REAL-EOD

Kiefer, Ferenc

Laudáció Honti László rendes tag székfoglaló előadása alkalmából

Kósa, László

Művelődés, egyház, társadalom

Somogyi, Éva

Die Protokolle des gemeinsamen Ministerrates der österreichish-ungarischen Monarchie : 1870-1871

Boér, Katalin

Lombikban fogant álmok : a mesterséges megtermékenyítésről másképpen

Schmied-Kowarzik, Anatol

Die Protokolle des gemeinsamen Ministerrates der österreichish-ungarischen Monarchie : 1908-1914

Jankovics, József

Nyerges, Judit

Kultúra és identitás : a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006. augusztus 22-26.) plenáris előadásai

Náray-Szabó, Gábor

Vámos, Éva

Vámosné Vigyázó, Lilly

A fenntarthatatlan fejlődés

Gazda, István

Tudóstársaságaink a 19. században. Természettudományi, orvosi és műszaki társaságok

Beck, Mihály

BECK MIHÁLY
A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 
Vándorgyűléseinek története
A Magyar Tudós Társaság, a későbbi M agyar Tudományos Akadémia kezdeti célkitűzései között nem szerepelt a 
természettudományok művelésének előmozdítása. Mivel ezek művelése és oktatása egyetemes hazai érdek volt, 
először az orvosok legkiválóbbjai kívántak együttműködésüknek szervezett form át adni. 1941-ben Bene Ferenc 
aláírási ívet körözött a természettudományok művelése és terjesztése érdekében. Ennek hatására még abban az 
évben két, két évvel később pedig ugyancsak két vándorgyűlést rendeztek. A továbbiakban általában évenként, 
az 1880-as évektől kezdve inkább kétévenként tartottak vándorgyűlést, az akkori M agyarország legkülönbözőbb 
varosaiban, Brassótól Sopronig. A részvétel meglehetősen ingadozó volt. A viszonylag csekély részvétel a kor ne­
hézkes közlekedésével függhetett össze. Nő először 1892-ben adhatott elő. A 19. század nagy magyar tudósai szá­
mos jelentős eredményüket ism ertették ezen a fórum on. A Vándorgyűlések Munkálatain kívül is igen sok értékes 
kiadványt, könyvet jelentettek meg. Az utolsó Vándorgyűlésre 1933-ban Budapesten került sor.
A KEZDETEK
A Magyar Tudós Társaságot, a későbbi Magyar Tudományos Akadémiát 1825-ben alapították, 
de csak 1831-ben kezdhette meg működését. Munkásságának előterében a nyelvművelés, az iro­
dalom és a történettudományok ápolása állott. Noha már az első alapszabály szerint is létrejött a 
»mathesis" és a „természettudomány” osztálya, a célkitűzések között említésre sem kerülnek a ter- 
raeszettudományi munkák. Ez a természettudományok akkori hazai elmaradottságával, és jelentő­
segük fel nem ismerésével függ össze. Azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a természet­
tudományok művelése és oktatása egyetemes hazai érdek, mely nélkül Magyarország gazdasági és 
társadalmi felemelkedése nem képzelhető el. Mivel az Akadémiára ebben a tekintetben egyelőre 
nem lehetett számítani, elsősorban az orvosok és a természettudományokkal foglalkozók -  akkori
1 ejezéssel: a természetvizsgálók -  körében merült fel valamilyen szervezett forma kialakításának 
'genye. Az első lépést B e n e  F e r e n c , az orvoskar elnöke és az orvos-sebészeti tanulmányok igaz­
gatója tette meg az 1840. július 25-én tartott ülésén beterjesztett „Tudományosságunk előmozdítása 
ugyében című indítványával. Az indítvány megjelent az Orvosi Tár című folyóiratban is. Rövide­
sen itt jelent meg B u g á t  Pá l  részletes kommentárja is. Ennek eredményeként Bene Ferenc 1841. 
_Pn is 18-ára hívta meg a hazai orvosokat és természetvizsgálókat a május 29-31. között tartandó 
(\ in í' me^ en azután meg is alakították a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlését 
liu ‘ Érdekes és fontos, hogy az alakuló ülést megelőző napon a már megjelentek körében 
^ugat I ál bejelentette, hogy társulatot kíván létrehozni a természettudományok művelésére és 
jesztésére, és a következő szövegű aláírási ívet körözte:
93
10.23716/TTO.18.2011.13
„Aláírási ÍV
A magyar természettudományi Társulatra 
Alulírottak a természeti tudományokat mívelni s azok jótékonyságát a hazában terjeszteni akarva 
Részvénytársaságba állunk, s becsületünkkel kötelezzük magunkat az Alapszabályok értelmében
közredolgozni.
Költ Pesten Tavaszidő 28-ig 1841.”
A természettudományok hazai fejlődésének mértékét és irányát lényegében megszabó két szer­
vezet tehát gyakorlatilag egyszerre alakult meg, és sokáig kiegészítették egymás tevékenységét. 
Később azután különböző okok folytán megromlott a viszony a két testület között. Szinte érthe­
tetlen, hogy a kor történészei nem vettek tudomást a két testület működéséről. H o r v á t h  M ih á l y  
nagy munkájában a „Huszonöt év Magyarország történetéből” címűben, B a l l a g i  G é z a  pedig a 
nagy millenniumi történetben meg sem említi e szervezeteket, pedig ezek munkássága az egész 
