REAL-EOD

Kovács, Győző

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

KOVÁCS GYŐZŐ
A z első hazai számítógép kurzusok, 
az első egyetemi -  órarendbe iktatott -  
számítógép-előadás, és az első egyetemi 
számítóközpont a Marx Károly 
Közgazdaságtudományi Egyetemen
A szerző szemléletes beszámolót ad cikkében a hazai számítástechnika hőskoráról, személyes élményeiről az első 
számítógép építésével kapcsolatban, a tárgy oktatásának elfogadtatásában a magyar egyetemeken, valamint az első 
fővárosi és vidéki számítógép-központ megalakulásáról.
1956-ban Ta r já n  R e z s ő  -  többszöri próbálkozás után -  előbb az MTA Méréstechnikai és M ű­
szerügyi Intézetben kapott lehetőséget, hogy létrehozza a számológép osztályt, majd úgy döntött 
az Akadémia, hogy engedélyezi a számítógép kutatásokat, amelyekhez Tarján önálló intézményt 
alapíthat. így jött létre az MTA Kibernetikai Kutató Csoport (KKCs). Igazgatójának nem Tarján 
Rezsőt, hanem egy korábbi szovjet emigráns villamosmérnököt, Va r g a  SÁNDORt nevezték ki.
Varga nem kutatni akart, mint Tarján, hanem egy működő számítógépet akart építeni. Meg­
kereste volt szovjet kollégáit a Moszkvai Energetikai Kutató Intézetben, ahonnan -  az akkor szo­
kásos tudományos csere keretében -  a KKCs megkapta a frissen befejezett M-3 -  Neumann elvű, 
párhuzamos működésű, tárolt programú -  közepes teljesítményű számítógép terveit. Ráadásul 
a szovjet fél még egy gép felépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges alkatrészeket is leszállította 
Budapestre.
A gép építése a KKCs-ben már 1957-ben elkezdődött, Varga a gép megépítésének a vezetését 
D ö m ö l k i  Bá l in t  matematikusra bízta, engem bízott meg a műszaki helyettesítésével.
A gép már 1958-ban éledezett, de csak 1959-ben került sor az átadas-atvetelre. Miután a ma­
tematikus akadémikusok egy része teljesen hiábavalónak tartotta a gép megépítését, ezért íemeny 
sem volt arra, hogy az Akadémia átveszi a gépet és használja.
Varga kitalálta, hogy meg sem próbálja a gép átadását az Akadémiának, ehelyett Budapestre 
hívja a gép szovjet főkonstruktőrét, G.R Lo p a t o  főmérnököt, ellenőrizteti a munkánkat és a hiva­
talos gyári átvételi teszttel bizonyítja, hogy a gép teljesíti a működés feltételeit.
Ez meg is történt 1959-ben Lopato aláírta a működést bizonyító jegyzőkönyvet, amelyet az 
Akadémia illetékesei is elfogadtak. Az Akadémia -  ezek után -  a csoportunk tagjainak egy részét
akadémiai díjjal jutalmazta. ,
A KKCs munkatársai nem csak megépítették a gépet, hanem a gép felhasznalasara is komoly 
figyelmet fordítottak. Az intézetben több alkalmazási osztály is működött, az egyik társaság ma­
103
10.23716/TTO.16.2009.18
tematikusokból állt. Első vezetőjük Sá n d o r  F e r e n c  volt, majd a gép megépülése után, Dömölki 
Bálintot nevezték ki a matematikusok vezetőjének. A matematikai osztály először a gép programo­
zását igyekezett megkönnyíteni, a gépi kódú programozási lehetőség helyett hamar kifejlesztették 
a mnemonikus kódolást, ami megnövelte a programozás teljesítményét. A matematikusoknak a 
másik fontos feladata a numerikus módszerek kutatása volt, hogyan tudják a matematikai és pl. a 
mérnöki vagy közgazdasági feladatokat úgy megfogalmazni, hogy azokat a számítógépen nume­
rikusán ki tudják számolni.
Még a gép készen sem volt, a számításról máris elkezdtünk népszerű-tudományos előadáso­
kat tartani (pl. előadássorozat a Vas és Fémipari Munkásakadémián, ugyanott ismertető füzetek 
kiadása), TIT és MTESZ tanfolyamokat rendeztünk stb. Az első rendszeres programozási tanfo­
lyamokat munkatársaink elsősorban külső szakemberek részére a KKCs-ben tartották, amelyeken 
főleg fiatal matematikusok, mérnökök és közgazdászok vettek részt. Viszonylag gyorsan sikerült
-  főleg az egyetemeken
-  kialakítani azt a véle­
m ényt, hogy a p rog ra­
m ozás m inden  szak­
m ában  eredm ényeseb­
bé tudja tenn i a k u ta ­
tás-fejlesztést, így az 
érdeklődés a programo­
zás iránt m ég jobban  
nőtt. A tanfolyam ok 
u tán  azonnal m eg in ­
dult a külső cégeknél 
alkalm azott -  és m ár 
program ozó -  szak­
em bereknek  az áradata 
hozzánk, az akkor m ár 
MTA Számítóközpont­
nak átnevezett in té ­
zetbe, akik m agukkal
hozták a távgépírókon előkészített lyukszalagokat, és egyre-másra futtatták a programjaikat az 
M-3-on. Igazi számítástechnikai hőskorszakban éltünk.
Igen fontos döntés volt, hogy a matematikaival egy időben létrejött a közgazdasági osztály is, 
ahol elsősorban gyakorlati alkalm azásokat fogalm aztak m eg szám ítógépre, amelyekkel azután 
gépi szám ításokat végeztek. A legfontosabb feladatokat a Tervhivatal és az Á rhivatal adta az MTA 
Szám ítóközpontnak, de végeztek szám ításokat pl. szállítási vállalatoknak, közgazdasági témákban 
elméleti kutatásokat is folytattak. Az osztályon több k itűnő  kutató  is dolgozott, részben állandó 
m unkatársként, illetve részidős foglalkozás keretében. Az osztály vezetője D r . A czél  István  volt. 
N álunk kezdte az első közgazdasági szám ítástechnikai feladatokat m egoldani Ko rn ai Já n o s , és 
ennek  a dolgozatnak a szem pontjából az osztály egyik fontos m unkatársa: D r . K rekó Béla  m ate­
m atikus, a M arx Károly K özgazdaságtudom ányi Egyetem  oktatója volt.
Krekó Béla az egyetemi oktatás mellett elsősorban matematikai modellek kidolgozásán m un­
kálkodott a KKCs-ben, mint oktatónak a számára azonban a legfontosabb kérdés az volt, hogyan 
tudhatná az MKKTE (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) matematika tanszékének a 
munkájába bekapcsolni a számítástechnikai ismeretek tanítását is.
Az elképzelésünk egy sétáló beszélgetés során nagyon rövid idő alatt találkozott, ugyanis az 
M-3 elkészülte után sokan megkerestek, hogy beszéljek az akkori csodáról, a számítógépről, amit 
én is igazi csodának tartottam.
É
URAL 2
104
10.23716/TTO.16.2009.18
MARX KAROLY KÖZC AZPASAg TODOM VNYI EGYETEM
hfaíát* (*\ijzf>
ELEKTKO TKCHMK \  I.
• I A N K  0  N Y  V k  I -A 11 (W1
A z első egyetemi tankönyvem (jegyzet)
Volt azonban nem csak nekem, hanem az ötve­
nes-hatvanas évek szakembereinek is egy tévedése: 
úgy gondoltuk -  mivel a gépekre csak gépi kódban 
lehetett programokat írni -  hogy az alkalmazóknak 
nem csak a programozást kell megtanulniuk, ha­
nem jó programok írásához a gép architektúráját 
és működését is alaposan meg kell ismerniük. Az 
első programozási és alkalmazási tanfolyamok úgy 
kezdődtek, hogy néhány órában egy műszaki em­
ber elmondta, a gép hogyan is működik, a hallga­
tók így a számítógéppel való ismerkedést hardver 
tanulmányokkal kezdték.
1959-ben kezdtem el írni -  nagy lelkesedéssel
-  az M-3 számítógép műszaki és működési leírását.
Akkor a számítógép ismeret a felsőfokú oktatási in­
tézményekben még nem volt elfogadott diszciplina, 
így az első jegyzetemnek a címe: Elektrotechnika I. 
volt. A második kötetnek már nem Elektrotechnika 
II, hanem Számítógéptechnika címet adtam, akkor 
már lehetett.
