REAL-PhD

Urbán, Péter

Pázmány Péter Katolikus Egyetem 
Irodalomtudományi Doktori Iskola 
Textológia és régi irodalom műhely 
 
 
Doktori értekezés tézisei 
 
 
Fejezetek a magyar politikai publicisztika 
17. századi történetéből 
 
 
 
Urbán Péter 
 
 
 
Témavezető: Dr. Hargittay Emil DSc. egyetemi tanár 
2 
 
 
1. A kutatás előzményei 
 
A dolgozat három tézist állít:  
1. A Tholdalaghy-levélgyűjtemény a 19. század elején 
összeállított 17. századi diplomáciai levelek és követutasítások 
gyűjteménye, amely számos, eddig nyomtatásban meg nem 
jelent szöveget és ezek között több publicisztikai írást őrzött 
meg.  
2. A Nádori emlékirat nem 19. századi munka, hanem Zrínyi 
Miklós alkotása, Vitnyédy István közreműködésével készült. 
 3. Az Oktatás jó elmélkedésre című irat nem lehet Zrínyi 
Miklós sajátkezű munkája.  
A három tézis mindegyike önálló állítás, a második és harmadik 
annyiban függ össze, hogy a két irat szellemisége és részben 
stílusa kizárja, hogy ugyanaz legyen a szerzőjük, azonban az 
egyik minden valószínűség szerint Zrínyi Miklós munkája.  
Legkorábban a Nádori emlékirat korabeliségének kérdésével 
foglalkozott a szerző, ezen irat eredetiségének kérdése indította 
el a politikai publicisztika, mint műfaj irányába.  
Ehhez kapcsolódott később az Oktatás jó elmélkedésre 
stílusának és szerzőjének vizsgálata, mint összefüggő 
problémakör és hasonló, de a Nádori emlékirattal egymás 
szerzőségét kizáró iratok.  
A Tholdalaghy-levélgyűjtemény iratanyaga ezekhez képest 
másként nóvum, olyan ismeretlen iratokat is tartalmazó 
3 
 
gyűjtemény, amely újdonságot jelent a diplomáciai szövegek és 
a propaganda irodalom területén is. Az OSZK kézirattárában 
található ez a levélgyűjtemény.  
A három tézishez kapcsolódott a politikai publicisztika műfaj 
elméleti alapvetéseinek számbavétele, valamint egy fontos 
szerző (vagy közvetítő) Vitnyédy István személyiségének 
vizsgálata.  
A kutatás a magyar politikai publicisztika olyan írásaival 
foglalkozik, amelyek különböző problémákat vetnek fel. 
 A 17. században kibontakozó reprezentációs és propaganda 
irodalom kutatását a korabeli források alapján, a témához 
kapcsolódó, speciálisan a publicisztikával foglalkozó 
szakirodalom alapján, összehasonlító és elemző módszerekkel 
közelítette meg a dolgozat írója. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
4 
 
 
2. Követett módszertan 
 
A három fő téma kutatási módszere eltér egymástól, mivel 
különböző, össze nem tartozó problémákat vetnek föl.  
A Tholdalaghy-levélgyűjtemény kapcsán a filológiai 
megállapítások mellett a diplomáciai levelezés keretein belül 
megmutatkozó kisebb mennyiségben reprezentációs, 
jellemzőbben inkább propagandisztikus írások tulajdonságait 
vizsgálta a szerző, a gyűjteményben található legjellegzetesebb 
publicisztikai iratok elemzése révén.  
Ezek az elemzések elsősorban a két hatalmi vitában résztvevő 
főúr (narrációs szempontból pedig főszereplő): I. Rákóczi 
György fejedelem és Bethlen István (Bethlen Gábor fejedelem 
öccse) tollából és környezetében született leveleket érintik.  
Az elemzések elsősorban a korabeli propaganda módszerének 
vizsgálatára szorítkoznak. 
A Nádori emlékirat esetében stilisztikai, nyelvtörténeti 
vizsgálattal és a Zrínyi-szótár segítségével kimutathatóvá vált, 
hogy a szövegben nem található semmilyen 19. századi 
szerzőségre utaló jel. Korábban ugyanis felmerült, hogy ez a 
Zrínyi politikai nézeteinek, titkos elképzeléseinek fontos 
bizonyítékaként számon tartott írás nem korabeli, hanem 
későbbi eredetű, a történész Thaly Kálmán összeállítása, 
kompilációja, vagy saját műve.  
Bizonyítható azonban, hogy Thaly a szöveg 1868-es 
megjelentetése évében nem ismerhette az 1891-ben napvilágra 
került Zrínyi-könyvtárat, így Vittorio Siri szerepéről sem tudott, 
5 
 
