REAL-PhD

Dénesné Várvölgyi, Evelin

Módszerfejelsztés a kávépörkölés nyomon követésére és a kávéban esetlegesen előforduló árpa detektálására

Borbély, Bence József

Kinematic measurement and analysis of human arm movements

Zakariás, Kinga Rita

Az emberi méltósághoz való alapjog. Összehasonlító jogi elemzés a német és magyar alkotmánybírósági gyakorlat tükrében

Hende, Fanni

Politikai reprezentáció a magyar országgyűléseken 1687 és 1765 között

Szebelédi, Zsolt

A doktori (PhD) értekezés tézisei 
SZEBELÉDI ZSOLT 
SZERÉMI GYÖRGY EPISTOLÁJÁNAK NYELVI ELEMZÉSE 
TÉMAVEZETŐ: 
DR. MAYER GYULA 
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és 
Társadalomtudományi Kar 
Nyelvtudományi Doktori Iskola 
Klasszika-filológiai műhely 
Budapest 
2017 
I. Történeti háttér, problémafelvetés 
Szerémi György Epistola de perditione regni Hungarorum című 
latin nyelvű műve eddigi ismereteink szerint csupán egyetlen 
kéziratban maradt az utókorra, és a magyar kutatás számára is 
meglehetősen későn, csak 1840-ben vált ismerté, amikor Gévay 
Antal az akkor még a Bécsi Levéltárban őrzött dokumentumból 
részleteket közölt. Az első és egyben a mai napig is utolsó, 
sajnos nem kevés sajtóhibát tartalmazó kiadása 1857-ben látott 
napvilágot. Az új forrás megismerése után a történészek lelkesen 
láttak hozzá a forrás feltárásához. Munkájuk nyomán alaposan 
kielemezték Szerémi munkájának tartalmát, értékelték 
történelmi hitelességét, és a szöveg számos ténybeli tévedésére 
is rámutattak. 
Feltűnő viszont, hogy a mű nyelvi elemzésére mindeddig 
nem fordítottak különösebb figyelmet. Ha csupán Szerémi 
nyelvhasználatát nézzük, mindössze három olyan kutatót lehet 
megnevezni, akik kisebb vagy nagyobb mértékben foglalkoztak 
az Epistola nyelvével: a szöveg kiadója, Wenzel Gusztáv, 
Erdélyi László és Szádeczky Lajos. Wenzel Gusztáv a kiadás 
előszavában egyebek mellett a mű sajátos nyelvhasználatáról is 
értekezett. A szövegből számos sajátos latin kifejezést és 
magyar nyelvű szót emelt ki, és megállapította, hogy Szerémi 
nyelve egyfajta „latin vulgár”, amely annyira távol áll a 
klasszikus latin nyelvtantól és stílustól, és ezzel együtt 
olyannyira közel áll a magyar gondolkodáshoz, hogy a szöveget 
– szerinte – leginkább csak egy magyar anyanyelvű olvasó 
értheti meg. 
A kiadás után 25 évvel jelent meg az első, és talán 
mindeddig a legalaposabb nyelvi elemzés Erdélyi László 
tollából, aki Szerémi Györgyről és művéről szóló munkájában 
külön fejezetet szánt az Epistola nyelvi elemzésének. Erdélyi 
több szempontból is vizsgálta a mű nyelvét. Írt az ortográfiáról, 
a latin közé vegyített magyar és szerb szavakról, a magyaros 
mondatszerkesztésről és az egyedi szóhasználatról. A korábbi 
elemzésekhez képest bármennyire is alapos volt Erdélyi, 
írásának óriási hiányossága volt, hogy a szerző a kiadás szövege 
alapján dolgozott, így nem ellenőrizte, hogy az általa 
megnevezett hibák valóban szerepelnek a kéziratban, vagy azok 
csupán a kiadó tévedésének tudhatók be. Ezt Erdélyi is 
érezhette, mert a tanulmányában ki is hangsúlyozta, hogy az 
általa elmondottak csak abban az esetben relevánsak, ha a kiadás 
szövege megegyezik a kéziratéval. 
Erdélyi könyvével egyazon évben jelent meg Szádeczky 
Lajos cikke, amelyben elsősorban a Wenzel-kiadás hibáira hívta 
fel a figyelmet. A cikkben Szádeczky gondosan rendszerezve 
sorolta fel a kiadásban található különböző hibatípusokat. 
Először az általános hibákat mutatta be, ahová elsősorban a 
helytelenül és következetlenül feloldott rövidítéseket sorolta, 
majd a kihagyásokat gyűjtötte össze, vagyis azokat a 
szöveghelyeket, amelyeket a kiadó egyszerűen jelzés nélkül 
kihagyott a kézirat szövegéből. Szádeczky kigyűjtöte az 
Epistolában fellelhető különleges, a klasszikus latinban nem 
szereplő latin kifejezések, és a szerb, magyar, valamint török 
eredetű szavak jelentős részét. 
Mindhárom szerző lényegében ugyanarra a 
következtetésre jutott, nevezetesen hogy Szerémi nyelve 
leginkább egyfajta csiszolatlan „konyha latinnak” tekinthető, 
amely nem mérhető a korabeli igényes latin nyelvű történeti 
művekhez. Noha nagy vonalakban ez a megállapítás helytálló, 
mégsem vállalkoztak arra, hogy igazán mélyen vizsgálják ezt a 
sajátos nyelvhasználatot, és komolyan összehasonlítsák a 
korabeli latin nyelvi rétegekkel. Még nagyobb probléma, hogy a 
későbbi kutatás megelégedett a fenti megállapítás puszta 
átvételével. Disszertációmban elsősorban ezt a hiányosságot 
kívántam orvosolni, valamint néhány, a kézirattal vagy annak 
nyelvezetével kapcsolatos lezáratlan kérdések végére kívántam 
pontot tenni. 
II. A követett módszertan 
Az értekezést három nagy szerkezeti egységre osztottam. Az 
első részben a tudománytörténeti áttekintés után a kézirat 
alaposabb nyelvi vizsgálatával válaszoltam meg azt a két, még 
határozottan nem eldöntött kérdést, hogy vajon az Epistola 
