REAL-PhD

Farkas, Zsuzsa

Mintavételi eljárások optimalizálása a termékmegfelelőség ellenőrzésére élelmiszerekben előforduló növényvédőszermaradék-határértékek figyelembevételével

Oláh, Enikő Etelka

VIGS vektorok használata során bekövetkező gén expressziós változások és egy virális géncsendesítést gátló fehérje RNS kötésének vizsgálata

Pelyhe, Csilla

Trichotecénvázas mikotoxinok hatása a Glutation Redox rendszer szabályozására

Bagi, Nárcisz Mária

A 2,3-dihidro-2,2,2-trifenil-fenantro [9,10-d]-1,3,2 λ5-oxazafoszfol katalitikus hatásának vizsgálata és reakciója aromás aldehidekkel = The investigation of catalytic effect of 2,3-dihydro-2,2,2-triphenylphenanthro[9,10-d]-1,3,2λ5-oxazaphosphole and reaction with aromatic phenols

Fejérdy, Judit Mónika

Krisztus test szerinti ismeretétől - Krisztus lélek szerinti ismeretéig : Clairvaux-i Szent Bernát krisztológiai tanítása beszédei alapján

Dvornyicsenko, Natalia

The specific aspects of privileges and immunities of diplomatic agents in International Law: Theory and practice

Pataky, Tibor Csaba

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás továbbfejlesztésének lehetőségei

Hamvas, Gábor

Doktori (PhD) értekezés tézisei 
 
 
 
 
HAMVAS GÁBOR 
 
EKPHRASISOK AZ EZÜSTKORI EPOSZIRODALOMBAN 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
TÉMAVEZETŐ: 
 
DR. TAKÁCS LÁSZLÓ EGYETEMI DOCENS 
 
 
 
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Nyelvtudományi Doktori Iskola 
Klasszika-filológia műhely 
Budapest 
2016 
 1 
I. A kutatás előzményei, problémafelvetés 
 
Egészen a huszadik század közepéig az ekphrasisok gyakorlatilag 
nem képezték irodalmi elemzés tárgyát: többnyire csak az elbeszélő 
szövegek komolyabb funkció nélküli díszítőelemeinek tartották őket. 
A kifejezés modern irodalomelméleti fogalommá válásától 
mostanáig eltelt nagyjából hat évtizedben azonban az ókori művek 
ekphrasisairól is beláthatatlan mennyiségű szakirodalom született; 
tudomásom szerint ez idáig mégsem tett senki kísérletet a római 
irodalom ezüstkorában (Kr. u. 14 – Kr. u. 117) keletkezett eposzok, 
vagyis az Ilias Latina, Lucanus Pharsaliája, Valerius Flaccus 
Argonauticája, Statius Thebaisa és Achilleise, valamint Silius 
Italicus Punicája ekphrasisként meghatározható szövegrészleteinek 
átfogó, azonos szempontrendszert érvényesítő elemzésére. 
Ennek elvégzésére egyrészt azért volt szükség, hogy így 
lehetőség nyíljon összefüggéseket felfedezni és tendenciákat 
felállítani a korszakban alkotó eposzírók ekphrasis-használatával 
kapcsolatban; másrészt pedig azért, mert a rövidebb leírások 
többségével még senki sem foglalkozott korábban irodalmi 
szempontból: ezeket a szövegrészleteket legfeljebb az eposzok 
kommentárjai említik, de azok nem irodalmi, hanem csak nyelvi, 
vagy stilisztikai vizsgálatnak vetik őket alá. 
Az elemzendő szövegrészletek egyértelmű kiválasztáshoz 
szükség volt továbbá az ekphrasis fogalmának (újra)definiálásához 
is. 
 2 
II. A követett módszertan 
 
