REAL-EOD

Maderspach, Kinga

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

MADERSPACH KINGA
Hidakat építünk
A 4000 embert foglalkoztató H o f m a n n  testvérek és M a d e r s p a c h  K á r o l y r ó l  elnevezett Ruszkabányai vasgyár, 
M a d e r s p a c h  K á r o l y  (1791-1849) mérnöki irányítása alatt 34 évig sikeresen működött. Termelésük és az üzem­
ből kikerült termékek minősége erősen meghaladta a többi hasonló gyár teljesítményét. A 19. század eleji eredeti 
dokumentumokra támaszkodva, akkori utazók és újságírók elbeszélése alapján tárul fel ennek a gyárnak a fejlődé­
se és hanyatlása, miközben M a d e r s p a c h  K á r o l y  hídmérnök és feltaláló életével is megismerkedünk.
1. ábra. M a d e r s p a c h  K á r o l y  (1791-1849)
Picture 1: Károly Maderspach (1791-1849)
Korunk építményei, találmányai, felfedezései az emberiség kísérletező és kutató kedvének kö­
szönhetők. Ennek a folyamatnak láncszemei azok a tudósok, mérnökök és kutatók, akik a maguk 
korában mindent megtettek, hogy alkotásaikkal a világ fejlődését elősegítsék. Ilyen volt a reform­
kor egyik kiváló férfiúja, M aderspach K á r o l y  (1791-1849),  aki tehetséges hídtervező és gépész- 
mérnök (l.ábra) volt. Irányított és fejlesztett egy ércbánya- és kohóüzemet, valamint a nevéhez 
fűződik egy találmány, a vonórudas ívhíd, melynek (2.ábra) lényege az erőátvitelekben rejlik. Ma­
gyarország első vashidait ezzel a technikával építette meg. Három hidat épített, és egy merész, 
három (3.ábra) illetve négypilléres tervvel, melyet Ferenczy István (1792-1856) szobrászművész 
alkotásai díszítettek volna, pályázott a Pestet-Budával összekötő állóhíd megépítésére is.
Károly hídjairól már sokan beszéltek előttem, nálam sokkal jobban értők, így én most arról az 
üzemről fogok beszélni, amelyet a Hofmann családdal közösen hoztak létre, de amely főleg az ő 
szervezésével és irányításával lett naggyá, a Hofmann Testvérek és Maderspach Károly Ruszkabányai 
Bánya- és Kohóművekről.
153
10.23716/TTO.17.2010.27
2. ábra. Karánsebesi Temes híd 
Picture 2: Bridge over the river Temes in Karánsebes
t  trs  r  A '/ftíX  s j j  tY / ftitfr á j /£s*rir.
•\ki
JVi
..11 .■ :•
A t  A p r «my
3. ábra. Pestet-Budát összekötő állóhíd pályázatra beadott terv 
Picture 3: Designs o f a permanent bridge connecting Pest and Buda submitted fo r  a competition
154
10.23716/TTO.17.2010.27
Ez a gyár 1823-ban jött létre Magyarország déli részén, a Bánságban, Karánsebestől északra, a 
Ruszkai havasok lábánál. Természeti adottságai csodálatosak, hegyei gazdagok ásványi anyagok­
ban és nemesfémekben. Sűrű erdő övezi a hegyeket, sziklás csúcsok tarkítják a tájat. A települést a 
Ruszka patak szeli át, melynek erős sodrása lehetővé tette a víz energiájának felhasználását. Ebben 
a környezetben minden adottság megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen a vállalkozás. Megépítették 
és igen magas fokra fejlesztették tulajdonosai az üzemet, mely az akkori Magyarország egyik leg­
nagyobb és legjobban működő vas-nemesfém bányája volt. 1823-1857-ig működött, és ez alatt az 
idő alatt mind technikailag mind szellemileg korát megelőző korszerű gyárrá nőtte ki magát.
Ám ennek a gyárnak szakadatlanul harcban kellett állnia a Kincstári bányahatósággal, a bécsi 
udvari haditanáccsal és a kormánnyal. Ennek ellenére az üzem eredeti célkitűzéseit, törekvéseit 
mégis megvalósította és hosszú éveken keresztül sok embernek munkát és kenyeret biztosított. így 
ír erről M a d e r s p a c h  K á r o l y  felesége, B u c h w a l d  F r a n c is k a  (1804-1880) naplójában:
„Az udvarnak ez az üzem, mint minden, ami Magyar- 
országgal kapcsolatos volt, érdektelen volt. Minden szellemi 
fejlődés, minden igyekezet valami jelentős dolog megvalósí­
tására, véteknek számított, amit a kormány minden módon 
megakadályozott és elnyomott.”1 (4.ábra)
34 évi sikeres működés után, 1857-ben kényszerű fel­
számolás alá kerül, és eladják az üzemet, a család összes 
ingó és ingatlan tulajdonával együtt. A vállalat ez időben 
2Vi millió pengő forint vagyonnal rendelkezett, ami mai ér­
téken nézve is rendkívül nagy összeg.
Hogy könnyebben átlássuk és megértsük az üzem 
nagyságát, technikai felszereltségét és helyzetét, kiemelnék 
pár tételt az eladási szerződésből. A Ruszkabányai művek 
felszámolásakor eladásra került 19 telepen fekvő bánya,
10 bányatelep, 4 zúzómű, ólomöntöde, söréttorony az 
ezekhez tartozó berendezésekkel együtt, 2 nagyolvasztó, a 
ruszkicai vasművek teljes berendezése, amihez hozzá tar­
tozott 2 lángkemence, körfűrész, fúvógépek, vízikerekek, 
csatornák, faúsztató berendezések és egyéb vízi művek. Két 
szénraktár, homokmalom, kvarc- és salakzúzó vízi fűrész. 
Ugyanilyen berendezések voltak Ruszkabányán, Nándorhegyen és Lunkányban is. A rendelke­
zésre álló adatok szerint 6 nagyolvasztóval és ugyanennyi lángkemencével bírt az üzem. Ismét 
csak összehasonlításként jegyzem meg, hogy a vasgyártásra vonatkozó statisztikai adatok szerint 
„a magyar szent korona országainak területén 1857-ben 83 nagy olvasztó-, 181 friss tűz-, 9 lángke­
mence, 47 kavaró kemence, 40 forrasztó kemence, 99 nyújtó kalapács, 11 kupolakemence, 9 lemez­
hengermű és 19 rúdvas hengermű dolgozott.2 Ezeken kívül eladásra kerültek lakóházak, beleértve 
a tulajdonosok 4 családi házát is, vendéglők, kórházak, iskolák, paplakok, tiszti házak, szülésznői 
lakás, kertek és szántók. Eladásra került egy 14.868 kát. hold nemesi birtok Lunkány területén, 
épületekkel együtt; a Zsil-völgyi összes szénbányászati jog 11 községben, valamint zsellérföldek, 
Hunyad megye hat különböző községében. Ezek nem adják meg a teljes képet, de érzékelhető a 
gyár kiterjedése és nagysága. Az új tulajdonosok a még ott dolgozókat ugyan átvették, de rövid 