Az volt a szándékom, hogy a jegyzetet és az elő­
adásaimat is a Budapesti Műszai Egyetem (BME)
Villamosmérnöki Kar Gyengeáramú Szakának fo­
gom felajánlani, hiszen elektrotechnikáról, elektro­
nikus áramkörökről, számoló struktúrákról stb. szólt.
A BME az ajánlatomat visszautasította azzal, hogy az általam számítógéptechnikának nevezett 
valamit a BME-n nem ismerik. Hiába érveltem, hogy a jegyzetben és az eloadasban is benne van pl.
a kapcsolástechnika, az elektroncsöves 
áramkörök, a gépi adattárolás stb., sem 
a jegyzetemre, sem az előadásaimra 
nem volt szükség.
A következő állomásom az Eötvös 
Loránd Tudományegyetem (ELTE) 
volt, a javaslatomat ott sem fogadták 
el, nem akarták a számítógépek tech­
nikáját tanítani, csak alkalmazott ma­
tematikát és ezen belül pl. numerikus 
módszereket.
Visszatérve a KKCs-hez, Krekó 
Bélának szintén elmondtam sikertelen 
oktatási kezdeményezéseimet. Miután 
az elképzeléseink találkoztak, Krekó 
szinte szó nélkül kézen fogott, bevitt 
D r L á s z l ó  I m r e  tudományos rektor-
h e ly e tte sh e z , a k i m á r  tu d o t t  a K ö zg azd aság i E g y e te m e n  te rv e z e tt•
terv-matematikusok o k ta tá sá ró l, h i s z e n ° i s ‘  a k 6 v e ,k e z ü k e t m o n d ta :  Nézd, 
és kinevezett a matematika tanszékre adjunktusnak.
A z M-3. Előtte Dömölki Bálint és Kovács Győző
105
10.23716/TTO.16.2009.18
A „terv-mat” első évfolyama 1960-ban indult. Érdekes 
módon a hallgatók a vártnál kevésbé idegenkedtek egy mű­
szaki tárgy megismerésétől. Sőt -  utólag hallottam volt hall­
gatóktól -  az első munkahelyeiken, ahol a közgazdaságtan 
valamelyik ágát művelték, a főnökök felhasználták számító­
gép ismereteiket, amikor pl. cégük számítógépet akart vá­
lasztani és vásárolni.
A terv-mat szak megindulása után, valamikor a hatvanas 
évek közepén, az egyetem hozzájárult ahhoz, hogy a hallga­
tók -  bármilyen szakot is választottak -  órarenden kívüli pl. 
számítástechnika előadásokat hallgassanak. A lehetőséget én 
is megkaptam, nagyon sok hallgató járt az óráimra. Ezt a lehetőséget arra használtam fel, hogy a 
hallgatóknak egy kis kitekintést adjak a nyugati számítástechnika világára, amelyről akkor még 
nagyon keveset lehetett hallani.
A hallgatók a KKCs-t évente egyszer meglátogatták, ahol tapintható közelségbe került a már 
működő M-3-as számítógép. Évente egyszer elmentünk egy-egy kirándulásra is, általában Szegedre 
a József Attila Tudományegyetemre, ahol Kalmár László tói és Muszka Dánieltől kibernetikai elő­
adásokat hallhattak és megnézhették, hogyan is működnek a híres szegedi kibernetikai gépek.
A helyzet 1965-ben megváltozott, ugyanis az ország három URAL-2-es gépet vásárolt. Az 
egyik gép az építőipar egyik intézetébe került, a másik az MTA Számítóközpontba, lecserélendő 
az akkor már lassúnak nyilvánított M-3-at, míg a harmadikat (nem tudom, hogyan, gondolom 
kapcsolataik révén) Krekó Béla és a MKKTE szerezte meg. A három gép bejött az országba, mi 
az MTA KKCs-ből kint voltunk Penzában, hogy megtanuljuk a gép telepítését és karbantartását, 
így hazaérkezésünk után, az akadémiai gépet viszonylag rövid idő alatt felszereltük és üzemképes 
állapotba hoztuk.
Az MKKTE gépe akkor még ládákban állt, ugyanis az egyetem nem gondoskodott a gép 
üzembe-helyezéséről és karbantartásáról. Már létezett az egyetemi számítóközpont, volt egy be­
csomagolt gépe, de még nem voltak alkalmazottai, akiket fel kellett volna venni és ki kellett volna 
képeztetni a gép kezelésére.
Krekó Bélával azt találtuk ki, hogy az MTA Számítóközpont munkatársaival elvállalom az 
URAL 2 gép felszerelését és addig az üzemeltetését is, amíg a megfelelő embereket az egyetem 
nem tudja alkalmazni.
így is történt. Az akadémiai munkatársaim fele az MTA Számítóközpontban dolgozott, a má­
sik fele az egyetemen. Arra már nem emlékszem, hogy mennyi idő alatt, de viszonylag gyorsan 
az egyetemi gép is működött. Addigra már voltak programozók és rendszerszervezők, akik már -  
szinte kész programokkal -  várták a gép üzembe állását. Hamarosan felvették a gépet karbantartó 
mérnököket, akik átvették tőlünk és tovább üzemeltették a gépet.
Ezzel az egyetemen elérkezett az a várva-várt állapot, amikor a hallgatók nem csak meglátogat­
hattak egy számítógépet, hanem az elkészült programokat a gépen le is futtathatták.
Ez már egy újabb történet.
Az M-3 gép az akadémiai URAL 2 működésével feleslegessé vált, de kidobni nagyon sajnáltuk 
volna. Felajánlottuk a szegedi egyetemnek, Kalm ár  professzornak, hogy amíg nem tudnak a kor­
mánytól új gépet kapni, addig vigyük le Szegedre, ott hozzuk létre az újabb „délalföldi” egyetemi 
számítóközpontot. Szeged egyetemi város lévén, a gépet használhatják a szegedi felsőoktatási in­
tézmények és a városban működő kutatató-fejlesztő közösségek is. A javaslatot mindenki elfogad­
ta, a gépet leszállítottuk, felállítottuk az egyetemen és üzembe helyeztük.
így alakult meg, és kezdte el m űködését M uszka  D ániel  irányítása alatt az első vidéki és m á­
sodik  hazai, egyetemi számítóközpont.
106
10.23716/TTO.16.2009.18
A számítógéptechnika tárgy első egyetemi bevezetéséért 
tüntettek ki diszdoktori címmel a Corvinus Egyetemen
Korabeli irodalomjegyzék
Tarján Rezső: Gondolkodó gépek. Bibliotheca Kiadó, 1958.
Kovács Győző: Elektrotechnika I. MKKTE-Tankönyvkiadó. 1961.
Kovács Győző: Számítógép-technika. MKKTE-Tankönyvkiadó. (1962?)
Dr. Ing. Nemes Tihamér: Kibernetikai gépek. Akadémiai Kiadó, 1962.
Gergely József-Porhradszky Sándor: Elektronikus számítógépek. Vas- és Fémipari Munkásakadémia. 1963.
Németh Pál-Szelezsán János: Korunk új tudománya a kibernetika. Vas- és Fémipari Munkásakadémia. 1963. 
Dömölki Bálint-Drasny József: Logikai gépek -  tanuló gépek és tanító gépek. Vas- és Fémipari Munkásakadémia. 1963. 
Németh Pál: Az automatikáról. Vas- és Fémipari Munkásakadémia. 1963.
Kovács Gyöző-Szentiványi Tibor: Mesterséges emlékezés. Vas- és Fémipari Munkásakadémia. 1963.
L. Tyeplov: Kibernetika I.-II. Műszaki Könyvkiadó. 1963.
Németh Pál: Űt a kibernetikához. Táncsics Könyvkiadó. 1964.
A kibernetika klasszikusai. Studium kiadó. 1965.
GeorgKlaus: Kibernetika és társadalom. Kossuth könyvkiadó. 1966.
Csató István: A kibernetika és az ember. Kossuth Könyvkiadó. 1970.
Csató István: A Kibernetika Az információ forradalma. Kossuth Konyvkiado. 1971.
Obádovics-Szelezsán: Bevezetés a programozásba. Tankönyvkiadó, 19 
Hámori Miklós: Ismerkedés a komputerrel. Tankönyvkiadó, 1974.
Kovács Győző: A számítógépek technikája. Tankönyvkiadó, 1974.
A számítástechnika legújabb eredményei 1-4. Statisztikai Kiadó V'
Csató István: A számítógép az ön szolgálatában. Kossuth Könyvki 
Számítástechnika 4 országban. Műszaki Könyvkiadó. 1976.
Fischbach-Ott-Weise: A számítóközpont. Statisztikai Kiadó Vá
Dr. Adorján Bence: A  számítástechnika tegnap, ma, holnap. Musza onyv
Dr. Kocsis András: TV-BASIC. SzÁMALK. 1984.
A szerző címe:
1125 Budapest, Rőzse utca 1. 
kovács@mail.datanet.hu
107
10.23716/TTO.16.2009.18