társadalom és gazdaság működésében meghatározó szerepet játszott.
A VÁNDORGYŰLÉSEK HELYSZÍNEI
Az alakuló gyűlést természetesen Pesten tartották, és -  még négy hónap sem telt el -  sor került 
a második gyűlésre ugyancsak Pesten, de azután megkezdődött a „vándorlás”. A szabadságharc 
miatt 1847 és 1863 között, az I. Világháború miatt pedig 1913 és 1922 között nem kerülhetett sor 
összejövetelre. Ezután még négy gyűlést tartottak, 1933 után pedig ez az érdemes testület meg­
szűnt.
A Vándorgyűléseket egy-egy város vezetése, illetve az ott fontos szerepet játszó főúr, vagy fő­
pap meghívására tartották. A 41 Vándorgyűlés helyszínét, időpontját és a résztvevők számát az 1. 
táblázat foglalja össze.
A Vándorgyűlések helyével kapcsolatban érdemes idézni C h y z e r  KoRNÉLnak, a Vándorgyű­
lések egyik leglelkesebb szervezőjének és első krónikásának szavait: „ ...a  természeti törvényen 
alapuló azon tényt, hogy a hegyes-dombos vidékeink vagyonosabb mívelt osztálya, melynek a létért 
való küzdelemben nagyobb tevékenységet kell kifejtenie, mint a televénydús alföldön lakóknak, előre­
haladottabb és jobban tudja felfogni a haladó kor intő szavát, nagygyűléseink története is igazol­
ja ; mert ha múltunkra visszapillantunk, látjuk, hogy még a negyvenes éveknek általános hazafiúi 
lelkesedéstől áthatott korszakában is, amidőn minden új eszme, amellyel hazánk felvirágoztatását 
előmozdítani lehetett, mohón karoltatott fel; intézményünket, mely közmegegyezés szerint nem re­
mélt eredményeket mutatott fel, hegyes vidékeink szegényebb értelmisége istápolta s nevelte nagyra; 
míg a gazdag magyar síkság nagy városainak, például Szegednek, Szabadkának, Kecskemétnek s 
akkor még Debreczennek is eszében nem jutott vándorgyűléseinkre fordítani figyelmüket s azokat 
saját körükbe meghívni, azok működésén okulni és azokból hasznot húzni.” A táblázatból kitűnik, 
hogy 1905-ig mind a négy említett városban sor került Vándorgyűlés rendezésére. Valószínűleg 
etnopolitikai szempontok is szerepet játszottak az összejövetelek helyének kiválasztásában. Az első 
világháború kitöréséig 37 Vándorgyűlést tartottak (a kiválasztás szempontja miatt ide soroltuk az 
elmaradt nagyszebeni gyűlést is!). Ebből négyre a fővárosban, 11-re a trianoni határokon belül,
22-re pedig azokon kívül eső városokban került sor. Kolozsvár 1844-ben és 1903-ban, Marosvá­
sárhely 1864-ben, Nagyvárad 1890-ben színmagyar város volt. De ez nem mondható el Brassóról, 
Pozsonyról és különösképpen Fiúméról. A helyszínekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, 
hogy a felvidéki szászok sokat tettek a Vándorgyűlések, és azokon keresztül a magyar tudomány 
fejlesztéséért. Jellemző, hogy a X. Gyűlésen határozták el: a besztercebányai sírkertben emléktáblát 
emelnek Z i p s e r  ANDRÁsnak, a rendkívül sokoldalú, elsősorban az ásványtan terén munkálkodó, 
és a Vándorgyűlések szervezésében oroszlánrészt vállaló tanárnak. Brassóban elfogadták, hogy a
94
1
10.23716/TTO.18.2011.13
1. Táblázat
A Vándorgyűlések helyszíne, időpontja, és a résztvevők száma
Sorszám Hely Időpont
A résztvevők 
száma
I. Pest 1841. V. 29-31. 269
II. Pest 1841. IX. 6-9. 2 12
III. Besztercebánya 1843. VIII. 4-8. 187
IV. Temesvár 1843. VIII. 8-12. 189
V. Kolozsvár 1844. IX. 2-6. 335
VI. Pécs 1845. VII. 1-5. 447
VII. Kassa - Eperjes 1846. VIII. 9-17. 335
VIII. Sopron 1847. VIII. 11-17. 483
IX. Pest 1863. IX. 22-26. 438
X. Marosvásárhely 1864. VIII. 27 -IX . 2. 491
XI. Pozsony 1865. VIII. 28-IX . 2. 568
XII. Rimaszombat 1867. VIII. 24-29. 685
XIII. Eger 1868. VIII. 24-29. 632
XIV. Fiume 1869. IX. 16-31. 862
XV. Arad 1871. VIII. 28-IX . 2. 463
XVI. Herkulesfürdő 1872. IX. 16-21. 599
XVII Győr 1874. VIII, 24-29. 365
XVIII. Élőpatak 1875. VIII. 30 .-IX. 5. 384
XIX. Máramarossziget 1878. VIII. 22-28. 320
X X . Budapest 1879. VIII. 28 .-IX. 2. 542
XXI. Szombathely 1880. VIII. 24-27. 237
XXII. Debrecen 1882. VIII. 23-27. 304
XXIII. Buziás -  Temesvár 1886. VIII. 22-26. 231
XXIV. Tátrafüred 1888. VIII. 23-27. 263
XXV. Nagyvárad 1890. VIII. 16-20. 279
__ XXV I. Brassó 1892. VIII. 22-25. 253
XXVII. Pécs 1894. VII. 2-6. 182
___  XXVIII. Budapest 1896. IX. 12. 535
____ X X IX . Trencsén 1897. VIII. 22-25. 185
_  X X X . Szabadka 1899. VIII. 27-31. 324.
X X X I. Bártfa 1901. VIII. 27-24. 324
X XX II. Kolozsvár 1903. IX. 6-9. 396
_ XXXIII. Szeged 1905. VIII. 27-30. 337,
___  XXXIV, Pozsony 1907. VIII. 25-29. 397
XXXV. Miskolc 1910. VIII. 21-24. 575
X XX V I. Veszprém 1913. VIII. 25-29. 347
X XX V II. Nagyszeben 1914. elmaradt
_____ XXXV III. Keszthely 1922. IX. 2-6. ?
— _ _ _ X X X I X . Pécs 1927. VIII. 28-31. 456
___  XL. Sopron 1929. VIII. 2 8 -31 . ?
X II Budapest 1933. VI. 4-10. 380
95
10.23716/TTO.18.2011.13