Az ekphrasis újonnan megalkotott definíciójának megfelelő 
szövegrészletek összegyűjtése után azok azonos szempontrendszer 
szerinti elemzése következett, amely elemzésekben elsősorban arra a 
kérdésre kerestem a választ, hogy miért éppen a bemutatott kép, 
illetve dolog van leírva, és mi ennek a funkciója az adott művön 
belül. Az elemzés további vizsgálati szempontjai voltak az ekphrasis 
nézőpontja, az eposzbeli néző reakciójának értelmezése, valamint 
hogy a leírás utal-e a leírt dolog élethűségére. Képleírások esetében 
vizsgálódási szempont volt az is, hogy a kép mitológiai vagy 
történelmi témájú-e, pajzsleírásoknál pedig, hogy a leírt ábrázolás 
teljesíti-e a pajzsok ókorban betöltött szerepének valamelyikét, 
utalást a családi vagy földrajzi származásra, vagy az ellenség 
megrémítésének funkcióját. Szempont volt továbbá, hogy az 
ekphrasisnak van-e előreutaló, vagy „fordított öntükröző”-nek 
elnevezett, azaz az ekphrasishoz kapcsolódó szereplőével ellentétes 
történetet bemutató funkciója. 
 A szövegrészletek filológiai problémáit csak abban az 
esetben tárgyaltam, ha ennek az interpretáció szempontjából 
jelentősége volt. 
 3 
III. Új eredmények 
 