viszont az iratban betű szerinti leírása található a horvát bán 
könyvtárában meglévő három Siri kötetről.  
Ezen kívül Vitnyédy István egyik jellegzetes kódneve 
megtalálható az iratban (Auersperg herceget aranyborjú névvel 
illet). Mindezek, a nyelvhasználat, stílus és a korabeli Zrínyi 
Miklós és II. Rákóczi György által írt levelekkel való 
szövegösszefüggések egyértelműsítik, hogy a szöveg a 17. 
században született.  
Az Oktatás jó elmélkedésre című írásnál ismét stilisztikai, 
nyelvtörténeti elemzés igazolja, hogy a mű szóhasználata eltér 
Zrínyiétől. A horvát bán bizonyos szavakat egészen más módon 
vagy éppen más gyakorisággal használt, bizonyítható, hogy a 
szöveget nem ő írta. Más kérdés, hogy Zrínyi szellemi köréhez 
kapcsolódhat az irat, amely politikai éleslátásával, széles 
horizontjával kiemelkedik a korabeli magyar értekező próza 
köréből. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6 
 
 
3. Új eredmények 
 
A dolgozatban fontos szerepet kap a nyilvános tér működésének 
és összetételének vizsgálata. A magyarországi publicisztika 
nyugati társaihoz való viszonyát is röviden tárgyalja a mű. 
Rámutat, hogy a magyar nemesi publicisztikának 
közösségformáló szerepe volt, kéziratossága nem elmaradottság, 
hanem a kommunikáció velejárója. A publicisztika műfajának 
vizsgálatakor a szerző összegyűjtötte azokat a kijelentéseket, 
amelyeket eddig erről a műfajról tett a tudományos kutatás. 
A dolgozat a Tholdalaghy-levélgyűjtemény című kiadatlan 
kézirattári szövegegyüttest mutat be, a levél-összeállítást más, 
már megjelent forrásanyaggal ellenőrzi és szakirodalmi 
adatokkal is kiegészíti. A 123 levelet megőrző gyűjtemény 
anyagának jelentős része kiadatlan. Ezek közül elsősorban a 
nyilvános vitát előremozdító, a meggyőzést szolgáló és hatalmi 
legitimitást bizonyító iratok kerültek a középpontba. Ezek 
vázlatos elemzésével a korabeli propaganda működését 
illusztrálja a szerző. 
Eredmény született a Nádori emlékirat kérdésében is, 
kimondható, hogy a mű nem Thaly Kálmán kompilációja, azt 
Zrínyi Miklós alkotta, Vitnyédy István közreműködésével. A 
szöveg a 17. században keletkezett, a vele kapcsolatos 
tudományos állítások továbbra is érvényesek. 
Az Oktatás jó elmélkedésre című irat szerzőjének kérdésében 
kimondható, hogy az nem lehetett Zrínyi Miklós. További 
vizsgálat szükséges, hogy írójának személyét esetleg ki lehessen 
mutatni. 
7 
 
Vitnyédy István személyének bemutatásával igyekszik a szerző 
a magyar nemesi publicisztika fontos szereplőjére irányítani a 
figyelmet.  
A soproni ügyvédnek, Zrínyi titkárának szerepét jellemzőbben 
inkább diplomáciai, mint adminisztratív feladatok ellátásában 
látja, a politikai életben betöltött szerepét pedig személyes 
súlyánál tekintve pozíciójánál fogva jóval jelentősebbnek, mint 
azt a köznemesről mostanáig rögződött kép sugallja. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
8 
 