Az első hazai számítógép kurzusok, az első egyetemi - órarendbe iktatott - számítógép-előadás, és az első egyetemi számítóközpont a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen

Tömpe, Péter

TÖMPE PÉTER
Auer, a kémikus
Dr. Carl Auer von Welsbach báró (18 5 8 -1 9 2 9 ) a legsikeresebb osztrák vegyész és feltaláló volt. Ma is élő techni­
kai találmányai a gázvilágításban használatos luminofor harisnyák, az elektromos világításban használatos ozmi- 
um - és wolfram- szálas izzók (OSRAM, TUNGSRAM), a cérium -vas ötvözet alapú tűzkő, a benzines öngyújtó és 
gépkocsik elektromos világítási berendezései. Auer mindenekelőtt vegyész volt. A Bunsen-féle spektrálanalízis 
módszerével négy ritkaföldfém elemet fedezett fel (60N d , 61Pm , 70Yb és a 7lL u ). Vegyészként kifejlesztette a frakcio- 
nált kristályosítást, mellyel hasonló oldhatóságu sókat lehet elválasztani egymástól. így állított elő nagy tisztaságú 
uránium  sókat kora (az 1910-es évek) fizikusai számára. Az elektrokémia témakörében pedig ipari olvadékelekt­
rolízist alkalmazott nagy tisztaságú cérium , és platinafém előállítására.
A szervetlen kémia talán legsikeresebb tudós művelője, a „boldog békeidők” nagy tekintélyű 
közéleti szereplője volt, az 1858-tól 1929-ig élt dr.Carl Auer von Welsbach báró. Halála méltó volt 
egész életművéhez: a hetvenedik születésnapját még megünnepelte az európai vegyész- társada­
lom, kitüntetésekkel és az elismerés számtalan jelével halmozták el. (A freiburgi egyetem kitünte­
tését a magyar származású H e v e s y  adta át AuERnak.) Röviddel az ünnepek után autóvezetés köz­
ben különös fáradtságot érzett. Tudta, hogy a fény világától búcsúznia kell. Elbúcsúzott családjától, 
még egyszer végigsétált welsbachi kastélya parkjában, megszemlélte szeretett almafáit, végigsétált 
a szobákon, majd egy időre bezárkózott laboratóriumába búcsút venni kedves műszereitől. Más­
nap, 1929. augusztus 4-én hajnalban örökre elaludt Ausztria legnagyobb természettudósa és felfe­
dezője, akit a gázvilágítás, a fémszálas izzó és a tűzköves öngyújtó felfedezőjeként, vagy az elektro­
mos autóvilágítás kifejlesztőjeként, mint műszaki alkotót tart számon a közvélemény, holott ő első 
sorban vegyésznek tartotta magát.1 Természettudósi életművét gazdagította, hogy Ausztriában ő 
készítette az első színes fényképet, az országban neki volt először személygépkocsija, színvonalas 
botanikai gyűjteménye volt, sőt szenvedelmes kertészként almanemesítéssel is foglalkozott, amit a 
máig ismert „Auerapfel” fajtanév igazol.
Carl Auer von Welsbach, 1886-ban, és sikerei csúcsán, az 1900-as évek elején
1 Rudolf Elmayer: Mehr Licht. Ein Auer von Welsbach-Roman. Paul Zsolnay Verlag, Hamburg-Eien, 1958.
129
10.23716/TTO.16.2009.22
Carl Auer 1858. január 9-én született, az osztrák császári és királyi állami nyomda igazgatója, 
A lo is  R i t t e r  von  W e lsb a ch  és felesége, T h erese  N e u d itch k a  negyedik gyermekeként. Tech­
nikai érzékét édesapjától örökölhette, aki számos nyomdászati műszaki újítással szerezte meg a 
császár elismerését és a lovagi (Ritter) címet.
Auer nem volt kiváló tanuló. Az akkoriban kötelező latin nyelv ismerete igen sok gondot okozott 
a középiskolás diáknak, akit leginkább a reáltantárgyak vonzottak. Felnőttként mégis G oeth ét 
tekintette példaképének és a költőminiszter utolsó szavait választotta címere jelmondatának: Mehr 
Licht -  Plus Lucis -  „több fényt”. Ez a kifejezés igen jellemző Auer egész életművére, ami a szellemi 
felvilágosultságtól, Goethe színelméletén keresztül a Bunsen -  Kirchoff féle spektroszkópiai 
színképelemzésen át a városi közvilágítás technikai kivitelezéséig ívelt. Auer középiskoláit a 
bécsi Mariahilfer és Josefstadti gimnáziumban végezte és 1877-ben érettségizett. Rövid ideig a 
bécsi műszaki főiskolán tanult tovább (1878-1880), ahol Reitlin g er  és P ierre  professzoroknál 
ismerkedett meg a szerves és szervetlen kémia alapjaival. 1880-ban átiratkozott a heidelbergi 
egyetemre (Ruperta-Carola-Universitát in Heidelberg), ahol az egész életét meghatározó Róbert 
W. Bunsen tanítványa lett. Bunsen laboratóriumában sajátította el a spektroszkópia módszerét és 
itt kezdett el foglalkozni a ritkaföldfémeket tartalmazó ásványok összetételével. Doktorátusának 
megszerzését követően (1882) a Heidelbergben megismert, Bécsben laboratóriumot alapító 
L ieb en  professzornál lett asszisztens. Itt születtek Auer első felfedezései.
Auer 1901-ben örökös bárói címet kapott I. Ferenc József császártól 
A saját tervezésű bárói címer.
Auer első és talán legnagyobb felfedezése a kempingezők körében ma is jól ismert „gázha­
risnya”, ami a 19. század végén a városi gázvilágítást forradalmasította. A Bunsen-féle gázégőre 
illesztett, ritkaföldfémek (első sorban tórium-, lantán- es itterbium-nitrátok) sóival impregnált 
különleges szövetek lumineszkálásig történő izzásával érte el a gázláng legnagyobb fényhasznosí­
tását. E  világító sókkal szerzett tapasztalatai és sikerei alapján az elektromos világításra használa­
tos izzólámpák szerkezetét is forradalmasította: az E d i s o n  féle szénszálas izzót továbbfejlesztette 
ritkaföldfém alapú izzószálakat állított elő, majd a saját gyártású wolfram- és osmium-szálas iz­
zólámpát fedezte fel. (Az osmium(tungsten) és wolfram izzószálakra az „OSRAM” és „TUNGS­
RAM” egykori márkanevek ma is emlékeztetnek.)
A gázlámpák forgalmából meggazdagodott Auer saját gyárában, olcsó elektromos energiával 
tudott ipari méretű olvadékelektiohziseket vegezni. Ez jelentős kémiai eredmény volt, mert olcsó 
alapanyagokból tudta előállítani a különleges tulajdonságú fémeket. Az ozmiumot és wolframot 
követően a cériumot is. Utóbbi ismét nagy anyagi és vegyészi sikert hozott Auernek, mert -  az 
első világháború idején -  különösen nagy szükség volt „gyújtószerszámra”. Felfedezte az optimális 
összetételű cérium-vas pirofóros ötvözetet, ami tűzkő készítésére volt alkalmas. Ehhez az olcsón 
előállított tűzkőhöz már „csak az úgynevezett benzines öngyújtót kellett feltalálnia. (A Klagen­
furt közeli Althofenben talalhato Auer-muzeum öngyujto-gyujteményéről is nevezetes )
Az ipari elektrokémián kívül Auer fejlesztette ki a frakcionált kristályosítást, mellyel igen 
hasonló oldékonyságú vegyületek különíthetők el egymástól. Először az ytterbium-ércek alko­
130
10.23716/TTO.16.2009.22
tóinak szétválasztását oldotta meg az oxalátok frakcionált kristályosításával, majd az 1910-es 
években R u t h e r f o r d  laboratóriuma részére radioaktív urániumsókat készített ezzel a mód­
szerrel. A 20. század elején Auer üzemei látták el Európa kutató laboratóriumait nagy tisztaságú 
földfém-sókkal.
Auer egész életében hasznosította a heidelbergi egyetemi évei alatt, Bunsentől és Kirchhofftól 
tanult spektroszkópia (spektrálanalízis) módszerét. Ha az atomok, vagy atomcsoportok az ener­
giát foton alakjában veszik fel, bizonyos -  diszkrét -  hullámhosszúságú fényt elnyelnek. Ezért a 
homogén fehér fénnyel történő megvilágítás esetén, az anyagon (annak gőzén) keresztülhatolva, 
ebből bizonyos hullámhosszúságúak (színűek, azaz energiájúak) gyengülnek. A jelenség a szivár­
vány színű folytonos képen előtűnő sötét sávok ill. vonalak formájában látható. így képződik az 
abszorpciós spektrum (elnyelési színkép). A sávok számából és egymáshoz való viszonyából a gőz 
összetételét lehet megállapítani.
Gőzök vizsgálata asztali spektroszkóppal: a jód és a nitrogénoxid vonalas spektruma.
(A vonalak száma, helye és vastagsága egyedien jellemző a kémiai szerkezetre vagy elemre.)
Ezzel az egyszerű eszközzel -  a prizmas spektroszkóppal -  Auer egymaga négy elemet fedezett 
fel: 1885-ben a neodimiumot (60Nd) és prazeodimiumot (6)Pm) 1905-ben az ytterbiumot (7°Yb) és 
a lutéciumot (71Lu). A felfedezésekkel és elnevezésekkel kapcsolatos piioritási viták nem csökken­
tették Auer érdemeit, de a sokak szerint kiérdemelt Nobel-díjat nem kapta meg.
A fény és színek világa -  ami Auer egész munkásságát meghatározta -  fotográfiai érdeklődé­
sében is megnyilvánult A jelentős vegyszerismeret és laboratórium birtokában Auer foglalkozott 
elsőnek az akkor felfedezett színes fotográfia ausztriai meghonosításával. (Ausztria első színes
fényképe Auer önarcképe volt.) ,
Auer egyetemi hallgató társai vagy kortársai között sok kiváló magyar vegyesz tálalható (Je d ­
lik , Z em p lén , G r ó h , B u c h b ö c k , W in k le r , H an k ó , L e n g y e l, W a r t h a  T h an  I lo s v a y  G ö r ­
gey, Irin y i, Szily, P f e i f e r ,  B u g a rsz k y , Fabinyi személyesen ismerhettek) ezért különös, hogy a 
magyar tudománytörténet nem tartja számon Auerrel való kapcsolatukat pedig Auer magyaror­
szági érdekeltségei a gázvilágítás és izzólámpa gyártás honi történetéből jól kiolvashatok.
Auer sikereire jellemző, ho gy  jellegzetes arcképe -  ma mar forgalmon kívül, -  penzjegyen es 
bélyegen is megjelent. M indent megkapott a sorstól, amit egy tudós, egy feltalalo kaphatott, de 
biztos elméleti tudása és átlagfeletti szorgalma volt e teljes e et a apja.
131
10.23716/TTO.16.2009.22