A disszertáció egyik fontos eredményének tartom egy új ekphrasis-
definíció megalkotását, amely szerint az ekphrasis szépirodalmi 
szöveg vagy szövegrészlet, amely egy olyan valós vagy kitalált 
dolog leírása, amely a reprezentáció, kép és műalkotás kategóriák 
közül legalább kettőbe beletartozik. E meghatározás előnye, hogy – 
az eddig is ekphrasisnak tartott – ábrázolás- és épületleírásokat 
egyszerre tudja kezelni. 
 További fontos megállapítás, hogy az ekphrasist eposzi 
kellékként tarthatjuk számon, ha elfogadjuk, hogy az ekphrasis már 
az orális költészet idején is létezett, és ha azokat a jellemzőket tartjuk 
eposzi kellékeknek, amelyek a szóbeli hagyományra 
visszavezethetők. 
 A disszertáció legfontosabb eredménye nem egy néhány 
mondatban összefoglalható végkövetkeztetés, hanem az egyes – a 
szakirodalomban eddig többnyire mellőzött – szövegrészletek azonos 
szempontrendszer szerinti elemzése és ez által annak bizonyítása, 
hogy minden egyes ekphrasisnak megvan a maga funkciója az adott 
mű szövetében. 
 Az elemzett ekphrasisokról tett legfontosabb állításaim a 
következők: 
 Az Ilias Latina pajzsleírása a mű legeredetibb része, és e 
rész elsődleges célja Nero dicsőítése. 
 A Pharsaliában Pompeius elképzelt síremléke azért 
szerepel, hogy az elbeszélő felsorolhassa a hadvezér dicső tetteit. 
 4 
Iuppiter Hammon templomának leírása a sztoikus eszmények 
hangsúlyozására szolgál, míg Cleopatra fényűző palotájának 
bemutatása a luxus elítélésére. 
 Valerius Flaccus eposzában az Argo hajót díszítő képek 
Iason szerencsétlen kimenetelű házasságára, valamint a tenger és a 
barbár népek leigázásra utalnak előre. A Phalerus pajzsán lévő kép a 
fegyver viselőjének gyámoltalanságát testesíti meg. Castor és Pollux 
köpenye esetében a bíbor szín fontosságukat hangsúlyozza, valamint, 
ikrekről lévén szó, a leírás fontos motívuma a kettősség. Canthus 
pajzsát azért írja le az elbeszélő, hogy kiemelje e hős jelentőségét, a 
pajzson lévő képek pedig arra utalnak, hogy Canthus a tengeren van 
biztonságban, a szárazföld veszélyes számára. Iason köpenye 
Hypsipyle hűségére emlékeztet. Cyzicus serlegének ábrázolásai a 
múltat és jövőt is megmutatják, de a dolión király és Iason is félreérti 
ezeknek a képeknek a jelentését. A kolchisi templom ajtajainak 
domborművei részben szintén jövőbeli, az eposz cselekményén 
kívüli eseményeket mutatnak be, de Iason ezek értelmét sem fogja 
föl. A Perses seregének katalógusában található fegyverleírások 
elsősorban származásjelölő funkciójúak. 
 Statius Thebaisában Adrastus serlegének leírását is a 
megkettőzöttség motívuma jellemzi, ami arra utal, hogy az eposznak 
két főhőse van; az ábrázolt képek pedig Tydeus és Polynices halálát 
is előrevetítik. A hét argosi király szobrának leírása az eposz hét 
hadvezérével állítható párhuzamba. Polynices kardján a Sphinx 
származását jelöli. Hippomedon pajzsán a Danaidák történetének 
megjelenítése a hős vízben lelt halálát vetíti előre, ahogy Capaneus 
 5 
fegyvereinek ábrázolásai is a szereplő halálára utalnak. Amphiaraus 
pajzsán a legyőzött Pythón a jósláshoz kapcsolódik. Parthenopaeus 
pajzsán anyja, Atalanta látható, ez egyrészt a harcos származását 
jelöli, másrészt a férfias, nyilakkal vadászó anyával szembeállítható 
a lányos ifjú, aki nyilaktól leli halálát. Opheltes szemfedőjének 
leírásában maga az elbeszélő ismeri el az ábrázolásleírások 
proleptikus funkcióját. A nemeai játékokon vitt ősszobrok 
bemutatása az argosi királyszobrok leírásának kibővítése. Mars 
házának bemutatása Harmonia nyakláncának leírásával rokonítható, 
mivel mindkettő a háború kitörésének okához kapcsolódik. Crenaeus 
pajzsán Europé elrablásának ábrázolása összevethető az őt megölő 
Hippomedon pajzsának képeivel. A Iunónak ajándékba adott peplos 
mintája a nők háborúban betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. Az 
Álom lakhelyének leírása Mars házának bemutatásával hozható 
kapcsolatba, többek között azért, mert mindketten a Halállal állnak 
összefüggésben. A Thébát védő harcosok fegyvereinek ábrázolásai 
többségükben származásjelölő funkciójúak. Theseus pajzsán saját 
maga ábrázolása (s így kétszeres megjelenése) azt szimbolizálja, 
hogy Theseus átveszi az eddigi főhősök helyét. 
Az Achilleis pajzsleírásában a csaták képei Achilles jövőjét 
mutatják, valamint, mivel Achilles e képek között téves formában 
(nőnek öltözve) látja visszatükröződni önmagát, a pajzs ahhoz is 
hozzásegíti, hogy megértse önmaga helyes identitását. 
Silius Italicus Punicájában Dido templomának leírása a 
háborús eseményeket készíti elő. Bagrada pajzsának képei azt 
szimbolizálják, hogy a veszély legyőzhető. A saguntumi követek 
 6 
fogadásakor leírt templom a rómaiak végső győzelmére utalhat. 
Theron pajzsának képei a Hercules-pap halálát, de Hannibal végső 
vereségét is előrevetítik. Hannibal ember alkotta pajzsának képei 
csak múltbéli eseményeket ábrázolhatnak, de a képek elrendezéséből 
kiolvasható, hogy háborúnak kell következnie. A gadesi templom 
leírásához kapcsolódó jelenetek Hannibal Hercules iránti 
tiszteletlenségét hangsúlyozzák. Crixus pajzsa származásjelölő és 
apotropaikus funkciójú is, de viselője halálára is utal – ahogy a C. 
Flaminius consul fegyverzetén lévő ábrázolások is, s kettőjük 
fegyvereinek leírása sok szempontból párhuzamba is állítható. A 
liternumi templomban az első pun háború eseményeinek képeit látva 
a carthagói nézőknek ismételt vereségükre kellene következtetniük. 
Scaevola pajzsának ábrázolása a hazaszeretet szimbolizálja, illetve 
fordított öntükrözés formájában a szereplő halálára is előreutal. 
Hasdrubal köpenye emberi alkotás, ami – Hannibal pajzsának 
esetéhez hasonlóan – azt fejezheti ki, hogy e pun vezért sem 
támogatják istenek, a köpenyen levő képek pedig legyőzésére 
utalnak. Scipio pajzsának leírása elsősorban a hadvezér végső 
dicsőségét szimbolizálja, ahogy a triumphusában vitt, Hannibal 
menekülését ábrázoló kép is.  
 Mindezen összefüggések kimutatása ahhoz is hozzájárult, 
hogy a régebben értéktelennek, az Aeneishez képest csak 
másodlagosnak tartott ezüstkori eposzokat ismételten rehabilitálja.
 A szövegrészletek egyenkénti elemzésén túl néhány, az 
ezüstkori ekphrasisokról általánosan elmondható összefüggést és 
tendenciát is kimutattam, megállapítva, hogy a legtöbb közülük 
 7 
fegyver-, főként pajzsleírás, s ezek túlnyomórészt az eposzok 
katalógusában találhatók. A leírások szerint a fegyvereken lévő 
ábrázolások javarészt származásjelölő funkciójúak, és csak kevés 
esetben szolgálnak az ellenség megrémítésére. Az épületleírások 
többségükben templomleírások, az ábrázolásleírások gyakran 
mitológiai jeleneteket mutatnak be, s a leírt képek sokszor 
proleptikus funkciójúak, ami több esetben fordított öntükrözés 
formájában történik. A képet néző szereplő reakcióját többnyire 
akkor ismerjük meg, ha a néző egy főszereplő vagy az eposz fontos 
szereplője. Az elemzett ekphrasisokban alig jellemző a képiségre és 
a kép élethűségére történő utalás. Ha az elbeszélő utal a leírt kép 
elrendezésére, akkor javarészt tipikus névmásokat, illetve vergiliusi 
ekphrasisokból ismert fordulatokat használ. A leírások irodalmi 
mintái értelemszerűen Homéros, Vergilius és Ovidius, de az 
ezüstkori szerzőknek a minták követésén túl sokkal fontosabb, hogy 
a műveikben lévő ekphrasisokat eposzaik irodalmi céljaihoz 
igazítsák. 
 8 
IV. A témában végzett publikációs tevékenység 
 