német anyanyelvűek németül tarthassák meg előadásaikat, de ezt az engedményt nem tették meg 
a románok esetében, akik nem is vettek ezután részt a munkálatokban.
A Vándorgyűlések ügyeit, a helyszín, illetve a fontosabb előadások kiválasztását Választmány 
végezte, melyet időnként újraválasztottak. Figyelemreméltó, hogy a választmányi tagok % része 
volt budapesti és csak lA része vidéki. Kezdetben nők egyáltalán nem vehettek részt a munkában, 
az 1844-ben Kolozsvárott tartott Vándorgyűléstől kezdve ez a megszorítás az orvosi szakra korlá­
tozódott, az 1881-ben kelt alapszabályok pedig minden korlátozást megszüntettek. Előadást azon­
ban először csak a brassói gyűlésen tartott nő: 1892-ben, G e ö c z e  Sa r o l t a , „Természettudomány 
és társadalom” címmel. Ugyanő még két előadást tartott a 31., illetve a 33. Vándorgyűlésen.
Feltűnően nagy különbségeket találunk a résztvevők számában. A legkevesebben 1894-ben 
Pécsett, a legtöbben pedig 1869-ben Fiúméban vettek részt a vándorgyűlésen. A pécsi összejövetel 
esetében zavaró volt, hogy szinte egyidejűleg több olyan rendezvényt is tartottak, melyeken való 
megjelenés sok tag részére fontosabb volt. Fiume esetében figyelembe kell vennünk, hogy ez volt 
az egyetlen alkalom, amikor tengerparton tartották a Vándorgyűlést. Az általában meglehetősen 
csekélynek mondható részvételt bizonyos mértékig indokolta, hogy abban az időben még eléggé 
nehézkes volt a közlekedés.
A VÁNDORGYŰLÉSEK SIKEREI ÉS MŰKÖDÉSI ZAVARAI
Nehéz rövid és egyértelmű értékelést adni a Vándorgyűlések munkásságáról és a hazai tudomá­
nyos életben játszott szerepéről. Kétségtelen, hogy számos jelentős tudományos eredmény bemu­
tatására került sor. R o z s n y a y  M á t y á s  felfedezését, a kinin keserű ízének csersavas kezeléssel való 
megszüntetését a XII. Vándorgyűlés pályadíjjal jutalmazta. Számos előadás foglalkozott a hazai 
ásványvizekkel kapcsolatos kérdésekkel, T h a n  K á r o l y  pedig a X. Vándorgyűlésen mutatta be az 
„Ásványvizek v egy elemzésének összeállításáról” szóló, rendkívül jelentős munkáját. Je d l i k  Á n y o s  
számos alkalommal tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást a különböző, általa felfedezett elekt­
romos jelenségekről.
Tudománypolitikai szempontból igen jelentős volt a IX., Pesten tartott Vándorgyűlés (1863), 
az első a szabadságharc bukása után, de még a Kiegyezés előtt. Csak bámulattal olvashatjuk E ö t ­
v ö s  Jó z s e f  másodelnök beszédét, mely sok, ma is megszívlelendő megállapítást tartalmaz. A kö­
vetkező, 1864-ben Marosvásárhelyen tartott gyűlésnek különös jelentőséget adott, hogy előkészít­
hette Magyarország és Erdély egyesülését
Egyértelműen jó hatásuk volt a rendszeresen meghirdetett pálya díjaknak. Több mint harminc­
féle pályadíjat alapítottak. A legkülönbözőbb kérdésekkel foglalkoztak a pályázatok, és egészük­
ben fontos szerepük volt a tudományok társadalmi szintű terjesztésében.
A legnagyobb problémát a legkülönbözőbb, általános érdeklődésre számot nem tartható orvo­
si előadások jelentették. Az orvosi tárgyú előadások az összes előadás túlnyomó részét tették ki.
A Vándorgyűlések számos tudományos egyesület, illetve intézmény létrehozását kezdeményez­
ték. Nem teljes felsorolás: orvosi kamarák, gyógyszerészeti egyesület, földtani társulat. A Magyar 
Természettudományi Társulat alapításában és munkásságának megindításában is jelentős rész jutott 
a Vándorgyűléseknek, de egy idő múlva megromlott a viszony a két szervezet között. A Vándorgyű­
léseken nem kapott elegendő helyet a tudományos eredmények népszerűsítése, pedig ez a legmara­
dandóbb és legfontosabb volt egész tevékenységükből. Fontosak voltak a babonás hiedelmek, vala­
mint a tudományos alapokat nélkülöző, de azokat fennen hangoztató „gyógyszerek” reklámozása 
elleni fellépések. Rozsnyay Mátyás 1862-ben ezekkel a szavakkal fejezte be előadását -.„Mindennemű 
babona és balhiedelem a körülmények felületes egybevetésén, vagy épen ignorálásán alapszik; az ok­
nyomozó természetbúvárlat előtt úgy foszlik a babona, mint a nap előtt a köd. A természettudományok 
gyökerében támadják meg a babonát és balhiedelmeket, mert kézzelfoghatólag bizonyítják annak tart­
96
10.23716/TTO.18.2011.13
hatatlanságát. Nyomozzuk a kétséges tünemények okait, míg csak egészen tisztába nem vagyunk velők. 
Es egyszersmind terjesszük és népszerűsítsük a természettudományt ki-ki saját körében, ahogy szerét 
teheti. Akkor asztán kivesznek a balhiedelmek, mint a földből a szorgalmas művelés után a gaz.” 
Számos ma is érvényes megállapítást tartalmaz Pá v a i-V a jn a  G á b o r  főorvos előadása, mely 
teljes terjedelmében megjelent a 24., miskolci vándorgyűlés munkálataiban. Néhány rövid idézet: 