időn belül elküldték minden ok nélkül, nyugdíjukat és illetményüket pedig nem fizették ki. A gyár 
jogutódja még évekig működtette az üzemet, egyre kevesebb haszonnal, míg a bányák teljes ki­
merülése után 1910-ben végleg bezárták a ruszkabányai műveket. így zárult le egy korszak és egy
hajdan sikeres vállalkozás élete.
De tekintsük végig mindazt, amit létrehoztak, és amit megvalósítottak, hiszen az ember iség
jövőjét, a szellemi fejlődést a technikai újítások, és az emberi tudás fejlődése viszi előie.
4. ábra. B u c h w a l d  F r a n c i s k a  (1804-
1880)
Picture 4: Franciska Buchwald (K. 
Maderspach’s wife)
155
10.23716/TTO.17.2010.27
Az első évben, 1823-ban a vállalkozás nyereségét egy igen gazdag ezüstbánya kiaknázása hozta 
meg, majd később ennek a hozadékából tudták elindítani a vasgyártást, ahol nagyarányú fejleszté­
sekbe kezdtek. Termelésük a minőséget is képviselte, nemcsak a hatalmas mennyiséget. Ennek egyik 
bizonyítéka, hogy az 1842-ben megrendezett első Magyar Iparmű kiállításon szép eredménnyel 
jeleskedtek. „Hofmann Testvérek és Maderspach Károly ruszkabányai bányaműgyártulajdonosok 
zöld és vörös ásványmázat (Glätte) szitáltan és darabokban, különböző nagyságú srétárut, vasöntvé­
nyeket, ú. m. bográcsokat, tepsit és arcképes szelencét továbbá egy takarékkályhát, ’s több vasércet és 
nyersvasat küldtek be.”..,, Hofmann és Maderspach urak 1823-ban indították meg nagyszerű munká­
lataikat, ’s termékeik értéke 1841 végéig már 2,565.406p. forintra ment. Az ezüstöt Károlyfehérvárra 
szállítják, egyéb érc- és árványtermékekből pedig Orsóvá, Bukarest, Krajova, Vidin, Beográd s b. 
sokat fogyaszt, elannyira, hogy ezúton 300.000 p. forintnál több jött az aldunai tartományokból 
hazánkba, a kir. kincstárnak pedig bányászatuk megnyitása óta érctized fejében 99.469 p. forintot 
fizettek a’ nevezett bányatulajdonosok, kiknek vállalatuk a honi műipar főbb díszei közé tartozik, ’s 
kiket ezennel hazafiúi bizalommal felszólítunk, hogy az iparegyesület gyenge intézetétől, nagyszerű 
műiparok méltánylásának szerény jeléül, az ezüst emlékpénzt szívesen fogadván, az 1843-i műkiál­
lításon az egyesületnek ’s a magyarhoni közönségnek alkalmat nyújtsanak gyáriparukat egész terje­
delmében ’s érdeme szerint méltányolhatni”.3
Az évek tapasztalata és K á r o l y  tehetsége meghozta azt a lehetőséget is, hogy hídterveit is 
megvalósíthassa és elkészítse első öntöttvas hídját Lúgoson, 1833-ban. Ezt a tervet folyamato­
san továbbfejlesztette, újabb ötleteket beleépítve találmányába. Összesen három hidat épített 
meg Dél-Magyarországon. A vállalkozás egyre több hasznot hozott és egyre több helyen tud­
ták elindítani a vasgyártást, néha igen nehéz körülmények között, hiszen a szállítás komoly 
gondot okozott. Képzeljük el, hogy 40 fogatból álló kocsisorra volt szükség kb. 20 tonnányi 
vas szállításához. Ilyen módon fuvarozták az erdőből a tűzifát és a faszenet is a kohókhoz és 
onnan az olvasztókhoz. Különösen az őszi időkben volt ez nehéz, amikor beköszöntött az esős 
idő, az utak nagy része járhatatlanná vált, s a fagyok beálltáig szünetelt a szállítás, és a hámorok 
sem működtek. Mindezek ellenére termelésük egyre nőtt. Üzemeikben 4000 ember dolgozott 
folyamatosan.
Életükről és körülményeikről olvashatunk az akkori hírmondóktól.
B ö h m  L e o n á r d : Geschichte des Temescher Banats című, 1861-ben megjelent művében szintén 
közöl leírást Ruszkabányáról:.
„Ruszkabánya szűk völgyben terül el, hosszan elnyúlva. Lakói románok és németek; néhány cigány 
is letelepedett itt. Mind bányászatból, kohó- és erdei munkából élnek. A gyárak Ruszkabányán kívül 
még három helyen vannak. Feljebb a völgyben, mintegy órányira van a nagyolvasztó, két új olvasz­
tókemencével és a nagyöntődével. Ez Ruszkica. Aztán, hatalmas őserdőben, átkelünk a Teu Ursu ne- 
vű-hágón, 3000 lábnyi magasságban. A gerincen átlépünk a határőr vidékből a megyei közigazgatás 
alá tartozó területre a lugosi járásba. A kohóvezetőség által épített jó  úton leereszkedünk a lunkányi 
völgybe, ahol a ruszkabányai müvekhez tartozó nagyolvasztó van üzemben, megszűnt, régebben 
nagyszabásúan berendezett vízgyógyintézet mellett.”4
Pa g e t  Jo h n  angol utazó tollából ezt olvashatjuk:
„Jó vezetés, rendszeres fizetés és állandó foglalkoztatás a lusta oláhot ipari művésszé, és a lenézett, 
kóborló, wsszindulatú cigányt ügyes, letelepedett munkássá változtatta. Hányszor jelentették ki ne­
kem Magyarországon ítélőképességet nélkülöző emberbarátok, hogy az oláhokat nem lehet munkára 
szoktatni, mert nem tudták elérni, hogy azok egyszerre, egy séma szerint megváltoztassák szokásai­
kat és életmódjukat, amelyek évszázadok során alakultak ki.”*
156
10.23716/TTO.17.2010.27
„A ruszkabányai vállalat felvirágzott, és a község majdnem kis várossá fejlődött. Lakossága túlnyomó 
részben Hofmannék alkalmazottaiból állott, és több nemzetiségű volt. Ezek mindenike külön részben 
vagy telepen lakott. Volt ott olasz, stájer, cseh és oláh falurész. Volt Ruszkabányán római katolikus és 
görögkeleti templom, továbbá iskolák, amelyeket a bányatársulat épített. A nép csendes, szorgalmas 
és engedelmes volt. Nem kellett semmiféle adót sem fizetnie, és mivel mindenkire jutott munka bő­
ven, nem volt közötte szegénység és az egész helységben nem volt egyetlen koldus sem. Ideális község 
volt ez, békés élettel, melyben a munkálkodás szórakozással váltakozott. A mai viszonyokhoz képest 
boldog állapotok!’*
Nézzük ismét, F r a n c is k a  asszony mit ír erről naplójában:
„Üzemeink lakossága 4000 lelket számlált, akik szakértelmünknek és szorgalmunknak köszönhették 
létüket, és akiknek nyugdíjáról is gondoskodva lett, akik emberségesen és barátsággal lettek kezel­
ve. Nyugdíjalapot létesítettünk (gazdag társládát), melyből idős és beteg dolgozóinkat részesítettük. 
Ezekre a ruszkabányai létesítményekre fordított összeg meghaladta az egymilliót.”7