Hercules temploma Silius Italicus Punica című eposzában. In: 
ADORJÁNI ZS. - JUTAI P. (szerk.), ΑΡΙΣΤΕΙΑ. A Collegium 
Hungaricum Societatis Europaeae Studiosorum Philologiae 
Classicae IV. országos konferenciáján elhangzott előadások. 
Budapest 2009, 106–111. 
 
La descrizione del Tempio di Ercole. Silio Italico, Punica 3. 1–60. 
AAntHung 51 (2011) 59–66. 
 
Apolló és a Múzsák Achilles pajzsán. (Ilias Latina 880-884) In: 
TAKÁCS L. (szerk.), Szöveg és hagyomány, Tanulmányok. 
Piliscsaba 2013, 67–81. 
 


Ekphrasisok az ezüstkori eposzirodalomban

Dabis, Melinda

Az elme örvényében : Az emlékezés mintázatai Kazuo Ishiguro regényeiben = In the Vortex of the Mind : Patterns of Memory in Kauzo Ishiguro's Novels

Szuromi, Kristóf

1 
 
 
Doktori (PhD) értekezés tézisei 
 
 
Szuromi Kristóf 
 
Az ellenségkép árnyékában: az oszmánkép európai aspektusai -  
Pozitív megközelítések a 16–17. században 
 
Témavezető: Őze Sándor DSc. 
 