Auer, a kémikus

Orosz, Diána

OROSZ DIÁNA
Ponyva, mint textília 
és annak története
Az emberiség történelmének egyik legrégebbi, legsokoldalúbb textíliája a ponyva. Felhasználási területei az idők 
során bővültek és a technikai újító eljárásoknak köszönhetően differenciálódtak.
A ponyvát m a úgy jellemezhetnénk, mint egy műszaki textíliát, amely a len-kenderipar legjellemzőbb gyártmánya. 
Készülhet pamutból, lenből, kenderből, félkenderből és ezek keverékeiből. Szövési, kikészítési eljárásai, elsősorban  
az impregnálás, az egyes felhasználási területekhez igazodnak. A szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat által 
1967-ben kiadott Műszaki Textiltermék katalógusban mintegy 50-féIe ponyvatermék található. A ponyvát szinte 
minden területen alkalmazták és alkalmazzák napjainkban is. Ebből a repertoárból most két területet szeretnék 
részletesebben bemutatni. Mindkettő a szórakozáshoz és a kultúrához, illetve a technikához kapcsolódik. Az egyik 
a szabadtéri szórakozás, a majálisok világába kalauzol el bennünket, illetve a korai vidámparkok találmányaihoz. 
A másik szorosan kapcsolódik az előbbihez: a cirkuszok és a színház, illetve a szcenográfia területe.
Az emberiség történelmének egyik legrégebbi, legsokoldalúbb textíliája a ponyva. Felhaszná­
lási területei az idők során bővültek és a technikai újító eljárásoknak köszönhetően differenciá­
lódtak.
A ponyvát ma úgy jellemezhetnénk, mint egy műszaki textíliát, amely a len-kenderipar leg­
jellemzőbb gyártmánya. Készülhet pamutból, lenből, kenderből, félkenderből és ezek keverékei­
ből. Szövési, kikészítési eljárásai, elsősorban az impregnálás, az egyes felhasználási területekhez 
igazodnak. A szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat által 1967-ben kiadott Műszaki Textil­
termék katalógusban mintegy 50-féle ponyvatermék található.Ezek között szerepelnek a sűrűn 
szövött, gyakran impregnált vitorlavaszon, a taska- es boröndvaszon, a bank- es penzeszsakok 
különböző ponyvaszövetei, a malom- és mezőgazdasagi terményzsákok, a reluxa- és napernyő­
ponyva, az autótakaró ponyvák, a színes, csíkos, kender- és pamutponyvák, a cipővásznak pony­
vái és a díszletvászon. Ahogy a műszaki textiltermékek katalógusából is látható, a ponyvát szinte 
minden területen alkalmazták és alkalmazzák napjainkban is. Ebből a repertoárból most két te­
rületet szeretnék részletesebben bemutatni. Mindkettő a szórakozáshoz és a kultúrához, illetve a
technikához kapcsolódik.
Az egyik a szabadtéri szórakozás, a majalisok világába kalauzol el bennünket, illetve a korai vi­
dámparkok találmányaihoz. A másik szorosan kapcsolódik az előbbihez, a cirkuszok és a színház, 
illetve a szcenográfia területe. Mindkettőt felöleli, össze- és átfogja a művészet és a művészettörté­
net, amelyeken keresztül vizsgálom a ponyvát.
SZÍNHÁZ
Időrendben a színházban, illetve annak kezdeti formáiban jelent meg a ponyva. Az ókori, 
klasszikusnak tartott görög-római színházban is használtak mar d,szóelemeket és háttérké­
peket. Itt alapvetően a táj szolgált kulisszaként, illetve a szmeszek nagy tavolsagban is látható
153
10.23716/TTO.16.2009.26
maszkjai domináltak az előadások alatt. M a r c u s  V a le r iu s  M a r t i a l i s ,  a feltételezhetően i. sz. 
38-ban született római költő, epigrammaíró „A tág Lydia” című versében megtaláljuk a pony­
va első, korai dokumentált megjelenését: ,,(...)m int színházunkban, hogyha ponyva la z u l( ..J .  
Eszerint a ponyvát esős idők alkalmával feszítették ki a kör alakú színház felett, hogy a több 
napig tartó ünnepségek, előadások alkalmával védjék a nézőket és a színészeket a zord időjárási 
körülményektől.
A középkori vásárok és piacok elmaradhatatlan látványosságai voltak a vándormímesek és 
vándorszínészek, a „csepűrágók”, akrobaták és artisták, akik városról városra, faluról falura jár­
tak és előadásaikkal szórakoztatták a közönséget és kalapozták össze tiszteletdíjukat az előadások 
végén. Ekhós szekérrel jártak. Az ekhó egy szekér fölé emelt építmény volt: fa-, később fémvázra 
erős, nyers, néha színes ponyvát húztak, amely védte az utazókat es a szállítmányt is. Az 1712- 
ben készült Szepesbélai mintakönyv egyik szabásmintáján gazdagon díszített ekhós szekér épít­
ményének rajza látható. Ez tekinthető a 20. 
századi lakókocsik ősének, amelynek ezen 
első példányait Európa-szerte használták, a
19. századi vásározó románoktól a magyar 
fuvarosokon keresztül az amerikai pioní­
rokig. A kocsi gyakran festett volt, kívül 
igen díszesen, hogy már messziről felis­
merhessék (korai reklám), belül a fa- vagy a 
ponyvaborítást festették ki, gyakran semle­
ges, több játék hátteréül szolgáló tájképpel. 
Volt, hogy a mozgatható falú szekér oldalát 
egyszerűen lehajtották az előadások alkal­
mával, mintegy mozgó, azonnal felállítható 
színpadot rögtönözve a piactéren. Belsejé­
ben festett kulisszaként szolgáló ponyvate­
kercsek, ponyvafüggönyök voltak elhelyez­
ve a színészek jelmezei mellett.
Csíkos mintázatú, „klasszikus” bohózatokhoz, vásári 
bábjátékokhoz használt, pamutponyvából készült 
mutatványos sátor. Anglia, 1857-től napjainkig.
A 13-14. században a színjátszás meg­
jelent a templomban is, majd a vallási 
körmenetekkel kikerült a templomból a 
templomi kapuk elé, később a piactérre, a 
főtérre. Ez volt a Krisztus szenvedéstörté­
netét jelmezes színészek által bemutatott 
passiójáték. A mirákulum a 14. században 
jelent meg és fokozatosan terjedt el német 
és francia nyelvterületen. A mirákulumot, amelyből a középkor jellegzetes műfaja, a szentek le­
gendáit feldolgozó misztériumjáték alakult ki, már magas, ácsolt, egymás mellé állított színpad­
okon mutatták be. Kezdetben vándorszínészek hordozták az országutakon a szekerekre épített 
hármas színpadképeket, amikor a menny, a föld és a pokol egy-egy szekeret kapott dobogóként. A 
moralitás esetében a hármas szekérszimbolikából eltűnik a menny és a pokol, s marad a földi szín, 