A dolgozók és az üzem tulajdonosai állandóan azon voltak, hogyan tudják még jobban fej­
leszteni a technikát és növelni a termelést úgy, hogy közben a dolgozók érdekei ne sérüljenek. 
Minden szempontot figyelembe vehettek, amikor a gyár fejlődéséről gondoskodtak. Olyan meg­
hívott elismert szakembereket alkalmaztak, mint „Marsillon ( 1819- 1 8 7 3) francia mérnök, akinek 
az ellenőrzése alatt volt a ruszkicai öntöde.”* Itt gyártották le Bukarest összes öntöttvas vízvezeték 
csövét. Ugyanitt dolgozott egy gépészmérnök is, akit Svájcból, La Chaux de Fondból hozattak, és 
aki a legmodernebbül szerelte fel a ruszkicai vasmegmunkáló műhelyt. A műhelyben volt három 
esztergapad, két kovácstűzhely, három fúrógép és reszelővágó. Ide tartozott még egy öntőminta­
készítő asztalosműhely, továbbá kvarczúzó és homokmalom. Ugyanekkor a vasgyártás is folyt és 
a legjobb minőségű vasat szolgáltatta a gyár. A 34 év alatt termelésük és vagyonuk igen jelentős 
lett, ami sokakból féltékenységet és irigységet váltott ki, és mint említettem, a Kincstári bányaha­
tósággal is állandóan meg kellett küzdeniük létükért. Ezek a harcok, a sok áskálódás és hivatali 
bürokrácia útvesztőinek csapdája kikezdte az üzem vezetőségét is. Az alapító családok közötti 
viszony is megnehezült, és amikor elkövetkezett a szabadságharc ideje, már K á ro ly  sem volt túl 
fiatal. Egészsége is megromlott már ekkorra. Aztán bekövetkezett a feleségét ért tragédia 1849. 
augusztus 23-án, amikor Julius Haynau ( 1786- 1853) egyik századosa Ruszkabánya főterén meg­
vesszőztette F ran cisk át. Ekkor már nem látott más kiutat K áro ly  a maga és a családja, valamint 
a vállalat számára, mint az öngyilkosságot. Mivel az üzem szellemi irányítója elsősorban ő volt, 
halála után a vasmű társulatnak ez nagy veszteség volt és átmenetileg leállt az üzem működése. A 
család több tagját is letartóztatták és szabadulásuk után, igaz nem üldözték már őket, de nevük be­
került a „feketekönyvbe”. A határőrvidéki katonai parancsnokság, éppúgy, mint az osztrák uralom 
alá került bányahatóságok és a bécsi körök, most már teljes nyíltsággal és rosszindulattal kezelték 
a vállalat minden ügyét. Keresztezték annak minden tervét, és nem titkolták, hogy céljuk a vállalat 
boldogulásának megakadályozása volt. Ezek az állapotok kihatottak a bevételekre és a nemrég 
még dúsgazdag vállalat kezdett pénzhiánnyal küzdeni. M aderspach tetterős keze is hiányzott. A 
határőrvidéken a hatóságoknak döntő befolyásuk volt a vállalkozók boldogulására, mert a helybeli 
munkások és fuvarosok tekintetében a kerületi századostól tüggtek. Ha valaki nem tudta meg­
nyerni a maga pártjára a századost, annak esélye sem volt az érvényesülésre. Bécsben sem nézték 
jó szemmel, hogy Magyarországon ipar létesül, különösen, ha az a magyar honosok kezében volt. 
így ír erről a temesvári Grenzbote című napilap 1861. évi 27-47. számaiban:
»A sors csodálatos gondoskodása több ízben megmentette ezt a szép ipartelepet attól, hogy tűzzel és 
vassal elpusztítsák, amivel nemcsak fenyegették, hanem amit el is határoztak volt........Legkevésbé
Hofman O ttokár  feljegyzései pedig erről szólnak:
157
10.23716/TTO.17.2010.27
sem szándékozom, hogy föllebbentsem azt afátyolt, melyet 11 év borított azokra az irtózatos esemé­
nyekre melyek színhelye Ruszkabánya volt, de -  bár csak általánosságba -  érintenem kell ez esemé­
nyek következményeit, melyek a tűzzel-vassal való kegyetlen megsemmisítés helyett az éppen olyan 
biztos lassú elhalást vonják maguk után. A nemeslelkű Maderspach Károly halála, ki társigazgatója, 
tulajdonostársa és vérrokona volt a Hofmann fivéreknek, és csaknem valamennyi vezető tisztvise­
lőjük elfogatása és hosszabb ideig fogságban való tartása: mindez egy csapásra az egész szervezetet
kiemelte sarkaiból.....És mégis nyolc éven át tartott ez a szerencsétlen korszak! Majdnem érthetetlen,
hogyan volt lehetséges az egymásba fonódó bajok tartama alatt és azok ellenére valamennyi üzemi 
ágat megszakítás nélkül üzemben tartani, és ezzel 4000 lelket minden nélkülözéstől és bajtól meg­
menteni. Ennek alig akad párja az ipar történetébenl”9
Mikor végigolvassa valaki ennek az üzemnek és a benne élőknek a sorsát, nehéz elképzelni, 
hogyan tudták mindezt túlélni. Elgondolkodik ilyenkor az ember, hogy mi lehetett az, ami erőt 
adott, hogy e sok baj és gond mellett mégis élni és dolgozni tudjanak? Mitől tudtak annyi ember­
nek továbbra is segíteni, miközben magukra is oly nehéz idők jöttek ezekben az években. Talán 
a haza iránti hűség, az emberbaráti szeretet vagy az erkölcsi neveltetés? Azt gondolom, mindez 
együtt. Számukra a hazafiúi hűség, a „szent ügy”, volt a legfontosabb, ahogy Franciska asszony írta 
naplójában. De, ez nem létezhetett az egymás segítése és támogatása nélkül. Megkülönböztetés 
nélkül. Életük példamutató volt, mert céljuk csak egy volt: hogy felvirágozzék az ország.
Én, mint a Maderspach család utódja kötelességemnek érzem, hogy ezt a szellemiséget, melyet 
ők ránk hagytak örökül, tovább adjam mindenkinek, legfőképpen a családunk fiatalabb nemzedé­
keinek, kik szintén magukban hordozzák Károly és Franciska lelkét és szívét, és így közös fejlődé­
sünk alapjai lehetnek, lehetünk.
IRODALOM
1 Maderspach Károlyné: Emlékirat töredék, Budapest, MH Szabályzatkiadó Intézet és Központi Nyomda, 2005,13-14.
2 Netlexikon.hu ->Vas «  3. szakasz »  http://www.netlexikon.hu/print.php?fn=18rid=176648&tn=yrk_Erinv 
(2010.09.13. állapot)
5 Hofmann Henrik: Ruszkabánya története 1803-1857, Budapest, A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 
1944, 78. kötet, 15. szám, 247.
4 Hofmann H.: Uo.
Hofmann H.: Uo.
6 Hofmann H.: Uo.
7 Maderspach K.-né: I.m. 14.
8 Hofmann H.: I.m. 247.
9 Hofmann H.: I.m.267.
158
10.23716/TTO.17.2010.27