„Hát nem botrányos-e a mindenféle titkos betegségeknek -  legyenek azok még oly régiek is -  két-há- 
rom nap alatt való biztos és minden fájdalom  nélkül való gyógyításának vakmerő hirdetése, vagy nem 
méltán bosszankodhatik-e egy reális orvos, ha olvassa a vízkórnak, köszvénynek, czukorbetegségnek, 
epilepsiának, asthmának, tüdővésznek, kopaszságnak, süketségnek stb. legrövidebb idő alatt történő 
GYÖKERES GYÓGYÍTÁSÁT? s a fennen hirdetett sikerhez legtöbbször a betegek látása és tüzetes 
megvizsgálása nem is szükséges, elég csak egy szerény honoráriummal és a válaszra szükséges bélyeg­
gel megterhelt levél is, melynek vétele után az illető orvos úr elküldi a szükséges arcanumot...”
„Az orvosi és gyógyszerészeti reklámozás ma már olyan szemérmetlen alakot öltött, a minőt az 
orvosi és gyógyszerészi rend függetlenebb és kiválóbb tagjainak összetett kezekkel tovább nézni nem 
szabad. Jól tudom én azt, hogy ez a kérdés is, mint nálunk sok más, DARAZSFÉSZEK, de erélyes 
kezekkel belenyúlni szigorú kötelességünk.”
Nem egyértelműen szerencsés, hogy a Vándorgyűlések rövidesen helyt adtak a különböző tár­
sadalomtudományi előadásoknak is. Feltétlenül helyes volt viszont, hogy rendszeresen rendeztek 
kirándulásokat a gyűléseknek helyt adó városok környékére. Ezek a kirándulások igen különböző 
méretűek voltak. Például a debreceni gyűlésen mindössze a pallagi gazdasági tanintézetet tekin­
tették meg, a rimaszombati gyűlés alkalmával pedig kilenc városba látogattak.
Furcsa szerep jutott a gyűlések életében a záró összejöveteleknek. Sokan voltak, akik úgy vél­
ték, hogy ezek jelentették a legtöbb résztvevő számára a gyűlés egyetlen értelmét. Ezt sok jelentős 
tudós, pédául H e r m á n  O t t ó  is szóvá tette, a soproni gyűlésen pedig Zipser András a következő 
című előadást tartotta: „Váljon az évenként össze-gyülekezni szokott természetvizsgálók csak lak- 
wároznak-e, vagy egyebet is tesznek?” Olyanok is voltak, köztük Chyzer Kornél is, akik fölösleges­
nek tekintették a vándorgyűlési emlékérmek kiadását, pedig azok költségei külön adományokból 
folytak, többször csak megvásárolhatók voltak, és elkészítésük nem terhelte a rendezés költségeit. 
Á sors iróniája, hogy Chyzer Kornél 1899-ben a Kovács József emlékérem  első kitüntetettje volt, 
1910-ben pedig Chyzer Kornél emlékérmet alapítottak.
A VÁNDORGYŰLÉSEK KIADVÁNYAI
Á Vándorgyűléseknek rengeteg jelentős kiadványa volt. Sajnos teljes jegyzékük nem ismeretes. 
Chyzer Kornél könyve ugyan tartalmaz egy jegyzéket az első 24 Vándorgyűlés alkalmából meg 
jelent könyvekről, de az sem tűnik megbízhatónak. Mindegyik gyűlésnek megjelentek a Munká 
tatai, melyek önmagukban is rendkívüli mennyiségű, tudománytörténeti szempontból felbecsül 
heteden értékű tájékoztatást nyújtanak. A Munkálatok tartalmazták az egyes szakosztályok es a 
választmány üléseinek jegyzőkönyveit és/vagy az előadások teljes szövegét, legtöbbször azonban 
Csak rövid kivonatát. Mindegyik gyűlés alkalmával megjelent olyan könyv, mely a gyűlés helyszí 
nének földrajzi és történeti leírását nyújtotta. Könyvészeti szempontból fontos megjegyezni, hogy 
a kiadványok közül szép számmal akadtak, melyeknek valójában nem a MOÉTV volt a kiadója.
* édául a XXXII. Vándorgyűlésen a tagoknak ajándékozta az Egyetem a következő, több mint 
négyszáz oldalas könyvet: „Emlékkönyv: a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tu( omany 
egyetem és különösen ennek orvosi és természettudományi intézetei. Ez a könyv is forrásérte u 
%  másik példa: 1875-ben nyerte el Va r g a  Já n o s  a babonák ellen írott könyvével a korabban 
•tűzött pályadíjat. A könyv azután a szerző kiadásában, 1877-ben jelent meg Aradon. A on) 
egyébként olyan érdekes, és sajnos mai is időszerű, hogy érdemes lenne ismét kiadni.
97
10.23716/TTO.18.2011.13
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Chyzer Kornél: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek története 1840-től -  1890-ig. Sátoral­
jaújhely, 1890.
Schächter Miksa -  Prochnov József -  Lakits Ferenc -  Kerekes Pál: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándor­
gyűléseinek története 1890-1910-ig. Budapest, 1910.
Hermán Ottó: A Magy. Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése ügyében. Természettudományi Közlöny 11, 
3 8 8 -390 (1879 ).
Szabó József. Pillantás a m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek múltjába és jövőjébe. Természettudo­
mányi Közlöny 22, 538-543 (1890).
Beck Mihály: A  Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek emlékérmei és jutalomérmei. Orvostör­
téneti Közlemények 117-120. kötet, 309-317 (1987).
A szerző címe:
Prof dr. Beck Mihály
A Magyar Tudományos Akadémia tagja
e-mail: beck.mihaly@chello.hu
10.23716/TTO.18.2011.13