 
4. Publikációs tevékenység 
 
A tudományos munka megírásának, a politikai publicisztika 
témakörének feltárásakor a szerző publikációs munkát is 
végzett, így a Nádori emlékiratról már 2003-ban közzé tették 
Szempontok a Nádori emlékirat keletkezésének és szerzőségének 
kérdéséhez című munkáját a Tudományos diákköri dolgozatok 
című kiadványban.  
Később a Reneszánsz–Barokk Kutatócsoport gyulai 
konferenciáján 2005-ben adott elő a témában A Nádori emlékirat 
és a Ráday-emlékirat (Oktatás jó elmélkedésre) szerzőségének 
kérdéséről, ekkor már bővítve a dolgozat perspektíváját. (Ez a 
dolgozat 2006-ban internetes formában jelent meg).  
Legutóbb a Fiatalok Konferenciája 2015-ös eseményén adott 
elő, A politikai publicisztika műfaja és nyilvános tere a 17. 
században Vitnyédy István levelezése tükrében címmel. Az 
előadás a Szöveg, hordozó, közösség című konferenciakötetben 
látott napvilágot 2016-ban. A szerző kutatása közben elsősorban 
a dolgozat egésszé és egységessé formálásán dolgozott, hogy az 
később nyomtatásban is megjelenhessen. 
 
 
 
 


Fejezetek a magyar politikai publicisztika 17. századi történetéből

Lanszkiné Széles, Gabriella

Házimacskák táplálkozásvizsgálata horvátországi szigeteken és európai összegzésben

Kovács, Boglárka

Flagellin alapú biomimetikus felületek jellemzése és élő sejtek adhéziójának nyomon követése jelölésmentes optikai bioszenzorokkal = Characterization of flagellin-based biomimetic coatings and monitoring of cell adhesion with label-free optical biosensors

Hegedűs, Miklós

Természetes eredetű radioizotópok és kioldódásuk vizsgálata NORM anyagokból = Radioisotopes of natural origin and their leaching from NORM materials

Prieger, Adrienn Dóra

Az európai integráció hatása a török igazságszolgáltatásra

Ding, Jie

English

The impact of strategic human resource management on organizational performance based on case study of state-owned enterprises in Xianjiang province

Varró, Annamária

PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM 
BÖLCSÉSZET- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR 
IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA 
 
 
A DOKTORI DISSZERTÁCIÓ TÉZISEI 
 
TEST ÉS SZÖVEG KAPCSOLATA 
PILINSZKY JÁNOS LÍRÁJÁBAN 
ÉS A KORTÁRS MAGYAR KÖLTÉSZETBEN 
(BORBÉLY SZILÁRD ÉS KISS JUDIT ÁGNES) 
 
 
 
 
 
