REAL-EOD

Boros, István

Takács, László

Litteris vincimur : I. Scriptorium konferencia : Vác, 2017. május 11-12.

Kótai, István

A Magyar királyi Állatorvosi Főiskola hallgatóságának statisztikai mutatói 1899 és 1914 között

Gazda, István

MTT Tudománytörténeti Kötetek II.                                                                           47 
II. JÁRVÁNYÜGY, STATISZTIKÁK 
 
 
Az orvosi statisztika néhány jelentős hazai 
művelője 
 
 
 
 
GAZDA ISTVÁN CSC 
MATI 
E-mail: mati@tudomanytortenet.hu 
DOI 10.23716/TTO.22.2018.05 
Absztrakt: 
Több orvos és demográfus is foglalkozott hazánkban egészségügyi statisztikai 
kérdésekkel, közülük négy személyről esik szó az előadásban. Kőrösy József 
(1844–1906) elsősorban a himlő, a diftéria és a kolera terjedésének adatsorait 
vizsgálta, s igyekezett feltárni a fővárost sújtó járványok terjedésének okait. Melly 
József (1893–1962) a társadalom-egészségtani kutatások hazai úttörője, 
tanulmányozta Budapest csecsemőhalandóságát, a vezető betegségokokat, és a 
nemibetegségeket, egyben ajánlásokat tett mindezek megelőzésére. Antal Lajosnak 
(1902–1973) 1942-ben jelent meg „A cukorbaj Magyarországon” című műve, 
amely egy komoly összegző statisztikai jelentés. Mádai Lajos (1917–1992) – 
témánk szempontjából legfontosabb publikációja – „A statisztika oktatásának helye 
és problémái az orvosképzésben” c. írása. Elsőként írt értékes tanulmányt 
Semmelweis orvosstatisztikai kutatásairól. 
Kulcsszavak: orvosi statisztikatörténet, kiemelkedő kutatók 
 