 
 
Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar 
Történelemtudományi Doktori Iskola 
 
2 
 
 
A zwickaui epitáfiumkép (Zwickau, Marienkirche,1574) részlete. 
(fotó: Szuromi Kristóf) 
 
 
 
 
 
3 
 
I.  A kutatás előzményei, problémafelvetés 
 Jelen doktori értekezés célja az oszmánokról a 16–17. 
században kialakult negatív képek szükséges mértékben való 
ismertetése mellett a korszakban ugyancsak tapasztalható pozitívabb 
képek és megítélések bemutatása, összevetése, elemzése. A munka 
emellett egy eddig még nem közölt ábrázolásnak köszönhetően 
megpróbál behatóbban is megvizsgálni egy a maga idejében 
különösen pozitívnak tűnő és meglehetősen ritkán tárgyalt 16–17. 
századi, felekezeti kötődésektől sem mentes toposzt: a török 
irgalmas szamaritánusként való megjelentetését.  
A disszertáció több kérdést is igyekszik megválaszolni: Mik a 
lehetséges magyarázatai az irgalmas szamaritánus-hasonlatnak? 
Milyen kontextusban jelennek meg az ilyen jellegű ábrázolások? 
Vajon ez csak egy egyedi, egyetlen területre koncentrálódó eset, 
avagy Európa más részein is fellelhető toposz? Mekkora a 
valószínűsége egy ilyen hasonlat létezésének a Magyar Királyság, 
illetve az Erdélyi Fejedelemség területén a 16–17. században?  
Emellett vannak némiképp általánosabb kérdések is, melyek 
tisztázása fontos a kutatás szempontjából: Milyen hasonlóságok, 
illetve eltérések fedezhetők fel az Európa különböző területein 
uralkodó törökképnek és annak esetleges pozitív aspektusainak 
kapcsán? Mennyiben hathattak egymásra a különböző országok ilyen 
téren? Milyen faktoroktól függ a törökkép negatívsága, annak 
apokaliptikus jellege, illetve a pozitív megítélés valószínűsége? 
4 
 
Emellett pedig milyen közös pontjai, kölcsönös átfedései vannak a 
katolikus és a protestáns törökképnek és mikor húzhatunk biztosan 
határvonalat a két oldal megközelítése között?  
A kora újkori oszmánkép, azon belül is annak negatív 
aspektusait taglaló kutatás napjainkban már jelentős mennyiségű, jól 
kidolgozott szakirodalommal rendelkezik mind hazai, mind 
nemzetközi viszonylatban. Ezt a kutatottságot nagymértékben 
elősegíti a témával kapcsolatos korabeli források bősége. A negatív 
törökképpel szemben a noha jóval kisebb arányban, de mégis jelen 
levő pozitív képek kutatásának kiaknázása azonban csak az utóbbi 
években indult meg igazán, a konkrétan ezzel foglalkozó 
szakmunkák pedig jóval kevesebben vannak (leginkább a 
törökképpel foglalkozó művek részeiként találkozhatunk velük, de 
azok hangsúlya továbbra is a negatív képen van). Azok a munkák, 
melyek ténylegesen a pozitív aspektusokról szólnak, általában az 
1529. előtti periódusra koncentrálnak (érthető módon, hiszen Bécs 
ostroma előtt megosztottabb is volt az oszmánok, illetve az ellenük 
vívandó harc megítélése, valamint jóval könnyebb pozitív 
hangvételű írásokat találni).  A 15. századtól a 16. század elejéig 
viszonylag könnyen is találni ehhez való forrást, hisz sokan tisztelték 
az oszmánokat többek között katonai erejükért, fegyelmükért, 
felekezeti egységükért és vallásosságukért. A másik nagy 
csomópontot a visszafoglaló háborúk utáni időszak, tehát a 18. 
század jelenti, ami egyben az orientalisztika fellendülésének is az 
ideje. Ekkorra már a negatív és a kegyetlen oszmánkép háttérbe 
5 
 
szorul, majd el is tűnik Európa jelentős részéről, teret adva a mesés 
és titokzatos kelet és népei iránti érdeklődésnek és csodálatnak. A 
két nagy csomópont közötti időszakot, mely a negatív és az 
apokaliptikus törökkép uralmának ideje, sokkal ritkábban vizsgálták 
pozitív aspektusok után kutatva. Habár a negatív kép volt 
egyértelműen domináns a kontinens legnagyobb részén a 16–17. 
században, az oszmánkép sosem vált teljesen homogénné és még így 
sem lehetetlen találni pozitívabb hangvételű megítélést.  
 