A Doktori Iskola vezetője: Dr. Hargittay Emil  
egyetemi tanár 
 
Témavezető: Dr. Horváth Kornélia 
 habilitált egyetemi docens 
 
Készítette: Varró Annamária 
 
 
2018 
  
2 
 
A DISSZERTÁCIÓ TÉMÁJA ÉS MÓDSZERE  
 
A választott témával kapcsolatban felmerülő első kérdés talán az 
lehetne, miért éppen e három szerző szövegeit vizsgálom? Pilinszky János 
recepciója az egyik legkiterjedtebb a hazai irodalomtudományban: számos 
monográfia, tanulmány és esszé született verseiről, de többen foglalkoztak 
prózai műveivel, s akad olyan interpretáció is, amely a szerző színpadra 
szánt alkotásait elemzi. Ezeket részletesen kifejtem a Pilinszky-fejezet 
recepciótörténetet bemutató részében. Úgy vélem azonban, hogy ez a 
kiterjedt recepció számos helyen mutat fel hiányosságokat. 
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Pilinszky János életművében – 
hasonlóan számos más alkotónkhoz – az egyes művek kritika általi 
kiemelése és ezek priorizálása nagyban meghatározta és meghatározza ma 
is a Pilinszky poétikájáról, sőt egész életművéről alkotott képünket. 
Dolgozatomban e kérdésirányok továbbgondolására vállalkozom. Az egyik 
ilyen hiányt a Trapéz és korlát című első kötet szövegeinek részletes nyelvi-
poétikai vizsgálatában láthatjuk: a kötet verseinek értelmezése 
hozzájárulhat Pilinszky-értésünk árnyalásához, nem utolsó sorban azért, 
mert e szövegekben mutatkozik meg leginkább az a testpoétika, amely az 
egész életműben, változó intenzitással ugyan, de kimutatható. 
Pilinszky esetében a szubjektum szövegbeli megjelenítése vagy 
éppen megjeleníthetetlensége, teljes neutralizálása vagy tudatos lebontása 
az egész életműben megfigyelhető poétikai stratégia, „test-szövegei” 
azonban nem olyan markáns részei a korpusznak, mint azok a versek, 
melyek a biblikus-mitológiai motívumhálóra épülnek, de jelenlétük nem 
vitatható. Úgy gondolom, hogy a test problematizálása – amely a 
versszövegek többségében a másik testének problematizálásával, ezáltal 
magának az interszubjektivitásnak a kérdésével is foglalkozva –a 
3 
 
szubjektumnak egy újabb reprezentációs mezőjét jelentik. Egy olyan új és 
rendkívül komplex konnotációs hálót, amely számos ponton alakíthatja 
Pilinszky-értést. Egy olyan új minőségű alanyi líra meglétéről tanúskodik, 
amely túlmutat a klasszikus modernség poétikáján és esztétikáján, s azon 
túlhaladva egy új szubjektivitás felé tesz lépéseket. 
Borbély Szilárd lírája és egész életműve a kortárs magyar irodalom 
egyik legkiemelkedőbb szövegegyüttese. Az immáron lezárt korpusz – 
ahogy ezt a dolgozat kapcsolódó fejezetében részletes kifejtem – minden 
egyes darabja már a megjelenésekor nagy kritikai visszhangot váltott ki, 
különösen az egyes értelmezők által „második korszaknak” nevezett 
kötetek, a Halotti Pompa, A Testhez és a Nincstelenek esetében. Borbély 
Szilárd lírájában a szubjektum, annak szövegbeli megjelenése és lebontása, 
akárcsak Pilinszky esetében, a versek egyik fő tétje. Erre épül rá az az 
unikális, több hagyomány – legyen az mitológiai, teológiai vagy 
irodalomtörténeti – által táplált testpoétika, amely a Borbély-versek 
markáns sajátosságát adja. E szövegek szubjektivitása a helyettesítő áldozat 
retorikájában bontakozik ki: a versekben megjelenített lírai beszélők, 
valamint a megidézett mitológiai alakok és történetek ennek a sajátos 
szubjektivációs folyamatnak különböző alakzatai. 
Kiss Judit Ágnes versei, s a dolgozatban elemzett Négyszög című 
kötet fókuszában is az identitás, a szubjektum és a test, valamint annak 
szövegbeli reprezentációja áll. A versekben – ahogy ezt a recepció is több 
ponton megemlíti – sajátos maszkok jelennek meg, melyek a szöveg 
szubjektivitásának fő építőelemei. Kiss Judit Ágnes lírájának beszédmódja 
teljes mértékben eltér Pilinszky és Borbély verseitől. Az, ami mégis ide 
kapcsolja szövegeit, egyfelől a már említett szubjektiváció egy újabb 
formája, valamint a halál tematizálása. A halál, az elmúlás és a gyilkosság 
mindhárom szerző esetében a szövegek egyik központi motívuma: érdekes 
4 
 