Tizenhat orvos-statisztikusról röviden 
Hazánkban az orvosi statisztikának több jeles művelője is volt, közülük a legkorábbi 
Hatvani István (1718–1786), aki az 1757-ben megjelent munkájában – a debreceni 
születési és halálozási adatok alapján – eljutott a magas csecsemőhalandóság 
problémájának statisztikai vizsgálatáig. Sauer Ignác (1801–1863) a forradalom és 
szabadságharc alatt országos főorvos, aki akadémiai székfoglalójában a 
magyarországi népesedés alakulását elemezte. 1863-as tanulmányát a Magyar 
Tudomány 2000-ben újra leközölte, s annak bevezetéseként Cseh-Szombathy 
48                                                                         MTT Tudománytörténeti Kötetek II.  
László megállapította, hogy Sauert „az összehasonlító módszertan egyik úttörőjének 
is tekinthetjük a magyar demográfiában”. Tormay Károly (1804–1871) Tolna 
vármegye főorvosaként, majd 1850-től pesti főorvosként számos statisztikai 
kérdéssel foglalkozott. Ezek között is kiemelkedő az 1868-ban megjelent munkája: 
„Adatok az élet- és halálozási viszonyok statisztikájához Pest városában, különös 
tekintettel az itt 1831, 1854–55 és 1866-ban uralgott cholera-járványokra”. A Keleti 
Károly (illetve a közgazdasági miniszter) által szervezett első statisztikai 
tanfolyamon „Orvosi statistika” címmel tartott előadásokat Niedermann Gyulával 
(1839–1910) együtt, s azok anyaga könyvként is megjelent. Niedermann, a budai 
tébolyda orvosa, 1867-ben lett a Földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi 
minisztérium által szervezett statisztikai tanács tagja, s több statisztikai tanfolyamon 
is előadott. Linzbauer Ferenc Xavér (1807–1888) számos nagy és alapvető 
kézikönyve mellett 1859-ben német nyelven adta közre az ország közegészségügyi 
statisztikáját. Ennek második részében közölt statisztikai táblákat az egyes járások 
és városok egészségügyi ellátottságáról, s elkészítette azok kerületi és országos 
összesítését. Időben őt  
Semmelweis Ignác követi (1818–1865), aki gyógyítómunkájában az orvosi 
statisztika első hazai felhasználójának tekinthető. A korábbi szakemberek orvos-
statisztikai gyűjtők-elemzők voltak, ő viszont már fontos gyakorlati 
megállapításokat szűrt le az általa összeállított adatsorokból, s azokat napi 
gyógyítómunkájában alkalmazta is. Barátja és tisztelője, Markusovszky Lajos nem 
volt statisztikai kutató, de az 1866-os akadémia székfoglalójában kimondta a 
statisztikai kutatások fontosságát a betegségek eredetének és okainak feltárása 
tekintetében, megerősítve ezzel Semmelweis kutatómódszerének fontosságát. 
Semmelweis követője, Tauffer Vilmos (1851–1934), a pesti orvosi kar II. Szülészeti 
és nőgyógyászati tanszékének professzora, országos szinten is megvalósította a 
szülészeti adatok gyűjtését, s az Magyarországon 1931 óta kötelezően gyűjtendő és 
elemzendő adatsor.     
Korányi Frigyes (1828–1913) a pesti orvosi karon a belgyógyászati tanszék 
vezetője, a hazai orvostudomány és orvosi felsőoktatás neves szervezője, az 1876-
ban Budapesten megrendezett Nemzetközi Statisztikai Kongresszuson a 
koleramegbetegedésekhez kapcsolódó nemzetközi halálozási statisztikákról adott 
elő. Fodor József (1843–1901) a hazai közegészségügy számos területének 
elindítója, statisztikai adatokkal bizonyította az életmód és az egészségi állapot 
összefüggéseit. Az egyes hazai társadalmi osztályok életkori és halálozási 
statisztikáit vizsgálva kimondta, hogy a rossz lakás- és életkörülmények rontják az 
életkilátásokat. 1902-ben Dollinger Gyula (1849–1937) Budapesten az I. Sebészeti 
klinika professzoraként alapította meg az Országos Rák Bizottságot (a bizottságnak 
tagja volt Korányi Frigyes is), akik részt vettek az első hazai kérdőíves 
rákstatisztikai adatfelvételben. Dollinger írta az ennek 1907-ben közreadott anyaga 
MTT Tudománytörténeti Kötetek II.                                                                           49 
kísérőtanulmányait, majd 1912-ben újabb könyvet írt „A rákstatisztikák 
eredményei” címmel. Buday Kálmán (1863–1937) a kolozsvári egyetem 
kórbonctan és kórszövettan professzoraként a Rák Bizottság összeállításával 
párhuzamosan adott össze és elemzett önálló kötetben (1907) kolozsvári 
rákstatisztikai adatsorokat, 35 évnyi anyagot dolgozva fel. 
Pikler J. Gyula (1864–1952) orvos, a KSH aligazgatója lett, ahol 
statisztikusként elsősorban mortalitási vizsgálatokkal foglalkozott. A kettős és 
többes halálokoknak elsősorban az ő nevéhez fűződő vizsgálata világviszonylatban 
is jelentős. 1916-ban adta közre Madzsar József (1876–1940), a 
társadalomtudósként is ismert orvos, „A meddő Budapest” c. kötetét, amelyben 
számos jobbító tanácsot adott.  Madzsar volt az 1928-ban megjelent 700 oldalas, 
értékes Társadalmi Lexikon főszerkesztője. 1930-ban jelent egy fontos szakkönyv 
az orvosegyetemek és hallgatóik számára Szél Tivadar (1893–1964) orvos, 
statisztikus tollából: „Egészségügyi statisztika orvosok és orvostanhallgatók 
számára” címmel. Maga Szél kiváló szakember volt, hazánkban ő állította össze az 
első modern népmozgalmi táblázatokat. 18 szakkönyve és mintegy 120 
szakpublikációja jelent meg, többsége az egészségügyi statisztika témakörében. Ő 
volt az első magyar hivatásos orvosstatisztikus. 
Szél kortársa, Solth Károly (1897–1944) „Az orvosstatisztika elemi módszerei” 
címmel adott közre kötetet 1930-ban, hét évvel később pedig az orvosi kutatás 
statisztikai módszereiről. Solth szülész-nőgyógyász és tisztiorvos volt, egyben a 
pesti Orvosi Karon az orvosi statisztika előadótanára. Ugyanabban az évben 
született Zalka Ödön (1897–1951) patológus, akit a hazai rákmorbiditási statisztikai 
vizsgálatok és adatközlések kiemelkedő szakembereként tartunk számon. Wolff 
Károly (1899–1945) a Rókus kórház igazgató főorvosaként az ott 1895 és 1937 
között elvégzett boncolások adatai közül a több mint 22 ezer, tumorban elhunyt 
személyre vonatkozó adatsort dolgozta fel. 
A fentiekben 16 orvosstatisztikusról szóltunk röviden, a továbbiakban további 
négy személy munkásságát egy kicsit részletesebben fogjuk bemutatni.    
Négy orvos-statisztikusról kicsit részletesebben 
Kőrösy József (1844–1906) statisztikus, demográfus, egyetemi tanár, akadémikus 
volt, 1869-től a Pestvárosi Statisztikai Hivatal vezetője (az intézmény 1873-tól 
Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala néven működött). Kőrösy elsősorban 
népszámlálási kérdésekkel foglalkozott, emellett iparstatisztikai felméréseket is 
végzett, s emellett rámutatott a főváros nyomorban élő rétegeire, rendkívül rossz 
lakáshelyzetükre, s a város csatornázásának hiányára, amely sok esetben 
járványokat idézett elő. Kőrösy vizsgálta a himlő, a diftéria és a kolera terjedésének 
adatsorait, s igyekezett feltárni a fővárost sújtó járványok terjedésének okait. 
50                                                                         MTT Tudománytörténeti Kötetek II.  
Igazolta a himlő elleni védőoltás eredményességét. Kitért a szűretlen víz 
felhasználásának veszélyeire. Szorgalmazta a fővárosi munkáslakás-építést. A 
magas halandósági arányszámokról és a rossz közegészségügyi viszonyokról 
külföldön megjelent tanulmányaiban is beszámolt, s emiatt számosan bírálták őt. 
Indítványozta a főváros közegészségügyének javítását, s ennek egyik eredménye 
lett, hogy 1886-ra megépült a járványkórház. Ő javasolta a járványos betegségek 
megelőzése érdekében a bejelentési kötelezettséget, a betegek elkülönítésének 
kényszerét, s javasolta a hatósági fertőtlenítés megszervezését. Meghatározó szerepe 
volt abban, hogy az 1872-es fővárosi 45 ezrelékes halandósági arány 1906-ra 19 
ezrelékre esett vissza. 1879-ben lett az MTA lev., 1903-ban r. tagja.  
 