Hidakat építünk

Alpár, Erzsébet

ALPÁR ERZSÉBET1
Az iparjogvédelem szerepe és jelentősége 
a kreativitás - innováció -  versenyképesség
összefüggésében
A műszaki élet területén létrehozott szellemi alkotások jogi oltalmára vonatkozó ismeretek stratégiai jelentőségű­
ek mind műszaki felsőoktatási intézményeink, mind a hazai vállalkozások, mind az ország számára. A hazai cégek 
által benyújtott iparjogvédelmi bejelentések kis száma a kisszámú innovatív vállalkozás gyenge oltalmi tudatossá­
gáról, a szellemi tulajdonvédelem eszköztárának ismerethiányáról tanúskodik. Az előadás célja kettős: felvázolni 
az iparjogvédelem szerepét és jelentőségét a kreativitás -  kutatás-fejlesztés -  innováció -  versenyelőny összefüg­
gésében, másrészt bemutatni a Magyar Szabadalmi Hivatalnak a Nyugat-magyarországi Egyetemen megvalósuló 
iparjogvédelmi oktatási tevékenységét.
A Magyar Szabadalmi Hivatal nagy súlyt fektet a szellemi alkotások fajtáinak, és azok jogi oltal­
mára vonatkozó ismeretek oktatására a hazai felsőoktatási intézményekben. Céljuk, hogy minél 
több felsőoktatási intézményben, karon és szakon vezessék be ezt a tárgyat kötelező jelleggel.
A Magyar Szabadalmi Hivatal megbízásából 2006 óta oktatom a „Szellemi tulajdon védelme” 
című tantárgyat a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán. A tárgy kötelező jel­
legű az Alkalmazott Művészeti Intézet valamennyi hallgatója (leendő formatervezők, belsőépíté­
szek, alkalmazott grafikusok és ipari formatervezők) számára is.
A műszaki élet területén létrehozott szellemi alkotások jogi oltalmára vonatkozó ismeretek 
stratégiai jelentőségűek mind a hazai technikai irányultságú felsőoktatási intézmények, mind a 
hazai vállalkozások, valamint az ország számára is. A Magyar Innovációs Szövetség 2002-ben 
végzett felmérése alapján a kis- és középvállalkozásoknak csak kisebb csoportja, ezen belül is az 
ipar területén működő vállalkozások 2-3%-a tartozik az eredeti ötleteket kidolgozó, úttörő jellegű 
termékeket előállító, ún. tudásintenzív cégek közé (kb. 2000 cég). Az innovációt megvalósító cé­
gek közé a kis- és középvállalkozások 22-23%-a tartozik, míg a vállalkozások 75 %-a inaktívnak 
tekinthető az innováció szempontjából.2
A csekély számú innovatív vállalkozás közül is csak kevesen használják, ismerik a szellemi 
tulajdonvedelem eszköztárát. A hazai cegek altal benyújtott iparjogvedelmi bejelentések kis száma 
is erről tanúskodik.3
A szabadalmakat, védjegyeket, szerzői jogokat es a szellemi tulajdon egyéb formáit a legtöbb 
cégvezető még ma sem ismeri. A modern típusú, ún. tudás-alapú gazdaságban azonban új típusú 
verseny indult, amelyben a fizikai eszközök helyett a szellemi eszközök váltak a részvénytulajdo­
nosi értek es a versenyelőny első számú forrásává. Ebben a változásban rejlik a vállalatok számára 
a következő nagy kihívás, ki kell tapasztalni, mikent lehet a szabadalmakban rejlő erőt a lehető 
legjobban kiaknázni. A szabadalmak kihasználása megalapozhatja a szabadalom tulajdonjogából 
származó piaci előnyt, javíthatja a pénzügyi teljesítményt, és növelheti a versenyképességet.4 „A
178
10.23716/TTO.17.2010.31
szellemi tulajdont jól menedzselő vállalatok lesznek tehát a jövő nyertesei, a szellemi tulajdont rosz- 
szul menedzselők pedig lefognak maradni” 5
A SZELLEMI ALKOTÁSOKAT EREDMÉNYEZŐ FOLYAMAT LOGIKAI
KAPCSOLATÁNAK EGYES LÁNCSZEMEI
1. A kreativitás, mint az innováció egyik oki tényezője6
A kreativitásnak annyi definíciója létezik, ahány szerző erről a témáról ír.
Néhány megközelítést említve:
-  a kreativitás az ember azon képessége, hogy egységgé formáljon olyan tényezőket, amelyek 
máskülönben csak összefüggéstelen információk maradnának,
-  egymástól látszólag eltérő részletekből egyedülálló mintát vagy megoldást formál,
-  „a korábban össze nem függő struktúrák kombinációja úgy, hogy a keletkező egészből többet 
nyerj, mint amit beletettél”,8
-  „divergens gondolkodás a problémamegoldásban”,9
Az innováció szempontjából történő megközelítés szerint: a kreativitás a valóság jobb felhasz­
nálási módjára vonatkozó felismerésnek tekinthető.10
A sikeres innováció létrejöttéhez szükséges feltételek között tehát a kreativitás bizonyul az 
elsődlegesnek, a „sine qua norí’-nak, mely nélkül a többi tényező működésbe sem léphet.
A szervezeten belüli kreativitás megértéséhez azonban a kreatív emberi elméből, az egyéni 
kreativitásból kell kiindulni, ugyanis az egyéni kreativitás döntően meghatározza a szervezeti, a 
vállalati kreativitást is. Amennyiben az egyéni gondolat, az egyéni cselekvés hiányzik, azt sem­
miféle szervezet nem tudja pótolni, s az alkotási folyamat már az első láncszemnél megszakad. A 
szellemi alkotások létrehozásának folyamata tehát egy kreatív ember reális cselekvési folyamata, 
amely folyamat során az alkotó pénz, erő, energia, tehetség befektetésével szellemi alkotást hoz lét­
re. Az egyéni alkotási folyamatnak több fázisa van: előkészület, inkubációs fázis, illuminációs fá­
zis, verifikáció. Ezekre egyenként nem kívánok kitérni, csupán arra szeretném a figyelmet felhívni, 
hogy az alkotási folyamat minden egyes szakasza feltételezi, hogy az alkotó az adott tárgykörben 
szükséges tudással rendelkezzék. (Pl. aki nem rendelkezik a porlasztókról, vagy a porszívócsövek 
egymáshoz csatlakoztatási lehetőségeiről ismeretekkel, nem ismeri feladatukat, felépítésüket és 
működtetésüket, nem valószínű, hogy használható ötlettel fog előállni az adott tárgykörben, le­
gyen az illető bármilyen kreatív is.)
Ezzel kapcsolatban említem meg iskolai oktatásunk fontos szerepét mind általános iskolai, 
mind középiskolai, mind felsőoktatási intézményeinkben. Hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy 
a gyermekeinkben meglévő kreativitást tanulmányaik során megtartsuk, sőt, továbbfejlesszük, 
s felruházzuk őket olyan tudásmennyiséggel, amelynek birtokában -  egyéni kreatív képességeik 
kiaknázásával -  innovatív alkotások megvalósítására is képesek legyenek.
2. Az alkotói folyamat eredménye: a szellemi termék
A kreatív alkotói folyamat eredményeképpen létrejövő szellemi alkotások fajtája sokféle lehet. 
Az emberi elme a mindennapi élet számos területére vonatkozóan hozhat létre kreatív eredmé­
nyeket. Az alkotói folyamat irányulhat művészeti (képző- és iparművészeti, fotóművészeti, vagy 
zeneművészeti alkotások), irodalmi (vers, próza,regény, dráma, stb), vagy a tudományos élet 
(szakkönyvek,cikkek, előadások) produktumainak létrehozására. A kreatív elme alkotási folya­
mata irányulhat azonban a műszaki élet bármely területére is, és megnyilvánulhat például:
179
10.23716/TTO.17.2010.31
— egy új termék vagy eljárás kidolgozásában -  ekkor találmányról beszélünk,
— egy új szerkezet kialakításában -  ekkor használati mintáról beszélünk,
— egy tárgy egészének, vagy részeinek formailag új kialakításában -  akkor formatervezési min­
táról beszélünk.
Eme alkotási folyamatok során létrejött szellemi produktumok a materiális dolgokkal (pl. egy 