megfigyelni, hogy az egyes korpuszokban az a színrevitel milyen poétikai 
és retorikai alakzatok alkalmazásával megy végbe, hogy ezek miként 
épülnek rá egy korábbi hagyomány alapszövegeire vagy éppen hogy 
forgatják fel teljesen a megelőző poétikai koncepciókat. 
Fontos még megemlíteni, hogy a választott szövegek esetében azok 
műfaji kérdései – különösen Borbély Szilárd és Kiss Judit Ágnes esetében – 
fontos kiindulópontját képezik az interpretációnak, ezen kívül a 
szövegekben megszólaló lírai beszélők nézőpontja, nyelve vagy éppen 
biológiai és társadalmi neme is ugyancsak lényeges szempontjait nyújthatja 
az értelmezésnek. 
Dolgozatomban olyan verselemzések elkészítésére tettem kísérletet, 
amelyek azon kívül, hogy egy esetleges hatástörténeti ívet is kirajzolnak, 
számos ponton dialógusba lépnek egymással. A testreprezentáció és a 
testpoétika központi interpretációs fókusza mellett pedig olyan értelmezési 
irányok felvázolására is vállalkoztam, melyek a szöveg nyelvi-poétikai 
karakterére világítanak rá, azok működését, transzformációját és folyamatos 
refigurációját vizsgálják.  
 
A DOLGOZAT FELÉPÍTÉSE 
 
A Test és szöveg kapcsolata Pilinszky János lírájában és a kortárs 
magyar irodalomban (Borbély Szilárd és Kiss Judit Ágnes) című dolgozat a 
címben megjelölt három szerző műveit vizsgálja az interpretáció 
fókuszában a test poétikájával és annak szövegbeli reprezentációjával.  
Habár az elemzések irodalomelméleti és filozófiai megalapozásúak 
– különös tekintettel az egzisztencializmus, a fenomenológia, valamint a 
testreprezentáció különböző diskurzusaira – a dolgozat mégis a versek 
nyelvi-poétikai értelmezését teszi meg fő tárgyává. A három szerző 
5 
 
verseinek – s így a szövegek együttolvasásának is – közös motívuma a 
viszony fogalma, amely az én és a világ, az én és a másik, valamint az én 
önmagához való viszonya, azaz a különböző szövegbeli szubjektivációs 
folyamatok során tematizálódik. 
A dolgozat bevezetőjét követően (I.) a második fejezetben vázlatos 
áttekintést adok a testreprezentáció, testpoétika, test és identitás 
összefüggéseiről (II.). A disszertáció Pilinszky-fejezete (III.) több 
alfejezetre oszlik: az eleső fejezetben (1.) a Pilinszky-recepció fontosabb 
megállapításait ismertetem, valamint felvetem azokat a kérdésirányokat, 
amelyek alapján a versszövegeket vizsgálni fogom. Ezt követően A 
szerelem sivataga című szöveg elemzése (2.), majd több Pilinszky-szöveg 
testpoétikai fókuszú elemzése következik (3.). A negyedik alfejezetben 
elemzem a Trapéz és korlát című kötetet, különös tekintettel a szerelmes-
versekre, majd Pilinszky ön-arc-kép verseit (5.), valamint az étel és az evés 
motívuma köré felépülő szövegeket (6.), végül pedig egy rövid kitérő során 
a Pilinszky-líra köteteken átívelő, motívumokra alapuló párhuzamos 
szövegolvasatait mutatom be (7.) 
A dolgozat negyedik nagy fejezete Borbély Szilárd líráját vizsgálja, 
különös tekintettel a „második korszak” két emblematikus kötetére, a 
Halotti Pompára és A Teshez című kötetre (IV.). Az elemzések során 
kitérek a szövegek műfajiságának kérdésére, a Borbély-féle poétika sajátos 
kulturális, vallási és filozófiai hibriditására (1.), valamint a helyettesítő 
áldozat retorikájának kérdésére (2.), mely mindkét kötet egyik fő 
szövegkonstruáló alakzata. Ezt követően a Halotti Pompa (3.) és A Testhez 
(4.) című kötetek néhány szövegét elemzem a fent említett elméleti, 
poétikai és retorikai szempontok alapján.  
A disszertáció utolsó szöveginterpretációs része Kiss Judit Ágnes 
Négyszög című kötetét vizsgálja (V.), szem előtt tartva a szerep-, a műfaj- 
6 
 
és a nyelvjáték kérdését, melyek mind a versszövegekben megszólaló és 
megszólított szubjektumok identitáskonstrukcióinak eszközei. Az 
elemzések emellett kitérnek a női nyelv és a női (szubjektum)pozíció 
néhány pontjára is. A dolgozat záró fejezetében (VI.) a kutatás eredményeit 
összegzem, valamint kitérek azokra a lehetőségekre is, melyek irányába a 
kutatás tovább folytatható. 
 