Melly József (1893–1962) orvos, 1946-tól 1948-ig egyetemi tanár a Pécsi 
Tudományegyetem Orvosi Karán, egyben a Kar Közegészségtani Intézetének 
igazgatója, később iskolaorvos, majd 1956-tól a Budapesti Orvostudományi 
Egyetem Közegészségtani Intézetének igazgatója. Részt vett a „Demográfia”, a 
„Népegészségügy” és az „Egészségtudomány” című szakfolyóiratok 
szerkesztőbizottságának munkájában, ezen túlmenően Gerlóczy Zsigmonddal 
együtt szerkesztette az „Egészség” című periodikát. A társadalom-egészségtani 
kutatások hazai úttörője, tanulmányozta Budapest csecsemőhalandóságát, a vezető 
betegségokokat, és a nemibetegségeket, egyben ajánlásokat tett mindezek 
megelőzésére. Történeti munkáiban – sok más mellett – Fodor József és 
Markusovszky Lajos életművét elemezte. 1930-ban egészségtani tankönyvet írt a 
középiskolák számára. Ugyanebben az évben egy több mint 850 oldalas 
gyűjteményben foglalta össze a közegészségügyre és a társadalombiztosításra 
vonatkozó 1910 és 1930 között született törvényeket és rendeleteket. A „Statisztikai 
Közlemények” sorozatban 1932-ben kötetet adott ki „A hadigondozottak 
Budapesten” címmel, 1934-ben műve jelent meg a budapesti kórházkultúra 
fejlődéséről. 1936-ban összefoglaló tanulmánya jelent meg „Nagy-Budapest 
közegészségügyi vonatkozásban” címmel. 
 
Antal Lajos (1902–1973) belgyógyász, demográfus, egyetemi tanár a kolozsvári 
egyetemen, 1950-től Budapesten dolgozott főorvosként. A Magyar Orvostörténelmi 
Társaság megalapítására 1929-ben tett javaslatot. Éveken át ő szerkesztette a 
„Betegápolásügy” című folyóiratot, majd az „Egészségpolitikai Szemlé”-t. 1934 és 
1945 között a Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesületének orvoselnöke volt, 
továbbá az Egészségpolitikai Társaság alapítója és első elnöke 1935-től. Alapvető 
statisztikai munkája az 1942-ben megjelent „A magyar népesedés kérdései” című 
mű, amelyben a népességfogyás megállítását a magyar falu pozitív szerepében 
láttatta. Ugyancsak 1942-ben jelent meg „A cukorbaj Magyarországon” című műve, 
amely egy komoly összegző statisztikai jelentés. Mivel 1945 után egy ideig vissza 
MTT Tudománytörténeti Kötetek II.                                                                           51 
kellett vonulnia, 1948-ban „A magyar szabadságharc honvédorvosai” című kiváló 
könyvét Zétény Győző kollégája neve alatt volt kénytelen megjelentetni, utóbbi 
tényt a bibliográfiák nagy része sajnos nem veszi figyelembe.  
 