asztal, ruha, autó) ellentétben immateriálisak. Immateriális jellegükből kifolyólag pedig ezen al­
kotások felhasználása más, az alkotó személyétől különböző személy által nehezen ellenőrizhető, 
követhető. Eme immateriális dolgok meg nem engedett használata, jogtalan eltulajdonítása más 
személy által a technikai fejlődés következtében még egyszerűbbé és követhetetlenebbé vált. A 
találmányok egy részének, az ún. visszafejthető találmányoknak (pl. esztergagép) nyilvánosságra 
hozatalakor, piacra vitelekor az adott területen jártas szakember a találmányt lemásolhatja, majd 
piacra viheti. A másoló előnyösebb piaci helyzetbe kerül a terméket, eljárást kifejlesztő feltalálóval 
szemben, ugyanis a másolót nem terhelik az alkotási folyamat során felmerült költségek (K+F) és 
kiadások, így a piacon a másolt terméket a kifejlesztőnél alacsonyabb áron értékesítheti, s a termék 
eredeti fejlesztőjével szemben előnyösebb piaci helyzetbe kerül. Ezt úgy tudná a jogosult feltaláló 
megakadályozni, hogy fejlesztési eredményeit titokban tartja, találmányát nem osztja meg a társa­
dalom összes többi tagjával, a felhasználókkal.
A szellemi alkotások létrehozásának és a felhasználókhoz történő közvetítésének folyamatá­
ban részt vevők érdekei:
1. A feltaláló, a kreatív elme érdeke, hogy az alkotási folyamatba ölt befektetése (ideje, K+F 
költségei, munkája, tehetsége) megtérüljön, mind erkölcsi, mind anyagi szempontból ér­
tékelve legyen alkotói tevékenysége.
2. A felhasználók, a társadalom tagjainak érdeke, hogy az alkotási folyamat eredményekép­
pen létrejött termékeket minél szélesebb körben, minél kevesebb korlátozással tudják fel­
használni.
3. Az állam érdeke pedig az, hogy a kreatív emberi elme alkotásai nyilvánosságra kerüljenek, 
hozzájáruljanak a felhasználók tudományos, kulturális igényeinek a kielégítéséhez, és elő­
segítsék a technikai fejlődést.
Ezen szellemi alkotások létrehozásának folyamatát, valamint a folyamatban résztvevő sze­
replők érdekeit a jogalkotó egy, a materiális dolgokon felül álló, ún. abszolút szerkezetű „kvázi” 
tulajdonjog eszközével biztosítja. Vagyis: a kreatív alkotói folyamat eredményeképpen létrejött 
alkotásokra a feltaláló szerzőnek abszolút szerkezetű „kvázi” tulajdonjogot biztosít a szellemi ter­
mék meghatározott területen és ideig történő kizárólagos hasznosítására. Ennek a tulajdonjognak 
az egyetlen jogosítottja tehát a kreatív alkotó elme, az a személy, aki az alkotási folyamat során a 
szellemi alkotást létrehozta. A társadalom összes többi tagja a kötelezett pozíciójában van, ők kö­
telesek a jogosulti pozíció zavarásától tartózkodni, és a jogosult által létrehozott szellemi alkotást 
csakis a jogosult engedélyével használhatják. Az engedély nélküli használat jogosulatlan bitorlás­
nak minősül, melynek polgári jogi és büntetőjogi szankciói lehetnek.
3. Szellemi tulajdon menedzsment a felsőoktatási intézményekben
A technikai fejlődés nyomán előtérbe kerülnek a csoportosan, kollektív munkával — jelentős beru­
házást igénylő berendezésekkel, szervezett keretek között (akár kutató-fejlesztő intézményekben, 
egyetemeken, vagy vállalkozások keretében) -  létrejövő alkotások. A közfinanszírozású támoga­
tásban reszesülo felsooktatasi intezmenyek altalanosan két feladatot látnak el: oktatás és képzés 
magas színvonalú szolgaltatasa, valamint uj kutatasi eredmenyek produkálása.11 A Nyugat-ma­
gyarországi Egyetemnek 5 földrajzi helyszínen 10 egyetemi kara van, melyek közül öt kar termé­
180
10.23716/TTO.17.2010.31
szettudományos, műszaki, informatikai profillal rendelkezik. Ezek a karok oktatási tevékenységük 
mellett jelentős kutatási-fejlesztési (K+F) tevékenységet is végeznek.
Ahhoz, hogy K+F tevékenységet végző kutatóhelyeink, egyetemeink, valamint kis-és közép- 
vállalkozásaink ebből a folyamatból valóban profitáljanak, szükséges, hogy mind az egyetemi hall­
gatók (leendő tanárok, kutatók, vállalkozók, cégvezetők), mind a jelenlegi oktatógárda tisztában 
legyen a szellemi alkotás fogalmával, a szellemi alkotásokon fennálló jogszerzés lehetőségével, és 
az ezen jogok által nyújtott előnyök minél szélesebb körű kihasználásának lehetőségével. Ennek a 
szolgálatában áll -  többek között -  a Magyar Szabadalmi Hivatal iparjogvédelmi oktatási profilja, 
amely igyekszik minél szélesebb körben, minél több hallgatónak és oktatónak e tudás megszerzé­
sét biztosítani.
A jövőben megvalósítandó feladatok közé tartozik az Egyetemen folyó kutatási-fejlesztési és 
innovációs (K+F+I) tevékenység ösztönzése, támogatása és az itt keletkező szellemi javak haszno­
sítására képes technológia- és tudástranszfer rendszer kiépítése, amely a kis-és középvállalkozá­
sokkal kialakított intézményes együttműködési kapcsolat kialakítása révén hozzájárulhat a nyu­
gat-magyarországi régió tudásalapú gazdaságának kiépítéséhez.
Jegyzetek
I A szerző jogász és okleveles gyógyszerész. Jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán, az 
Informatikai és Gazdasági Intézet, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal megbízott oktatója
A magyar kis-és közepes vállalatok innovációs képességének fejlesztése, Magyar Innovációs Szövetség, GKI Rt. 
Budapest, 2002. In. Penyigei Krisztina: VIVACE -  Vállalkozói iparjogvédelmi versenyképességet alapozó cselekvési 
program. Fehér Könyv a szellemi tulajdon védelméről. MSZH, 2005. p 27.
3 2004-ben a hazai szabadalmi bejelentések száma: 738, a használatiminta-oltalmi bejelentések száma: 280, a 
formatervezési minta-oltalmi bejelentések száma 273, a védjegybejelentések száma pedig 4293 volt. In: Penyigei,2. 
vj-
4 Richard Thoman, a Xerox vezérigazgatójának véleménye in: Kevin G. Rivette: Űj értékek felismerési a szellemi 
tulajdonban. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 107. 4. sz. p 41. -  2002 augusztus.
5 Ibid.
6 A fogalmat Szilágyi József használta cikkében. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006. 1. 6. sz.,.39.
Néhány megközelítést tartalmaz: Szilágyi József: A kreativitás, mint az innováció egyik oki tényezője, Iparjogvédelmi 
és Szerzői Jogi Szemle, 2006. 1. 6. sz., 39-41.
8 Arthur Koestler: A teremtés, Európa könyvkiadó, 1998. In. Szilágyi József: A kreativitás, mint az innováció egyik oki 
tényezője, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006. 1. 6. sz. p 40.
9 J.P Guilford: The Natúré of Humán Intelligence. McGraw-Hill, 1971. In. Szilágyi József: A kreativitás, mint az 
innováció egyik oki tényezője. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006. 1. 6. sz. p 40.
10 Szilágyi József: A kreativitás, mint az innováció egyik oki tényezője, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2006. 
1. 6. sz. p 40.
II Molnár István-Németh Gábor: Egyetemi szellemitulajdon-védelem és ipari kapcsolatoka nyílt innovációs közegben: 
open acces vagy monopoljogok. Iprjogvédelmi és Szerzői jogi Szemle, 114. 5. sz. 2009. augusztus, 10.
181
10.23716/TTO.17.2010.31