A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek története

Kántor Sándorné Varga, Tünde

KÁNTOR SÁNDORNÉ 
VARGA TÜNDE
Nagy Károly, a reformkor tankönyvírója
Nagy Károly a reform kor kiváló matematikusa és csillagásza volt. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként 
felismerte az anyanyelv fontosságát a matematika oktatásban. Több tankönyvet írt gyermekek számára, pl. : 
Arithmetika (1835); Elemi algebra (1837); A kis számító (1837); A kis geometria (1838). Magyarul megjelentette 
és magyar előszóval látta el Babbage logaritmustábláit (1841). 1836-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadé­
mia arany nagydíját Arithmetikájáért. Célja az volt, hogy a szegény, de törekvő és szorgalmas gyerekek kezébe 
adjon tankönyvet. Matematikai könyvei még ma is könnyen érthetők és élvezetesek. Miután Párizsba emigrált, ott 
francia és német nyelvű csillagászati szakkönyveket írt és jelentetett meg.
BEVEZETÉS
N a g y  K á r o l y  (Révkomárom,1797 -  Párizs, 1868) polihisztor, a reformkor kiemelkedő tudósa 
volt. Szerteágazó tevékenységéből most a matematika tankönyvírói munkásságát mutatjuk be. 
Gyógyszerésznek készült. Kémiából doktorált Bécsben. Matematikából, közgazdaságtanból is 
vizsgázott, és vonzotta a csillagászat. Több nyelven tudott. Sokat utazott külföldre, neves tudósok­
kal vette fel a kapcsolatot. Hat magyar, két francia és egy német nyelvű könyve jelent meg. Nyolc 
folyóiratban publikált cikkeket.
A Magyar Tudós Társaság 1832-ben levelező tagjává, 1836-ban rendes tagjává választotta. 
Mint az Akadémia tagja fontosnak tartotta, hogy a kisiskolások magyar nyelven ismerkedjenek 
meg a matematika rejtelmeivel, illetve a legszegényebb tanulók számára is elérhető, az alapisme­
reteket tartalmazó könyveket adjanak ki. Több matematika könyve, illetve elemi iskolások szá­
mára írt tankönyve jelent meg az 1830-as években: Elemi arithmologia, Arithmographia Első rész 
Arithmetika, Számírás különös jelekkel (Bécs,1835); Második rész, Elemi algebra, Számírás közönsé­
ges jegyekkel (Bécs, 1837); A kis számító (Bécs, 1837); A kis geometria (Bécs,1838).
Hangsúlyozta, hogy a tanítást közelebb kell vinni az élethez, a gyakorlathoz és ezt a legfia­
talabb kis diákokkal kell elkezdeni. A matematikai műveltség elsajátításakor oda kell figyelni a 
tudományok gyors változásaira.
Az oktatással kapcsolatos nézeteiről a tömör fogalmazású, kissé ironikus DAGUERRÉROTYP 
(1841) című könyve ad felvilágosítást:
» Az oskolai rendszer oly tárgyakkal foglalkozzék, oly ismereteket nyújtson, melyek különbség nél­
kül mindegyik tanulóra nézve szükségesek, melyek minden helyezésben hasznosak. Az elemi oktatás, 
kétségen kívül, kérdést eldöntő, mert alapját képezi az építménynek. Olvasás, írás, egy kis számolás, 
egy kis földirat, parányi természetírás, vallás és punctum, az elemi oktatás alapjai. A középoskolák 
szilárdabb ismereteket nyújtsanak, az életbe vezető hidat alkotókat. A felső (magos vagy mély) okta­
tás kész embert, kész tudóst, kész hazafit, kész polgárt adjon a társadalomnak.”
Nagy Károly magyar nyelven írt könyvei, különösen az algebra könyvek, ma is élvezhetők,
115
10.23716/TTO.18.2011.16
szakmai és nyelvi szempontból érthetők, sőt modern pedagógia elvek alapján épülnek fel (párbe­
széd, beszélgetés, gyakorlati alkalmazások, nyitott feladatok). A geometriánál kicsit más a helyzet, 
mert abban az időben nem volt egységes mértékegységrendszer, így a különböző mértékegységek 
és azok átszámításai ma inkább tudománytörténeti értékeket képviselnek.
NAGY KÁROLY MATEMATIKA TANKÖNYVÍRÓI MUNKÁJÁRÓL
1. BABBAGE: A TERMÉSZETES SZÁMOK LOGARITHMAI 1-TÖL 108000-IG 
magyar nyelvű változatának elkészítése (London, 1834)
Angliai látogatása során Nagy Károly felkereste Babbage-t és megkérte, hogy logaritmus tábláját, 
A természetes számok logarithmai 1-től 108000-ig, az angol előszó magyarra fordítása mellett, Ma­
gyarországon a Magyar Tudós Társaság kiadhassa.. 1000 példányban készítették el Londonban, 
600 magyar, 400 angol és német nyelvűt. 500 példányt zöld, 250 példányt sárga, 250 példányt fehér 
papírra nyomtattak. Nagy Károly a Bevezetésben kiemelte, hogy a szerzőt a táblázat kiadásánál a 