Mádai Lajos (1917–1992) statisztikus és demográfus volt, akinek kezdetben több 
statisztikai tanulmánya jelent meg Borsod megye múltjára vonatkozóan. 1963-tól 
egyetemi oktató a SOTE Társadalomorvostani és Orvostörténeti Intézetében, de 
tanított a debreceni és a szegedi Orvosi Karon is. Ehhez kapcsolódóan jelent meg 
1971-ben egy tanulmánya „A statisztika oktatásának helye és problémái az 
orvosképzésben”. 1978-ban emlékezett meg arról, hogy 1878-ban kezdődött a 
statisztika oktatása Magyarországon a budapesti Orvosi Karon.  
1973-ban publikált „Influenza járványok hatása a halandóságra” címmel, 1976-
ban pedig tanulmányt írt „Az iparosodás hatása vidéki városaink 
településegészségügyi viszonyainak változására” címmel, amely később többek 
által is idézett egészségügy-történeti publikáció lett. 1983-ban megjelent értékes 
publikációja „Az utolsó nagy kolerajárvány demográfiai képe Európában és az 
Egyesült Államokban, 1872–73” címmel jelent meg. A „Demográfia” 1983-as 
évfolyamában adta közre „Kolerajárványok és az általános halandóság trendjei 
Európában a XIX. században” című kutatási anyagát. Részletesen vizsgálta a 19. 
századi magyarországi kolerajárványokat is. Elsőként írt körültekintő, alapos 
tanulmányt Semmelweis orvosstatisztikai módszeréről. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
52                                                                         MTT Tudománytörténeti Kötetek II.  
Some significant domestic scientists of the medical statistics 
There were more physicians and demographists engaged in medical statistics. This study 
is concerning four of them as well. József Kőrösy (1844–1906) examined primarily the 
series of data about spreading of smallpox, diphteria and cholera while endeavouring to 
explain the driving factors behind this epidemics that theatened the capital Budapest. 
József Melly (1893–1962) forefather of researches in social hygiene studied the infant 
mortality of Budapest, leading causes of morbidity and sexually transmitted diseases 
while indicating suggestions to their general prevention. Lajos Antal (1902–1973) 
published 1942 his work „Diabetes in Hungary” that was a significant summary of the 
than situation. Lajos Mádai’s (1917–1992) most important publication, concerning our 
topic, was „The problems and place of teaching statistics in the medical students’ 
training”. He was the first author discussing Semmelweis’ statistical researches.      
Keywords: hystory of medical statistics, pre-eminent researchers 
Irodalom 
a bemutatott személyek sorrendjében 
 
Hatvani István: HORVÁTH RÓBERT: Hatvani István professzor és a magyar 
statisztikai tudomány kezdetei. Bp., 1963. KJK. 
Sauer Ignác: WAGNER JÁNOS: Emlékbeszéd néhai Sauer Ignác felett. Bp., 1871. 
Egy. ny.  
Tormay Károly: Nekrológ. In: Orvosi Hetilap, 1871. 
Niedermann Gyula: SZÁLLÁSI ÁRPÁD: 150 évvel ezelőtt született Niedermann 
Gyula. In. Orvosi Hetilap, 1989. 
Linzbauer Ferenc Xavér: DADAY ANDRÁS: Linzbauer Ferencz Xaver. In: 
Népegészségügy, 1928. 
Semmelweis Ignác: MÁDAI LAJOS: Semmelweis Ignác Fülöp és a statisztikai 
tudomány. In: Statisztikai Szemle, 1968. 
Tauffer Vilmos: FEKETE SÁNDOR: Tauffer Vilmos. Bp., 1971. Medicina. 
Korányi Frigyes: JENDRASSIK ERNŐ: Báró Korányi Frigyes lev. tag emlékezete. 
Bp., 1914. MTA.  
Fodor József: HAHN GÉZA – MELLY JÓZSEF: Fodor József. Bp., 1965. Akadémiai.  
Dollinger Gyula: CSILLAG ISTVÁN: Dollinger Gyula. In: Orvosi Hetilap, 1967. 
Buday Kálmán: HONTI JÓZSEF: Buday Kálmán. In: Orvosi Hetilap, 1973. 
Pikler J. Gyula: Orvosi emlékeimből. Bp., 1909. Wolfner. 
MTT Tudománytörténeti Kötetek II.                                                                           53 
Madzsar József: MADZSAR JÓZSEF válogatott írásai. Bp., 1967. Akadémiai. 
Szél Tivadar: MÁDAI LAJOS: Szél Tivadar. In. Orvosi Hetilap, 1985. 
Solth Károly: KECSKÉS ANNA (szerk.): az egyetemek és jogakadémiák statisztika 
tanárai Magyarországon, 1777–1945. Bp., 1980. KSH. 
Zalka Ödön: SZVITECZ ZSUZSANNA (szerk.): Rákstatisztika a kezdetektől a 
huszadik század közepéig. Bp., 2002. KSH. 
Wolff Károly: SZÉL TIVADAR (ism.): Wolff Károly: Rákstatisztika… In: Statisztikai 
Szemle, 1943. 
Kőrösy József: SAILE TIVADAR ANTAL: Kőrösy József hatása a statisztika 
fejlődésére. Bp., 1927. MTA. 
Melly József: SUJBERT LÁSZLÓ: Melly József. In: Egészségtudomány, 2009. 
Antal Lajos: SZÁLLÁSI ÁRPÁD: Antal Lajos. In: Orvosi Hetilap, 2011. 
Mádai Lajos: KÁPOLNAI IVÁN: Emlékezés Mádai Lajosra. In: Demográfia, 2011 
 