Az iparjogvédelem szerepe és jelentősége

a kreativitás - innováció - versenyképesség

összefüggésében

János-Szatmári, Szabolcs

Globale und lokale Denkmuster : Festschrift für Elena Viorel zum 70. Geburtstag

Agócs, Gergely

A társadalmi dimenziók és a hagyomány megkerülhetetlensége

Molnár, Géza

Ember és természet – természet és ember : Adalékok a természetes társadalmak elméletéhez

Tóth, Tamás

„Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt”
Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből
2003 – 2009
A kötetet szerkesztette:
Molnár Csaba – Molnár Zsolt – Varga Anna
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Vácrátót
2010
238
II. MÉTA-TúrA 
2004. április 29. – május 2.
A tiszántúli „mezsgyék” ökológiai szerepéről  
és botanikai értékeiről
Tóth Tamás
Táj- és vegetációtörténeti alapvetés
Növényföldrajzi szempontból a Magyar Alföld az erdős puszták vegetációs övébe tartozik. A Tiszántúl 
ármentes hátságait (pl. Nagykunság, Békés–Csanádi löszhát) a szubatlantikus kortól – mely mintegy 
2800 éve kezdődött és jelenleg is tart – zonális jelleggel nagy kiterjedésű löszpusztagyepek és kontinen-
tális erdős puszták jellemezték. A talajadottságok mellett a Tiszántúlra jellemző sajátos makroklimatikus 
viszonyok is hozzájárultak e fajgazdag élőhely-komplex kialakulásához. A tiszántúli erdőspuszta – vagy 
más néven erdőssztyepp – vegetáció egykori térfoglalásának nagyságát ma már nehéz meghatározni. 
A magasártér területe és az ármentes száraz löszhátság peremzónájában a keményfás ligeterdőkkel 
érintkező felnyíló tatárjuharos lösztölgyesek tisztásain már megjelenhetett a magas füvű löszpusztai 
vegetáció. A löszhátságok belső, száraz területein viszont a sztyepprétek alföldi tölgyesek és töviskes 
cserjések foltjaival mozaikolhattak. A Tiszántúl északi és délkeleti (bihari) hegylábakhoz közel eső te-
rületrészein, a hegységek klímabefolyásoló-kiegyensúlyozó hatása következtében a löszhátság belső 
területei irányába mélyebben „benyúlhatott” az előtérben húzódó dombvidékek gyertyános tölgyese-
ivel kapcsolatot tartó, tölgyesek dominálta erdőssztyepp vegetáció. A Tiszántúlon ritkább, szigetsze-
rűen elhelyezkedő homoktalajon (Orosháza, Hódmezővásárhely, Tiszazug) homok-pusztai gyepek 
és gyöngyvirágos tölgyesek alkothatták az erdőssztyepp vegetációt. Az unikális jellegűnek tekinthető 
sziki erdőssztyepp foltok ma az egykori kiszáradt magas ártéri területeken találhatók. Egyes vélemé-
nyek szerint keletkezésük a kiszáradó-elszikesedő ártéri területeken keményfa ligeterdők és ártéri ré-
tek mozaikjainak fokozatos átalakulásából valószínűsíthető. Mások az egységes fajkészlet, habitus és 
az endemizmusok jelenléte (pl. sziki lórom) okán ősibbnek, feltehetően pleisztocén eredetűnek tart-
ják a máig fennmaradt sziki magaskórósokat. A tölgyesekkel való kapcsolatukat, azok foltszerű bete-
lepülését későbbi időszakra teszik.
A kontinentális löszsztyepprétek a középhegységi pusztafüves lejtők vegetációjával állnak gene-
tikai kapcsolatban. Fajkészletükben a pontusi és kontinentális elterjedésű fajok mellett, érthetően 
erdőssztyeppfajok is jelentkeznek. A löszpusztarét tiszántúli (tibiscense) változata, különösen a délke-
leti területeken néhány unikális és endemikus, elsősorban az Erdélyi-medencével kapcsolatot mutató 
(erdélyi hérics, bókoló zsálya) és több regionális karakterfajjal (horgas bogáncs, hibrid gyújtoványfű, 
kék atracél, vetővirág csuklyás ibolya stb.) rendelkezik. Sajátos helyzetet foglal el az utóbbi kétszáz év 
emberi hatásai következtében kiszáradó árterek területein, szikesedő környezetben, infúziós löszön 
megjelenő száraz gyepi generalisták, illetve löszgyepek, szikes puszták és ártéri rétek átfedő, közös fa-
jai alkotta másodlagos rétsztyepp-vegetáció.
A erdőspuszták és löszgyepek már a neolitikum óta az emberi tevékenység hatása alatt állnak. A 
legkorábbi erőteljes változásokat a nomád pásztornépek tömeges legeltetése jelentette. Valószínűleg 
a legeltetés és az erdős területek égetése a pusztásodás folyamatát erősítette. A kora középkorban a 
folyó menti ligeterdők övezetének kivágásával az erdőspuszták árterületek felőli „hátországa” felszá-
molódott. A középkori leírások már egy tipikusan fátlan tájat mutatnak a hátsági területeken. Az ár-
mentes löszhátság nagy részét a középkorban szántották, bár a háborúskodások és a pihentető jellegű 
művelés okán gyakori volt a területek visszagyepesedése is. Igaz, ez a ciklikus zavarás a generalista és 
zavarástűrő fajok felszaporodásának kedvezett. A korabeli térképeken a felszántások az ősi löszgyepek 
egykori helyeit jelölik. Bizonyosak lehetünk abban, hogy zavartalan löszgyepek a Dél-Tiszántúlon 
már a késő középkortól csak foltokban lehettek. 
Elsősorban ősszikesekkel mozaikoló, apró löszhátakon (pl. Pitvaros), nehezen művelhető mere-
dek löszfalak, löszletörések peremterületein, kurgánok és földvárak növényzetében és évszázadok óta 
239
használt, változatlan nyomvonalú, országos jelentőségű utak mezsgyéiben (pl. Aradi út) maradhatott 
fenn számottevő, értékes löszvegetáció. Kitaibel a XVIII. század végén útinaplójába az útszélekről 
még több, azóta kipusztult vagy erősen megritkult löszpusztagyep-specialista növényt jegyezhetett 
fel. A XX. század korszerű mezőgazdálkodása, a szántóföldi táblák összevonása tovább csökkentette 
az amúgy is izolált lösznövényzet élőhelyeit. 
A mezsgyék fontosságáról
A Tiszántúlon ma már alig találunk néhány hektárnál nagyobb, összefüggő reliktum jellegű lösz-
gyepet. Azonban meglepő eredményre juthatunk, ha akár a Nagykunság, akár a Békés-Csanádi 
löszháton áthaladó utak, vasutak mezsgyéit, erek és csatornák partszegélyeit, töltések növényze-
tét vesszük közelebbről szemügyre. Az utóbbi években terepi kutatásaim során – a Dél-Tiszántúl 
adottságaiból fakadóan is – egyre nagyobb figyelmet szenteltem ezeknek a sokszor sivár, intenzív 
hasznosítású agrártájban meghúzódó élőhelyeknek. A régi, kevéssé bolygatott mezsgyékben folt-
szerűen, fajgazdag löszvegetációt találhatunk, s a gyakori generalisták mellett ritka, unikális fa-
jokra is rábukkanhatunk. Mivel zömében mesterségesen keletkezett, többszörösen áthalmozott 
talajú élőhelyekről van szó, az esetek többségében nem a gyep - hanem csak egyes fajainak - 
túlélésről, illetve a sztyepprét regenerációjáról, illetve másodlagos kiterjedéséről beszélhetünk. A 
löszgyepfajok nagy része erős kompetítor, gyakori közöttük a klonális jellegű, polikormonos ter-
jeszkedés, nagyobb időintervallumban (mintegy 100–200 év) vizsgálva, kis kiterjedésű, nem szél-
sőségesen ruderális talajú területeken stabilan teret nyerhetnek. Jó példa erre, egy általam nem rég 
vizsgált vasút mezsgyéje. 
A Tiszatenyő–Csugar közötti vasútvonalat 1850 környékén létesítették. Az akkor épített vasúti 
töltés mezsgyéi és lapos árkai, tehát mintegy 150 éve gyepesedtek. Természetesen azóta többszöri 
erőteljes zavarás is érhette a vegetációt, de nagyszámú löszfaj telepedett meg, és maradhatott fenn a 
területen. A huszadik század elején már két párhuzamos vasúti pályatest létezett. Késöbb gazdasági 
indokból felszedték az egyik pálya síneit, s a talajfelszínt devasztálták. A sín és töltése helyén szervíz 
utat létesítettek, a töltésoldal zúzalékát pedig helyben szétterítették. A vasúti mezsgyék vegetáció-
ját 2002-ben vizsgáltam, és meglepődve tapasztaltam, hogy a sín helyén, de még a szervíz út gye-
pesedett részein is, a zúzalékos-löszös romtalajon a lösznövényzet előretört. Olyan ritkább fajok te-
lepedtek meg itt, mint a Silene longiflora, a Viola ambigua, az Ajuga laxmannii, az Inula germanica, 
a Pontentilla heptaphylla, a Potentilla recta, a Trifolium alpestre, a Rosa gallica, Melica transsylvanica, 
Carduus hamulosus, Hypericum elegans a gyakoribb fajokról nem is beszélve. Természetesen a jó lösz-
fajok magas diverzitása még nem hozta magával a nagy kiterjedésű, természetes löszpusztarétek 
egészséges kompozicionális és strukturális diverzitását. Tehát úgy tűnik, hogy a Dél-Tiszántúlon a 
megmaradt kevés természetes élőhely mellett a fragmentált és izolált, s legtöbb esetben másodlagos 
élőhelyek, mint egyfajta rezervoárok, jelentik a természetvédelem hátországát: a vasúti pályákat és 
közlekedési utakat kísérő mezsgyék, árkok, kurgánok, nyári gátak, a valamikori erekből kialakított 
csatornahálózat, a szántóföldek közé ékelődött rengeteg anyagnyerő gödör. 
Helyzetükből fakadóan sérülékenyek. Valószínűleg évről évre sokat veszítünk el közülük anélkül, 
hogy tudnánk, milyen értékeket rejtettek. Emellett a tervezett ökológiai folyosóhálózat sem alakít-
ható ki nélkülük. Ma már biztosan állíthatom, hogy nagyon fontos lenne egy, összefoglalóan „mezs-
gye- és érkutatási program”-ként megnevezhető felmérési és védelmi kezdeményezést beindítani. 
Mondom mindezt azért, mert láthatjuk, hogy ha fragmentáltan és izoláltan is, de még mindig itt van 
körülöttünk a Dél-Tiszántúlon a letűnt löszpuszták fajgazdag vegetációja és rovarfaunája, és ott ve-
getál a Tisza-völgy hajdani mocsárvilága is az egykori erekből (a Dél-Tiszántúlon a Kurca, a Kórogy, 
a Veker, a Mágocs, a Ludas és folytathatnám) kialakított csatornák víztereiben. Igaz, eddig is folytak 
szórványos és „ad hoc” jellegű kutatások e területen, de célirányosan és összehangoltan még nem in-
dult program e sajátos élőhelykomplexek értékeinek felkutatására és védelmére. úgy gondolom, az 
utolsó percekben vagyunk, mivel az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal felgyorsuló infrastruk-
turális fejlesztések hatására a fent említett élőhelyek és természeti értékeik úgy tűnhetnek el, hogy 
előzetesen meg sem ismerhettük őket. 