egyetlen kézirata autográf vagy egykorú másolat, valamint hogy 
a kódex végén található Epistola flebilis vajon Szerémi György 
munkája, vagy valaki máshoz köthető. 
A második részben mindenekelőtt a középlatinnal 
foglalkozó nyelvészeti kézikönyvek és szótárak segítségével az 
Epistola ortográfiáját, szóképzéseit, alaktanát és mondattanát 
vizsgáltam. A 20. századi középlatin nyelvészet módszertanának 
megfelelően Szerémi művét tágabb értelemben a késő antik 
vulgáris latin nyelvvel és az európai középlatinnal, szűkebb 
értelemben pedig alapvetően a 13–16. századi magyarországi 
skolasztikus latinnal vetettem össze, és ezekhez viszonyítva 
értékeltem. Még ha az elemzés alapja nem is a klasszikus-
humanista latinság volt, sok esetben ezt a nyelvhasználatot is 
érintenem kellett a vizsgálat során. Igen terjedelmes részt 
szántam az Epistola különleges, illetve vulgáris szavainak 
magyarázatára, és a szövegben fellelhető magyar szavak és 
mondatok értelmezésére. A feldolgozás során elsősorban 
nyelvészeti lexikonokra és latin nagyszótárakra támaszkodtam. 
A harmadik részben található glosszáriumok mintája apró 
változtatásokkal a Magyarországi Középkori Latinság Szótára 
volt. 
III. Új eredmények 
Jóllehet a dolgozatban korábbi kutatás igen sok apró tévedését 
korrgáltam, a legfőbb eredmények az alábbi pontokban 
foglalhatók össze: 
1. Noha a korábbi kutatás számos olyan másolási hibát 
vélt felfedezni a kéziratban, melyek csupán a humanista 
írásmódhoz viszonyítva számítanak hibának, és esetükben 
valójában középkori ortográfiai sajátosságokról van szó, akkor 
is sok olyan szöveghelyet vehetünk számba, amelyek 
egyértelműen másolási hibának tekinthetők. Ezért a kéziratra 
vonatkozó fejezetben kiemelt példák arra mutatnak, hogy az 
Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Fol. Lat. 4020 jelzet 
alatt fellelhető kézirat nem autográf, hanem csupán közel 
egykorú másolat. 
2. A tartalmi és mindenekelőtt nyelvi, valamint stilisztikai 
jellemzők alapján nagy biztonsággal kijelenthető, hogy az 
Epistola és a kódex végén található Epistola flebilis egyaránt 
Szerémi György munkája. Ezen túlmenően az is világos, hogy 
az Epistola flebilis nyelvi szempontból oly mértékben közel áll 
az Epistolához, hogy Wenzel Gusztáv azon felvetése is 
elvethető, hogy Szerémi egy magyar nyelvű levelet fordított le 
latinra. 
3. Még ha néhány kutató különböző mértékben Szerémi 
művét a humanizmussal is kapcsolatba hozta, az elemzés alapján 
kijelenthető, hogy Szerémire lényegében sem a korabeli 
humanista eszmeiség, sem annak nyelvesztétikai elvei nem 
voltak hatással, vagyis a mű sem tartalmi, sem pedig nyelvi 
szempontból nem tekinthető még gyengébb humanista 
alkotásnak sem. 
4. A nyelvi elemzés és a különböző latin nyelvhasználattal 
írott forrásokkal való összevetés segítségével arra a 
következtetésre jutottam, hogy Szerémi műve a késő középkor 
és kora újkor élőbeszédben használt latinjának, vagyis 
„vulgáris” latinjának egyedülálló forrása, amely viszont 
rengeteg szállal kötődik a korabeli iskolában oktatott 
középlatinhoz, és terminológiaialag nem keverendő össze az 
ókori vulgáris latinnal. Nem arról van szó, hogy az Epistola 
nyelve tökéletesen leképezi a kor beszélt latinját – hiszen 
mégiscsak írott formában maradt ránk –, hanem sok olyan 
nyelvi jellegzetesség van a műben, amelyek alapján vulgáris 
elemekkel erősen befolyásolt szövegnek tekinthető. 
5. Miután az Epistola nyelvezetét összevetettem a 
korabeli nyelvi igényességi szintekkel (humanista, kancelláriai, 
kolostori, illetve hivatali deák latinság), egyértelművé vált 
számomra, hogy még ha nyelvi szempontból a kolostori és 
hivatali deák latinsággal számos rokonságot mutat a szöveg, 
mindent egybevetve mégis egy önálló nyelvi igényességi 
szintnek tekinthető. Noha Szerémi György és a hivatalos 
okleveleket fogalmazó deákok műveltsége és nyelvtudása 
hasonló lehetett, az utóbbiak tiszta középlatin szókincse, 
formulákban és egyéb rögzült kifejezésekben gazdag nyelve 
markánsan eltér az Epistola kötetlen nyelvezetétől. Szerémiéhez 
hasonló szövegekkel elszórtan találkozhatunk a forrásainkban, 
legfőképpen olyan helyeken, ahol a deákok nem a hivatalos 
nyelvet használták, hanem kötetlen formában vetették papírra a 
saját gondolataikat. 
6. A fentieken kívül a dolgozatban a vulgáris szavak 
többségének eredetét feltártam (pl. costum, grobatus, kola stb.), 
valamint bizonyos egyedi szóalakok magyarázatára is kísérletet 
tettem (allare, castor, kanchia > akanchia stb.). Ugyanígy 
jártam el a szövegben szereplő magyar nyelvű kifejezésekkel és 
frazémákkal (pl. zemet, totoknak vadalma figei stb.), e kutatás 
eredményeit a dolgozat végén szereplő latin glosszáriumban 
kamatoztattam. 
IV. A témában megjelent publikációk 
SZEBELÉDI Zsolt, Juhász László Szerémi-fordításának kézirati 
kérdései, Magyar Könyvszemle 128/2(2012) 256–262. 
 