ÚJ EREDMÉNYEK 
 
Pilinszky mint a későmodernség egyik utolsó, s a „klasszikus” 
posztmodern egyik előfutára, Borbély Szilárd költészete mint a 
posztmodern líra markáns hangja, Kiss Judit Ágnes versei pedig mint a 
posztmodern utáni állapot lírája egymástól nagyon eltérő szövegvilágok. A 
dolgozatomban bemutatott elemzésekkel ezekre a hasonlóságokra és 
különbségekre koncentráltam, figyelembe véve az újraírás/értelmezés, az 
élő irodalmiság, a változó viszony és a hagyomány szempontjait. 
A (magyar) irodalomtörténet és interpretációs tradíció különböző 
korszakaiban más és más elméleti és kulturális térben mozogtak az 
versszövegek értelmezői. A testreprezentáció kérdése és szerepe a 
Pilinszky-értelmezéseben egy újabb fejezetet nyithat meg, újabb 
szempontokat adhat a szövegek értelmezéséhez. 
Úgy gondolom, hogy a Pilinszky-szövegek testközpontú elemzése 
nem ragadja ki az adott verseket azok értelmezési hagyományából: a 
korábban vizsgált metafizikus, egzisztenciális vagy épp bibliai-
hermeneutikai olvasatokkal párbeszédbe lépnek a testet fókuszba állító 
értelmezések. Egyfelől azért, mert jelen dolgozat elemzései is ezekből az 
elemzésekből indulnak ki, másfelől pedig azért, mert a már említett, 
testreprezentáció felőli olvasás, s maga a testről való gondolkodás – 
7 
 
gondoljunk csak a fenomenológiára – maga is erősen beágyazott a korábbi 
hagyományokba. Ugyanakkor az olyan szövegcsoportok vizsgálata, mint a 
szerelmes versek, ha felforgatni nem is tudják az értelmezői hagyományt, új 
szempontokat adhatnak az életmű újraolvasásához. 
Borbély Szilárd életművének tudományos-kritikai igényű 
feldolgozása még csak néhány éve kezdődött el. A tragikusan lezárult 
szövegkorpusz hirtelen „zuhant rá” az értelmezőkre, s így arra készteti az 
irodalomtudományos közösséget, hogy azt minél hamarabb és minél 
pontosabban helyezzék el a magyar irodalomtörténeti hagyomány 
koordinátarendszerében. A Halotti Pompa és a Testhez kötet esetében a 
testpoétikai irányultságú értelmezés egyértelműen adja magát, azonban e 
két kötet esetében is számos olyan vizsgálódási pont merülhet fel a 
jövőben, amely kimozdítja a Borbély-recepciót a testreprezentáció által 
vezérelt interpretációból. Dolgozatomban ezek bemutatására is kísérletet 
tettem, különös a szövegek műfaji kérdéseire, kulturális-mitologikus 
beágyazottságukra. 
Ezen felül a Borbély-szövegek sajátos teológiája egy olyan területe 
az életműnek, amely számos izgalmas értelmezés kiindulópontja lehet a 
jövőben. Úgy gondolom, amellett, hogy Borbély Szilárd általa sajátos 
blaszfémiának nevezett gesztussal fordul a keresztény és a zsidó 
hagyomány felé, mégis ezer szállal kötődik mindkét vallás teológiai, 
liturgiai, mitologikus és misztikus rendszeréhez. Különleges 
„szövetségköziség” jellemzi ilyen témájú verseit, melyek alapos nyelvi-
poétikai és motívumokra koncentráló vizsgálata az életmű feldolgozásának 
egyik következő állomása lehet. 
Kiss Judit Ágnes költészete és életműve jelenleg is alakulóban van. 
Az eddig napvilágot látott verses és prózai kötetek határozott poétikát 
mutatnak, a szövegvilág jól átgondolt poétikai, retorikai és műfaji elemek 
8 
 