II. A követett módszertan 
A 16–17. századi esetleges pozitív képeknek a 
felderítéséhez érdemes olyan forrásértékű anyagot megnézni, mellyel 
egy szélesebb közönség is találkozhatott (ezzel is látva valamelyest, 
hogy milyen nyomokat hagyott társadalmi szinten), mint például 
prédikációk, hírlapok, színdarabok, leírások, továbbá festmények, 
illetve egyéb képi illusztrációk. Nagy hangsúly kerül a vizuális 
forrásokra, részben azért, mert a kutatás során tett legfontosabb 
felfedezések 16–17. századi képi ábrázolásokhoz kapcsolódnak, 
másrészt pedig azért, mert az illusztrációkon (templomi képek, 
röpiratokon található metszetek, stb.), a vizualitáson keresztül 
lehetett megfogni legjobban az emberek legtágabb spektrumát. Ezek 
ismertetése, elemzése, értelmezése segít tovább árnyalni a témával 
kapcsolatos tudásunkat.  
6 
 
Több módszer kombinált felhasználásának köszönhetően egy 
mélyebb, színesebb, újszerűbb nézőpontot is kaphatunk még a 
meglévő információkról is. Jelen kutatás során az összehasonlító 
történeti elemzés mellett a hazánkban még kevésbé kiaknázott 
kulturális transzfer, kulturális emlékezet, valamint a vizuális történeti 
kultúra által kínált módszerek kerülnek alkalmazásra. Ezek a 
módszerek nem csak kiegészítik például a hagyományos, pozitivista 
módon végzett korábbi kutatásokat, hanem további mélységet is 
adnak a témának és egy színesebb, szélesebb spektrumban láttatják 
velünk azt.  
A felhasznált forrásanyag legfőképpen korabeli prédikációs 
gyűjteményekből, úti beszámolókból, röplapokból, egyéb írásos 
fejtegetésekből áll, tehát olyanokból, melyekkel egy szélesebb 
közönség és a hétköznapi ember is találkozhatott, ezzel is 
valamelyest visszatükrözve az adott megközelítés társadalmi, 
kulturális lenyomatát.  
A disszertáció során a fontosabb európai területek kerültek 
megvizsgálásra, illetve összehasonlításra. A Német-Római 
Birodalom központi szerepet tölt be, mivel a negatív oszmánkép itt 
volt a legmarkánsabb, ráadásul a felekezeti szembenállások miatt 
talán a legösszetettebb is, emellett a vizsgált képi toposz is német 
területen került elő. Ennek a toposznak felfedezhetők a nyomai 
Németalföldön is, ahol pedig a Habsburg-ellenes és a Porta felé nyitó 
magatartás miatt további érdekes kontextusok felfedezését lehetett 
7 
 
remélni. A protestáns területek mellett érdemes a katolikus oldalt is 
szemügyre venni, jelen esetben a lengyel tendenciákat, valamint az 
itáliai jezsuiták hozzáállását. Ez nem csak ellensúlyt is szolgáltat, 
hanem egyben megbizonyosodhatunk arról is, hogy a katolikus és 
protestáns felek milyen mértékben hatottak egymásra, milyen közös 
forrásaik, közös pontjaik voltak az oszmánokat illetően.  
A korszakban elterjedt képekhez viszonyítva igazi érdekességet 
jelent az irgalmas szamaritánus törökként való megjelenése egyes 
képi ábrázolásokon, mely felekezeti kötöttségektől se mentes. Mivel 
Magyarország amellett, hogy korszak katonai eseményei 
szempontjából központi szerepet töltött be, a német területekkel is 
kapcsolatban állt, éppen ezért az értekezés során magyarországi és 
erdélyi példák is bemutatásra kerülnek az oszmánok megítéléséről.  
A korszakban a szélesebb tömegekhez is elért hírlapok (pl. 
Newe Zeitung), a különféle törökprédikációk (Türkenpredigten), 
törökellenes beszédek, imádságok (Türkenrede, Türkengebete), 
versek, énekek, színdarabok sora színesíti az általunk ismert európai 
törökképet és erősíti a kor Turcica irodalmát. Ezen anyagok 
fellelhetők többek között Magyarországon az Országos Széchényi 
Könyvtár régi nyomtatványtárának (RNyT), Németországban a 
wolfenbütteli Herzog August Bibliothek és a müncheni Bayerische 
Staatsbibliothek VD16 és VD17-es állományában, illetve a Martin 
Luther Egyetem alá tartozó Universitäts-und Landesbibliothek 
Sachsen Anhalt és a lipcsei Universitätsbibliothek gyűjteményében.  
8 
 