a polgári szobával, enteriőrrel. A díszletszekerek előzményei a kora középkorra, a 11-12. századra 
tehetőek, s a „biblia pauperum modernorum”-mai (szegények bibliája) kezdődtek. Az írástudatlan 
nép művelését szolgálták ezek a többnyire főként ponyvára vagy fára festett jelenetek, amelyeket a 
„mutogatok” készítettek és zenés, énekes előadás keretében mutattak föl, vagy hordoztak körbe a 
piactéren, eredetileg bibliai jelenetek tanítása céljából.
154
10.23716/TTO.16.2009.26
Id. P i e t e r  B r u e g h e l  1559-ben készült festményén, a „Farsang és Böjt harcán ’ a vallási kör­
menetek és a világi elemekkel vegyült színjátszás folyamatára láthatunk példát. Ez egyfajta rituális 
tavaszünnep, télbúcsúztatás volt. A festményen látható a nagy, kövér Farsang uraság s vele szemben 
a vézna, beteges Böjt asszony kicsi, színesre festett, kerekes kocsikkal, „mozgó színpadokkal”. Bal 
oldalon ponyvával fedett szimbolikus tárgyakat hordoznak. Az úrnapi kocsi keréken mozgó dísz­
letszínpad volt, könnyű, ácsolt faszerkezettel, melyre ponyvát feszítettek és arra hátteret festettek.
Egy ilyen kocsi rajza maradt fent 1646-ból, egy szerepkönyvből. Szintén szerkezet fedezhető fel 
Dennis Van A ls o o t  hat pannóból álló festményciklusának 3. és 4. darabján. Az 1615-ben készült 
festmények a 14. századra visszanyúló Ommegangot mutatják be. Az Ommegang jellemző vallási 
felvonulás volt Európa-szerte, sok közülük máig fennmaradt és virágkarneválhoz hasonló látvá­
nyossággá vált. A brüsszeli körmenetet azonban eredeti pompájához és rendeltetéséhez méltón 
tartják meg minden évben Németalföldön, a felvonuló kocsik gazdagon díszítettek és oldalfalukat 
festett ponyvák borítják, olykor a színpadokon kisebb jeleneteket játszanak a színészek, a szintén 
festett kulissza előtt. A cambriai könyvtárban őrzött eredeti, 1514-es szerepkönyvből származó 
színezett rézmetszet tipikus vándorkomédiás színpadot ábrázol, amely fából készült, elhúzható 
kulissza függönnyel, festéssel, kis görög mintázott maszkkal a függönytartó rúd tetején.
A 19. század közepén készült Angliában egy színes akvarell,(feltehetően London egyik főte­
rének tövében felállított színpadsort ábrázol), amelyen a szereplők az egyes jelenetek bemutatá­
sa után vándoroltak színpadról színpadra, kiküszöbölve a díszletváltoztatás problémáját. Az első 
színpadon festett plakátokat láthatunk a színdarabra jellemző képekkel, a színészek nevével és a 
játékidő feltüntetésével. Feltehetően ponyvára, sűrű szövésű vászonra festették a plakátot, talán 
a papír drágasága miatt, amit a vándorszínészek szerény anyagi körülményei nem engedhettek 
meg számukra. Igazi technikai vívmányokat a reneszánsz polihisztor művészei és feltalálói hoztak 
a festett ponyvák és egyéb színpadi mozgó mechanikai szerkezetek sorába. L e o n a r d o  d a  V in­
c i  nemcsak művészeti munkásságával, de számos ötletes, különleges színházi látványosságával 
is öregbítette hírnevét, amelyek elkészítéséhez számtalan találmányát és technikai-tudományos 
kísérletének eredményeit felhasználta (mozgó „deus ex machina”-k , forgó-mozgó színpadi szerke­
zetek, süllyedő-emelkedő díszletelemek, „repülő” szárnyas lovak -  mind festett, vagy nyers pony­
va felhasználásával).
A színházi díszlettervezés igazi fénykora a barokk volt, számtalan újításával, nagy és látvá­
nyos gépezetekkel és hatalmas festett kulisszákkal (B a ld a s s a r e  P e ru z z i, G á sp á ré  és C a r l o  
V ig a r a n i , C a r l o  és F e r d in a n d o  B ib ien a), majd a rokokó korának illuzionista operaszínpada 
tökéletesen megfestett vedutáival ( C a n a l e t t o  egy ideig díszletfestő volt, majd korának legkere­
settebb vedutafestője) -  ezek mind sűrű szövésű ponyvaszövetre készültek. A párhuzamos sínpá­
rokon mozgatható táj- és életképeket ábrázoló kulisszák alapanyaga a lenvászon volt. Eire olajfes­
tékkel dolgoztak, amelyet speciális firniszekkel és lakkokkal rögzítettek és impregnáltak.
A 19. században a rikkancsok által terjesztett napilapok színes litográfiái, karikatúrái is bővel­
kednek színházi háttérfestmények ábrázolásaiban (H o n o ré  D au m ier, G u sta v e  D ó ré ) .
Igazi kuriózum a világ legöregebb, fennmaradt színháza, a svédországi Drottningnholmi Kirá­
lyi Színház, amely 1766-ban épült, s eredeti állapotban vészelte át a történelem évszázadait, majd a
20. század végén átesett restaurálás után jelenleg teljes, eredeti pompájában tündököl. Különleges­
sége a 18. századi színpadokra jellemző „telarik” használata. A J e la r i  egy, az ókori görög-római 
színházakban is használt háromoldalú díszletfal, amelyet egy fa-, később fémtengely körül foigat- 
tak, mindhárom oldalán más-más felvonáshoz tartozó háttér volt. Oldalai festett ponyvák voltak.
Ez volt a kezdeti és később bevált változtatható díszlet legegyszerűbb megoldása. A telankat egy­
más mögé, perspektivikusan helyezték el, így a zsinórpadlásról leereszthető, illetve a sínpárokon
155
10.23716/TTO.16.2009.26
mozgatható kulisszákat is helyettesíthették.
A Drottningholmi Királyi Színház igazi 
különlegessége a két mechanikus szerke­
zet. Az egyik szélfúvást imitáló találmány, 
amely egy faszerkezeten álló fahenger volt, 
benne kövek voltak elhelyezve, a dobra na­
gyon erős ponyvavászon, vitorlavászon fe­
szült. A kereket forgatták, s a kövek az erő­
sen megfeszített dobhártyáról a kerékfogak 
között visszaverődve mennydörgésszerű, 
vagy kisebb kövek esetében esőzés hangját 
adták. A másik mechanika ugyanilyen fa­
vázon állt, rajta egy nagyobb fahenger, erre 
ponyvavászon volt ráterítve, amely a kerék 
forgatásakor ki- és belengett és ez nehéz, 
sűrű szövésű anyag alkalmazásakor fémle­
mezéhez hasonló zengő hangot adott.
A hagyományos, barokk kori, illetve
19. századi színpad- és díszlettervezési, il­
letve díszletépítési eljárások nagymérték­
ben megváltoztak. Részben a 20. századvégi 