sorozatából épült fel. Habár különösnek hathat Pilinszky János és Borbély 
Szilárd versei mellett a Kiss Judit Ágnes líra, mégis úgy vélem, hogy több 
szempontból indokolt e szövegek együttes bemutatása. Egyfelől Kiss Judit 
Ágnes is szorosan kapcsolódik ahhoz a poétikai tradícióhoz, amely az egy 
köteten belüli motívumhasználat és tudatos ciklusszerkesztés elveit követi. 
Másfelől versei egy részében a halál mint központi motívum jelenik meg, 
hasonlóan a másik két szerző műveihez. A Borbély-legendákban megjelenő 
női hang és nézőpont Kiss Judit Ágnes verseiben sokkal radikálisabban 
szólal meg, kvázi továbbírva a Testhez kötet tematikáját és poétikáját.  
  
9 
 
A TÉMÁBAN VÉGZETT PUBLIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉG 
 
 Eleven étketek vagyok.” – A Pilinszky-líra újabb értelmezési 
lehetőségeiről = Leírás és értelmezés. Újholdas szerzők a 
hagyománnyá válás közben, szerk. BUDA Attila, NEMESKÉRI Luca, 
PATAKY Adrienn, Ráció Kiadó, Bp., 2016. 
 Szerepjáték, műfajjáték, nyelvjáték – Kiss Judit Ágnes költészetéről 
= „…kettős, egymást tükröző világban”. Poétikai formációk a 
késő- és a posztmodern magyar lírában, szerk. BOROS Oszkár, 
HORVÁTH Kornélia, OSZTROLUCZKY Sarolta, Gondoltat Kiadó, 
Bp., 2015. 
 Vonzás és taszítás. Egy elfelejtett szerelmi líra. Pilinszky János: 
Trapéz és korlát = Hungarológiai Közlemények, 2015/4. 
(http://epub.ff.uns.ac.rs/index.php/hk/article/view/1537)  
  „…amiről csak hasonlatok beszélnek”. A köztesség poétikája 
Babits Mihály, Pilinszky János és Petri György egy-egy versében 
= Babits és kortársai, szerk. MAJOROS Györgyi, SIPOS Lajos, 
TOMPA Zsófia, Napkút Kiadó, Budapest, 2015., 367-377. 
 „a néma tenger arcomba világít”. Pilinszky János „arc-kép-
verseiről”= Test-konceptusok és test-reprezentációk az 
irodalomban és a kultúrában, szerk. BOROS Oszkár, HORVÁTH 
Kornélia, OSZTROLUCZKY Sarolta, VARRÓ Annamária, ZSUPPÁN 
Klaudia, Gondolat Kiadó, 2014, 42-51. 
 Metafora, metafizika, mitológia. Pilinszky János: A szerelem 
sivataga = Az ideál mindazonáltal megőrződik - Tanulmányok 
Bécsy Ágnes tiszteletére, szerk. HORVÁTH Kornélia – 
OSZTROLUCZKY Sarolta, Gondolat Kiadó, Bp., 2013.  
 
10 
 
 


Test és szöveg kapcsolata Pilinszky János lírájában és a kortárs magyar költészetben (Borbély Szilárd és Kiss Judit Ágnes)

Gáncs, Tamás

 Tézisek 
Mottó: Mária Magdolna „posztkoloniális hős”, egyike az olyan embereknek,’akik az éjszakát kutatják, hogy 
megpillantsák a hajnal első jeleit, és a közösségüket elindíthassák a nappal felé vezető úton.’ (Achille 
Mbembe után szabadon) 
 