következő szempontok vezérelték: a táblázat tökéletessége, könnyű használat, hibátlan nyomtatás, 
tisztaság, jó olvashatóság és a nyomdatechnikai fogások.
2. ELEMI ARITHMOLOGIA, ARITHMOGRAPHIA 
Első rész: Arithmetika, Számírás különös jelekkel (1835, Bécs). (1. ábra)
Ez a könyv Nagy Károly ma­
tematikai fő műve. A korabe­
li akadémiai jelentés szerint:
„megvizsgálván a társaság, hat 
tudományosztályának hivata­
losan beadott feljegyzéseiből 
az 1835. év lefolyta alatt kijött 
magyar könyveket, örömmel 
vette észre némelly dicséretes 
elmemívben a nemzeti tudomá­
nyos míveltségnek újabb jeles 
fejlődését, s azok közül a 200 
arany nagy jutalmat szavazat­
többséggel a következő címűnek 
ítélte: Arithmetika, Számírás 
különös jelekkel írta Nagy Kár­
oly, Bécs, 1835. ”
Az ARITHMETIKA. Szám ­
írás különös jelekkel a követke­
ző fejezeteket tartalmazza:
„Előszó (V-VII.), Foglalat (IX-XVII.), utána az I-XI1. szakasz: Egész és törtszámok, Combinálás, 
vagy öszveillesztés, Emelések és Gyökerek, Mértékek, Arithmetikai kérdések feloldása, Viszonyok és 
Arányok, Sorok, Állító és tagadó mennyiségek, Logarithmusok, Táblázatok. ”
Az Előszóból megtudhatjuk, hogy a „Jelen munka több tárgyat foglal magában, mint közönsé­
gesen az arithmetika tankönyvek, és némely tekintetekben különbözik is azoktól. Célja a munkának 
kettős. Megismertetni a tanulóval a számok természetét, az arithmetikai műveletek egybefüggését, s 
az egész Mathesisnek szoros egybeköttetését az Aritmetikával. Reményiem örömest fogja látni mind
li L K W 1
A R I T H M O L O G I A . A R IT H M E T IK A .
A R I T H M O G R A P H I A .
\ EI.SÚ  1KKZ
SZÁM ÍRÁS KÜLÖNÖS JEG Y IEK K EL.
. S/. \ M ÍHa s  k (!i ,ö n ö s  j k g y e k k e i ,
5 J 2 . S
L -  ,
Í l  T A
N A G Y  K Á R O L Y .
í r t a *
N A G Y  K Á R O L Y ,
M.T.T. A«, Pfc.T.T.
' - 
1 ----------------^  .
- w > .  - 
\
b k B K C S :
B É C S : lODBMANN KB SC IIW 1IC 1ID N  A L
1 ÓD H MA KM ■ * IC H W B I8I1D N Á L MüCCCXXXV.
M»*CICXXXV.
k ----------------------------------------------------------------------------------------
1. ábra
116
10.23716/TTO.18.2011.16
a tanuló, mind a tanító a néhány rendkívüli tárgyakat, mint a lánctörteket, az öszveillesztést, az 
alakított számokat, a vég nélküli, a tagadó s az állító mennyiségeket, a sorokat, sít., valamint az imitt 
amott közbeszúrt táblákat.”
A könyvet végigtanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a 21. században is érdekes, élvezetes és 
olvasmányos tankönyv. Szakmai szempontból az első részben is több van, mint amit ma a középis­
kolák alsóbb osztályaiban tanítanak. Ha a. feldolgozási módszert nézzük, akkor számomra nagyon 
szimpatikus pl. A kettős hibás helyzet tárgyalása, az önkényesen felvett számmal történő kipróbá­
lás, hipotézisek felállítása, a hibák korrigálása.
Ha a szaknyelvi szempontokat nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy egyes precíz matematikai 
megfogalmazások ebben a könyvben jelentek meg először magyar nyelven.
„Közönségesen: hogy valamely szám osztható, legyen 9 által szükséges és elég, hogy számjegyei­
nek öszvese legyen 9 által osztható.”
3. ELEMI ARITHMOLOGIA, ARITHMOGRAPHIA 
Második rész: Elemi algebra, Számírás közönséges jelekkel, (Bécs, 1837) (2. ábra)
A 2. kötet a következő fejezeteket tartalmazza: „Előszó, Foglalat, Az algebra elemei, az I-IX. szakasz: 
Alapműveletek, Factorok és osztók, Törtek, Emelések és gyökerek. Többtagúak emelései. Gyökérve- 
vés, Arányok, Progressiók és Sorok, Logarithmusok, Egyenletek, Az egyenletek közönséges Theoriája, 
pénzbeli kam atok viszonyai és a végén táblák és a természetes számok 1-1000-ig logaritmusai 10 
hellyel”.
r
£  i . i :  i i  i
A R I T H M O L O G I A . E L E  ) l  1
A R I T l l M O G R A P H I A .
a l g e b r a .
MAS t l Dl k  R k &Z S Z A u /r Á S  K Ö Z Ö N S É G E S  J E G Y E K K E L .
S z A l t í f l  i f i  K Ö Z Ö N S É G E S  J E G Y E K K E L .
1 l  T  A
1 K T A n a g y  k á r o l y .
N A G Y  K Á R O L Y .
M .T .T .A m Fli.T .T .
h B É C S .
lt E  V  S. R <1 l í  R M Afc V é s  ÜC! 11W KIO  ÉRD
R O lí 11 SÍ A MN KS M 1IIU  K IU K IIlirsÁ  L «L «. .1 .1«,
MUCOCVXXMI. M D c n c x m  ii.
2. ábra
A 2. kötet Előszavából kiemeljük, a ma is modernnek számító perspektív változatosság elvét: 