  


Az orvosi statisztika néhány jelentős hazai művelője

Frisnyák, Zsuzsa

Statisztikai adatelemezés és térinformatika a közlekedéstörténeti kutatásokban

Simek, Ágnes

A statisztika, és ami a számok mögött van

Molnár, László

Bayesi statisztikai módszerek az orvostudományban

Janik, Leonard

Demográfiai jövőkép – ahogy azt 50 éve láttuk

Forrai, Judit

5 
 
BEVEZETŐ 
 
 
 
FORRAI JUDIT DR. HABIL  
SE 
E-mail : forraijud@gmail.com 
DOI 10.23716/TTO.22.2018.01 
 
2017-es konferenciánkon olyan tematikát választottunk, amely ─ hűen addigi 
szokásainkhoz ─ összehozza egy platformra a különböző szakágazatok kutatóit, 
mívelőit közös gondolkodásra. Ez pedig a természeti- és társadalomtudományi 
valóságok, megfigyelések, elemzések, összehasonlítások esetleges modellezések 
számszerű információit szolgáló és kifejező statisztika tudományos módszertan 
alkalmazása volt. A kialakult sajátos egyedi nyelvezetével ma már minden 
tudományágban alapvetően beépül e kutatási módszer. A közös alkalmazás teremtette 
a gondolatot arra, hogy a különböző tudományágakban megtaláljuk azt a legkisebb 
közös nevezőt, amely lehetőséget ad arra, hogy bemutassuk az azonos módszerek 
alkalmazásának különbözőségét és azonosságát néhány tudományterületen, 
megtaláljuk azokat a találkozási pontokat, tudományos eredményeket, amely 
módszerében közelebb hozza a szakterületeket, illetve bemutassa a mérhetőségek 
különböző alkalmazását. Így például történeti sorok felállításának segítségével a 
történeti-leíró- matematikai módszereket, a jelen kötetben egyetemtörténeti, 
államtudományi, orvosi, baleseti, epidemiológiai, kriminológiai, nőtörténeti, 
városfejlődési, városi- geológiai térfejlődési, matematikai, muzeológiai, stb. statisztika 
alkalmazásán keresztül. Nem feledve, hogy a statisztikai számsorok mögött egyedi 
emberek, sorsok, jelenségek állnak, ahogy Jung is fogalmaz:  
„Egy mitológia nélküli emberiség egyszerű statisztikai adat, átlag. 
Természettudományunk a nagy átlagokkal dolgozik, mindent átlagokra bont le, ám az 
igazság az, hogy az életet hús-vér emberi lények és nem számoszlopok viszik tovább.” 
 
Meghívott díszvendégünk Csányi Vilmos Széchenyi-díjas magyar biológus, 
biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 
akit tisztelettel köszöntünk, s köszönjük, hogy jelenlétével megtiszteli 
konferenciánkat.  
Budapest, 2017.  
Prof. Dr. Forrai Judit 


Bevezető

Bíró, Gyöngyi

Monok, István

Verók, Attila

Erdélyi könyvesházak V. : 1541–1782 : Vegyes források

Róna-Tas, András

Történetem nézetei : család, pálya és filozófia egy magyar értelmiségi nyolc évtizede

Not a member yet