SZEBELÉDI Zsolt: A zemet szó jelentése Szerémi György latin 
nyelvű művében, Magyar Nyelv 108(2012) 470–473. 
 
SZEBELÉDI Zsolt, Csorba Dávid: Mohács - egy mesemondó 
szemével: Emlékezeti rétegek Szerémi György Epistolájában, 
Magyar Könyvszemle 29(2013) 121–122. 
 
SZEBELÉDI Zsolt, György Szerémi, Christian-Muslim Relations: 
A Bibliographical History: Volume 7. Central and Eastern 
Europe, Asia, Africa and South America (1500-1600), eds. 
David THOMAS, John AZUMAH, Douglas PRATT, Andrew 
NEWMAN, Stanisław GRODŹ, John CHESWORTH, Leiden, Brill 
Academic Publishers, 2015, 260–269. 
 
SZEBELÉDI Zsolt, Egy közmondás lehetséges forrása Szerémi 
György Epistolájában, Humanista történetírás és neolatin 
irodalom a 15–18. századi Magyarországon, szerk. BÉKÉS 
Enikő, KASZA Péter, LENGYEL Réka, Budapest, MTA BTK 
Irodalomtudományi Intézet, 2015, 84–90. 


Szerémi György Epistolájának elemzése

Knakker, Balázs

The diverse role of Alpha Oscillations in Visual Object Processing

Csuti, Péter

Világítódiódák fotometriai és színingermetrikai jellemzése = The characterization of the photometry and colorimetry of light emitting diodes

Veres, Anita

A nemzetközi felsőoktatási hallgatói mobilitás vizsgálata egyes versenyképességi és kereskedelmi tényezők alapján. Fókuszban a BRICS országok = Examination of the international student mobility in higher education based on certain competitiveness and commercial factors. Focus on the BRICS countries

Szanyi M., József

Kárpátalja visszacsatolása Magyarországhoz (1938-1939). Autonómia, birtokbavétel, katonai akciók

Föhlich, Johanna

Az alkotmányértelmezési módszerek igazolása

Not a member yet