»Mindazon tulajdonokat, melyekkel a mennyiségek bírnak, általok változásokat szenvednek, s viszo­
nyokba hozhatók, az algebra tulajdon nyelvével kifejezi, jegyeivel kijelöli, felírja, s különböző alak­
ja iba foglalja. Egyszersmind a nyelv és a rajz hathatósan segélli gondolataink kifejtését. Műveletei és 
szabályai megbecsülhetetlen segédjei az elmének.”
117
10.23716/TTO.18.2011.16
A KIS SZÁMÍTÓ első nyomtatása nem került kereskedelmi forgalomba, mert jutalomkönyvként 
adták oda a szorgalmas, vagyontalan, de örömmel tanuló gyerekeknek. Tanulságos a szerző beve­
zetője, mert a tanuló számára módszertani útmutatást adott.
„Ha a szorgalmas kis tanuló a számítást mindenre alkalmazza, mi csak őt körülveszi, s a kér­
déseket, s példákat minden oldalról tekintvén szaporítja s szünetlenül változtatja, sokkal többet fog  
tanulni, mint ezen könyvecskébe, s ennél nagyobba férhet; mert itt csak az út van kijelölve, mellyen 
indulnia kell, és a cél, mire törekedjék. Ismételve ajánlom tehát, hogy számtalan és különböző példá­
kat szerkesszen, mert ezt ki-ki önmaga leghelyesebben s legnagyobb haszonnal teheti s teszi. Ajánlom  
ezenfelül, hogy tovább ne menjen addig a könyvecskében, míg azt, mit olvasott, tökéletesen jó l nem 
tudja.”
4. A KIS SZÁMÍTÓ
A magyar gyermek kézikönyve (Bécs, 1837) (3. ábra)
K É C S .
M B t t t X X X V il .
3. ábra
Az élettel való kapcsolatot tükrözi a 69. oldal 5. példája:
„Debrecen Pesttől húsz mérföld, Posontól 45, Bécstől pedig 55 mérföld. Mennyire van Pest Bécs- 
től, mennyire Posontól és mennyire van Poson Bécstől?”
A megoldás alapja egy rajz, amelyen egy szakaszra méretarányosan ráhelyezték Pozsonyt, Bé­
cset, Pestet és Debrecent. Ezután jött a számítás, amit a leolvasás segített.
„Ha Debrecen Bécstől 55, Pesttől 20, akkor Pest Bécstől 55-20 = 35 mérföld, Pest Posontól 45-20 = 5 
mérföld, és végre Poson Bécstől 55-45 = 10 mérföld.”
118
10.23716/TTO.18.2011.16
A KIS GEOMETRIA című könyvecske A KIS SZÁMÍTÓ párja. Nagy Károly a bevezetésben ki­
emelte, hogy „Különböző alakzatjaik már leggyengébb korunkban magunkra vonják figyelmünket. 
Jelen könyvecskében, azon igyekezet fog  szembetűnni, miként lehessen a valóban gyönyörű tudo­
mányt kedvessé tenni az által, hogy tanítmányait a gyermek elméje felfoghassa és megérthesse.”
5. A KIS GEOMETRIA
Magyar gyermek kézikönyve (Bécs, 1838) (4. ábra)
4. ábra
„Rajz által, valamint ollóval is könnyen megbizonyíthatni, hogy a háromszögöknek három szöge 
együttvéve két egyenes szög.”„Ezen tételek csaknem ugyanazok, melyek Euclid’ könyveiből ismerete­
sek, csak rendjüket változtattuk imitt amott.”
Ha a nyelvi szempontokat nézzük, akkor vannak benne olyan matematikai műszavak, ame­
lyeket Nagy Károly használt először és ma is ugyanúgy szerepelnek a tankönyvekben (középponti 
szög, belső szög, külsőszög, tompaszög, sokszög), de találunk szokatlan elnevezéseket is (körvágó 
= húr, szög szárnya = szögszár, egyenes szög = derékszög).
Szakmai szempontból érdekes, hogy TUDOMÁNYOS TÉTELEK címen 77 darab tételt sorol 
fel. Nagy Károly itt is szereti alkalmazni a táblázatos elrendezést. Az egyes beszélgetésekhez ábrák 
tartoznak. Megtaláljuk az ábrát a Pitagorász tétel bizonyításához (5. ábra), és az (a+ b)2 kiszámítá­
sának szemléletes módját (6. ábra).
119
10.23716/TTO.18.2011.16
5. ábra 6. ábra
A Példák közül egyet emelek ki, amelynek a megfogalmazása, a gyakorlatiassága, a nyitottsága 
példamutató, viszont tükrözi a mértékek rendezetlenséget.
„Példa
Kertemet kiegyenlítem, mert színe girbegurba, de egyszersmind jobb  fö ldet is vitetek belé. Van 
2400 ölnyi távolságban két rakás mesterséggel készített jó  földem , egyik rakás rendes kúp, és talpának 
átmérője 5 Vi öl, magossága pedig 3 öl; a másik rakás köb és egyik oldalvonala 37 láb.
Van hat szekerem, mindegyikébe éppen 1/10 köb-öl fö ld  fé r  be és minden nap 9 óráig van mun­
kában, megtesznek lovaim ezen munka alatt mindegyik első percben 45 öl utat; a fe l és lerakásra 
szükséges idő mindenkor, összevéve 32 perc, ha tizenkét ember dolgozik ásóval; kertem hossza 94 öl, 
széle pedig 68.
7 napszámost fizetek egy pengő húszassal, s mindegyike be tud fedni és egyenlíteni 13 négyszög­
