabadság 
Mozgalom által megszervezett, zarándoklattal összekötött altöttingi 
országgyűlés 1947. augusztus 20-án, illetve a Magyar Harcosok 
Bajtársi Közössége nyugat-európai és amerikai szervezetekkel 
közösen végzett hírszerző tevékenysége. 
Tézisfüzet 
 
8 
 
 Eközben új menekültekként megjelentek az úgynevezett 
„47-esek”, akik az 1945-ben kialakult köztársasági alapokon álltak, 
részt vettek a demokrácia kiépítésében, de a kommunisták a 
hatalomátvétel lépéseivel őket is elüldözték. Ekkor már nem lehet 
nagyobb tömegekről beszélni, elsősorban azok távoztak, akik 
tevékenyen részt vettek a politikában. Ők a németajkú területeken 
általában csak átutaztak, a végső céljuk az Amerikai Egyesült 
Államok volt. A „45-ösök” és a „47-esek” között kibékíthetetlen 
ellentét alakult ki. A konzervatívok a demokratákat kommunistának, 
a demokraták a konzervatívokat pedig fasisztának tartották. A „47-
esek” bár számszerűleg jóval kevesebben voltak, mégis olyan 
nemzetközi politikai támogatást kaptak, amilyenben a „45-ös 
nyugatosok” sohasem részesültek. Így alakult ki az a sajátos helyzet, 
hogy a menekült magyarok többsége a konzervatív Magyar 
Szabadság Mozgalmat vagy a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét 
támogatta, korlátozott nemzetközi befolyást mégis az Egyesült 
Államok által támogatott Magyar Nemzeti Bizottmány szerzett. 
 A politikai életet bírálat érheti, mert az egyes szervezetek 
vezetői folyamatosan vitáztak, és igyekeztek ellehetetleníteni a 
másikat, így ezen a fronton esély sem volt az egység 
megteremtésére. 
 A vizsgált 12 év során a menekült magyarság erőt és 
fáradtságot nem kímélve kikerült a menekülttáborokból, elsősorban a 
történelmi egyházak segítségével létrehozta segélyszervezeteit, 
kiépített egy színvonalas iskolahálózatot, és ápolta a magyar nyelvet, 
kultúrát, hagyományokat. 
Tézisfüzet 
 
9 
 
IV. A szerző témában végzett publikációs tevékenysége: 
 
Egy elfeledett országgyűlés. Altötting, 1947. augusztus 20. 
Honismeret, 43. évf. (2015) 4. sz. 43–46. 
Iskolák a határon túl. Keresztény-konzervatív szellemiségű magyar 
oktatás német és osztrák területeken a második világháború után. In: 
5. Báthory-Brassai Konferencia Tanulmánykötet. II. kötet. Szerk.: 
Rajnai Zoltán – Fregan Beatrix. Óbudai Egyetem, Budapest. 2015. 
393–401. 
Nyári Gábor: Hadifogság, mindennapok. Életképek a „nyugatos” 
magyar hadifoglyok történetéből. Studiolo, 1. évf. (2014) 2. sz. 9–33. 
Menekültek az új hazában – A német és osztrák területeken élő 
magyar emigráció története, 1945–1953. In: A történelem határán. 
Irodalom-, nemzetiség- és politikatörténeti tanulmányok. Szerk.: 
Strausz Péter – Zachar Péter Krisztián. Heraldika, Budapest, 2014. 
50–150. 
Az altöttingi országgyűlés és zarándoklat eseményei és hatása a 
magyar emigrációra. In: Történelem és politika – Régen és ma. 
Szerk.: Strausz Péter – Zachar Péter Krisztián. Heraldika Kiadó, 
Budapest, 2013. 101–120. 
A Magyar Szabadság Mozgalom és az 1947-es altöttingi események 
története. Acta Historica Hungarica Turiciensia, 28. évf. (2013) 1. 
sz. 30–48. 


"45-ösök"-A német és osztrák területeken élő magyar emigráció története, 1945-1956

Szabó, Virág

A tojótyúkágazat ökonómiai viszonyai különböző tartástechnológiákban

Varga, Ákos

Táji környezet, peszticidterhelés és tápnövény-fitofág fenológiai szinkronitás hatása almaültetvények poloska (Heterotpera) együtteseire

Kapros, Zoltán

Autonóm és hálózattal együttműködő fotovillamos energiatermelő rendszerek optimalizálása

Not a member yet