A tiszántúli „mezsgyék” ökológiai szerepéről és botanikai értékeiről

Schmotzer, András

„Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt”
Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből
2003 – 2009
A kötetet szerkesztette:
Molnár Csaba – Molnár Zsolt – Varga Anna
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Vácrátót
2010
243
I. MÉTA-TúrA 
2003. október 18–24.
A Csörsz-árok Heves megyei szakaszának  
növényföldrajzi – florisztikai jellemzése
Schmotzer András
Az Alföld legjellegzetesebb antropogén eredetű történelmi képződményei a hosszanti sánc-árkok, 
melyek eredetéről, koráról és funkciójáról a történeti-régészeti kutatások számos tényt tártak fel az 
elmúlt évtizedekben. Építésüket a szarmatákhoz kötik, a földmunkák készítésének idejét a III. – IV. 
század fordulójára teszik, de az avar, illetve római védelmi rendszer („limes”) kérdése sem zárható ki 
teljesen. Funkciójáról méginkább megoszlanak a vélemények (védelmi erődítmény, szabályzócsator-
na, közlekedési vonalak, utak), valószínűleg többfunkciós, több nép által használt, szakaszosan ki-
épített földműről van szó. 
Bartalos Gyula szerint az alföldi hosszanti árokrendszer hármas övezetet mutat, mely a Hevesi-sík, 
ill. a Bükkalja-Mátraalja vonatkozásában botanikailag is jelentős szakaszokkal bír:
A nagy Csörsz-árok (az Ároktői temető halomtól – Csányig / illetve a Galga mentén egészen 
Vác, Ördögmalomig): A legértékesebb vegetációjú szakaszok itt figyelhetők meg, a „klasszikus” Zó-
lyomi Bálint által feltárt Dormánd–Erdőtelek közötti szakasz; illetve az aktuálisan felmért füzesabo-
nyi- (Laskó beömlés) és káli-tarnabodi szakasz (Tarna beömlés). Megemlítendő, hogy Fodor Ferenc 
szerint a folyóvizek (elsősorban a Tarnát elemezve) természetes úton foglalhatták el Csörsz adott sza-
kaszait.
Az alsó Kis-árok (a hajdani nagy Tiszakanyarulatól (Szegyér) indulva egészen Fóton át Dunake-
sziig húzódott): A nagy árokrendszernél jóval „sekélyebb”, már csak igen kis szakaszokban mutatható 
ki, elsősorban Pély, Tarnaszentmiklós, Jászivány térségében, azonban a löszelemek alkalmi „feldúsu-
lása” az árokrendszer déli tagjának a szerepét bizonyítja.
A felső Kis-árok (Tiszadob – Tiszapalkonyától indulva a Heves-Borsodi-sík északi peremén hú-
zódik Gyöngyöshalászig, Nagyrédéig): az igen fragmentált, jobbára megsemmisült hosszanti sánc-
árok kápolnai szakaszáról sikerült értékes elemeket kimutatni a vizsgálati területen.
Az alföldi sáncrendszerek elhelyezkedése (Bartalos Gy. alapján)
244
A sánc-árkok botanikai jellegzetességei
Az árokrendszer jelentőségére Zólyomi Bálint figyelt föl, aki az alföldi löszterületek eredeti vegetáci-
óját kutatva, a mezsgyékre visszaszorult/fennmaradt elemekből vonta le következtetéseit, a tatárju-
haros lösztölgyesek egykori elterjedését rekonstruálva, melynek legtipikusabbnak vélt „maradványa” 
a kerecsendi Berek-erdő. 
A hegylábterületekről dél felé haladva az erdőssztyepp elemek aránya egyre csökken, melyet a 
gyengülő flórautánpótlással magyarázhatunk. Míg az északi sáncrendszer flóraelemei között do-
minálnak a xerotherm tölgyes fajok (pl. Quercus pubescens*, Qu. robur, Anemone sylvestris*, Iris 
variegata*, Cerasus fruticosa*, Carex michelii*, Cytisus albus*, C. hirsutus ssp. leucothrichus*, Clematis 
recta, Trifolium montanum*, T. alpestre*, Teucrium chamaedrys*, Campanula bononiensis*, Viscaria 
vulgaris*, Brachypodium pinnatum, Galium glaucum*, Acer tataricum, Sedum maximum, Solidago 
virga-aurea, Polygonatum latifolium, Chrysanthemum corymbosum* stb.), kiegészülve ritka sztyeppele-
mekkel (Silene longiflora*, Viola ambigua*, Echium russicum, Vinca herbacea*, Thlaspi jankae, Stipa 
capillata), addig a déli területeken (Tiszához közelebbi területeken) is gazdag pusztai vegetáció ma-
radhatott fenn a határmezsgyéken, töltésoldalakban, de ebben jobbára sztyeppfajok dominálnak (pl. 
Phlomis tuberosa, Thalictrum minus, Seseli varium, Thesium arvense, Artemisia pontica, Ornithogalum 
pyramidale, Filipendula vulgaris, Echinops sphaerocephalus, Alcea biennis, Centaurea spinulosa, Linaria 
angustissima, Potentilla patula, Agropyron pectinatum, Valerianella dentata), valódi xerotherm tölgyes 
fajok (pl. Inula germanica (Sarud), Rosa gallica (Sarud), Lathyrus latifolius (Pély/Jászivány) csak igen 
szórványosan és igen kis egyedszámmal mutathatók már ki. (Megjegyzés: A csillaggal /*/ jelölt fajok 
jelenleg csak a Csörsz-árokról ismertek a területen!)
A Csörsz-árok megjelenésében igen heterogén növényzettel bír, a „szentély jellegű” 
erdőssztyeppfajokban gazdag löszpusztaréttől elkezdve a pusztai cserjések igen változó képviselőin 
keresztül az akác, ill. egyéb származékerdők ligeteitől a homokterületek parlagjaiig. Legértékesebb 
foltjait a tatárjuharos-lösztölgyes maradványfajok tömeges előfordulása jellemzi, melyek egy része 
a Hevesi-sík területén unikális jelentőséggel bír (fajkészletét l. fentiekben). Maga a sánchoz tarto-
zó árokkal mindig lehetőséget nyújt természetszerű nem szikesedő mezofil élőhelyek kialakulásához, 
fennmaradásához is (elsősorban bókoló sásos magassásrétek, pántlikafüves-ecsetpázsitos mocsárré-
tek, bokorfüzes fragmentumok), melyek jellegzetes képviselői közül kiemelhetők, pl. Galium boreale, 
Clematis integrifolia, Scutellaria galericulata, Carex disticha, C. melanostachya, Colchicum autumnale, 
Iris pseudacorus, Caltha palustris stb. Homokterületeken (főleg Erdőtelek – Kál térségében) az árok 
szinte észrevétlenné válik, csak a mezsgyehatárt jelölő fasor (főleg akácliget) mutatja irányát. Indi-
kátor fajok közül már csak szinte a Polygonatum latifolium, Campanula bononiensis marad meg, a 
nitrofita gyomok veszik át az uralmat. 
A veszélyeztető tényezők közül a következő tényezőket kell kiemelni:
– spontán erdősülés, elsősorban akáccal;
– túlzott legeltetés (Erdőtelek határában), melyre az erdőssztyepp flóra igen érzékeny;
– beszántások (elsősorban a sánc peremét, illetve az azon futó földutat érinti);
– égetések;
– vonalas létesítmények fektetése (gázvezeték, középfeszültség).
Irodalom (mind botanikai, mind történeti-régészeti)
Almádi L. (1984): Adatok az Észak-Jászság flórájához. – Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 10: 25–30.
Bartalos Gy. (1910): Magyarország önállóságának és függetlenségének kivívása 1074 és 1075-ben a csörszárok, mint hadi-
tényezőknek felhasználása által. – Eger.
Bél M. (1730–1735 / 2001): Heves megye ismertetése / Notitia Comitatus Hevesiensis. – A Heves Megyei Levéltár For-
ráskiadványai, Eger pp: 53–57.
Fodor F. (1942): A Jászság életrajza. – A Szent István Társulat kiadása, Budapest, 504 pp.
Patay P. (1969): A Csörsz-árka. – Term. Világa 100: 409–411.
Zólyomi B. (1969): Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. – Term. Világa 100: 550–553.
Zólyomi B. és Fekete G. (1994): The Pannonian loess steppe: differentation in space and time. – Abstr. Bot. 18: 29–41.


A Csörsz-árok Heves megyei szakaszának növényföldrajzi – florisztikai jellemzése

Molnár, Zsolt

Biró, Marianna

Szollát, György

A nagykőrösi homoki erdőssztyepp-tölgyesek tájtörténete

Gőri, Szilvia

Kapocsi, István

Szikes puszták és mocsarak rehabilitációja - LIFE-Nature program a Hortobágyi Nemzeti Parkban (2002–2005)

„Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt”
Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből
2003 – 2009
A kötetet szerkesztette:
Molnár Csaba – Molnár Zsolt – Varga Anna
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete
Vácrátót
2010
291
III. MÉTA-TúrA 
2004. október 19–24.
A Küdői-hegy és a péceli Vár-hegy története
Biró Marianna
A Pécel, Isaszeg, Csík-Tarcsa és Kerepes között elterülő, korábban nagyrészt erdővel és ligetes gyep-
erdő mozaikokkal borított dombos löszvidék természetközeli növényzetét őrző maradvány sztyepp-
rét-foltok ma már csak néhány helyen maradtak meg, pl. a Küdői-hegyen, a Szarkaberki-völgyben és 
a péceli Vár-hegyen. Az 1780-as években ezen a területen még nagyobb erdőterületeket látunk, mely 
a Szarkaberki-völgytől és a vele egybefüggő Gazda-erdőtől Kerepesig tartott. A 19. század közepére a 
természetközeli vegetáció fokozatos felszakadozását tapasztalhatjuk, a dombtetőkön és széles hátakon 
egyre növekedik a szántóterületek mennyisége. Az erdők tisztásain és ligetein kívül gyepterületek ek-
korra már csak a meredek oldalú völgyekben maradtak. 
Talán az egyetlen hely, ahol még az itt jellemző löszvegetáció eredeti képét láthatjuk, a péceli Vár-
hegy. Az erdőt és a löszgyep maradványt a közelmúltban találta meg Szénási Valentin (Duna-Ipoly 
Nemzeti Park), ugyanannak a hegynek a keleti lejtőjén, amelynek délre néző hatalmas löszfalán Pócs 
Tamás sivatagi életmódú mohákat vizsgált. A Nepeta pannonica-t és Dictamnus albus-t is rejtegető 
domboldal külön érdekessége az a felszakadozott tatárjuharos tölgyes erdőfolt, amely a sztyepprétek-
kel mozaikolva a mélyen bevágódott vápák környezetében megmaradhatott. A terület 1883-ban le-
gelő volt, három nagyobb erdőfolttal, melyek elhelyezkedése szinte teljesen megegyezett a maival. A 
korábbi térképeken erdők nem láthatók, de a fák ittléte nem zárható ki. A környező löszvölgyekben 
pedig mindenhol voltak kisebb nagyobb erdőfoltok (II. Katonai Felmérés). A gyepet még 1959-ben 
is legeltetik – valószínűleg ez a használat csak az utóbbi évtizedekben szűnhetett meg. Az erdő a ritka 
lösztölgyesek olyan képviselője, ahol a fajgazdag fás vegetáció még az eredeti erdőtisztásokkal együtt 
található meg. A rövid bejárás alatt 18 őshonos fa- és cserjefajra bukkanhatunk: Quercus pubescens, 
Tilia platyphyllos, Acer tataricum, A. campestre, Ulmus minor, Viburnum lantana, Corylus avellana, 
Cerasus mahaleb, Euonymus europaeus, Eu. verrucosus, Cornus sanguinea, Pyrus pyraster, Berberis 
vulgaris, Ligustrum vulgare, Sambucus nigra, Rosa canina, Crataegus monogyna, Prunus spinosa. A te-
rület semmiféle védelem alatt nem áll. Fölülről a plató szántója, oldalról akácosok, alulról pedig egy 
új építésű palota szegélyezi. Az erdőben elkezdett terjedni a Celtis... 
A Látó-hegy mellett fekvő Küdői-hegy és mély völgyelete, a Mogyorós-völgy már a 18. század vé-
gén sem erdős. Közelében fekvő nagyobb erdő a Gazda-erdő (ma katonai terület és tájidegen fafajok 
ültetvénye). A Mogyorós-völgy a Küdői-hegyet U alakban körülvevő mély völgy, meredek lejtőjű ol-
dalvölgyekkel. Aljában igen régóta vezet szekérút, melyről a térképeken kívül a benne fekvő löszmély-
út tanuskodik. Oldalvölgyeinek és nyugati szárának lejtőin ma a környék legszebb löszpusztagyepjei 
találhatók. A terület privatizálása, illetve használat alól való felhagyása után erőteljes galagonyásodás 
indult meg szinte minden értékes gyepterületeken (azt az egyet kivéve, ahol a katonaság még bir-
kákkal legeltet). Sajnos a folyamatban a galagonyán kívül más fásszárúak nem vesznek részt, bár idős 
tölgyek és vadkörték találhatók a területen. A teljesen záródott részeken az áthatolhatatlan galago-
nyacserjés között már hiába keressük az egykori sztyepprét fragmentumait. A nyugati ágban fekvő, 
legértékesebb gyepterület jövőjét illetően a galagonyák kérdése megoldódni látszik, mivel bizonyos 
rendezési tervben ez a rész már mint lakópark szerepel...
Pesty Frigyes 1864-ben így ír a Küdői-hegy ekkor Pécelhez tartozó vidékéről: „ A Mogyorós-völgy 
két hegy közt benyúló kaszáló s legelő. A Szurdok ezen szélesen nyúló, magas hegy egyik csúcsát 
Isaszeg felé keresztül metsző mély szoros út. A hegynek egy részét Látó-hegynek nevezik, mivel innét 
az egész környéket a Dunáig belátni. A hegynek ezen a részén van a Látói csárda, az Isaszegről Pestre 
vivő főút mellett (a mai kerepesi műútnál), másik részét Vár-hegynek nevezik (ez a péceli Vár-hegy). 
Széles platóján a népmonda szerint valaha vár volt, alatta falu feküdt.”
A Küdői-hegy környékének 19. század eleji fajkészletéről Kitaibel Pál naplójából szerezhetünk 
tudomást, aki 1817-ben Cinkotáról Isaszegre menvén az út mentén fekvő erdőt (valószínűleg a 
Gazda-erdőt) így írta le (az eredeti fajlista): „Isaszeg felé az erdő zömmel Quercus pubescensből áll, 
292
kevés Quercus pedunculus és Quercus robur. A talaj itt homokos, márgás, mégis termékeny.” A lösz-
gyepek fajait még az erdő előtt látja „Kis-Tarcsa után, a hegyen”. A térképen látszik, hogy az út-
ját keresztező gyepterület pontosan a Küdői-hegy északi részét érintette, a Mogyorós-völgy végét. 
Ez a völgy akkor még az úttól észak felé erdővel folytatódott, amely már egybefüggött a Kerepes-
Bolnokai-erdővel, valamint a Szarkaberki-völgy végén található nagyobb erdővel. A löszgyep fa-
jait így sorolja: „Andropogon gryllus, Teucrium supinum, Cytisus austriacus, Leontodon serotinum, 
Euphorbia oleaefolia, Linum tenuifolium, Dorycnium herbaceum, Astragalus onobrychis, Isatis 
tinctoria, Asperula cynanchica, Festuca ovina, Trifolium medium. A parlagokon Melilotus officinalis, 
Hedysarium Onobrychis, Linum hirsutum, Genista tinctoria, Achillea nobilis, Achillea millefolius, 
Galium verum, Brassica elongata, Artemisia scoparium, Trifolium montanum, Trifolium hybridum; a 
magaslaton Salvia aethyopis.”
A közeli Bolnoka-erdőben készítette Kitaibel Pál az alábbi fajlistát: „Quercus robur és fructipendula, 
Ulmus campestris, Acer campestre és tataricum, Fraxinus ornus, Betula alba, Populus tremula és alba, 
Corylus avellana, Crataegus monogyna, Ligustrum vulgare, Cytisus austriacus és pendulinus, Andropogon 
Gryllus, Scabiosa canescens, Lactuca sagittata és integrifolia, Polygonum arenarium, Melampyrum 
nemorosum, Chondrilla juncea, Origanum vulgare, Clinopodium vulgare, Dianthus sp., Geranium 
sanguineum etc. Egy későbbi útja révén még megemlíti innen az Anemone sylvestris-t, a Vinca 
herbacea-t és a Cytisus nigricans-t is.
IX. MÉTA-TúrA 
2007. augusztus 20–28.
Mezőségi és széki erdők
Szabó Anna
A Mezőség központi részén az erdők aránylag kis terjedelműek (10–50 ha), egymástól nagy távolság-
ra, elszigetelten terülnek el, de fajkészletük nem különbözik számottevően. 
Napjainkra összefüggő fás növényzet (erdő, ligetes erdő, cserjés) jórészt csak az északias kitettségű 
oldalakon északi, észak-keleti, észak-nyugati lejtők) és néhány keskeny platón maradt fenn; kivételt 
képeznek a Mezőség északi határán fekvő Szék környéki erdők, ahol a déli–dél-nyugati oldalak egy 
részén is megmaradt a fás vegetáció. 
A főbb erdőtípusokat a termőhelyi sajátosságok és a domináns fafaj(ok) alapján különítettük el, 
ezeken belül kitérünk a típusokon belüli alegységekre is, amelyeket esetenként a lombkoronaszintet 
alkotó fák kora, az árnyaló fafajok aránya, a kezelés módja határol el. 
1. Molyhos tölgyes bokorerdők
Termőhely és fiziognómia
Az Erdélyi-Mezőség peremvidékén fordulnak elő, meleg, száraz élőhelyeken, nyugati–délnyugati 
kitettségű, általában erős (20% fölötti) lejtésű oldalakon. A vizsgált területen Kolozsvár mellett a 
Szent Pál gerinc vonulatának délnyugati lejtőjén, meszes agyagos homokkő alapkőzeten egy állo-
mányát, valamint Szék és Kisszék között három nagyobb kiterjedésű állományát találtuk. Az állo-
mányok mindegyike sarjaztatott, gyakran többszáz éves sarjakról. A völgylábi részeken és a nagyon 
meredek domboldalakon jellegzetes bokorerdőként jelennek meg a molyhos tölgyesek, alacsony (leg-
feljebb 5–6 m magas) ligetes erdőt alkotnak, a nyiladékokba felnyíló xero-mezofil, sziklagyep-fizi-
ognómiájú gyepek (Hajtásvölgy) vagy zártabb Brachypodium-os gyepek (Árnyas oldal – Szék) ha-
tolnak be; a gyepeket meredek oldalakon csupasz talajfelszín vagy alacsony cserjék (törpemandula, 
csepleszmeggy) állományai váltják fel. A lejtők felső harmadában – ha az oldal nem nagyon meredek 
– hiányoznak a felnyílások, a tölgyek sűrű bozótost képeznek. Bár a lombkoronaszint záródása itt is 
alacsony (60–65%), a talajra sok fény jut, a gyepfoltok eltűnnek. 


A Küdői-hegy és a péceli Vár-hegy története

Not a member yet