A kutatás szempontjából ugyancsak értékes forrásanyag található a 
krakkói Jagelló Egyetem könyvtárában (Biblioteka Jagiellońska), a 
Czartoryski könyvtárban, illetve a római Jezsuita Levéltárban 
(Archivum Romanum Societatis Iesu). Az írott forrásanyag mellett 
ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a képzőművészeti anyagról 
sem, hiszen számos festmény, metszet, szobor, stb. maradt fenn, 
melyek ugyancsak értékes információt hordozhatnak magukban. 
Ebben az esetben (a fentebb említett intézmények képgyűjteményei 
mellett) a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az amszterdami 
Rijksmuseum és a brugge-i Groeningemuseum képtára, valamint a 
német Foto Marburg (Deutsches Dokumentationszentrum für 
Kunstgeschichte) és a Prometheus digitális archívum komoly 
segítséget nyújt.  
 
III. Az új eredmények 
 A disszertációhoz végzett kutatások eredményei az alábbi 
tézisekben foglalhatók össze: 
1. Az irgalmas szamaritánus törökként való megjelenítésének 
elemzése során megvizsgált prédikációk azt a magyarázatot 
erősítik, hogy az oszmánok Isten teremtményeiként, 
emberként szintén képesek irgalmas cselekedet 
végrehajtására és ez az irgalmasság nekik is kijár. 
9 
 
2. A hasonlat a felekezeti szembenállások mellett egy 
békülékeny, nyitottabb és reménykeltő felfogást mutat be, 
melynek Szászország jelentette az általunk eddig ismert 
egyik legnagyobb és Európában jelenleg páratlan 
koncentrációját. 
3. A korai feltételezésekkel szemben ez a hasonlat nem csak 
lutheránus, de katolikus német körökben is ismert volt.  
4. Ez a vizuális hasonlat nem pusztán egy egyedi, elszigetelt 
eset, hanem előfordult a protestáns vezetésű, a 
Habsburgoktól elszakadni vágyó és az Oszmán Birodalom 
felé politikailag és kereskedelmileg nyitó Németalföldön is, 
noha nem olyan mély értelemmel és nem templomi 
közegben. 
5. Közép-Európa más katolikus közegeiben ennek a 
hasonlatnak a létezéséről eddig nem rendelkezünk 
tudomással, azonban egyéb pozitív aspektusok léteztek, 
mint például Lengyelországban, ahol a muszlim-keresztény 
kooperáció és együttélés mellett a történeti emlékezet jó 
emlékeket is megőrzött a tatárokról, vagy az itáliai jezsuiták 
és közülük is a történettudomány által nem tárgyalt Giulio 
Mancinelli illusztrációján, ahol az oszmánok a keresztény 
tanításokra nyitott, eltévelyedett, de téríthető emberekként 
jelennek meg.  
10 
 
6. A korszakban tapasztalható komoly kulturális transzfer 
ellenére magyar és erdélyi területen az irgalmas 
szamaritánus-hasonlat megjelenésének és elterjedésének 
minimális volt a valószínűsége és az elenyésző számú 
pozitívnak nevezhető megítélés is vagy inkább baljós 
hangvétellel vegyült, vagy pedig a vizsgált időszakon kívül, 
elszigetelt esetként létezett. 
7. Még az oszmánokkal szövetséges, illetve oszmán 
fennhatóság alatt levő területeken sem találni olyan mértékű 
pozitív képet közlő hasonlatot, melyben irgalmas 
szamaritánushoz mérnék a törököt.   
 