minimalista színpad design miatt, részben 
a felhasznált anyagoknak köszönhetően. A 
festett kulissza még mindig létező eleme a 
színpadi látványvilágnak, főleg ha a klasszikusnak számító operáról, vagy balettről van szó, bár ezt is 
kezdi kiszorítani a mindenütt hódító és magának egyre nagyobb teret követelő médiaművészet és a 
vetített háttérfestmény, háttérkép. A kezdetben tűzveszélyes len-pamut ponyvát, amely tűzmentesítő 
impregnálást kapott, kezdi kiszorítani a speciális fekete és sötétkék színekben elterjedt díszletanyag, 
amelyet már akrillal, szintetikus festékkel festenek meg.
A FALÓTÓL A VIDÁMPARKIG
A körhinták vagy más néven ringlispílek fénykora az 1900-as évek voltak. Angliától kezd­
ve Németországon keresztül Bécsig rengeteg fajta és stílusú körhinta létezett. Magyarországon a 
nemrégiben restaurált Fővárosi Vidámpark körhintája a legszebb. Meg kell még említeni a vidám­
park-állítás másik formáját, az utazó vidámparkot, mely gyakran a vándorcirkusszal és vándor­
színházzal társulva működött és utazott városról városra. A faluba eljutó, gyakran cigányok által 
működtetett színészi, cirkuszi, bűvész és akrobata előadókból álló társulatok állították fel a falu 
mezején vagy a szabad téren a körhintát. A ringlispíl forgáscentrumában a rúd köré általában egy 
favázat vagy hengert, több esetben sokszögű faépítményt emeltek. Elterjedt szokássá vált idővel a 
forgástestre feszített, kasírozott papírt vagy textilanyagot kifesteni.
Az ábrázolások között megjelentek a népies motívumok, a balladák világának szereplői, a nép­
dalok alakjai, a népmesék figurái és más mesés elemek. Utóbbiak nemcsak a festett ponyván tűn­
tek fel, hanem a körhinta állat- és mesefiguráiban is visszaköszöntek. Jól láthatóak az 1900-as évek 
idejéből származó korabeli, archív képeslapokon és fényképeken, amelyeken a H ans C h r isit ia n  
ANDERSEN-mesék alakjaitól, a Grimm testvérek mesevilágán át számtalan monda és rege eleve­
nedett meg.
Drottningholmi Királyi Színház „deus ex machinája”. 
A szélfúvást és vihart imitáló szerkezet. 1766
156
10.23716/TTO.16.2009.26
A szabadtéri ünnepségek állandó szereplői, mind a vidéki-falusi, mind a nagyvárosi közegben 
a sátrak és a pavilonok. Anyaguk változott csak az idők során, a természetes len-kender ponyvát 
kiszorította és felváltotta a szintetikus szálasanyag. Ilyen ponyvaszerkezet a céllövő és vurstlis sá­
tor, a cirkuszi sátor, a sörsátor, az ideiglenes étterem, a mobil pecsenyés sátor, a vattacukorárus 
bódé, a törökmézes ponyvabódéja.
PONYVA AZ UTCÁN
Az utcakép egyik meghatározó eleme az előtető, a ponyvatető és az árusbódé. A történelem 
legkorábbi civilizációi óta ponyvával oldották meg az árnyékolást az utcán és a lakóhelyen is. Meg­
találhatjuk az ókori Pompeji utcáin (a pallaárusok standjai), a középkori város piacain (a kézmű­
vesek leterített ponyvái), a 19. századi európai nagyvárosok sikátoraiban és belvárosaiban (felál­
lított kioszkok) éppúgy, mint a modern metropoliszok nyüzsgő utcáin (hot-dog és virágárus). A 
vásárok kedvelt, kezdetben a népművelést szolgáló, olcsóbb kiadású könyvecskéi, majd a népi ka­
lendáriumok és korai betyártörténetek, később az előfizethető, ciklikusan megjelenő szórakoztató 
irodalmi tömegtermelésként írt történetek a ponyvairodalom gazdag repertoárjából kerültek ki. Az 
irodalmi ponyva jelentős sti­
lisztikai és tartalmi átala­
kuláson ment keresztül, s a
20. században megszületett 
a két nagy népszerűségnek 
örvendő, szubkultúrákat 
felölelő társadalmi vetületű 
„comics”, a képregény, és az 
elsősorban amerikai ponyva 
vagy lektűr.
A fentiekből jól látható, 
hogy a ponyva hány külön­
böző területen és milyen 
sokféle feladatot látott el 
az idők folyamán. Legyen 
szórakozás, kultúra vagy 
művészet, a ponyva min­
denhol jelen van, fizikai 
formában vagy átvitt érte- Pamutponyváról készült mikroszkopikus felvétel.
lemben.
Válogatott szakirodalom
Brown, John Russel (föszerk.): Képes színháztörténet. Magyar Könyvklub, Budapest, 1999.
Danke Imre: Régi vásáraink világa. KLTE Néprajzi T a n s z é k ,Debrecen, 1992. Folkó, és etnográfia. 71.
Hegedűs Géza - Kónya Judit. Kecskeének -  azaz két és fél évezred drámatörténet«. Gondolat Kiadó, Budapest, 1969. 
Jalsonzk, Katalin - Tomsks Emőke: A tegnap világa. Magyarországi városok a századfordulón Írásban és képben
Officina Nova, Budapest, 1992.
Keresztes Gyula: Marosvásárhelyen vásár tartatik. Kriterion Kiadó, Bukare ,
Paturi, Felix R.: A technika krónikája. Officina Nova, Budapest, 1991.
157
10.23716/TTO.16.2009.26
Porzó (Ágai Adolf): Utazás Pestről Budapestre 1843-1907. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejé­
ből. Pallas, Budapest, 1908.
Bakó László -  Faragó László -  Sas Lászlóné:„Müszaki Textiltermék Katalógus”. Kenderfonó és Szövőipari Vállalat 
kiadványa, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Készült az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság irányításával, 
Szeged, 1967. TM, Dr. Endrei Walter Könyvtár: A _2018.
Domonkos Ottó: A magyarországi céhes szabók mintakönyvei 1630-1838. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1997. 
TM, Dr. Endrei Walter Könyvtár: B_1269.
Cesare Orselle -  Eduardo Rescigno -  Renato Caravaglia -  Rubens Tedeschi -  Giorgio Lise -  Rodolfo Celletti: Európa 
Zenéje sorozat: Az opera születése. Zeneműkiadó Budapest, 1986.
Giorgio Lise -  Eduardo Rescigno: Európa Zenéje sorozat: A 18. századi opera Scarlattitól Mozartig. Zenemű Kiadó, 
Budapest, 1986.
Orosz Diána: Mi is az a ponyva? tanulmány. Ponyva/ Tarpaulin kiállítási katalógus. A Textil- és Textilruházati Ipartör­
téneti Múzeum (Textilmúzeum) kiadványa. Budapest, 2008.
Loszmann Dávid: Magyarországi barokk kastélyszínházak, http://arch.eptort.bme.hu/27/271oszman.htm
A szerző címe:
Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum
Budapest
e-mail: diana.orosz@gmail.com
158
10.23716/TTO.16.2009.26