1. Nem beszélhetünk történeti Mária Magdolnáról, mert szerepe, története nem történetinek 
szánt szövegekből rekonstruált, ugyanakkor a „történeti Mária Magdolna-kutatás” 
elősegítheti a korai kereszténység életének feltérképezését, irodalmának behatárolását. Ezen 
kutatásnak időről-időre dialógusba kell lépnie a biblikus hatástörténettel, amelyben 
világossá válik a feszültség az egyházi hagyomány dominanciája és a bibliai szövegek 
interpretációja között. A lutheri Sola Scriptura elv arra kötelez minket, hogy - az egyházi 
tradíció és dogmák vizsgálatával, a nem-kanonikus iratokat is figyelembe véve - a kánon 
alapján keressük meg a lehető legautentikusabb Mária Magdolna képet. 
2. Mária Magdolna „posztkoloniális hős”, aki példakép lehet a ma realitásában is. Szerepe 
megkérdőjelezhetetlen volt az első keresztény generációk számára, ám a kanonikus és nem-
kanonikus (többnyire gnosztikus) szövegek vizsgálata során szembetűnő a tendencia, amely 
igyekezett háttérbe szorítani Mária Magdolnát és nőtársait, mint a feltámadás szemtanúit, és 
az alakulófélben lévő, prosperáló házi közösségekben is élő Jézus-mozgalom legitim 
vezetőit. Ebben a marginalizálódásban szerepe volt a patriarchális gondolatiság 
dominanciájának már a kanonizálás folyamatában is. Pedig az evangélium integráns része, 
hogy az isteni üzenet szempontjából emancipáció van. Mária Magdolna, az apostolok 
apostola, a húsvét hajnali új életnek, a feltámadás valóságának hírvivője, a személyes 
találkozásból született hit letéteményese, akit nemcsak a posztkoloniális feminista irányzat 
tekinthet egy olyan független asszonynak, női vezetőnek, aki reménységet adhat 
elnyomásban élő keresztény nőknek világszerte.  
3. Mária Magdolna megszállottságának megszüntetése (ördögűzés) egyfajta gyarmatosítás 
utáni létezés paradigmája is lehet: posztkoloniális rehabilitáció, mely egyfajta túlélési, 
továbbélési „metódus” kereteként is értelmezhető. Jézus a gyógyítással, az ördögűzéssel a 
„szociális térképre” is visszahelyezte őt, tette ebben az interpretációs térben politikai tett is 
volt egyben, sőt egyfajta ellenállás is a regnáló elnyomó hatalommal szemben, bizonyos 
értelemben a status quo elleni lázadás. Ennek egyik evidens célja volt a gyarmatosított lélek 
felszabadítása, és integrációja a társadalomban. Jézus leglényegesebb igehirdetése az 
asztalközösség felvállalása a kitaszítottakkal, a „gyarmatosított” lelkekkel: ezt az 
integrációt segítette elő. 
4. Tényként nem bizonyítható, de ki nem zárható, hogy a Názáreti Jézus, a testté lett, hússá 
lett, teljes emberré lett Isten, az inkarnáció csodájának részeként, az emberségnek olyan 
fontos elemeit, mint a családi, lelki, testi szerelmi kötelék is megélhette, ám, hogy ez Mária 
Magdolnával vált empirikus realitássá: hipotézis és fikció csupán, tudományos 
megalapozottsága nincsen. Ezzel együtt az inkarnációval korrelációban lévő 
szótérológiának evidens feladata vizsgálni, hogy a teljes megváltottságnak részese lehet a 
„minden testiségből való megváltás” is, mivel a „testté létel” (Jn 1,14) az egész testet érinti. 
5.  Mária Magdolna húsvét hajnali keresése, tökéletes példája az „új hely megkeresésének” 
egy posztkoloniális rendszerben (hybridity), ahol a gyarmatosított lélek keresi a nyugalmat, 
mert szeretné, ha az új rendben neki is helye lenne. Egyértelmű a párhuzam a Péld 7,6-12-
ban megjelenő asszony, az Énekek éneke 3,1-4-ben megjelenő menyasszony és Jn 20,11-
18-ban megjelenő Mária Magdolna keresései között. A három szövegrészlet adja a fentebb 
említett posztkoloniális értelmezés biblikus alapját.    
 
 
 


Mária Magdolna szerepének és történetének vizsgálata kanonikus és apokrif evangéliumok alapján : Rehabilitációs kísérlet

a posztkoloniális interpretáció segítségével

Szabó-Bódi, Barbara

Az élelmiszerhulladékok szerepe a környezeti terhelésben - társadalmi megítélés és szerepvállalás

Nguyen, Hong Duc

Impact of arbuscular mycorrhizal fungi on plant tolerance to some abiotic stresses and phytopathogens

Not a member yet