IV. A témában végzett publikációs tevékenység 
Konferenciákon tartott előadások: 
2016. 02.05.: Irgalmas ősellenség: a kora újkori oszmánkép európai 
aspektusai. Pázmány Doktori Konferencia, Pázmány Péter Katolikus 
Egyetem, Budapest.  
2014. 09. 18-20.: Törökkép a harmincéves háború idején (előadás 
német nyelven). Den Krieg denken: Kriegswahrnehmung und 
Kriegsdeutung in Mitteleuropa in der ersten Hälfte des 17. 
Jahrhunderts. Tübingeni Egyetem, Németország. 
11 
 
2013. 11. 28.: : A „kegyetlen” és a „szamaritánus”: törökkép a kora 
újkori Európában és Magyarországon. Tér, identitás, felekezetek és 
művelődés a Kárpát-medencében és Közép-Európában. PPKE-BTK, 
Piliscsaba.  
2013. 10. 31.: Vérebből szamaritánus: pozitív törökképek a 16-17. 
századból (előadás német nyelven). 13. Internazionales 
Graduiertenkolloquium zur Geschichte und Gegenwart des Donau-
Karpatenraumes. Bad Kissingen, Németország.  
2013. 10. 18.: Örmény és magyar oszmánképek a kora újkorban 
(előadás angol nyelven). Workshop on Historical Dimensions of 
Armenian-Hungarian Relations. Jereváni Állami Egyetem, 
Örményország. 
2013. 05. 09.: Az oszmánokról kialakult pozitív és negatív képek 
alakulása Európában a 16. századtól a 18. század első feléig. XXXI. 
OTDK Győzteseinek Konferenciája. PPKE-BTK, Piliscsaba. 
2013. 04. 03-05.: Az oszmánokról kialakult pozitív és negatív képek 
alakulása Európában a 16. századtól a 18. század első feléig. XXXI. 
Országos Tudományos Diákköri Konferencia- Humán Tudományi 
Szekció, Debreceni Egyetem. Helyezés: Különdíj 
 
 
12 
 
Publikációk: 
Kötet: 
Balázs József – Szuromi Kristóf: Az európai iszlámkép Theodor 
Bibliander gyűjteményének tükrében. PPKE Történettudományi 
Intézet, 2016. 
Kötetben megjelent tanulmányok: 
Szuromi Kristóf: „Irgalmas Ősellenség”: A kora újkori oszmánkép 
európai aspektusai. In: Balázs J – Bojtos A – Paár T – Tompa Zs – 
Turi G – Vadász N (szerk.): Studia Varia Tanulmánykötet. Budapest, 
2016. pp. 482-495. 
Szuromi Kristóf: A „kegyetlen” és a „szamaritánus”: törökkép a kora 
újkori Európában és Magyarországon. In: Kránitz P - Szuly R. (ed.): 
Társadalom térben és időben: Tanulmányok az új- és modernkori 
Magyarország eszme-, művelődés- és társadalomtörténetéből. 
Piliscsaba, 2015. pp. 71-101. 
Szuromi Kristóf: A „kegyetlen” és a „szamaritánus”: törökkép a kora 
újkori Európában és Magyarországon (összefoglalás). In: Tér, 
Identitás, felekezetek és művelődés a Kárpát-medencében és Közép-
Európában. Piliscsaba, 2013. pp. 8-9. 
Szuromi Kristóf: Az oszmánokról kialakult pozitív és negatív képek 
alakulása Európában a 16. századtól a 18. század első feléig. In: J. 
13 
 
Újváry Zsuzsanna (szerk.): Győzteseink szárnypróbálásai. 
Piliscsaba, 2013. pp. 327-351. 
 


Az ellenségkép árnyékában: az oszmánkép európai aspektusai

Not a member yet