ölet naponként. Kérdések:
Mennyi földet hordattam kertembe?
Hány szekér került ki?
Mennyi idő alatt hordatott a föld?
Mennyi ideig dolgozott a 7 napszámos a kertben és a 12 napszámos a rakodásnál?
Mennyit fizettem a 19 napszámosnak, ha a földrakodásnál levők is egy húszast szolgáltak meg? 
Mely vastagsággal nőtt egész kertem, ha a földmennyiségét egyenlően gondolom színére elterítve?”
6. VÁLLAS ANTAL: AZ ÉGI ÉS FÖLDTEKÉK HASZNÁLATA (BÉCS, 1840) (7. ÁBRA)
A KIS SZÁMÍTÓ és A KIS GEOMETRIA megjelenése után A KIS FÖLDRAJZ megjelentetése kö­
vetkezett. Nagy Károly felkérte Vá l l a s  A n t a l t  AZ ÉGI ÉS FÖLDTEKÉK HASZNÁLATA (Bécs, 
1840) című kis könyv megírására, amelyet mellékletként adott ki az első magyar földtekéhez. 
Nagy Károly, mint kiadó, írta meg hozzá az Előszót:
„ A jelen kötet harm adik azon könyvecskék sorában, melyeket az elemi oktatás különbféle tár­
gyairól kibocsátani szándékozom.
Ha az nem éppen természetesen következik A KIS SZÁMÍTÓRA és A KIS GEOMETRIÁRA, 
oka az, hogy kirekesztőleg a magyar földtekéhez tartozván, mint ennek kiegészítője, vele kellett meg­
jelennie.
E könyvecskét, mely mind az égi, mind a földtekére nézve egyaránt használható D. Vállas Antal 
volt szíves kérésemre megírni.
120
i
10.23716/TTO.18.2011.16
A Z
ÉGI ÉS FÖLDTEKÉK
HASZNÁLATA.
-------- * 0 * - -------
E L Ő R E  B O C S Á T A T I K
A’ V ILÁ G EG YETEM 1 É S  A ’ FÖ LD ’
I S  M  E  11 E  T  E .
Három tűbhi rnjxzal.
------—  —— ■— -------   _
b e c s b e n .
í i OLLI A G £ R  J .  I». IMíTÚlV KL.-
1840 .
/ i
i lp i t f  % (t}
7. ábra
Kívánom, hogy a magyar tanulóifjúság szint oly örömmel foglakozzék a földirat elemeivel, mely- 
lyel az itt nevezett férfiak  törekvének a hazának és literatúráj ának szolgálni.”
Megjegyezzük, hogy a könyv írójának személye könnyen félreérthető, mert az első magyar föld­
iekéhez készült mellékletként, és csak a kiadó Nagy Károly bevezetőjének szövege utal az íróra.
A könyvecske a mértékek átszámításánál A KIS GEOMETRIA megfelelő részeihez kapcsolódik. 
Nagy Károlynak több magyar nyelvű könyve nem jelent meg. Ennek kettős oka volt: egyrészről 
a bicskei csillagvizsgáló építési és műszerbeszerzési problémái kötötték le, másrészről emigrációba 
kényszerült. Párizsban franciául jelentette meg két csillagászattal kapcsolatos népszerűsítő munká­
ját (CONSIDÉRATIONS SUR LES COMÈTES OU ÉLÉMENTS DUNE COMÉTOLOGIE, 1862 
és MÉMOIRE SUR LE SYSTÈME SOLAIRE ET SUR L’EXPLICATION DES PHÉNOMÈNES 
CÉLESTES, 1862), illetve német nyelven foglalta össze a csillagászat egész akkori anyagát (DIE 
SONNE UND DIE ASTRONOMIE, Leipzig, 1866).
IRODALOM
Babbage: A természetes számok logarithmai 1-től 108000-ig. London. 1834.
Benkő Samu: Bolyai levelek. Bukarest, Kriterion, 1975.
Jditai József: Nagy Károly (1797-1858) és bicskei csillagvizsgálója. Csillagászati Lapok (4), 1941,3 . szám 82-105 (digi­
talizált változat, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba). 
keresztesi Mária: A  magyar matematikai műnyelv története. Debrecen, 1935.
Márton József: Egy elfelejtett tudós. Magyar Tudomány, 1997. 7. szám.
Nagy Károly: A  kis számító. Bées, 1837.
Nagy Károly: A kis geometria. Bécs, 1838.
Nagy Károly: Daguerrérotyp. Pozsony, 1841.
Nagy Károly: Elemi arithmologia, Arithmographia 1 . rész. Bécs, 1836.
121
10.23716/TTO.18.2011.16
Nagy Károly: Elemi arithmologia, Arithmographia 2. rész, Bécs. 1837.
Oláh Anna -  Oláh Gál Róbert: Egy akadémiai könyvbírálat és egy kiadatlan Bolyai kézirat tudománytörténeti háttere.
Ponticulus Hungaricus, XII. évf., 9. szám, 2008.
Oláh György: Ki volt Nagy Károly? A Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozó egy évtizede (1991-2000). DE Mate­
matikai és Informatikai Intézet, 2000.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága. IX. kötet, Budapest, 1902.
Vargha Domokosné: Egy reformkori polihisztor, Nagy Károly. Élet és Tudomány 1998. 11., 14., 17. szám.
Vekerdi László: A tudománynak háza vagyon. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 1996.
A szerző címe:
Dr. Kántor Sándorné dr. Varga Tünde 
Debreceni Egyetem  
Matematikai Tanszék 
e-mail: tkantor@science.unideb.hu
122
10.23716/TTO.18.2011.16


Nagy Károly, a reformkor tankönyvírója

Not a member yet