Ponyva, mint textília és annak története

Kuti, László

Agrogeology

Papp, Klára

Püski, Levente

Arisztokrata életpályák és életviszonyok

German

Castrum Bene 11 : Terminologie und Typologie in der Burgenforschung

Fazekas, Tamás

Merkely, Béla

Papp, Gyula

Tenczer, József

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia

Bajáki, Rita

Bujdosó, Hajnalka

Monok, István

Viskolcz, Noémi

Zvara, Edina

Magyarországi magánkönyvtárak : 4., 1552-1740

Oláh, Róbert

Székely, Júlia

Protestáns intézményi könyvtárak Magyarországon, 1530-1750 : jegyzékszerű források

Biró, Marianna

Lelleiné Kovács, Eszter

Kröel-Dulay, György

Horváth, Ferenc

29
A KISKUNSÁGI HOMOKVIDÉK TÁJÖKOLÓGIAI 
TÉRKÉPE
Biró Marianna1, lelleiné kovács esZTer, kröel-Dulay GyörGy és HorváTH Ferenc
Kivonat
A Kiskunsági homokvidék tájökológiai térképe lehetôséget teremt a régió elmúlt év-
tizedekben jelentkezô súlyos problémáinak újfajta megközelítésére és változásainak 
tájszintû, kvantitatív elemzéseire. Térképi alapul szolgálhat a lokálisan és táji léptékben 
gyûjtött botanikai és zoológiai adatok kiterjesztéséhez, regionalizálásához, településso-
ros vizsgálatokhoz, az ökoszisztéma szolgáltatások elemzéséhez, valamint az ökológiai 
és a társadalmi-gazdasági folyamatok együttes kutatásához.
Bevezetés
A DunaΩTisza közi táj természeti állapota a regionális talajvízszint süllyedés, valamint 
a 20. század végi társadalmi-gazdasági folyamatok hatására napjainkban igen gyor-
san romlik. Leglátványosabban a Kiskunsági-homokhát alakul át, ahol az egymással 
mozaikoló természetközeli és kultúrtáj együttesen, szorosan egymásra hatva változik. 
Ezek a folyamatok három szinten, lokális, táji és regionális léptékben kapcsolódnak 
össze és hatnak az ökoszisztéma-szolgáltatások2 mértékére, minôségére és mintázatára 
(Kelemen és mtsai 2008). Legfôbb tendenciái a természetközeli élôhelyek kiszáradása és 
jellegtelenedése mellett a parlagosodás, a tanyák elhagyása és az ültetvény erdôk folya-
matos területi növekedése. A jövôbeni változások elôrejelzéséhez, valamint a homokvi-
dék hosszú távú ökológiai folyamatainak kutatásához és modellezéséhez (Kovács-Láng 
és mtsai 2008) egy olyan térképi adatbázisra van szükség, amely a természetközeli és a 
kultúrtáj elemeit egyaránt részletesen tartalmazza. Ehhez rendelkezésünkre áll egyrészt 
a CORINE felszínborítási térkép (Büttner és mtsai 2004, FÖMI), amely elsôsorban a 
közvetlen emberi hatás alatt álló táji mintázatot írja le, másrészt a DunaΩTisza köze 
1  mariann@botanika.hu
2   Ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezzük azokat a javakat, amelyeket az ökoszisztémák a társadalom számára 
biztosítanak (bôvebben lásd. Millennium Ecosystem Assessment 2005). Ökoszisztéma szolgáltatás tehát pl. a 
természeti környezetbôl nyert élelmiszer, víz, takarmány, tüzelôanyag, tiszta levegô, de éppúgy a levegôben 
lévô széndioxid megkötése vagy akár az ökoturizmusra és a természetben való pihenésre nyíló lehetôség is.
30
aktuális élôhelytérképe (D-TMap, Biró, 
Révész és mtsai 2005, MTA ÖBKI), 
amely a természetközeli mintázatok 
részletes, regionális szintû adatbázisa.
Célkitûzés
A két térkép egyesítésével egy 
1:25 000 és 1:50 000 közötti méret-
aránnyal rendelkezô egységes térinfor-
matikai adatbázis kialakítását tûztük 
ki célul, a CORINE felszínborítási 
térképnél botanikailag gazdagabb in-
formációtartalommal és pontosabb 
mintázattal (D-TMap). A munka to-
vábbi célja és érdekessége volt a két-
féle foltrendszer (egy folttérkép és egy 
pontadatbázisból származó Thiessen-
poligontérkép) topológiai és tematikai 
egységesítési módszerének kidolgozá-
sa (Biró és mtsai, 2008).
A térkép készítésének módszere
1.  A „Kiskunsági homokvidék” nem tel-
jesen azonos területet fed le a föld-
rajzi értelemben vett Kiskunsági-
Homokhátsággal. Az ehhez történô 
új tájlehatárolás a következô tér-
képek és adatbázisok alapján tör-
tént: DunaΩTisza köze aktuális 
élôhelytérképe (Biró, Révész és 
mtsai 2005), DunaΩTisza köze 18. 
századi élôhelytérképe (Biró 1998), 
DunaΩTisza köze 19. századi táj- és 
élôhelytérképe (Biró és Gulyás 1999), 
az AGROTOPO és a Kreybig-féle 
talajismereti térképek (MTA TAKI), 
valamint az 1998–99-ben készült 
SPOT 4 mûholdfelvételek (FÖMI). 
Biró Marianna, lelleiné kovács esZTer, kröel-Dulay GyörGy és HorváTH Ferenc
12. ábra.  Topológiai és tematikai javítások az egyesí-
tett térképen: a) az egyesített térkép részlete 
a töredékpoligonokkal, b) töredékpoligonok 
eltávolítása (piros vonal), felülírás a CORINE 
térkép vízfelületeivel (kék), felülírás a D-TMap 
térkép egyélôhelyes poligonjaival (fekete), c) 
az egyesített  térkép egy részlete
a)
b)
c)
31
 A Kiskunsági homokvidék lehatárolása után a területet kivágtuk a CORINE 1:50 000 
és a D-TMap térképekbôl.
2.  A két térképbôl kivágott területet (Kiskunsági homokvidék) térinformatikai mûvele- 
tekkel egyesítettük, topológiailag (tördékpoligonok eltávolítása, felülírások), majd 
tematikailag javítottuk és egységesítettük (12. ábra). 
3.  A kiindulási térképek jelkulcsi kategóriáit (57 db D-TMap élôhelykategória és 78 db 
CORINE felszínborítási kategória) átsoroltuk a „Természetes és mesterséges öko-
szisztémák kölcsönhatásait” vizsgáló projekt (Rédei és mtsai 2008) növényzeti és 
tájhasználati típusaiba. 
4.  Az így kapott térinformatikai adatbázis hordozza a poligonok CORINE és D-TMap 
térképekbôl származtatott jelkulcsi kategóriáit, melyek alapján minden egyes poligon 
egy új élôhelyi besorolást is kapott. 36 500 poligonnak automatikusan, több mint 
20 000 poligonnak pedig egyedi mérlegelés után félautomatikusan vagy manuálisan 
adtunk új kódot. Az átsorolás egyfajta hierarchikus sorrend és szakmai döntések alap-
13. ábra.  A két térképrészletet összehasonlítva látszik azok eltérô részletgazdagsága és információtartalma. 
Bal oldalon: CORINE 1: 50 000 felszínborítási térkép részlete, jobb oldalon: a Kiskunsági homok-
vidék tájökológiai térképének részlete
a  k i s k u n s á G i  H o M o k v i D é k  T á J ö k o l ó G i a i  T é r k é P e
32
14. ábra. A Kiskunsági homokvidék tájökológiai térképe
Biró Marianna, lelleiné kovács esZTer, kröel-Dulay GyörGy és HorváTH Ferenc
33
ján történt. Bizonyos esetekben a foltokat egyedileg soroltuk be. Így mindkét térkép 
adatait megôrizve és figyelembe véve, a foltra legjellemzôbb élôhelyi besorolást vá-
lasztva egy olyan új térkép jött létre, amely a természetközeli és az ember által inten-
zíven használt tájról egységes, az eddigi térképeknél sokkal részletesebb informáci-
ót nyújt a botanikus szakma és a társtudományok számára egyaránt (13. ábra, 1. táb-
lázat).
Magyarország fel-
színborítási térképe 
(CORINE Land Cover)
A Duna–Tisza köze 
természetközeli 
élôhelyeinek térképe 
(D-TMap)
Kiskunsági homokvi-
dék tájökológiai tér-
képe
Területi lefedettség Teljes Nem teljes Teljes
Kultúrtáj ábrázolása Részletes Nincs Részletes
Természetközeli táj 
ábrázolása
Nem elég részletes Részletes Részletes
Adatok forrása Mûholdfotók Mûholdfotók és 1/3 
részben terepbejárás
CLC50, D-T Map, saját 
terepi adatok
Adattípus Vektoros: polygonok Vektoros: polygonok és 
ponttérképbôl képzett 
Thiessen-polygonok
Vektoros: polygonok és 
ponttérképbôl képzett 
Thiessen-polygonok
Méretarány 1 : 50 000 Polygonok: 1:25 000
Thiessen-polygonok:  
1: 50 000
1:50 000
Közelmúltbeli táját-
alakulás
Nem látszik Részben látszik Részben látszik
1. táblázat.  A CORINE 1: 50 000 felszínborítási térkép, a D-TMap élôhelytérkép és a tájökológiai tér-
kép fôbb tulajdonságainak összehasonlítása (az elônyösebb paramétereiket zölddel jelöltük). 
A táblázat legalsó sorában látszik a két térkép egy-egy részlete, illetve az egyesített és közös jel-
kulcsra hozott új térkép (a CORINE térképet a változások jobb láthatósága  kedvéért már az új 
jelkulcsra átkódolva mutatjuk be, a D-TMap térkép a saját jelkulcsával látható,  az egyesített tér-
kép pedig szintén az új, közös jelkulccsal)
a  k i s k u n s á G i  H o M o k v i D é k  T á J ö k o l ó G i a i  T é r k é P e
34
A tájökológiai térkép összesen 726 952 ha területet fed le a DunaΩTisza köze közpon-
ti homokvidékén. Poligonjainak száma mintegy 56 700 db (14. ábra). A térkép térinfor-
matikai adatbázisa hordozza az összemetszés során keletkezett foltok minden korábbi 
besorolását és adatát, vagyis késôbb, más feladatokhoz az eredeti térképek élôhelyi- és 
felszínborítási kategóriái alapján a foltok bármely újabb rendszer szerint átkódolhatók. A 
térkép felhasználása az alapjául szolgáló adatbázisok jellegébôl, kategóriarendszerébôl 
fakadóan bizonyos korlátokba is ütközik (pl. csak korlátozott mértékben használható 
lokális léptékben, illetve a parlagterületek elterjedésének meghatározására).
A térkép felhasználásának lehetôségei
A lokális és táji szinten gyûjtött adatok (botanikai, zoológiai, társadalomtudományi, 
pl. szociológiai vagy településsoros gazdaság-statisztikai adatok) értékeléséhez szük-
ség van azok regionalizálására. A térkép segítségével területi alapon kiterjeszthetôk 
és regionalizálhatók olyan terepbotanikai adatok is, mint pl. a több lokalitásban 
mért biomassza produkció, parlagregenerációs esély, szomszédosság függés vagy az 
élôhelyenkénti fajdiverzitás. 
A térkép lehetôséget teremt a DunaΩTisza közi hátság elmúlt évtizedekben jelentkezô 
problémáinak tájökológiai megközelítésére, változásainak kvantitatív elemzéseire, 
jövôben várható folyamatainak elôrejelzésére, továbbá a múltbeli hosszú távú vegetáció-
átalakulások kvantifikálására is (a következôkben ez utóbbihoz mutatunk be egy példát). 
A térkép eddigi alkalmazásai
A 18. század rekonstruált élôhelytérképének (Biró 1998) térinformatikai adatbázisba 
való beépítésével számszerûsíthetô adatokat kaptunk arról, hogy hol helyezkedtek 
el a 18. században nyílt homoki vegetációval borított területek (összesen több, mint 
200 000 hektár, Biró 2008). Ennek jelenleg már csak mintegy 4%-a természetközeli 
gyep, és szintén 4% körüli a nyárligetes buckás terület, miközben 30%-a szántóföld, 
18%-a tûlevelû ültetvény, 19%-a lomboserdô ültetvény, 7%-a tarvágás és erdôfelújítás, 
6%-a szôlô vagy gyümölcsös, 12%-a pedig egyéb élôhely. Számításaink szerint az egy-
kori nyílt homoki gyepek közel 45%-a vált ültetvény erdôvé a Kiskunsági homokvidék 
területén az elmúlt 200 évben. 
Irodalom
Biró M. 2008: A DunaΩTisza köze fásszárú vegetációjának átalakulása a 18. század 
óta, különös tekintettel a száraz homokterületekre. In: kröel-Dulay Gy., kalaPos 
T., MoJZes a. (szerk): Talaj-vegetáció-klíma kölcsönhatások. Köszöntjük a 70 éves Láng Editet. 
MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 23-38. 
Biró Marianna, lelleiné kovács esZTer, kröel-Dulay GyörGy és HorváTH Ferenc
35
Biró M. 1998: A DunaΩTisza köze vegetációja a 18. században. Áttekintô térkép, ere-
deti méretarány 1: 100 000. In: Molnár Zs. (szerk.) 2003: A Kiskunság száraz homoki 
növényzete. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, p. 30.
Biró M., Gulyás Gy. 1999: A DunaΩTisza köze élôhelytérképe a 19. század végén. 
Áttekintô térkép, eredeti méretarány 1: 25 000. In: Molnár Zs. (szerk.) 2003: 
A Kiskunság száraz homoki növényzete. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 
p. 32.
Biró M., lelleiné kovács e., kröel-Dulay Gy., HorváTH F. 2008: Combining remotely 
sensed and field data to develop a landscape ecological map. In: Török k., TorDa G. 
2008: GEO BON, model area for data integration: the Kiskunság region. European 
contribution to GEO BON, workshop, 25-27 September 2008, Cegléd, Hungary, 
pp. 11.
Biró M., révésZ a. és mtsai 2005: A DunaΩTisza köze aktuális élôhelytérképe. Folttérkép 
és 1: 400 000 méretarányú, áttekintô térkép, MTA ÖBKI, Vácrátót.
BüTTner Gy., MaucHa G., Bíró M., kosZTra B., PeTrik o. 2004: National CORINE 
Land Cover mapping at scale 1:50.000 in Hungary. In: Workshop CORINE Land 
Cover 2000 in Germany and Europe and its use for environmental applications, 
20-21 January 2004, Berlin, UBA Texte 04/04, ISSN 0722-186X, pp. 212-216.
keleMen e., PaTaki Gy., PoDManicZky l. 2008: Farming and ecosystem services in an 
environmentally sensitive area (Homokhátság). In: kovács-lánG e., kröel-Dulay 
Gy., BaraBás s. (eds): The Kiskun LTER: Long-term ecological research in the Kiskunság, 
Hungary. MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 21-22.
kovács-lánG e., kröel-Dulay Gy., BaraBás s. (eds.) 2008: The Kiskun LTER: Long-term 
ecological research in the Kiskunság, Hungary. MTA ÖBKI, Vácrátót, 82 pp.
réDei T., kröel-Dulay Gy., BaraBás s., lelleiné kovács e., sZaBó r., Török k. 2008: 
A network of long-term ecological and socio-economic research sites to study the 
effects of landuse change. In: kovács-lánG e., kröel-Dulay Gy., BaraBás s. (eds): 
The Kiskun LTER: Long-term ecological research in the Kiskunság, Hungary. MTA ÖBKI, 
Vácrátót, pp. 15-19.
a  k i s k u n s á G i  H o M o k v i D é k  T á J ö k o l ó G i a i  T é r k é P e


A Kiskunsági homokvidék tájökológiai térképe

Not a member yet